Gyermekkeresztség

(Frissítve: 2007. 12. 27.)

Mi a probléma?

Mit mond erről az Egyház?

    A Katolikus Egyház Katekizmusa

    Tanítóhivatali megnyilatkozások

Mit mond erről a Biblia?

    Egy elképzelt párbeszéd a gyermekkeresztségről

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

Mit mondanak erről mások?

Mi a probléma?

(Fel)

Mit mond erről az Egyház?

A Katolikus Egyház Katekizmusa

403 Az Egyház Szent Pált követve mindig tanította, hogy az emberekre nehezedő mérhetetlen nyomorúság, rosszra való hajlandóságuk és halandóságuk meg nem érthető ezeknek Ádám bűnével való kapcsolata és a ténnyel való kapcsolat nélkül, hogy ő átadta nekünk a bűnt, melytől érintetten születünk valamennyien, s mely "a lélek halála".[Vö. Trienti Zsinat, 5. sessio: Decretum de peccato originali 2. kánon, DS 1512.] E hitbizonyosság miatt szolgáltatja ki az Egyház a keresztséget a bűnök bocsánatára a csecsemőknek is, akik személyes bűnt nem követtek el.[Vö. uo. 4. kánon, DS 1514.]

1231 Amikor a gyermekkeresztség lett a keresztség szentségének általános formája, az ünnep egyetlen cselekménnyé vált, mely a keresztény beavatást megelőző fokozatokat nagyon lerövidítve foglalja magában. Természetének megfelelően a gyermekkeresztség keresztség utáni katekumenátust igényel. Nem csupán a keresztséget követő oktatás szükségességéről van szó, hanem a keresztség kegyelmének kibontakoztatásáról a személy fejlődésében. Itt van a hitoktatás sajátos helye.

1233 Manapság minden latin és keleti szertartásban a felnőttek keresztény beavatása a katekumenátusba való belépésükkel kezdődik, és csúcspontját a keresztség, a bérmálás és az Eucharisztia három szentségének egyszerre történő ünneplésében éri el.[Vö. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes 13; CIC 851, 865--866.] A keleti szertartásokban a gyermekek keresztény beavatása a keresztséggel kezdődik, és azonnal követi a bérmálás és az elsőáldozás. Ezzel szemben a római szertartásban a keresztség után évekig tartó hitoktatást követően kapják a bérmálást és az Eucharisztiát, mely keresztény beavatásuk csúcspontja.[Vö. CIC 851, 868.]

1250 Mivel bukott természettel és az áteredő bűntől megszeplősítve születtek, a kisgyermekek is rászorulnak az új születésre a keresztségben, [Vö. Trienti Zsinat, 5. sessio: Decretum de peccato originali 4, DS 1514.] hogy kiszabaduljanak a sötétség hatalmából és átvitessenek Isten gyermekei szabadságának országába, [Vö. Kol 1,12--14.] ahová minden ember meghívást kap. A gyermekkeresztségben különösen is világosan látható az üdvösség kegyelmének teljes ingyenessége. Az Egyház és a szülők megtagadnák a gyermektől az Isten gyermekévé válás fölbecsülhetetlen kegyelmét, ha nem hamarosan a születés után gondoskodnának a keresztelésről. [Vö. CIC 867; CCEO 686, 1. §]

1251 A keresztény szülők ismerjék el, hogy ez a szokás megfelel feladatuknak, hogy az Isten által rájuk bízott életet támogassák. [Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium11, 41; uaz: Gaudium et spes 48; CIC 764, 2. §; 1136.]

1252 Az Egyház ősi hagyománya, hogy kisgyermekeket keresztel. A 2. századtól erre kifejezett bizonyítékok vannak, de valószínű, hogy már az apostoli igehirdetés kezdetén, amikor egész "házak" megkeresztelkedtek, [Vö. ApCsel 16,15.33; 18,8; 1Kor 1,16.] a gyermekeket is megkeresztelték. [Sacra Congregatio pro Doctrina Fidei: Pastoralis actio intsrukció 4: AAS 72 (1980), 1139.]

1253 A keresztség a hit szentsége. [Vö. Mk 16,16.] A hitnek szüksége van a hívők közösségére. Minden hívő csak az Egyház hitében tud hinni. A hitnek azonban, ami a keresztséghez szükséges, nem kell tökéletesnek és érettnek lennie; elég a csíra, amelynek ki kell bontakoznia. A keresztelendőtől vagy a keresztszülőjétől megkérdezik: "Mit kérsz Isten Egyházától?" és ő felel: "A hitet!"

1254 A hitnek minden megkereszteltben, akár gyermek, akár felnőtt, a keresztség után növekednie kell. Ezért az Egyház minden évben a húsvéti vigíliában megújítja a keresztségi fogadalmakat. A keresztségi előkészület ugyanis csak az új élet küszöbéhez vezet el. A keresztség a Krisztusban való új élet forrása, melyből az egész keresztény élet fakad.

1255 Ahhoz, hogy a keresztségi kegyelem kibontakozhassék, nagyon fontos a szülők segítsége. Ebben szerepe van a keresztapáknak és keresztanyáknak, akiknek jó hívőknek kell lenniük, alkalmasnak és fölkészültnek arra, hogy az újonnan megkeresztelt kisgyermeket vagy felnőttet kísérjék a keresztény élet útján. [Vö. CIC 872--874.] Feladatuk igazi egyházi szolgálat, officium. [Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium 67.] A keresztségi kegyelem megőrzéséért és kibontakozásáért az egész egyházi közösség is felelős.

1261 Ami a keresztség nélkül meghalt gyermekeket illeti, az Egyház csak Isten irgalmasságára tudja őket bízni, amint ezt meg is teszi a megfelelő temetési szertartásban. A minden ember üdvösségét akaró Isten végtelen irgalmassága és Jézus gyöngédsége a gyermekek iránt, mely azt mondatta vele: "Engedjétek hozzám a kisdedeket, ne akadályozzátok őket" (Mk 10,14), följogosít bennünket a reményre, hogy a keresztség nélkül meghalt gyermekek számára is van út az üdvösségre. Az Egyház nyomatékosan kéri a szülőket, ne akadályozzák a gyermekeket abban, hogy a szent keresztség ajándéka által Krisztushoz jöjjenek.

