Vissza A szentségek - témakör Előre

 

A keresztség valós szentsége


Mi a probléma?

Mit mond erről az Egyház?

        A Katolikus Egyház Katekizmusa
        Tanítóhivatali megnyilatkozások
 
Mit mond erről a Biblia?


Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

        A keresztségi kegyelem
        Keresztség a Szentháromság nevére
        A keresztség szükségessége az üdvösséghez


Mi a probléma?


(Fel)

Mit mond erről az Egyház?



 A Katolikus Egyház Katekizmusa

1213 A szent keresztség az egész keresztény élet alapja, a lelki élet ajtaja (vitae spiritualis ianua) és kapu a többi szentségekhez. A keresztség által megszabadulunk a bűntől, és mint Isten fiai születtünk újjá, Krisztus tagjai leszünk, betestesülünk az Egyházba és részeseivé váltunk az Egyház küldetésének1: "Így történik, hogy helyesen és találóan határozzuk meg a keresztséget úgy, hogy a víz által és a szóban az újjászületés szentsége." [Római Katekizmus 2, 2, 5.]

1227 Szent Pál apostol szerint a hívő ember a keresztség révén közösségre lép Krisztus halálával; vele együtt eltemetik és vele együtt föltámad:

"Vagy nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az ő halálában keresztelkedtünk meg? A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsőségéből föltámadt a halálból, úgy mi is új életre keljünk" (Róm 6,3--4). [Vö. Kol 2,12.]

A megkereszteltek "Krisztust öltötték magukra". [Vö. Gal 3,27.] A keresztség a Szentlélek által fürdő, mely megtisztít, megszentel és megigazulttá tesz. [Vö. 1Kor 6,11; 12,13.]

1228 A keresztség tehát vízfürdő, melyben Isten igéjének "romolhatatlan magva" létrehozza elevenítő hatását. [Vö. 1Pt 1,23; Ef 5,26.] Szent Ágoston mondja a keresztségről: "A szó az elemhez járul és szentséggé lesz". [Szent Ágoston: In Iohannis evangelium tractatus 80, 3.]

1253 A keresztség a hit szentsége. [Vö. Mk 16,16.] A hitnek szüksége van a hívők közösségére. Minden hívő csak az Egyház hitében tud hinni. A hitnek azonban, ami a keresztséghez szükséges, nem kell tökéletesnek és érettnek lennie; elég a csíra, amelynek ki kell bontakoznia. A keresztelendőtől vagy a keresztszülőjétől megkérdezik: "Mit kérsz Isten Egyházától?" És ő felel: "A hitet!"

1254 A hitnek minden megkereszteltben, akár gyermek, akár felnőtt, a keresztség után növekednie kell. Ezért az Egyház minden évben a húsvéti vigíliában megújítja a keresztségi fogadalmakat. A keresztségi előkészület ugyanis csak az új élet küszöbéhez vezet el. A keresztség a Krisztusban való új élet forrása, melyből az egész keresztény élet fakad.

1257 Maga az Úr mondja, hogy a keresztség szükséges az üdvösséghez. [Vö. Jn 3,5.] Ezért adta tanítványainak a feladatot, hogy hirdessék az evangéliumot és kereszteljenek meg minden népet.2 A keresztség szükséges az üdvösséghez azoknak az embereknek, akiknek hirdették az evangéliumot és lehetőségük van arra, hogy kérjék a szentséget. [Vö. Mk 16,16.] Az Egyház a keresztségen kívül nem ismer más olyan eszközt, amellyel biztosítani lehet az örök boldogságra eljutást; ezért tiltja, hogy elhanyagolják a küldetést, melyet az Úrtól kapott arra, hogy akik csak megkeresztelhetők, azokat hozzásegítse a "vízből és Lélekből való újjászületésre". Isten az üdvösséget a keresztség szentségéhez kötötte, de Ő maga nincs a szentségeihez kötve.

1262 A keresztség különböző hatásait a szentségi szertartás látható elemei jelzik. A vízbe való alámerítés szimbolikusan utal a halálra és a tisztulásra, ugyanakkor a megújulásra és újjászületésre is. A két fő hatás tehát a bűnöktől való megtisztulás és a Szentlélekben való új születés. [Vö. ApCsel 2,38; Jn 3,5.]

1263 A keresztség által az összes bűnök eltöröltetnek, az áteredő bűn és minden személyes bűn, illetve a bűnökért járó összes büntetések. [Vö. DS 1316.] Azokban, akik újjászülettek, nem marad semmi, ami akadályozhatná őket az Isten országába való belépésben; sem Ádám bűne, sem a személyes bűnök, sem a bűn következményei, melyek közül a legsúlyosabb az Istentől való elszakadás.

1265 A keresztség nem csupán megtisztít minden bűntől, hanem az újonnan megkereszteltet "új teremtménnyé" teszi , [Vö. 2Kor 5,17.] Isten fogadott fiává; [Vö. Gal 4,5--7.] aki "az isteni természet részese", [2Pt 1,4.] Krisztus tagja [Vö. 1Kor 6,15; 12,27.] és "társörökös" Vele [Vö. Róm 8,17.] és a "Szentlélek temploma" lett. [Vö. 1Kor 6,19.]

1266 A legszentebb Szentháromság a megkereszteltnek a megszentelő kegyelmet, a megigazulás kegyelmét adja:

-- ami az isteni erények által képessé teszi arra, hogy Istenben higgyen, Benne reméljen és Őt szeresse;
-- a Szentlélek ajándékai által lehetővé teszi számára, hogy a Szentlélek irányítása alatt éljen és cselekedjék;
-- az erkölcsi erények által képessé teszi arra, hogy a jóban növekedjék.

