Vissza A Máriáról szóló témák Előre

 


Mária Mennybevétele és megkoronázása

 

Mi a probléma?

Mit mond erről az Egyház?

    A Katolikus Egyház Katekizmusa
    Tanítóhivatali megnyilatkozások  

Mit mond erről a Biblia?

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?


Mi a probléma?



(Fel)


Mit mond erről az Egyház?


A Katolikus Egyház  Katekizmusa


501 Jézus Mária egyetlen fia. Mária lelki anyasága azonban [Vö. Jn 19,26--27; Jel 12,17.] kiterjed minden emberre, akinek megváltására Jézus eljött: "Ő szülte a Fiút, akit Isten »elsőszülötté tett a sok testvér« (Róm 8,29), vagyis a hívők között, kiknek születésében és fölnevelésében anyai szeretettel működik közre".

507 Mária egyszerre Szűz és Anya, mert előképe és legtökéletesebb megvalósulása az Egyháznak: [Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 63.] "Az Egyház (...) Isten igéjének hívő elfogadása által maga is Anya lesz: az igehirdetéssel és a keresztséggel ugyanis a Szentlélektől fogant és az Istenből született gyermekeket új és halhatatlan életre támasztja. És ő maga Szűz, aki jegyesének adott hűségét sértetlenül és tisztán őrzi." [uo. 64.]

963 Már volt szó Szűz Mária szerepéről Krisztus és a Szentlélek misztériumában. Itt a helye annak, hogy az Egyház misztériumában szemléljük őt. "A Szűzanyát ugyanis (...) mint Isten és a Megváltó igazi Anyját ismerjük el és tiszteljük (...), sőt Krisztus tagjainak is anyja, (...) mert szeretetével közreműködött, hogy hívők szülessenek az Egyházban, akik tagjai ama Főnek." [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 53; vö. Szent Ágoston: De sancta virginitate 6, 6] "Mária (...), Krisztus Anyja, az Egyháznak is Anyja." [VI. Pál pápa: Beszéd a zsinati atyákhoz a harmadik ülésszak végén, 1964. november 21-én]

966 "Végül a szeplőtelen Szüzet -- az áteredő bűnnek minden szennyétől épségben megőrzötten -- földi életének végén testestül-lelkestül fölvette Isten a mennyei dicsőségbe. Fölmagasztalta, a mindenség királynéjává tette őt az Úr, hogy tökéletesebben hasonuljon Fiához, az uralkodók Urához, a bűn és a halál legyőzőjéhez." [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 59; vö. XII. Pius: Munificentissimus Deus] A Szent Szűz mennybevitele különleges részesedés Fia föltámadásában, és elővételezése a többi keresztény föltámadásának:

"Szülésedben megőrizted a szüzességet, elszenderülésedben nem hagytad el a világot, ó Istenszülő: visszatértél az Élet forrásához, te, aki fogantad az élő Istent, aki imáid által megszabadítod lelkünket a haláltól." [Bizánci liturgia, tropárion augusztus 15-én: Hórologion to mega]

967 Szűz Mária, mert az Atya akaratához, Fia megváltó művéhez és a Szentlélek minden indításához teljesen hozzásimult, az Egyház számára a hit és a szeretet példaképe. Ezért ő "az Egyház kiemelkedő és páratlan tagja", [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 53.] "példaszerű megvalósulása" és az Egyház "előképe" is. [uo. 63.]

968 Szerepe az Egyházzal és az egész emberiséggel kapcsolatban még ennél is több. "Engedelmességével, hitével, reményével és lángoló szeretetével -- egyedülálló módon együttműködött az Üdvözítő művével a lelkek természetfölötti életének helyreállítására. Éppen ezért a kegyelem rendjében anyánk." [uo. 61.]

969 "Máriának ez az anyasága a kegyelem rendjében szüntelenül megmarad az angyali üdvözletkor hittel adott beleegyezésétől kezdve -- melyben a kereszt alatt is vonakodás nélkül kitartott -- egészen az összes választott örök beteljesedéséig. Mert ezt az üdvösséges feladatot a mennybevételekor sem tette le, hanem szüntelen közbenjárásával kieszközli nekünk az örök üdvösség ajándékait. (...) Ezért nevezik a Boldogságos Szüzet az Egyházban Szószólónak, Segítőnek, Oltalmazónak, Közvetítőnek." [uo. 62.]

