Eucharisztia:
Jézus Krisztus valóságos teste és vére

(Frissítve: 2007. 12. 27.)


Mi a probléma?

Mit mond erről az Egyház?

    A Katolikus Egyház Katekizmusa

    Tanítóhivatali megnyilatkozások

Mit mond erről a Biblia?

    Jézus ígérete

    Jézus megalapítja az Eucharisztiát

    Jézus áldozata a Húsvéthoz kapcsolódik, ahol ettek a bárányokból

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

    Jézus valós jelenléte az Eucharisztiában

    A kenyér és a bor ténylegesen Jézus testévé és vérévé válik

Mit mondanak erről mások?

    Jézus valós jelenléte az Eucharisztiában

    A kenyér és a bor ténylegesen Jézus testévé és vérévé válik

Mi a probléma?

(Fel)

 

Mit mond erről az Egyház?

A Katolikus Egyház Katekizmusa

1104 A keresztény liturgia nemcsak pusztán emlékezik a bennünket megszabadító eseményekre, hanem azokat aktuálissá, jelenvalóvá teszi. Krisztus húsvét-misztériumát ünnepeljük, nem ismételjük; csak az egyes ünnepléseket ismételjük. Minden ünneplésben megtörténik a Szentlélek kiáradása, aki az egyetlen misztériumot jelenvalóvá teszi.

1105 Az epiklézis ('lehívás valamire') kérés, melyben a pap kéri az Atyát, hogy küldje el a megszentelő Szentlelket, hogy általa az áldozati adományok Krisztus testévé és vérévé, s ezek vétele által a hívek maguk Isten számára élő áldozati adománnyá váljanak.

1106 Az epiklézis az anamnézissel együtt minden szentségi ünneplés, de különösen az Eucharisztia lényegi magva:

"Azt kérdezed, hogy lesz a kenyér Krisztus teste, és a bor (...) Krisztus vére? és én azt mondom neked: a Szentlélek jön, és megteszi azt, ami minden szót és minden gondolatot meghalad. (...) Legyen neked elég hallanod, hogy a Szentlélek által történik, ugyanúgy, miként az Úr a Szent Szűzből és a Szentlélek által fölvette a testet." [Damaszkuszi Szent János: Expositio fidei 86. (De fide orthodoxa 4, 13)]

1357 Az Úr e parancsát teljesítjük, amikor az ő áldozatának emlékezetét ünnepeljük. Ezt cselekedvén azt ajánljuk föl az Atyának, amit ő maga ajándékozott nekünk: teremtésének ajándékait, a kenyeret és a bort, melyek Krisztus szavaira és a Szentlélek erejéből Krisztus testévé és vérévé válnak: így Krisztus valóságosan és titokzatos módon jelenvalóvá válik.

1373 "Jézus Krisztus, aki meghalt, sőt aki föltámadt és az Isten jobbján közbenjár értünk" (Róm 8,34), Egyházában sokszorosan jelen van: [Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium 48.] igéjében, Egyháza imádságában",ahol ketten vagy hárman összegyűltek az én nevemben" (Mt 18,20), a szegényekben, a betegekben, a foglyokban, [Vö. Mt 25,31--46.] a szentségeiben, melyeknek ő a szerzője, a szentmise-áldozatban és azok személyében, akik a papi szolgálatot végzik, de "mindenekelőtt az eucharisztikus színek alatt". [II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium 7.]

1374 Krisztus jelenlétének módja az eucharisztikus színek alatt egyedülálló. És e jelenlét emeli az Eucharisztiát az összes szentség fölé, úgyhogy az Eucharisztia "a lelki élet beteljesedése és az összes szentség célja". [Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae III, 73, 3.] Az Eucharisztia legszentebb szentségében "a mi Urunk, Jézus Krisztus teste és vére, emberi lelkével és istenségével együtt, azaz az egész Krisztus igazán, valóságosan és szubsztanciálisan van jelen".[DS 1651.] "E jelenlétet nem kizárólagosan nevezzük valóságosnak -- mintha az egyéb jelenlétek nem valóságosak volnának --, hanem kiemelő módon, mert e jelenlét szubsztanciális, benne ugyanis az egész és teljes Krisztus, az Isten és ember van jelen." [VI. Pál pápa: Mysterium fidei]

1375 E szentségben Krisztus a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé változása által válik jelenvalóvá. Az egyházatyák határozottan állították az Egyház hitét abban, hogy Krisztus szavának és a Szentlélek tevékenységének hatékonysága van ezen átváltozás végrehajtására. Aranyszájú Szent János így nyilatkozik:

"Nem ember az, aki megteszi, hogy az adományok Krisztus testévé és vérévé váljanak, hanem maga Krisztus, akit értünk megfeszítettek. A szavakat kimondó pap Krisztust jeleníti meg: de az erő és a kegyelem Istené. Ez az én testem -- mondja. Ez a szó változtatja át az áldozati adományokat." [Aranyszájú Szent János: De proditione Iudae homilia 1, 6]

Szent Ambrus pedig ezt mondja erről az átváltozásról:

Legyünk meggyőződve arról, hogy "olyan dolog áll előttünk, amit nem a természet alakított ilyenné, hanem az áldás konszekrálta, és az áldás hatékonysága meghaladja a természetet, hiszen az áldás erejéből éppen maga a természet változik át". [De mysteriis 9, 50] "Krisztus szava tehát, aki a semmiből létre tudta hozni azt, ami nem volt, a már létezőt ne tudná átváltoztatni azzá, ami korábban nem volt? Nem kisebb dolog új dolgokat teremteni, mint a természeteket átváltoztatni." [De mysteriis 9, 52]

1376 A Trienti Zsinat összefoglalja a katolikus hitet, amikor kijelenti: "Mivel pedig Krisztus, a mi Megváltónk azt mondta, hogy amit ő a kenyér színe alatt fölajánlott, valóban az ő teste, azért Isten Egyházában mindig élt a meggyőződés, és ez a szent zsinat újra kinyilvánítja: a kenyér és a bor konszekrációja által olyan átváltoztatás történik, ami a kenyér egész lényegét Krisztus, a mi Urunk testének lényegévé és a bor egész lényegét az ő vérének lényegévé változtatja át. Ezt a változást a szent, katolikus Egyház helyesen és sajátos értelemben transsubstantiatio-nak, 'átlényegülésnek' nevezte." [DS 1642.]

1377 Krisztus eucharisztikus jelenléte az átváltoztatás pillanatában kezdődik, és addig tart, ameddig az eucharisztikus színek megmaradnak. Az egész Krisztus van jelen a színek mindegyikében, és az egész Krisztus van jelen azok minden egyes részében oly módon, hogy a kenyér megtörése Krisztust nem osztja meg. [Vö. DS 1641.]

1378 Az Eucharisztia tisztelete. A szentmise liturgiája során Krisztusnak a kenyér és a bor színe alatti valóságos jelenlétébe vetett hitünket többek között azzal is kifejezzük, hogy az Úr imádásának jeleként térdet hajtunk vagy mélyen meghajlunk. "Az Eucharisztia szentsége iránti imádást a katolikus Egyház nemcsak a szentmisében, hanem azon kívül is végezte és végzi azáltal, hogy a konszekrált ostyákat a lehető leggondosabban őrzi, a hívők imádása tárgyaként kihelyezi és a népsokaság örömére körmenetekben hordozza." [VI. Pál pápa: Mysterium fidei]

1379 A tabernákulum korábban arra szolgált, hogy az Eucharisztiát méltó körülmények között őrizzék annak érdekében, hogy a betegeknek és a távollevőknek a szentmisén kívül elvihessék. Ahogyan az Egyház elmélyült Krisztus valóságos eucharisztikus jelenlétének hitében, úgy ébredt tudatára az eucharisztikus színek alatt jelenlévő Krisztus csöndes imádása értelmének. Ezért a tabernákulumnak a templomban különösen méltó helyen kell állnia; és olyannak kell lennie, hogy az Krisztus valóságos jelenlétének igazságát az Oltáriszentségben kiemelje és nyilvánvalóvá tegye.

1380 Nagyon megfelelő, hogy Krisztus ilyen egyedülálló módon akart Egyháza számára jelenvaló maradni. Mivel ugyanis Krisztus látható alakjában elhagyni készült övéit, nekünk akarta ajándékozni szentségi jelenlétét; mivel arra készült, hogy a kereszten föláldozva önmagát üdvözítsen minket, akarta, hogy emlékünk legyen arról a szeretetről, amellyel ő "mindvégig" (Jn 13,1), élete elajándékozásáig szeretett minket. Valóban, ő eucharisztikus jelenlétében közöttünk marad, titokzatos módon, mint az, aki szeretett minket és önmagát adta értünk, [Vö. Gal 2,20.] éspedig olyan jelek alatt van jelen, melyek ezt a szeretetet kifejezik és közlik:

"Az Egyháznak és a világnak nagyon szüksége van az Eucharisztia tiszteletére. A szeretet e szentségében Jézus vár bennünket. Ne sajnáljuk az időt, hogy találkozzunk vele az imádásban, a hittel teljes szemlélődésben, készen a világ bűneinek és jogtalanságainak engesztelésére. Soha ne szűnjön meg a mi imádásunk." [II. János Pál pápa: Dominicae coenae levél, 3; vö. Enchiridion Vaticanum 7, 177.]

1381 "Hogy e szentségben Krisztus valóságos teste és valóságos vére van jelen, ahogy Szent Tamás mondja, >érzékekkel nem, de az isteni tekintélyre támaszkodó hittel egyedül lehet megragadni. Ezért mondja Cirill a Lk 22,19 Ez az én testem, mely értetek adatik helyéről: Ne kételkedj, hogy igaz-e; hanem inkább hittel fogadd el az üdvözítő szavait. Mivel ugyanis ő az Igazság, nem hazudik<": [VI. Pál pápa: Mysterium fidei; vö. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae III, 75, 1; Alexandriai Szent Cirill: Commentarius in Lucam 22, 19]

Imádlak áhítattal, Isten, rejtelem!
Aki e jelekben titkon vagy jelen.
Néked egész szívem átadja magát,
mert téged szemlélve elveszti magát.
Szem, ízlés, tapintás megcsalódhatik,
de a hallás rólad hittel biztosít:
Hiszem, amit hinni Isten Fia szab,
igédnél, Igazság, mi van igazabb? [Aquinói Szent Tamás: Adoro te devote himnusz]

1404 Az Egyház tudja, hogy Eucharisztiájában az úr már most eljön és benne közöttünk van. Mégis, ez a jelenlét elfátyolozott. Ezért ünnepeljük mi az Eucharisztiát úgy, hogy "reménykedve várjuk üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét", [Embolizmus a Miatyánk után. Missale Romanum; vö. Tit 2,13.] és kérjük, hogy "országodban majd reményünk szerint (mindannyian) dicsőségedben örökre részesüljünk, amikor letörölsz szemünkről minden könnyet, és színről színre látunk téged, Istenünk. Hasonlók leszünk hozzád mindörökre, és vég nélkül dicsőítünk téged, Krisztus, a mi Urunk által". [A szentmise 3. kánonja. Missale Romanum]


(Fel)

Tanítóhivatali megnyilatkozások

Szent VII. Gergely / Római zsinat: Tours-i Berengarius esküformulája (Kr. u. 1079) (DH 700)

én, Berengár, szívemből hiszem és számmal megvallom, hogy a kenyér és a bor, amelyet az oltárra tesznek, a szent imádság titka és a mi Megváltónk szavai által szubsztanciálisan átalakul Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak valódi, saját és életadó testévé és vérévé. Az átváltoztatás után már Krisztus azon igazi teste lesz, amely a Szent Szűztől született, és a világ üdvösségéért fölajnlva a kereszten függöt, és most az Atya jobbján ül.

De valódi vér Krisztus vére is, amely oldalából kifolyt, és nem csupán a szentség jelével és erejével, hanem a természet tulajdonságiban is, a szubsztancia igazságában is! Amint ez a bréve tartalmazza, és én felolvastam, ti pedig értettétek, úgy hiszem mindezt, és nem fogok a jövőben, ezen hit ellenében tanítani. Úgy segítsen Isten és az Ő szent evangéliuma.

III. Ince: A "Cum Marthae circa" levél (Kr. u. 1202) (DH 783)

Különbséget kell pontosan tennünk három dolog között, amelyek egymástól el vannak különítve ebben a szentségben, ti. a látható alak, a test valósága és a lelki hatás között. Az alak: a kenyér és a bor; a valóság: a test és a vér; a hatás: az egység és a szeretet. Az első: "szentségi jel és nem a szentség valósága"; a második: "szentségi jel és a szentség valósága", a harmadik: "a szentség hatása, és nem szentségi jel". De az első a kettős szentségi valóság jele. A második pedig egyfelől jelzi az egységet és a szeretetet, másfelől mint a szentség valósága létezik. A harmadik pedig a test és a vér jelezte hatások valósága...