Így a keresztény ember természetfölötti életének egész organizmusa a szent keresztségben gyökerezik.

1267 A keresztség Krisztus testének tagjaivá tesz bennünket. "Emiatt (...) tagjai vagyunk egymásnak" (Ef 4,25). A keresztség beépít az Egyházba. A keresztkútból születik Isten egyedülálló újszövetségi népe, mely a nemzetek, kultúrák, népek és nemek természetes és emberi határait fölülmúlja: "Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel" (1Kor 12,13).

1268 A megkereszteltek "élő kövekké" lesznek, hogy "lelki házzá" és "szent papsággá" épüljenek (1Pt 2,5). A keresztség által részesednek Krisztus papságában, prófétai és királyi küldetésében. "Választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép, hogy annak dicsőségét hirdessék, aki a sötétségből meghívta (őket) csodálatos világosságára" (1Pt 2,9). A keresztség részt ad a hívők általános papságában.

1272 A megkeresztelt ember, mivel a keresztség által Krisztus tagjává vált, hasonlóvá vált Krisztushoz. [Vö. Róm 8,29.] A keresztség a keresztényt eltörölhetetlen lelki pecséttel (characterrel) jelöli meg, ami annak jele, hogy Krisztushoz tartozik. E jelet semmiféle bűn ki nem törölheti, még akkor sem, ha a bűn megakadályozza, hogy a keresztség az üdvösség gyümölcseit teremje.3 Az egyszer s mindenkorra kiszolgáltatott keresztséget nem lehet megismételni.

1273 A keresztség révén az Egyházba beépült hívők szentségi karaktert kaptak, mely a keresztény vallásos kultuszra szenteli őket. [Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium 11.] A keresztségi pecsét a keresztényeket alkalmassá teszi és kötelezi egyrészt arra, hogy Istennek szolgáljanak az Egyház szent liturgiájában való eleven részvétellel, másrészt keresztségi papságuk gyakorlására a szent és a szeretetben tevékeny élet tanúságtételével.[uo. 10.]

(1) Vö. Firenzei Zsinat: Decretum pro Armenis: DS 1314; CIC 204, 1. §; 849; CCEO 675. 1. §
(2) Vö. Mt 28,20; vö. Trienti Zsinat, 7. sessio: Decretum de sacramentis: Canones de sacramento Baptismi, 5: DS 1618; II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 14; uaz: Ad gentes határozat, 5.
(3) Vö. Trienti Zsinat, 7. sessio: Decretum de sacramentis: Canones de sacramentis in genere, 9: DS 1609; uaz. Canones de sacramento Baptismi, 6. kánon: DS 1619.

(Fel)


Tanítóhivatali megnyilatkozások



Szent I. Istán: Levél Kis-Ázsia püspökeinek (Kr. u. 256) (DH 111)

(István szavait Firmilianus idézi Cyprianushoz írt egyik levelében, a 18. fejezetben)

"De annyira ... sokat használ Krisztus neve a hitet és a keresztségi megszentelődést illetően, hogy bárki és bárhol megkeresztelkedett Krisztus nevében, azonnal elnyeri Krisztus kegyelmét."

[Ugyanebben a levélben még ezeket találjuk:]

(8.) ... István és azok, akik vele egyetértenek, azt állítják, hogy a bűnök bocsánata és a második születés eredménye lehet az eretnekek keresztségének...
(9.) ... nem gondolják, hogy kérdezni kellene, ki az, aki keresztelt, és pedig azért, mert akit megkereszteltek, elnyerhette a kegyelmet a Háromság segítségül hívása által, az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében ...
(17.) ... Istvánt, aki hirdeti, hogy birtokolja Péter tanítói székét annak örökébe lépve, az eretnekek ellen semmilyen buzgóság nem serkenti, és nem csak egy csekély, de a legnagyobb kegyelmi hatalmat engedi meg nekik azáltal, hogy azt mondja és komolyan állítja, hogy ők a keresztség szentsége által a régi ember szennyét lemossák, a régóta meglévő halálos bűnöket megbocsátják, égi újranemzéssel az Isten fiaivá tesznek, s megújítanak az örök életre az Isten tisztító fürdőjében megszentelve.


Szent Zosimus: "Epistula tractoria" a keleti egyházaknak (Kr. u. 418) (DH 231)

Hűséges az Úr minden igéjében [Zsolt 144,13] és az Ő keresztsége szóban és tényben, azaz cselekedetben, hitvallásban és a bűnök valós megbocsátásában az egész emberi nem, minden állapota, minden életkor és mindkét nem számára ugyanúgy hatékony. Csak az szabadul meg, aki korábban a bűn szolgája volt, s csak az mondható megváltottnak, aki korábban igazán a bűn rabja volt, miként írva van: "ha majd a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek" [Jn 8,3]. Általa születünk ugyanis lelkileg újjá, általa feszíttetünk meg a világnak. Az Ő halála tépi szét a halálnak azt a kézzel írt adóslevelét [vö. Kol 2,14], amely halált Ádám mindannyiunkra hozott, és amely minden lélekre átszármazott. Ez az [adóslevél] mindenkit, aki e világra született, mielőtt a keresztség meg nem szabadítja, elmarasztalóan tartja nyilván.


Szent I. Coelestinus: Indiculus (Kr. u. 422-432 között) (DH 247)

9. fejezet. Azt a dolgot sem szemlélhetjük tétlenül, amelyet az Anyaszentegyház a keresztelendőkkel a világ minden táján egyformán megtesz. Amikor akár a kicsinyek, akár a fiatalok az újjászületés szentségéhez járulnak, az élet forrásához előbb nem léphetnek, amíg a papok ráleheléssel és ördögűzéssel a tisztátalan szellemet el nem távoztatják tőlük...


