A Katolikus Egyház dogmái

és fontosabb tanításai

(Frissítve, kiegészítve, átszerkesztve: 2009. 11. 19.)

Amolyan bevezetés...

Hitjelzések és megbélyegzések
(Notae et censurae ecclesiasticae)

Fontosabb hitjelzések

• De fide (hittétel, hitigazság, dogma).
  Olyan tétel, amelyet az Egyház a rendes tanítóhivatal által, vagy pápai vagy zsinati definíció útján úgy hirdet Istentől kinyilatkoztatott igazságként, hogy e tétel tagadása eretnekség. Ez jelenti azt, hogy minden hívőnek isteni és katolikus hittel kell hinnie. Pl. Szentháromság.
  
• Sententia fidei proxima vagy: Fidei proximum (majdnem hittétel).
  A szerzők nem egyformán fogalmazzák. Olyan tételről van itt szó, amelyet a hittudósok általában kinyilatkozatottnak tartanak, csak kérdéses az egyházi előterjesztés. Pl. a Szentírás igazmondása.
  
• De fide ecclesiastica vagy veritas catholica (Egyházi hit tárgya, katolikus igazság)
  Hitelesen és tévedhetetlenül előterjesztett teológiai igazságból való logikai következtetés. Ilyennek tűnik az alaki kinyilatkoztatás szükségessége.
• Sententia certum, ad fidem spectans, theologice certum (A hithez közelálló tétel, teológiailag biztos, biztos vélemény).
  Amit a hittudósok kellő indokkal teológiai igazságnak tartanak. Szokták úgy is magyarázni, hogy egy kinyilatkoztatott és egy természetes igazságból vont következtetés. (úgy tűnik más forma is lehet). - Pl. a jövendölés lehetősége.
• Sententia communis (általános nézet).
  Vitás kérdésekben az a nézet, amit a hittudósok általában vallanak. - Pl. Krisztusban nem volt készségszerű kívánság a bűnre.
• Sententia communior (többségi vélemény).
  Vitás kérdésekben a többségi vélemény. Ilyen vélemény az, hogy Szűz Mária meghalt.
• Sententia probabilis (valószínű vélemény).
  Többnyire vitás kérdésekben szerepelnek. Pl. a kegyelem hatékonyságáról kialakított nézetek.
• Sententia probabilior (valószínűbb nézet).
  Vitatott kérdésekben a súlyosabb érvekkel támogatható nézet, függetlenül attól, hogy több vagy kevesebb szerző áll mellette. Pl. hogy az utolsó ítélet nem szavakban történik.
• Sententia pia (jámbor vélemény).
  Súlyosabb ok nem szól mellette, el sem dönthető, de összhangban van az egyházias érzülettel. Pl. hogy a tisztítóhelyi lelkek imádkozhatnak értünk.
• Sententia tolerata (megtűrt nézet).
  Vitatható kérdésekben olyan nézet, amely sokak felfogása szerint ellentétben van a megalapozott hittudományos állásponttal, de a tanító Egyház nem ítélte el. Feltehető, hogy ilyen a keresztség nélkül meghalt kisdedek általános üdvözüléséről szóló nézet.

Fontosabb megbélyegzések

• Haeresis, propositio haeretica (eretnekség, eretnek tétel).
  "Az eretnekség mindenekelőtt téves hitfelfogás, melynek lényege abban áll, hogy vagy kiemelnek egy (vagy több) hitigazságot az egész szerves összefüggéséből és hamisan, mert elszigetelten értelmezik, vagy tagadnak egy dogmát... A mai teológia különbséget tesz tartalmi eretnekség és formális eretnekség között (az előbbiről akkor beszélünk, ha valaki objektív eretnekséget vall anélkül, hogy tévedésének tudatában lenne, az utóbbiról akkor, ha makacsul és bűnösen ragaszkodik valamilyen objektív eretnekséghez). Amíg valaki titokban tartja és nem nyilvánítja ki téves felfogását vagy azt, hogy tagad egy dogmát, addig az eretnekség bűnéről beszélünk, ellenkező esetben az eretnekség bűntettéről. Aki jogilag bizonyíthatóan eretnekségbe esett, az többé nem tartozik egészen az Egyházhoz." (Rahner - Vorgrimler: Teológiai kisszótár)
• Propositio notorie haeretica (felismerhetően eretnek).
  Olyan tétel, amelynek már a fogalmazása elárulja, hogy ünnepélyesen kimondott dogmával áll ellentétben.
• Propositio erronea vagy sententia erronea (téves tétel vagy nézet).
  A De fide ecclesiasticával áll szemben.
• Propositio haeresi proxima, vagy haeresi proximum (eretnekséghez közelálló tétel).
  A fidei proximummal áll ellentétben.
• Propositio errori proxima (tévedéshez közelálló tétel).
  A biztos, de elő nem terjesztett nézettel áll szemben.
• Haeresim sapiens, suspecta de haeresi (eretnekízű, eretnekgyanús).
  Annyit jelent, hogy egy tétel úgy, amint hangzik nem feltétlenül eretnek, de súlyos ok van a föltételezés mellett, hogy mégis eretnek.
• Errorem sapiens (téves ízű).
  A de fide ecclesiastica nézettel áll ugyanolyan viszonyban, mint az előző a hittétellel.
• Sententia temeraria (vakmerő tétel).
  Amely az általános teológiai felfogástól - illetve az egyházi szokástól - komoly ok nélkül eltér.
• Sententia falsa (hamis tétel).
  Hamis történeti adatot tartalmaz.
• Sententia male sonans (rosszul hangzó tétel).
  Magában helyes tétel könnyen félreérthető kifejezésekkel megfogalmazva. (Pl. eretnek- vagy tévedésízű kifejezésekkel.)
• Sententia captiosa (megtévesztő nézet).
  Eretnek vagy téves tételt helyesen hangzó kifejezésekbe burkol.
• Sententia piarum aurium offensiva (jámbor füleket sértő nézet).
  Amely sérelmes a rosszul választott kifejezései miatt.
• Propositio perniciosa, scandalosa, iniuriosa (veszedelmes, botrányos, jogtalan nézet).
  Tartalmával vagy hangjával nyugtalanságot kavar, vagy igazságtalan az Egyház múltja vagy jelene iránt.
  

(Fel)

Katolikus dogmák és fontosabb tanítások

A kinyilatkoztató Isten

A kinyilatkoztatás

A kinyilatkoztatás lehetősége

• Természetfeletti kinyilatkoztatás lehetséges. (De fide - DH 3027)
  
  
• Hittitok kinyilatkoztatása lehetséges. (De fide - DH 3028, 3041, 3015 sk.)
  
  

A kinyilatkoztatás szükségessége

• A kinyilatkoztatás nem abszolút módon és föltétlenül szükséges. (Sent. certa.)
  
  
• A kinyilatkoztatás fizikailag szükséges, ha Isten természetfölötti célt tűz az ember elé. (Sent. certa - DH 3005.)
  
  
• A (legalább forma szerint természetfölötti) kinyilatkoztatás erkölcsileg szükséges a természeti vallás teljes gyakorlásához. (De fide - DH 3004, 3005, 3027.)
  
  

A kinyilatkoztatás ténylegessége

• A kinyilatkoztatás mint olyan fölismerhető és az ál-kinyilatkoztatásoktól biztosan megkülönböztethető. (Sent. certa.)
  
  
• A kinyilatkoztatást csodák és jövendölések hihetővé tudják tenni. (De fide - DH 3033, 3034.)
  
  
• Kinyilatkoztatás csakugyan történt. (De fide)
  
  
• Az újszövetségi vallással a kinyilatkoztatás be van fejezve. (Sent. certa. - DH 3421, 4201-4202; vö. 1501, 3070.)
  
  

A kinyilatkoztatás közvetítése

• Az a szerv, amely a kinyilatkoztatást az egyes emberek számára közvetíti, az Istentől e célra rendelt hivatalos tanító testület. (De fide - DH 3012, 3020.)
  
  

A Szentírás

A Szentírás létezése

• Az egyházi kánonba foglalt könyvek sugalmazottak. (De fide - DH 1502-1505, 3006, 3029.)

A sugalmazás

• A Szentírás a maga egészében és minden részében sugalmazott mű. (De fide)
  
  
• A sugalmazás kiterjed a Szentírás egész tartalmára. (Sent. certa. - DH 1950.)
  
  
• A Szentírás nem tanít tévedést. (Sent. fidei proxima - DH 2078. kk. XIII. Leó Prov.)
  
  
• Az Egyház a Szentírásnak egyedüli tévedhetetlen és hiteles magyarázója. (Sent. fidei proxima - DH 1788. 786.)
  
  

A Szenthagyomány

• Van Szenthagyomány, mint a Szentírástól független és vele egyenlő rangú hitforrás. (De fide - DH 783. 1787.)
  
  
• A hagyomány forrásainak egybehangzó tanúsága hitforrás. (Sent. certa.)
  
