Vissza A Máriáról szóló témák Előre

 


Mária a mi Anyánk és az új dávidi királyság Királynője


Mi a probléma?

Mit mond erről az Egyház?

       A Katolikus Egyház Katekizmusa
       Tanítóhivatali megnyilatkozások

Mit mond erről a Biblia?

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

       Mária az új Éva, és a legáldottabb az asszonyok között
       Mária a mi csodálatos közbenjárónk

Mit mondanak erről mások?

       Mária az új Éva, és a legáldottabb az asszonyok között
       Mária a mi csodálatos közbenjárónk


Mi a probléma?



(Fel)


Mit mond erről az Egyház?


A Katolikus Egyház  Katekizmusa


501 Jézus Mária egyetlen fia. Mária lelki anyasága azonban [Vö. Jn 19,26--27; Jel 12,17.] kiterjed minden emberre, akinek megváltására Jézus eljött: "Ő szülte a Fiút, akit Isten »elsőszülötté tett a sok testvér« (Róm 8,29), vagyis a hívők között, kiknek születésében és fölnevelésében anyai szeretettel működik közre".

507 Mária egyszerre Szűz és Anya, mert előképe és legtökéletesebb megvalósulása az Egyháznak: [Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 63.] "Az Egyház (...) Isten igéjének hívő elfogadása által maga is Anya lesz: az igehirdetéssel és a keresztséggel ugyanis a Szentlélektől fogant és az Istenből született gyermekeket új és halhatatlan életre támasztja. És ő maga Szűz, aki jegyesének adott hűségét sértetlenül és tisztán őrzi." [uo. 64.]

963 Már volt szó Szűz Mária szerepéről Krisztus és a Szentlélek misztériumában. Itt a helye annak, hogy az Egyház misztériumában szemléljük őt. "A Szűzanyát ugyanis (...) mint Isten és a Megváltó igazi Anyját ismerjük el és tiszteljük (...), sőt Krisztus tagjainak is anyja, (...) mert szeretetével közreműködött, hogy hívők szülessenek az Egyházban, akik tagjai ama Főnek." [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 53; vö. Szent Ágoston: De sancta virginitate 6, 6] "Mária (...), Krisztus Anyja, az Egyháznak is Anyja." [VI. Pál pápa: Beszéd a zsinati atyákhoz a harmadik ülésszak végén, 1964. november 21-én]

966 "Végül a szeplőtelen Szüzet -- az áteredő bűnnek minden szennyétől épségben megőrzötten -- földi életének végén testestül-lelkestül fölvette Isten a mennyei dicsőségbe. Fölmagasztalta, a mindenség királynéjává tette őt az Úr, hogy tökéletesebben hasonuljon Fiához, az uralkodók Urához, a bűn és a halál legyőzőjéhez." [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 59; vö. XII. Pius: Munificentissimus Deus] A Szent Szűz mennybevitele különleges részesedés Fia föltámadásában, és elővételezése a többi keresztény föltámadásának:

"Szülésedben megőrizted a szüzességet, elszenderülésedben nem hagytad el a világot, ó Istenszülő: visszatértél az Élet forrásához, te, aki fogantad az élő Istent, aki imáid által megszabadítod lelkünket a haláltól." [Bizánci liturgia, tropárion augusztus 15-én: Hórologion to mega]

967 Szűz Mária, mert az Atya akaratához, Fia megváltó művéhez és a Szentlélek minden indításához teljesen hozzásimult, az Egyház számára a hit és a szeretet példaképe. Ezért ő "az Egyház kiemelkedő és páratlan tagja", [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 53.] "példaszerű megvalósulása" és az Egyház "előképe" is. [uo. 63.]

968 Szerepe az Egyházzal és az egész emberiséggel kapcsolatban még ennél is több. "Engedelmességével, hitével, reményével és lángoló szeretetével -- egyedülálló módon együttműködött az Üdvözítő művével a lelkek természetfölötti életének helyreállítására. Éppen ezért a kegyelem rendjében anyánk." [uo. 61.]

969 "Máriának ez az anyasága a kegyelem rendjében szüntelenül megmarad az angyali üdvözletkor hittel adott beleegyezésétől kezdve -- melyben a kereszt alatt is vonakodás nélkül kitartott -- egészen az összes választott örök beteljesedéséig. Mert ezt az üdvösséges feladatot a mennybevételekor sem tette le, hanem szüntelen közbenjárásával kieszközli nekünk az örök üdvösség ajándékait. (...) Ezért nevezik a Boldogságos Szüzet az Egyházban Szószólónak, Segítőnek, Oltalmazónak, Közvetítőnek." [uo. 62.]

970 "Mária anyai feladata semmiképp sem homályosítja el, nem is csökkenti Krisztusnak ezt az egyetlen közvetítő szerepét, hanem éppen erejét mutatja meg. A Boldogságos Szűz minden hatása az emberekre (...) Krisztus közvetítésén alapul, teljesen ettől függ és minden hatékonyságát belőle meríti". [uo. 60.] "Nincs ugyanis teremtmény, akit a megtestesült Igével és Megváltóval egy sorba lehetne állítani; hanem miként Krisztus papságában másképpen részesednek a fölszentelt szolgák, mint a hívő nép, s miként Isten egyetlen jósága valóban sokféleképpen árad szét a teremtményekben, úgy a Megváltó egyedülálló közvetítése sem zárja ki, hanem életre hívja a teremtményekben az egy forrásból merítő változatos részvételt." [uo. 62.]

2679 Mária a tökéletes imádkozó asszony, az Egyház előképe. Amikor hozzá imádkozunk, vele együtt ragaszkodunk az Atya tervéhez, aki elküldte a Fiát, hogy minden embert üdvözítsen. Mint a szeretett tanítvány, magunkhoz fogadjuk őt, Jézus Anyját, aki minden élő Anyja lett. [Vö. Jn 19,27.] Imádkozhatunk vele, és imádkozhatunk hozzá. Az Egyház imádságát Mária imádsága hordozza, és az Egyház a reményben kapcsolódik hozzá. [Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 68--69.]

