Mária Mennybevétele és
megkoronázása
Mi a probléma?
Mit mond erről az Egyház?
A
Katolikus Egyház
Katekizmusa
Tanítóhivatali
megnyilatkozások
Mit mond erről a
Biblia?
Mit mondanak erről az
ókeresztény írók?
Mi
a probléma?
(Fel)
Mit
mond erről az Egyház?
A
Katolikus
Egyház Katekizmusa
501 Jézus Mária egyetlen fia.
Mária lelki
anyasága azonban [Vö. Jn 19,26--27;
Jel 12,17.] kiterjed minden emberre, akinek
megváltására Jézus eljött: "Ő
szülte a Fiút, akit Isten
»elsőszülötté tett a sok testvér«
(Róm 8,29), vagyis
a hívők között, kiknek születésében
és fölnevelésében anyai szeretettel
működik
közre".
507 Mária egyszerre Szűz és Anya, mert előképe
és legtökéletesebb megvalósulása
az Egyháznak: [Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen
Gentium, 63.] "Az Egyház (...)
Isten igéjének hívő elfogadása által
maga is Anya lesz: az igehirdetéssel és a
keresztséggel ugyanis a Szentlélektől fogant és az
Istenből született
gyermekeket új és halhatatlan életre
támasztja. És ő maga Szűz, aki jegyesének
adott hűségét sértetlenül és
tisztán őrzi." [uo. 64.]
963 Már volt szó Szűz Mária szerepéről
Krisztus és a Szentlélek misztériumában.
Itt a helye annak, hogy az Egyház misztériumában
szemléljük őt. "A Szűzanyát
ugyanis (...) mint Isten és a Megváltó igazi
Anyját ismerjük el és tiszteljük
(...), sőt Krisztus tagjainak is anyja, (...) mert szeretetével
közreműködött,
hogy hívők szülessenek az Egyházban, akik tagjai ama
Főnek." [II. Vatikáni
Zsinat: Lumen Gentium, 53; vö. Szent Ágoston: De sancta
virginitate 6,
6] "Mária (...), Krisztus Anyja, az Egyháznak is
Anyja." [VI. Pál pápa: Beszéd
a zsinati atyákhoz a harmadik ülésszak
végén, 1964. november 21-én]
966 "Végül a szeplőtelen Szüzet -- az áteredő
bűnnek minden szennyétől
épségben megőrzötten -- földi
életének végén
testestül-lelkestül fölvette Isten
a mennyei dicsőségbe. Fölmagasztalta, a mindenség
királynéjává tette őt az Úr,
hogy tökéletesebben hasonuljon Fiához, az
uralkodók Urához, a bűn és a halál
legyőzőjéhez." [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 59;
vö. XII. Pius:
Munificentissimus Deus] A Szent Szűz mennybevitele különleges
részesedés Fia
föltámadásában, és
elővételezése a többi keresztény
föltámadásának:
"Szülésedben megőrizted a szüzességet,
elszenderülésedben nem hagytad el a
világot, ó Istenszülő: visszatértél az
Élet forrásához, te, aki fogantad az élő
Istent, aki imáid által megszabadítod
lelkünket a haláltól." [Bizánci
liturgia, tropárion augusztus 15-én: Hórologion to
mega]
967 Szűz Mária, mert az Atya akaratához, Fia
megváltó művéhez és a Szentlélek
minden indításához teljesen hozzásimult, az
Egyház számára a hit és a szeretet
példaképe. Ezért ő "az Egyház
kiemelkedő és páratlan tagja", [II. Vatikáni
Zsinat: Lumen Gentium, 53.] "példaszerű
megvalósulása" és az Egyház
"előképe" is. [uo. 63.]
968 Szerepe az Egyházzal és az egész
emberiséggel kapcsolatban még ennél is
több. "Engedelmességével, hitével,
reményével és lángoló
szeretetével --
egyedülálló módon
együttműködött az Üdvözítő
művével a lelkek természetfölötti
életének helyreállítására.
Éppen ezért a kegyelem rendjében anyánk."
[uo. 61.]
969 "Máriának ez az anyasága a kegyelem
rendjében szüntelenül megmarad az
angyali üdvözletkor hittel adott
beleegyezésétől kezdve -- melyben a kereszt
alatt is vonakodás nélkül kitartott --
egészen az összes választott örök
beteljesedéséig. Mert ezt az üdvösséges
feladatot a mennybevételekor sem tette
le, hanem szüntelen közbenjárásával
kieszközli nekünk az örök üdvösség
ajándékait. (...) Ezért nevezik a
Boldogságos Szüzet az Egyházban
Szószólónak,
Segítőnek, Oltalmazónak, Közvetítőnek." [uo.
62.]
970 "Mária anyai feladata semmiképp sem
homályosítja el, nem is csökkenti
Krisztusnak ezt az egyetlen közvetítő szerepét,
hanem éppen erejét mutatja meg.
A Boldogságos Szűz minden hatása az emberekre (...)
Krisztus közvetítésén
alapul, teljesen ettől függ és minden
hatékonyságát belőle meríti". [uo. 60.]