970 "Mária anyai feladata semmiképp sem homályosítja el, nem is csökkenti Krisztusnak ezt az egyetlen közvetítő szerepét, hanem éppen erejét mutatja meg. A Boldogságos Szűz minden hatása az emberekre (...) Krisztus közvetítésén alapul, teljesen ettől függ és minden hatékonyságát belőle meríti". [uo. 60.] "Nincs ugyanis teremtmény, akit a megtestesült Igével és Megváltóval egy sorba lehetne állítani; hanem miként Krisztus papságában másképpen részesednek a fölszentelt szolgák, mint a hívő nép, s miként Isten egyetlen jósága valóban sokféleképpen árad szét a teremtményekben, úgy a Megváltó egyedülálló közvetítése sem zárja ki, hanem életre hívja a teremtményekben az egy forrásból merítő változatos részvételt." [uo. 62.]

2679 Mária a tökéletes imádkozó asszony, az Egyház előképe. Amikor hozzá imádkozunk, vele együtt ragaszkodunk az Atya tervéhez, aki elküldte a Fiát, hogy minden embert üdvözítsen. Mint a szeretett tanítvány, magunkhoz fogadjuk őt, Jézus Anyját, aki minden élő Anyja lett. [Vö. Jn 19,27.] Imádkozhatunk vele, és imádkozhatunk hozzá. Az Egyház imádságát Mária imádsága hordozza, és az Egyház a reményben kapcsolódik hozzá. [Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 68--69.]
(Fel)


Tanítóhivatali megnyilatkozások


Szent Agathón / Római zsinat: Az "Omnium bonorum spes" zsinati levél a császároknak (Kr. u. 680) (DH 547)

Megvalljuk az ugyanazon szent, egylényegű Háromságban az egy Ige-Istent, aki az idők előtt az Atyától született, az idők végén értünk és a mi üdvösségünkért leszállott a mennyekből, és megtestesült a Szentlélek erejéből, és a szent, szeplőtelen és mindig szűz dicsőséges Máriától, a mi Úrnőnktől, a valódi és sajátos Istenszülőtől...


III. Sándor: Az „Ex litteris tuis” levél (Kr. u. 1169) (DH 748)

[Mária] kétségkívül szégyen nélkül fogant, fájdalom nélkül szült, és innen romlás nélkül költözött el, az angyal szava, sőt inkább Istennek az angyal által mondott szava szerint, hogy bebizonyosodjék, ő kegyelemmel teljes, nem pedig csak félig-meddig teljes, és hogy az Isten, az ő Fia híven beteljesítse az ősi parancsot, amire hajdan tanított, ti. hogy az atyát és anyát túláradó tisztelettel kell illetni, és nehogy Krisztus szűzi teste, amelyet a szűz anya testéből vett fel, az övétől teljesen különbözzék.


IV. Sixtus: A "Cum praeexcelsa" rendelkezés (Kr. u. 1477) (DH 1400)

Amikor jámbor megfontolásból fakadó kutatással megvizsgáljuk az érdemek azon kimagasló kiváltságait, amelyekkel a menny királynéja, a dicsőséges Istenszülő Szűz, az égi trónusok elsőjét birtokolva a csillagok között, mint hajnalcsillag ragyog föl, ... méltónak, sőt inkább kötelezőnek gondoljuk, hogy minden krisztushívőt búcsúkkal és a bűnök bocsánatával meghívjunk, hogy a mindenható Istennek... ennek a szeplőtelen Szűznek csodálatos fogantatása miatt hálát és dicsőítést mondjon...


XIII. Leó: A "Quamquam pluries" körlevél (Kr. u. 1889) (DH 3262)

Sőt, az Isten háza, amelyet József mintegy atyai hatalommal vezetett, a keletkezőben lévő Egyház kezdeteit is magába zárta. Ahogy a legszentebb Szűz Jézus Krisztus szülője, úgy az összes kereszténynek anyja is, hiszen őket a Kálvária hegyen a Megváltó végső gyötrelmei közepette szülte meg; Jézus Krisztus pedig ugyanígy tulajdonképpen a keresztények elsőszülöttje, azok pedig neki örökbefogadás és a megváltás révén testvérei.


XIII. Leó: Az "Octobri mense" körlevél (Kr. u. 1891) (DH 3275)

Ilyen [Máriát] adott nekünk Isten, mert éppen azáltal, hogy egyszülött Fia anyjának választotta, olyan anyai érzésekkel töltötte el, amelyek a szereteten és megbocsátáson kívül semmi mást nem árasztanak; Jézus Krisztus maga mutatta őt ilyennek cselekedetein keresztül, amikor, mint fiú az anyjának, önként azt akarta, hogy Máriának legyen alávetve és neki engedelmeskedjék; ilyennek hirdette őt a keresztről, midőn, tanítványa, János személyében az egyetemes emberi nemet gondjaira és pártfogására bízta [Jn 19,26 sk]; és végül ilyennek mutatkozott ő saját maga is, midőn haldokló Fiának mérhetetlen szenvedése által létrejött örökségét nagy lélekkel elfogadva mindenkivel szembeni anyai kötelességét késedelem nélkül teljesíteni kezdte.


