www.depositum.hu - Katolikus Hitvédelem

Péter kulcsai és pásztorbotja

Neked adom a mennyek országa kulcsait.
Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve,
s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.
(Mt 16,19)

"Legeltesd bárányaimat!" ...
"Legeltesd juhaimat!" ...
"Legeltesd juhaimat!"

(Jn 21,15-17)

Mi a probléma?

Mit mond erről az Egyház?

A Katolikus Egyház Katekizmusa
Tanítóhivatali megnyilatkozások

Mit mond erről a Biblia?

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

       Péter alapította a római egyházat
       Péter apostoli székének elsőbbsége
       Péter utódai birtokolják a hatalmat az Egyház felett

Mit mondanak erről mások?

Protestánsok
Katolikusok

Mi a probléma?

(Top)

Mit mond erről az Egyház?

A Katolikus Egyház Katekizmusa

77 "Annak érdekében, hogy az evangélium az Egyházban mindig épen és elevenen megmaradjon, az Apostolok Püspököket hagytak hátra utódként azáltal, hogy átadták saját Tanítóhivatalukat."Ugyanis "a sugalmazott könyvekben különleges módon kifejeződő apostoli igehirdetést az idők végezetéig szakadatlanul meg kellett őrizni".[II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 7.8.]

553 Jézus különleges tekintélyt bízott Péterre: "Neked adom a mennyek országának kulcsait; amit megkötsz a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit föloldasz a földön, föloldott lesz a mennyben is" (Mt 16,19). A "kulcsok hatalma" a teljhatalmat jelenti Isten házának kormányzására, ami az Egyház. Jézus, a "Jó Pásztor" (Jn 10,11) e megbízatást föltámadása után megerősítette: "Legeltesd bárányaimat" (Jn 21,15--17). Az "oldás" és a "kötés" hatalma teljhatalmat jelent a bűnbocsánatra, tantételek megfogalmazására és fegyelmi döntések meghozatalára az Egyházban. Jézus ezt a hatalmat az Egyházra bízta az apostolok [Vö. Mt 18,18.] és különösképpen Péter szolgálata által, akire mint egyre az Ország kulcsait kifejezetten rábízta.

861 ,,Hogy a rájuk bízott küldetés haláluk után is folytatódjék, közvetlen munkatársaikat szinte végrendeletként megbízták azzal, hogy vigyék tovább és szilárdítsák meg a tőlük megkezdett művet; megparancsolván nekik, hogy ügyeljenek az egész nyájra, melyben a Szentlélek állította őket Isten Egyházának pásztorául. Így tehát ilyen férfiakat állítottak, és a továbbiakra nézve úgy rendelkeztek, hogy ha ezek meghalnak, szolgálatukat más kipróbált férfiak kapják meg."

862 "Miként megmarad az a hivatal, melyet az Úr egyedül Péternek, az első apostolnak adott, s melyet át kellett adnia utódainak, úgy megmarad az Apostolok egyházkormányzati hivatala is, melyet a püspökök szent rendjének kell állandóan gyakorolnia." Ezért tanítja az Egyház, hogy ,,a püspökök isteni intézkedés folytán léptek az Apostolok helyébe mint az Egyház pásztorai, akiket ha valaki hallgat, Krisztust hallgatja, aki pedig őket megveti, Krisztust veti meg és azt, aki Krisztust küldte".[II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 20.]

1087 Amikor a föltámadt Krisztus a Szentlelket az apostoloknak adja, rájuk bízza a maga megszentelő hatalmát:[Vö. Jn 20,21--23.] az apostolok Krisztus szentségi jelévé válnak. Ugyanannak a Szentléleknek erejével adják át ezt a megszentelő hatalmat utódaiknak. Ez az "apostoli jogfolytonosság" áthatja az Egyház egész liturgikus életét: szentségi természetű és az egyházi rend szentsége által adják tovább.

1444 Amikor az Úr Apostolait saját bűnbocsátó hatalmának részesévé teszi, arra is hatalmat ad nekik, hogy a bűnösöket kiengeszteljék az Egyházzal. Feladatuk ezen egyházi dimenziója mindenekelőtt Krisztus Simon Péternek mondott ünnepélyes szavában fejeződik ki: "Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit föloldasz a földön, föloldott lesz a mennyben is." (Mt 16,19) Bizonyos, hogy "azt az oldó és kötő hivatalt, amit Péter kapott, a fejével kapcsolatban álló apostolkollégium is megkapta (Mt 18,18; 28,16--20)". [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 22. ]

1445 A kötni és oldani szavak jelentése: az, akit ti kizártok közösségetekből, ki van zárva az Istennel való közösségből; azt, akit ti ismét visszafogadtok közösségetekbe, Isten is visszafogadja az övébe. Az Egyházzal történő kiengesztelődés elválaszthatatlan az Istennel való kiengesztelődéstől.

(Fel)

Tanítóhivatali megnyilatkozások

Római Szent I. Kelemen: Levél a korinthosziaknak (Kr. u. 96) (DH 101)

(42,1) Az apostolokat Jézus Krisztus rendelte számunkra, hogy hirdessék az evangéliumot, Jézus Krisztust pedig Isten küldte el. (2) Krisztus az Istentől, az apostolok Jézus Krisztustól, de mindkettő annak rendje szerint az Isten akaratából volt. (3) átvették a parancsolatokat, és Urunk Jézus Krisztus feltámadásával birtokukba jutott a teljesség, így Isten igéjében megerősödtek, és a Szentlélek teljes birtoklásával elmentek, hogy hirdessék az evangéliumot, Isten Országát, mely el fog érkezni. (4) Miután a különböző vidékeken és városokban hirdették az igét, elöljárókat állítottak mindenütt, kiket próbára tettek a Lélekben: püspököket és diakónusokat azok számára, akik hinni fognak.

Szent I. Bonifác: A "Manet beatum" levél ufusnak és a többi püspöknek Makedónia szerte s egyéb helyeken (Kr. u. 422) (DH 234)

Szent Péter apostolra vár az Úr szándéka szerint az egész Egyház gondja, amelyet ő magára is vett, ti. tudta az evangélium tanúsága szerint, hogy az (Egyház) őrá van alapozva. Sohasem lehet az ő tisztsége mentes gondoktól, minthogy biztos, hogy a dolgok összessége az ő megfontolásától függ. ... Távol legyen az Úr papjaitól, hogy vele szemben bárki közülük efféle bűnösségbe essék, hogy valaki egy újfajta bitorlást megkísérelve, az ősök határozatait maga iránt ellenségessé tegye, jóllehet felismeri, hogy éppen az az ő vetélytársa, akit Krisztusunk a papság legfelső fokára helyezett, akinek a sérelmre akárki ha felkel, az égi ország lakosa nem lehet. "Neked adom, így szólt, a mennyek országának a kulcsait" [Mt 16,19]; abba senki a kapus kegye nélkül nem fog bemenni.

Szent I. Damasus pápa: Decretum Damasi 3. (Kr. u. 382) (DH 350-351)
(Egyes kutatók szerint a szöveg Szent I. Gelasius pápa "Decretum Gelasianum" című iratából való Kr. u. 495 körül)

„… úgy véltük azt is ki kell jelentenünk, hogy bár a földön elterjedt egyetemes katolikus Egyház olyan, mint Krisztus egyetlen menyegzős szobája, mégis a szent római Egyházat semmiféle zsinati határozat nem állította a többi egyház élére, hanem az Úr és Megváltó evangéliumi szavából nyerte el a primátust: Te vagy Péter, mondta, és erre a sziklára fogom építeni Egyházamat, és a pokol kapui nem fognak erőt venni rajta, és neked adom a mennyek országának kulcsait… Péter apostol első széke tehát a római Egyház, amelyen nincs szeplő, sem ránc, sem más efféle.”

III. Ince: Az „Apostolicae Sedis primatus” levél a konstantinápolyi pátriárkának (Kr. u. 1199) (DH 774-775)

Az Apostoli Szék elsőségét, amelyet nem ember, hanem az Isten, sőt helyesebben szólva az Istenember alapított így meg, sok evangéliumi és apostoli tanúság igazolja; ezekből később kánoni rendelkezések születtek, amelyek egyöntetűen állítják, hogy a Szent Péter, az apostolok fejedelme személyében megszentelt, szent és sérthetetlen Egyház anyaként és tanítómesterként kiemelkedik a többi egyházak közül. Péter ugyanis … arra érdemesült, hogy ezt hallhatta: „Te Péter vagy … neked adom a mennyek országa kulcsait” [Mt 16,18k]. Mert bár az Egyház első és elsődleges alapja az Isten egyszülött Fia, Jézus Krisztus, az Apostol szavai szerint: „Mivel le van rakva az alap, amelyen kívül mást lerakni nem lehet, s amely Krisztus Jézus” [1Kor 3,11], mégis az Egyház második és másodlagos alapja Péter; időrendben ugyan nem első, de tekintélyénél fogva kitűnik a többiek közül, akikről ezt mondja Pál apostol: „Már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem szentek polgártársai és Isten házanépe vagytok; apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok” [Ef 2,19k]. ...

… Emennek a primátusát maga az Igazság is kifejezte, amidőn így szólt hozzá: „Kéfa (Szikla) lesz a neved” [Jn 1,42]: amit bár Péternek fordítanak, mégis ’fej’-nek magyaráznak, hogy amiként a fej a többi testrész között fejedelmi helyet foglal el, hiszen benne eleven az érzékek teljessége, ugyanígy Péter is az apostolok közül, és az ő utódai az Egyház összes elöljárói közül méltóságuk elsőségével tűnnek ki, így a többiek hivatása: részvétel a gondoskodásban, hogy nekik semmi ne vesszék el hatalmuk teljességéből. Péterre az Úr háromszori ismétléssel bízta rá juhainak legeltetését; ennélfogva az Úr nyájától idegennek számít az, aki nem akarja elfogadni, hogy ő utódaiban is pásztora legyen. Nem tett ugyanis különbséget ezen és azon juhok között, hanem egyszerűen azt mondta: "Legeltesd juhaimat" [Jn 21,17], hogy egyáltalán mindenkiről megértsük, hogy rá van bízva ...

[Allegórikusan kifejtve Jn 21,7-et:] Minthogy ugyanis a tenger a világot jelképezi [a Zsolt 103,25 szerint], azzal, hogy Péter beleugrott a tengerbe, kifejezte az egyedülálló pápai méltóság kiváltságát, amelynek révén az egész földkerekség kormányzását felvállalta; közben a többi apostolokat visszatartotta az őket szállító hajó, minthogy közülük senkire sem volt az egész földkerekség rábízva, hanem mindegyikre egy-egy tartomány, vagy inkább úgy mondjuk, hogy a nekik szánt egyházak.

[Hasonló allegórikus következtetést von le Mt 14,28k-ből:] Azáltal, hogy Péter a tenger vizén járt, megmutatta, hogy az összes népek felett kapott hatalmat.