1282 A legősibb időktől fogva csecsemőket is keresztelünk, mert a keresztség Isten kegyelme és ajándéka, mely nem tételez föl emberi érdemeket; a csecsemőket az Egyház hitében keresztelik meg. A keresztény életbe való belépés utat nyit az igazi szabadságra.

1283 A keresztség nélkül meghalt kisgyermekekre vonatkozóan az Egyház liturgiája arra buzdít, hogy bízzunk az isteni irgalmasságban és imádkozzunk üdvösségükért.

1290 Az első századokban a bérmálás a keresztséggel együtt általában egyetlen szertartás volt, Szent Ciprián kifejezése szerint "kettős szentség".[Karthagói Szent Ciprián: Epistula 73, 21] A gyermekkeresztség gyakorivá válása, éspedig a húsvéton kívül is egész éven át, valamint a plébániák sokasodása egyéb okok mellett lehetetlenné tette, hogy a püspök minden keresztségi szertartásnál jelen legyen. Mivel azonban a keresztség beteljesedését a püspöknek akarták fönntartani, Nyugaton szokásba jött, hogy a két szentség kiszolgáltatását időben elválasztották egymástól. Keleten a két szentséget együtt tartották; a keresztelő pap bérmál. De a bérmálást csak a püspök által megszentelt müronnal lehet végezni. [Vö. CCEO 695, 1. §; 969, 1. §]


(Fel)

 

Tanítóhivatali megnyilatkozások

Szent Siricus: A "Directa ad decessorem" levél Himerius tarragonai püspöknek (Kr. u. 385) (DH 184)

(2, 3.) Amint tehát azt mondjuk, hogy a húsvéti (idő) iránti tiszteletet semmivel sem kell kisebbíteni, ugyanígy azt is akarjuk, hogy a kisdedeknek, akik életkoruk folytán még nem tudnak beszélni, vagy azoknak, akiknek bármilyen szorult helyzetbnen szükségük lesz a szent keresztség vizére, a leggyorsabban a segítségére kell sietni, nehogy a mi lelkünk vesztére visszahasson, ha megtagadva az üdvösség forrását az arra vágyakozóktól, amikor valaki közülük eltávozik e világból, elveszítse az országot is, az életet is... ... mostaz előbb mondott szabályt tartsák meg az összes pspok, akik nem akarnak annak az apostoli sziklának a szilárd talapzatából kiszakadni, amelyre Krisztus az egész Egyházat építette.

Szent I. Ince: Az "Inter ceteras Ecclesiae Romanae" levél Silvanusnak és a Milevei zsinat többi atyáinak (Kr. u. 417) (DH 219)

(5. fejezet) ... hogy a kisdedek a keresztség kegyelme nélkül is ajándékul kaphatják az örök élet jutalmát, rendkívül balga állítás. Hacsak ugyanis nem ették az Emberfia testét, és nem itták a vérét, nem lesz élet bennük [vö. Jn 6,53k]. Akik azonban ezt az életet számukra így, újjászületés nélkül veszik védelmükbe, olyannak látszanak nekem, mint akik magát a kersztséget akarják haszontalannak nyilvánítani, midőn hirdetik, hogy a gyermekek már birtokában vannak annak, amit hitünk szerint, csak a keresztség által nyerhetnek el. Ha tehát azt állítják, hogy semmit sem árt, ha nem születnek újjá, szükségszerűen be kell vallaniuk, hogy azok nem születnek újjá, és az újjászületés szent folyama semmit sem használ. Valóban, hogy a felesleges emberek ferde tanítását az igazság gyors érvelésével le lehessen fegyverezni, ezt kiáltja az Úr az evangéliumban: Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket és ne akadályozzátok meg ezt nekik: az ilyeneké ugyanis a mennyek országa. [vö. Mt 19,14; Mk 10,14; Lk 18,16]

Szent Zosimus / XV. Karthágói zsinat: Az áteredő bűn (Kr. u. 418) (DH 223)

2. kánon. Úgyszintén úgy határoztak: ha valaki tagadja, hogy az anyaméhből újonnan született csecsemőket meg kell keresztelni, vagy azt állítja, hogy a bűnök bocsánatára keresztelik meg ugyan őket, de semmi olyat nem hoznak magukkal az ádámtól való eredeti bűnből, amit az újjászületés fürdője engesztel ki, vagyis következésképpen rájuk a keresztelés formájában a "bűnök bocsánatára" kifejezés nem helyesen, hanem tévesen van értelmezve, legyen kiközösítve. Mert nem lehet máshogyan értelmezni az Apostol szavait: "Egy ember által lépett a világba a bűn, majd a bűn következményeként a halál, és így a halál minden ember osztályréze lett, mert mindnyájan vétkeztek." [vö. Róm 5,12], csak azon a módon, ahogy a mindenhol elterjedt katolikus Egyház azt mindenkor értelmezte. Tehát a hitnek e szabálya szerint a kicsinyeket, akik koruknál fogva bűnt elkövetni maguktól még képtelenek, valóságosan azért kereszteljük meg a bűnök bocsánatára, hogy újjászületésükben megtisztuljanak attól, amit származásuk révén magukkal hoztak.

III. Ince: A "Maiores Ecclesiae causas" levél Ymbertus arles-i érseknek (Kr. u. 1201) (DH 780)

... Azt állítják ugyanis, hogy a kisdedek esetében haszontalanság a keresztséget kiszolgáltatni. - Feleletünk: A keresztelés a körülmetélés helyébe lépett. Ezért miként a körülmetélt lelke a népéből nem veszhetett el [Ter 17,14] - ugyanígy, aki vízből és Szentlélekből újjászületett, a mennyek országába való belépést el fogja nyerni [Jn 3,5] ...

Mégha az áteredő bűnt meg is szüntethette a körülmetélés misztriuma, és így az örök kárhozat veszélyét az illető elkerülte, mégsem érhette el a mennyek országát, amely Krisztus haláláig mindenkinek el volt zárva. Ám a Krisztus vérével pirosra festett keresztség szentsége által megbocsáttatik a bűn, és a mennyek országához meg lehet érkezni. Ennek ajtaját Krisztus vére nyitotta meg irgalmasan híveinek. Távol legyen ugyanis, hogy minden kisded elvesszen, akiknek naponta akkora tömege hal meg, anélkül, hogy az irgalmas Isten, aki senkit sem akar elveszíteni, valami menedéket ne adott volna az üdvösségre.

