Fogamzásgátlás – születésszabályozás

(Frissítve: 2008. 02. 17.)

Mi a probléma?

Mit mond erről az Egyház?

       A Katolikus Egyház Katekizmusa
       Tanítóhivatali megnyilatkozások

Mit mond erről a Biblia?

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

Mi a probléma?

(Fel)

Mit mond erről az Egyház?

A Katolikus Egyház Katekizmusa

372 A férfi és a nő "egymásért" van teremtve, nem mintha Isten mindegyiküket csak fél, tökéletlen embernek alkotta volna. Sokkal inkább személyes közösségre teremtette őket, melyben a két személy egymás "segítségére" lehet, mert egyrészt mint személyek egyenlők ("csont az én csontomból"), másrészt férfiúi és női mivoltuk kölcsönösen kiegészíti egymást. [Vö. II. János Pál pápa: Mulieris dignitatem, 7. ] A házasságban Isten úgy köti őket össze, hogy "egy testet" alkotva (Ter 2,24) tovább tudják adni az emberi életet: "Növekedjetek és sokasodjatok, és töltsétek be a földet" (Ter 1,28). A férfi és a nő mint házastársak és szülők, amikor továbbadják az emberi életet utódaiknak, különleges módon működnek együtt a Teremtő művével. [Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes, 50.]

1652 "A házasság intézménye és a házastársi szerelem természetszerűleg a gyermek nemzésére és nevelésére irányul, és ebben teljesedik be": [II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes, 48.]

"A gyermek a házasság legnagyobb ajándéka, és a szülők számára a legnagyobb kincs. Isten, aki így szólt: »Nem jó az embernek egyedül lennie« (Ter 2,18), és aki »kezdettől férfinak és nőnek teremtette az embert« (Mt 19,4), különleges részt akarva adni neki a saját teremtő tevékenységéből, megáldotta a férfit és a nőt: »Legyetek termékenyek, szaporodjatok« (Ter 1,28). Következésképpen a házastársi szerelem helyes gyakorlása és a belőle fakadó egész családi élet -- a házasság egyéb céljainak háttérbe szorítása nélkül -- arra irányul, hogy a házastársak bátran legyenek készek együttműködni a Teremtő és a Megváltó szeretetével, aki általuk gyarapítja és gazdagítja a családját." [uo. 50.]

1653 A házastársi szeretet termékenysége kiterjed az erkölcsi, lelki és természetfölötti élet gyümölcseire, melyeket a szülők nevelés útján adnak át gyermekeiknek. A szülők gyermekeik első és legfontosabb nevelői. [Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gravissimum educationis, 3.] Ebben az értelemben a házasság és a család alapvető feladata az élet szolgálata. [II. János Pál pápa: Familiaris consortio, 28.]

2366 A termékenység ajándék, a házasság egyik célja; a házastársi szeretet ugyanis természete szerint a termékenységre irányul. A gyermek nem kívülről csatlakozik a házastársak kölcsönös szeretetéhez, hanem kölcsönös önátadásuk szívéből fakad, melynek gyümölcse és beteljesedése. Ezért az Egyház, mely "az élet oldalán áll", [II. János Pál pápa: Familiaris consortio, 30.] tanítja, hogy "minden házastársi aktusnak természete szerint (per se) az emberi élet továbbadására rendeltnek kell maradnia." [VI. Pál pápa: Humanae vitae enciklika, 11.] "Ez a tanítás, amelyet az Egyház tanítóhivatala többször kifejtett, azon az Istentől alapított, föloldhatatlan kapcsolaton nyugszik, mely a nemi aktus két jelentése, tudniillik az egyesülés és a termékenység között áll fönn, amit az ember a saját kezdeményezésével nem szakíthat szét." [VI. Pál pápa: Humanae vitae 12.; vö. XI. Pius pápa: Casti connubii enciklika: DS 3717.]

2367 Az élet továbbadására hivatott házastársak Isten teremtő hatalmából és atyaságából részesednek. [Vö. Ef 3,14--15; Mt 23,9.] "Az emberi élet továbbadásának és nevelésének feladatában -- amit sajátos küldetésüknek kell tekinteni -- a házastársaknak tudniuk kell, hogy Isten szeretetének munkatársai s mintegy tolmácsai. Feladatukat tehát emberi és keresztény felelősséggel töltsék be." [II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes, 50.]

2368 E felelősség különlegesen érvényes az élet továbbadásának szabályozásában. A házastársak jogos okok miatt (iustis de causis) [uo.] akarhatják, hogy gyermekeik születése között bizonyos idő elteljen. Rájuk tartozik meggyőződni arról, hogy kívánságuk nem vak önszeretetből (önzésből) fakad, hanem megfelel a felelős szülőség igaz nagylelkűségének. Ezenfelül eljárásukat az erkölcsiség objektív kritériumai szerint kell szabályozniuk:

"Az eljárásmód erkölcsi értéke, amikor a házastársi szeretet és az élet felelős továbbadásának összehangolásáról van szó, nem csupán az őszinte szándéktól és az indítékok mérlegelésétől függ, hanem a személy és tettei természetéből vett objektív kritériumokhoz igazodik, melyek a kölcsönös önátadás és az emberi nemzés teljes tartalmát az igaz szeretet összefüggésében tartják meg; ez pedig csak akkor lehetséges, ha a házastársi tisztaság erényét őszinte lélekkel gyakorolják." [uo. 51.]

2369 "Ha mindkét lényeges összetevőt, tudniillik az egyesülést és az élet továbbadását megőrzik, a házastársi aktus megtartja a kölcsönös igaz szeretet jelentését és rendeltetését az ember nagyszerű hivatására, a szülőségre." [VI. Pál pápa: Humanae vitae, 12.]

2370 Az időszakos megtartóztatás, továbbá az élet továbbadása szabályozásának az önmegfigyelésen és a terméketlen periódusok kihasználásán alapuló módszere, megfelel az erkölcsiség objektív kritériumainak. [uo. 16.] E módszerek tiszteletben tartják a házastársak testét, bátorítják az egymás közötti gyengédséget és elősegítik a hiteles szabadságra való nevelést. Ezzel szemben önmagában rossz "minden olyan cselekedet, mely -- akár a házassági aktust megelőzően, akár annak végrehajtása közben, akár természetes következményeinek kibontakozása közben -- célként vagy eszközként szándékosan megakadályozza az élet továbbadását". [uo. 14.]

 "így a természet szavának, mely a házastársak kölcsönös és teljes odaadását mondja, a fogamzás meggátolása által szembehelyezik az ellentmondás igéjét, tudniillik a teljes odaadás megtagadását. Ebből pedig nem csupán az élet felé nyitott lelkület elutasítása származik, hanem a házastársi szeretet belső igazságának -- mely az egész személy ajándékozására irányulna -- színlelése is. (...) A fogamzásgátlás és a terméketlen időszakok fölhasználása közti antropológiai és erkölcsi különbségtétel (...) a személynek és a szexualitásnak két olyan fajtáját foglalja magában, melyek kizárják egymást." [II. János Pál pápa: Familiaris consortio, 32.]

2371 "Mindenkinek el kell gondolkodnia azon, hogy az ember életét és az életfakasztás feladatát nem lehet e világ kereteibe szorítani, mértékével mérni és csak ebből kiindulva értelmezni, hanem mindig figyelembe kell venni az ember örök rendeltetését is." [II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes, 51.]

2372 Az állam felelős a polgárok jólétéért. Ezért törvényes, hogy beavatkozik a népesedés alakulásába. Teheti ezt objektív és tiszteletteljes tájékoztatással, de semmiképpen sem önkényeskedő és kényszerítő módon. Törvényesen nem léphet a házastársak kezdeményezése helyébe, akik gyermekeik nemzésének és nevelésének elsődleges felelősei. [Vö. VI. Pál pápa: Populorum progressio, 37; Humanae vitae, 23.] Az államnak nincs hatalma arra, hogy az erkölcsi törvénnyel ellenkező eszközökkel avatkozzon be.

