Vissza A szentségek - témakör Előre

 


A bűnök megbocsátásának hatalma

(Frissítve: 2008. 02. 17.)



Mi a probléma?

Mit mond erről az Egyház?

       A Katolikus Egyház Katekizmusa
       Tanítóhivatali megnyilatkozások

Mit mond erről a Biblia?


Mit mondanak erről az ókeresztény írók?



Mi a probléma?



(Fel)

Mit mond erről az Egyház?


A Katolikus Egyház Katekizmusa


430 Jézus héberül azt jelenti, hogy 'Isten megszabadít'. Az angyali üdvözletkor Gábor angyal adja neki a Jézus nevet, mely kifejezi, hogy ki ő és mi a küldetése. [Vö. Lk 1,31.] Mivel "senki nem bocsáthat meg bűnöket, csak egyedül Isten" (Mk 2,7), Jézusban, az ő emberré lett örök Fiában ő az, aki "megszabadítja népét a bűneitől" (Mt 1,21). Így Jézusban Isten összefoglalja egész üdvözítő művét, melyet az emberért tesz.

431 Az üdvösség történetében Isten nem elégedett meg azzal, hogy Izraelt kiszabadította a szolgaság házából (MTörv 5,6), amikor kihozta a népet Egyiptomból. Izraelt a bűnétől is megszabadítja. Mivel a bűn mindig Isten megsértése, [Vö. Zsolt 51,6.] egyedül ő oldozhat föl alóla. [Vö. Zsolt 51,11.] Ezért Izrael -- egyre jobban tudatára ébredve a bűn egyetemességének -- másban nem kereshetett üdvösséget, csak a Megváltó Isten nevének segítségül hívásában. [Vö. Zsolt 79,9.]

549 Amikor Jézus embereket a földi éhségtől, [Vö. Jn 6,5--15.] igazságtalanságtól, [Vö. Lk 19,8.] betegségtől és haláltól [Vö. Mt 11,5.] megszabadít, messiási jeleket ad. De nem azért jött, hogy a földön minden bajt megszüntessen, [Vö. Lk 12,13--14; Jn 18,36.] hanem hogy az embereket a lehető legrosszabb rabszolgaságból, a bűn szolgaságából kiszabadítsa, [Vö. Jn 8,34--36.] mely hatálytalanítja istengyermeki hivatásukat és oka mindenfajta emberi rabszolgaságnak.

553 Jézus különleges tekintélyt bízott Péterre: "Neked adom a mennyek országának kulcsait; amit megkötsz a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit föloldasz a földön, föloldott lesz a mennyben is" (Mt 16,19). A "kulcsok hatalma" a teljhatalmat jelenti Isten házának kormányzására, ami az Egyház. Jézus, a "Jó Pásztor" (Jn 10,11) e megbízatást föltámadása után megerősítette: "Legeltesd bárányaimat" (Jn 21,15--17). Az "oldás" és a "kötés" hatalma teljhatalmat jelent a bűnbocsánatra, tantételek megfogalmazására és fegyelmi döntések meghozatalára az Egyházban. Jézus ezt a hatalmat az Egyházra bízta az apostolok [Vö. Mt 18,18.] és különösképpen Péter szolgálata által, akire mint egyre az Ország kulcsait kifejezetten rábízta.

976 Az Apostoli hitvallás a bűnök bocsánatának hitét összekapcsolja a Szentlélekbe vetett hittel, de az Egyházba és a szentek közösségébe vetett hittel is. Amikor a föltámadott Krisztus átadta a Szentlelket Apostolainak, átadta nekik saját isteni bűnbocsátó hatalmát: "Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad." (Jn 20,22--23)

1441 Egyedül Isten bocsátja meg a bűnöket. [Vö. Mk 2,7.] Mivel Jézus az Isten Fia, önmagáról mondja: "az Emberfiának van hatalma a földön megbocsátani a bűnöket" (Mk 2,10), és ő maga gyakorolja ezt az isteni hatalmat: "Bocsánatot nyertek bűneid!" (Mk 2,5). [Vö. Lk 7,48.] Sőt isteni tekintélye folytán átadja az embereknek, [Vö. Jn 20,21--23.] hogy az ő nevében gyakorolják ezt a hatalmat.

1442 Krisztus úgy akarta, hogy egész Egyháza imádságaiban, életében és cselekedeteiben jele és eszköze legyen annak a megbocsátásnak és kiengesztelődésnek, melyet ő vére árán szerzett nekünk. A föloldozás hatalmának gyakorlását azonban az apostoli hivatalra bízta. Ez van megbízva "a kiengesztelődés szolgálatával" (2Kor 5,18). Az Apostol "Krisztus nevében" kapta küldetését; általa maga Isten buzdít és kér: "engesztelődjetek ki az Istennel" (2Kor 5,20).

