Újjászületés a vízkeresztségben

Mind a katolikusok, mind a protestánsok vallják azt, hogy ahhoz, hogy üdvözülhessünk, újjá kell születnünk. Erre az „újjászületésre” van is egy kulcsfontosságú szentírási vers, ahol Jézus ezt mondja:

„Bizony, bizony mondom neked: ha valaki újra nem születik, nem láthatja meg Isten országát… Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába… Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek.” (Jn 3,3.5.7).

A katolikusok (kezdve az Egyházatyáktól; lásd lent), amikor erről az újjászületésről beszélnek, akkor ezen azt az átváltozást értik, amelyet Isten kegyelme visz végbe rajtunk a keresztség során, amikor is Jézussal eltemetkezünk a halálba, „hogy amint az Atya dicsősége feltámasztotta Krisztust a halottaiból, éppúgy mi is új életet éljünk.” (Róm 6,4). Azaz a „Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdőjében” (Tit 3,5) minden bűntől (Kol 2,13) megtisztulva, megszentelődve és megigazulva (1Kor 6,11) Krisztust öltöttük magunkra (Gal 3,27), és „új teremtmények” lettünk (2 Kor 5,17).

Luther is ezt írja a Kis Kátéban: A keresztség „[ki]eszközli a bűnök bocsánatát, megszabadít a haláltól és az ördögtől, és örök üdvösséget ad mindazoknak, akik hiszik azt, amit Isten igéje és ígérete mond”; illetve a Nagy Kátéban: „Legegyszerűbben tehát így foglalható össze: a keresztség ereje, műve, haszna, gyümölcse és célja az, hogy üdvözítsen. Mert senkit sem keresztelünk meg azért, hogy fejedelem legyen, hanem hogy üdvözüljön, mint az Ige is mondja. Jól tudjuk pedig, hogy üdvözülni nem más, mint bűntől, haláltól, ördögtől megszabadulni, Krisztus országába jutni és vele örökké élni… ezt a vizet joggal nevezzük isteni, üdvös, gyümölcshozó és kegyelemárasztó víznek. Az Ige hozzájárulása folytán ugyanis erőt nyer arra, hogy az újjászületés fürdője legyen, ahogy Szent Pál is nevezi a Titushoz írt levél 3. fejezetében.”

A lutheránusok tartják is magukat a keresztségi újjászületés tanításához, ugyanúgy, ahogy néhány más protestáns felekezet is (pl. az anglikánok, metodisták). Azonban a igen sok protestáns mást mond az újjászületésről. Kétféle nézet van közöttük, amelyek a vízkeresztségben való újjászületést tagadják.

Az egyik a kálvinista felekezetűek (pl. reformátusok) között ismert. Szerintük az újjászületés megelőzi és előidézi a Krisztusban való hitet. Azaz Isten „titokban” újjászüli az embereket, úgy, hogy ők erről nem is tudnak, és majd ez indítja őket arra, hogy higgyenek Krisztusban.
Az evangelikál (főként baptista) protestánsok (jellemzően) szintén egészen mást értenek az „újjászületés” alatt. Őszerintük a Krisztusban való hit első pillanata az újjászületés.

A katolikus vallás is természetesen ismeri ezeket a mozzanatokat, de nem keveri össze őket az újjászületés fogalmával. Isten előkészítő és indító kegyelme, mely megelőzi és kíséri az ember szabad választását a hitre; valamint a hit első pillanata, a megtérés fontos részét képezi a katolikus teológiának és a katolikus élet jelentős momentumának tartja, hiszen ezek is szükségesek az üdvösséghez. Csak - általános esetben - nerm elegendőek.

Egy evangelikál protestáns számára az újjászületés legtöbbször valahogy így történik: Elmegy valaki egy gyülekezetbe vagy egy megújulási mozgalom által tartott evangelizációs összejövetelre, ahol egy pásztor egy prédikáció során kijelenti, hogy neki „újjá kell születnie”.

„Ha hiszel az Úr Jézus Krisztusban, aki meghalt a bűneidért, akkor újjá fogsz születni!” – mondja a prédikátor. Ekkor az illető „döntést hoz Krisztus mellett”, majd kimegy a pásztorhoz, miközben a pásztor belekezd az ún. „bűnösök imájába” (pl. „Istenem, bevallom, hogy bűnös vagyok…”). Ezután a pásztor kijelenti, hogy mindazok, akik elimádkozzák ezt a „bűnösök imáját”, azok üdvözülnek, azaz „újjászületnek”. Szerintük ezek után nem szükséges a keresztség, vagy csak formalitásnak tartják, mert az - szerintük - pusztán egy jel vagy egy szimbolikus kifejezése a már megtörtént „újjászületésnek”. Tehát az „újjászületést” teljesen elválasztják a vízkeresztség során kiáradó kegyelemtől, magától a keresztségtől, és azt pusztán a megtérés (és a megvallás) – mellesleg nagyon is szép - pillanatára redukálják.

Kinek van igaza? A katolikusoknak, vagy a protestáns igehirdetőknek? A Szentírás a katolikusoknak ad igazat. Nézzük sorjában:

Mit mond az újjászületésről a Biblia?

Legelőször is nézzük meg azt a verset, amelyben össze van kapcsolva az „újjászületés” szükségessége az üdvösséggel.

