www.depositum.hu - Katolikus Hitvédelem

A Szentírásból egyértelműen kiderül, hogy Jézus Krisztus egy Egyházat gondolt el, és egy Egyházat alapított. Az egységet és az egyetlenséget a protestánsok is vallják valamilyen szinten, hiszen ennek ténye tagadhatatlanul benne foglaltatik a Bibliában. Azonban, mivel a felekezeti egységet igazolni nem tudják, vagy kénytelenek azt vallani, hogy az Egyház jelenleg láthatatlanul alkot egy lelki egységet Krisztus megváltásának hitében, vagyis a láthatatlan Egyház egységét, ami majd a jövőben fog láthatóvá válni, vagy pedig a saját felekezetükre értik az egy, egységes és igaz Egyház fogalmát. Egy másik fejtegetésben már igazoltuk az Egyház láthatóságának követelményét, valamint az Egyház apostoliságának, azaz folytonosságának, és csalatkozhatatlanságának szükségszerűségét. Így most azt próbáljuk bizonyítani, hogy az Egyház, és a kereszténység nem válhat szakadások és széthúzások színterévé, s hogy a különböző látható egyházi közösségeknek szükségképpen egyet kell érteniük, máskülönben leválnak az Egyház testéről. Nem csak láthatatlan lelki egység szükséges, hanem gyakorlati, látható, konkrét egység is. A felekezetiség botrány. Jézusnak az az akarata, hogy egyek legyünk, de nemcsak valami meghatározhatatlan hitben, vagy a hit úgynevezett alapvető tételeiben (mint pl. a hit a Megváltásban) hanem az egész hitvallásban és egyáltalán minden fontosabb hitbeli és erkölcsi kérdésben is, ami befolyásolhatja, vagy érinti az egyes ember üdvösségre vezető útját.

Mit mond erről az Egyház?

813 Az Egyház forrását tekintve egy: "E misztérium végső mintaképe és elve a Szentháromság egy Isten személyeinek, az Atyának és a Fiúnak a Szentlélekben való egysége".[II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio 2.] Az Egyház Alapítóját tekintve egy: ő",a megtestesült Fiú (...) kereszthalála által minden embert kiengesztelt Istennel, egy népben és egy testben állítva helyre valamennyiük egységét". [II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes 78.] Az Egyház "lelkét" tekintve egy: "A Szentlélek, aki a hívőkben lakik, s betölti és kormányozza az egész Egyházat, hozza létre a hívők e csodálatos közösségét, és Krisztusban oly szorosan kapcsol össze mindenkit, hogy az Egyház egységének elve lesz". [II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio 2.] Tehát az Egyház lényegéhez tartozik, hogy egy legyen...

815 Melyek az egység kötelékei? Mindenekelőtt a szeretet",a tökéletesség köteléke" (Kol 3,14). De a zarándok Egyház egységét a közösség következő látható kötelékei is biztosítják:
-- az apostoloktól áthagyományozott egy és ugyanazon hit megvallása;
-- a liturgia, mindenekelőtt a szentségek liturgiájának közös ünneplése;
-- az apostoli jogfolytonosság, mely az egyházi rend szentsége által fönntartja Isten családjának testvéri egyetértését. [Vö. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio 2; Lumen Gentium, 14; CIC 205. k.]

816 "Ez Krisztus egyetlen Egyháza, (...) melyet üdvözítőnk föltámadása után Péternek legeltetésre átadott, és őrá meg a többi Apostolra bízta terjesztését és kormányzását (...). Ez az Egyház e világban mint alkotmányos és rendezett társaság a Péter utóda és a vele közösségben élő püspökök által kormányzott katolikus Egyházban létezik." [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium 8.]

817 Valójában "Isten eme egy és egyetlen Egyházában már kezdet óta támadtak bizonyos szakadások, melyeket az Apostol súlyosan korhol és elítél; a későbbi századokban pedig még nagyobb nézeteltérések támadtak, és nem jelentéktelen közösségek különültek el a katolikus Egyház teljes közösségétől; s ebben az emberek mindkét részről vétkesek". [II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio 3.] A szakadások, melyek megsebzik Krisztus Testének egységét (különbséget teszünk az eretnekség, az aposztázia és skizma között) [Vö. CIC 751. k.], az emberek bűnei nélkül nem jönnek létre:

"Ahol bűnök vannak, ott sokféleség van, ott skizmák vannak, ott eretnekségek vannak, ott széthúzások vannak; ahol pedig erény van, ott egyetértés van, ott egység van, melyből fakadóan az összes hívőnek egy volt a szíve és a lelke." [Órigenész: Homilia in Ezechielem 9, 1: SC 352, 296 (PG 13, 732).]

Tanítóhivatali megnyilatkozások

IX. Piusz: A Szent Offícium levele Anglia püspökeinek (Kr. u. 1864) (DH 2888)

Jézus Krisztus igaz Egyháza négy, az isteni tekintély által megadott jellemző alapján határozható és különböztethető meg: és minden egyes jellemző annyira összefügg a többivel, hogy azoktól elválasztani nem lehet; ebből következik, hogy az Egyház, amely katolikus és amelyet annak is mondunk, egyszersmind az egység, a szentség és az apostoli utódlás kiváltságával is ki kell, hogy tűnjék.
A katolikus Egyház tehát egyetlen, mégpedig a földkerekség és az összes nemzetek előtt nyilvánvaló és tökéletes egységben működik, természetesen olyan egységben, amelynek talpköve, gyökere és romolhatatlan eredete Szent Péter, az apostolok feje és a Római Székben ülő utódai legfőbb tekintélye és "fő hatalma". És nincs más katolikus Egyház, csak az, amely az egy Péterre (kősziklára) épül, a hit és a szeretet egységében egyetlen testté egybefűzve és összeillesztve [Ef 4,16] emelkedik a magasba. ...

XIII. Leó: "Satis cognitum" körlevél (Kr. u. 1896) (DH 3302-3306)

Az egység természetének megítélésében és megállapításában sokféle tévedés térít le sokakat az útrtól. Az Egyháznak ugyanis nemcsak a keletkezése, hanem egész berendezkedése a szabad akarattal létrehozott dolgok csoportjába tartozik: ennek következtében minden megítélést arra kell vonatkoztatni, mi történt a valóságban, és semmiképpen sem azt kell kutatni, hogyan válhat eggyé az Egyház, hanem, hogy az, aki alapította, miként akarta egységét.
Márpedig, ha azt nézzük, ami történt, Jézus Krisztus az Egyházat nem olyannak gondolta el és alakította ki, hogy több, jellegében hasonló, de megkülönböztetett közösséget foglaljon össze, amelyek az Egyházat teljes mértékben és egyetlenné tevő kötelékekkel megkötve nincsenek, ahogyan a hitvallásban ("Hiszek egy ... Egyházat") megvalljuk.
Jézus Krisztus erről a misztikus épületről beszélve valóban csak egy és sajátjának nevezett Egyházat említ: "építeni fogom Egyházamat" [Mt 16,18]. Bármi más, ami ezenkívül lehetséges, mivel nem Jézus Krisztus alapította, Krisztus igaz Egyháza nem lehet. ...
így tehát az Egyháznak kötelessége az üdvösséget, amelyet Jézus Krisztus szerzett, s vele együtt az összes jótéteményeket, amelyek innen erednek, az összes emberre, és minden korra széles körben kiárasztani. Ezért kell alapítójának akaratából minden tájon és az idők folyamatosságában mindenképpen egyetlennek lennie. ...
Ehhez járul az is, hogy az Isten Fia úgy rendelkezett, az Egyház az ő misztikus teste legyen, amellyel ő mint Fő akart összekapcsolódni, az emberi testhez való hasonlóság szerint, amelyet magára vett. ... Amint tehát magára vett egyetlen halandó testet, amelyet felajánlott arra, hogy megkínozzák és megöljék, s hogy az ember megszabadításának árát megfizesse, ugyanígy egy misztikus teste van, amelyben és amelynek a munkájával az embereket befogadóképessé teszi a szentségre és az örök üdvösségre: "Magát (Krisztust) tette (Isten) az egész Egyház fejévé: ez az ő teste" [Ef 1,22 sk]. Leválasztott és szétszórt tagok nem forrhatnak össze ugyanazzal a fővel úgy, hogy egyetlen testet alkossanak. Ám Pál azt mondja: "A testnek sok tagja van; a sok tag azonban mégis egy test. Így Krisztus is. " [1Kor 12,12]. Ezért ezt a misztikus testet "egybeszerkesztettnek" mondja: "hogy összeforrjunk a Fővel: Krisztussal. Ő az, aki az egész testet egybefogja és összetartja a különféle izületek segítségével, hogy a tagok betöltsék az erejükhöz szabott feladatkört." [Ef 4,15sk]. Így, ha a többi tagról levált tagok szerte barangolnak, egy és ugyanazzal a fővel nem lehetnek szorosan összekapcsolva. ...
Krisztus Egyháza tehát egyetlen és összefüggő; mindenki, aki külön utakon jár, eltévelyedik Krisztus Urunk akaratától és előírásaitól, és elhagyván az üdvösség útját, a pusztulás felé halad.