1443 Jézus nyilvános élete során nem csupán megbocsátotta a bűnöket, hanem megmutatta a megbocsátás hatását is: a bűnösöket, akiknek megbocsátott, visszafogadta Isten népe közösségébe, ahonnan a bűn eltávolította vagy kizárta őket. Ennek nyilvánvaló jele, hogy Jézus asztalához engedi a bűnösöket, sőt ő maga ül asztalukhoz; olyan gesztus ez, amely megindítóan fejezi ki az Istentől kapott megbocsátást [Vö. Lk 15.] és a visszatérést Isten népe körébe. [Vö. Lk 19,9.]

1444 Amikor az Úr Apostolait saját bűnbocsátó hatalmának részesévé teszi, arra is hatalmat ad nekik, hogy a bűnösöket kiengeszteljék az Egyházzal. Feladatuk ezen egyházi dimenziója mindenekelőtt Krisztus Simon Péternek mondott ünnepélyes szavában fejeződik ki: "Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit föloldasz a földön, föloldott lesz a mennyben is." (Mt 16,19) Bizonyos, hogy "azt az oldó és kötő hivatalt, amit Péter kapott, a fejével kapcsolatban álló apostolkollégium is megkapta (Mt 18,18; 28,16--20)". [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium 22.]

1445 A kötni és oldani szavak jelentése: az, akit ti kizártok közösségetekből, ki van zárva az Istennel való közösségből; azt, akit ti ismét visszafogadtok közösségetekbe, Isten is visszafogadja az övébe. Az Egyházzal történő kiengesztelődés elválaszthatatlan az Istennel való kiengesztelődéstől.

1461 Mivel Krisztus a kiengesztelődés szolgálatát Apostolaira bízta, [Vö. Jn 20,23; 2Kor 5,18.] utódaik, a püspökök és azok munkatársai, a papok folytatják e szolgálatot. Valójában ugyanis a püspököknek és a papoknak az egyházi rend szentségének erejéből hatalmuk van minden bűnt megbocsátani "az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében".

1462 A bűnök megbocsátása kiengesztel Istennel, de az Egyházzal is. A püspököt tehát, a részegyház látható fejét ősidők óta joggal tekintik úgy, mint akit elsődlegesen megillet a kiengesztelődés hatalma és szolgálata: ő a bűnbánati fegyelem szabályozója.[Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium 26.] Munkatársai, a papok annyiban végzik ezt a szolgálatot, amennyiben püspöküktől (vagy egy szerzetesi elöljárótól) vagy a Pápától az egyházjognak megfelelően megbízatást kapnak. [Vö. CIC 844; 967--69; 972; CCEO 722, 3--4. §]

1464 A papoknak buzdítaniuk kell a híveket a bűnbocsánat szentségének vételére, és készségesnek kell lenniük a gyóntatásra, valahányszor a keresztények azt ésszerű módon kérik.[Vö. CIC 986; CCEO 735; II. Vatikáni Zsinat: Presbyterorum ordinis határozat, 13.]

1465 Amikor a pap a bűnbocsánat szentségét kiszolgáltatja, a jó Pásztor szolgálatát végzi, aki keresi az elveszett bárányt; az irgalmas szamaritánusét, aki bekötözi a sebeket; az atyáét, aki a tékozló fiúra vár és visszatértekor szeretettel fogadja; az igazságos bíróét, aki személyválogatás nélkül hoz igazságos és irgalmas ítéletet. Egyszóval a pap Isten bűnös iránti irgalmas szeretetének jele és eszköze.

1466 A gyóntató Isten megbocsátásának nem ura, hanem szolgája. E szentség szolgájának egyesülnie kell Krisztus szándékával és szeretetével. [Vö. II. Vatikáni Zsinat: Presbyterorum ordinis határozat, 13.] Ismernie kell a keresztény erkölcstant, az emberi életet, tisztelnie kell azt, aki elesett és szelídnek kell lennie iránta; szeretnie kell az igazságot, hűségesnek kell lennie az Egyház Tanítóhivatalához, türelemmel kell vezetnie a bűnbánót a gyógyulás és a teljes érettség felé. Imádkoznia és vezekelnie kell érte, és Isten irgalmasságára kell bíznia.

1467 Figyelembe véve e szolgálat szent voltát és nagyságát, valamint a személyeket megillető tiszteletet, az Egyház kinyilvánítja, hogy minden pap, aki gyóntat, a legsúlyosabb büntetés terhe mellett köteles a bűnbánó által meggyónt bűnökre vonatkozóan abszolút hallgatást tartani. [Vö. CIC 983--984. 1388, 1. §; CCEO 1456.] Ugyanígy nem használhatja föl azokat az ismereteket, amelyeket a gyónó életére vonatkozóan a gyónásból tud. E gyónási titkot, mely semmiféle kivételt nem ismer",szentségi pecsétnek" nevezik, mert mindaz, amit a gyónó a papra rábízott, e szentség által "lepecsételve" marad.