Az Úr őróla vallja meg, hogy imádkozott érte ... : "én imádkoztam érted, Péter, nehogy meginogj hitedben. És amikor majd megtérsz, te erősítsd meg testvéreidet" [Lk 22,32]. Ezzel nyilvánvalóan értésünkre adta, hogy Péternek az utódai a katolikus hittől soha semmilyen időben nem térnek el, hanem inkább visszatérítenek ahhoz másokat, és a habozókat is megerősítik. Ezáltal úgy adja meg neki a hatalmat mások megerősítésére, hogy amazokra a szükséges engedelmességet rója ki. ... Emellett olvastuk, hogy Péternek azt mondta: "Bármit megktsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is; és bármit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyekben is" [Mt 16,19]. Ha úgy találnád, hogy vele együtt az összes apostolokra is áll ez a mondás, rá fogsz jönni, hogy az oldás és kötés képességét mégiscsak nem nélküle másoknak, hanem mások nélkül neki juttatta az Úr, hogy amire nem képesek mások nélküle, ő maga képes legyen mások nélkül, mert ezzel a kiváltsággal az Úr ruházta fel, és még a teljhatalommal is megajándékozta. ...

IX. Piusz / I. Vatikáni Zsinat: Pastor aeternus (Kr. u. 1870) (DH 3051; 3053-3055; 3057)

Előszó

… Hogy pedig a püspöki hivatal maga egy és oszthatatlan legyen, és, hogy az egymással szoros egységben lévő papok révén a hívők teljes sokasága megmaradjon a hit és az áldozati közösség egységében, Szent Pétert a többi apostol fölé helyezte, lerakva pedig benne a kettős egység folytonosan megmaradó és látható alapját, hogy az örök templom annak erejéből épüljön fel, és az Egyháznak az égig emelkedő magasztos nagysága ennek hitbeli szilárdságából emelkedjék ki [Nagy Szent Leó, 4. születésnapi beszéd].

1. fejezet.

Tanítjuk tehát és kinyilvánítjuk, hogy az evangélium tanúságtétele szerint Isten egész Egyházára kiterjedően a joghatósági primátust Krisztus Urunk közvetlenül és egyenesen Szent Péter apostolnak ígérte és adta meg. Ugyanis csak Simonhoz, akinek már előbb azt mondta: „Téged Cephasnak (sziklának, Péternek) fognak nevezni” [Jn 1,42], miután az így szólva hitvallást tett: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia”, szólt az Úr ezekkel az ünnepélyes szavakkal: „Boldog vagy Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilvánította ezt ki neked, hanem mennyei Atyám. én is mondom neked, te Péter vagy, és e sziklán fogom építeni Egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta… [Mt 16,16k]. És Jézus, feltámadása után, a legfőbb pásztor és helytartó joghatóságát az egész akolt illetően csak Simonnak adta, amikor így szólt: „Legeltesd bárányaimat”, „Legeltesd juhaimat” [Jn 21,15k].
Ezzel az annyira világos, a katolikus Egyház által mindig ugyanúgy értelmezett szentírási tanítással nyíltan szembehelyezkednek azoknak a helytelen vélekedései, akik a Krisztus Urunk által Egyházában intézményesített kormányzati formát kiforgatják és tagadják, hogy Krisztus a többi apostollal – akár külön-külön, akár minddel – szemben egyedül Pétert ruházta fel valódi és sajátos értelmű joghatósági primátussal, vagy, akik azt állítják, hogy ez a primátus nem közvetlenül és egyenesen magára Szent Péterre, hanem az Egyházra, és az Egyházon keresztül rá, mint ennek az Egyháznak a szolgájára ruháztatott.
[kánon] Ha tehát valaki azt mondja, hogy Krisztus Urunk Szent Péter apostolt nem tette az összes apostolok fejedelmévé és az egész Egyház látható fejévé; vagy, hogy a mi Urunk Jézus Krisztustól ő csak tiszteletbeli elsőséget, nem pedig egyenesen és közvetlenül valódi és sajátos joghatósági primátust kapott: az legyen kiközösítve

2. fejezet

… Ezért az, aki ebben a püspöki székben Péter örökébe lép, magának Krisztusnak a rendelése szerint Péternek az egész Egyházra kiterjedő primtusát birtokolja. „Megmarad tehát az igazságnak megfelelő elrendezés, és Szent Péter, a szikla erősségében megmaradva az Egyház kormányzását, amelyet magára vett, el nem hagyja” [Nagy Szent Leó, 3. születésnapi beszéd, cap. 3] Ebből az okból mindig „szükséges volt, hogy az egész Egyház, vagyis mindazok, akik bárhol is vannak, hisznek, a római Egyházhoz „kiváló elsősége miatt csatlakozzanak”[Lyoni Iréneusz, Adversus haereses III 3, no. 2] , hogy abban a székben, ahonnan „a tisztelendő közösség jogai” [Szent Ambrus, 11. levél 4.] mindenkire kiáradnak, mint a főben egyesülő testrészek egy testben egy szervezetté olvadjanak össze…

II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium 20. 21. (Kr. u. 1964)

Az Egyházban az első időktől gyakorolt különféle szolgálatok között a hagyomány tanúsága szerint az első helyen áll azoké, akik püspökként a kezdettől folyamatos utódlás által az apostoli magvetés folytatói. Így azután - Szt. Iréneusz tanúsága szerint - az apostolok által rendelt püspökök, valamint ezek utódai egészen napjainkig az egész világon közismertté teszik és megőrzik az apostoli hagyomány. ...
Ezek a krisztusi nyáj legeltetésére választott pásztorok Krisztus szolgái és az Isten misztériumának gondnokai [vö. 1Kor 4,1], akik azt a megbízást kapták, hogy Isten kegyelmének evangéliumáról tanúskodjanak [vö. Róm15,16; ApCsel 20,24], és ellássák a Lélek és a megigazulás dicsőséges szolgálatát [vö. 2Kor 3,8].
E nagy hivatalok betöltéséhez az apostolok Krisztustól a leszálló Szentlélek különleges kiáradását nyerték (vö. ApCsel 1,8; 2,4; Jn 20,22--23), ők maguk pedig kézrátétellel adták tovább munkatársaiknak azt a lelki adományt (vö. 1Tim 4,14; 2Tim 1,6--7), mely a püspökszentelésben jutott el mihozzánk.

(Top)

Mit mond erről a Biblia?

Egyelőre csak kommentár nélkül:

Ebben a részben, tovább gondolkodunk a mátéi szöveg (Mt 16,17-19) fölött. Az előző írásomban azt igazoltam, hogy a Szent Evangéliumban, Urunk Jézus Krisztus szavai szerint Péter az a szikla, azaz az Egyház tántoríthatatlan alapja. Most azt kívánom bemutatni és igazolni, hogy Jézus Krisztus Péterre bízta az Egyház vezetését, kormányzását is, többek között azzal a mondatával, hogy neki adta "a mennyek országának kulcsait", illetve, hogy a nyájának pásztorává tette. A mennyek, illetve Isten országa a földi Egyházat, Isten választott népének gyülekezetét jelöli, oly módon, hogy az annak rejtett képe, jele, kezdete, bölcsője, a teljes megvalósulás folyamatának kivetülése és hordozója. Tehát az Egyház nem teljesen azonos a mennyek országával, de a mennyek országa az Egyházban van jelen, más szavakkal az Egyház már a mennyek országa, de még nem a mennyek országának teljessége. A következő szentírási idézetekkel azt fogom igazolni, hogy a földi egyház fölött lévő péteri, avagy pápai hatalmat maga Jézus adta, hogy annak hitbeli és erkölcsbeli kérdéseit, valamint egyházfegyelmét krisztusi tekintéllyel szabályozza és meghatározza, úgy, amiként pl. egy alkotmányos királyságban egy miniszterelnök, vagy magyarosan fogalmazva kormányzó, esetleg nádorispán vezet egy országot, vagy az akkori terminusnál maradva, ahogy egy udvarmester vezetett egy királyságot. Ugyanezt a hatalmat és tekintélyt gyakorolja 2000 évvel később is a mindenkori pápa, Róma püspöke.

A kulcsok hatalma

Mt 16,19
Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.

Tehát ez az a szentírási rész, ahol fel lett jegyezve, hogy Jézus Krisztus Péter apostolnak adja a mennyek országának kulcsait, azokat a kulcsokat, amelyeket Ő maga birtokol (vö. Jel 3,7). Ez a Katolikus Egyház tanításában mindig is azt jelentette, hogy Jézus ezzel a szimbolikus jelentésű mondatával átadja Egyházának kormányzói tisztségét és feladatát Péternek, azaz egynek az apostolok közül, és ez a tisztség Péter halálával átszáll egy utódra, ugyanazon jogkörrel.
A protestáns írásmagyarázók természetesen ezt nem fogadják el, és általában háromféleképpen magyarázzák ezt az igét.
1. A tanítványoknak is ugyanúgy szól.
2. Péternek szól, de csak abban az értelemben, hogy megnyitotta a gyülekezet ajtaját Izrael (ApCsel 2,38-42), ill. a pogányok számára (ApCsel 10,34-48).
3. Csak Péternek szól a vezetői hatalom, de nincs utódja.

Gyors válasz:

1. Jézus kifejezetten Péterhez intézi szavait ("Neked..."). Később (és ez se mellékes), a Mt 18,18-ban valóban a többi apostol is megkapja Jézustól az "oldás-kötés" hatalmát, azonban csak ezt. Ők nem lettek Sziklának kinevezve, illetve a kulcsokat sem kapták meg.
2. A kulcsok hatalma nem csak egyszeri vagy kétszeri alkalomra szól, hanem addig, amíg a kulcs tulajdonosa, a király vissza nem tér. Teljesen megalapozatlan kizárólag Izrael és a pogányok Egyházba való beengedésére szűkíteni a mennyek országának kulcsainak feladatát. Ez is hozzá tartozik, de nem csak ez.
3. Az apostoli testület, amelyet azok halála után felváltott a püspöki testület, egy örök minta. Ha az apostolok átadták apostoli tisztségüket a püspököknek, akkor a főapostoli tisztséget is ugyanúgy át kellett adniuk, hogy megfeleljenek a jézusi akaratnak és tervnek. Más szóval, ha volt az apostolok között egy, akinek különleges szerepe és feladata is volt, akkor a püspökök között is kell lennie egynek.

Azonban sokkal jobban tisztáz mindent az, ha megfelelően értelmezzük a fenti szöveget. Nézzük át!

Jer 33,17
Mert ezt mondja az Úr: Dávid nem marad férfi sarjadék nélkül, hogy legyen, aki Izrael házának trónjára üljön.

Dán 2,44
Ezeknek a királyoknak az idejében az ég Istene olyan birodalmat támaszt, amely nem szűnik meg soha. Ez a birodalom nem száll át más népre. Összetöri és elpusztítja az összes többi birodalmat, maga azonban állni fog mindörökké.

Jézus átvette a királyi hatalmat. De vajon van-e megbízottja, aki a földön élő Egyházára vigyáz?
Hogy volt ez Izraelben?

