www.depositum.hu - Katolikus Hitvédelem

A Mindenkor Szűz Mária

Mi a probléma?

(Fel)

Mit mond erről az Egyház?

A Katolikus Egyház Katekizmusa

496 A hit első megformulázásaitól kezdve [DS 10--64.] az Egyház vallotta, hogy Jézus egyedül a Szentlélek ereje által fogantatott Szűz Mária méhében, állítván ennek az eseménynek testi szempontját is: Jézus "férfi magva nélkül (...) a Szentlélektől fogantatott". [DS 503] Az egyházatyák a szűzi foganásban annak jelét látják, hogy Isten Fia valóban a miénkkel azonos emberi természetben jött el.

így mondja Antiochiai Szent Ignác (a 2. század elején): "Láttam (...), hogy teljes és szilárd hittel hisztek a mi Urunkban, aki valóban Dávid nemzetségéből való test szerint, [Vö. Róm 1,3.] Isten Fia Isten akarata és hatalma szerint, [Vö. Jn 1,13.] valóban Szűztől született; (...) Poncius Pilátus alatt (...) értünk testben valóban fölszögeztetett (...). Valóban szenvedett, mint ahogy valóban föl is támadt". [Antiochiai Szent Ignác: Szmirnaiakhoz írt levél, 1,2]

497 Az evangéliumi elbeszélések [Vö. Mt 1,18--25; Lk 1,26--38.] a szűzi foganást Isten -- minden emberi megértést és lehetőséget fölülmúló -- művének tekintik: [Vö. Lk 1,34.] "Aki benne fogantatott, a Szentlélektől van" (Mt 1,20), mondja az angyal Józsefnek Máriáról, az ő jegyeséről. Az Egyház ebben meglátja annak az ígéretnek a teljesedését, melyet Isten Izajás próféta által mondott: "íme, a szűz méhében fogan és fiút szül" (Iz 7,14), a görög szövegben Mt 1,23.

498 Néha bizonytalanságot keltett az, hogy a Márk-evangélium és az újszövetségi levelek semmit nem mondanak Mária szűzi foganásáról. Azt a kérdést is fölvetették, hogy nem legendáról vagy teológiai konstrukcióról van-e szó minden történetiség nélkül. Erre azt kell válaszolnunk: a szűzi foganásba vetett hit a nem keresztényeknél, mind a zsidóknál, mind a pogányoknál élénk tiltakozást, gúnyolódást és értetlenséget váltott ki: [Vö. Szent Jusztin: Dialógus a zsidó Trifónnal 66--67; Órigenész: Contra Celsum 1, 32; Uaz 1, 69; és mások.] Ez a hit tehát nem pogány mitológiából vagy a korabeli elképzelések átvételéből fakadt. Ennek az eseménynek az értelme csak olyan hit számára megközelíthető, mely "a misztériumok egymásközti kapcsolatában", [DS 3016.] Krisztus misztériumainak egészében -- megtestesülésétől a húsvétjáig -- szemléli azt. Már Antiochiai Szent Ignác tanúsítja ezt az összefüggést: "E világ fejedelme elől el volt rejtve Mária szüzessége és szülése, ugyanígy az Úr halála is: három hangosan kiáltó misztérium, melyek Isten csöndjében hangzottak el". [Antiochiai Szent Ignác: Efezusiaknak írt levél, 19,1; vö. 1Kor 2,8.]

499 A Mária szűzi anyaságába vetett hit mélyebb átgondolása vezette el az Egyházat Mária valóságos és örök szüzességének megvallására [Vö. II. Konstantinápolyi Zsinat, 8. sessio: 6. kánon: DS 427.] Isten emberré lett Fiának szülésében is. [Vö. DS 291; 294; 442; 503; 571; 1880.] Valójában Krisztus születése "(anyjának) szűzi érintetlenségét nem csökkentette, hanem megszentelte". [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 57.] Az Egyház liturgiája Máriát mint Aeiparthenoszt",örökké szüzet" ünnepli. [uo. 52.]

500 Ez ellen néha fölhozzák, hogy a Szentírásban szó van Jézus testvéreiről és nővéreiről. [Vö. Mk 3,31--35; 6,3; 1Kor 9,5; Gal 1,19.] Az Egyház mindig úgy értette ezeket a szentírási helyeket, hogy nem Szűz Mária további gyermekeiről van szó. Jakabot és Józsefet szintén Jézus testvéreinek nevezik (Mt 13,55), ők azonban egy másik Mária fiai, aki Jézus tanítványa volt [Vö. Mt 27,56.], és jelentőségteljesen "a másik Máriának" nevezik (Mt 28,1). Az Ószövetség közismert kifejezésmódjának megfelelően Jézus közeli rokonait jelenti a "testvérei" szó. [Vö. Ter 13,8; 14,16; 29,15 stb.]

501 Jézus Mária egyetlen fia. Mária lelki anyasága azonban [Vö. Jn 19,26--27; Jel 12,17.] kiterjed minden emberre, akinek megváltására Jézus eljött: "ő szülte a Fiút, akit Isten »elsőszülötté tett a sok testvér« (Róm 8,29), vagyis a hívők között, kiknek születésében és fölnevelésében anyai szeretettel működik közre". [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 63.]

502 A kinyilatkoztatás egészének összefüggésében a hívő látás fölfedezheti a titokzatos indokokat, melyek miatt Isten a maga üdvözítő tervében úgy akarta, hogy Fia szűztől szülessék. Ezek az indokok mind Krisztus személyét és megváltói küldetését, mind e küldetés Mária által minden emberre vonatkozó elfogadását érintik.

503 Mária szüzessége kinyilvánítja Isten abszolút kezdeményezését a megtestesülésben. Jézusnak nincs más Atyja, csak Isten. [Vö. Lk 2,48--49.] "Az ember miatt, akit magára vett, sohasem idegenedett el az Atyától (...). Egy és ugyanaz az Isten Fia és az ember Fia. Egytermészetű az Atyával Istensége szerint, és egytermészetű az Anyával embersége szerint; de mindkettőben az Atya tulajdon Fia." [Friauli Zsinat 796/97-ben: Symbolum: DS 619.]

504 Jézus azért fogantatott a Szentlélektől Szűz Mária méhében, mert ő az új ádám, [Vö. 1Kor 15,45.] aki megnyitja az új teremtést: "Az első ember a földből való, földi; a második ember a mennyből való" (1Kor 15,47). Krisztus emberségét fogantatásától kezdve betölti a Szentlélek, mert Isten "nem szűkmarkúan adja (neki) a Lelket" (Jn 3,34). Az "ő teljességéből" -- mely teljesség a megváltott emberiség Fejének sajátja [Vö. Kol 1,18.] -- "merítettünk mindnyájan kegyelmet kegyelemre halmozva" (Jn 1,16).

505 Jézus, az új Ádám szűzi fogantatásával indítja el a hit által a Szentlélekben fogadott gyermekek új születését. "Miként történik ez?" (Lk 1,34) [Vö. Jn 3,9.] Az isteni életben való részesedés "nem a vérből, nem a test ösztönéből, nem is a férfi akaratából, hanem Istenből való" (Jn 1,13). Ennek az életnek a befogadása szűzi módon történik, mert teljesen a Szentlélek ajándékozza az embernek. Az emberi hivatás jegyesi értelme Istennel kapcsolatban [Vö. 2Kor 11,2.] Mária szűzi anyaságában teljesül tökéletesen.

