www.depositum.hu - Katolikus Hitvédelem

2337 A tisztaság a szexualitás személybe integráltságát jelenti, azaz az ember belső egységét a maga testi és lelki valóságában. A szexualitás, amelyben az embernek az anyagi és biológiai világhoz tartozása jut kifejezésre, akkor válik személyessé és valóban emberivé, amikor beépül a személytől személyhez irányuló kapcsolatba, a férfi és nő kölcsönös, teljes és időben korlátlan odaadásába.

A tisztaság erénye tehát őrzi a személy épségét és az odaadás teljességét.

2338 A tiszta életet élő személy megőrzi a benne lévő élet- és szeretetenergiák épségét. Ez az épség biztosítja a személy egységét, és ellenáll minden olyan magatartásnak, amely sértené azt. Nem tűri sem a kettős életet, sem a kettős nyelvet. [Vö. Mt 5,37.]

2339 A tisztaság megköveteli az önuralom megszerzését, ami nevelés az emberi szabadságra. Az alternatíva világos: vagy az ember parancsol a szenvedélyeinek és békére jut, vagy hagyja, hogy azok leigázzák őt és boldogtalanná válik. [Vö. Sir 1,22.] „Az ember méltósága tehát megköveteli, hogy tudatos és szabad választás alapján cselekedjék, tudniillik személyként, belső indítás és irányítás, ne pedig belső vak ösztön vagy merő külső kényszer hatására. E méltóságot akkor éri el az ember, ha kiszabadulva a szenvedélyek rabságából, a jó szabad választásával törekszik célja felé, az alkalmas eszközöket pedig hatékonyan és gondosan válogatja meg." [II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes 17.]

2340 Aki hűséges akar maradni keresztségének ígéreteihez és ellen akar állni a kísértéseknek, annak használnia kell a megfelelő eszközöket: az önismeretet, az életkörülményeinek megfelelő aszkézist, az isteni parancsolatok iránti engedelmességet, az erkölcsi erények gyakorlását és az imádsághoz való hűséget. "A megtartóztatás ugyanis összeszed minket és elvezet arra az egységre, amelyből sokfelé szétszóródtunk." [Szent Ágoston: Confessiones 10, 29, 40]

2341 A tisztaság erényei a mértékletesség sarkalatos erényétől függenek, amely arra irányul, hogy az értelemmel irányítsa a szenvedélyeket és az ember érzéki vágyait.

2342 Az önuralom hosszú állhatatosság műve. Soha nem tekinthető úgy, hogy véglegesen megszereztük. Magában foglalja a törekvést, hogy minden életkorban újra meg újra megszerezzük. [Vö. Tit 2,1--6.] Bizonyos életszakaszokban a szükséges erőfeszítés nagyobb lehet, például amikor a személyiség alakul, a gyermek- és serdülőkorban.

2343 A tisztaság ismeri a növekedés törvényeit, melyek tökéletlenséggel és elég gyakran bűnnel megjelölt fokozatokon keresztül haladnak előre. A tiszta és erényre törekvő ember "napról napra szabad választásaival épül: tehát megismeri, szereti és megvalósítja az erkölcsi jót saját fejlettségi fokán". [II. János Pál pápa: Familiaris consortio, 34.]

2344 A tisztaság kiemelkedően személyes feladat, de kulturális erőfeszítést is igényel, ugyanis "az emberi személy tökéletesedése és a társadalom fejlődése kölcsönösen összefüggenek". [II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes, 25.] A tisztaság föltételezi a személy jogainak tiszteletben tartását, különösen azt a jogát, hogy olyan tájékoztatást és nevelést kapjon, amely tiszteli az emberi élet erkölcsi és spirituális dimenzióit.

2345 A tisztaság erkölcsi erény. Isten ajándéka is, kegyelem, lelki tevékenység gyümölcse. [Vö. Gal 5,22--23.] A Szentlélek megajándékozza Krisztus tisztaságának követésével [Vö. 1Jn 3,3.] azt, aki újjászületett a keresztség vizéből.

