A keresztség valós
szentsége
Mi a probléma?
Mit mond erről az Egyház?
A
Katolikus Egyház Katekizmusa
Tanítóhivatali
megnyilatkozások
Mit mond erről a Biblia?
Mit mondanak erről az
ókeresztény
írók?
A
keresztségi kegyelem
Keresztség
a Szentháromság nevére
A
keresztség szükségessége az
üdvösséghez
Mi a probléma?
(Fel)
Mit mond erről az
Egyház?
A
Katolikus Egyház Katekizmusa
1213 A szent
keresztség az egész keresztény élet alapja,
a lelki élet ajtaja (vitae spiritualis ianua) és kapu a
többi szentségekhez. A keresztség által
megszabadulunk a bűntől, és mint Isten fiai
születtünk újjá, Krisztus tagjai leszünk,
betestesülünk az Egyházba és
részeseivé váltunk az Egyház
küldetésének1: "Így
történik, hogy helyesen és találóan
határozzuk meg a keresztséget úgy, hogy a
víz által és a szóban az
újjászületés szentsége."
[Római Katekizmus 2, 2, 5.]
1227 Szent Pál apostol szerint
a hívő
ember a keresztség révén
közösségre lép Krisztus
halálával; vele együtt eltemetik és vele
együtt föltámad:
"Vagy nem tudjátok, hogy akik
Krisztus
Jézusban megkeresztelkedtünk, az ő
halálában keresztelkedtünk meg? A
keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a
halálba, hogy miként Krisztus az Atya
dicsőségéből föltámadt a
halálból, úgy mi is új életre
keljünk" (Róm 6,3--4). [Vö. Kol 2,12.]
A
megkereszteltek
"Krisztust öltötték magukra". [Vö. Gal
3,27.] A keresztség a
Szentlélek által fürdő, mely
megtisztít, megszentel és megigazulttá tesz. [Vö.
1Kor 6,11; 12,13.]
1228 A keresztség tehát
vízfürdő, melyben Isten igéjének
"romolhatatlan magva" létrehozza elevenítő
hatását. [Vö. 1Pt 1,23; Ef 5,26.] Szent
Ágoston mondja a keresztségről: "A
szó az elemhez járul
és szentséggé lesz". [Szent
Ágoston: In Iohannis evangelium tractatus 80, 3.]
1253 A keresztség a hit
szentsége. [Vö. Mk 16,16.] A hitnek
szüksége van a hívők
közösségére. Minden hívő csak az
Egyház hitében tud hinni. A hitnek azonban, ami a
keresztséghez szükséges, nem kell
tökéletesnek és érettnek lennie; elég
a csíra, amelynek ki kell bontakoznia. A
keresztelendőtől vagy a
keresztszülőjétől megkérdezik: "Mit
kérsz Isten Egyházától?" És ő
felel: "A hitet!"
1254 A hitnek minden
megkereszteltben, akár gyermek, akár felnőtt, a
keresztség után növekednie
kell. Ezért az Egyház minden évben a
húsvéti vigíliában megújítja
a keresztségi fogadalmakat. A keresztségi
előkészület ugyanis csak az új élet
küszöbéhez vezet el. A
keresztség a Krisztusban való új élet
forrása, melyből az egész keresztény
élet fakad.
1257 Maga az Úr mondja, hogy a keresztség szükséges
az üdvösséghez. [Vö. Jn 3,5.] Ezért
adta tanítványainak a feladatot, hogy hirdessék az
evangéliumot és kereszteljenek meg minden népet.2 A keresztség
szükséges az üdvösséghez azoknak az
embereknek, akiknek hirdették az evangéliumot és
lehetőségük van arra, hogy kérjék a
szentséget. [Vö. Mk 16,16.] Az
Egyház a keresztségen
kívül nem ismer más olyan eszközt, amellyel
biztosítani lehet az örök boldogságra
eljutást; ezért tiltja, hogy elhanyagolják
a küldetést, melyet az Úrtól kapott arra,
hogy akik csak megkeresztelhetők, azokat
hozzásegítse a "vízből és
Lélekből való
újjászületésre". Isten az üdvösséget
a
keresztség szentségéhez kötötte, de
Ő maga nincs a
szentségeihez kötve.
1262 A keresztség különböző
hatásait a szentségi szertartás
látható elemei jelzik. A
vízbe való alámerítés szimbolikusan
utal a halálra és a tisztulásra, ugyanakkor a
megújulásra és
újjászületésre is. A két fő
hatás tehát a bűnöktől való
megtisztulás és a Szentlélekben való
új születés. [Vö. ApCsel 2,38; Jn 3,5.]
1263 A keresztség
által az összes bűnök eltöröltetnek,
az áteredő bűn és minden személyes bűn, illetve a bűnökért
járó összes büntetések. [Vö.
DS 1316.] Azokban, akik újjászülettek, nem
marad semmi, ami
akadályozhatná őket az Isten
országába való belépésben;
sem Ádám bűne, sem a személyes bűnök, sem a
bűn következményei, melyek közül a
legsúlyosabb az Istentől való elszakadás.
1265 A keresztség
nem csupán megtisztít minden bűntől, hanem az
újonnan megkereszteltet "új teremtménnyé"
teszi , [Vö. 2Kor 5,17.] Isten fogadott
fiává; [Vö. Gal 4,5--7.] aki "az isteni
természet részese", [2Pt 1,4.] Krisztus tagja [Vö.
1Kor 6,15; 12,27.] és "társörökös" Vele
[Vö. Róm 8,17.] és a "Szentlélek temploma"
lett. [Vö. 1Kor 6,19.]
1266 A legszentebb
Szentháromság a megkereszteltnek a megszentelő
kegyelmet, a megigazulás kegyelmét adja:
-- ami az isteni erények által képessé
teszi arra, hogy Istenben higgyen, Benne reméljen és
Őt szeresse;
-- a Szentlélek ajándékai által
lehetővé teszi számára, hogy a
Szentlélek irányítása alatt éljen
és cselekedjék;
-- az erkölcsi erények által képessé
teszi arra, hogy a jóban növekedjék.
Így a keresztény ember természetfölötti
életének egész organizmusa a szent
keresztségben gyökerezik.
1267 A keresztség Krisztus
testének tagjaivá tesz bennünket. "Emiatt
(...) tagjai vagyunk egymásnak" (Ef 4,25). A keresztség beépít az
Egyházba. A keresztkútból születik
Isten egyedülálló újszövetségi
népe, mely a nemzetek, kultúrák, népek
és nemek természetes és emberi határait
fölülmúlja: "Mi ugyanis mindnyájan egy
Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel"
(1Kor 12,13).