Aki pedig (az Egyházat) egyetlennek alapította, az egynek is alapította: ti. olyannak, hogy akármennyi tagja is lesz, azok a legszorosabb kötelékekkel legyenek teljességgel egybetartozóak, mégpedig úgy, hogy egy nemzetet, egy országot, egy testet képezzenek: "egy a test és egy a lélek"..." [Ef 4,4]. ... Az emberek között ilyen nagy és ennyire tökéletes egyetértésnek azonban szükségszerű alapja a lelki megegyezés és összefogás. ...
[Ebből a célból] alapította Jézus Krisztus az Egyházban az élő, hiteles és ugyanennyire örök Tanítóhivatalt, amelyet saját hatalommal felruházott, az igazság lelkével felszerelt, csodákkal megerősített, és, hogy annak a tanítását és előírásait éppen úgy fogadják, mint az övéit, akarta és a legnyomatékosabban megparancsolta.
Ahányszor tehát ennek a Tanítóhivatalnak a szava kimondja, hogy az Istentől adott tanítás foglalatában ez vagy az benne foglaltatik, arról mindenkinek hinnie kell, hogy biztosan igaz: mert, ha az valami módon hamis lehetne, abból az következne, ami nyilvánvalóan önellentmondás, vagyis, hogy az emberben lévő tévedésnek szerzője maga Isten: "Uram, ha ez tévedés, te szedtél rá minket" (Szent-Viktori Richárd: De trinitate I. 2). ...
Ahogy az Egyház mint a hívők gyülekezete egységéhez szükségszerűen elengedhetetlen a hit egysége, ugyanúgy Isten alapította társaság minőségében egységéhez isteni jogon megkívántatik a kormányás egysége, amely a közösség egységét eredményezi. ...

II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio 1-4. (Kr. u. 1964) (DH 4185-. 4187-4190)

1. A keresztények közötti egység helyreállításának előmozdítása a II. Vatikáni Egyetemes Szent Zsinat egyik fő célja. Az úr Krisztus ugyanis egy és egyetlen Egyházat alapított, mégis több keresztény közösség mutatkozik úgy az emberek előtt, mint Jézus Krisztus igazi öröksége; valamennyien az Úr tanítványának vallják ugyan magukat, de különbözőképpen vélekednek és külön utakon járnak, mintha maga Krisztus oszlott volna meg.[Vö. 1Kor 1,13] Ez a megosztottság kétségkívül ellentmond Krisztus akaratának, botránkoztatja a világot és károsítja a legszentebb ügyet, az evangélium hirdetését minden ember számára. ...

2. ... Krisztus, hogy szent Egyházát szerte a földön és az idők végezetéig állandósítsa, rábízta a Tizenkettő Kollégiumára a tanítás, a kormányzás és megszentelés feladatát.[Vö. Mt 28,18--20; Jn 20,21--23.] Kiválasztotta közülük Pétert, és az ő hitvallása után kijelentette, hogy reá építi Egyházát; neki ígérte a mennyek országa kulcsait,[Vö. Mt 16,19; 18,18.] és miután Péter megvallotta szeretetét is, reá bízta juhait, hogy megerősítse őket a hitben,[Vö. Lk 22,32.] s tökéletes egységbe összefogva vezesse őket,[Vö. Jn 21,15--17. ] de maga Jézus Krisztus marad mindörökké a legfőbb szegletkő[Vö. Ef 2,20.] és lelkünk pásztora.[Vö. 1Pt 2,25.; I. Vatikáni Zsinat: Pastor Aeternus konstitúció.]

Jézus Krisztus azt akarja, hogy az apostolok és utódaik, tudniillik Péter utódának fősége alatt a püspökök a Szentlélekkel együttműködve hűségesen hirdessék az evangéliumot, szolgáltassák ki a szentségeket, a szeretetben kormányozva gyarapítsák az ő népét és tökéletesítsék annak közösségét az egységben: az egy hit megvallásában, a közös istentiszteletben és Isten családjának testvéri egyetértésében.

így az Egyház, Isten egyetlen nyája, mint a nemzetek között fölemelt jel,[Vö. Iz 11,10--12.] a béke evangéliumát hirdetve az egész emberiségnek[Vö. Ef 2,17--18; Mk 16,15.] reményben zarándokol a mennyei haza célja felé.[Vö. 1Pt 1,3--9.]

Ez az Egyház egységének szent misztériuma Krisztusban és Krisztus által, melyben a Szentléleknek köszönhető az adományok különbözősége. E misztérium végső mintaképe és elve a Szentháromság egy Isten személyeinek, az Atyának és a Fiúnak a Szentlélekben való egysége.

3. Isten eme egy és egyetlen Egyházában már kezdet óta támadtak bizonyos szakadások,[Vö. 1Kor 11,18--19; Gal 1,6--9; 1Jn 2,18--19.] melyeket az Apostol súlyosan korhol és elítél;[Vö. 1Kor 1,11; 11,22.] a későbbi századokban pedig még nagyobb nézeteltérések támadtak, és nem jelentéktelen közösségek különültek el a katolikus Egyház teljes közösségétől; s ebben az emberek mindkét részről vétkesek. Akik azonban most ilyen közösségekben születnek és részesülnek Krisztus hitében, nem vádolhatók az elkülönülés bűnével, s a katolikus Egyház testvéri tisztelettel és szeretettel öleli át őket. Azok ugyanis, akik hisznek Krisztusban és szabályszerűen részesültek a keresztség szentségében, már bizonyos -- jóllehet nem tökéletes -- közösségbe kerültek a katolikus Egyházzal. Azonban köztük és a katolikus Egyház között mind a tanítás és a fegyelem dolgában, mind az Egyház szervezetét illetően több eltérés van, ami nem kevés, s olykor súlyos akadályt jelent a teljes egyházi közösség útjában; az ökumenikus mozgalom ezeket az akadályokat akarja leküzdeni. Mindazonáltal akik a keresztségben megigazultak a hitből, Krisztus testének lettek tagjai,[Vö. az 1439-ben tartott firenzei zsinat 8. sessio: Exsultate Deo dekrétum.] jogosan ékesíti tehát őket a keresztény név, s a katolikus Egyház gyermekei méltán ismerik el őket testvéreiknek az Úrban.[Vö. PL 36:299. (Szt Ágoston: Enarrationes, II,29. In Psalmum 32.)]

Ezenfölül azokból az alkotóelemekből vagy javakból, melyeknek összességéből az Egyház épül és él, nem egy, hanem nagyon sok és nagyon kiválóak létezhetnek a katolikus Egyház látható keretein kívül: Isten írott igéje, a kegyelmi élet, a hit, a remény, a szeretet és a Szentlélek többi benső ajándéka, valamint látható alkotóelemek is: mindezek, melyek Krisztustól valók és őhozzá vezetnek, joggal tartoznak Krisztus egyetlen Egyházához.

A keresztény vallás szent cselekményeinek nagy részét különvált testvéreink is végzik, melyek az egyes egyházak vagy közösségek különbözősége szerint más és más módon kétségtelenül meg tudják szülni a kegyelmi életet, és alkalmasak arra, hogy kaput nyissanak az üdvösség közösségébe.

Ennél fogva ezek a tőlünk különvált egyházak [Vö. Mansi 22:990. (IV. lateráni zsinat, IV. konstitúció); 24:71E (Michael Palaeologus hitvallása); 31:1026E. (firenzei zsinat VI. sessio: Laetentur coeli definíció)] és Közösségek, ámbár hitünk szerint fogyatkozásokban szenvednek, nem jelentéktelenek és súlytalanok az üdvösség misztériumában. Krisztus Lelke ugyanis nem vonakodik fölhasználni őket az üdvösség eszközéül, melyeknek hatékonysága a kegyelemnek és igazságnak abból a teljességéből ered, amely a katolikus Egyházra van bízva.

Különvált testvéreink mindazonáltal sem egyénenként, sem közösségenként vagy egyházanként nem élvezik azt az egységet, mellyel Jézus Krisztus akarta megajándékozni mindazokat, akiket új életre támasztott és egy testben éltet, s melyet a Szentírás és az Egyház tiszteletreméltó hagyománya vall. Az üdvösség eszközeit hiánytalanul ugyanis csak Krisztus katolikus Egyházában, az üdvösség egyetemes eszközében érhetjük el. Hitünk szerint ugyanis a Péter vezetése alatt álló egyetlen apostoli kollégiumra bízta az Úr az új szövetség összes javait, hogy létre hozza Krisztus egy Testét a földön; melybe teljesen be kell épülnie mindazoknak, akik valamilyen módon már Isten népéhez tartoznak. Ez a nép földi vándorlása idején, noha egyes tagjaiban még ki van téve a bűnnek, Krisztusban növekszik, és Isten a maga titokzatos tervei szerint szelíden vezérli, míg boldogan el nem érkezik az örök dicsőség teljességére, a mennyei Jeruzsálembe.

(Top)

Mit mond erről a Biblia?

A felekezetek, a pártoskodások szigorú elítélése

Az egységet megbontók ellen a Szentírás kíméletlenül fellép. Rengeteg figyelmeztetés szól a szakadások, a skizmák, a felbomlás, a pártoskodás és a szektásodás ellen:

Mt 12,25
Jézus belelátott gondolataikba és így szólt hozzájuk: "Minden önmagával meghasonlott ország elnéptelenedik, minden önmagával meghasonlott város vagy ház elpusztul.

Róm 13,13
éljünk tisztességesen, mint nappal, ne evés-ivásban és részegeskedésben, ne kicsapongásban és tobzódásban, ne civakodásban és versengésben.

Róm 16,17
Kérlek azonban titeket, testvérek, tartsátok szemmel azokat, akik ellentétben a kapott tanítással széthúzást és botrányt okoznak. Kerüljétek őket.