2351 A tisztátalanság (lat. luxuria) a nemi gyönyör rendetlen vágya vagy féktelen élvezete. A szexuális gyönyör erkölcsileg akkor rendetlen, amikor önmagáért, az élet továbbadására és a szeretetre rendeltségén kívül keresik.

2352 Az önfertőzés (lat. masturbatio) a nemi szervek szándékos izgatása nemi öröm szerzése céljából. "Mind az egyházi Tanítóhivatal -- a hagyomány állandó folyamatában --, mind a hívők erkölcsi érzéke bizonytalankodások nélkül állítja, hogy az önfertőzés önmagában és súlyosan rendetlen cselekedet." "Bármi legyen is a motívuma, a szexuális képesség szándékos használata a normális házastársi kapcsolaton kívül lényegében mond ellent rendeltetésének." Ilyen esetben a szexuális élvezetet, melynek "az erkölcsi rend szerint az igazi szerelem, a teljes, kölcsönös odaadás és az emberi élet továbbadása összefüggésében kell megvalósulnia, az e rend által megkövetelt szexuális kapcsolaton kívül keresik". [Hittani Kongregáció: Persona humana nyilatkozat, 9]

Ahhoz, hogy a személyek erkölcsi felelősségéről helyes ítéletet alkothassunk és a lelkipásztorkodásnak irányt mutathassunk, figyelembe kell venni az érzelmi éretlenséget, a szerzett szokások erejét, a szorongásos állapotot és egyéb pszichikai vagy társadalmi tényezőt, amelyek enyhíthetik, talán a minimumra is csökkenthetik az erkölcsi bűnösséget.

1735 A cselekedet beszámíthatósága és az érte való felelősség csökkenhet vagy megszűnhet a tudatlanság, a figyelmetlenség, az erőszak, a félelem, a megszokás, a mértéktelen érzelmek és más pszichikai vagy társadalmi tényezők következtében.

2520 A keresztség annak, aki fogadja, meghozza a minden bűntől való megtisztulás kegyelmét. De a megkeresztelt embernek harcot kell folytatnia a test kívánsága és a rendetlen vágyak ellen. Ebben Isten kegyelme segíti
-- a tisztaság erényével és ajándékával, mert a tisztaság lehetővé teszi, hogy egyenes szívvel és osztatlanul szeressen;
-- a szándék tisztaságával, ami azt jelenti, hogy mindig szem előtt tartja az ember igazi célját: a megkeresztelt ember egészséges szemmel mindenben próbálja megtalálni és teljesíteni Isten akaratát; [Vö. Róm 12,2; Kol 1,10.]
-- a külső és belső látás tisztaságával; az érzékek és a képzelet megfegyelmezésével; a tisztátalan gondolatokban való gyönyörködés elutasításával, melyek eltávolítanak az isteni parancsolatok útjáról: "a látás az oktalanokban bűnös vággyá válik" (Bölcs 15,5);
-- az imádság által:

"Azt hittem, hogy a saját erőim dolga az önmegtartóztatás, melyeket nem ismertem, mivel olyan ostoba voltam, hogy nem tudtam, (...) hogy senki sem lehet önmegtartóztató, ha te meg nem adod. És adnád, ha belső sóhajtással zörgetnék a füleden, és erős hittel rád bíznám gondomat." [Szent Ágoston: Confessiones 6, 11, 20]

