Homoszexualitás

(Frissítve, átdolgozva, kibővítve: 2009. 10. 11.)

 

Tartalom

Isteni törvény

Ószövetség

A Szentírás újraértelmezése

Újszövetség

A természeti törvény

"Én így születtem"

A tíz százalékos érv

"Te csak egy homofób vagy!"

Meghívás a tisztaságra és/vagy a gyógyulásra

 

A Katolikus Egyház hivatalos tanítása a homoszexualitásról

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma

A Katolikus Egyház Katekizmusa

Tanítóhivatali megnyilatkozások

Egyházatyák a homoszexualitásról

Kapcsolódó anyagok

Élet, család és szexualitás - témák

 

Minden ember arra hivatott, hogy befogadja az istengyermekség ajándékát, azaz, hogy Isten gyermeke legyen a kegyelem által. Azonban ahhoz, hogy elfogadjuk ezt az ajándékot, a bűnt vissza kell utasítanunk, és ebbe beletartozik a homoszexuális viselkedés is. A Katolikus Egyház azt tanítja, hogy az ilyen cselekedetek minden esetben megsértik mind az isteni, mind a természetes törvényt.

A homoszexuális vágyak önmagukban azonban még nem bűnösek. Az embereknek számtalan és különféle bűnös vágyaik vannak, amelyeket nem tudnak közvetlenül kontroll alatt tartani, de ezek a vágyak addig nem válnak bűnné, ameddig meg nem cselekszik azokat, vagy amíg nem táplálják ezeket a vágyakat, úgy pl., hogy képzeletben szándékosan eljátsszák ezeknek a kiélését. A homoszexuális vágyakkal megkísértett emberek – csakúgy mint a helytelen heteroszexuális vágyakkal megkísértett emberek – nem követnek el bűnt akkor, ha csak rájuk törnek ezek a vágyak.

 

Isteni törvény

A Katolikus Egyházat szokták elítélni, amiért is az elítéli a homoszexualitást mint súlyosan bűnös cselekedetet, pedig a katolikusok semmi egyebet nem tesznek, mint ragaszkodnak ahhoz az isteni törvényhez, ami a Szentírásban is egyértelműen megjelenik. A homoszexuális aktivisták különféle – meglehetősen eredménytelen - kísérleteik ellenére, amellyel a Biblia túl egyértelmű szavait igyekeznek hatástalanítani, az Egyház a Bibliával együtt vallja, hogy a homoszexuális magatartást nem lehet jóváhagyni, és nem lehet természetes viselkedésként beállítani. Nézzük át sorjában, hogy mit tanít Isten a Szentírás lapjain az emberi szexualitásról és magáról a homoszexualitásról:

Ószövetség

A Teremtés könyvének első két fejezetében már jól láthatjuk, hogy a nemek méltósága kezdettől Isten belső egységét, teremtő erejét és Atyaságát tükrözi vissza. Isten férfit és nőt teremtett, hogy egy testté váljanak, ami a házastársi szeretet aktusában teljesedik be. Mindezt egészen kihangsúlyozza a Szentírás azzal, hogy Isten a teremtés elbeszélésében végig (összesen hétszer) azt mondja, hogy az, amit alkot az „jó” (Ter 1,4.10.12.19.21.25.31). Amikor azonban Isten rámutat arra, hogy az ember egyedül volt, akkor azt mondja: „nem jó” (2,18). Isten emiatt teremtette meg az asszonyt, „aki hozzá illő” (uo.). A férfi és a nő közössége tehát Isten tervéhez tartozik, összhangban az Ő természeti és természetfeletti törvényével. A Szentírás azt mondja, hogy Isten azért teremtette a férfit és a nőt, hogy közösségben élhessenek (Ter 2,22-24), amely a termékenységre nyitott házassági aktusban teljesedik be (ami egy férfi és egy nő között kell legyen). Ez a közösség a Szentháromság örökös közösségét is visszatükrözi, aki az embert a saját képére és hasonlatosságára teremtette, a férfi és a nő szeretetének pedig az ő teremtő szeretetének kell megfelelnie. (Ehhez lásd még: A fogamzásgátlás ellen)

A Szentírás végig ehhez az alapelvhez tartja magát, mert ez az Isten által megalkotott természetes közösség, és ezért vet el minden ezzel ellentétes közösséget, illetve nemi aktust: a homoszexualitást, a fogamzásgátlást, a házasságtörést, a paráznaságot, vagy a házasságon kívüli szexualitást.

A homoszexuális viselkedés ószövetségi elvetése jól ismert a Teremtés könyvének 19. fejezetében elbeszélt Szodoma és Gomorra sorsából. Két angyal álruhában meglátogatja Szodoma városát, akiket Lót a házába fogad. Az éjszaka alatt azonban a szodomai emberek azt követelik Lóttól, hogy adja át vendégeit homoszexuális kapcsolatra. Lót ezt visszautasítja, majd az angyalok megvakítják a szodomaiakat. Lót és családja elmenekül, és a várost elpusztítja a tűz, „mivel megsokasodott a jajkiáltás ellenük az Úr előtt” (Ter 19,13). Meg is történt az ítélet: „Isten kén- és tűzesőt bocsátott az égből Szodomára és Gomorrára.” (Ter 19,24).