... Amit az ellenvetők felhoznak, hogy a hitet és a szeretetet, meg a többi erényeket kisdedeknek, mint olyanoknak, akik beleegyezni nem tudnak, nem lehet beléjük sem önteni. ám ezt a legtöbben nem fogadják el perdöntő módon. - Megint mások azt állítják, hogy a keresztség ereje által ugyan megbocsáttatik a kisdedek bűne, de kegyelmet még nem kapnak. Nem kevesen még azt is mondják, hogy a bűnük meg van bocsátva, az erényekkel is fel vannak ékesítve, de még csak úgy birtokolják, mint habitust, és nem mint gyakorlatot, amíg csak el nem érik serdült korukat.

Azt feleljük, hogy különbséget kell tenni, mivel a bűn kétféle. Áteredő és tényleges bűn. Az áteredő beleegyezésünk nélkül is megvan, a tényleges, amit a beleegyezéssel követünk el. Mivel az áteredőt beleegyezés nélkül szerezzük meg, beleegyezés nélkül szűnik meg e szentség ereje által. A tényleges, amit a beleegyezés tesz bűnné, a mi hozzájárulásunk nélkül a legkevésbé sem oldozható fel ... Az áteredő bűn büntetése Isten látásának a hiánya, a tényleges bűn büntetése pedig az örök pokol kínja. ...

III. Ince / IV. Lateráni Zsinat : A katolikus hit (Kr. u. 1215) (DH 802)

A keresztség szentsége pedig, (amelyet a vízben szolgáltatunk ki Isten és az oszthatatlan Háromság, vagyis az Atya, a Fiú és a Szentlélek segítségül hívásával) mind a kisdedeknek, mind a felnőtteknek az egyházi forma szerint bárki által szabályosan kiszolgáltatva az üdvösségre szolgál.

III. Pál / Tridenti Zsinat: Kánonok a keresztség szentségéről (Kr. u. 1547) (DH 1625-1627)

12. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy csak azt lehet megkeresztelni, aki elérte azt az életkort, amelyben Krisztust megkeresztelték, vagy csupán a halál pillanatában: legyen kiközösítve.

13. kánon. ha valaki azt állítaná, hogy a kisdedeket, mivel a hit kifejezésével még nem rendelkeznek, bár a keresztséget felvették, nem kell a hívők közé számítani, és ezért, amikor az értett megkülönböztetés éveit elérik, újból meg kell őket keresztelni, avagy előnyösebb keresztségüket inkább elmulasztani, mintsem őket mint olyanokat, akik nem a saját indíttatásukból hisznek, csupán az Egyház hitére támaszkodva megkeresztelni: legyen kiközösítve.

14. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a fentiekben említett minden megkeresztelt kisdedet, ha felserdültek, meg kell kérdezni, vajon érvényesnek ítélik-e, amit a keresztszüleik az ő nevükben megígértek, és akik nemmel felelnek, saját véleményükben meg kell hagyni őket, és semmiféle büntetéssel nem kell a keresztény életre kényszeríteni őket, csak az Oltáriszentség és a tüöbbi szentségek felvételéről tartózkodjanak, míg észre nem térnek: legyen kiközösítve.

II. János Pál / Hittani Kongregáció: A "Pastoralis actio" eligazítás (Kr. u. 1980) (DH 4670-4674)

12. ... Azokat a szavakat..., melyeket Jézus Nikodémusnak mondott [Vö. Jn 3,5], az Egyház mindig úgy értelmezte, hogy ti. "a gyermekektől nem szabad megvonni a keresztséget."1 Ezeknek a szavaknak valóban általános érvényű, abszolút jelentésük volt, hogy az Atyák alkalmasnak tartották őket a keresztség szükségességének megállapítására, és a Tanítóhivatal kifejezetten a kisgyermekekre alkalmazta ezeket2: ennek a szentségnek számukra is az Isten népének közösségébe való belépést, a saját üdvösség felé nyíló kaput kell jelentenie.

13. Az Egyház ezért tanításával és cselekvésmódjával kinyilvánította, hogy a keresztségen kívül nem ismer más utat arra, hogy a kisgyermekeket bejuttassa az örök boldogság honába. ...

14. Az a körülmény, hogy a gyermekek még nem tudják meguktól megvallani hitüket, semmiképpen sem akadálya annak, hogy az Egyház ezt a szentséget kiszolgáltassa nekik, hiszen valójában a saját hitében kereszteli meg őket. ...

28. Különösen annak van nagy jelentősége, ha emlékezetünkbe idézzük, hogy a kisgyermekek kötelezettségét súlyos kötelezettségnek kell tartanunk. Azokat a kérdéseket, melyekkel erre vonatkozólag a lelkipásztorok szembesülnek, nem oldhatók meg másképpen, mint az Egyház tanítása és folytonos gyakorlására való kitartó odafigyeléssel.

(1) Kisgyermekek keresztelési szertartása, Bevezető megjegyzések, no. 2 (A keresztelés ünnepe 15)
(2) Vö. Órigenész, In Leviticum hom. 8,3.; In Lucam hom. 14,5; Karthágói Ciprián, 59. levél 5; Szent Ágoston, De peccatorum meritis et remissione et de baptismo parvulorum I 17-19 22-24; De gratia Christi I 32; De praedestione sanctorum 13, 25; Opus iperfectum contra Iulianum V 9; vö. még DH 184, 219, 223, 903k, 1349.)


(Fel)

Mit mond erről a Biblia?

Egyelőre csak rövid kommentárral:


Mt 18,14
éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsik közül.

Mivel a keresztség szükséges az üdvösséghez, ezért a gyermekeket is meg kell keresztelni.


1Jn 4,19
Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket.

Isten mindannyiunkat - felnőtteket és gyermekeket egyaránt - meghívott a keresztségre, nem azért, mert mi hozzájárulunk, hanem azért, mert Ő előbb szeretett minket, mint mi szerettük volna Őt.


Ter 17,12
A nyolcadik napon kell közületek minden férfinemhez tartozót körülmetélni minden nemzedéken át. A házatokban született szolgát is, meg az idegenektől vett rabszolgát is, aki nem tartozik leszármazottaid közé.
Lev 12,3
A nyolcadik napon metéljék körül a gyermek előbőrét.