  
• Ha a szentatyák vagy hittudósok egyértelműen kinyilatkoztatott igazságnak mondanak valamit, tanúságuk megfelel a valóságnak. (A szentatyákat illetően: Sent. fidei proxima; a hittudósokat illetően Sent. certa..)
  
  

Az egyházi előterjesztés

• Az Egyház hiteles, hivatalos és tekintély jellegű előterjesztése a közvetlen hitszabály. (De fide - DH 1792. 1798. 1800.)

A hit

A hit katolikus fogalma, indítéka, alanyi elve

• Azt a lelki tevékenységet, amellyel a kinyilatkoztatást tartozunk elfogadni, a hitnek katolikus értelmezése fejezi ki a valóságnak megfelelő módon. (De fide)
  
  
• A hit az emberi üdvösség kezdete, természetfeletti erény, melynek erejében az Isten kegyelmétől ihletve és segítve a tőle kinyilatkoztatott tanításokat igazaknak fogadjuk el. (De fide)
  
  
• A hit közvetlen indítéka a kinyilatkoztató Isten tekintélye. (De fide)
  
  
• A keresztény hit elfogadása szabad cselekvés, és nem az emberi észérvek hozzák létre szükségképpen. (De fide – DH 3035.)
  
  
• A hittény a kegyelem segítségével jön létre, mégpedig minden mozzanatában. (De fide)
  
  

A hívő tudás feladatköre

• Lehetséges, sőt szükséges a hitigazságoknak valamilyen fokú megértése. (Sent. certa. – DH 3015-3020)
  
  

Dogmafejlődés

• Van az Egyházban igazi és állandó dogmafejlődés, mely a hitigazságok lényegét nem érinti. (Sent. certa.)
  
  
• Nincs dogmafejlődés dogma-átalakulás értelmében; vagyis a hitletétemény nem szenvedhet lényeges változásokat sem terjedelem, sem tartalom dolgában, és az egyszer megállapított dogmák nem nyerhetnek attól eltérő más értelmezést. (De fide – DH 3043.)

A szentháromságos egy Isten

Az Isten léte

Isten létének természetes megismerhetősége

• Isten, a mi teremtőnk és Urunk az emberi ész természetes világával az ő műveiből bizonyossággal felismerhető. (De fide - DH 3004; 3026; 4206)
  
  
• Isten léte bizonyítható oksági úton. (Sent. fidei proxima. - DH 3538; 3890)

Isten létének természetfeletti megismerhetősége

• Isten léte nem csupán a természetes értelmi tudás tárgya, hanem a természetfeletti hit tárgya is. (De fide)

Isten természete

Isten természetének megismerése

• A mi természetes tudásunk Istenről ebben a világban nem közvetlen, intuitív megismerés, hanem közvetett, absztrakt tudás, mert a teremtmények tudásán keresztül valósul meg. (Sent. certa.)
  
  
• A tudásunk Istenről e földön nem valódi (cognitio propia), hanem hasonlaton alapuló (cognitio analoga vagy analogica). (Sent. Certa.)
  
  
• Isten természete felfoghatatlan az emberek számára. (De fide)
  
  
• Az üdvözültek a mennyben közvetlenül, intuitív tudással megismerik az isteni Lényeget. (De fide - DH 1000)
  
  
• Isten színről-színre látása meghaladja az emberi lélek megismerő képességének természetes erejét, és ezért az természetfeletti. (De fide)
  
  
• A lélek Isten színről-színre látásához rászorul a dicsőség fényére. (De fide - DH 895.)
  
  
• Isten lényege az üdvözülteknek a mennyben szintén felfoghatatlan. (De fide)
  

Isten sajátosságai, tulajdonságai

Isten sajátosságai általánosságban

• Az isteni sajátosságok teljesen azonosak maguk között és az isteni lényeggel. (De fide)
  

Az istenség sajátosságai

• Isten végtelenül tökéletes. (De fide)
  
  
• Isten minden tökéletességre nézve végtelen. (De fide)
  
  
• Isten egészen egyszerű. (De fide)
  
  
• Csak egyetlen Isten van. (De fide)
  
  
• Az egy Isten, ontológiailag, az Igaz Isten. (De fide)
  
  
• Isten a megismerés végtelen hatalmát birtokolja. (De fide)
  
  
• Isten abszolút igazmondó és hűséges. (De fide)
  
  
• Isten abszolút jó. (De fide)
  
  
• Isten önmagában és önmaga által a legboldogabb. (De fide)
  
  
• Isten az abszolút erkölcsi Jóság vagy Szentség. (De fide)
  
  
• Isten az abszolút jóságos. (De fide)
  
  
• Isten abszolút fölséges. (De fide)
  
  
• Isten abszolút változhatatlan. (De fide)
  
  
• Isten örökkévaló. (De fide)
  
  
• Isten abszolút mérhetetlen. (De fide)
  
  
• Isten mindenütt jelen van. (De fide)
  
  

Az isteni élet sajátosságai

• Isten tudása végtelen. (De fide)
  
  
• Isten tudása tisztán és világosan valóságos. (De fide)
  
  
• Isten tudása létező. (De fide)
  
  
• Isten tudása mindenre kiterjed. (De fide)
  
  
• Isten tudása független a nem isteni dolgoktól. (De fide)
  
  
• Az isteni értelem elsődleges és formális tárgya maga az Isten. (Scientia contemplationis) (De fide?)
  
  
• Isten mindent tud, amit csak lehetséges, az egyszerű értelem tudása által (scientia simplicis intelligentiae). (De fide)
  
  
• Isten a múlt, a jelen és a jövő minden valós dolgáról tud. (Scientia visionis). (De fide)
  
  
• Az előretudás által Isten csalhatatlan bizonyossággal látja előre az értelmes teremtmény szabad tetteit is. (De fide)
  
  
• Isten a feltételes jövő szabad cselekedeteit is csalhatatlan bizonyossággal ismeri. (Scientia futuribilium). (Sent. communis.)
  
  
• Isten akarata végtelenül tökéletes. (De fide)
  
  
• Isten szükségszerűen szereti önmagát, de szabadon szereti és akarja az istenségen kívüli teremtményeket. (De fide)
  
  
• Isten mindenható. (De fide)
  
  
• Isten a menny és a föld Ura. (De fide)
  
  
• Isten végtelenül igazságos. (De fide)
  
  
• Isten végtelenül irgalmas. (De fide)
  

A Szentháromság dogmájának dogmatikai megfogalmazása és tényleges megalapozása

Az antitrinitárius eretnekségek és az Egyház hitelvi döntései

• Istenben három személy van, az Atya, a Fiú, és a Szentlélek. A Három Személy mindegyike (számtanilag) egy Isteni Lényeget birtokol. (De fide)
  

Isten hármas személyi volta

• Istenben két benső isteni eredés van. (De fide)
  
  
• A benső, isteni eredések tárgya nem az isteni természet, hanem az isteni személy (aktív és passzív módon). (De fide)
  
  
• A második isteni személy az első isteni személytől származik születés útján, és ezért úgy kapcsolódik Hozzá, mint Fiú az Atyához. (De fide)
  
  
• A Szentlélek az Atyától és a Fiútól, mint egyetlen princípiumtól, egyetlen leheléssel származik. (De fide)
  

A Szentháromság dogmájának spekulatív magyarázata

A belső isteni eredések spekulatív magyarázata

• A Fiú az Atya értelmi tevékenysége révén születik. (Sent. certa.)
  
  
• A Szentlélek az Atya és a Fiú akarati tevékenysége révén, kölcsönös szeretetéből származik. (Sent. certa.)
  
  
• A Szentlélek származása nem születés, hanem lehelés útján történik. (De. fide.)
  
  

Az isteni viszonyok és személyek

• A viszonyok Istenben az isteni természettel teljesen azonosak. (De fide)
  
  
• Az isteni személyek egyenlők. (De fide)
  
  
• A három isteni személy a legteljesebben átjárja egymást és egymásban van. (De fide)
  
  
• Az isteni személyek külső cselekedetei mind a három személynek közös cselekedetei. (De fide)
  
  
• Vannak szentháromsági küldetések: Az Atya küldi a Fiút, az Atya és a Fiú küldi a Szentlelket. (De fide)
  
  

A Szentháromság viszonya az értelemhez

• Isten Háromsága csak az isteni Kinyilatkoztatás révén ismerhető meg, vagyis a szó szoros értelmében vett hittitok. (Sent. fidei proxima.)
  

(Fel)

A teremtő Isten 

A teremtés isteni tette: a világ

A világ kezdete vagy teremtése

• Mindent, ami Istenen kívül létezik, lényegüket tekintve a semmiből hozta létre Isten. (De fide)
  
  
• A világ az isteni Bölcsesség műve. (Sent. certa.)
  
  
• Istent az ő Jósága indította arra, hogy megteremtse a világot. (De fide)
  
  
• A világ Isten dicsőségére lett teremtve. (De fide)
  
• A három isteni személy a Teremtés egyetlen és közös princípiuma. (De fide)
  
  
• Isten a világot külső és belső kényszertől mentesen teremtette. (De fide)
  
  
• Isten ezt a világot és minden mást szabadon teremtette. (Sent. Certa.)
  