A zsidó és a keresztény tudósok mindig is azt mondták, hogy a szodomaiak fő bűne – az, amiért Isten elpusztította a várost – a homoszexuális magatartás volt. A 19,5-ben a szodomiták az angyalokat férfiaknak nézik, és körbevéve Lót házát arra kérik őt, hogy hadd közösüljenek velük. Amikor bekiáltottak Lótnak, hogy „Hozd ki őket ide, hadd ismerjük meg őket!”, akkor a héber „megismerni” (jadah) szó szexuális kapcsolatot jelent. Így van ez pl. a Ter 4,25-ben is, ahol ez a szó az Ádám és Éva közötti szexuális kapcsolatra utal. Lót még két szűz leányát is felajánlotta a vendégek helyett, azonban a szodomai férfiak visszautasították ezt az ajánlatot, mert a homoszexuális szexet többre becsülték mint a heteroszexuálist (Ter 19,8-9). Ma azonban néhány homoszexuális aktivista és homoideológus azt a gondolatot terjeszti, miszerint Szodoma bűne pusztán a vendégszeretet megtagadása volt. Bár a vendégszeretet hiánya is bűn, azonban itt egyértelműen a szodomaiak homoszexuális magatartása váltotta ki Isten haragját, és emiatt rombolta le a várost. A továbbiakhoz csak meg kell néznünk a Szentírás saját értelmezését Szodoma bűnéről. A Ter 13,13 és 18,20-as versek azt mutatják, hogy a szodomiták igen gonoszak és bűnösök voltak már a „vendégszeretet hiányának” állítólagos bűne előtt is. Ez azért volt, mert a szodomiták homoszexuálisok voltak, és nem azért, mert nem szerették a vendégeket. Ezékiel azt mondja, hogy a szodomaiak „iszonyatos dolgot követtek el” (Ez 16,50), amely kifejezés a bűnös homoszexuális és heteroszexuális magatartásra utal. Bár Ezékiel valóban utal a vendégszeretet hiányára is, azt mondva, hogy a szodomaiak „nem gyámolították a szegényt és a nyomorultat” (Ez 16,49), így mind a homoszexuális tettek, mind a vendégszeretet hiánya hozzájárulhattak Szodoma lerombolásához, azonban az elsőnek, a jóval nagyobb bűnnek, az „iszonyatos dolognak” kellett lennie annak, ami kiváltotta végül az isteni haragot.

Csakugyan, Júdás apostol azt írja Szodomáról és Gomorráról, hogy „paráznák” (ekporneuszaszai) voltak, és „más test” (szarkosz heterasz) után jártak, ami a homoszexuális bűnükre utal, vagyis „kicsapongó életet éltek, és természetellenes gyönyöröket hajhásztak” (Júd 1,7). Júdás azt is megerősíti, hogy emiatt a szodomiták a pokolban vannak, azt mondva, hogy ugyanaz a sorsuk, mint a gonosz angyaloknak. Azt írja, hogy miként a gonosz angyalok a kárhozatra lettek ítélve, a szodomiták „hozzájuk hasonlóan” (hosz) kicsapongó életet éltek, és ezért az örök tűz büntetését szenvedik. Az „elszenvedni” (upekhouszai) egy jelen idejű melléknévi igenév, ami azt jelenti, hogy szenvedésük folyamatosan (jelenleg is) tart. (érdemes megfigyelni a világos polaritást azok között, akik üdvözülnek (5. vers) és akik kárhozatra jutnak (6-7.11.13. versek).)

Júdáshoz hasonlóan Péter apostol a 2Pét 2,6-8-ban szintén azt mondja, hogy a szodomiták a homoszexualitás miatt voltak bűnösök. Isten ugyanis „elvetemültségük” és „fajtalan életmódjuk” miatt vetette el őket, ami itt egyértelműen a szodomiták homoszexualitására utal. A görög „aszelgeia anasztrophesz” mint kéjvágyó magatartás megtalálható a Róm 13,13; Gal 5,19; Ef 4,19 és a Júd 4-ben is. Lót tanúja volt gonosz és fajtalan szexuális cselekedeteiknek „napról-napra”, tehát a szodomiták bűne mindennapos volt és általános. Péter szintén felfedi, hogy a szodomiták bűnük miatt a pokolban szenvednek, és összeveti a szodomiták büntetését a gonosz angyalok örökös büntetésével. Ahogy Isten nem kegyelmezett a vétkező angyaloknak sem, és a pokolra vetette őket, úgy a szodomitáknak sem kegyelmezett, hanem „pusztulással büntette, példát állítva azoknak, akik gonoszul fognak cselekedni”.

Emellett a szodomai incidens nem az egyetlen hely az Ószövetségben, amely a homoszexualitást érinti. A Leviták könyvében egy egyértelmű elítélést is találunk:

„Ne hálj férfival, úgy, ahogy asszonnyal szokás hálni, ez gyalázatos dolog… Ha valaki férfival hál együtt, úgy, ahogy asszonnyal szoktak együtt hálni, ez utálatosság, amelyben mindketten részesek, ezért meg kell halniuk, vérük visszahull rájuk.” (Lev 18,22; 20,13).

Isten tehát megparancsolja, hogy férfi ne háljon úgy férfival, ahogy asszonnyal szokás, ha megteszi, akkor ki kell közösíteni. Ez a természetfeletti halálra vonatkozik, ami az Istentől való teljes elszakadás. Így már a kezdeteknél kinyilatkoztatta Isten, hogy a homoszexuális cselekedet valósággal rendetlen, beteges és erkölcsileg bűnös cselekedet. A transzvesztita öltözködés szintén utálatosság az Úr előtt:

MTörv 22,5
A nők ne hordjanak férfiruhát, s a férfiak se női ruhát. Mert aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr, a te Istened szemében.

