Péter az a szikla...(Frissítve, átszerkesztve: 2010. 06. 02.)
Mi a probléma?Ebben a részben azt kívánom igazolni, hogy a jelzett igeszakaszban Jézus azt az ígéretét fogalmazta meg, hogy a halála után létrejövő Egyháznak ad egy olyan biztos sziklaalapot, amely nem pusztulhat el, és hogy ez a sziklaalap a Péteren megalakuló pápaság intézménye. Itt (még) nem egyházalapításról van szó, hanem arról, hogy az Egyház Péteren, azaz a pápai tisztségen áll. Hacsak nem akar elbukni. Mi, katolikusok nem hisszük azt, hogy az Egyház sziklája egyes-egyedül Péteren van. Ugyanúgy valljuk protestáns és orthodox testvéreinkkel együtt, hogy elsődlegesen a Szikla maga Jézus Krisztus, az Isten egyszülött Fia, de egyúttal azt is valljuk, hogy, tekintettel Jézus szavaira, a másodlagos és nélkülözhetetlen Szikla Péter hivatala, amelyre épül Krisztus egyetlen Egyháza, amely látható alap, amely nyithat és zárhat, oldhat és köthet, és amely az idők végezetéig fennmarad. A probléma az, hogy mivel a nem katolikus keresztények nem fogadják el a péteri hivatalt, ezért ezt a részt (Mt 16, 17-19), amely ennek a hivatalnak döntő igehelye, különböző módon magyarázzák. Ezekben a közös, hogy szerintük Péter nem kapott olyan hatalmat, amelyet a Katolikus Egyház tanít, hanem itt valami másról van szó. Ezeket az érveket a biblikus részben igyekszem megdönteni. Mit mond erről az Egyház?A Katolikus Egyház Katekizmusa552 A Tizenkettő kollégiumában Simon Péteré az első hely. [Vö. Mk 3,16; 9,2; Lk 24,34; 1Kor 15,5.] Jézus egyedülálló küldetést bízott rá. Az Atyától jövő kinyilatkoztatás erejével Péter megvallotta: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia" (Mt 16,16). Akkor a mi Urunk kinyilvánította neki: "Te Péter vagy, és én erre a sziklára fogom építeni Egyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta" (Mt 16,18). Krisztus, az "eleven Kő" [Vö. 1Pt 2,4.] biztosítja Péterre épített Egyháza számára a halál hatalmai fölötti győzelmet. Péter megvallott hite miatt az Egyház rendíthetetlen sziklája marad. Az lesz a küldetése, hogy ezt a hitet őrizze, nehogy valaha megfogyatkozzon, és megerősítse benne testvéreit. [Vö. Lk 22,32.] 586 Jézus egyáltalán nem volt ellenséges a Templommal szemben, [Vö. Jn 18,20.] ahol tanításának lényeges részeit mondta el; [Vö. Mt 8,4; 23,21; Lk 17,14; Jn 4,22.] le akarta róni a templomadót Péterrel együtt, [Vö. Mt 17,24--27.] akit az imént tett leendő Egyháza alapjává. [Vö. Mt 16,18.] Sőt azonosította magát a Templommal, amikor úgy mutatta be magát, mint Isten végső emberek között lakását. [Vö. Jn 2,21; Mt 12,6.] Ezért testi megölése [Vö. Jn 2,18--22.] a Templom lerombolását jövendöli, ami ki fogja nyilvánítani az üdvösség története új korszakának kezdetét: "Eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát" (Jn 4,21). [Vö. Jn 4,23--24; Mt 27,51; Zsid 9,11; Jel 21,22.] 869 Az Egyház apostoli: maradandó alapokra épült, a Bárány tizenkét Apostolára; [Vö. Jel 21,14.] lerombolhatatlan; [Vö. Mt 16,18.] tévedhetetlenül megmarad az igazságban; Krisztus kormányozza Péter és a többi Apostol által, akik jelen vannak utódaikban, a Pápában és a Püspökök kollégiumában. 881 Az Úr egyedül Simonból, akinek a Péter nevet adta, alkotta meg Egyháza szikláját. Neki adta az Egyház kulcsait; [Vö. Mt 16,18-19.] őt az egész nyáj pásztorává tette. [Vö. Jn 21,15-17.] "Azt az oldó és kötő hivatalt azonban, amit Péter kapott, a fejével kapcsolatban álló apostolkollégium is megkapta". [LG 22.] Ez a pásztori hivatal, mely Péteré és a többi apostolé, az Egyház alapjaihoz tartozik. A római Pápa primátusa alatt a püspökök folytatják.
Tanítóhivatali megnyilatkozások
(Egyes kutatók szerint a szöveg Szent I. Gelasius pápa "Decretum Gelasianum" című iratából való Kr. u. 495 körül) "... Úgy véltük azt is ki kell jelentenünk, hogy bár a földön elterjedt egyetemes katolikus Egyház olyan, mint Krisztus egyetlen menyegzős szobája, mégis a szent római Egyházat semmiféle zsinati határozat nem állította a többi egyház élére, hanem az Úr és Megváltó evangéliumi szavából nyerte el a primátust: Te vagy Péter, mondta, és erre a sziklára fogom építeni Egyházamat, és a pokol kapui nem fognak erőt venni rajta, és neked adom a mennyek országának kulcsait... Péter apostol első széke tehát a római Egyház, amelyen nincs szeplő, sem ránc, sem más efféle."
"Az üdvösség kezdete az igaz hit szabályát megőrizni és az Atyák határozataitól semmi módon el nem térni. és mivel nem lehet figyelmen kívül hagyni a mi Urunk, Jézus Krisztus kijelentését, aki azt mondja: "Te Péter vagy, és erre a sziklára fogom építeni egyházamat" [Mt 16,18], és az itt elmondottakat a dolgok tényleges hatásai igazolják, mert az Apostoli Szék mindig megőrizte szeplőtelenül a katolikus vallást."
"Vajon neked, aki a papság legfelső fokára vagy helyezve, annyira elkerülte volna a figyelmedet a katolikus kútfő igazsága, hogy nem látod meg rögtön: te szakadár vagy, midőn az Apostoli Széktől eltávolodsz? Vajon te, aki a nép számára igehirdetésre vagy odahelyezve, annyira nem olvastad, hogy Krisztus, a mi Istenünk az Egyházat az apostolok fejedelmére helyezte rá, mint alapra, és ő úgy alap, hogy a pokol kapui vele szemben nem lehetnek erősebbek? [vö. Mt 16,18] Hogyha olvastad, mit hittél, hol van még ezenkívül Egyház, amelyben mint egyben ti. az összes Apostoli Székek vannak, akiknek egyformán engedélyezve lett a kötés és az oldás hatalma, miként annak, aki a kulcsokat kapta? De annak okáért az elsőt, amit egynek adott, egyszersmind az összesnek adta, hogy Szent Ciprián vértanú megállapítása szerint, aki ugyanerről értekezett, meg legyen mutatva, hogy az Egyház egy. Tehát te hová tévelyedtél már el, elszakadva az Egyháztól, kedves barátom Krisztusban; vagy milyen reményed volt üdvösséged illetően?"
"Az Apostoli Szék elsőségét, amelyet nem ember, hanem az Isten, sőt helyesebben szólva az Istenember alapított így meg, sok evangéliumi és apostoli tanúság igazolja; ezekből később kánoni rendelkezések születtek, amelyek egyöntetűen állítják, hogy a Szent Péter, az apostolok fejedelme személyében megszentelt, szent és sérthetetlen Egyház anyaként és tanítómesterként kiemelkedik a többi egyházak közül. Péter ugyanis ... arra érdemesült, hogy ezt hallhatta: "Te Péter vagy, és erre a sziklára fogom építeni egyházamat , és a pokol kapui nem fognak erőt venni rajta, és neked adom a mennyek országa kulcsait" [Mt 16,18k]. Mert bár az Egyház első és elsődleges alapja az Isten egyszülött Fia, Jézus Krisztus, az Apostol szavai szerint: "Mivel le van rakva az alap, amelyen kívül mást lerakni nem lehet, s amely Krisztus Jézus" [1Kor 3,11], mégis az Egyház második és másodlagos alapja Péter; időrendben ugyan nem első, de tekintélyénél fogva kitűnik a többiek közül, akikről ezt mondja Pál apostol: "Már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem szentek polgártársai és Isten házanépe vagytok; apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok" [Ef 2,19k]. ... Emennek a primátusát maga az Igazság is kifejezte, amidőn így szólt hozzá: "Kéfa (Szikla) lesz a neved" [Jn 1,42]: amit bár Péternek fordítanak, mégis "fej"-nek magyaráznak, hogy amiként a fej a többi testrész között fejedelmi helyet foglal el, hiszen benne eleven az érzékek teljessége, ugyanígy Péter is az apostolok közül, és az ő utódai az Egyház összes elöljárói közül méltóságuk elsőségével tűnnek ki, így a többiek hivatása: részvétel a gondoskodásban, hogy nekik semmi ne vesszék el hatalmuk teljességéből..."
Előszó
... Hogy pedig a püspöki hivatal maga egy és oszthatatlan legyen, és, hogy az egymással szoros egységben lévő papok révén a hívők teljes sokasága megmaradjon a hit és az áldozati közösség egységében, Szent Pétert a többi apostol fölé helyezte, lerakva pedig benne a kettős egység folytonosan megmaradó és látható alapját, hogy az örök templom annak erejéből épüljön fel, és az Egyháznak az égig emelkedő magasztos nagysága ennek hitbeli szilárdságából emelkedjék ki [Nagy Szent Leó, 4. születésnapi beszéd]. 1. fejezet.
