www.depositum.hu - Katolikus Hitvédelem

Mária az Isten Anyja

Mi a probléma?

(Fel)

Mit mond erről az Egyház?

A Katolikus Egyház Katekizmusa

466 A nesztoriánus eretnekség Krisztusban külön emberi személyt tételezett föl, aki Isten Fiának isteni személyéhez kapcsolódott. Ezzel szemben Alexandriai Szent Cirill és a III. egyetemes Efezusi Zsinat 431-ben megvallotta, hogy "az Ige, személye szerint (hüposztaszisz szerint) egyesítvén magával az értelmes lélektől átlelkesített testet (...), emberré lett". [Efezusi Zsinat: Alexandriai Cirill 2. levele Nesztorioszhoz: DS 250.] Krisztus emberségének nincs más alanya, mint Isten Fiának isteni személye, mely fölvette azt, és magáévá tette fogantatása pillanatában. Ezért az Efezusi Zsinat 431-ben kihirdette, hogy Isten Fiának Mária méhében történt emberi fogantatása által Mária "Istenszülő (...), nem azért, mintha az Ige természete vagy istensége eredetének elvét a szent Szűztől vette volna, hanem mert azt a szent és értelmes lélektől áthatott testet vette tőle magára, mellyel az Isten Igéje is személye szerint egyesült, és ezért mondjuk, hogy test szerint született". [uo. DH 251]

484 Az "idők teljessége" (Gal 4,4), azaz az ígéretek és az előkészületek beteljesedése a Máriához szóló angyali üdvözlettel kezdődik. Mária arra kap meghívást, hogy azt fogadja méhébe, akiben "az istenség egész teljessége testileg" lakozni fog (Kol 2,9). Az isteni válasz az ő kérdésére -- "hogyan történik ez, hiszen férfit nem ismerek?" (Lk 1,34) -- a Lélek ereje által adatik: "a Szentlélek száll tereád" (1,35).

485 A Szentlélek küldése mindig kapcsolatban áll a Fiú küldésével, és hozzá van rendelve.[669] A Szentlélek, aki "Úr és elevenítő", azért küldetik, hogy Szűz Mária méhét megszentelje és isteni módon megtermékenyítse, hogy Mária az Atya örök Fiát foganja, az ő emberségéből fölvett emberségben.

495 Az evangéliumokban Máriát "Jézus anyjának" nevezik (Jn 2,1; 19,25), [Vö. Mt 13,55.] a Szentlélek indítására már Fiának születése előtt "az én Uramnak édesanyjaként" ünneplik (Lk 1,43). Ő, akit Mária emberként a Szentlélek által fogant, s aki teste szerint valóban Mária Fia lett, nem más, mint az Atya örök Fia, a Szentháromság második személye. Az Egyház vallja, hogy Mária valóban Istenszülő (Theotokosz). [DH 251]

509 Mária valóban "Isten Anyja" amiatt, hogy Anyja Isten emberré lett örök Fiának, aki maga Isten.

721 Mária, Isten szentséges Anyja, a mindig Szűz, a Fiú és a Lélek küldésének legnagyszerűbb műve az idők teljességében. Az Atya -- az üdvösség tervében, s mivel az ő Lelke azt majd elő fogja készíteni -- először a lakóhelyet gondolta el, ahol az ő Fia és az ő Lelke az emberek között lakhatnak. Ilyen értelemben az egyházi hagyomány a Bölcsességről szóló legszebb szövegeket Máriára vonatkoztatva olvassa: [Vö. Péld 8,1--9,6; Sir 24.] Máriáról a liturgiában úgy beszélünk és énekelünk, mint "a Bölcsesség Székéről".