  
• Isten a világot jónak teremtette. (De fide)
  
  
• A világnak van kezdete az időben. (De fide)
  
  
• Isten egyedül teremtette a világot. (De fide)
  
  
• Nincs teremtmény, aki mint első Ok (causa principalis), saját erejéből bármit is teremthetne a semmiből. (Sent. communis.)
  
  

A világ folyamatos fenntartása és kormányzása

• Az összes teremtményt Isten tartja fenn létében. (De fide)
  
  
• A teremtmény minden tevékenységében Isten közvetlen együttműködésére szorul. (Sent. communis.)
  
  
• Isten a teremtett világot gondviselésével gondozza és kormányozza. (De fide)
  
  

A teremtés isteni műve: az ember és az angyalok

Az emberről, avagy a „keresztény antropológiáról” szóló kinyilatkoztatás doktrínája

• Az első embert Isten teremtette. (De fide)
  
  
• Az egész emberiség egyetlen emberi párból származik. (Sent. certa.)
  
  
• Az ember két lényegi részből áll - anyagi testből és szellemi lélekből. (De fide)
  
  
• Az emberi lélek szellemi valóság. (De fide)
  
  
• Az emberi lélek közvetlenül és egész mivoltánál fogva az emberi test formája. (De fide)
  
  
• Minden embernek egyéni lelke van. (De fide)
  
  
• Minden egyes egyéni lelket közvetlenül az Isten teremti a semmiből. (Sent. Certa.)
  
  
• A teremtmény képes befogadni természetfeletti ajándékokat. (Sent. communis.)
  
  
• A természetfeletti feltételezi a természetest. (Sent communis.)
  
  
• Isten az embert természetfeletti célra rendelte. (De fide)
  
  
• Ősszüleink a bűnbeesés előtt a megszentelő kegyelem állapotában voltak. (De fide)
  
  
• Ősszüleink mentesek voltak a bűnre hajló kívánságoktól. (Sent. fidei proxima.)
  
  
• Ősszüleink megkapták Istentől a halhatatlanság ajándékát. (De fide)
  
  
• Ősszüleink mentesek voltak a szenvedéstől. (Sent. communis.)
  
  
• Az első embert Isten megfelelő természetes és természetfeletti tudással látta el. (Sent. communis.)
  
  
• ádám a megszentelő kegyelemben nem csak a maga számára részesült, hanem utódai számára is. (Sent. certa.)
  
  
• ádám a paradicsomban áthágta Isten parancsát. (De fide)
  
  
• Ősszüleink a bűn miatt elvesztették a megszentelő kegyelmet és felkeltették Isten haragját és felháborodását. (De fide)
  
  
• Ősszüleinknek a halál jutott osztályrészül, és az ördög hatalma alá kerültek. (De fide)
  
  
• ádám bűne átszármazott utódaira. (De fide)
  
  
• Az áteredő bűn nem a bűnre való hajlandóság bennünk. (De fide)
  
  
• Az áteredő bűn a megszentelő kegyelem hiánya, amely kapcsolatban van Ádám bűnével. (Sent. communis.)
  
  
• Az áteredő bűn eredetét tekintve egy, és nem utánzás, hanem leszármazás által ered át mindenkire. (De fide)
  
  
• Az eredeti bűn állapotában lévő ember meg van fosztva a megszentelő kegyelemtől, és mindattól, ami vele jár, illetve a sértetlenség természeten kívüli ajándékaitól. (De fide - a megszentelő kegyelemre és a sértetlenség adományára vonatkozóan.)
  
  
• Azok a lelkek, akik az áteredő bűn állapotában költöznek el ebből a világból, ki vannak zárva Isten boldogító látásából. (De fide)
  
  

Kinyilatkoztatás az angyalokra vagy a „keresztény angeológiára” vonatkozóan

• Isten az idők kezdetén teremtett tiszta szellemeket (angyalokat) a semmiből. (De fide)
  
  
• Az angyalok természete szellemi. (De fide)
  
  
• Az angyalok természetüknél fogva halhatatlanok. (Sent. communis.)
  
  
• Isten az angyalokat természetfeletti létbe emelte és természetfeletti célra rendelte. (Sent. Certa.)
  
  
• Az angyalok erkölcsi próbának voltak alávetve. (Sent. certa. a bukott angyalokat illetően, Sent. communis a jó angyalokat illetően.)
  
  
• A jó angyalok Isten boldogító színelátására jutottak. (Sent. Certa.)
  
  
• A bukott angyalok a kárhozatra jutottak. (De fide)
  
  
• A gonosz lelkeket (démonokat) Isten jónak teremtette; saját hibájukból lettek gonosszá. (De fide)
  
  
• A jó angyalok elsődleges feladata Isten dicsőítése és szolgálata. (Sent. certa.)
  
  
• A jó angyalok másodlagos feladata az ember oltalmazása és üdvösségével való törődése. (De fide az egyetemes tanítás alapján.)
  
  
• Minden hívő embernek keresztelésétől kezdve van őrzőangyala. (Sent. certa.)
  
  
• Az ördögnek Ádám bűne miatt egy bizonyos hatalma van az emberiség felett. (De fide)

(Fel)

A megváltó Isten

A Megváltó személye

Krisztus valóságos istensége

• Jézus Krisztus valóságos Isten. (De fide)
  
  

Krisztus valóságos embersége

• Krisztus valódi testet öltött magára, és nem egy látszólagos testet. (De fide)
  
  
• Krisztus nem csak egy testet öltött magára, hanem egy értelmes lelket is. (De fide)
  
  
• Krisztus valóságosan megszületett Ádám egyik leányától, a szűz Máriától. (De fide)
  
  

A két természet egysége egy személyben, Krisztusban

• Az isteni és az emberi természet hüposztatikusan egyesült Krisztusban, azaz személyes egységben vannak egymással egy isteni Személyben. (De fide)
  • a) A megtestesült Krisztus egyetlen, azaz egyedüli Személy. Ő valóságos Isten és valóságos ember ugyanabban az időben.
  • b) Isten Igéje a testtel egy belső, fizikális vagy szubsztanciális egyesüléssel kapcsolódott össze. Krisztus nem Isten-hordozó, hanem Isten valóságosan.
  • c) A szent Szűz Isten anyja, mivel valóságosan hordozta méhében a megtestesült Fiút.
    
    
• Krisztus mindkét természete a hüposztatikus egységben változás nélkül, összevegyülés nélkül, tulajdonságaik megtartásával és elválaszthatatlanul egyesült a második isteni Személyben. (De fide)
  
  
• Jézus Krisztusban két akarat és akarati tevékenység van, az isteni és az emberi természetnek megfelelően. (De fide)
  
  
• Krisztus emberi természetének hüposztatikus egyesülése az isteni természettel a fogantatás pillanatában történt meg. (De fide)
  
  
• A Személyes Egység sohasem szakadt meg. (Sent. certa.)
  
  
• A Személyes Egység sohasem szűnik meg. (De fide)
  
  
• A Vér Jézus Krisztus élő testében az emberi természetének szerves összetevője, közvetlenül, és nem közvetve egyesült az Isteni Ige Személyével. (Sent. certa.)
  

A Hüposztatikus Egység teológiai-elméleti tárgyalása

• A Hüposztatikus Egység létrejötte az isteni Szentháromság közös cselekedete. (De fide)
  
  
• Egyedül a második isteni Személy lett emberré. (De fide)
  
  
• Nem csak a Fiú, hanem a názáreti Jézus is Isten természetszerű Fia. (De fide)
  
  
• A názáreti Jézust imádás illeti meg, egyetlen imádás, az egyedül Istennek kijáró abszolút imádás (latria). (De fide)
  
  
• Ugyanolyan imádás illeti meg természetének egyes részeit is, mint amilyen Krisztus teljes természetét. (Sent. Certa.)
  
  
• Jézus Krisztus személyéről az isteni természet és az emberi természet tulajdonságai és tevékenységei állíthatók. (De fide)
  
  
• Jézus Krisztusban a két természet, az isteni és az emberi, egymást kölcsönösen áthatják és egymásban léteznek. (Sent. communis.)
  
  

Krisztus emberi természetének sajátosságai

• Jézus Krisztus létezésének pillanatától Isten boldogító színelátásában élt. (Sent. certa.)
  
  
• Krisztus emberi tudásában nem volt tévedés. (Sent. certa.) DH 3646 sk.
  
  
• Krisztus életének kezdetétől a lelke beléöntött tudást (scientia infusa) birtokolt. (Senta. communis.)
  
  
• Krisztus lelke szerzett tudást vagy tapasztalati tudást (scientia acquisita, sc. experimentalis) is birtokolt. (Sent. communis.)
  