Izrael királyságának államszervezetét Dávid és Salamon építette ki, és szinte teljes egészében egyiptomi mintát követtek ebben. R. de Vaux kimutatta, hogy Salamon ennek folytán a már Dávidnál is meglévő udvarmesteri, avagy udvarnagyi tisztséget (al habbajit) közvetlenül maga alá rendelte, és ugyanolyan tekintélyt és feladatot bízott rá, mint amilyent az egyiptomi nagyvezír bírt a fáraónál.
Józsefet, Ábrahám fiát a fáraó erre az udvarmesteri tisztségre emelte. A szövegekből kiderül, hogy mi tartozott a hatáskörébe, s milyen tekintélye volt:

Ter 39,4.6
azért József kegyelmet talált [a fáraó] szemében: neki kellett őt kiszolgálnia. Azután házának intézőjévé ("al habbajit") tette és egész vagyonát rábízta... Tehát egész vagyonát rábízta Józsefre, s nem törődött semmivel, csak az étellel, amit evett...
Ter 41,39-44
Azután a fáraó így szólt Józsefhez: „Mivel Isten mindezt tudtodra adta, azért nincs senki, aki olyan okos és bölcs volna, mint te. Te állsz majd házam élén ("al habbajit"). Egész népem köteles engedelmeskedni parancsodnak, és én csak a trónommal foglak megelőzni.” A fáraó még ezt mondta Józsefnek: „Ezennel Egyiptom egész földje fölé rendellek.” Azután a fáraó levette pecsétgyűrűjét az ujjáról és József ujjára húzta, bíbor ruhába öltöztette, és aranyláncot akasztott a nyakába. Végighordoztatta második kocsiján, s ezt kiáltották előtte: „Vigyázat!” így emelte őt Egyiptom egész földje fölé. A fáraó még így szólt Józsefhez: „én vagyok a fáraó. Akaratod ellenére senki ne mozdítsa kezét és lábát Egyiptom földjén.”
Ter 45,8-9
Nem ti hoztatok engem ide, hanem Isten. A fáraó atyjává és házának urává tett, és én parancsolok Egyiptom egész földjén. Sietve térjetek hát vissza atyánkhoz és mondjátok neki: Ezt üzeni a fiad, József: Isten engem Egyiptom egész földjének urává tett.

Izaiás prófétánál található az a szövegrészlet, ahonnét kiderül, hogy az izraeli udvarmester hivatala is ugyanilyen jogkörökkel bírt:

Iz 22,15.19-23
Ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Eredj és menj be ahhoz az intézőhöz, Sebna udvarnagyhoz ("al habbajit")... Kivetlek tisztségedből, és elmozdítalak hivatalodból. Azon a napon elhívom szolgámat, Eljákimot, Hilkijahu fiát, és a köntösödbe öltöztetem, s körülövezem az öveddel. A kezébe adom hatalmadat. Így mintegy atyja lesz Jeruzsálem lakóinak és Júda házának. Az ő vállára teszem le Dávid házának kulcsát, amit kinyit, azt senki be nem zárja, s amit bezár, azt senki ki nem nyitja. Mint a szeget, szilárd helyre verem be, és dicsőséges trónjává lesz atyja házának.

További szentírási részek erről az izraeli tisztségről:

1Kir 18,3
Acháb ezért hívatta udvarmesterét ("al habbajit"), Obadjahut. Obadjahu buzgó követője volt az Úrnak.

2Kir 15,5
De az Úr megverte a királyt: leprás volt egészen halála napjáig. Így egy különálló házban élt, s a király fia, Jotam kormányzott a palotában ("al habbajit") és szolgáltatott igazságot a népnek.

2Kir 18,18
Aztán hívatta a királyt. Erre az udvarmester ("al habbajit"), Hilkijának a fia, Eljakim, továbbá Sebna írnok és Joách kancellár, Aszafnak a fia kimentek hozzá...

összefoglalva tehát az udvarmester, azaz a király kulcsainak őrzője kezeli az ország egész vagyonát, a népnek kötelessége engedelmeskednie parancsainak, akarata ellen senki sem tehet, ő szolgáltat igazságot, ő kormányozza az országot, Úrnak és atyának (pappasz) tekintik.

Iz 22,20
Azon a napon elhívom szolgámat, Eljákimot, Hilkijahu fiát,

Iz 22,19
Kivetlek tisztségedből, és elmozdítalak hivatalodból.

Iz 22,21
és a köntösödbe öltöztetem, s körülövezem az öveddel. A kezébe adom hatalmadat. Így mintegy atyja lesz Jeruzsálem lakóinak és Júda házának.

Iz 22,22
Az ő vállára teszem le Dávid házának kulcsát, amit kinyit, azt senki be nem zárja, s amit bezár, azt senki ki nem nyitja.

Mt 16,19
Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.

Iz 22,19
Kivetlek tisztségedből, és elmozdítalak hivatalodból.

ApCsel 1,20
Benne van ugyanis a zsoltárok könyvében: Lakóhelyük váljék sivataggá, ne lakja senki sátrukat. És: Tisztségét kapja meg más.

Mt 23,2
ezekkel a szavakkal: "Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítói székében ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert bár tanítják, de tetté nem váltják. Elviselhetetlenül nehéz terheket hordanak össze és raknak az emberek vállára, de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani rajta.

Lk 11,52
Jaj nektek, törvénytudók! Elvettétek a tudás kulcsát, de magatok nem mentek be, akik meg bemennének, azokat akadályozzátok.

A pásztorbot hatalma

Jn 10,11
én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért.
Jn 10,16
De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor.

Jn 21,15-17
Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: "Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?" "Igen, Uram - felelte -, tudod, hogy szeretlek." Erre így szólt hozzá: "Legeltesd bárányaimat!"
Aztán másodszor is megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz engem?" "Igen, Uram - válaszolta -, tudod, hogy szeretlek." Erre azt mondta neki: "Legeltesd juhaimat!"
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: "Szeretsz engem?" S így válaszolt: "Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek." Jézus ismét azt mondta: "Legeltesd juhaimat!"

Szám 27,16-17
„Uram, minden lénynek éltető Istene, rendelj valakit a közösség fölé, aki bevonul az élükön, kivezeti és odavezérli őket. Ne hasonlítson az Úr közössége pásztor nélküli nyájhoz.”

2Sám 5,2
Már tegnap és tegnapelőtt is, amikor még Saul volt a királyunk, te voltál, aki vezetted Izrael hadjáratait. S az Úr is azt mondta neked: Legeltesd népemet, Izraelt, és légy Izrael fejedelme.”

Jer 31,10
Halljátok meg az Úr szavát, nemzetek! Hirdessétek a távoli szigeteken: Aki szétszórta Izraelt, össze is gyűjti, és úgy őrzi, mint a pásztor a nyáját.

Ez 34,23-24
Egyetlen pásztort rendelek föléjük, aki majd legelteti őket: szolgámat, Dávidot. Ő legelteti őket, és ő lesz a pásztoruk. Én, az Úr leszek az Istenük, és szolgám, Dávid lesz a fejedelmük. én, az Úr mondtam ezt.

Zak 10,2-4
A terafim megtévesztő módon beszél, a jósok hamis látomásokat látnak, hazug álmokat hirdetnek, ostobaságokat jövendölnek. Lám, kóborolnak, mint a nyáj, tévelyegnek, mert nincsen pásztoruk. A pásztorok ellen fellángolt haragom, a vezérbakot megbüntetem. Bizony, meglátogatja a [Seregek] Ura a nyáját, [Júda házát], s megteszi dicsőségének paripájává [az ütközetben]. Tőle származik a szegletkő, tőle a sátorkaró, tőle az íj a csatához, tőle származik minden fővezér.

Jel 2,26-27
A győztesnek, aki mindvégig kitart tetteimben, hatalmat adok a népek fölött. Vaspálcával fogja kormányozni, és mint cserépedényeket, összetöri őket.
Jn 21,16
Aztán másodszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” „Igen, Uram - válaszolta -, tudod, hogy szeretlek.” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!”

Zsolt 2,9
Vasvesszővel verheted őket, és mint a cserépedényt, összetörheted.

Mt 10,2-4
A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, aztán testvére András, Zebedeus fia, Jakab és testvére János, Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Jakab, Alfeus fia és Tádé, a kánai Simon és a karióti Júdás, aki később árulója lett.

ApCsel 5,29
Péter és az apostolok így válaszoltak: „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.

Gal 1,15-20
De amikor tetszett annak, aki már születésemtől fogva kiválasztott és kegyelmével meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem a pogányoknak, nem hallgattam a testre és a vérre, és Jeruzsálembe sem mentem föl apostolelődeimhez, hanem elmentem Arábiába, majd ismét visszatértem Damaszkuszba. Három év múltán azután fölmentem Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem Péterrel, s nála maradtam tizenöt napig. Más apostolt nem is láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét. Amit itt írok, Isten előtt mondom, nem hazugság.

Júd 1,3
... Szükségesnek véltem, hogy írásban kérjelek titeket, küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra szóló öröksége a szenteknek.

Mt 23,1-3
Jézus ekkor a néphez és a tanítványokhoz fordult, ezekkel a szavakkal: „Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítói székében ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert bár tanítják, de tetté nem váltják.

ApCsel 5,1-5
Egy Ananiás nevű ember feleségével, Szafirával együtt eladta az egyik földjét. Az árából felesége tudtával egy részt megtartott magának, s csak egy másik részt vitt el, és tett oda az apostolok lába elé. Péter azonban így szólt hozzá: „Ananiás, hogy csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akard csapni a Szentlelket, és a föld árának egy részét félretedd?” Hát nem a tied maradhatott volna, ha meg akartad tartani? Vagy ha eladtad, nem rendelkezhettél szabadon az árával? Miért vetemedtél ilyesmire? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek!” E szavak hallatára Ananiás összeesett és meghalt. Nagy félelem fogott el mindenkit, aki csak hallotta.

ApCsel 2,14 skk
Péter a többi tizeneggyel előlépett, és zengő hangon beszédet intézett hozzájuk: „Zsidó férfiak és Jeruzsálem lakói mindnyájan! Vegyétek tudomásul és hallgassátok meg szavamat! ...

ApCsel 10,25-29. 33-35
Amikor Péter megérkezett, Kornéliusz eléje sietett és a lábához borult, hogy hódoljon neki. De Péter fölemelte. „állj fel - mondta -, hisz én is csak ember vagyok.” Amikor vele beszélgetve beljebb került, és meglátta az összesereglett embereket, így szólt hozzájuk: „Jól tudjátok, hogy mennyire tilos zsidó férfinak pogánnyal érintkeznie vagy vele tartania. De nekem az Isten megmutatta, hogy egy embert sem szabad közönségesnek vagy tisztátalannak tartani. Ezért minden habozás nélkül ide siettem a meghívásra. De szeretném tudni: Miért küldtetek értem?” ... Rögtön érted küldtem, s te voltál szíves eljönni. Most tehát mindnyájan itt állunk az Isten színe előtt, hogy meghallgassuk, amire neked az Isten megbízást adott.” Péter így kezdte beszédét: „Valóban el kell ismernem, hogy az Isten nem személyválogató, mindenki kedves előtte, aki féli és az igazságosságot cselekszi, bármely nép fia is.