Ezek a szövegek azt mutatják, hogy a nyolcnapos csecsemők a körülmetélés által léptek be az ó Szövetségbe.


Kol 2,11-12
Benne vagytok körülmetélve, nem kézzel, hanem az érzékies test levetésével, a krisztusi körülmetéléssel. Benne temetkeztetek el a keresztségben, és benne támadtatok fel, annak az Istennek az erejébe vetett hit által, aki Őt a halálból feltámasztotta.

Azonban a keresztség az új "körülmetélés" az új Szövetség teljes népének, a gyermekeknek ugyanúgy, mint a felnőtteknek. Isten nem vonja szűkebbre az Ószövetségnél az Ő új Szövetségét. Ellenkezőleg, kitárja azt mind a zsidók, mind a pogányok számára, mind a gyermekek, mind a felnőttek számára.


Jób 14,1-4
Minden ember, aki anyától született, szegény a napokban, de jóllakik gonddal. Mint virág kinyílik, azután elhervad, eltűnik, mint árnyék, nincsen maradása. Nyitva tartod te is szemedet fölötte, s bírói székedhez viszed ítéletre. Tisztátalantól vajh születhet-e tiszta? Nem, egyetlen egy sem!

Az ember, aki asszonytól született gonddal terhelt és tisztátalan. A keresztség szükséges minden embernek a mi bűnös emberi természetünk miatt.


Zsolt 51,7
Lásd, én vétekben születtem, már akkor bűnös voltam, mikor anyám fogant.

A bűn romlottságában foganunk. Ez azt mutatja, hogy már a fogantatástól szükségünk van a keresztségre.


Mt 18,2-5
Odahívott egy gyereket, közéjük állította, s azt mondta: "Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a gyerek, az a legnagyobb a mennyek országában. Aki befogad egy ilyen gyereket a nevemben, engem fogad be.

Jézus azt mondja, hogy, ha nem leszünk olyanok mint a gyermekek, nem léphetünk be a mennybe. Akkor miért kellene kizárni a gyermekeket a keresztségből?


Mt 19,14
Jézus azonban így szólt: "Hagyjátok csak a gyermekeket, ne akadályozzátok meg őket, hadd jöjjenek hozzám, hisz ilyeneké a mennyek országa!"

Jézus világosan kijelenti, hogy a mennyek országa a gyermekeké. Nincs korhatár, hogy ki léphet be az Országba, és nincs korhatár, hogy ki alkalmas a keresztségre.


Mk 10,14
Amikor Jézus észrevette, helytelenítette. "Hagyjátok - mondta -, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, hisz ilyeneké az Isten országa.

Jézus azt mondja, hogy engedjük Hozzá a gyermekeket, hiszen ilyeneké az Isten országa. Jézus nem mond semmi olyant, hogy túl fiatal ahhoz, hogy belépjen az Isten országába.


Lk 18,15-16
Gyerekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. Amikor a tanítványok észrevették, elutasították őket. Jézus azonban odahívta őket. "Hagyjátok - mondta -, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.

Jézus azt mondja: "Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek". És az emberek odavitték hozzá, hogy Ő megérintse őket. Ez azt igazolja, hogy a kegyelem átadása nem függ az életkortól.


ApCsel 2,38
"Térjetek meg - felelte Péter -, és keresztelkedjék meg mindegyiktek (= minden hozzád tartozó / hekasztosz hümón) Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára. és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.

Péter azt mondja a tömegnek: "Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg.". A protestánsok ezt a verset szokták használni, hogy igazolják, hogy a hit (de nem a gyermeki) szükséges a keresztséghez. Azonban a görög szöveg szó szerinti fordítása így szól: "Ti térjetek meg, és meg kell keresztelni minden tihozzátok tartozót". Ez - ellentétben azzal, amit a protestánsok állítanak - valójában azt igazolja, hogy a csecsemőket a szüleik hite alapján kell megkeresztelni. Ezt megerősíti a következő vers is.


ApCsel 2,39
Mert az ígéret nektek és fiaitoknak (= teknon) szól, meg azoknak, akiket - bár távol vannak - meghívott a mi Urunk, Istenünk."

Péter ekkor azt mondja, hogy a keresztség kifejezetten ugyanúgy szól a gyermekeknek, mint a felnőtteknek. Azokkal, akik "távol vannak", azokra utal, akik "otthon" vannak (elsősorban a csecsemőkre és a kisgyermekekre). Isten szövetségének családjában gyermekek is vannak. A "fiak" szó a görög "teknon", amely csecsemőket is jelent.


Lk 1,59
A nyolcadik napon elmentek, hogy körülmetéljék a gyermeket (= teknon). Az apja nevéről Zakariásnak akarták elnevezni.
ApCsel 21,21
Felőled viszont azt hallották, hogy arra tanítod a pogányok közt élő zsidókat, pártoljanak el Mózestől, azt mondván nekik, hogy ne metéltessék körül a gyerekeket (= teknon), s ne éljenek a szokások szerint.

Ezek azt igazolják, hogy a "teknon" csecsemőket is magában foglal. Jánost "teknon"-ként (csecsemőként) metélték körül. Az Apcsel 21,21-ben pedig a nyolcnapos csecsemőkre használják a "teknon" szót. Tehát a keresztség a csecsemőkért is van, nem csak a felnőttekért.


Mk 16,16
Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.

Jézus azt mondja a tömegnek: "Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül". De rögtön hozzáteszi, hogy "aki nem hisz, az elkárhozik". Ez azt bizonyítja, hogy vannak olyanok, akik megkeresztelkedtek, de még nem hisznek. Ez megcáfolja azt a protestáns állítást, hogy csak hívő veheti fel a keresztséget. Sehol sincs szó a Bibliában "hívők keresztségéről".


ApCsel 10,47-48
"Meg lehetne tagadni a keresztvizet azoktól, akik a Szentlelket éppen úgy megkapták, mint mi?" Ezzel elrendelte, hogy Jézus Krisztus nevében kereszteljék meg őket. Őt viszont arra kérték, hogy maradjon még náluk néhány napig.

Péter Kornéliusz egész házát megkeresztelte, és a ház általában magában foglalja a csecsemőket és a kisgyermekeket is. A Szentírásban sehol sincs szó arról, hogy a keresztség csak a felnőttekre lenne korlátozva.