III. Ince / IV. Lateráni Zsinat: A katolikus hit (Kr. u. 1215) (DH 802)

Egy pedig a hívek egyetemes Egyháza... amelyben ugyanaz a pap és az áldozat, Jézus Krisztus, akinek testét és vérét az Oltáriszentség a kenyér és a bor színe alatt valósággal tartalmazza, miután Isten erejénél fogva átlényegült a kenyér testté, a bor pedig vérré, hogy az egység titkának megvalósulásához mi magunk megkapjuk az övéből azt, amit Ő megkapott a miénkből. És ezt a szentséget természetesen senki más nem hozhatja létre, csak a pap, aki szabály szerint lett fölszentelve az Egyház kulcsai szerint...

IV. Jenő: Az örményekkel való egyesülés "Exsultate Deo" bullája (Kr. u. 1439) (DH 1321)

E szentség formája Krisztus szavaiból áll, amelyekkel ezt a szentséget létrehozta. A pap ugyanis Krisztus személyében szólva hozza létre e szentséget. Mivel a szavak erejéből a kenyér szubsztanciája Krisztus testévé, a bor szubsztanciája az Ő vérévé változik át. Mégis úgy, hogy az egész Krisztust foglalja magában a kenyér színe, és az egészet a boré is. Az átváltoztatott ostya bármelyik részében, és az átváltoztatott bor bármelyik részében, ha leválasztjuk, egészében jelen van Krisztus.

III. Gyula / Tridenti Zsinat: Határozat a legszentebb Oltáriszentségről (Kr. u. 1550) (DH 1637; 1639-1643; 1651-1654)

1. fejezet. Jézus Krisztus valósgos jelenléte a legszentebb Oltáriszentségben

A szent zsinat először is azt tanítja, és nyíltan és egyszerűen megvallja, hogy az Eucharisztia áldott szentségében a kenyér és a bor átváltoztatása után a mi Urunk Jézus Krisztus, igaz Isten és ember, igazán, valóságosan és lényegileg [vö. 1. kánon] az említett érzékileg tapasztalható dolgok színe alatt jelen van. Nem ellentmondás ugyanis, hogy Ő maga, a Megváltónk, mindig az Atya jobbján ül a mennyekben a természetes létrend szerint, és közben sok más helyen viszont szentségileg legyen jelen számunkra az Ő lényegével, olyan létmdban, amelyet ugyan szavakban kifejezni alig bírunk, de hogy Istennél ez lehetséges, azt - a hittől megvilágított gondolkodással - követni tudjunk, és állhatatosan hinni tartozunk [vö. Mt 19,26; Lk 18,27]. ...

3. fejezet. A legszentebb Oltáriszentség kiválósága a többi szentség fölött

Jóllehet közös az Oltáriszentségnél a többi szentséggel, hogy "jelképezi a szent dolgot, és egy láthatatlan kegyelem látható alakja"1, de megtalálható benne egy kimagasló és egyedülálló vonás, hogy tuniillik a többi szentség csak akkor bír megszentelő erővel, amint valaki élni is kezd velük, az Oltáriszentségben azonban maga a szentség teremtője már a használat előtt jelen van [4. kánon].

Az apostolok ugyanis még nem is vették az Úr kezéből az Oltriszentséget [vö. Mt 26,26; Mk 14,22], amikor Ő már állította róla, hogy az valóban az Ő teste, amit nyújtani fog; és ez a hit mindig is élt az Isten Egyházában, hogy azonnal az átváltoztatáskor az Úr valódi teste és valódi vére van a kenyér és a bor színe alatt, s egyben ott vn lelke, sőt istensége is. Teste a kenyér színe, vére a bor színe alatt van a szavak erejéből; sőt: a teste a bor színe alatt, vagy a vére a kenyér színében, lelke pedig mind a kettőben, ama összefüggés és következés természetes ereje révén, hogy Krisztus Urunk részei, aki a halálból feltámadva már többé nem hal meg [Róm 6,9], egymással így egyesültek. Istensége pedig azért van jelen, mert a testével és emberi lelkével a személyes egységben csodálatosan egyesült [1. És 3. kánon].

Ezért nagyon is igaz, hogy bármelyik szín alatt és mindkét szín alatt is benne van mindene. Az egészen és teljesen van Krisztus a kenyér színében és annak bármelyik részében, és az egész Krisztus úgyszintén a bor színében és annak részeiben [3. kánon].

4. fejezet. Az átlényegülés

Mivel pedig Krisztus, a mi Megváltónk azt, amit a kenyér színe alatt felajánlott [Mt 26,26; Mk 14,22; Lk 22,19; 1Kor 11,24] igazán az Ő testének mondta, ezért az Isten Egyháza mindig meg volt győződve, és ezt most a jelen szent zsinat újból kinyilvánítja: az átváltoztatás a kenyér és a bor átalakulásával jár, a teljes lényege szerint lesz a kenyérből Krisztus Urunk testének szubsztanciája, a bor teljes lényege válik az Ő vére szubsztanciájává. Ezt az átváltoztatást a szent, katolikus Egyház megfelelően és sajátosan az átlényegülés szóval illeti. [2. kánon]

5. fejezet. Ezt a legszentebb szentséget megillető tisztelet és imdás

Nincs helye kétkedésnek azon kérdésben, hogy minden keresztény az igaz Istennek járó imádó tiszteletet - a katolikus Egyházban mindig is elfogadott móon - e legszentebb szentség iránt is hódolattal fejezze ki. Nem csökkenhet amiatt az imádás, mert Krisztus Urunk abból a célból alapította, hogy magunkhoz vegyük [vö. Mt 26,26]. Mert hisszük, hogy egy és ugyanaz az Isten van jelen benne, akit az örök Atya küldött a vilgba, mondván "Imádják Őt Isten minden angyalai" [Zsid 1,6; Zsolt 96,7], akit a bölcsek leborulva imádtak [vö. Mt 2,11], s akiről a Szentírás tanúsítja, hogy Galileában az apostolok imádták [vö. Mt 28,17; Lk 24,52].

Kánonok a legszentebb Oltáriszentségről

1. kánon. Ha valaki tagadná, hogy legméltóságosabb OLtáriszentségben igazán, valóságosan és lényegileg jelen van a mi Urunk Jézus Krisztus teste és vére, együtt az Ő lelkével és istenségével, - s emiatt az egész Krisztus, - hanem azt mondaná, hogy ez csak jel vagy ábra, vagy erő szerint van: legyen kiközösítve.

2. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a legméltóságosabb Oltáriszentségben megmarad a kenyér és bor szubsztanciája is, együtt a mi Urunk Jézus Krisztus testével és vérével, és tagadná, hogy a kenyér és a bor egész lényege csodálatos és egyedi átváltozással Test és Vér lett, míg a kenyérnek és a bornak csupán külső színe marad, amely átváltoztatást a katolikus Egyház igen megfelelően átlényegülésnek nevezi: legyen kiközösítve.

3. kánon. Ha valaki tagadná, hogy a tiszteletreméltó Oltáriszentség mindkét színében, és bármely színnek bármelyik részében elkülönítve is az egész Krisztus van jelen: legyen kiközösítve.

4. kánon. Ha valaki azt mondaná, hogy az átváltoztatás után az Oltáriszentség csodás szentségében nincsen Krisztus teste és vére, hanem csak a gyakorlati használatánál, amíg magunkhoz vesszük, de előtte és utána nem; és az átváltoztatott ostyákban vagy részecskékben, amelyeket az áldoztatás után félretesznek vagy fennmaradnak, már nem marad meg Krisztus valódi teste: legyen kiközösítve.

VI. Pál: Mysterium fidei (Kr. u. 1965) (DH 4411-4413)

Különböző tévedések az Eucharisztia vonatkozásában

Ugyanis nem helyénvaló ... [arra törekedni] hogy a figyelmet a szentségi jel mivoltának az átgondolására irányítsák, mintha a szimbolizmus, amelyet egészen biztosan senki sem tagadna, hogy benne rejlene a legszentebb Eucharisztiában, teljesen és kimerítően kifejezné Krisztus jelenlétének mivoltát ebben a Szentségben; vagy: az átlényegülés titkáról értekezni, anélkül, hogy említés történnék a kenyér egész szubsztanciájának Krisztus testévé és a bor egész szubsztanciájának Krisztus vérévé való csodálatos átváltozásáról, amelyről a Tridenti zsinat beszél [vö. DH 1642], úgy, hogy azok egyedül a "jelentésváltásban" és a "rendeltetésváltásban", ahogy ők mondják, állnak fenn; vagy végezetül: olyan véleményt hangoztatni, és gyakorlatba átültetni, amely szerint az átváltoztatott ostyákban, amelyek a miseáldozat megünneplésének befejeztével még megmaradnak, Krisztus Urunk többé nincs jelen.

Krisztus szubsztanciális jelenléte az Eucharisztiában

Ezt a jelenlétet pedig "valóságosnak" mondjuk, de nem kizárásos alapon, mintha a többi jelenlét nem volna "valóságos"; hanem kitüntetően, mivel szubsztanciális; tagadhatatlanul benne jelenvalóvá válik az egész és csorbítatlan Krisztus, aki Isten és ember. [vö. DH 1641] Tehát helytelenül magyarázza ezt a jelenléti módot, aki Krisztus megdicsőült testének mindenütt jelenlévő "lelki" természetét, ahogyan ők mondják; vagy azt a természetet a szimbolizmus határai közé szorítják, mintha ez a legfölségesebb Szentség semmi más dologból nem állna, minthogy hatékony jele lenne "Krisztus lelki jelenlétének és az Ő legbensőbb összeköttetésének a Misztikus Testben a hívő tagokkal"2.

Krisztus jelenléte az átváltoztatás után

Miután megtörtént az átlényegülés, a kenyér és a bor színei kétségtelenül új jelentést öltenek magukra és új célt; midőn többé nem közönséges kenyér és közönséges ital, hanem szent dolog jele és lelki táplálék jele; de azért öltenek magukra új jelentést és új célt, mivel új "valóságot" tartalmaznak, amelyet joggal mondunk ontolgiainak. A mondott színek alatt ugyanis nem rejtőzik már az, ami előbb volt, hanem egy teljesen más dolog; éspedig nemcsak az Egyház hitének becslése szerint, hanem tényszerűen; minthogy miután átváltozott a kenyér és a bor szubsztanciája, ill. természete Krisztus testévé és vérévé, semmi, ami kenyér és bor, nem marad, hanem egyedül a színek; alattuk az egész és csorbítatlan Krisztus ott jelen van, a maga fizikai "valóságában" testileg is, jóllehet nem azon a módon, ahogyan a testek jelen vannak egy helyen.

(1) Vö. Gratianus, Decretum III, 2, 32; vö. Szt. Ágoston, Quaestiones in Heptateuchum III 84; De civitate Dei X 5
(2) XII. Piusz, Humani generis enciklika


(Fel)

Mit mond erről a Biblia?

Egyelőre csak rövid kommentárokkal:

I. rész: Jézus ígérete

Jn 6,4.11-14
Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. Jézus ekkor kezébe vette a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepedett embereknek, s ugyanígy a halból is adott, amennyit csak akartak. Amikor jóllaktak, szólt tanítványainak: "Szedjétek össze a maradékot, nehogy kárba vesszen." összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek. Amikor az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: "Bizonyára ez az a próféta, akinek el kell jönnie a világba."

Húsvét előestéjén Jézus csodát tett a kenyerek megszaporításával.


2Kir 4,42-44
Baal-Salisából jött egy ember és új kenyeret hozott az Isten emberének, húsz árpakenyeret meg darát a zsákjában. Erre megparancsolta: "Adjatok enni az embereknek!" Szolgája ellene vetette: "Hogy adjak ennyit száz ember elé?" De ő azt felelte: "Adj csak az embereknek enni!" Mert ezt mondja az Úr: "Esztek és még marad is." Erre eléjük tette, ettek, s még maradt is, ahogy az Úr mondta.

A kenyérszaporítást már az Ószövetségben megjövendölték, és előre vetítették, hogy lesz egy végtelen mennyiségű mennyei kenyér, amely Ő maga lesz.


Mt 14,19
s meghagyta, hogy a nép telepedjék le a fűre, majd fogta az öt kenyeret meg a két halat, föltekintett az égre, és megáldotta őket. Ezután megtörte a kenyereket, odaadta tanítványainak, a tanítványai pedig a népnek.
Mt 15,36
Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, tanítványai pedig a népnek.
Mk 6,41
Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Megtörte a kenyeret, s odaadta a tanítványoknak, hogy osszák szét. A két halat is szétosztotta.
Mk 8,6
Erre megparancsolta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép közt.
Lk 9,16
Most kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Föltekintett az égre, megáldotta, és tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek.