(Fel)


Tanítóhivatali megnyilatkozások



Szent Agathón / Római zsinat: Az "Omnium bonorum spes" zsinati levél a császároknak (Kr. u. 680) (DH 547)

Megvalljuk az ugyanazon szent, egylényegű Háromságban az egy Ige-Istent, aki az idők előtt az Atyától született, az idők végén értünk és a mi üdvösségünkért leszállott a mennyekből, és megtestesült a Szentlélek erejéből, és a szent, szeplőtelen és mindig szűz dicsőséges Máriától, a mi Úrnőnktől, a valódi és sajátos Istenszülőtől...


IV. Sixtus: A "Cum praeexcelsa" rendelkezés (Kr. u. 1477) (DH 1400)

Amikor jámbor megfontolásból fakadó kutatással megvizsgáljuk az érdemek azon kimagasló kivátságait, amelyekkel a menny királynéja, a dicsőséges Istenszülő Szűz, az égi trónusok elsőjét birtokolva a csillagok között, mint hajnalcsillag ragyog föl, ... méltónak, sőt inkább kötelezőnek gondoljuk, hogy minden krisztushívőt búcsúkkal és a bűnök bocsánatával meghívjunk, hogy a mindenható Istennek... ennek a szeplőtelen Szűznek csodálatos fogantatása miatt hálát és dicsőítést mondjon...


XIII. Leó: A "Quamquam pluries" körlevél (Kr. u. 1889) (DH 3262)

Sőt, az Isten háza, amelyet József mintegy atyai hatalommal vezetett, a keletkezőben lévő Egyház kezdeteit is magába zárta. Ahogy a legszentebb Szűz Jézus Krisztus szülője, úgy az összes kereszténynek anyja is, hiszen őket a Kálvária hegyen a Megváltó végső gyötrelmei közepette szülte meg; Jézus Krisztus pedig ugyanígy tulajdonképpen a keresztények elsőszülöttje, azok pedig neki örökbefogadás és a megváltás révén testvérei.


XIII. Leó: Az "Octobri mense" körlevél (Kr. u. 1891) (DH 3275)

Ilyen [Máriát] adott nekünk Isten, mert éppen azáltal, hogy egyszülött Fia anyjának választotta, olyan anyai érzésekkel töltötte el, amelyek a szereteten és megbocsátáson kívül semmi mást nem árasztanak; Jézus Krisztus maga mutatta őt ilyennek cselekedetein keresztül, amikor, mint fiú az anyjának, önként azt akarta, hogy Máriának legyen alávetve és neki engedelmeskedjék; ilyennek hirdette őt a keresztről, midőn, tanítványa, János személyében az egyetemes emberi nemet gondjaira és pártfogására bízta [Jn 19,26 sk]; és végül iylyennek mutatkozott ő saját maga is, midőn haldokló Fiának mérhetetlen szenvedése által létrejött örökségét nagy lélekkel elfogadva mindenkivel szembeni anyai kötelességét késedelem nélkül teljesíteni kezdte.


XII. Piusz: A "Munificentissimus Deus" apostoli rendelkezés (Kr. u. 1950) (DH 3902)

Ezért az Isten fölséges Anyja,
aki Jézus Krisztushoz az előrerendelés "egy és ugyanazon rendeletével" a teljes örökkévalóságon át titokzatos módon kapcsolódott,
aki fogantatásában Szeplőtelen,
isteni Anyaságában teljesen érintetlen Szűz,
nemes lelkű társa az isteni Megváltónak,
aki a bűn és annak következményei fölött teljes győzelmet aratott,
kiváltságainak mintegy legfőbb koronájaként elnyerte azt, hogy a sír romlásától mentes maradt, s úgy, amiként már Fia, aki legyőzte a halált, testével és lelkével a mennyei legfőbb dicsőségbe fölvétetett, ahol Fiának, az idő halhatatlan Királyának jobbján Királynőként tündököl [vö. 1Tim 1,17].


XII. Piusz: A „Fulgens corona” körlevél (Kr. u. 1953) (DH 3910)

Számos nem-katolikus és újító ezért méltánytalanul ostorozza és helyteleníti az Istenszülő Szűz iránti kegyeletes tiszteletünket, mintha ezzel az egy Istent és Jézus Krisztust megillető kultuszból valamit is elvennénk; holott épp ellenkezőleg, ami tiszteletet megadunk égi Anyánknak, az kétségtelenül isteni Fiának dicsőségére háramlik át, nemcsak azért, mert belőle mint első forrásból származik minden kegyelem és minden, jelesen égi ajándék, hanem azért is, mivel „a gyermekek dicsősége az ő elődjeik” [Péld 17,6).