Jn 3,3
Jézus azt felelte neki: »Bizony, bizony mondom neked: ha valaki újra nem születik, nem láthatja meg Isten országát.«
Jn 3,5
Jézus azt válaszolta: »Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába.
Jn 3,7
Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: szükséges újra születnetek.

Ez a vers annyira jelentős, hogy azoknak, akik azt mondják, hogy a keresztség csak egy szimbólum vagy egy szimbolikus jel, tagadniuk kell azt, hogy itt Jézus magáról a keresztségről beszél. Ezek az „újjászületett” keresztények azt mondják, hogy itt a „víz” nem víz, hanem Isten igéje. De arra nem tudják a választ, hogy Jézus miért beszél akkor vízről. Egy másik magyarázat szerint pedig a víz a magzatvizet jelenti. Eszerint az abszurd következtetés szerint tehát Jézus itt azt mondja, hogy „ha valaki nem születik magzatvízből és/majd Szentlélekből, nem mehet be Isten országába”. Azaz csak az mehet be Isten országába, aki először megszületik „magzatvízből”, vagyis biológiailag világra jön (még jó), majd – később – a Szentlélekből. Ez a magzatvizes dolog nem csak a szokatlansága miatt tűnik szinte nevetségesnek (a születést nem igen szokták a magzatvízzel összefüggésbe hozni), hanem a görög nyelv figyelmen kívül hagyása miatt is. Ugyanis egyrészről a görög „ex” szó elsődlegesen (főleg, ha a „gennaó” szóval áll kapcsolatban) az eredetet, az indítóokot fejezi ki (genitivus originis, causae). Nos, ilyen értelemben senki sem születik a „magzatvízből”, „magzatvíztől”. Másrészt pedig az „ex” elöljáró szócska egyszerre vonatkozik a vízre és a Lélekre. Vagyis víz-és-Lélekből születésről van szó, s nem vízből születésről és (később) Lélekből születésről.

Azonban Jézus tanításának a kontextusa is egyértelműen tisztázza, hogy itt a keresztségről beszélt Jézus. A Nikodémusszal folytatott párbeszéd nem véletlenül áll nem sokkal Jézus megkeresztelkedése után, ahol az azonos körülmények szembetűnőek:

Mt 3,16
Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett.
Jn 1,32
Ezután János tanúsította: "Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá a mennyből, s rajta is maradt.

Jézus tehát bemegy a vízbe, és amint megkeresztelkedik, megnyílik a menny, és a Szentlélek leszáll rá fentről egy galamb alakjában, és az Atyaisten megnyilatkozik: „Ez az én szeretett Fiam!” (vö. Mt 3,13–17; Mk 1,9–11; Lk 3,21–22; Jn 1,30–34). Víz és Szentlélek, s megnyílik a menny, vagyis Isten országa, s Isten szeretett fiaivá válunk. A párhuzam ennél világosabb nem igen lehetne.

Itt kell megjegyeznünk, hogy a Jn 3,7-ben szereplő „újjászületni” kifejezés (gennatha anóthen), nem feltétlenül jelent „újjá-születést”. Bár a görög anóthen szó több helyen valóban azt jelenti, hogy „újra”, „megint”, „ismét”, „újonnan”, azonban első jelentése „felülről” (ti. az égből) (vö. Mt 27,51; Mk 15,38; Jn 3,27; 19,11.23; Jak 1,17; 3,15.17).

Jézus keresztsége nem a keresztény keresztség volt, amit később megalapított. Jézus keresztsége inkább Dávid Fiának (Jézusnak) királyi megkenése volt, amit egy levita végzett (Keresztelő János), hogy bemutassa Krisztust Izraelnek, amint ezt előrejelezték  az 1Kir 1,39-ben, ahol Dávid fiát (Salamont) felkente a levita pap, Cádok. Vö. Mt 3,16; Mk 1,9; Lk 3,21.

1Kir 1,39
Cádok pap magával vitte a sátorból az olajosszarut, és fölkente Salamont. Erre megfújták a kürtöt, és az egész nép zengte: "éljen Salamon király!"
Mk 1,9
Azokban a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkereszteltette magát Jánossal a Jordánban.
Jn 1,31
én sem ismertem, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megismertessem Izraellel."

Most pedig nézzük meg, hogy János apostol hogyan fejezi be Jézus beszédét!

Jn 3,22-23
Jézus ezután Júdea földjére ment a tanítványaival, ott maradt velük és keresztelt. János is keresztelt Ainonban, Szalim közelében, mert ott sok víz volt. Az emberek mentek és megkeresztelkedtek.

Tehát nyilvánvalóan Jézus vízből és Lélekből való újjászületésről szóló tanítása a keresztség kontextusában hangzik el, ahol mindenütt jelen van a víz is.

Jn 4,1
Amikor Jézus megtudta, hogy a farizeusok úgy értesültek, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János

Itt egy újabb utalás történik a keresztségre, ami természetes folyománya Jézus keresztségről szóló tanításának a Jn 3,3-5-ben.