Máriában kezdenek mutatkozni "Isten csodatettei", melyeket a Szentlélek Krisztusban és az Egyházban fog beteljesíteni:

722 A Szentlélek kegyelmével előkészítette Máriát. Illett, hogy "kegyelemmel teljes" legyen Anyja Annak, akiben "testi formában az istenség egész teljessége lakozik" (Kol 2,9). Mária tiszta kegyelemben, bűn nélkül fogantatott, s mint az összes teremtmény között a legalázatosabb, mindenkinél alkalmasabb volt a Mindenható kimondhatatlan ajándékának fogadására. Gábriel arkangyal helyesen köszönti mint "Sion leányát": "Ave!" azaz 'örvendezzél'. [Vö. Szof 3,14; Zak 2,14.] Mária énekével [Vö. Lk 1,46--55.] Isten egész népe, tehát az Egyház hálaadását is küldi az Atyához a Szentlélekben, mivel bensőjében hordozza az örök Fiút.

723 Máriában a Szentlélek valósítja meg az Atya jóakaratú tervét. A Szentlélektől foganja és szüli a Szűz Isten Fiát. Szüzessége a Lélek és a hit ereje által egyedülálló termékenységgé válik. [Vö. Lk 1,26--38; Róm 4,18.21; Gal 4,26--28.]

724 Máriában a Szentlélek nyilvánítja ki az Atyának a Szűz Fiává lett Fiát. Mária a végső teofánia égő csipkebokra: ő, a Szentlélektől betöltött, megmutatja az Igét testének alázatában, és megismerteti őt a szegényekkel [Vö. Lk 2,15--19.] és a pogányok zsengéjével. [Vö. Mt 2,11.]

725 Végül a Szentlélek Mária által kezdi Krisztussal közösségbe vinni az embereket",akikre a jó akaratú Isten szeretete irányul" (ők Isten "jó akaratának" emberei), [Vö. Lk 2,14.] és mindig az alázatosak az elsők, akik őt elfogadják: a pásztorok, a háromkirályok, Simeon és Anna, a kánai jegyesek és az első tanítványok.

726 A Szentlélek küldetésének végén Mária lesz az "asszony", az új Éva",az élők anyja"",a teljes Krisztus" anyja. [Vö. Jn 19,25--27.] Ilyen minőségében látjuk együtt a Tizenkettővel: "egy szívvel, egy lélekkel áhítatosan imádkozva" (ApCsel 1,14) "az utolsó idők" hajnalán, amelyet a Szentléleknek kellett ébreszteni pünkösdkor az Egyház kinyilvánításával.

2677 Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk. Erzsébettel együtt csodálkozunk: "Honnan ez nekem, hogy az én Uramnak Anyja eljön hozzám?"(Lk 1,43). Mária, mert Jézust, a Fiát adja nekünk, Isten Anyja, a mi anyánk is. Rábízhatjuk minden gondunkat és kérésünket; úgy imádkozik értünk, ahogyan önmagáért imádkozott: "Legyen nekem a te igéd szerint" (Lk 1,38). Imádságára bízva magunkat, vele együtt Isten akaratára hagyatkozunk. "Legyen meg a te akaratod!"

(Fel)

Tanítóhivatali megnyilatkozások

Szent I. Coelestinus / Efezusi Zsinat: Alexandriai Szent Kürillosz Nesztoriosznak címzett 2. levele és anathematizmusai (Kr. u. 431) (DH 250. 252)

... Nem úgy volt ugyanis, hogy először valamiféle közönséges ember született a Szűzből, és ezután ereszkedett beléje az Isten Igéje, hanem az anyaméhben egyesülve a testtel a test szerint születettnek mondjuk, ti. saját testének nemzését sajátjaként magának igényelve. ... Így [a szentatyák] nem haboztak a Szent Szüzet Istenszülőnek nevezni, nem úgy, mintha az Ige természete, avagy maga az Istenség saját maga eredetének elvét a Szent Szűzből vette volna, hanem úgy, hogy tőle vette magára azt az értelmes lélektől elevenített szent testet, s így mondjuk, hogy Isten Igéje személyes egység (hüposztaszisz) által egyesülve test szerint belőle született.

1. kánon. Ha valaki nem vallja, hogy az Emmánuel valóságos Isten, minek következtében a Szent Szűz Istenszülő (mert test szerint szülte Isten testté lett Igéjét), az legyen kiközösítve.