A Bírák könyvében ugyancsak találunk egy  – a szodomiták történetéhez hasonló – elbeszélést, amely során a homoszexualitást szintén bűnös cselekedetként mutatja be a Szentírás, nagyobb bűnnek, mint a nemi erőszakot.

„Míg erőt gyűjtöttek, a városbeli emberek - Béliál fiai - körülvették a házat, megzörgették az ajtót, és így szóltak az öregemberhez, a ház gazdájához: „Hozd ki az embert, aki betért házadba, hadd ismerjük meg.” Az ember azonban, a ház gazdája kiment, és így szólt hozzájuk: „Nem úgy van az, testvéreim, ne legyetek ilyen elvetemültek! Ez az ember betért házamba, ne kövessetek hát el ekkora aljasságot. Van egy érintetlen lányom, kihozom nektek, éljetek vissza vele és tegyetek úgy, ahogy jónak látjátok, de ezzel az emberrel ne kövessetek el ilyen aljasságot. Mivel ezek az emberek nem hallgattak rá, a levita fogta mellékfeleségét és kivitte nekik. Megismerték és erőszakot követtek el rajta egész éjszaka, egészen reggelig, hajnalban aztán elengedték.” (Bír 19,22-25)

A Szentírás a támadókat „Béliál fiainak” nevezi, ami a zsidóságban a nagymérvű, elvetemült gonoszságra utal, és a Sátán mellékneve (vö. MTörv 13,13; Náh 1,11; 2Kor 6,15). A levita inkább egyezik bele feleségének nemi erőszakába, mint a homoszexuális aktusba. A kisebbik rosszat választva.

 

A Szentírás újraértelmezése

Mindezeket figyelmen kívül hagyva néhány homoszexuális aktivista azzal érvel, hogy az Ószövetségből származó erkölcsi parancsolatokat elvethetjük ugyanúgy, mint ahogy néhány rituális követelményt is, mint pl. a sertéshús evésének tilalmát vagy a gyermekek körülmetélését, amelyek ma már nem kötelezőek. Az Ószövetségben jól megkülönböztethetőek olyan parancsolatok, amelyek a különböző rítusokat (körülmetélés, templomi szolgálat, étkezés, öltözködés, stb.) vagy az akkori jogrendszer egyes elemeit (jóbel-év, büntetésformák, elsőszülöttség, sógorházasság, stb.) szabályozzák, azoktól, amelyek kifejezetten erkölcsi törvények (Tízparancsolat, a felebarát iránti kötelességek, szexuális viselkedés, stb.). Ezek közül az ószövetségi rituális és jogi parancsok valóban nem egyértelműen általános érvényűek, viszont az erkölcsi parancsok mindenképpen azok maradtak. Isten különböző rituálékat adhat különböző időknek és kultúráknak, különböző jogrendszer épülhet ki különböző társadalmak vagy nemzetek számára, de Isten erkölcsi parancsai örök érvényűek és minden kultúrában, minden ember számára kötelezőek, és a Katolikus Egyház kezdettől fogva mindig is vallotta és megtartatta ezeket. (A protestánsok valóban nem ennyire következetesek, és több ószövetségi erkölcsi parancsolatot nem tartanak már meg. De hát ez az ő dolguk.)

A homoszexualitás kérdését nem tekinthetjük rituális vagy jogi kérdésnek, hanem egyértelműen erkölcsi megítélés alá tartozik, ezért az Ószövetségben erre vonatkozóan meghatározott parancsai ma is érvényesek, és azt a tényt, hogy a homoszexualitás erkölcsileg súlyosan rossz magatartás az is megerősíti, hogy az Újszövetség szintén határozottan elutasítja az ilyen viselkedést.

 

Az Újszövetség

Jézus

A „keresztény” homoideológusok egyik demagóg érveléséhez tartozik az az állítás, miszerint Jézus Krisztus egy szót sem szólt a homoszexualitásról, tehát el sem ítélte azt. Csakhogy, míg az valóban igaz, hogy Jézus kifejezetten sehol sem beszél erről a viselkedésről, azt már nem állíthatjuk, hogy el sem ítélte azt. Ez az érvelés ugyanis több okból is hibás és téves. Először is Jézus pl. az állatokkal való közösülésről sem beszél semmit, mégsem mondhatja senki, hogy nem ítéli el ezeket a tetteket, pláne, hogy helyeseli. Másodszor, bár kifejezetten nem kerül elő Jézusnál a homoszexualitás, viszont az Úr maga is megerősítette a szodomiták kárhozatát (vö. Mt 10,15; 11,23-24; Lk 10,12; 17,29), hiszen istensége révén Ő maga hozta az ítéletet.

Aztán Jézus ugyanúgy kötelezőnek jelentette ki a mózesi Törvényt, ami nem veszítheti el érvényét:

"Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt igen kicsinek fogják hívni a mennyek országában. Aki viszont megtartja és tanítja őket, az nagy lesz a mennyek országában." (Mt 5,17-19; vö. Lk 16,17)

Mindemellett Jézus a házasságot mindig egy férfi és egy nő közötti kapcsolatként írja le:

"Isten a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét.(Mk 10,6-9; vö. Mt 19,4-6)

Jézus tehát, miután rámutat a férfi és a nő megteremtésének céljára, megismétli a Teremtés könyvének rájuk vonatkozó sorait, miszerint a férj és a feleség lesz egy testté a házasságban, ami Isten egyesülését jelenti az emberiséggel az Egyház által. A homoszexuális párkapcsolat megtöri ezt az egységet, és amit Isten egybekötött, azt az ember szét akarja választani.