XII. Piusz: Az "Ad caeli Reginam" körlevél (Kr. u. 1954) (DH 3913-3917)

... A legfontosabb dolog, amelyen Mária királyi méltósága alapszik, kétségkívül istenanyasága. Minthogy a Szentírásban a Fiúról, akit a Szűz foganni fog, ezt a kijelentést olvassuk: "A Magasságos Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége" [Lk 1,43k], és emellett Mária "az Úr anyjának" [Lk 1,43] neveztetik; ebből könnyen kikövetkeztethető, hogy ő is királynő, hiszen a Fiút, aki ugyanabban a pillanatban, amikor fogantatott, az emberi természetnek az Igével való személyes egysége miatt mint ember is király és az összes létezők Ura volt, ő szülte.
Tehát joggal és méltán írhatta a következőket Damaszkuszi Szent János: "Valóban minden teremtmény Úrnője lett, mivel a Teremtő Anyja volt" [De fide orthodoxa IV 14]; hasonló módon állítható az is, hogy az első, aki Mária királyi tisztségét égi szózattal hírül adta, maga Gábriel arkangyal volt.
A Boldogságos Szűz Máriát azonban nemcsak istenanyasága miatt kell királynőnek miondani, hanem azért is, mert Isten akaratából örök üdvösségünk művében kiváló szerepe volt. "Mi lehet azonban örvendetesebb és kellemesebb, mint elgondolkodni azon, hogy Krisztus nemcsak veleszületett jogon, hanem a megváltással szerzett jogon is uralkodik rajtunk? " [DH 3676]. ...
Márpedig bizonyos, hogy a megváltás művének végrehajtásában a Boldogságos Szűz Mária bizalmas szövetségben volt Krisztussal. ... "Amint" ugyanis "Krisztus azzal, hogy minket megváltott, sajátos jogcímen Urunk és Királyunk, úgy a Szent Szűz azon a maga nemében egyedülálló mód miatt, ahogy megváltásunknál közreműködött, egyrészt azzal, hogy önmaga jelenlétét rendelkezésre bocsátotta, másrészt azt értünk önként felajánlotta, és üdvösségünket egyedülálló módon kívánta, kérte, kereste" [Francisco Suárez SJ, Commentarii et disputationess in III. partem D. Thomae, XXII. 2].
Ezekből a megfontolásokból a következő következtetés vonható le: ha Mária, a lelki üdvösséggel való törődésben Jézus Krisztussal, ennek az üdvösségnek a szerzőjével, Isten akaratából szövetségben volt, éspedig valamilyen hasonló módon, ahogyan Éva Ádámmal, - a halál kezdeményezőjével - szövetkezett, úgy, hogy határozottan állíthatjuk: üdvösségünk műve egy bizonyos "összegzés" [Lyoni Iréneusz: Adversus haereses V 19.] révén ment végbe, amelyen az emberi nem, amiként egy szűz által lett a halálnak lekötelezettje, ugyanúgy egy szűz által menekült meg, ha emellett szintúgy lehet állítani, ez a legdicsőségesebb Úrnő azért lett Krisztus kiválasztott anyja, "hogy része legyen az emberi nem megváltásában" [XI. Piusz, "Auspicatus profecto" levél], és ha valóban "ő volt, aki mind a személyes, mind az öröklött bűnszennytől mentesen, mindig a legszorosabb összeköttetésben állva Fiával, akit a Golgotán, anyai jogainak és anyai szeretetének egészen elégő áldozatával együtt, mint egy új Éva, Ádám összes gyermekéért, akiket annak szánandó bukása beszennyezett, az örök Atyának felajánlott" [XII. Piusz, "Mystici corporis" enciklika] -, ebből kétségen kívül arra lehet következtetni, hogy amiként Krisztust, az új Ádámot, nemcsak azért kell Királynak mondani, mert Isten Fia, hanem azért is, mivel a mi Megváltónk, így valamilyen analógia alapján a Boldogságos Szűz nemcsak azért Királynő, mert az Isten Anyja, hanem azért is, mert új Évaként az új Ádámmal szövetkezett.
Már most teljes, sajátos és önálló jelentése szerint, egyedül Jézus Krisztus, az Isten és ember mondható Királynak; Mária azonban, noha mérsékeltebb módon és csak hasonlóságot véve tekintetbe, ugyancsak részesedik a királyi méltóságban, úgy mint Krisztus Isten anyja, és mint az isteni Megváltó szolgálatában, ellenségeivel való harcában, és mindegyik fölött aratott győzelmében való társa.
Ennek a Krisztus Királlyal való szövetkezésnek a következtében ugyanis eléri azt a méltóságot és fenséget, amellyel az összes teremtmények kiválóságát felülmúlja; ebből a Krisztussal való szövetségből ered az a királyt illető felhatalmazás, hogy ő oszthatja ki az isteni Megváltó országának kincseit; végül ebből a Krisztussal való szövetségből tör elő a Fiú és az Atya színe előtt megnyilvánuló anyai oltalmának soha ki nem merülő hatékonysága.
Semmi kétség tehát: a legszentebb Mária méltóságával az összes teremtmények fölé emelkedik, és ugyanígy mindenki fölött Fia után az első helyet foglalja el. ...
... Ahhoz, hogy megértsük a méltóságnak ezt a legkiválóbb fokozatát, amelyet az Istenszülő az összes teremtmények fölött elnyert, segít, ha megfontoljuk, hogy Isten szent Szülőjét már az első időpillanatban, amikor fogantatott, a kegyelmek olyan bősége töltötte el, hogy az összes Szentek kegyelmét felülmúlta. ... A Boldogságos Szűz emellett nemcsak a kiválóságnak és a tökéletességnek, Krisztus utáni legfelsőbb fokát nyerte el, hanem valamilyen részesedést is abból a hatékonyságból, amiről joggal mondják, Fia, Üdvözítőnk az embnerek értelmén és akaratán uralkodik.


VI. Pál / II. Vatikáni Zsinat: "Lumen gentium" dogmatikai konstitúció (Kr. u. 1964) (DH 4173-4177; 4179)

53. Szűz Máriát ugyanis, aki az angyali üdvözletkor szívébe és testébe fogadta Isten igéjét, és világra hozta az Életet, Istenünk és Megváltónk igazi anyjának ismerjük el és tiszteljük. Fiának érdemeiért a megváltásban fenségesebb módon részesedett, s Vele szoros, fölbonthatatlan kötelék által egyesült; azt a nagyszerű feladatot és méltóságot kapta, hogy anyja legyen Isten Fiának, így kiváltképpen is szeretett leánya az Atyának és szentélye a Szentléleknek, s e rendkívüli kegyelmi ajándékok miatt messze fölötte áll minden mennyei és földi teremtménynek. Ugyanakkor Ádám törzsében kapcsolatban áll minden üdvözítésre váró emberrel, sőt "teljes értelemben (Krisztus) tagjainak anyja, ... mivel szeretetével közreműködött, hogy a hívők megszülessenek az Egyházban, akik tagjai ama főnek". [Szt Ágoston: De sacra virginitate, 6.] Ezért egyrészt az Egyház egészen kiemelkedő és páratlan tagjaként, másrészt az Egyház hitének és szeretetének előképe és ragyogó példájaként tiszteljük, s a katolikus Egyház a Szentlélek ihletésére a gyermeki jámborság érzületével édesanyaként követi őt.