506 Mária szűz, mert szüzessége minden kétségtől mentes hitének [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 63.] és az Isten akarata iránti osztatlan odaadásának a jele. [Vö. 1Kor 7,34--35.] Hitének ajándéka, hogy az üdvözítő Anyja lesz: "Mária tehát boldogabb, amikor megfogan benne a Krisztusba vetett hit, mint amikor Krisztus testét foganja". [Szent Ágoston: De sancta virginitate 3, 3]

507 Mária egyszerre Szűz és Anya, mert előképe és legtökéletesebb megvalósulása az Egyháznak: [Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 63.] "Az Egyház (...) Isten igéjének hívő elfogadása által maga is Anya lesz: az igehirdetéssel és a keresztséggel ugyanis a Szentlélektől fogant és az Istenből született gyermekeket új és halhatatlan életre támasztja. És ő maga Szűz, aki jegyesének adott hűségét sértetlenül és tisztán őrzi." [uo. 64]

(Fel)

Tanítóhivatali megnyilatkozások

Szent I. Damasus: Töredékek keleti püspököknek írt levelekből (Kr. u. 374 körül) (DH 144)

Ugyanő megváltásunk végett a Szűz leszármazottja, hogy valóságos emberként szülessék meg azért a valóságos emberért, aki vétkezett.

Szalamiszi Szent Epiphaniosz: Ancoratus (hitvallás) (Kr. u. 374) (DH 44)

Hiszünk... az egy Úr Jézus Krisztusban... aki értünk emberekért és a mi üdvösségünkért leszállott és megtestesült, azaz teljesen épen született a Szentlélek által, a szent és mindenkor Szűz Máriából, emberré lett...

Az Athanasziosz-féle hitvallás (Kr. u. 373 előtt) (DH 46)

Hiszünk... az egy Úr Jézus Krisztusban... aki értünk emberekért és a mi üdvösségünért leszállott, megtestesült, emberré lett, azaz tökéletesen született a mindig szűz Máriából a Szentlélek által...

Nagy Szent I. Leó: A "Lectis dilectionis tuae" levél Flavianosz konstantinápolyi püspöknek (Kr. u. 449) (DH 291)

Ugyanő pedig, aki az örökkévaló Nemzőnek örökkévaló egyszülötte, "a Szentlélek erejéből és Szűz Máriától született"... Ő valóban fogantatott a Szentlélek erejéből a Szűzanya méhében, aki Őt szüzességének sértetlenségében hozta világra, ahogyan szüzességének sértetlenségében foganta.

Nagy Szent I. Leó: A "Licet per nostros" levél Kószi Julianushoz (Kr. u. 449) (DH 299)

Ugyanis az Úr test szerinti születése, noha van néhány sajátossága, amelyek révén az emberi állapot kezdeteit felülmúlja, - akár abban a tekintetben, hogy (a Szentlélek közreműködése által) egyedül Ő fogantatott és született egy sértetlen szűztől nem testi vágyból; akár abban a tekintetben, hogy az anyaméh úgy bocsátotta ki, hogy a termékeny szülés mellett a szüzesség is megmaradjon -, mégsem volt más természetű az Ő teste, mint a miénk...

Szent Hormisdas: Az "Inter ea quae" levél Iustinus császárnak (Kr. u. 521) (DH 368)

(10. fejezet) Az Isten Fiának pedig a sajátja, hogy... az utolsó időkben mint Ige testté legyen és közöttünk lakjék, úgy egyesítve a szent Szűz Mária, az Isten szülője testén belül, bármilyen elegyedés nélkül mindkét természetét, hogy aki az idők előtt Isten Fia volt, ember Fia lett, és ember módjára az időben megszületett, születvén az anyaméhet megnyitva, és az anya szüzességét meg nem szüntetve, hanem az istenség erejével fenntartva.
(11. fejezet) Az Isten születéséhez teljességgel méltó misztérium, hogy a szülést romlatlanságban őrizze meg az, aki tette, hog mag nélkül történjék a fogantatás; megőrizte, ami az Atyától volt, és szem elé állította azt, amit az anyától kapott.

Vigilius / II. Konstantinápolyi Zsinat: 8. Ülés: Kánonok (Kr. u. 553) (DH 422)

2. kánon. Ha valaki nem vallja, hogy Isten Igéjének két születése van, éspedig egy az idők előtt az Atyától idő nélkül és testetlenül, a másik pedig az utolsó napokban, amikor ugyanő leszállott az égből és megtestesülvén az Isten dicsőséges szent Szülőjétől, a mindenkor Szűz Máriából, belőle megszületett, az legyen kiközösítve.

I. Pelagius: "Fides Pelagii" (Kr. u. 557) (DH 442)

Hiszem és megvallom, hogy ebből a szent, legboldogabb és egyszubsztanciájú Háromságból egy személy, azaz a Fiú Istené... midőn a Boldogságos Szűz Máriára a Szentlélek leereszkedett és beárnyékolta őt a Magasságbeli erejével, ugyanazon Ige és Isten Fia a szent Szűz Mária méhébe észrevétlenül belépett, és az ő testéből való testtel egyesült, amelyet eszes és értelmes lélek hatott át; és nem előbb teremtetett a test, és utána még hozzájött az Isten Fia, hanem, amint írva van, "a bölcsesség házat épít magának" [Péld 9,1]. Egy pillanat, s a test kialakult a Szűz méhében, s ugyanaz a pillanat, s az Isten Igéjének a testévé lett, és ezért az Ige és a test természetének bármilyen cseréje vagy megváltozása nélkül lett az Isten Igéje és Fia emberré; mindkét természetben, az isteniben ti. és az emberiben, egy Krisztus Jézus, mint valóságos Isten és Ugyanő mint valóságos ember jött a világra, azaz megszületett, de az anyai szüzesség épségének nem ártva; mivel így Őt szűznek megmaradva szülte, amiként szűzként is foganta. Emiatt a legteljesebb igazsággal valljuk ugyanazt a Boldogságos Szűz Máriát Istenszülőnek: az Isten megtestesült Igéjét szülte ugyanis.

I. Honorius / IV. Toledói zsinat: Hitvallás (Kr. u. 633) (DH 485)

... maga a mi Urunk Jézus Krisztus... megtestesült ugyanis a Szentlélek erejéből és a dicsőséges szent Istenszülő Szűz Máriából, és egyedüliként megszületett tőle.

I. Honorius / VI. Toledói zsinat: A Háromságról és az Isten Fiáról, a megtestesült Megváltóról (Kr. u. 638) (DH 491)

A Fiú bűn nélkül való embert vett fel magába a Szent mindig Szűz Máriából, úgy hogy az Atya Isten Fia egyszersmind emberfia is...

Szent I. Márton / Lateráni zsinat: 5. Ülés: Kánonok (Kr. u. 649) (DH 502-504)

2. kánon. Ha valaki a szent atyák szerinti értelemben nem vallja kifejezetten és az igazságnak megfelelően, hogy a szent, egylényegű (szubsztanciájú) és tiszteletreméltó Háromságból maga az egy Ige-Isten alászállott az égből és megtestesült a Szentlélek erejéből és a mindig Szűz Máriából, és emberré lett... legyen elítélve.
3. kánon. Ha valaki a szent atyák szerinti értelemben nem vallja kifejezetten és az igazságnak megfelelően, hogy Isten Anyja, a szent és mindenkor szűz és szeplőtelen Mária, úgymint magát az Ige-Istent, aki az Atya-Istentől született az idő előtt különlegesen és igazán, az idők beteljesülésekor férfi magva nélkül foganta a Szentlélek erejéből és sérelem nélkül szülte, a szülés után is megmaradva sértetlenül a szüzességben, legyen elítélve.
4. kánon. ha valaki a szent Atyák szerinti értelemben nem vallja kifejezetten és az igazságnak megfelelően egyetlen Urunknak az Isten-Jézus Krisztusnak két születését, egyrészt az idők előtt valót Istentől és az Atyától testetlenül és öröktől fogva, másrészt a mindig Szűz Szent Máriából az idők beteljesülésekor test szerint... legyen elítélve.