XII. Piusz: A „Munificentissimus Deus” apostoli rendelkezés (Kr. u. 1950) (DH 3900-3904)

A szent Atyák és a teológusok erre vonatkozó minden érve és megfontolása mint végső alapra a Szentírásra támaszkodik, ez pedig úgy állítja mintegy szemünk elé a jóságos Istenanyát, mint aki a legszorosabb kapcsolatban van az Ő isteni Fiával, és annak sorsában mindig részt vállal. És ezért szinte lehetetlennek látszik, hogy eme földi élet után Krisztustól az, aki Krisztust foganta, szülte, tejével táplálta, karjában tartotta és kebléhez szorította, ha lélekben nem is, de testben elvált volna.

Mivel Megváltónk Mária Fia, az isteni törvény legtökéletesebb megtartója, bizony semmiképpen sem tehette, hogy örök Atyja mellett legszeretettebb Anyját is ne tisztelje. Mivel pedig képes volt arra, hogy oly igen nagy tisztelettel magasztalja őt föl, hogy sértetlenül megőrizze a sír romlásától, hinnünk kell, hogy ezt valóban meg is tette.

Legfőképpen arra kell visszaemlékeznünk, hogy a II. századtól kezdve Szűz Máriát a szent Atyák új Évaként említik az új Ádám mellett, aki bár Neki alávetve, Vele mégis a legszorosabb kapcsolatban vesz részt az alvilági ellenség ellen vívott ama küzdelemben, amely, amint azt az Ősevangélium [Ter 3,15] előre jelzi, a bűn és a halál fölött aratott legteljesebb győzelemmel fog végződni; amelyek a népek apostolának írásaiban mindig együtt szerepelnek. [Róm 5 és 6; 1Kor 15,21-26; 54-57].

Miként Krisztus dicsőséges föltámadása ennek a győzelemnek lényeges része és legvégső győzelmi jele volt, úgy a Boldogságos Szűz Fiával való közös küzdelméből szűzi teste „megdicsőítésének” kellett következnie, amiként ezt ugyanaz az Apostol mondja: „Amikor a romlandó magára ölti a romlatlanságot, akkor teljesedik az Írás szava: a győzelem elnyelte a halált” [1Kor 15,54].

Ezért az Isten fölséges Anyja,
Aki Jézus Krisztushoz az előrerendelés „egy és ugyanazon rendeletével” a teljes örökkévalóságon át titokzatos módon kapcsolódott,
Aki fogantatásában Szeplőtelen,
Isteni Anyaságában teljesen érintetlen Szűz, nemes lelkű társa az isteni Megváltónak,
Aki a bűn és annak következményei fölött teljes győzelmet aratott,
Kiváltságainak mintegy legfőbb koronájaként elnyerte azt, hogy a sír romlásától mentes maradt, s úgy, amiként már Fia, aki legyőzte a halált, testével és lelkével a mennyei legfőbb dicsőségbe fölvétetett, ahol Fiának, az idő halhatatlan Királyának jobbján Királynőként tündököl [vö. 1Tim 1,17]. … 

Ennélfogva … a Mindenható Isten dicsőségére, aki Szűz Máriát megkülönböztetett jóindulatával bőségesen megajándékozta, saját Fiának tiszteletére, aki az idő halhatatlan Királya, a bűn és halál legyőzője, az Ő fönséges Anyja dicsőségének növelésére és az egész Egyház örömére és ujjongására,
A mi Urunk Jézus Krisztus, Szent Péter és Pál apostolok tekintélyével
És a Miénkkel kihirdetjük, kinyilvánítjuk és meghatározzuk, hogy Istentől kinyilatkoztatott dogma:

Hogy a Szeplőtelen Istenanya, mindenkor Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt fölvétetett a mennyei dicsőségbe.

Minélfogva ha valaki, Isten ne adja azt, amit mi meghatároztunk, vagy tagadni, vagy akarattal kétségbe vonni merészelné, tudja meg, hogy az isteni és katolikus hittől teljesen elpártolt.