1484 "Az egyéni és teljes bűnvallomás és feloldozás marad változatlanul a hívek Istennel és az Egyházzal történő kiengesztelődésének az egyedüli és rendes módja, kivéve, ha egy ilyen bűnvallomás fizikailag vagy erkölcsileg lehetetlen."[Ordo Peenitentiae. Praenotanda 31 (1974) 21.] Ennek nagyon mély alapjai vannak. Krisztus cselekszik minden szentségben. Ő személyesen fordul minden egyes bűnöshöz: "Fiam, bocsánatot nyertek bűneid" (Mk 2,5). Ő az orvos, aki egyenként fordul minden beteghez, akinek szüksége van rá,
[Vö. Mk 2,17.] hogy meggyógyítsa; ő emel föl minden beteget, és viszi be újra a testvéri közösségbe. Ezért a személyes gyónás az Istennel és az Egyházzal történő kiengesztelődés legkifejezőbb formája.

(Fel)


Tanítóhivatali megnyilatkozások


Szent I. Szilveszter / I. Nikaiai zsinat: Kánonok (Kr. u. 325) (DH 129)

13. Azokat illetően, akik halálukon vannak, most is az ősi és szabályszerű törvényt kell megtartani; úgy hogy azt, aki meghal, az utolsó és szükséges útravalótól egyáltalán ne fosszák meg. Ha azonban a feloldozás és egészségének visszanyerése után ismét az élők közt találtatik, azok közé tartozzék, akik csak az imádság közösségét nyerik el....


Szent I. Ince: "Consulenti tibi" levél (Kr. u. 405) (DH 212)

(2.) ... Az volt a kérdés, mire kell figyelemmel lenni azokat illetően, akik a keresztség után egész idő alatt az önmegtartóztatás hiányában az élvezeteknek adták át magukat, s életük legvégéhez érve a bűnbocsánatot s egyszersmind a szentáldozásban való újra részvételt esdeklik.
Rájuk nézve a rendszabály előbb keményebb volt, később közbeszólt az irgalom, s a szabály engedékenyebb lett. Mert előzőleg úgy tartotta a szokás, hogy engedélyezzék nekik a bűnbocsánatot, de a szentáldozást tagadják meg....
De miután a mi Urunk visszaadta a békét egyházainak... már az az elhatározás alakult ki, hogy az eltávozókat szentáldozásban részesítsék, és az Úr irgalmassága miatt mintegy útravalóul adják nekik, akik nagy útra kelnek, és nehogy az legyen a látszat, hogy a megbocsátást tagadó novaciánus eretnek keménységét és szigorát követjük. Meg van engedve tehát a bűnbocsátással együtt a legutolsó áldozás is...


Nagy Szent I. Leó: "Sollicitudinis quidem tuae" levél (Kr. u. 452) (DH 308)

(2.) Isten sokszoros igazságossága úgy siet segítségére az emberi bukásoknak, hogy nemcsak a keresztség kegyelme révén, hanem a bűnbocsánat orvossága által is meg lehet újítani az örök élet reményét, hogy akik az újjászületés ajándékait meggyalázták, a saját ítéletükkel önmagukat elítélve elnyerjék bűneik bocsánatát: de az isteni jóság segítségnyújtása úgy van megszervezve, hogy az Isten bűnbocsánatát nem lehet elnyerni, hacsak nem a papok Istenhez való könyörgései által. Ugyanis "a közvetítő Isten és ember között, az ember Krisztus Jézus" [1Tim 2,5] azt a hatalmat adta át az Egyház elöljáróinak, hogy egyrészt a gyónóknak biztosítsák a penitenciatartás [bűnbánat megtartásának] rendjét, másrészt az üdvös elégtétel által megtisztulva a szentségek vételéhez a kiengesztelődés kapuján át őket odabocsássák. ...


Szent I. Gelasius: A "Ne forte" értekezés az egyházi kiközösítés kötelékéről (Kr. u. 495) (DH 349)

(5) ... Amint az következetesen meg van írva Szent János apostolnál: Van halált jelentő bűn: nem az ilyenről mondom, hogy könyörögjenek érte; és van olyan bűn is, amely nem egyenlő a halállal: az ilyenről mondom, hogy imádkozzanak érte [vö. 1Jn 5,16-17]. A bűn halált jelent azoknak, akik ugyanabban a bűnben megmaradnak; de nem jelent halált a bűn azoknak, akik felhagynak ugyanazzal a bűnnel. Természetesen semmi olyan bűn nincs, amelyért vagy nem imádkozik az Egyház, amikor megbocsátja, vagy hogy ne tudná feloldozni, az Istentől neki adott hatalomnál fogva azokat, akik azzal (a bűnnel) felhagynak, vagy hogy ne tudná a bűnbánókat megújítani ő, akinek mondatott: Bármit megbocsátotok a földön... [vö. Jn 20,23]; "bármit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is" [Mt 18,18]. Akárkiben van mindez, akármennyi és akármilyen, azért nem kevésbé marad igaz a rájuk vonatkozó megítélés, amely figyelmeztet, hogy sohasem oldják fel azt, aki azokban folyamatosan megmarad, és később sem hagy fel ugyanazzal.