János evangéliumának az eleje máshol is a víz körül forog. Jézus megkeresztelkedése után, és a Nikodémusszal történt beszélgetést megelőzően Jézus Kánában borrá változtatta a vizet. Itt a víz kőkorsókban volt, amelyeket a zsidók rituális megtisztulásához használtak. Ezt a vizet változtatja át Jézus borrá, a menyegző legjobb borává, azaz az ószövetségi keresztséget (vö. János keresztségével: „én csak vízzel keresztelek”) Jézus új keresztségévé változtatja, melynek hatása a Vele való misztikus menyegző. Ezért beszél Keresztelő Szent János is Jézusról vőlegényként, „aki felülről jön”, s akinek ő csak a barátja (Jn 3, 25-36). Pál szintén összekapcsolja a keresztséget a Krisztussal való menyegzővel (vö. Ef 5,21-32; Róm 6-7. f.).
Ezután (ismét utalva a keresztségre; Jn 4,1-2) Jézus – a Vőlegény – találkozik a kútnál (ahol Izsák és Jákob is feleséget talált magának: Ter 24,11 skk; 29) a szamariai asszonnyal, akinek „nincs férje”, s akinek Jézus felajánlja, hogy „élő vizet” adhat neki, ami „örök életre szökellő vízforrás lesz benne” (vö. Jn 4,5-18).

De ezzel még nincs vége János evangéliumának keresztségre történő utalásainak. Lázár feltámasztása előtt Jézus a Jordán keleti partján tartózkodott:

Jn 1,26-28
János így válaszolt: „én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki a nyomomba lép, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.
Jn 3,26
Elmentek Jánoshoz, és azt mondták: „Mester, aki a Jordánon túl nálad volt, s akiről tanúságot tettél, az most szintén keresztel, s az emberek tódulnak hozzá.”
Jn 10,40
Ezután Jézus ismét átment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt.

Amikor hírt kapott Jézus arról, hogy Lázár beteg, akkor Ő még várt két napot (vö. Jn 11,1-7) arra, hogy átkeljen a Jordánon és elmenjen a halott Lázárhoz, s csodát tegyen. Mindez utalás a zsidók Jordánon való átkelésére, amikor beléptek az ígéret földjére.

Józs 1,11
„Járjátok be a tábort, és mondjátok meg a népnek: Lássátok el magatokat élelemmel, mert három napon belül átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nektek birtokul.”
Józs 3,5
Józsue így szólt a néphez: „Szentelődjetek meg holnapra, mert az Úr csodát tesz körötökben.”

A választott nép átkelése a Jordánon – a Vörös-tengeren való átkeléshez hasonlóan; vö. 1Kor 10,1k – a keresztség ószövetségi előképe, hiszen így lépett be Isten népe az Ábrahám utódainak ígért földre - mely az örök élet képe. Itt tehát Jézus miután átkel a Jordánon feltámassza a halott Lázárt, aki így mintegy újjászületik.

Ezt a keresztségi jelentést Tamás felkiáltása szintén megerősíti:

Jn 11,16
Tamás, akit melléknevén Didimusznak hívtak, így szólt a többi tanítványhoz: „Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!”

Ez a meghalás Vele együtt szintén a keresztségre utal, ahol is eltemetkezünk Jézussal, hogy így feltámadjunk a halálból, ahogy a vízből is kikelünk, megtisztulva. A keresztség egy új élet (s itt újra visszakapcsolódunk a Jn 3-hoz). Ezt Pál többször is kifejtette:

Róm 4,23-25
De nemcsak miatta van megírva, hogy megigazulására szolgált, hanem miattunk is. Nekünk is üdvösségünkre van, ha hiszünk abban, aki a halottak közül feltámasztotta Urunkat, Jézust, aki vétkeinkért halált szenvedett, és megigazulásunkért feltámadt.

Róm 6,1-6
Mit mondjunk tehát? Maradjunk meg a bűnben, hogy a kegyelem gyarapodjék? Szó sincs róla! Ha egyszer már meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk tovább benne? Vagy nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az ő halálában keresztelkedtünk meg? A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsősége által feltámadt a halálból, úgy mi is az élet újdonságában járjunk. Mert ha halálának hasonlóságában egybenőttünk vele, úgy leszünk feltámadásában is. Hiszen tudjuk, hogy a régi embert bennünk azért feszítették vele együtt keresztre, hogy a bűn teste elpusztuljon, és ne szolgáljunk többé a bűnnek.

Kol 2,12-13
Benne temetkeztetek el a keresztségben, és benne támadtatok fel, annak az Istennek az erejébe vetett hit által, aki Őt a halálból feltámasztotta. Titeket tehát, akik bűneitek és testi körülmetéletlenségetek következtében halottak voltatok, vele együtt életre keltett. Megbocsátotta minden bűnünket.

Gal 3,27
Mert mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra.

1Kor 6,11
Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok, szentek lettetek, és megigazultatok Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által.

Ef 5,25-26
Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte, hogy a keresztségben szavával megtisztítva megszentelje.

Megigazulva, megtisztulva, megszentelődve lépünk ki a keresztség vizéből a Lélek által. A keresztség egyesít bennünk Krisztus Testével, s nem a bűnösök imája.

Az evangelikálok és kálvinisták ezeket a verseket persze nem fogadják el. És ahol az új élet vagy a keresztség olyan szavakkal áll együtt, mint a fenti példákban a víz vagy a megtisztulás, vagy figyelmen kívül hagyják, vagy úgy értelmezik, hogy itt nem vízkeresztségről van szó, hanem egy benső, lelki keresztségről. Az egyik vers, amire hivatkozni szoktak az ApCsel 2,38:

ApCsel 2,38
„Térjetek meg - felelte Péter -, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát.