1268 A megkereszteltek "élő kövekké"
lesznek, hogy "lelki házzá" és "szent
papsággá" épüljenek (1Pt 2,5). A
keresztség által
részesednek Krisztus papságában,
prófétai és királyi
küldetésében. "Választott
nemzetség, királyi papság, szent nemzet,
tulajdonul kiválasztott nép, hogy annak
dicsőségét hirdessék, aki a
sötétségből meghívta (őket)
csodálatos világosságára" (1Pt 2,9). A
keresztség részt ad a
hívők általános papságában.
1272 A megkeresztelt
ember, mivel a keresztség által Krisztus
tagjává vált, hasonlóvá vált
Krisztushoz. [Vö. Róm 8,29.] A
keresztség a keresztényt
eltörölhetetlen lelki pecséttel (characterrel)
jelöli meg, ami annak jele, hogy Krisztushoz tartozik. E jelet
semmiféle bűn ki nem törölheti, még akkor sem,
ha a bűn megakadályozza, hogy a keresztség az
üdvösség gyümölcseit teremje.3 Az
egyszer s mindenkorra kiszolgáltatott keresztséget nem
lehet megismételni.
1273 A keresztség
révén az Egyházba beépült
hívők szentségi karaktert kaptak, mely a
keresztény vallásos kultuszra szenteli őket.
[Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium 11.] A
keresztségi pecsét a keresztényeket
alkalmassá teszi és kötelezi egyrészt arra,
hogy Istennek szolgáljanak az Egyház szent
liturgiájában való eleven
részvétellel, másrészt keresztségi
papságuk gyakorlására a szent és a
szeretetben tevékeny élet
tanúságtételével.[uo. 10.]
(1) Vö. Firenzei Zsinat:
Decretum pro Armenis: DS 1314;
CIC 204, 1. §; 849; CCEO 675. 1. §
(2) Vö. Mt 28,20; vö. Trienti Zsinat, 7. sessio: Decretum de
sacramentis: Canones de sacramento Baptismi, 5: DS 1618; II.
Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus
konstitúció, 14; uaz: Ad gentes határozat, 5.
(3) Vö. Trienti Zsinat, 7. sessio: Decretum de sacramentis:
Canones de sacramentis in genere, 9: DS 1609; uaz. Canones de
sacramento Baptismi, 6. kánon: DS 1619.
(Fel)
Tanítóhivatali
megnyilatkozások
Szent I. Istán:
Levél
Kis-Ázsia püspökeinek (Kr. u. 256) (DH 111)
(István szavait Firmilianus
idézi Cyprianushoz
írt egyik levelében, a 18. fejezetben)
"De annyira ... sokat
használ Krisztus neve a hitet
és a keresztségi megszentelődést illetően, hogy
bárki és bárhol megkeresztelkedett Krisztus
nevében, azonnal elnyeri Krisztus kegyelmét."
[Ugyanebben a
levélben még ezeket találjuk:]
(8.) ... István és azok, akik
vele
egyetértenek, azt állítják, hogy a
bűnök bocsánata és a második
születés eredménye lehet az eretnekek
keresztségének...
(9.) ... nem gondolják, hogy kérdezni kellene, ki az, aki
keresztelt, és pedig azért, mert akit
megkereszteltek,
elnyerhette a kegyelmet a Háromság
segítségül hívása által, az
Atya és a Fiú és a Szentlélek
nevében ...
(17.) ... Istvánt, aki hirdeti, hogy birtokolja Péter
tanítói székét annak
örökébe lépve, az eretnekek ellen semmilyen
buzgóság nem serkenti, és nem csak egy
csekély, de a legnagyobb kegyelmi hatalmat engedi meg nekik
azáltal, hogy azt mondja és komolyan
állítja, hogy ők a
keresztség szentsége által
a régi ember szennyét
lemossák, a
régóta meglévő halálos bűnöket
megbocsátják, égi újranemzéssel az
Isten fiaivá tesznek, s megújítanak az
örök életre az Isten tisztító
fürdőjében megszentelve.
Szent
Zosimus: "Epistula tractoria" a keleti egyházaknak (Kr. u. 418)
(DH 231)
Hűséges az Úr minden igéjében
[Zsolt 144,13] és az Ő
keresztsége szóban
és tényben, azaz cselekedetben,
hitvallásban
és a bűnök valós
megbocsátásában az egész emberi nem, minden
állapota, minden életkor és mindkét nem
számára ugyanúgy
hatékony. Csak az szabadul
meg, aki korábban a bűn szolgája volt, s csak az
mondható megváltottnak, aki korábban igazán
a bűn rabja volt, miként írva van: "ha majd a Fiú
megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek" [Jn 8,3]. Általa
születünk ugyanis lelkileg újjá,
általa feszíttetünk meg a világnak. Az Ő
halála tépi szét a halálnak azt a
kézzel írt adóslevelét [vö. Kol
2,14],
amely halált Ádám mindannyiunkra hozott, és
amely minden lélekre átszármazott. Ez az
[adóslevél] mindenkit, aki e világra
született, mielőtt a
keresztség meg nem szabadítja,
elmarasztalóan tartja nyilván.
Szent
I. Coelestinus: Indiculus (Kr. u. 422-432 között) (DH 247)
9. fejezet. Azt a dolgot sem
szemlélhetjük
tétlenül, amelyet az Anyaszentegyház a
keresztelendőkkel a világ minden táján
egyformán megtesz. Amikor akár a kicsinyek, akár a
fiatalok az
újjászületés szentségéhez járulnak,
az élet
forrásához előbb nem léphetnek, amíg a
papok ráleheléssel és
ördögűzéssel a tisztátalan szellemet el nem
távoztatják tőlük...
Nagy Szent I.
Leó: Statuta Ecclesiae Antiqua (Kr. u. 450 körül) (DH
325)
Akit püspökké akarnak
szentelni, előtte
vizsgálatnak kell alávetni, vajon ... az
Írások értelmezésében
elővigyázatos-e, vajon az egyházi tantételekben
járatos-e, és mindenekelőtt, magáénak
vallja-e egyszerű szavakkal a hit tanításait ... Meg kell
azt is kérdezni tőle, vajon hiszi-e,
hogy ... a
keresztségben minden bűn, azaz mind ama eredetileg szerzett,
mind azok, amelyeket akarattal követtek el, meg van
bocsátva...