Szent Agathón / Római zsinat: Az "Omnium bonorum spes" zsinati levél a császároknak (Kr. u. 680) (DH 547)

Megvalljuk az ugyanazon szent, egylényegű Háromságban az egy Ige-Istent, aki az idők előtt az Atyától született, az idők végén értünk és a mi üdvösségünkért leszállott a mennyekből, és megtestesült a Szentlélek erejéből, és a szent, szeplőtelen és mindig szűz dicsőséges Máriától, a mi Úrnőnktől, a valódi és sajátos Istenszülőtől; ti. belőle született és igazán emberré lett.

Szent I. Sergius / XVI. Toledói zsinat: Hitvallás (Kr. u. 693) (DH 571)

(19) Amint ugyanis a Szűz a fogantatás előtt birtokolta a szemérmes szüzességet, úgy szülés után sem érzékelte épségének semmilyen megromlását; mert szűzként fogant, szűzként szült, és a szülés után a romlatlan szüzességet megszakítatlanul megtartotta.

III. Ince / IV. Lateráni Zsinat: A katolikus hit (Kr. u. 1215) (DH 801)

Végül pedig a teljes Háromság közös műveként megtestesült Jézus Krisztus, Isten Egyszülött Fia, a mindenkor Szűz Máriától a Szentlélek közreműködésével fogantatva valóságos ember lett...

IV. Sixtus: A "Cum praeexcelsa" rendelkezés (Kr. u. 1477) (DH 1400)

[A mindenható Isten] gondviselése öröktől fogva tekintetbe vette ennek a Szűznek az alázatosságát, hogy kiengesztelje saját teremtőjével az első ember bukásából eredően örök halálra szánt emberi természetet, őt Egyszülöttének lakóhelyévé tette a Szentlélek előkészítésével, hogy tőle a mi halandó testünket népének megváltása érdekében magára vegye, és hogy mindazonáltal a szülés után szeplőtelen Szűz maradjon...

IV. Piusz: A "Cum quorumdam hominum" rendelkezés (Kr. u. 1555) (DH 1880)

Figyelmeztetni [óhajtván] mindenkit külön-külön és együttesen, aki eddig azt állította, tanította vagy hitte, hogy ... a mi Urunk ... nem a Szentlélektől, hanem mint a többi emberek, József magvából fogantatott test szerint a boldogságos és mindenkor Szűz Mária méhében ... vagy hogy ugyanaz a Boldogságos Szűz Mária nem igazi Istenanya, és nem maradt meg mindig állhatatosan az érintetlen szüzességben, ti. a szülés előtt, a szülésben és a szülés után örökösen, azt a mindenható Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, apostoli tekintélyünk alapján határozottan kérjük és intjük...

VI. Pál / II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium (Kr. u. 1964) (DH 4172)

52. A végtelenül jóságos és bölcs Isten beteljesíteni akarván a világ megváltását",amikor elérkezett az idők teljessége, elküldte a Fiát, aki asszonytól született..., hogy a fogadott fiúságot elnyerjük" (Gal 4,4--5). "Aki értünk emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből, megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától."[172] Az üdvösségnek ez a isteni misztériuma az Egyházban nyilvánul meg előttünk és folytatódik, melyet az Úr a saját testeként alapított. Benne a hívők egybenőnek Krisztussal, a fővel, és közösségben vannak összes szentjével; következésképp tisztelettel kell megemlékezniük "elsősorban a dicsőséges, mindenkor szűz Máriáról, Istenünknek és Urunknak, Jézus Krisztusnak édesanyjáról" is.

II. János Pál: A "Mulieris dignitatem" apostoli buzdítás (Kr. u. 1988) (DH 4836)

20. ... A nőtlenség a mennyek országáért nem csupán szabad elhatározás gyümölcse az ember részéről, hanem Isten különleges kegyelme is, aki egy meghatározott személyt házasságon kívüli életre szólít. A cölibátus Isten eljövendő országának különleges jele... Ez az új tudat először Máriában mutatkozott meg, amikor megkérdezi az angyaltól: "Hogyan történik ez, hiszen férfit nem ismerek?" [Lk 1,34]. Bár a Szentírás szerint "jegyese volt egy József nevű férfinak" [Lk 1,27], Mária határozottan kitartott fogadott szüzessége mellett, és a kizárólag "a Magasságbeli erejének" köszönhető anyaság a Szentlélek reá szállásának gyümölcse [vö. Lk 1,35]. Ez az isteni anyaság tehát nem Izrael asszonyainak emberi várakozására adott válasz: Isten ajándékaként adatik Máriának.

(Fel)

Mit mond erről a Biblia?

Jézus „testvérei”

"Adelfosz"

A protestánsok egyik érve Mária örökös szüzessége ellen az, hogy szerintük a Szentírás azt állítja, hogy Jézusnak „testvérei” voltak, tehát Mária több gyermeknek is életet adott. Nézzük át ennek az érvelésnek a súlyos következetlenségeit!

Egyrészről a testvér szó a görög, a héber, valamint az arám nyelvben nem jelent kizárólag édestestvért. Ugyanezzel a szóval hívták az unokatestvéreket (az arám, ill. a héber nyelvben nincs is külön szó az unokatestvérre), de egyáltalán minden közelebbi és távolabbi rokont is, sőt, még az egy nemzetből, vagy egy vallási közösségből származó embertársakat is (ez utóbbi a magyarban, de több más nyelvben is így van). Tehát a katolikusok azt állítják, hogy amikor Jézus testvéreiről van szó a Bibliában, akkor ezek az Úr unokatestvérei, méghozzá valószínűleg másodunokatestvérei. A protestánsok erre azt szokták mondani, hogy a görög nyelvben viszont van külön szó az unokatestvér megjelölésére, ez az „anepsziosz” szó, ami valóban csak unokatestvért jelent, tehát - kérdezik ők - miért nem ezt a szót használja a Szentírás, amikor Jézus testvéreiről van szó. Ez a szó a Septuagintában, és az Újszövetségben csak egyszer-egyszer fordul elő (Szám 36,11; Kol 4,10). Amikor Jézus „testvéreiről” van szó az evangéliumokban, akkor viszont az „adelfosz” szó szerepel. Azonban abból, hogy van külön szó az unokatestvér szóra a görög nyelvben, még egyáltalán nem következik az, hogy az adelfosz szó csak édestestvért jelenthet! Egyszerűbb dolga lenne az embernek, ha elég lenne rámutatni egy görög szótárra, ahonnan ez egyértelműen kiderül, ám bizonyítsuk a Bibliából is, hogy mindenki meg legyen elégedve. Ráadásul a Szentírás se homályosabb e tárgyban:

Vessünk tehát egy pillantást az Ószövetség görög fordítására, a Septuagintára, s akkor világosan kiderül, hogy „adelfosz”-nak hívja pl. Ábrahám Lótot (Ter 13,8; 14,14.16), pedig ők unokatestvérek voltak (Ter 11,26-28).

Ter 13,8
Ezért ábrám így szólt Lóthoz: „Ne legyen vita köztem és közted, pásztoraim és pásztoraid között, hiszen testvérek vagyunk.
Ter 14,14
Amikor ábrám meghallotta ezt, azt ugyanis, hogy a testvére, Lót fogságba esett, felsorakoztatta háromszáztizennyolc nála született, ügyes rabszolgáját, és utánukment Dánig. (KNV)
Ter 14,16
Visszahozta az egész vagyont és Lótot, a testvérét vagyonával együtt, valamint az asszonyokat és a népet. (KNV)

Ter 11,26-27
Terach 70 éves korában nemzette ábrámot, Nachort és Háránt. Terach utódai ezek: Terach nemzette ábrámot, Nachort és Háránt. Hárán fia Lót volt.