Itt ugyanis nincs szó vízről. Viszont benső keresztségről sem, ami az emberekben magukban megy végbe. Itt ugyanis egy külső, mások által kiszolgáltatott keresztségről van szó. Az, hogy itt a bűnbánattal van összekapcsolva a keresztség természetes, hiszen a kontextusból kiderül, hogy csak felnőttekhez beszél Péter.

De menjünk tovább, és nézzünk néhány verset, ahol a víz és a keresztség elválaszthatatlan:

ApCsel 8,36
Amint továbbhaladtak az úton, egy tóhoz értek. Az udvari tiszt megszólalt: "Nézd, itt a víz, mi akadálya van hát, hogy megkeresztelkedjem?"

Az eunuch tudja, hogy szükséges a víz a megkeresztelkedéséhez. Víz és keresztség soha sincs elválasztva egymástól a Szentírásban.

ApCsel 10,47
"Meg lehetne tagadni a keresztvizet azoktól, akik a Szentlelket éppen úgy megkapták, mint mi?"

Péter ezt kérdezi: „Meg lehetne tagadni a keresztvizet” ezektől az emberektől? A Szentírás mindig összekapcsolja a vizet és a keresztséget.

ApCsel 22,16
és most mit késlekedsz? Indulj, vedd fel a keresztséget, s nevét segítségül híva mosd le bűneidet.

Ananiás azt mondja Saulnak: „vedd fel a keresztséget… mosd le bűneidet”. A „mosd le” a vízkeresztségre utal.

Tit 3,4-6
Amikor azonban üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát és emberszeretetét, megmentett minket. Nem azért, mert igazak voltak tetteink, hanem irgalmasságból, s a Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdőjében, akit üdvözítőnk, Jézus Krisztus által bőven árasztott ránk,

Pál itt az „újjászületés fürdőjéről” ír, ami ránk árasztja a Szentlelket, s ez a vízkeresztségre utal. A „fürdő” (loutron) általában egy vízzel való rituális mosakodásra vonatkozik.

Vessük most össze ezt a verset a Jn 3,5-tel és az 1Kor 6,11-gyel, és láthatóvá válik, hogy csaknem teljesen párhuzamosak egymással:

Jn 3,5
Jézus azt válaszolta: »Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába.
1Kor 6,11
Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok, szentek lettetek, és megigazultatok Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által.

A protestánsok is tarják azt a bibliamagyarázási alapelvet, miszerint a nem világos – vagy kétséges – részeket hasonló versekkel kell megvilágítani, s így értelmezni. János vízről beszél, Pál megtisztulásról, lemosatásról (απελουσασθε szó szerint: le lettetek mosva) és fürdőről beszél. János azt mondja, hogy ennek az eredménye, hogy bemehetünk Isten országába, vagyis, ahogy azt Pál mondja az adott versekben: megmentettek, megváltottak leszünk, megigazulunk. S mindez a Szentlélek, Istenünk Lelke által történik.

Zsid 10,22
Járuljunk hát hozzá igaz szívvel, hitből fakadó bizalommal, hiszen a szívünk megtisztult a rossz lelkiismerettől, és testünket is tiszta víz mosta le.

A szerző itt is csakis a vízkeresztségről írhat. A rossz lelkiismerettől való megszabadulás és a test lemosása vízzel csakis a vízkeresztségben kapcsolható össze.

1Pét 3,21
Az előképnek megfelelően most titeket is ugyanígy megment a keresztség, hiszen az nem a test szennyének a lemosása, hanem könyörgés az Istenhez, hogy adjon tiszta lelkiismeretet Jézus Krisztus feltámadása által

Péter ugyanígy egyértelműen összekapcsolja a vizet és a megváltást. Az üdvözítő keresztség nem a test szennyének a lemosására szolgál, vagyis nem külső hatása van, hanem belső.

Az Ószövetségben található több előkép is.

2Kir 5,14
Leszállt hát, és Elizeus utasítása szerint hétszer alámerült a Jordánban. A teste újra olyan tiszta lett, akár egy kisgyerek teste.

Námán hétszer merítkezett a Jordánba, és teste olyan lett mint egy kisgyermeké. Ez a keresztség újjászülető funkcióján vetíti elő a víz és a Szentlélek által.

Iz 44,3
Mert elárasztom vízzel a tikkadt mezőt, és bővízű patakokkal a kiaszott földet. Kiárasztom lelkemet utódaidra, és áldásomat gyermekeidre.

Az Úr kiárasztja vízét és Lelkét, ami ugyancsak a keresztséggel áll kapcsolatban. A Szentírás sohasem választja ketté őket.

Ez 36,25-27
Akkor majd tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok minden tisztátalanságtól, s minden bálványtól megtisztítalak benneteket. Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekből a kőszívet és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet oltom belétek és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint éljetek és szemetek előtt tartsátok törvényeimet és hozzájuk igazodjatok.

Az Úr ígéretet tett, hogy tiszta vizet hint ránk, hogy mergtisztuljunk minden bűntúől, s hogy új szívet és új lelket adjon nekünk. Pál erre a versre utal a Zsid 10,22-ben. Ezekiel tanítása előre jelezte a Jézus által alapított keresztény keresztség üdvözítő természetét, amit Jn 3,5, Tit 3,5, 1Pét 3,21 és az ApCsel 22,16 tanítanak.