(Fel)

Tanítóhivatali megnyilatkozások

VII. Piusz: A Szent Penitenciária válasza (Kr. u. 1822) (DH 2715)

Kérdés: Megengedheti-e egy jámbor asszony, hogy férje közeledjék hozzá, miután tapasztalatból biztosan tudja, hogy Onan elvetemült módján fog viselkedni..., különösképpen, ha az asszony, amennyiben vonakodik, vagy bántalmazásnak teszi ki magát, vagy attól kell félnie, hogy férje az utcalányokhoz megy?
Válasz: Minthogy az előadott esetben az asszony a maga részéről semmi természetelleneset nem tesz, és megengedett dolgot cselekszik, az aktus teljes rendellenessége pedig a férj gonoszságából származik, aki ahelyett, hogy azt beteljesítené, magát visszavonja és magvát az edényen kívül ontja ki; s ha az asszony kötelező figyelmeztetései eredménytelenek, a férj azonban veréssel vagy halállal vagy más súlyos bántalmazással fenyegetve kényszeríti, az asszony bűn nélkül, a történteket csak elszenvedve odaadhatja magát (ahogyan mérvadó teológusok tanítják), minthogy ilyen körülmények között férje bűnét csak egyszerűen hagyja megtörténni, és pedig súlyos okból, amely őt felmenti; mivel a szeretet, amellyel azt megajándékozni tartoznék, ekkora kényelmetlenség árán nem kötelez.

XVI. Gergely: A Szent Penitenciária válaszai (Kr. u. 1842) (DH 2758-2760)

Kérdés: 1) Vajon a házasfelek, akik fogamzást megelőző módon élnek házasságban, erkölcsileg önmagában véve rossz cselekedetet követnek-e el?
2) Ha a cselekedetet erkölcsileg rossznak kell tekintenünk, vajon a házasfelek, akik ezzel nem vádolják magukat, olyanoknak tarthatók-e, akik azt jóhiszeműen teszik, s ez mentesíti-e őket a súlyos bűntől?
3) Vajon elfogadható-e azoknak a gyóntatóknak az eljárása, akik a házasfelek megsértésének elkerülése végett, őket arról a módról, ahogyan házassági jogaikkal élnek, nem kérdezik?

Válasz: Ad 1) - Minthogy az aktus teljes rendellenessége a férj gonoszságából származik, aki ahelyett, hogy azt beteljesítené, magát visszavonja és magvát az edényen kívül ontja ki; s ha az asszony kötelező figyelmeztetései eredménytelenek, a férj azonban veréssel vagy halállal fenyegetve kényszeríti - ahogyan mérvadó teológusok tanítják - az asszony bűn nélkül odaadhatja magát, és pedig súlyos okból, amely őt felmenti; mivel a szeretet, amellyel azt megakadályozni tartoznék, ekkora kényelmetlenség árán nem kötelez.
Ad 2) és 3) - ... a gyóntató idézze fel lelkében azt a mondást: a szent dolgokat szentül kell kezelni; és mérlegelje Ligouri Szent Alfonz, egy tudós, és az ezekben a dolgokban igen tapasztalt férfiú szavait is, aki a "Gyóntatók gyakorlati kézikönyvé"-ben [I. fej. IV. § 41. sz.] azt mondja: "A házasfeleknek a házastársi kötelességet illető bűneiről azt mondom, hogy a gyóntató számára szokott beszélgetésben nem kötelező, és nem is illendő azt megkérdeznie, hacsak nem az asszonyoktól - és akkor is nagyon visszafogottan -, vajon teljesítették-e azt ... A másik dologról hallgasson, ha nem kérdezték felőle". Ezenkívül ne mulassza más, elfogadott szerzők tanácsait megfontolni.

IX. Piusz: A Szent Offícium rendelete (Kr. u. 1851) (DH 2791-2793)

Kérdés: Milyen minősítést érdemel a következő három tétel:
1. Tisztességes okokból a házastársaknak szabad olyan módon házaséletet élniük, ahogyan Onan tette [vö. Ter 38,8k].
2. Valószínű, hogy a házasságnak ezt a gyakorlatát a természetjog nem tiltja.
3. Semmit se használ sem az egyik, sem a másik nemhez tartozó házastársnak erről a tárgyról kérdéseket feltenni, még ha okkal is lehet attól tartani, hogy a házastársak, akár az asszony, akár a férfi, a házassággal  visszaélnek.
Válasz: Ad 1. - Botránkoztató, téves és a házassági természetjoggal ellentétes. Ad 2. - Botránkoztató, és másutt már XI. Ince által implicit módon elítélve, a 49. Tételben [DH 2149]. Ad 3. - A tétel, amint előttünk áll, hamis,túlságosan megengedő, és a gyakorlatban veszélyes.

IX. Piusz: A Szent Offícium válaszai (Kr. u. 1853) (DH 2795)

Kérdés: 1) Vajon a házasság befejezetlen gyakorlása, akár onanisztikusan, akár kondom segítségével történik (vagyis a közönségesen csak "kondom"-nak nevezett istentelen eszköz használatával), amiként az említett esetben, megengedett-e?
2) Vajon az asszony tudatosan kondom használatával történő egyesülésben viselkedhetik-e passzívan?
Válasz: Ad 1) - Nem; ugyanis lényegileg rossz. Ad 2) - Nem; ugyanis lényegileg tilos dolgot művelne.

XIII. Leó: A Szent Penitenciária válasza (Kr. u. 1880) (DH 3148)

Kérdés: Vajon megengedett dolog-e csak azokon a napokon házaséletet élni, amikor a fogamzás nehezebb?

Válasz: Azokat a házastársakat, akik az előbb mondott módon járnak el, nem kell nyugtalanítani, a gyóntató - óvatosan ugyan! -, de ezt a véleményt, amelyről szó van, sugallhatja azoknak a házastársaknak, akiket másképp hiába próbált az onanizmus átkos bűnéből kivezetni.

XV. Benedek: A Szent Penitenciária válasza (Kr. u. 1916) (DH 3638-3640)

Kérdés: 1. Vajon abban az esetben, amikor a férj az onanizmus végrehajtásához eszközt akar használni, köteles-e az asszony pozitívan ellenállni?
2. Amennyiben a válasz nemleges, az asszony részéről vajon a passzív ellenállás tisztességességének megokolására elégségesek-e ugyanolyan súlyos indokok, mint az eszköz nélkül végrehajtott természetes onanizmusnál, vagy mindenképpen súlyosabb indokok szükségesek?
3. Ezen téma biztosabb kifejtése és tanítása érdekében, vajon az ilyen eszközöket használó férj valóban az erőszakoskodókkal helyezhető-e egy sorba, vagyis vele szemben az asszonynak ugyanolyan ellenállást kell-e tanúsítania, mint a szűznek az erőszakoskodóval szemben?
Válasz: Ad 1. Igen. - Ad 2. Az első pontban rendezve. - Ad 3. Igen.

XI. Piusz: A "Casti connubii" körlevél (Kr. u. 1930) (DH 3704; 3716-3718; 3722-3723)*

A házasság javai között első helyen áll a gyermek. Így tanította már maga az emberi nem Teremtője, aki végtelen kegyessége szerint az emberi élet folytatásában az emberek segítségét igénybe akarta venni, midőn a paradicsomban a házasságot alapítván ősszüleinknek, s rajtuk keresztül az összes eljövendő házastársaknak mondta: "Növekedjetek és sokasodjatok, és töltsétek be a földet." [Ter 1,28] ...

A keresztény szülők értsék meg, hogy ők nemcsak az emberi nemnek a földön való elterjesztésére és fenntartására vannak, s nem is csak azért, hogy az igaz Istennek akármilyen tisztelőket neveljenek, hanem hogy Krisztus egyházának gyermekeket, a szenteknek polgártársakat, az Istennek háznépet szüljenek (Ef 2,19.), hogy az Isten és az üdvözítő igaz tiszteletének élő nép szaporodjék. Magát a megszentelő kegyelmet a keresztény szülők - még ha a kegyelem állapotában vannak is - ugyan nem önthetik át a gyermekbe, sőt a természetes nemzés a halál útja, melyen az áteredő bűn megy a gyermekbe; mégis valamiképpen részesei az első paradicsomi házasságnak, mivel gyermeküket fölajánlják az Egyháznak, hogy az mint az Isten gyermekeinek termékeny anyja, a keresztségben újjászülje természetfölötti életre; s így a gyermek Krisztus eleven tagja, az örök élet és az örök boldogság részese és örököse legyen, melyre valamennyien teljes szívből vágyódunk...
A gyermeknemzés egyedül nem meríti ki a házasság első javának fogalmát, hanem hozzá tartozik még a gyermeknevelés is...