… Szükséges, hogy - amint kívánatos - közbelépjünk apostoli tekintélyünkkel, eloszlassuk az olvasók aggodalmát és kétségét, és nyilvánvaló legyen mindenki előtt, hogy megítélésünkkel megegyezett mindaz, amit ez az írás [Liber Gomorrhianus] tartalmaz, mely olyan, mintha vizet zúdítanának a sátáni tűzre. Tehát nehogy a makacs vágytól származó szabadosság büntetlenül terjedjen, szükséges, hogy apostoli szigorúságból fakadó megfelelő feddés utasítsa vissza, és a szigorúság valamilyen ítéletet is tartalmazzon.
Íme, mindazokat, akik az általad említett négyféle erkölcsi rútság [1] bármelyikével beszennyezik magukat, azokat - gondoskodva a megrovás méltányosságáról - a szeplőtelen Egyház minden méltóságából mind a szent kánonok, mind a mi ítéletünk alapján el kellene távolítani. De mi ennél emberségesebben járunk el, és bízva az isteni irgalmasságban azt akarjuk, sőt meg is parancsoljuk, hogy azok, akik vagy saját kezükkel vagy kölcsönösen egymás között hajtották ki a magot, vagy a combok között hajtották ki, de ez nem vált szokássá és nem is többekkel tették, ha ők az élvezetvágyat megzabolázzák, és az elkövetett becstelenségekért méltó bűnbánattal megfizetnek, engedjék vissza őket azokba a tisztségekbe, amelyet a bűn állapotában időzve, de abban végig meg nem maradva birtokoltak.

Miguel de Molinos kvietista tévedései

41. Isten megalázásunk céljából, és hogy ezáltal a valódi átalakuláshoz elvezessen minket, megengedi és akarja azt, hogy egyes tökéletes lelkek esetében, még ha nincsenek is elragadtatásban, a démon testükön erőszakot tegyen és, még éber és világos állapotukban is, érzéki cselekedeteket kövessenek el, miközben kezüket és más tagjaikat akaratuk ellenére ő (a démon) mozgatja. Ugyanez vonatkozik más, önmagukban bűnös cselekedetekre is: ezekben az esetekben, a lélek beleegyezése híján, nem számítanak bűnöknek.

47. Amikor ilyen kényszereket érzünk, hagynunk kell a sátánt munkálkodni; anélkül, hogy bármiben fáradoznánk vagy megerőltetnénk magunkat; inkább saját semminkben maradjunk; és még ha meg is fertőződnénk és szemérmetlenségekre is vetemednék a kezünk, sőt, még ennél rosszabb dolgok is bekövetkeznének, nem lenne szükség arra, hogy nyugtalankodjunk, sokkal inkább ki kellene vetni magunkból minden aggodalmat, kétséget és félelmet; mivel a lélek megvilágosodottabbá, megerősödöttebbé és szeplőtelenebbé válik, és megszerzi a szent szabadságot; mindenekelőtt azonban: nem szükséges ebből semmit meggyónni, és a legszentebb módon cselekszünk, ha nem gyónjuk meg, mivel ezen a módon győzzük le a démont, és szerezzük meg a béke kincsét.

Mit mond erről a Biblia?

Sokan állítják, hogy mivel a maszturbáció nincs benne a Bibliában, ezért nem is tilos, vagy másként megfogalmazva Isten elnézi ezt az embernek. Nos, a maszturbációról valóban nincs szó konkrétan a Szentírásban, mint ahogy nincs szó benne egyéb szexuális bűnről sem.

A Szentírásból azonban kiderül, hogy mi van megtiltva: ez pedig a „mag” elvesztegetése. (Ez az egyik alapja a fogamzásgátlás, illetve a homoszexualitás tilalmának is.)

Ter 38,8-10
Júda ezért azt mondta Onánnak: „Menj be bátyád feleségéhez, és vedd el, hogy utódot támassz a bátyádnak!”
Ő azonban, mivel tudta, hogy nem az ő számára születik a gyermek, amikor bement bátyja feleségéhez, a földre ontotta a magot, hogy bátyja nevére ne szülessék gyermek. Ezért elveszítette őt az Úr, mivel utálatos dolgot cselekedett.