  
• Krisztus mentes volt az áteredő bűntől és mentes volt minden személyes bűntől. (De fide)
  
  
• Krisztus mentes volt a bűnre való hajlandóságtól is. (Sent. fidei proxima; a tényleges hajlandóságra vonatkozóan: De fide)
  
  
• Jézus Krisztus vétkezhetetlen volt. (De fide)
  
  
• Jézus Krisztus emberi természete lényegileg szent a Személyes Egység révén. (Sent. communis.) Vö. Lk 1,35.
  
  
• Jézus Krisztusban megvolt a kegyelem teljessége: a megszentelő kegyelem, az isteni és erkölcsi erények és a Szentlélek ajándékai. (Sent. certa.)
  
  
• Jézus Krisztusban a megszentelő kegyelem teremtett kegyelem volt, egy bizonyos szempontból végtelen, azaz olyan tökéletességben volt, hogy növelni már nem lehetett. (Sent. communis.)
  
  
• A megszentelő kegyelem Krisztusból, a Főből árad ki az Ő misztikus Testének tagjaira. (Sent. communis.)
  
  
• Krisztus emberi természete az isteni természettel való együttműködés által képes mindannak a létrehozására, megvalósítására, ami kapcsolatban van a megtestesülés titkával. (Sent. certa.)
  
  
• Krisztus embersége érzékeny volt. (De fide)
  
  
• Krisztus lelke érzéki indulatok alá volt vetve. (Sent. certa.)
  
  

(Fel)

A Megváltás műve

A Megváltás általánosságban

• Isten Fia azért lett emberré, hogy megváltson minket. (De fide)
  
  
• A bukott ember önmagát nem tudja megváltani. (De fide)
  
  
• Isten sem belső, sem külső kényszer alatt nem állt, hogy megváltsa az emberiséget. (Sent. certa.)
  
  
• A Megtestesülés nem volt abszolút szükséges a Megváltáshoz. (Sent. communis.)
  
  
• Ha Isten a megváltást teljes és méltó elégtétellel akarta megtenni, akkor szükséges volt az Isteni Személy megtestesülése. (Sent. communis.)
  
  

A Megváltás megvalósulása Krisztus hármas hivatala által

• Krisztus az egyetlen és első közvetítő Isten és az ember között. (De fide)
  
  
• Krisztus az Ószövetségben megígért legfőbb Próféta, és az emberiség tökéletes tanítója. (Sent. certa.)
  
  
• Krisztus az emberiség legfőbb és örök Főpapja. (De fide)
  
  
• Krisztus igaz és valódi áldozatként felajánlotta önmagát a kereszten. (De fide)
  
  
• Jézus Krisztus a mennyei Atya iránti engedelmességből, önként és irántunk való szeretetből vállalta a szenvedést és kereszthalált. (Sent. fidei proxima.)
  
  
• Krisztus keresztáldozata révén megváltott minket, és kiengesztelt bennünket az Istennel. (De fide)
  
  
• Jézus Krisztus szenvedésével és kereszthalálával elégtételt adott az emberiség bűneiért. (Sent. fidei proxima.)
  
  
• Krisztus helyettes elégtétele elegendő vagy teljes értékű a benső érdeme miatt. (Sent. communior.)
  
  
• A Krisztus által adott elégtétel belső értéke szerint minden bűnt felülmúló és végtelen értékű. (Sent. communis.)
  
  
• (a) [1.] Krisztus nem csak a választottakért halt meg. (De fide)
       [2.] Krisztus nem csak a hívőkért halt meg, hanem kivétel nélkül minden emberért. (Sent. fidei proxima.)
  (b) Krisztus elégtétele nem terjed ki a bukott angyalokra.
  
  
• Krisztus szenvedése nem csak elégtétel, hanem érdem is. (De fide)
  
  
• Krisztus kiérdemelte önmagának a megdicsőülést (Feltámadás, a test színeváltozása, mennybemenetel). (Sent. certa.)
  
  
• Krisztus kiérdemelte számunkra a természetfeletti rend visszaállítását. (Sent. certa.)
  
  

Krisztus megváltó művének dicsőséges eredménye

• Jézus Krisztus halála után a testétől különvált lelkével az alvilágba szállt alá. (De fide) (Az alvilág a kereszténység előtti korban meghalt igazak lelkeinek tartózkodási helye, a pokol ún. tornáca (limbus Patrum).
  
  
• Jézus Krisztus halála után harmadnapra dicsőségesen feltámadt. (De fide)
  
  
• A föltámadt Krisztus testével és lelkével fölment a mennybe, ott ül a Mindenható Atyaisten jobbján. (De fide)
  
  

A Megváltó édesanyja

Mária mint Isten anyja

• A Boldogságos Szűz Mária valóban az Isten anyja. (De fide)
  
  

Isten anyjának privilégiumai

• A Boldogságos Szűz Mária létének első pillanatától kezdve, Jézus Krisztus megváltói érdemeire való tekintettel az áteredő bűn minden szennyétől mentes maradt. (De fide)
  
  
• A Boldogságos Szűz Mária mentes volt a bűnre való hajlamtól és a bűnös vágyakat ébresztő kísértésektől is. (Sent. communis.)
  
  
• Isten kegyelmének különleges privilégiuma által Mária mentes volt minden személyes bűntől, a halálos és a bocsánatos bűntől is. (Sent. fidei proxima.)
  
  
• Mária szűz a szülés előtt, a szülésben és a szülés után. (De fide)
  
  
• Mária a Szentlélek által fogant, emberi közreműködés nélkül. (De fide)
  
  
• Mária megőrizte szűzi sértetlenségét Jézus születésében is. (De fide a tanítás általános kihirdetése alapján)
  
  
• Mária szűz maradt Jézus születése után is. (De fide)
  
  
• Mária időleges halált szenvedett el. (Sent. communior.)
  
  
• Mária földi életpályája befejezése után, testével és lelkével együtt fölvétetett a mennyei dicsőségbe. (De fide)
  
  

Mária közreműködése a Megváltó művében

• Mária adta a Megváltót, minden kegyelem forrását a világnak, és ily módon ő minden kegyelem csatornája. (Sent. certa.)
  
  
• Mária Mennybevétele után senki sem kap kegyelmet Krisztustól az ő tényleges közbenjáró közreműködése nélkül. (Sent. pia et probabilis.)
  
  
• Mária minden kegyelem közvetítője (Mediatrix) a Megtestesülésben való közreműködése által. (Mediatio in universali.)
  
  
• Mária minden kegyelem közvetítője (Mediatrix) a mennyben való közbenjárása által. (Mediatio in speciali.)
  
  
• Mária, az Isten anyja jogosult a kitüntetett Mária-tiszteletre (hüperdulia). (Sent certa.)
  

(Fel)

A megszentelő Isten

Kegyelem és megigazulás

Az aktuális vagy segítő kegyelem

Az aktuális kegyelem természete

• Az aktuális kegyelem belsőleg és közvetlenül megvilágosítja az értelmet és erősíti az akaratot. (Sent. certa.)
  
  
• A lélek készségében Isten természetfeletti beavatkozása megelőzi az akarat szabad tettét. (De fide)
  
  
• A lélek készségében Isten természetfeletti kegyelme kíséri az ember akaratának szabad tetteit. (De fide)
  
  

Az aktuális kegyelem szükségessége

• A megigazulás előtti előkészítő cselekedetekhez Isten természetfeletti kegyelme (gratia elevans) elengedhetetlenül szükséges. (De fide)
  
  
• A belső természetfeletti kegyelem elengedhetetlenül szükséges a hithez és az üdvösséghez való első lépéshez. (De fide)
  
  
• A megigazultnak is szüksége van az aktuális kegyelemre az üdvös cselekedetek megtételéhez. (Sent. communis.)
  
  
• Isten különleges segítsége nélkül a megigazult nem képes mindvégig megmaradni a kegyelem állapotában. (De fide)
  
  
• A megigazult ember egész életén át Isten különleges kiváltsága nélkül a bűnöket (beleértve a bocsánatosakat is) nem tudja elkerülni. (De fide)
  
  
• Az ember még bukott állapotában is képes a természetes értelmi képességével megismerni a vallási és erkölcsi igazságokat. (De fide)
  
  
• Egy erkölcsileg jó cselekedethez nem szükséges a megszentelő kegyelem. (De fide)
  
  
• A hit kegyelme nem szükséges egy erkölcsi jócselekedet megtételéhez. (Sent. certa.)
  
  
• Az aktuális kegyelem nem szükséges egy erkölcsi jócselekedet megtételéhez. (Sent. certa.)
  
  
• A bukott emberi természet állapotában az embernek erkölcsileg lehetetlen a természetfeletti Kinyilatkoztatás nélkül könnyen, erős biztonsággal és minden tévelytől mentesen megismernie a természeti rend minden vallásos és erkölcsi igazságát. (De fide)
  
  
• A bukott emberi természet állapotában az embernek erkölcsileg lehetetlen a helyreállító kegyelem (gratia sanans) nélkül eleget tennie a teljes erkölcsi törvénynek, és győznie minden komoly kísértés fölött az idő bármely nagyobb időszakában. (Sent. certa.)
  