Tanítjuk tehát és kinyilvánítjuk, hogy az evangélium tanúságtétele szerint Isten egész Egyházára kiterjedően a joghatósági primátust Krisztus Urunk közvetlenül és egyenesen Szent Péter apostolnak ígérte és adta meg. Ugyanis csak Simonhoz, akinek már előbb azt mondta: "Téged Cephasnak (sziklának, Péternek) fognak nevezni" [Jn 1,42], miután az így szólva hitvallást tett: "Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia", szólt az Úr ezekkel az ünnepélyes szavakkal: "Boldog vagy Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilvánította ezt ki neked, hanem mennyei Atyám. Én is mondom neked, te Péter vagy, és e sziklán fogom építeni Egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta" [Mt 16,16k]. és Jézus, feltámadása után, a legfőbb pásztor és helytartó joghatóságát az egész akolt illetően csak Simonnak adta, amikor így szólt: "Legeltesd bárányaimat", "Legeltesd juhaimat" [Jn 21,15k]. Ezzel az annyira világos, a katolikus Egyház által mindig ugyanúgy értelmezett szentírási tanítással nyíltan szembehelyezkednek azoknak a helytelen vélekedései, akik a Krisztus Urunk által Egyházában intézményesített kormányzati formát kiforgatják és tagadják, hogy Krisztus a többi apostollal - akár külön-külön, akár minddel - szemben egyedül Pétert ruházta fel valódi és sajátos értelmű joghatósági primátussal, vagy, akik azt állítják, hogy ez a primátus nem közvetlenül és egyenesen magára Szent Péterre, hanem az Egyházra, és az Egyházon keresztül rá, mint ennek az Egyháznak a szolgájára ruháztatott. [kánon] Ha tehát valaki azt mondja, hogy Krisztus Urunk Szent Péter apostolt nem tette az összes apostolok fejedelmévé és az egész Egyház látható fejévé; vagy, hogy a mi Urunk Jézus Krisztustól ő csak tiszteletbeli elsőséget, nem pedig egyenesen és közvetlenül valódi és sajátos joghatósági primátust kapott: az legyen kiközösítve. 2. fejezet
... Ezért az, aki ebben a püspöki székben Péter örökébe lép, magának Krisztusnak a rendelése szerint Péternek az egész Egyházra kiterjedő primtusát birtokolja. "Megmarad tehát az igazságnak megfelelő elrendezés, és Szent Péter, a szikla erősségében megmaradva az Egyház kormányzását, amelyet magára vett, el nem hagyja" [Nagy Szent Leó, 3. születésnapi beszéd, cap. 3] Ebből az okból mindig "szükséges volt, hogy az egész Egyház, vagyis mindazok, akik bárhol is vannak, hisznek, a római Egyházhoz "kiváló elsősége miatt csatlakozzanak" [Lyoni Iréneusz, Adversus haereses III 3, no. 2], hogy abban a székben, ahonnan "a tisztelendő közösség jogai" [Szent Ambrus, 11. levél 4.] mindenkire kiáradnak, mint a főben egyesülő testrészek egy testben egy szervezetté olvadjanak össze"
18. ... Ez a Szentséges Zsinat, az első vatikáni zsinat nyomdokaiba lépve, vele együtt tanítja és kijelenti, hogy Jézus Krisztus az örök pásztor szent Egyházat épített, amikor úgy küldte apostolait, ahogyan őt küldte az Atya (vö. Jn 20,21); azt akarta, hogy az apostolok utódai, azaz a püspökök Egyházában pásztorok legyenek egészen az idők végezetéig. Hogy pedig a püspökség maga egy és osztatlan legyen, Szent Pétert a többi apostol élére állította, és benne alapította meg a közösség és a hit egységének örök és látható alapját és princípiumát. [DS 3050] A római pápa szent primátusának alapításáról, maradandóságáról, erejéről és módjáról, valamint az ő tévedhetetlen Tanítóhivataláról szóló tanítást a Szent Zsinat újra az összes hívő elé terjeszti, hogy erős hittel higgyék; s ebben az irányban tovább haladva elhatározta, hogy mindenki előtt megvallja és kinyilvánítja a püspökökről, az apostolok utódairól szóló tanítást, akik Péter utódával, Krisztus helyettesével [DS 1307, 3059] és az egész Egyház látható fejével, az élő Isten házát kormányozzák. 19. Az Úr Jézus, miután az Atyához imádkozott, magához hívta azokat, akiket ő maga akart, megalkotta a tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy elküldje őket hirdetni Isten Országát (vö. Mk 3,13-19; Mt 10,1-42); kollégiumként, azaz állandó testületként apostolokká tette őket (vö. Lk 6,13), s e kollégium élére a közülük kiválasztott Pétert állította (vö. Jn 21,15--17). Először Izrael fiaihoz, majd minden nemzethez küldte őket (vö. Róm 1,16), hogy hatalmának részeseiként tegyenek tanítványává minden népet, szenteljék meg és kormányozzák őket (vö. Mt 28,16--20; Mk 16,15; Lk 24,45--48; Jn 20,21--23); s így terjesszék az Egyházat, s az Úr vezetése alatt szolgálván legeltessék azt minden nap a világ végezetéig (vö. Mt 28,20). E küldetésükben pünkösd napján nyertek teljes megerősítést (vö. ApCsel 2,1--26) az úr ígérete szerint: "Megkapjátok a reátok szálló Szentlélek erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Judeában és Szamariában, és egészen a Föld végső határáig" (ApCsel 1,8). Az apostolok pedig mindenütt hirdetvén az evangéliumot (vö. Mk 16,20), melyet a hallgatók a Szentlélek hatására befogadtak, összegyűjtik az egyetemes Egyházat, melyet az Úr az apostolokban alapított meg és Szent Péterre, az ő fejedelmükre épített, miközben a legfőbb Szegletkő maga Jézus Krisztus (vö. Jel 21,14; Mt 16,18; Ef 2,20) [Nagy Szt Gergely: Liber Sacramentorum, Szt Mátyás és Tamás prefációja; Szt Hilarius: In Psalmum 67,10; Szt Jeromos: Adversus Iovinianum, 1,26; Szt Ágoston: In Psalmum 86, 4.; Nagy Szt Gergely: Moralia in Iob, XXVIII, 5.; Trimasius: Commentarium in Apoc. V.; Paschasius Radbertus In Mattheaeum VIII, 16.; XIII. Leó: Et sane levél]. 22. Amint az Úr rendelkezése alapján Szent Péter és a többi apostol egyetlen apostoli kollégiumot alkot, úgy kapcsolódnak egymáshoz a római pápa, Szent Péter utóda és a püspökök, az apostolok utódai. Már a régi jogszokás, melynek alapján az egész világ püspökei közösséget tartottak egymással és a római püspökkel az egység, a szeretet és a béke kötelékében, [Vö. Caesareai Euszébiosz: Historia Ecclesiae V, 24,10; Areopagita Dionüszioszt idézi Euszébiosz: Historia Ecclesiae VII,5,2.] ugyanígy a zsinatok,[Vö. A régi zsinatokról Euszébiosz:Historia Ecclesiae V, 23--24.] melyeken sokak hozzászólása által kiérlelt határozattal [Tertullianus: De ieiunio, 13.] közösen intéztek el jelentős ügyeket, [Szt Ciprián: Epistola 56,3.] jelzik a püspöki rend kollegiális természetét és értelmét, melyet nyilvánvalóan mutatnak a századok folyamán tartott egyetemes zsinatok is... A püspökök kollégiumának vagy testületének csak akkor van tekintélye, ha a római pápát, Péter utódát mint főt értelmezi, és az ő primátusi hatalma csorbítatlanul érvényesül a pásztorok és hívek fölött. A római pápának ugyanis hivatalából fakadóan -- mert Krisztus helyettese és az egész Egyház feje -- teljes, legfőbb és egyetemes hatalma van az Egyház fölött, melyet mindig szabadon gyakorolhat. A püspökök rendje viszont, mely az apostolok kollégiumának helyére lépett a tanítás és a lelkipásztori gondoskodás terén, sőt melyben megszakítás nélkül megmarad az apostoli testület, fejével, a római pápával együtt -- és sohasem e fő nélkül -- szintén hordozó alanya az egész Egyházra kiterjedő legfőbb és teljes hatalomnak, [Vö. Mansi 52:1109.] de ezt a hatalmat csak a római pápa beleegyezésével gyakorolhatja. Az Úr egyedül Simont tette meg az Egyház sziklájának és kulcsárának (vö. Mt 16,18--19), és őt rendelte egész nyája pásztorának (vö. Jn 21,15); azt az oldó és kötő hivatalt, amit Péter kapott (vö. Mt 16,19) a fejével kapcsolatban álló apostolkollégium is megkapta (vö. Mt 18,18; 28,16--20).[Vö. Mansi 53:310, 321; 52:1110. -- Nagy Szt Leó: Sermo 4,3] Ez a kollégium amennyiben sokakból áll, Isten népének sokféleségét és egyetemességét, amennyiben pedig egy főhöz tartozik, Krisztus nyájának egységét fejezi ki. Ebben a kollégiumban a püspökök -- hűségesen tiszteletben tartva fejük primátusát és felsőbbségét -- saját hatalommal tevékenykednek híveik, sőt az egész Egyház javára, miközben a Szentlélek állandóan erősíti a szervesen fölépített egészet és annak összhangját. Az egyetemes Egyházra vonatkozó legfőbb hatalmat ez a kollégium ünnepélyes módon az egyetemes zsinaton gyakorolja. Egyetemes zsinatról csak akkor van szó, ha Péter utóda megerősíti vagy legalább elfogadja; és a római pápa előjoga, hogy összehívjon ilyen Zsinatokat, azokon elnököljön és azokat megerősítse. [Vö. CIC 1917:227.] Ugyanezt a kollegiális hatalmat gyakorolhatják a pápával együtt a földkerekségen szerte élő püspökök, ha a kollégium feje kollegiális cselekvésre szólítja fel őket, vagy legalábbis a szétszórt püspökök együttes cselekvését jóváhagyja vagy szabadon elfogadja, úgy, hogy valóban kollegiális aktus jöjjön létre.
Mit mond erről a Biblia?A névváltoztatás Mk 3,16 Jn 1,42 Jézus megváltoztatja Simon nevét "Kéfá"-ra, ami az arám nyelvben "sziklát" jelent. Ez egy nem mindennapi dolog volt Jézustól. Egyrészről azért, mert Jézus csak Simonnak adott új nevet, méghozzá egy olyan nevet, ami nem is volt személynév abban az időben. (Fitzmyer említi egyik művében [To Advance the Gospel (New York, 1981), p. 112-123], hogy találtak egy Kr. e. V. századból, Elefantinéből (Egyiptom) származó arám nyelvű papiruszt, amelyen az áll, hogy "Aqab, Kepha fia". Ezt szokták bizonyítékul felhozni arra, hogy a Kepha egy ismert arám személynév. Csakhogy ez az egyedülálló eset, amely egy egyiptomi környezetben, távol Judeától, és ráadásul több mint 400 évvel Krisztus kora előtt szerepel, amelyről még azt sem tudni, hogy tényleg egy arám névről, vagy esetleg egy egyiptomi név arám fordításáról van-e szó, igencsak gyenge érv.). Ezt a névváltoztatást Jézus nem azért tette, hogy csak úgy valami különleges nevet adjon Simonnak, hanem azért, mert így akarta Simon új státusát az apostolok között megnevezni. Miért mondjuk ezt? Mert Simont nem mondhatjuk sziklaszilárd jellemnek, pedig a zsidók között a "nomen est omen" mindig fontos volt. Péter többször megbotránkoztatta Jézust kishitűsége miatt, sokszori lelkesedése majdnem mindig csődöt mondott, ráadásul amikor Jézus bajba került, akkor ő háromszor megtagadta Őt. Tehát semmiképpen nem nevezhette volna Jézus őt "sziklának", ha személyére, személyiségére akart volna ezzel utalni. Nem így, ha az ő hivatalának, státusának természetét, legfőbb jellemzőjét kívánta Jézus megadni. A szikla szimbolikája az erő, és a maradandóság, a jó alapot jelenti, egy épület biztos talapzatát, amire nyugodt szívvel lehet építeni, mivel sem ár, sem vész, el nem pusztíthatja. "Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja." (Mt 7,25) Másrészt azért volt különleges Jézus eljárása Simon nevével, mivel a Bibliában Isten mindig nagy jelentőséget ad egy-egy ilyen névváltoztatásnak, s mindig valami üdvtörténeti szerep kapcsolódik hozzá. Ez is azt bizonyítja, hogy a Péter név hivatalt jelöl, s nem személyi tulajdonságot. Ter 17,5 Ter 17,15 Ter 32,29 Bír 6,32 2Sám 12,24-25 2Kir 23,34 2Kir 24,17 Lk 1,28 ApCsel 13,9 Ezek a névváltoztatások mind olyan személyekről tanúskodnak, akik Isten különleges képviselőjévé lettek, és ez ki lett fejezve az új, kapott nevükkel.