Nagy Szent I. Leó: Statuta Ecclesiae Antiqua (Kr. u. 450 körül) (DH 325)

Akit püspökké akarnak szentelni, előtte vizsgálatnak kell alávetni, vajon ... az Írások értelmezésében elővigyázatos-e, vajon az egyházi tantételekben járatos-e, és mindenekelőtt, magáénak vallja-e egyszerű szavakkal a hit tanításait ... Meg kell azt is kérdezni tőle, vajon hiszi-e, hogy ... a keresztségben minden bűn, azaz mind ama eredetileg szerzett, mind azok, amelyeket akarattal követtek el, meg van bocsátva...


Boldog X. Gergely / II. Lyoni Zsinat: 4. ülés (Kr. u. 1274) (DH 860)

Ugyanez a szent római Egyház tartja és tanítja, hogy hét egyházi szentség van, éspedig egyik a keresztség, amelyről fentebb már szóltunk, aztán a bérmálás szentsége, amelyet a püspök kézrátétellel szolgáltat ki, krizmával megkenve az újjászületetteket, a bűnbánat, a következő azután az Oltáriszentség, aztán az egyházi rend, aztán a házasság, aztán az utolsó kenet, amelyet szent Jakab tanítáűsa szerint a betegeknek adnak föl.


IV. Jenő: Az örményekkel való egyesülés "Exsultate Deo" bullája (Kr. u. 1439) (DH 1310; 1314; 1316)

Ötödik pontként ezen igen rövid formulában könnyen érthető tanításul szerkesztjük meg az Egyház szentségeiről szóló igazságokat, mind a most élő, mind a jövőbeli örményeknek. Az Újszövetségnek hét szentsége van: ti. a keresztség, a bérmálás, az Oltáriszentség, a bűnbánat szentsége, az utolsó kenet, az egyházi rend, és a házasság. Ezeke sokban elütnek az Ószövetség szentségeitől. Utóbbiak ugyanis nem szerezték meg a kegyelmet, hanem csak előre jelezték, hogy azt Krisztus szenvedése fogja megadni. Ezek a mi szentségeink azonban magukba is foglalják a kegyelmet, és azt meg is adják az illető szentséget méltón felvevőnek...

Minden szentség közül első a keresztség, amely a lelki életnek a kapuja. Ezáltal leszünk ugyanis Krisztus tagjai, és válunk az Egyház testévé. És mivel az első ember által a halál egyetemessé vált [vö. Róm 5,12], hacsak vízből és Szentlélekből újjá nem születünk, nem léphetünk be a mennyek országába, ahogy az Igazság mondja [vö. Jn 3,5] ...

E szentség hatása minden bűn megbocsátása, az eredetié és a ténylegesé is, sőt minden büntetésé is, ami a bűnért járna. Ezért a megkereszteltekre múlt bűneikért nem kell semmiféle elégtételt róni...


III. Pál / Tridenti Zsinat: Határozat a szentségekről (Kr. u. 1547) (DH 1601; 1604; 1606; 1614; 1618)

Kánonok a szentségekről általában

1. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az Újszövetség szentségeit nem mind a mi Urunk Jézus Krisztus alapította, avagy több vagy kevesebb volna mint hét, ti.: a keresztség, a bérmálás, az Oltáriszentség, a bűnbánat szentsége, az utolsó kenet, az egyházi rend és a házasság -, vagy hogy a hét közül bármelyik is nem volna valódi és sajátos értelemben vett szentség: legyen kiközösítve.
4. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az Újszövetség szentségei nem szükségesek az üdvösségre, sőt fölöslegesek, és nélkülük vagy a rájuk vonatkozó óhaj nélkül is, csupán hit által, az emberek elérik Istentől a megigazulás kegyelmét, - még ha nem mindegyikre van is minden egyes embernek szüksége -: legyen kiközösítve.
6. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az Újszövetség szentségei nem tartalmazzák azt a kegyelmet, amelyet jelölnek, vagy magát a kegyelmet az elébe akadályt nem gördítő személlyel nem közölnék, hanem ezek csak külső jelei a hit által kapott kegyelemnek vagy megigazulásnak, és a keresztény hitvallás bizonyos ismertetőjegyei, amelyek elválasztják a hívőket a hitetlenektől: legyen kiközösítve.

Kánonok a keresztség szentségéről

1. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy János keresztségének ugyanaz volt a hatása, mint a Krisztustól rendeltnek: legyen kiközösítve.

5. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a keresztség szabad tetszés tárgya, vagyis nem szüksges az üdvösségre: legyen kiközösítve.

(Fel)


Mit mond erről a Biblia?

Egyelőre kommentár nélkül:


Iz 55,10-11
Amint az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, éppen úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem.

Ter 1,1-2
Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött.

Ter 7,4
Mert még hét nap, és akkor negyven nap és negyven éjjel esőt bocsátok a földre, s eltörlök a föld színéről minden lényt, amit alkottam.

Ter 9,1-3
Isten megáldotta Noét fiaival együtt, és így szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, és töltsétek be a földet. A föld minden állata, az ég minden madara, a föld minden csúszómászója és a tenger minden hala féljen és rettegjen tőletek: a kezetekbe adom őket. Minden, ami él és mozog, szolgáljon nektek eledelül, mindent nektek adok, mint a zöld növényt.