XII. Piusz: Az "Ad caeli Reginam" körlevél (Kr. u. 1954) (DH 3913-3917)

... A legfontosabb dolog, amelyen Mária királyi méltósága alapszik, kétségkívül istenanyasága. Minthogy a Szentírásban a Fiúról, akit a Szűz foganni fog, ezt a kijelentést olvassuk: "A Magasságos Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége" [Lk 1,43k], és emellett Mária "az Úr anyjának" [Lk 1,43] neveztetik; ebből könnyen kikövetkeztethető, hogy ő is királynő, hiszen a Fiút, aki ugyanabban a pillanatban, amikor fogantatott, az emberi természetnek az Igével való személyes egysége miatt mint ember is király és az összes létezők Ura volt, ő szülte.
Tehát joggal és méltán írhatta a következőket Damaszkuszi Szent János: "Valóban minden teremtmény Úrnője lett, mivel a Teremtő Anyja volt" [De fide orthodoxa IV 14]; hasonló módon állítható az is, hogy az első, aki Mária királyi tisztségét égi szózattal hírül adta, maga Gábriel arkangyal volt.
A Boldogságos Szűz Máriát azonban nemcsak istenanyasága miatt kell királynőnek mondani, hanem azért is, mert Isten akaratából örök üdvösségünk művében kiváló szerepe volt. "Mi lehet azonban örvendetesebb és kellemesebb, mint elgondolkodni azon, hogy Krisztus nemcsak veleszületett jogon, hanem a megváltással szerzett jogon is uralkodik rajtunk? " [DH 3676]. ...
Márpedig bizonyos, hogy a megváltás művének végrehajtásában a Boldogságos Szűz Mária bizalmas szövetségben volt Krisztussal. ... "Amint" ugyanis "Krisztus azzal, hogy minket megváltott, sajátos jogcímen Urunk és Királyunk, úgy a Szent Szűz azon a maga nemében egyedülálló mód miatt, ahogy megváltásunknál közreműködött, egyrészt azzal, hogy önmaga jelenlétét rendelkezésre bocsátotta, másrészt azt értünk önként felajánlotta, és üdvösségünket egyedülálló módon kívánta, kérte, kereste" [Francisco Suárez SJ, Commentarii et disputationess in III. partem D. Thomae, XXII. 2].
Ezekből a megfontolásokból a következő következtetés vonható le: ha Mária, a lelki üdvösséggel való törődésben Jézus Krisztussal, ennek az üdvösségnek a szerzőjével, Isten akaratából szövetségben volt, éspedig valamilyen hasonló módon, ahogyan Éva Ádámmal, - a halál kezdeményezőjével - szövetkezett, úgy, hogy határozottan állíthatjuk: üdvösségünk műve egy bizonyos "összegzés" [Lyoni Iréneusz: Adversus haereses V 19.] révén ment végbe, amelyen az emberi nem, amiként egy szűz által lett a halálnak lekötelezettje, ugyanúgy egy szűz által menekült meg, ha emellett szintúgy lehet állítani, ez a legdicsőségesebb Úrnő azért lett Krisztus kiválasztott anyja, "hogy része legyen az emberi nem megváltásában" [XI. Piusz, "Auspicatus profecto" levél], és ha valóban "ő volt, aki mind a személyes, mind az öröklött bűnszennytől mentesen, mindig a legszorosabb összeköttetésben állva Fiával, akit a Golgotán, anyai jogainak és anyai szeretetének egészen elégő áldozatával együtt, mint egy új Éva, Ádám összes gyermekéért, akiket annak szánandó bukása beszennyezett, az örök Atyának felajánlott" [XII. Piusz, "Mystici corporis" enciklika] -, ebből kétségen kívül arra lehet következtetni, hogy amiként Krisztust, az új Ádámot, nemcsak azért kell Királynak mondani, mert Isten Fia, hanem azért is, mivel a mi Megváltónk, így valamilyen analógia alapján a Boldogságos Szűz nemcsak azért Királynő, mert az Isten Anyja, hanem azért is, mert új Évaként az új Ádámmal szövetkezett.
Már most teljes, sajátos és önálló jelentése szerint, egyedül Jézus Krisztus, az Isten és ember mondható Királynak; Mária azonban, noha mérsékeltebb módon és csak hasonlóságot véve tekintetbe, ugyancsak részesedik a királyi méltóságban, úgy mint Krisztus Isten anyja, és mint az isteni Megváltó szolgálatában, ellenségeivel való harcában, és mindegyik fölött aratott győzelmében való társa.
Ennek a Krisztus Királlyal való szövetkezésnek a következtében ugyanis eléri azt a méltóságot és fenséget, amellyel az összes teremtmények kiválóságát felülmúlja; ebből a Krisztussal való szövetségből ered az a királyt illető felhatalmazás, hogy ő oszthatja ki az isteni Megváltó országának kincseit; végül ebből a Krisztussal való szövetségből tör elő a Fiú és az Atya színe előtt megnyilvánuló anyai oltalmának soha ki nem merülő hatékonysága.
Semmi kétség tehát: a legszentebb Mária méltóságával az összes teremtmények fölé emelkedik, és ugyanígy mindenki fölött Fia után az első helyet foglalja el. ...
... Ahhoz, hogy megértsük a méltóságnak ezt a legkiválóbb fokozatát, amelyet az Istenszülő az összes teremtmények fölött elnyert, segít, ha megfontoljuk, hogy Isten szent Szülőjét már az első időpillanatban, amikor fogantatott, a kegyelmek olyan bősége töltötte el, hogy az összes Szentek kegyelmét felülmúlta. ... A Boldogságos Szűz emellett nemcsak a kiválóságnak és a tökéletességnek, Krisztus utáni legfelsőbb fokát nyerte el, hanem valamilyen részesedést is abból a hatékonyságból, amiről joggal mondják, Fia, Üdvözítőnk az emberek értelmén és akaratán uralkodik.