  

Az aktuális kegyelem szétosztása

• A kegyelem nem érdemelhető ki természetes tettekkel, sem „de condigno” (kb. „méltányosság szerint”), sem „de congruo” (kb. „igazságosság szerint”). (De fide)
  
  
• A kegyelem nem nyerhető el pusztán természetes ima kérése által. (Sent. Certa.)
  
  
• Az ember önmagától nem képes pozitív fölkészültséget szerezni a kegyelemre. (Sent. certa.)
  
  
• Az emberi bűnök ellenére Isten minden embert igazán üdvözíteni akar. (Sent. fidei proxima.)
  
  
• A megigazult embernek Isten mindig megadja a szükséges és elégséges kegyelmet (gratia proxime vel remote sufficiens) ahhoz, hogy Isten parancsait mindig megtartsa és megmaradjon a kegyelem állapotában. (De fide)
  
  
• Isten a bűnösöknek, még a megátalkodott bűnösöknek is megadja a szükséges és elégséges kegyelmet (gratia saltem remote sufficiens), hogy megtérjenek. (Sent. communis.)
  
  
• Isten az ártatlan hitetleneknek (infideles negativi) is megadja az elégséges és szükséges kegyelmet, hogy eljussanak az örök üdvösségre. (Sent. certa.)
  
  
• Isten, az ő akaratának örök elhatározása szerint bizonyos embereket eleve elrendelt az örök boldogságra. (De fide)
  
  
• Isten, az ő akaratának örök elhatározása szerint bizonyos embereket, beszámítva nekik az előre látott bűneiket (azaz utólag, bűneik miatt) eleve elrendelt az örök elvetésre. (De fide)
  
  

A kegyelem és a szabadság közötti kapcsolat

• A gondviselés jelen rendjében van hatékony kegyelem is. (Sent. fidei proxima.)
  
  
• A hatékony kegyelem nem teszi fölöslegessé és nem szünteti meg a szabad akaratot. (De fide)
  
  
• A gondviselés jelen rendjében van valóban és merőben elégséges kegyelem (gratia vere et mere sufficiens), amely hatástalan marad. (De fide)
  
  

A habituális vagy megszentelő kegyelem

A megigazulás folyamata

• A felnőtt ember Isten kegyelmétől indíttatva és azzal együttműködve köteles előkészülni a megigazulásra. (De fide)
  
  
• A felnőtt ember megigazulása hit nélkül lehetetlen. (De fide)
  
  
• A hiten kívül további cselekedeteknek is jelen kell lennie. (De fide)
  
  

A megigazulás állapota

• A megszentelő kegyelem egy teremtett természetfeletti adomány, amely ténylegesen különbözik Istentől. (Sent. fidei proxima.)
  
  
• A megszentelő kegyelem a lét egy természetfeletti állapota, amely Isten által belénk árad, és amely tartósan a lélekben marad. (Sent. certa.)
  
  
• A megszentelő kegyelem nem önmagában létező állag (szubsztancia), hanem valóságos járulék (akcidens), amely a lélek állagához (szubsztanciájához) járul. (Sent. certa.)
  
  
• A megszentelő kegyelem ténylegesen különbözik a szeretettől, a szeretet természetfeletti erényétől. (Sent. communior.)
  
  
• A természetfeletti kegyelem egy részesedés az isteni természetben. (Sent. certa.)
  
  
• A megszentelő kegyelem megszenteli az embert. (De fide)
  
  
• A megszentelő kegyelem természetfeletti szépséget ad a léleknek. (Sent. communis.)
  
  
• A megszentelő kegyelem a megigazult embert Isten barátjává teszi. (De fide)
  
  
• A megszentelő kegyelem a megigazult embert Isten gyermekévé, és az örök élet reménybeli örökösévé teszi. (De fide)
  
  
• A megszentelő kegyelem a megigazult embert a Szentlélek templomává teszi, és így maga a Szentlélek lakik benne. (Sent. certa.)
  
  
• A hit, remény és szeretet három isteni vagy teológiai erénye a megszentelő kegyelemmel az emberbe öntetik. (De fide)
  
  
• Az erkölcsi erények szintén az emberbe öntetnek a megszentelő kegyelemmel. (Sent. communis.)
  
  
• A Szentlélek ajándékai szintén az emberbe öntetnek a megszentelő kegyelemmel. (Sent. communis.)
  
  
• Külön kinyilatkoztatás nélkül senki sem lehet biztos a hitnek a bizonyosságával afelől, hogy valóban kegyelmi állapotban van. (De fide)
  
  
• A megigazult emberekben a megszentelő kegyelem állapota nem egyenlő. (De fide)
  
  
• A kegyelem növekedhet a jócselekedetek által. (De fide)
  
  
• A kegyelem, amellyel megigazultunk, elveszíthető, és a halálos (és súlyos) bűn által el is veszítjük. (De fide)
  
  
• A megszentelő kegyelemmel mindig elvesztjük a szeretet erényét is. (Sent. communis.?)
  
  
• A megszentelő kegyelem Isten kegyelmétől indíttatva, Krisztus érdeméből a bűnbánat szentsége által újra elnyerhető. (De fide)
  
  

A megigazulás következményei vagy gyümölcsei, avagy az érdemről szóló tanítás

• A megigazult ember Jézus Krisztus érdemei által, Isten kegyelmének segítségével, jócselekedeteivel valóban érdemeket szerez. (De fide)
  
  
• A megigazult ember jócselekedeteivel kiérdemli magának a megszentelő kegyelem növekedését, az örök életet (már ha kegyelem állapotában hal meg), és a mennyei dicsőség növekedését. (De fide)
  
  

Az Egyház

Az Egyház isteni eredete

• Az Egyház Jézus Krisztus Misztikus Teste. (Sent. certa.)
  
  
• Az Egyházat Jézus Krisztus alapította. (De fide)
  
  

Az Egyház szervezete

• Krisztus megalapította az Egyházat, hogy megváltói munkáját folytassa minden időkre. (De fide)
  
  
• Rendeltetése és hatékonysága miatt az Egyház egy természetfeletti lelki társaság. (Sent. certa.)
  
  
• Az Egyház tökéletes társaság. (Sent. certa.)
  
  
• Krisztus hierarchikus szervezetet adott Egyházának. (De fide)
  
  
• Az Apostoloknak adott hatalom átörökítődik a püspökökre. (De fide)
  
  
• Krisztus kijelölte Péter apostolt, hogy első legyen az apostolok között, és az egész Egyház látható feje legyen, amellyel közvetlenül és személyesen kijelölte a joghatósági primátusra. (De fide)
  
  
• Krisztus rendelése szerint vannak Péternek az egész Egyházra kiterjedő primátusa folytonosságában mindig utódai. (De fide)
  
  
• Péter utóda ugyanabban a primátusban Róma püspöke. (De fide)
  
  
• A római püspöknek az egyetemes Egyházra kiterjedő teljes és legfőbb joghatósági hatalma nem csak azokban a dolgokban van, amelyek a hitet és az erkölcsöket, hanem azokban is, amelyek az egész világon elterjedt Egyház fegyelmét és kormányzását érintik. (De fide)
  
  
• Az isteni jog folytán a püspökök a kormányzás rendes és közvetlen hatalmával rendelkeznek részegyházaik felett. (De fide)
  
  
• Az egyes püspökök pásztori hatalmukat közvetlenül a pápától kapják. (Sent. probabilior.)
  
  

Az Egyház belső szervezete

• Az Egyház Krisztuson alapul. (De fide)
  
  
• Az Egyház feje Krisztus. (De fide)
  
  
• A mi Megváltónk maga óvja isteni erejével az általa alapított társaságot, az Egyházat. (XII. Piusz)
  
  
• Krisztus az Ő Testének, az Egyháznak az isteni Megváltója. (XII. Piusz)
  
  
• A Szentlélek az Egyház lelke. (Sent. communis.)
  
  

Az Egyház lényegi ismérvei

• Az Egyház csalhatatlan, azaz megmaradt és meg fog maradni az üdvösség Krisztus által alapított intézményének a világ végéig. (Sent. certa.)
  
  
• A hit és az erkölcs dolgaira vonatkozó tanítások végső döntéseiben az Egyház tévedhetetlen. (De fide)
  
  
• A tévedhetetlenség elsődleges tárgya a hit és erkölcsre vonatkozó keresztény tanítás formailag kijelentett igazságai. (De fide)
  
  
• A tévedhetetlenség másodlagos tárgya a hit és erkölcsre vonatkozó keresztény tanítás igazságai, amelyek nincsenek formailag kijelentve, de amelyek szorosan kapcsolódnak a Kinyilatkoztatás tanításához. (Sent. certa.)
  
  
• A pápa tévedhetetlen, amikor „ex cathedra” beszél. (De fide)
  
  
• A püspökök teljessége tévedhetetlen, mind amikor egyetemes zsinaton gyűlnek össze, mind amikor a földkerekségen szét vannak szóródva, és egyként egymással és a római pápával a hit vagy erkölcs tanítását véglegesen adják elő. (De fide)
  
  
• A Krisztus által alapított Egyház egy külsőleg látható közösség. (Sent. certa.)
  
