www.depositum.hu - Katolikus Hitvédelem

410 Bukása után Isten nem hagyta magára az embert. Épp ellenkezőleg, Isten hívja őt [Vö. Ter 3,9.] és titokzatos módon hirdeti neki a rossz fölötti győzelmet és a fölemelést a bukásból. [Vö. Ter 3,15.] A Teremtés könyvének e szakaszát Protoevangéliumnak, 'Ősevangéliumnak' nevezzük, mivel ez az első híradás a megváltó Messiásról és a harcról a kígyó és az Asszony között, valamint az Asszony utódának végső győzelméről.

411 A keresztény hagyomány e szentírási részletben az "új Ádámról" [Vö. 1Kor 15,21--22.45.] szóló jövendölést látja, aki a "kereszthalálig tartó engedelmességével" (Fil 2,8) túláradó módon teszi jóvá Ádám engedetlenségét. [Vö. Róm 5,19--20.] Egyébként számos egyházatya és egyháztanító a "protoevangéliumban" megjövendölt Asszonyban Krisztus anyját, Máriát mint "új Évát" látja. Ő volt az, aki elsőként és egyedülálló módon részesült Krisztus bűn fölötti győzelméből: az áteredő bűn minden szennyétől mentesnek őriztetett meg, [Vö. IX. Pius: Ineffabilis Deus bulla: DS 2803.] és egész földi életében Isten különleges kegyelméből semmiféle bűnt nem követett el. [Vö. DS 1573.]

487 Amit a katolikus hit Máriával kapcsolatban hisz, arra alapszik, amit Krisztussal kapcsolatban hisz, amit viszont Máriáról tanít, az megvilágosítja Krisztusba vetett hitét.

488 "Isten elküldte a Fiát" (Gal 4,4), de hogy testet alkosson neki, [Vö. Zsid 10,5.] úgy akarta, hogy abban egy teremtmény szabadon együttműködjék. A feladatra, hogy Fiának anyja legyen, Isten öröktől fogva kiválasztotta Izrael egy leányát, egy fiatal zsidó leányt a galileai Názáretből; egy szüzet",aki egy Dávid házából való József nevű férfinak volt a jegyese, és a szűz neve Mária" (Lk 1,26--27).

"Az irgalmasság Atyja pedig úgy akarta, hogy a megtestesülést előzze meg az eleve elrendelt anya beleegyező igenje; mivel hogy asszony volt részes a halál előidézésében, asszonynak legyen része az élet visszaszerzésében is." [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 56; vö. 61.]

489 Mária küldetését végig az egész Ószövetségen szent asszonyok küldetése készítette elő. Mindjárt a kezdetek kezdetén ott áll Éva: ő, aki engedetlensége ellenére ígéretet kapott, hogy utódai közül egy asszony le fogja győzni a Gonoszt, [Vö. Ter 3,15.] és ígéretet arra, hogy ő maga minden élők anyja lesz. [Vö. Ter 3,20.] Ennek az ígéretnek erejéből Sára magas kora ellenére fiút fogant. [Vö. Ter 18,10--14.] Isten, minden emberi remény ellenére azt választja ki, amit erőtlennek és gyöngének tartottak, [Vö. 1Kor 1,27.] hogy ígérete iránti hűségét megmutassa: Annát, Sámuel anyját, [Vö. 1 Sám 1.] Deborát, Rutot, Juditot, Esztert és sok más asszonyt. Mária "kiemelkedik az alázatosak és az Úr szegényei közül, akik bizalommal tőle remélik és kapják meg az üdvösséget. Végül az ígéretre való hosszas várakozás után ővele, Sion fönséges leányával telik be az idő és kezdődik meg az üdvösség új rendje." [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 55.]

490 Máriát, hogy az Üdvözítő Anyja legyen",Isten e nagy feladathoz méltó ajándékokkal látta el". [uo. 56.] Gábor angyal az üdvözletkor mint "kegyelemmel teljest" köszönti őt. [Vö. Lk 1,28.] Valóban teljesen Isten kegyelmének kellett őt vezérelnie ahhoz, hogy meghívásának üzenetére hitének szabad beleegyezését tudja adni.

491 Az Egyházban a századok folyamán vált tudatossá, hogy Mária, akit Isten "eltöltött kegyelemmel", [Vö. Lk 1,28.] fogantatásától fogva meg volt váltva. Ezt vallja a Szeplőtelen Fogantatás dogmája, melyet IX. Pius által 1854-ben hirdetett ki:

"A Boldogságos Szűz Máriát fogantatásának első pillanatában a mindenható Isten egyedülálló kegyelme és kiváltsága Jézus Krisztusnak, az emberi nem Megváltójának érdemeire való tekintettel az eredeti bűnnek minden szeplőjétől érintetlenül megóvta." [IX. Pius: Ineffabilis Deus bulla: DS 2803.]

492 "Az egészen egyedülálló szentség" teljes ragyogása, mellyel "fogantatásának első pillanatától kezdve tündökölt", [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 56.] Krisztustól származik. Mária "Fiának érdemeire való tekintettel fenségesebb módon lett megváltva". [uo. 53.] Az Atya őt minden teremtett személynél jobban "megáldotta (...) minden áldással a mennyekben, Krisztusban" (Ef 1,3). Ő "választotta ki" őt "Őbenne a világ teremtése előtt", hogy szent és szeplőtelen legyen "az Ő színe előtt a szeretetben" (Ef 1,4).

493 A keleti Egyház atyái az Istenanyát "Egészen Szent"-nek (Panhagia) nevezik, s úgy ünneplik és magasztalják, mint "a bűn minden szennyétől mentes Istenszülőt, akit a Szentlélek alkotott és formált új teremtménnyé". [uo.] Isten kegyelme által Mária egész élete folyamán mentes maradt minden személyes bűntől.

721 Mária, Isten szentséges Anyja, a mindig Szűz, a Fiú és a Lélek küldésének legnagyszerűbb műve az idők teljességében. Az Atya -- az üdvösség tervében, s mivel az Ő Lelke azt majd elő fogja készíteni -- először a lakóhelyet gondolta el, ahol az Ő Fia és az Ő Lelke az emberek között lakhatnak. Ilyen értelemben az egyházi hagyomány a Bölcsességről szóló legszebb szövegeket Máriára vonatkoztatva olvassa: [Vö. Péld 8,1--9,6; Sir 24.] Máriáról a liturgiában úgy beszélünk és énekelünk, mint "a Bölcsesség Székéről".

Máriában kezdenek mutatkozni "Isten csodatettei", melyeket a Szentlélek Krisztusban és az Egyházban fog beteljesíteni:

722 A Szentlélek kegyelmével előkészítette Máriát. Illett, hogy "kegyelemmel teljes" legyen Anyja Annak, akiben "testi formában az istenség egész teljessége lakozik" (Kol 2,9). Mária tiszta kegyelemben, bűn nélkül fogantatott, s mint az összes teremtmény között a legalázatosabb, mindenkinél alkalmasabb volt a Mindenható kimondhatatlan ajándékának fogadására. Gábriel arkangyal helyesen köszönti mint "Sion leányát": "Ave!" azaz 'örvendezzél'. [Vö. Szof 3,14; Zak 2,14.] Mária énekével [Vö. Lk 1,46--55.] Isten egész népe, tehát az Egyház hálaadását is küldi az Atyához a Szentlélekben, mivel bensőjében hordozza az örök Fiút.

723 Máriában a Szentlélek valósítja meg az Atya jóakaratú tervét. A Szentlélektől foganja és szüli a Szűz Isten Fiát. Szüzessége a Lélek és a hit ereje által egyedülálló termékenységgé válik. [Vö. Lk 1,26--38; Róm 4,18.21; Gal 4,26--28.]