54. A Szentséges Zsinat tehát előadva tanítását az Egyházról, melyben üdvösségünket munkálja az isteni Megváltó, komolyan törekszik annak megvilágítására is, hogy mi a Boldogságos Szűz szerepe a megtestesült Ige és a titokzatos test misztériumában, s hogy mik a kötelességei a megváltott embereknek az Istenszülő, Krisztus anyja és az emberek, s főleg a hívők anyja iránt...

59. Mivel pedig Istennek úgy tetszett, hogy az emberi üdvösség szakramentumát ünnepélyesen csak azután hozza nyilvánosságra, hogy a Krisztustól megígért Szentlelket kiárasztotta, pünkösd napja előtt ott látjuk az apostolokat, amint "egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoznak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt" (ApCsel 1,14), és Máriát is, amint imádkozva esdekel a Szentlélek ajándékáért, aki az angyali üdvözletkor őt már beárnyékolta. Végül a Szeplőtelen Szüzet, aki mentes maradt az eredeti bűn minden szennyétől, [Vö. DS 2803] földi életének végeztével az Úr tesben és lélekben fölvitte a mennybe, [Vö. DS 3903 -- Damaszkuszi Szt János: Enc. in dormitione Dei genitricis, Homilia 2,3; Konstantinápolyi Szt Germánosz: In S. Dei genitricis dormitione, Sermo. 1.; Jeruzsálemi Szt Modesztusz: In dormitione SS. Deiparae] és a mindenség királynőjévé magasztalta, hogy tökéletesebben hasonuljon Fiához, az uralkodók Urához (vö. Jel 19,16), a bűn és a halál legyőzőjéhez. [Vö.  DS 3913 -- Krétai Szt András: Homilia 3 in dorm. SS. Deiparae; Damaszkuszi Szt János: De fíde orthodoxa, IV, 14]

60. Az Apostol szavai szerint egyetlen közvetítőnk van: "Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő Isten és ember között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságdíjul adta magát mindenkiért" (1Tim 2,5--6). Mária anyai feladata semmiképp sem homályosítja el, nem is csökkenti Krisztusnak ezt az egyetlen közvetítő szerepét, hanem éppen erejét mutatja meg. A Boldogságos Szűz minden hatása az emberekre az üdvösség rendjében nem a dolog belső természetéből, hanem az isteni tetszésből ered és Krisztus túláradó érdemeiből fakad, Krisztus közvetítésén alapul, teljesen ettől függ és minden hatékonyságát belőle meríti; a hívőknek Krisztussal való egyesülését pedig egyáltalán nem akadályozza, hanem éppen előmozdítja.

61. A Boldogságos Szűz, akit az isteni Gondviselés terve az Ige megtestesülésével kapcsolatban eleve Isten anyjának rendelt, itt a földön isteni Üdvözítőnk anyja, másokat messze fölülmúló, nagylelkű társa és az Úr alázatos szolgálója lett. Krisztust méhébe fogadva, evilágra szülve, gondozva, a templomban az Atyának bemutatva, és a kereszten haldokló Fiával együtt szenvedve -- engedelmességével, hitével, reményével és lángoló szeretetével -- egyedülálló módon együttműködött az Üdvözítő művével a lelkek természetfölötti életének helyreállítására. Éppen ezért a kegyelem rendjében anyánk.

62. Máriának ez az anyasága a kegyelem rendjében szüntelenül megmarad az angyali üdvözletkor hittel adott beleegyezéstől kezdve -- melyben a kereszt alatt is vonakodás nélkül kitartott -- egészen az összes választott örök beteljesedéséig. Mert ezt az üdvösséges feladatot a mennybevételekor sem tette le, hanem szüntelen közbenjárásával kieszközli nekünk az örök üdvösség ajándékait. [Vö. Mansi 53:290. -- Krétai Szt András: In nativitate Marie, sermo 4.; Szt Germánosz Constantinopolitanus: Homilia in Annuntiatione Deiparae; In Dormitione Deiparae III.; Damaszkuszi Szt János: In dormitione B. V. M. Homilia 1,8.] Anyai szeretetével gondoskodik Fia testvéreiről, akik még zarándokok, s veszedelmek között forognak és szorongatások érik őket, míg el nem érkeznek a boldog hazába. Ezért nevezik a Boldogságos Szüzet az Egyházban Szószólónak, Segítőnek, Oltalmazónak, Közvetítőnek. [Vö. XIII. Leó: Adiutricem populi enciklika -- DS 3370 -- XI. Pius: Miserentissimus enciklika; XII. Pius: rádiós üzenet, 1946. május 12.] Természetesen ezeket úgy kell érteni, hogy ne csökkentsék Krisztus, az egyetlen Közvetítő méltóságát és hatóerejét, és ahhoz semmit hozzá ne adjanak. [Szt Ambrus: Epistola 63.]

Nincs ugyanis teremtmény, akit a megtestesült Igével és Megváltóval egy sorba lehetne állítani; hanem miként Krisztus papságában másképpen részesednek a fölszentelt szolgák, mint a hívő nép, s miként Isten egyetlen jósága valóban sokféleképpen árad szét a teremtményekben, úgy a Megváltó egyedülálló közvetítése sem zárja ki, hanem életre hívja a teremtményekben az egy forrásból merítő változatos részvételt.

Máriának ezt az alárendelt szerepét az Egyház kétkedés nélkül vallja, szüntelenül tapasztalja, és a hívők szívének ajánlja, hogy ennek az anyai oltalomnak támogatásával bensőségesebben ragaszkodjanak a Közvetítőhöz és Üdvözítőhöz.