Ezek a szakaszok a kenyérszaporítás csodájának további beszámolói. Ezek mind az Eucharisztiára mutatnak rá.


Mt 16,11-12
Hát nem értitek, hogy nem a kenyérről beszéltem nektek: óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától?" Akkor megértették, hogy nem a kenyér kovászától óvta őket, hanem a farizeusok tanításától.

Ebben a versben Jézus elmagyarázza, hogy a "kenyér" szót metaforikusan használta. A Jn 6. fejezetében kizárja a metaforikus lehetőségeket.


Jn 6,4
Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe.

Jézus Kafarnaumban van Húsvét előestéjén, ilyenkor a bárányokat összeterelték, hogy leöljék őket, majd megegyék. Nézzük csak mit monott Jézus:

Jn 6,35
"én vagyok az élet kenyere - felelte Jézus. - Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha.
Jn 6,41
A zsidók elkezdtek zúgolódni, amiért azt mondta: "én vagyok a mennyből alászállott kenyér."
Jn 6,48
én vagyok az élet kenyere.
Jn 6,51
én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért."

Jézus négyszer mondja azt, hogy "éN VAGYOK a Mennyből jött kenyér." Tehát a Mennyből jött örökkévaló kenyér Ő, maga.


Jn 6,27
De ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, aki mellett maga az Atya tett tanúságot."
Jn 6,31
Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írás mondja: égi kenyeret adott nekik enni."
Jn 6,49
Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak.

Párhuzam van a pusztai manna, amelyet fizikailag megettek, és az "új" kenyér között, amelyet szintén el kell fogyasztani.


Jn 6,51-52
én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért." Erre vita támadt a zsidók közt: "Hogy adhatja ez a testét eledelül?"

Ekkor Jézus azt mondja, hogy az a kenyér, amely Ő maga, az Ő húsára vonatkozik. Erre a zsidók szó szerint letámadják, és azonnal mgkérdőjelezik ezt a tanítást. Hogy adhatja ez a testét eledelül?


Jn 6,53-58
Jézus ezt mondta rá: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él."

Jézus nem javítja ki a szó szerinti értelmezésüket. Helyette inkább kizárja az összes metaforikus magyarázatot egy eskü által, és még inkább szó szerint magyarázza az Ő húsának evését. Ötször megismétli, hogy enni kell az Ő húsát, és inni kell az Ő vérét. A katolikusok tehát hiszik, hogy Jézus megjelenik testével és vérével a Szentmiseáldozatban. A protestánsok, hacsak nem teszik magukévá katolikus magyarázatot, kizárólag azzal érvelhetnek, hogy Jézus valamiképpen szimbolikusan beszélt.


Jn 6,23
Közben több bárka érkezett Tibériásból annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették.
Jn 6,26
"Bizony, bizony mondom nektek - felelte Jézus -: Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok.
Jn 6,31
Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írás mondja: égi kenyeret adott nekik enni."
Jn 6,49
Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak.
Jn 6,50
Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg.
Jn 6,51
én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért."
Jn 6,52
Erre vita támadt a zsidók közt: "Hogy adhatja ez a testét eledelül?"
Jn 6,53
Jézus ezt mondta rá: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek.

Csakhogy a szimbolikus magyarázat valószerűtlen. Ezekben a versekben a görög szöveg mindenütt a "phagó" szót használja, pontosan kilencszer. A "phagó" szószerinti jelentése "enni" vagy "fizikailag elfogyasztani". Miként napjaink protestánsai, a tanítványok is vitatták Jézus "enni" szavának szószerinti használatát. Mit tett erre Jézus?


Jn 6,54
De aki eszi (= trogó, azaz "rág", "rágcsál") az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon.
Jn 6,56
Aki eszi (= trogó) az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne.
Jn 6,57
Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. (= trogó)
Jn 6,58
Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi (= trogó), az örökké él."
Mt 24,38
A vízözön előtti napokban ettek (= trogó) -ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába,
Jn 13,18
Nem mindnyájatokról mondom ezt, mert hiszen tudom, kiket választottam ki. De be kell teljesednie az írásnak: "Aki kenyeremet eszi, (= trogó) sarkát emelte ellenem."

Jézus egy még jobban szó szerint veendő igét használt erre, a "trogó-t, aminek a jelentése "harapni", "rágni, rágcsálni" vagy "ropogtatni". Fokozza a szószerintiséget, és így érteti meg üzenetét. Jézus szó szerint nekünk adja testét és vérét, hogy együk. A "trogo" szót csak két másik helyen használják az Újszövetségben (Mt 24,38; Jn 13,18), és mindkét helyen az étel szószerinti rágását, harapását jelenti. Míg a "phagó"-nak lehet lelki értelmezése is, a "trogó"-t sohasem használták metaforikusan a görögben. Tehát a protestánsok nem tudnak egyetlen olyan helyet találni a Szentírásban, ahol a "trogó"-t szimbolikusan használják, mégis ezzel kell érvelniük, ha tagadni akarják Jézus szavainak katolikus értelmét. A zsidók már akkor tudták, hogy Jézus szó szerint beszél, mielőtt Jézus a "trogó" szót használta volna, amikor azt kérdezték, hogy "Hogy adhatja ez a testét eledelül?" (Jn 6,52)


Jn 6,55
A testem (= sarx, azaz "hús") ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital.

Jézus így folytatja, hogy még jobban megvilágosítsa szavait: "A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital.". Ezt a mondást csakis úgy lehet érteni, mint egy feleletet azoknak, akik nem hiszik, hogy Jézus teste valóságos étel, és az Ő vére valóságos ital. Továbbá a görög "szarx" szót használja, amelynek jelentése "hús" (tehát nem a "szóma" szót használja, amely "test"-et jelent).


Jn 1,13-14
akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.
Jn 3,6
Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek.
Jn 8,15
Ti a test szerint ítéltek, én nem ítélkezem senki fölött.
Jn 17,2
ahogy hatalommal ruháztad fel őt minden test fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon. (KNV)
Mt 16,17
Erre Jézus azt mondta neki: "Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.
Mt 19,5
és azt mondta: Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy test lesz a kettő?
Mt 24,22
Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen ember (= test) sem. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.
Mt 26,41
Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erőtlen."
Mk 10,8
és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy.
Mk 13,20
Ha Isten nem rövidítené meg ezeket a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény (= test) sem. De a választottak kedvéért, akiket ő választott ki, megrövidíti ezeket a napokat.
Mk 14,38
Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, de a test gyönge."
Lk 3,6
és minden test meglátja az Isten üdvösségét."
Lk 24,39
Nézzétek meg a kezem és a lábam! én vagyok. Tapogassatok meg és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van."

Ezekben a versekben láthatjuk, hogy a "szarx" bizonyosan hús-testet jelent. És mindig szó szerint.


Jn 6,55
A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital.

Aztán ahhoz, hogy "valóságos" étel, és "valóságos" ital, Jézus az "alethesz" szót használja. Az "alethesz" annyit jelent, mint "valóságosan", "igazán", és csak akkor szokták használni, amikor valamiben kétely támad, mint itt Jézus testének és vérének étel és ital voltjának realitásában. Tehát Jézus kihangsúlyozza az Ő testének és vérének ténylegesen étellé és itallá válásának csodáját.


Jn 6,60
Tanítványai közül, akik ezeket hallották, többen azt mondták: "Kemény beszéd. Ki hallgatja?"

Miként sok mai antikatolikus, Jézus tanítványai is megbotránkoztak ezeken a szavakon. Még meg is kérdezik egymástól: Ki "hallgatja" (sokkal inkább "érti") ezt? A meg nem világított értelemnek ez groteszknek tűnik.


Jn 6,61-63
Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt hozzájuk: "Botránkoztok rajta? Hátha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet,

Jézus tudomásul veszi méltatlankodásukat. Jézus azon kifejezése, hogy "a lélek az, ami éltet" azt jelenti, hogy a tanítványoknak természetfeletti hitre, és nem logikára van szükségük ahhoz, hogy megértsék az Ő szavait.


Jn 3,6
Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek.
Mk 14,38
Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, de a test gyönge."
1Kor 2,14
A testi ember nem fogja fel, ami az Isten Lelkéből ered. Balgaságnak tartja, s nem képes megérteni, mert lelkileg kellene megítélnie.
1Kor 3,3
mert testiek vagytok. Amikor ugyanis vetélkedtek és civódtok, nem vagytok-e testiek, és nem viselkedtek-e nagyon is emberi módon?
Róm 8,5
A testi ember bizony testiekre vágyik, a lelki ember ellenben lelkiekre törekszik.
Gal 5,17
A test ugyanis a lélek ellen tusakodik, a lélek meg a test ellen. Ellentétben állnak egymással, s így nem azt teszitek, amit szeretnétek.

Jézus és Szent Pál is gyakran használja a "lélek versus test" szembeállítást, hogy a természetes értelemmel szembeni természetfeletti hit szükségességét tanítsák. A természetes mögé kell hatolnunk, hogy megértsük a természetfelettit. A földhöz ragadt emberek nem kapják meg a hit ajándékát. Ők még túl "testiek".


Jn 6,61-63
Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt hozzájuk: "Botránkoztok rajta? Hátha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet,

A protestánsok gyakran azzal érvelnek, hogy Jézus ezen kifejezése ("A lélek az, ami éltet") azt mutatja, hogy csak szimbolikusan beszélt. Azonban a protestánsoknak meg kellene magyarázniuk, hogy miért nincs egyetlen olyan hely a Szentírásban, ahol a "lélek" "szimbolikus"-at jelent. Miként láttuk, a "lélek" a természetfeletti hitre utal. Mire vonatkoznak a lélek és az élet szavak? Azokra a szavakra, hogy ennünk kell Jézus testét, és innunk kell az Ő vérét, máskülönben nem lesz élet bennünk.


Jn 6,66-67
Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, s többé nem jártak vele. Jézus azért a tizenkettőhöz fordult: "Ti is el akartok menni?"


Sok tanítvány elhagyta Jézust, mert elutasították ezt a szószerinti értelmezést, miszerint ennünk kell Jézus testét, és innunk az Ő vérét. Ennél a pontnál ezek a tanítványok valóban azt gondolták, hogy Jézus elvesztette az eszét. Ha ők tévedtek abban, hogy szó szerint kell venni Jézus szavait, akkor Jézus, a Nagy Tanító, miért nem javította ki őket? Miért nem mondta nekik Jézus, hogy "Hé, gyertek vissza, én csak szimbolikusan beszéltem!" Azért nem történt ilyesmi, mert ezek a tanítványok bizony nem tévedtek: Jézus szó szerint beszélt.


Mk 4,34
Példabeszéd nélkül nem tanított. Mikor tanítványaival magukra maradtak, mindent megmagyarázott nekik.

Jézus mindig megmagyarázta tanítványainak, hogy mi a tanításának a valódi értelme. Sohasem hagyta, hogy téves benyomásuk maradjon, legfőképpen az örök üdvösség kérdéseiben.


Jn 6,37
Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön. S aki hozzám jön, nem taszítom el.

Jézus azt mondta, hogy senkit sem taszít el magától. A tanítványok helyesen értették őt, csak hinni nem tudtak benne.


Jn 3,4-5
Nikodémus megkérdezte: "Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újra szülessék?" Erre Jézus azt mondta: "Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába.
Jn 3,11-12
Bizony, bizony, mondom neked: arról beszélünk, amit tudunk, s arról tanúskodunk, amit láttunk, mégsem fogadjátok el tanúságtételünket. Ha földi dolgokról beszélek, s azt sem hiszitek, hogy fogjátok hinni, ha majd a mennyei dolgokról beszélek?
Mt 16,11-12
Hát nem értitek, hogy nem a kenyérről beszéltem nektek: óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától?" Akkor megértették, hogy nem a kenyér kovászától óvta őket, hanem a farizeusok tanításától.

Itt van néhány példa, amikor Jézus helyreigazítja tanításának téves magyarázatait. Az Eucharisztikus párbeszédben Jézus nem igazítja helyre a megbotránkozó tanítványokat.


Jn 6,64
de vannak közöttetek, akik nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik nem hisznek, és ki fogja elárulni.
Jn 6,70
Jézus így válaszolt: "Nem tizenkettőtöket választottam ki? De egyikőtök ördög."

Jézus összeköti az Ő Valóságos Jelenlétében való hitetlenséget Júdás árulásával. Azok, akik nem hisznek ebben a csodában, elárulják Őt.