"Nincs ugyanis teremtmény, akit a megtestesült
Igével és Megváltóval egy sorba
lehetne állítani; hanem miként Krisztus
papságában másképpen részesednek a
fölszentelt szolgák, mint a hívő nép, s
miként Isten egyetlen jósága valóban
sokféleképpen árad szét a
teremtményekben, úgy a Megváltó
egyedülálló
közvetítése sem zárja ki, hanem életre
hívja a teremtményekben az egy forrásból
merítő változatos részvételt." [uo. 62.]
2679 Mária a tökéletes imádkozó
asszony, az Egyház előképe. Amikor hozzá
imádkozunk, vele együtt ragaszkodunk az Atya
tervéhez, aki elküldte a Fiát,
hogy minden embert üdvözítsen. Mint a szeretett
tanítvány, magunkhoz fogadjuk
őt, Jézus Anyját, aki minden élő Anyja lett.
[Vö. Jn 19,27.] Imádkozhatunk
vele, és imádkozhatunk hozzá. Az Egyház
imádságát Mária imádsága
hordozza, és
az Egyház a reményben kapcsolódik hozzá.
[Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen
Gentium, 68--69.]
(Fel)
Tanítóhivatali
megnyilatkozások
Szent
Agathón /
Római zsinat: Az "Omnium bonorum spes" zsinati levél a
császároknak
(Kr. u. 680) (DH 547)
Megvalljuk az ugyanazon
szent,
egylényegű
Háromságban az egy Ige-Istent, aki az
idők előtt az Atyától született, az idők
végén értünk és a mi
üdvösségünkért
leszállott a mennyekből, és megtestesült a
Szentlélek erejéből, és a szent,
szeplőtelen és mindig szűz dicsőséges
Máriától, a mi Úrnőnktől, a valódi
és
sajátos Istenszülőtől...
III. Sándor: Az
„Ex litteris
tuis” levél (Kr. u. 1169) (DH
748)
[Mária]
kétségkívül szégyen nélkül
fogant, fájdalom
nélkül szült, és innen romlás
nélkül költözött el, az angyal szava, sőt
inkább
Istennek az angyal által mondott szava szerint, hogy
bebizonyosodjék, ő
kegyelemmel teljes, nem pedig csak félig-meddig teljes,
és hogy az Isten, az ő
Fia híven beteljesítse az ősi parancsot, amire hajdan
tanított, ti. hogy az
atyát és anyát túláradó
tisztelettel kell illetni, és nehogy Krisztus szűzi
teste, amelyet a szűz anya testéből vett fel, az
övétől teljesen különbözzék.
IV.
Sixtus: A
"Cum praeexcelsa" rendelkezés (Kr. u. 1477) (DH 1400)
Amikor
jámbor megfontolásból fakadó
kutatással megvizsgáljuk az érdemek azon
kimagasló kiváltságait, amelyekkel a menny
királynéja, a dicsőséges Istenszülő
Szűz, az égi trónusok elsőjét birtokolva a
csillagok között, mint hajnalcsillag
ragyog föl, ... méltónak, sőt inkább
kötelezőnek gondoljuk, hogy minden
krisztushívőt búcsúkkal és a bűnök
bocsánatával meghívjunk, hogy a mindenható
Istennek... ennek a szeplőtelen Szűznek csodálatos
fogantatása miatt hálát és
dicsőítést mondjon...
XIII.
Leó: A
"Quamquam pluries" körlevél (Kr. u. 1889) (DH 3262)
Sőt, az Isten
háza, amelyet József mintegy atyai
hatalommal vezetett, a
keletkezőben lévő Egyház kezdeteit is magába
zárta. Ahogy a legszentebb Szűz Jézus
Krisztus szülője, úgy az összes kereszténynek
anyja is, hiszen őket a Kálvária
hegyen a Megváltó végső gyötrelmei
közepette szülte meg; Jézus Krisztus pedig
ugyanígy tulajdonképpen a keresztények
elsőszülöttje, azok pedig neki
örökbefogadás és a megváltás
révén testvérei.
XIII.
Leó: Az
"Octobri mense" körlevél (Kr. u. 1891) (DH 3275)
Ilyen [Máriát] adott
nekünk Isten, mert éppen
azáltal, hogy egyszülött Fia
anyjának választotta, olyan anyai
érzésekkel töltötte el, amelyek a szereteten
és megbocsátáson kívül semmi
mást nem árasztanak; Jézus Krisztus maga mutatta
őt ilyennek cselekedetein keresztül, amikor, mint fiú az
anyjának, önként azt
akarta, hogy Máriának legyen alávetve és
neki engedelmeskedjék; ilyennek
hirdette őt a keresztről, midőn, tanítványa, János
személyében az egyetemes
emberi nemet gondjaira és pártfogására
bízta [Jn 19,26 sk]; és végül ilyennek
mutatkozott ő saját maga is, midőn haldokló Fiának
mérhetetlen szenvedése által
létrejött örökségét nagy
lélekkel elfogadva mindenkivel szembeni anyai
kötelességét késedelem nélkül
teljesíteni kezdte.