Szent III. Sixtus: Egyesülési formula Szent Kürillosz alexandriai püspök és az Antiokhiai Egyház püspökei között (Kr. u. 433) (DH 271-272)

Röviden elmondjuk - és egyáltalán semmit sem teszünk hozzá a szent atyák hitéhez, amit Nikaiában kifejtettek -, hogy mi módon gondolkozunk és beszélünk az Istenszülő Szűzről és az Isten egyszülött Fiának az emberré levéséről. Belső kényszerből beszéljük el, nehogy valamit hozzátegyünk, hanem hogy tisztünknek eleget tegyünk, mindazt, ami tudomásunkra jutott, amit felülről, részint az isteni írásokból, másrészt a szent atyák hagyományából merítünk. Amint ugyanis ezt már elmondtuk, az elegendő egyrészt a vallásos érzület megismerésére, másrészt az eretnek hitszegés teljes elvetésére. Tehát elmondjuk, de nem merészelünk lehetetlenséget; csak a saját erőtlenségünk megvallásával egyidejűleg kizárjuk azokat, akik fel akarnak lázadni mindaz ellen, amit az emberen túli dologként megvitatunk.
megvalljuk tehát a mi Urunk Jézus Krisztust, az Isten egyszülött Fiát, aki tökéletes Isten és eszes lélekből és testből való tökéletes ember; istensége szerint az idők előtt az Atyától született, embersége szerint pedig a napok teljesülésekor érettünk és a mi üdvösségünkért Szűz Máriából. Egylényegű az Atyával istensége szerint, és egylényegű velünk embersége szerint. A két természet egységben egyesül: ezért egy Krisztust, egy Fiút, egy Urat vallunk. Ennek az összevegyíthetetlen egységnek az alapján valljuk az Istenszülő Szent Szüzet, mivel az Ige-Isten testesült meg és lett emberré, és éppen ennek a fogantatásnak a révén egyesítette magával a Szűztől felvett templomot.

Nagy Szent I. Leó / Khalkédóni Zsinat: Khalkédóni hitvallás (Kr. u. 451) (DH 300-301)

[Bevezetés a tan meghatározásához.] Elegendő volna ugyan az istenfélő vallásosság megismerésére és megerősítésére az isteni kegyelemnek ez a bölcs és üdvös hitvallása; ugyanis az Atyáról és Fiúról és a Szentlélekről tökéletes tanítást ad, és az Úr emberré levését hűségesen adja elő azoknak, akik azt szívesen hallgatják. Ám, mivel azok, akik a meghirdetett igazságot megkísérlik elvetni, üres beszédekkel hozakodnak elő a saját eretnekségükből fakadóan, ... És tagadják annak a tételnek a kinyilvánítását, hogy a Szűz: istenszülő. ...
Ezt a tanítást ők [a zsinati szent atyák] mindenki számára ismertté tették, nem mintha hiányzott volna valami az előttük járók tudásából, hanem hogy felvilágosítsák az értelmüket az Írások tanúbizonyságai által a Szentlélekről, azok ellenében, akik... megkísérlik a megtestesülés titkának meghamisítását, és szégyentelenül azt az esztelenséget állítják, hogy aki a Szent Szűz Máriából született, az csupán egy ember, a zsinat elfogadta Szent Kürillosznak, az alexandriai Egyház egykori elöljárójának a Nesztoriosznak és a keletieknek írt zsinati leveleit, amelyeket a zsinat alkalmasnak talált Nesztoriosz eszelősségének megcáfolására. ...Ezekhez nagyon következetesen hozzásorolta Róma városa legfőbb és rangidős elöljárójának, a boldog és legszentebb Leó pápának a levelét is... hiszen ez a levél megfelel ama nagy Szent Péter vallomásának is, és így közös támaszul szolgál számunkra a helytelen tantételek ellenében, a helyes tantételek megerősítésére.