- - - - - - - - -

összefoglalva, a katolikus tanítást bőséges bibliai szöveg támasztja alá, míg az ezzel ellenkező protestáns tanítás arra kényszerül, hogy igazolásához egyértelmű és világos szövegeket csavarjon ki. A keresztségellenes újjászületés nézete tarthatatlan, hiszen nincs semmilyen bibliai alapja. Tehát, ha egy evangelikál protestáns megkérdezi egy katolikustól, hogy: „újjászülettél már?”, akkor a válasz: "Igen! Mi, katolikusok meg vagyunk keresztelve, tehát újjászülettünk." De vissza is kérdezhetünk: „Te vajon újjászülettél-e? úgy, ahogy azt a Biblia tanítja?” Ha az evangelikál protestáns még nem keresztelkedett meg, akkor bizony még nem született újjá – a Biblia szerinti módon. Akár mit is gondol.

(Fel)

Mit mondanak az újjászületésről az ókeresztény írók?

Az egyházatyák és más ókeresztény írók, amikor „újjászületésről” beszélnek, akkor ezen minden egyes esetben a vízkeresztséget értik. Nincs olyan Egyházatya, aki másként írna a Jn 3,5-tel kapcsolatban.

(A lista nem teljes, további idézetek várhatók Szent Ireneusztól, Római Hippolütosztól, különböző keresztény iratokból, Órigenésztől, Szent Cipriántól, a VII. karthágói zsinattól, Lactantiustól, Szent Hilariosztól, Szír Szent Efrémtől, Nagy Szent Baszileiosztól, Szent Ambrustól, Nüssziai Szent Gergelytől, Aranyszájú Szent Jánostól, Szent Jeromostól, Szent Ágostontól, Nagy Szent Leótól, Fulgentiustól, Damaszkuszi Szent Jánostól)

Szent Jusztinosz: I. Apológia, 61. (Kr. u. 155)

Ezután elvezetjük oda őket, ahol víz van, és ahogyan mi is újjászülettünk, ugyanúgy ők is újjászületnek, a mindenség Atyja, uralkodó Istene és a mi megváltónk, Jézus Krisztus, és a Szentlélek nevében elvégzik ezt a lemosdást a vízben. Krisztus ugyanis azt mondotta: Ha nem születtek újjá, nem mentek be a mennyek országába (vö. Jn 3,3sk). Mert lehetetlen az, hogy aki egyszer már megszületett, az újra visszatérjen a szülőanya méhébe, hisz ez mindenki előtt világos. Izaiás próféta által hirdette meg – erről előzőleg már írtunk -, hogy a megtérő bűnösök hogyan szabadulnak meg bűneiktől. Ezt mondotta: Mosdjatok le, legyetek tiszták, vessétek ki lelketekből a gonoszságot, tanuljatok meg jót tenni… még ha bűneitek olyanok is lennének, mint a bíbor, olyan fehérré teszem, mint a gyapjút, még ha olyanok is lennének, mint a skarlát, olyan fehérré teszem, mint a havat… Ennek jelentését mi az apostoloktól tanultuk meg. Mert első születésünket mi nem ismertük, a természet rendjének megfelelőképpen a nedves magból lettünk szüleink egyesülése útján, rossz szokásokban és silány nevelésben volt részünk, de hogy ne maradjunk meg a szükségszerűség és a tudatlanság fiainak, hanem a választásra, tudásra és előzőleg elkövetett bűneink bocsánatára eljussunk, a vízben arra, aki elhatározta magát az újjászületésre és megbánta bűneit, lehívják a mindenség Atyjának és uralkodó Istenének a nevét és mindössze ezt mondják a fürdőbe vezetett felett, amikor azt lemossák… Ezt a lemosdást megvilágosításnak is nevezzük, mert megvilágosítja azoknak értelmét, akik ezeket megtanulták. És Jézus Krisztus nevére, akit Poncius Pilátus alatt megfeszítettek, és a Szentlélek nevére, aki a próféták által előre meghirdette mindazt, amit Jézus tett, lemossák a megvilágosodásra felkészültet.

Antióchiai Szent Theophilosz: Autolükoszhoz, 2,16 (Kr. u. 181)

Isten meg is áldotta a vizekből keletkezett lényeket, hogy még ez is példaként szolgáljon a jövendő számára, mikor az emberek majd víz és újjászülő fürdő révén megtérést és bűnbocsánatot nyerhetnek, amennyiben az igazsághoz közelednek, újraélednek s befogadják Isten áldását.

Tertullianus: A keresztségről, 12,1. (Kr. u. 203)

A hit törvénye szerint a keresztség nélkül senki sem üdvözülhet. Ez leginkább az Úr szavából világlik ki, aki mondja: "ha valaki nem születik a vízből, annak nincs élete".