1Kor 1,10-13
Testvérek, Urunk, Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra, legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban. Kloe hozzátartozói ugyanis azt a hírt hozták felőletek, testvérek, hogy pártokra szakadtatok. Arra gondolok, hogy akadnak köztetek, akik így nyilatkoznak: "én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én meg Krisztussal." Talán megoszlott Krisztus? Vajon Pált feszítették értetek keresztre, avagy Pál nevében keresztelkedtetek meg?

1Kor 3,3-4
mert testiek vagytok. Amikor ugyanis vetélkedtek és civódtok, nem vagytok-e testiek, és nem viselkedtek-e nagyon is emberi módon? Mert amíg az egyik így nyilatkozik: "én Pállal tartok", a másik meg: "én Apollóval", vajon nem vagytok-e túlságosan emberiek?

1Kor 11,18-19
Először is azt hallom, hogy amikor közösségbe gyűltök, szakadás mutatkozik köztetek, s ezt részben el is hiszem. Kell is, hogy szakadás legyen körötökben, mert a megbízhatók csak így tűnnek ki közületek.

1Kor 14,33
Isten ugyanis nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek az Istene. Mint a szentek minden egyházában

2Kor 12,20
Félek ugyanis, hogy amikor odaérek, nem talállak titeket olyanoknak, mint szeretnélek. Ti viszont olyannak találtok, amilyennek nem kívántok. Bárcsak ne fordulna elő köztetek civódás, irigység, harag, egyenetlenség, rágalom, árulkodás, kevélység, pártoskodás

Gal 5,19-21
A test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már előbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket művelnek, nem öröklik Isten országát.

Ef 4,3
Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet.

Fil 2,1-3
Ha ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség, a bensőség és együttérzés, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértetek, ugyanúgy szerettek és egy lélekként ugyanarra törekesztek. Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból! Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak.

1Tim 6,3-5
Ha valaki mást tanít, s nem követi Urunk, Jézus Krisztus üdvös szavait és az istenes tanítást, az felfuvalkodott és semmit sem ért. Betegesen vitázik, üres szóharcot folytat, amiből csak irigykedés, veszekedés, káromlás, rosszindulatú gyanúsítás és olyan bomlott agyú, igazságot elferdítő embereknek torzsalkodása származik, akik a vallásosságot jövedelmi forrásnak tekintik.

Tit 3,9
Kerüld azonban az oktalan vitát, a nemzetségfákat, a veszekedést, a törvényen való szóharcot, mert ez hiábavaló és haszontalan dolog.

Jak 3,16
Mert ahol irigység és önzés honol, ott zűrzavar van és mindenféle hitványság.

2Pét 2,1-2
De akadtak a nép körében hamis próféták is, ahogy a ti körötökben is föllépnek majd hamis tanítók, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek, s még megváltó Urunkat is tagadják, s ezzel gyors pusztulást vonnak magukra. Sokan követik majd őket erkölcstelenségükben, s miattuk szidni fogják az igaz vallást.

Krisztus mindenkit az Ő egyetlen és egységes Egyházába hív

Mt 12,25
Jézus belelátott gondolataikba és így szólt hozzájuk: "Minden önmagával meghasonlott ország elnéptelenedik, minden önmagával meghasonlott város vagy ház elpusztul.
Mk 3,25
Ha egy ház meghasonlik magával, az a ház nem állhat fenn tovább.
Lk 11,17
De ő átlátott rajtuk, azért ezt mondta nekik: "Minden önmagával meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik.

Mt 16,18
én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.

Jn 10,16
De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor.

Jn 17,11
én nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnak, én meg visszatérek hozzád. Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi.
Jn 17,21
Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.
Jn 17,23
én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél.

Róm 15,5-6
Adja meg nektek a béketűrés és vigasztalás Istene, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértsetek, hogy egy szívvel, egy szájjal magasztaljátok az Istent, Urunk, Jézus Krisztus Atyját.

Róm 16,17
Kérlek azonban titeket, testvérek, tartsátok szemmel azokat, akik ellentétben a kapott tanítással széthúzást és botrányt okoznak. Kerüljétek őket.

1Kor 1,10
Testvérek, Urunk, Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra, legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban.

Ef 4,11-14
Ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett, hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus testét, amíg mindnyájan el nem jutunk az Isten Fia hitének és megismerésének egységére, és meglett emberré nem leszünk, elérve Krisztus teljessége életkorának mértékére. Akkor majd nem leszünk éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele magával sodor.

Ef 4,3-5
Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet. Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség.

Ef 5,25
Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte,

Ef 5,30
Mert tagjai vagyunk testének.
Róm 12,4-5
Mert ahogy egy testben több tagunk van, s minden tagnak más a szerepe, sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak,
1Kor 6,15
Nem tudjátok, hogy testetek Krisztus tagja? Leválasszam tehát Krisztus tagját, és a feslett nő tagjává tegyem?

Fil 1,27
éljetek hát Krisztus evangéliumához méltóan. Így akár elmegyek és látlak titeket, akár távol maradok, azt hallhatom rólatok, hogy egy szívvel, egy lélekkel munkálkodtok az evangéliumi hitért, s az ellenfelektől egyáltalán nem ijedtek meg.

Fil 2,2
akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértetek, ugyanúgy szerettek és egy lélekként ugyanarra törekesztek.

Kol 1,18
Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben.

1Tim 6,4
az felfuvalkodott és semmit sem ért. Betegesen vitázik, üres szóharcot folytat, amiből csak irigykedés, veszekedés, káromlás, rosszindulatú gyanúsítás

2Tim 2,14
Ezeket idézd emlékezetükbe, és hívd Istent tanúul, nehogy üres szóharcba bocsátkozzanak. Nem jó az semmire, csak a hallgatók tönkretételére.

2Tim 4,3
Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák.

Jel 7,9
Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számolni. Minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből álltak a trón és a Bárány előtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaág.

1Pét 3,8
Végül mindnyájan legyetek egyetértők, együttérzők, testvériesek, irgalmasok, alázatosak.

Ter 12,2-3
Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége."

Dán 7,14
Hatalmat, méltóságot és királyságot adott neki. Minden népnek, nemzetnek és nyelvnek neki kellett szolgálnia. Hatalma örök hatalom volt, amely nem enyészik el soha, és királysága nem megy veszendőbe.

Az egyházszakadás gyakorlatilag eretnekség

1Kor 11,18-19
Először is azt hallom, hogy amikor közösségbe gyűltök, szakadás mutatkozik köztetek, s ezt részben el is hiszem. Kell is, hogy szakadás legyen körötökben, mert a megbízhatók csak így tűnnek ki közületek.

Mert először is azt hallom, hogy amikor összejöttök a gyülekezetben, szakadások vannak közöttetek, és ezt részben el is hiszem. Mert szükséges, hogy legyen közöttetek szakadás is, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek közöttetek. (MBT)

πρωτον μεν γαρ συνερχομενων υμων εν τη εκκλησια ακουω σχισματα εν υμιν υπαρχειν και μερος τι πιστευω δει γαρ και αιρεσεις εν υμιν ειναι ινα οι δοκιμοι φανεροι γενωνται εν υμιν

Szent Pál, mint az kiderül az eredeti görög szövegből, az 1Kor 11,18-19-ben egynek veszi a szakadást és az eretnek tanítást, az eretnekséget. Mint látjuk, a magyar fordításokban mind a két szót (a szkhiszma és a haireszisz szót) a szakadással fordították. Pedig itt bizony két különböző szó áll, amely a mondat szerint egymással szinoním, azaz a szakadás egyet jelent az eretnekséggel.

* Példák más nyelvű bibliafordításokból, ahol különbséget tesznek a két szó között: Vulgata és Neovulgáta: scissuras - haereses; Bishop's Bible: dissention - sectes; Darby Bible: divisions - sects; Douay-Rheims Bible: schisms - heresies; King James Version: divisions - heresies; Revised Standard Version: divisions - heresies; Analytical-Literal Translation: divisions - heretical sects.

A protestánsok erre azt szokták mondani, hogy ebben a korban még nem volt meg az eretnekség fogalmának a mai jelentése. Ez csak részben igaz. A szöveg vizsgálatánál jobban meg fogjuk érteni ezt.

A szkhiszma görög szó hasadást, szakadást, átvitt értelemben szétválást, összekülönbözést, meghasonlást jelent. Ezzel nincs is még gond.

A kérdés a haireszisz szón van, amelyről tudni kell, hogy a hellén korban, a filozófiai iskolák korában jelentését a „tan, tanítás”, avagy „iskola”, vallási környezetben „felekezet”, avagy „szekta” szavakkal szokták körülírni. Azonban a keresztény közösségben megváltozott ennek a szónak az értelme, és egy mondhatnánk „terminus technicus” szóvá vált, abban az értelemben, ahogy azt ma is használjuk, úgymint eretnekség, eretnek tanítás, tévtan, herezis, szektásság.

A protestáns kommentátorok arra hivatkoznak a vizsgált szövegnél, hogy ez a jelentésmódosulás ekkor még nem érvényesült, hanem ez majd csak a későbbi egyházban következett be. És így ebben a szövegben is csak amolyan pártoskodásról, vagy inkább egy párton belüli véleménykülönbségről van szó. Azokra a helyekre hivatkoznak, ahol a jelentés még a régebbi fogalmat adja vissza. Ezek a helyek az Apostolok cselekedeteiben vannak:

ApCsel 5,17
A főpap és akik vele tartottak, vagyis a szadduceusok pártja, féltékenységükben fölléptek ellenük.

