Egy elképzelt
beszélgetés a megigazulásról és az
üdvösségről
Írta:
Dave Armstrong
(Az eredeti írás itt
található)
(A zárójelbe tett bibliai
idézeteket a könnyebb olvasás
érdekében én tettem a szövegbe.)
Márton
[protestáns]: János, én
megzavarodtam. Hogyan hihettek ti katolikusok abban, hogy
üdvözülhettek a cselekedetek által, amikor a
Biblia azt mondja „hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem
örök élete legyen.”
János [katolikus]: Mi sehogy.
Hadd magyarázzam
el. Mindenekelőtt, hinni Krisztusban azt is jelenti, hogy
engedelmeskedni Neki. Ezt mutatják azok a szakaszok is, ahol a
hit ellentéte az engedetlenség, mint az 1Pét
2,7-ben és a Jn 3,36-ban, ahol azt, hogy „nem hisz”, gyakran
úgy fordítják, hogy „nem engedelmeskedik” *
* pl. New American
Standard Bible, Revised Standard
Version,
New English Bible, (de így van magyar
fordításokban is, pl. a Károli Bibliában,
és az új protestáns fordításban a Jn
3,36. / a ford.)
[1 Pét. 2,7
Tisztesség
azért néktek, a kik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, a melyet az
építők megvetettek, az lett a szegeletnek
fejévé és megütközésnek
kövévé s botránkozásnak
sziklájává; (KAR)
Ján. 3,36
A ki hisz a Fiúban,
örök élete van; a ki pedig nem
enged a Fiúnak,
nem lát életet,
hanem az Isten haragja marad rajta. (KAR)
Jn. 3,36
Aki hisz a Fiúban,
annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a
Fiúnak, nem lát majd életet,
hanem az Isten haragja marad rajta.
(MBT)]
Márton:
Azonban
Pál azt mondja „kegyelemből
tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten
ajándéka ez; Nem cselekedetekből…” (Ef 2,8-9)
János: Mi katolikusok is azt
hisszük, hogy az
üdvösség teljes egészében Isten
kegyelmének eredménye. Mi már régen, a VI.
században elutasítottuk az eretnek pelagianizmust, amely
tagadta ezt. [II. Orange-i Zsinat, Kr. u. 529]
Akárhogyan is, de a Biblia nem választja el
a kegyelem által megelőzött és okozott „hit
munkáját” (Gal 5,6; 1Tessz 1,3; 2Tessz 1,11) az
üdvösségtől. Az idézet csak az
önelégült „munkát” helyteleníti,
és választja el a kegyelemtől és a hittől.
[Gal. 5,6
Mert Krisztus
Jézusban nem számít sem a
körülmetélkedés, sem a
körülmetéletlenség, csak a szeretet
által munkálkodó
hit. (MBT)
1Tessz 1,3
Állandóan
gondolunk Istenünk és Atyánk előtt tevékeny
hitetekre, áldozatos
szeretetetekre és Urunkba, Jézus Krisztusba vetett
szilárd reményetekre.
2 Tessz 1,11
Ezért
imádkozunk is mindig értetek, hogy Istenünk
méltónak találjon titeket
meghívására. Adjon beteljesedést a
jóra irányuló minden készségnek
és a hit
erőteljes
munkájának,
(KNV)]
Márton:
Hűha, na ne
mondd! Ezt nem tudod
bizonyítani a Bibliából!
János: Éppen ellenkezőleg,
Márton! A
Biblia világosan tanítja, hogy „az
embert a tettek teszik
igazzá, nem a hit egymagában” (Jak 2,24; vö.
1,21-27; 2,14-26). Szent Pál azt mondja nekünk, hogy
„munkáljátok
hát üdvösségeteket…
hiszen Isten maga… hajtja végre a tettet” (Fil 2,12-13;
vö.
1Kor 3,8-9; 15,10). Halálunk után meg leszünk
ítélve érdemeink és munkánk
alapján, amely meghatározza majd jutalmunkat (Mt 16,27;
Róm 2,5-13). Azonban az összes munkánk Jézus
értünk elvégzett munkájának
érdemeiből származik. Luther Márton bevezette az
„egyedül a hit”-et, de ez távol áll Szent
Páltól és a Bibliától.