Az Ábrám - Ábrahám azt jelenti, "felséges atya" => "népek sokaságának atyja". A Sárai - Sára jelentése: "én fejedelemasszonyom" => "a fejedelemasszony", "népek fejedelemasszonya". A Jákob - Izraelnek több értelmezése is van, de mindegyik kifejezi az üdvtörténetben kapott szerepét: "sarok"; "kitúr", "kicsal" => "Isten harcosa"; "Isten bizonyuljon Úrnak"; "Isten világít". A Gedeon - Jerubbaal jelentése: "kétélű kard", "kardforgató" => "aki legyőzi Báált"; "aki Báál pusztulásának oka". A Salamon - Jedidja jelentése: "jólétszerző"; "aki kártalanít" => "Jahve kedveltje". Az Eljakim - Jojakim jelentése: "emeljen fel az Isten" => "Jahve felemel". A Mattanja - Cidkija azt jelenti: "Isten ajándéka" => "Jahve az én segítségem". Máriánál nem találunk adatokat, hogy "kegyelemmel teljes"-t személynévként használták volna, de ettől függetlenül az angyal így nevezte el őt. Szent Pálnál pedig nem biztos, hogy új névadás történt, hanem egy gyermekkori nevét vette használatba a Saul helyett. Így a "kért, kiesdett"-ből "kicsi, apró" lett (vö. Ef 3,8). A Zebedeus fiainak adott "boanerges" (= "mennydörgés fiai") név nem tekinthető névadásnak (Mk 3,17), mert Jézus itt csak egy adott jelenetre reagáló nevet ad, amit nem használt senki a továbbiakban, éppen azért, mert ez egy ironikus, Jézus nemtetszését kifejező névadás volt. Ti. a párhuzamos részből (Lk 9,54-55) kiderül, hogy János és Jakab a tüzet (villámot) akarták lehozatni az égből a szamaritánusokra, és Jézus erre adott egy szellemes megjegyzést.
A "szikla" jelző csak Istenre vonatkozhat?2Sám 22,2-3.32.47; 23,3; Zsolt 18,2.31.46; 19,4; 28,1; 42,9; 62,2.6-7; 89,26; 94,22; 144,1-2. Ezek az igehelyek Istent sziklának nevezik. A nem-katolikus keresztények ezekre a helyekre szoktak hivatkozni, amikor azt állítják, hogy nem lehet Péter az a szikla, amelyet Jézus a Mt 16,18-ban említ: "... Én erre a sziklára építem egyházamat". Ez az érv egyrészt nem veszi figyelembe a mondat tiszta és világos jelentését, másrészt azt állítja, hogy egy köznapi jelzőnek, vagy titulusnak csak egy alanya lehet, ti. hogy a szikla metafora csak Istenre vonatkozhat. Ez természetesen nem igaz. Példák arra, hogy egy bibliai titulust több mindenkire lehet alkalmazni: Iz 51,1-2 Izaiás Ábrahámot is sziklának nevezi. 1Kor 3,11 Ef 2,20 Jel 21,14 Az 1Kor 3,11 Jézust nevezi az Egyház egyetlen alapjának, ennek ellenére az Ef 2,20-ban, szintén Pál, azt írja, hogy ez az alap az apostolok és a próféták. Jn 10,11 Zsid 13,20 1Pét 2,25 ApCsel 20,28 Ef 4,11 A Jn 10,11-ben, Zsid 13,20-ban, és 1Pét 2,25-ben a hívők pásztora Jézus, míg az ApCsel 20,28-ban és az Ef 4,11-ben a püspökök a hívők pásztorai. Jn 8,12 Jn 9,5 Mt 5,14 A világ világossága Jézus Krisztus, de Máténál Jézus ezt az apostolokra vonatkoztatja. Ezek a versek megmutatják, hogy a Bibliában lévő Istenre vonatkoztatott metaforákat más-más személyre, hivatalra is lehet alkalmazni, és a sugalmazott írók szavainak is lehetnek különféle jelentései. Azaz Pétert is lehet sziklának nevezni. A katolikusok egyetértenek abban és vallják, hogy az Egyház sziklája elsődlegesen Isten, de ez nem jelenti azt, hogy Isten ezt a megkülönböztető jelzőt nem adományozhatja annak, akinek akarja, ez esetben Péternek és utódainak, hogy ezáltal elősegítse Egyházában az egységet, ami annak záloga, hogy a pokol erői ne diadalmaskodhassanak rajta.
Péter szikla, vagy csak egy kődarab vagy kavics? Mt 16,17-19 Jézus azt arámul csak így mondhatta Simonnak: "te "Kepha" vagy, és én ezen a "Kepha"-n építem fel egyházamat." Az arámban a "Kepha" masszív követ vagy sziklatalajt jelent. A kisebb kő vagy kavics pedig az "evna". Néhány nem-katolikus azzal szokott érvelni, hogy a görög nyelvű Újszövetségben itt két különböző alakú szó áll. Így valahogy: "te "Petros" vagy, és én erre a "petrá"-ra építem egyházamat." A "petra" sziklát jelent egyértelműen, a "petros"-t pedig lehet fordítani kis kőnek, kavicsnak is. Tehát a nem-katolikus magyarázók azt mondják, hogy mivel nem ugyanaz a szó áll itt, ezért Jézus azt akarta itt kifejezni, hogy Simont csak a szikla - ami Jézus maga - egy kisebb darabjának, egy kisebb kőszilánkjának nevezi el, amire ugye nem lehet Egyházat építeni. Tehát akkor hogyan van ez? Mi ez a kétféle szóhasználat? Nagyon egyszerű. Jézus (és Máté is) arámul beszélt, s Jézus arámul nevezte el Pétert (vö. Jn 1,42). Nem Petrosnak hívta őt, hanem Kepha-nak. Szent Pál, a Gal 2,7-8 kivételével, mindenhol így is hívja Pétert. A későbbiekben a görög nyelvterületen kibontakozó egyházban azonban, hogy görögül is érthető legyen, hogy mit jelent maga a Kepha név, lefordították görögre, Petroszként. (Már maga az a tény, hogy egy nevet lefordítanak egy másik nyelvre, és nem ugyanolyan formában használják, azt jelenti, hogy nem pusztán egy személynévről van szó, hanem egy metaforikus jelentésű hivatali névről.) Ez a fordítás egyetlen egy módon volt lehetséges, úgy, hogy Petros-nak fordították. Miért nem Petrá-nak, ami kifejezetten a sziklát jelenti? Mivel a petra szó nőnemű. Simont egy nőnemű névvel ellátni egyértelműen furcsa lenne, nem? Azonban a petra szónak van egy hímnemű változata is, ez a petros. Így lett a mondat első Kephá-ja Petros-szá, míg a második kepha petrá-vá. (azaz: te "Kepha" vagy, és én ezen a "kepha"-n építem fel egyházamat = te "Petros" vagy, és én ezen a "petrá"-n építem fel egyházamat.) Máté mindenképpen meg akarta őrizni azt a szójátékot, amelyet Jézus itt használt (többek között ezért is biztos, hogy eredeti Jézus-logionnal van dolgunk), hiszen éppen ez a lényege a mondatnak, ezért ragaszkodott ugyanahhoz a görög szóhoz még annak árán is, hogy a nembeli viszonyt kifejező szótövet így meg kellett változtatnia, mint már megjegyeztem, mert Péter férfi volt, de a szikla szót kifejező petra szó nőnemű. A másik fontos dolog, amit meg kell említeni, hogy a petros szónak nem a kődarab az egyedüli jelentése. A petros sziklát is jelent. A Septuagintából ez világosan kiderül: a petros-ban barlangok és hasadékok vannak (Iz 2,19.21; 7,19; 57,5; Jer 16,16; 49,16; Abd 1,3), a petros magas kőszál (Jer 51,25). Kődarabot két helyen jelent, a 2Makk 1,16; 4,41-ben. (Ezt a könyvet a protestánsok ráadásul el se fogadják sugalmazottnak. ;-).) Ennek ellenére azt mondják a nem-katolikusok, hogy mivel a Makkabeusok könyve áll Jézus korához a legközelebb, ezért ez bizonyítja, hogy ebben a korban a petros inkább követ jelentett. Érdekes módon ezt egy híres protestáns biblikus cáfolta meg, Donald A. Carson, aki kimutatta a korabeli költészetből és más iratokból, hogy a koiné nyelvjárásban, amelyen az Újszövetség íródott, nincs különbség a petros és a petra között, hanem egymásnak egyenlő értékű szinonimái, azaz mindkettő szó sziklát jelent. Ugyanezt az állítást a Thayer's Greek-English Lexicon of the New Testament is alátámasztja. Ha Máté apostol azt akarta volna hangsúlyozni, amit a nem-katolikusok értenek ez alatt az igehely alatt, ti. azt, hogy Péter itt egy kisebb kődarabként volt megnevezve, és nem rá lett építve az Egyház, hanem ő is, és más is, aki megvallja Krisztust, csak része Krisztus sziklájának, akkor nem a petros szóval, hanem a lithos szóval kellett volna lefordítania Jézus szavát. A lithos görög szó ugyanis egyértelműen jelenti a méretektől független kődarabot, vagy akár kavicsot. Ez esetben azonban Máté megváltoztatta volna Jézus szavát és szándékát. Érdekességként még annyit, hogy a Simon név arámul homokszemet jelent. Elég érthetetlen lenne, ha Jézus Simon nevét homokszemről kavicsra változtatta volna. A mondatszerkezet is a mi érvelésünket támasztja alá. Ha az lenne a görög mondat helyes fordítása, hogy míg Péter csak egy kődarab, addig Jézus sziklára építi az Egyházat, akkor a két mondatrész között ellentétes viszonynak kellene állnia. Te kődarab vagy, de (-> <-) én erre a sziklára építem... Azonban ez nem így van. Mivel a görög kai szó, ami összekapcsolja a két mondatrészt, kapcsolatos (és, s, meg, is, sőt) vagy következtető (ezért, így, tehát, ennélfogva) viszonyt jelöl, valamint néha magyarázó viszonyt is (hiszen, mivel, ugyanis, stb). De ellentétes viszonyt soha.