[Határozat] A Szentatyák nyomdokait követve mindnyájan egy szívvel-szájjal valljuk és tanítjuk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus egy és ugyanaz a Fiú, Ugyanő tökéletes az istenségben és tökéletes az emberségben, Ugyanő valóban Isten és valóban értelmes lélekből és testből álló ember, Ugyanő az Atyával egylényegű istensége szerint és velünk egylényegű embersége szerint, "minden szempontból hasonló hozzánk, a bűnt kivéve" [Zsid 4,15]. Aki az idő kezdete előtt az Atyától született istensége szerint, Ugyanő született a végső kor napjaiban az Istenszülő Szűz Máriából embersége szerint, érettünk és a mi üdvösségünkért...

Vigilius: Az "Inter innumeras sollicitudines" rendelet (Kr. u. 553) (DH 416)

1. Ha valaki nem vallja azt, hogy - megtartva az isteni természet átválthatatlanságát - az Ige testté lett, és fogantatása révén a Szűz méhéből az emberi természet kezdeteit szubzisztenciájában egyesítette magával, hanem azt vallja, mintha az Ige-Isten egy már létező emberrel egyesült volna, s ezáltal a Szent Szüzet nem hisszük igazán Istenszülőnek, hanem csak névlegesen annak nevezzük, legyen kiközösítve.

Vigilius / II. Konsantinápolyi Zsinat: Kánonok (Kr. u. 553) (DH 427)

6. kánon. Ha valaki nem sajátos értelemben és nem a valóság szerint mondja Isten Anyjának a szent, dicsőséges és mindig Szűz Máriát, vagy csak viszonyulás szerint, mintha csupán ember született volna, de nem az Ige-Isten testesült és született volna meg tőle, ezen ember születését azonban, amint ők mondják, az Ige-Istenre kell vonatkoztatni, mivel hogy együtt volt a születő emberrel; és megrágalmazza a szent Khalkédóni zsinatot, mintha a Theodórosz kitalálta istentelen értelmezés szerint mondaná a Szüzet Isten Anyjának, vagy ha valaki az ember szülőjének vagy Krisztus-szülőnek nevezi, azaz Krisztus Anyjának, mintha Krisztus nem lett volna Isten, és nem vallja őt sajátosan és valóban Isten Anyjának, minthogy az, aki az idők előtt az Atyától született mint Ige Isten, az utolsó időkben tőle megtestesült és született és ilyen értelemben vallott róla istenfélően a szent Khalkédóni zsinat is, az ilyen legyen kiközösítve.

I. Pelagius: "Fides Pelagii" (Kr. u. 557) (DH 442)

Hiszem és megvallom, hogy ebből a szent, legboldogabb és egyszubsztanciájú Háromságból egy személy, azaz a Fiú Istené, az emberi nem üdvösségéért az idők beteljesülésekor leszállott a mennyből, de sem az atyai székhelyet, sem a világ kormányzását el nem hagyta; és midőn a Boldogságos Szűz Máriára a Szentlélek leereszkedett és beárnyékolta őt a Magasságbeli erejével, ugyanazon Ige és Isten Fia a szent Szűz Mária méhébe észrevétlenül belépett, és az ő testéből való testtel egyesült, amelyet eszes és értelmes lélek hatott át; és nem előbb teremtetett a test, és utána még hozzájött az Isten Fia, hanem, amint írva van, "a bölcsesség házat épít magának" [Péld 9,1]. Egy pillanat, s a test kialakult a Szűz méhében, s ugyanaz a pillanat, s az Isten Igéjének a testévé lett, és ezért az Ige és a test természetének bármilyen cseréje vagy megváltozása nélkül lett az Isten Igéje és Fia emberré; mindkét természetben, az isteniben ti. és az emberiben, egy Krisztus Jézus, mint valóságos Isten és Ugyanő mint valóságos ember jött a világra, azaz megszületett, de az anyai szüzesség épségének nem ártva; mivel így Őt szűznek megmaradva szülte, amiként szűzként is foganta. Emiatt a legteljesebb igazsággal valljuk ugyanazt a Boldogságos Szűz Máriát Istenszülőnek: az Isten megtestesült Igéjét szülte ugyanis.