A gyermeket sokan vakmerően a házasság kellemetlen terhének nevezik, melytől a házastársaknak óvakodniuk kellene, de nem a tisztességes önmegtartóztatással, amely mindkét házastárs beleegyezésével a házasságban is megengedett, hanem a természettel való visszaélés által. Vannak, akik ezt a bűnös kedvezményt azért igénylik, mert irtóznak a gyermektől, és érzéki vágyaikat teher nélkül akarják kielégíteni. Vannak, akik azt hajtogatják, hogy nem tudnak önmegtartóztatásban élni, a gyermeket viszont önmaguk vagy a feleségük állapota, vagy a család gazdasági viszonyai miatt nem vállalhatják.

Pedig semmiféle ok, még a legsúlyosabb sem teheti természetessé és tisztességessé azt, ami önmagában természetellenes. A házastársi jog gyakorlása ugyanis természeténél fogva a gyermeknemzésre irányul, tehát a természet ellen vétenek és ocsmány, s benső lényegében tisztességtelen dolgot tesznek, akik annak természetes célját és hatását meghiúsítják.

Ezért nem csoda, hogy az úristen a Szentírás tanúsága szerint különös szigorral üldözi ezt a gyalázatos bűnt, s néha halállal is büntette, amint Szent Ágoston mondja: "Tiltott módon és erkölcstelenül él a feleségével, aki a gyermek fogamzását megakadályozza. Ezt tette Onán, Júda fia, és Isten megölte miatta." (De conjugiis adulterinis. 2,12.)

Mivel egyesek a kezdettől fogva hirdetett és soha el nem ejtett keresztény tanítástól eltérve újabban nyíltan mást hirdetnek e tárgyban, a Katolikus Egyház, amelyre maga Isten bízta az erkölcs épségének és tisztaságának védelmét, az erkölcsi züllöttségnek ebben a korában, a házasság tisztaságának e rút szennytől való megőrzése céljából, isteni küldetésére hivatkozva általunk fölemeli hangos szavát és ismét kinyilvánítja: A házassági jognak olyan használata, amely azt a gyermeknemzés természetes hatásától szándékosan megfosztja, Isten és a természet törvényének megsértése, s mindazok, akik ilyesmit tesznek, súlyos bűnt követnek el.

Legfőbb apostoli tekintélyünknél fogva, s a gondjainkra bízott lelkek üdvéért való aggodalomból figyelmeztetjük a gyóntató és lelkipásztorkodó papokat, hogy híveiket Istennek e súlyos törvénye felől ne hagyják megtévedni, s méginkább hogy ők maguk óvakodjanak az effajta hamis véleményektől, s azokkal semmiképpen egyet ne értsenek...

Az Anyaszentegyház azt is jól tudja, hogy gyakran az egyik házas fél inkább csak tűri, de nem cselekszi a bűnt, mert a természetes rend fölforgatását súlyos okok miatt csak megengedi, de maga nem akarja, s ezért nem bűnös. Csak meg ne feledkezzék a szeretet törvényéről és ne mulassza el házastársát a bűntől eltéríteni és elvonni. Azok a házastársak sem vétenek a természet rendje ellen, akik jogos és természetes módon élnek, de természetes okok, életkoruk vagy egyéb fogyatkozásuk miatt új élet nem születhet. A házasságnak ugyanis és a házassági jog használatának vannak másodrendű céljai is, mint a kölcsönös segítés, egymás közt a szeretet ápolása és az érzéki vágyak csillapítása, melyekre a házastársaknak szabad törekedniük, ha egyébként a házasélet belső természetességén és elsődleges céljára való beállítottságán nem esik csorba.
Mindazonáltal óvakodni kell, hogy a szomorú gazdasági viszonyok ne adjanak alkalmat sokkal szomorúbb tévedésre. Nem lehetnek ugyanis olyan nehézségek, amelyek hatálytalaníthatnák Isten belső természetük szerint rossz tetteket tiltó törvényeit. Isten erősítő kegyelméből a hitvesek minden körülmények között megfelelhetnek kötelességüknek és a házasságban tisztán megőrizhetik magukat ettől a szennytől. [vonatkozások: DH 1536; 2001]


Vannak ugyanis, akik faji célokért túlzottan lelkesedve, nemcsak üdvös tanácsokat adnak a következő nemzedék egészsége és életereje biztosítására -- ami egyébként nem ellentétes a józan ésszel --, hanem a fajnevelési szempontot minden más magasabbrendű cél fölé helyezik, s az államhatalommal a házasságkötés jogától is meg akarják fosztatni azokat, akiktől az ő tudományuk szabálya és előrejelzései szerint az átöröklés miatt csak satnya és beteges ivadék születhet, jóllehet egyébként alkalmasak lennének a házasságra. Sőt törvényes intézkedést követelnek, hogy az ilyeneket még akaratuk ellenére is fosszák meg a nemzőképességüktől. Pedig ilyen jogot az államhatalom nem igényelhet magának, még elkövetett bűntények véres megtorlása, vagy előre látható gaztettek megelőzése céljából sem, mert minden jog és tisztesség ellen van ennek követelése, ami az államnak soha nem volt joga és törvényesen nem is illetheti meg ez a jog.

Mindazok, akik így cselekszenek, elfelejtik, hogy a család szentebb az államnál, s hogy az emberek elsősorban nem a földnek és a világnak, hanem az égnek és az örökkévalóságnak születnek. Azért teljesen igazságtalan súlyos bűnnel vádolni olyan embereket, akik -- bár a házasságkötésre alkalmasak -- minden igyekezetük és törődésük ellenére is csak valamely szempontból fogyatékos gyermeket hozhatnak világra; mindazonáltal gyakran tanácsos lehet lebeszélni őket a házasságról.

Az államhatalomnak azonban az alattvalók teste fölött semmiféle közvetlen hatalma nincs. Így tehát a testi épséget, ha bűntény és véres büntetést megkívánó ok nem forog fenn, soha nem támadhatja vagy sértheti tisztán fajnevelési vagy más hasonló okokból...

Egyébként a kereszténység tanítja és a természetes ész is belátja, hogy az ember önmaga sem rendelkezhet másként teste tagjaival, csak azok természetes rendeltetése szerint: nem pusztíthatja el, nem csonkíthatja meg, nem teheti alkalmatlanná természetes működésükre, kivéve ha másként nem lehet gondoskodni az egész test egészségéről.

[*: A szöveg a http://www.katolikus.hu/roma/casti.html oldalról származik]

XI. Piusz: A Szent Penitenciária válasza (Kr. u. 1932) (DH 3748)

Kérdés: Vajon megengedett-e önmagában a házastársak azon gyakorlata, akik - mivel jogos és nyomós okok miatt, tisztességes módon kívánják a gyermeknemzést elkerülni, - kölcsönös egyetértéssel és tisztességes indítékból tartózkodnak a házasélettől, kivéve olyan napokat, amelyeken egyes újabb tudósok elméletei szerint [ti. Ogino-Knaus elmélete szerint] a fogamzás természetes okokból nem lehetséges?
Válasz: A kérdés megválaszolása megtörtént a Szent Penitenciária válaszában 1880 június 16-án [DH 3148].

XI. Piusz: A Szent Offícium válasza (Kr. u. 1936) (DH 3763)

1) Az utód létrejöttének megakadályozására szolgáló sterilizáció a cselekvő részéről fennálló jogosultság hiánya miatt lényegileg rossz cselekedet; emiatt maga a természettörvény is tiltja, akár magán elhatározásból, akár a köz elhatározásából kerülne végrehajtásra.

XII. Piusz: A Szent Offícium rendelete (Kr. u. 1940) (DH 3788)

Kérdés: Vajon megengedhető-e a célzott, akár állandó, akár időleges, akár férfin, akár asszonyon végrehajtandó sterilizáció?

Válasz: Nem; mivel a természettörvény tiltja...