Nem Péter személyére, hanem hitére, hitvallására épül az Egyház?Többen vannak, akik pedig azt állítják, hogy Jézus az idézett versekben az Egyházat Péter hitére, vagy az ő hitvallására építi, és nem a péteri státusra, Péter személyére és hivatalára. Azonban ez az állítás, legalábbis abban a tekintetben, hogy kizárja magát Pétert a szöveg elsődleges jelentéséből, minden alapot nélkülöz. Péter itt valóban megvallja hitét, hogy Jézus Krisztus az élő Isten Fia. Azonban nem erre a hitvallására utal vissza Jézus. Az "ezen a sziklán" görögül így hangzik: "epi tauté té petra". A tauté té görög szerkezet jelentése egyértelmű: "ezen", "ugyanezen", vagy "pontosan ezen". Ez a mutató szerkezet mindig a legközelebbi előtagra utal, tehát a szerkezet biztosan mutat Péterre, a mondat tárgyára, mint sziklára, amelyen az Egyház épül. S nem Péter hitére, hitvallására. Az is ezt a tényt bizonyítja, hogy még akkor is, amikor Jézus elfogadja Péter hitvallását, a szöveg végig Péter személyére irányul: "Boldog vagy (te) Simon... nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked... Én is mondom neked: (te) Péter vagy... Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit (te) megkötsz... amit (te) feloldasz..." Jézus az egész szövegben Péterről beszél, és nem a hitéről, vagy a hitvallásáról. Valamint az egész Szentírásban sehol sincs olyan hely, ahol a szikla azonosítva lenne a hittel. További ellenérvet a híres protestáns Marvin Vincent szolgáltat, amelyet alább (Protestánsok, akik hiszik, hogy Péter az a szikla) be is idézek.
A Péterre vonatkozó szöveg későbbi betoldás?Már Luther is felvetette azt az elgondolást, hogy a Mt 16,17-19. egy későbbi betoldás az eredeti szövegbe, és ezt a liberális teológusok is magukévá tették. Ezt a felfogás azonban ma már egyöntetűen elvetik a bibliamagyarázók. A szövegben előforduló több arám/héber megfogalmazás, mint egy makarizmus: "boldog vagy"; a "Bar Jona" Jónás fia, a "test és vér", az "alvilág kapui", az "oldás és kötés", mind olyan szemitizmusok, amelyek egyértelműen rámutatnak a zsidó/arám eredetre, amit még kiegészítenek olyan mátéi kifejezések, mint az "atya" vagy a "mennyek országa". A mai történeti, irodalom- és alakkritikai módszerekkel végzett egzegetikai vizsgálatok is alátámasztják a szöveg hitelességét. Ezenkívül ezt a részletet az összes korai kézirat tartalmazza, s hivatkoznak is rá az ókeresztény egyházban, pl. a Kr. u. 132 körül keletkezett Héberek evangéliuma, Tatianus Diatesszaronja, Jusztinosz vértanú, Tertullianusz, Órigenész, Hippolütosz és Cyprianus. Arról nem is beszélve, hogy ez az érv, miszerint egy későbbi betoldás ez a rész, csak a Bibliában nem hívő, független kritikusok érve lehet. Ugyanis a Szentírás minden szava isteni kijelentés, és ebbe beletartozik ez a rész is. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor oda juthatunk, mint pl. Markion, aki hogy tanítását elfogadhatóvá tegye, egyedül Lukács evangéliumát tartotta hitelesnek. Bár, ha rágondolok az Ószövetség deuterokanonikus könyveinek sorsára, nem kellene csodálkoznom. De mint mondtam, manapság a legtöbb protestáns (sőt, liberális) biblikus (pl.: Wendland, Michaelis, R. Otto, O. Linton, O. Cullmann, J. Jeremias, E. Stauffer) elfogadja, hogy a szöveg biztosan a Máté evangélium része volt eredetileg is.
A földrajzi hely és az időpont fontossága Mt 16,13 Az alábbi fejtegetésre Jáki Szaniszló Az Ország kulcsai (Ecclesia, 1992) című könyve hívta fel a figyelmemet. Fülöp Cezáreája egy újonnan épült, fenséges császári város volt Jézus korában. Ennek közvetlen közelében van egy hatalmas, legalább 200 láb magas, szinte függőleges sziklaképződmény, amelynek alja egy pogány templomnak adott otthont, Pán istenségnek, a tetején pedig Jupiter temploma ékeskedett. (Itt megnézheted) Ha a városba tartottak, akkor feltétlenül erre kellett jönniük, és mindenképpen a szemük elé tárult az a látvány, amelyet pompájával a templom és monumentalitásával a sziklafal nyújtott. Ez a látvány éles ellentétben volt a zsidók egyszerű vallásossága és a pogány civilizációban elfogadott császári kultusz ragyogása között. A szikla tetején álló Jupiter-templom és az ékes város a császári hatalmat önkéntelenül is demonstrálhatta az egyszerű halászembereknek. Ebben az éles kontrasztban vallotta meg Péter Jézus istenfiúi voltát, valamint azt, hogy Jézus a Krisztus, azaz a "Felkent", amely cím a Római Birodalomban csak a császárt illethette, aki Jupiter fia, s az Olimposz isteneinek uralkodója volt. Ebben a környezetben mondta Jézus azt, hogy az Egyház, Isten fiainak közössége, Péterre alapozódik, s az Alvilág hatalma sem korlátozza ebben. A sziklafal aljában lévő Pán-szentély, amelyben a legrémisztőbb (vö. a pánik szavunkkal) pokoli szertartások folytak, szolgáltatta erre a megfelelő szimbolikát. A bűnös világ (Jupiter temploma), és az Alvilág (Pán szentélye) az az erő, amellyel az Egyháznak majd szembe kell szállnia, de amellyel szemben vereséget nem szenvedhet. Most nézzük meg, hogy mikor történhetett ez a hitvallás, és a feleletül adott jézusi megbízás. A színeváltozás jelenetében előforduló furcsa kérés Péter szájából, hogy "ha akarod, csinálok itt három sátrat...", minden bizonnyal a zsidók sátoros ünnepére, a Yom Sukkot-ra utal, melynek része volt a gallyakból, levelekből való sátorkészítés, s ahol egy hetet kellett eltölteniük. (vö. Lev 23,39-43) Ha a színeváltozás ezen a napon történt, akkor ez fontos utalást tartalmaz a Krisztus és Péter közötti beszéd megértéséhez. A színeváltozás közvetlenül a cezáreai események után történt, méghozzá pontosan egy héttel később. Ez olyannyira fontos volt a szinoptikusoknak, hogy mindhárman pontosan megjelölik a két esemény közötti időt - ami rendkívül ritka. Máté és Márk azt írja: "hat nap múlva", Lukács pedig "mintegy nyolc napot" említ. Mindkét kifejezés egy hetet jelent. A Yom Sukkot előtti héten szintén egy ünnep, a zsidó liturgikus év legfontosabb ünnepe volt, az Engesztelés Napja, a Yom Kippur. Ennek az ünnepnek a központi cselekménye volt, hogy a főpap bevonul a Szentek Szentjébe, hogy kimondja a legszentebb nevet: JHVH, Jahve. Tehát fontos párhuzam van az engesztelés napi Isten nevének kimondása és Péter hitvallása között. Ezt további érv is erősíti. Jézus Péternek a Kéfa nevet adta, és ugyanez a neve annak a főpapnak is, aki ugyanezen a napon a Szentek Szentjében kimondta a tetragrammatont: Kaifás, akinek a neve az arám szikla szóból származik. Ráadásul, ami már a véletlenek sorának csodája lenne, hogy a minden hatalom jelképét, a Templom kulcsát a Szentek Szentjének egy üregében tartották. Ezt az üreget úgy nevezték: kifa. Tehát az időpont párhuzama rámutat arra, hogy Péter szerepe kivételes szerep. Jézus új Templomot épít, amelyet Péterre alapoz, s amelynek kulcsát őrá bízza, hogy kezében legyen az a hatalom, amellyel "megköt és felold" bármit. A főpap immár nem Kaifás, hanem Kéfás, azaz Péter. Így a Sirák könyvében található őskép aktualizálódik: Sir 50,1 Az Onija másképpen Oniász, amelynek mind írása, mind kiejtése nagyon hasonlít a Jónáshoz. Tehát nem véletlen, hogy Jézus csak itt szólítja így meg Pétert: "Simon, Jónásnak fia!" Egyébként Péter apjának János a neve (vö. Jn 1,42; 21,15).