I. Honorius / IV. Toledói zsinat: Háromságos-krisztológiai hitvallás (Kr. u. 633) (DH 485)

(1. fejezet) Az isteni Írások és a tanítás szerint, amelyet a szent atyáktól kaptunk, valljuk, hogy ... maga a mi Urunk Jézus Krisztus, az Isten Fia és mindenek teremtője pedig, aki az Atya szubsztanciájából az idők előtt született, az utolsó időben leszállott a világ megváltására az Atyától, noha azért soha nem szűnt meg az Atyával lenni; megtestesült ugyanis a Szentlélek erejéből és a dicsőséges szent Istenszülő Szűz Máriából, és egyedüliként megszületett tőle.

Szent Agathón / Római zsinat: Az "Omnium bonorum spes" zsinati levél a császároknak (Kr. u. 680) (DH 547)

Megvalljuk az ugyanazon szent, egylényegű Háromságban az egy Ige-Istent, aki az idők előtt az Atyától született, az idők végén értünk és a mi üdvösségünkért leszállott a mennyekből, és megtestesült a Szentlélek erejéből, és a szent, szeplőtelen és mindig szűz dicsőséges Máriától, a mi Úrnőnktől, a valódi és sajátos Istenszülőtől; ti. belőle született és igazán emberré lett, Ugyanő igaz Isten, és Ugyanő igaz ember, Isten pedig az Atya Istenből, ember pedig a Szűzanyából, megtestesült belőle, a teste eszes és értelmes lélekkel bír; Ugyanő egylényegű az Atya Istennel istensége szerint, és Ugyanő maga egylényegű velünk embersége szerint, és mindenben hasonló hozzánk, egyedül a bűnt kivéve, keresztre feszítették értünk Pontius Pilátus idején, szenvedett, eltemették, és feltámadt. ...

Szent Agathón / III. Konstantinápolyi Zsinat: Dogmatikus határozat Krisztus két akaratáról és két tevékenységéről (Kr. u. 681) (DH 555)

Aki az idők előtt az Atyától született az istenség szerint, a végső napokban pedig Ugyanő értünk és a mi üdvösségünkért a Szentlélek erejéből és Szűz Máriából, a sajátosan és valóban Istenszülőtől az emberség szerint; egy és ugyanazt a Krisztust, az Úr Egyszülött Fiát, akiről ismeretes, hogy két természetben létezik keveredés nélkül, változatlanul, elválaszthatatlanul, osztatlanul, miközben a természetek különbsége sohasem szűnik meg az egység miatt, hanem inkább megmarad mindkét természet sajátsága és egy személyben és egy hüposztasziszban egyesülve, nem két személyre van osztva vagy választva, hanem egy és ugyanaz az Egyszülött Fiú, Isten Igéje, az Úr Jézus Krisztus, ahogyan kezdettől a próféták tanították róla, és maga Jézus Krisztus tanított minket, és a szent atyák hitvallása ránkhagyta.

IV. Piusz: A "Cum quorumdam hominum" rendelkezés (Kr. u. 1555) (DH 1880)

Figyelmeztetni [óhajtván] mindenkit külön-külön és együttesen, aki eddig azt állította, tanította vagy hitte, hogy ... a Boldogságos Szűz Mária nem igazi Istenanya, és nem maradt meg mindig állhatatosan az érintetlen szüzességben, ti. a szülés előtt, a szülésben és a szülés után örökösen, azt a mindenható Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, apostoli tekintélyünk alapján határozottan kérjük és intjük...

XIV. Benedek: A "Nuper ad Nos" rendelkezés: A keletiek számára előírt hitvallás (Kr. u. 1743) (DH 2528)

[Én, N. erős hittel hiszem és vallom] Az első Efezusi zsinatot [DH 250-268], sorrendben a harmadikat, és hitvallást teszek amellett, amit ott a rosszemlékű Nesztoriosszal szemben határoztak, vagyis, hogy az istenségnek és az emberségnek kifejezhetetlen és felfoghatatlan egységét az Isten Fiának egy személyében számunkra az egy Jézus Krisztus valósította meg, és ez okból a Boldogságos Szűz valóban Isten szülője.