  
• A Krisztus alapította Egyház egy és egyetlen. (De fide)
  
  
• A Krisztus alapította Egyház szent. (De fide)
  
  
• Az Egyháznak nem csak a szentek a tagjai, hanem a bűnösök is az Egyházhoz tartoznak. (Sent. certa.)
  
  
• A Krisztus alapította Egyház katolikus. (De fide)
  
  
• A Krisztus alapította Egyház apostoli. (De fide)
  
  

Az Egyház szükségessége

• Az Egyház tagjai azok, akik érvényesen felvették a keresztség szentségét, és akik nem váltak el a Hit megvallásának egységétől, és az Egyház törvényes közösségének az egységétől. (Sent. certa.)
  
  
• Az Egyházhoz tartozás minden ember számára szükséges az üdvösséghez. (De fide)
  
  

A szentek közössége

• Isten Országának tagjai, akik megszentelődtek Krisztus megváltó kegyelméből itt a földön és a másvilágon, egy közös természetfeletti életben egyesültek az Egyház Fejével és egymással. (Sent. certa.)
  
  
• A közbenjáró ima által a hívők a földön adományokat eszközölhetnek ki Istentől mások számára. (Sent. certa.)
  
  
• A hívő a kegyelem állapotában végzett jócselekedetek által adományokat érdemelhet ki „de congruo” (kb. „igazságosság szerint”) Istentől. (Sent. probabilis.)
  
  
• A hívő a kegyelem állapotában végzett jócselekedetek által másokért is vezekelhet. (Sent. cert.)
  
  
• Jó (megengedett) és hasznos dolog a mennyei szenteket tisztelni, és segítségül hívni őket, hogy eszközöljék ki számunkra Istentől jótéteményeit. (De fide)
  
  
• Jó (megengedett) és hasznos dolog tisztelni a szentek relikviáit. (De fide)
  
  
• Jó (megengedett) és hasznos dolog tisztelni a szentek képeit. (De fide)
  
  
• Az élő hívek közbenjáró imájukkal, és főként a szentmiseáldozat fölajánlásával segíthetnek a purgatóriumban lévő lelkeknek. (De fide)
  
  
• A mennyben lévő szentek is segíthetnek közbenjárásukkal a purgatóriumban lévő lelkeknek. (Sent. communis.)
  
  
• A purgatóriumban lévő lelkek közbenjárhatnak a Misztikus Test többi tagjaiért. (Sent. probabilis.)
  
  
• A pokolban lévő kárhozottakért mondott imának nincs haszna, mivel ők nem tartoznak Krisztus Misztikus Testéhez. (Sent. communis.)
  
  

(Fel)

A szentségek

A szentségek természete

• Az új Szövetség szentségei a Krisztus által létesített kegyelem hatékony jelei. (Sent. certa.?)
  
  
• A szentségek külső jelei két lényeges elemből állnak, mégpedig dologból (anyag) és szóból (forma) (res et verbum vagy elementum et verbum). (Sent. fidei proxima.)
  
  

A szentségek hatékonyságai és eredményei

• Az Újszövetség szentségei tartalmazzák azt a kegyelmet, amelyet jelölnek, és azt, amelyet közölnek az elébe akadályt nem gördítő személlyel. (De fide)
  
  
• A szentségek hatékonysága a végbevitt szentségi cselekményből (ex opere operato) ered. (De fide)
  
  
• Az Újszövetség összes szentsége megszentelő kegyelmet ad a szentség befogadójának. (De fide)
  
  
• Minden egyes szentség sajátos szentségi kegyelmet ad. (Sent. communis.)
  
  
• Három szentség, a keresztség, a bérmálás és az egyházi rend egy eltörölhetetlen lelki jegyet (karaktert) vésnek be a lélekbe, ezért nem lehet őket megismételni. (De fide)
  
  
• A szentségi jegy megadja a teljes erőt a keresztény istentisztelet cselekedeteinek megtételéhez. (Sent. communis.)
  
  
• A szentségi jegy hordozójának haláláig megmarad. (De fide)
  
  

A szentségek alapítása és hétszeres természete

• Az Újszövetség összes szentségét Jézus Krisztus alapította. (De fide)
  
  
• Krisztus az összes szentséget közvetlenül és személyesen alapította. (Sent. certa.)
  
  
• Krisztus megszabta a szentségek lényegét. Az Egyháznak nincs hatalma megváltoztatni azokat. (Sent. certa.)
  
  
• Az újszövetségnek hét szentsége van. (De fide)
  
  
• Isten a szentségek nélkül is közölhet kegyelmet. (Sent. certa.)
  
  
• Az Újszövetség szentségei szükségesek az emberek üdvösségéhez. (De fide)
  
  

A szentségek kiszolgáltatója és felvevője

• A szentségek elsődleges kiszolgáltatója Jézus Krisztus. (Sent. certa.)
  
  
• A szentségek másodlagos kiszolgáltatója a vándorúton járó ember. (Sent. communis).
  
  
• A szentség érvényessége és hatékonysága független a kiszolgáltató igazhitűségétől és kegyelmi állapotától. (De fide)
  
  
• A szentség érvényes kiszolgáltatásához szükséges, hogy a kiszolgáltató megfelelő módon teljesítse a szentségi jeleket. (De fide)
  
  
• A szentség kiszolgáltatójának fel kell indítania a szándékot, hogy azt tegye, amit az Egyház tesz. (De fide)
  
  
• Csak a vándorúton járó ember vehet fel érvényesen egy szentséget. (Sent. communis.)
  
  
• A bűnbánat szentsége kivételével, a felvevő részéről sem igazhitűség, sem erkölcsi érdemesség nem szükséges a szentség érvényességéhez. (Sent. communis.)
  
  
• A szentség érvényességéhez, feltéve, hogy felnőtt a felvevő, szükséges a szentséget felvevő szándék.  (Sent. certa.)
  
  
• Felnőtt felvevőknél szükséges az erkölcsi érdemesség, hogy a szentséget méltón és gyümölcsözőn fogadja be. (De fide)
  
  
• A keresztség, a bűnbánat és az egyházi rend szentsége, ha azt érvényesen, de méltatlanul vették fel, újjáéled, miután az erkölcsi érdemesség helyreáll, azaz a szentségi kegyelem azután adódik meg. (Sent. communis.)
  
  

A kereszténység előtti szentségek és szentelmények

• Az Ószövetség szentségei nem közöltek ex opere operato kegyelmet, hanem pusztán egy külső, érvényes tisztaságot. (Sent. certa.)
  

A hét szentség

A keresztség szentsége

• A keresztség igaz és sajátos szentségét Jézus Krisztus alapította. (De fide)
  
  
• A keresztség szentségének távolabbi anyaga (materia remota) a valódi és természetes víz. (De fide)
  
  
• A keresztség szentségének közelebbi anyaga (materia proxima) a lemosás (ablutio), mely során a víz fizikai érintkezésbe kerül a testtel. (Sent. certa.)
  
  
• A keresztség formája a kiszolgáltató szavaiban áll, amelyek kísérik és kifejezik a cselekményt. (Sent. certa.?)
  
  
• A keresztség megadja a megigazulás megszentelő kegyelmét. (De fide)
  
  
• A keresztség eltörli a bűnökért járó összes büntetést, az örök és az ideiglenes büntetést egyaránt. (De fide)
  
  
• A keresztség szentségében, még ha valaki méltatlanul is veszi fel, Isten eltörölhetetlen szentségi jegyet vés a lélekbe, és emiatt a szentség nem ismételhető meg. (De fide)
  
  
• A víz általi keresztség (Baptismus fluminis), de legalábbis a rá irányuló kívánság, az Evangélium hirdetése óta minden embernek, kivétel nélkül, szükséges az üdvösséghez. (De fide)
  
  
• Minden ember érvényesen tud keresztelni. (De fide)
  
  
• A keresztséget bármely vándorúton lévő ember megkaphatja, aki még nem volt megkeresztelve. (De fide)
  
  
• A gyermekek keresztsége érvényes és megengedett. (De fide)
  
  

A bérmálás szentsége

• A bérmálás a keresztségtől különböző, Jézus Krisztus által alapított, valódi szentség. (De fide)
  
  
• A bérmálás formája azok a szavak, amelyet a kiszolgáltató mond, miközben ráteszi kezét a felvevőre és megkeni homlokát. (Sent. communis.)
  
  
• A bérmálás növeli a megszentelő kegyelmet. (Sent. certa.)
  
  
• A bérmálás sajátságos működése a keresztségi kegyelem tökéletesítése. (Sent. communis.)
  
  
• A bérmálás szentségében, Isten eltörölhetetlen szentségi jegyet vés a lélekbe, és emiatt a szentség nem ismételhető meg (De fide)
  
  
• A megkeresztelt ember a bérmálás nélkül is eljuthat az örök üdvösségre. (Sent. fidei proxima.)
  