Szent Cyrianus: Donatushoz, 3-4. (Kr. u. 246)

Amikor még sötétben és vak éjszakában hánykolódtam, amikor még a világ viharos áradata ide-oda vetett… az akkori szokásaim mellett nehéznek és lehetetlennek tartottam volna, hogy az isteni irgalom nekem is üdvösséget ígér, hogy valaki újjászülethet és az üdvös víz fürdőjében új életre kelhet az ember, leveti azt, ami azelőtt volt, noha testileg ugyanaz marad, lélekben és gondolkodásban mégis megváltozik. Hogyan lehetséges ilyen mérvű változás, kérdeztem magamban, hogy egy csapásra és gyorsan levethető az, ami akár mert velünk született, belerögződött természetünk anyagába, akár mert már annyi ideje együtt éltünk vele… Miután azonban az újjászülő hullám korábbi éveim romlását letörölte, megtisztított szívemet fentről a világosság árasztotta el, miután a mennyei Lélek kiáradt rám, a második születés új emberré alakított át.

Jeruzsálemi Szent Kürillosz: Katekézisek, 3,4. (Kr.u. 350)

Miután kettős az ember, lélekből és testből áll, kettős a tisztulás is, a testetlen a testetlennek szól, a testi a testnek. És a víz valóban letisztítja a testet, a Lélek pedig megpecsételi a lelket, hogy miután a (Lélekkel) meghintődött a szív, és a tiszta vízzel lemosódott a test, Istenhez járulhassunk. Aki tehát le fog szállni a vízbe, az ne a puszta vizet vegye észre, hanem vegye a Szent Lélek erejében az üdvösséget! Egyik vagy másik nélkül sem lehetséges tökéletessé válnod. Ezt nem én mondom, hanem az Úr Jézus (Krisztus), akinek az effélék fölött hatalma van, aki így szólt: "Ha valaki nem születik" (és hozzáteszi: "fentről") "vízből és Lélekből, nem mehet be Isten országába" (Jn 3,5). Nem teljes a kegyelem abban sem, aki ugyan megkeresztelkedett a vízben, de nem volt méltó a Lélekre. És lehet bármily erényes a cselekedetekben valaki, ha nem kapja meg a víz által a pecsétet, az sem mehet be a mennyek országába. Merész szavak, de nem az enyémek: Jézus az, aki ezt mondja!

Szent Athanasziosz: Levél Szerapiónhoz, 1,4. (Kr. u. 359)

Mi mást is fogadhattak be ők, mint a Szentlelket, akit az újjászületés fürdője által kapnak meg a hívők és újjászületők?

Szent Athanasziosz: Beszéd az ariánusok ellen, 3,33. (Kr. u. 360)

és ez méltányos is, mint mindnyájan meghalunk Ádámban, hiszen földből valók vagyunk, úgy kelünk mindnyájan életre Krisztusban, mert újjászülettünk vízből és Lélekből, és már nem földi, hanem Igévé vált a test az Isten Igéje miatt, aki értünk testté lett.

Nazianzoszi Szent Gergely: Oratio 40, 2. 7-8. (Kr. u. 388)

A Szentírás három születésről tud: a testéről, a keresztségéről, és a feltámadáséról…
Hát ez a keresztség kegyelme és ereje, nem a világ vízözönnel való elpusztítása, mint egykor, de a bűnöktől való megtisztulást hozza, és a rossz mindenféle koszolódásának és mocskának a letörlését. Mivel természetünk kettős, amin a lelket és a testet értem, a láthatót és a láthatatlant, kettős tisztulásunk is, amin azt értem, hogy a víz és a Lélek által megy végbe (Jn 3,5), amelyet látható és testi formában veszünk, miközben a másik láthatatlan és testetlen formában járul hozzá, az egyik képszerű, a másik valóságos, és egész mélységünkben megtisztít minket! Ez az első születésünk megsegítését szolgálja, régiekből újakat, a jelenlegiekből istenformájúakat alkot, tűzön való felolvasztás és összetörés nélkül újít meg bennünket.

Szent Ambrus: A misztériumokról, 4,20 (Kr. u. 391)

Olvastad, hogy a keresztségben három tanú: a víz, a vér és a Szentlélek: egyet tanúsít; mert ha bármelyiket kiveszed, már nem érvényes a keresztség szentsége. Mert mit ér a víz -- Krisztus keresztje nélkül? Közönséges elem marad, a szentség minden hatása nélkül. Viszont: víz nélkül sem történik meg az újjászületés misztériuma: "Mert ha valaki nem születik ujjá a vízből és a Szentlélekből, nem mehet be Isten országába." Hiszen a hitjelölt is hisz az Úr Jézus keresztjében, mellyel őt is megjelölik; de ha meg nem keresztelkedik az Atyának, Fiúnak, Szentléleknek nevében, nem nyerheti el a bűnök bocsánatát, sem a lelki kegyelem adományát nem élvezheti.

(Fel)

Mit mond az újjászületésről a Katolikus Egyház hivatalos tanítása?

Kapcsolódó hittételek (dogmák) és hittételhez közel álló nézetek

[ A hitjelzésekhez.]

- Az Egyház tagjai azok, akik érvényesen felvették a keresztség szentségét, és akik nem váltak el a Hit megvallásának egységétől, és az Egyház törvényes közösségének az egységétől.
(Sent. certa.)

- A keresztség szentségének távolabbi anyaga (materia remota) a valódi és természetes víz.
(De fide)

- A keresztség szentségének közelebbi anyaga (materia proxima) a lemosás (ablutio), mely során a víz fizikai érintkezésbe kerül a testtel.
(Sent. certa.)