Protestánsok, akik elismerik, hogy Péter az a sziklaKörülnézve a protestáns írók és teológusok között, azt tapasztaljuk, hogy Péter szerepének lekicsinylése egyáltalán nem egységes közöttük. Nézzük meg, hogy kik vallják a mátéi szöveg magyarázatát ugyanúgy, mint a katolikus írásmagyarázók, s ahogy azt mi most kifejtettük, hozzátéve azt is, hogy a felsorolt nevek csak példák, amit folytatni is lehet: Johann Peter Lange (1802-1884): német evangélikus teológus. Carl Friedrich Keil (1807-1888): német evangélikus bibliakommentátor. Henry Alford (1810-1871): anglikán teológus, hittudós, bibliafordító. John A. Broadus (1827-1895): baptista író, a Southern Baptist Theological Seminary professzora. Marvin Vincent (1834-1922), metodista, majd presbiteriánus, a görög nyelv professzora, a New York-i Union Theological Seminary professzora. Gerhard Kittel (1888-1948): evangélikus bibliatudós, a görög nyelv professzora. W. F. Albright (1891-1971): methodista bibliai régész és Kelet-kutató, teológus, biblia-fordító. Suzanne de Dietrich (1891-1981): presbiteriánus teológus. Oscar Cullmann (1902-1999): protestáns teológus. A Péter: Tanítvány, Apostol és Vértanú (Pierre, disciple, apőtre, martyre, Paris, 1952.) című írása mérföldkő. Nagyon alapos bibliai elemzéssel szinte porrá zúzza a Mt 16,18-hoz kapcsolódó klasszikus protestáns értelmezéseket. Igaz, akárcsak a többiek, a bibliai részt következetlenül csak Péterre értelmezi s a további Péter-utódokra már nem, valamint mint primus inter pares (első az egyenlők között) gondolta el Péter primátusát (ami szintén elfogadhatatlan). Mindazonáltal innentől kezdve a magasabb teológiai szinten is általánossá kezdett válni, hogy Jézus magát Pétert tette meg sziklának az evangélium szerint. Egy kissé keserűen megjegyezném itt, hogy ugyancsak e tájt egyre több (persze liberális) katolikus biblikus kezdte átvenni a már mondhatnánk régimódi protestáns nézeteket. Robert McAfee Brown (1920-2001): presbiteriánus, a vallásos tudományok Stanford-i professzora. R. T. (Dick) France (jelenleg nyugdíjas): anglikán, evangelikál, az oxfordi Wycliffe Hall vezetője volt, nagyon híres bibliakommentátor, bibliatudós. Gerhard Maier (1937-): konzervatív evangélikus püspök és teológus. William Hendriksen: a Keresztyén Református Egyház tagja, a Calvin szeminárium újszövetségi irodalom professzora. David Hill: presbiteriánus lelkész, magas rangú egyetemi előadó az angol Sheffield-i egyetem biblikum tanszékén. Craig L. Blomberg: (jelenleg is publikál), baptista lelkész, a Denveri Teológiai Szeminárium Újszövetség tanára. Donald A. Hagner (jelenleg is publikál): presbiteriánus, 1976 óta a Fuller teológiai szeminárium tanára. Donald A. Carson (1946-): baptista, az Újszövetség professzora, a Trinity Evangelical Divinity School tanára. J. Knox Chamblin (jelenleg is publikál): presbiteriánus, az Újszövetség professzora, a Reformed Theological Seminary tanára. E közismert és neves tudósokon kívül közismert és neves protestáns bibliakommentárok is hasonlóan gondolkodnak. Pl.: Peake's kommentár (1962), amit Matthew Black és Harold Henry Rowley szerkesztett. New Bible kommentár (1994), aminek szerkesztői: Donald A. Carson, R. T. France, J. A. Motyer, és G. J. Wenham. Az ezektől a szerzőktől származó idézeteket el lehet olvasni az írás végén. De lássunk most is egy kis ízelítőt! Alábbiakban idézem Marvin Vincent, a híres protestáns tudós szavait, amelyben maga először veti el a meggyökeresedett nézetet, s vallja meg, hogy a katolikus vélemény a helytálló. Az idézet a Word Studies in the New Testament (Grand Rapids, MI: Eerdmans, 1946 (orig. 1887), 4 vols., vol. 1, 91-92;) című művéből származik (a kiemelések követik az eredetit):
Egy kis exegézisA szöveg vizsgálatánál egy gyönyörű szerkezetre is felfigyelhetünk, amely érvelésünket tovább erősíti. A Máté evangélium egésze szerkezetileg egy csodálatos, csiszolt gyémánthoz hasonlít. Nemcsak az egész mű struktúrája, hanem belső dialógusainak, történeteinek is nagyon pontos, üzenetet is hordozó szerkesztése is figyelemreméltó. Ezt figyelhetjük meg ennél a résznél is:
A szövegben két csúcspont található: egyrészről Péter kinyilatkoztatása az Atya által Jézusról, másrészről Jézus kinyilatkoztatása Péterről. Mind a két kinyilatkoztatás arra ad választ, hogy ki is az illető valójában, mi is az ő hivatala. Az előzményben Jézus felteszi tanítványainak a kérdést: Kinek tartják őt az emberek? A válaszban először a tanítványok az általános véleményeket adják meg: Keresztelő János, Illés, Jeremiás vagy valamilyen próféta. Péter azonban kimondja a helyes választ: Jézus a Krisztus. Fel kell figyelnünk arra, hogy itt lényegében nem Jézus Isten-voltáról beszél Péter, hanem Jézus hivatását adja meg: ő a Krisztus, azaz a Felkent, a Megváltó. Ez nem Jézus személyneve, az majd csak a későbbikben válik azzá (is). Ez a Fiú megtestesüléséhez tartozó szerepköre, egy lényegében evilági feladat hivatala, tisztsége, címe, amelyben viszont magával az élő Istennel van közvetlen kapcsolatban, hiszen Krisztus az Ő Fia, Krisztus a mindenkori alap az Istennel való kapcsolatban. Válaszul Jézus a választ megadóhoz, Péterhez fordul, hogy most ő adjon kinyilatkoztatást ( "én is mondom...") Péterről. Úgy, ahogy Péter megadta a választ Jézus hivatalára, úgy adja meg Jézus is a választ Simon hivatalára: Péter, azaz Szikla vagy. Amelynek kapcsolata az Egyházhoz a mindenkori alap. Mindkét esetben egy emberi valóság van egy misztikumhoz, egy Istenhez és az üdvtörténethez kapcsolódó hivatallal, ranggal, címmel, tisztséggel összekapcsolva. Jézus, az embernek fia a Krisztus, míg Simon, Jónásnak fia Péter. Mindkét tagmondat (Te Krisztus vagy... / Te Péter vagy...) teljesen egyenértékű, és párhuzamos egymással, azaz, ha azt mondjuk, hogy itt nem Péter személyére épül az egyház, akkor Krisztus személyétől is (logikailag) el kellene vitatni, hogy ő az élő Isten Fia. Hogy hivatalról van szó a névadás mögött, azt a Péterhez kapcsolódó ígéretek is igazolják. öt ígéretet kapcsol Jézus a Péter névhez, és mind az öt ígéret valamilyen hatalom (isteni törvény) átadása is, azaz olyan képesség és törvényesség, amellyel valami felett valakinek hatalma van: 1) Simont Sziklává teszi Jézus. A szikla a bibliai jelképrendszerben az erőt, a biztonságot, a maradandóságot, a megrendíthetetlenséget fejezi ki. Ez hatalom a múlandóság, a bizonytalanság felett. 2) Jézus őrá építi az Egyházát, azaz ő az alap. Az alapkő szintén az erő és a biztonság kifejezése, de emellett az egység, és minden azonosság eredetének jele is, minden további fejlődés, épülés alapja. Ez hatalom az egész épület és építkezés felett. 3) Az Alvilág kapui nem vesznek az Egyházon erőt, és ez a Szikla-voltnak köszönhetően történik. Ez egyértelmű, hogy az Alvilág feletti hatalmat fejezi ki, ami jelen esetben a sátáni ellenséges erőket, és azok pusztítását jelképezi. Pázmány szerint a pokol kapui az összes hatalom, mely a pokol kapuján csak kirohanhat. Az Alvilág a gonoszság és a halál, a kapu pedig minden hadititok tudója, hiszen a haditanácsot a kapunál tartották. 4) Péternél vannak a Mennyek Országának kulcsai. A kulcsoknak a birtoklása teljeskörű jogi hatalmat fejezett ki, ez esetben az Egyház felett. Ezt a következő részben aprólékosan ki fogom fejteni. 5) Péter (egyedül is) birtokolja az oldás-kötés jogkörét. Az oldás-kötés hatalma pedig hatalom a büntetés és a megbocsátás felett. Ezek azért vannak megemlítve, mert maga a Kéfa-Péter cím nem lehetett egyértelmű, legalábbis olyan egyértelmű, mint volt a Krisztus cím. A Krisztus címhez szintén a hatalombirtoklás kapcsolódik: a Krisztus, azaz felkent cím abban az időben királyi cím volt, s amely egy mindenek feletti hatalmat jelent.
Mit mondanak erről az ókeresztény írók? "Simon Péter válaszolta és mondta: "Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia". Jézus erre válaszolta és mondta neki: "Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám, aki a Mennyben van. Én is mondom neked: Kéfás vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.""
"Rejtve maradt valami Péter előtt, akit a felépítendő egyház sziklájának neveztek, aki megkapta a mennyek országának kulcsait és azt a hatalmat, hogy oldjon és kössön a mennyben és a földön?"
(már montanista eretnekként írta Callixtus pápának) "mert az Úr a következőket mondotta Péternek: 'Erre a sziklára fogom Egyházamat építeni' ... 'Neked adom a mennyország kulcsait' vagy 'Amit megkötsz, vagy feloldozol a földön, az meg lesz kötve, vagy föl lesz oldozva a mennyben', ezért azt tételezted föl, hogy a kötés és oldás hatalma rád, vagy Péterrel kapcsolatos bármely egyházra szállt át... Miféle ember vagy te, hogy felforgatod és megváltoztatod az Úr nyilvánvaló szándékát, minekutána ő személyesen ruházta ezt Péterre. Rád építem egyházamat - mondja - és neked adom a kulcsokat."
"és Péter, akire Krisztus Egyháza épült, ami ellen az alvilág kapui sem vesznek erőt"
"Eme Lélek által mondta Péter azokat az áldott szavakat, hogy 'Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia', és eme Lélek által lett az Egyház sziklája megalapozva."
"Nézz [Péterre], az egyház hatalmas alapjára, a legszilárdabb sziklára, melyre Krisztus az Ő egyházát helyezte."
"Az Úr mondta Péternek: 'Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.' [Mt 16,18-19]. ... Őrá építette az egyházat, neki parancsolta meg először nyája legeltetését [Jn 21,17], és noha az összes apostolnak ugyanolyan hatalmat adott, mégis egy tanítói széket alapított, és tekintélyével az egy egység egy alapját és eredetét határozta meg. A többi [apostol] is az volt, ami Péter, de az elsőséget Péter kapta, és így mutatkozik meg az egy egyház, és az egy szék. Pásztorok mindannyian, de egy nyáj van, amelyet az összes apostol közös egyetértéssel legeltet. Aki ezt a Péter-egységet nem tartja, az hogyan gondolhatja, hogy megtartja a hitet? Aki elhagyta Péter székét, amelyre alapozódott az egyház, az hiheti magáról, hogy az egyházban van?"
"Egy Isten, egy Krisztus és egy egyház van, valamint egy katedra, mely az Úr szava szerint Péterre helyeztetett. Másik oltárt emelni új papsággal az egy oltár és egy papság mellett nem lehet. Aki máshol gyűjt, az szétszór."
(vö. a Karthágói zsinat (Kr. u. 257) 70. levelével, ahova ez a rész szintén bekerült.) "... mivel egyrészt a keresztség egy, másrészt a Szentlélek is egy, és az Egyház szintén egy, amelyet Krisztus, az Úr Péterre alapított, az egység forrására és alapjára."
"(István pápa) ... dicsekedett püspökségének színhelyével és azt állította, hogy ő Péter utóda, akire az Egyház alapjait helyezték... István, aki hirdeti, hogy birtokolja Péter tanítói székét annak örökébe lépve..."
"...a legerősebb és legnagyobb apostolt - aki erényessége miatt a többiek szószólója volt -, Pétert vezette Rómába"
"Péter, akire Krisztus Egyháza épült, melyen az alvilág kapui sem vesznek erőt"
"... a tanítványok főjét... az Úr kiválasztotta és alapnak tette meg, sziklának és az Egyház épületének nevezve őt"
"Óh (Péter), az Egyház áldott alapja, amelynek szikla lett új neve és a szikla megalkotása által megsemmisíti a pokolbeli törvényeket, a pokol kapuit és a halál minden korlátját! óh, áldott mennyei ajtónálló, akinek ítéletére lett bízva az örökkévaló kapuk kulcsa és akinek a földön való kormányzása a mennyország előlegezett tekintélye, úgy, hogy bármit megköt vagy felold a földön, az ugyanúgy érvényes lesz a mennyországban is!"
"Áldott Simon, aki a Titok megvallása után az Egyház alapkövének lett állítva, és megkapta az Ország kulcsait..."
"A megfelelő egység érdekében, az áldott Péter, akinek elegendő volt, hogy miután az ő tagadása után elnyerte az egyedüli bűnbocsánatot, kiérdemelte az összes apostol előtti hivatalt, egyedül ő kapja meg a mennyek országának kulcsait, hogy összeköttetésben legyen a többivel."
"Az Úr egy kicsit korábban Péterhez szólt; egyhez szólt, mert egyből alapíthat egységet, amit később megoszt a többivel is"
"Simon, én tanítványom, a Szent Egyház alapjává teszlek téged. Nem véletlenül neveztelek el Péternek (Kéfának), mert te fogod alátámasztani az egész építményt. Te vagy azok felügyelője, akik a földön egyházat akarnak építeni nekem. Neked adtam az Országom kulcsait. Íme, megkaptad a hatalmat az összes kincsem felett."
"[Péter] Az apostolok között az első, a szilárd kőszikla, amelyre az Egyház épült."
"Péter, amely sziklán Jézus megígérte, hogy megépíti az ő egyházát."