Az apostolok

Az apostolok sokkal világosabban elítélik a homoszexualitást. A Római levél első fejezetében Pál pl. Úgy jellemzi a homoszexuális embereket, mint akik elutasítják Isten elismerését és imádatát. Így ír Pál apostol:

„Ezért szolgáltatta ki őket Isten a saját gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel. A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot. De meg is kapták tévelygésük megszolgált bérét. Nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, az Isten is romlott eszükre hagyta hát őket, hogy alávaló tetteket vigyenek végbe… Bár fölismerték Isten rendelkezését, hogy aki effélét művel, méltó a halálra, mégis ilyeneket tesznek, sőt a tetteseknek még helyeselnek is.” (Róm 1,26-28.32).

Tehát Pál mindenféle homoszexuális cselekedetet elítél, kövesse el azt férfi vagy nő, és ezeket a homoszexuális tetteket gyalázatosnak, természetellenesnek, ocsmányságnak és szexuális eltévelyedésnek nevezi. Ugyanis ez ellentétes a természeti törvénnyel, az emberi szexualitásból eltávolítja az élet-adó jelleget, és egy önző, kéjhajhászó céllá degradálja. Isten azt akarja, hogy gyermekei tiszták és szentek legyenek, miként Ő is szent, de aki „effélét művel, méltó a halálra”, azaz halálos bűnben van.

Máshol is figyelmeztet Pál arra, hogy a homoszexuális magatartás az egyik olyan bűn, amely megfosztja az embert a mennytől:

„Vagy nem tudjátok, hogy az igazságtalanok nem részesülnek Isten országában? Ne ejtsétek tévedésbe önmagatokat: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem kéjencek, sem férfiakkal paráználkodó férfiak, sem tolvajok, sem kapzsik, sem iszákosak, sem átkozódók, sem rablók nem részesülnek Isten országában.” (1Kor 6,9-10, KNV).

A görög arszenokoitesz szó annyit jelent, hogy „férfiközösülés” vagy „férfi(ak közötti) nemi kapcsolat”. A görög „arszen” férfit jelent, a „koitesz” pedig nemi kapcsolatot. A szóösszetétel a Leviták könyvéből már említett két ószövetségi szakaszt (Lev 18,22; 20,13) visszhangozza, ahol a görög LXX fordításban ugyanez a két szó található meg, az utóbbiban közvetlenül egymás mellett: „Ha valaki férfival hál együtt, úgy, ahogy asszonnyal szoktak együtt hálni” Pál ugyanezt a szót használja az 1Tim 1,10-ben is:

„tudva, hogy az igazra nem vonatkozik törvény, hanem csak a gonoszokra, engedetlenekre, istentelenekre, bűnösökre, vétkesekre, szentségtelenekre, apagyilkosokra, anyagyilkosokra, gyilkosokra, paráznákra, férfiakkal fajtalankodókra, emberrablókra, hazugokra, hamisan esküvőkre, és arra, ami ezeken kívül még ellenkezik az egészséges tanítással, a boldog Isten dicsőségének rám bízott evangéliuma szerint." (1 Tim 1,9-11)

A homoszexualitás tehát Pál szerint is ellentétes az egészséges tanítással, ugyanúgy, ahogy a gonoszság, az engedetlenség, az istentelenség, vagy a szentségtelenség.

Megállapítható, hogy mind az Ószövetség, mind az Újszövetség azt tanítja, hogy a homoszexuális magatartás elfogadhatatlan. A homoszexuálisokat Isten a megtérésre hívja: le kell győzniük vágyaikat, és vagy tisztaságban kell leélniük életüket, vagy tenniük kell azért, hogy a vágyakat helyes mederbe tereljék. Fontos megjegyezni, hogy a homoszexuális vonzódás és hajlam, bár rendetlen és veszélyes, önmagában még nem bűn. Bűnössé akkor válik, amikor valaki kiéli a homoszexuális hajlamát. Azok, akiknek homoszexuális vágyaik vannak, még élhetnek Krisztushoz méltó, és Krisztusban teljes életet, ha szüzességben és tisztaságban maradnak úgy, hogy nem élik ki vágyaikat, vagy pedig helyes (természetes) párkapcsolatba kezdenek.

Ennek a magatartásnak az elutasítása tehát nem egy önkényes tiltás. Ez más parancsolatokhoz hasonlóan a természeti törvényben gyökerezik; abban a tervben, amit Isten épített az emberi természetbe.

(Fel)

 

A természeti törvény

Az emberek alapvetően rendelkeznek egy erkölcsi megérzéssel, amellyel meg tudják ítélni, hogy egy bizonyos magatartás azért helytelen, mert természetellenes. Ösztönösen tudjuk, hogy egy ember természetes szexpartnere egy másik ember, s nem pedig egy állat.

Ugyanez az érvelés vonatkozik a homoszexuális magatartásra is. A férfi természetes szexpartnere egy nő, és egy nő természetes szexpartnere egy férfi. Azaz az embereknek van egy olyan közös megérzése a homoszexualitásra, illetve a bestialitásra vonatkozóan, mely szerint ezek helytelenek, mert természetellenesek.

A természeti törvény érvelése az alapja csaknem az összes alapvető erkölcsi megítélésnek. Pl. mindegyik emberi lény méltósága és értéke természetesen foglalja magában azt, hogy az emberi élet szükségtelen elpusztítása, vagy a fizikai és az érzelmi fájdalom okozása erkölcstelen. Ebből származnak az olyan speciális erkölcsi alapok is, mint pl. a gyilkosság, az emberrablás, a csonkítás, a fizikai vagy érzelmi erőszak, stb. elfogadhatatlansága; sőt az emberi jogok szintén ezen az elven érvényesíthetőek, mert ezen alapulnak.