ApCsel 15,5
Azok közül, akik a farizeusok felekezetéből lettek hívővé, néhányan felálltak és kijelentették: "Körül kell nekik metélkedni, és rájuk kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét."

ApCsel 26,5
Régtől fogva ismernek, s ha akarnák, tanúsítani is tudnák, hogy vallásunk legszigorúbb felekezete szerint éltem mint farizeus.

ApCsel 28,22
Tőled szeretnénk hallani, hogy milyen felfogást vallasz. Csak azt tudjuk erről a felekezetről, hogy mindenütt ellenzésre talál."

Azonban már ebben a könyvben is megtalálható a jelentésmódosult fogalom, de a többi újszövetségi iratban már csak az új jelentésében találjuk meg:

ApCsel 24,5
Itt van ez a hitvány ember, ez az egész földkerekségen viszályt szít a zsidók között, és a názáretiek felekezetének is ő áll az élén. (véleményem szerint itt is már az új jelentésével kellene visszaadni a szót, tekintettel a 24,14-re)

ApCsel 24,14
Azt azonban megvallom neked, hogy atyáim Istenének aszerint a tanítás szerint szolgálok, amelyet ők eretnekségnek mondanak, de hiszek mindabban, ami a törvényben és a próféták könyvében meg van írva.

Gal 5,19-20
A test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás*, irigykedés,

* A magyar fordítások sajnos itt sem adják vissza a haireszisz szó valódi értelmét, de nem így más fordítások: Vulgáta és Neovulgáta: sectae; Bishop's Bible: sectes; Douay-Rheims Bible: sects; King James Version: heresies; Webster Bible: heresies; Revised Standard Version: heresies; Analytical-Literal Translation: heretical sects.

Tit 3,10-11
A tévtanítót néhány figyelmeztetés után kerüld, hiszen tudod, hogy az ilyen ember megromlott, bűnben él és saját magát ítéli el.

2Pét 2,1
De akadtak a nép körében hamis próféták is, ahogy a ti körötökben is föllépnek majd hamis tanítók, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek, s még megváltó Urunkat is tagadják, s ezzel gyors pusztulást vonnak magukra.

Ugyanezt a véleményt vallja Marvin Vincent is, a híres protestáns kommentátor, aki egyben a görög nyelv kiváló tudósa. A Word Studies in the New Testament című újszövetségi szókommentárjában az 1Kor 11,18-19 szakaszánál az olvasót az 2Pét 2,1 magyarázatához irányítja, ahol is ezt írja:

"Az eretnekség határozottan az, amikor valaki egy általánossal ellentétes véleményt választ; s így leválasztódik azok testéről, akik hasonló véleményt vallanak, és ezért egy „szekta” lesz… [a szó] általában ilyen értelemben használatos az Újszövetségben (ApCsel 5,17; 15,5; 28,22) … Lásd: ApCsel 24,14; 1Kor 11,19; Gal 5,20. Az a fordítás, hogy „eretnek tanítások” úgy látszik jobban egyezik a kontextussal; azaz a tévtanítók „szekta” alapítása nem helyén való."

Az ugyancsak híres baptista A. T. Robertson a következőt fűzi a magyarázatához a Word Pictures of the New Testament című munkájában:

"Az eretnekség elméletileg egyházszakadás (skizma), az egyházszakadás gyakorlatilag eretnekség."

Az első Korintusi levél: az egyházi egység levele

Hiszen ezt az egységet a korintusi hívők megbontották:

1Kor 1,10-13
Testvérek, Urunk, Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra, legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban. Kloe hozzátartozói ugyanis azt a hírt hozták felőletek, testvérek, hogy pártokra szakadtatok. Arra gondolok, hogy akadnak köztetek, akik így nyilatkoznak: "én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én meg Krisztussal." Talán megoszlott Krisztus? Vajon Pált feszítették értetek keresztre, avagy Pál nevében keresztelkedtetek meg?

1Kor 3,3-4
mert testiek vagytok. Amikor ugyanis vetélkedtek és civódtok, nem vagytok-e testiek, és nem viselkedtek-e nagyon is emberi módon? Mert amíg az egyik így nyilatkozik: "én Pállal tartok", a másik meg: "én Apollóval", vajon nem vagytok-e túlságosan emberiek?

1Kor 11,18-19
Először is azt hallom, hogy amikor közösségbe gyűltök, szakadás mutatkozik köztetek, s ezt részben el is hiszem. Kell is, hogy szakadás legyen körötökben, mert a megbízhatók csak így tűnnek ki közületek.

1 Kor 15,33-34
Ne engedjétek magatokat félrevezetni: »A gonosz társaság megrontja a jó erkölcsöt.« Józanodjatok ki teljesen, és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik Istent. Azért mondom ezt, hogy szégyelljétek magatokat!

A szeretet és a tanítás egysége megtört a csoportokra bomlás (1-4. fej.), a súlyos bűnök megtűrése (5. fej.), a pereskedések (6,1-11), és a szakrális prostitúció általi liberális gnosztikus befolyások megtűrése (6,12-20), az aszketikusok és a házasságpártiak vetélkedése (7. fejezet), a pogányok asszimilációja (8. fej.), a liberalizmus terjedése (9. fej.), és a pogány szokások megtartása (10 - 11,16), az Eucharisztia deviáns megülése (11,17-34) miatt. De az egység fontosságáról szól a többi rész is, amikor is Krisztus testének felépítéséről, annak rendjéről beszél a 12-14. fejezetben: Egy a Lélek, de sokféle a kegyelmi adomány, egy a Test, de sok tagja van, és több feladatköre, de „minden tisztességesen és rendben történjék”. Ugyanezt szolgálja a jeruzsálemi egyháznak szóló jótékonysági felhívás is (16,1-4). Ők is a Testhez tartoznak, és ugye, ha „az egyik tag szenved, vele együtt szenved valamennyi tag” (12,26), de ugyanezt szolgálja a sok másik városhoz tartozó hívő és egyházközség megemlítése pl. a levél végén.

Mindeközben a választ is megadja Szent Pál a felmerült problémákra: az egység alapja az apostoliság, pl. a 3-4. fejezetben, de végig a levélben újra és újra felbukkan (pl. 4,1-10.17.21; 5,12-13; 7,25.40; 9,1; 12,28; 15,1-2.10-11; 16,10-11.15-18), és természetesen a szeretet (13. fej.), ami ugye "türelmes, jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol a rosszra, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazságnak, mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel." (KNV)

1Kor 1,17
Krisztus ugyanis nem keresztelni küldött, hanem azért, hogy hirdessem az evangéliumot, de nem bölcselkedő beszéddel, nehogy Krisztus keresztje elveszítse erejét.

1Kor 2,4
Tanításom és igehirdetésem ezért nem a bölcsesség elragadó szavaiból állt, hanem a lélek és az erő bizonyságából

1Kor 3,2
Tejjel tápláltalak benneteket, nem szilárd étellel, mert nem bírtátok el. Sőt még most sem bírjátok el

1Kor 3,9-10
Istennek vagyunk ugyanis munkatársai, ti meg Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. Mint gondos építőmester, az Istentől nekem juttatott kegyelemmel megvetettem az alapot, de más épít rá.

1Kor 4,1-3
úgy tekintsenek minket az emberek, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak gondnokait. A gondnokoktól természetesen egyet követelnek meg: hogy hűségesnek bizonyuljanak. A magam részéről nem törődöm azzal, hogy ti vagy más emberi bíróság mint ítéltek felőlem, hiszen önmagam fölött sem ítélkezem.

1Kor 4,7-10
Ki mond különbnek másoknál? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna? Lám, már jóllaktatok, már meggazdagodtatok, nélkülünk is uralomra jutottatok! Bárcsak uralomra jutottatok volna, hogy veletek uralkodhatnánk! úgy látom ugyanis, hogy Isten nekünk, apostoloknak az utolsó helyet jelölte ki, mint olyanoknak, akiket halálra szántak, hogy látványosságul szolgáljunk a világnak, az angyaloknak és az embereknek is. Mi oktalanok vagyunk Krisztusért, ti okosak Krisztusban. Mi gyöngék vagyunk, ti erősek. Titeket megbecsülnek, minket megvetnek.

1Kor 4,14-21
Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek, hanem mint kedves gyermekeimet intelek benneteket. Ha számtalan tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Az evangélium által én adtam nektek életet Krisztus Jézusban. Azért kérlek titeket, legyetek követőim. Elküldtem hozzátok Timóteust, aki kedves, hűséges fiam az Úrban. Ő majd eszetekbe juttatja tanításomat Krisztusban, ahogy azt mindenütt, minden egyházban hirdetem. Némelyek úgy elbizakodtak, mintha nem is készülnék hozzátok. Pedig ha az Úr akarja, hamarosan elmegyek hozzátok. Akkor majd meggyőződöm a felfuvalkodottaknak nem is a szavairól, hanem az erejéről. Mert az Isten országa nem szavakon alapszik, hanem erőn. Mit akartok? Vesszővel menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?

1Kor 5,3-5
én ugyan testileg távol, de lélekben közel, mintha közöttetek volnék, már ítéletet mondtam afölött, aki így viselkedett: Urunk, Jézus Krisztus nevében egyesüljünk, ti és az én lelkem, Urunk Jézus hatalmával, adjuk át az ilyet a sátánnak testének romlására, hogy lelke üdvözüljön az Úr napján.