Kiv 15,19
Amikor a fáraó lovai, szekerei és lovasai beértek a tengerbe és az Úr visszazúdította rájuk a vizet, és amikor Izrael fiai a száraz tengerfenéken átvonultak

1Kor 10,1-2
Nem szeretném, ha elkerülné figyelmeteket, testvérek, hogy atyáink mind ott voltak a felhő alatt, mind átkeltek a tengeren, s mind megkeresztelkedtek Mózesre, a felhőben és a tengerben.

Józs 3,15-16
Amikor a ládát vivők a Jordánhoz értek, s ezeknek a papoknak a lába a vizet érte - a Jordán az egész aratási időben túláradt a medrén -, a felülről jövő víz megállt, s egyetlen tömeggé állt össze, nagy távolságon, egész Cártán határáig; közben az arabok tengere vagy a Sós-tenger felé folyó víz teljesen elapadt. A nép átkelt, Jerikóval szemben.

2Kir 2,7-11
A prófétatanítványok közül is elment ötven, s egy bizonyos távolságra maradtak tőlük, míg ők ketten a Jordán mellett álltak meg. Illés fogta a köntösét, összegöngyölte és ráütött vele a vízre. Erre az kettévált, az egyik és a másik irányban, úgyhogy mindketten szárazon átmentek rajta. Amikor átértek, Illés azt mondta Elizeusnak: „Kérj valamit, mit tegyek még meg neked, mielőtt elválok tőled!” Elizeus így felelt: „Hát akkor szálljon kétannyi rész rám a lelkedből!” Azt mondta neki: „Olyat kértél, amit nehéz teljesíteni. Ha majd látod, mint ragadtatom el, osztályrészül jut neked, de ha (nem), akkor nem kapod meg.” S történt, amint mentek és beszélgettek, egyszer csak jött egy tüzes szekér, tüzes lovakkal, s elválasztotta őket egymástól, aztán Illés a forgószéllel fölment az égbe.


Mk 1,4
Történt, hogy Keresztelő János a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára.

Lk 3,3
S ő bejárta a Jordán egész környékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára,

Jn 1,29
Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit.

Jn 1,33
Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hogy leszáll a Lélek s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni.



Jn 2,23-25
Akkor, amikor húsvét ünnepe alkalmával Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, sokan hittek benne, mert látták a csodákat, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, s nem szorult rá, hogy bárki is felvilágosítsa az emberről. Tudta, mi lakik az emberben.

Jn 3,1-3
Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, egy zsidó tanácsos. Ez éjnek idején fölkereste Jézust, s így szólt hozzá: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, hisz senki sem vihet végbe olyan jeleket, amilyeneket te végbeviszel, ha nincs vele az Isten.” Jézus azt felelte neki: „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.”

Jn 3,4-6
Nikodémus megkérdezte: „Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újra szülessék?” Erre Jézus azt mondta: „Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába. Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek.

1Pét 3,18-19
Mert Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért, az Igaz a bűnösökért, hogy az Istenhez vezessen minket. A test szerint ugyan megölték, de a lélek szerint életre kelt. Így ment el a börtönben sínylődő lelkekhez is, és hírt vitt nekik.

Lk 24,39-40
Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van.” Ezután megmutatta nekik kezét és lábát.
Jn 20,27
Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!”

1Kor 15,45-49
Ahogy az Írás mondja: „Ádám, az első ember élő lénnyé lett”, az utolsó Ádám pedig éltető lélekké. De nem a szellemi az első, hanem az érzéki, aztán következik a szellemi. Az első ember földből való, földi; a második ember a mennyből való. Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, s amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. Ezért ahogy a földi ember képét hordoztuk, a mennyeinek a képét is fogjuk hordozni.

1Jn 5,6-9
Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek tesz tanúságot róla, mert a Lélek az igazság. Tehát hárman tanúskodnak: a Lélek, a víz és a vér, és ez a három egy. Ha az emberek tanúságát is elfogadjuk, az Isten tanúsága többet jelent. Az Isten tanúsága az, hogy tanúságot tett a Fia mellett.

Jn 3,7-8
Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek. A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.”

Jn 3,9-15
„Hogyan lehetséges ez?” - kérdezte Nikodémus. Jézus így válaszolt: „Izrael tanítója vagy, és nem érted? Bizony, bizony, mondom neked: arról beszélünk, amit tudunk, s arról tanúskodunk, amit láttunk, mégsem fogadjátok el tanúságtételünket. Ha földi dolgokról beszélek, s azt sem hiszitek, hogy fogjátok hinni, ha majd a mennyei dolgokról beszélek? Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia (aki a mennyben van). Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.

Jn 3,16-17
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak.


Jn 3,18
Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában.

Jn 2,23-24
Akkor, amikor húsvét ünnepe alkalmával Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, sokan hittek benne, mert látták a csodákat, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat,

Jn 3,22
Jézus ezután Júdea földjére ment a tanítványaival, ott maradt velük és keresztelt.



Jn 3,23.25-30
János is keresztelt Ainonban, Szalim közelében, mert ott sok víz volt. Az emberek mentek és megkeresztelkedtek... János tanítványai és egy zsidó közt vita támadt a tisztulási szertartásról. Elmentek Jánoshoz, és azt mondták: „Mester, aki a Jordánon túl nálad volt, s akiről tanúságot tettél, az most szintén keresztel, s az emberek tódulnak hozzá.” János így válaszolt: „Az ember semmit sem vallhat a magáénak, hacsak nem a mennyből kapta. Magatok vagytok a tanúim, hogy megvallottam: Nem a Messiás vagyok, hanem csak az előfutára. A menyasszony a vőlegényé. A vőlegény barátja csak ott áll mellette, és szívből örül a vőlegény hangját hallva. Ez az örömöm most teljes lett. Neki növekednie kell, nekem kisebbednem.”