Szám 16,1-3
Korach, annak a Jicharnak a fia, aki Lévi fiának, Kehátnak volt a fia... Datan és Abiram, Eliabnak a fiai és On, Pelet fia [Eliab és Pelet Rubennek voltak a fiai] fellázadtak Mózes ellen, s még kétszázötven ember Izrael fiai közül, a közösségek vezetői, a nép elöljárói, neves emberek. Összecsődültek Mózes és Áron ellen és így beszéltek: „Elegünk van belőletek! Az egész közösség szent, mind együtt, mert körében az Úr. Miért emelkedtek hát az Úr közössége fölé?!”

Szám 16,19-24. 31-33
Korach meg összegyűjtötte az egész közösséget, velük szemben, a megnyilatkozás sátorának bejáratánál. S ekkor megnyilatkozott az Úr dicsősége az egész közösség előtt. Ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: „Váljatok külön ettől a közösségtől, egy pillanat, s megsemmisítem őket!” Erre arcra borultak és így szóltak: „ó Isten, minden testnek éltető szelleme! Ha valaki vétkezik, megharagszol az egész közösségre?” Az Úr így válaszolt: „Mondd meg a közösségnek: húzódjatok hátra Korach sátra környékéről!”
Alighogy befejezte szavait [Mózes], máris megnyílt a föld alattuk; a föld felnyitotta torkát és elnyelte őket családjukkal, s azokkal az emberekkel együtt, akik Korachhoz tartoztak, javaikkal egyetemben. így szálltak le mindazzal együtt, ami az övék volt, élve az alvilágba, s a föld bezárult fölöttük; így tűntek el a közösségből.

Lk 22,31-32
Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet."

Ef 3,21
legyen dicsőség az Egyházban és Jézus Krisztusban minden nemzedéken át, örökkön-örökké! Amen.

(Top)

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

Péter alapította a római egyházat

(További idézetek várhatók Órigenésztől, Alexandriai Pétertől, Lactantiustól, Jeruzsálemi Szent Cirilltől, Szent Jeromostól, Nüssziai Szent Gergelytől, Szent Cassianus Jánostól, Nagy Szent Leótól)

Római Szent Kelemen: Levél a korintusiakhoz, 5,1-5; 7,1. (Kr. u. 96)

De most hagyjuk ezeket a kezdeti időkből való példákat, említsük meg inkább a közelmúlt idők atlétáit, vegyük csak számba korunk nemes példaképeit. A lázongás és az irigykedés miatt a legnagyobb és legigazibb oszlopok szenvedtek üldöztetést, és egészen a halálig küzdeniük kellett. Idézzük szemeink elé a jóságos apostolokat! Péter, aki az igazságtalan lázongás miatt nem egy és nem kettő, hanem számtalan szenvedést tűrt, ilyenképpen szenvedte el a vértanúhalált, és jutott a dicsőség megérdemelt helyére. A lázongás és a viszálykodás következtében mutatta fel Pál is a türelmességben való győztes bajvívását. …
Mindezeket, szeretteim, nemcsak azért küldjük el mi hozzátok, hogy figyelmeztessünk benneteket kötelességeitekre, hanem hogy nekünk magunknak is emlékezetünkbe véssük, mivel egyazon versenypályán vagyunk, és ugyanazt a küzdelmet kell megvívni minekünk is.

Antiochiai Szent Ignác: Levél a rómaiakhoz, 4,3. (Kr. u. 110)

Nem úgy parancsolok nektek, mint Péter és Pál…

Korintusi Dionüszosz: Levél a rómaiakhoz. Töredék Euszébiosz Egyháztörténetéből, II, 25. (Kr. u. 178)

Ezzel a figyelmeztetéssel kötöttétek össze Péter és Pál római és korintusi ültetvényét, mert mindketten plántáltak és tanítottak minket Korintusban, hasonlóképpen együtt tanítottak Itáliában is, és ugyanabban az időben szenvedtek mártírhalált.

Szent Irenesz: Eretnekek ellen, 3,1,1. (Kr. u. 180 után)

Máté, a héber, héber nyelven írta evangéliumát, mialatt Péter és Pál Rómában tanítottak s ott egyházat alapítottak.

Alexandriai Szent Kelemen: Töredék Euszébiosz Egyháztörténetében, 6,14,6 (Kr. u. 190)

Amikor Péter nyilvánosan hirdette Rómában az igét, és a Lélek által fejtette ki az evangéliumot, a jelenlevők, akik sokan voltak, arra buzdították Márkot, hogy mivel már régóta követte Pétert, és emlékezetébe véste szavait, írja le, amit mondott.

Gaiusz: Töredék Euszébiosz Egyháztörténetében, II, 25. (Kr. u. 198)

Azt mondják tehát, hogy Pált [Nero] uralkodása idején éppen Rómában fejezték le, ugyanúgy Pétert pedig keresztre feszítették, és a hírt megerősíti az a tény, hogy Péter és Pál nevét máig is olvasni lehet az ottani sírokon. Nem kevésbé az, hogy egy Gaiusz nevű egyházi férfi, aki Zephürinosz római püspök idejében élt, Proklosszal, a phrügiai szekta vezetőjével vitázó iratában azt mondja azokról a helyekről, ahová a nevezett apostolok szent tetemeit helyezték: „Meg tudom mutatni az apostolok győzelmi jelvényeit. Ha kedved tartja, hogy elmenj a Vaticanusra vagy az ostiai útra, megtalálod majd azoknak a férfiaknak a győzelmi jelvényeit, akik ugyanezt az egyházat alapították.”

Tertullianus: Markion ellen, 4,5 (Kr. u. 207-212 között)

… a rómaiak ott közelben mit hangoztatnak, akiknek az evangéliumot Péter és Pál vérükkel megpecsételve hagyták hátra!

Tertullianus: A skorpiócsípések ellenszere 15,3 (Kr. u. 212)

Olvastuk a caesarok életét, a kezdeti hitet Rómában először Néró irtotta. Ekkor Pétert más övezte fel [vö. Jn 21,18], és keresztre feszítette.

Euszébiosz: Egyháztörténet, 2,14,6

Még Claudius uralkodása idején a mindent bölcsen kormányzó, legjobb és legemberszeretőbb Gondviselés a legerősebb és legnagyobb apostolt – aki erényessége miatt a többiek szószólója volt -, Pétert vezette Rómába, hogy szembeszálljon az emberiségnek ezzel a csapásával. Ő mint Istennek kiváló hadvezére, isteni fegyverekkel felszerelve elhozta magával Keletről a Nyugaton lakóknak a szellemi fény drága kincsét, és hirdette magát a Világosságot és a lelkek üdvözítő Igéjét, a mennyek országának örömhírét.

Szent Athanasziosz: Apológia menekülése miatt, 18. (Kr. u. 357)

Péter is rejtőzködött, mert félt a zsidóktól, Pált is kosárban eresztették le és menekült (vö. Jn 20,19; 2Kor 11,32), és amikor hallották, hogy „Rómában kell tanúságot tennetek rólam” (ApCsel 23,11), nem halasztgatták az elutazást, hanem örömmel útra keltek.

Aranyszájú Szent János: A Rómaiakhoz írt levélhez mondott 32. homília. (Kr. u. 391)

Mint egy nagy és erőteljes testnek, úgy ennek a városnak két világító szeme van és ez a két szem eme szenteknek a teste. Az ég nem olyan fényes, amikor a nap lebocsátja sugarait, mint amilyen ez a város, amely ezzel a két világító szövétnekkel az egész világot besugározza. Onnan ragadtatik majd az égbe Pál, onnan Péter. Képzeljétek magatok elé és bámuljatok azon, hogy Rómának micsoda látványosságban lesz része, amikor Pál majd hirtelen föltámad abból a sírjából Péterrel együtt, és elragadtatik az ő Ura elébe. Micsoda rózsaszálat küld ez a város Krisztusnak, micsoda kettős koszorú övezi Róma homlokát, micsoda aranyláncokkal van körülvéve, az égi áldás micsoda forrásaival rendelkezik!

Péter apostoli székének elsőbbsége

(További idézetek várhatók Tertullianustól, Órigenésztől, Szent Athanasziosztól, Jeruzsálemi Szent Ciriltől, Szent Optatustól, Szent Damasus pápától, Szent Ambrustól, Szent Ágostontól, Coelestinus pápától, az Efezusi zsinatról, Szent III. Sixtus pápától, Alexandriai Szent Cirilltől, Lerins-i Szent Vincétől, Possidiustól, a Khalkédóni Zsinatról, Nagy Szent Leótól, stb.)

Római Szent Kelemen: Levél a korintusiakhoz, 1; 58-59. 63 (Kr. u. 96)

Isten egyháza, mely Rómában tartózkodik, Isten egyházának, amely Korintusban időzik… A bennünket érő, és egymást követő váratlanul jött nehézségek és zavarok miatt, testvéreim, csak megkésve fordíthattuk figyelmünket mindazokra a dolgokra, melyeknek rendezése, szeretteim, olyan kívánatos számotokra, arra az istentelen és hozzátok méltatlan lázadásra gondolunk, ami Isten választottjai számára idegen és tőlük távol áll, de miatta jutott néhány vakmerő és elszánt egyén arra a féktelenségre, hogy a ti tiszteletet érdemlő, nemes, és minden ember előtt megbecsülésben álló neveteket olyan rettenetesen káromolja. … Fogadjátok meg tanácsunkat, és nem fogjátok megbánni. … Ha pedig valaki nem fogadná el azt, amit ő [Isten] mondott általunk [vagyis, hogy állítsátok helyre az egyházvezetést], tudja meg, nem kis veszélynek teszi ki magát! … örömöt, igaz örvendezést ajándékoztok minekünk azzal, ha engedelmesek lesztek azok iránt, akikről a Szentlélek által írtunk most nektek; és ha tövestül kivágjátok lázongásaitoknak a rend ellen irányuló, alaptalan haragját, amit a békesség és az egyetértés végett ezen levelünkben vázoltunk.

Antióchiai Szent Ignác: Levél a rómaiakhoz, Bevezetés; 3,1; 9,1 (Kr. u. 110)

A Theophorosznak is nevezett Ignatiosz a szeretett egyháznak, mely a magasságbeli Atya és egy Fia Jézus Krisztus fenségében irgalmat talált, melyet az, aki minden létezőt akart, Jézus Krisztus Istenünk hite és szeretete szerint megvilágosított, a rómaiak területén elöljáró egyháznak, mely Istenhez méltó, dicséretes, boldogságra méltó, dicsőséges, a cél elnyerésére érdemes, méltó a szentségre és a szeretet vezetője....

Soha senkire nem irigykedtetek, másokat tanítottatok. én azt akarom, az is szilárduljon meg, amit tanítványokként másoknak meghagytatok.