 

VI. Pál / II. Vatikáni Zsinat: "Lumen gentium" dogmatikai konstitúció (Kr. u. 1964) (DH 4173-4177; 4179)

53. Szűz Máriát ugyanis, aki az angyali üdvözletkor szívébe és testébe fogadta Isten igéjét, és világra hozta az Életet, Istenünk és Megváltónk igazi anyjának ismerjük el és tiszteljük. Fiának érdemeiért a megváltásban fenségesebb módon részesedett, s Vele szoros, fölbonthatatlan kötelék által egyesült; azt a nagyszerű feladatot és méltóságot kapta, hogy anyja legyen Isten Fiának, így kiváltképpen is szeretett leánya az Atyának és szentélye a Szentléleknek, s e rendkívüli kegyelmi ajándékok miatt messze fölötte áll minden mennyei és földi teremtménynek. Ugyanakkor Ádám törzsében kapcsolatban áll minden üdvözítésre váró emberrel, sőt "teljes értelemben (Krisztus) tagjainak anyja, ... mivel szeretetével közreműködött, hogy a hívők megszülessenek az Egyházban, akik tagjai ama főnek". [Szt. Ágoston: De sacra virginitate, 6.] Ezért egyrészt az Egyház egészen kiemelkedő és páratlan tagjaként, másrészt az Egyház hitének és szeretetének előképe és ragyogó példájaként tiszteljük, s a katolikus Egyház a Szentlélek ihletésére a gyermeki jámborság érzületével édesanyaként követi őt.

54. A Szentséges Zsinat tehát előadva tanítását az Egyházról, melyben üdvösségünket munkálja az isteni Megváltó, komolyan törekszik annak megvilágítására is, hogy mi a Boldogságos Szűz szerepe a megtestesült Ige és a titokzatos test misztériumában, s hogy mik a kötelességei a megváltott embereknek az Istenszülő, Krisztus anyja és az emberek, s főleg a hívők anyja iránt...

59. Mivel pedig Istennek úgy tetszett, hogy az emberi üdvösség szakramentumát ünnepélyesen csak azután hozza nyilvánosságra, hogy a Krisztustól megígért Szentlelket kiárasztotta, pünkösd napja előtt ott látjuk az apostolokat, amint "egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoznak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt" (ApCsel 1,14), és Máriát is, amint imádkozva esdekel a Szentlélek ajándékáért, aki az angyali üdvözletkor őt már beárnyékolta. Végül a Szeplőtelen Szüzet, aki mentes maradt az eredeti bűn minden szennyétől, [Vö. DS 2803] földi életének végeztével az Úr testben és lélekben fölvitte a mennybe, [Vö. DS 3903 -- Damaszkuszi Szt János: Enc. in dormitione Dei genitricis, Homilia 2,3; Konstantinápolyi Szt Germánosz: In S. Dei genitricis dormitione, Sermo. 1.; Jeruzsálemi Szt Modesztusz: In dormitione SS. Deiparae] és a mindenség királynőjévé magasztalta, hogy tökéletesebben hasonuljon Fiához, az uralkodók Urához (vö. Jel 19,16), a bűn és a halál legyőzőjéhez. [Vö.  DS 3913 -- Krétai Szt András: Homilia 3 in dorm. SS. Deiparae; Damaszkuszi Szt János: De fíde orthodoxa, IV, 14]

60. Az Apostol szavai szerint egyetlen közvetítőnk van: "Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő Isten és ember között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságdíjul adta magát mindenkiért" (1Tim 2,5--6). Mária anyai feladata semmiképp sem homályosítja el, nem is csökkenti Krisztusnak ezt az egyetlen közvetítő szerepét, hanem éppen erejét mutatja meg. A Boldogságos Szűz minden hatása az emberekre az üdvösség rendjében nem a dolog belső természetéből, hanem az isteni tetszésből ered és Krisztus túláradó érdemeiből fakad, Krisztus közvetítésén alapul, teljesen ettől függ és minden hatékonyságát belőle meríti; a hívőknek Krisztussal való egyesülését pedig egyáltalán nem akadályozza, hanem éppen előmozdítja.