"Ámbár nagyságod elijeszt engem, mégis, kegyességed magához vonz. A paptól kérem az áldozat megőrzését, a pásztortól a báránynak járó védelmet. El minden elbizakodottsággal; vesd el a római méltóság állapotát magadtól. A halász utódjához szólok, a kereszt tanítványához.Amint nem követek más vezért, mint egyedül Krisztust, így nem közösködöm senkivel, csak Szentségeddel, azaz Péter székével. Mivel jól tudom, hogy ez az a szikla, melyre az Egyház épült. Ez az a ház egyedül, ahol a húsvéti bárányt jogosan eszik. Ez Noé bárkája és aki nincs benne, elpusztul, ha jő az áradat."
"Látod Krisztus tanítványait, mind fenséges, a kiválasztásra érdemes, az egyik neve Péter (szikla), és rá vannak bízva az Egyház alapjai, a másik az, akit Jézus a legjobban szeretett, és keblén nyugodott, és a többi elviseli az ő elsőségüket."
"... Úgy véltük azt is ki kell jelentenünk, hogy bár a földön elterjedt egyetemes katolikus Egyház olyan, mint Krisztus egyetlen menyegzős szobája, mégis a szent római Egyházat semmiféle zsinati határozat nem állította a többi egyház élére, hanem az Úr és Megváltó evangéliumi szavából nyerte el a primátust: Te vagy Péter, mondta, és erre a sziklára fogom építeni Egyházamat, és a pokol kapui nem fognak erőt venni rajta, és neked adom a mennyek országának kulcsait... Péter apostol első széke tehát a római Egyház, amelyen nincs szeplő, sem ránc, sem más efféle."
"Péter egyedül kapta meg a kulcsokat, mint az apostolok közül az első."
"Csakugyan illő volt, hogy ő (Pál) alig várta, hogy lássa Pétert; mivel ő volt az első az apostolok között, és az üdvözítő őt bízta meg az egyházak gondviselésével."
"Bár minden apostol megkapta a mennyek országának kulcsait, mégis a tizenkettő közül egyedül Péter lett kiválasztva, hogy mint fő, kizárja a szakadás lehetőségét."
"A papokat Péter székétől számolják. és az atyák eme rendjében látható, hogy kik léptek örökébe a sziklának, amelyen a pokol erői sem vesznek erőt."
"Mivel Péterben ezek az emberek (a katharok) nem hajlandók felismerni a Sziklát és nem akarják hinni, hogy az Egyház kapta meg a mennyek országának kulcsait, hagyták, hogy kezükből ezek a kulcsok kihulljanak."
"Amikor a Megváltó elrendelte, hogy meg kell fizetni azt, amit Őérte és Péterért járt, úgy látszott, hogy Ő mindenért megfizetett. Mivel a tekintély minden forrása az Üdvözítőben volt, így az Üdvözítő után ez mind megtalálható Péterben, mert Ő nevezte ki Pétert mindenek vezetőjének, úgy hogy ő lehessen az Úr nyájának pásztora."
"Péter emlékét ünnepeljük, aki az apostolok feje volt... Ő az a rendíthetetlen és legmegalapozottabb szikla, amelyre az üdvözítő az ő Egyházát építette."
"Péter az egyetlen, akinek a következőket mondotta: Te Péter vagy és erre a sziklára fogom Egyházamat felépíteni. Ahol tehát Péter van, ott van az Egyház, ahol az Egyház van, ott nincs halál, hanem örök élet van."
"Végül, az ördög megkísértése után, Péter az Egyház fölé lett helyezve."
"Az apostolfejedelmekhez (coryphaei) siettünk: Péterhez, a hit alapjához, Pálhoz, a választott edényhez."
"Péter, aki az apostolok feje, az első az Egyházban, Krisztus barátja, aki nem embertől kapta a kinyilatkoztatást, hanem az Atyától... Ő Péter, s amikor Pétert mondok, akkor a törhetetlen Sziklára, a rendíthetetlen alapra gondolok, a nagy apostolra, a tanítványok főjére, akit elsőnek hívtak, s akinek elsőként engedelmeskedtek."
"Péter, az apostoli kórus karmestere, a tanítványok szája, a hit alapja, a hitvallás támpontja, a világ halásza, aki kihúzott bennünket a tévedés mélységéből a mennybe, ő, aki mindenütt buzgó és merészséggel teli, de talán nem is merészséggel, hanem inkább szeretettel teli volt."
"Ő (Péter) lett az Egyház alapjává téve"
"Péterre lettek bízva az Egyház kulcsai, pontosabban a Mennyország kulcsai, s őrá lett bízva az emberek sokasága... Ezért Péter az apostolok feje, a rendíthetetlen alap, a törhetetlen szikla, az első az Egyházban, a legyőzhetetlen kikötő, a rendíthetetlen torony... akire az Egyház lett bízva, az Egyház pillére, a hit kapuja, az egész világ tanítója... Péter az az oszlop, az a bástya."
"Ez a Péter, akinek Krisztus szabadon adományozott egy részt az ő nevéből. Azaz miként Krisztus a szikla, ahogy Pál Apostol tanította, úgy Péter is sziklává lett téve, mikor az Úr ezt mondta: Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat."
"Kétségen kívül és valójában ismert minden időkben, hogy a szent és legáldottabb Péter, az Apostolok fejedelme és feje, a hit pillére, és az egyetemes Egyház alapja, megkapta a királyság kulcsait a mi Urunktól, Jézus Krisztustól, az emberiség üdvözítőjétől és Megváltójától, s hogy neki adta a bűnök feletti oldó és kötő hatalmat, aki, miképpen kezdetben, most, és mindörökké él és ítél az ő utódaiban. A szent és legáldottabb Celesztin pápa eme rend értelmében az ő utódja és tartja az ő hivatalát."
"A többiek előtt ő (Péter) oly módon lett felszentelve - sziklának, alapnak neveztetett, a mennyek országa ajtónállójának és a kötés meg oldás döntőbírájának jelöltetett, kinek ítélete megtartja érvényességét a mennyben is -, hogy a misztikus címekből megismerhessük Krisztussal való kapcsolatának jellegét. Krisztus a mai napig hatásosabban teljesíti mindazt, ami Péterre rábízatott. Péter feladatának és megbízatásának minden részét végrehajtja, Őbenne és Ővele, és ezek által ő, Péter is megdicsőül. És így, mi (Leó), ha valamit helyesen teszünk és helyesen rendelünk el, ha valamit is megnyerünk Isten kegyelméből mindennapos esedezésünkkel, ez annak a Péternek a munkájából és érdemeiből adódik, akinek hatalma él és akinek tekintélye uralkodik az ő székében."
"Minélfogva a legszentebb és legáldottabb Leó, a nagy és tekintélyes Róma érseke, általunk és a mostani legszentebb zsinat által, a háromszor áldott, minden dicsőséggel teli Péterrel, az Apostollal együtt, aki a Katolikus Egyház sziklája és alapja és az igaz (orthodox) hit alapja..."
"Vajon neked, aki a papság legfelső fokára vagy helyezve, annyira elkerülte volna a figyelmedet a katolikus kútfő igazsága, hogy nem látod meg rögtön: te szakadár vagy, midőn az Apostoli Széktől eltávolodsz? Vajon te, aki a nép számára igehirdetésre vagy odahelyezve, annyira nem olvastad, hogy Krisztus, a mi Istenünk az Egyházat az apostolok fejedelmére helyezte rá, mint alapra, és ő úgy alap, hogy a pokol kapui vele szemben nem lehetnek erősebbek? [vö. Mt 16,18] Hogyha olvastad, mit hittél, hol van még ezenkívül Egyház, amelyben mint egyben ti. az összes Apostoli Székek vannak, akiknek egyformán engedélyezve lett a kötés és az oldás hatalma, miként annak, aki a kulcsokat kapta? De annak okáért az elsőt, amit egynek adott, egyszersmind az összesnek adta, hogy Szent Ciprián vértanú megállapítása szerint, aki ugyanerről értekezett, meg legyen mutatva, hogy az Egyház egy. Tehát te hová tévelyedtél már el, elszakadva az Egyháztól, kedves barátom Krisztusban; vagy milyen reményed volt üdvösséged illetően?"
"Egy levél másolatát küldi a szent VI. Egyetemes Zsinat Agathónnak, az öreg Róma legáldottabb és legszentebb pápájának. Amiatt Neked, mint az Egyetemes Egyház első székének a püspökének, mivel abbahagytuk tennivalóinkat, amióta szívélyesen kérted a hit erős sziklájának megalapozott megítélését, amint megismertük a te igaz hitvallásodat, olvasva azt a levelet, amit atyai Boldogságod küldött a legkegyesebb császárnak. És mi elismerjük, hogy az a levél isteni írás az Apostolok Főjétől, s ennek alapján űztük ki a sok tévedés eretnek szektáit, amelyek mostanában támadtak."
Mit mondanak erről mások?Protestáns tanúságokThe New Bible Dictionary (Protestáns) (Szerk.: J.D. Douglas, Grand Rapids, MI: Eerdmans, 1962. 972. o.) "... hogy a szikla maga Péter... megtalálható csakúgy a korai, mint más (magyarázatokban), ugyanis Tertullianus és a vagy római vagy karthágói püspök, aki ellen Tertullianus mennydörgött a De Pudicitia-ban, elfogadja ezt, bár különböző következtetésekkel. Ennek az érvényessége azon alapul, hogy a Mt 16,19 egyes számban van, és közvetlenül Péternek van címezve... Sok protestáns magyarázó, beleértve a híres Cullmannt, ez utóbbi nézetet tartja."
Marvin R. Vincent: Word Studies in the New Testament (Protestáns) (Grand Rapids, MI: Eerdmans, 1946 (orig. 1887), 4 vols. 1:91-92) "A szó se nem Krisztusra utal, mint sziklára, amellyel megkülönböztette azt Simontól, egy kőtől, se nem Péter hitvallására, hanem Péterre magára... Az a célzás, hogy a petra szó Krisztus, erőltetett és mesterséges. A szó nyilvánvalóan Péterre utal. A nyomatékos erre értelemszerűen a legközelebbi antecedensre (előzményre) utal; és ezenkívül így a metafora is elmosódik, minthogy Krisztus itt nem alapként, hanem építészként tűnik fel: 'Erre a sziklára építem.' Továbbá, bár Krisztus a nagyszerű alap, a fő szegletkő, azonban az Újszövetség írói felismerték, hogy nem helytelen az olyan szóhasználat, amelyben Krisztus egyházának tagjaira alkalmaznak bizonyos terminusokat, amelyeket Krisztusra is alkalmaztak. Például Péter maga hívja Krisztust élő kőnek (1Pét 2,4), s majd az 5. versben az egyházat szólítja élő köveknek ... Az a magyarázat egyaránt tarthatatlan, miszerint a petra Simon hitvallására utal. Mind a szójáték, mind a szöveg természetes olvasata ellene van ennek, és ezenkívül nincs összhangban azzal a ténnyel, hogy amióta csak az egyház épül, mindig hitvallókra - élő emberekre, s nem hitvallásokra épül...