XII. Piusz: A Szent Offícium rendelete (Kr. u. 1955) (DH 3917a)

A Szent Kongregáció különösen feddőn emeli fel szavát annak érdekében, hogy mint lényegileg rosszat ítélje és vesse el a pesszáriumok (diafragmák) a házastársi jogaikkal élő házasfelek általi alkalmazását.

Ezenfelül a főpásztorok ne engedjék meg, hogy a hívőknek azt mondják vagy azt tanítsák, hogy a törvényes keresztény elvvel oldaláról semmi komoly ellenvetést nem lehet felhozni azzal kapcsolatban, hogyha a férj az ilyen eszközt alkalmazó feleségével, ha csak materiálisan is, együttműködik.

Azok a gyóntatók és lelkivezetők, akik az ellenkezőjét vélik, és így irányítják a hívek lelkiismeretét, az igazság ösvényéről és a helyes erkölcstől messze eltévelyedtek.

VI. Pál / II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes (Kr. u. 1965)

50. A házasságnak és a hitvesi szerelemnek természete szerint az a rendeltetése, hogy utódoknak adjon életet és fölnevelje őket. A gyermek a házasság legnagyobb ajándéka, és a szülők számára a legnagyobb kincs. Isten, aki így szólt: "Nem jó az embernek egyedül lennie" (Ter 2,18), és aki "kezdetben férfinak és nőnek teremtette az embert" (Mt 19,4), különleges részt akarva adni neki a saját teremtő tevékenységéből, megáldotta a férfit és a nőt: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok" (Ter 1,28). Következésképpen a házastársi szerelem helyes gyakorlása és a belőle fakadó egész családi élet -- a házasság egyéb céljainak háttérbe szorítása nélkül -- arra irányul, hogy a házastársak bátran legyenek készek együttműködni a Teremtő és a Megváltó szeretetével, aki általuk gyarapítja és gazdagítja a családját.

A házastársak az emberi élet továbbadásának és fölnevelésének feladatában, amit sajátos küldetésüknek kell tekinteni, a teremtő Isten szeretetének munkatársaiként s mintegy tolmácsaiként ismerik meg magukat. Feladatukat tehát emberi és keresztény felelősséggel töltsék be. Isten iránt tanulékony tisztelettel, közös tervezéssel és igyekezettel alakítsák ki magukban a helyes erkölcsi ítéletet. Ennek érdekében fontolják meg, mi válik a maguk és a már megszületett, illetve születendő gyermekeik javára; mérlegeljék továbbá a korviszonyokból és saját társadalmi helyzetükből adódó anyagi és szellemi létfeltételeket, s végül vegyék figyelembe azt is, mit kíván a családjuk, hazájuk, sőt az Egyház közjava. Minderről végső fokon maguknak a házastársaknak kell dönteniük Isten színe előtt. A keresztény házastársak tartsák szem előtt, hogy nem cselekedhetnek önkényesen. Az isteni törvény szerint tájékozódó lelkiismeretükhöz kell igazodniuk, készségesen hallgatva az Egyház Tanítóhivatalára, mely az isteni törvényt az evangélium fényénél hitelesen értelmezi. Ez az isteni törvény megmutatja a hitvesi szerelem teljes jelentését, oltalmazza azt és igazán emberi tökéletességére késztet. Azok a keresztény házastársak, akik bíznak Isten gondviselésében, és ébrentartják magukban az áldozatkészség szellemét, [Vö. 1Kor 7,5] megdicsőítik a Teremtőt, és a tökéletesség felé haladnak Krisztusban, amikor nagylelkűen, emberi és keresztény felelősségtől áthatva teljesítik az életadás feladatát. A házastársak közül, akik ily módon az Istentől kapott feladatukat teljesítik, külön is meg kell említeni azokat, akik okos és közös elhatározással nagylelkűen vállalnak több megfelelően nevelendő gyermeket is. [AAS 50:91. (XII. Pius: Tra le visite beszéd 1958. január 20-án)]

A házasság azonban nem csupán az életadásra alapíttatott, hanem a személyek közötti fölbonthatatlan szövetség épp úgy igényli, mint a gyermek java, hogy a házastársak kölcsönös szerelme helyes módon jusson kifejezésre, fejlődjön és érlelődjön. Így még akkor is, ha nélkülözniük kell a sok esetben forrón óhajtott gyermekáldást, a házasság megmarad mint teljes életközösség, s megőrzi értékét és fölbonthatatlanságát.

51. A Zsinat tudja, hogy a mai életkörülmények sokszor akadályozzák a hitveseket házaséletük harmonikus kialakításában: olyan helyzetbe juthatnak, hogy gyermekeik számát, legalábbis egy időre, nem növelhetik, s a hitvesi szerelmi élet és a teljes életközösség sem tartható fönn nehézség nélkül. Ha pedig a bensőséges házasélet félbeszakad, nemritkán veszélybe kerülhet a házasság egyik java, a hűség, és megsínyli azt a másik java: a gyermek, mert könnyen elmarad a nevelése, s hiányozni fog a bátorság a további gyermekek elvállalásához.

Némelyek nem átallanak tisztességtelen megoldásokat ajánlani ezekre a problémákra, és nem rettennek vissza még a gyilkosságtól sem; az Egyház azonban figyelmeztet arra, hogy nem lehet igazi ellentmondás az élet továbbadásának és az igazi hitvesi szerelem ápolásának isteni törvényei között.

Isten ugyanis, az élet Ura, az élet megőrzésének magasztos szolgálatát az emberekre bízta, s ezt emberhez méltó módon kell teljesíteni. Az életet tehát a fogantatástól kezdve a legnagyobb gonddal oltalmazni kell: az abortusz és a csecsemőgyilkosság szégyenletes gaztett. Az emberi nemiség és az ember életadó képessége csodálatosan fölötte áll mindannak, amivel az élet alacsonyabb szintjein találkozunk. Ezért nagy tisztelet illeti a házasélet sajátos aktusait is, amennyiben azok az ember veleszületett méltóságának megfelelően folynak le. A házastársi szerelem és az élet felelős továbbadásának összehangolásában az erkölcsi megítélés nem csupán az őszinte szándéktól és az indítékok értékelésétől függ, hanem a személy és tettei természetéből vett olyan objektív kritériumok alapján kell történnie, melyek biztosítják az igazi szerelem összefüggésében a kölcsönös ajándékozás és az életfakasztás teljes értelmét. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha a házastársak őszinte lélekkel ápolják magukban a hitvesi tisztaság erényét. Az Egyház gyermekeinek ezekre az elvekre támaszkodva a születésszabályozás terén nem szabad olyan utakra lépniük, melyeket a Tanítóhivatal az isteni törvény magyarázatában elítél. [Vö. XI. Pius: Casti connubii enciklika.; XII. Pius beszéde az itáliai szülésznők összejövetelén 1951. október 29-én; VI. Pál beszéde a bíborosokhoz, 1964. június 23-án.]

Mindenkinek el kell gondolkodnia azon, hogy az ember életét és az életfakasztás feladatát nem lehet e világ kereteibe szorítani, mértékével mérni és csak ebből kiindulva értelmezni, hanem mindig figyelembe kell venni az ember örök rendeltetését is.

VI. Pál: A "Humanae vitea" körlevél (Kr. u. 1968) (DH 4475-4479) (érdemes a teljes dokumentumot elolvasni!)

Azok a tettek, melyekkel a házastársak bensőségesen és tisztán egyesülnek, s amelyek az emberi életet adják tovább, mint a legutóbbi Zsinat figyelmeztetett: "tisztességesek és méltóságteljesek" (vö. II. Vatikáni zsinat: Gaudium et spes, 49.), s nem válnak törvénytelenné akkor sem, ha a házastársak akaratától független okok miatt előre láthatóan terméketlenek lesznek, mert nem szűnik meg az a rendeltetésük, hogy a házastársak közösségét kifejezzék és erősítsék.
A gyakorlatból tudjuk, hogy nem minden aktust követ új élet. Isten ugyanis a termékenység törvényeit és idejét oly bölcsen rendezte el, hogy már ez maga bizonyos időközöket biztosít a születések között.
Mindamellett az Egyház -- miközben az embereket arra inti, hogy tartsák meg a természettörvényt -- azt tanítja, hogy a házasélet minden aktusának alkalmasnak kell lennie az emberi élet továbbadására (Casti connubii enciklika).