(A Magyar Bibliatársulat fordítása is itt Lótra értelemszerűen az unokaöccs szót használja, pedig a héber „ách” szót, ami az adelfosz görög szó megfelelője, máshol testvérnek fordítja.)

Aztán nézzünk meg további példákat, a teljesség igénye nélkül, ahol a Septuaginta a héber „ách” szó fordításaként nem az anepsziosz szót használja, pedig unokatestvérekről, vagy távolabbi rokonokról van szó a szövegben:

Ter 24,15. 47-48
Még be sem fejezte magában ezeket a szavakat, amikor íme, korsóval a vállán kijött Rebekka, annak a Bátuelnek a lánya, akit Melka, Náchornak, Ábrahám fivérének a felesége szült… Erre megkérdeztem: Kinek a lánya vagy? Azt felelte: „Bátuel lánya vagyok, Náchornak azé a fiáé, akit Melka szült neki.” Erre a függőket rátéve felékesítettem az arcát, karjára pedig ráhúztam a karkötőket.Aztán arcra borultam az Úr előtt, és áldottam az Urat, az én uramnak, Ábrahámnak Istenét, aki a helyes úton vezérelt engem, hogy uram testvérének („ách”, ill. „adelfosz”) lányát vigyem feleségül a fiának. (KNV)

Ter 29,12
Majd Jákob elbeszélte Ráchelnek, hogy ő apjának rokona („ách”, ill. „adelfosz”), mégpedig Rebekka fia. Az elsietett, és megvitte a hírt apjának.
Ter 29,15
Lábán így szólt Jákobhoz: „Ingyen akarsz nekem szolgálni, mivel rokonom („ách”, ill. „adelfosz”) vagy? Mondd meg, mi legyen a béred?”

Ter 31,23
Maga mellé vette rokonait („ách”, ill. „adelfosz”), hétnapi úton üldözte, és a Gileád-hegynél utolérte.

MTörv 23,8
Az edomitát ne utáld, mert testvéred. S ne utáld az egyiptomit sem, mert az országában éltél, idegenként.

2Kir 10,12-14
Akkor elindult, és elment Szamariába. Amikor útközben a pásztorok Bet-Ekedjébe ért, találkozott Júda királyának, Achaszjának a testvéreivel. Megkérdezte tőlük: „Kik vagytok?” „Achaszja testvérei vagyunk! - felelték -, s a király fiait meg a királyné fiait megyünk meglátogatni.” Erre megparancsolta: „Fogjátok el őket élve!” S élve fogták el őket, aztán a Bet-Eked ciszternájánál lemészárolta őket; szám szerint negyvenketten voltak, s nem maradt közülük egy sem élve.

1Krón 9,6
Zerách fiai közül: Jeuel és testvérei, hatszázkilencvenen.

1Krón 15,5-10.12
Kehát fia közül a vezetőt, Urielt, továbbá testvéreit, 120-at. Merári fiai közül a vezetőt, Azaját és testvéreit, 220-at. Gerson fiai közül a vezetőt, Joelt és testvéreit, 130-at. Elicafán fiai közül a vezetőt, Semaját és testvéreit, 200-at. Hebron fiai közül a vezetőt, Elielt és testvéreit, 80-at. Uziel fiai közül a vezetőt, Aminadabot és testvéreit, 112-t… így szólt hozzájuk: „Ti vagytok a leviták családfői. Szentelődjetek meg és szenteljétek meg testvéreiteket, és hozzátok ide az Úrnak, Izrael Istenének a ládáját, arra a helyre, amelyet készítettem.

1Krón 23,21-22
Merári fiai: Machli és Musi. Machli fiai: Eleazár és Kis. Eleazár fiú nélkül halt meg, csak lányai voltak. Ezek testvéreikhez, Kisnek a fiaihoz mentek férjhez.

Neh 5,7
Megfontoltam a dolgot, és megdorgáltam az előkelőket és az elöljárókat. így szóltam hozzájuk: „Milyen terhet raktok testvéretekre!” Majd népes gyűlést hívtam össze ellenük

Jer 34,9
Mindenkinek föl kellett szabadítania héber rabszolgáját, akár férfi volt, akár nő. Mert senki sem tarthatta rabszolgasorsban júdai testvérét.

ám 1,9
Ezt mondja az Úr: Tírusznak három, sőt négy bűne miatt nem változtatom meg szándékomat. Mivel az egész lakosságot foglyul ejtve kiszolgáltatta Edomnak, és nem emlékezett meg a testvéri szövetségről

Aztán nézzük meg az Újszövetséget!

Jn 19,25
Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna.

Itt Jézus anyjának nővérének a neve: Mária. A nővér szó az adelfos nőnemű párjával van írva (adelfé). Hogyan lehet egy családban két testvérnek ugyanazon Mária nevet adni? Itt is az adelfé unokatestvért jelöl.

Nézzünk további, szintén csak kiragadott példákat, ahol az adelfosz szót más értelemben használják, mint édestestvért:

Lk 22,32
De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet.

ApCsel 1,13-15
Amint megérkeztek, fölmentek az emeleti terembe, ahol együtt szoktak lenni: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Alfeus fia, Jakab, a buzgó Simon és Jakab testvére, Júdás. Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt. Ezekben a napokban a testvérek körében - mintegy százhúszan lehettek együtt - Péter szólásra emelkedett:

ApCsel 7,26
Másnap akkor jelent meg köztük, amikor épp verekedtek. Össze akarta őket békíteni: Emberek, ti testvérek vagytok! Miért bántalmazzátok egymást?

ApCsel 11,1
Az apostolok és a júdeai testvérek megtudták, hogy a pogányok is elfogadták az Isten szavát.

(vö. még: ApCsel 13,15.38; 15,3.23.32; 28,17.21)

Róm 9,3
Hiszen azt kívánnám, hogy magam legyek átkozottként távol Krisztustól testvéreimért, test szerint való rokonaimért

Itt Pál szinonimaként használja az adelfosz, és a szüngenész (= rokon) szavakat.

Megállapíthatjuk, hogy tehát mind a Septuaginta, mind az Újszövetség az adelfosz szót tágabb értelemben érti. Akkor miért kellene akkor kivételt tenni, amikor Jézus adelfosz-airól, azaz "testvéreiről" van szó?

Aztán menjünk tovább! Nézzük meg azt a szöveget, amire a protestáns testvéreink hivatkozni szoktak!

Mk 6,3
Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? S ugye, nővérei is itt élnek közöttünk?" és megbotránkoztak rajta.
Mt 13,55
Nem az ácsnak a fia? Nem Mária az anyja, nem Jakab, József, Simon és Júdás a testvérei?

Ha ezt összevetjük a Mk 15,40. 47-tel, és a Mt 27,56-tal, akkor egyből világossá válik, hogy itt Jézus unokatestvéreiről van szó.

Mk 15,40
Asszonyok is álltak ott, és messziről nézték, mi történik. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, az ifjabb Jakab és József anyja és Szalómé.

Mk 15,47
Mária Magdolna és Mária, József anyja pedig látták, hogy hová temette.

Mt 27,56
Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak az anyja.

Az egyértelmű, hogy itt nem Jézus anyjáról van szó, hanem egy másik Máriáról.
Jakab és József együtt említése erősen valószínűsíti, hogy ugyanarról a Jakabról és Józsefről van szó, mint a Mk 6,3, ill. Mt 13,55-ben. Ugyanis, ha nem így lenne, akkor mindkét evangélistának valami megkülönböztető jelzéssel kellett volna ellátnia őket, hogy az ugyanazon evangéliumban megemlített két nevet ne lehessen összekeverni. Arról nem is beszélve, hogy két testvérpár, akiknek ugyanazon neve van (Jakab és József), és még anyjuk neve is egyforma, elég különös lenne.