[Mt 16,27
Eljön ugyanis az
Emberfia Atyja dicsőségében, angyalai
kíséretében, és megfizet mindenkinek
a tettei szerint.
Róm 2,6-15
Ő
kinek-kinek tettei szerint fizet: örök élettel annak,
aki a
jótettekben kitartva
dicsőségre, tiszteletre és halhatatlanságra
törekszik, haraggal és megtorlással annak, aki
haszonleső, s nem hajlik az igazságra, hanem a
gonoszsággal tart. Mindenkit, aki gonoszat művel, utolér a kín és
a gyötrelem, elsősorban a zsidót, azután a
pogányt. S dicsőség,
tisztelet és békesség vár mindenkire, aki
jót tesz, elsősorban
a zsidóra, azután a pogányra. Isten ugyanis
személyválogatás nélkül
ítél. Az, aki úgy vétkezett, hogy a
törvény nem kötelezte, a törvény
nélkül vész el, aki pedig a törvénynek
alávetve vétkezett, a törvény alapján
nyeri el ítéletét, mert Isten
szemében a törvénynek nem a hallgatója
válik igazzá, hanem a megtartója igazul meg. Amikor a pogány
törvény híján a természet
szavára jár el a törvény szerint,
törvény híján saját magának a
törvénye. Ezzel igazolja, hogy a
törvény szabta cselekedet a
szívébe van írva. Erről
lelkiismerete tanúskodik
és önítélete, amely hol vádolja, hol
menti majd azon a napon]
Márton:
Isten
csupán igaznak jelent ki minket,
mindazonáltal bűnösök maradunk, mivel a mi igaz
voltunk olyan, mint a „megfertéztetett ruha” (Iz 64,5). Nem
tehetünk semmit, hogy segítsük önmagunk
megmentését. Egyedül csak Jézus vére
takarta be bűneinket (Róm 5,9), amelyet Isten szeme
számításba vesz.
János: Ismétlem, ez Luther új
értelmezése, mivel ő általában tagadta a
szabad akaratunkat. A jócselekedeteink nem
értéktelenek, mivel ezek Jézus értünk
tett tettéből származnak és erednek. Az ember nem
vált féreggé Isten szemében
Ádám és Éva bűnbeesése miatt. Ezt a
másik valótlanságot is Luther kezdte el: Mivel
Isten tökéletesen szent, következésképp
az embernek teljesen rossznak kell lennie. Ez ellentétben
áll a bibliai tanítással, amelyben az embert Isten
képmására teremtették (Ter 1,26-27). A
Biblia teljes reménysége az, hogy Isten szentté
tesz minket, ha szabadon követjük Őt. Amikor arra van
utalás, hogy Isten megszabadít a bűneinktől, akkor ezeket
a szavakat használja, mint „megtisztít” (Zsid 1,3; 1Jn
1,7.9), „eltöröl” (ApCsel 3,19), „lemos” (ApCsel 22,16),
és „új teremtmény” (2Kor 5,17).
[Ter 1,26-27
Isten újra
szólt: „Teremtsünk embert képmásunkra,
magunkhoz hasonlóvá. Ők
uralkodjanak a tenger halai, az
ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és
az összes csúszómászó
fölött, amely a földön mozog.” Isten megteremtette
az embert, saját
képmására, az Isten képmására
teremtette őt,
férfinek és nőnek teremtette őket.
Zsid 1,3
Mint
dicsőségének kisugárzása és
lényegének képmása, ő tartja fenn
hathatós szavával a mindenséget. A bűntől
való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az
isteni Fölség jobbján
1 Ján 1,7
Ha azonban
világosságban járunk, mint ahogy ő is
világosságban van, akkor közösségben
vagyunk egymással, és Jézusnak, az ő Fiának
vére megtisztít
minket minden
bűntől. (KNV)
1Jn 1,9
Ha megvalljuk bűneinket,
akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja
bűneinket, és minden
igazságtalanságtól megtisztít minket.