A házasságról szóló emberi és keresztény tanítás ezen alapeszméire támaszkodva újból ki kell jelentenünk, hogy mindenképp vissza kell utasítanunk a már megkezdett nemi aktus direkt megszakítását, s méginkább a közvetlen abortuszt (még akkor is, ha gyógyítás céljából történt), mint a gyermekek számának törvényes szabályozási módját. (Cathecismus Romanus. II. 8. -- Casti connubii enciklika (DH 3719-3721) -- II. Vatikáni zsinat: Gaudium et spes, 51)

Hasonlóképp elítélendő mind a férfiak, mind a nők akár időleges, akár végleges szándékos sterilizálása.

Ugyanígy elítélendő minden olyan cselekedet, mely akár a nemi aktus előtt, akár közben, akár természetes következményeinek kifejlődése során, akár mint célt, akár mint eszközt azt szándékolja, hogy a fogamzást lehetetlenné tegye.

... Ha tehát komoly indokok szólnak amellett, hogy szünet legyen a gyermekek születése között (ez az indok lehet a szülők testi vagy lelki állapota, vagy külső körülmények), az Egyház azt tanítja, hogy szabad a házasoknak követni a szervezetben adott periódusokat, csak azokban az időszakokban élvén a házaséletet, amikor a fogamzás lehetősége szünetel, s így oly módon szabályozhatják a születést, hogy az előbb kifejtett erkölcsi tanítást nem sértik meg.

Az Egyház hű marad önmagához és tanításához, amikor úgy ítéli, hogy szabad a házasoknak a terméketlen periódusokhoz folyamodniuk, miközben elítéli minden olyan dolog használatát, ami a fogamzást közvetlenül megakadályozza; jóllehet ez utóbbi eljárás mellett tisztességesnek és súlyosnak látszó érveket hoznak fel. A két eljárás ténylegesen nagyon eltér egymástól: az első esetben a házasok a természet által nyújtott törvényes lehetőséggel élnek, a másik esetben megakadályozzák, hogy a fogamzás a természet rendje szerint megtörténhessék.

Tagadhatatlan, hogy mindkét esetben kölcsönös megegyezéssel és megfelelő okok alapján akarják elkerülni a fogamzást, és biztonságos megoldást keresnek egy újabb gyermek születésének elkerülésére. Ugyanakkor meg kell vallani, hogy csak az első esetben találják meg e megoldást, azaz akkor, amikor igaz ok miatt nem kívánván új gyermek születését, a termékeny időszakokban tartózkodnak a házasélettől, mikor pedig visszatér a terméketlen időszak, élik a házaséletet a kölcsönös szeretet kifejezésére és az ígért hűség megtartásáért. Így cselekedvén igaz módon és egészen helyesen tesznek bizonyságot szeretetükről.

(A szöveg a fent hivatkozott oldalról való.)

VI. Pál: A Hittani Kongregáció "Haec Sacra Congregatio" válaszai az észak-amerikai Püspöki Konferenciának (Kr. u. 1975) (DH 4560-4561)

1. Minden sterilizációt, amely önmagában, vagyis természetéből és feltételeiből kifolyólag, közvetlenül csak azt a hatást éri el, hogy a nemzőképesség alkalmatlanná van téve az utódnemzésre, célzatos sterilizációnak kell tartani, amint ezt a Pápai Tanítószék, különösen XII. Piusz nyilatkozataiból megérthetjük [vö. mindenekelőtt a Katolikus Szülésznők Szövetségéhez és a Nemzetközi Hematológiai Társasághoz szóló két beszéde; VI. Pál Humanae vitae, 14.(DH 4476)]. Tehát, az Egyház tanítása szerint feltétlenül tilos marad, az egyes cselekvő személyek esetleg helyes szubjektív szándéka ellenére, hogy ti. gondoskodjanak egy akár fizikai, akár pszichikai betegség gyógyításáról vagy megelőzéséről, amelynek bekövetkezése a terhes állapot folytán előrelátható, vagy félni kell tőle. Éspedig a nemzőképességnek magának a sterilizációja súlyosabb fokban tilos, mint az egyes esetekben történő sterilizáció, minthogy amaz majdnem mindig a sterilitás visszafordíthatatlan állapotát okozza a személynek.[vö. XI. Piusz: Casti connubii (DH 3722)]. És nem lehet hivatkozni a közhatalom semmilyen parancsára sem; a közhatalom a közjóra hivatkozva, mint szükségszerű kötelezettséget írja elő a célzatos sterilizációt, ámde ez megsérti az emberi személy méltóságát és sérthetetlenségét.
Hasonlóképpen nem lehet ebben az esetben a teljesség elvére hivatkozni, mely szerint az igazolja a szervi beavatkozást a személy nagyobb java érdekében; ugyanis az önmagában szándékolt meddőség nem irányul a személy átfogó javára, azzal a szándékkal, amely helyes lenne, hogy ti. "megőrzi a dolgok és a javak rendjét" [VI. Pál: Humanae vitae, 10]; ugyanis árt a személy etikai igényének, amely a legfőbb java, minthogy szándékosan megfosztja lényegi elemétől az előrelátott és szabadon választott szexuális cselekvőkészséget. Ezért híven közvetíti kötelező tanítást az 1971-es Konferencián nyilvánosságra hozott orvosetikai Kódex 20-dik cikkelye; sürgetni kell ennek a tanításnak a megtartását.

2. A Kongregáció, miközben megerősíti az Egyháznak ezt a hagyományos tanítását, nem veszi ismeretlennek azt a tényt, hogy több teológus részéről azzal szembenálló felfogás érvényesül. Mégis tagadja, hogy ennek a ténynek, mint olyannak, a tanításra vonatkozóan olyan jelentőséget lehetne tulajdonítani, hogy az "locus theologicus"-t (teológiai hivatkozási hely) képezzen, amelyre hivatkozhatnának a hívők, amikor figyelmen kívül hagyva a hiteles Tanítóhivatalt, csatlakoznak az attól elhajló egyes teológusok véleményéhez.

II. János Pál: Familiaris consortio (Kr. u. 1982) (DH 4702)

Az a teljesség, amit a házastársi szerelem megkíván, összhangban áll a tudatos termékenység követelményeivel is. Amikor ugyanis ez a szerelem ember nemzésére irányul, természete szerint múlja felül a pusztán biológiai rendet, és magába zárja mindazokat a személyes értékeket, melyekre szüntelenül és mindkét házasfél részéről szükség van ahhoz, hogy házastársi szerelmük megfelelően növekedjék.

II. János Pál: A Hittani Kongregáció "Donum vitae" eligazítása a kezdődő emberi élet tiszteletére és a nemzés méltóságára vonatkozóan (Kr. u. 1987) (DH 4792)

5. Néhány szempont az Egyházi Tanítóhivatal álláspontjában

... Minden emberi teremtmény életét fogantatása pillanatától fogva korlátlan tisztelet illeti meg, mert a földön az ember az egyetlen olyan teremtmény, akit Isten "önmagáért akart" [vö. II. Vatikáni zsinat: Gaudium et spes 24.], és minden ember szellemi lelkét közvetlenül Isten teremti [XII. Piusz: Humani generis; VI. Pál: Professio fidei]. Az ember teljességében a teremtő képét viseli magán. Az ember életét valami szent dolognak kell tekinteni, mert hiszen az már a kezdettől fogva "a Teremtő cselekvését igényli" [XXIII. János: Mater et Magistra] és mindig meg is marad a Teremtővel, az ő egyetlen céljával való különleges kapcsolatban [II. Vatikáni zsinat: gaudium et spes, 24.]. Egyedül Isten az ura az életnek kezdetétől a végéig: senki, semmilyen körülmények között nem formálhat magának jogot arra, hogy egy ártatlan emberi teremtménynek közvetlenül a halálát okozza.

(Fel)

Mit mond erről a Biblia?

Egyelőre csak rövid kommentárral:

  Ter 1,28
Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.”

Ter 9,1
Isten megáldotta Noét fiaival együtt, és így szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, és töltsétek be a földet.
Ter 9,7
Tehát legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és uralkodjatok rajta.” Ter 35,11
így az Izrael nevet adta neki. Isten tovább beszélt hozzá: „én vagyok a magasságbeli Isten. Légy termékeny és szaporodj.