XII. Piusz: A
„Munificentissimus Deus”
apostoli
rendelkezés (Kr. u. 1950) (DH 3900-3904)
A szent Atyák
és a
teológusok erre vonatkozó minden érve és
megfontolása mint végső alapra a
Szentírásra támaszkodik, ez pedig úgy
állítja
mintegy szemünk elé a jóságos
Istenanyát, mint aki a legszorosabb kapcsolatban
van az Ő isteni Fiával, és annak sorsában mindig
részt vállal. És ezért szinte
lehetetlennek látszik, hogy eme földi élet
után Krisztustól az, aki Krisztust
foganta, szülte, tejével táplálta,
karjában tartotta és kebléhez szorította,
ha
lélekben nem is, de testben elvált volna.
Mivel
Megváltónk
Mária Fia, az isteni törvény
legtökéletesebb megtartója, bizony
semmiképpen sem tehette, hogy örök Atyja mellett
legszeretettebb Anyját is ne tisztelje. Mivel pedig képes
volt arra, hogy oly
igen nagy tisztelettel magasztalja őt föl, hogy
sértetlenül megőrizze a sír
romlásától, hinnünk kell, hogy ezt
valóban meg is tette.
Legfőképpen
arra kell
visszaemlékeznünk, hogy a II.
századtól kezdve Szűz Máriát a szent
Atyák új Évaként említik az
új Ádám
mellett, aki bár Neki alávetve, Vele mégis a
legszorosabb kapcsolatban vesz
részt az alvilági ellenség ellen vívott ama
küzdelemben, amely, amint azt az
Ősevangélium [Ter 3,15] előre jelzi, a bűn és a
halál fölött aratott
legteljesebb győzelemmel fog végződni; amelyek a népek
apostolának írásaiban
mindig együtt szerepelnek. [Róm 5 és 6; 1Kor
15,21-26; 54-57].
Miként
Krisztus dicsőséges
föltámadása ennek a győzelemnek
lényeges része és legvégső győzelmi jele
volt, úgy a Boldogságos Szűz Fiával
való közös küzdelméből szűzi teste
„megdicsőítésének” kellett következnie,
amiként ezt ugyanaz az Apostol mondja: „Amikor a romlandó
magára ölti a
romlatlanságot, akkor teljesedik az Írás szava: a
győzelem elnyelte a halált”
[1Kor 15,54].
Ezért az
Isten fölséges
Anyja,
Aki Jézus Krisztushoz az
előrerendelés „egy és ugyanazon
rendeletével” a teljes
örökkévalóságon át titokzatos
módon kapcsolódott,
Aki fogantatásában
Szeplőtelen,
Isteni Anyaságában teljesen
érintetlen Szűz, nemes lelkű
társa az isteni Megváltónak,
Aki a bűn és annak
következményei fölött teljes győzelmet
aratott,
Kiváltságainak mintegy
legfőbb koronájaként elnyerte azt,
hogy a sír romlásától mentes maradt, s
úgy, amiként már Fia, aki legyőzte a
halált, testével és lelkével a mennyei
legfőbb dicsőségbe fölvétetett, ahol
Fiának, az idő halhatatlan Királyának
jobbján Királynőként tündököl
[vö. 1Tim
1,17]. …
Ennélfogva …
a Mindenható
Isten dicsőségére, aki Szűz Máriát
megkülönböztetett jóindulatával
bőségesen megajándékozta, saját
Fiának
tiszteletére, aki az idő halhatatlan Királya, a bűn
és halál legyőzője, az Ő
fönséges Anyja dicsőségének
növelésére és az egész Egyház
örömére és
ujjongására,
A mi Urunk Jézus Krisztus, Szent
Péter és Pál apostolok
tekintélyével
És a Miénkkel
kihirdetjük, kinyilvánítjuk és
meghatározzuk,
hogy Istentől kinyilatkoztatott dogma:
Hogy a
Szeplőtelen Istenanya, mindenkor
Szűz Mária földi
életpályája befejezése után
testével és lelkével együtt
fölvétetett a mennyei
dicsőségbe.
Minélfogva ha
valaki, Isten ne adja
azt, amit mi
meghatároztunk, vagy tagadni, vagy akarattal
kétségbe vonni merészelné, tudja
meg, hogy az isteni és katolikus hittől teljesen
elpártolt.
XII.
Piusz: Az
"Ad caeli Reginam" körlevél (Kr. u. 1954) (DH 3913-3917)
... A legfontosabb dolog,
amelyen
Mária királyi
méltósága alapszik,
kétségkívül
istenanyasága. Minthogy a Szentírásban a
Fiúról, akit a Szűz foganni fog, ezt a
kijelentést olvassuk: "A Magasságos Fiának
fogják hívni. Az Úr Isten neki
adja atyjának, Dávidnak a trónját,
és uralkodni fog Jákob házán
örökké, s
országának nem lesz vége" [Lk 1,43k], és
emellett Mária "az Úr
anyjának" [Lk 1,43] neveztetik; ebből könnyen
kikövetkeztethető, hogy ő is
királynő, hiszen a Fiút, aki ugyanabban a pillanatban,
amikor fogantatott, az
emberi természetnek az Igével való
személyes egysége miatt mint ember is király
és az összes létezők Ura volt, ő szülte.