Encyclopaedia Britannica (1985) (Protestáns) (D. W. O'Connor, a cikk szerzője protestáns, és a Peter in Rome: The Literary, Liturqical & Archaeological Evidence (1969) című könyv szerzője.) "Bár a múltban néhány szaktekintély azt tartotta, hogy a szikla kifejezés magára Jézusra vagy Péter hitére vonatkozik, a mai tudósok túlnyomó többségének közös véleménye az, hogy a legnyilvánvalóbb és a leghagyományosabb nézetnek kell lennie a magyarázatnak, mégpedig, hogy a szikla Péter személyére vonatkozik."
Wycliffe Bible Commentary (Protestáns) (Szerk.: Charles F. Pfeiffer és Everett F. Harrison, Chicago: Moody Press, 1962. 959. o.) "Egy másik általános nézet a protestánsok között (Alford, Brodaus, Vincent), miszerint Péter... a szikla."
New Bible Commentary (Protestáns) (Szerk.: D. Guthrie, és J.A. Motyer, Grand Rapids, MI: Eerdmans, 3rd edition, 1970 {Reprinted, 1987, as The Eerdmans Bible Commentary}. "Néhány magyarázó... itt Jézusra vonatkoztatja a sziklát, de a szövegkörnyezet ez ellen van. Az se valószínű, hogy Péter hitét vagy Péter hitvallását jelenti. Ez kétségtelenül Pétert magát jelenti, aki szikla lett, de Péter hitvalló, hű és engedelmes... A vezető szerep, amellyel Péter viselkedik, végig megmutatkozik az Apostolok cselekedeteinek kezdeti szakaszaiban." (6:837) Donald Guthrie, brit evangelikál, a London Bible College Újszövetség tudósa J. Alec Motyer, presbiteriánus, a Bristoli Trinity College vezetője, biliakommentátor.
Anchor Bible (William F. Albright és C.S. Mann) (Protestáns) (Anchor Bible, Garden City, NY: Doubleday, 1971, vol. 26, 195,197-198.) "A 19. vers hátterének vizsgálatánál... el kell vetnünk azokat a felekezeti magyarázatokat (azaz a felekezetek nézetei miatt elfogult magyarázatokat), amelyek megpróbálnak úgy tekinteni a sziklára, mint ami a hitet, vagy Péter messiási hitvallását jelenti... A szakasz általános értelme elvitathatatlan... Péter az a szikla, amelyen az új közösség fel fog épülni, és ebben a közösségben Péter 'oldó és kötő' tekintélyű döntését úgy alkalmazzák, mint amit a mennyben hoztak. Az ő tanítását és fegyelmi tevékenységét a Lélek fogja irányítani, hogy a Mennyország akaratát hajtsák végre." William F. Albright, híres methodista bibliai régész és Kelet-kutató, teológus, biblia-fordító.
Robert McAfee Brown: A Pope for all Christians? (Protestáns) (szerk.: Peter J. McCord, New York: Paulist Press, 1976, Bevezetés, 7) "A protestánsok most tanulják, hogy a Mt 16-ban lévő döntő szakasz a szikláról, amelyen az egyház épül, csaknem biztosan magára Péterre vonatkozik, és nem az ő hitére." Robert McAfee Brown, presbiteriánus, a vallási tudományok professzora a Stanford-i egyetemen. (Ez a könyv egy ökumenikus tervezet, amelyben a pápaság nézetének számos perspektíváját nyújtják. Brown presbiteriánus és kiemelkedő ökumenikus harcos.)
Tyndale New Testament Commentaries (R.T. France) (Protestáns) (Főszerk.: Morris, Leon, Leicester, England: Inter-Varsity Press/Grand Rapids, MI: Eerdmans Pub. Co., 1985, vol. 1: Matthew, R.T. France, 254, 256.) "Jézus most összefoglalja Péter jelentőségét egy névben: Péter... Ez nem annyira Péter karakterét írja le (ő nem bizonyult 'szikla-szerűnek' a stabilitás és a megbízhatóság értelmében), hanem feladatát Jézus egyházának alap-köveként. A "szikla", "petra" nőnemű szót szükségképpen hímneműre, "petrosz"-ra (kő) kellett változtatni, hogy egy férfi neve legyen, de a szójáték félreérthetetlen (és az arámban még inkább így van, ha a "kepha" ugyanazon formája fordul elő mindkét helyen.) A csak protestáns túlreagálás a római katolikus igényre... mely szerint a Péternek mondottak a későbbi római püspökökre is érvényesek, néhány olyan állításhoz vezettek, miszerint a "szikla" egyáltalán nem Péter, hanem a hit, amelyet éppen megvallott. A szójáték, és a szakasz teljes szerkezete azt követeli meg, hogy ebben a versben Jézus kijelentése Péterről teljesen ugyanolyan legyen, mint a 16. versben Péter kijelentése Jézusról... Péterre, és nem a hitvallására alkalmazza a szikla metafórát... Péter lett Jézus új közösségének alap-köve... amely örökké tart."
Expositor's Bible Commentary (D.A. Carson) (Protestáns) (Főszerk.: Frank E. Gaebelein, Grand Rapids, MI: Zondervan, 1984, vol. 8: Matthew, Mark, Luke (Matthew: D.A. Carson), 368.) "A "petrosz"... És a "petra"... változása alapján... sokan megpróbálták kikerülni, hogy Pétert azonosítsák a sziklával, amelyen Jézus építi az ő egyházát. Péter csupán egy "kő", állították; csak Jézus maga a "szikla"... Mások más különbségeket tettek magukévá... Azért ha ez nem egy protestáns reakció volt a római katolikus magyarázat túlzásaira, gyanús, hogy sokan bármit és bárkit megtettek "sziklának" csak Pétert nem..." Jóllehet az igaz, hogy a "petrosz" és a "petra" "követ" és "sziklát" jelenthet a korábbi görög nyelvben, azonban a különbség nagyrészt visszaszorult a költészetbe. Ezenkívül az alapul szolgáló arám nyelv ebben az esetben kétségbevonhatatlan; és a legvalószínűbb, hogy a "kepha" szót használták mindkét tagmondatban ("te kepha vagy, és ezen a kephán"), mivel ez a szó volt használva mind a névre, mind a "sziklára". A Pesitta (az arám nyelvvel rokon szír nyelven írt Szentírás) nem tesz különbséget a két szó között a mondatban. A görög különbséget tesz a "petrosz" és a "petra" között, de egyszerűen azért, mert megpróbálta megőrizni a szójátékot, és a görögben nőnemű "petra"-t nem lehetett túl jól egy hímnemű névre alkalmazni...
Zondervan NIV Bible Commentary (Donald A. Carson) (Protestáns) (Zondervan NIV Bible Commentary - New Testament, vol. 2. Grand Rapids, MI: Zondervan, 1994. 78. o.) "A Péter (petrosz - jelentése: "szikla" Strong: 4377) szó hímnemű, és Jézus második kijelentésében a nőnemű petra szót (Strong: 4376) használta. E változás alapján sokan megpróbálták kikerülni, hogy Pétert azonosítsák a sziklával, amelyen Jézus építi az ő egyházát. Mégis, ha ez nem egy protestáns reakció volt a római katolikus magyarázat túlzásaira, gyanús, hogy sokan bármit és bárkit megtettek "sziklának" csak Pétert nem." (Carson és France széles körben úgy ismertek, mint a mai protestantizmus két legbrilliánsabb Szentírás kommentátora. Többek között a múlt három kiemelkedő bibliatudósa, az anglikán Henry Alford (1810-71), a lutheránus Johann Keil (1807-88) és Gerhard Kittel (1888-1948), ugyanezen a nézeten van a Mt 16,18-ról.)
Peter in the New Testament (Protestáns) (Szerk.: Raymond E. Brown, Karl P. Donfried, és John Reumann, Minneapolis: Augsburg Pub. House / New York: Paulist Press, 1973, 92-93.) "Pontosan a "Kepha"/"kepha" arám azonossága miatt kétségtelen, hogy a szikla, amelyen az egyház épül, Péter volt. Igaz ez Máténál is, akinél a görögben apró különbség van a "Petrosz"/"petra" között? A valószínűleg legáltalánosabb nézet szerint igen... értelmetlen lenne felsorolni az összes kommentárt, amely ezt a nézetet tartja, de ez található a népszerű Peake's Commentary on the Bible (K. Stendahl) (2nd rev. ed.; London: Nelson, 1962), p.787) egykötetes kommentárban is." Karl P. Donfried, evangélikus, a vallási és szentírási irodalom docense számos egyetemen (Smith, Amherst, Brown, Yale).
Richard Baumann (Evangélikus író) (To see Peter. translated by John M. Oesterreicher, New York: David McKay Co., 1953, 105-106.) "Luther... a péteri hivatal elvetését Krisztus Mt 16-ban lévő kijelentésének hibás értelmezéséből vette... Azonban manapság elismerjük Luther tévedését és feladjuk az álláspontját. "Az antikatolikus polémia erőszakot tesz az Úr kijelentésén, mivel a Sziklát, amelyre Jézus építi az Ő közösségét, nem Péterre, hanem az ő hitére és hitvallására értelmezi... Az, amiről mindazonáltal beszélnek a Mt 16-ban, az ember, akire Jézus rábízza az Ő munkáját" - írja a protestáns teológus, Adolf Schlatter (Der Evangelist Matthaus (Stuttgart, 1929), 507 ff..)" [Richard Baumann a Sammlung mozgalom tagja volt a lutheránusok között Németországban az 1950-es évek végén, aminek a célja - a Befejezetlen reformáció című könyv szerint - "újraegyesíteni a megosztott kereszténységet és... imádkozni és cselekedni a reményben, hogy a reformáció egyházai, a saját beteljesülésükért és Isten teljes Egyházának jövőbeli jólétéért, megtalálhassák nélkülözhetetlen helyüket az Egy, Szent, Katolikus és Apostoli Anyaszentegyházon belül" Egy kölcsönös elismerést és egy új kapcsolatot kell kialakítani, amit a reformáció előtti Római Katolikus Egyház alapozott meg ... csakis olyan mértékben, amilyen mértékben komolyan vesszük az igazság kérdését, és így remélhetjük, hogy győzedelmeskedünk az egyházak, továbbá a protestantizmuson belüli különbségeken."]
G.K. Chesterton (Anglikán irodalmár*) (G. K. Chesterton, Eretnekek, (1905), Szent István Társulat, Bp. 1991. 39. o.) "Midőn Krisztus egy jelképes pillanatban megalapította az Ő társadalmát, szegletkőül nem a ragyogó elméjű Pált vagy a misztikus Jánost választotta, hanem egy köntörfalazót, egy sznobot, egy gyávát, egyszóval: egy embert. és erre a sziklára építette az Ő Egyházát, és a poklok kapui nem vesznek erőt rajta. Birodalmak és királyságok buktak el annak az eredendő és állandó gyengeségnek következtében, hogy erős emberek erős emberekre alapították őket. Ám egyetlen dolgot, a történelmi Keresztény Egyházat egy gyenge emberre alapították, s épp ezért elpusztíthatatlan. Mert nincs olyan lánc, mely erősebb lenne, mint a leggyengébb láncszeme...." [*Chesterton a könyv írásakor (1905) még nem volt hivatalosan katolikus. Csak 17 évvel később, 1922-ben lépett be a Katolikus Egyházba.]