- A keresztség megadja a megigazulás megszentelő kegyelmét.
(De fide)

- A keresztség eltörli a bűnökért járó összes büntetést, az örök és az ideiglenes büntetést egyaránt.
(De fide)

- A víz általi keresztség (Baptismus fluminis), de legalábbis a rá irányuló kívánság, az Evangélium hirdetése óta minden embernek, kivétel nélkül, szükséges az üdvösséghez.
(De fide)

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma

251. Hogyan történik a keresztény beavatás?

Vö. KEK 1212, 1275

A keresztény élet alapjait jelentő szentségek által történik: a hívőket, akik újjászülettek a Keresztségben, megerősíti a Bérmálás és táplálja az Eucharisztia.

252. Milyen nevei vannak a beavatás első szentségének?

Vö. KEK 1213-1216; 1276-1277

A legfontosabb név a baptismus (fürdő) a szentség központi cselekménye miatt: „baptisare” ugyanis annyit jelent, mint vízben „alámeríteni”. Akit megkeresztelnek, elmerül Krisztus halálában és föltámad vele együtt, mint „új teremtmény” (2Kor 5,17). Nevezik „az újjászületés és a Szentlélekben való megújulás fürdőjének” is (Tit 3,5), s „megvilágosodásnak”, mert a megkeresztelt a „világosság fia” lett (Ef 5,8).

581. Milyen helyet foglal el a Miatyánk az Egyház imádságai között?

Vö. KEK 2767-2772; 2776

Kiemelkedő módon az Egyház imádsága, melyet a Keresztséggel kapcsolatban „adnak át”, az Isten fiai új életére való újjászületés kifejezésére. Teljes tartalmát az Eucharisztia fejezi ki, mert kérései, melyek a már megvalósult üdvösség misztériumára alapulnak, az Úr második eljövetelekor találnak teljes meghallgatásra. A Miatyánk az Imaórák liturgiájának is integrális része.

(Fel)

A Katolikus Egyház Katekizmusa

784 Aki a hit és a keresztség által Isten népének tagja lesz, részt kap e nép páratlan hivatásában: papi hivatásában. "Az Úr Krisztus, az emberek közül választott főpap az új népet »Istennek és Atyjának országává és papjaivá tette«. A megkereszteltek ugyanis az újjászületés és a Szentlélek kenete által lelki házzá és szent papsággá szenteltetnek".[II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium 10.]

871 "Krisztus-hívők azok, akik -- mivel a keresztségben Krisztus testének tagjaivá lettek -- Isten népét alkotják, és minthogy így a maguk módján részesévé váltak Krisztus papi, prófétai és királyi feladatának, állapotuknak megfelelően annak a küldetésnek a gyakorlására kaptak hivatást, melynek a világban való teljesítését Isten az Egyházra bízta."[CIC 204,1; vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium 31.]

872 "Krisztusban való újjászületésük folytán az összes Krisztus-hívő között méltóságuk és cselekvésük tekintetében valódi egyenlőség uralkodik, így mindnyájan együttműködnek Krisztus testének építésére, ki-ki a maga állapotának és feladatának megfelelően."[CIC 208; vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium 32.]

1213 A szent keresztség az egész keresztény élet alapja, a lelki élet ajtaja (vitae spiritualis ianua) és kapu a többi szentségekhez. A keresztség által megszabadulunk a bűntől, és mint Isten fiai születtünk újjá, Krisztus tagjai leszünk, betestesülünk az Egyházba és részeseivé váltunk az Egyház küldetésének1: "így történik, hogy helyesen és találóan határozzuk meg a keresztséget úgy, hogy a víz által és a szóban az újjászületés szentsége."[Római Katekizmus 2, 2, 5.]

1214 Nevezik latinul baptismusnak szertartásának központi mozzanata alapján: a baptisare ige (a görög baptizein szóból) ugyanis azt jelenti, 'alámeríteni', 'bemeríteni'; az "alámerítés" a vízbe a katekumen eltemetését jelzi Krisztus halálába, ahonnan a Vele való föltámadással [Vö. Róm 6,3--4; Kol 2,12.] mint "új teremtmény" (2Kor 5,17; Gal 6,15) merül föl.

1215 Ezt a szentséget "a Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdőjé"-nek (Tit 3,5) is nevezik, mert jelzi és megvalósítja azt a vízből és Szentlélekből történő születést, amely nélkül senki "nem mehet be Isten országába" (Jn 3,5).

1216 "E fürdőt megvilágosodásnak is nevezik, mely lélekben megvilágosítja azokat, akik részesei ennek a (katekétikus) tanításnak."[Szent Jusztinosz: Apologia 1, 61] A megkeresztelt ember, amikor a keresztségben megkapja az Igét, aki "az igaz világosság, mely megvilágosít minden embert" (Jn 1,9), miután "megvilágosodott",[Vö. Zsid 10,32.] maga is a "világosság fia",[Vö. 1Tesz 5,5.] és "világosság" (Ef 5,8) lesz:

"Isten adományai közül a keresztség a legszebb és legcsodálatosabb. (...) A következő nevekkel illetjük: ajándék, kegyelem, kenet, megvilágosodás, romolhatatlanság köntöse, újjászületés fürdője, pecsét és minden más, ami igazán érték. Ajándék, mert azok kapják, akik semmit sem hoznak magukkal; kegyelem, mert a bűnösök kapják; baptismus, mert a bűnök elmerülnek a vízben; kenet, mert szent és királyi (mint azok, akiket fölkentek); megvilágosítás, hiszen ragyogó fény; köntös, mert eltakarja szégyenünket; fürdő, mert megmosdat; pecsét, mert megőriz bennünket és Isten uralmának jele." [Nazianzi Szent Gergely: Oratio 40, 3, 4.]