Onan történetét manapság sokan úgy értelmezik, hogy itt Isten nem a mag elvesztegetését, a mag földre ontását büntette halállal, hanem azt, hogy Onan nem támasztott gyermeket menyének, és ezzel megszegte a levirátusi kötelezettségét. Ti. a zsidóknál törvény volt arra, hogy ha valaki gyermektelenül özveggyé lett, akkor a meghalt férj testvérének kötelessége „feleségül vennie” az özvegyet, s gyermeket támasztani neki, hogy a család ne haljon ki. Ezt nevezik levirátusnak, azaz sógorházasságnak.

Azonban van itt egy bökkenő. Egyből a következő versekben Júda és Sela ugyanígy nem teljesítették ezt a kötelességet, pedig Júda még ígéretet is tett rá:

Ter 38,11-14
Ezután Júda így szólt menyéhez, Támárhoz: „Térj vissza atyád házába, özvegyként, amíg a fiam, Sela, fel nem nő.” Arra gondolt ugyanis, hogy meghalhat az is, mint testvérei. Támár elköltözött és visszatért apja házába. Hosszabb idő elmúltával meghalt Sua leánya, Júda felesége. Júda a gyászidő letelte után elment barátjával, az adullámi Hirával Timnába a juhait nyírni. Mikor Támárnak megvitték a hírt: „Íme apósod Timnába jön a juhait nyírni”, letette özvegyi ruháját, fátyolt vett magára, befödte arcát és leült Enajim bejáratához, amely a Timna felé vezető úton van. Látta ugyanis, hogy Sela már felnőtt, mégse adták őt hozzá feleségül.

Ter 38,26
Amikor Júda meglátta a holmikat, így szólt: „Igaza van velem szemben: miért nem adtam fiamnak, Selának feleségül?” De többé már nem élt vele.

Tehát, ha Isten azért büntette volna meg Onant halállal, mivel nem teljesítette sógori kötelességét, akkor Júdát és Selát miért nem büntette meg semmivel?

Másrészről pedig a sógori kötelesség elmulasztása nem járt halálbüntetéssel!

MTörv 25,7-10
Ha azonban a sógor nem akarja elvenni sógornőjét, a sógornő menjen a város kapujához a vének elé, s adja elő: "Sógorom vonakodik testvére nevét fenntartani Izraelben, nem akarja velem szemben teljesíteni sógori kötelességét." A vének erre hívassák maguk elé, s vonják kérdőre. Ha megjelenik és kijelenti: "Nem akarom feleségül venni", a sógornő a vének jelenlétében lépjen oda, vegye le a saruját és köpje szembe e szavak kíséretében: "Ez történjék mindenkivel, aki nem akarja testvére házát fölépíteni." Az ilyen embernek ez legyen a neve Izraelben: "A mezítlábas házanépe."

Azaz a kötelesség elmulasztása szégyenletes dolog, de halált nem szabtak ki rá. Isten miért tette volna? Nem is ezért halt meg Onan.

Abban az esetben, ha valaki a magot vesztegette el, akkor ez utálatos dolognak számított, és a büntetés halál volt.

Lev 18,22-23
Ne hálj férfival, úgy, ahogy asszonnyal szokás hálni, ez gyalázatos dolog. Ne hálj együtt semmiféle állattal, attól tisztátalanná válsz. Az asszony se adja oda magát állatnak, hogy vele háljon. Ez undok dolog…
Lev 18,29
Igen, ha valaki elköveti bármelyiket is azokból az utálatos dolgokból, az vesszen ki népéből, bárki is az.
Lev 20,13
Ha valaki férfival hál együtt, úgy, ahogy asszonnyal szoktak együtt hálni, ez utálatosság, amelyben mindketten részesek, ezért meg kell halniuk, vérük visszahull rájuk.
Lev 20,15
Ha valaki állattal hál együtt, meg kell halnia, és az állatot is meg kell ölni.

Ter 38,9-10
Ő azonban, mivel tudta, hogy nem az ő számára születik a gyermek, amikor bement bátyja feleségéhez, a földre ontotta a magot, hogy a bátyja nevére ne szülessék gyermek. Ezért elveszítette őt az Úr, mivel utálatos dolgot cselekedett.