63. A Boldogságos Szűz azonban az istenanyaság ajándéka és feladata -- mely Őt megváltó Fiával egyesíti --, s egyedülálló kegyelmei és ajándékai által az Egyházzal is bensőséges kapcsolatban van: az Istenszülő a hit, a szeretet és a Krisztussal való tökéletes egység rendjében az Egyház előképe, miként már Szent Ambrus tanította. [Szt Ambrus: Expositio in Lucam II, 7.] A joggal anyának és szűznek mondható Egyház misztériumában a Boldogságos Szűz Mária az első helyen áll, mert a szüzesség és az anyaság nagyszerű és páratlan mintaképe. [Vö. Pseudo Petrus Damianus: Sermo 63.; Gerhohus Reich.: De gloría et honore Filii Hominis, 10. -- Godefridus a S. Victore: In nativitate B. M., kézirat, Paris, Mazarine, 1002, 109.]

Telve hittel és engedelmességgel nem mást, mint az Atya Fiát szülte a világra, mégpedig férfit nem ismerve, a Szentlélek erejéből, mint egy új Éva, aki nem az őskígyónak, hanem Isten hírnökének hitt, kételkedést nem ismerő hittel. A Fiút pedig, akit e világra szült, Isten elsőszülötté tette a sok testvér (vö. Róm 8,29), vagyis a hívők között, kiknek születésében és fölnevelésében anyai szeretettel működik közre.

68. Amint Jézus anyja a mennyben testében és lelkében már megdicsőülten mintaképe és kezdete annak az Egyháznak, melynek az eljövendő világkorszakban kell teljessé válnia, ugyanúgy ezen a földön mindaddig, amíg el nem jön az Úr napja (vö. 2Pt 3,10), a biztos remény és vigasztalás jeleként ragyog Isten zarándok népe számára.

69. Nagy örömet és vigasztalást szerez e Szentséges Zsinatnak, hogy az elkülönült testvérek közt is vannak, akik megadják Urunk és Üdvözítőnk Anyjának az őt megillető tiszteletet. Különösen a keletiek azok, akik tüzes lendülettel és áhítatos lélekkel tisztelik a mindenkor szűz Istenszülőt. [Vö. XI. Pius: Ecclesiam Dei enciklika; XII. Pius: Fulgens corona enciklika] Minden Krisztus-hívő állandóan könyörögjön Isten és az emberek Anyjához, hogy ő, aki már a kezdetnél is támogatta imájával az Egyházat, most a mennyben a szentek és az angyalok fölé fölmagasztalva mindaddig legyen szószólónk Fiánál, a szentek közösségében, amíg a világ népei -- akár a keresztény névvel ékeskednek, akár még nem ismerik Üdvözítőjüket -- békességgel és egyetértően boldogan össze nem gyűlnek az Isten egyetlen népében a szent és oszthatatlan Háromság dicsőségére.

(Fel)


Mit mond erről a Biblia?


Egyelőre csak kommentár nélkül:

 

Jn 19,26
Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: "Asszony, nézd, a fiad!"

Jel 12,17
A sárkány haragra lobbant az asszony ellen, és harcba szállt többi gyermekével, aki megtartja Isten parancsait és kitart Jézus tanúsága mellett.

Jn 2,3
Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: "Nincs több boruk."
Jn 2,7
Jézus szólt nekik: "Töltsétek meg a korsókat vízzel!" Meg is töltötték azokat színültig.

Zsolt 45,10
Királylányok vannak szeretteid között, jobbodon a királynő áll, Ofir aranyával ékesítve.

1Kir 2,17-20
S ő folytatta: "Beszélj Salamon királlyal, téged biztosan nem utasít el, hogy adja nekem feleségül a sunemi Abiságot." Batseba azt felelte: "Jól van, magam beszélek érdekedben a királlyal." Amikor Batseba belépett Salamon királyhoz, hogy Adonija ügyében beszéljen vele, a király fölkelt, elébe (ment), meghajolt előtte, aztán a trónjára ült; a király anyjának odatettek egy széket, s helyet foglalt a jobbján. Aztán így szólt: "Egyetlen kérésem volna hozzád, egészen kicsi, ne utasítsd el." A király azt felelte: "Csak add elő a kérést, anyám, nem utasítalak el."

1Kir 15,13
Még nagyanyjától, Maachától is megvonta a legfőbb Úrnői méltóságot, mivel bálványt emelt Aserának. Aza ledöntötte a bálványt és a Kidron völgyében elégette.
2Krón 22,10
Amikor Atalja, Achaszja anyja látta, hogy fia meghalt, fölkelt, kiirtatta Júda házának egész királyi sarjadékát.
Neh 2,6
A király, aki mellett ott ült a királyné, megkérdezte tőlem: "Mennyi időre tervezed utadat, és mikor térnél vissza?" Meghatároztam egy időpontot. Ez megfelelt a királynak, s megengedte, hogy elmenjek.


(Fel)


Mit mondanak erről az ókeresztény írók?


Mária az új Éva, és a legáldottabb az asszonyok között


(További idézetek várhatók Szent Ireneusztól, Hippolütosztól, Alexandriai Szent Kelementől, Órigenésztől, Jeruzsálemi Szent Cirilltől, Szent Hilariosztól, Szír Szent Efrémtől, Aranyszájú Szent Jánostól, Nüssziai Szent Gergelytől, Szent Epiphaniustól, Nagy Szent Baszileiosztól, Szent Ambrustól, Nazianzoszi Szent Gergelytől, Szent Jeromostól, Szent Ágostontól, Jeruzsálemi Timóteustól, Teológus Jánostól, Alexandriai Szent Cirilltől, Nagy Szent Leó pápától)


Antiókhiai Szent Ignác: Levél az efezusiakhoz, 7.18-19. (Kr. u. 110)

Egy orvos van, testi és lelki, aki született és születetlen, a testben levő Isten, a halálban igazi élet, aki Máriától és Istentől való, először szenvedő, majd szenvedéstől mentes, a mi Urunk Jézus Krisztus…
Mária hordozta ugyanis méhében Istenünket, Jézust, a Khrisztoszt, Isten rendelkezésének megfelelően, aki Dávid magjából való, de mégis Szentlélektől; aki született és megkereszteltetett, hogy szenvedésével tisztítsa meg a vizet. Rejtve is maradt evilág fejedelme előtt Mária szüzessége és szülése, hasonlóképpen az Úr halála is: három kiáltó misztérium, mely Isten csendjében ment végbe.