1Kor 5,12-13
Nem tartozik rám, hogy kívülállókon bíráskodjam. Nemde ti is azok fölött ítélkeztek, akik a közösséghez tartoznak? A kívülállók fölött majd Isten ítélkezik. Távolítsátok el a gonoszt magatok közül!

1Kor 7,25
A szüzeket illetően nincs külön parancsom az úrtól, tanácsot azonban adok, mint olyan, aki az úr irgalma folytán hitelt érdemel.

1Kor 7,40
Boldogabb azonban, ha úgy marad, ahogy van. Ez a tanácsom, és hiszem, hogy Isten Lelke szerint beszélek.

1Kor 9,1-3
Vajon nem vagyok szabad ember? Nem vagyok apostol? Nem láttam Urunkat, Jézust? Nem vagytok-e az én művem az úrban? Ha másoknak nem volnék is apostola, nektek az vagyok, hiszen apostolságomnak ti vagytok a pecsétje az úrban. Ezzel igazolom magam azok előtt, akik felelősségre vonnak.

1Kor 11,2
Megdicsérlek titeket, mivel emlékeztek mindenre, s rendelkezéseim szerint jártok el, úgy, ahogy meghagytam nektek.

1Kor 12,27-28
Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai. Ám az Egyházban Isten némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat tanítóvá tett. Adott csodatevő hatalmat, gyógyítóerőt, segítőkészséget, kormányzóképességet, különféle nyelvadományt.

1Kor 15,1-2
Figyelmetekbe ajánlom, testvérek, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek. Elfogadtátok, és szilárdan kitartotok benne. általa elnyeritek az üdvösséget, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek. Másként hiába lettetek volna hívővé.

1Kor 15,9-11
én ugyanis az utolsó vagyok az apostolok közt, s arra sem méltó, hogy apostolnak hívjanak, hiszen üldöztem az Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme nem maradt bennem hatástalan. Többet dolgoztam mindegyiküknél, igaz ugyan, hogy nem én, hanem az Isten kegyelme, amely velem van. Mindegy tehát, hogy én vagy ők: ugyanazt hirdetjük, s így lettetek hívővé.

1Kor 16,10-11
Ha Timóteus megérkezik, tegyétek lehetővé, hogy zavartalanul ott maradhasson, hiszen az Úr ügyében fárad, akárcsak én. Senki ne becsülje le, inkább kísérjétek el békével, hogy hozzám eljusson. Mert várom a testvérekkel együtt.

1Kor 16,15-18
Még arra kérlek testvérek: Ismeritek Sztefanász háza népét. Ő Achája első termése, aki a szentek szolgálatára adta magát. Álljatok rendelkezésére az ilyennek, és mindenkinek, aki vele munkálkodik és fárad. Örülök, hogy Sztefanász, Fortunátusz és Achaikusz megérkezett, mert távollétetekben pótolnak titeket, s lelkileg felüdítettek engem is, benneteket is. Becsüljétek meg az ilyeneket.

Tehát, ha Szent Pál nem is fejti ki külön, részletesen, hogy az egység alapja a szereteten kívül az apostoli tekintély és megbízhatóság, de a levél szinte összes fejezetében ezt fejezi ki implicite, azért csak így, mert ezt a korintusiak nagyon jól tudták. Csak egy állandó tekintélyen alapuló jogforrás, amely mindenkor jelen van, azaz folytonos, és Krisztus kegyelmi ígérete által a Szentlélek vezetése alatt álló, azaz szentségi és tévedhetetlen, lehet alapja és fenntartója a testvéri szeretetközösség egységének. Hiszen Isten "nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek az Istene. Mint a szentek minden egyházában. (1Kor 14,33)

Az eucharisztikus egység

Az Eucharisztia az egyházi egység jele! Nem eszköze tehát az egység létrehozatalának, hanem a megvalósult, létrejött egység jele:

1 Kor 10,16-18
Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérében való részesedés? és a kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testében való részesedés? Mert egy kenyér, egy test vagyunk sokan, hiszen mindnyájan egy kenyérből részesülünk. Tekintsétek a test szerint való Izraelt: akik az áldozatokat eszik, ugye közösségben vannak az oltárral?

Ha nincs meg a közösség, akkor nincs meg a szeretet sem, ezért aki nem tagja a közösségnek méltatlan a kenyérre és a borra. Ezért mondja Pál, hogy:

1Kor 11,27-29
Ezért aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (úr) testét, saját ítéletét eszi és issza.

„Nem különbözteti meg a testet”. Itt nem a valós jelenlétről van szó (az a 11,27-ben fejeződik ki), hanem Krisztus testéről, az Egyházról. Ezért nincs itt a bor megemlítve. Valamint hogyan lehetne egy önvizsgálat után jobban hinni Jézus jelenlétében? A „megkülönböztetés” szava, a görög „diakrinó” szó a különbségtevést, a jó és rossz közötti helyes megítélést, az előnyben részesítést jelenti. Azaz, aki nem tesz különbséget a Test (az egymással szeretetben élők), azaz az Egyház, és a Testen kívül élők között (akik elszakadtak a Testtől), és vagy szakadárként részt vesz az ünneplésen, vagy megengedi a szakadárok résztvételét, az méltatlanul hirdeti az Úr halálát, az úr szeretetét, és méltatlan a közösségre is, és az Úr és az Egyház nászlakomájára, az Eucharisztiára, amely mindezt kifejezi.

A „protestáns egység”, avagy az „egység a lényegben” illúziója

Az evangélikusok a sola Fide (csak a hit) elvet, ami szerint az üdvösséget csakis egyedül a hit által lehet elnyerni, úgy magyarázzák, hogy ez nem zárja ki a keresztséget, mivel az a megigazulás útja. Ugyanezt mondják az anglikánok, néhány presbiteriánus, illetve az ún. Krisztus Egyháza mozgalom tagjai is. Ezzel szemben számos protestáns az üdvösség útját jelentő keresztséget teljesen összeegyeztethetetlennek tartja a sola Fide elvvel. Ez a nézeteltérés egészen a protestantizmus kezdetére visszavezethető, mint azt Luther már a Nagy katekizmusában is megemlítette, ahol kritizálja az anabaptistákat, hogy ők egy új, keresztségellenes magyarázatot adtak a sola Fide elvhez.

Ugyancsak az evangélikusok, Luther magyarázatát követve, vallják, hogy a megigazulás elveszthető, s ugyanígy a methodisták, a wesleyánusok, a pünkösdiek, a protestáns karizmatikusok, és sok anglikán is ugyanezt vallja. Ezzel szemben a kálvinisták, a baptisták, és sok felekezeten kívüli evangelikál azt tartja, hogy ha az üdvösség elveszthető, akkor a megigazulás megvalósulását részben az ember „munkájának” is tekintenünk kell, és ez ellentétben áll a sola Fide elvvel.

ám a legvitásabb kérdés a protestantizmuson belül maga a hit kifejezés magyarázata a sola Fide terminusban. A legelfogadottabb magyarázat szerint, a Jak 2,14-26 alapján a hit nem minden egyes formája igazít meg. Azonban az „üdvözítő hit” vagy a „megigazító hit” természetét illetően már hatalmas nézeteltérések vannak. Néhány protestáns (pl. Z. Hodges és C. C. Ryrie) szerint az üdvözítő hit a Krisztus értünk való halálának felismerését és elfogadását jelenti (amit a katolikusok a hit erényének neveznek). Mások azt tartják (pl. R. C. Sproul), hogy a hit egy tudatos döntést jelent, amellyel bizalmunkat Krisztus üdvözítésébe vetjük (amit a katolikusok a remény erényének neveznek); míg megint mások, a Gal 5,6-tal összhangban, ahhoz ragaszkodnak, hogy a hit a reményt foglalja magában, és ami jócselekedetekben való életet eredményez, amit a természetfeletti szeretet ösztönöz (amit a katolikusok a szeretet erényének neveznek).

Azokra, akik az üdvözítő hit nem ugyanazon értelmezését vallják, szükségszerűen úgy néznek, mint akik tévesen magyarázzák a sola Fide elvet. Ennek megfelelően több tucatnyi „sola Fide” elv és magyarázat van.

A protestánsok a sola Scriptura elvében sem értenek egyet. Már ott kezdődik, hogy néhány protestáns (pl. néhány evangelikál) hajlandó beismerni, hogy bizonyos könyveket nem tart a Szentírás kánonjába illőnek – és így ellentétben állnak protestáns társaikkal, akik az egész újszövetségi Szentírást egyformán kánoninak vallanak. De ezen kívül számos kifogás és fenntartás létezik a felekezetekben a Szentírást illetően.

Sok anglikán, és számos evangélikus és református a szentírás-magyarázatnál az ókeresztény Egyházatyáknak egy bizonyos – azaz nem kötelező - tekintélyt ad. Ők ugyanígy figyelembe veszik a korai ökumenikus zsinatokat, illetve néhány jelentősebb hitvallást (pl. az apostoli, niceai és az athanaszioszi hitvallást). Mások ezeket teljesen figyelmen kívül hagyják.

Sok protestáns (pl. evangélikusok, reformátusok, anglikánok) a felekezeti hagyományokra is nagy súlyt fektetnek a Szentírás magyarázatánál.