Tehát joggal és méltán írhatta a
következőket Damaszkuszi Szent János:
"Valóban minden teremtmény Úrnője lett, mivel a
Teremtő Anyja volt" [De
fide orthodoxa IV 14]; hasonló módon
állítható az is, hogy az első, aki
Mária királyi tisztségét égi
szózattal hírül adta, maga Gábriel arkangyal
volt.
A Boldogságos Szűz Máriát azonban nemcsak
istenanyasága miatt kell királynőnek
mondani, hanem azért is, mert Isten akaratából
örök üdvösségünk művében
kiváló
szerepe volt. "Mi lehet azonban örvendetesebb és
kellemesebb, mint
elgondolkodni azon, hogy Krisztus nemcsak veleszületett jogon,
hanem a megváltással
szerzett jogon is uralkodik rajtunk? " [DH 3676]. ...
Márpedig bizonyos, hogy a megváltás művének
végrehajtásában a Boldogságos Szűz
Mária bizalmas szövetségben volt Krisztussal. ...
"Amint" ugyanis
"Krisztus azzal, hogy minket megváltott, sajátos
jogcímen Urunk és
Királyunk, úgy a Szent Szűz azon a maga nemében
egyedülálló mód miatt, ahogy
megváltásunknál közreműködött,
egyrészt azzal, hogy önmaga jelenlétét
rendelkezésre bocsátotta, másrészt azt
értünk önként felajánlotta, és
üdvösségünket egyedülálló
módon kívánta, kérte, kereste" [Francisco
Suárez
SJ, Commentarii et disputationess in III. partem D. Thomae,
XXII. 2].
Ezekből a megfontolásokból a következő
következtetés vonható le: ha Mária, a
lelki üdvösséggel való törődésben
Jézus Krisztussal, ennek az üdvösségnek a
szerzőjével, Isten akaratából
szövetségben volt, éspedig valamilyen hasonló
módon, ahogyan Éva Ádámmal, - a
halál kezdeményezőjével - szövetkezett,
úgy,
hogy határozottan állíthatjuk:
üdvösségünk műve egy bizonyos
"összegzés" [Lyoni Iréneusz: Adversus haereses V
19.] révén
ment végbe, amelyen az emberi nem, amiként egy szűz
által lett a halálnak
lekötelezettje, ugyanúgy egy szűz által
menekült meg, ha emellett szintúgy
lehet állítani, ez a legdicsőségesebb Úrnő
azért lett Krisztus kiválasztott
anyja, "hogy része legyen az emberi nem
megváltásában" [XI. Piusz,
"Auspicatus profecto" levél], és ha valóban
"ő volt, aki
mind a személyes, mind az öröklött bűnszennytől
mentesen, mindig a legszorosabb
összeköttetésben állva Fiával, akit a
Golgotán, anyai jogainak és anyai
szeretetének egészen elégő
áldozatával együtt, mint egy új Éva,
Ádám összes
gyermekéért, akiket annak szánandó
bukása beszennyezett, az örök Atyának
felajánlott" [XII. Piusz, "Mystici corporis" enciklika]
-, ebből kétségen kívül arra lehet
következtetni, hogy amiként Krisztust, az új
Ádámot, nemcsak azért kell Királynak
mondani, mert Isten Fia, hanem azért is,
mivel a mi Megváltónk, így valamilyen
analógia alapján a Boldogságos Szűz
nemcsak azért Királynő, mert az Isten Anyja, hanem
azért is, mert új Évaként az
új Ádámmal szövetkezett.
Már most teljes, sajátos és
önálló jelentése szerint, egyedül
Jézus Krisztus,
az Isten és ember mondható Királynak; Mária
azonban, noha mérsékeltebb módon és
csak hasonlóságot véve tekintetbe, ugyancsak
részesedik a királyi méltóságban,
úgy mint Krisztus Isten anyja, és mint az isteni
Megváltó szolgálatában,
ellenségeivel való harcában, és mindegyik
fölött aratott győzelmében való
társa.
Ennek a Krisztus Királlyal való
szövetkezésnek a következtében ugyanis
eléri
azt a méltóságot és fenséget,
amellyel az összes teremtmények
kiválóságát
felülmúlja; ebből a Krisztussal való
szövetségből ered az a királyt illető
felhatalmazás, hogy ő oszthatja ki az isteni
Megváltó országának kincseit;
végül ebből a Krisztussal való
szövetségből tör elő a Fiú és az Atya
színe
előtt megnyilvánuló anyai oltalmának soha ki nem
merülő hatékonysága.
Semmi kétség tehát: a legszentebb Mária
méltóságával az összes
teremtmények
fölé emelkedik, és ugyanígy mindenki
fölött Fia után az első helyet foglalja
el. ...
... Ahhoz, hogy megértsük a
méltóságnak ezt a legkiválóbb
fokozatát, amelyet az
Istenszülő az összes teremtmények fölött
elnyert, segít, ha megfontoljuk, hogy
Isten szent Szülőjét már az első időpillanatban,
amikor fogantatott, a
kegyelmek olyan bősége töltötte el, hogy az
összes Szentek kegyelmét
felülmúlta. ... A Boldogságos Szűz emellett nemcsak
a kiválóságnak és a
tökéletességnek, Krisztus utáni legfelsőbb
fokát nyerte el, hanem valamilyen
részesedést is abból a
hatékonyságból, amiről joggal mondják, Fia,
Üdvözítőnk
az emberek értelmén és akaratán uralkodik.