Jakab protoevangéliuma, 6,2. (Kr. u. 150)

Mikor (Joachim) bemutatta Máriát a papoknak, ők a következő szavakkal mondtak áldást rá: - Atyáink Istene, áldd meg ezt a gyermeket, add, hogy a neve emlékezetes legyen örökké, minden nemzetség előtt! A nép rázúgta: - Úgy legyen, ámen. Aztán a főpapoknak mutatták be a kislányt, akik szintén megáldották, a következő szavakkal: - Magasságok Ura, tekints erre a gyermekre, áldd meg őt a legeslegnagyobb áldással, olyannal, ami már nem fokozható!


Szent Jusztinosz: Párbeszéd a zsidó Trifónnal, 100. (Kr. u. 155)

a Szűz által emberré lett, hogy amely úton a kígyó engedetlensége kezdetét vette, ugyanazon az úton semmisüljön is meg. Szűz és romlatlan volt Éva ugyanis, és a kígyótól származó igétől fogant, majd engedetlenséget és halált szült. Hitet és kegyelmet fogant Mária, mikor Gábriel angyal hirdette neki, hogy az Úr Lelke száll rá és a Magasságbeli ereje beárnyékolja őt, amiért is a tőle születő szent és Isten Fia, és így válaszolt rá: „Legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,38). És általa született az, akiről – már bizonyítottuk – annyi írás beszél, aki által Isten a kígyót, a hozzá hasonlóvá lett angyalokat és embereket hatástalanná teszi, s megszabadítja a haláltól, azokat, akik megtérnek hitvány cselekedeteikből és hisznek őbenne.


Szárdeszi Melitón: Homília a Húsvétról, 70.71. (Kr. u. 177)

Ő testesült meg a Szűzben… Ő az, aki Máriától szép báránykaként született.

Tertullianus: Krisztus testéről, 17. (Kr. u. 212)

Fogan tehát a szűz és megszüli az „Emmanuel”-t, ami annyit jelent: „Velünk az Isten”. Ez az új születés, amikor ember születik Istenben, akitől az emberben megszületett Isten, felvéve a régi magból való testet a régi mag nélkül, hogy azt az új maggal, azaz a szellemivel újjáalkossa, megtisztítsa a hajdani szennytől. Ám ez az egész újdonság, mint minden másban is, körvonalazódik a régiben, a szűz általi ésszerű elrendezésben. Egykor amikor az Úrtól az ember megszületett, a föld volt szűz, melyet még nem nyomorított meg a munka, nem volt alávetve a vetésnek, s azt hagyományozták ránk, hogy ebből lett az ember élő lélekké… A még szűz Évába furakodott be a Sátán halált okozó igéje, hasonlóképpen a szűzbe kellett bevinni Isten életet építő igéjét, hogy ami ugyanazon által ment veszendőbe, ugyanazon nem által jusson vissza az üdvösségre. Hitt Éva a kígyónak, hitt Mária Gábrielnek. Amit amaz hitével vétkezett, azt emet helyrehozta hitével. „Ám Éva akkor semmit sem fogant méhében a Sátán szavából.” De igen fogant. Éspedig azt, hogy elvetettet szüljön, hogy fájdalmak közepette szüljön, amihez a mag a Sátán magja volt. Testvérgyilkos Sátánt szült bizony. Ezzel szemben Mária azt adta, aki az üdvösséggel ajándékozta meg édes testvérét a vesztére törő, Izraelt. A méhbe plántálta tehát Isten Igéjét, a jó testvért, hogy a rossz testvér emlékét kitörölje. Onnan kellett tehát előjönnie Krisztusnak az ember üdvözítésére, ahová az ember már kárhozottként tért be.


Szent Athanasziosz: Harmadik levél Szerapionhoz, 6. (Kr. u. 360)

Annyira egy a Háromság kegyelme, hogy osztatlan a Háromság. Szemlélheti ezt bárki a szent Máriában is. mert amikor Gábriel angyal küldetést kapott az Ige leszállásának hírüladására, ezt mondotta: „A Szentlélek száll le rád” – tudván, hogy az Igében ott van a Lélek -, majd rögtön hozzátette: „És a Magasságbeli ereje árnyékoz be téged”.


Alexandriai Szent Cirill: Encomium in Mariam Deiparam; P.G. 77,1029--1040. Beszéd az efezusi zsinaton (Kr. u. 431)