Zsolt 27,2
Ha rám törnek a gonoszok, hogy elemésszék testemet, elleneim és ellenségeim megtántorodnak és a földre zuhannak.
Iz 9,20
Manassze Efraimot falja, Efraim Manasszét, aztán mindketten Júdának esnek. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva.
Iz 49,26
Ellenségeidet megetetem a saját húsukkal; úgy megittasodnak a saját vérüktől, mint az új bortól. Akkor mindenki megtudja majd, hogy én, az Úr vagyok a te Szabadítód, és a te Megváltód, Jákob erőse.
Mik 3,3
Amikor majd felfalják népem maradékát, bőrét lenyúzzák, csontját összetörik, amikor majd felaprózzák, mint a húst a fazékban, a pecsenyét a lábasban,
2Sám 23,17
Közben azt mondta: "Őrizzen meg tőle az Úr, hogy olyat tegyek. Hiszen ez azoknak az embereknek a vére, akik életüket kockáztatva elmentek oda." Ezért nem akarta meginni. Ilyen tettet vitt végbe a három hős.
Jel 16,6
Szent vagy, hogy így ítéltél; amiért a szentek és a próféták vérét kiontották, vért adtál nekik inni. Rászolgáltak!"
Jel 17,6
Láttam, hogy az asszony megrészegedett a szenteknek és Jézus tanúinak vérétől. A látomáson nagyon elámultam.
Jel 17,16
A tíz szarv, amelyet láttál, meg a vadállat, meggyűlölik a kéjnőt, kifosztják és levetkőztetik, a húsán rágódnak, és tűzön megégetik.

Hogy tovább oszlassuk azt a protestáns állítást, miszerint Jézus csak szimbolikusan beszélt, nézzük meg ezeket a verseket, amelyekben a test és a vér szimbolikus evéséről van szó, azonban kizárólag a fizikai erőszak negatív kontextusában. Ez mindig azt jelenti, hogy "megsemmisíteni egy ellenséget", s nem azt, hogy bizalmas barátságba kerülni vele. Tehát, ha Jézus szimbolikusan beszélt a Jn 6,51-58-ban, akkor ezt mondta volna: "Azoknak, akik gyaláznak és bántalmaznak engem, örök életük van". Ez természetesen teljesen abszurd.


Jn 10,7
Jézus folytatta: "Bizony, bizony, mondom nektek: én vagyok a juhok számára a kapu.

A protestánsok, hogy igazolják magukat, rámutatnak, hogy Jézus a Szentírásban máshol metaforikusan beszélt. Pl. itt Jézus azt mondja, hogy "én vagyok a kapu". Azonban ebben az esetben senki sem kérdőjelezte meg, hogy Jézus szó szerint fából készült. Egyértelműen megértették, hogy metaforikusan beszélt.


Jn 15,1
én vagyok az igazi szőlőtő, s Atyám a szőlőműves.
Jn 15,5
én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.

Itt van egy másik példa, ahol Jézus pedig azt mondja, hogy "én vagyok a szőlőtő". Ismét nem kérdőjelezi meg senki, hogy Jézus nem szó szerint egy szőlőtő. A Jn 6. fejezetében Jézus tanítványai kérdezősködnek arról, hogy szó szerint kell-e venni beszédét (hogy ez a kenyér az Ő teste-e, amelyet meg kell enni). Ő megerősíti őket abban, hogy az Ő húsa és vére valóságos étel és ital. Miután ezt megértették, több tanítványa fogja és elhagyja Őt:

Jn 6,41
A zsidók elkezdtek zúgolódni, amiért azt mondta: "én vagyok a mennyből alászállott kenyér."
Jn 6,52
Erre vita támadt a zsidók közt: "Hogy adhatja ez a testét eledelül?"
Jn 6,60
Tanítványai közül, akik ezeket hallották, többen azt mondták: "Kemény beszéd. Ki hallgatja?"
Jn 6,61
Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt hozzájuk: "Botránkoztok rajta?
Jn 6,66
Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, s többé nem jártak vele.
Jn 6,67
Jézus azért a tizenkettőhöz fordult: "Ti is el akartok menni?"


Mt 26,29
Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlő terméséből (= gennéma; valamiből született, valaminek az eredménye) addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában."
Mk 14,25
Bizony mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom az Isten országában."
Lk 22,18
"Vegyétek, osszátok el magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa."

Jézus azt mondja, hogy nem iszik addig a "szőlő(tő) terméséből", míg nem isza az újat az Országában. Néhány protestáns ezzel a verssel próbálja meg igazolni azt, hogy a bor nem lehet az Ő vére. Csakhogy a "termés" szóra használt görög szó, a "gennéma" szó szerint azt jelenti, hogy "valamiből származó, eredő, születő, létrejövő", azaz jelen esetben "a szőlőből létrejövőt, származót" jelent. A Jn 15,1.5-ben Jézus azt mondja, hogy "én vagyok a szőlőtő". Tehát a "szőlőtő termése" jelentheti Jézus vérét is.


1Kor 11,26-27
Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. Ezért aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét.

Itt Pál is ugyanazon mondatban egymással felcserélhető értelemben használja a "kenyeret" és "az Úr testét".


Mt 3,7
Amikor látta, hogy sok farizeus és szadduceus jön megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: "Viperák fajzata (= gennéma) ! Ki tanított benneteket arra, hogy fussatok a közelgő harag elől?
Mt 12,34
Viperák fajzata (= gennéma)! Hogy beszélhetnétek jót, mikor gonoszak vagytok? A száj ugyanis a szív bőségéből szól.
Mt 23,33
Kígyók, viperák fajzata (= gennéma)! Hogy is kerülhetnétek el a kárhozat büntetését?

Itt láthatunk néhány példát arra, hogy a "gennéma" valamiből való "születést, származást", vagy "kialakulást" jelent.


Róm 14,14-18
Tudom, s meg vagyok róla győződve Urunk Jézusban, hogy magától semmi sem tisztátalan, csak annak, aki tisztátalannak tartja. De ha testvéred elszomorodik az ételed miatt, nem jársz el a szeretet szellemében. Ne okozd ételeddel annak vesztét, akiért Krisztus meghalt. Ne engedjétek tehát ócsárolni szabadságotokat. Hiszen az Isten országa nem eszem-iszom, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben. Aki így szolgál Krisztusnak, az kedves Isten előtt, és rokonszenves az embereknek.
1Kor 8,1-13
A bálványoknak feláldozott húsra vonatkozólag tudjuk, hogy mindnyájan megfelelő ismerettel rendelkezünk. A tudás azonban felfuvalkodottá tesz, a szeretet ellenben épít. Aki tetszeleg tudásában, még nem értette meg, mi a helyes ismeret. Aki azonban szereti az Istent, azt az Isten is a magáénak tudja. Ami tehát a bálványáldozatok fogyasztását illeti, tudjuk, hogy bálvány nincs a világon, Isten meg csak egy van. Igaz, beszélnek istenekről, az égen és földön, mivel sok istenük és uruk van, nekünk mégis egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s akiért mi is vagyunk, egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi magunk is általa vagyunk. De nincs mindenkiben tudás. Némelyek ugyanis a bálványokhoz vannak szokva, s még most is úgy fogyasztják a húst, mint áldozati eledelt, és mivel lelkiismeretük téves, beszennyeződik. Az étel ugyanis nem tesz kedvesebbé Isten előtt. Ha nem eszünk, azzal nem veszítünk, de ha eszünk, azzal sem nyerünk. Arra azonban ügyeljetek, hogy szabadságotokkal az aggályosokat meg ne botránkoztassátok. Ha tehát valaki a bálványtemplom asztalánál látja azt, akiben megvan a tudás, mivel lelkiismerete téves, nemde felbátorodik arra, hogy bálványhúst egyék? így tudásoddal tönkreteszed aggályos testvéredet, akiért Krisztus meghalt. Ezért ha testvéred ellen vétkezel, mert megsérted aggályos lelkiismeretét, Krisztus ellen vétkezel. Tehát ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább soha nem eszem húst, csak hogy testvéremet meg ne botránkoztassam.
1Tim 4,3
Tiltják a házasságkötést és bizonyos ételek fogyasztását, jóllehet ezeket azért teremtette az Isten, hogy a hívő és igazságot ismerő ember hálaadással fogyassza.

A protestánsok azzal is gyakran érvelnek, hogy a vér ivását, és bizonyos áldozati húsok evését tiltják az Újszövetségben, tehát Jézus nem parancsolhatta meg azt, hogy fogyasszák el az Ő testét, vagy igyák meg az Ő vérét. Csakhogy ezek a fenti versek azt igazolják, hogy Pál azt tanította, hogy mindenféle ételt, még a bálványoknak feláldozott, a fojtott állatból származó vagy véres húst is el lehet fogyasztani a keresztényeknek, ha az mások lelkiismeretét nem zavarja meg, és el is fogyasztották ezeket, hálát adva az Istennek.


Mt 18,2-5
Odahívott egy gyereket, közéjük állította, s azt mondta: "Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a gyerek, az a legnagyobb a mennyek országában. Aki befogad egy ilyen gyereket a nevemben, engem fogad be.

Jézus azt mondja, hogy olyanokká kell lennünk, mint a gyermekek, vagy nem mehetünk be Isten Országába. Gyermeki hittel és alázattal kell hinnünk Jézus szavaiban. Ha Jézus azt mondja, hogy ez a kenyér az Ő teste, akkor mi hittel hisszük ezt, annak ellenére, hogy meghaladja értelmünket.


Lk 1,37
mert Istennél semmi sem lehetetlen.

Istennél semmi sem lehetetlen. Ha tudunk hinni a Megtestesülés hihetetlen valóságában, akkor miért ne hihetnénk Jézus Eucharisztiában való valóságos Jelenlétében is. Isten eljön hozzánk az általa teremtett elemekben a Megtestesülés bámulatos misztériumának másik formájában.

 
(Fel)

II. rész: Jézus megalapítja az Eucharisztiát

Mt 26,26-28
Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem!" Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: "Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára.
Mk 14,22-24
Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: "Vegyétek, ez az én testem." Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik. Mindnyájan ittak belőle. Ő pedig így szólt: "Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontattatik.
Lk 22,19-20
Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: "Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre." Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: "Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak.
1Kor 11,24-25
hálát adott, megtörte, és így szólt: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre." Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet, és így szólt: "Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre."

Jézus azt mondja, hogy EZ (VAN = létige) az én testem és vérem. Jézus nem azt mondja, hogy ez az én testem és vérem szimbóluma.


Mt 26,26
Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem!"
Mk 14,22
Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: "Vegyétek, ez az én testem."
Lk 22,19
Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: "Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre."

A görög mondat ez: "Touto esztin to szoma mou." Ez a kifejezéskészlet azt jelenti, hogy "ez ténylegesen" vagy "ez valóban" az én testem és vérem.


1Kor 11,24
hálát adott, megtörte, és így szólt: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre."

Ugyanezt a fordítást használja Szent Pál is: "touto mou esztin to szoma." A kijelentés az, hogy "ez valóban" az én testem és vérem. A Szentírásban sehol sincs olyan, hogy Isten valamit kijelent, és aztán nem úgy tesz.


Mt 26,26
Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem!"
Mk 14,22
Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: "Vegyétek, ez az én testem."
Lk 22,19
Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: "Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre."

Ahhoz, hogy megtagadják az Eucharisztia 2000 éves katolikus értelmezését, a protestánsoknak azt kell állítaniuk, hogy Jézus valójában azt mondta, hogy "ez jelképezi  a testemet és véremet" (tehát nem ez maga). Csakhogy az arámban, a Jézus által beszélt nyelvben, illetve a görögben több mint 30 szó van a "jelképezni" fogalom kifejezésére, azonban sem Jézus, sem az apostolok nem használták egyiket sem. A görög szöveg mögött meghúzódó arám mondat minden bizonnyal nominális (névszói állítmányos) mondat, ami azt jelenti, hogy az alany és az állítmány azonos.


Mt 26,28
mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára.
Mk 14,24
Ő pedig így szólt: "Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontattatik.
Lk 22,20
Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: "Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak.

Jézus vérének a "kiontása" szintén hangsúlyozza az ő jelenlétének valóságát.


Kiv 24,8
Erre Mózes vette a vért, meghintette vele a népet és így szólt: "Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr ezen feltételek mellett kötött veletek."

Jézus azzal is hangsúlyozza az Ő vérének valóságát, hogy Mózes kijenetését használja "a szövetség véréről".


1Kor 10,16
Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nemde a Krisztus vérében való részesülés? S a kenyér, amelyet megtörünk, nemde a Krisztus testében való részesedés?

Pál felteszi a kérdést: "Az áldás kelyhe és a kenyér, amelyet megtörünk nemde Krisztus testében és vérében való részesülés?" Talán Pál azért kérdezte ezt, mert ő a sugalmazott író nem értette volna? Természetesen nem. Pál kérdése nyilvánvalóan költői kérdés. Ez a tényleges test és vér. Továbbá a "koinonia" görög szó egy tényleges, nem pedig szimbolikus részesedést fejez ki a testben és a vérben.