724 Máriában a Szentlélek nyilvánítja ki az Atyának a Szűz Fiává lett Fiát. Mária a végső teofánia égő csipkebokra: ő, a Szentlélektől betöltött, megmutatja az Igét testének alázatában, és megismerteti Őt a szegényekkel [Vö. Lk 2,15--19.] és a pogányok zsengéjével. [Vö. Mt 2,11.]

725 Végül a Szentlélek Mária által kezdi Krisztussal közösségbe vinni az embereket",akikre a jó akaratú Isten szeretete irányul" (ők Isten "jó akaratának" emberei), [Vö. Lk 2,14.] és mindig az alázatosak az elsők, akik Őt elfogadják: a pásztorok, a háromkirályok, Simeon és Anna, a kánai jegyesek és az első tanítványok.

726 A Szentlélek küldetésének végén Mária lesz az "asszony", az új Éva",az élők anyja"",a teljes Krisztus" anyja. [Vö. Jn 19,25--27.] Ilyen minőségében látjuk együtt a Tizenkettővel: "egy szívvel, egy lélekkel áhítatosan imádkozva" (ApCsel 1,14) "az utolsó idők" hajnalán, amelyet a Szentléleknek kellett ébreszteni pünkösdkor az Egyház kinyilvánításával.

2853 Az "e világ fejedelme" [Vö. Jn 14,30.] fölötti győzelem egyszer s mindenkorra megszületett abban az Órában, amelyben Jézus szabadon halálra adta önmagát, hogy életét ajándékozza nekünk. Ekkor van e világ ítélete, és ekkor "vettetik ki" e világ fejedelme. [Vö. Jn 12,31; Jel 12,11.] Ő "vette üldözőbe az Asszonyt" (Jel 12,13), [Vö. Jel 12,13--16.] de nem érte el: az új "Éva" a Szentlélek "kegyelmével teljes", megőriztetik a bűntől és a halál romlásától (Isten szent Anyjának, a Boldogságos Szűz Máriának szeplőtelen fogantatása és mennybevitele). "A sárkány haragra lobbant az asszony ellen, és harcba szállt többi gyermekével" (Jel 12,17). Ezért imádkozza a Lélek és az Egyház: "Jöjj el, Uram Jézus" (Jel 22,17.20), mert az Ő eljövetele fog megszabadítani minket a Gonosztól.

Tanítóhivatali megnyilatkozások

Nagy Szent I. Leó: A „Lectis dilectionis tuae” levél Flavianus konstantinápolyi püspöknek („Tomus [I] Leonis”) (Kr. u. 449) (DH 294)

Aláveti magát tehát az Isten Fia ezen világ gyengeségeinek; leszáll az égi székből, nem távolodva el az atyai dicsőségtől, új renddel, új születéssel megszületve… új születéssel származva: mivel a sértetlen szüzesség a vágyat nem ismerte és testének anyagát szolgáltatta.

Nagy Szent I. Leó: A "Licet per nostros" levél Kószi Julianushoz (Kr. u. 449) (DH 299)

Ugyanis az Úr test szerinti születése, noha van néhány sajátossága, amelyek révén az emberi állapot kezdeteit felülmúlja, - akár abban a tekintetben, hogy (a Szentlélek közreműködése által) egyedül Ő fogantatott és született egy sértetlen szűztől nem testi vágyból; akár abban a tekintetben, hogy az anyaméh úgy bocsátotta ki, hogy a termékeny szülés mellett a szüzesség is megmaradjon -, mégsem volt más természetű az Ő teste, mint a miénk...

[Mária] kétségkívül szégyen nélkül fogant, fájdalom nélkül szült, és innen romlás nélkül költözött el, az angyal szava, sőt inkább Istennek az angyal által mondott szava szerint, hogy bebizonyosodjék, ő kegyelemmel teljes, nem pedig csak félig-meddig teljes, és hogy az Isten, az ő Fia híven beteljesítse az ősi parancsot, amire hajdan tanított, ti. hogy az atyát és anyát túláradó tisztelettel kell illetni, és nehogy Krisztus szűzi teste, amelyet a szűz anya testéből vett fel, az övétől teljesen különbözzék.

Amikor jámbor megfontolásból fakadó kutatással megvizsgáljuk az érdemek azon kimagasló kiváltságait, amelyekkel a menny királynéja, a dicsőséges Istenszülő Szűz, az égi trónusok elsőjét birtokolva a csillagok között, mint hajnalcsillag ragyog föl, ... méltónak, sőt inkább kötelezőnek gondoljuk, hogy minden krisztushívőt búcsúkkal és a bűnök bocsánatával meghívjunk, hogy a mindenható Istennek, (akinek gondviselése öröktől fogva tekintetbe vette ennek a Szűznek az alázatosságát, hogy kiengesztelje saját teremtőjével az első ember bukásából eredően örök halálra szánt emberi természetet, őt Egyszülöttének lakóhelyévé tette a Szentlélek előkészítésével, hogy tőle a mi halandó testünket népének megváltása érdekében magára vegye, és hogy mindazonáltal a szülés után szeplőtelen Szűz maradjon) ennek a szeplőtelen Szűznek csodálatos fogantatása miatt hálát és dicsőítést mondjon, és ezekben részt vegyen, hogy aztán így alkalmasabbak legyenek ugyanennek a Szűznek érdemeire és közbenjárására tekintettel, az isteni kegyelemre.

Jóllehet a szent római Egyház nyilvánosan megünnepli a szeplőtelen és mindig Szűz Mária fogantatását, és azt is elrendelte, hogy saját külön zsolozsmája legyen, mégis, amint értesültünk róla, vannak különböző rendbéli prédikátorok, akik még ma sem szégyenlik, hogy nyilvánosan azt állítsák a népnek a különböző városokban és országokban, és nem szűnnek minden nap prédikálni, hogy akik igaznak tartják, és azt állítják, hogy a dicsőséges és szeplőtelen Istenanya az eredeti bűn foltja nélkül fogantatott, azok halálos bűnt követnek el, vagy eretnekek azok, akik a szeplőtelen fogantatás zsolozsmáját imádkozzák, és akik meghallgatják azoknak a beszédét, akik igaznak mondják a szeplőtelen fogantatást, súlyosan vétkeznek.

… Ezért, hogy az efféle vakmerőségnek és meggondolatlanságnak útját álljuk, vagyis nem más valakinek e tárgyban a hozzánk intézett sürgető kérésére, hanem pusztán a saját belátásunk és biztos tudásunk alapján, mindazokat a vakmerő állításokat, … miszerint eretnekek és halálos bűnt követnek el azok, akik azt hiszik, vagy azt tartják, hogy az Istenanya fogantatásakor mentes volt az eredeti bűn foltjától, vagy hogy bármiféle bűnt követnek el azok, akik a szeplőtelen fogantatás zsolozsmáját imádkozzák, vagy a szeplőtelen fogantatásról szóló beszédeket meghallgatják, tehát ezeket a vakmerő állításokat, mint hamis, téves, az igazságtól teljesen távol álló állításokat, valamint az itt felsorolt, ezeket tartalmazó könyveket apostoli tekintélyünk alapján jelen írásunk értelmében elutasítjuk és elítéljük … de megfeddjük azokat is, akik azt merték állítani, hogy akik az ellenkező véleményen vannak, hogy ti. a dicsőséges Szűz Mária eredeti bűnnel fogantatott, ezek eretnekség vétségébe vagy halálos bűnbe estek, minthogy ezt az ügyet a római Egyház és az Apostoli Szék még nem döntötte el.