Boldog X. Gergely / II.
Lyoni Zsinat: 4.
ülés (Kr. u. 1274) (DH 860)
Ugyanez a szent római Egyház
tartja és
tanítja, hogy hét
egyházi szentség van,
éspedig egyik a keresztség, amelyről fentebb
már
szóltunk, aztán a bérmálás
szentsége, amelyet a püspök
kézrátétellel szolgáltat ki,
krizmával megkenve az újjászületetteket, a
bűnbánat, a következő azután az
Oltáriszentség, aztán az egyházi rend,
aztán a házasság, aztán az utolsó
kenet, amelyet szent Jakab tanítáűsa szerint a betegeknek
adnak föl.
IV.
Jenő: Az örményekkel való egyesülés
"Exsultate Deo" bullája (Kr. u. 1439) (DH 1310; 1314; 1316)
Ötödik pontként ezen igen rövid
formulában könnyen érthető tanításul
szerkesztjük meg az Egyház szentségeiről
szóló igazságokat, mind a most élő, mind a
jövőbeli örményeknek. Az
Újszövetségnek hét szentsége van: ti.
a keresztség, a bérmálás, az
Oltáriszentség, a bűnbánat szentsége, az
utolsó kenet, az egyházi rend, és a
házasság. Ezeke sokban elütnek az
Ószövetség szentségeitől. Utóbbiak
ugyanis nem szerezték meg a kegyelmet, hanem csak előre
jelezték, hogy azt Krisztus szenvedése fogja megadni. Ezek a mi szentségeink
azonban magukba is foglalják a
kegyelmet, és azt meg is adják az illető
szentséget méltón felvevőnek...
Minden
szentség
közül első a
keresztség, amely a lelki életnek a kapuja.
Ezáltal leszünk ugyanis Krisztus tagjai, és
válunk az Egyház testévé. És
mivel
az első ember által a halál egyetemessé
vált [vö. Róm 5,12], hacsak vízből és
Szentlélekből újjá nem születünk, nem
léphetünk be a mennyek országába, ahogy az
Igazság mondja [vö. Jn 3,5] ...
E szentség
hatása minden bűn
megbocsátása, az eredetié és a
ténylegesé is, sőt minden büntetésé
is, ami a bűnért járna. Ezért a
megkereszteltekre
múlt bűneikért nem kell semmiféle
elégtételt
róni...
III.
Pál / Tridenti Zsinat: Határozat a szentségekről
(Kr. u. 1547) (DH 1601; 1604; 1606; 1614; 1618)
Kánonok
a szentségekről általában
1. kánon. Ha valaki
azt
állítaná, hogy az Újszövetség
szentségeit nem mind a mi Urunk Jézus Krisztus
alapította, avagy több vagy kevesebb volna mint hét,
ti.: a keresztség, a bérmálás, az
Oltáriszentség, a bűnbánat szentsége, az
utolsó kenet, az egyházi rend és a
házasság -, vagy hogy a hét közül
bármelyik is nem volna valódi és sajátos
értelemben vett szentség: legyen
kiközösítve.
4. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az
Újszövetség szentségei nem
szükségesek az üdvösségre, sőt
fölöslegesek, és nélkülük vagy a
rájuk vonatkozó óhaj nélkül is,
csupán hit által, az emberek elérik Istentől a
megigazulás kegyelmét, - még ha nem mindegyikre
van is minden egyes embernek szüksége -: legyen
kiközösítve.
6. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az
Újszövetség szentségei nem
tartalmazzák azt a kegyelmet, amelyet jelölnek, vagy
magát a kegyelmet az elébe akadályt nem
gördítő személlyel nem közölnék,
hanem ezek csak külső jelei a hit által kapott kegyelemnek
vagy megigazulásnak, és a keresztény
hitvallás bizonyos ismertetőjegyei, amelyek
elválasztják a hívőket a hitetlenektől: legyen
kiközösítve.
Kánonok
a keresztség szentségéről
1. kánon. Ha valaki azt
állítaná, hogy János
keresztségének ugyanaz volt a hatása, mint a
Krisztustól rendeltnek: legyen kiközösítve.
5. kánon. Ha valaki azt
állítaná, hogy a
keresztség szabad tetszés tárgya, vagyis nem
szüksges az üdvösségre: legyen
kiközösítve.
(Fel)
Mit mond
erről a Biblia?
Egyelőre kommentár nélkül:
Iz 55,10-11
Amint
az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi
a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a
magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, éppen úgy lesz a szavammal is,
amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem
végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem.
Ter 1,1-2
Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és
üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött.
Ter 7,4
Mert még hét nap, és akkor negyven nap és negyven éjjel esőt bocsátok a földre, s eltörlök a
föld színéről minden lényt, amit alkottam.
Ter 9,1-3
Isten megáldotta Noét fiaival együtt, és így szólt hozzájuk: „Legyetek
termékenyek, szaporodjatok, és töltsétek be a földet. A föld minden
állata, az ég minden madara, a föld minden csúszómászója és a tenger
minden hala féljen és rettegjen tőletek: a kezetekbe adom őket. Minden,
ami él és mozog, szolgáljon nektek eledelül, mindent nektek adok, mint
a zöld növényt.
Kiv 15,19
Amikor a fáraó lovai, szekerei és lovasai beértek a tengerbe és az Úr visszazúdította rájuk a vizet,
és amikor Izrael fiai a száraz tengerfenéken átvonultak
1Kor
10,1-2
Nem szeretném, ha elkerülné figyelmeteket, testvérek, hogy atyáink mind
ott voltak a felhő alatt, mind átkeltek a tengeren, s mind megkeresztelkedtek Mózesre, a felhőben
és a tengerben.
Józs
3,15-16
Amikor a ládát vivők a Jordánhoz értek, s ezeknek a papoknak a lába a
vizet érte - a Jordán az egész aratási időben túláradt a medrén -, a
felülről jövő víz megállt, s egyetlen tömeggé állt össze, nagy
távolságon, egész Cártán határáig; közben az arabok tengere vagy a
Sós-tenger felé folyó víz teljesen elapadt. A nép átkelt, Jerikóval
szemben.