1Kor 10,18
Nézzétek csak a test szerinti Izraelt: akik az áldozatból esznek, nemde az oltár részesei?

Ebben a versben Pál azt mondja, hogy azok vagyunk, amit megeszünk. Nem lehetünk részesei egy szimbólumnak. Mi egy valóságos testben részesülünk.


1Kor 11,23
én ugyanis az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek: Urunk Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret...

Pál nem magyarázza, hogy mit kapott valójában közvetlenül Krisztustól, kivéve akkor, amikor az Eucharisztiáról van szó. Itt Pál kihangsúlyozza az Eucharisztia jelentőségét azzal, hogy elmondja nekünk, hogy ezt az Eucharisztiáról szóló tanítást közvetlenül Jézustól kapta, ami a keresztény hit forrása és csúcsa.


1Kor 11,27-29
Ezért aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (úr) testét, saját ítéletét eszi és issza.

Ezekben a versekben Pál azt mondja, hogy, ha méltatlanul esszük vagy isszuk a kenyeret vagy a bort, akkor meggyalázzuk az Úr testét és vérét, sőt - több kommentátor szerint - a görög szöveg azt fejezi ki, hogy részes vagy felelős az Úr megölésében és vére kiontásában. Ha a kenyér csak egy szimbólum, akkor nem lehetünk vétkesek abban, hogy méltatlanságunkkal meggyalázzuk (sőt megöljük) az Úr testét. Hogy lehet az, hogy ha valaki nem megfelelően, méltatlanul iszik egy korty bort, ami mondjuk csak szimbolizálja Krisztus vérét, és emiatt magát az Urat gyalázza meg, és így saját kárhozatát issza? Akkor most vagy Pál - az Isten által sugalmazott apostol - mondott ki egy igazságtalan ítéletet, vagy pedig az Eucharisztia Krisztus valóságos teste és vére.


1Kor 11,30
Ezért sokan gyöngék és betegek közületek, többen pedig meghaltak.

Ez a vers az Eucharisztia méltatlan vételének a következményeit említi meg. Fizikai következményei vannak annak, ha valaki halálos bűnben magához veszi Jézus valóságos testét és vérét.


1Kor 11,27-30
Ezért aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (úr) testét, saját ítéletét eszi és issza. Ezért sokan gyöngék és betegek közületek, többen pedig meghaltak.

Tehát ha méltatlanul részesülünk az Eucharisztiában, akkor szó szerint Krisztus testének megölésében leszünk részesek, és a következmények miatt saját testünket veszélyeztetjük. Ez egy megsemmisítő bizonyíték Krisztus valóságos jelenlétére az Eucharisztiában. Ha az Eucharisztia csak szimbólum, akkor ez egy igazságtalan ítélet lenne.


ApCsel 2,42
állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban.

Már az Egyház kezdetétől benne volt az apostoli hagyományban az Eucharisztia megünneplése (a "kenyértörés"), hogy teljesítsék Jézus parancsát: "ezt tegyétek az én emlékezetemre".


ApCsel 20,28
Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett. (MBT)

Pál kötelezi az Egyház vezetőit, hogy legeltessék, azaz "etessék" az Isten Egyházát, méghozzá Krisztus testével és vérével.


Mt 6,11
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,
Lk 11,3
Add meg a szükséges kenyerünket minden nap.

A Miatyánkban azt kérjük Istentől, hogy a mindennapi (vagy mai napi) kenyerünket adja meg, vagyis az élet kenyerét, Jézus Krisztust.


Mt 12,39
"A gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván - válaszolta -, de nem kap mást, csak Jónás próféta jelét.

Jézus azt mondja, hogy nem ad más jelet, csak "Jónás próféta jelét". Mialatt a protestánsok csak az Eucharisztia "jelére" koncentrálnak, nem veszik észre, hogy a jelet valóság követheti (itt Jézus feltámadása, amely közvetlenül kapcsolódik az Eucharisztiához).


Mt 19,6
Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét."
Ef 1,22-23
Mindent lába alá vetett, őt magát meg mindenek fölött az egész Egyház fejévé tette: ez az ő teste és a teljessége annak, aki mindenben mindent teljessé tesz.
Ef 5,23
mert a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: testének ő a megváltója.
Ef 5,30-31
Mert tagjai vagyunk testének. "Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy test lesz."
Kol 1,18
Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben.
Kol 1,24
örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára.

Jézus azt mondja, hogy a férj és a feleség egy testté válnak, amely a házassági aktus életadó egybekelésében éri el tetőfokát. A házassági szeretet ezen egyesülése, amely Krisztus egyesülését tükrözi vissza az Egyházzal, fizikai és nem szellemi. Tehát, amikor Pál azt mondja, hogy mi Krisztus testének a tagjai vagyunk (lásd fenn), akkor ezzel azt akarja mondani, hogy a mi egyesülésünk Krisztussal is fizikai, nem pedig szellemi. Azonban mi fizikailag csak úgy egyesülhetünk Krisztussal, ha Ő valóságosan ad nekünk valami fizikait, ami Ő maga, ami az Ő teste és vére (máskülönben csak lelkileg egyesülhetnénk).


Lk 14,15
meghallotta pedig valaki az asztaltársaságból ezeket, és ezt mondta neki: boldog, aki kenyeret eszik Isten Királyságában. (Vida)

Boldog, aki ezt a kenyret eszi Isten Királyságában, ami mind a földön, mind a mennyben áll.


Lk 22,19
Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: "Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre."
1Kor 11,24-25
hálát adott, megtörte, és így szólt: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre." Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet, és így szólt: "Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre."

Jézus megparancsolja apostolainak, hogy "ezt tegyétek", vagyis az eucharisztikus áldozat bemutatását az Ő emlékezetében.


Lk 24,27-35
Aztán Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az írásokban róla írtak. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De marasztalták: "Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van." Betért hát, és velük maradt. Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől.
"Hát nem lángolt a szívünk - mondták -, amikor beszélt az úton és kifejtette az írásokat?" Még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegyet s társaikat. Azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor.

Az emmauszi történetben Jézus egy homíliát tart a Szentírásról, majd bemutatja az Eucharisztiát. Ez a Szentmise, és az Egyház 2000 éve követi az Igeliturgiának és az Eucharisztia liturgiájának ezt a rendjét.


Lk 24,30-31
Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől.

Jézust csak a kenyértörésben ismerték fel. Lukács kihangsúlyozza, hogy Jézus teljességét csak az Ő testének és vérének eucharisztikus ünneplése által kaphatjuk meg, amelyet csak a Katolikus Egyházban ajánlanak fel teljességében.


Jn 1,14
S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.

Szó szerint ez a vers azt tanítja, hogy az Ige hússá lett, és "felverte az Ő tabernákulumát" közöttünk. Az Eucharisztiát, ami az Isten Igéjének a megtestesülése, a kenyér színe alatt a katolikus templomok tabernákulumaiban őrzik mindenütt a világon.


Jn 21,15
Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: "Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?" "Igen, Uram - felelte -, tudod, hogy szeretlek." Erre így szólt hozzá: "Legeltesd bárányaimat!"
Jn 21,17
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: "Szeretsz engem?" S így válaszolt: "Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek." Jézus ismét azt mondta: "Legeltesd juhaimat!"

Jézus kötelezi Pétert arra, hogy "etesse" az Ő bárányait, Isten Igéjével az igehirdetés és az Eucharisztia által.


ApCsel 9,4-5
Földre hullott, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl engem?" Erre megkérdezte: "Ki vagy, Uram?" Az folytatta: "én vagyok Jézus, akit te üldözöl.
ApCsel 22,8
Megkérdeztem: Ki vagy, Uram? így folytatta: én a názáreti Jézus vagyok, akit üldözöl.
ApCsel 26,14-15
Mindnyájan földre hullottunk, s ekkor egy hangot hallottam, amint héber nyelven megszólított: Saul, Saul, miért üldözöl? Hiába rugdalózol az ösztöke ellen! Megkérdeztem: Ki vagy, Uram? - Jézus vagyok - felelte az Úr -, akit üldözöl.

Jézus azt kérdezi Saultól: "Miért üldözöl engem?", amikor Saul az Egyházat üldözte. Jézus és az Egyház egy test (Vőlegény és Menyasszony), és mi is egyek vagyunk Jézussal az Ő teste és vére, azaz az Eucharisztia által.


1Kor 12,13
Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. (MBT)

Egy Lélekből "ittunk" az Eucharisztiában Krisztus vérének magunkhoz vételével.


Zsid 10,25
összejöveteleinkről ne maradjunk el, mint némelyek szoktak, hanem annál inkább bátorítsuk egymást, minél közelebb érzitek a napot.
Zsid 10,29
Gondolhatjátok, mennyivel súlyosabb büntetést érdemel az, aki lábbal tiporja az Isten Fiát, semmibe veszi a szövetség vérét, amely megszentelte, és kigúnyolja a kegyelem Lelkét.

Ezek a versek arra a tényre utalnak, hogy az Eucharisztia ünneplésének összejöveteleiről a hiányzás halálos bűn. Ez az Úr testének és vérének semmibevétele.


Zsid 12,22-23
Nem, ti Sion hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, az angyalok ezreihez, az égben számon tartott elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, mindnyájunk bírájához, az Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez,

Az Eucharisztikus liturgián együtt ünnepelünk az angyalokkal, a szentekkel, és magával Istennel. 


Zsid 12,24
az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, a ránk hulló vérhez (járultatok), amely hathatósabban kiált, mint Ábelé.

Nem járulhatnánk Jézus ránk ontott véréhez, ha Jézus már nem ajánlaná azt fel az Atyának, és az nem jelenne meg számunkra.


2Pét 1,4
értékes és nagy ígéreteket kaptunk, hogy általuk részeseivé legyetek az isteni természetnek, és megmeneküljetek a romlottságtól, amely a világban uralkodik a bűnös kívánság következtében.

Részesei vagyunk az Ő isteni természetének, legérzékelhetőbben az Eucharisztiában - egy szent családi kötelékben, ahol eggyé válunk az Úrral.


Jel 2,7
Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A győztesnek az élet fájáról adok enni, amely az Isten paradicsomában van."
Jel 22,14
Boldogok, akik megmossák ruhájukat (a Bárány vérében). Hatalmuk lesz az élet fája fölött, és a kapukon mennek be a városba.

Meg vagyunk hívva, hogy együnk az élet fájáról, ami Jézus feltámadott teste, ami előtte a fán függött.

III. rész: Jézus szenvedése a húsvéti áldozathoz kapcsolódik, ahol ettek a húsvéti bárányból

 
Mt 26,2
"Tudjátok, hogy két nap múlva itt a húsvét. Az Emberfiát kereszthalálra adják."
Mk 14,12
A kovásztalan kenyér első napján, amikor a húsvéti bárányt fel szokták áldozni, tanítványai megkérdezték: "Mi a szándékod? Hová menjünk, hogy megtegyük az előkészületeket a húsvéti bárány elköltéséhez?"
Lk 22,7
Elérkezett a kovásztalan kenyér napja. Ekkor szokták feláldozni a húsvéti bárányt.

Jézus szenvedése egyértelműen azonosítható a húsvéti áldozattal (ahol bárányokat öltek le, és ettek meg).


Jn 1,29
Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: "Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit.
Jn 1,36
s mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: "Nézzétek, az Isten Báránya!"
ApCsel 8,32
Az írásnak ezt a helyét olvasta: Mint a juhot, úgy vitték leölni. Ahogy a bárány sem ad hangot nyírója előtt, ő sem nyitotta szóra ajkát.
1Pét 1,19
hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta báránynak a drága vére árán.

Jézust az Isten Bárányának mondják, aki elveszi a világ bűneit. A Bárányt fel kellett áldozni, majd meg kellett enni.


Lk 23,4
Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a népnek: "Semmiben nem találom ezt az embert bűnösnek."
Lk 23,14
s így szólt hozzájuk: "Elém vezettétek ezt az embert mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam, de az ellene felhozott vádak közül nem találtam egyben sem vétkesnek.
Jn 18,38
Pilátus ezt mondta: "Mi az igazság?" E szavakkal újra kiment a zsidókhoz, és kijelentette: "én nem találom semmiben bűnösnek.
Jn 19,4
Pilátus ismét kiment, és így szólt hozzájuk: "Nézzétek, elétek vezetem. értsétek meg: nem találom semmiben sem bűnösnek."
Jn 19,6
Mihelyt meglátták, a zsidók és a szolgák elkezdtek kiabálni: "Keresztre vele, keresztre vele!" Pilátus ismét szabadkozott: "Vigyétek el és feszítsétek meg ti! én nem találom bűnösnek."

Az Ószövetség alatt megvizsgálták az áldozatra szánt bárányokat Nisszan hó 14-én, hogy biztosak legyenek abban, hogy nincs benne semmi hiba. Az Evangéliumok szerzői kihangsúlyozzák, hogy Jézust, a Bárányt is megvizsgálták Nisszán hó 14-én, és semmi hibát nem találtak benne. Ő az igazi húsvéti Bárány, amelyet meg kell enni.