Ezeknél az eseteknél tehát az Isten által teremtett természetes törvény sérül, mivel a férfi magját nem a nőnek adja, hogy abból magzat legyen. Az eredeti héber szövegben az „együtt hálás” így van kifejezve: „úgy egyesül, hogy neki adja a magját”. Tehát a bűn itt is az, hogy a magot elvesztegetik.

Megjegyzem, hogy természetesen ez nem azt jelenti, hogy a katolikus tanításban az önkielégítés és mondjuk a homoszexualitás azonos súlyú erkölcsi felelősséget vonna az emberre.

Egy másik szentírási megközelítés:

Isten mindig is nagy hangsúlyt fektetett a Szentírásban (az Újszövetségben jóval hangsúlyosabban) arra, hogy tiszták maradjunk a szexualitás és a test terén is.

Zsid 13,4
Tisztességes legyen a házasság mindenben, és szeplőtelen a házaságy; mert a paráznákat és a házasságtörőket megítéli az Isten.

1Kor 6,18
Kerüljétek a paráznaságot! Minden bűn, amelyet az ember elkövet, a testen kívül van; aki azonban paráználkodik, az a saját teste ellen vétkezik.
Vagy nem tudjátok, hogy testetek a Szentlélek temploma, aki bennetek van, s akit Istentől kaptatok, tehát nem vagytok a magatokéi?
Mert nagy volt a ti váltságdíjatok!
Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben.

Ef 5,3-14
Paráznaság és mindenféle tisztátalanság vagy kapzsiság szóba se jöjjön köztetek, mint ahogy ez a szentekhez illik, sem ocsmányság, sem ostoba vagy kétértelmű beszéd, ami illetlen, hanem inkább a hálaadás. Értsétek már meg, és jegyezzétek meg magatoknak, hogy semmiféle paráznának vagy tisztátalannak, kapzsinak vagy bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és Isten országában.
Senki se vezessen félre benneteket üres fecsegéssel, hiszen ilyenek miatt sújtja Isten haragja a hitetlenség fiait. Ne legyetek tehát bűneik részesei.
Mert valamikor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban. Úgy éljetek, mint a világosság gyermekei - a világosság gyümölcse pedig csupa jóság, igazságosság és igazság - , keressétek azt, ami az Úrnak tetszik.
Ne vegyetek részt a sötétség meddő cselekedeteiben, sőt inkább korholjátok azokat.
Mert amiket ők titokban tesznek, még kimondani is szégyen. Mindenre azonban, ami elmarasztalásban részesül, világosság derül, s minden ami napvilágra jut, világossággá válik. Innen a mondás: „Kelj fel alvó, támadj fel halottaidból, és Krisztus rád ragyog!”

Kol 3,1-5
Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen. Öljétek meg tagjaitokban azt, ami földies: az erkölcstelenséget, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás.

Róm 6,13
De ne is adjátok oda tagjaitokat a bűnnek a gonoszság fegyvereként, hanem mint akik a halálból életre keltetek, adjátok magatokat Istennek, s tagjaitokat is, mint az igazság fegyvereit, adjátok Istennek!

Róm 13,13-14
Éljünk tisztességesen, mint nappal, ne evés-ivásban és részegeskedésben, ne kicsapongásban és tobzódásban, ne civakodásban és versengésben. Inkább öltsétek magatokra Urunkat, Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket, nehogy bűnös kívánságokra gerjedjen.

1Tessz 4,1-5
Továbbá kérünk és intünk titeket, testvérek, Urunkban, Jézusban: Megtanultátok tőlünk, hogyan kell Istennek tetsző életet élnetek; éljetek is hát így, s haladjatok egyre előbbre. Hiszen tudjátok, milyen utasításokat adtunk nektek Urunk, Jézus által. Az az Isten akarata, hogy szentek legyetek. Kerüljétek a tisztátalanságot. Mindegyiktek szentül és tisztességesen éljen feleségével, és ne szenvedélyes érzékiségben, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent.