Jn 4,1-2
Amikor Jézus megtudta, hogy a farizeusok úgy értesültek, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János - noha Jézus maga nem keresztelt, csak a tanítványai

1Kor 1,16
Igaz, még Sztefanász családját is megkereszteltem, különben nem tudom, hogy még mást is megkereszteltem volna.

1Kor 3,4-6
Mert amíg az egyik így nyilatkozik: „Én Pállal tartok”, a másik meg: „Én Apollóval”, vajon nem vagytok-e túlságosan emberiek? Mert mi Apolló? Mi Pál? Szolgák csupán, akik által hívők lettetek, ahogy nekik az Úr megadta. Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést az Isten adta.

Jn 4,10.13-14
Jézus ezt felelte neki: „Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked.”... Jézus azt mondta neki feleletül: „Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.

Jn 4,16-18
Jézus így válaszolt: „Menj, hívd el a férjedet, és gyere vissza!” „Nincs férjem” - felelte az asszony. Jézus erre azt mondta neki: „Jól mondtad, hogy nincs férjed, mert volt ugyan öt férjed, de akid most van, az nem férjed. Így igazat mondtál.”

Jn 4,19-26
„Uram - válaszolta az asszony -, látom, próféta vagy. Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell imádni.” „Hidd el nekem, asszony - mondta Jézus -, elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered. De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar. Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” Az asszony azt felelte rá: „Tudom, hogy eljön a Messiás, azaz a Fölkent, s amikor eljön, mindent tudtunkra ad.” Jézus erre kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.”


Zak 12,10
Dávid házára és Jeruzsálem lakóira kiárasztom a jóindulat és az imádság lelkét. Arra emelik majd tekintetüket, akit átszúrtak; gyászolják, mint az egyszülött fiút szokás, megsiratják, mint az elsőszülöttet.
Zak 13,1
Azon a napon forrás fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy megtisztuljanak a bűntől és a tisztátalanságtól.

Jn 19,33-35
Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle. Aki látta, az tett róla tanúságot és igaz a tanúsága. Tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek.

Jn 8,34-36
Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mindenki szolga, aki bűnt követ el. A szolga nem marad ott mindig a házban, a Fiú azonban mindvégig ott marad. Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek.

Mt 28,19
Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére,

ApCsel 2,38
"Térjetek meg - felelte Péter -, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát.

Mk 16.16
Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.

Jn 3,3-5
Jézus azt felelte neki: "Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát." Nikodémus megkérdezte: "Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újra szülessék?" Erre Jézus azt mondta: "Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába.

ApCsel 8,12-13
De amikor hittek Fülöpnek, aki Isten országáról és Jézus Krisztus nevéről beszélt nekik, megkeresztelkedtek, férfiak és nők egyaránt. Maga Simon is hívő lett, megkeresztelkedett, és Fülöphöz csatlakozott. A jelek és a nagy csodák láttán elámult.
ApCsel 8,36
Amint továbbhaladtak az úton, egy tóhoz értek. Az udvari tiszt megszólalt: "Nézd, itt a víz, mi akadálya van hát, hogy megkeresztelkedjem?"
ApCsel 10,47
"Meg lehetne tagadni a keresztvizet azoktól, akik a Szentlelket éppen úgy megkapták, mint mi?"


ApCsel 16,15
Egész háza népével együtt megkeresztelkedett, aztán kért minket: "Ha nézetetek szerint az Úr híve vagyok, térjetek be házamba, és maradjatok nálam." És erővel rá is vett erre minket.
ApCsel 16,31-33
"Higgy Jézus Krisztusban, és üdvözülsz te is, a tieid is!" - válaszolták. Aztán hirdették neki és egész háza népének az Isten szavát. Az pedig még akkor magához vette őket, éjszaka kimosta sebeiket, s rögtön megkeresztelkedett, hozzátartozóival együtt.

ApCsel 18,8
Kriszpusz, a zsinagóga elöljárója azonban egész háza népével együtt hitt az Úrban, sok korintusi is megtért és megkeresztelkedett azok közül, akik hallgatták.
ApCsel 19,2-5
Megkérdezte tőlük: "Megkaptátok a Szentlelket, amikor hittetek?" "Nem is hallottuk, hogy van Szentlélek" - felelték. "Mire keresztelkedtetek?" - kérdezte ismét. Ezt válaszolták: "János keresztségére." "János a bűnbánat keresztségével keresztelt - magyarázta Pál -, a népet meg arra biztatta, higgyenek abban, aki utána jön, azaz Jézusban." Ezt hallva megkeresztelkedtek Jézus nevére.

ApCsel 9,18
Azon nyomban valami hályogféle vált le szeméről, és visszanyerte látását. Felállt, megkeresztelkedett,

ApCsel 22,16
És most mit késlekedsz? Indulj, vedd fel a keresztséget, s nevét segítségül híva mosd le bűneidet.

 

Róm 6,4
A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsősége által feltámadt a halálból, úgy mi is az élet újdonságában járjunk.

1Kor 6,11
Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok, szentek lettetek, és megigazultatok Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által.

Gal 3,27
Mert mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra.

 

Kol 2,12
Benne temetkeztetek el a keresztségben, és benne támadtatok fel, annak az Istennek az erejébe vetett hit által, aki Őt a halálból feltámasztotta.

Tit 3,5-7
Nem azért, mert igazak voltak tetteink, hanem irgalmasságból, s a Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdőjében, akit Üdvözítőnk, Jézus Krisztus által bőven árasztott ránk, hogy kegyelmével megigazuljunk, s az örök élet reménybeli örököseivé váljunk.