VI. Pál / II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium (Kr. u. 1964) (DH 4173)

53. Szűz Máriát ugyanis, aki az angyali üdvözletkor szívébe és testébe fogadta Isten Igéjét, és világra hozta az Életet, Istenünk és Megváltónk igazi anyjának ismerjük el és tiszteljük. Fiának érdemeiért a megváltásban fenségesebb módon részesedett, s Vele szoros, felbonthatatlan kötelék által egyesült; azt a nagyszerű feladatot és méltóságot kapta, hogy anyja legyen Isten Fiának, így kiváltképpen is szeretett leánya az Atyának és szentélye a Szentléleknek, s e rendkívüli kegyelmi ajándékok miatt messze fölötte áll minden mennyei és földi teremtménynek.

(Fel)

Mit mond erről a Biblia?

Egyelőre kommentár nélkül:

Ter 3,15
Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba."
Jn 2,4
Jézus azt felelte: "Asszony, a te gondod az én gondom. De még nem jött el az én órám."
Jn 19,26
Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: "Asszony, nézd, a fiad!"
Jel 12,1
Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.

Iz 7,14
Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el.
Mt 1,23
Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.
Jn 1,14
S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.

Mt 2,11
Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.

Lk 1,35
Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: "A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni.

Lk 1,28
Az angyal belépett hozzá és megszólította: "Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál."
Jn 1,14
Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. (MBT)

Lk 1,38
Mária így válaszolt: "Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint." Erre az angyal eltávozott.

Lk 1,42
Nagy szóval felkiáltott: "Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!

Lk 1,43
Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám?

Lk 1,44
Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek.

Lk 1,46
Mária így szólt: "Lelkem magasztalja az Urat,

Lk 1,48
mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék,

Gal 4,4-5
De amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és ő alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük.

Lk 2,35
a te lelkedet is tőr járja át -, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai."

Lk 2,19
Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette.
Lk 2,51
Velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében.

(Fel)

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

Mária Isten Anyja

(További idézetek várhatók Hippolütosztól, Alexandriai Pétertől, Methodiustól, Alexandriai Alexandrosztól, Jeruzsálemi Szent Cirilltől, Szír Szent Efrémtől, Nüssziai Szent Gergelytől, Szent Epiphaniustól, Szent Ambrustól, Szent Jeromostól, Alexandriai Szent Cirilltől, Cassian Szent Jánostól, az Efezusi Zsinattól, Lerins-i Szent Vincétől, Damaszkuszi Szent Jánostól)

Antióchiai Szent Ignác: Levél az efezusiakhoz, 18,2. (Kr. u. 110)

Mária hordozta ugyanis méhében Istenünket, Jézust, a Khrisztoszt (= Felkentet, Messiást) Isten rendelkezésének megfelelően, aki Dávid magjából való (vö.: Jn. 7,42; Róm. 1,3), de mégis a Szentlélektől;

Arisztidész: BKV 12,c II 6. (Kr. u. 138 előtt)

Őt a magasságos Isten Fiának nevezik, s ez azt jelenti, hogy ő (mint) Isten leszállt a mennyből s az egyik héber szűztől testet vett fel és öltött, és (hogy így) emberi leánytól Isten Fia lakozást vett.

Szent Ireneusz: Eretnekségek ellen, 5:19:1 (Kr.u. 189) *

"A szűz Mária, engedelmeskedve szavának, elfogadta egy angyaltól azt a jó hírt, hogy ő fogja hordozni Istent."

Tertullianus: Krisztus testéről, 17,2-3. (Kr.u. 208-212)

"Íme a szűz méhében fogan és fiat szül" (Iz 7,14). Fogan tehát a szűz és megszüli az "Emmanuel"-t, ami annyit jelent: "Velünk az Isten". Ez az új születés, amikor ember születik Istenben, akitől az emberben mergszületett Isten.