Jézus még a bűnre vivő első lépést is elítéli, már azt, amikor az ember képzeletében - azaz szívében - a bűn útjára lép:

Mt 5,28
Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele.

Jób 31,1-3
A saját szememmel szövetségre léptem, hogy soha kívánsággal lányra nem nézek. Különben odafönt mit kapnék Istentől, milyen örökséget a Mindenhatótól? Nem a gonoszokra vár-e a romlás, nem a gonosztevő sorsa a pusztulás?

A szexuális vágyat sok esetben nagyon nehéz leküzdeni. Ezért is javasolja Szent Pál a házasságot (mi másért tette volna):

1Kor 7,8-9
A nem házasoknak és az özvegyeknek ezt mondom: Jó, ha úgy maradnak, mint én is. De ha nem tartóztatják meg magukat, kössenek csak házasságot, mert jobb megházasodni, mint égni.

Ám, ha Istenhez és Krisztushoz fordulunk sikerülnie kell! A Szentírás erre biztat, erre buzdít, mert nincs olyan kísértés, amit ne lehetne visszautasítani.

Jak 1,13-14
Senki se mondja, aki kísértést szenved: "Az Isten kísért", mert az Istent nem lehet rosszra csábítani, és ő sem csábít rosszra senkit. Minden embert a saját kívánsága vonzza és csábítja, így esik tőrbe.

1Kor 10,13
Eddig emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok.

Zsid 4,15-16
Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.

Végezetül még egy jó tanács:

Kol 3,17
Bármit tesztek, szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, és adjatok hálát az Atyaistennek általa!

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

Mit mondanak erről mások?

Hasonló az, amit az önkielégítéssel kapcsolatban szeretnék elmondani. Akár a testiség egyéb formáit, korunkban ezt is szívesen tekintik lényegtelennek: "Ugyan, nem fontos. Serdülőkorban normális jelenség. Elmúlik. Nem kell törődni vele."
A serdülőkor alapvető jelentőségű, hiszen ez a szexuális érettség felé való növekedés ideje. Ez az érettség a mások iránti valódi elkötelezettségben nyilvánul meg, amely nem egyszerűen menekülés a belső szenvedések elől a külvilágba, hanem benső békéből, harmóniából, a benső egység és az igazság kereséséből fakad. Jézus mondta: "Boldogok a tisztaszívűek, ők meglátják Istent." Ez a tisztaság a szeretet minőségét jelenti, ugyanúgy, mint ahogyan "tiszta" aranyról beszélünk. A szeretet, a szolgálat, az alázat, a türelem és a jóság tüze és izzása ez. Amilyen mértékben küzdenek tehát a serdülők a szeretetnek ezért a tisztaságáért, úgy haladhatnak az igazi érettség felé, és úgy válhatnak képessé arra, hogy világunk legmélyebb harcaiban is felelősséget vállaljanak.

Nemrég hallottam egy harmincéves nőről, akinek komoly nehézségei voltak az önkielégítéssel hétéves kora óta. Képtelen volt Úrrá lenni ezen a hajlamán, és szörnyű bűntudatban élt. Valószínű, hogy hétéves fejjel komoly megrázkódtatáson ment keresztül, ami tudat alatt él benne tovább, és szörnyű szorongást okozott valaha. Ez elől menekült az önkielégítésbe, ami bizonyos enyhülést hozott benső feszültségére. Tudati szinten mára szokásává vált a szorongás megtapasztalásának összekapcsolása az önkielégítéssel.
Az önkielégítés veszélyes lehet, mert gyakran álomvilágba zár. Az ember érettsége azon mérhető le, hogyan képes szembenézni a valósággal és megbirkózni vele, hogyan képes igazán szeretni és szolgálni az embereket úgy, ahogyan vannak (s nem mint amilyennek látni szeretné vagy képzeli őket). Ha az önkielégítés fiatal korban kezdődik, félő, hogy a nemi aktus nem a másikkal átélt egység, az ajándékozás felé irányul, hanem a szubjektív örömszerzésre. Ráadásul, mivel magányos aktus, erősítheti a félelmet a másokkal való kapcsolatteremtéstől. Ördögi kör alakul ki: az önkielégítés súlyosbítja az elszigeteltséget és magányosságot, és így szorongást eredményez, amelyet azután az illető önkielégítéssel igyekszik csillapítani. A nevelés célja a szabadítás ebből a zsákutcából.