III. Pál / Tridenti Zsinat: 5. ülés: Határozat az áteredő bűnről (Kr. u. 1546) (DH 1516)

6. Ez a szentséges zsinat kinyilvánítja azt is, hogy nincs szándékában az eredeti bűnről szóló eme határozat megállapításait vonatkoztatni az Isten Anyjára, a Boldogságos és Szeplőtelen Szűz Máriára, hanem ővele kapcsolatban a boldogemlékű IV. Sixtus pápa rendelkezéseit kell követni, mégpedig az azokban foglalt büntetések terhe alatt, amely rendelkezéseket ez a szentséges zsinat ezennel megújítja. [vö. DH 1400; 1425k]

III. Pál / Tridenti Zsinat: 6. ülés: Határozat a megigazulásról (Kr. u. 1547) (DH 1573)

23. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az egyszer már megigazult ember nem képes súlyos bűnt elkövetni többé [Jovinianus, utalás a begárdok és a beginák tévedéseire], sem a kegyelmet elveszíteni, s ezért, aki elesik és bűnt követ el, valójában soha nem is igazult meg; avagy ellenkezőleg azt állítja, hogy az ember képes egész életében elkerülni az összes bűnt, beleértve a bocsánatos bűnt is, nem csak Isten különleges kiváltsága révén, mint ezt a Boldogságos Szűz Máriáról tartja az Egyház: legyen kiközösítve.

Szent V. Piusz: Az „Ex omnibus afflictionibus” bulla, Michael Bajus tévedései az emberi természetről és a kegyelemről (Kr. u. 1567) (DH 1973)

73. [70.] Krisztuson kívül senki sem mentes az eredeti bűntől: következőleg a Boldogságos Szűz az Ádámtól áteredő bűn miatt halt meg, és a földön átélt összes megpróbáltatásai, mint a többi igaz ember esetében is, a tényleges vagy az eredeti bűn megtorlása volt.

VIII. Sándor: A Szent Offícium rendelete, A janzenisták tévedései (Kr. u. 1690) (DH 2324)

24. A Boldogságos Szűz Mária által az ő tisztulásának napján végzett égő illetve a bűnökért való, két galambfióka felajánlása révén a templomban elvégzett áldozat ténye elégségesen bizonyítja, hogy (Máriának) szüksége volt tisztulásra, és hogy a fiúgyermek (akit felajánlott), a törvény szavainak megfelelően az anya szennyfoltjától szintén meg volt szeplősítve.

A kimondhatatlan Isten… egyszülött Fiának kezdettől fogva és a századok előtt anyát választott és rendelt, hogy a Fiú testet öltve az idők boldog teljességében tőle megszülessék, és őt az összes teremtményekhez képest annyira megajándékozta szeretetével, hogy egyedül benne lelte a saját akaratához legközelebb álló tetszését. Ezért messze megelőzve az összes Angyali Szellemet és az összes szentet, oly csodálatosan elhalmozta Őt mindenféle égi kegyelmi ajándék bőségével istenségének kincsesházából, hogy ő, a bűn minden szennyétől mindig teljesen mentesen és teljes valójában szépen és tökéletesen, az ártatlanság és a szentség teljességének olyan példáját nyújtotta, amelynél nagyobb az Isten alatti világban elképzelhetetlen, és amelyet Istenen kívül senki gondolataiban felfogni nem tud.

Így tehát mindenképpen illő volt az, hogy mindig is a legtökéletesebb szentség díszeivel fölékesítve tündökölt, és teljesen mentes lévén még az áteredő bűn szennyétől is, az őskígyón a legnagyszerűbb győzelmet aratta, ő, az oly tiszteletreméltó anya, akiről az Atyaisten úgy rendelkezett, hogy egyszülött Fiát, akit önmagaként szeret, hiszen szívből önmagával egyenlőnek nemzette, neki úgy adja oda, hogy természet szerint az Atyaistennek és Szűznek egy és ugyanazon közös Fia legyen, és akit maga a Fiú választott ki arra, hogy szubsztancia szerint saját anyjává tegye, és akitől a Szentlélek azt akarta és eszközölte ki, hogy tőle fogantassék és szülessék meg az, akiből ő maga származik.

Krisztus Egyháza ugyanis, amely a nála letétbe helyezett dogmák szolgálatkész őrzője és oltalmazója, azokon soha semmit nem változtat, azokból semmit el nem vesz, semmit hozzájuk nem ad, hanem minden igyekezetével azon van, hogy a régit, ami a régi időkben alakult ki és az Atyák hite ültette el, hűségesen és bölcsen fölhasználva, úgy csiszolja és finomítsa, hogy az égi tanítás ama régi dogmái láthatóságot, fényt, határozottságot kapjanak, de teljességüket, érintetlenségüket, sajátosságukat is megtartsák, és csak saját módjuk szerint növekedjenek, azaz ugyanabban a dogmában, ugyanazon értelem és jelentés szerint. [Lérins-i Vince: Communitorium primum, 23.]

A Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepélyes meghatározása

… A Szent és Oszthatatlan Szentháromság tiszteletére, a Szűz Istenanya dicsőségére és ékességére, a katolikus hit fölmagasztalására és a keresztény vallás növelésére,

Urunk Jézus Krisztusnak, Szent Péter és Pál apostoloknak tekintélyével és a sajátunkkal kijelentjük, kihirdetjük és meghatározzuk, hogy az a tan, amely szerint

a Boldogságos Szűz Mária fogantatásának első pillanatában, a mindenható Isten egyedülálló kegyelméből és különleges kegyéből, az emberi nem Üdvözítőjének, Jézus Krisztusnak érdemeire való tekintettel, az áteredő bűnnek minden szennyétől eleve megőrizve mentes volt,

Istentől való kinyilatkoztatás, és ezért minden hívőnek erősen és állhatatosan kell hinnie.

Ennélfogva, amitől Isten őrizzen, ha lennének olyanok, akik szívükben másképpen mernének gondolkodni, mint ahogyan Mi eldöntöttük, azok vegyék tudomásul és tudják meg, hogy saját maguk elhatározása által elítéltetve, hitükben hajótörést szenvedtek és az Egyház egységétől elszakadtak, ezen felül pedig ezen tettük alapján a jogban megszabott büntetések szigorát vonják magukra, amennyiben azt, amit szívükben gondolnak, szóval vagy írásban, vagy bármi más külső kifejezéssel kijelenteni merészelnék.

XIII. Leó: A Szent Offícium „Post obitum” rendelete, Antonio Rosmini-Serbati tévedései (Kr. u. 1887) (DH 3234)

34. Ahhoz, hogy a Boldogságos Szűz Mária az eredeti bűn foltjától érintetlen maradjon, elég volt az, hogy egyetlen parányi emberi mag – talán a Gonosz figyelmét elkerülve – romlatlan maradjon, hogy ebből a nemzedékről nemzedékre továbbadott romlatlan magból a megfelelő időben Szűz Mária megszülethessék.