III. Gyula / Tridenti Zsinat: 14. ülés, Tanítás a bűnbánat szentségéről (Kr. u. 1551) (DH 1670; 1703)

1. ... Krisztus eljövetele előtt azonban a bűnbánat nem volt kifejezetten szentség, sőt még eljövetele után sem, kinek.kinek a megkeresztelése előtt. Az úr a bűnbánat szentségét jelesen akkor alapította, amikor a halálból feltámadt, s rálehelt a tanítványokra, mondván: "Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, akinek megtartjátok, az bűnben marad" [Jn 20,22].
Ezzel a rendkívüli tettel, s ezekkel a félreérthetetlen szavakkal a bűnök megbocsátásának és megtartásának hatalmát közölte az apostolokkal és az ő törvényes utódaikkal a keresztség után bűnbe esett hívek kiengesztelődése végett. Ezt az összes atyák [3. kánon] egybehangzóan mindig így értették. Amikor a novaciánusok csökönyösen tagadták, hogy van megbocsátási felhatalmazás, a katolikus Egyház nagyon ésszerűen eretnekekként vetette ki és ítélte el őket.
Ezért az Úr ama szavainak ezt a legigazabb értelmét e szent zsinat jóváhagyja és újra elfogadja, egyben elítéli azok kitalált értelmezését, akik ezen szavakat - meghamisítva - az Isten igéjét hirdető vagy Krisztus evangéliumát hírül adó hatalomra forgatják ki a szentségalapító szándék ellenére.

Kánonok a bűnbánat szentségéről

3. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy Megváltó Urunk ama szavai: "Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad" [Jn 20,22k], nem a bűnök megbocsátásának és megtartásának hatalmára értendők a bűnbánat szentségében, amint a katolikus Egyház kezdettől fogva mindig is értette; hanem kiforgatná ezeket a szavakat, a bűnbánat szentségének rendeltetésével ellentétben, az evangélium hirdetésének tekintélyére értve: legyen kiközösítve.


ui.: Tanítás és kánonok az egyházirend szentségéről (Kr. u. 1563) (DH 1764; 1771)

Isten rendeléséből az áldozat és papság úgy össze van kötve, hogy mindkettő megvolt mind a két szövetségben. Ha teát az Újszövetségben az Oltáriszentség szent áldozatát a katolikus Egyház az Úr rendelése szerint mint látható áldozatot kapta meg, akkor azt is vallani kell, hogy abban egy új, látható és külső papság létezik [1. kánon], amelybe a régi papság átalakult [vö. Zsid 7,12]. Igazolja a Szentírás, és ezt mindig tanította a katolikus Egyház hagyománya, hogy ugyanaz az üdvözítő Urunk alapította ezt is [3. kánon], és az apostoloknak és utódaiknak a papságban átadta a hatalmat teste és vére átváltoztatására, felajánlására és kiosztására, valamint a bűnök megbocsátására vagy megtartására is [1. kánon]

1. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az Újszövetségben nincs látható és külső papság, vagy hatalom arra, hogy felajánlják és átváltoztassák az Úr testét és vérét, vagy a bűnök megbocsátására és megtartására, hanem csak egy hivatal és egy puszta szolgálat az evangélium hirdetésére, vagy akik nem szoktak prédikálni, egyáltalán nem is papok: legyen kiközösítve.

(Fel)

Mit mond erről a Biblia?


Egyelőre csak rövid kommentárral:

 

Jn 20,21
Jézus megismételte: "Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket."

Mielőtt Jézus az apostoloknak adná a bűnök megbocsátásának a hatalmát, azt mondja nekik: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Tehát UGYANúGY küldte Krisztust az Atya, hogy isteni hatalomnál fogva kiengesztelje a világot Istennel bűnök megbocsátása által, mint ahogy Krisztus az apostolokat és utódaikat küldi, hogy ugyanezen isteni hatalomnál fogva megbocsássák a bűnöket.


Jn 20,22
Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: "Vegyétek a Szentlelket!
Ter 2,7
Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé.

Az Úr az apostolokra „lehelt”, hogy átadja nekik a Szentlelket. Isten csak kétszer lehel az emberre a Szentírásban. Egyszer a teremtéskor, amikor az élet leheletét leheli ádámba, akinek a közvetítésével mi mindnyájan az életünket kaptuk; valamint itt, az új teremtés véghezvitelekor, amikor Krisztus az apostolokra lehel, akik által mi mindannyian elérhetjük az új életet Krisztusban. A feltámadt Krisztus, aki egyedül megszerezte nekünk a megváltást, az apostoloknak adja azt a hatalmat, ami által feltámaszthatják az embereket a lelki halálból, azaz a bűnből.