Kezdettől azt parancsolja nekünk az Úr, hogy legyünk termékenyek és szaporodjunk. A férj és a feleség úgy teljesíti Isten tervét és akaratát, hogy házasság esetén új életet teremnek, hiszen az Isten maga az élet.

Ter 28,3
A mindenható Isten áldjon meg, tegyen termékennyé, sokasítson meg, hogy a népek sokaságává légy!

Izsák Jákob fölött elmondott imája mutatja, hogy a termékenységet és a fogamzást Isten áldásainak tekinti.  

Ter 38,8-10
Júda azt mondta Onannak: „élj bátyád feleségével, teljesíts vele szemben a sógori kötelességet, s így gondoskodj utódról bátyád számára.” Mivel Onan tudta, hogy az utód nem az övé lesz, azért valahányszor együtt volt bátyja feleségével, magját a földre ontotta, nehogy utódot támasszon bátyjának. Istennek nem tetszett, amit művelt, azért ő is meghalt.

Onannak meg kellett halnia, mivel fogamzásgátlást alkalmazott (ebben az esetben megszakítást), és magját a földre ontotta.

 
Onan történetét manapság sokan úgy értelmezik, hogy itt Isten nem a mag elvesztegetését, a mag földre ontását büntette halállal, hanem azt, hogy Onan nem támasztott gyermeket menyének, és ezzel megszegte az ún. levirátusi kötelezettségét. Ti. a zsidóknál törvény volt arra, hogy ha valaki gyermektelenül özveggyé lett, akkor a meghalt férj testvérének kötelessége „feleségül vennie” az özvegyet, s gyermeket támasztani neki, hogy a család ne haljon ki. Ezt nevezik levirátusnak, azaz sógorházasságnak.

Azonban van itt egy bökkenő. Egyből a következő versekben Júda és Sela ugyanígy nem teljesítették ezt a kötelességet, pedig Júda még ígéretet is tett rá:

Ter 38,11-14
Ezután Júda így szólt menyéhez, Támárhoz: „Térj vissza atyád házába, özvegyként, amíg a fiam, Sela, fel nem nő.” Arra gondolt ugyanis, hogy meghalhat az is, mint testvérei. Támár elköltözött és visszatért apja házába. Hosszabb idő elmúltával meghalt Sua leánya, Júda felesége. Júda a gyászidő letelte után elment barátjával, az adullámi Hirával Timnába a juhait nyírni. Mikor Támárnak megvitték a hírt: „íme apósod Timnába jön a juhait nyírni”, letette özvegyi ruháját, fátyolt vett magára, befödte arcát és leült Enajim bejáratához, amely a Timna felé vezető úton van. Látta ugyanis, hogy Sela már felnőtt, mégse adták őt hozzá feleségül.

Ter 38,26
Amikor Júda meglátta a holmikat, így szólt: „Igaza van velem szemben: miért nem adtam fiamnak, Selának feleségül?” De többé már nem élt vele.

Tehát, ha Isten azért büntette volna meg Onant halállal, mivel nem teljesítette sógori kötelességét, akkor Júdát és Selát miért nem büntette meg semmivel?

Másrészről pedig a sógori kötelesség elmulasztása nem járt halálbüntetéssel!

MTörv 25,7-10
Ha azonban a sógor nem akarja elvenni sógornőjét, a sógornő menjen a város kapujához a vének elé, s adja elő: "Sógorom vonakodik testvére nevét fenntartani Izraelben, nem akarja velem szemben teljesíteni sógori kötelességét." A vének erre hívassák maguk elé, s vonják kérdőre. Ha megjelenik és kijelenti: "Nem akarom feleségül venni", a sógornő a vének jelenlétében lépjen oda, vegye le a saruját és köpje szembe e szavak kíséretében: "Ez történjék mindenkivel, aki nem akarja testvére házát fölépíteni." Az ilyen embernek ez legyen a neve Izraelben: "A mezítlábas házanépe."

Azaz a kötelesség elmulasztása szégyenletes dolog, de halált nem szabtak ki rá. Isten miért tette volna? Nem is ezért halt meg Onan.

Abban az esetben, ha valaki a magot vesztegette el, akkor ez utálatos dolognak számított, és a büntetés halál volt.

Lev 18,22-23
Ne hálj férfival, úgy, ahogy asszonnyal szokás hálni, ez gyalázatos dolog. Ne hálj együtt semmiféle állattal, attól tisztátalanná válsz. Az asszony se adja oda magát állatnak, hogy vele háljon. Ez undok dolog…
Lev 18,29
Igen, ha valaki elköveti bármelyiket is azokból az utálatos dolgokból, az vesszen ki népéből, bárki is az.
Lev 20,13
Ha valaki férfival hál együtt, úgy, ahogy asszonnyal szoktak együtt hálni, ez utálatosság, amelyben mindketten részesek, ezért meg kell halniuk, vérük visszahull rájuk.
Lev 20,15
Ha valaki állattal hál együtt, meg kell halnia, és az állatot is meg kell ölni.

Ezeknél az eseteknél tehát az Isten által teremtett természetes törvény sérül, mivel a férfi magját nem a nőnek adja, hogy abból magzat legyen. Az eredeti héber szövegben az „együtt hálás” így van kifejezve: „úgy egyesül, hogy neki adja a magját”. Tehát a bűn itt is az, hogy a magot elvesztegetik.
Az óvszer használatával ugyanez történik, a magot elvesztegetik. S ez halálos bűn.

A mag elvesztegetése egy nem-nemző szexuális aktusban tehát halálos ítéletet von magára. Sok protestáns közösség, amelyek elszakadtak a Katolikus Egyháztól, elveti ezt az alapvető igazságot. A fogamzásgátlást az egész kereszténység – beleértve a protestantizmus egészét, az ortodox egyházat, de más nem-keresztény vallást is – elutasította, egészen addig, amíg az anglikán egyház nem engedélyezte ezt bizonyos esetekben a Lambeth-i konferencián 1930-ban. Ez megnyitotta a tévedés gátját. Ma már kizárólag csak a Katolikus Egyház képviseli ezt a bibliai, Isten által kinyilatkoztatott igazságot.

Kiv 23,25-26
Az Úrnak, a ti Isteneteknek adjátok meg a köteles tiszteletet. Akkor megáldom kenyeredet és vizedet, s távol tartom tőled a betegségeket. Országodban nem lesz asszony, aki elvetél vagy meddő marad, s életed napjait teljessé teszem.
MTörv 7,13-14
Szeretni fog, megáld és megsokasít. Megáldja méhed gyümölcsét, földed termését, gabonádat, borodat, olajodat, tehened borját, nyájad szaporulatát azon a földön, amelyre megesküdött atyáidnak, hogy neked adja. Minden más nép előtt áldott leszel: nem lesz terméketlen körödben sem férfi, sem nő, sőt még jószág sem.

Isten áldásai közé tartozik az is, hogy nem lesz elvetélés, vagy meddőség. A gyermekek Istentől jövő áldások, és a házaspároknak mindig nyitva kell állniuk az új élet adásának isteni terve előtt, a házasélet mindegyik aktusában.

Lev 21,17
így szólj Áronhoz: Ha lesz valaki utódaid közül a későbbi nemzedékekben, akinek testi fogyatkozása lesz, az ne mutassa be áldozatul Istenének a kenyerét. (MBT)
Lev 21,20
sem púpos, sem görbe lábú, sem szembajos, sem kiütéses, sem kelevényes ember, sem pedig eunuch.

MTörv 23,2
Az a férfi, akinek herezacskóját összezúzták vagy hímvesszőjét levágták, ne lépjen be az Úr közösségébe. Fattyúnak sem szabad belépnie;

Az összetört heréjű ember fogyatékos és elégtelen Isten előtt. Isten kinyilatkoztatta, hogy a szándékos sterilizáció - és bármely más eljárás, amely megakadályozza a fogamzást - bensőleg rossz, és így nem léphet be a közösségbe. A fogamzásgátlás objektívan bűnös, és ellentétben áll nem csak az Isten kinyilatkoztatásával, hanem az erkölcsi és a természettörvénnyel is.