VI.
Pál / II.
Vatikáni Zsinat: "Lumen gentium" dogmatikai
konstitúció (Kr. u. 1964)
(DH 4173-4177; 4179)
53. Szűz
Máriát ugyanis, aki
az angyali
üdvözletkor szívébe és testébe
fogadta
Isten igéjét, és világra hozta az
Életet, Istenünk és Megváltónk igazi
anyjának
ismerjük el és tiszteljük. Fiának
érdemeiért a megváltásban
fenségesebb módon
részesedett, s Vele szoros, fölbonthatatlan
kötelék által egyesült; azt a
nagyszerű feladatot és méltóságot kapta,
hogy anyja legyen Isten Fiának, így
kiváltképpen is szeretett leánya az Atyának
és szentélye a Szentléleknek, s e
rendkívüli kegyelmi ajándékok miatt messze
fölötte áll minden mennyei és földi
teremtménynek. Ugyanakkor Ádám
törzsében kapcsolatban áll minden
üdvözítésre
váró emberrel, sőt "teljes értelemben (Krisztus)
tagjainak anyja, ... mivel
szeretetével közreműködött, hogy a hívők
megszülessenek az Egyházban, akik
tagjai ama főnek". [Szt. Ágoston: De sacra virginitate,
6.] Ezért
egyrészt az Egyház egészen kiemelkedő és
páratlan tagjaként, másrészt az
Egyház
hitének és szeretetének előképe és
ragyogó példájaként tiszteljük, s a
katolikus Egyház a Szentlélek ihletésére a
gyermeki jámborság érzületével
édesanyaként követi őt.
54. A Szentséges Zsinat tehát előadva
tanítását az Egyházról, melyben
üdvösségünket munkálja az isteni
Megváltó, komolyan törekszik annak
megvilágítására is, hogy mi a
Boldogságos Szűz szerepe a megtestesült Ige és a
titokzatos test misztériumában, s hogy mik a
kötelességei a megváltott
embereknek az Istenszülő, Krisztus anyja és az emberek, s
főleg a hívők anyja
iránt...
59. Mivel pedig Istennek úgy tetszett, hogy az emberi
üdvösség szakramentumát
ünnepélyesen csak azután hozza
nyilvánosságra, hogy a Krisztustól
megígért
Szentlelket kiárasztotta, pünkösd napja előtt ott
látjuk az apostolokat, amint
"egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan
imádkoznak az asszonyokkal, Máriával,
Jézus anyjával és testvéreivel
együtt" (ApCsel 1,14), és Máriát is, amint
imádkozva
esdekel a Szentlélek ajándékáért,
aki az angyali üdvözletkor őt már
beárnyékolta. Végül a Szeplőtelen
Szüzet, aki mentes maradt az eredeti bűn
minden szennyétől, [Vö. DS 2803] földi
életének végeztével az Úr testben
és
lélekben fölvitte a mennybe, [Vö. DS 3903 --
Damaszkuszi Szt János: Enc. in
dormitione Dei genitricis, Homilia 2,3; Konstantinápolyi
Szt Germánosz: In S.
Dei genitricis dormitione, Sermo. 1.; Jeruzsálemi Szt
Modesztusz: In
dormitione SS. Deiparae] és a mindenség
királynőjévé magasztalta, hogy
tökéletesebben hasonuljon Fiához, az
uralkodók Urához (vö. Jel 19,16), a bűn és
a halál legyőzőjéhez. [Vö. DS 3913 --
Krétai Szt András: Homilia 3 in
dorm. SS. Deiparae; Damaszkuszi Szt János: De
fíde orthodoxa, IV,
14]
60. Az Apostol szavai szerint egyetlen közvetítőnk van:
"Hiszen egy az Isten,
egy a közvetítő Isten és ember között, az
ember Krisztus Jézus, aki
váltságdíjul adta magát
mindenkiért" (1Tim 2,5--6). Mária anyai feladata
semmiképp sem homályosítja el, nem is
csökkenti Krisztusnak ezt az egyetlen
közvetítő szerepét, hanem éppen erejét
mutatja meg. A Boldogságos Szűz minden
hatása az emberekre az üdvösség
rendjében nem a dolog belső természetéből,
hanem az isteni tetszésből ered és Krisztus
túláradó érdemeiből fakad, Krisztus
közvetítésén alapul, teljesen ettől függ
és minden hatékonyságát belőle
meríti;
a hívőknek Krisztussal való
egyesülését pedig egyáltalán nem
akadályozza, hanem
éppen előmozdítja.