 

„én így születtem”

Sok homoszexuális úgy érvel, hogy ők nem úgy választották állapotukat, hanem ők így születtek, tehát nekik a homoszexuális magatartás a természetes.

Azonban, ha valamit nem úgy választottunk, az még nem jelenti azt, hogy az természetadta is. Több vágyunkra is magunk teszünk szert vagy megerősítjük őket a megszokás és a kondicionálás által, ahelyett, hogy azt tudatosan választanánk. Pl. az alkoholizmust senki sem úgy választja, hanem úgy szokik rá az italra. Ugyanígy, senki sem tehet szert alkoholista vágyra úgy, hogy tudatosan választja azokat (hanem csak úgy, ha újra és újra leissza magát), és ugyanígy senki sem kaphat rá a homoszexuális vágyakra választás által (csak úgy, ha homoszexuális fantáziálásokba vagy magatartásokba kezd).

Mivel a normális szexuális vágyak is nagyfokú kognitív kondicionálás eredményei az emberekben (nincs biológiai oka annak, hogy szexuálisan ingerlőnek tartunk bizonyos illatokat, ruhadarabokat vagy alsóneműket), tehát a legfurcsább az lenne, ha a homoszexuális vágyak nem hasonló fokú kognitív kondicionálás eredményei lennének.

Még ha van is genetikai hajlamosság a homoszexualitásra (erre nézve a kutatások nem meggyőzőek), a magatartás akkor is természetellenes marad, mivel a homoszexualitás akkor sem része az emberiség természetes rendjének. Nem tehetjük a homoszexuális viselkedést elfogadhatóvá, ahogy más elfogadhatatlannak tartott viselkedést sem tehetünk elfogadhatóvá csak azért, mert vannak rá genetikai hajlamosságok.

Pl. a tudományos kutatások kimutatták, hogy néhány ember örökletesen hajlamos az alkoholizmusra, de senki sem érvelne azzal, hogy emiatt ki kellene elégíteni ezeket a veleszületett ösztönöket azzal, hogy váljon alkoholistává. Az alkoholizmus egy nem elfogadott „életmód”, éppen úgy, ahogy a homoszexualitás. De ugyanez vonatkozik pl. a pedofíliára vagy pusztán az erőszakosságra is.

 

A tíz százalékos érv

A homoszexuális aktivisták gyakran azzal akarják igazolni a homoszexualitást, hogy azt állítják, hogy a népesség legalább tíz százaléka homoszexuális, ami azt is jelenti, hogy ezt egy általános, és ezért elfogadható viselkedésnek kell tartani.

Csakhogy nem minden általános magatartás lehet elfogadott, és még ha a népesség tíz százaléka homoszexuálisnak is születik, akkor sem igazol ez semmit. Az emberek száz százaléka az eredeti bűnben születik, és az ebből eredő vágyakkal. Ha ezek a vágyak az emberek tíz százalékánál a homoszexuális szokásokban nyilvánulnak meg, akkor mindez csak az eredendő bűn demográfiájáról nyújt információt.

Azonban még ez a tíz százalékos arányszám is hamis. Ez a számadat Alfred Kinsey 1948-as Sexual Behavior in the Human Male jelentéséből származik. A tanulmány azonban teljesen hibás volt, ahogy azt később számos szexuális magatartással foglalkozó pszichológus megállapította. Kinsey interjúalanyainak jókora részét elítélt bűnözők adták ki; 5300 emberből 1400-at (26%) szexuális bűncselekményért ítéltek el, és emellett prostituáltakat, valamint éjszakai bárokban lebzselőket kérdezett meg a szexuális viselkedéseikről – azaz egy olyan csoportot használt a kutatásainak alapjául, amelyre nem a normális szexuális viselkedés a jellemző.

Ezenkívül a 10%-os számba olyan embereket is belevettek, akik nem kifejezetten homoszexuálisok, hanem csak volt valamilyen homoszexuális tapasztalatuk életüknek valamelyik időszakában, majd azokat abbahagyták; azaz olyan emberek, akik átmentek egy teljes vagy részleges homoszexuális korszakon, de hosszú távon nem váltak homoszexuálissá. Kinsey kutatási módszerének kritikájához lásd: Dr. Judith Reisman - Edward Eichel: Kinsey, Sex, and Fraud. Lafayette, Louisiana: Lochinvar & Huntington House, 1990.

A jelenlegi és tudományosan sokkal megalapozottabb tanulmányok azt mutatják, hogy a világ népességének egy-két százaléka homoszexuális.

 

„Te csak egy homofób vagy!”

Azokat, akik a homoszexuális magatartással szembehelyezkednek, gyakran vádolják meg az ún. „homofóbiával”, azaz, hogy azért vannak ilyen véleményen, mert „félnek” a homoszexualitástól. Néha a vád odáig fajul, hogy azt állítják, hogy ugyanezek az emberek valószínűleg maguk is homoszexuálisok, és más homoszexuálisok elítélésével kompenzálják saját vágyaikat, hogy elrejtsék ezt a tényt még önmaguk elől is.

Ezek az érvek megkísérlik megszüntetni a racionális párbeszédet azáltal, hogy a középpontba a vita egyik résztvevőjét állítják. A másik fél érveit az ő valós vagy vélt tulajdonságára alapozva akarják elvetni. Ebben az esetben a feltételezett tulajdonság a homoszexuálisoktól való félelem.