1262 A keresztség különböző hatásait a szentségi szertartás látható elemei jelzik. A vízbe való alámerítés szimbolikusan utal a halálra és a tisztulásra, ugyanakkor a megújulásra és újjászületésre is. A két fő hatás tehát a bűnöktől való megtisztulás és a Szentlélekben való új születés.[Vö. ApCsel 2,38; Jn 3,5.]

(1) Vö. Firenzei Zsinat: Decretum pro Armenis: DS 1314; CIC 204, 1. §; 849; CCEO 675. 1. §

(Fel)

Tanítóhivatali megnyilatkozások

Szent I. Ince: Az "Inter ceteras Ecclesiae Romanae" levél Silvanusnak és a Milevei zsinat többi atyáinak (Kr. u. 417) (DH 219)

(5. fejezet) ... hogy a kisdedek a keresztség kegyelme nélkül is ajándékul kaphatják az örök élet jutalmát, rendkívül balga állítás. Hacsak ugyanis nem ették az Emberfia testét, és nem itták a vérét, nem lesz élet bennük [vö. Jn 6,53k]. Akik azonban ezt az életet számukra így, újjászületés nélkül veszik védelmükbe, olyannak látszanak nekem, mint akik magát a kersztséget akarják haszontalannak nyilvánítani, midőn hirdetik, hogy a gyermekek már birtokában vannak annak, amit hitünk szerint, csak a keresztség által nyerhetnek el. Ha tehát azt állítják, hogy semmit sem árt, ha nem születnek újjá, szükségszerűen be kell vallaniuk, hogy azok nem születnek újjá, és az újjászületés szent folyama semmit sem használ. Valóban, hogy a felesleges emberek ferde tanítását az igazság gyors érvelésével le lehessen fegyverezni, ezt kiáltja az Úr az evangéliumban: Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket és ne akadályozzátok meg ezt nekik: az ilyeneké ugyanis a mennyek országa. [vö. Mt 19,14; Mk 10,14; Lk 18,16]

III. Ince: Maiores Ecclesiae causas (Kr. u. 1201) (DH 780)

A keresztelés a körülmetélés helyébe lépett. Ezért miként a körülmetélt lelke a népéből nem veszhetett el [Ter 17,14] - ugyanígy, aki vízből és Szentlélekből újjászületett, a mennyek országába való belépést el fogja nyerni [Jn 3,5]. ...

III. Ince: Non ut apponeres (Kr. u. 1206) (DH 787)

... a keresztségben szükségszerűen mindig két dolog kívántatik meg: ti. "a szó és az anyagi elem". A szóról ezt mondja az Igazság: Elmenvén az egész világba stb. [Mk 16,15; vö. Mt 28,19], és ugyanezeket mondja az elemről: Hacsak valaki nem született újjá vízből stb. [Jn 3,5]. Nem lehet tehát számodra kétséges, hogy nemcsak azok nem részesülnek igazi keresztségben, akiknél az elmondottak közül mindkettőt, hanem azok sem, akiknél az egyiket is elhagyják.

IV. Jenő: Az örményekkel való egyesülés "Exsultate Deo" bullája (Kr. u. 1439) (DH 1311)

Ezek [a szentségek] közül az első öt az egyes ember lelki tökéletességére rendeltetett, a két utolsó az Egyház vezetésére és gyarapítására. A keresztség által ugyanis lelkileg újjászületünk...

III. Pál / Tridenti Zsinat: Határozat a szentségekről: Kánonok a keresztség szentségéről (Kr. u. 1547) (DH 1615)

2. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a valódi és természetes víz nem szükséges a keresztséghez, és emiatt a mi Urunk Jézus Krisztus ezen szavait [Jn 3,5] "Aki nem vízből és Szentlélekből születik újjá", csak valami metaforává ferdíti el: legyen kiközösítve.

Ui.: Tanítás a bűnbánat szentségéről, 2. fejezet. (Kr. u. 1551) (DH 1672)

Eltérő azonfelül a keresztség és a bűnbánat gyümölcse is. A keresztség által ugyanis Krisztusba öltözünk [vö. Gal 3,27], s Őbenne új teremtménnyé válunk, teljes és hiánytalan megbocsátást kapva minden bűnünkre. Ehhez a megújuláshoz és épséghez a bűnbánat szentsége révén, a mi nagy sírásunk és fáradozásaink nélkül - amit az isteni igazságosság megkövetel - egyáltalán nem juthatunk el. Ezért a szent atyák méltán nevezték a bűnbánatot "bizonyos fáradtságos keresztségnek"1. Így tehát a bűnbánat e szentsége a keresztség után elesőknek az üdvösségre éppúgy szükséges, mint a még újjá nem születetteknek maga a keresztség [6. kánon].

(1) Nazianzi Szt. Gergely, Oratio 39,17; Damaszkuszi Szt. János, De fide orthodoxa IV 9

(Fel)