Jn 20,23
Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad."

Jézus azt mondja: „Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” Azért, hogy az apostolok gyakorolhassák a bűnök megbocsátásának ajándékozását, a bűnbánónak meg kell vallania szóban bűneit, hiszen az apostolok nem gondolatolvasók. A következő írásom ezt fogja tisztázni.


Mt 9,6-8
Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!" Ezzel a bénához fordult: "Kelj föl, fogd ágyadat és menj haza!" Az fölkelt és hazament. Ennek láttán félelem fogta el a népet, és dicsőítette az Istent, hogy az embereknek ekkora hatalmat adott.

Ez a vers azt mutatja, hogy Isten a bűnök megbocsátásának a hatalmát „embereknek” adta. Ennélfogva azoknak a protestánsoknak, akik elfogadják, hogy az apostoloknak volt bűnmegbocsátó hatalmuk (amit ez a vers is demonstrál), bizonyítaniuk kellene, hogy ez a képesség megszűnt az apostolokkal. Máskülönben az apostolok utódai birtokolják ezt az adományt. Hol van a Szentírásban az, hogy bűnmegbocsátó hatalom ajándéka megszűnik az apostolokkal vagy az utódaikkal?

Mt 9,6
Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!" Ezzel a bénához fordult: "Kelj föl, fogd ágyadat és menj haza!"
Mk 2,10
Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!" Ezzel odafordult a bénához

Krisztus mint ember (s nem mint Isten) bocsátotta meg a bűnöket, amit az is mutat, hogy az „Ember-fiának” van hatalma a földön a bűnök megbocsátására.


Lk 5,24
De tudjátok meg, hogy az Emberfiának igenis van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani!" Ezzel a bénához fordult: "Mondom neked, kelj fel, fogd ágyadat és menj haza!"

Lukács szintén rámutat, hogy Jézus bűnmegbocsátó hatalmát mint ember birtokolta, s nem mint Isten. Az Evangélium írói feljegyezték ezt, hogy bizonyítsák nekünk, hogy Isten ezt a hatalmat az embereknek adta. Ez a hatalom átszállt Krisztusról az apostolokra és utódaikra.

Mt 18,18
Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva.

Az apostolok megkapták az oldás-kötés hatalmát. Az oldás-kötés hatalma magában foglalta a bűnért kijáró ideiglenes büntetések kiszabását és visszavonását is. A zsidó környezetben ez egyértelmű volt, és megértették ezt az Egyház születésétől kezdve.

Jn 20,22-23
Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: "Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad."
Mt 16,19
Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.
Mt 18,18
Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva.

A bűn elengedésének és fenntartásának hatalma a bűnért kijáró büntetések elengedésének és fenntartásának a hatalma is. Ha Krisztus szolgálói megbocsáthatták a bűn örök büntetését, akkor természetesen elengedhették a bűn ideiglenes büntetését is (amit „búcsúnak” nevezünk).


Jn 20,21
Jézus megismételte: "Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket."
Jn 17,18
Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba.

Jézus, amikor átadta hatalmát arra, hogy a bűnöket eltöröljék a Szentháromság nevében, akkor ez kizárólag az apostolokra szállt át. Nem lehet azt mondani, hogy minden hívő részesedik ebben a küldetésben. Ez az apostolok kizárólagos joga, amit ők is csak szentségi úton adhatnak át az általuk felszentelt püspököknek, azaz utódjaiknak. Ezt se pénzzel, se önmagunkat kinevezve, se semmilyen közösség általi megbízás által, se másmilyen kerülő úton nem lehet elnyerni (vö. pl. Apcsel 8,13-24).

Mk 3,13-15
Ezután fölment a hegyre, és magához hívta azokat, akiket akart. Azok hozzá mentek. Tizenkettőt rendelt, akiket apostoloknak nevezett, hogy vele legyenek, s hogy elküldje őket hirdetni az igét. Hatalmat adott nekik, hogy kiűzhessék az ördögöket.

A küldetés csak az apostoloknak szól, ezért lettek tizenketten kiválasztva. Az "apostol" szó (aposztolosz) "küldött"-et jelent. 

Mt 28,16-20
A tizenegy tanítvány elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amint meglátták, leborultak előtte, bár néhányan kételkedtek. Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: „én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.
Mk 16,14-15
Végül a tizenegynek jelent meg, amikor egyszer asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták. Aztán így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.