61. A Boldogságos Szűz, akit az isteni Gondviselés terve az Ige megtestesülésével kapcsolatban eleve Isten anyjának rendelt, itt a földön isteni Üdvözítőnk anyja, másokat messze fölülmúló, nagylelkű társa és az Úr alázatos szolgálója lett. Krisztust méhébe fogadva, evilágra szülve, gondozva, a templomban az Atyának bemutatva, és a kereszten haldokló Fiával együtt szenvedve -- engedelmességével, hitével, reményével és lángoló szeretetével -- egyedülálló módon együttműködött az Üdvözítő művével a lelkek természetfölötti életének helyreállítására. Éppen ezért a kegyelem rendjében anyánk.

62. Máriának ez az anyasága a kegyelem rendjében szüntelenül megmarad az angyali üdvözletkor hittel adott beleegyezéstől kezdve -- melyben a kereszt alatt is vonakodás nélkül kitartott -- egészen az összes választott örök beteljesedéséig. Mert ezt az üdvösséges feladatot a mennybevételekor sem tette le, hanem szüntelen közbenjárásával kieszközli nekünk az örök üdvösség ajándékait. [Vö. Mansi 53:290. -- Krétai Szt András: In nativitate Marie, sermo 4.; Szt Germánosz Constantinopolitanus: Homilia in Annuntiatione Deiparae; In Dormitione Deiparae III.; Damaszkuszi Szt János: In dormitione B. V. M. Homilia 1,8.] Anyai szeretetével gondoskodik Fia testvéreiről, akik még zarándokok, s veszedelmek között forognak és szorongatások érik őket, míg el nem érkeznek a boldog hazába. Ezért nevezik a Boldogságos Szüzet az Egyházban Szószólónak, Segítőnek, Oltalmazónak, Közvetítőnek. [Vö. XIII. Leó: Adiutricem populi enciklika -- DS 3370 -- XI. Pius: Miserentissimus enciklika; XII. Pius: rádiós üzenet, 1946. május 12.] Természetesen ezeket úgy kell érteni, hogy ne csökkentsék Krisztus, az egyetlen Közvetítő méltóságát és hatóerejét, és ahhoz semmit hozzá ne adjanak. [Szt Ambrus: Epistola 63.]

Nincs ugyanis teremtmény, akit a megtestesült Igével és Megváltóval egy sorba lehetne állítani; hanem miként Krisztus papságában másképpen részesednek a fölszentelt szolgák, mint a hívő nép, s miként Isten egyetlen jósága valóban sokféleképpen árad szét a teremtményekben, úgy a Megváltó egyedülálló közvetítése sem zárja ki, hanem életre hívja a teremtményekben az egy forrásból merítő változatos részvételt.

Máriának ezt az alárendelt szerepét az Egyház kétkedés nélkül vallja, szüntelenül tapasztalja, és a hívők szívének ajánlja, hogy ennek az anyai oltalomnak támogatásával bensőségesebben ragaszkodjanak a Közvetítőhöz és Üdvözítőhöz.

63. A Boldogságos Szűz azonban az istenanyaság ajándéka és feladata -- mely Őt megváltó Fiával egyesíti --, s egyedülálló kegyelmei és ajándékai által az Egyházzal is bensőséges kapcsolatban van: az Istenszülő a hit, a szeretet és a Krisztussal való tökéletes egység rendjében az Egyház előképe, miként már Szent Ambrus tanította. [Szt Ambrus: Expositio in Lucam II, 7.] A joggal anyának és szűznek mondható Egyház misztériumában a Boldogságos Szűz Mária az első helyen áll, mert a szüzesség és az anyaság nagyszerű és páratlan mintaképe. [Vö. Pseudo Petrus Damianus: Sermo 63.; Gerhohus Reich.: De gloría et honore Filii Hominis, 10. -- Godefridus a S. Victore: In nativitate B. M., kézirat, Paris, Mazarine, 1002, 109.]

Telve hittel és engedelmességgel nem mást, mint az Atya Fiát szülte a világra, mégpedig férfit nem ismerve, a Szentlélek erejéből, mint egy új Éva, aki nem az őskígyónak, hanem Isten hírnökének hitt, kételkedést nem ismerő hittel. A Fiút pedig, akit e világra szült, Isten elsőszülötté tette a sok testvér (vö. Róm 8,29), vagyis a hívők között, kiknek születésében és fölnevelésében anyai szeretettel működik közre.

68. Amint Jézus anyja a mennyben testében és lelkében már megdicsőülten mintaképe és kezdete annak az Egyháznak, melynek az eljövendő világkorszakban kell teljessé válnia, ugyanúgy ezen a földön mindaddig, amíg el nem jön az Úr napja (vö. 2Pt 3,10), a biztos remény és vigasztalás jeleként ragyog Isten zarándok népe számára.