ApCsel 16,15
Egész háza népével (= oikosz) együtt megkeresztelkedett, aztán kért minket: "Ha nézetetek szerint az úr híve vagyok, térjetek be házamba, és maradjatok nálam." és erővel rá is vett erre minket.

Pál megkereszteli Lídiát és egész háza népét. A "háznép" szó a görög "oikosz" szó fordítása, amely magában foglalja a csecsemőket és a gyermekeket is. Továbbá Pál Lídia háza népét Lídia hitén alapulva keresztelte meg, és nem a háznép hitén. Ez azt jelenti, hogy a szülők megadahtják gyermekeiknek a keresztséget a saját hitükön alapulva, és nem a gyermek hitén.


ApCsel 16,30-34
aztán kivezette őket s megkérdezte: "Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?" "Higgy Jézus Krisztusban, és üdvözülsz te is, a tieid is!" - válaszolták. Aztán hirdették neki és egész háza népének (= oikosz) az Isten szavát. Az pedig még akkor magához vette őket, éjszaka kimosta sebeiket, s rögtön megkeresztelkedett, hozzátartozóival (= oikosz) együtt. Aztán házába vezette őket, asztalt terített nekik, s örült egész háza népével (= oikosz) , hogy az Isten híve lett.

Egyedül a keresztséget kérő felnőtteknek kell megvallaniuk Jézusban való hitüket. Ez megegyezik az Egyház gyakorlatával, amikor felkészítik a katekumeneket a keresztségre. Azonban ez a vers nem támogatja az olyan "hívő keresztség"-et, amely mindenkinek kötelező. Vö. ApCsel 16,15.33. Minél korábban keresztelkedik meg valaki, annál jobb. Azoktól, akik felnőttként kérik a keresztséget, az Egyház mindig is megkövetelte a hitvallást Krisztusban. Ha gyermekek jöbnnek a keresztelésre, akkor az Egyház mindig is megköveteli a szülők hitvallását Krisztusban, a gyermek helyett. Azonban a Szentírásban semmi nincs arról, hogy az öSSZES kereszteléskor meg kell vallania mindenkinek a saját hitét Krisztusban (mivel az Egyház 2000 éve keresztel gyermekeket is).

Pál megkereszteli a börtönőrt (aki felnőtt), és az egész háza népét (amelyben gyermekeknek is kellett lenniük). A keresztséget soha sem korlátozták a felnőttekre, vagy az értelmi korra. Vö. az alábbiakat:

Lk 19,9
Jézus ezt felelte neki: "Ma üdvösség köszöntött erre a házra (= oikosz), hiszen ő is Ábrahám fia.
Mt 19,29
Aki nevemért elhagyja otthonát (= oikosz), testvéreit, nővéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy a földjét, százannyit kap, s az örök élet lesz az öröksége.
ApCsel 11,14
Ő majd elmondja, ami neked és egész házad népének (= oikosz) üdvösséget szerez.
1Tim 3,12
A diakónus legyen egyszer nősült, s gyermekeinek és otthonának (= oikosz) jó gondviselője.
Ter 18,19
Arra szemeltem ki, hogy fiainak, majd pedig házanépének (= oikosz) megparancsolja: Járjatok az Úr útján jogot és igazságosságot gyakorolva, hogy az Úr megadhassa Ábrahámnak, amit ígért neki."
Ter 36,6
ézsau vette feleségeit, fiait és leányait, egész házanépét (= oikosz), minden legelőállatát, minden háziállatát és minden vagyonát, amit Kánaán földjén szerzett, s elköltözött öccsétől Szeir földjére.
Ter 41,51
József az elsőszülöttet Manasszénak nevezte, mert - úgymond - "Isten elfeledtette velem minden nyomorúságomat és atyám egész házát (= oikosz)."
Ter 47,12
József ellátta atyját és testvéreit és atyjának egész családját (= oikosz) kenyérrel, gyermekeik száma szerint.
Józs 24,15
Ha nem akartok az Úrnak szolgálni, ma válasszatok, kinek akartok szolgálni: azoknak az isteneknek-e, akiknek atyáitok szolgáltak a folyón túl, vagy az amoriták isteneinek, akiknek most a földjét lakjátok. Én és házam (= oikosz), mi az Úrnak szolgálunk!"
2Sám 7,11
attól az időtől kezdve, hogy bírákat rendeltem népem, Izrael fölé. Megszabadítom minden ellenségétől. Az Úr naggyá tesz, s házat (= oikosz) épít neked az Úr.
1Krón 10,6
így halt meg Saul, a három fia és egész háza (= oikosz).

Ezek a versek igazolják, hogy az "oikosz"-ban általában gyermekek is vannak.


Róm 5,12
Amint tehát egy ember által lépett a világba a bűn, majd a bűn folyományaként a halál, és így a halál minden embernek osztályrésze lett, mert mindnyájan vétkeztek...

A bűn Ádám által jött, a halál pedig a bűn által. A csecsemők lelkét is érinti ádám bűne, és ugyanúgy szüksége van a keresztségre, mint a felnőttel lelkének.


Róm 5,15
A kegyelemmel azonban nem úgy áll a dolog, mint a bukással. Mert ha egynek bukása miatt sokan meghaltak, Isten kegyelme, s az egy embernek, Jézus Krisztusnak irgalmából nyert ajándék még inkább kiárad sokakra.

Jézus Krisztus kegyelme felülmúlja az Ószövetségét. Tehát a gyermekek is beléphetnek a keresztségben az új Szövetségbe. Egy zsidó szemszögből az elképzelhetetlen lett volna, hogy Isten Szövetségéből ki lennének zárva a csecsemők és a gyermekek.


1Kor 1,16
Igaz, még Sztefanász családját is megkereszteltem, különben nem tudom, hogy még mást is megkereszteltem volna.

Pál megkeresztelte Sztefanász családját (oikosz) is. A keresztség nem korlátozódik csak a felnőttekre.


Ef 1,1
Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola az Efezusban élő szenteknek, a Krisztus Jézusban hívőknek.
Ef 6,1
Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van rendjén.

Kol 1,2
a Kolosszében élő szent és hívő testvéreknek Krisztusban. Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől [és Urunktól, Jézus Krisztustól]!
Kol 3,20
Gyermekek, fogadjatok szót szüleiteknek mindenben, mert ez kedves az Úr szemében.