Jn 3,5
Erre Jézus azt mondta: "Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába.
Tit 3,4-5
Amikor azonban üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát és emberszeretetét, megmentett minket. Nem azért, mert igazak voltak tetteink, hanem irgalmasságból, s a Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdőjében,

Zsid 10,22
Járuljunk hát hozzá igaz szívvel, hitből fakadó bizalommal, hiszen a szívünk megtisztult a rossz lelkiismerettől, és testünket is tiszta víz mosta le.

1Pét 3,20-21
Ezek egykor engedetlenek voltak, amikor Noé idejében az Isten türelmesen várt, amíg a bárka elkészült, amelyben csak néhányan, mindössze nyolcan menekültek meg, épp a víz által. Az előképnek megfelelően most titeket is ugyanígy megment a keresztség, hiszen az nem a test szennyének a lemosása, hanem könyörgés az Istenhez, hogy adjon tiszta lelkiismeretet Jézus Krisztus feltámadása által,

Zsid 10,22
Járuljunk hát hozzá igaz szívvel, hitből fakadó bizalommal, hiszen a szívünk megtisztult a rossz lelkiismerettől, és testünket is tiszta víz mosta le.
1Pét 3,20-21
Ezek egykor engedetlenek voltak, amikor Noé idejében az Isten türelmesen várt, amíg a bárka elkészült, amelyben csak néhányan, mindössze nyolcan menekültek meg, épp a víz által. Az előképnek megfelelően most titeket is ugyanígy megment a keresztség, hiszen az nem a test szennyének a lemosása, hanem könyörgés az Istenhez, hogy adjon tiszta lelkiismeretet Jézus Krisztus feltámadása által,
Tit 3,5-6
Nem azért, mert igazak voltak tetteink, hanem irgalmasságból, s a Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdőjében, akit Üdvözítőnk, Jézus Krisztus által bőven árasztott ránk,


Vágykeresztség

 

Lk 23,42-43
Aztán hozzá fordult: "Jézus, emlékezzél meg rólam, országodban." Ezt válaszolta neki: "Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben."


Vérkeresztség

 

Mt 20,22-23
Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a kelyhet, amelyet majd én kiiszom?" "Ki tudjuk" - felelték. Erre ő így folytatta: "Kelyhemet ugyan kiisszátok, de hogy jobb és bal felől üljetek, azt nincs hatalmamban megadni nektek. Az azokat illeti, akiknek Atyám szánta."
Mk 10,38-39
Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek. Készen vagytok rá, hogy igyatok a kehelyből, amelyből majd én iszom, vagy hogy a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedjetek?" "Készen" - felelték. Jézus így folytatta: "A kehelyből, amelyből én iszom, ti is isztok, s a keresztséggel, amellyel engem megkeresztelnek, ti is megkeresztelkedtek.
Lk 12,50
Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Annyira szorongok, míg be nem teljesedik.

1Jn 5,6
Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek tesz tanúságot róla, mert a Lélek az igazság.

(Fel)


Mit mondanak erről az ókeresztény írók?


A keresztségi kegyelem

(További idézetek várhatók Alexandriai Szent Kelementől, Hippolütosztól, Szent Cipriántól, Szent Afraháttól, Jeruzsálemi Szent Cirilltől, Nagy Szent Baszileiosztól, Szent Ambrustól, Szent Ágostontól)


Barnabás-levél, 11. (Kr. u. 74)

A vízzel kapcsolatban Izraelről megíratott, hogy hogyan nem fogják elfogadni a bűnbocsánatot hozó keresztséget, hanem más szertartásokról gondoskodnak maguk számára. [Jer 2,12-13; Iz 16,1-2; Jer 45,2-3; Iz 33,16-18; Zsolt 1,1-6] Vegyétek észre, egyszerre írta le a keresztet és a vizet. Azt mondja ugyanis: boldogok, akik a keresztben remélve alászálltak a vízbe, mert egykor megfizetem bérüket, amit „a maga idejében” szavakkal jelez… Azt mondja, hogy mi bizony bűnnel és szennyel teli szálltunk alá a vízbe, s úgy jöttünk fel belőle, mint gyümölcsöt hozók, akiknek szívében ott van a félő tisztelet és a Jézusba vetett reménység a Lélekben.


Hermász: Pásztor, 31. (Kr. u. 80)

Hallottam, Uram, néhány tanítótól, hogy nincsen más megtérés, csak az, amikor a vízbe leszállunk, és megkapjuk a korábbi bűneinkre a bocsánatot. Jól hallottad – válaszolta -, így is van.


Antióchiai Szent Ignác: Levél Polikárpnak, 6. (Kr. u. 110)

Senki ne legyen pártütő közöttetek! Maradjon meg keresztségtek fegyvernek, hitetek sisak, szeretetetek dárda, kitartástok teljes harci felszerelésetek; tetteitek legyen a letétemény, hogy megérdemelt jutalmatokat megkapjátok!


Római Szent Kelemennek tulajdonított 2. Korintusi levél, 6,7-9. (Kr. u. 150 körül)

Ha megtesszük Krisztus akaratát, nyugalomra találunk, ha pedig nem, senki sem szabadít ki minket az örök bűnhődésből, ha nem tartjuk meg parancsolatait… ha nem őrizzük meg tisztán és szeplőtelenül keresztségünket, miféle bizakodással juthatnánk be az Isten országába? Vagy kiben találhatnánk ott pártfogóra, ha nem találnak nálunk istenfélő és igaz cselekedetet?