A fájdalmaknak és az akaratnak Krisztus és Mária között fennálló közösségéből eredően, ő [Mária] „jogot nyert arra, hogy a legméltóbb módon az elveszett világ helyreállítójává váljék” [Eadmer: De excellentia Virginis Mariae, 9.], és ezért minden olyan adomány szétosztójává is, amelyeket nekünk Jézus az ő erőszakos halálával és vérével szerzett.
Nem tagadjuk, ezeknek az adományoknak a kiosztása személyes és saját jogán Krisztust illeti meg; hiszen azokat kizárólag az ő halála szerezte, hatalmánál fogva pedig Isten és ember közt Ő a közvetítő. Mégis, amint már mondtuk, az Anyának a Fiával a fájdalmakban és a bajokban való közösségvállalása szerint, a fölséges Szűznek megadatott az, hogy „a föld egész kerekségén egyszülött Fiánál a leghathatósabb közvetítő és közbenjáró legyen [IX. Piusz: „Ineffabilis Deus” bulla].
A forrás tehát Krisztus; „és mi mindnyájan az ő teljességéből részesültünk” [Jn 1,16]; „Ő az, aki az egész testet egybefogja és összetartja a különféle izületek segítségével … növeli a testet saját maga felépülésére a szeretetben” [Ef 4,16]. Mária pedig … „vízvezető” [Clairvaux-i Szt. Bernát: Mária születésnapján mondott beszéd, 4], vagy pedig nyak, amely a testet és a fejet összekapcsolja [vö. Sienai Szt. BernardinSermo 51, 3,1]
Nyilvánvaló tehát, hogy valójában a legnagyobb mértékben távol állunk attól, hogy az Istenszülőnek természetfeletti kegyelem létrehozására szolgáló erőt tulajdonítsunk, hiszen azt egyedül Isten birtokolja. Mivel azonban szentség tekintetében és a Krisztussal való összeköttetést nézve mindenki fölé emelkedik, és Krisztus az ember üdvözítésének művébe is bevonta, „illendőség szerint”, ahogy mondják, kiérdemelte azt, ami Krisztusnak „saját érdeme szerint” sajátja, és így ő a legfőbb kegyelemosztó szolgálóleány.

XII. Piusz: A „Munificentissimus Deus” apostoli rendelkezés (Kr. u. 1950) (DH 3902-3904)

Ezért az Isten fölséges Anyja,
Aki Jézus Krisztushoz az előrerendelés „egy és ugyanazon rendeletével” a teljes örökkévalóságon át titokzatos módon kapcsolódott,

Ennélfogva … a Mindenható Isten dicsőségére, aki Szűz Máriát megkülönböztetett jóindulatával bőségesen megajándékozta, saját Fiának tiszteletére, aki az idő halhatatlan Királya, a bűn és halál legyőzője, az Ő fönséges Anyja dicsőségének növelésére és az egész Egyház örömére és ujjongására,
A mi Urunk Jézus Krisztus, Szent Péter és Pál apostolok tekintélyével
És a Miénkkel kihirdetjük, kinyilvánítjuk és meghatározzuk, hogy Istentől kinyilatkoztatott dogma:

Hogy a Szeplőtelen Istenanya, mindenkor Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt fölvétetett a mennyei dicsőségbe.

Minélfogva ha valaki, Isten ne adja azt, amit mi meghatároztunk, vagy tagadni, vagy akarattal kétségbe vonni merészelné, tudja meg, hogy az isteni és katolikus hittől teljesen elpártolt.

… Ha azt a leghőbb és legkedvesebb szeretetet, amellyel Isten az ő egyszülött Fia Anyját kétségkívül megillette és most is illeti, eszünkbe idézzük, milyen megfontolás vezethet akár csak a gondolatához, hogy ő, akár a legrövidebb időre is, alattvalója lett volna a bűnnek, és meg lett volna fosztva az isteni kegyelemtől?
Isten a Megváltó érdemeire való tekintettel bizonyosan megajándékozhatta őt ezzel a legdicsőségesebb kiváltsággal; arra vonatkozóan tehát, hogy ez mégsem történt meg, még gyanúnk sem lehet. Illendő volt ugyanis, hogy a Megváltó Anyja olyan legyen, hogy amennyire lehetséges, hozzá méltónak mutatkozzék; ámde nem lett volna méltó, ha az örökölt bűnszennytől megfertőztetve, akárcsak fogantatásának első pillanatában, alá lett volna vetve a Sátán legiszonyúbb uralkodásának.

És azt sem lehet komolyan állítani, hogy ebből az okból Krisztus megváltói műve kevesebb lenne; mintha már nem terjedne ki Ádám összes ivadékára; sőt, mintha emiatt magának az isteni Megváltónak szolgálata és méltósága kisebbednék
Ha ugyanis a dolgot alaposan és megfontoltan áttekintjük, könnyen belátjuk, hogy Krisztus Urunk az Istenanyát a legtökéletesebb módon valóban megváltotta, noha Isten őt érdemeire való tekintettel már előre tisztán megóvta az öröklött bűnszennytől. Ezért Jézus Krisztus végtelen méltóságát és általános megváltói szolgálatát ez a fontos tanítás nem kevesbíti vagy gyengíti, hanem a lehető legnagyobb mértékben erősíti.

Számos nem-katolikus és újító ezért méltánytalanul ostorozza és helyteleníti az Istenszülő Szűz iránti kegyeletes tiszteletünket, mintha ezzel az egy Istent és Jézus Krisztust megillető kultuszból valamit is elvennénk; holott épp ellenkezőleg, ami tiszteletet megadunk égi Anyánknak, az kétségtelenül isteni Fiának dicsőségére háramlik át, nemcsak azért, mert belőle mint első forrásból származik minden kegyelem és minden, jelesen égi ajándék, hanem azért is, mivel „a gyermekek dicsősége az ő elődjeik” [Péld 17,6).

XII. Piusz: Az "Ad caeli Reginam" körlevél (Kr. u. 1954) (DH 3915; 3917)

Ezekből a megfontolásokból a következő következtetés vonható le: ha Mária, a lelki üdvösséggel való törődésben Jézus Krisztussal, ennek az üdvösségnek a szerzőjével, Isten akaratából szövetségben volt, éspedig valamilyen hasonló módon, ahogyan Éva Ádámmal, - a halál kezdeményezőjével - szövetkezett, úgy, hogy határozottan állíthatjuk: üdvösségünk műve egy bizonyos "összegzés" [Lyoni Iréneusz: Adversus haereses V 19.] révén ment végbe, amelyen az emberi nem, amiként egy szűz által lett a halálnak lekötelezettje, ugyanúgy egy szűz által menekült meg, ha emellett szintúgy lehet állítani, ez a legdicsőségesebb Úrnő azért lett Krisztus kiválasztott anyja, "hogy része legyen az emberi nem megváltásában" [XI. Piusz, "Auspicatus profecto" levél], és ha valóban "ő volt, aki mind a személyes, mind az öröklött bűnszennytől mentesen, mindig a legszorosabb összeköttetésben állva Fiával, akit a Golgotán, anyai jogainak és anyai szeretetének egészen elégő áldozatával együtt, mint egy új Éva, Ádám összes gyermekéért, akiket annak szánandó bukása beszennyezett, az örök Atyának felajánlott" [XII. Piusz, "Mystici corporis" enciklika] -, ebből kétségen kívül arra lehet következtetni, hogy amiként Krisztust, az új Ádámot, nemcsak azért kell Királynak mondani, mert Isten Fia, hanem azért is, mivel a mi Megváltónk, így valamilyen analógia alapján a Boldogságos Szűz nemcsak azért Királynő, mert az Isten Anyja, hanem azért is, mert új Évaként az új Ádámmal szövetkezett. …

Semmi kétség tehát: a legszentebb Mária méltóságával az összes teremtmények fölé emelkedik, és ugyanígy mindenki fölött Fia után az első helyet foglalja el. ...
... Ahhoz, hogy megértsük a méltóságnak ezt a legkiválóbb fokozatát, amelyet az Istenszülő az összes teremtmények fölött elnyert, segít, ha megfontoljuk, hogy Isten szent Szülőjét már az első időpillanatban, amikor fogantatott, a kegyelmek olyan bősége töltötte el, hogy az összes Szentek kegyelmét felülmúlta. ... A Boldogságos Szűz emellett nemcsak a kiválóságnak és a tökéletességnek, Krisztus utáni legfelsőbb fokát nyerte el, hanem valamilyen részesedést is abból a hatékonyságból, amiről joggal mondják, Fia, Üdvözítőnk az emberek értelmén és akaratán uralkodik.