2Kir
2,7-11
A prófétatanítványok közül is elment ötven, s egy bizonyos távolságra
maradtak tőlük, míg ők ketten a Jordán mellett álltak meg. Illés fogta
a köntösét, összegöngyölte és ráütött
vele a vízre. Erre az kettévált, az egyik és a másik irányban,
úgyhogy mindketten szárazon átmentek rajta. Amikor átértek, Illés azt
mondta Elizeusnak: „Kérj valamit, mit tegyek még meg neked, mielőtt
elválok tőled!” Elizeus így felelt: „Hát akkor szálljon kétannyi rész
rám a lelkedből!” Azt mondta neki: „Olyat kértél, amit nehéz
teljesíteni. Ha majd látod, mint ragadtatom el, osztályrészül jut
neked, de ha (nem), akkor nem kapod meg.” S történt, amint mentek és
beszélgettek, egyszer csak jött egy tüzes szekér, tüzes lovakkal, s
elválasztotta őket egymástól, aztán
Illés a forgószéllel fölment az égbe.
Mk 1,4
Történt, hogy Keresztelő János a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök
bocsánatára.
Lk 3,3
S ő bejárta a Jordán egész környékét,
hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára,
Jn 1,29
Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a
világ bűneit.
Jn 1,33
Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hogy leszáll a Lélek s rajta
is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni.
Jn 2,23-25
Akkor, amikor húsvét ünnepe alkalmával Jézus Jeruzsálemben
tartózkodott, sokan hittek benne,
mert látták a csodákat,
amelyeket tett. Jézus azonban nem
bízott bennük, mert ismerte
mindnyájukat, s nem szorult rá, hogy bárki is felvilágosítsa az
emberről. Tudta, mi
lakik az emberben.
Jn 3,1-3
Volt a farizeusok között egy Nikodémus
nevű ember, egy zsidó tanácsos. Ez éjnek idején
fölkereste Jézust, s így szólt hozzá: „Rabbi, tudjuk,
hogy Istentől jött tanító vagy, hisz senki sem vihet végbe olyan
jeleket, amilyeneket te végbeviszel, ha nincs vele az Isten.”
Jézus azt felelte neki: „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem
láthatja meg az Isten országát.”
Jn 3,4-6
Nikodémus megkérdezte: „Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak
nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újra szülessék?” Erre Jézus
azt mondta: „Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből
születik, az nem megy be az Isten országába. Ami a testből
születik, az test, ami a Lélekből
születik, az lélek.
1Pét
3,18-19
Mert Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért, az Igaz a bűnösökért, hogy
az Istenhez vezessen minket. A test szerint ugyan megölték, de a lélek
szerint életre kelt. Így ment el a börtönben sínylődő lelkekhez
is, és hírt vitt nekik.
Lk
24,39-40
Nézzétek meg a kezem és a
lábam! Én vagyok.
Tapogassatok meg és
lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok,
nekem
van.” Ezután megmutatta nekik kezét és lábát.
Jn 20,27
Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide
az ujjadat és nézd kezemet!
Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen,
hanem hívő!”
1Kor
15,45-49
Ahogy az Írás mondja: „Ádám, az első ember élő lénnyé lett”, az utolsó
Ádám pedig éltető lélekké. De nem a szellemi az első, hanem az
érzéki, aztán következik a szellemi. Az első ember földből való, földi;
a második ember a mennyből való. Amilyen a földből való, olyanok a
földiek is, s amilyen a mennyből
való, olyanok a mennyeiek is. Ezért ahogy a földi ember képét
hordoztuk, a mennyeinek a képét is
fogjuk hordozni.
1Jn 5,6-9
Ő az, aki víz és vér által jött,
Jézus Krisztus. Nem csupán víz által,
hanem víz és vér által. És a Lélek tesz tanúságot róla, mert a
Lélek az
igazság. Tehát hárman tanúskodnak: a Lélek, a víz és a vér, és
ez a három egy. Ha az emberek tanúságát is elfogadjuk, az Isten
tanúsága többet jelent.
Az Isten tanúsága az, hogy tanúságot tett a Fia mellett.
Jn 3,7-8
Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek. A
szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod,
honnan jön
és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.”
Jn 3,9-15
„Hogyan lehetséges ez?” -
kérdezte Nikodémus. Jézus így válaszolt: „Izrael tanítója vagy, és nem
érted? Bizony, bizony, mondom neked: arról beszélünk, amit tudunk, s
arról
tanúskodunk, amit láttunk, mégsem fogadjátok el tanúságtételünket. Ha
földi dolgokról beszélek, s azt sem hiszitek, hogy fogjátok hinni,
ha majd a mennyei dolgokról beszélek? Senki sem ment föl a mennybe,
csak aki alászállt a mennyből: az
Emberfia (aki a mennyben van). Amint Mózes fölemelte a kígyót a
pusztában, úgy fogják fölemelni az
Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.
Jn 3,16-17
Mert úgy szerette Isten a világot,
hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy
aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért
küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot,
hanem, hogy üdvösséget szerezzen a
világnak.
Jn 3,18
Aki hisz benne, az nem esik
ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert
nem hitt az Isten egyszülött Fiában.
Jn 2,23-24
Akkor, amikor húsvét ünnepe alkalmával Jézus Jeruzsálemben
tartózkodott, sokan hittek benne,
mert látták a csodákat, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük,
mert ismerte mindnyájukat,
Jn 3,22
Jézus ezután Júdea
földjére ment a tanítványaival, ott
maradt velük és keresztelt.
Jn
3,23.25-30
János is keresztelt Ainonban, Szalim közelében, mert ott sok víz volt.
Az emberek mentek és megkeresztelkedtek... János tanítványai és egy
zsidó közt vita támadt a tisztulási szertartásról. Elmentek Jánoshoz,
és azt mondták: „Mester, aki a Jordánon túl nálad volt, s akiről
tanúságot tettél, az most szintén keresztel, s az emberek tódulnak hozzá.” János
így válaszolt: „Az ember semmit sem
vallhat a magáénak, hacsak
nem a mennyből kapta. Magatok vagytok a tanúim, hogy
megvallottam: Nem a Messiás vagyok, hanem csak az előfutára. A menyasszony a vőlegényé. A
vőlegény barátja csak ott áll mellette, és szívből örül a vőlegény
hangját hallva. Ez az örömöm most teljes lett. Neki növekednie kell,
nekem kisebbednem.”
Jn 4,1-2
Amikor Jézus megtudta, hogy a farizeusok úgy értesültek, hogy ő több
tanítványt szerez és keresztel, mint János - noha Jézus maga nem keresztelt, csak a
tanítványai
1Kor 1,16
Igaz, még Sztefanász családját is megkereszteltem, különben nem tudom, hogy még mást is megkereszteltem
volna.