61. A Boldogságos Szűz, akit az isteni Gondviselés terve
az Ige
megtestesülésével kapcsolatban eleve Isten
anyjának rendelt, itt a földön
isteni Üdvözítőnk anyja, másokat messze
fölülmúló, nagylelkű társa és az
Úr
alázatos szolgálója lett. Krisztust
méhébe fogadva, evilágra szülve, gondozva,
a templomban az Atyának bemutatva, és a kereszten
haldokló Fiával együtt
szenvedve -- engedelmességével, hitével,
reményével és lángoló
szeretetével --
egyedülálló módon
együttműködött az Üdvözítő
művével a lelkek természetfölötti
életének helyreállítására.
Éppen ezért a kegyelem rendjében anyánk.
62. Máriának ez az anyasága a kegyelem
rendjében szüntelenül megmarad az
angyali üdvözletkor hittel adott beleegyezéstől kezdve
-- melyben a kereszt
alatt is vonakodás nélkül kitartott --
egészen az összes választott örök
beteljesedéséig. Mert ezt az üdvösséges
feladatot a mennybevételekor sem tette
le, hanem szüntelen közbenjárásával
kieszközli nekünk az örök üdvösség
ajándékait. [Vö. Mansi 53:290. -- Krétai Szt
András: In nativitate Marie,
sermo 4.; Szt Germánosz Constantinopolitanus: Homilia in
Annuntiatione
Deiparae; In Dormitione Deiparae III.; Damaszkuszi Szt
János: In
dormitione B. V. M. Homilia 1,8.] Anyai szeretetével
gondoskodik Fia testvéreiről,
akik még zarándokok, s veszedelmek között
forognak és szorongatások érik őket,
míg el nem érkeznek a boldog hazába. Ezért
nevezik a Boldogságos Szüzet az
Egyházban Szószólónak, Segítőnek,
Oltalmazónak, Közvetítőnek. [Vö. XIII.
Leó: Adiutricem
populi enciklika -- DS 3370 -- XI. Pius: Miserentissimus
enciklika;
XII. Pius: rádiós üzenet, 1946. május 12.]
Természetesen ezeket úgy kell
érteni, hogy ne csökkentsék Krisztus, az egyetlen
Közvetítő méltóságát és
hatóerejét, és ahhoz semmit hozzá ne
adjanak. [Szt Ambrus: Epistola 63.]
Nincs ugyanis teremtmény, akit a megtestesült Igével
és Megváltóval egy sorba
lehetne állítani; hanem miként Krisztus
papságában másképpen részesednek a
fölszentelt szolgák, mint a hívő nép, s
miként Isten egyetlen jósága valóban
sokféleképpen árad szét a
teremtményekben, úgy a Megváltó
egyedülálló
közvetítése sem zárja ki, hanem életre
hívja a teremtményekben az egy forrásból
merítő változatos részvételt.
Máriának ezt az alárendelt szerepét az
Egyház kétkedés nélkül vallja,
szüntelenül tapasztalja, és a hívők
szívének ajánlja, hogy ennek az anyai
oltalomnak támogatásával bensőségesebben
ragaszkodjanak a Közvetítőhöz és
Üdvözítőhöz.
63. A Boldogságos Szűz azonban az istenanyaság
ajándéka és feladata -- mely Őt
megváltó Fiával egyesíti --, s
egyedülálló kegyelmei és
ajándékai által az
Egyházzal is bensőséges kapcsolatban van: az
Istenszülő a hit, a szeretet és a
Krisztussal való tökéletes egység
rendjében az Egyház előképe, miként
már Szent
Ambrus tanította. [Szt Ambrus: Expositio in Lucam II,
7.] A joggal
anyának és szűznek mondható Egyház
misztériumában a Boldogságos Szűz Mária az
első helyen áll, mert a szüzesség és az
anyaság nagyszerű és páratlan
mintaképe. [Vö. Pseudo Petrus Damianus: Sermo 63.;
Gerhohus Reich.: De
gloría et honore Filii Hominis, 10. -- Godefridus a S.
Victore: In
nativitate B. M., kézirat, Paris, Mazarine, 1002, 109.]
Telve hittel és engedelmességgel nem mást, mint az
Atya Fiát szülte a világra,
mégpedig férfit nem ismerve, a Szentlélek
erejéből, mint egy új Éva, aki nem az
őskígyónak, hanem Isten hírnökének
hitt, kételkedést nem ismerő hittel. A Fiút
pedig, akit e világra szült, Isten
elsőszülötté tette a sok testvér (vö.
Róm
8,29), vagyis a hívők között, kiknek
születésében és
fölnevelésében anyai szeretettel
működik közre.
68. Amint Jézus anyja a mennyben testében és
lelkében már megdicsőülten
mintaképe és kezdete annak az Egyháznak, melynek
az eljövendő világkorszakban
kell teljessé válnia, ugyanúgy ezen a
földön mindaddig, amíg el nem jön az Úr
napja (vö. 2Pt 3,10), a biztos remény és
vigasztalás jeleként ragyog Isten
zarándok népe számára.