Azokhoz a próbálkozásokhoz hasonlóan, amelyek el akarják kerülni a racionális párbeszédet, a homofóbia-érv egyáltalán nem érinti magát a lényeget. Még ha egy ember fél is a homoszexualitástól, ez egyáltalán nem csökkenti az érveket az ilyen viselkedés ellen. Az, hogy egy ember fél a fegyverektől, még nem érvényteleníti érveit a fegyverek ellen, sem az, ha valaki fél a katonai leszereléstől, még nem csökkenti érveit a leszerelés ellen. Az elvi alapokon álló véleménykülönbséget nem lehet fóbiának nevezni.

Továbbá a homofóbia-vád egyáltalán nem meggyőző. Azoknak az elsöprő többsége, akik szembehelyezkednek a homoszexuális viselkedéssel egyáltalán nem „félnek” a homoszexuálisoktól. A szembehelyezkedés nem azonos a félelemmel. Bárki ellenezhet valamit anélkül, hogy félne tőle, tehát értelmetlen az a próbálkozás, hogy valaki egy „Homofób!” sikollyal zárjon le egy ésszerű párbeszédet. Ez a próbálkozás csak arra való, hogy eltérítse a figyelmet azoktól az érvektől, amit valaki állít, és ráirányítsa arra, aki az érvet állítja, méghozzá úgy, hogy erkölcsileg támadja meg az illetőt.

 

Meghívás a tisztaságra és/vagy a gyógyulásra

A homoszexualitást támogató modern érvek tehát elégtelenek arra, hogy legyőzzék azokat a bizonyítékokat, miszerint a homoszexuális viselkedés szembeáll az isteni és a természetes törvénnyel, a Bibliával és az Egyházzal, amit a zsidóságon és kereszténységen belül (az iszlámról nem is beszélve) mindig is vallottak.

A Katolikus Egyház ezért azt tanítja, hogy „A hagyomány a Szentírásra támaszkodva - mely úgy mutatja be a homoszexuális kapcsolatokat, mint súlyos eltévelyedéseket - mindig vallotta, hogy „a homoszexuális cselekedetek belső természetük szerint rendetlenek”. Ellentétesek a természetes törvénnyel. A nemi aktusból kizárják az élet továbbadását. Nem az igazi érzelmi és szexuális komplementaritásból származnak. Nincs olyan eset, amikor jóváhagyhatók lennének.” (A Katolikus Egyház Katekizmusa, 2357.).

Mindazonáltal az Egyház azt is elismeri, hogy „[a homoszexualitás] pszichikai eredete nagyrészt föltáratlan… Nem elhanyagolható azon férfiak és nők száma, kiknek homoszexuális hajlama nagyon mélyen gyökerezik. E hajlam, mely objektíve rendetlen, többségük számára próbatétet jelent. Tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét. Az ilyen személyek arra hivatottak, hogy valósítsák meg életükben Isten akaratát, és amennyiben keresztények, egyesítsék az Úr keresztáldozatával az állapotukból adódó esetleges nehézségeket.
A homoszexuális emberek a tisztaságra kaptak meghívást. Az önuralom erényeivel, melyek nevelik a belső szabadságot, olykor az önzetlen barátság segítségével, imádsággal és szentségi kegyelemmel fokozatosan és kitartóan közeledhetnek és kell is közeledniük a keresztény tökéletességhez. (KEK 2357– 2359).

Pál vigasztalóan figyelmeztet bennünket: „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten hűséges, és nem engedni meg, hogy erőtökön felül szenvedjetek kísértést, hanem a kísértéssel együtt a szabadulást is megadja, hogy elviselhessétek.” (1Kor 10,13).

 

A legújabb pszichológiai kutatások eredményei ráadásul nagy fordulatot hozhatnak a homoszexualitás terén. Az Amerikai Pszichológiai Egyesület (American Psychological Association, APA) 2002-től kezdődően számos cikket és kutatási eredményt mutatott fel (pl. Dr. Warren Throckmortonét, amit Robert Perloff, az APA volt elnöke is támogat), amelyekből „az derül ki, hogy a nemi irányultság, melyet valaha változhatatlannak gondoltak, sokaknál nagyon rugalmas és egyeseknél a terápia, másoknál az egyházi szolgálat, megint másoknál spontán módon megváltozhat." ("Initial Empirical and Clinical Findings Concerning the Change Process for Ex-Gays" in: Professional Psychology: Research and Practice, 2002. június)

Tehát van az önmegtartóztatáson kívül is lehetősége egy homoszexuálisnak, ha vissza akar térni Istenhez és az emberiség természetes rendjéhez.

Külföldön már számos olyan (keresztény és nem keresztény) hely van, ahol azokat a homoszexuálisokat támogatják, akik tisztaságában akarnak élni. Ezek közül a legismertebb és legnagyobb tekintélyű a mind Amerikában, mind Európában működő National Association for Research & Therapy of Homosexuality (NARTH). Magyarországon sajnos még nincs ilyen csoport.

(Fel)

 

A Katolikus Egyház hivatalos tanítása a homoszexualitásról

 

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma

492. Melyek a tisztaság elleni főbb bűnök?

Vö. KEK 2351-2359; 2396

Súlyos bűnök a tisztaság ellen, mindegyik saját tárgya természetének megfelelően: a házasságtörés, a maszturbáció, a paráznaság, a pornográfia, a prostitúció, az erőszak, a homoszexuális cselekedetek. Ezek a bűnök mind a bujaság víciumának megnyilvánulásai. Amennyiben kiskorúakkal követik el, e cselekmények még súlyosabb merényletek testi és erkölcsi épségük ellen.