MTörv 25,11-12
Ha két ember összeverekszik, férfi férfival, aztán az egyiknek a felesége odaszalad, hogy kiszabadítsa férjét a másik kezéből, aki üti, s közben kinyújtja a kezét, és megragadja annak szeméremtestét, könyörtelenül vágd le a kezét.

A here potenciális veszélyeztetése is büntetve van, mert az ilyen veszély az új élet kárának kockázatával jár. Ebből természetesen következik, hogy a vasectomia (az ondózsinór elkötése), amelyhez szándékosan hozzájárulnak, súlyosan ellenkezik a természettörvénnyel.

1Krón 25,5
Ezek mind Hemannak, a király látóemberének a fiai. Isten parancsa szerint a harsonákat fújták. Isten Hemannak tizennégy fiút és három leányt adott.

Isten felemeli népét azáltal, hogy sok gyermekkel áldja meg őket. Amikor a házaspárok fogamzásgátlást használnak, akkor ezzel azt mondják, hogy „Isten, ne a te akaratod legyen meg, hanem az enyém.”

Zsolt 127,3-5
Lám, a gyermekek az Úr ajándékai, a test gyümölcse jutalom. Ahogy a nyíl a harcos kezéből, úgy sorakoznak a gyermekek az ifjú évekből. Boldog ember, aki velük tölti meg tegzét: nem vall szégyent, ha az ellenséggel vitába száll a kapunál.

Zsolt 128,3.5-6
Feleséged házad bensejében hasonlít a termő szőlőtőhöz, s mint a hajtások az olajfát, gyermekeid úgy veszik körül asztalodat… áldjon meg téged Sionból az Úr, hogy lásd Jeruzsálem boldogságát életed minden napján! és lásd meg fiaidnak fiait! Békesség legyen Izraelnek!

A gyermekek Isten kegyelmének az ajándékai, és boldogság a velük megtöltött tegez. A házaspároknak mindig nyitva kell lenniük az Isten által adott élet becses ajándéka előtt. A fogamzásgátlás, ami az emberi élet semmibevétele, vezetett az abortusz, az eutanázia és a csecsemőgyilkosságok borzasztó gonoszságához.


Jer 1,5
„Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára.”

A fogamzásgátlással Isten tervét és akaratát hiúsítjuk meg tudatosan, és előre megfontoltan.

Ter 18,13-14
Akkor Isten így szólt ábrahámhoz: „Miért nevet Sára és miért gondolja: Valóban szülni fogok még, jóllehet öreg vagyok? Van, ami az Úrnak lehetetlen? A jövő évben ez idő tájt újra eljövök hozzád és Sárának már fia lesz.”
Ter 21,1-2
Az Úr meglátogatta Sárát, ahogy megígérte, az Úr úgy tett Sárával, ahogy előre megmondta. Sára fogant , és fiút szült ábrahámnak öreg korában, abban az időben, amelyről Isten beszélt.
Ter 25,21
Izsák imádkozott az Úrhoz feleségéért, mert meddő volt. Az Úr meghallgatta, és felesége fogant.

Ter 29,31
Amikor az Úr látta, hogy Lea háttérbe szorul, megnyitotta méhét, Ráchel ellenben meddő maradt.
Ter 30,22
Isten megemlékezett Ráchelről. Isten meghallgatta és megnyitotta méhét.

Nem lehet véletlen, hogy az első három pátriárka, Ábrahám, Izsák és Jákob mind a terméketlenség átkától szenvedtek. Az átkot ádámra mérte ki, mint hitetlenségének és engedetlenségének következményét, ami tovább hullámzott a következő Isten és ember közötti szövetségig. Az emberiség így megtanulta, hogy csak az Úr az, aki életet adhat, és hogy az élet istentől jövő ajándék.

Oz 9,11
Mint a madár, elszáll Efraim dicsősége; nem lesz többé születés, terhesség, foganás.
Jer 18,21
Juttasd ezért fiaikat éhínségre, és hányd őket kardélre! Asszonyaik váljanak gyermektelenné és özveggyé, férjük haljon meg dögvészben, az ifjaikat meg járja át kard a harcban!

Isten megbünteti Izraelt azzal, hogy meggátolja a terhességet. A fogamzásgátlás egy átok, és a házaspárok, akik fogamzásgátlást alkalmaznak ugyanezen átok alá vetik saját magukat.

Mal 2,14
S azt kérdezitek: „Miért?” Azért, mert az úr a tanú közötted és ifjúkori feleséged között, akihez hűtlen lettél, noha ő volt a társad, a szövetséggel elkötelezett feleséged.

A házasság nem egy szerződés (amely a vagyon és a szolgáltatás puszta cseréje). A házasság egy szövetség, ami a személyek természetfeletti cseréjét jelenti. Ahogyan Isten is három személyben egy, úgy a férj és a feleség, akik egy testté válnak és új életet teremnek, hárman egyek. A házassági szeretet a Szentháromság visszatükröződése.

Mal 2,15
Nemde egy élete van annak, aki testből és lélekből áll? és mi a vágya ennek az egynek? Az, hogy utódai legyenek az Isten által. Tartsátok hát tiszteletben életeteket, és ne légy hűtlen ifjúkori feleségedhez.

Mi az Isten vágya? Isteni utódok. Mi a fogamzásgátlás? Egy szándékos cselekedet Isten akarata ellen. A fogamzásgátlással a házaspárok azt mondják, hogy „Isten akarhatja egy örök teremtmény megalkotását a mi frigyünkből, de mi nem akarjuk”. A fogamzásgátlás az egoizmus súlyos cselekedete.

Mt 19,5-6
és azt mondta: Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy test lesz a kettő? Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.”

Jézus azt mondja, hogy a férj és a feleség egy testté válnak. Ők többé már nem két test, hanem csak egy, ahogy Isten három személy, de mégis csak egy. Az igazi házassági szeretet kifejeződése visszahelyezi testünket és lelkünket Istenbe, és visszaállít bennünket az eredeti szűzi állapotba (a test és a lélek tökéletes egyesülése) Isten előtt.

Ef 5,31
„Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy test lesz.”

A fogamzásgátlás megakadályozza, hogy Isten által egyesüljön a házaspár. Ahogy Krisztus Egyház iránti szeretete önzetlen és szentségi, és a férj és feleség ezt az egységet tükrözi vissza, úgy a férj és a feleség egymás iránti szeretetének is önzetlennek és szentséginek kell lennie. Ez azt jelenti, hogy nyitott az új életre.

Iz 45,9-11
Perbe szállhat-e alkotójával a cserép a föld cserepei közül? Mondhatja-e az anyag megmunkálójának: „Mit csinálsz?” és a mű: „Milyen ügyetlen vagy!”? Jaj annak, aki azt mondja apjának: „Miért nemzel?” és az asszonynak: „Miért szülsz?” Ezt mondja az úr, Izrael Szentje és Teremtője: „Rátok tartozik-e, hogy gyermekeim jövője felől kérdezzetek, vagy hogy meghatározzátok: mit tegyen a kezem?

ApCsel 5,1-5
Egy Ananiás nevű ember feleségével, Szafirával együtt eladta az egyik földjét. Az árából felesége tudtával egy részt megtartott magának, s csak egy másik részt vitt el, és tett oda az apostolok lába elé. Péter azonban így szólt hozzá: „Ananiás, hogy csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akard csapni a Szentlelket, és a föld árának egy részét félretedd?” Hát nem a tied maradhatott volna, ha meg akartad tartani? Vagy ha eladtad, nem rendelkezhettél szabadon az árával? Miért vetemedtél ilyesmire? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek!” E szavak hallatára Ananiás összeesett és meghalt. Nagy félelem fogott el mindenkit, aki csak hallotta.

Ananiás és Szafira meghalt, mert az ajándék egy részét fenntartották maguknak. A termékenység az Isten ajándéka, és ebből nem lehet fenntartani magunknak részt.

 

Róm 1,26-27
Ezért szolgáltatta ki őket Isten a saját gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel. A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot. De meg is kapták tévelygésük megszolgált bérét.