Imáitokban emlékezzetek meg a Szíriában levő egyházról, melynek pásztora helyettem Isten! Egyedül Jézus Krisztus ügyel rá és a ti szeretetetek.

["üdvözöl titeket az efezusiak és szmírnaiak szeretete." (Trall. 12,1); "Köszönt titeket a troaszi testvérek szeretete" (Szmirn. 12,1)

Hermász: Pásztor 2,4,3 (Kr. u. 140/55)

[Hermász] két könyvecskét fogsz majd megírni, az egyiket elküldöd Kelemennek [Róma püspöke], a másikat pedig Grapténak. Kelemen a városon kívülre fogja azt eljuttatni, neki az a megbízatása.

Korintusi Dionüsziosz: Levél Szótér pápához, Euszebiosz Egyháztörténetében 4,23,9.11. (Kr. u. 171)

Kezdettől fogva ez a szokás uralkodott ugyanis nálatok, hogy minden testvérrel különféle módon jót tesztek, és minden városban sok egyháznak támogatást küldötök. … Rómaiak, ti megőriztétek az atyáktól örökölt római szokást, melyet nemcsak fenntartott boldog püspökötök, Szótér, hanem gyarapított is, mert bőségesen küldte a szenteknek a támogatást, és boldog szavakkal vigasztalta a hozzá jövő testvéreket, mint gyermekeit a gyengéden szerető atya.
Ma megünnepeltük tehát az úr szent napját, melynek folyamán felolvastuk leveleteket [ti. Szótér pápáét]; mindig meg fogjuk őrizni, hogy [az egyházban] felolvasva emlékeztessen bennünket, amint az első levél is, amit [Római Szent] Kelemen írt nekünk.

Szent Ireneusz: Az eretnekségek ellen 3,3,2.3. (Kr. u. 180)

De mivel nagyon hosszú lenne ebben a kis könyvben valamennyi egyháznak utódlásait felsorolni, itt csak a legnagyobb, a legrégibb és mindenki előtt ismert egyháznak, annak, amit a két dicsőséges apostol Péter és Pál Rómában alapított és szervezett, az apostoloktól átvett hagyományát s a püspökök sorozata révén egészen napjainkig hirdetett hitét ismertetjük s ezzel minden tévtanítót megszégyenítünk. … Ezzel az egyházzal, nagyobb tekintélye miatt, minden egyháznak egységben kell lennie, vagyis minden hívőnek a földkerekségen, amelyben [ti. a római egyházban] a világ összes egyházának vezetői által mindenkor meg van őrizve az apostoli hagyomány.

Az áldott apostolok, miután megalapították és felépítették az egyházat (Rómában), átadták püspöki hivatalukat Linusznak.

Viktor pápa és a Húsvét kérdése Euszébiosz Egyháztörténetében, 5,23,1–24,11 (Kr. u. 195)

Bizony nem kis jelentőségű kérdés merült fel abban az időben, mert egész [Kis-]ázsia egyházai arra hivatkozva, hogy ők ezt igen ősi hagyomány alapján teszik, úgy vélték, hogy a hold tizennegyedik napján kell megülni az üdvözítő húsvétjának az ünnepét, amely napon is a zsidóknak előírás szerint le kell ölniük a bárányt, és minden esetben ugyanezen a napon kell befejezni a böjtöt, a hét bármely napjára essen is az. Az egész földkerekség többi részén levő egyházak azonban nem ily módon szokták megülni az ünnepet, és apostoli hagyomány alapján megtartották azt a mindmáig is érvényben levő szokást, hogy nem szabad más napon befejezni a [Nagy]böjtöt, mint üdvözítőnk feltámadásának a napján. Ennélfogva tehát a püspökök zsinatokat és összejöveteleket tartottak ebből a célból, és mindannyian egyhangúlag, levél útján a mindenütt élő hívek tudomására hozták azt az egyházi előírást, hogy az Úr halottaiból való feltámadásának titkát nehogy más napon üljék meg valaha is, mint az Úr napján [vagyis vasárnap], és hogy csak ezen a napon fejezzük be a húsvéti böjtölést. … [pápa (Kr. u. 189-199)] Ezek után a rómaiak elöljárója, Viktormegpróbálta a közös egységből tömegesen kiközösíteni egész [Kis-]ázsia egyházait a szomszédos egyházakkal együtt, mintha heterodoxok lettek volna. ítéletét levelek útján tette közzé, melyekben kihirdette, hogy az ott élő összes testvérek kivétel nélkül ki vannak rekesztve a közösségből. Ez azonban nem tettszett az összes püspöknek. Véleményével ellentétben azt tanácsolták neki, hogy legyen gondja a békességre, a felebaráti egységre és szeretetre. … [Ireneusz] udvariasan arra buzdítja Viktort, hogy ne vágja le Istennek egész egyházait, melyek régi szokás hagyományát őrzik.

Tertullianusz: Pergátló kifogás az eretnekekkel szemben, 36. (Kr. u. 200)

Ha pedig Itália közelében vagy, ott van Róma, ahonnan hozzánk is eljut az apostolok tekintélye. ó, milyen boldog az az egyház, melyre a tanítás teljességét az apostolok vérükkel árasztották; ahol Péter az Úrhoz vált hasonlvá a szenvedésben; ahol Pál ugyanazzal a halálnemmel nyerte el a koszorút, mint Keresztelő János.

Tertullianusz: A skorpiócsípések ellenszere, 10,7-8. (Kr. u. 211)

Sohasem olvastad Dávidnál: „Nyissátok meg, ti fejedelemségek, kapuitokat, táruljanak fel az örök kapuk, és belép a dicsőség királya” (Zsolt 24,7)? Ugyanezt hallhattad ámosztól is: „Feljáratot épített az égbe és kiáradását önti a földre” (ám 9,6). Jól tudod, hogy ez a feljárat Krisztus nyomdokait követi, bejáratát pedig Krisztus ereje tartja zárva, hogy semmiféle késlekedés és kérdezgetés ne lehessen a belépésnél a keresztények részéől, mert nem mondhatják, hogy nem ismerik, mivel jól ismerik, ne kérdezősködjenek, hanem menjenek oda. Ha viszont az ég idelenti zárja után érdeklődöl, emlékezz csak arra, hogy az Úr annak kulcsait Péterre, és rajta keresztül az egyházra hagyta, és mindenki, aki csak kéri tőle és megvallja őt, magával viheti.

Szent Ciprianus: Az Egyház egységéről 4-5. (Kr. u. 251-256)

Az Úr mondta Péternek: «én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.» [Mt 16,18-19]. … Őrá építette az egyházat, neki parancsolta meg először nyája legeltetését [Jn 21,17], és noha az összes apostolnak ugyanolyan hatalmat adott, mégis egy tanítói széket alapított, és tekintélyével az egy egység egy alapját és eredetét határozta meg. A többi [apostol] is az volt, ami Péter, de az elsőséget Péter kapta, és így mutatkozik meg az egy egyház, és az egy szék. Pásztorok mindannyian, de egy nyáj van, amelyet az összes apostol közös egyetértéssel legeltet. Aki ezt a Péter-egységet nem tartja, az hogyan gondolhatja, hogy megtartja a hitet? Aki elhagyta Péter székét, amelyre alapozódott az egyház, az hiheti magáról, hogy az egyházban van?

Szent Ciprianus: 59. levél, 14. (Kr. u. 252)

Van merszük [ti. az eretnekek] elhajózni Péter székéhez és a fő egyházhoz, ahonnan a papi egység keletkezett, és a szakadároktól és istentelenektől leveleket hozni és nem gondolnak arra, hogy a rómaiak, akiknek az apostoli hit hirdetése adott tekintélyt, a hűtlenekhez nem közelíthetnek?

Szerdikai zsinat, Levél I. Gyula pápának (Kr. u. 343)

Ez látszik ugyanis a legjobbnak és messze a legillőbbnek, ha a főnek, azaz Péter apostol székének számolnak be a papok minden egyes tartományból.

Szerdikai zsinat, 3. kánon (Kr. u. 343-344)

Azt is előre kell látni, ha valamelyik tartományban esetleg egy püspöknek vitás ügye van püspök testvére ellen, közülük egyik se hívjon ügyvédül más tartományból püspököket.

Ha egy püspököt elítéltek valamilyen ügyben, és úgy véli, jó reménye van, hogy ismételjék meg az ítéletet, ha ti is úgy akarjátok, tiszteljük meg Szent Péter apopstol emlékét: írjanak a római püspöknek vagy azok, akik az ügyet kivizsgálták, vagy azok a püspökök, akik a legközelebbi tartományban tartózkodnak; és ha ő úgy ítéli, hogy új ítéletet kell hozni, legyen új ítélet, és ő adjon bírákat. Ha azonban olyannak ítélte meg az ügyet, hogy ne bolygassák meg, ami megtörtént, amit határozott, megerősítést fog nyerni. Vajon mindenki így határoz? A zsinat azt válaszolta: így határozunk.

Szerdikai zsinat: 4. kánon. (Kr. u. 343-344)

Gaudentius püspök azt mondta: Ki kell egészíteni, ha tetszésetekre van, ezt a nyilatkozatot, amelyet közzétettetek, amely tele van szeretettel; midőn egy püspököt hivatalából elmozdítanak azon püspökök ítélete alapján, akik a szomszédos helyeken tartózkodnak és fellebbez, hogy tárgyalják meg ügyét Róma városában, annak felszólalása után, akit látszólag elmozdítottak, más püspököt ugyanabban a tanítói székbe egyáltalán ne szenteljenek helyette, hacsak nincs már lezárva az ügye a római püspök ítéletével.

Szerdikai zsinat: 5. kánon. (Kr. u. 343-344)

Hosziosz püspök azt mondta: úgy határoztak pedig, hogy ha megvádolták a püspököt, és annak a vidéknek az összegyűlt püspökei ítélkeztek és letették őt az ő hivatali fokozatából, és úgy látszik, fellebbezett, és a római egyház legboldogabbnak nevezett püspökénél keresett menedéket, és azt akarta, hogy hallgassák meg, és jogosnak vélte, hogy újra folytassanak vizsgálatot -, méltóztassék (a római püspök) írni ezeknek a püspököknek, akik a határos és közeli tartományban vannak, hogy ők maguk gondosan mindent újból vizsgáljanak meg, és az igazsághoz való hűség szerint határozzanak.