Sub tuum praesidium – ima (Kr. u. 250 előtt)

Oltalmad alá futunk, Istennek szent Szülõje, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején. Hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtõl, ó dicsõséges és áldott Szűz.

Órigenész: Fragmentum in epistula ad Titus (Kr.u. 254 előtt)

Mária azt az igét mondta ki, amit az Isten Fia anyja méhében szuggerált neki.

Csodatevő Szent Gergely: Négy homília, 1. 2. (Kr.u. 262)

Ugyanis Lukács a sugalmazott evangéliumi elbeszélésekben nem csak Józsefnek adott tanúságot, hanem Máriának is, az Isten anyjának...

A mi kötelességünk bemutatni Istennek mint áldozatokat, az összes ünnepet és himnikus ceremóniákat; és mindenekelőtt Isten szent anyjának szóló Angyali üdvözlet [ünnepét], tudva, az angyal üdvözülte őt: "Üdvözlégy, kegyelemmel teljes!"

Szent Athanasziosz: Beszéd az ariánusok ellen, 3,14.29.33 (Kr. u. 350)

Maga az angyal, amikor megjelenik, bevallja, hogy az Uralkodó küldte, mint megvallotta Zakariásnak Gábriel és az Istenszülő Máriának ugyanő. …

… örökké Isten volt és Fiú, mert az Atya igéje, kisugárzása és bölcsessége, és hogy később értünk testet véve fel a Szűz Istenszülő Máriától emberré lett. …

János pedig amikor anyja méhében volt, megmozdult örömében az Istenszülő Mária hangjára.

Nazianzoszi Szent Gergely: Cledoniusnak írt első levél, 101 (Kr. u. 382)

Ha valaki nem fogadja el a szent Máriát mint Istenszülőt, elszakadt az istenségtől.

Mopszvesztiai Theodorosz: A Megtestesülés, 15. (Kr. u. 428)

Ha azt kérdezik, vajon Mária emberszülő-e, vagy Istenszülő, a válaszunk ez legyen: Mindkettő.

Efezusi Zsinat: Anathémák Nesztoriosz ellen, I. kánon (Kr. u. 430)

Ha valaki nem vallja, hogy az Emmánuel valóságos Isten, minek következtében a Szent Szűz Istenszülő (mert test szerint szülte Isten testté lett Igéjét), az legyen kiközösítve.

Alexandriai Szent Cirill: Encomium in Mariam Deiparam; P.G. 77,1029--1040. Beszéd az efezusi zsinaton (Kr. u. 431)