Csel 3,19
Tartsatok tehát
bűnbánatot és térjetek meg, hogy eltöröljék bűneiteket (KNV)
ApCsel 22,16
És most mit
késlekedsz? Indulj, vedd fel a keresztséget, s
nevét segítségül híva mosd le bűneidet.
2Kor 5,17
Mindenki, aki Krisztusban
van, új
teremtmény. A
régi megszűnt, valami új valósult meg.]
Márton:
Ez
megszentelődés, és nem
megigazulás. Most kevered az almákat a narancsokkal. A
protestánsok nyomatékosan buzdítanak a
jócselekedetek megtételére, de ezek nem tudnak,
és nem is tesznek semmit az üdvösséggel
kapcsolatban.
János: Akkor a cselekedetek
amolyan „piros pontok”
Istennél?
Márton: [nevet]
Nahát, én úgy
gondolom, hogy a katolikus nézet sokkal jobban hasonlít
„piros pontokra”, mint a miénk. Mi úgy gondoljuk, hogy a
jócselekedetek miatt nagyobb jutalmat fogunk kapni a Mennyben,
de ezek nem tudnak segíteni minket abban, hogy a Mennybe
jussunk.
János: Azt hiszem Szent Pál
ellentmondana
ennek. Ő nem állított fel ilyen hamis ellentétet a
hit és a cselekedetek között, mint amilyet a
protestánsok alkottak. Ő azt mondta, hogy mint
keresztények egyidejűleg „megtisztultatok,
szentek lettetek,
és megigazultatok” (1Kor 6,11; vö. 1,30), és
hogy „a
törvénynek… a megtartója igazul meg”
(Róm
2,13). A Róm 5,18-19-ben azt mondja, hogy a „megigazulás”
az „igazzá levés”, úgy ahogy Ádám
engedetlensége miatt mi „bűnösökké
lettünk”. Mivel a bűn valóságos, így a
megigazulás is az. A megigazulás nem csupán egy
külsődleges és jogi kijelentés, hanem egy
valódi átváltozás. Luther tévedett.
[Róm 5,18-19
Amint tehát egynek
vétke minden emberre kárhozatot
hozott, ugyanúgy
egynek üdvösséget szerző tette minden
emberre kiárasztotta az életet adó megigazulást. Ahogy egy embernek
engedetlensége miatt sokan bűnössé
váltak,
egynek engedelmességéért sokan meg is igazultak.]
Márton:
De a
katolikusok nem tudják, hogy
már üdvözültek (1Jn 5,13)? Ez nem egy
állandó kötelék?
[1Jn 5,13
Ezeket azért
írtam nektek, akik hisztek az Isten Fia nevében, hogy
megtudjátok: örök életetek van.]
János: Az egyetlen garancia a
Szentírásban az engedelmesség (Mt 25,31-46;
7,16-27). Sok figyelmeztetés van az üdvösségből
kiesés ellen (Gal 4,9; Kol 1,23; 1Tim 1,19; 4,1; Zsid 3,12-14;
12,14-15; 2Pét 2,20-21; Jel 2,4-5). Szent Pálnak az
üdvösség olyan, mint a maratoni futás (1Kor
9,24-27). Az embernek fegyelmezettnek és edzettnek kell lennie,
nehogy diszkvalifikálják, és
számkivetetté váljon az Utolsó Napon.
Így az üdvösség egy egész életen
át zajló folyamat, és nem csak egy egyszeri
megbánás tárgya. Szent Pál ezt hangoztatja
újra és újra.
[Mt 25,31-33 skk
Amikor eljön
dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal,
helyet foglal fönséges trónján. Elébe
gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket
egymástól, ahogy a pásztor
különválasztja a juhokat a kosoktól. A juhokat
jobbjára állítja, a kosokat pedig
baljára... Éhes voltam,
és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom.
Idegen voltam, és befogadtatok...
Mt 7,16-17. 21-24.26
Gyümölcseikről
ismeritek fel őket.
Szednek-e tövisek közül szőlőt vagy
bogáncsról fügét? Így minden jó
fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz
gyümölcsöt... Nem jut be mindenki
a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti
mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a
napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben
jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk
ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi
csodát? - Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket.