Jeruzsálemi Szent Cirill: Kateketikai előadások, I, 1,3. (Kr. u. 350) *

"Péter, az Apostolok között a legelső, az Egyház fő Hírnöke"

Szent Athanasziosz: Dionüsziosz véleményéről, 13. (Kr. u. 352)

Amikor Dionüsziosz püspök… levelet írt… Szabelliosz eretnekségének cáfolására, akkor néhány az egyházhoz tartozó, helyesen gondolkodó testvér nem kérdezte meg őt, hogy tőle tudják meg, miért írt így, hanem Rómához folyamodtak és bevádolták névrokonánál, Dionysius római püspöknél. Amikor ő erről tudomást szerzett, azonnal írt azok cáfolására is, akik úgy vélekedtek, mint Szabelliosz, és azok ellen hasonlóképpen, akik ilyeneket gondoltak, mint áriusz, akit ezért kiközösítettek az egyházból… Amikor ugyanis Dionysius, Róma püspöke azokat is cáfolta, akik teremtménynek és alkotásnak mondták Isten Fiát, azzal bebizonyította, hogy nem most először, hanem már rég mindenki kárhoztatta a krisztusellenes ariánus eretnekséget. Majd miután Dionüsziosz alexandriai püspök írt levele védelmére, úgy tűnt, ő nem is úgy gondolkodott, ahogyan azt ráfogták, és egyáltalán nem osztotta áriusz romlott véleményét.

Szent Siricius pápa: Levél Himeriusnak, 1. (Kr. u. 385)

Aranyszájú Szent János: A Rómaiakhoz írt levélhez mondott 32. homília, 24. (Kr. u. 391)

Ha itt meghallgatjuk őt, ott biztosan fogjuk látni, ha nem is közvetlen közelből, de látni fogjuk, amint Isten trónja mellett fényeskedik ott, ahol a kerubok zengnek dicséretet és a szeráfok röpdösnek. Ott látjuk majd Pált Péterrel együtt, mint a szentek karának vezetőjét és fejedelmét, és élvezni fogjuk az ő igazi szeretetét. Mert ha már itt a földön is annyira szerette az embereket, hogy bár szabad választása volt meghalni és Krisztussal lenni, mégis inkább itt akart maradni…

Szent I. Ince pápa: 29. levél, A Karthágói zsinat püspökeinek, 1. (Kr. u. 417)

Az isteni dolgok kutatásában … megfigyelve az ősi hagyomány példáit … vallásunk erejét most, amikor tanácsot kértek, nem kevésbé szilrdítottátok meg egy igaz szabály megtartásával, mint ennek előtte, amikor kimondtátok a határozatot; ti ugyanis jóváhagytátok, hogy hozzánk kell felterjeszteni az ítéletet, tudván, hogy mivel tartoztok az Apostoli Széknek; minthogy mindnyájan, akik erre a helyre állíttatunk, magát az Apostolt kívánjuk követni, akitől származik ez a püspökség és ennek a címnek a teljes tekintélye. Őt követve már ugyanúgy el tudjuk ítélni a rosszat, mint helyeselni a dícséretes dolgokat…

Szent Zosimus pápa: 12. levél, a Karthágói zsinatnak (Kr. u. 418)

Szent I. Bonifác pápa: Rufusnak és a többi püspöknek Makedónia szerte, 13. Levél (Kr. u. 422)

Senki soha nem emelte merészen, ellenséges szándékkal a kezét a legfőbb Apostoli Székre, amelynek az ítéletét nem szabad újra tárgyalni; senki nem lázadt fel ellene, csak az, aki úgy akarta, hogy róla ítélkezzenek… a keletiek egyházai nagy ügyekben, amelyeknél szükség volt nagyobb megvitatásra, mindig tanácsért folyamodtak a Római Székhez, és valahányszor a gyakorlat megkívánta, kérték annak segítségét.

Efezusi Zsinat: I. ülés, zsinati határozat Nesztoriosz ellen (Kr. u. 431)

[A Szent Zsinat ezt mondja:] Mivel ezen felül sem engedelmeskedni nem akar a tiszteletreméltó Nesztoriosz a mi felszólításunknak, sem a tőlünk küldött szent és istenfélő püspököket nem fogadja, szükségképpen folyamodtunk istentelen beszédeinek kivizsgálásához, és rajtakapva őt a leveleiből és az olvasott írásaiból és az imént ebben a metropoliszban általa mondottakból és a tanúságként felhozottakból, hogy istentelenül gondolkodik és prédikál, szükségképpen ösztönözve a kánonoktól és szent atyáknak és szolgatársunknak, Coelestinusznak, a római Egyház püspökének levelében foglaltaktól, sűrűn könnyezve erre a szomorú nyilatkozatra jutottunk ellene:
Az általa káromolt Urunk, Jézus Krisztus elrendelte a jelen szent zsinat által, hogy legyen idegen ugyanez a Nesztoriosz a püspöki méltóságtól és minden papi összejöveteltől.

Küroszi Theodorétosz: Leó pápának, levél 113. (Kr. u. 449)*

„Ha Pál, az igazság hírnöke, a Szentlélek trombitája, a nagy Péterhez igyekezett, azért, hogy elhozhassa tőle a nehézségek megoldását azoknak az antiochiaiaknak, akik bizonytalankodtak a Törvény szerinti életvitel kérdésében, sokkal többet teszünk mi, jelentéktelen és kis emberek, amikor a te apostoli székedhez igyekszünk, azért, hogy megkapjuk tőled az egyház sebeinek gyógyírját. Mivel minden érv alkalmas arra, hogy megtartsd az első helyet, minthogy a te püspökséged sok kiváltsággal van felékesítve.”

Khalkédóni Zsinat: Levél Nagy Szent Leó pápának (Kr. u. 451)

A nagy, szent és egyetemes Zsinat… Khalkédón metropoliszából… Róma legszentebb és legáldottabb érsekének, Leónak… Mi szerez nagyobb örömet a hitnél? … Ezt maga az üdvözítő hagyta nekünk üdvösségünkre, onnan felülről, amikor azt mondta: elmenvén „tanítsatok minden nemzetet…” [Mt 28,19k]; ezt te magad, mint egy arany láncocskát, annak a parancsára, aki hivatalodba helyezett, megőrizted és ránk származtattad, lévén Szent Péter szavának mindenki számára a tolmácsa, aki meghozza mindenki számára annak a hitnek a boldogságát.

(Fel)

Péter utódai birtokolják a hatalmat az Egyház felett

(További idézetek várhatók Szent I. Gyula pápától, Szent I. Damasus pápától, Szent I. Anastasius pápától, Szent I. Ince páptól, Szent I. Bonifác pápától, I. Coelestinus pápától, Szent III. Sixtus pápától, Nagy Szent Leó pápától, stb.)

Római Szent Kelemen: Levél a korintusiakhoz, 1; 58-59. 63 (Kr. u. 96)

Viktor pápa és a Húsvét kérdése Euszébiosz Egyháztörténetében, 24,9 (Kr. u. 195)

Ezek után a rómaiak elöljárója, Viktor [pápa (189-199)] megpróbálta a közös egységből tömegesen kiközösíteni egész [Kis-]ázsia egyházait a szomszédos egyházakkal együtt, mintha heterodoxok lettek volna. ítéletét levelek útján tette közzé, melyekben kihirdette, hogy az ott élő összes testvérek kivétel nélkül ki vannak rekesztve a közösségből.

Firmilianosz: Levél Cipriánnak István pápa levele ellen, 75. (74.) levél, 17 (Kr. u. 256)

„(István pápa) … dicsekedett püspökségének színhelyével és azt állította, hogy ő Péter utóda, akire az Egyház alapjait helyezték… István, aki hirdeti, hogy birtokolja Péter tanítói székét annak örökébe lépve...”

Tertullianusz: De pudicitia (A szeméremről), 1.

Hallom, hogy döntés, és pedig végleges döntés történt; a főpüspök, a püspökök püspöke kimondta: én bocsánatot adok a bűnbánóknak.

Szent Siricius pápa: Levél Himerius tarragonai püspöknek (Kr. u. 385)

Tanácsot kérsz, s erre a megfelelő választ nem tagadjuk meg, mivel olyannak tekintjük tisztségünket, hogy nincs számunkra szabadság adva, hogy valamit eltitkoljunk, vagy hogy hallgassunk; ránk mindenkinél nagyobb súllyal nehezedik a keresztény vallás féltő óvása. Hordozzuk mindenki terhét, aki meg van terhelve; sőt, ezeket Szent Péter apostol hordozza általunk, aki minket mindenben – ahogy azt bizton reméljük -, mint szolgálatának örököseit véd és oltalmaz… ezeket, amiket a te tanácskérésedre viszontválaszoltunk, összes püspöktársaink tudomására hozzad, és nemcsak azokéra, akik a te egyházmegyédben vannak e tisztségre kinevezve, hanem az összes karthágóinak, andalúziaiaknak, luzitánoknak és galíciaiaknak, vagy azoknak, akik tartományaikkal innen és onnan mint szomszédok határolnak körül; ezeket, amelyeket mi helyes rendszerbe foglaltunk, most folytatódó leveleidbe foglalva küldd meg. És bár nem lenne szabad, hogy az Apostoli Szék rendeleteit, vagy amit a tiszteletreméltó kánonok rögzítettek, az Úrnak csak egy papja is ne ismerje, mégis hasznosabb… ha azokat a dolgokat, amelyeket a te nevedre, de általános érvénnyel írtam meg neked, egyetértésedből fakadó gondoskodásoddal összes testvéreink tudomására hoznád: ennyiben azok a dolgok is, amelyeket mi nem meggondolatlanul, hanem előrelátóan szerfölött óvatossággal és megfontoltsággal s célszerűen írtunk elő, érintetlenül maradnának, és a jövőben minden felelősség elhárítás számára a kiskapu, amely nálunk már senki számára nem lehet nyitva, be legyen reteszelve.

Szent Ambrus: A bűnbánatról, 7,32-33. (Kr. u. 387-390 körül)

Hát talán azok közösségben lehetnek Veled, akik az Ország kulcsait (vö. Mt 16,19) nem fogadják el, tagadva, hogy bűnöket kellene megbocsátaniuk? Ezt ugyan helyesen mondják magukról [a novatiánusok]. Nincs meg ugyanis nekik Péter öröksége, nincs meg Péter széke, melyet gonosz feldarabolással szétvernek.

Szent Ambrus: A szentségekről (De sacramentis) 3,1,5. (Kr. u. 380-390 körül) új

Nem ismeretlen előttünk az a tény, hogy a római egyházban nincs meg ez a szokás [a lábmosás szertartása a kereszteléskor]. Mindenben a római egyház példáját és szertartásformáját követjük ugyan, de a lábmosás szokása ott nincs meg. Lehet, hogy a nagy tömeg miatt mellőzi ezt a szertartást; de vannak olyanok, akik azzal akarják menteni a rómaiak eljárását, hogy ezt nem a keresztség misztériumában kell végezni, nem az újjászületésben, hanem mintha vendégnek kellene lábat mosni. Más, ha alázatosságot gyakorlunk, más, ha megszentelést végzünk. De vedd tudomásul, hogy ebben is van titkos jelentés és hogy ez is megszentelésre szolgál. "Ha meg nem mosom lábadat, nem lesz részed énvelem." Ezt nem mások megrovására mondom, hanem a magam eljárását ajánlom. Mindenben a római egyházat óhajtom követni, de nekünk is van emberi érzékünk; amit másutt helyesebben tesznek, azt mi is jobbnak tartjuk megőrizni.