1Kor 3,4-6
Mert amíg az egyik így nyilatkozik: „Én Pállal tartok”, a másik meg:
„Én Apollóval”, vajon nem vagytok-e túlságosan emberiek? Mert mi
Apolló? Mi Pál? Szolgák csupán, akik által hívők lettetek, ahogy nekik
az Úr megadta. Én ültettem, Apolló öntözte, de a
növekedést az Isten adta.
Jn
4,10.13-14
Jézus ezt felelte neki: „Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt
mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked.”...
Jézus azt mondta neki feleletül: „Aki ebből a vízből iszik, újra
megszomjazik. De aki abból a vízből
iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz,
amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”
Jn 4,16-18
Jézus így válaszolt:
„Menj, hívd el a férjedet, és
gyere vissza!” „Nincs férjem” - felelte az asszony.
Jézus erre azt mondta neki: „Jól
mondtad, hogy nincs férjed, mert volt ugyan öt férjed, de akid most
van, az nem férjed. Így igazat mondtál.”
Jn 4,19-26
„Uram - válaszolta az asszony -, látom, próféta vagy. Atyáink ezen a
hegyen imádták az Istent, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell
imádni.” „Hidd el nekem, asszony - mondta Jézus -, elérkezik az óra,
amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát.
Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az
üdvösség a zsidóktól ered. De elérkezik az óra, s már itt is van,
amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az
Atya ilyen imádókat akar. Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak
lélekben és igazságban kell imádniuk.” Az asszony azt felelte rá:
„Tudom, hogy eljön a Messiás, azaz a Fölkent, s amikor eljön, mindent
tudtunkra ad.” Jézus erre kijelentette: „Én vagyok az, aki veled
beszélek.”
Zak 12,10
Dávid házára és Jeruzsálem lakóira kiárasztom a jóindulat és az imádság
lelkét. Arra emelik majd
tekintetüket, akit átszúrtak; gyászolják, mint az egyszülött fiút szokás,
megsiratják, mint az elsőszülöttet.
Zak 13,1
Azon a napon forrás fakad
Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy megtisztuljanak a bűntől
és a tisztátalanságtól.
Jn 19,33-35
Amikor azonban Jézushoz értek, látták,
hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem az
egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle. Aki látta, az tett
róla tanúságot és igaz a tanúsága. Tudja, hogy igazat mond, hogy ti is
higgyetek.
Jn 8,34-36
Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mindenki szolga, aki bűnt követ el.
A szolga nem marad ott mindig a házban, a Fiú azonban mindvégig ott
marad. Ha tehát a Fiú szabaddá tesz
benneteket, akkor valóban szabadok lesztek.
Mt 28,19
Menjetek tehát, tegyétek
tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek
meg őket az Atya és a Fiú és a
Szentlélek nevére,
ApCsel 2,38
"Térjetek meg - felelte Péter -, és keresztelkedjék
meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei
bocsánatára. És megkapjátok a
Szentlélek ajándékát.
Mk 16.16
Aki hisz és megkeresztelkedik,
üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.
Jn 3,3-5
Jézus azt felelte neki: "Bizony, bizony, mondom neked: aki
nem születik újjá, az nem
láthatja meg az Isten országát." Nikodémus
megkérdezte: "Hogy születhet valaki, amikor már
öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe
azért, hogy újra szülessék?" Erre
Jézus azt mondta: "Bizony, bizony, mondom neked: Aki
nem vízből és (Szent)lélekből születik,
az nem megy be az Isten országába.
ApCsel 8,12-13
De amikor hittek Fülöpnek, aki Isten
országáról és Jézus Krisztus
nevéről beszélt nekik, megkeresztelkedtek,
férfiak és nők egyaránt. Maga Simon is hívő
lett, megkeresztelkedett, és
Fülöphöz csatlakozott. A jelek és a nagy
csodák láttán elámult.
ApCsel 8,36
Amint továbbhaladtak az úton, egy tóhoz
értek. Az udvari tiszt megszólalt: "Nézd, itt a
víz, mi akadálya van hát, hogy
megkeresztelkedjem?"
ApCsel 10,47
"Meg lehetne tagadni a keresztvizet
azoktól, akik a Szentlelket éppen úgy
megkapták, mint mi?"
ApCsel 16,15
Egész háza népével
együtt megkeresztelkedett, aztán kért
minket: "Ha nézetetek szerint az Úr híve
vagyok, térjetek be házamba, és
maradjatok nálam." És erővel rá is vett erre
minket.
ApCsel 16,31-33
"Higgy Jézus Krisztusban, és
üdvözülsz te is, a tieid is!" -
válaszolták. Aztán hirdették neki és
egész háza népének az Isten szavát.
Az pedig még akkor magához vette őket, éjszaka
kimosta sebeiket, s rögtön megkeresztelkedett,
hozzátartozóival együtt.
ApCsel 18,8
Kriszpusz, a zsinagóga elöljárója azonban
egész háza népével együtt hitt az
Úrban, sok korintusi is megtért és
megkeresztelkedett azok közül, akik
hallgatták.
ApCsel 19,2-5
Megkérdezte tőlük: "Megkaptátok a
Szentlelket, amikor hittetek?" "Nem is hallottuk, hogy
van Szentlélek" - felelték. "Mire keresztelkedtetek?" -
kérdezte ismét. Ezt válaszolták:
"János keresztségére." "János a
bűnbánat keresztségével keresztelt -
magyarázta Pál -, a népet meg arra biztatta, higgyenek
abban, aki utána jön, azaz Jézusban." Ezt
hallva megkeresztelkedtek Jézus nevére.
ApCsel 9,18
Azon nyomban valami hályogféle vált le
szeméről, és visszanyerte látását.
Felállt, megkeresztelkedett,
ApCsel 22,16
És most mit késlekedsz? Indulj, vedd fel a
keresztséget, s nevét segítségül
híva mosd le bűneidet.
Róm 6,4
A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele
együtt a halálba, hogy miként
Krisztus az Atya dicsősége által feltámadt a
halálból, úgy mi is az élet
újdonságában járjunk.
1Kor 6,11
Néhányan bizony ilyenek voltatok, de
megtisztultatok, szentek lettetek, és megigazultatok Urunk, Jézus
Krisztus nevében, Istenünk Lelke által.
Gal 3,27
Mert mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban,
Krisztust öltöttétek magatokra.