Zsid 9,14
mennyivel inkább fogja Krisztus vére, aki az örök Lélek által önmagát adta szeplőtlen áldozatul Istennek, hogy megtisztítsa lelkiismeretünket a halott tettektől, és az élő Istennek szolgáljunk! (KNV)
Kiv 12,5
Az állat legyen hibátlan, hím és egyéves. Vehettek bárányt vagy kecskét.

Jézus felajánlotta önmagát "szeplőtelenül", ami a Kiv 12,5-ben megadott hibátlan bárányra utal, amelyet el kellett fogyasztani.


Mt 26,29
Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában."
Mk 14,25
Bizony mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom az Isten országában."
1Kor 10,16
Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nemde a Krisztus vérében való részesülés? S a kenyér, amelyet megtörünk, nemde a Krisztus testében való részesedés?

Jézus a húsvéti széder-vacsorát ünnepli az apostolokkal, amely során négy kehely bort kellett meginni. Azonban Jézus csak az első három kehely bort mutatja be. Megáll a Harmadik Kehelynél (amit úgy neveztek, hogy az "áldás kelyhe" - ezért Szent Pál "áldás kelyhe" kifejezése az 1Kor 10,16-ban az Eucharisztiára utal - összekapcsolja a széder-vacsorát az eucharisztikus áldozattal). Azonban Jézus nyilvánvalóan megmondja az apostoloknak, hogy kihagyja a Negyedik Kelyhet, amit a Beteljesedés Kelyhének neveztek. Az Evangéliumok szerzői rámutatnak a széder-vacsora ezen hiányosságára, hogy így mutassák ki, hogy az eucharisztikus áldozat és a keresztáldozat egy és ugyanaz az áldozat, és az áldozat nem fejeződött be addig, míg Jézus meg nem itta a Negyedik Kehelyt a kereszten.


Mt 26,30
Ezután elénekelték a zsoltárt és kimentek az Olajfák-hegyére.
Mk 14,26
Ezután elimádkozták a hálaadó zsoltárt, és kimentek az Olajfák-hegyére.

Elénekelték a hálaadó zsoltárt, amely hagyományosan a széder-vacsora Harmadik Kelyhe után következett, azonban nem itták meg a Beteljesedés Negyedik Kelyhét. A húsvéti áldozat elkezdődött, de még nem fejeződött be. A Gecsemáni kertben folytatódott, majd a kereszten beteljesedett.


Mt 26,39
Valamivel odébb ment, és arcra borulva így imádkozott: "Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!"
Mk 14,36
"Abba, Atyám! - fohászkodott -, te mindent megtehetsz. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!"
Lk 22,42
"Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!"
Jn 18,11
Jézus rászólt Péterre: "Tedd hüvelyedbe kardodat! Ne ürítsem ki a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?"

Urunk elismeri, hogy még egy kelyhet ki kell innia. Ez a Beteljesedés Kelyhe, amelyet majd a kereszten fog kiinni.


Zsolt 116,13
Veszem az üdvösség kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét.

Ez a vers az üdvösség kelyhére utal. Jézus fogja ezt felajánlani mint pap, és mint áldozat. Ez az Újszövetség Húsvétjának utolsó kelyhe.


Lk 22,44
Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre.

Az Eucharisztia után Jézus vért verejtékezik a Gecsemáni kertben. Ez azt mutatja, hogy az Ő áldozata a Felső teremben már elkezdődött, és a Húsvét a széder-vacsorához kapcsolódik, ahol a bárányt nem csak feláldozták, hanem el is fogyasztották.


Mt 27,34
Itt epével kevert bort adtak neki inni, de amikor megízlelte, nem akarta meginni.
Mk 15,23
Mirhával kevert bort adtak neki inni, de nem fogadta el.

Jézus keresztútjának végén még visszautasítja a mirhával kevert bort. Az evangélisták rámutatnak erre, hogy kihangsúlyozzák, hogy az utolsó kelyhet a kereszten fogja meginni, miután a Húsvéti Bárány áldozata befejeződik.


Jn 19,23
Amikor a katonák fölfeszítették Jézust, fogták ruhadarabjait és négy részre osztották, minden katonának egy-egy részt, majd a köntösét is. A köntöse varratlan volt, egy darabból szőve.
Kiv 28,4
A következő ruhákat készítsék el: a melltáskát, az efodot, a felső köntöst, a hímzett vászoninget, a fejkendőt és az övet.
Lev 16,4
öltse magára a megszentelt vászonköntöst, a testét födje vászonnadrág, kösse magára a lenből készült övet, s fejét takarja be a vászonkendővel. Ezeket a megszentelt ruhákat öltse magára, azután hogy vízzel lemosta magát.

Ez a vers leírja, hogy Jézus "khitón"-t viselt magán, amikor felajánlotta önmagát a kereszten. Ezt az ószövetségi papok hordták az áldozat bemutatásakor.


Jn 19,29
Volt ott egy ecettel teli edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték.
Mt 27,48
Egyikük rögtön odaszaladt, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátűzte egy nádszálra, és inni adott neki.
Mk 15,36
Valaki odafutott, s ecetbe mártott szivacsot nádszálra tűzve inni adott neki. "Hadd lássuk - mondta -, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!"
Kiv 12,22
Fogjatok egy izsópköteget, mártsátok az edényben levő vérbe, s az edényben levő vérrel kenjétek meg a szemöldökfát és a két ajtófélfát. Reggelig senki közületek nem léphet ki házának ajtaján.

Jézusnak bort nyújtottak (a Negyedik Kehely) egy izsópszálra tűzve, amelyet a bárány vérének a meghintésére használtak. Ez összekapcsolja Jézus áldozatát a húsvéti báránnyal, amelyet el kellett fogyasztani a széder-vacsorán, amelynek szertartása a Beteljesedés Kelyhének megivásával ért véget.


Jn 19,30
Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: "Beteljesedett!" Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét.

Miután Jézus megízlelte a borból készült ecetet, így szólt: "Beteljesedett". A felső szobában elkezdődött áldozat a kereszten végződött be. Nyilvánvalóvá lett Isten szeretete az emberiség iránt.


Mt 27,45
A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre.
Mk 15,33
Hat óra tájban az egész földre sötétség borult, egészen kilenc óráig.
Jn 19,14
Húsvét előkészületi napja volt, a hatodik óra körül járt. Így szólt a zsidókhoz: "Nézzétek, a királyotok!"

Az evangélisták megerősítik, hogy Jézus halála hat órakor történt, éppen akkor, amikor a húsvéti bárányokat szokták feláldozni. Ez ismét összekapcsolja Jézus feláldozását a húsvéti bárányok feláldozásával. Miként az Ószövetségben, úgy az Újszövetségben is meg kell enni a Húsvéti Bárányt.


1Kor 5,7
El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, aminthogy kovásztalanok is vagytok! Hiszen húsvéti bárányunkat, Krisztust feláldozták.

Pál azt mondja, hogy a Bárányt feláldozták. De nekünk mit kell tennünk? Néhány protestáns azt mondja, hogy csak el kell fogadnunk Jézust személyes Urunknak és Megváltónknak.


1Kor 5,8
ünnepeljünk tehát, de ne a régi kovásszal, sem a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalan kenyerével.

Azonban Pál azt mondja, hogy meg kell ünnepelnünk az eucharisztikus lakomát. Ez azt jelenti, hogy Bárányt kell ennünk. Szükségünk van arra, hogy újra és újra megújítsuk kapcsolatunkat Istennel.


Zsid 13,15
általa mutassuk be az Istennek szüntelenül a dicséret áldozatát: az őt megvalló ajkak gyümölcsét.
Lev 7,12-15
Ha dicsőítő áldozattal kapcsolják egybe, tegyenek hozzá olajban dagasztott kovásztalan kalácsot, olajjal kevert, kalácsnak elkészített lisztlángot. Ezt az adományt kovászos tésztából készült lepénnyel együtt ajánlják fel dicsőítésül mint közösségi áldozatot. Minden ételáldozati adományból fel kell ajánlani egy darabot az úrnak járandóság címén, s az legyen a papé, aki a közösségi áldozatnak a vérét vette. Az áldozat húsát még aznap meg kell enni, amelyen feláldozták, és semmit sem szabad belőle másnapra hagyni.
Lev 22,29-30
Ha hálaáldozatot mutattok be az Úrnak, úgy végezzétek, hogy kedves legyen: még aznap meg kell enni, és semmit sem hagyhattok meg belőle másnap reggelre. Én vagyok az Úr.

A "dicséret áldozata", avagy a "toda" a Lev 7,12-15; 22,29-30 hálaáldozatára vonatkozik, ahol az áldozat húsát meg kellett enni.


1Kor 10,16
Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nemde a Krisztus vérében való részesülés? S a kenyér, amelyet megtörünk, nemde a Krisztus testében való részesedés?

Pál az "áldás kelyhe" kifejezést használja, amely a széder-vacsora Harmadik Kelyhére utal. Ez azt demonstrálja, hogy a széder-vacsora Krisztus euchariztikus áldozata összekapcsolódik.


Jn 19,33-34
Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle.
Zak 13,1
Azon a napon forrás fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy megtisztuljanak a bűntől és a tisztátalanságtól.
Ter 2,22
Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette.

János itt nyilvánvalóan felkelti a figyelmet. A vér (Eucharisztia) és a víz (keresztség) forrása tör fel, hogy megtisztítsa a bűnösöket, amit a Zak 13,1-ben jövendöltek meg. Miként az első menyasszony születése az első ádám oldalából történt, úgy a második menyasszony (az Egyház) a második Ádám (Jézus) oldalából születik meg.


Jn 7,38
Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék! Aki hisz bennem, annak szívéből, az írás szerint, élő víz forrásai fakadnak. (BD)

Szívéből élő víz - a Lélek - forrásai fakadnak. Ennélfogva a katolikusok Jézus Szent Szívének szentelik magukat.


Mt 2,1
Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe
Lk 2,4-7
József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.

Jézus, az élet kenyere jászolban (etetővályúban) született Betlehemben, aminek jelentése: "kenyér háza".


Lk 2,7
Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.
Lk 2,12
Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektettett, bepólyált gyermeket."

Jézus jászolban született, azaz egy etetőben. Ez a szimbolizmus rámutat arra, hogy Jézus testet vett magára, és ételként született a világ üdvösségéért.


(Fel)

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

Jézus valós jelenléte az Eucharisztiában

(További idézetek várhatók Szent Ireneusztól, Alexandriai Szent Kelementől, Tertullianustól, Órigenésztől, Szent Cipriántól, a Nikaiai Zsinattól, Szent Afraháttól, Szent Hilariosztól, Aranyszájú Szent Jánostól, Szent Baszileiosztól, Szent Athanásziosztól, Nüssziai Szent Gergelytől, Mopszvesztiai Theodórosztól, Szent Ágostontól, az Efezusi Zsinattól, Nagy Szent Leótól, Damaszkuszi Szent Jánostól)

Antiókhiai Szent Ignác: Levél a rómaiakhoz, 7,3. (Kr. u. 110)

Nem lelem örömömet a romlandó táplálékban, sem ezen élet gyönyörűségeiben. Isten kenyerét akarom, mely Jézus Krisztus teste, aki Dávid magából való, azt az italt kívánom, mely az ő vére, ami a romolhatatlan szeretet.

Antiókhiai Szent Ignác: Levél a szmirnaiakhoz, 7,1. (Kr. u. 110)

Távol tartják magukat az imádságtól és eukharisztiától, mert nem vallják, hogy az eukharisztia Megváltónk Jézus Krisztus bűneinkért szenvedett teste, melyet az Atya jóságában feltámasztott.

Szent Jusztinosz: I. Apológia, 66. (Kr. u. 110-165 között)

Ezt a táplálékot mi eukharisztiának nevezzük, senki kívülálló nem részesedhet belőle, csak aki igazságnak fogadja el a tőlünk kapott tanítást, és lemosdott a bűnök bocsánatára az újjászületés fürdőjében, és úgy él, ahogyan azt Krisztus meghagyta. Ezeket mi nem úgy vesszük, mint közönséges kenyeret vagy közönséges italt, hanem mint a megtestesült Jézus Krisztus, Megváltónk az Isten Igéje által a mi üdvösségünkért felvett testet és vért, az ő hálaadó imájával megáldott táplálékot, amiből vérünk és testünk az átváltozás értelmében táplálkozik, és azt tanultuk, hogy a megtestesült Jézusnak teste és vére ez.