Jézus feltámadása után szintén csak az apostolokat küldi, hogy hirdessék Evangéliumát, és hogy megszenteljék a világot a keresztség, a bérmálás, az Eucharisztia, a kiengesztelődés szentsége, a betegek kenete, a keresztény házasság és az egyházi rendre való felszentelés által.
Jn 17,9-23
[9] értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, [10] mert a tieid - hiszen ami az enyém, az a tied, s ami a tied, az az enyém -, és én megdicsőültem bennük. [11] én nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnak, én meg visszatérek hozzád. Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. [12] Amíg velük voltam, megőriztem őket a nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, így beteljesedett az írás. [13] Most visszatérek hozzád, ezeket pedig elmondom a világban, hogy örömöm teljesen az övék legyen. [14] átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. [15] Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. [16] Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. [17] Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság. [18] Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba. [19] értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban.
[20] De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. [21] Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. [22] Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: [23] én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél.
Jézus Atyához szóló imájában világosan különbséget tesz az apostolok és a hívők között. A küldetést, amit az Atyától kapott, ő az apostoloknak adta tovább. További szentírási elemzéshez lásd: "Jézus átadja hatalmát és tekintélyét az apostoloknak".
2Kor 2,10
Akinek ti megbocsáttok, annak én is. Krisztus színe előtt már meg is bocsátottam neki kedvetekért, ha egyáltalán volt még mit megbocsátanom.

"Krisztus színe előtt" = "en proszópó Khrisztou", azaz "in persona Christi", Krisztus személyében bocsátott meg Pál. Az apostolok és utódaik Krisztus személyében bocsátják meg a bűnöket, azaz maga Krisztus tevékenykedik bennük.

2Kor 5,18
De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott.

A kiengesztelődés szolgálatát az Egyház küldöttei, azaz apostolai kapták csak meg. A kiengesztelődés szolgálata a kiengesztelődés szentségére utal, amit a gyónás vagy bűnbánat szentségének is nevezünk.


Jak 5,14-16
Beteg valamelyitek? Hívassa el az Egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az úr nevében. A hitből fakadó ima megszabadítja a betegeket, és az Úr talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer. Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Igen hathatós az igaz ember buzgó könyörgése.

A 15. versben azt látjuk, hogy a bűnöket a papok bocsátják meg a betegek szentségében. Ez egy másik példa arra, hogy az embernek van hatalma megbocsátani a bűnöket a földön. Aztán a 16. versben azt mondja Jakab: „Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket”, ahol az "egymásnak" a 15. versben lévő emberekre utal, azaz az Egyház papjaira.

1Tim 2,5
Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő is Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus,
Jn 20,21
Jézus megismételte: "Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket."
Krisztus az egyetlen közvetítő, de szabadon eldöntheti, hogy közvetítését kik által gyakorolja. Az úr Isten papjait választotta, hogy véghez vigyék az Ő megbocsátó munkáját.


Iz 43,24-25
Nem vettél nekem pénzen jószagú nádat, és áldozataid hájával sem tartottál jól. Csak bűneiddel terheltél, és gonoszságaiddal fárasztottál. Én magam vagyok az, aki ezeket mind eltörlöm, és bűneidre nem emlékezem többé.

Egyedül Isten bocsátja meg a bűnöket.


Lev 5,4-6
Vagy valaki kiejt a száján egy kedvező vagy kedvezőtlen esküt olyan dologban, amelyben meggondolatlanul esküdni szoktak, ha akkor nem is vette észre, de később rájön, viselje a felelősséget. Ha tehát vétkes az ilyen esetek közül valamelyikben, vallja meg elkövetett bűnét, hozzon az Úrnak jóvátételi áldozatul az elkövetett bűnért egy nőstényt a nyájból (juhot vagy kecskét) engesztelő áldozatul, a pap pedig végezze el fölötte az engesztelés szertartását, és az megszabadítja őt a bűntől.
Lev 19,21-22
Az ilyen ember vigyen az Úrnak a megnyilatkozás sátorának bejáratához jóvátételi áldozatot. Egy kos legyen az áldozat. A pap az áldozatra szánt kossal végezze el az engesztelés szertartását az ember fölött az Úr előtt az elkövetett bűnért, s akkor az elkövetett bűn bocsánatot nyer.

De Isten az Ószövetségben is  papokat vett igénybe, hogy megbocsássa és kiengesztelje a nép bűneit.


Zsid 3,1
Nos, szent testvéreim, akiknek mennyei hivatás jutott osztályrészül, nézzétek hitvallásunk követét és főpapját, Jézust:

Krisztus az egyetlen Főpapunk.


1Pét 2,9
Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára.
Kiv 19,6
Papi királyságom és szent népem lesztek. Ezeket a szavakat add tudtára Izrael fiainak.
Iz 61,6
Benneteket meg az Úr papjainak hívnak, és így neveznek: Istenünk szolgái. A nemzetek gazdagságát élvezitek majd, és kincseikkel ékesíthetitek magatokat.