69. Nagy örömet és vigasztalást szerez e
Szentséges Zsinatnak, hogy az
elkülönült testvérek közt is vannak, akik
megadják Urunk és Üdvözítőnk
Anyjának
az őt megillető tiszteletet. Különösen a keletiek
azok, akik tüzes lendülettel
és áhítatos lélekkel tisztelik a mindenkor
szűz Istenszülőt. [Vö. XI. Pius: Ecclesiam
Dei enciklika; XII. Pius: Fulgens corona enciklika] Minden
Krisztus-hívő állandóan
könyörögjön Isten és az emberek
Anyjához, hogy ő, aki
már a kezdetnél is támogatta
imájával az Egyházat, most a mennyben a szentek
és
az angyalok fölé fölmagasztalva mindaddig legyen
szószólónk Fiánál, a szentek
közösségében, amíg a világ
népei -- akár a keresztény névvel
ékeskednek, akár
még nem ismerik Üdvözítőjüket --
békességgel és egyetértően boldogan
össze nem
gyűlnek az Isten egyetlen népében a szent és
oszthatatlan Háromság dicsőségére.
(Fel)
Mit mond erről a Biblia?
Egyelőre kommentár nélkül:
A Mennybevétel
Ter 5,24
Énók az Istennel járt,
és egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt
Isten. (MBT)
Zsid 11,5
A hitéért ragadtatott el Hénoch, hogy ne
ízlelje meg a halált: "Nem találták
többé, mert az Úr elragadta." Még
eltűnése előtt bizonyságot
nyert, hogy kedves az Isten
előtt.
2Kir 2,1
Amikor az Úr azt akarta, hogy Illést
a forgószél fölvigye az égbe, az történt, hogy Illés és Elizeus
éppen elmentek Gilgalból.
2Kir 2,11-12
S történt, amint mentek és beszélgettek,
egyszer csak jött egy tüzes szekér,
tüzes lovakkal, s elválasztotta őket
egymástól, aztán Illés a
forgószéllel fölment az égbe.
Amikor Elizeus ezt látta, fölkiáltott:
"Atyám, atyám, Izrael szekere és fogata!" S
többé nem látta. Akkor fogta ruháját
és kettérepesztette.
1Mak 2,58
A törvény iránti buzgalmáért Illést
az égbe vitték.
2Kor 12,2-4
Tudok egy emberről Krisztusban, aki tizennégy évvel
ezelőtt - testben-e, nem tudom, testetlenül-e, nem tudom, csak az
Isten tudja - elragadtatott a harmadik égig. És
tudom, hogy ez az ember - testben-e
vagy testetlenül, nem tudom, csak az Isten tudja - elragadtatott a
mennybe, és titokzatos szavakat hallott, amelyeket embernek nem
szabad kimondania.
Mt
27.52-53
sírok nyíltak meg, és sok elhunyt
szentnek feltámadt a teste. Feltámadása
után előjöttek a sírokból, bementek a szent
városba, és többeknek megjelentek.
Jel
11,11-12
De három és fél nap elteltével az Istentől az élet lehelete szállt beléjük, és talpra
álltak. Akik látták őket,
azokat nagy félelem fogta el. Az égből hangos szózat hallatszott: „Gyertek fel ide!” S ellenségeik szeme láttára egy felhőn fölszálltak az égbe.
Júd 1.9
jóllehet még Mihály főangyal sem mert
káromló ítéletet kimondani, amikor Mózes
holtteste miatt heves vitába szállt a
sátánnal, csak ennyit mondott: "Büntessen
meg az Úr!"
1Tessz
4.17
A felhőkön velük együtt elragadtatunk a
magasba Krisztus elé, és így
örökké az Úrral leszünk.
Ter 3,19
Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg
vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba
térsz vissza.
Lk 1,28
Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr!
Áldottabb vagy minden asszonynál.”
Zsolt
16,10
Nem adod lelkemet a holtak
országának, s nem hagyod, hogy szented meglássa a sírt.
1Kor
15,13
Ha nincs feltámadás, akkor
Krisztus sem támadt fel.
1Kor 15,16
Ha ugyanis a halottak nem
támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel.
1Kor
15,20-23
De Krisztus feltámadt a
halálból elsőként a
halottak közül. Mivel egy ember idézte elő a halált, a halottak is egy ember révén támadnak fel.
Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel.
Mindenki, amikor sorra kerül:
először Krisztus, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak.
Zsolt 132,8
Indulj el, Uram, nyugalmad helyére, te és
hatalmad ládája.
Vesd össze.
Jel 12,1
Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony,
öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején
tizenkét csillagból korona.
Jn 12,26
Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol
én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki
nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya.
A megkoronázás
2Tim 4,8
Készen vár az igazság győzelmi koszorúja,
amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos
bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki
örömmel várja eljövetelét.
Jak 1,12
Boldog az az ember, aki a kísértésben
helytáll, mert miután kiállja a
próbát, megkapja az élet koszorúját,
amelyet az Úr azoknak ígért, akik őt szeretik.
1Pét 5,4
Ha majd megjelenik a legfőbb pásztor, elnyeritek a
dicsőség hervadhatatlan koszorúját.
Jel 2,10
Ne félj a rád váró szenvedésektől! A
sátán néhányotokat fogságba vet,
hogy próbára tegyen benneteket.
Megpróbáltatásotok tíz napig tart.
Légy hű mindhalálig, és neked adom az
élet koszorúját.