Ez a Mária tehát Jézus anyjának a rokona volt:

Mt 27,61
Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben.
Mt 28,1
Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt.
Jn 19,25
Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna.

Tehát, ebből következően Jakab és József Jézus unokatestvérei voltak. Ezt a korai keresztény hagyomány (pl. Hégeszipposz, Euszébiosz) is egyértelműen alátámasztja. A Mk 6,3 testvérnek (adelfos-nak) mondja őket. Miért? Azért, mert az adelfos görög szó unokatestvért is jelent. A Septuagintában, mint már írtam, rengeteg példát találunk erre. Ha figyelembe vesszük az evangéliumok szövegkörnyezetét, akkor pedig egyértelműen kiderül, hogy Jézusnak nincsenek édestestvérei, hanem csakis unokatestvérei.

Továbbá Jézus mindenképpen az első gyermeke volt Máriának, ez egyértelműen kiderül a Bibliából:

Lk 2,7
Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.

Tehát, ha voltak is Jézusnak testvérei, akkor ők nála fiatalabbak voltak. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy amikor Jézus 12 éves volt, s a családjával felment Jeruzsálembe, még csak hárman voltak, akkor azt kell mondanunk, hogy ha fel is tételezzük, hogy vannak testvérei, akkor minimum 12 évvel fiatalabbak kellenek, hogy legyenek Jézusnál.

Lk 2,41-42
Szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint.
Lk 2,48
Amikor meglátták, csodálkoztak. Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? íme, atyád és én szomorúan kerestünk.”

Arra is figyeljünk, hogy a Szentírás azt mondja, hogy „szülei minden évben felmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére”. Azaz Mária is, pedig az asszonyoknak nem volt kötelező az évi zarándoklat. Ha Mária Jézus után még megszülte volna Jakabot, Józsefet, Simont, Júdást, és még legalább 2 leánygyermeket, azaz minimum még 6 gyermeket, akkor vajon hogyan tudott volna felmenni minden évben Jeruzsálembe, ráadásul mindig pont a Húsvét ünnepnapjára??? Kb. 100 km-t kell gyalogolni, hogy valaki Názáretből felmenjen Jeruzsálembe, ráadásul 500 méter szintkülönbség van a két pont között, aztán pedig vissza. Ez képtelenség lenne. Mária csak úgy tudott minden évben felmenni az ünnepre, hogy több gyermeke nem volt, csak Jézus.

Nézzünk meg még néhány szentírási verset, ahol Jézus "testvéreiről" van szó:

Jn 7,3-5
Ezért testvérei így szóltak hozzá: „Kelj útra, és menj el Júdeába, hogy tanítványaid is lássák tetteidet. Hisz senki sem működik titokban, ha azt akarja, hogy tudomást szerezzenek róla. Ha képes vagy ilyenekre, akkor lépj a világ színe elé.” Testvérei sem hittek ugyanis benne.

Mk 3,21
Amikor övéi ezt meghallották, mentek, hogy megfogják, mert azt mondták, hogy megzavarodott.
Mk 3,31
Ekkor az anyja és a testvérei odajöttek, és kint megállva üzentek neki, és hívták őt. (KNV)

A zsidó társadalomban hogyan viselkedhetnének így az idősebb testvérrel a nála min. 12 évvel fiatalabb öcsikéi, hogy őt gúnyosan "bölcs" tanácsokkal látják el (Jn 7,3-5), sőt véget akarnak vetni nyilvános működésének (Mk 3,21.31)? Ez teljesen elképzelhetetlen. Az elsőszülött fiúnak a tekintélye majdhogynem annyit ért, mint a családfőé. Így Jézussal csak az idősebb testvérei beszélhettek volna, ergo csak idősebb rokonai, unokatestvérei.

Aztán nézzük csak meg még egyszer a Mk 6,3-at!

Mk 6,3
Nem az ács ez, Máriá(nak a) fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? S ugye, nővérei is itt élnek közöttünk?" és megbotránkoztak rajta.

Görögül:

o uiósz tész Mariasz

Tehát "o uiósz" Máriának a fia. Ha több fia lett volna Máriának, akkor úgy kellene állnia a szövegben, hogy "Máriának egy(ik) fia", azaz határozott névelő nélkül kellett volna visszaadnia az evangélistának (a görögben nincs határozatlan névelő). Azaz a szöveg itt azt sugallja, hogy Jézus Máriának a fia, és "testvérei" Jakab, József stb., de ők már nem Máriának a fiai.

(Fel)

Az "elsőszülött"

Egy másik protestáns érv a Lk 2,7-hez kapcsolódik:

Lk 2,7
Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.

Az elsőszülött (prótotokosz) - mondják az örök szüzesség kritikusai - azt jelenti, hogy további gyermekekre kell következtetni, hiszen elsőszülött.

Ez nem így van. Nemcsak az akkori időben, hanem most se. Először is a prótotokosz szóösszetétel első tagja a prótosz sorszámnév esetében, mint a többi nyelvekben is általában, nem kell arra gondolni, hogy az elsőt mindig követi egy második is. Egy magyar nyelvű példa: "odaadom az első koldusnak". Nézzünk meg néhány szentírási példát is a prótosz-szal:

Mt 17,27
De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot, és az első halat, amely ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját, találsz benne egy sztátért. Vedd ki és add nekik oda értem és érted!”

Lk 2,2
Ez az első összeírás Quirinius, Szíria helytartója alatt volt.

De ha egy nőgyógyász felvesz egy asszonyt pácienei közé, aki az első gyermekét várja, akkor is azt írja a kartotékjába: primipara, azaz elsőszülő. Ebből sem következik az, hogy az asszonynak lesz ezekután még több gyermeke is.

A XX. század elején találtak egy ókori görög sírt Tel el Yaoudieh mellett, amelyen a következő felirat volt:

"Elsőszülött (prótotokosz) gyermekem fájdalmas szülése oly végzetet hozott, hogy az életem végetért."

Egy ugyanilyen sírfeliratot találtak Leontopolisnál is. (vö."Biblical Archaeology Review," Sept/Oct, 1992, p. 56.)

Ezek a példák egyértelműen demonstrálják, hogy az elsőszülött nem tételez fel további gyermeket.

Szám 26,29 (vö. skk)
Manasszétól származott Mákir, ettől a mákiriták nemzetsége. Mákir nemzette Gileádot, ettől származott a gileádiak nemzetsége;
Józs 17,1
A sorsvetés Manasszéra esett, mivel ő volt József elsőszülötte. Manassze elsőszülöttének és Gileád apjának, Machirnak Gileád földje és Básán jutott osztályrészül, mint vitéz harcost ez illette meg.

Manasszénak csak egyetlen gyermeke volt Machir, a Józs 17,1-ben mégis elsőszülöttként szerepel.

A prótotokosz szó, ami a héber „bekor” megfelelője, egyszerűen azt a gyermeket jelenti, aki megnyitja az anyja méhét. Ám ebből nem következik az, hogy kell legyen több gyermek is az első után.

Kiv 13,2
„Szentelj nekem minden elsőszülöttet. Ami Izraelben anyja méhét megnyitja - akár ember, akár állat -, az mind az enyém.”
Kiv 13,12
akkor majd szenteld mindazt az Úrnak, ami az anyja méhét megnyitja. Az állatok elsőszülöttei közül is a hímnemű az Úré.
Kiv 34,20
A szamár elsőszülöttét váltsd meg egy bárányon, ha nem váltod meg, öld meg. Fiaid közül az elsőszülöttet meg kell váltanod. Ne jelenj meg előttem üres kézzel.