De mindenki tagja a hívők egyetemes papságának, mint Krisztus testének tagjai. Ebben a szakaszban Péter az Ószövetségre utal, a Kiv 19,6-ra, és az Iz 61,6-ra. Izraelnek, a szent papok nemzetének is volt ároni és levita papsága, akik közvetítettek Isten és ember között. Tehát Péter kifejezetten az izraelita papságot köti össze az újszövetségi papsággal. Krisztus, aki egyedül képes megbocsátani a bűnöket, egyértelműen az apostoloknak adta a bűnmegbocsátó hatalmat, új közvetítő papsággá téve őket az új hívősereg Testének javára, amit Isten sajátjaként épít fel.


Lk 22,29-30
Ezért adom át nektek az országot, mint ahogy Atyám, nekem átadta, hogy majd asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött.
2Kor 2,10
Akinek ti megbocsáttok, annak én is. Krisztus színe előtt már meg is bocsátottam neki kedvetekért, ha egyáltalán volt még mit megbocsátanom.

Az apostoloknak adott bírói tisztség a bűnök alól való felmentésre, illetve a bűnökért kijáró büntetés (penitencia) kiszabására adott.


Lk 17,11-14
Jeruzsálembe menet Szamaria és Galilea határa mentén vitt az útja. Amikor az egyik faluba betért, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor már megálltak és jó hangosan kérték: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Rájuk emelte tekintetét, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” útközben megtisztultak.
Lk 5,13-14
Erre kinyújtotta kezét, megérintette, és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” és azonnal megtisztult a leprától. Meghagyta neki, hogy ne mondja el senkinek: „hanem menj el, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel tisztulásodért a Mózes által előírt áldozatot bizonyságul nekik.
Mt 8,2-4
Egyszer csak odament hozzá egy leprás, leborult előtte és kérte: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz!” Jézus kinyújtotta kezét, megérintette, s így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Erre az nyomban megtisztult leprájától. Ekkor Jézus ezt mondta neki: „Vigyázz, ne mondd el senkinek, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel a Mózes rendelte áldozatot bizonyságul!
Mk 1,40-44
Egy leprás jött hozzá, térdre borult előtte, s így kérte: „Ha akarod, megtisztíthatsz.” Jézusnak megesett rajta a szíve, kinyújtotta kezét, és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. De Jézus szigorúan ráparancsolt s elküldte, ezt mondva neki: „Vigyázz, ne szólj róla egy szót sem senkinek, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel tisztulásodért a Mózes rendelte áldozatot, bizonyságul nekik.

éppen úgy, ahogy a leprásokat a papoknak újból vissza kellett állítaniuk a közösségbe, miután meggyógyultak a leprából, a bűnösöket is papoknak kell visszahelyezniük Krisztus Testébe, miután megbánták bűneiket.


(Fel)


Mit mondanak erről az ókeresztény írók?



Római Szent Kelemen: Levél a korintusiakhoz, 57,1. (Kr. u. 96)

Ti pedig, akik a lázadás alapjait megvetettétek, rendeljétek alá magatokat a presbitereknek, fogadjátok el a fenyítést megtéréstek érdekében, hajtsátok meg szívetek térdeit!


Antióchiai Szent Ignác: Levél a filadelfiaiakhoz, 3,2; 8,1. (Kr. u. 110)

Akik Istenéi és Jézus Krisztuséi, a püspökkel tartanak; azok, akik megtértek, jöjjenek az egyház egységébe, s ők is Istenéi lesznek, hogy Jézus Krisztus szerint éljenek. … én a saját dolgomat tettem, mint egyesülésre rendeltetett ember. Ahol ugyanis széthúzás és harag van, ott Isten nem lakik. Az úr megbocsájt minden megtérőnek, ha az Istennel való egységre a püspök tanácsához tér meg. Hiszek Jézus Krisztus kegyelmében, aki leold rólatok minden bilincset.


Szent Polikárp: Levél a filippiekhez, 6,1-2. (Kr. u. 156 előtt)

A presbiterek pedig legyenek készségesek, könyörületesek mindenki iránt, fordítsák vissza az eltévelyedetteket, látogassák meg a betegeket, ne hanyagolják el az özvegyeket, vagy árvákat, szegényeket; mindenkor, mindenekelőtt azzal törődve, ami jó Isten és az emberek előtt (vö. Péld 3,4; 2Kor 8,21; Róm 12,17), tartózkodjanak minden haragtól, személyválogatástól, igazságtalan ítélettől, minden fösvénység legyen távol tőlük, ne adjanak könnyelműen hitelt akkor, ha valakit vádolnak, ne legyenek kemények az ítéletben, abban a tudatban, hogy mindannyin tartozunk bűneinkért. Ha az Urat kérjük, ő megbocsájt nekünk, ezért nekünk is meg kell bocsájtani.