Távozzatok színem elől, ti gonosztevők! Aki hallgatja
szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez
hasonlít, aki
sziklára építette a házát... Aki hallgatja ugyan
tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga
emberhez hasonlít,
aki házát homokra építette.
Gal 4,9
Most azonban, amikor ismeritek az Istent,
sőt az Isten is ismer titeket, hogyan térhettek vissza az
erőtlen és esendő elemekhez,
ismét szolgálni
akarván nekik, mint korábban?
Kol 1,23
Csak álljatok
szilárdan és rendületlenül a hitben, és
ne tántorodjatok el az evangéliumi reménytől, amelyről hallottatok, hiszen minden
teremtménynek hirdették az ég alatt, és
én, Pál is ennek a szolgája lettem.
1Tim 1,19
Tarts
ki a hitben, és
őrizd meg tisztán a lelkiismeretedet. Ezt néhányan
elvesztették, s ezért a hitben
hajótörést szenvedtek.
1Tim 4,1
A
Lélek világosan állítja, hogy a
végső időkben némelyek elpártolnak a hittől, megtévesztő szellemekre
és sátáni tanításra hallgatnak.
Zsid 3,12-14
Vigyázzatok, testvérek, hogy ne legyen
hitetlenségre hajló, gonosz a szívetek. Senki ne szakadjon
el közületek az élő Istentől,
ehelyett lelkesítsétek
egymást minden nap, amíg a „ma” tart, hogy senkit meg ne
keményítsen a csalárd bűn. Hiszen Krisztus
részesei vagyunk, de csak úgy,
ha kezdeti szilárd hitünkben mindvégig
állhatatosan kitartunk.
Zsid 12,14-15
Törekedjetek
rá, hogy mindenkivel békességben éljetek,
és a
megszentelődésre eljussatok, mert enélkül senki nem
látja meg az Urat.
Vigyázzatok, az Isten
kegyelmét közületek senki le ne késse, nehogy valami
mérges gyökér szárba szökkenjen, kárt okozzon és sokakat megfertőzzön.
2Pét 2,20-21
Mert akik a világ
romlottságából kimenekültek az Úrnak
és Megváltónak, Jézus Krisztusnak
megismerése útján, aztán
újra belemerültek és hatalmába estek, azoknak
ez az utóbbi állapotuk rosszabb, mint az azelőtti volt. Mert jobb lett volna nekik, ha nem
ismerték volna a nekik adott szent parancsokat, mint hogy aztán
hűtlenek lettek hozzájuk.
Jel 2,4-5
De van egy
kifogásom ellened, az, hogy kezdeti
szeretetedtől eltértél.
Gondold meg, honnan
süllyedtél ide! Térj meg, és térj
vissza korábbi cselekedeteidhez! Mert elmegyek és
elmozdítom helyéről gyertyatartódat, ha nem
tartasz bűnbánatot.
1Kor 9,24-27
Nem tudjátok, hogy a
pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat
csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! A versenyzők valamennyien
megtartóztató életet élnek, minden
tekintetben. Ők hervadó koszorúért, mi pedig
hervadhatatlanért. Én is futok, de nem céltalanul, az
ökölvívásban nem a levegőt csapkodom, hanem megzabolázom,
és rabságba vetem testemet,
hogy míg másokat
tanítok, magam
méltatlanná ne váljak.]
Márton:
Jól van,
be kell látnom, hogy
jó sok szentírási verset adtál nekem, amit
mérlegelnem kell. Én mindig azt gondoltam, hogy a
katolikusok nem tudnak előjönni nézetüket illetően
semmiféle bibliai alátámasztással, s
különösen nem az üdvösségre
vonatkozóan. Ha ti nem hisztek a cselekedetek általi
üdvösségben, akkor talán nincs akkora
különbség köztünk, mint ahogy azt
feltűntetik, és csakugyan testvérek vagyunk Krisztusban.
Ez igazán jó hír! Köszönöm, hogy
megosztottad ezt az ismeretet velem.
(Fel)
All rights reserved: Dave
Armstrong