  
• A bérmálás rendes kiszolgáltatója egyedül a püspök. (De fide)
  
  
• A bérmálás rendkívüli kiszolgáltatója az a pap, akire átruházódik a kiszolgáltatás teljes hatalma az egyházjognak megfelelő módon, vagy különleges pápai felhatalmazás alapján. (Sent. certa.)
  
  
• A bérmálás szentségét minden megkeresztelt személy megkaphatja, aki még nem volt megbérmálva. (Sent. certa.)
  
  
• A bérmálás megismétlése érvénytelen és súlyosan elítélendő. (Sent. certa.?)
  
  

Az Eucharisztia

Krisztus valóságos jelenlétének ténye

• Az Eucharisztiában Jézus Krisztus valóban, valóságosan és lényegileg testével és vérével jelen van. (De fide)
  
  

Krisztus valóságos jelenlétének megvalósulása, avagy az átlényegülés

• Az Oltáriszentségben a kenyér és a bor teljes lényege (szubsztanciája) Krisztus testévé és vérévé változik. (De fide)
  
  
• A kenyér és a bor külső színei (akcidensei) megmaradnak a lényeg átváltozása után. (De fide)
  
  
• A szentségi színek megmaradnak fizikai valóságukban a lényeg átváltozása után. (Sent. certa.)
  
  
• A szentségi színek megmaradnak a velük járó lényeg nélkül. (Sent. certa.)
  
  

Krisztus valóságos jelenlétének természete és módja

• Krisztus Teste és Vére, testével és lelkével, istenségével és emberségével, a teljes Krisztus, egészen és osztatlanul jelen van az Eucharisztiában. (De fide)
  
  
• Krisztus egészen és teljesen jelen van mind a két szín alatt, és bármelyik szín alatt. (De fide)
  
  
• Amikor a konszekrált színeket elválasztják, akkor az egész Krisztus van jelen a szín minden egyes darabjában. (De fide)
  
  
• A konszekráció elvégzése után Krisztus Teste és Vére véglegesen jelen van az Eucharisztiában. (De fide)
  
  
• Az igaz Istennek kijáró imádó tiszteletet (latria) kell megadni az Eucharisztiában jelenvaló Krisztusnak. (De fide)
  
  

A szent Eucharisztia és az emberi értelem

• Krisztus valóságos jelenléte az Eucharisztiában a hit misztériuma. (Sent. certa.)
  
  

Az Eucharisztia mint szentség

• Az Eucharisztia Jézus Krisztus által alapított valódi szentség. (De fide)
  
  
• Az Eucharisztia anyaga a búzából készült kenyér és a szőlőből készített bor. (De fide)
  
  
• Az Eucharisztia formája Krisztus szavaiból áll, amelyekkel ezt a szentséget létrehozta, amit a konszekráció során kimondanak. (Sent. certa.)
  
  
• Az Eucharisztia legfőbb gyümölcse a befogadó belső egyesülése Krisztussal. (Sent. certa.)
  
  
• A Eucharisztia a lélek táplálékaként megőrzi és növeli a lélek kegyelmi életét. (Sent. certa. )
  
  
• Az Eucharisztia az örök élet és a dicsőséges feltámadás záloga. (Sent. certa.)
  
  
• Az értelem használatára el nem jutott gyermekeknek az Eucharisztia vétele nem szükséges az üdvösséghez. (De fide)
  
  
• A felnőtt és értelmének használatára eljutott embernek szükséges az Eucharisztia vétele. (Sent. certa.)
  
  
• A két szín alatti áldozás nem szükséges az egyes krisztushívőnek, sem Isten parancsából, sem az üdvösség szükségszerűségéből. (De fide)
  
  
• Az Eucharisztia szentségét senki más nem hozhatja létre csak a szabály szerint felszentelt pap. (De fide)
  
  
• Az Eucharisztia szentségében minden megkeresztelt személy részesülhet, beleértve a kisgyermekeket is. (De fide)
  
• Az Eucharisztia méltó vételéhez kegyelmi állapot, továbbá helyes és jámbor szándék szükséges. (De fide a kegyelmi állapotra vonatkozóan.)
  
  

Az Eucharisztia mint áldozat

Az Eucharisztia áldozatának valósága

• Az Eucharisztia valódi és sajátos áldozat. (De fide)
  
  

A Szentmise áldozatának természete

• A Szentmise áldozata Krisztus keresztáldozatát jeleníti meg, annak emlékezetét ünnepeli meg, és alkalmazza üdvösségszerző erejét. (De fide)
  
  
• A Szentmise áldozatában és a Kereszt áldozatában az áldozati adomány és az elsődleges áldozatbemutató pap egy és ugyanaz; csakis a feláldozás természetében és módjában van különbség. (De fide)
  
  
• A lényegi áldozati tett megvalósulása csak az átlényegülés pillanatában történik. (Sent. communis.)
  
  

A Szentmise áldozatának hatásai és hatékonysága

• A Szentmise áldozata nem csupán a dicséret és hálaadás áldozata, se nem csupán visszaemlékezés a kereszten történt áldozatra, hanem valóban engesztelő és kegyelemadó áldozat. (De fide)
  
  

A bűnök megbocsátásának egyházi hatalma

Az Egyház bűnmegbocsátó hatalmának léte

• Jézus Krisztus bűnbocsátó hatalmat adott az Egyháznak, az apostoloknak és az ő utódaiknak, a keresztség után elkövetett bűnök bocsánatára. (De fide)
  
  

Az Egyház bűnmegbocsátó hatalmának tulajdonságai

• Az Egyház feloldozása a bűnöket valóban, tökéletesen és közvetlenül eltörli. (De fide)
  
  
• Az Egyház hatalma a bűnök megbocsátásában az összes bűnre, kivétel nélkül érvényes. (De fide)
  
  
• Az Egyház bűnmegbocsátó hatalmának gyakorlása bírói aktus. (De fide)
  
  

Az Egyház bűnbocsánata mint szentség

Az Egyház bűnmegbocsátó hatalmának léte

• A bűnbocsánat valódi és szoros értelemben vett szentség, amely különbözik a keresztség szentségétől. (De fide)
  
  
• A tökéletes bánat megadja a megigazulás kegyelmét, és már a bűnbocsánat szentségének felvétele előtt kiengeszteli az embert Istennel. (Sent. fidei proxima.)
  
  
• A tökéletes bánat általi szentségen kívüli megigazulás csak akkor érvényesül, ha a szentség felvétele utáni vággyal (votum sacramenti) kapcsolódik. (De fide)
  
  
• A félelemből eredő bánat erkölcsileg jó és természetfeletti cselekedet. (De fide)
  
  
• A tökéletlen bánat is alkalmassá teszi az embert a bűnbocsánat szentségére. (Sent. communis.)
  
  
• A szentségi gyónást Isten rendelte el, és szükséges az üdvösséghez. (De fide)
  
  
• Isteni jogon a gyónónak kötelessége meggyónnia minden halálos (és súlyos) bűnét részletesen és egyenként, illetve azon körülményeket, amelyek a bűn jellegét megváltoztatják. (De fide)
  
  
• A bocsánatos bűnök megvallása nem szükséges, de megengedett és hasznos. (De fide)
  
  
• A már megbocsátott bűnök ismételt meggyónása megengedett és hasznos. (Sent. certa.)
  
  
• Az ideiglenes büntetés nem mindig teljesen engedtetik el a bűnnel és az örök büntetéssel együtt. (De fide)
  
  
• A papoknak joga és kötelessége a bűnök minősége és a bűnbánók képessége szerint üdvös és megfelelő elégtételt kiszabni. (De fide)
  
  
• A szentségen kívüli bűnbánati cselekedetek, mint az önként vállalt vezeklések, és az Isten által adott kellemetlenségek türelmes elviselése, engesztelő értékűek. (De fide)
  
  
• A bűnbocsánat szentségének formáját a kiszolgáltató feloldozó szavai alkotják. (De fide)
  
  
• A feloldozás a bűnbánó cselekedeteivel együtt eredményezi a bűnök bocsánatát. (De fide)
  
  

A bűnbocsánat szentségének hatásai és szükségessége

• A bűnbocsánat szentségének elsődleges hatása a kiengesztelődés Istennel. (De fide)
  
  
• A kegyelem állapotában végbevitt jócselekedeteink érdemei, amelyek a halálos bűn miatt elhaltak, az újbóli megigazuláskor visszaélednek. (Sent. communis.)
  