Pál üdvözli az Egyház "szentjeit", és ezek alatt gyermekeket is értett. A gyermekek csak a keresztség révén válhatnak az Egyház szentjeivé.


Ef 2,3
Közéjük tartoztunk mi is, amíg testi vágyainkban éltünk, s megtettük, amit a test és az érzékek kívántak. Születésünknél fogva mi is a harag gyermekei voltunk, akárcsak a többi ember.

Mi mindannyian, miként az egész emberiség a természet szerint a harag gyermekei vagyunk, bűnben. A gyermekek sem kivételek. Vö. Zsolt 51,5; Jób 14,1-4, amelyek azt tanítják, hogy már foganásunkkor bűnben vagyunk, és születésünk tisztátalan.


2Tessz 3,10
Már amikor nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék.

Ha valaki nem dolgozik, ne is egyék. Azonban ez azokra nem vonatkozik, akik képtelenek a munkára, de mégis ehetnek. A csecsemők nem éhezhetnek, csak azért, mert képtelenek dolgozni, és ugyanígy nem tagadhatjuk meg tőlük a keresztséget se csak azért, mert még képtelenek megvallani a hitet.


Mt 9,2
Ott egy hordágyon fekvő bénát hoztak hozzá. Hitüket látva Jézus e szavakkal fordult a bénához: "Bízzál, fiam, bocsánatot nyernek bűneid!"
Mk 2,3-5
Közben hoztak egy bénát, négyen cipelték. Mivel a tömegből nem tudták eléje vinni, kibontották fölötte a tetőt, és a nyíláson át engedték le a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Hitüket látva, Jézus így szólt a bénához: "Fiam, bűneid bocsánatot nyertek."

A bénát cipelők hite miatt megbocsáttattak a béna bűnei. Ez példa arra, hogy mások hitén is alapulhat bűnbocsánat, pontosan mint a csecsemők keresztelése esetében. A gyermekeknél a bűnbocsánat a szülők hitén alapul.


Mt 8,13
A századosnak pedig ezt mondta Jézus: "Menj, legyen úgy, ahogy hitted!" A szolga még abban az órában meggyógyult.

A százados hite miatt gyógyult meg a szolga. Ez egy másik példa arra, hogy mások hitén is alapulhat gyógyulás. Ha Jézus tud gyógyítani valaki más hitére alapozva, akkor meg is keresztelhet bennünket ugyanígy más hitére alapozva.


Mk 9,20-27
Odavitték. Mihelyt a lélek meglátta, nyomban gyötörni kezdte (a fiút), úgyhogy az a földre zuhant s habzó szájjal fetrengett. "Mióta szenved a bajban?" - kérdezte apját. "Kicsi kora óta - válaszolta. - Sokszor tűzbe meg vízbe kergette, csakhogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, segíts rajtunk, és légy részvéttel irántunk." Jézus így felelt: "Ha valamit tehetsz?... Minden lehetséges annak, aki hisz." A fiú apja erre felkiáltott: "Hiszek! Segíts hitetlenségemen!" Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg gyűlik össze, ráparancsolt a tisztátalan lélekre: "Néma és süket lélek, parancsolom neked, menj ki belőle, és ne térj többé vissza belé!" Az felordított, s heves rángatások közepette kiment belőle. A fiú olyan lett, mintha halott volna. Sokan úgy vélték, hogy meghalt. Jézus azonban megfogta a kezét, felsegítette, s a gyermek talpra állt.

Jézus kiűzi a tisztátalan lelket a gyermekből az apja hitén alapozva. Ez a gyógyítás ismét más hitén alapult.

1Kor 7,14
Mert a hitetlen férjet megszenteli felesége, és a hitetlen asszonyt megszenteli férje. Különben gyermekeitek tisztátalanok volnának, pedig szentek.

Pál azt mondja, hogy a gyermekek megszentelődnek Isten által egyedül szüleik hite által.


Kiv 12,24-28
Ezt az előírást tekintsétek törvénynek, amely minden időben vonatkozik rád és gyermekeidre. Ezt a szokást akkor is tartsátok meg, ha majd bejuttok arra a földre, amelyet az úr nektek ad. Ha gyermekeitek megkérdeznek benneteket: miféle szertartás ez, akkor így feleljetek: Ez a húsvéti áldozat az Úrnak, aki Egyiptomban elhaladt Izrael fiainak háza mellett, amikor lesújtott az egyiptomiakra, és a mi házainkat megkímélte." Erre a nép meghajolt és leborult. Izrael fiai elmentek és engedelmeskedtek. Úgy tettek, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek és áronnak.

A Húsvét a szülők hitére alapult. Ha ők nem ölték le és ették meg a bárányt, az elsőszülött gyermekük meghalt volna.


Józs 5,2-9
Abban az időben azt mondta az Úr Józsuénak: >Csinálj magadnak kőkéseket, s metéld ismét körül Izrael fiait.< [3] Ő megtette, amit az Úr parancsolt és az Előbőrök halmán körülmetélte Izrael fiait. [4] Ez volt az oka, hogy ismét körülmetélte őket: Abból az egész népből, amely Egyiptomból kijött, minden hadviselő férfi meghalt a pusztában a hosszú bolyongásban. [5] Ezek mindnyájan körülmetéltek voltak. Az a nép azonban, amely a pusztában született, körülmetéletlen volt. [6] Negyven évig vándoroltak ugyanis Izrael fiai, amíg meg nem halt minden harcos, aki nem hallgatott az Úr szavára, és akiknek megesküdött, hogy nem mutatja meg nekik azt a földet, amelyről esküvel ígérte atyáiknak, hogy azt a tejjel-mézzel folyó földet nekik adja. [7] Ezeknek az apáknak a helyébe fiaik léptek, s ezeket metélte körül Józsue, mert ezeknek megvolt az előbőrük, úgy ahogy megszülettek és senki sem metélte körül őket az úton. [8] Amikor aztán valamennyien körülmetélkedtek, mindaddig azon a táborhelyen maradtak, amíg meg nem gyógyultak. [9] Ekkor azt mondta az Úr Józsuénak: >Ma vettem le rólatok Egyiptom gyalázatát.< Ezért hívják ezt a helyet Gilgálnak mind a mai napig.

Isten megbüntette Izraelt, mert a nép nem metélte körül gyermekeiket. Ez a szülők hitére alapult. A szülő döntő szerepet játszik gyermekének üdvösségében.