Üdvözöllek téged Isten anyja, Mária, szűzen szülő fényforrásunk, romlatlan edény.
Üdvözlégy Szűz Mária, anya és szolgáló. Szűz vagy a belőled született szűz miatt. Anya vagy, mert öledben ringattad és szoptattad fiadat. Szolgáló, mert ő is a szolga alakját vette fel. Megérkezett a király a városodba -- méhedbe --; úgy jött ki, ahogy ő akarta. A te kapud bezárult mögötte. Férfi nélkül fogantál, Istenhez illően szültél.
Üdvözlégy Mária, vendégváró templom, te szent. Dáviddal kiáltsuk: "Dúslakodunk... szentséges templomodban" (Zsolt 64,6).
Üdvözlégy Mária, világ kincse.
Üdvözlégy Mária, örök galamb.
Üdvözlégy Mária, olthatatlan lámpa. Belőled született az igazság napja.
Üdvözlégy Mária, a téretlen befogadója. Az egyszülött isteni Igének helyet készítettél. Örök kalászt burjánoztattál eke és vetőmag nélkül.
Üdvözlégy Mária, Istenanyánk, miattad prófétáltak az Ószövetségben. Miattad mondtak dicséretet a pásztorok, az angyalok társaságában, annak a fenséges mondatnak szavaival: "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek!" (Lk 2,14)
Üdvözlégy Mária, Istenanyánk. Miattad vonulnak az angyalok és főangyalok, miközben fenséges himnuszokat zengenek örömükben.
Üdvözlégy Mária, Istenanyánk. Miattad borulnak le a háromkirályok, kiket a fényes csillag vezetett.
Üdvözlégy Mária, Istenanyánk. Miattad választotta Krisztus a tizenkét apostolt.
Üdvözlégy Istenanyánk, Mária, aki miatt János még anyja méhében repesett és leborult a fény, az örök világosság előtt.
Üdvözlégy Mária, Istenanya. Általad áradt az a kimondhatatlan kegyelem, melyről az apostol így beszél: "Megjelent ugyanis Üdvözítő Istenünk kegyelme minden embernek" (Tit 2,11).
Üdvözlégy Mária, Istenanyánk. Benned gyűlt fel az igaz fény, a mi Urunk, Jézus Krisztusban. Így szól magáról az evangéliumban: "Én vagyok a világ világossága" (Jn 8,12).
Üdvözlégy Mária, Istenanyánk. Te gyújtottál világosságot a halál sötétjében és árnyékában ülőknek. "A nép, mely sötétben járt, Nagy fényességet lát." (Iz 9,2). Vajon milyen fényt? Természetesen a mi Urunk Jézus Krisztust, az igazi világosságot",mely megvilágosít minden világra jövő embert" (Jn 1,5).
Üdvözlégy Istenanyánk, Mária. Te vagy az oka, hogy az evangélium hírül adhatja: "Áldott, ki az Úr nevében jő" (Mt 21,9). Miattad alakulhatott meg az igaz egyház falukon, városokban, szigeteken.
Üdvözlégy Istenanyánk, Mária. Belőled született a halál legyőzője és a pokol hatalmának lerombolója.
Üdvözlégy Isten anyja, Mária. Belőled származott az első ember teremtője és bűneinek helyrehozója; ő vezet a mennyei királyságba.
Üdvözlégy Mária, Istenanyánk. Általad virágzott fel és gyulladt ki a feltámadás szépsége.
Üdvözlégy Mária, Istenanya. Általad lett szentté János és a Jordán. Te romboltattad le az ördög hatalmát.
Üdvözlégy Istenanyánk, Mária. Te vagy minden hívő lélek megmentője.
Üdvözlégy Mária, Istenanyánk. Teveled csendesedett le és lett nyugodt a tenger hulláma. Szolgatársaink, munkatársaink örömmel és nyugodtan hajóztak.


Efezusi Zsinat: Anathematizmusok, 1. kánon. (Kr. u. 431)

Ha valaki nem vallja, hogy az Emmanuel valóságos Isten, minek következtében a Szent Szűz Istenszülő (mert test szerint szülte Isten testté lett Igéjét), az legyen kiközösítve.


Krüzologosz Szent Péter: Sermo 117. (Kr. u. 432 után)

A Szűz fogan, a Szűz szül, és szűz marad a szülés után.


Mária a mi csodálatos közbenjárónk


(További idézetek várhatók Szent Ireneusztól, Szent Ambrustól, Nazianzoszi Szent Gergelytől, Nüssziai Szent Gergelytől, Szent Epiphaniustól, Szent Ágostontól, Ankürai Theodótusztól, Konstantinápolyi Proclustól, Aranyszavú Szent Pétertől, Liviasi Theoteknosztól, Konstantinápolyi Germánosztól, Krétai Andrástól, Damaszkuszi Szent Jánostól, Autpert Szent Ambrustól, Paschasius Radberttől, Diakónus Páltól, Damián Szent Pétertől, Szent Anzelmtől, Clairvaux-i Szent Bernáttól)


Sub tuum praesidium – ima, az Egyiptomban talált Ryland papíruszon (Kr. u. 250 előtt)

Oltalmad alá futunk, Istennek szent Szülõje, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején. Hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtõl, ó dicsõséges és áldott Szűz.


Alexandriai Szent Cirill: Encomium in Mariam Deiparam; P.G. 77,1029--1040. Beszéd az efezusi zsinaton (Kr. u. 431)

Üdvözlégy Mária, Istenanya. Általad áradt az a kimondhatatlan kegyelem, melyről az apostol így beszél: "Megjelent ugyanis Üdvözítő Istenünk kegyelme minden embernek'' (Tit 2,11). …
Üdvözlégy Mária, Istenanyánk. Te gyújtottál világosságot a halál sötétjében és árnyékában ülőknek. "A nép, mely sötétben járt, Nagy fényességet lát." (Iz 9,2). Vajon milyen fényt? Természetesen a mi Urunk Jézus Krisztust, az igazi világosságot",mely megvilágosít minden világra jövő embert" (Jn 1,5).
Üdvözlégy Istenanyánk, Mária. Te vagy az oka, hogy az evangélium hírül adhatja: "Áldott, ki az Úr nevében jő" (Mt 21,9). Miattad alakulhatott meg az igaz egyház falukon, városokban, szigeteken….
Üdvözlégy Mária, Istenanyánk. Általad virágzott fel és gyulladt ki a feltámadás szépsége. …
Üdvözlégy Istenanyánk, Mária. Te vagy minden hívő lélek megmentője.
Üdvözlégy Mária, Istenanyánk. Teveled csendesedett le és lett nyugodt a tenger hulláma. Szolgatársaink, munkatársaink örömmel és nyugodtan hajóztak.


Szent István király: Felajánló imádság az Érdy kódexben (Kr. u. 1000)

„Ó, mennyeknek Királyné Asszonya, Istennek szent Anyja és e világnak megépítő nemes Asszonya, dicsőséges Szűz Mária! Te szentséges kezeidbe és oltalmad alá adom és ajánlom anyaszentegyházadat, mind benne való fejedelmekkel és lelki népekkel egyetemben. És ez szegény országot mind benne való urakkal és szegénnyel, bódoggal egyetemben... És az én lelkömet Te szent markodba.”