Szent Jeromos: Kiváló férfiakról, 34; 66. (Kr. u. 392)

Viktor, Róma városának tizenharmadik püspöke, a húsvéti kérdéssel kapcsolatban meg más egyéb témákról is írt kisebb terjedelmű értekezéseket. Severus császár idejében mintegy tíz esztendeig kormányozta az egyházat.

Cornelius, Róma városának püspöke... Gallus és Volusianus idejében mintegy két esztendőn át kormányozta az egyházat, miután pedig elnyerte Krisztus vértanúinak koszorúját, helyébe Lucius lépett.

Szent I. Ince pápa: Levél a Karthágói zsinat püspökeinek (Kr. u. 417)

Az isteni dolgok kutatásában … megfigyelve az ősi hagyomány példáit … vallásunk életerejét most, amikor tanácsot kértek, nem kevésbé szilárdítottátok meg egy igaz szabály megtartásával, mint ennek előtte, amikor kimondtátok a határozatot; ti ugyanis jóváhagytátok, hogy hozzánk kell felterjeszteni az ítéletet, tudván, hogy mivel tartoztok az Apostoli Széknek, minthogy mindnyájan, akik erre a helyre állíttattunk, magát az Apostolt kívánjuk követni, akitől származik ez a püspökség és ennek a címnek a teljes tekintélye.
Őt követve már ugyanúgy el tudjuk ítélni a rosszat, mint helyeselni a dicséretes dolgokat, amint hogy azt is, hogy az Atyák rendelkezéseit, megőrizve a papi kötelességérzetet, nem tartjátok helyesnek lábbal tapodni, hogy ti. amit azok nem emberi, hanem isteni meggondolásból elhatároztak; eszerint, bár különálló és távoli tartományokról van szó, semmit sem vesznek úgy tekintetbe, hogy még előbb a végére kell járni, mígnem ennek a Széknek a tudomására nem jutott; hogy ennek teljes tekintélye erősítse meg azt, amely igazságos határozat volt; és innen vegyék a többi egyházak is, amiként az összes vizek szülőhelyükből, a forrásukból szöknek elő, és az egész világ különböző vidékein tiszta kezdetből kifolyva romlatlanul áradnak szét; tehát innen vegyék, mit kell előírni, kiket kell lemosással megtisztítani, kiket kerüljön el, mint eltávolthatatlan mocsokkal beszennyezetteket, a tiszta testekhez méltó víz.

Szent I. Ince pápa: Levél a Milevei zsinat püspökeinek (Kr. u. 417)

Tehát meggondoltan és illően kéritek tanácsát az apostoli méltóságnak, a rejtett méltságnak, mondom, annak, akire vár „a külső dolgokon kívül, az összes egyházak gondja” [2Kor 11,28], hogy milyen nézetet kell tartani kétséges dolgokban; ti. az ősi szabályt mint mintát követtétek; melyet, mint tudjátok, az egész világ megtart velem kapcsolatban. … Mi mást erősíttettetek meg cselekedetetekkel, mint amit tudtok, hogy szerte az összes tartományokból, akik azt kérik, azok számára az apostoli forrásból mindig buzog felelet? Különösen ahányszor a hit ügyét éri zaklatás, úgy ítélem, hogy összes testvéreinknek és püspöktársainknak csakis Péterhez, azaz ahhoz, aki az ő nevében és tisztségében ad tanácsot, kell ügyeiket előterjeszteni.

Szent Zosimus pápa: Levél a Karthágói zsinatnak (Kr. u. 418)

Bár az Atyák hagyománya az Apostoli Széknek oly nagy tekintélyt tulajdonított, hogy ítéletét senki sem merészeli vitatni, és azt a kánonok és a szabályzatok révén mindig megtartotta, és az egyházi rendtartás törvénykezésében még most is folyamatosan lerója Péter nevének, akitől maga is származik, a tiszteletet, amely megilleti: … minthogy tehát oly nagy tekintélye van Péternek is mint főnek, és összes elődöm őt követően kiadott rendelkezései is ezt a tekintélyt erősítették meg úgy, hogy már az összes emberi és isteni törvények és a gyakorlat meghatározza, hogy a római egyház, melyet mi helytartóként kormányozunk, Péter nevének a hatalmát is birtokolja…
Mégis, bár nekünk oly nagy a tekintélyünk, hogy senki sem ódzkodhatik a mi ítéletünktől, semmit nem cselekedtünk, amit levelünkkel önként ne juttattunk volna tudomástokra; ezt a testvériesség kedvéért tesszük, és általában tanácsot kérünk, nem azért, mert nem tudjuk, minek kellene meglennie, vagy tennénk valamit, mi az Egyház java ellenre nem tetszenék, hanem azt akartuk, hogy veletek egyenlőképpen gondoljuk át az ő (ti. a megvádolt Caelestius) ügyét.

Szent I. Bonifác pápa: Levél a thessaliai püspököknek (Kr. u. 422)

A születő egyetemes Egyház felépítése Szent Péter tisztségéből vette kezdetét; ezen a tisztségen alapszik a kormányzása és az (Egyház) teljessége. Belőle mint forrásból áradt ugyanis szét az összes egyházakban az egyházi fegyelem, amikor már növekedett a vallási kultúra. A Nikaiai zsinat előírásai nem mást tanúsítanak; annyira, hogy semmit sem mert föléje helyezni, mivel látta, hogy az ő érdeme felett semmit sem tud mint többletet összegyűjteni, és végül is tudta, hogy az Úr a vele való beszélgetésben mindent őrá hagyott. Biztos tehát, hogy az egész földön elterjedt egyházak számára ő mintegy azok tagjainak feje: aki lemetszi magát az Egyházról, legyen a keresztény vallás számkivetettje, mivel nem kapta meg, hogy ugyanabban a foglalatban legyen egybefogva.

Szent I. Bonifác pápa: Rufusnak és a többi püspöknek Makedónia szerte, 13. Levél (Kr. u. 422)

Szent Cassianus János: Contra Nestorium 3,12 (Kr. u. 430) *

„De ama nagy ember, a tanítványok tanítványa, ama mester a mesterek között, aki a római Egyház kormányzását tartja a kezében, birtokolva a hatalmat a hitben és a papságban. Mondd el nekünk tehát, mondd el, kérünk téged, Péter, Apostolok fejedelme, mondd el, hogy hogyan kell hinnünk Istenben.”

Alexandriai Szent Cirill: Mária dicsérete (Encomium in Mariam Deiparam; P.G. 77,1029--1040.) (Kr. u. 431) új
(Ezt a beszédet Alexandriai Szent Cirill az Efezusi Zsinaton mondta el.)

Szavaim igazolására tanúul hívom a legszavahihetőbbet, az egész világ szent főpapját, Celesztin atyát, Róma világváros patriarcháját. Ő is figyelmeztetett téged levélben, hogy szabadulj meg esztelen istenkáromlásodtól. Nem hallgattál rá, hanem dicsekedtél hiúságodban és oktalanságodban.

Aranyszavú (Krüzologosz) Szent Péter: Levél Leónak 25. (Kr. u. 449) *

„Figyelmeztetünk téged, tiszteletreméltó testvér, hogy vesd alá magad minden dologban, annak, amit Róma áldott püspöke írt, mert Szent Péter, aki él és felügyel az ő székében, adja az igaz hitet azoknak, akik keresik azt. Ami minket illet, a béke kedvéért, és a hit érvényességéért, nem ítélkezhetünk a tantételek kérdéseiben Róma püspökének jóváhagyása nélkül.”

Szent Hormisdas pápa: A Konstantinápolyba küldött "Libellus fidei" műve (Kr. u. 515)
(Ezt Konstantinápolyban aláírták, többek között Joannész pátriárka, majd később Iustinianus császár és Menan pátriárka egy hasonló formulát a IV. Konstantinápolyi zsinaton)

Az üdvösség kezdete az igaz hit szabályát megőrizni és az Atyák határozataitól semmi módon el nem térni. és mivel nem lehet figyelmen kívül hagyni a mi Urunk, Jézus Krisztus kijelentését, aki azt mondja: "Te Péter vagy és erre a sziklára fogom építeni egyházamat" [Mt 16,18], és az itt elmondottakat a dolgok tényleges hatásai igazolják, mert az Apostoli Szék [Róma] mindig megőrizte szeplőtelenül a katolikus vallást.
Tehát a legkevésbé sem vágyunk elválasztva lenni ettől a reménytől és hittől...
Emiatt igaznak fogadjuk el és helyeseljük a boldog Leó pápa összes leveleit, amelyeket a keresztény vallásról írt. Ezért, amint már előbb mondtuk, mindenben követjük az Apostoli Széket, és hirdetjük összes rendelkezéseit; és ezért remélem, hogy méltónak találtatom veletek abban az egy közösségben lenni, amelyet vall az Apostoli Szék; abban van a keresztény vallás egészséges és igazi és tökéletes szilárd mivolta; azt is megígérjük, hogy az elkövetkező időben azoknak a nevét, akik kirekesztették magukat a katolikus Egyház közösségéből, azaz nem értenek egyet az Apostoli Székkel, a szentmise szertartása során felolvasni nem engedem meg... Ezt a hitvallásomat pedig saját kezűleg aláírtam, és neked, Hormisdasnak, Róma városa szent és tiszteletreméltó pápájának ajánlom.

Sevillai Szent Izidór (Kr. u. 636 előtt) *

„A Római Főpap határozatai, az Apostoli Szék fennhatóságán állva, kétségbevonhatatlanok.”

(Top)

Mit mondanak erről mások?

Protestánsok

New Bible Dictionary (Protestáns)
(Szerk.: J.D. Douglas, Grand Rapids, MI: Eerdmans, 1962. 1018. És 1216. o.)

A kulcsok hatalmának gyakorlása az egyházi fegyelemben, a közigazgatási hatalom gondolata (Iz 22,22) a hit házanépének követelményeire vonatkozóan. Az elítélések, kiközösítések és feloldozások használata minden időre az Egyházra lett bízva, a Lélek irányítása alatt…

így Péter, T.W. Manson szavaival, „Isten kormányzója lett… Péter tekintélye olyan tekintély, amellyel kijelentheti, hogy mi a jó és mi a rossz a keresztény közösség számára. Az ő döntését Isten fogja megerősíteni.” (Jézus kijelentései, 1954, p. 205.)”

...

Az Ószövetségben az udvarnagy az az ember, aki „egy ház fölött” áll (Ter 43,19; 44,4; Iz 22,15, stb.). Az Újszövetségben két szót fordítanak udvarnagynak: „epitroposz” (Mt 20,8; Gal 4,2), olyan valaki, aki megbízottként, gondnokként, gyámként gondoskodik valakikről vagy ilyen rangban áll; és az „oikonomosz” (Lk 16,2-3; 1Kor 4,1-2; Tit 1,7; 1Pét 4,10), aki egy intéző, egy házfelügyelő – az „oikosz” („ház”) és a „nemó” („osztani” vagy „vezetni”) szavakból. A szót egy meghatalmazott kötelezettség hivatására szokták alkalmazni.