Kol 2,12
Benne temetkeztetek el a keresztségben,
és benne támadtatok fel, annak az Istennek az
erejébe vetett hit által, aki Őt a halálból
feltámasztotta.
Tit 3,5-7
Nem azért, mert igazak voltak tetteink, hanem
irgalmasságból, s a Szentlélekben
való újjászületés és
megújulás fürdőjében, akit
Üdvözítőnk, Jézus Krisztus által bőven
árasztott ránk, hogy kegyelmével megigazuljunk,
s az örök élet
reménybeli örököseivé váljunk.
Jn 3,5
Erre Jézus azt mondta: "Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem
vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy
be az Isten országába.
Tit 3,4-5
Amikor azonban üdvözítő Istenünk
kinyilvánította jóságát és
emberszeretetét, megmentett minket. Nem
azért, mert igazak voltak tetteink, hanem
irgalmasságból, s a Szentlélekben való
újjászületés és
megújulás fürdőjében,
Zsid 10,22
Járuljunk hát hozzá igaz szívvel, hitből
fakadó bizalommal, hiszen a szívünk
megtisztult a rossz lelkiismerettől, és testünket is
tiszta víz mosta le.
1Pét 3,20-21
Ezek egykor engedetlenek voltak, amikor Noé idejében az
Isten türelmesen várt, amíg a bárka
elkészült, amelyben csak néhányan,
mindössze nyolcan menekültek meg, épp a
víz által. Az előképnek
megfelelően most titeket is ugyanígy megment
a keresztség, hiszen az nem a test
szennyének a lemosása, hanem könyörgés
az Istenhez, hogy adjon tiszta lelkiismeretet Jézus Krisztus
feltámadása által,
Zsid 10,22
Járuljunk hát hozzá igaz szívvel, hitből
fakadó bizalommal, hiszen a szívünk megtisztult a
rossz lelkiismerettől, és testünket is tiszta víz
mosta le.
1Pét 3,20-21
Ezek egykor engedetlenek voltak, amikor Noé idejében az
Isten türelmesen várt, amíg a bárka
elkészült, amelyben csak néhányan,
mindössze nyolcan menekültek meg, épp a víz
által. Az előképnek megfelelően most titeket is
ugyanígy megment a keresztség, hiszen az nem a test
szennyének a lemosása, hanem könyörgés
az Istenhez, hogy adjon tiszta lelkiismeretet Jézus Krisztus
feltámadása által,
Tit 3,5-6
Nem azért, mert igazak voltak tetteink, hanem
irgalmasságból, s a Szentlélekben való
újjászületés és
megújulás fürdőjében, akit
Üdvözítőnk, Jézus Krisztus által bőven
árasztott ránk,
Vágykeresztség
Lk
23,42-43
Aztán hozzá fordult: "Jézus,
emlékezzél meg rólam, országodban." Ezt
válaszolta neki: "Bizony mondom neked, még ma velem
leszel a mennyben."
Vérkeresztség
Mt 20,22-23
Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit
kértek. Ki tudjátok inni azt a kelyhet, amelyet majd
én kiiszom?" "Ki tudjuk" - felelték. Erre ő így
folytatta: "Kelyhemet ugyan kiisszátok, de hogy jobb és
bal felől üljetek, azt nincs hatalmamban megadni nektek. Az azokat
illeti, akiknek Atyám szánta."
Mk 10,38-39
Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit
kértek. Készen vagytok rá, hogy igyatok a
kehelyből, amelyből majd én iszom, vagy hogy a
keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is
megkeresztelkedjetek?" "Készen" - felelték.
Jézus így folytatta: "A kehelyből, amelyből én
iszom, ti is isztok, s a keresztséggel, amellyel engem
megkeresztelnek, ti is megkeresztelkedtek.
Lk 12,50
Keresztséggel kell megkereszteltetnem.
Annyira szorongok, míg be nem teljesedik.
1Jn 5,6
Ő az, aki víz és vér által
jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz
által, hanem víz és vér által.
És a Lélek tesz tanúságot róla, mert
a Lélek az igazság.
(Fel)
Mit
mondanak erről az
ókeresztény
írók?
A keresztségi kegyelem
(További idézetek várhatók
Alexandriai
Szent Kelementől, Hippolütosztól, Szent
Cipriántól, Szent Afraháttól,
Jeruzsálemi Szent Cirilltől, Nagy Szent Baszileiosztól,
Szent Ambrustól, Szent Ágostontól)
Barnabás-levél,
11. (Kr. u.
74)
A
vízzel kapcsolatban Izraelről megíratott,
hogy hogyan nem fogják
elfogadni a
bűnbocsánatot
hozó keresztséget, hanem
más szertartásokról
gondoskodnak maguk számára. [Jer 2,12-13; Iz 16,1-2; Jer
45,2-3; Iz 33,16-18;
Zsolt 1,1-6] Vegyétek észre, egyszerre írta le a
keresztet és a vizet. Azt
mondja ugyanis: boldogok, akik a
keresztben remélve
alászálltak a vízbe, mert
egykor megfizetem bérüket, amit „a maga idejében”
szavakkal jelez… Azt mondja,
hogy mi
bizony bűnnel és
szennyel teli szálltunk
alá a vízbe, s úgy jöttünk fel
belőle, mint gyümölcsöt hozók, akiknek
szívében ott van a félő tisztelet és a
Jézusba vetett reménység a Lélekben.
Hermász:
Pásztor, 31. (Kr.
u. 80)
Hallottam,
Uram, néhány
tanítótól, hogy nincsen
más
megtérés, csak az,
amikor a vízbe leszállunk, és megkapjuk a
korábbi bűneinkre a bocsánatot. Jól
hallottad – válaszolta -, így is van.
Antióchiai
Szent
Ignác:
Levél Polikárpnak, 6. (Kr. u. 110)
Senki
ne legyen pártütő közöttetek! Maradjon meg
keresztségtek fegyvernek,
hitetek sisak, szeretetetek dárda, kitartástok teljes
harci felszerelésetek;
tetteitek legyen a letétemény, hogy megérdemelt
jutalmatokat megkapjátok!
Római
Szent
Kelemennek
tulajdonított 2. Korintusi levél,
6,7-9. (Kr. u. 150 körül)
Ha
megtesszük Krisztus akaratát, nyugalomra
találunk, ha pedig nem, senki
sem szabadít ki minket az örök bűnhődésből, ha
nem tartjuk meg parancsolatait… ha nem őrizzük
meg
tisztán és szeplőtelenül
keresztségünket,
miféle
bizakodással juthatnánk be az Isten
országába? Vagy kiben találhatnánk ott
pártfogóra, ha nem találnak nálunk
istenfélő és igaz cselekedetet?