53. Szűz Máriát ugyanis, aki az angyali üdvözletkor szívébe és testébe fogadta Isten igéjét, és világra hozta az Életet, Istenünk és Megváltónk igazi anyjának ismerjük el és tiszteljük. Fiának érdemeiért a megváltásban fenségesebb módon részesedett, s Vele szoros, fölbonthatatlan kötelék által egyesült; azt a nagyszerű feladatot és méltóságot kapta, hogy anyja legyen Isten Fiának, így kiváltképpen is szeretett leánya az Atyának és szentélye a Szentléleknek, s e rendkívüli kegyelmi ajándékok miatt messze fölötte áll minden mennyei és földi teremtménynek. Ugyanakkor Ádám törzsében kapcsolatban áll minden üdvözítésre váró emberrel, sőt "teljes értelemben (Krisztus) tagjainak anyja, ... mivel szeretetével közreműködött, hogy a hívők megszülessenek az Egyházban, akik tagjai ama főnek". [Szt Ágoston: De sacra virginitate, 6.] Ezért egyrészt az Egyház egészen kiemelkedő és páratlan tagjaként, másrészt az Egyház hitének és szeretetének előképe és ragyogó példájaként tiszteljük, s a katolikus Egyház a Szentlélek ihletésére a gyermeki jámborság érzületével édesanyaként követi őt. …

59. Mivel pedig Istennek úgy tetszett, hogy az emberi üdvösség szakramentumát ünnepélyesen csak azután hozza nyilvánosságra, hogy a Krisztustól megígért Szentlelket kiárasztotta, pünkösd napja előtt ott látjuk az apostolokat, amint "egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoznak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt" (ApCsel 1,14), és Máriát is, amint imádkozva esdekel a Szentlélek ajándékáért, aki az angyali üdvözletkor őt már beárnyékolta. Végül a Szeplőtelen Szüzet, aki mentes maradt az eredeti bűn minden szennyétől, [Vö. DS 2803] földi életének végeztével az Úr tesben és lélekben fölvitte a mennybe, [Vö. DS 3903 -- Damaszkuszi Szt János: Enc. in dormitione Dei genitricis, Homilia 2,3; Konstantinápolyi Szt Germánosz: In S. Dei genitricis dormitione, Sermo. 1.; Jeruzsálemi Szt Modesztusz: In dormitione SS. Deiparae] és a mindenség királynőjévé magasztalta, hogy tökéletesebben hasonuljon Fiához, az uralkodók Urához (vö. Jel 19,16), a bűn és a halál legyőzőjéhez. [Vö. DS 3913 -- Krétai Szt András: Homilia 3 in dorm. SS. Deiparae; Damaszkuszi Szt János: De fíde orthodoxa, IV, 14]

64. Az Egyház, miközben Mária titokzatos szentségét szemléli, szeretetét utánozza és hűségesen teljesíti az Atya akaratát, Isten igéjének hívő elfogadása által maga is anya lesz: az igehirdetéssel és a keresztséggel ugyanis új, halhatatlan életre szüli a Szentlélektől fogant és az Istenből született fiakat. És szűz is az Egyház: sértetlenül és tisztán megőrzi a Vőlegényének adott szavát, és Urának anyját követve, a Szentlélek erejével szűziesen őrzi a sértetlen hitet, a szilárd reményt és az őszinte szeretetet. [Szt Ambrus: Expositio in Lucam X, 24--25; Szt Ágoston, In Ioannem Tractatus 13, 12; Uő. Sermo 191, 2, 3; Béda Venerabilis: In Lucam Expositio I, 2; Isaac de Stella: Sermo 51.]

65. Míg azonban az Egyház a Boldogságos Szűz személyében már elérkezett a tökéletességre, s ezért ránc és szeplő nélkül való (vö. Ef 5,27), a keresztények még csak törekszenek a bűn legyőzésére és az életszentségben való növekedésre; ezért Máriára emelik szemüket, minthogy ő az erények mintaképeként tündöklik a kiválasztottak egész közössége előtt. Amikor az Egyház áhítattal elmélkedik róla és az emberré lett Igének világosságában szemléli őt, tisztelettudó lélekkel hatol beljebb a megtestesülés mélységes titkába, és egyre jobban hasonlóvá válik vőlegényéhez. Mária ugyanis oly benső helyet foglal el az üdvösség történetében, hogy a hit legfőbb titkait egyesíti és tükrözi magában; ezért dicsérete és tisztelete hatékonyan hívja Fiához, Fiának áldozatához és az Atya szeretetéhez a hívőket. Az Egyház viszont -- mikor Krisztus dicsőségéért fárad -- egyre hasonlóbbá lesz magasztos Előképéhez, mert folytonosan fejlődik a hitben, a reményben, a szeretetben, s mindenütt keresi és megteszi Isten akaratát. Ezért az Egyház apostoli munkájában is méltán tekint föl arra, aki világra szülte Krisztust, aki azért fogantatott a Szentlélektől és született a Szűztől, hogy az Egyház által a hívők szívében is megszülessék és felnövekedjék. A Szent Szűz a maga életében annak az anyai érzületnek a példája, melynek el kell töltenie az apostoli küldetésű Egyház minden munkatársát, aki az emberek újjászületéséért fáradozik.

Mit mond erről a Biblia?

Mária megóvása a bűntől

Lk 1,28
Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.”

Róm 5,17.20-21
Mert ha egynek bűnbeesése következtében egy miatt uralomra jutott a halál, mennyivel inkább uralkodnak az egy Jézus Krisztus által az életben azok, akik a kegyelem és megigazulás bőséges ajándékát kapják... Közben azonban belépett a törvény, hogy vele szaporodjék a bukás. Ahol azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, hogy amint a halálban uralkodott a bűn, úgy uralkodjék az örök életre szóló megigazulás által a kegyelem is, Urunk, Jézus Krisztus által.

Róm 6,14
A bűn ugyanis többé nem uralkodik rajtatok, mert nem a törvény alá vetve éltek, hanem a kegyelemben.

2Kor 1,12
Csak azzal dicsekedhetünk, amiről lelkiismeretünk tanúskodik: hogy Istennek tetsző módon, szentül és őszintén, nem evilági értelemben bölcsen, hanem Isten kegyelmében éltünk a világban, kiváltképpen tiköztetek.

2Tim 1,9
aki megváltott és a szent hivatásra meghívott minket, nem tetteink alapján, hanem saját elhatározásából és kegyelméből, amelyet Krisztus Jézusban örök idők óta nekünk ajándékozott,

Ef 2,8-10
Mert kegyelemből üdvözültetek a hit által. Ez nem tőletek van, hanem Isten ajándéka: nem tettek által, hogy senki se dicsekedjék. Hiszen az ő műve vagyunk, Krisztus Jézusban jótettekre teremtve, amelyeket Isten előre elkészített, hogy bennük éljünk. (KNV)

1Jn 3,6.9
Az, aki benne marad, nem vétkezik. Az, aki vétkezik, nem látta, nem ismerte meg... Azok, akik az Istentől születtek, nem követnek el bűnt, mert az ő magja bennük marad, és nem vétkezhetnek, mert az Istentől születtek.