William Hendriksen (református, a Kálvin Szeminárium újszövetségi irodalom tanszékének professzora) (New Testament Commentary: Exposition of the Gospel According to Matthew. Grand Rapids, MI: Baker, 1973, 647. o.) "A jelentése [a Mt 16,18-nak] ez: "Péter vagy, vagyis Szikla, és erre a sziklára, azaz rád, Péterre építem egyházamat." Urunk arámul beszélve valószínűleg így mondta: "Én is mondom neked, Kepha vagy, és erre a kephára építem egyházamat." Jézus tehát megígéri Péternek, hogy egyházát őrá fogja építeni! Én elfogadom ezt a nézetet."
Gerhard Maier (német evangélikus püspök és teológus) ("The Church in the Gospel of Matthew: Hermeneutical Analysis of the Current Debate". Biblical Interpretation and Church Text and Context. Flemington Markets, NSW: Paternoster Press, 1984. 58. o.) "Manapság széles körű konszenzus mutatkozik - a szöveg szavai alapján ... abban a tekintetben, hogy az ígéret Péternek mint személynek szól. Ebben a kérdésben liberális (H. J. Holtman, E. Schweiger) és konzervatív (Cullmann, Flew) teológusok is egyetértenek, csakúgy mint a római katolikus exegézis képviselői."
Johann Peter Lange (német evangélikus teológus) (Lange's Commentary on the Holy Scriptures: The Gospel According to Matthew, vol. 8. Grand Rapids, MI: Zondervan, 1976. 293. o.) "Az Üdvözítő kétségtelenül mindkét esetben az arám kepha szót használta (ezért a görög Kephas Simonra vonatkozik, Jn 1,42; vö. 1Kor 1,12; 3,22; 9,5; Gal 2,9), amely sziklát jelent mind tulajdonnévként, mind köznévként... A megfelelő fordítás tehát így szólna: "Te Szikla vagy, és ezen a sziklán" stb."
John A. Broadus (baptista író) (Commentary on the Gospel of Matthew. Valley Forge, PA: Judson Press, 1886. 355-356. o.) "Sokan erősködnek azon a különbségen, amely a két görög szó között van - te Petrosz vagy, és ezen a petrán -, és azt tartják, hogy ha a szikla Pétert jelenti, akkor vagy a petroszt, vagy a petrát kellett volna mindkétszer használni, és hogy a petrosz egy különálló követ vagy egy letört szikladarabot jelent, míg a petra a masszív szikla. Csakhogy ez a különbségtétel csaknem teljesen a költészetbe szorult, míg a hétköznapi beszédben a petrosz helyett a lithosz szót használták; tehát a különbséget nem kell figyelembe venni. Azonban a legfontosabb válasz az, hogy Urunk kétségtelenül arámul beszélt, amelyben nem tudunk ilyen különbségtételről (ami a nőnemű petra és a hímnemű petrosz között van a görögben). A Pesitta (nyugat arámi nyelven) így adta vissza: "Te kipho vagy, és ezen a kipho-n". A keleti arám nyelvben, amelyet Krisztus idejében Palesztinában beszéltek, elkerülhetetlenül hasonlóképpen szól: "Te kepha vagy, és ezen a kepha-n"... Beza felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy ez hasonlóképpen van franciául is: "te Pierre vagy, és ezen a pierre-n"; illetve Nicholson (E. W. Nicholson) azt ajánlotta, hogy így kellene mondani: "Te Piers vagy (Péter óangolul), és ezen a pier-en (pillér angolul)"."
J. Knox Chamblin (presbiteriánus, a Református Teológiai Szeminárium Újszövetség professzora) ("Matthew" Evangelical Commentary on the Bible. Grand Rapids, MI: Baker, 1989., 742. o.) "Azokon a szavakon, hogy "ezen a sziklán" Jézus nem magát értette, nem is az ő tanítását, se az Atyaistent, se Péter hitvallását, hanem Pétert saját magát. A kifejezést közvetlenül megelőzi egy közvetlen és nyomatékos utalás Péterre. Minthogy Jézus önmagát az építővel azonosítja, a szikla, amelyre ő épít, a legtermészetesebb értelemmel valaki (vagy valami) más, mint Jézus. Az ezen mutatószó vagy arra mutat rá, ami Jézushoz fizikailag közel van, vagy arra, ami Mátéhoz szöveg szerint közel van, a legnyilvánvalóbb, hogy Péterre vonatkozik (18. vers), mint a távolabbi hitvallásra (16. vers). A 18. vers tagmondatai közötti kapcsolatot mégjobban megerősíti a szójáték: "Te Péter (gör. petrosz) vagy, és ezen a sziklán (gör. petra) építem fel egyházamat". Mint apostol, Péter kimondta a 16. vers hitvallását; mint hitvalló, megkapta Jézustól az "ezen a sziklán" elnevezést."
Craig L. Blomberg (baptista, a Denver-i Szeminárium Újszövetség professzora) (The New American Commentary: Matthew, vol. 22. Nashville: Broadman, 1992. 251-252. o.) "A Krisztusként elismert Jézus Simon rendeltetését a "Péter" (Petrosz = szikla) melléknévvel világítja meg. Nem ez az első, hogy Simont Péternek hívják (vö. Jn 1,42), de kétségtelen, hogy a legnevezetesebb. Jézus kijelentése, hogy "te Péter vagy", párhuzamos Péter hitvallásával: "te vagy a Krisztus", mintha csak azt mondaná: "mivel te megmondtad, hogy ki vagyok én, én is megmondom, hogy ki vagy te". Az "ezen a sziklán" kifejezés csaknem biztosan Péterre vonatkozik, hiszen rögtön a neve után következik, csakúgy, mint "a Krisztus"-t követő szavak a 16. versben Jézusra vannak alkalmazva. Péter neve (Petrosz) és a "szikla" szó (petra) közötti szójátéknak a görögben csak úgy van értelme, ha Péter a szikla, és ha Jézus ennek az azonosításnak az értelmét magyarázta meg."
David Hill (presbiteriánus lelkész, és az angliai Sheffield Egyetem Biblia Tanszékének docense) ("The Gospel of Matthew". The New Century Bible Commentary. London: Marshall, Morgan & Scott, 1972. 261. o.) "Ezen a sziklán építem fel egyházamat: a szójáték az arám hagyományra megy vissza. Ez maga Péter, a Messiás-volt megvallója, akire Jézus építi az egyházat. A tanítvány a közösség mintegy alapkövévé válik. Olyan magyarázattal próbálkozni, miszerint a "szikla" valami más mint Péter személyesen (pl. a hite, az általa felfedett igazság) pusztán egy protestáns elfogultság, mivel a kijelentés egy finom megkülönböztetését mutatja be, ami igen valószínűtlen."
Suzanne de Dietrich (presbiteriánus teológus) (The Layman's Bible Commentary: Matthew, vol. 16. Atlanta: John Knox Press, 1961. 93. o.) "A 18. versben lévő szójáték a szakasz arám eredetére mutat. Az új név egy ígéretet tartalmaz. "Simon", az ingadozó és impulzív tanítvány Isten kegyelméből "szikla" lesz, amelyen Isten felépíti új közösségét."
Donald A. Hagner (Fuller Teológiai Szeminárium) (Matthew 14-28. Word Biblical Commentary, vol. 33b. Dallas: Word Books, 1995. 470. o.) "A szakasz értelemszerű olvasata, a Petrosz petra-ra történő szükségszerű váltás ellenére, egy szójátékot tételez fel a görögben (de nem az arámban, ahol ugyanaz a szó, a kepha szerepel mindkét helyen), ami szerint Péter az a szikla, akin az egyház épül... azokat a gyakori próbálkozásokat, amelyek - túlnyomórészt a múltban - tagadják ezt, és azt a nézetet pártfogolják, hogy a hitvallás a szikla... Úgy tűnik, hogy nagyrészt a szakasz iránti protestáns előítélet motiválta, mivel a római katolikusok ezzel igazolják a pápaságot."
A szikla, amelyen az alvilág kapui nem vesznek erőt (Idézi: Jáki Szaniszló: ... erre a sziklára... Ecclesia, 1991.) "Nincs, és sohasem volt ezen a földön olyan emberi alkotás, amelyik annyira megérdemelné a tanulmányozást, mint a Római Katolikus Egyház. Ennek az Egyháznak a történelme összekapcsolja az emberi civilizáció két nagy korszakát. Egyetlen más szervezet sem létezik már, amelyik visszavinne minket azokba az időkbe, amikor áldozati füst szállott fel a Pantheonból vagy amikor leopárdok és tigrisek ugráltak Flavius amphiteatrumában. A pápák hosszú sorával összehasonlítva, a legbüszkébb királyi családok is csak tegnapinak látszanak. Ezt a hosszú sort megszakítás nélkül követhetjük visszafelé: a pápától, aki Napóleont megkoronázta a XIX. században, a pápáig, aki Kis Pipint koronázta meg a VIII. században; és ez a dinasztia messze terjed Kis Pipin ideje előtt, amíg el nem vész a legendák homályában. Korban a velencei köztársaság áll a legközelebb hozzá. De összehasonlítva a pápasággal, a velencei köztársaság modern volt, és a velencei köztársaság eltűnt, a pápaság megmaradt. A pápaság megmarad, nem a felbomlás útján (rothadozva), nem is csak mint valami régiség, de tele van élettel és fiatalos erővel. A Katolikus Egyház ma is küldi misszionáriusait a világ legtávolabbi részeibe, olyan misszionáriusokat, akik éppen olyan lelkesek, mint azok, akik Ágostonnal Kent-be érkeztek; és (az Egyház) ma is éppen azzal az erővel száll szembe ellenséges királyokkal, mint amilyennel Attilával állt szemben. Gyermekeinek száma nagyobb, mint bármikor. Sokkal többet nyert az újvilágban, mint amit talán elveszített az óvilágban. Lelki növekedése kiterjed azok fölött az óriási országok fölött, amik a Missouri síksága és Cape Horn között fekszenek - és ezeknek az országoknak a lakossága egy évszázad múlva valószínűleg el fogja érni Európa lakosainak számát. Közössége tagjainak a száma minden bizonnyal nem kevesebb, mint százötven millió; és nehéz lenne kimutatni, hogy a többi keresztény egyházak mind együtt elérik a százhúsz milliót. Semmi jelét nem láthatjuk annak sem, hogy hosszú fensőbbségének (domination?) az ideje vége felé járna. (Az Egyház) látta a most a földön létező minden kormányzatnak és vallásnak az eredetét, és semmi biztosítékunk nincsen arra, hogy nem fogja látni a végüket is. Nagy és tisztelt volt, mielőtt a szászok a mostani Anglia földjére léptek, mielőtt a frankok átkeltek a Rajnán, amikor Antiochiában még virágzott a görög ékesszólás, amikor Mekka templomában még bálványokat imádtak. És még mindig létezhet, meg nem csökkent erőben, amikor valami új-zélandi turista, egy nagy sivár vidék közepén, felállítja festőállványát a London Bridge egy omladozó ívére és onnan vázolja a Szent Pál székesegyház romjait." |