Szent
Jusztinosz: I.
Apológia,
61,2-4. (Kr. u. 151)
Mindazokat,
akik elfogadták és hitték,
hogy igaz az, amiről beszélünk és
tanítunk, és megfogadták, hogy ennek megfelelően
élnek, amennyire csak erejükből
telik, megtanítják imádkozni, meg arra, hogy
böjttel kérjék az Istentől korábbi
bűneik bocsánatát, és mi is velük
imádkozunk és böjtölünk. Ezután elvezetjük
oda őket, ahol víz van, és ahogyan mi is
újjászülettünk, ugyanúgy ők is
újjászületnek, a mindenség Atyja,
uralkodó Istene és a mi megváltónk,
Jézus
Krisztus, és a Szentlélek nevében elvégzik
ezt a lemosdást a vízben.
Krisztus
ugyanis azt mondotta: Ha nem születtek újjá, nem
mentek be a mennyek országába…
Izaiás próféta által hirdette meg… hogy a
megtérő bűnösök hogyan szabadulnak
meg bűneiktől. Ezt
mondotta: vessétek ki
lelketekből a gonoszságot, tanuljatok meg jót tenni… Mosdjatok
le, legyetek tiszták,még ha bűneitek olyanok
is
lennének, mint a bíbor, olyan fehérré
teszem, mint a gyapjút, még ha olyanok is
lennének, mint a skarlát, olyan fehérré
teszem, mint a havat.
És ha nem
hallgattok rám, kard emészt el benneteket, az Úr
ajka mondja ezeket (Iz
1,16-20). Ennek jelentését mi az apostoloktól
tanultuk meg. Mert első
születésünket mi nem ismertük, a természet
rendjének megfelelőképen a nedves
magból lettünk szüleink egyesülése
útján, rossz szokásokban és silány
nevelésben volt részünk, de hogy ne maradjunk
meg a
szükségszerűség és a
tudatlanság fiaink, hanem a választásra,
tudásra és előzőleg elkövetett bűneink
bocsánatára eljussunk, a vízben arra, aki
elhatározta magát az
újjászületésre
és megbánta bűneit, lehívják a
mindenség Atyjának és uralkodó
Istenének a nevét
és mindössze ezt mondják a fürdőbe vezetett
felett, amikor azt lemossák.
Antióchiai
Szent
Theophilosz:
Autolükoszhoz, 2,16. (Kr. u.
181)
Isten
meg is áldotta a vizekből keletkezett
lényeket, hogy még ez is
példaként szolgáljon a jövendő
számára, mikor az
emberek majd víz és
újjászülő
fürdő révén megtérést és
bűnbocsánatot nyerhetnek,
amennyiben az igazsághoz
közelednek, újraélednek s befogadják Isten
áldását.
Tertullianus:
A
keresztségről,
1,1; 7,2 (Kr. u. 203)
A mi vizünk
szentségéről, mellyel
korábbi vakságunk vétkeit lemostuk,
megszabadultunk általa az örök életre,
nem lesz
fölösleges ez a rendszerező mű…
éppen mostanában forgatta fel azt egy a kainiták
eretnekségéből való vipera,
tanításával sokakat elragadott, legelőször is
a keresztséget rombolva le,
nyilván saját természetével
összhangban: hiszen többnyire a viperák és
áspisok,
sőt maguk a közönséges kígyók is
száraz és viztelen terepen tanyáznak. Mi
azonban… a mi Jézus Krisztusunk szerint vagyunk
halacskák, akik a
vízben
születünk, máshogy nem is
üdvözülhetünk, csak megmaradva a vízben.
Ennélfogva
az az igen borzasztó torzszülött, akinek
egyáltalán joga sem lett volna a
tanításhoz, nagyon is jól tuta, úgy
árthat leginkább a halacskáknak, ha
felhozza őket a vízből.
Így
rajtunk is testileg megy
végbe a megkenés, de lelkileg
gyarapít, amint magának
a keresztségenk a
cselekménye is testi, amikor
elmerülünk a vízbe, hatása azonban lelki,
amikor megszabadulunk a bűnöktől.
Szent
Cyrianus: Donatushoz,
3-4. (Kr. u. 246)
Amikor
még sötétben és vak éjszakában
hánykolódtam, amikor még a világ
viharos áradata ide-oda vetett… az akkori szokásaim
mellett nehéznek és
lehetetlennek tartottam volna, hogy az
isteni irgalom nekem is üdvösséget ígér,
hogy valaki újjászülethet és az
üdvös víz fürdőjében új
életre kelhet az ember,
leveti azt, ami azelőtt volt, noha testileg ugyanaz marad,
lélekben és
gondolkodásban mégis megváltozik. Hogyan
lehetséges ilyen mérvű változás,
kérdeztem magamban, hogy egy
csapásra és gyorsan levethető az, ami akár mert
velünk született, belerögződött
természetünk anyagába, akár mert már
annyi
ideje együtt éltünk vele… Miután azonban az
újjászülő hullám korábbi éveim
romlását letörölte, megtisztított
szívemet fentről a világosság árasztotta
el,
miután a mennyei Lélek kiáradt rám, a
második születés új emberré
alakított át.
I.
Konstantinápolyi
Zsinat:
Hitvallás (Kr. u. 381)
Vallom
az egy keresztséget a bűnök
bocsánatára.
(Fel)
Keresztség a
Szentháromság
nevére
(További idézetek várhatók
Hippolütosztól, Órigenésztől, Szent
Cipriántól, Euszébiosztól, Szent
Athanasziosztól, Nagy Szent Baszileiosztól, Szent
Ambrustól, Szent Jeromostól, Nüssziai Szent
Gergelytől, Szent Ágostontól, Küroszi
Theodorétosztól)
Didakhé,
7,1. (Kr.
u. 70)
A
keresztségre vonatkozóan, pedig így
kereszteljetek: miután mindezeket
előtte elmondtátok, élő vízben kereszteljetek az
Atya és Fiú és Szentlélek
nevére. Ha nem
áll rendelkezésre élő
víz, keresztelj más vízben; ha lehet
hidegben, ha nem, melegben. Ha egyik sem áll
rendelkezésre, háromszor önts
vizet a fejre, az Atya és
Fiú és Szentlélek
nevére.