Ef 1,5-6
eleve arra rendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által - akarata és tetszése szerint - fogadott gyermekeivé legyünk; hogy magasztaljuk felséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában jóságosan megajándékozott minket.

Ef 4,7
Mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesült a kegyelemben.

2Pét 3,18
Gyarapodjatok Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus kegyelmében és ismeretében. Neki legyen dicsőség most és az örökkévalóság napján! Amen

Jn 19,33-34
Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle.

Róm 3,10-12
ahogy meg van írva: Nincs igaz egy sem, nincs, aki értene, nincs, aki Istent keresné. Mind letértek az útról, elfajzottak, nincs, aki jót tenne, nincs egy sem.

Róm 3,23
Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét.

Zsid 4,15
Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt.

1Kor 15,22
Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel.

Ter 5,24
Isten színe előtt járt, aztán nem volt többé, mert Isten elvitte.
Zsid 11,5
A hitéért ragadtatott el Hénoch, hogy ne ízlelje meg a halált: "Nem találták többé, mert az Úr elragadta." Még eltűnése előtt bizonyságot nyert, hogy kedves az Isten előtt.

2Kir 2,11
S történt, amint mentek és beszélgettek, egyszer csak jött egy tüzes szekér, tüzes lovakkal, s elválasztotta őket egymástól, aztán Illés a forgószéllel fölment az égbe.

Róm 5,12
Amint tehát egy ember által lépett a világba a bűn, majd a bűn folyományaként a halál, és így a halál minden embernek osztályrésze lett, mert mindnyájan vétkeztek...

Róm 5,19
Ahogy egy embernek engedetlensége miatt sokan bűnössé váltak, egynek engedelmességéért sokan meg is igazultak.

Róm 3,10-11
ahogy meg van írva: Nincs igaz egy sem, nincs, aki értene, nincs, aki Istent keresné.

Róm 3,23
Mert mindnyájan (pász) vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét.

Róm 1,29
Tele is vannak mindenféle (pász) gonoszsággal, hitványsággal, kapzsisággal, ravaszsággal, tele irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, ármánykodással, rosszindulattal.

Róm 11,26
akkor majd egész (pász) Izrael elnyeri az üdvösséget az Írás szerint: Sionból jön a szabadító és eltörli Jákob gonoszságát.

Róm 15,14
Meg vagyok róla győződve, testvéreim, hogy tele vagytok jóindulattal, s bővelkedtek minden (pász) tudással, hogy egymást figyelmeztessétek.

Mt 4,24
Híre elterjedt egész Szíriában. Elvittek hozzá minden szenvedőt, olyanokat, akiket különféle betegségek és bajok gyötörtek, ördögtől megszállottakat, holdkórosokat, bénákat, és meggyógyította őket.

Mt 21,10
Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött. „Ki ez?” - kérdezgették. -

Mk 2,13
Megint kiment a tó partjára. Az egész sokaság hozzá ment, ő pedig tanította őket.

Zsolt 14,1-7
(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
Az esztelen ezt mondja szívében: „Nincs Isten!” Megromlottak - szörnyűség, amit művelnek, senki sincs, aki még a jót tenné.
Az Úr az égből az emberekre tekint, hogy lássa, van-e még, aki értő lelkű, van-e még, aki keresi az Istent.
Ám mind elfordultak, mind megromlottak, senki, de senki nincs, aki a jót tenné.
Nem térnek észre, akik rosszat tesznek, s emésztik népemet, mint ahogy a kenyeret eszik, azok, akik nem kiáltanak segítségért az Úrhoz.
De majd rettegés veri őket, amilyen rettegés még nem volt, mivel Isten az igazak nemzetségével tart.
Ti meghiúsítottátok tervét a szegénynek, az Úr azonban menedéke marad.
Ki ad segítséget Sionból Izrael számára? Ha egyszer az Úr megfordítja népe sorsát, örül majd Jákob és ujjong Izrael!

Zsolt 53,2-4
Az esztelen így szól szívében: „Nincs Isten!” Álnokok, romlottak, s amit művelnek, borzalom. Senki sincs, aki még a jót tenné.
Isten, nézz le az égből az ember fiaira, hogy van-e még bölcs, van-e még, aki az Istent keresi.
Tévelygők és romlottak mind! Egyetlen egy sincs, aki a jót tenné.

Róm 3,10-12
ahogy meg van írva: Nincs igaz egy sem, nincs, aki értene, nincs, aki Istent keresné. Mind letértek az útról, elfajzottak, nincs, aki jót tenne, nincs egy sem.

Zsolt 15,1-2
Ki időzhet sátradban, Uram, ki lakhat szent hegyeden? Aki bűn nélkül él, a jót teszi, szívében az igazságot forgatja,

Zsolt 112,5-6
Jó annak, aki gyakorolja az irgalmat, aki szívesen ad kölcsön, és tetteit az igazsághoz szabja. Nem tántorodik meg soha, az igaz örökre emlékezetben marad.

Péld 11,23
Az igazak vágyának boldogság a vége, semmivé válik a gonoszok reménye.
Péld 12,2
A jó ember elnyeri az Úr kegyelmét, hanem az alattomost, azt elítéli (az Úr).
Péld 13,22
A jónak öröksége unokáira száll, a bűnös vagyona az igaz része lesz.
Péld 14,14
A háborodott szívűt kielégíti útja is, de a jó embert csak az, amit tesz.
Péld 14,19
A jók előtt meghajolnak a rosszak, az igazak kapuja előtt a gonoszak.
Zsolt 5,13
Hiszen te megáldod, Uram, az igazat, kegyelmed pajzsként borul föléje.
Zsolt 32,11
Vigadjatok az Úrban igazak és örüljetek, ujjongjatok mindnyájan, tiszta szívűek!
Zsolt 34,16
Az Úr szeme az igazakra tekint, füle meghallja kiáltásukat.
Zsolt 37,16
Jobb a kevés, amit az igaz bír, mint a bűnös nagy gazdagsága.

Lk 18,19
Jézus ezt válaszolta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten.
Mt 19,17
Ő azt válaszolta neki: »Miért kérdezel engem a jóról? Csak egyvalaki a jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsokat.«

Mt 12,35
A jó ember jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember rossz kincséből rosszat hoz elő.

Mt 5,45
hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek.

Mt 7,17-19
Minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. A jó fa nem tud rossz gyümölcsöt teremni, sem a rossz fa jó gyümölcsöt teremni. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek.

Mt 22,10
A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzős ház megtelt vendégekkel.

Róm 9,11-12
Mielőtt még megszülettek, és jót vagy rosszat tettek volna - hogy Isten szabad választása, amely nem a tettektől, hanem a meghívó akaratától függ, érvényesüljön -, Rebekka ezt a kinyilatkoztatást kapta: „Az idősebb szolgál majd a fiatalabbnak.”

Fil 3,6
az Egyház üldözésében szenvedélyes, a törvény szerinti jámborságban feddhetetlen voltam.

Lk 2,22-24
Amikor elteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, ahogy az Úr törvényében elő volt írva: az anyaméhet megnyitó minden elsőszülött fiú az Úr szentjének hívatik, s az áldozatot is be akarták mutatni, ahogy az Úr törvénye előírta: egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.

Zsid 4,15
Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt.

Ter 3,14-15
Az Úristen így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján. Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.”

Mk 7,9-13
Majd így folytatta: „Szépen semmibe veszitek Isten parancsát, hogy hagyományotokat állítsátok a helyére.” Mózes azt mondta: „Tiszteld apádat és anyádat” és: „Aki gyalázza apját és anyját, az halállal lakoljon.” Ti viszont ezt mondjátok: Ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy Korbán, azaz áldozati ajándék az, amivel segíthetnélek, már nem engeditek meg neki, hogy valamit is tegyen apjáért vagy anyjáért. Isten szavát érvénytelenítitek hagyományotokkal, amellyel azt átadjátok. És sok ehhez hasonlót tesztek.”