Tapasztalataim szerint az otthontalan emberekben gyakran fejlődnek ki olyan szexuális rendellenességek, amelyeket szinte lehetetlen legyőzni. Emlékszem, egyszer egy egyedülálló férfi mondta el, milyen szörnyű kényszert érez az önkielégítésre. Sokszor elhatározta, hogy abbahagyja, de annál zavartabb és feszültebb lett, minél többet küzdött ellene. Végül képtelen volt kitartani elhatározása mellett. Az önkielégítés a feszültség feloldásának eszközévé vált számára. Ördögi kör keletkezett. Ahogy elbeszélgettem vele, kiderült, hogy túlhajszolt életet élt, soha nem engedte el magát, nem szánt időt valódi pihenésre. Reggeltől estig hajtotta magát. A munkahelyén voltak barátai, de a szó igazi értelmében vett otthona nem volt, s olyan barátai sem, akik között feloldódhatott volna. Azt tanácsoltam neki, próbálkozzék harmonikusabb, emberibb életmóddal, amely kevesebb idegeskedéssel jár, és amely megengedi, hogy meghívja magához a barátait, leüljön velük enni, rájuk pazarolja az idejét. Ez talán enyhít majd valamit a szorongásán. Ha ugyanis elhanyagoljuk a szívünket, a szexuális ösztönök gyakran felszínre törnek, hogy emlékeztessenek: nem vagyunk testetlen lelkek. Ezzel nem akarom tagadni, hogy ennél az embernél az alapvető baj a túlhajszoltság gyökerénél megbúvó szorongás és bűntudat volt.

A múltban az önkielégítést mereven elítélték. Ennek eredménye félelem lett, mely bűntudatot szült és gátlásokhoz vezetett, sőt, önutálatot idézett elő, és a test megvetését. Ma az önkielégítés lebecsülése a gyakoribb, mondván, hagyni kell mindenkit azt csinálni, amit akar, s az ilyesmi kamaszkorban természetes. Számomra úgy tűnik, hogy az igazság a két felfogás, a merev elutasítás és az engedékenység között van. Nem szabad elítélni a maszturbáló fiatalokat. Olyan feszültségek élnek bennük, melyeket még nem képesek uralni vagy integrálni. Mégis kötelességünk segíteni őket, hogy leszokjanak. Az önkielégítés ugyanis önmagukba zárja őket, olyan álomvilágba, mely meggátolja, hogy valódi emberi kapcsolatokat létesítsenek.

Az öröm igencsak kétarcú valóság. Vannak veszélyes, halálos örömök, vannak olyanok, melyek függésbe hoznak, rossz szokásokat alakítanak ki (a kábítószerek például nemcsak a megszokásnak, de az ábrándos izgalmak világának is rabjává teszik élvezőiket, miközben megkezdik az agy károsítását is). Az ilyen örömök gátjai az igazi lelki fejlődésnek. Megakadályozzák, hogy az ember megismerje a valóságot, önmaga és a másik ember valódi igényeit, hogy szeressen másokat, hogy küzdjön a békéért és az igazságért. A gyönyör önmagáért való keresése mások felé bizonyos közömbösséggel jár, s ha a gyönyör keresése eluralkodik, teljesen elszakítja az embert a többiektől. Igazságtalan, hogy az erősebbek elnyomják, megnyomorítják a gyengéket, de igazságtalan az is, hogy emberek önmagukba, saját örömeik világába záródnak, és nem hajlandók másokkal osztozni és párbeszédet folytatni.