Tatianosz:
Diatesszaron,
55. (Kr. u.
170)
Jézus így
szólt hozzájuk:
„Én kaptam minden hatalmat égen és
földön; és ahogy az Atya küldött engem,
úgy küldelek én is titeket. Menjetek el
az egész világra, és hirdessétek az
evangéliumot minden teremtménynek, és
tegyétek tanítványommá és kereszteljétek
meg őket
az Atya és a Fiú és
a
Szentlélek nevére, és
tanítsátok meg
őket mindannak a megtartására, amit
parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a
világ végéig.” [vö. Mt
28,18-20]
Tertullianus:
Praxeas
ellen, 26,9. (Kr. u. 216)
[A]
feltámadás után
megígéri tanítványainak, hogy elküldi
az Atya ígéretét,
s végül meghagyta, hogy kereszteljenek
az Atya és
Fiú és Szentlélek nevére, nem
egyre. Hisz nem egyszer, hanem minden egyes névre, az egyes
személyekre,
háromszor merülünk be.
Jeruzsálemi
Szent Cirill: Hitoktató beszédek, 20,4.
(Kr. u. 350)
Ezután
a szent keresztvíz medencéjébe szálltatok
le, mint ahogy Krisztust a keresztről a közel levő sírba
vitték. Mindegyiktek
megkapta a kérdést: "Hiszel-e
az Atya, és
Fiú, és Szentlélek nevében?"
És
letettétek erre az üdvösségszerző
hitvallást; és háromszor
alámerültetek
a
vízbe, majd
fölmerültetek. Ezzel
jelképesen azt
fejeztétek ki, hogy Krisztus
három napig volt a sírban.
Nazianzoszi
Szent Gergely:
A keresztségről, 40.
oratio,
45. (Kr. u. 380)
Ám
eddig még semmiféle nyom nincs a
lelkedben, sem jobb, sem rosszabb
szöveg, ma kell azt beléd írnunk… Akkor keresztellek
meg, miután
megtanítottalak az Atya, és a Fiú és a
Szent Lélek nevére.
Mindháromnak egy
közös neve van: az istenség. A mozdulatok
és
szavak után megérted majd, hogy
csak akkor zárkózol fel a teljes istenséghez, ha
elvetetted a teljes
istentelenséget.
(Fel)
A keresztség
szükségessége az üdvösséghez
(További idézetek várhatók
Hippolütosztól, Szent Cyprianustól,
Jeruzsálemi Szent Cirilltől, Aranyszájú Szent
Jánostól, Szent Ambrustól, Szent
Ágostontól)
Hermász:
Pásztor, 31. (Kr. u. 80)
Hallottam,
Uram, néhány tanítótól, hogy nincsen
más megtérés, csak az,
amikor a vízbe leszállunk, és megkapjuk a
korábbi bűneinkre a bocsánatot. Jól
hallottad – válaszolta -, így is van.
Szent
Jusztinosz: I. Apológia, 61,2-4. (Kr. u. 151)
Mindazokat,
akik elfogadták és hitték, hogy igaz az, amiről
beszélünk és
tanítunk, és megfogadták, hogy ennek megfelelően
élnek, amennyire csak
erejükből telik… elvezetjük oda őket, ahol víz van,
és ahogyan mi is
újjászülettünk, ugyanúgy ők is
újjászületnek, a mindenség Atyja,
uralkodó
Istene és a mi megváltónk, Jézus Krisztus,
és a Szentlélek nevében elvégzik ezt
a lemosdást a vízben. Krisztus ugyanis azt mondotta: Ha
nem születtek újjá, nem
mentek be a mennyek országába.
Tertullianus:
A keresztségről, 1,1; 12; 16. (Kr. u. 203)
A
mi vizünk szentségéről, mellyel korábbi
vakságunk vétkeit lemostuk,
megszabadultunk általa az örök életre, nem lesz
fölösleges ez a rendszerező mű…
éppen mostanában forgatta fel azt egy a kainiták
eretnekségéből való vipera,
tanításával sokakat elragadott, legelőször is
a keresztséget rombolva le,
nyilván saját természetével
összhangban: hiszen többnyire a viperák és
áspisok,
sőt maguk a közönséges kígyók is
száraz és viztelen terepen tanyáznak. Mi
azonban… a mi Jézus Krisztusunk szerint vagyunk
halacskák, akik a vízben
születünk, máshogy nem is
üdvözülhetünk, csak megmaradva a vízben.
Ennélfogva
az az igen borzasztó torzszülött, akinek
egyáltalán joga sem lett volna a
tanításhoz, nagyon is jól tuta, úgy
árthat leginkább a halacskáknak, ha
felhozza őket a vízből.
Keresztség
nélkül senki sem üdvözülhet.
Nekünk
van még egy második fürdő is, egy és ugyanaz,
tudniillik a véré, amelyről az Úr mondta:
„Keresztséggel kell
megkereszteltetnem” (Lk 12,50), amikor már megkeresztelkedett.
Mert a „víz és a
vér által jött” (1Jn 5,6), mint ános
írta, hogy a vízben keresztelkedjen és a
vérben dicsőüljön meg… Ez az a fürdő, mely a fel
nem vettett helyettesíti és az
elveszítettet visszaadja!
Órigenész:
Buzdítás a vértanúságra, 30. (Kr. u.
235)
Arra
is emlékeznünk kell, hogy bűnöket követtünk
el, és keresztség nélkül
nem nyerhetünk bűnbocsánatot.
Nazianzoszi
Szent Gergely: Vízkeresztre, oratio 39, 17 (Kr.
u. 381)
Keresztelt
Mózes… János… Keresztel Jézus is… Tudok még
a negyedik
keresztségről, ez a tanúságtételé
és a véré, amivel Krisztus maga is
megkeresztelkedett, és az összes többinél
tiszteletre méltóbb, annál is inkább,
hiszen utólag már nem lehet beszennyezni.
Szent Siricius pápa: Levél
Himeriusnak, 2,3. (Kr. u. 385)
Azoknak, akiknek
bármilyen szorult helyzetben
szükségük lesz a szent keresztség
vizére, a leggyorsabban a segítségére kell
sietni, nehogy a mi lelkünk vesztére visszahasson, ha
megtagadva az üdvösség
forrását az arra vágyakozóktól,
amikor valaki közülük eltávozik e
világból,
elveszítse az országot is, az életet is.
(Fel)