Szent Jusztinosz: I. Apológia, 61,2-4. (Kr. u. 151)

Mindazokat, akik elfogadták és hitték, hogy igaz az, amiről beszélünk és tanítunk, és megfogadták, hogy ennek megfelelően élnek, amennyire csak erejükből telik, megtanítják imádkozni, meg arra, hogy böjttel kérjék az Istentől korábbi bűneik bocsánatát, és mi is velük imádkozunk és böjtölünk. Ezután elvezetjük oda őket, ahol víz van, és ahogyan mi is újjászülettünk, ugyanúgy ők is újjászületnek, a mindenség Atyja, uralkodó Istene és a mi megváltónk, Jézus Krisztus, és a Szentlélek nevében elvégzik ezt a lemosdást a vízben. Krisztus ugyanis azt mondotta: Ha nem születtek újjá, nem mentek be a mennyek országába… Izaiás próféta által hirdette meg… hogy a megtérő bűnösök hogyan szabadulnak meg bűneiktől. Ezt mondotta: vessétek ki lelketekből a gonoszságot, tanuljatok meg jót tenni… Mosdjatok le, legyetek tiszták,még ha bűneitek olyanok is lennének, mint a bíbor, olyan fehérré teszem, mint a gyapjút, még ha olyanok is lennének, mint a skarlát, olyan fehérré teszem, mint a havat. És ha nem hallgattok rám, kard emészt el benneteket, az Úr ajka mondja ezeket (Iz 1,16-20). Ennek jelentését mi az apostoloktól tanultuk meg. Mert első születésünket mi nem ismertük, a természet rendjének megfelelőképen a nedves magból lettünk szüleink egyesülése útján, rossz szokásokban és silány nevelésben volt részünk, de hogy ne maradjunk meg a szükségszerűség és a tudatlanság fiaink, hanem a választásra, tudásra és előzőleg elkövetett bűneink bocsánatára eljussunk, a vízben arra, aki elhatározta magát az újjászületésre és megbánta bűneit, lehívják a mindenség Atyjának és uralkodó Istenének a nevét és mindössze ezt mondják a fürdőbe vezetett felett, amikor azt lemossák.


Antióchiai Szent Theophilosz: Autolükoszhoz, 2,16. (Kr. u. 181)

Isten meg is áldotta a vizekből keletkezett lényeket, hogy még ez is példaként szolgáljon a jövendő számára, mikor az emberek majd víz és újjászülő fürdő révén megtérést és bűnbocsánatot nyerhetnek, amennyiben az igazsághoz közelednek, újraélednek s befogadják Isten áldását.


Tertullianus: A keresztségről, 1,1; 7,2 (Kr. u. 203)

A mi vizünk szentségéről, mellyel korábbi vakságunk vétkeit lemostuk, megszabadultunk általa az örök életre, nem lesz fölösleges ez a rendszerező mű… éppen mostanában forgatta fel azt egy a kainiták eretnekségéből való vipera, tanításával sokakat elragadott, legelőször is a keresztséget rombolva le, nyilván saját természetével összhangban: hiszen többnyire a viperák és áspisok, sőt maguk a közönséges kígyók is száraz és viztelen terepen tanyáznak. Mi azonban… a mi Jézus Krisztusunk szerint vagyunk halacskák, akik a vízben születünk, máshogy nem is üdvözülhetünk, csak megmaradva a vízben. Ennélfogva az az igen borzasztó torzszülött, akinek egyáltalán joga sem lett volna a tanításhoz, nagyon is jól tuta, úgy árthat leginkább a halacskáknak, ha felhozza őket a vízből.

Így rajtunk is testileg megy végbe a megkenés, de lelkileg gyarapít, amint magának a keresztségenk a cselekménye is testi, amikor elmerülünk a vízbe, hatása azonban lelki, amikor megszabadulunk a bűnöktől.


Szent Cyrianus: Donatushoz, 3-4. (Kr. u. 246)

Amikor még sötétben és vak éjszakában hánykolódtam, amikor még a világ viharos áradata ide-oda vetett… az akkori szokásaim mellett nehéznek és lehetetlennek tartottam volna, hogy az isteni irgalom nekem is üdvösséget ígér, hogy valaki újjászülethet és az üdvös víz fürdőjében új életre kelhet az ember, leveti azt, ami azelőtt volt, noha testileg ugyanaz marad, lélekben és gondolkodásban mégis megváltozik. Hogyan lehetséges ilyen mérvű változás, kérdeztem magamban, hogy egy csapásra és gyorsan levethető az, ami akár mert velünk született, belerögződött természetünk anyagába, akár mert már annyi ideje együtt éltünk vele… Miután azonban az újjászülő hullám korábbi éveim romlását letörölte, megtisztított szívemet fentről a világosság árasztotta el, miután a mennyei Lélek kiáradt rám, a második születés új emberré alakított át.


I. Konstantinápolyi Zsinat: Hitvallás (Kr. u. 381)

Vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára.


(Fel)

Keresztség a Szentháromság nevére

(További idézetek várhatók Hippolütosztól, Órigenésztől, Szent Cipriántól, Euszébiosztól, Szent Athanasziosztól, Nagy Szent Baszileiosztól, Szent Ambrustól, Szent Jeromostól, Nüssziai Szent Gergelytől, Szent Ágostontól, Küroszi Theodorétosztól)


Didakhé, 7,1. (Kr. u. 70)

A keresztségre vonatkozóan, pedig így kereszteljetek: miután mindezeket előtte elmondtátok, élő vízben kereszteljetek az Atya és Fiú és Szentlélek nevére. Ha nem áll rendelkezésre élő víz, keresztelj más vízben; ha lehet hidegben, ha nem, melegben. Ha egyik sem áll rendelkezésre, háromszor önts vizet a fejre, az Atya és Fiú és Szentlélek nevére.