Sok protestáns alapnak fogadja el azt, hogy a Szentírás magyarázatánál figyelembe kell és lehet venni a tudományos tanulmányokat, eredményeket, eszközöket és technikákat, mint pl. a nyelvi, az irodalmi, a régészeti, a kulturális, a történelmi és a kritikai tanulmányokat. Más protestánsok elvetik ezeket, vagy részben vagy egészben. Néhányan pedig már odáig mennek, hogy a hiteles magyarázathoz csak egyetlen fordítást ismernek el (pl. angolszász területen a King James Versiont, vagy nálunk a Károlyi-félét), és mindenféle tudományos alapot vagy forrást elvetnek.

Több protestáns figyelembe veszi a Szentírás szimbolikus nyelvezetét, és allegóriáit, mások pedig (pl. a bibliafundamentalisták, vagy az evangelikálok közül) teljesen szó szerint értelmezik a szöveget.

A pünkösdiek, a protestáns karizmatikusok és a Word-Faith (a hit szava, vagy szó-hit, vagy pozitív megvallás) mozgalom követői amellett erősködnek, hogy a Szentírás értelmezéséhez egy különleges karizmatikus adomány szükséges, egy megvilágosodást adó kinyilatkoztatás-ismeret. Más protestánsok elvetnek minden ilyesmit.

Az „egység a lényegben” érvének nehézségei miatt, amikor valaki szóba meri hozni a protestantizmus ezen tarthatatlan, visszatetsző, a kereszténységet lejárató állapotát, akkor legtöbbször az ún. „tu quoque” („te is az vagy!”) érvet hozzák fel, azaz azt válaszolják, hogy a katolicizmuson belül is hasonló nézeteltérések vannak. Pl. felhozhatják a domonkosok és a jezsuiták eltérő nézeteit a predestinációról, ami szerintük azt mutatja, hogy a katolikusok, csakúgy mint a protestánsok, különböző nézeteket vallanak, és ezért semmivel sem hihetőbb a Katolikus Egyház mint a protestánsoké.

Azonban a két eset semmiképpen sem tehető egy kalap alá. Több dolog miatt se:

1. A katolikusoknak van olyan hivatalos magisztériuma, amely bármikor eldöntheti ezeket a kérdéseket, vagy pedig akár vitathatóvá is teheti őket, mint olyantémákat, amelyek nem érintik a hitet lényeges dologban.

2. Ezek az iskolák, bár különböző nézeteket vallanak, ragaszkodnak a magisztérium tanításához, azaz, ha valamelyikük nézetét elutasítja a Tanítóhivatal, akkor azt elfogadják kihirdetett eredményként.

3. A katolikus irányzatok közötti nézeteltérések nagyságrenddel elmaradnak a protestáns iskolák nézeteltérései mögött. Ha összehasonlítjuk ezeket a vitás pontokat, akkor a katolikusoké egyértelműen csekélységek. Csakhogy szemléltessem: pl. a domonkosok és a jezsuiták egyetértenek a Katekizmus 2864 pontjában, de 1-et máshogyan magyaráznak; ugyanez pl. az evangélikusok és a reformátusok között kb. fordított arányban lenne: 1-ben egyetértenek, és 2864-ben nem.

4. A katolikus Tanítóhivatal létezése azt is jelenti, hogy a katolikusoknak van hivatalos tanításuk. De a protestánsok között nincs olyan szerv – még csak hasonló sem –, amely beszélhetne a protestantizmus nevében.

Máskor a protestánsok azokra a látszólagos katolikusokra szoktak hivatkozni, akik nem fogadják el a Tanítóhivatal döntéseit, és vitákba szállnak velük.

Itt rá kell először is mutatni, hogy a különbség a szakadár, vagy kvázi katolikusok, illetve az Egyház hivatalos tanítása között legtöbbször kisebb, mint egy felekezeten belül találomra kiválasztott két protestáns nézete között. Ezenkívül a protestáns gyülekezetekben is vannak olyanok, akik kétségbe vonják saját felekezetük tanítását, és akkor még nem beszéltünk a felekezetek közötti különbségekről. A különbség az, hogy a katolicizmuson belül van egy testület – a püspökök tanítása, egységben a pápával – amely az „Egyház nevében” szólhat, és amely világosan lefektetheti a „katolikus álláspontot”, azt az álláspontot, amelyet egy katolikusnak, ahhoz, hogy katolikus maradjon, hinnie kell. A protestantizmusban ehhez még csak hasonló sincs.

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

Az igaz Egyházat hívják katolikusnak

„Kövessétek mindannyian a püspököt, ahogyan Jézus Krisztus az Atyát, a presbitériumot pedig úgy, mint az apostolokat; a diakónusokat úgy tiszteljétek, mint Isten rendelkezését. A püspök nélkül semmi olyat ne tegyetek, ami az egyházzal kapcsolatos. Azt tartsátok érvényes eucharisztiának, melyet a püspök, vagy megbízottja végez. Ahol a püspök megjelenik, ott legyen a sokaság, ahogyan, ahol Jézus Krisztus van, ott van a katolikus egyház.”

Az emberek azon a nagy különbségen kezdtek csodálkozni, ami a hitetlenek és a választottak között van, akiknek egyike volt a csodálatra méltó Polikárp, a mi időnk egyik apostoli és prófétai tanára és a Szmirnában levő katolikus Egyház püspöke. Minden szó, amely elhagyta ajkát, vagy beteljesült már, vagy be fog teljesülni.

Hiszen nyilvánvaló, hogy ők nem voltak olyan régiek, hanem körülbelül Antoninus uralkodása alatt éltek, és eleinte a katolikus tanításban hittek a római egyházban az áldott Eleutherus püspöksége alatt, amíg örökösen nyugtalan kíváncsiságuk miatt, amellyel megrontották testvéreiket is, ismételten kivetették őket a közösségből.

„Azokat pedig, akik azt mondják: „volt, amikor nem volt”, és: „mielőtt született, nem volt”, és: „hogy a még nem létezők között teremtetett”, vagy azt mondják, hogy egy másik hüposztásziszból vagy lényegből van, vagy teremtetett, vagy megváltozhat vagy elváltozhat az Isten Fia – ezeket kiközösíti a katolikus Egyház.”

8. Azokat illetően, akik magukat „kathari”-nak nevezik, az a szent és nagy zsinat akarata, hogy ha a katolikus és apostoli Egyházhoz vissza akarnak térni, kapják meg a kézrátételt, s így a klérusban megmaradjanak. Mindenekelőtt azonban írásban kell megvallaniuk, hogy egyetértenek a katolikus és apostoli Egfyház tanításaival és azokat követni fogják: nevezetesen azokkal is vállalják az egy közösséget, akik kétszer házasodtak, továbbá azokkal is, akik az üldözéskor elbotlottak.

19. A katolikus Egyházhoz folyamodó pauliánusokról azt a határozatot mondták ki, hogy mindenképpen keresztelkedjenek meg. Ha pedig közülük egyesek az elmúlt időben a klérusban voltak, ha éppen tiszta életűnek és feddhetetlennek mutatkoznak, megkeresztelésük után a katolikus Egyház püspöke szentelje fel őket.

Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától [és a Fiútól] származik, akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút. Ő szólt a próféták szavával. Hiszem az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházat; vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára; várom a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet. Ámen.

Tartanunk kell a keresztény vallást és a közösséget azzal az Egyházzal, amelyik katolikus és amelyiket katolikusnak neveznek, nemcsak a hozzátartozók, hanem minden ellenség is. Mert maguk az eretnekek és a szakadások követői is, mikor nem a saját híveikkel, hanem kívülállókkal beszélnek, akarva-nemakarva „katolikus”-nak semmi mást nem hívnak, csak a Katolikus Egyházat. Mert nem lehet őket megérteni, csak ha ezzel a névvel különböztetik azt meg, amelyen az egész földön nevezik.

Ne említsem a színtiszta bölcsességet, melynek ismeretére kevés lelki ember jut el ebben az életben… hogy tehát mellőzzem ezt a bölcsességet, amelynek létét a katolikus Egyházban ti nem hiszitek, van sok más egyéb, ami nagyon igazoltan az ő ölében tart engem.
Tart a népek és nemzetek egyetértése, tart az a tekintély, mely kezdetét a csodákban bírja, a remény táplálja, a szeretet növeli, a régiség erősíti. Tart magától Péter apostol székétől kezdődően, akire juhai legeltetését bízta az Úr feltámadása után, a papoknak a jelenlegi püspöki karig húzódó folytonossága. Tart végül maga a katolikus név, melyet oly sok eretnekség közepett nem ok nélkül kapott egyedül ez az Egyház… A keresztény név annyi és oly nagy, igen kedves köteléke méltán tartja a hívő embert a katolikus Egyházban, még ha értelmünk lassúsága vagy az élet érdemtelensége miatt még nem is mutatja magát teljes nyíltságában az igazság…
én pedig nem hinnék az Evangéliumnak, ha nem indítana rá a katolikus Egyház tekintélye… Ha tehát igazolni akarod magad, hagyd az Evangéliumot. Ha az Evangéliumhoz tartod magad, én azokhoz tartom magam, akiknek a parancsára hittem az Evangéliumnak; s az ő parancsukra neked egyáltalában nem hiszek.