Hermannus Contractus: Alma Redemptoris Mater – himnusz (Kr. u. 1043-1054 között)

Áldunk, Megváltónknak Anyja, nyílt kapuja fönn a magas égnek, és tengercsillag! Nyújts oltalmat nékünk, szánd meg jóra vágyó népedet! Hisz te lettél Anyja csodálatos módon szent és áldott Teremtődnek: szűz azelőtt, szűz utána is, Gábor angyal köszöntött, néked ávét mondván. Szánj meg, kérünk, minden bűnöst!

Hermannus Contractus: Salve Regina – himnusz (Kr. u. 1043-1054 között)

Üdvözlégy, Királyné, irgalmasság anyja, életünk, édességünk, reménységünk, üdvözlégy! Hozzád kiáltunk, Évának számkivetett fiai. Hozzád sóhajtunk sírva és zokogva e siralom völgyéből. Fordítsd reánk tehát, Szószólónk, irgalmas szemedet, és e számkivetés után mutasd meg nekünk Jézust, méhednek áldott gyümölcsét! Ó irgalmas, ó kegyes, ó édes Szűz Mária!

(Fel)

 

Mit mondanak erről mások?


Mária az új Éva, és a legáldottabb az asszonyok között


Tiszteletreméltó John Henry Newman: Parochial and plain Sermons, II. 128. (Kr. u. 1832)

Máriában kellett a világ sorsának megfordulnia, és a kígyó fejének megtörnie. Benne az Éva fölött elhangzott átok áldássá változott.


Tiszteletreméltó John Henry Newman: Discourses addressed to Mixed Congregations, 369. (Kr. u. 1849)

Mária szentsége nemcsak abból ered, hogy Ő Jézus Anyja, hanem abból is, hogy Krisztus az Ő Fia. „Ha a gyökér szent, az ágak is szentek” mondja Szent Pál (Róm 11,15). Innen magyarázhatók a jelzők, melyekkel Máriát illetni szoktuk. Jézus Isten Bölcsessége, azért Mária a Bölcsesség Széke. Jézus jelenléte a Mennyország, ezért Mária a Mennyország Ajtaja, Krisztus a végtelen Irgalmasság, Ő pedig az Irgalmasság anyja.

„Anyja a szép Szeretetnek (Sir 30), az istenfélelemnek és a tudásnak, valamint a szent reménységnek”. Megleő-e, ha az Egyházban itt lenn olyan „illatot hagyott, mint a fahéj és a balzsam és miként a legjobb mirha édessége” (Sir 24,15)? Ez az az igazság, mely az Egyház szíve mélyén mindig rejtve volt. Gyermekei pedig mindenkor vallották és tanúsították: Mária szentségének csak az szab határt, amit mint teremtmény hordoz.


Tiszteletreméltó John Henry Newman: Certain Difficulties, felt by Anglicans in Catholic Teaching, II. 32. (Kr. u. 1865)

Annál a borzalmas eseménynél, - a bűnbeesésnél – három fél működött közre: a kígyó, az asszony és a férfi. Elítélésükkor a távoli jövőt illetően olyan esemény jövendöltetett meg, melyben ismét a három fél találkozik: a kígyó, az Asszony és a Férfi. Azonban ez már egy második Ádám és egy második Éva lesz.

Az új Éva pedig az új Ádám anyja lesz. „Ellensgeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő Ivadéka közé” (Ter 3,15). Az Asszony Ivadéka a megtestesült Ige, az asszony pedig, akinek az ivadéka, vagyis Fia Ő lesz, Annak Mária az anyja.


Tiszteletreméltó John Henry Newman: Certain Difficulties, felt by Anglicans in Catholic Teaching, II. 45. (Kr. u. 1865)

Ha Évát az emberi természet fölé magasztalta a benne lévő erkölcsi adomány, melyet kegyelemnek nevezünk, akkor elhamarkodott-e azt állítani, hogy Mária kegyelme még ennél is nagyobb volt? Ha Éva ezt a természetfölötti lelki adományt személyes létének első pillanatában kapta, akkor lehet-e tagadni, hogy Mária is léte első pillanatától kezdve birtokában volt ennek az adománynak?

Nem értem, hogyan lehet ennek a következtetésnek ellenszegülni? Ez egyszerűen és szó szerint a Szeplőtelen Fogantatás tana. Ez elválaszthatatlannak tűnik az Atyák tanításától, mely szerint Mária a második Éva. Valóban, számomra nagyon különös jelenség, hogy sok tanult és buzgó ember ezen a tanon megütközik. Csak úgy tudom magamnak megmagyarázni, hogy föltételezem, tényleg nem tudják, mit értünk Szeplőtelen Fogantatáson.


Tiszteletreméltó John Henry Newman: Certain Difficulties, felt by Anglicans in Catholic Teaching, II. 85. (Kr. u. 1865)

Aki azzal vádol minket, hogy mi Máriát istenítjük, az tagadja Jézus istenségét. Az ilyen ember nem tudja, mi az istenség… Mint teremtménynek, Neki is természetes joga van szimpátiánkra és bizalmunkra, mert nem más Ő, mint életünk társa. Ő a mi büszkeségünk, a költő szavaival: „Beszennyezett természetünk magányos dicsősége”.

(Fel)


Mária a mi csodálatos közbenjárónk


Tiszteletreméltó John Henry Newman: Certain Difficulties, felt by Anglicans in Catholic Teaching, II. 84. (Kr. u. 1865)

Mária csak a Keresztről elhangzott isteni rendelés alapján a mi Anyánk. Az Ő jelenléte az Égben van és nem a Földön. A szentségek kiszolgáltatásakor nem említjük az Ő Nevét. Működése nem a nekünk végzett szolgálat. Hatalma közvetett. Imádságával segít rajtunk, és Annak beleegyezése által lesz hatékony, Aki mindenünk mindenben.

Mária nem saját ereje vagy személyes adottsága által hallgat meg bennünket, hanem azáltal, hogy Isten kinyilvánítja Neki a kéréseket, melyekkel Máriához fordulunk. Így az isteni Jelenlét maga a közvetítő hatalom, mely által Máriához jutunk és Mária mihozzánk.


(Fel)