 

A Katolikus Egyház Katekizmusa

2357 A homoszexualitás olyan férfiak vagy nők közötti viszony, akik kizárólagosan vagy döntően saját nemük iránt éreznek szexuális vonzalmat. A századok folyamán és különböző kultúrákban nagyon eltérő formákat öltött. Pszichikai eredete nagyrészt föltáratlan. A hagyomány a Szentírásra támaszkodva --mely úgy mutatja be a homoszexuális kapcsolatokat, mint súlyos eltévelyedéseket [Vö. Ter 19,1--29; Róm 1,24--27; 1Kor 6,9--10; 1Tim 1,10.] -- mindig vallotta, hogy "a homoszexuális cselekedetek belső természetük szerint rendetlenek". [Hittani Kongregáció: Persona humana, 8.] Ellentétesek a természetes törvénnyel. A nemi aktusból kizárják az élet továbbadását. Nem az igazi érzelmi és szexuális komplementaritásból származnak. Nincs olyan eset, amikor jóváhagyhatók lennének.

2358 Nem elhanyagolható azon férfiak és nők száma, kiknek homoszexuális hajlama nagyon mélyen gyökerezik. E hajlam, mely objektíve rendetlen, többségük számára próbatétet jelent. Tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét. Az ilyen személyek arra hivatottak, hogy valósítsák meg életükben Isten akaratát, és amennyiben keresztények, egyesítsék az Úr keresztáldozatával az állapotukból adódó esetleges nehézségeket.

2359 A homoszexuális emberek a tisztaságra kaptak meghívást. Az önuralom erényeivel, melyek nevelik a belső szabadságot, olykor az önzetlen barátság segítségével, imádsággal és szentségi kegyelemmel fokozatosan és kitartóan közeledhetnek és kell is közeledniük a keresztény tökéletességhez.

(Fel)

Tanítóhivatali megnyilatkozások


VII. Sándor: 45 tétel, amelyet a Szent Offícium elítélt: A laxista erkölcsi tanítás tévedései (Kr. u. 1665) (DH 2044)

24. A bujaság (fiúszerelem), a szodomia (homoszexualitás) és a bestialitás (állatokkal való kéjelgés) végső soron ugyanaz a legaljasabb fajta bűn; és ezért elég azt mondani a gyónásban, hogy az ember bemocskolódott.

 


VI. Pál: A Hittani Kongregáció "Persona humana" nyilatkozata a szexuáletika néhány kérdéséről (Kr. u. 1975) (DH 4583)

8. Korunkban, a Tanítóhivatal folytonosan meglévő tanításával és a keresztény nép erkölcsi érzékével ellentétesen, egyesek - pszichológiai természetű előjelekkel kapcsolatban - kezdték engedékenyen megítélni, sőt teljesen fel is menteni bizonyos személyek homoszexuális viszonyait. ...
Ugyanis, a dolgok tárgyilagos erkölcsi rendje szerint, a homoszexuális kapcsolatok olyan cselekmények, amelyek a maguk szükséges és lényegi rendeltetésétől meg vannak fosztva. A Szentírás rossznak nyilvánítja mint súlyos eltévelyedéseket, sőt úgy vannak bemutatva, mint Isten elvetésének a gyászos következménye [Vö. Róm 1,24-27; 1Kor 6,10; 1Tim 1,10]. Az Isteni írásoknak ez a felfogása ugyan nem engedi meg, hogy arra következtessünk: mindazok, akik ebben az elferdülésben szenvednek, ebből az okból már személyes bűnben vannak; mindazonáltal tanúsítja, hogy a homoszexualitás cselekményei legsajátabb belső természetük szerint rendezetlenek, és soha semmi módon nem helyeselhetők.

 


II. János Pál: A Hittani Kongregáció Megfontolásai az azonos nemű személyek együttéléseinek törvényes elismertetésére irányuló törekvésekről (Kr.u. 2003)

 

(Fel)

 

Egyházatyák a homoszexualitásról

(További idézetek várhatók Alexandriai Szent Kelementől, Tertullianustól, Novatianustól, Szent Cipriántól, Arnóbiustól, Euszébiosztól, Nagy Szent Baszileiosztól, Aranyszájú Szent Jánostól)

 


Barnabás-levél, 10. (Kr. u. 74)

Azt akarja mondani, hogy ne legyél fajtalan, sem azokhoz hasonló… Annyit akar mondani, hogy ne legyél házasságtörő, sem fiúk meggyalázója, ne is légy hasonlatos azokhoz.

 


Szent Jusztinosz: I. Apológia, 27. (Kr. u. 151)

Mi, akik semmiféle igazságtalant vagy istentelent nem művelünk, azt tanultuk, hogy a csecsemők kitétele bűn; először is azért, mert úgy látjuk, hogy majdnem mindegyiket parázna célokra viszik el, nemcsak a lányokat, hanem a fiúkat is; és mint beszélik, ahogyan a régiek marhákat, kecskéket, juhokat és lovakat tartottak, úgy most gyermekeket nevelnek paráznaságra, így nőknek, hermafroditáknak meg más ocsmánykodásra nevelteknek egész hada áll készen a fajtalankodásra minden népnél… Vannak közöttük még olyanok is, akik nemcsak belőlük élnek istentelenül, gonoszul és tisztátalanul, de fiaikkal, rokonaikkal és testvéreikkel is ocsmányságot űznek. Akadnak olyanok is, akik feleségüket és gyermekeiket prostituálják, vagy köztudottan kéjvágyból férfiatlanítanak másokat, hogy ezek aztán az istenek Anyjának misztériumait végezzék.