A fenti idézetekből az is következik, hogy az Úrnak szentelt elsőszülött akkor is elsőszülött, ha egyedüli gyermeke lesz szüleinek, hiszen akkor is Istennek kell szentelni, illetve meg kell váltani. A szülők úgy viszik a papok elé a gyermeket, hogy ő az elsőszülött, akkor is, ha több gyermek nem lesz.

Zak 12,10
és kiöntöm Dávid házára és Jeruzsálem lakóira az irgalom és az imádság lelkét; és ők majd rámtekintenek. Akit átdöftek, azt megsiratják majd ők oly sírással, mint az egyszülöttet, és keseregnek felette, mint ahogy keseregni szoktak az elsőszülött halálakor.

A fenti idézetben az egyszülött és az elsőszülött szinoním fogalmak.

Ezenkívül a zsidó rabbinikus írók gyakran hívják az Istent Bekorah Shelolam-nak, ami annyit jelent, hogy "Elsőszülött". Természetesen itt sem következtethetünk arra, hogy van második vagy további Isten is.

Tehát megállapítható, hogy az elsőszülött szó nem zárja ugyan ki a további gyermekeket, de nem is foglalja magában azt, hogy szükségképpen kell legyen további gyermek.

De akkor miért nem használ Lukács egy egyértelműbb szót, az egyszülött-et (monogenész) - kérdezhetik páran. Több ok miatt is. Először is a Jézusra többször is vonatkoztatott "egyszülött" jelző minden esetben az Atya és a Fiú viszonyát ábrázolja (vö. Jn 1,14.18; 3,16.18; Zsid 11,17; 1Jn 4,9), ám a kérdéses szövegben aról van szó, hogy Jézus Máriának az elsőszülöttje.
Másrészről, ha Lukács itt az egyszülött szót használta volna, akkor a szöveg hangsúlya Máriára esne és nem Jézusra, pedig értelemszerűen itt az evangéliumnak Jézusról kell szólnia, az Ő születéséről, s nem Mária szüléséről, vagy a későbbi szűzi állapotáról. A gyermekségevangéliumban Lukács már utalt a szűzi szülésre (1,28-35), ami fontos, és nélkülözhetetlen az evangélium szempontjából, de itt se Mária a főszereplő, hanem Jézus, aki Isten természetfeletti ajándéka a világ számára.
Végezetül, ha alaposabban megnézzük a Lk 2,7 szövegkörnyezetét, akkor világosan ki fog derülni, hogy miért is használta Lukács az elsőszülött szót. Fentebb már említettem, hogy az elsőszülött gyermek az Úrnak szentelt gyermek, és még valami fontos jelentése van! Az elsőszülött a trónörökös! Nézzük csak meg a szöveget!

Lk 1,32-33
Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.”

Lk 1,47
és szívem ujjong megváltó Istenemben

Lk 2,7
Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.

Lk 2,11
Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában.

Lk 2,22-23
Mikor pedig elteltek a tisztulás napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvényében írva van: »Minden elsőszülött fiúgyermek az úrnak legyen szentelve«

Tehát Lukács egy konklúziót von Jézus születése köré.

Trónörökös -> elsőszülött fiú <- az Úrnak szentelt fiú. Azaz a Megváltó, az üdvözítő. A Zsoltárok egyik verse idéződik fel:

Zsolt 89,27-28
így szól majd hozzám: »Atyám vagy te,
én Istenem, és szabadításom kősziklája!«
S én elsőszülöttemmé teszem őt,
legfölségesebbé a föld királyai között. (KNV)

Tehát az "elsőszülött fiú" egy jogi meghatározása annak, miszerint Jézusnak különleges előjogai és helyzete van Mózes törvénye értelmében is (vö.: Ter 49,3; MTörv 21,15-17), és ez az előjog a dávidi trón várományosává teszi őt. Ezt készíti elő a dávidi leszármazás említése (1,27.32), valamint betlehemi motívum is (2,1-5).

Még a bepólyálás is Jézus királyi utódlására utal, mellyel Lukács Salamon királlyal von párhuzamot:

Bölcs 7,4-5
Pólyában és gondok közt neveltek. Mert egyetlen király sem kezdi másképp az életét.

Ezenkívül az elsőszülött szó próto- előtagja (prótosz) nemcsak sorrendi elsőséget, vagy először-séget jelent, hanem valami érték kiemelésére is használják, mint valami, ami elsőrangű, nagyon jelentős, előkelő.

így Jézus Krisztus nemcsak az Atya elsőszülötte (aki egyben egyszülött is), aki a trónt örökli, hanem minden teremtményé, illetve minden üdvözülté is, akik szintén elsőszülöttek, azaz Isten előkelő szülöttei.

Kol 1,15
Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte.

Zsid 12,23
az égben számon tartott elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, mindnyájunk bírájához, az Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez

Róm 8,29
Akiket ugyanis eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így lesz ő elsőszülött a sok testvér között.

(Fel)

"nem ismerte meg, míg világra nem hozta..."

A következő protestáns érv a Mt 1,25-höz kapcsolódik:

Mt 1,24-25
József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét, de nem ismerte meg, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta.

A szöveg azt állítja - mondják a protestánsok - hogy József csak addig nem ismerte meg Máriát, ameddig meg nem szülte Jézust, de ezután igen. Ezt csak addig lehet állítani, amíg nem ismerjük meg az eredeti szöveget. Görögül így hangzik a "nem ismerte meg, míg meg nem szülte fiát" részlet:

ouk eginószken autén eósz ou eteken uion

A probléma az eósz (míg) szóval van. Magyarul a míg szó egy cselekvés valamely határidőhöz kötéseként érthető, tehát, amikor a határidő elérkezik, akkor a cselekvés megszűnik, vagy megváltozik. Azonban ez nem így van a görög eósz szónál. Az eósz jelentheti a magyarul míg-ként visszaadott értelmet is, de nem kizárólagosan, sőt nem is ez a jellemző rá. A míg szó, még tagadás esetén is, mind a szemita, mind a görög nyelvben csak egy határt jelöl, amelyen belül a fő cselekményt tárgyalja anélkül azonban, hogy azt is mondaná ezzel, hogy azt követően valami megváltozik (vö. K. Beyer: Semitische Syntax im NT), azaz az eósz mindig csak a múltra utal, anélkül, hogy a jövőt számításba venné.

Nézzük meg mindezt a Szentírásban!

Ter 8,7
s kiengedett egy hollót. Az ide-oda röpdösött, amíg (eósz) a víz fel nem száradt a földről.

Természetesen a holló a víz felszáradása után is röpdösött.

Ter 28,15
Nézd, én veled vagyok. Mindenütt oltalmazlak, ahová mégy, és visszavezetlek erre a földre. Nem hagylak el, amíg (eósz) véghez nem viszem, amit megígértem neked.”

Itt is természetesen Isten Izrael népével maradt a föld elfoglalása után is.

MTörv 34,6
(Az Úr) Moáb földjén, a völgyben temette el Bet-Peorral szemben. De sírját nem ismeri senki, mind a mai napig (eósz tész émerasz tautész).

A sírt senki sem ismerte meg később se.

2Sám 6,23
Michalnak, Saul lányának egész halála napjáig (eósz tész émerasz tou apothanein autén) nem lett gyermeke.

Michalnak halála után gyermeke lett volna? Ha elfogadjuk a protestánsok Mt 1,25-höz fűzött magyarázatát, akkor igent kell mondani erre is.