Tatianosz: Diatesszaron, 55. (Kr. u. 170)

Jézus így szólt hozzájuk: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön; és ahogy az Atya küldött engem, úgy küldelek én is titeket. Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek, és tegyétek tanítványommá és kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” [vö. Mt 28,18-20]


Tertullianus: Praxeas ellen, 26,9. (Kr. u. 216)

[A] feltámadás után megígéri tanítványainak, hogy elküldi az Atya ígéretét, s végül meghagyta, hogy kereszteljenek az Atya és Fiú és Szentlélek nevére, nem egyre. Hisz nem egyszer, hanem minden egyes névre, az egyes személyekre, háromszor merülünk be.


Jeruzsálemi Szent Cirill: Hitoktató beszédek, 20,4. (Kr. u. 350)

Ezután a szent keresztvíz medencéjébe szálltatok le, mint ahogy Krisztust a keresztről a közel levő sírba vitték. Mindegyiktek megkapta a kérdést: "Hiszel-e az Atya, és Fiú, és Szentlélek nevében?" És letettétek erre az üdvösségszerző hitvallást; és háromszor alámerültetek a vízbe, majd fölmerültetek. Ezzel jelképesen azt fejeztétek ki, hogy Krisztus három napig volt a sírban.


Nazianzoszi Szent Gergely: A keresztségről, 40. oratio, 45. (Kr. u. 380)

Ám eddig még semmiféle nyom nincs a lelkedben, sem jobb, sem rosszabb szöveg, ma kell azt beléd írnunk… Akkor keresztellek meg, miután megtanítottalak az Atya, és a Fiú és a Szent Lélek nevére. Mindháromnak egy közös neve van: az istenség. A mozdulatok és szavak után megérted majd, hogy csak akkor zárkózol fel a teljes istenséghez, ha elvetetted a teljes istentelenséget.


(Fel)


A keresztség szükségessége az üdvösséghez


(További idézetek várhatók Hippolütosztól, Szent Cyprianustól, Jeruzsálemi Szent Cirilltől, Aranyszájú Szent Jánostól, Szent Ambrustól, Szent Ágostontól)


Hermász: Pásztor, 31. (Kr. u. 80)

Hallottam, Uram, néhány tanítótól, hogy nincsen más megtérés, csak az, amikor a vízbe leszállunk, és megkapjuk a korábbi bűneinkre a bocsánatot. Jól hallottad – válaszolta -, így is van.


Szent Jusztinosz: I. Apológia, 61,2-4. (Kr. u. 151)

Mindazokat, akik elfogadták és hitték, hogy igaz az, amiről beszélünk és tanítunk, és megfogadták, hogy ennek megfelelően élnek, amennyire csak erejükből telik… elvezetjük oda őket, ahol víz van, és ahogyan mi is újjászülettünk, ugyanúgy ők is újjászületnek, a mindenség Atyja, uralkodó Istene és a mi megváltónk, Jézus Krisztus, és a Szentlélek nevében elvégzik ezt a lemosdást a vízben. Krisztus ugyanis azt mondotta: Ha nem születtek újjá, nem mentek be a mennyek országába.


Tertullianus: A keresztségről, 1,1; 12; 16. (Kr. u. 203)

A mi vizünk szentségéről, mellyel korábbi vakságunk vétkeit lemostuk, megszabadultunk általa az örök életre, nem lesz fölösleges ez a rendszerező mű… éppen mostanában forgatta fel azt egy a kainiták eretnekségéből való vipera, tanításával sokakat elragadott, legelőször is a keresztséget rombolva le, nyilván saját természetével összhangban: hiszen többnyire a viperák és áspisok, sőt maguk a közönséges kígyók is száraz és viztelen terepen tanyáznak. Mi azonban… a mi Jézus Krisztusunk szerint vagyunk halacskák, akik a vízben születünk, máshogy nem is üdvözülhetünk, csak megmaradva a vízben. Ennélfogva az az igen borzasztó torzszülött, akinek egyáltalán joga sem lett volna a tanításhoz, nagyon is jól tuta, úgy árthat leginkább a halacskáknak, ha felhozza őket a vízből.

Keresztség nélkül senki sem üdvözülhet.

Nekünk van még egy második fürdő is, egy és ugyanaz, tudniillik a véré, amelyről az Úr mondta: „Keresztséggel kell megkereszteltetnem” (Lk 12,50), amikor már megkeresztelkedett. Mert a „víz és a vér által jött” (1Jn 5,6), mint ános írta, hogy a vízben keresztelkedjen és a vérben dicsőüljön meg… Ez az a fürdő, mely a fel nem vettett helyettesíti és az elveszítettet visszaadja!


Órigenész: Buzdítás a vértanúságra, 30. (Kr. u. 235)

Arra is emlékeznünk kell, hogy bűnöket követtünk el, és keresztség nélkül nem nyerhetünk bűnbocsánatot.

Nazianzoszi Szent Gergely: Vízkeresztre, oratio 39, 17 (Kr. u. 381)

Keresztelt Mózes… János… Keresztel Jézus is… Tudok még a negyedik keresztségről, ez a tanúságtételé és a véré, amivel Krisztus maga is megkeresztelkedett, és az összes többinél tiszteletre méltóbb, annál is inkább, hiszen utólag már nem lehet beszennyezni.


Szent Siricius pápa: Levél Himeriusnak, 2,3. (Kr. u. 385)

Azoknak, akiknek bármilyen szorult helyzetben szükségük lesz a szent keresztség vizére, a leggyorsabban a segítségére kell sietni, nehogy a mi lelkünk vesztére visszahasson, ha megtagadva az üdvösség forrását az arra vágyakozóktól, amikor valaki közülük eltávozik e világból, elveszítse az országot is, az életet is.


(Fel)