 


Antióchiai Szent Theophilosz: Autolükoszhoz, 1,14 (Kr. u. 181)

Szíveskedj buzgalommal olvasni a prófétai írásokat, s akkor majd tisztán megmutatják az utat, melyen megmenekülhetsz az örök büntetéstől, s Isten örök javait nyerheted el… Akik jó tettek által kitartóan törekednek az enyészhetetlenségre, azokak örök életet, örömöt, ékét, nyugalmat ad majd, s olyan javaknak bőségét, miket szem nem látott, fül nem hallott, mberi szív föl nem fogott. A hitetlenekre azonban, kik az igazságot makacsul megvetik, s igazságtalanságnak hódolnak, telve vannak bujasággal, paráznasággal, fiúgyalázással, kapzsisággal, vétkes bálványimádással – rájuk harag és düh vár, gyötrelem és szorongattatás, s végül majd az örök tűzre jutnak.

 


Athénagorasz: Kérvény a keresztények ügyében, 34. (Kr. u. 186-190 között)

Mi, akik ilyenek vagyunk (hogy is mondhatok ilyen illetlenséget!), halljuk a közmondást: „a parázna meri tanítani a szemérmest”. Ők azok, akik a piacon álldogálnak és azt az ifjak számára a paráznaság és mindenféle szemérmetlen élvezet bordélyává teszik, nem tesznek kivételt még a férfiakkal sem, férfiak férfiakkal művelnek ocsmányságot, annál inkább gyalázzák meg mindenféleképpen, minél nemesebb és szebb formájú a testük, meggyalázva ezzel az Isten által teremtett szépséget.

 


Aranyszájú Szent János: Homíliák a Római levélhez, 4. (Kr. u. 391)

Miután az apostol előbb a nőket leckéztette meg, a férfiak ellen is kikel e szavakkal: "Hasonlóképpen a férfiak is elhagyván a természet szerint való élést az asszonnyal". (Róm 1,27) és valóban a legnagyobb romlottságnak a jele és mind a két nem rothadt voltát bizonyítja, amikor a férfi és nő ellenségekként állanak egymással szemben, pedig az isteni rendelés szerint a férfi a nő gyámolítója, a nő pedig a férfi segítőtársa. Figyeld csak meg, hogy milyen találón alkalmazza itt a szavait. Mert nem azt mondja, hogy egymást megszerették, vagy hogy vágyódtak egyik a másik után, hanem "Egymás iránt gerjedtek vágyra". Látod, hogy az egész a mohó vágy következménye, amely nem tud korlátai közt megmaradni? Mert minden, ami az isteni törvényeken túlteszi magát, különleges és természetellenes dolgok után vágyakozik…

Mikor azt hallottad, mondja továbbá az apostol, hogy gerjedtek, ne gondold, hogy ez a betegség csak a vágynak a következménye. Legtöbb esetben az ő könnyelműségükből, nemtörődömségükből fakadt, és ez lobbantotta lángra a vágyat is. Ugyancsak ezért nem használja a csábítás, vagy kerítés szavait sem, mint egyebütt, hanem azt mondja, hogy műveltek. A bűn náluk tudatos és szándékos cselekedetekben nyilvánult meg. Nem említ rendetlen vágyat sem, hanem teljes joggal ocsmányságot mond. Mert a természetet is meggyalázták, a törvényt is lábbal tiporták… Figyelj csak ide: A kettőnek egynek kellene lenni, értem a nőt és a férfit",mert -- úgymond az írás -- lesznek ketten egy testté". (Ter 2,24) Ezt tette a nemi ösztön, amely a két nemet egymáshoz kapcsolta. Ennek a természetes ösztönnek más irányt adott az ördög és elkülönítette a két nemet és az egy testből megint két testet csinált az Isten törvénye ellenére.
Mennyi könyv van kiváló bölcselőktől, amelyekben ez a betegség polgárjogot nyert. Mi azonban ennek ellenére sem tartjuk ezt rendes dolognak, sőt szánjuk és megkönnyezzük mindazokat, akik ilyen törvényt elfogadtak. Mert amit ledér nők engednek magukkal tenni, azt engedik ezek is. De ez utóbbi szánalmasabb dolog. Mert azoknak a nemi érintkezése, ha törvényellenes is, de természetes, ez pedig törvényellenes és természetellenes. Ha nem is volna pokol és nem fenyegetne büntetés, akkor is ez a bűn minden büntetésnél rosszabb. És ha azt mondod, hogy jól érzik magukat, ezzel azt is mondod, hogy nagyobb a bűnhődésük.

 


Szent Ágoston: Vallomások 3,8,15 (Kr. u. 400)

…a természetellenes bűnök mindenhol és mindig utálatosak és büntetnivalók, akárcsak a szodomabeliek bűnei. Még ha minden nép rákapna is e bűnökre, Isten törvénye a bűnösség ugyanazon okán fenyegetné valamennyit, mert Isten nem arra alkotta az embereket, hogy szodomai módon érintkezzenek egymással. A viszony ugyanis, amelyben Istenhez kell állnunk, súlyos sérelmet szenved, ha a természetet, az ő szerzeményét torz bujaság fertőzi.

(Fel)