Az önző szexuális gyönyör keresése valóságos kábítószerré válhat, mely meggátolja, hogy a szív érzékennyé váljon mások igényeire, mások szenvedéseire. Önmagába zárhatja az embert, saját érzelmei és érzései közé, hogy egészen elszakadjon a valóságtól.
Az öröm így pusztítóvá válhat, mert elszigeteli az embert, és felerősíti szorongásait, melyek ismét újabb örömök és pótszerek keresésére indítják. Ördögi kör alakul ki. Megnő a kábítószer és az alkohol iránti igény, hiszen növekszik a szorongás és a belső fájdalom. Ez a folyamat, melyben nincs megállás, végül a halálhoz vezet: az embernek semmi nem elég, mindig többre vágyik. Ez a szorongásból fakadó függőség nem csupán lelki természetű: a szorongás megtestesül és biológiai függőséget kelt a testben, a vérben is.

A nevelés legfontosabb céljai közé tartozik, hogy segítsen különbséget tenni a tápláló, mások felé megnyitó örömök és a börtönbe záró örömök, a valódi beteljesülést hozó és a múló illúziót kínáló örömök között. A nevelés több, mint egyszerű tiltás a hamis örömöktől. Inkább segítenie kell annak felismerésében, hogy miért hazug örömök ezek, vagy legalább azt, hogy mások sokkal mélyebb boldogságot hoznak, s ezzel együtt biztonságérzetet, békességet és önbizalmat nyújtanak. Nevelési szempontból az jelent nehézséget, hogy tudnunk kell, mikor engedhetjük, hogy valaki saját tapasztalata által fedezze fel bizonyos örömök illuzórikus és romboló voltát, s mikor jobb egyszerűen tiltani -- annak reményében, hogy elkerülhetjük a rossz szokások kialakulását, de egyúttal vállalva, hogy frusztrációt és haragot ébreszthetünk, mely tovább erősítheti a vágyat. Annyira különbözik egyik helyzet a másiktól, hogy lehetetlen szabályokat alkotni. A legfontosabb, hogy megpróbáljuk felismerni, milyen hozzáállás teszi lehetővé a legnagyobb növekedést.

Senki sem tudja, mennyire rossz, amíg igen keményen meg nem próbálja, hogy jó legyen. Gyakran halljuk azt az ostoba elképzelést, hogy a jó emberek nem tudják, mit jelent a kísértés. Ez nyilvánvaló hazugság. Csak azok tudják igazán, mit jelent, milyen erős a kísértés, akik megpróbáltak neki ellenállni. Végül is a német hadsereg erejét is úgy állapítottuk meg, hogy harcoltunk ellene, s nem azzal, hogy megadtuk magunkat. A szél erejét is akkor tapasztalhatjuk ki, ha szembemegyünk vele, nem azzal, hogy lefekszünk. Aki öt perc múltán enged a kísértésnek, egyszerűen nem tudja, milyen lenne egy órával később. Ezért tudnak bizonyos értelemben a rossz emberek oly keveset magáról a rosszról. Nyugodt életet éltek azáltal, hogy mindig engedtek. Sosem ismerjük meg a bennünk lévő rossz impulzus erejét, ha nem tanuljuk meg, nem próbáljuk meg leküzdeni; s mivel Krisztus volt az egyetlen ember, aki sohasem engedett a kísértésnek, Ő egyúttal az az ember is, aki teljes mértékben tudja, mit jelent a kísértés, Ő az egyetlen tökéletes realista e téren.

Az önkielégítés

Mi a probléma?

Mit mond erről az Egyház?

Mit mond erről a Biblia?

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

Mit mondanak erről mások?