Tertullianus: Markión ellen, 4,40. (Kr. u. 212)

... vette a kenyeret, szétosztotta tanítványainak, testévé tette, amikor azt mondotta: "ez az én testem" (Lk 22,19), vagyis testem alakja. Nem lett volna ugyanis alakja, ha a valóságos teste nem lett volna. Egyébként üres valami lenne, a képzelet szülötte, ami nem tudna alakot ölteni. Vagy ha azért alakított magának kenyérből testet, mert nem volt valóságos teste, akkor tehát a kenyeret kellett értünk adnia. Markión hiábavalósága kedvéért megtette, hogy kenyeret feszítsenek fel. Nem értette meg a Jeremiás-féle ősi jelkép Krisztus testére vonatkozik: "ellenem töprengték ki gondolatukat mondván: jöjjetek, vessünk fát kenyerébe" (Jer 11,19), ti. keresztet a testébe? Ezért a régi dolgok megvilágosítója eléggé megvilágította, mit akart akkor a kenyérrel jelezni, amikor testét kenyérnek nevezte. Így a kehely említésével is végrendeletet tett amikor azt véreként jelentette ki, megerősítette, hogy van teste. Semmiféle testnek nem lehet ugyanis vére, csak olyannak, ami húsból való. Mert, ha fel is lehet hozni ellenvetésként, hogy van olyan testi tulajdonság, mely nem test, vért mégis csak a húsból való mondhat magáénak. Így áll össze a test bizonyítása a hús tanúságtételéből, s a hús bizonyítása a vér tanúságtételéből.

Szent Cyprianus: A bukottakról, 15-16. (Kr. u. 250)

A bajnak új fajtája ütötte fel a fejét, szeretett testvéreim, amely ugyanúgy pusztít, mint az üldözés vihara, és az irgalmasság címén érte el csúcspontját az alattomos kór és hízelgő ártalom. Az evangélium szigora ellenére, az Úr és Isten törvényével ellentétben, egyesek könnyelműen osztogatják a feltételhez nem kötött közösséget, a semmis és hazug békét, amely ártalmas, hasztalan elnyerőinek. Nem kívánják meg a gyógyuláshoz szükséges türelmes várakozást, sem az elégtétel általi igazi orvosságot. Száműzték a szívből a bűnbánatot, az oly súlyos és nagy bűn emlékét is kitörölték. Betakarják a haldoklók sebeit, a benső rejtekbe mélyen befúródó halálos sebet színlelt sajnálkozással kendőzik. Alig fordultak el a Sátán oltárától, a szennytől és mocsoktól még bűzlő kezük máris az Úr szent teste után nyúl... rárontanak az Úr testére, de szembeszáll velük a Szentírás, amely kiáltja és mondja: "Mindenki, aki tiszta, enni fog a húsából, de minden olyan lélek, amely eszik az üdvösséges áldozat húsából, amely az Úré, és közben tisztátalanság van rajta, az elveszik a népből." (Lev 7,19). Az apostol is ugyanezt tanúsítja, amikor mondja: "Nem ihatjátok az úr kelyhét és démonok kelyhét; nem lehettek közösségben az Úr asztalával és a démonok asztalával" (1Kor 10,20). A dacosokat és makacsokat megfenyegeti és megbélyegzi, mondván: "Aki méltatlanul eszik az Úr kenyeréből, és iszik az Úr kelyhéből, az vétkes lesz az Úr testében és vérében" (1Kor 11,27).
Mivel mindezeket mellőzik és elhanyagolják, merényletet követnek el az ő teste és vére ellen, kezük és ajkuk még súlyosabban vétkezik az Úr ellen, mint amikor Őt megtagadták. A bűn kiengesztelése előtt, a vétek megvallása előtt, még mielőtt a pap keze és áldozata által megtisztulna a lelkiismeret, mielőtt a megsértett és fenyegető Úron esett sérelmet kiengesztelték volna, azt gondolják, hogy béke az, amit álnok szavakkal áruként kínálnak!

Jeruzsálemi Szent Cirill: Hitoktató beszédek, 22. (Kr. u. 350)

I. Szent Pálnak ez a tanítása bőségesen elég ahhoz, hogy biztossá tegye hitünket az isteni misztériumokban; amikor ezekben méltón részesedtetek, Krisztussal lettetek egytestűvé és egyvérűvé. épp az előbb hallottátok tőle: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultatott, vevé a kenyeret és hálát adván megtöré és adá tanítványainak mondván: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem. és vevé a kelyhet, hálát adván, mondá: Vegyétek és igyatok belőle, ez az én vérem". Amikor tehát hallottátok, hogy Krisztus mondja a kenyérről: "Ez az én testem", ki merné ezt ezután kétségbe vonni. És amikor ő bizonyítja és mondja: "Ez az én vérem", ki kételkedhetik, azt mondva, hogy ez nem az ő vére.

II. A vizet egyszer borrá változtatta Galilea Kána nevű városában; a bor a vérhez hasonlít. és talán kevésbé érdemesítenők őt hitünkre, mikor a bort vérré változtatja? Amikor földi menyegzőre hívták, ezt a döbbenetes csodát művelte; vajon nem valljuk-e sokkal inkább azt, hogy mennyei násza gyermekeinek saját testét és vérét adja táplálékul?

III. Ezért is teljes meggyőződéssel vegyük ezeket, mint Krisztus testét és vérét magunkhoz. Mert a kenyér színében Krisztus testét kapod és a bor színében az ő vérét, hogy Krisztus testét és vérét magadhoz vevén: egytestűvé és egyvérűvé váljál vele. Így leszünk Krisztust viselőkké is; amint tagjainkat az ő teste és vére járja át. Így leszünk Péter apostol szerint az isteni természet részeseivé.

VI. Ezért ne tekintsd közönségesnek ezt a kenyeret és ezt a bort: mert az Úr állítása szerint ez Krisztus teste és vére. Bárha szemed azt is sugallná neked, de hited tegyen szilárddá. Ne ítéld meg a dolgot ízlésed alapján sem; hanem a hit alapján légy kétség nélkül biztos benne, hogy Krisztus testének és vérének adományára lettél méltó.

IX. Megtudtad tehát, és szilárd hittel vallhatod, hogy amit kenyérnek látsz, nem kenyér, még ha íze annak is mutatja, hanem Krisztus teste; és amit bornak látsz, nem bor, még ha íze annak is jelezné, hanem Krisztus vére. Hajdan erről szólt Dávid a Zsoltárokban: "Kenyeret adj nekik, szívet erősítőt és ragyogóvá legyen arca (az öröm) olajától" [Zsolt 103,15.].

Aranyszájú Szent János: Homília a bűnbánatról (Kr. u. 387)

Az Oltáriszentséget ne lásd kenyérnek és ne ízleld bornak. Nem lesz az a sorsa, mint a testi ételeknek. Ne is gondolj ilyenre! Ha a viaszt tűz közelébe visszük, azért nem veszti el lényegét, és nem bomlik részeire. Ugyanígy gondolkodj az Oltáriszentség vételéről is. Éppen ezért, ha áldozni mentek, ne gondoljátok, hogy ember osztja az Isten testét, hanem mintha szeráfok áldoztatnának tűzfogóval, mint Izaiás próféta látta. Higgyétek, hogy így kapjátok a szent testet. Az üdvözítő vérét is így élvezzük, mikor az isteni, tiszta kelyhet érintjük ajkunkkal. Ne csak ez előttünk lévőt nézzük, hanem szavait is jegyezzük meg. Mert az ő szavában nincs tévedés. érzékszervünk azonban könnyen becsapódik. Őbenne sosem csalódunk, érzékeinkben annál többet. -- Ha ő azt mondja: "Ez az én testem" -- fogadjuk el, higgyük el és nézzük lelki szemünkkel. Milyen sokan mondják most: "Szeretném látni az alakját, sebhelyeit, ruháját, saruját". Hiszen látod, tapintod, magadhoz veszed. Te a ruháját szeretnéd látni... Ő pedig saját magát adja, nemcsak hogy meglásd, hanem hogy megérintsd, magadhoz vedd, testedben táplálékod legyen. Ezért mindig készen kell állnunk. Kemény büntetés vár a méltatlanul áldozókra. Gondolj arra: mennyire botránkozol az árulón és elítéled a keresztrefeszítőket. Vigyázz, hogy vádolója ne legyél Krisztus testének és vérének. Azok megölték a mindennél szentebb testet, te bűnös lélekkel fogadod magadba. Pedig mennyi jót kaptál tőle. Nem elégedett meg azzal, hogy emberré lett, megkínozták, megölték, hanem még egyesül is velünk. Nemcsak hitben, de valóságban is előkészíti a testünket. Mennyivel tisztábbnak kellene lennünk, mikor ezt a Szent áldozatot magunkhoz vesszük. Emberi hatalomnak nincs köze az Oltáriszentséghez. Az működik benne, aki az utolsó vacsorán megalapította. Nekünk szolgai szerep jutott; ő teszi szentté, ő változtatja át. Senki se álljon ide Júdásként, senki se legyen kapzsi. Ha nem vagy Krisztus tanítványa, távozz innen! Ez az oltár nem fogadja be az ilyeneket. Azt mondja az úr: "Nálad tartom a húsvéti vacsorát tanítványaimmal együtt" (Mt 26,19). Ezen az asztalon is ugyanaz fekszik, mint az utolsó vacsoráén. Talán ott Krisztus, itt pedig ember a szerző? Nem! Mindkét esetben maga az Úr! Ez ugyanaz a vacsoraterem, mint ott, ahonnan az Olajfák hegyére vonultak ki.

Szent Ambrus: A misztériumokról, 9,50. (Kr. u. 390-391)

Azt mondod talán: Mást látok, hogy mondhatod te, hogy Krisztus testét veszem magamhoz? -- Még csak ezt kell bebizonyítanunk. Mennyi példát tudunk erre felmutatni! Be kell bizonyítanunk, hogy ez esetben nem az a dolog lényege, amivé a természet alakította, hanem amivé a szentelés változtatta; továbbá, hogy nagyobb az ereje a szentelésnek, mint a természetnek, mert a szentelés magát a természetet változtatja át. Valódi teste volt az Krisztusnak, mely felfeszíttetett és eltemettetett; valódi tehát itt ama testnek szentsége is. Maga az Úr hirdeti: Ez az én testem. Az égi szavakkal történő szentelés előtt más dolognak nevezik (kenyérnek); az átváltoztató szentelés után testnek jelentik. (Ami a kehelyben van), maga mondja saját vérének. A szentelés előtt másnak nevezték, a szentelés után vér a neve. Te pedig azt mondod: Amen, ami annyit jelent, hogy: úgy van.

Szent Ágoston: En. in Psalm. 98,9

S mivel a tényleges testben járt itt, a tényleges testet is adta eledelül az üdvösségre. De senki nem veszi ezt a testet anélkül, hogy elébb nem imádná. Megtaláltuk már, hogyan imádjuk az Úr lábainak zsámolyát, azaz az Úr lábainak ilyen zsámolyát s nemcsak nem vétkezünk, ha imádjuk, de vétkezünk, ha nem imádjuk.

A kenyér és a bor ténylegesen Jézus testévé és vérévé válik

(További idézetek várhatók Szent Ireneusztól, Aranyszájú Szent Jánostól, Szent Ambrustól, Nüssziai Szent Gergelytől, Mopszvesztiai Theodórosztól, Szent Ágostontól, Küroszi Theodorétosztól, Nagy Szent Leótól, Damaszkuszi Szent Jánostól)

Szent Jusztinosz: I. Apológia, 66. (Kr. u. 110-165 között)

Ezt a táplálékot mi eukharisztiának nevezzük, senki kívülálló nem részesedhet belőle, csak aki igazságnak fogadja el a tőlünk kapott tanítást, és lemosdott a bűnök bocsánatára az újjászületés fürdőjében, és úgy él, ahogyan azt Krisztus meghagyta. Ezeket mi nem úgy vesszük, mint közönséges kenyeret vagy közönséges italt, hanem mint a megtestesült Jézus Krisztus, Megváltónk az Isten Igéje által a mi üdvösségünkért felvett testet és vért, az ő hálaadó imájával megáldott táplálékot, amiből vérünk és testünk az átváltozás értelmében táplálkozik, és azt tanultuk, hogy a megtestesült Jézusnak teste és vére ez.