További utalások az udvarnagyi hivatalra az Ószövetségben: 1Kir 4,6; 16,9; 18,3; 2Kir 10,5; 15,5; 18,18. Itt a kifejezést „a ház fölött álló”, „udvarnagy”, vagy „helytartó” értelemben használják. Az Iz 22,15-ben, ugyanabban a szakaszban, amelyre úgy tűnik, hogy Urunk is hivatkozott a Mt 16,19-ben, Shebnát, a hivatalából nemsokára eltávolított udvarnagyot többféle fordításban* is visszaadják:

i) „a palota gondnoka (ura)” "Master of the palace" JB (188:vs)/ NAB

ii) „a palota felügyelője (intézője)” "In charge of the palace" NIV

iii) „a háznép gondnoka (ura)” "Master of the household" NRSV

iv) „a királyi háznép felügyelője (intézője)” "In charge of the royal household" NASB

v) „a háznép (fő)számvevője” "Comptroller of the household" REB

vi) „a palota kormányzója” "Governor of the palace" MOF

* A magyar bibliafordításokban:

„intéző” (Szent István Társulat)
„intéző” (Káldi Neovulgata)
„a templom gondviselője” (Káldi)
„a királyi ház főembere” (Károli)
„a királyi palota gondnoka” (Magyar Bibliatanács)
„a Király házának gondviselője” (Aranyos)

Eerdmans Bible Dictionary (Protestáns)
(Allen C. Myers, Allen C., editor, Eerdmans Bible Dictionary, Grand Rapids, MI: Eerdmans, 1987. 622. o.)
(English revision of Bijbelse Encyclopedie, edited by W.H. Gispen, Kampen, Netherlands: J.H. Kok, revised edition, 1975}, translated by Raymond C. Togtman and Ralph W. Vunderink.)

„Máté a mennyek (vagy Isten) országáról való felfogásának megfelelően Isten bárhol uralkodik, a kulcsok itt az Egyházban lévő tekintélyt reprezentálják.

New Bible Commentary (Protestáns)
(D. Guthrie, and J.A. Motyer, editors, Grand Rapids, MI: Eerdmans, 3rd edition, 1970. 603. És 837. o. {Reprinted, 1987, as The Eerdmans Bible Commentary})

„Eljakim erős ellentétben áll Shebnával… Isten felől „a szolgám” lett a neve (20. vers; vö.: „az az intéző”, 15. vers); az ember felől „atyja” lesz a közösségének (21. vers)…

A 22. verset nyitó szavak a 9,6-ot visszhangozva nyomatékosítják, hogy az Isten-adta kötelezettség, amely kíséri ezt (a kulcsok birtoklását), királyi érdekkörbe tartozik. A „zárni” és „nyitni” azt a hatalmat jelenti, amellyel olyan határozatokat lehet hozni, amiket csakis a király hatálytalaníthat. Ez a háttere Péter (vö. Mt 16,19), és az egyház (vö. Mt 18,18) megbízásának. ...

A mondás csaknem biztosan az Iz 22,22-n alapul, ahol elmozdítják Sebnát, az udvarnagyot, és az ő hatalma átszáll Eljakimra. „Az ő vállára teszem le Dávid házának kulcsát, amit kinyit, azt senki be nem zárja, s amit bezár, azt senki ki nem nyitja.” (Ez közvetlenül Jézusra vonatkozik a Jel 3,7-ben). (6:837)

Jamieson, Fausset & Brown Commentary (Protestáns) (Az Iz 22-ről)
(Robert Jamieson, Andrew R. Fausset, David Brown, Commentary on the Whole Bible, Grand Rapids, MI: Zondervan, 1961 (orig. 1864). [Fausset és Brown anglikán, Jamieson presbiteriánus].)

„(Az udvarnagy) „a király barátja”, vagy „a hatóság legfőbb tisztje” (1Kir 4,5; 18,3; 1Krón 27,33, „a király bizalmasa”) …

Keleten a kulcsokat néha a vállon lévő sálakon lógva hordták. De a kifejezés sokkal inkább az ember vállára nehezedő kormányzás hordozását jelképezte. Eljakim, miként a neve is utal erre, itt egyértelműen az Isten-ember Krisztus előképe, Dávid fiáé, akiről Izaiás hasonló nyelvezetben szól ennek a versnek egy korábbi pontjában (vö. 9,5 – „az ő vállára kerül az uralom”). A Jel 3,7-ben ugyanaz a kifejezésmód található, mint ami az utóbbiban volt (vö. Jób 12,14)” (9:536)

Adam Clarke's Commentary (Protestáns)
(Commentary on the Bible, Ralph Earle rövidített, egykötetes kiadása, Grand Rapids, MI: Baker Book House, 1967. 581. o. (orig. 1832, 8 vols.).) [Clarke methodista volt].

Miként a korábbi versben megemlített palást és szíj a hatalom és a tekintély jelvényei voltak, úgy hasonlóképpen a kulcs mind a szent, mind a polgári hivatal megjelölése volt. A hivatalnak ezt a jelét hasonlóképpen, mint a görögök között, itt Izaiásnál is a vállon átvetve hordták. A kulcs mint a hatalmi jelvény szimbóluma a hatalom egy korlátlan kiterjedésére utal, amelyet teljes világossággal, és erővel volt kinyilvánítva, mint az egyetlen és kizárólagos tekintély, ami nyithat és zárhat. Üdvözítőnk tehát egy hasonló helyzetre alkalmazta ezt a kifejezést a Mt 16,19-ben; illetve a Jel 3,7-ben önmagára alkalmazta ugyanezen prófétai szavakat.

Tyndale New Testament Commentaries (R.T. France) (Protestáns)
(Morris, Leon, főszerk., Tyndale New Testament Commentaries, Leicester, England: Inter-Varsity Press/Grand Rapids, MI: Eerdmans Pub. Co., 1985, vol. 1: Matthew, R.T. France, 256. o.)

Péternek nem csak amolyan vezető feladata van, ugyanis ez a feladat a tekintély egy félelmetes mértékét foglalja magában (habár ezt a feladatot nem egyedül viseli, amint azt láthatjuk a vers egy későbbi megismétlésében, a 18,18-ban, ahol a tanítványok egész körére utal). A (többes számú) „kulcsok” szimbóluma nem csak egy esetleges kapuőrt idéz fel, aki irányítja a házba való belépést, hanem egy intézőt, aki az igazgatás szabályait állapítja meg (vö.: Iz 22,22, összekötve a 22,15-tel). A kérdés tehát nem az egyházba való belépésről szól… hanem egy tekintélyről, ami Isten felségjogának „átruházásából” ered.

Oscar Cullmann (Protestáns teológus)
(St. Peter: Disciple. Apostle, Martyr, Neuchatel: Delachaux & Niestle, 1952 (French edition), 183-184. o.)

éppen úgy, ahogy az Iz 22,22-ben az Úr Dávid házának kulcsait szolgájának, Eljakimnak a vállára teszi, Jézus szintén átadja Péternek a mennyek országának házának kulcsait, és ugyanezzel a mozdulattal kinevezi őt az ő házfelügyelőjévé. Egy kapcsolat van az Egyház háza, amely konstrukciónak éppen megemlítette, hogy Péter az alapja, illetve a mennyei ház között, amelynek megkapja a kulcsait. A kapcsolat e két kép között az Isten népének fogalma.

Peter in the New Testament (Protestáns)
(Raymond E. Brown, Karl P. Donfried, és John Reumann, szerk., Peter in the New Testament, Minneapolis: Augsburg Pub. House / New York: Paulist Press, 1973, 96-97. o.)

A miniszterelnöknek, a szó szorosabb értelmében vett „főudvarmesternek” egy olyan embert hívtak a héberben „aki a ház fölött áll”. Ez a terminus az egyiptomi palota legfőbb tisztviselőjének elnevezéséből ered…

A dávidi királyság nyitó és záró kulcsának hatalma, azaz a miniszterelnök hatalma, engedi vagy elutasítja a palotába való belépést, ami magába foglalja a királyhoz való belépést is… Pétert egyfajta miniszterelnökként festhetjük le abban a királyságban, amit Jézus kinyilatkoztatott… Mi mást foglal magában a kulcsok általános hatalma? A következőket foglalhatja magában: keresztségi fegyelem, keresztség utáni vagy bűnbánati fegyelem, kiközösítés, az eucharisztiából való kizárás, a tudás átadása vagy visszautasítása, törvényhozó hatalom, kormányzói hatalom.

(Fel)

Katolikusok

Bertrand Conway
(Bertrand L. Conway, The Question Box, New York: Paulist Press, 1929. 146. o.)

Keleten a kulcsok szimbóluma mindig a hatalomra és a tekintélyre utal, és a kulcsok átadása ennek a tekintélynek az átruházására. Még napjainkban is, amikor megakarunk tisztelni egy prominens látogatót, akkor átadjuk neki a kulcsokat…

„A kulcsok ajándéka” írja Lagrange, „tehát az egész ház feletti hatalomnak a beiktatása. A tulajdonosé immár a legfelsőbb hatalom, de ezt főudvarmesterként mint megbízott gyakorolja… Dávid kulcsai Krisztus birtokában vannak (Jel 3,7); Ő Szent Péternek adja a kulcsokat. Szent Péter tekintélye tehát Jézus tekintélye, amelyet Ő ratifikál a mennyben.” (Evangile selon S. Matthieu, 328)

Jáki Szaniszló
(Az Ország kulcsai. Ecclesia. Budapest. 1992. 27-28. o.)

Izajás idejében ez a tisztség már három évszázados volt, amelyet Salamon szervezett meg…

Salamon ezt a tisztséget a fáraó kormányzójának tisztsége alapján állította fel. Asszíriától és Babilontól eltérően, ahol a palota kormányzója egyszerűen csak a királyi udvar ügyeinek adminisztrátora volt, Egyiptomban ugyanúgy, mint Júdeában és Izraelben, a palota kormányzója a király után a második helyen állt, Egyiptomban minden reggel jelentést tett a fáraónak, s miután megkapta az utasításait, szertartásosan megnyitotta a palota kapuit, és megindította a fáraó adminisztratív irodáinak napi tevékenységét. Minden nagyobb eseményről értesült a fáraó királyságában, minden fontos irat hordozta a pecsétjét, minden hivatalnok alantasa volt, és ő uralkodott a fáraó távollétében. Pontosan ezt a funkciót töltötte be József, akit a fáraó állított háza élére (Ter 41,40), kinevezve királyi pecsétőrnek és egész Egyiptom uralkodójának. Hasonlóképpen, a palota kormányzója volt az első a királyi hivatalnokok listáján (2Kir 18,18) és egyedül őt említették a királlyal együtt (1Kir 18,3). A cím fontossága különösen nyilvánvalóvá vált, amikor Jotam trónörökösi minőségében felvette ezt a tisztséget apja, Uzija király halálos betegsége tartamára (2Kir 15,5).

(Fel)