Róm 9,21
Vagy nincs-e hatalma a fazekasnak, hogy ugyanabból az anyagból az egyik edényt díszesre, a másikat közönségesre formálja?

Lk 1,28
Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.”

Lk 1,42
Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!

Ez 20,9
De tekintettel voltam a nevemre, s mégsem tettem így, nehogy gyalázat érje a népek előtt, amelyek közt voltak, mert hiszen kijelentettem, hogy kivezetem népemet Egyiptom földjéről, a szemük láttára.

Szám 12,3
Mózes azonban nagyon alázatos ember volt, alázatosabb, mint bárki a földön.

Kiv 33,11
Az Úr szemtől szemben beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával beszél. Azután visszatért a táborba, szolgája azonban, az ifjú Józsue, Nun fia, nem hagyta el a sátort.

Lk 1,46-49
Mária így szólt: „Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve.

Lk 1,46-49
Mária így szólt: „Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve.

Mt 11,29
Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát.

Róm 5,19
Ahogy egy embernek engedetlensége miatt sokan bűnössé váltak, egynek engedelmességéért sokan meg is igazultak.

Ter 3,14-15
Az Úristen így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján. Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.”

Róm 1,5
aki által kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet (MBT)

Róm 16,26
de most nyilvánvalóvá lett, és az örök Isten rendelkezése szerint a próféták írásai által tudtul adatott minden népnek, hogy eljussanak a hit engedelmességére. (MBT)

Az Újszövetség Frigyládája

2Sám 6,6-7
Amikor azonban Nachon sátorához értek, Uza kinyújtotta kezét az Isten ládája felé és megfogta, mert az ökrök megbillentették. Erre fellángolt az Úr haragja Uza ellen, s lesújtott rá az Isten vétkéért, úgyhogy meghalt ott, az Isten ládája mellett.
1Krón 13,9-10
Amikor azonban Kidón szérűjéhöz értek, Uza kinyújtotta kezét, hogy megfogja a ládát, mivel az ökrök fölbillentették. Erre fölgerjedt az Úr haragja Uza ellen, lesújtott rá, amiért kinyújtotta kezét a láda felé. Meg is halt ott, az Isten előtt.

1Krón 15,12
Így szólt hozzájuk: "Ti vagytok a leviták családfői. Szentelődjetek meg és szenteljétek meg testvéreiteket, és hozzátok ide az Úrnak, Izrael Istenének a ládáját, arra a helyre, amelyet készítettem.
1Krón 15,16
Dávid megparancsolta a leviták vezetőinek, hogy állítsák sorba testvéreiket, az énekeseket - hangszerekkel, hárfákkal, citerákkal és cintányérokkal fölszerelve -, és hallassanak örömrivalgást.
1Krón 15,19
Az énekeseknek, Hemannak, Aszafnak és Etánnak a cintányért kellett verniük.
1Krón 15,20
Zecharja, Jaaziel, Semiramot, Jechiel, Unni, Eliab, Maazejahu és Benaja csomózott hárfán játszottak kíséretül,
1Krón 15,21
Mattitjahu, Eliflehu, Miknejahu, Obed-Edom, Jejel és Azaszjahu meg nyolchúrú citerán.
1Krón 15,22
Kenanjahu volt a leviták vezetője az átvitelkor. Jártas volt Isten tanításában és hirdette.
1Krón 15,23
Berechja és Elkána voltak az őrök a láda előtt.
1Krón 15,24
A papok, Sebanjahu, Josafát, Natániel, Amazaj, Zecharjahu, Benajahu és Eliezer fújták a harsonákat az Isten ládája előtt. Obed-Edom és Jehija voltak az őrök a láda mögött.
1Krón 15,25
Dávidot, Izrael véneit, és az ezres csoportok vezetőit, akik eljöttek, hogy az Úr ládáját Obed-Edom házából elhozzák, nagy öröm töltötte el.
1Krón 15,26
Mivel Isten megsegítette a levitákat, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, föláldoztak hét bikát és hét kost.
1Krón 15,27
Dávid bisszuspalástot viselt, s táncot lejtett; ugyanígy tettek a leviták is, akik a ládát vitték, valamint az énekesek és Kenanja, aki az átvitelt irányította. Dávid vászonefodot viselt.
1Krón 15,28
Egész Izrael kísérte az Úr szövetségének ládáját örömujjongás és harsonazengés közepette, trombitaszó, cintányér, hárfa és citera kíséretében.
1Krón 15,29
Amikor az Úr szövetségének ládája Dávid városába érkezett, Michal, Saul lánya kinézett az ablakon. Meglátta Dávid királyt, amint táncolt s ujjongott, s megvetette érte szívében.

1Krón 16,1
Az Isten ládáját bevitték és elhelyezték a sátor közepén, amelyet Dávid emelt neki. Azután égőáldozatot és közösségi áldozatot mutattak be Istennek.
1Krón 16,2
Amikor Dávid befejezte az égő- és közösségi áldozat bemutatását, megáldotta a népet az Úr nevében.
1Krón 16,3
Azután minden izraelitának - férfinak és nőnek - kiosztott egy-egy kenyeret, egy csomó datolyát és egy-egy mazsolás kalácsot.
1Krón 16,4
Dávid levitákat állított a láda elé mint szolgálattevőket, hogy az Urat, Izrael Istenét áldják, magasztalják és dicsőítsék:
1Krón 16,5
Aszafot mint vezetőt, Zecharját mint másodikat, továbbá Uzielt, Semirámot, Jechielt, Mattitját, Eliábot, Benajahut, Obed-Edomot és Jejelt. Hárfán és citerán játszottak, Aszaf pedig a cintányért szólaltatta meg.
1Krón 16,6
A papok, Benajahu és Jachaziel folytonosan harsonáztak Isten szövetségének ládája előtt.
1Krón 16,7
Azon a napon Dávid elsőnek magasztalta az Urat, s ezt a dicsőítő éneket adta át Aszafnak és testvéreinek:
1Krón 16,8
Adjatok hálát az Úrnak, dicsérjétek a nevét, hirdessétek tetteit a népek között.
1Krón 16,9
Énekeljetek, zenéljetek előtte, beszéljetek csodatetteiről.
1Krón 16,10
Dicsekedjetek szent nevével, öröm az a szívnek, amely őt keresi.

Lk 1,35
Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: "A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni.
Kiv 40,34-35
Akkor felhő borította be a találkozás sátorát és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot. Mózes nem léphetett be a találkozás sátorába, mivel a felhő behatolt oda és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot.

Lk 1,39
Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába.
2Sám 6,2
aztán elindult Dávid, és az egész vele tartó sereggel a júdeai Baalába vonult, hogy elhozza onnan Isten ládáját, amely a Seregek Urának nevét viseli, aki a kerubok fölött trónol.
2Sám 6,12
Amikor aztán hírül vitték Dávid királynak: "Az Úr megáldotta Obed-Edom egész házanépét és mindenét, amije csak van az Isten ládájáért", akkor Dávid elment, és Obed-Edom házából nagy örömmel Dávid városába vitte Isten ládáját.

Lk 1,41
Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel.
2Sám 6,16
Amikor azonban az Úr ládája bevonult Dávid városába, történt, hogy Saul lánya, Michal kinézett az ablakon. Amikor meglátta, hogy Dávid király ugrál és forog az Úr előtt, szívében megvetette.