(Fel)

Egy képzeletbeli párbeszéd a gyermekkeresztségről

Dave Armstrong - 1995.

Zaki a "Jézus-őrült": Helló Kati, a katolikusok minek keresztelik meg a csecsemőket? Ez értelmetlen, hiszen azt se tudják, hogy mi is történik, és az ApCsel 2,38-cal és a Mk 6,16-tal összhangban lévő bűnbánatot sem tudnak tartani.

Kati, a katolikus: De hol van a Bibliában, ami kifejezetten megtiltja a csecsemők megkeresztelését?

Zaki: Hát. Azt hiszem, semmi ilyet nem mond. De...

Kati: De ugye te csak azt követed, amit világosan tanítanak a Szentírás oldalain?

Zaki: Ez egy következtetés, ami azokat a gondolatokat követi, amelyek egyértelműek a Szentírásban. Ez ettől még biblikus tanítás.

Kati: óh! Ez már más! Akkor most mi egy csónakban evezünk, mivel a Biblia nem tanítja kifejezetten a gyermekek keresztségét se. Következtetnünk kell. A katolikusok fenntartják, hogy számos erős utalás van a nézetünkre.

Zaki: Hol? én még sohasem láttam ezt a megtérésem utáni 17 évben.

Kati: Az ApCsel 16,15.33; 18,8 (vö. 11,14), valamint az 1Kor 1,16 azt állítja, hogy egy személy és az ő "egész háza népe" megkeresztelkedett. Nehezen állíthatnánk azt, hogy ezekben nem voltak kisgyermekek. Pál a Kol 2,11-13-ban kapcsolatba hozza a keresztséget a körülmetélkedéssel. Az Egyház Krisztus előtt Izrael volt (ApCsel 7,38; Róm 9,4). A körülmetélés, ami a nyolcnapos fiúknál történt, annak a szövetségnek a jele volt, amelyet Isten kötött ábrahámmal, amely vonatkozik ránk is (Gal 3,13.29). Ez volt a bűnbánat, és az eljövendő hit jele (Róm 4,11). A csecsemők éppen annyira részesei voltak a szövetségnek, mint a felnőttek (Ter 17,7; MTörv 29,10-12; vö. Mt 19,14). Hasonlóképpen a keresztség a Krisztusban megkötött új Szövetség jele. Ez a bűntől való megtisztulásunkat fejezi ki, ahogy a körülmetélkedés is tette (MTörv 10,16; 30,6; Jer 4,4; 9,25; Róm 2,28-29; Fil 3,3). A csecsemők, csakúgy mint a felnőttek is, teljesen Isten kegyelméből üdvözülnek, és nem az ő értelmi és akaratlagos hozzájárulásuk által. A szüleik tette az ő érdekükben történik.

Zaki: Ez lehetetlen. Meg kell bánnod bűneidet és újjá kell születned, hogy megkapd az üdvösséget, miként azt a Jn 3,5 mondja.

Kati: Nem pontosan mondod. Ez azt mondja, hogy az embernek meg kell születnie "vízből és Szentlélekből". A katolikusok, az Egyházatyákkal, mint pl. Szent Ágostonnal, valamint sok protestánssal (pl. a lutheránusokkal és az anglikánokkal) együtt úgy magyarázza ezt, hogy itt a keresztségre történik utalás, és ez a gyermekkeresztség szükségességét bizonyítja.

Zaki: Ennek semmi értelme sincs. A víz itt a magzatvízre utal, amikor a gyermek megszületik. A csecsemők nem tudnak újjászületni. Jézus ellentétbe állította a természetes és a lelki megszületést.

Kati: Azt mondod, hogy a gyermekek nem üdvözülhetnek, és a pokolra fognak jutni, ha nem jutnak el az "értelem korára"?

Zaki: Nem, nem, soha sem mondanám ezt. Isten jóval irgalmasabb annál, hogy hagyja ezt megtörténni egy ártatlan kis csecsemővel.

Kati: De te hiszel az áteredő bűnben (1Kor 15,22), ami ádám és Éva bűnbeesésétől minden emberre átszáll, nemde?

Zaki: Persze, aha. Hova akarsz kilyukadni?

Kati: Ha azt mondod, hogy egy gyermek üdvözülhet, akkor világos, hogy van megigazulás a gyermekek megkeresztelésekor, hiszen vannak olyan tényezők a saját beleegyezésükön túl, amelyek beléphetnek az üdvösségük kérdésébe. Így elértél az üdvösség egy inkább közösségi, és szövetségi nézetéhez (vö. pl. 1Kor 7,14; 12,13), mintsem ahhoz az individualista elképzeléshez, amelyet oly sok evangelikál tart. Az áteredő bűn valósága miatt ajánlatos a keresztelés, amilyen gyorsan csak lehet, mivel az eltörli a bűn miatt kijáró büntetést és bűnösséget, és megszentelő kegyelemmel tölt el. Ez az amiatt a legtöbb protestáns a történelem folyamán, beleértve a lutheránusokat, az anglikánokat, a metodistákat, a reformátusokat és a presbiteriánusokat, megkeresztelik a csecsemőket.

Zaki: Na álljunk csak meg! Csak nem hiszed, hogy a keresztség ténylegesen tesz bármit is? Az csak egy szimbólum.

Kati: Ti evangelikálok úgy tűnik, hogy mindig tagadjátok, hogy az anyag is lehet kegyelemközvetítő, és rossz szemmel nézitek a szentségek fogalmát, amelyek kegyelmet közlő fizikai, látható eszközök.

Zaki: Mi nem hiszünk ezekben a dolgokban, mert ezek nem biblikusak. A Biblia arról beszél, hogy a Lélek adja a kegyelmet (Jn 6,63; Róm 8,1-10), és nem az anyag. A katolikusok mindig olyan rejtelmessé válnak az olyan dolgokkal, mint a szobrok, az ereklyék, a rózsafüzér, az áldozási ostya, vagy a szenteltvíz. Ezek rendszerint bálványimádássá fajulnak.