Jel 12,1
Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony,
öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején
tizenkét csillagból korona.
Bölcs
5,15-16
Az igazak azonban örökké élnek, és az
Úrban van a jutalmuk, és a Magasságbeli viseli
gondjukat. Így elnyerik az Úr kezéből a
dicsőség országát s a
szépség diadémját, mert
jobbjával oltalmazza és karjával védelmezi
őket.
Mit
mondanak erről az
ókeresztény írók?
(További idézetek várhatók
Jeruzsálemi Modestustól, Liviasi Thoteknosztól,
Konstantinápolyi Germánosztól, Damaszkuszi Szent
Jánostól, a bizánci liturgiából,
Jeruzsálemi Timótheusztól)
Szalamiszi
Epiphaniosz:
Panarion, 78,23. (Kr. u. 377)
A szent Szűz
vagy meghalt és eltemették
(tiszteletben van az elalvása és
tisztaságban a vége és koszorúja a
szüzességben), vagy megölték őt, amint meg
van írva: „lelkét tőr fogja átjárni” Ez
esetben dicsősége a vértanúk között
van, és boldogságban
van az ő szent teste, amin
keresztül felragyogott a világ
Világossága, vagy pedig életben maradt. Hiszen
Isten megtehet mindent, amit
akar.
Tours-i
Szent Gergely: A
csodák nyolc könyve,
1,4. (Kr. u. 575-593
között)
Az apostolok
ravatalra emelték
(Máriának) a testét, és egy
sírboltban
helyezték el; és ők álltak őrt mellette,
várva, hogy eljöjjön az Úr. És
íme,
ismét megállt előttük az Úr, és felvéve
a szent testet
a felhőben a
paradicsomba vinni parancsolta, ahol most a lelket újra elnyerve
az Ő
szentjeivel örvendezve, az
örökkévalóság el nem múló
javait élvezi.
Jeruzsálemi
Modestus: Encomium in
dormitionnem Sanctissimae
Dominae nostrae Deiparae semperque Virginis Mariae (PG 86,
3281.3293.3301.)
(Kr. u. 630 előtt)
Aki
mindenkinek az
Életét megszülte, e
napon hazatért ahhoz az Élethez, amit az Atya minden idő
előtt nemzett…, amit
testben szült és mellén szoptatott. … Minden szent
mennyei erők dicsérik e
titok miatt a tőle született Megváltót, Krisztust, aki őt magához
hívta. … A
dicsőséggel teljes Istenanya… aki a szülés
után is sértetlen maradt, és aki
életet rejtő testén a sírban nem szenvedett
semmilyen romlást, akit a belőle
előjött mindenható Megváltó Krisztus
megőrzött. … Üdvözlégy a felfoghatatlan
Magasságbelinek Isten által vágyott,
átlelkesített temploma, akiben Istennek,
az Atyának teremtetlen személyes Bölcsessége
lakozott, és Krisztus, az Isten
testének templomát felépítette. Ő a
világ üdvösségére benned
nyugalmát találta,
és úgy tetszett neki, hogy felvegyen téged az
örök és dicsőséggel teljes
nyugalomba.
Konstantinápolyi
Germánosz: Sermo, I. (PG
98,345) (Kr. u. 733 előtt)
Szűzi tested
egészen szent, egészen Isten
lakhelye, ezért mentes a porrá
oszlástól. Mint emberi test átváltozott a
múlhatatlan élet magaslatáig.
Krétai
András (Kr. u. 740 előtt)
Anyját,
a mindig Szüzet, s akinek
a méhéből Ő, megmaradva igaz Istenként,
fölvette az emberi természetet, a mai
napon az emberi nem Királynőjeként a földi mezőkről
fölhelyezte.
Damaszkuszi
Szent
János: Az
elszenderülésre, 1,12; 2,14; 3,2 (Kr. u. 749
előtt)
Mert lelked
nem szállt alá az
alvilágba, a tested nem látta a feloszlást. A
te szeplőtelen és egészen folt nélküli tested
nem maradt a földben, sokkal
inkább a mennyországban trónolsz
Királynőként, Úrnőként,
Uralkodónőként, mint
Istenanya, mint valóságos Istenszülő. … Illet, hogy
azt, aki az Ige-Istent a
méhében vendégül látta, a Fia
lakhelyére fölvegyék … és az
Anya
Fiának királyi
szobáiban időzzék … Illő volt, hogy az, aki
szülése alkalmával sértetlenül
megőrizte szüzességét, halála
alkalmával is megtartsa teste romolhatatlanságát.
… A paradicsom kapui kitárultak, és befogadták az
istenhordozó anyaméhet, a Fiú
isteni megtestesülésének fekvőhelye úgy
nyugszik a sírban, mint valami nászházban,
ahonnét bevonul a mennyei lakásba, ahol az isteni
Fiúval láthatóan Királynőként
uralkodik.
Nikomédiai
Georgiosz
(IX.
század)
Mivel teljesen érintetlen volt minden bűntől
és
bármilyen szennytől, (Isten) a
halálból testtel és lélekkel
átléptette őt az életbe, és fölvette
őt a lelki és
mennyei áldozati oltárhoz.
(Fel)