2Sám 20,3
Amikor Dávid Jeruzsálemben a királyi palotába ért, Dávid fogta tíz ágyasát, akiket a palota őrizetére ott hagyott, és egy külön házba vitette őket. Gondoskodott róluk, de többé nem közeledett hozzájuk. Így éltek haláluk napjáig (eósz émerasz thanatou autén) bezárva, egész életükön át özvegyen.

én azt gondolom, hogy haláluk után azért kiengedték őket a házból.

2Kir 7,3
Négy leprás ember tanyázott kint a kapu előtt. Így szóltak egymáshoz: „Miért maradjunk itt addig, míg (eósz) meg nem halunk?

Talán ezek a leprások haláluk után elindultak volna?

2Kir 15,5
De az Úr megverte a királyt: leprás volt egészen halála napjáig (eósz émerasz thanatou autou). Így egy különálló házban élt, s a király fia, Jotam kormányzott a palotában és szolgáltatott igazságot a népnek.

A király halála után meggyógyult volna a leprája?

1 Makk 5,54
Lelkendezés és vígság közepette mentek fel a Sion hegyre, s egészen elégő áldozatokat mutattak be, mert egy sem esett el közülük, amíg (eósz) sértetlenül vissza nem tértek. (KNV)

Júdás katonái vajon mind a mai napig élnek?

Mt 28,20
és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig (eósz tész szunteleinasz tou aiónosz).

Ha igaz a protestáns felvetés, miszerint a "míg" szóból következően Máriának kapcsolata volt Józseffel, akkor itt azt kell mondaniuk, hogy a világ vége után Jézus nem lesz velünk.

Lk 1,80
A gyermek nőtt, erősödött lélekben, és mindaddig a pusztában élt, míg (eósz) Izrael előtt föl nem lépett.

Keresztelő János nem csak fellépéséig lakott a pusztában.

Lk 2,37
aztán özvegyen maradt. Már nyolcvannégy esztendős volt (eósz etón ogdoékonta tesszarón). Nem hagyta el a templomot soha, éjjel-nappal böjtben és imádságban szolgált.

Ha a protestánsoknak igaza van, akkor ezt a részt így kellene fordítani: "özvegyen maradt nyolcvannégy esztendős koráig". Utána vajon férjhez ment Anna?

Lk 20,42-43
amikor maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: „így szólt az Úr az én Uramhoz: ülj az én jobbomra, míg (eósz) ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!” (KNV)

Talán eltaszítja Jézust az Atya a jobbjáról, miután ellenségei megsemmisülnek? Utána a baljára kerül?

1Tim 4,13
Amíg (eósz) odajutok, legyen gondod a felolvasásra, a buzdításra és a tanításra.

Timóteus csak addig olvasson fel, csak addig buzdítson, s csak addig tanítson, míg Pál oda nem ér? érdekes utasítás lenne ez Páltól.

Tehát megállapíthatjuk, hogy a Mt 1,25 egyáltalán nem tagadhatja Mária örök szüzességét. Ha ez így lenne, akkor a fenti idézeteket is ennek megfelelően kellene értelmezni.

Máté kizárólag a szülés előtti szüzességet beszéli el (1,18.22.23), de semmit sem akar mondani az ezután elkövetkező időről. A vizsgált szövegben sem az örökös szüzességet nem állítja, sem azt, hogy Mária a szülés után Józseffel hált volna. Itt kizárólag József jelenlétét igazolja, illetve küldetését, miszerint ő a gyermek apja, de csak úgy, hogy nem volt kapcsolata a gyermek anyjával. Tehát az eósz nem időbeni korlátozást, hanem megengedő értelmet ad. Ezt a mai bibliafordítások is elismerik, és különböző kísérletek születnek arra, hogy ezt megpróbálják visszaadni. Az egyik a Jeruzsálemi Biblia ajánlása, miszerint a szöveg értelme:

Mt 1,24-25
József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét, aki "anélkül, hogy megismerte volna őt", világra hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta.

Ezt a javaslatot az Itáliai ökumenikus Központ (CEI) is elfogadta.

Több biblikus is állítja, hogy az eósz egy téves fordítás is lehet, méghozzá az arám ad di téves fordítása. Ebben az esetben is megengedő mondat bevezetését szolgálja a kifejezés, csak azzal a céllal, hogy a figyelmet a beszéd fő témájára irányítsa. Amint ezt a Dán 2, 34; 7, 4.9.11 szövegei sugallják, e kifejezést itt is az `íme' felkiáltással lehetne fordítani. Ezt az ötletet a többi biblikus csak azzal az érvvel veti el, hogy szerintük nincs megalapozva Máté evangéliumának arám forrása.

Mindent összefoglalva megismertük a protestánsok 3 érvét, amivel Mária örökös szüzességét kívánják megcáfolni. E 3 érven kívül nincs is más, úgymond komolyabb, bizonyítékuk. Ezek vizsgálata során bizonyítottuk, hogy egyik érv se hozható fel Mária szüzessége ellen. A Szentírás sehol se állítja azt, hogy Máriának további gyermekei lennének Jézuson kívül. A Szenthagyomány világosan állítja Mária örök szüzességét (vö.: Mit mondanak erről az ókeresztény írók?). Most nézzük meg, hogy vajon a Biblia szól-e erről a mindenkori szüzességről?

(Fel)

Mária örök szüzessége

Lk 1,31
Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni.

Lk 1,34
Mária megkérdezte az angyalt: "Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?"

Ez 44,2-3
Az Úr így szólt hozzám: Ez a kapu legyen zárva! Nem szabad kinyitni, senki sem léphet be rajta, mert az Úr, Izrael Istene vonult át rajta, ezért kell zárva maradnia. Csak a fejedelem ülhet benne, hogy elköltse eledelét az Úr színe előtt. A kapu előcsarnokából léphet be, és ugyanazon az úton kell távoznia is.

én 4,12
Húgom, mátkám akár az elzárt kert, mint az elzárt kert, a lepecsételt forrás.

Péld 31,10-12
Derék asszonyt ki talál? értéke a gyöngyét messze meghaladja. Férje (egész) szívével ráhagyatkozik, és nem jár rosszul vele. Mindig a javára van, sose a kárára, életének minden napján.

Mt 27,59-60
József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és elment.

Lk 23,52-53
Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és sziklasírba helyezte, ahol még nem feküdt senki.

Jn 19,41
Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, s a kertben egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit.

(Fel)

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

(További idézetek várhatók Órigenésztől, Szent Hilariosztól, Szent Athanasziosztól, Aranyszájú Szent Jánostól, Nüssziai Szent Gergelytől, Szent Epiphaniosztól, Nagy Szent Baszileiosztól, Szent Jeromostól, Vak Didymustól, Szent I. Siricius pápától, Szent Ambrustól, Szent Ágostontól, Leporiustól, Alexandriai Szent Cirilltől, Aranyszavú Szent Pétertől, Nagy Szent Leó pápától, Damaszkuszi Szent Jánostól)

Jakab protóevangéliuma, 4.7.8-9.15.