Lk 1,43
Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám?
2Sám 6,9
Azon a napon félelem fogta el Dávidot az Úr színe előtt, s azt mondta magában: "Hogy jöhet hozzám az Úr ládája?"

Lk 1,56
Mária még ott maradt három hónapig, aztán hazatért.
2Sám 6,11
Az Úr ládája három hónapig maradt a Gátból való Obed-Edom házában, és az Úr megáldotta Obed-Edomot egész házanépével egyetemben.
1Krón 13,14
A láda Obed-Edomnál maradt, az ő házában három hónapig. Az Úr megáldotta Obed-Edom házát és minden jószágát.

Jel 11,19-12,1
Megnyílt az égben az Isten temploma, és láthatóvá vált a szövetség ládája a templomban. Erre villámlás, égzengés, földrengés és nagy jégeső támadt. Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.
2Mak 2,5.7
Megérkezvén Jeremiás talált egy barlangszerű lakóhelyet, oda vitte a sátort, a szövetség ládáját és az illatáldozat oltárát. Aztán eltorlaszolta a bejáratot… Amikor Jeremiás ezt megtudta, e szavakkal korholta őket: "A helynek ismeretlennek kell maradnia mindaddig, míg Isten újra egybe nem gyűjti népét, és meg nem könyörül rajta.

Jel 12,17
A sárkány haragra lobbant az asszony ellen, és harcba szállt többi gyermekével, aki megtartja Isten parancsait és kitart Jézus tanúsága mellett.

Jel 12,2
Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott.
Iz 66,7-8
Mielőtt (Sion) vajúdott volna, már szült is. Mielőtt rájöttek volna a szülés fájdalmai, fiúgyermeknek adott életet. Ki hallott valaha ilyesmit, ki látott ehhez hasonlót? Jöhet-e világra egy ország egyetlen nap alatt? Megszülethet-e egy nemzet egy pillanat alatt? Mert Sion éppen csak vajúdni kezdett, máris megszülte fiait.
Gal 4,19
Fiaim, újra a szülés fájdalmait szenvedem értetek, amíg Krisztus ki nem alakul bennetek.
Róm 8,22
Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet (együtt) sóhajtozik és vajúdik mindmáig.
Jer 13,21
Mit szólsz majd, ha hódítóként megszállnak azok, akikről azt hitted, hogy a barátaid? Nem tör rád majd a fájdalom, mint a szülni készülő asszonyra?
Oz 13,12-13
Fel van fűzve Efraim bűne, jól el van téve gonoszsága. Vajúdás fájdalmai lepik meg, de nem okos a gyermek: bár itt az ideje, mégsem hagyja el anyjának méhét.
Mik 4,9-10
Miért kiáltozol egyre? Nincsen királyod? Talán elvesztek tanácsadóid, amikor elfogott a fájdalom, mint a vajúdó asszonyt? Gyötrődj fájdalmadban és jajgass, mint a vajúdó asszony, Sion leánya, mert lám, most kimész a városból, és a mezőn fogsz lakni. Elmész egészen bábelig, de ott megszabadulsz, ott kiszabadít téged az Úr ellenségeid kezéből.
Jel 12,13-16
Amikor a sárkány látta, hogy a földre taszították, üldözőbe vette az asszonyt, aki fiúgyermeket szült. Az asszony azonban kapott két nagy sasszárnyat, hogy a pusztába repüljön, a rejtekhelyére, ahol majd a kígyótól távol egy évig, két évig és félévig táplálják. Erre a kígyó annyi vizet lövellt a szájából az asszony után, mint egy folyó, hogy elsodorja az ár. De a föld segített az asszonyon: megnyílt a mélye, és elnyelte a sárkány szájából kiáradó folyót.

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

Mária Szeplőtelen Fogantatása

(További idézetek várhatók Hippolütosztól, Órigenésztől, Szír Szent Efrémtől, Szent Athanasziosztól, Szent Ambrustól, Konstantinápolyi Proclustól, Ankürai Theodótustól,. Aranyszavú Szent Pétertől, Sarugi Jakabtól, Liviasi Theoteknosztól, Krétai Andrástól, Konstantinápolyi Germánosztól, Damaszkuszi Szent Jánostól)

A Szent Szűz Mária kivételével, akiről, ha bűnről van szó, az Úr iránti tiszteletből egyáltalában semmi vitára nem vagyok hajlandó, mert honnan tudnánk, hogy neki több kegyelem adatott mindennemű bűn legyőzésére, ha nem onnan, hogy méltó volt azt foganni és szülni, akiről bizonyos, hogy semmi bűne nem volt?

Mit mondanak erről mások?

A Szeplőtelen Fogantatás

Ennek a hitnek példáját adta mindenekelőtt a boldogságos Szűz is, amikor - ahogyan Lukács 2,22-ben van megírva - Mózes törvénye értelmében megtisztulásra ment az asszonyok szokása szerint, pedig ez a törvény nem vonatkozott rá, és megtisztulásra sem volt szüksége, mégis önként és szabadon alávetette magát a szeretet törvényének, hasonlóvá lett a többi asszonyhoz, hogy ne botránkoztassa, vagy meg ne vesse őket.

Tiszteletreméltó John Henry Newman: Certain Difficulties, felt by Anglicans in Catholic Teaching, II. 45.48. (Kr. u. 1865)

Ha Évát az emberi természet fölé magasztalta a benne lévő erkölcsi adomány, melyet kegyelemnek nevezünk, akkor elhamarkodott-e azt állítani, hogy Mária kegyelme még ennél is nagyobb volt? Ha Éva ezt a természetfölötti lelki adományt személyes létének első pillanatában kapta, akkor lehet-e tagadni, hogy Mária is léte első pillanatától kezdve birtokában volt ennek az adománynak?
Nem értem, hogyan lehet ennek a következtetésnek ellenszegülni? Ez egyszerűen és szó szerint a Szeplőtelen Fogantatás tana. Ez elválaszthatatlannak tűnik az Atyák tanításától, mely szerint Mária a második Éva. Valóban, számomra nagyon különös jelenség, hogy sok tanult és buzgó ember ezen a tanon megütközik. Csak úgy tudom magamnak megmagyarázni, hogy föltételezem, tényleg nem tudják, mit értünk Szeplőtelen Fogantatáson.

Mi tagadjuk azt, hogy Máriában az eredeti bűn meglett volna. Mert az eredeti bűnön valami negatívumot értünk: elvesztését annak az ingyenes természetfölötti kegyelemnek, melyet Ádám és Éva a teremtésükkor kaptak. Az ősbűnön a kegyelem elvesztésének következményeit is értjük. Amint ők, úgy Mária sem tudta volna kiérdemelni és visszaszerezni ezt a kegyelmet. Isten Őt jóságában létének első pillanatában megajándékozta ezzel. Ily módon Mária valójában sohasem került az ősi átok alá, mely a kegyelem elvesztésében állt.
Isten kivételes privilégiumban részesítette. Neki ugyanis az Ő és a mi Megváltónk Anyjává kellett lennie, s hogy erre méltóvá tegye, lelki-szellemi vonalon elő kellett Őt készítenie. Így tudott az első kegyelem segítségével úgy növekedni a kegyelemben, hogy amikor az Angyal megérkezett és az Úr már közel volt, Mária „kegyelemmel teljes” lehetett, készen arra, hogy Őt méhébe fogadja, már amennyire teremtmény erre egyáltalán készen lehet.

A Szeplőtelen Mária az Új Szövetség frigyládája

Mi a probléma?

Mit mond erről az Egyház?

A Katolikus Egyház Katekizmusa