69. Nagy örömet és vigasztalást szerez e Szentséges Zsinatnak, hogy az elkülönült testvérek közt is vannak, akik megadják Urunk és Üdvözítőnk Anyjának az őt megillető tiszteletet. Különösen a keletiek azok, akik tüzes lendülettel és áhítatos lélekkel tisztelik a mindenkor szűz Istenszülőt. [Vö. XI. Pius: Ecclesiam Dei enciklika; XII. Pius: Fulgens corona enciklika] Minden Krisztus-hívő állandóan könyörögjön Isten és az emberek Anyjához, hogy ő, aki már a kezdetnél is támogatta imájával az Egyházat, most a mennyben a szentek és az angyalok fölé fölmagasztalva mindaddig legyen szószólónk Fiánál, a szentek közösségében, amíg a világ népei -- akár a keresztény névvel ékeskednek, akár még nem ismerik Üdvözítőjüket -- békességgel és egyetértően boldogan össze nem gyűlnek az Isten egyetlen népében a szent és oszthatatlan Háromság dicsőségére.

(Fel)


Mit mond erről a Biblia?


Egyelőre kommentár nélkül:

 A Mennybevétel

Ter 5,24
Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten. (MBT)
Zsid 11,5
A hitéért ragadtatott el Hénoch, hogy ne ízlelje meg a halált: "Nem találták többé, mert az Úr elragadta." Még eltűnése előtt bizonyságot nyert, hogy kedves az Isten előtt.

2Kir 2,1
Amikor az Úr azt akarta, hogy Illést a forgószél fölvigye az égbe, az történt, hogy Illés és Elizeus éppen elmentek Gilgalból.
2Kir 2,11-12
S történt, amint mentek és beszélgettek, egyszer csak jött egy tüzes szekér, tüzes lovakkal, s elválasztotta őket egymástól, aztán Illés a forgószéllel fölment az égbe. Amikor Elizeus ezt látta, fölkiáltott: "Atyám, atyám, Izrael szekere és fogata!" S többé nem látta. Akkor fogta ruháját és kettérepesztette.
1Mak 2,58
A törvény iránti buzgalmáért Illést az égbe vitték.


2Kor 12,2-4
Tudok egy emberről Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt - testben-e, nem tudom, testetlenül-e, nem tudom, csak az Isten tudja - elragadtatott a harmadik égig. És tudom, hogy ez az ember - testben-e vagy testetlenül, nem tudom, csak az Isten tudja - elragadtatott a mennybe, és titokzatos szavakat hallott, amelyeket embernek nem szabad kimondania.

Mt 27.52-53
sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek.

Jel 11,11-12
De három és fél nap elteltével az Istentől az élet lehelete szállt beléjük, és talpra álltak. Akik látták őket, azokat nagy félelem fogta el. Az égből hangos szózat hallatszott: „Gyertek fel ide!” S ellenségeik szeme láttára egy felhőn fölszálltak az égbe.

Júd 1.9
jóllehet még Mihály főangyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor Mózes holtteste miatt heves vitába szállt a sátánnal, csak ennyit mondott: "Büntessen meg az Úr!"

1Tessz 4.17
A felhőkön velük együtt elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így örökké az Úrral leszünk.


Ter 3,19
Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza.

Lk 1,28
Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.”

Zsolt 16,10
Nem adod lelkemet a holtak országának, s nem hagyod, hogy szented meglássa a sírt.

1Kor 15,13
Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel.
1Kor 15,16
Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel.

1Kor 15,20-23
De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül. Mivel egy ember idézte elő a halált, a halottak is egy ember révén támadnak fel. Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel. Mindenki, amikor sorra kerül: először Krisztus, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak.


Zsolt 132,8
Indulj el, Uram, nyugalmad helyére, te és hatalmad ládája.

Vesd össze.

Jel 12,1
Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.

Jn 12,26
Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya.



A megkoronázás


2Tim 4,8
Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét.

Jak 1,12
Boldog az az ember, aki a kísértésben helytáll, mert miután kiállja a próbát, megkapja az élet koszorúját, amelyet az Úr azoknak ígért, akik őt szeretik.

1Pét 5,4
Ha majd megjelenik a legfőbb pásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.

Jel 2,10
Ne félj a rád váró szenvedésektől! A sátán néhányotokat fogságba vet, hogy próbára tegyen benneteket. Megpróbáltatásotok tíz napig tart. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koszorúját.

Jel 12,1
Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.