Ekkor elébe állt az Úr angyala. „Anna, Anna” hangzott a szózat, „az Úristen meghallgatta kérésedet. Foganni fogsz és szülni, s egyszer a te sarjadról beszél majd az egész földkerekség!” „úgy igaz, ahogyan él az Úr, az Isten” fogadkozott Anna, „szüljek akár fiút, akár leányt, áldozati ajándékul viszem az én Uram és Istenem elé! Az Ő szolgálatára lesz a gyermek élete legvégső napjáig!” … a gyermek három éves lett … Mária pedig ezentúl a templomban élt, mint galamb a fészkén…

Mikor tienkét éves lett, a papok tanácsot tartottak. „íme, Mária, tizenkét éves lett az Úr templomában.” töprengtek. „Mitévők legyünk vele, hogy be ne szennyezze a mi Urunk és Istenünk szentélyét?” Végül ezt mondták a főpapnak: „Tiszted amúgy is az Úr oltárához állít, menj hát be és imádkozz Máriáért, s amit majd kinyilatkoztat neked az Úristen, azt fogjuk cselekedni.” A főpap tehát felöltötte a tizenkét csengővel ékesített palástot, és bement a szentek szentjébe, hogy imádkozzék a leányért. S lám, elébe állt az úr angyala: „Zakariás, Zakariás!” szólította meg: „menj ki és hívd gyűlésbe a nép özvegy férfiait. Mindegyikük hozzon magával botot, s amelyiküknek az Úristen jelet mutat, annak legyen felesége a leány!” … Urtoljára József vette át a botját, s lám: a botból galamb röppent fel, és József fejére szállt. Ekkor megszólalt a főpap: „József, József, neked jutott osztályrészül, hogy az Úr szüzét magadhoz vegyed, neked, hogy a gondját viseld!” De József vonakodott: „Fiaim vannak, öreg vagyok magam is, ez meg fiatal leány!”

Egy alkalommal betért hozzá az írástudó Annás… és észrevette, hogy Mária teherben van. Alig lépett ki a házból, már sietett is a paphoz a hírrel: „íme, József, akiért kezességet vállaltál, súlyosan vétett a törvény ellen!” „De hát mi történt?” kérdezte a főpap. „Annak idején átvett egy szüzet az Úr templomából.” magyarázta Annás. „és ezt a szüzet József bemocskolta, titkon élt vele házaséletet.” … „Mária” kérdezte a főpap. „Miért tetted ezt? Miért alacsonyítottad le a lelkedet? Elfeledkeztél a te Uradról és Istenedről?” … Mária keserű könnyere fakadt, úgy bizonygatta: „Amilyen igaz, hogy él az Úr, az Isten, úgy vagyok én tiszta Őelőtte és férfit nem ismerek!”

Hégeszipposz: Töredék Euszébiosz Egyháztörténetében, 3,11; 4,22,4 (Kr. u. 174 előtt)

Azt mondják, hogy Jakab halála és Jeruzsálemnek hamarosan rákövetkező bevétele után az Úrnak addig még életben maradt apostolai és tanítványai mindenünnen összejöttek egy helyre az úr test szerinti rokonaival együtt (ugyanis közülük is többen éltek még), és mindnyájan együtt megtanácskozták, kit kell méltónak ítélni rá, hogy Jakab utódja legyen. és mindnyájan egy akarattal Simeont, annak a Kleofásnak a fiát vélték az ottani egyház trónjára méltónak, akiről az evangélium is beszél (vö. Lk 24,18; Jn 19,25). Ő, mint mondják, az üdvözítő unokatestvére (anepsios) volt (Héggésziposz ugyanis azt mondja, hogy Kleofás József testvére volt).
Miután az igaz Jakab vértanúságot szenvedett, mint az Úr, ugyanazért a tanításért, nagybátyjának fiát, Simeont, Kleofás fiát tették meg püspökké, akit mindenki javasolt, mert az Úr második unokatestvére (anepsios) volt.

Tertullianus: Védőbeszéd, 21,9. (Kr. u. 197)

íme, az Isten Fiának nem olyan édesanyja van, aki elveszítette tisztaságát s akit anyjának tekintünk: nem lépett házasságra sem soha.

Órigenész: PG 13,876 B-877 A. (Kr u. 232 körül)

Azok, akik ezt mondják, meg szeretnék őrizni Mária megbecsülését abban, hogy mindvégig kitartott a szüzességben, hogy az a test, amely arra volt kiválasztva, hogy szolgáljon annak az Igének, amely így hangzott: „A Szentlélek száll reád, s a Magasságbelinek ereje fog beárnyékolni”, ne ismerjen nemi közösülést férfival, miután a Szentlélek és a Magasságbeli őt beárnyékoló ereje jött rá. Jól indokoltnak tartom, hogy a szemérmesség tisztaságának zsengéje a férfiak számára Jézus lett, az asszonyok számára viszont Mária. Nem mondanók helyesen, ha másvalakinek, nem neki tulajdonítanánk a szüzesség zsengéjét.

Szent Athanasziosz: A szüzességről

Egyesek nem jámbor szavakat nyilvánítanak az Istenanya ellen, mivel azt mondják, hogy házasságra lépett férfival… Mária pedig mindenkor szűz maradt, mivel tudniillik Istent szülte. Ennélfogva legyen példa mindenki számára.

Szalamiszi Szent Epiphanius: Ancoratus, 120 (Kr. u. 374)

Isten Fia… tökéletesen született a szent Mindig Szűz Máriától a Szentlélek által.

Nagy Szent Baszileiosz: Homília Krisztus szent születésére, 5. (Kr. u. 379)

A Krisztust szeretők fülét sérti, hogy valaha is megszűnt volna az Istenszülő szüzessége.

Szent Ágoston: Sermo 186,1 (Kr. u. 397 körül)

Szűz a fogantatásban, szűz a szülésben, szűz a terhességben, szűz a termékenységben, szűz örökké. Ember, mit csodálkozol ezen? így kellett Istennek születnie, mikot méltósága emberré lett. Ilyenné tette azt, akitől lett. Mert mielőtt lett, már volt; s mert mindenható, emberré lehetett, megmaradva az, ami volt. Anyát alkotott magának, mikor az Atyánál volt, s mikor anyától lett, megmaradt az Atyában. Mikor ember kezdett lenni, hogy szűnhetett volna meg Isten lenni az, ki szülőjének megadta, hogy szülésében ne szűnjön meg szűz maradni?

Szent Ágoston: Enchir 10,34

Ha születésével megsérült volna sértetlensége, nem született volna szűztől, s ami lehetetlen, az egész Egyház hitvallásával Szűz Máriától való születéséről tévedésben lenne. Az az Egyház, amely Anyjához hasonlóan naponként szüli tagjait s amellett szűz marad.

Alexandriai Szent Cirill: Encomium in Mariam Deiparam; P.G. 77,1029--1040. Beszéd az efezusi zsinaton (Kr. u. 431)

üdvözöllek téged Isten anyja, Mária, szűzen szülő fényforrásunk, romlatlan edény.

üdvözlégy Szűz Mária, anya és szolgáló. Szűz vagy a belőled született szűz miatt. … Megérkezett a király a városodba -- méhedbe --; úgy jött ki, ahogy ő akarta. A te kapud bezárult mögötte. Férfi nélkül fogantál, Istenhez illően szültél. … írva vagyon: "Mily szép a hegyeken Annak a lába, aki kihirdeti és kikiáltja a békét" (Iz 52,7). Milyen békét? A mi Urunk Jézus Krisztust, a béke hirdetőjét, aki azt mondja az evangéliumban: "Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek" (Jn 14,27). Milyen békét? Melyet a káromló Nestorius nem kapott meg. Hiszen azt állítja, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus, az Isten fia, az Ige, nem született Szűz Máriától. Nem ismeri a szüzességet nem sértő szülést. Nem hisz a főangyal szavának: "üdvözlégy, malaszttal teljes" (Lk 1,28)… Ki hallott ilyen borzalmas és félelmes dolgokat?

Krüzologosz Szent Péter: Sermo 117. (Kr. u. 432 után)

A Szűz fogan, a Szűz szül, és szűz marad a szülés után.

Küroszi Theodorétosz: A Galata levélhez (Kr. u. 466 előtt)

Őt (= Jakabot) ugyan az Úr fivérének nevezték, de nem volt az természet szerint. Mert nem volt József fia valamely első házasságból, mint néhányan gondolják, hanem Klopász fia és az Úr unokafivére. Az anya ugyanis az Úr Anyjának nővére volt.

(Fel)