Kati: Nem értek egyet. Isten maga öltözött húsba Krisztusban. Pál kendői meggyógyították a betegeket (ApCsel 19,12), sőt még Péter árnyéka is (ApCsel 5,15)! Ugyanígy, a keresztségről azt mondja, hogy helyreállítja a bűnösöket. Az ApCsel 2,38 arról beszél, hogy a keresztség "bűnei bocsánatára" történik. Az 1Pét 3,21 azt mondja, hogy "megment a keresztség" (vö. Mk 16,16; Róm 6,3-4). Pál megemlékezik arról, hogy Ananiás azt mondta neki, hogy "vedd fel a keresztséget, s . mosd le bűneidet." (ApCsel 22,16). Az 1Kor 6,11-ben Pál biztosnak látszik abban, hogy egy szerves kapcsolat van a keresztség (megmosakodás), a megszentelődés és a megigazulás között, míg az evangelikálok szétválasztották ezt a hármat. A Tit 3,5 ezt mondja: "üdvözített minket. megújító fürdője". Kell ennél több bibliai bizonyíték? Mindezeket "szimbolikusként" kell érteni?

Zaki: Most rohannom kell. Van néhány kérdésem a pásztoromhoz.


(Fel)

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

(További idézetek várhatók Szent Ireneusztól, Római Hippolütosztól, Órigenésztől, Szent Ciriántól, Milevei Szent Optatustól, Szent Ambrustól, Aranyszájú Szent Jánostól, Szent Ágostontól, az V. Karthágói zsinattól, Szent Jeromostól, a II. Mileumi zsinattól, az Afrikai Törvénykönyvből, Alexandriai Szent Cirilltől, Nagy Szent Leótól, Nagy Szent Gergelytől.)

Szent Jusztinosz: I. Apológia, 15,6. (Kr. u. 110-165 között)

Sokan vannak még azok a hatvan és hetven év körüli férfiak és nők, akik gyermekkoruktól fogva Krisztus tanítványai.

Arisztidész: Apológia, 15. (Kr. u. 140)

Ha valamelyiküknek gyermeke születik, hálát adnak Istennek (= megkeresztelik?), és ha az netán kicsi korában meghal, akkor még inkább köszönetet mondanak Istennek, mert ez esetben bűnök nélkül mehetett át ezen a világon.

Szent Polikárp: Polikárp vértanúsága, 9. (Kr. u. 156)

Nyolcvanhat éve szolgálok Neki, és még soha nem bántott engem, hogyan szidalmazhatnám tehát Királyomat és Megváltómat?

Polüratész: Töredék Euszébiosz Egyháztörténetében, 5,24,7. (Kr. u. 190)

én tehát, testvérek, hatvanöt évet éltem az Úrban.

Órigenész: Homíliák Lukács evangéliumához, 14. (Kr. u. 233)

Most, hogy a hely alkalmat ad rá, ismét szólok arról a kérdésről, ami gyakran felmerül a testvérek között: A gyermekeket megkereszteljük a bűnök bocsánatára. Milyen bűnök bocsánatára? Mikor követtek el bűnt? Mi értelme lehet azonban ennek a fürdőnek a gyerekek esetében, hacsak nem abban az értelemben fogjuk fel, amiről az imént mondtuk: "Senki se mentes a szennytől, mégha csak egy napot élt is a földön." Mivel a keresztség szentsége által letesszük a születés szennyét, ezért keresztelik meg a gyerekeket is, ha ugyanis "valaki nem születik újjá vízből és Lélekből, nem mehet be a mennyek országába [Jn 3,5].

Nazianzoszi Szent Gergely: A keresztségről (Oratio 40.) 17. (Kr. u. 381)

Még túl fiatal vagy hozzá? Ne nyerjen időt a gonoszság, szentelődj meg csecsemőkorodtól kezdve, tetőtől talpig tisztítson meg a Lélek. Természeted gyöngesége miatt félsz a pecséttől? Olyan vagy, mint a kislelkű és kishitű anya?

Nazianzoszi Szent Gergely: A keresztségről (Oratio 40.) 28. (Kr. u. 381)

Tegyük fel, hogy így van azok esetében, akik igyekeznek megkeresztelkedni. De mi van azokkal a csecsemőkkel, akik sem veszteségüknek, sem a kegyelemnek nincsenek tudatában? Őket is kereszteljük meg? Minden bizonnyal, ha veszélyben forognak. Jobb, ha nincs tudtában megszenteltségének, és úgy hal meg, mint szentség és pecsét nélkül távozni a világból.

Szent Ágoston: Enchir. 14,52

Ha tehát így kimutatja, hogy meghaltunk a bűnnek, mivel Krisztus halálában keresztelkedtünk meg, bizonyosan a kisdedek is, akik Krisztusban megkereszteltetnek, meghalnak a bűnnek, mert ők is az ő halálában keresztelkednek meg. Mert minden kivétel nélkül mondja: "Mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Jézus Krisztusban, az ő halálában keresztelkedtünk meg" (Róm 6,3). Ezt annak bizonyságára mondja, hogy meghaltunk a bűnnek.

Szent Ágoston: Levelek 265,4

A régi igazaknak nem volt vétkük, ha nem részesültek a körülmetélésben. Később azonban, midőn Isten megparancsolta ábrahámnak és utódainak a körülmetélést, elmulasztása már súlyos bűnt képezett. Éppenúgy, miután az Úr Krisztus Egyházában az Újszövetség szentségeként a testi körülmetélés helyett a szent keresztséget adta, és a legkifejezettebben megmondta: "Aki újra nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába" (Jn 3,5), - már nem kell keresnünk, ki mikor lett megkeresztelve. Hanem akikről csak olvasunk, hogy Krisztus testében, mely az Egyház, a mennyek országába tartoznak, rajtuk csakis a megkeresztelteket érthetjük.

XV. Karthágói zsinat: 2. kánon. (Kr. u. 418)

Ha valaki tagadja, hogy az anyaméhből újonnan született csecsemőket meg kell keresztelni. legyen kiközösítve.


(Fel)

Mit mondanak erről mások?

Tiszteletreméltó John Henry Newman: Parochial and plain Sermons, IV. 176. (Kr. u. 1837)

A keresztség hatása abban áll, hogy Isten kegyelme, mely az egész láthatatlan Testben lakozik, elárad a lélekre, függetlenül a kiszolgáltató és az asszisztáló személyiségétől. Amikor gyermeket hoznak keresztelésre, a láthatatlan Egyház igényli őt, kéri az Istentől és fogadja is, s mint Isten eszköze, saját szentségében részesíti.


(Fel)