Tertullianus: Markión ellen, 4,40. (Kr. u. 212)

... vette a kenyeret, szétosztotta tanítványainak, testévé tette, amikor azt mondotta: "ez az én testem" (Lk 22,19), vagyis testem alakja. Nem lett volna ugyanis alakja, ha a valóságos teste nem lett volna. Egyébként üres valami lenne, a képzelet szülötte, ami nem tudna alakot ölteni. Vagy ha azért alakított magának kenyérből testet, mert nem volt valóságos teste, akkor tehát a kenyeret kellett értünk adnia. Markión hiábavalósága kedvéért megtette, hogy kenyeret feszítsenek fel... nem értette meg a Jeremiás-féle ősi jelkép Krisztus testére vonatkozik: "ellenem töprengték ki gondolatukat mondván: jöjjetek, vessünk fát kenyerébe" (Jer 11,19), ti. keresztet a testébe? Ezért a régi dolgok megvilágosítója eléggé megvilágította, mit akart akkor a kenyérrel jelezni, amikor testét kenyérnek nevezte.
így a kehely említésével is végrendeletet tettamikor azt véreként jelentette ki, megerősítette, hogy van teste. Semmiféle testnek nem lehet ugyanis vére, csak olyannak, ami húsból való. Mert, ha fel is lehet hozni ellenvetésként, hogy van olyan testi tulajdonság, mely nem test, vért mégis csak a húsból való mondhat magáénak. Így áll össze a test bizonyítása a hús tanúságtételéből, s a hús bizonyítása a vér tanúságtételéből. Hogy pedig a vér ősi jelképét is felismerhesd a borban, itt van Izaiás: "ki az - úgymond - ő aki Edomból jön, ruhája pirossága Bosorból? Oly ékes ereje teljében! Miért vörösek ruháid? öltözéked mintha présből való lenne, melyet teljében tapostak (Iz 63,1-3)? A prófétai lélek ugyanis mintegy szemlélve már az érkező Urat, aki testet öltött, hogy abban szenvedjen, úgy ábrázolja, mint aki vértől csepegő ruhát visel vörös öltözékben, melyet megtapostak és kifacsartak a szenvedés erejével, mint a szőlőprés mellett, mert a vörös bortól mintegy vértől csepegve szállnak le az emberek. Sokkal nyilvánvalóbb Mózes első könyve Júda áldásánál, akinek törzséből való test szerint Krisztus, már akkor Krisztust írta körül Júda személyében: "Megmossa" - úgy mond - "a borban ruháját, és a szőlő vérében öltözékét" (Ter 49,11), a ruha és az öltözék a testre utal, a bor a vérre. Így most is a borban szentelte meg vérét, aki akkor a bort vérré változtatta.

Jeruzsálemi Szent Cirill: Hitoktató beszédek, 19,7. (Kr. u. 350)

[A]z eucharisztia kenyere és bora az imádatos Szentháromság lehívása előtt közönséges kenyér és bor volt, miután azonban a megszentelő imádság elhangzott fölötte, a kenyér Krisztus testévé, a bor Krisztus vérévé válik.

Jeruzsálemi Szent Cirill: Hitoktató beszédek, 22. (Kr. u. 350)

I. Szent Pálnak ez a tanítása bőségesen elég ahhoz, hogy biztossá tegye hitünket az isteni misztériumokban; amikor ezekben méltón részesedtetek, Krisztussal lettetek egytestűvé és egyvérűvé. épp az előbb hallottátok tőle: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultatott, vevé a kenyeret és hálát adván megtöré és adá tanítványainak mondván: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem. és vevé a kelyhet, hálát adván, mondá: Vegyétek és igyatok belőle, ez az én vérem". Amikor tehát hallottátok, hogy Krisztus mondja a kenyérről: "Ez az én testem", ki merné ezt ezután kétségbe vonni. És amikor ő bizonyítja és mondja: "Ez az én vérem", ki kételkedhetik, azt mondva, hogy ez nem az ő vére.

II. A vizet egyszer borrá változtatta Galilea Kána nevű városában; a bor a vérhez hasonlít. És talán kevésbé érdemesítenők őt hitünkre, mikor a bort vérré változtatja? Amikor földi menyegzőre hívták, ezt a döbbenetes csodát művelte; vajon nem valljuk-e sokkal inkább azt, hogy mennyei násza gyermekeinek saját testét és vérét adja táplálékul?

III. Ezért is teljes meggyőződéssel vegyük ezeket, mint Krisztus testét és vérét magunkhoz. Mert a kenyér színében Krisztus testét kapod és a bor színében az ő vérét, hogy Krisztus testét és vérét magadhoz vevén: egytestűvé és egyvérűvé váljál vele. Így leszünk Krisztust viselőkké is; amint tagjainkat az ő teste és vére járja át. Így leszünk Péter apostol szerint az isteni természet részeseivé.

VI. Ezért ne tekintsd közönségesnek ezt a kenyeret és ezt a bort: mert az Úr állítása szerint ez Krisztus teste és vére. Bárha szemed azt is sugallná neked, de hited tegyen szilárddá. Ne ítéld meg a dolgot ízlésed alapján sem; hanem a hit alapján légy kétség nélkül biztos benne, hogy Krisztus testének és vérének adományára lettél méltó.

IX. Megtudtad tehát, és szilárd hittel vallhatod, hogy amit kenyérnek látsz, nem kenyér, még ha íze annak is mutatja, hanem Krisztus teste; és amit bornak látsz, nem bor, még ha íze annak is jelezné, hanem Krisztus vére. Hajdan erről szólt Dávid a Zsoltárokban: "Kenyeret adj nekik, szívet erősítőt és ragyogóvá legyen arca (az öröm) olajától" [Zsolt 103,15.].

Jeruzsálemi Szent Cirill: Hitoktató beszédek, 23. (Kr. u. 350)

VII. Azután pedig, hogy ezen szellemi himnuszok által megszenteltük magunkat, kérjük a jóságos Istent, küldje le a Szentlelket áldozati adományainkra és változtassa át a kenyeret Krisztus testévé, a bort pedig Krisztus vérévé; mert bármihez is érint hozzá a Szentlélek, az meg van szentelve, az át van változtatva.

Szent Athanasziosz: Beszéd az újonnan megkereszteltekhez, PG 26, 1325 (Kr. u. 373 körül)

Látni fogjátok, hogy a leviták (diakónusok) cipót és serleget hoznak, azt leteszik az asztalra (oltárra). Amíg az imádságok és a fohászok el nem hangzanak, azok csak kenyér és bor. De amikor a nagy és csodálatos imádságokat elmondjuk, akkor a kenyér a mi Urunk Jézus Krisztus testévé, a kehely pedig vérévé válik. Amikor elhangzott a nagy imádság, felküldtük a szent könyörgést, az Ige leszáll a kenyérre és a kehelyre, és azok az Ő testévé válnak.

Aranyszájú Szent János: Homília a bűnbánatról (Kr. u. 387)

Az Oltáriszentséget ne lásd kenyérnek és ne ízleld bornak. Nem lesz az a sorsa, mint a testi ételeknek. Ne is gondolj ilyenre! Ha a viaszt tűz közelébe visszük, azért nem veszti el lényegét, és nem bomlik részeire. Ugyanígy gondolkodj az Oltáriszentség vételéről is. Éppen ezért, ha áldozni mentek, ne gondoljátok, hogy ember osztja az Isten testét, hanem mintha szeráfok áldoztatnának tűzfogóval, mint Izaiás próféta látta. Higgyétek, hogy így kapjátok a szent testet. Az üdvözítő vérét is így élvezzük, mikor az isteni, tiszta kelyhet érintjük ajkunkkal. Ne csak ez előttünk lévőt nézzük, hanem szavait is jegyezzük meg. Mert az ő szavában nincs tévedés. Érzékszervünk azonban könnyen becsapódik. Őbenne sosem csalódunk, érzékeinkben annál többet. -- Ha ő azt mondja: "Ez az én testem" -- fogadjuk el, higgyük el és nézzük lelki szemünkkel. Milyen sokan mondják most: "Szeretném látni az alakját, sebhelyeit, ruháját, saruját". Hiszen látod, tapintod, magadhoz veszed. Te a ruháját szeretnéd látni... Ő pedig saját magát adja, nemcsak hogy meglásd, hanem hogy megérintsd, magadhoz vedd, testedben táplálékod legyen. Ezért mindig készen kell állnunk. Kemény büntetés vár a méltatlanul áldozókra. Gondolj arra: mennyire botránkozol az árulón és elítéled a keresztrefeszítőket. Vigyázz, hogy vádolója ne legyél Krisztus testének és vérének. Azok megölték a mindennél szentebb testet, te bűnös lélekkel fogadod magadba. Pedig mennyi jót kaptál tőle. Nem elégedett meg azzal, hogy emberré lett, megkínozták, megölték, hanem még egyesül is velünk. Nemcsak hitben, de valóságban is előkészíti a testünket. Mennyivel tisztábbnak kellene lennünk, mikor ezt a Szent áldozatot magunkhoz vesszük. Emberi hatalomnak nincs köze az Oltáriszentséghez. Az működik benne, aki az utolsó vacsorán megalapította. Nekünk szolgai szerep jutott; ő teszi szentté, ő változtatja át. Senki se álljon ide Júdásként, senki se legyen kapzsi. Ha nem vagy Krisztus tanítványa, távozz innen! Ez az oltár nem fogadja be az ilyeneket. Azt mondja az Úr: "Nálad tartom a húsvéti vacsorát tanítványaimmal együtt" (Mt 26,19). Ezen az asztalon is ugyanaz fekszik, mint az utolsó vacsoráén. Talán ott Krisztus, itt pedig ember a szerző? Nem! Mindkét esetben maga az Úr! Ez ugyanaz a vacsoraterem, mint ott, ahonnan az Olajfák hegyére vonultak ki.

Szent Ambrus: A misztériumokról, 9. (Kr. u. 390-391)

50. Azt mondod talán: Mást látok, hogy mondhatod te, hogy Krisztus testét veszem magamhoz? -- Még csak ezt kell bebizonyítanunk. Mennyi példát tudunk erre felmutatni! Be kell bizonyítanunk, hogy ez esetben nem az a dolog lényege, amivé a természet alakította, hanem amivé a szentelés változtatta; továbbá, hogy nagyobb az ereje a szentelésnek, mint a természetnek, mert a szentelés magát a természetet változtatja át. 54. Maga az Úr hirdeti: Ez az én testem. Az égi szavakkal történő szentelés előtt más dolognak nevezik (kenyérnek); az átváltoztató szentelés után testnek jelentik. (Ami a kehelyben van), maga mondja saját vérének. A szentelés előtt másnak nevezték, a szentelés után vér a neve. Te pedig azt mondod: Amen, ami annyit jelent, hogy: úgy van.


(Fel)

Mit mondanak erről mások?

Jézus valós jelenléte az Eucharisztiában

Karl Adam: A katolicizmus lényege, 20. o.

Jézus annyira megy abban, hogy magát hívei előtt kinyilatkoztassa, oly mélyreható megváltói szeretete, hogy önmagát, mint megvalósult malasztot nyújtja a hívőnek, - legnagyobb kincsét, legbensejét, önnön énjét, istenemberi személyét adja övéinek. Testét esszük és vérét isszuk, Jézus annyira szereti népét, hogy nemcsak áldásával és erejével él közte, hanem valóságos istenemberi énjével is, - hogy test- és vérközösséget vállal vele, hogy lényével eggyé lesz, mint fürt a szőlőtőkével.

A kenyér és a bor Jézus testévé és vérévé válik

Tiszteletreméltó John Henry Newman: Parochial and plain Sermons, VI. 141; 151 (Kr. u. 1838)

Az Egyház törekvése az volt, hogy az Eukarisztia csodálatos jellegét ne csökkentse, hanem inkább növelje. Az Egyház ezt az ajánékot mindig nagyra értékelte és tudjuk, hogy a kereszténység nagy többsége (a római katolikusok) sokkal jobban értékelik, mint az anglikánok. Az ő hitük, mely a miénket felülmúlja, jelzi az ajándék nagyszerű voltát [Newman ekkor még anglikán].

Ezzel az átlényegülés tanára gondolok, melyet mi nem ismerünk el... azt ti., hogy a kenyér és a bor külső színe alatt közvetlenül láthatóvá, érinthetővé és megfoghatóvá lesz.

Mindenekelőtt azt kérjük Krisztustól, hogy vonzzon minket Magához és ajándékozzon nekünk hitet. Ha úgy érezzük, hogy az Ő titkai számunkra túlságosan súlyosak ahhoz, hogy fölfogjuk azokat, és ezáltal kételkedésünk okaivá lehetnek, nagyon komolyan folyamodjunk Hozzá az alázat és a szeretet ajándékaiért. Mert, aki szeret és alázatos, felfogja azokat. Az érzékies lelkület nem kutat utánuk, a gőgös szellem megbotránkozik. A szeretet ezzel szemben vágyódik utánuk, az alázat pedig elfogadja azokat.

Kérjük, ébresszen bennünk vágyódást Iránta, szomjúságot az Ő jelenléte után, aggodalmat, hogy Őt megtaláljuk, örömöt a jó hírért, hogy Ő még ma is megengedi, hogy a látható dolgok fátyla mögött Rá találhassunk. Kérjünk bizalomteljes reményt, hogy Őt megtaláljuk ott. Mert "boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek" (Mt 10,20).


(Fel)