Bölcs 5,15-16
Az igazak azonban örökké élnek, és az Úrban van a jutalmuk, és a Magasságbeli viseli gondjukat. Így elnyerik az Úr kezéből a dicsőség országát s a szépség diadémját, mert jobbjával oltalmazza és karjával védelmezi őket.



Mit mondanak erről az ókeresztény írók?


(További idézetek várhatók Jeruzsálemi Modestustól, Liviasi Thoteknosztól, Konstantinápolyi Germánosztól, Damaszkuszi Szent Jánostól, a bizánci liturgiából, Jeruzsálemi Timótheusztól)


Szalamiszi Epiphaniosz: Panarion, 78,23. (Kr. u. 377)

A szent Szűz vagy meghalt és eltemették (tiszteletben van az elalvása és tisztaságban a vége és koszorúja a szüzességben), vagy megölték őt, amint meg van írva: „lelkét tőr fogja átjárni” Ez esetben dicsősége a vértanúk között van, és boldogságban van az ő szent teste, amin keresztül felragyogott a világ Világossága, vagy pedig életben maradt. Hiszen Isten megtehet mindent, amit akar.


Tours-i Szent Gergely: A csodák nyolc könyve, 1,4. (Kr. u. 575-593 között)

Az apostolok ravatalra emelték (Máriának) a testét, és egy sírboltban helyezték el; és ők álltak őrt mellette, várva, hogy eljöjjön az Úr. És íme, ismét megállt előttük az Úr, és felvéve a szent testet a felhőben a paradicsomba vinni parancsolta, ahol most a lelket újra elnyerve az Ő szentjeivel örvendezve, az örökkévalóság el nem múló javait élvezi.


Jeruzsálemi Modestus: Encomium in dormitionnem Sanctissimae Dominae nostrae Deiparae semperque Virginis Mariae (PG 86, 3281.3293.3301.) (Kr. u. 630 előtt)

Aki mindenkinek az Életét megszülte, e napon hazatért ahhoz az Élethez, amit az Atya minden idő előtt nemzett…, amit testben szült és mellén szoptatott. … Minden szent mennyei erők dicsérik e titok miatt a tőle született Megváltót, Krisztust, aki őt magához hívta. … A dicsőséggel teljes Istenanya… aki a szülés után is sértetlen maradt, és aki életet rejtő testén a sírban nem szenvedett semmilyen romlást, akit a belőle előjött mindenható Megváltó Krisztus megőrzött. … Üdvözlégy a felfoghatatlan Magasságbelinek Isten által vágyott, átlelkesített temploma, akiben Istennek, az Atyának teremtetlen személyes Bölcsessége lakozott, és Krisztus, az Isten testének templomát felépítette. Ő a világ üdvösségére benned nyugalmát találta, és úgy tetszett neki, hogy felvegyen téged az örök és dicsőséggel teljes nyugalomba.


Konstantinápolyi Germánosz: Sermo, I. (PG 98,345) (Kr. u. 733 előtt)

Szűzi tested egészen szent, egészen Isten lakhelye, ezért mentes a porrá oszlástól. Mint emberi test átváltozott a múlhatatlan élet magaslatáig.


Krétai András (Kr. u. 740 előtt)

Anyját, a mindig Szüzet, s akinek a méhéből Ő, megmaradva igaz Istenként, fölvette az emberi természetet, a mai napon az emberi nem Királynőjeként a földi mezőkről fölhelyezte.


Damaszkuszi Szent János: Az elszenderülésre, 1,12; 2,14; 3,2 (Kr. u. 749 előtt)

Mert lelked nem szállt alá az alvilágba, a tested nem látta a feloszlást. A te szeplőtelen és egészen folt nélküli tested nem maradt a földben, sokkal inkább a mennyországban trónolsz Királynőként, Úrnőként, Uralkodónőként, mint Istenanya, mint valóságos Istenszülő.Illet, hogy azt, aki az Ige-Istent a méhében vendégül látta, a Fia lakhelyére fölvegyékés az Anya Fiának királyi szobáiban időzzék … Illő volt, hogy az, aki szülése alkalmával sértetlenül megőrizte szüzességét, halála alkalmával is megtartsa teste romolhatatlanságát. … A paradicsom kapui kitárultak, és befogadták az istenhordozó anyaméhet, a Fiú isteni megtestesülésének fekvőhelye úgy nyugszik a sírban, mint valami nászházban, ahonnét bevonul a mennyei lakásba, ahol az isteni Fiúval láthatóan Királynőként uralkodik.


Nikomédiai Georgiosz (IX. század)

Mivel teljesen érintetlen volt minden bűntől és bármilyen szennytől, (Isten) a halálból testtel és lélekkel átléptette őt az életbe, és fölvette őt a lelki és mennyei áldozati oltárhoz.



(Fel)