Mi mást mondunk mi ama eretnekeknek, mint hogy: „Ismerjétek a békét, szeressétek a békét”? Igazaknak mondjátok magatokat, de ha igazak lennétek, a pelyva közt sóhajtoznátok, mint szemek. Mert mivel szemek vannak a Katolikus Egyházban és igaz szemek, azért tűrik el a pelyvát, amíg a szérűt meg nem forgatják…
A katolikus beszéd: nem szabad feladni az egységet, nem szabad szétvágni Isten Egyházát. Majd megítéli Isten a rosszakat és a jókat azután. Ha most nem lehet a rosszakat a jóktól elválasztani, el kell őket viselni egy időre: a rosszak velünk lehetnek a szérűn, nem lehetnek a csűrben. S talán azok, akik ma rosszaknak mutatkoznak, holnap jók lesznek; s akik ma jóságukkal kevélykednek, holnap rosszaknak találtatnak. Aki tehát alázatosan elviseli ideiglenesen a rosszakat, az jut majd el az örök nyugalomra. Ez a szó katolikus.

Az Egyház látható és egy

Az említett személyekben mindnyájatokat szemléltem és szerettem a hitben, intelek titeket, hogy mindent Isten egyetértésében törekedjetek tenni, mert a püspök Isten helyettese, a presbiterek pedig az apostolok tanácsa helyét foglalják el, a számomra oly igen kedves diakónusokra Jézus Krisztus szolgálata van bízva, aki öröktől fogva az Atyánál volt, és az idők végén megjelent… Semmi ne legyen köztetek, ami megoszlást idézne elő, hanem egyesüljetek a püspökkel és az elöljárókkal, tekintettel a romolhatatlanság tanítására és mintájára.
Ahogyan az Úr sem tett semmit az Atya nélkül, egy volt vele, sem egymagában, sem apostolai által, úgy ne tegyetek ti se semmit a püspök és a presbiterek nélkül; ne próbáljatok semmi olyat tenni, ami nektek külön jónak látszik, hanem egy legyen az egybegyűltek imádsága, egy legyen könyörgése, szelleme, egy a reménye a szeretetben, a szeplőtelen örömben, mely Jézus Krisztus, akinél jobb nincsen. Mindnyájan Isten egy templomává tömörüljetek, mint egy áldozati oltárra, az egy Jézus Krisztusban, aki az egy Atyától jött, és az egy Atyánál volt, s őhozzá tér vissza.

Minthogy a püspöknek úgy engedelmeskedtek, mint Jézus Krisztusnak, úgy tűnik nekem, nem emberi szempontok szerint éltek, hanem Jézus Krisztus szerint, aki meghalt értünk, hogy az ő halálában híve elkerüljétek a halált. Szükséges tehát – így is cselekedtek -, hogy a püspök nélkül ne tegyetek semmit, de a presbitériumnak is engedelmeskedjetek, mint Jézus Krisztus – a mi reményünk – apostolainak, életformánk legyen Jézus Krisztus. Jézus Krisztus titkai diakónusainak is mindenben tetszeni kell mindenkinek, hiszen nem az étel és ital szolgái, hanem Isten egyházának sáfárai. óvakodniuk kell minden vétségtől, mint a tűztől.
A diakónusokat hasonlóképpen mindenki úgy tisztelje, mint Jézus Krisztust, ahogyan a püspököt is, mert az Atya képmása, a presbitereket pedig Isten tanácsaként és az apostolok testületeként. Nélkülük nem lehet egyházról beszélni.

Igaz fény gyermekei (vö. Ef 5,8), kerüljétek tehát a megosztást, a rossz tanokat; ahol a pásztor van, oda kövessék őt a juhok is. Számos hitelt érdemlőnek látszó farkas akarja ugyanis gonosz gyönyörrel fogságba ejteni azokat, akik Istenhez igyekeznek. A ti egységetekben azonban ne legyen helyük.
óvakodjatok az ártalmas növényektől, melyeket nem Jézus Krisztus gondozott, mert azok nem az Atya ültetvényei! Nem azért mondom ezt, mert nálatok megoszlást találtam, ellenkezőleg, tisztaságot. Akik Istenéi és Jézus Krisztuséi, a püspökkel tartanak; azok, akik megtértek, jöjjenek az egyház egységébe, s ők is Istenéi lesznek, hogy Jézus Krisztus szerint éljenek. Ne hagyjátok megtéveszteni magatokat testvérek, aki a szakadárral tart, az nem örökli Isten országát (vö. 1Kor 6,9). Aki álnok szándékban sántikál, nem híve a szenvedésnek.
Arra törekedjetek, hogy eukharisztiátok egy legyen. Egy ugyanis a mi Urunk Jézus Krisztus teste, és egy a kehely az ő vérének egységére, egy az áldozati oltár, ahogyan egy a püspök a presbitériummal és a diakónusokkal, hogy Isten szerint cselekedjétek, amit cselekedtek.

Kövessétek mindannyian a püspököt, ahogyan Jézus Krisztus az Atyát, a presbitériumot pedig úgy, mint az apostolokat; a diakónusokat úgy tiszteljétek, mint Isten rendelkezését. A püspök nélkül semmi olyat ne tegyetek, ami az egyházzal kapcsolatos. Azt tartsátok érvényes eucharisztiának, melyet a püspök, vagy megbízottja végez. Ahol a püspök megjelenik, ott legyen a sokaság, ahogyan, ahol Jézus Krisztus van, ott van a katolikus (egyetemes) egyház. A püspök nélkül nem lehet sem keresztelni, sem szeretetlakomát tartani; amit azonban jóváhagy, az Istennek is tetsző, hogy biztos és szilárd legyen mindaz, amit tesztek.
Helyes egyébként észhez térnünk, hogy addig forduljunk Istenhez, amíg időnk van rá. Istent és a püspököt ismerni jó. Aki a püspököt tiszteli, azt Isten is megbecsüli; aki a püspök tudta nélkül tesz bármit is, az a Sátánnak szolgál.

Ezért akik az Egyházban vannak, engedelmeskedni tartoznak a presbitereknek, azoknak akik – mint már kimutattam – az apostoli utódlást birtokolják; azoknak, akik a püspökség utódjaival együtt megkapták az igazság biztos adományát, az Atya szíves öröméből. Azonban (azzal is tartoznak) fenntartják gyanújukat mások felé, akik elszakadtak a kezdeti utódlástól, és összegyűlnek együvé bármely helyen bármiért (rájuk tekintve) vagy rendellenes gondolatok eretnekeiként, vagy felfuvalkodott és öntömjénező szakadárokként, vagy ezenfelül képmutatókként, a haszon és a gőg kedvéért cselekedvén. Így ezek mind elhagyták az igazságot.

Igaz és megbízható az Egyház üzenete, mert az egész világon az üdvösségnek egy és ugyanazon útját hirdeti… Azok tehát, akik elhagyják az Egyház igehirdetését, kétségbe vonják a szent presbiterek tudását… ezért illő, hogy elkerüljük tanaikat, és gondos figyelemmel legyünk, nehogy valami sérülést szenvedjünk el tőlük; meneküljünk az Egyházhoz, az ő keblén nevelődjünk és az úr írásaival táplálkozzunk. Ugyanis az Egyház édenkertként települt ebbe a világba, ezért mondja az Isten Lelke: „Szabadon ehetsz a kert minden fájáról”, azaz az Úr minden írásából ehetünk; azonban nem felmagasztosult elmével eszünk, és nem érintkezünk az eretnek viszálykodással.

Szándékom immár, hogy magam teregessem elő a keresztény közület céljait. Annak cáfolására, hogy helytelenek volnának ezek, megmutatom helyességüket az igazság puszta feltárásával. Egy testet alkotunk vallásos meggyőződésünkben, Istentől eredő erkölcsi fegyelmünkben és közös reményünk kötelékében. Gyülekezetbe tömörülünk, összejöveteleket rendezünk, hogy mintegy hadsereggé fejlődve, körülsáncoljuk imáinkkal az Istent. Kedves az Istennek ez az erőszakoskodás… összejövünk az isteni írások magyarázatára, ha a mostani idők állapota valami intelemre vagy emlékezésre kényszerít. Valóban szent igékkel tápláljuk hitünket, erősítjük a reményt, mélyítjük a bizalmat s nem kevésbé szorosabbra vonjuk a fegyelmet is a parancsok emlékezetünkbe való vésésével. Helyet kapnak itt a buzdítások, a rendreutasítások s az isteni megrovások. Nagyjelentőségű ítélkezés is adódik íme, mint egyesek esetében, akik bizonyosak az Isten jelenlétéről s a jövendő ítéletnek megrendítő előítélkezése történik, ha valaki oly módon vétkezett, hogy ki kell taszítanunk őt az ima közösségéből, összejöveteleinkből és minden szent érintkezésünkből.

Az apostolok – ez a név küldöttet jelent – tehát rögtön sorshúzással maguk mellé vették tizenkettediknek Mátyást Júdás heylett, a Dávid zsoltárában levő jövendölés alapján (vö. ApCsel 1,20; Zsolt 109,8; 69,26) elnyerték a Szentlélek megígért erejét a csodatevésre és a prédikálásra. Majd miután Júdeában tanúságot tettek Jézus Krisztusba vetett hitükről, és közösségeket alapítottak, elmentek a nagyvilágba, s a nemzeteknek hirdették ugyanennek a hitnek ugyanezt a tanítását. Így minden városban közösséget alapítottak: ezekből a közösségektől kapták azután és kapják ma is a hit palántáját és a tanítás magvait a többi közösségek, hogy egyházakká váljanak. Ezért ezeket az egyházakat is apostolinak tekintjük, mert az apostoli egyházak sarjai. Ugyanis minden leszármazottat eredete alapján kell minősítenünk. Ezért az a sok és nagy egyház nem más, mint az apostolok által alapított egyetlen kezdeti egyház, melyből mindnyájan származnak. Így mindnyájan eredetiek és mindnyájan apostoliak, hiszen mind egyetlen egységet alkotnak. Az egységet tanúsítja a békecsók kölcsönös megadása, a „testvér” elnevezés és a vendégbarátság igazolása. Ezeket a jogokat semmi más nem indokola, mint a hit ugyanazon titkának egyetlen áthagyományozása.