  
• A bűnbocsánat szentsége szükséges az üdvösséghez azoknak, akik a keresztség után halálos bűnt követtek el. (De fide)
  
  

A bűnbocsánat szentségének kiszolgáltatója és felvevője

• Az Egyház feloldozó hatalmának egyedüli birtokosai a püspökök és a papok. (De fide)
  
  
• A diakónus, alacsonyabb rangú egyházi személy, vagy laikus által adott feloldozás nem szentségi feloldozás. (De fide)
  
  
• A bűnbocsánat szentségét bármely megkeresztelt ember megkaphatja, aki a keresztség után halálos vagy bocsánatos bűnt követett el. (De fide)
  
  

Függelék

A búcsúk tanítása

• Az Egyháznak megvan a hatalma búcsúkat engedélyezni. (De fide)
  
  
• A búcsúk forrása a kiengesztelődés egyházi kincsestára, amely Krisztus és a szentek túláradó érdemeit tartalmazza. (Sent. certa.)
  
  
• A búcsúk gyakorlata a hívőknek hasznos és üdvös. (De fide)
  
  

A betegek szentsége

• A betegek kenete Krisztus által alapított valódi és sajátos értelemben vett szentség. (De fide)
  
  
• A betegek kenetének távoli anyaga az olaj. (De fide)
  
  
• A forma a pap imájából áll, amely a beteg személy megkenését kíséri. (De fide)
  
  
• A betegek kenete megszentelő kegyelmet ad a betegnek, amely megkönnyíti és megerősíti őt. (De fide)
  
  
• A betegek kenetének szentsége eltörli a még kiengeszteletlenül maradt bűnöket és a bűn maradványait. (De fide)
  
  
• A betegek kenetének hatása olykor a test egészségét is elnyerheti, ha a lélek üdvösségének ez felel meg. (De fide)
  
  
• önmagában a betegek kenete nem szükséges az üdvösséghez. (Sent. certa.)
  
  
• érvényesen csak püspökök és papok adhatják fel a betegek kenetét. (De fide)
  
  
• A betegek kenetét csak azok a hívők kaphatják meg, akik súlyosan betegek. (De fide)
  
  

Az egyházi rend szentsége

• Az egyházi rend Krisztus által alapított valódi és sajátos értelemben vett szentség. (De fide)
  
  
• A négy alsóbb rend, és a szubdiakonátus nem szentség, hanem csak szentelmény. (Sent. Communior.)
  
  
• A papszentelés szentség. (De fide)
  
  
• A püspökszentelés szentség. (Sent. certa.)
  
  
• A püspökök a papok fölé vannak rendelve. (De fide)
  
  
• A diakónusszentelés szentség. (Sent. certa.)
  
  
• A diakónusi, a papi és a püspöki rend egyetlen anyaga a kézrátétel. (Sent. fidei proxima).
  
  
• Az eszközök átadása (traditio) nem szükséges a diakónus-, pap és püspökszentelés érvényességéhez. (Sent. fidei proxima.)
  
  
• A diakónusi, a papi és a püspöki rend formáját egyedül azok a szavak képezik, amelyek a kézrátétel folytán átadandó hatalmat közelebbről meghatározzák. (Sent. fidei proxima.)
  
  
• Az egyházi rend szentsége megszentelő kegyelmet közvetít a befogadónak. (De fide)
  
  
• Az egyházi rend szentségével eltörölhetetlen jegy (karakter) vésődik a befogadó lelkébe. (De fide)
  
  
• Az egyházi rend szentség a befogadónak egy állandó lelki hatalmat ad. (De fide)
  
  
• Az egyházi rend összes, mind a szentségi, mind a nem szentségi fokozatának, rendes kiszolgáltatója egyedül az érvényesen felszentelt püspök. (De fide)
  
  
• A négy alsóbb rendnek, és a szubdiakonátus rendjének rendkívüli kiszolgáltatója a pap. (Sent. certa.)
  
  
• Az egyházi rend szentségét csak megkeresztelt férfi veheti fel. (De fide)
  
  

A házasság szentsége

• A házasság nem emberi, hanem isteni mű. (Sent. certa.)
  
  
• A házasság valódi, szoros értelemben vett és Krisztustól alapított szentség. (De fide)
  
  
• A házasság célja a gyermeknemzés és nevelés, illetve a kölcsönös segítés, a szeretet ápolása és az érzéki vágyak csillapítása. (Sent. certa.)
  
  
• A házasság lényegi tulajdonságai az egység (monogámia) és a felbonthatatlanság. (Sent. certa.)
  
  
• A keresztények (megkereszteltek) közötti minden érvényes házassági szerződés önmagában szentség. (Sent. certa.)
  
  
• A házasság szentségi szerződéséből jön létre a házasság köteléke, amely a házastársakat élethosszig tartó szétválaszthatatlan életközösségbe köti. (De fide)
  
  
• A házasság szentsége megszentelő kegyelmet ad a házasodó feleknek. (De fide)
  
  
• A házasodó felek a házasságkötéskor egymásnak szolgáltatják ki a szentséget. (Sent. certa.)
  
  
• Az Egyház bírja az egyedüli és kizárólagos jogot arra, hogy törvényeket hozzon és igazságot szolgáltasson a megkereszteltek házassági ügyeiben, amennyiben ezek az ügyek érintik a házasság szentségét. (Sent. certa.)
  
  
• A házassági jognak olyan használata, amely azt a gyermeknemzés természetes hatásától szándékosan megfosztja, Isten és a természet törvényének megsértése. (De fide?)
  
  

(Fel)

Az üdvösség beteljesedése

A végső dolgok, avagy a beteljesedés (eszkatológia) tanítása

Az ember eszkatologikus sorsa

• Az üdvösség jelen rendjében a halál a bűn büntetése. (De fide)
  
  
• Az áteredő bűn következtében minden embernek meg kell halnia. (De fide)
  
  
• A halálban véget ér számunkra az üdvösség zarándokútja, az ember érdemeket többé már nem szerezhet, vétkeket nem követhet el, és meg se térhet. (Sent. certa.)
  
  
• Közvetlenül a halál után történik a különítélet, amelyben Jézus Krisztus megítél bennünket és dönt az ember örök sorsáról. Az ítéletet azonnal követi a végrehajtás. (Sent. fidei proxima.)
  
  
• Az igazak lelkei, akik a halál pillanatában minden bűntől egészen tiszták és minden büntetéstől mentesek, a mennyországba jutnak. (De fide)
  
  
• Az üdvözültek lényegi, alanyi boldogsága abban áll, hogy látják az Istent, vele tökéletes szeretetben egyesülnek és kimondhatatlan boldogságban és örömben részesednek. (De fide)
  
  
• Isten színről színre való látása teljesen természetfeletti cselekedet. (De fide)
  
  
• A lényegi boldogsághoz hozzáadódik egy járulékos boldogság is, amely az ember természetes tudásából, és a teremtett dolgok szeretetéből fakad. (Sent. communis.)
  
  
• Az üdvözültek boldogsága örök: soha meg nem szűnik és elveszíteni sem tudják. (De fide )
  
  
• Az istenlátás nem egyforma az üdvözültekben. (De fide)
  
  
• Akik halálos bűnben halnak meg, az örök kárhozatra jutnak. (De fide )
  
  
• A pokol kínjai és szenvedései örökké tartanak. (De fide)
  
  
• A pokol kínjai és szenvedései nem egyformák a kárhozottakban. (Sent. communis.)
  
  
• Azoknak a lelkei, akik bocsánatos bűnben halnak meg, vagy bűneikért még büntetést érdemelnek, a tisztítóhelyre jutnak, hogy ideigtartó büntetésekkel megtisztuljanak. (De fide)
  
  
• A tisztítótűz nem folytatódik az általános ítélet után. (Sent. communis.)
  
  

Az egész emberiség eszkatologikus sorsa

• Jézus Krisztus az idők végén dicsőségében újra eljön erre a világra, hogy beteljesítse a megváltást. (De fide)
  
  
• Jézus Krisztus második eljövetelének napja az ember számára ismeretlen. (Sent. certa.)
  
  
• Az Úr Jézus Krisztus második eljövetele alkalmával hatalmas erejével minden ember testét feltámasztja. (De fide)
  
  
• Az igazak testét Jézus Krisztus átalakítja, és saját megdicsőült testéhez teszi hasonlóvá. (Sent. certa.)
  
  
• A kárhozottak teste is feltámad romolhatatlanságban és halhatatlanságban, de ők nem fognak átszellemülni Jézus dicsőséges testébe. (Sent. certa.)
  
  
• Jézus Krisztus második eljövetele alkalmával a holtak föltámasztása után ünnepélyesen megítél minden embert, ez lesz az utolsó, vagy világítélet. (De fide )
  
  
• A jelen világ az utolsó ítélet után megszűnik, de nem semmisül meg, hanem átalakul. (Sent. certa.)
  
  

Források:

Dogmas of the Catholic Church (Dr Ludwig Ott: Fundamentals of Catholic Dogma. Tan Books and Publishers, Inc. 1974. - kivonat).

H. Denzinger - P. Hünermann: Hitvallások és az Egyház Tanítóhivatalának megnyilatkozásai. Örökmécs Kiadó - Szent István Társulat. 2004.

Dr. Szabó Gyula: Dogmatika I-III. Egri érsekség.

Schütz Antal: Dogmatika I-II. Esztergom, Pax Kiadó, 2008. (reprint)

(Fel)