A fogamzás lehetősége nélküli szexuális aktus bűnös. Az odaadó szeretet életadó szeretet, vagy a szeretet csak hazugság. A házasélet egyesítő és nemző elemeit soha sem lehet szétválasztani, vagy a házassági szeretetet szintén szétválasszuk, és Isten elhagyja a házasságot. A fogamzásgátlás gyűlölködést fejez ki az ember saját teste ellen, terméketlenséget akar a termékenység helyett, ami az egészséges test természetes jele.

1Kor 6,19-20
Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi? Nagy volt a váltságdíjatok! Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben!

A test a Szentlélek temploma. Tehát meg kell dicsőítenünk testünkben az Istent, ami csak úgy lehetséges, hogy nyitottak vagyunk az Ő akarata előtt.

1Kor 7,5
Ne tartózkodjatok egymástól, legföljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy azt imádsággal töltsétek. Azután térjetek vissza egymáshoz, nehogy a sátán megkísértsen benneteket, mivel nem tudtok megtartóztatásban élni.

Ez a vers a természetes családtervezés (TCsT) gyakorlatát támogatja, ami az egyetlen olyan módszer, amit a Katolikus Egyház engedélyez a hívőknek. A házaspárok közös elhatározással, megfelelően komoly indok mellett, tartózkodhatnak egymástól azokon a napokon, amikor a megtermékenyülés lehetősége fennáll, és csak a természet által adott terméketlen napokon élnek házaséletet. Az a jelentős különbség itt, hogy más fogamzásgátló módszer alkalmazásával a termékeny napokon, azaz, amikor Isten adhatna új életet, zárják el a fogamzás előtt az utat.

 

Ef 5,25
Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte,

Pál utasítja a férjeket, hogy úgy szeressék feleségeiket, mint Krisztus szerette az Egyházat, azáltal, hogy egész testüket nekik adják, és semmit sem tartanak vissza. A fogamzásgátlással a férjek ezt mondják a feleségüknek: „Szeretlek téged, kivéve a termékenységedet, és a tiéd vagyok, kivéve a termékenységemet.”. Ez a szeretet hazugság, mert önközpontú, és nem önátadó és életadó.

 

Ef 5,29-31
A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat. Mert tagjai vagyunk testének. „Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy test lesz.”
Fil 3,2
óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a kontár munkásoktól, óvakodjatok a megcsonkítottaktól.

A test megcsonkítása (pl. a fogamzás meggátlásának művi beavatkozása) súlyos bűn. Sok protestáns közösség elveti ezt a legalapvetőbb erkölcsi igazságot.

1Tim 2,15
Azáltal üdvözül, hogy vállalja az anyaságot, kitart a hitben, a szeretetben, a szegénységben és a tisztességben.

Az anyaság egy olyan „mű”, amely által az asszony üdvözülhet Isten kegyelméből. De csak, ha vállalja.

MTörv 22,13-21
Ha valaki feleségül vesz egy nőt, együtt él vele, de aztán megunja, hibákat fog rá és rossz hírbe hozza, mondván: „Elvettem ezt az asszonyt, de mikor magamhoz vettem, nem találtam érintetlennek”, a fiatalasszony apja és anyja mutassák be a fiatalasszony érintetlensége jeleit a város kapujánál a város véneinek. A fiatalasszony apja adja elő a város véneinek: „Feleségül adtam a lányomat ehhez az emberhez. De mert ráunt, hibákat fog rá, azt állítva, hogy nem találtam lányodat érintetlennek. De itt vannak lányom érintetlenségének jelei.” Ezzel terítsék a város vénei elé a lepedőt. Aztán a város vénei ragadják meg a házasembert és fenyítsék meg. Ezenkívül rójanak ki rá 100 ezüst sékel büntetést. Ezt a fiatalasszony apjának fizesse, mert rossz hírét költötte egy Izraelből való lánynak. S meg kell tartania az asszonyt, nem bocsáthatja el. Ha azonban igaznak bizonyul a dolog, és semmi jelét nem lelik a fiatalasszony érintetlenségének, vezessék a fiatalasszonyt az apai ház kapuja elé, s városának férfiai kövezzék agyon, mivel apja házában erkölcstelenséget űzve gyalázatos dolgot művelt Izraelben. Irtsd ki, ami gonosz, körödből!

Ezek a versek azt is mutatják, hogy Isten elítéli a házasság előtti nemi érintkezést. Isten teremtő szeretetének élő kifejeződése a férfi és a nő közötti szentségi házasságra van fenntartva.

Jel 9,21
nem tértek meg sem a gyilkosságból, sem a varázslatból , sem paráznaságukból, sem a lopásokból.
Jel 21,8
De a gyáváknak és a hitetleneknek, az elátkozottaknak, gyilkosoknak, paráznáknak, varázslóknak , bálványimádóknak és minden hazugnak osztályrésze a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz. Ez a második halál. (KNV)
Jel 22,15
Ki innen az ebekkel, a varázslókkal , a paráznákkal, a gyilkosokkal, a bálványimádókkal, és mindenkivel, aki a hazugságot szereti és cselekszi! (KNV)
Gal 5,20
bálványimádás, mágia, ellenségeskedés, viszálykodás, versengés, harag, veszekedés, széthúzás, szakadás, (KNV)

Ezek a versek említik a „varázslás” szót. A görög megfelelője a „pharmakeia”, amely magába foglalja a magzatelhajtó italok használatát, mint amilyenek a fogamzásgátló tabletták. Ez a "pharmakeia" halálos bűn. Ezenkívül a vegyi fogamzásgátlás nem szükségképpen csak a fogamzást akadályozza meg, hanem ténylegesen a gyermeket is megöli a méhben a fogamzás után. Megakadályozza, hogy a gyermek a méhfalra tapadjon. A fogamzásgátlás egy hazugság, amellyel milliókat vezetnek félre, de az Egyház nyitva tartja kapuit azon gyermekei számára is, akik eltévedtek az igazságtól.

(Fel)

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

(További idézetek várhatók Alexandriai Szent Kelementől, Hippolütosztól, Lactantiustól, a Nikeai Zsinattól, Szent Epiphaniosztól, Szent Ágostontól, Aranyszájú Szent Jánostól, Szent Jeromostól, Arles-i Szent Caesariustól)

Barnabás-levél, 10,8. (Kr. u. 74)

Méltán gyűlölte [Mózes] a menyétet is[Lev 11,29]. „Ne legyél olyan – mondta -, akik szájukkal követnek el tisztátalanságot a törvény ellen, ne is érintkezz olyanokkal, akik szájukkal tisztátalankodnak, romlott nőkkel, a menyét ugyanis a száján keresztül fogan.

Aranyszájú Szent János: Homíliák a Római levélhez, 24. (Kr. u. 391)

Az ilyen lakmározások szülik a gonosz vágyakat, a bujaságot, ilyen alkalmakkor hanyagoljátok el feleségeteket és tisztelettel veszitek körül a kéjnőket… Miért vetsz ottan, ahol a szántóföld azon van, hogy elpusztítsa a gyümölcsöt, ahol sok a terméketlenség, ahol szülés helyett halál van? Mert te nem engeded, hogy a kéjnő csak kéjnő maradjon, hanem gyilkossá is teszed. Látod, hogyan lesz a részegségből bujaság, a bujaságból házasságtörés, a házasságtörésből gyilkosság? Sőt még a gyilkosságnál is rosszabb. Nem is tudom minek nevezzem ezt. Mert nem szülöttet öl meg, hanem a születését akadályozza meg. Mit szólsz hozzá? Az Isten ajándékát veted meg, az ő törvényeivel dacolsz és ami átkot hoz rád, azt áldásnak fogod fel? Az életrekelés kincses házát az öldöklés kamrájává teszed és a nőt, aki gyermeknevelésre adatott, gyilkossá teszed? Mert hogy szeretőinek mindig rendelkezésére állhasson és kívánatos legyen és hogy több pénzt csikarjon ki, ettől sem riad vissza, és ezzel sok égő parazsat rak rá fejedre, mert igaz ugyan, hogy ő követte el a tettet, de te vagy az oka. Ez mind bálványozásra is vezet. Mert sok nő, hogy kegyben maradjon, varázsigéket, pogányízű áldozatokat, varázsitalokat és sok mást vesz igénybe. És mégis ennyi gyalázatosság után, gyilkosság, bálványozás után, sok ember előtt ez a dolog közömbösnek látszik, még sok házas ember előtt is.

(Fel)