Akik pedig nem fogadják el ezt az írást, nem lehetnek a Szentlélektől valók, hiszen még a tanítványoknak küldött Szentleket sem képesek felismerni. De azt sem állíthatják, hogy ők az egyház, hiszen még azt sem tudják kimutatni, hogy mikor keletkezett ez a test, és mi volt a bölcsője. Inkább nem tulajdonítanak jelentőséget annak, hogy állításaikat nem tudják bizonyítani, csakhogy ne kelljen elfogadniuk azokat a szakaszokat is, amelyek leleplezik hazugságaikat.

Egyébként, ha egyes eretnekségek az apostoli korra merészelik visszavezetni magukat, hogy azt a látszatot keltsék, hogy az apostolok hagyományozták át őket, mivel már az apostolok korában léteztek, ezt válaszolhatjuk: mutassák ki egyházaik eredetét, sorolják fel kezdettől fogva egymást követő püspökeiket, bizonyítsák be, hogy első püspökük elődje és jótállója valamelyik apostol vagy olyan apostoli férfiú volt, aki az apostolok mellett kitartott. Mert az apostoli egyházak ilyen módon mutatják ki eredetüket. A szmirnai egyház például előadja, hogy Polikárpot János állította az élére, a római egyház pedig kimutatja, hogy Kelement Péter rendelte. Ugyanígy természetesen a többi egyházak is megneveznek olyan embereket, akiket az apostolok tettek püspökké, s akik számukra az apostoli magot közvetítették. Találjanak ki valami ilyesmit az eretnekek is! Hiszen mi az, amit még ne tehetnének meg, miután már az Istent káromolták? De ha kitalálnának is ilyesmit, az sem segítene rajtuk. Hiszen, ha tanításukat az apostolokéhoz hasonlítjuk, a különbség és az ellentét miatt maga ez a tanítás bizonyítaná, hogy nem valamelyik apostol és nem is apostoli férfiú a szerzője. Mert ahogyan az apostolok nem tanítottak egymástól eltérően, úgy az apostoli férfiak sem hirdettek az apostolokéval ellenkező tanítást. Vagy talán akik az apostoloktól tanultak, mást prédikáltak volna? Ebben a tekintetben kihívnák őket az egyházak, amelyek noha nem tudják alapítójukként valamelyik apostolt vagy apostoli férfiút megnevezni, hiszen sokkal később keletkeztek, például azok, amelyeket manapság alapítanak, mégis mivel megegyeznek velük a hitben, tanításuk rokonsága révén nem számítanak kevésbé apostolinak a többi egyházaknál. Ezért hát az összes eretnekégek, akiket egyházaink felhívnak, hogy terjesszék elő ezt a két bizonyítékot, igazolják apostoliságukat, ahogyan akarják! ám ők nem apostoliak, és nem is tudják igazolni azt, ami nem igaz rájuk, s nem is fogadják be őket a békességbe és a közösségbe azok az egyházak, amelyek valamiképpen apostoliak, hiszen vallási tanításuk eltérése miatt ezek semmiképpen sem apostoliak.

Egészen egyszerűen: ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban. 2. A lélek áthatja a test minden tagját, ugyanúgy jelen vannak a keresztények a világ városaiban. 3. A lélek is a testben lakik, de nem a testből való; a keresztények is a világban vannak, de nem e világból valók. 4. Láthatatlan a lélek, melyet a látható test börtönöz be; a keresztényeket is úgy lehet megismerni, mint akik a világban vannak, de vallásuk láthatatlan marad.

Nem tehető házasságtörővé Krisztus jegyese, aki romalatlan és tiszta. Egyetlen otthont ismer, egyetlen nászágy szentségét őrzi tiszta szemérmességgel. Megőriz minket Istennek, Ő jelöli meg megszült fiait a királyságra. Aki az Egyházzal szakít, az a házasságtörőhöz csatlakozik, lemond az Egyháznak adott ígéretekről. Aki elhagyja Krisztus Egyházát, az nem kapja meg Krisztustól a megígért jutalmat, az ilyen kívülálló, istentelen, ellenség. Isten nem lehet már az Atyja annak, akinek az Egyház nem Anyja. Ha egy olyan megmenekült, aki nem volt Noé bárkájában, úgy menekült meg az, aki az Egyházon kívül van. Az úr figyelmeztet bennünket és mondja: „Aki nincs velem, ellenem van; aki nem gyűjt velem, szétszór” (Mt 12,30). Aki Krisztus békéjét és egyetértését megtöri, az Krisztus ellen cselekszik. Aki az Egyházon kívül gyűjt, az Krisztus Egyházát szórja szét. Az úr ugyanis azt mondta: „én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10,30). Egy másik helyen pedig az Atyáról, a Fiúról és a Szent Lélekről van megírva: „és ez a három egy” (1Jn 5,7*). Ki gondolhatja, hogy ezt az isteni szilárdságból származó, mennyei előképekre visszanyúló egységet az Egyházban szétszakíthatja, az egymással ütköző akaratok egyenetlenségével megbonthatja? Aki ezt az egységet nem tartja meg, az életet és az üdvösséget nem tartja meg.

(* Egy bibliai szövegváltozat szerint: „hárman tanúskodnak az égben: az Atya, az Ige és a Szent Lélek, és ez a három egy; hárman tanúskodnak a földön: a lélek, a víz és a vér, és ez a három egy” Cyprianus ezt a változatot ismerte, de még sokan mások is.)

Egy a püspökség, amelynek egészében mindenki az egészhez tartozó saját részét tartja. Az Egyház is egy, amely gazdag termékenysége következtében kiterebélyesedik és megsokasodik. Ahogyan a Napnak is megannyi sugara van, de egy a fénye; ahogyan a fának sok ága van, de szívós gyökerekre alapozott ereje csak egy; ahogyan egy forrásból több folyó ágazik el, és bár a bőségesen áradó víz számszerűleg sokaságot mutat, a forrásnál mégis egység van. Próbáld csak elvenni a sugarat a Naptól! A fény egysége nem tűr megoszlást. Vágd le a törzsről az ágakat, a levágott ágak nem fognak rügyezni. Szakítsd el a forrástól a folyót, a holt ág kiszárad. Az Úr világosságával elárasztott Egyház is így szórja sugarait az egész földre, de mindent elárasztó fénye egy mindenütt, testi egysége nem tűr megosztást. Túláradó termékenységében az egész földkerekségre kiterjeszti ágait, mind távolabbra vezeti a belőle fakadó bővizű folyókat, de egy a forrás, egy az eredet, a termékenységgel megáldott Anya minden nemzedékében egy. Az ő méhéből születtünk, az ő tejével táplálkozunk, az ő Lelke éltet minket.

Mit mondanak erről mások?

Az Egyház látható és egy

Tiszteletreméltó John Henry Newman: Parochial and plain Sermons, IV. 178. (Kr. u. 1837)

Az Egyház külső jelei inkább jelzések a hitetlenek és a világ, mint a keresztények számára. Az Egyház bizonyára jel az olyan tagjai számára is, akik mindaddig kívül állnak, míg ők is a valódi, értékesebb, belső jeleket is elnyerik. Ezekhez a külső jelek vezetik el őket… A látható Egyház valójában csak a láthatatlannak függvénye. A láthatatlan világ Isten titokzatos kegyelme és adománya által hat a világra, és a látható Egyház az a része, mely által a világba behatol.

Tiszteletreméltó John Henry Newman: An Assay on the Development of Christian Doctrine, 252. (Kr. u. 1845)

Az Egyház egy ország, a tévtan inkább család, mint ország. Miként a család folytonosan többfelé oszlik, a törzs új ágakat hajt, új otthonok létesülnek, szerteágazódva a településeken, s mindegyikük olyan önálló mint eredeti családjuk, ez a tévtanokkal is a helyzet.

Tiszteletreméltó John Henry Newman: Certain Difficulties, felt by Anglicans in Catholic Teaching, II. 236. (Kr. u. 1874)

Ezekben a kemény időkben minden katolikusnak meg kell fontolnia, hogy az Egyház egyediségéről és személyességéről szóló tan nem csupán általános vélemény vagy értelmezés, melyet tetszés szerint elfogadunk vagy nem, hanem alapvető és szükségképpeni igazságot fejez ki.

Az egyetlen és egységes Egyház

Mi a probléma?

Mit mond erről az Egyház?

A Katolikus Egyház Katekizmusa

Tanítóhivatali megnyilatkozások

Mit mond erről a Biblia?

A felekezetek, a pártoskodások szigorú elítélése

Krisztus mindenkit az Ő egyetlen és egységes Egyházába hív

Az egyházszakadás gyakorlatilag eretnekség

Az első Korintusi levél: az egyházi egység levele

Az eucharisztikus egység

A „protestáns egység”, avagy az „egység a lényegben” illúziója

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

Az igaz Egyházat hívják katolikusnak

Az Egyház látható és egy

Mit mondanak erről mások?

Az Egyház látható és egy