Szent Cyprianus: A bukottakról, 28-29. (Kr. u. 250)

Mennyivel nagyobb a hitük, mennyivel több istenfélelmük van azoknak, akik nem keverednek sem az áldozatbemutatás, sem a bizonylatszerzés vétkébe, de mert megfordult a fejükben, még azt is fájlalják Isten papja előtt, és őszintén megteszik lelkiismeretük beismerő vallomását, lerakják a lélek terhét, üdvös orvosságot kérnek a jelentéktelen, aprócska sebekre, mert tudják, hogy meg van írva: „Istent nem lehet csúffá tenni.” (Gal 6,7). Nem lehet gúnyt űzni Istenből, nem lehet kijátszani, nem lehet becsapni semmilyen megtévesztő álnoksággal. Még nagyobb bűnt követ el az, aki emberi módon úgy véli, elkerülheti a bűn büntetését, ha nem nyilvánosan követi el a vétket. …
Testvéreim! Mindegyiktek addig vallja be vétkét, amíg ezen a világon van, amíg beismerése meghallgatható, amíg elégtételét és a pap általi megbocsátást az Úr elfogadja! Teljes szívünkből térjünk az úrhoz, a bűn megbánását őszinte fájdalommal fejezzük ki, kérjük Isten irgalmasságát!

Szent Ambrus: A bűnbánatról, 1,2,7. (Kr. u. 388)

Az Egyház mindkét dologban megtartja az engedelmességet: azzal, hogy a bűnöket meg is bocsátja, meg fenn is tartja. Az eretnekség [a novatiánusok] az egyikben kegyetlen, a másikban engedetlen: meg akarja kötni, amit nem oldozhat fel, nem akarja feloldani, amit megkötött. Ebben önmagát ítéli el a vélemény: Az úr ugyanis egyformán akarta az oldás és kötés jogát azzal, hogy mindkettőt azonos feltétellel engedte meg. Tehát akinek nincs joga feloldani, nincs joga megkötni sem. Amint tehát az Úr kijelentése szerint, akinek joga van megkötni, joga van feloldani is, úgy az ő állításuk önmagát cáfolja, mert ha a feloldozás jogát megtagadják maguktól, meg kell tagadniuk a megkötés jogát is. hogyan lehet, hogy az egyiket szabad, a másikat nem szabad? Akik mindkettőt megkapták, azoknak vagy mindkettőt nyilvánvalóan szabad megtenniük, vagy biztos, hogy egyiket sem szabad. Az Egyháznak mindkettőt szabad, az eretnekségnek egyiket sem szabad, ez a jog ugyanis kizárólag a papoknak lett megengedve.


Szent Ágoston: Sermo 71,28

Minthogy a bűnök az Egyházon kívül nem bocsáttatnak meg, abban a Lélekben kellett megbocsáttatniok, aki az Egyházat egybegyűjti. Következésképp, ha valaki az Egyházon kívül bánja bűneit, de szíve nem bánkódik amiatt a nagy bűn miatt, hogy kívül áll az Isten Egyházán, mit használ a bűnbánat? Már csak ezzel ellentmond a Szentléleknek, hogy kívül van az Egyházon, mely ezt az adományt kapta, hogy benne a Szentlélekben történjék a bűnök bocsánata.


Szent Ágoston: Sermo 352,8

Lázár felemelkedett, kilépett a sírból, de meg volt kötözve, mint az emberek, akik a bűnvallomásnál vezekelnek. Már kiléptek a halálból, mert nem tennének vallomást, ha nem léptek volna abból ki. Maga a bevallás kilépést jelent a rejtekből és sötétségből. De mit bízott az Úr Egyházára? Azt mondja: „Amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is” (Mt 18,18). Következőleg, ha Lázár kilépett, mivel Isten irgalmassága jóságát gyakorolta rajta, vezesd a rejtetten halott, rothadó embert a bűnvallomáshoz; a többit már teljesíti az Egyház szolgálata: „oldjátok fel őt, hogy járni tudjon” (Jn 11,44).


Nagy Szent Leó: Theodórosznak, 108. levél, 2. (Kr. u. 452)

Isten sokszoros igazságossága úgy siet segítségére az emberi bukásoknak, hogy nemcsak a keresztség kegyelme révén, hanem a bűnbocsánat orvossága által is meg lehet újítani az örök élet reményét, hogy akik az újjászületés ajándékait meggyalázták, a saját ítéletükkel önmagukat elítélve elnyerjék bűneik bocsánatát: de az isteni jóság segítségnyújtása úgy van megszervezve, hogy az Isten bűnbocsánatát nem lehet elnyerni, hacsak nem a papok Istenhez való könyörgései által. Ugyanis „a közvetítő Isten és ember között, az ember Krisztus Jézus” [1Tim 2,5] azt a hatalmat adta át az Egyház elöljáróinak, hogy egyrészt a gyónóknak biztosítsák a penitenciatartás [bűnbánat megtartásának] rendjét, másrészt az üdvös elégtétel által megtisztulva a szentségek vételéhez a kiengesztelődés kapuján át őket odabocsássák.


(Fel)