Üdvözöllek téged Isten anyja, Mária, szűzen szülő fényforrásunk, romlatlan edény.
Üdvözlégy Szűz Mária, anya és szolgáló. Szűz vagy a belőled született szűz miatt. Anya vagy, mert öledben ringattad és szoptattad fiadat. Szolgáló, mert ő is a szolga alakját vette fel. Megérkezett a király a városodba -- méhedbe --; úgy jött ki, ahogy ő akarta. A te kapud bezárult mögötte. Férfi nélkül fogantál, Istenhez illően szültél.
Üdvözlégy Mária, vendégváró templom, te szent. Dáviddal kiáltsuk: "Dúslakodunk... szentséges templomodban" (Zsolt 64,6).
Üdvözlégy Mária, világ kincse.
Üdvözlégy Mária, örök galamb.
Üdvözlégy Mária, olthatatlan lámpa. Belőled született az igazság napja.
Üdvözlégy Mária, a téretlen befogadója. Az egyszülött isteni Igének helyet készítettél. Örök kalászt burjánoztattál eke és vetőmag nélkül.
Üdvözlégy Mária, Istenanyánk, miattad prófétáltak az Ószövetségben. Miattad mondtak dicséretet a pásztorok, az angyalok társaságában, annak a fenséges mondatnak szavaival: "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek!" (Lk 2,14)
Üdvözlégy Mária, Istenanyánk. Miattad vonulnak az angyalok és főangyalok, miközben fenséges himnuszokat zengenek örömükben.
Üdvözlégy Mária, Istenanyánk. Miattad borulnak le a háromkirályok, kiket a fényes csillag vezetett.
Üdvözlégy Mária, Istenanyánk. Miattad választotta Krisztus a tizenkét apostolt.
Üdvözlégy Istenanyánk, Mária, aki miatt János még anyja méhében repesett és leborult a fény, az örök világosság előtt.
Üdvözlégy Mária, Istenanya. Általad áradt az a kimondhatatlan kegyelem, melyről az apostol így beszél: "Megjelent ugyanis Üdvözítő Istenünk kegyelme minden embernek" (Tit 2,11).
Üdvözlégy Mária, Istenanyánk. Benned gyűlt fel az igaz fény, a mi Urunk, Jézus Krisztusban. Így szól magáról az evangéliumban: "Én vagyok a világ világossága" (Jn 8,12).
Üdvözlégy Mária, Istenanyánk. Te gyújtottál világosságot a halál sötétjében és árnyékában ülőknek. "A nép, mely sötétben járt, Nagy fényességet lát." (Iz 9,2). Vajon milyen fényt? Természetesen a mi Urunk Jézus Krisztust, az igazi világosságot",mely megvilágosít minden világra jövő embert" (Jn 1,5).
Üdvözlégy Istenanyánk, Mária. Te vagy az oka, hogy az evangélium hírül adhatja: "Áldott, ki az Úr nevében jő" (Mt 21,9). Miattad alakulhatott meg az igaz egyház falukon, városokban, szigeteken.
Üdvözlégy Istenanyánk, Mária. Belőled született a halál legyőzője és a pokol hatalmának lerombolója.
Üdvözlégy Isten anyja, Mária. Belőled származott az első ember teremtője és bűneinek helyrehozója; ő vezet a mennyei királyságba.
Üdvözlégy Mária, Istenanyánk. Általad virágzott fel és gyulladt ki a feltámadás szépsége.
Üdvözlégy Mária, Istenanya. Általad lett szentté János és a Jordán. Te romboltattad le az ördög hatalmát.
Üdvözlégy Istenanyánk, Mária. Te vagy minden hívő lélek megmentője.
Üdvözlégy Mária, Istenanyánk. Teveled csendesedett le és lett nyugodt a tenger hulláma. Szolgatársaink, munkatársaink örömmel és nyugodtan hajóztak. A föld, mely azelőtt rablók szabad zsákmánya volt, a szent Atyák jövetelére békéssé vált. Írva vagyon: "Mily szép a hegyeken Annak a lába, aki kihirdeti és kikiáltja a békét" (Iz 52,7). Milyen békét? A mi Urunk Jézus Krisztust, a béke hirdetőjét, aki azt mondja az evangéliumban: "Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek" (Jn 14,27). Milyen békét? Melyet a káromló Nestorius nem kapott meg. Hiszen azt állítja, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus, az Isten fia, az Ige, nem született Szűz Máriától. Nem ismeri a szüzességet nem sértő szülést. Nem hisz a főangyal szavának: "Üdvözlégy, malaszttal teljes" (Lk 1,28)…
Ki hallott ilyen borzalmas és félelmes dolgokat? A próféták és apostolok nekünk hirdették Krisztust, az Istent, az Igét. Most tagadják istenségét és emberré formálják. Szűz Mária Istenanyánkból csak földi anya tett. Ne állítsa nekem ezután senki, hogy a hálátlan és förtelmes zsidók szemtelenül merészek voltak és Krisztussal kegyetlenül bántak. Hát most ki a kegyetlenebb? Aki káromlóan így beszél: Embert feszítettetek meg…
El kell jönnie az antikrisztusnak. Annak a helyébe te érkeztél. Még az ördögnek sem hittél, pedig ő megcáfolt téged: "Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek kenyerekké váljanak" (Mt 4,3).
Félelmetes esztelenség. Az ördögök ördögatyjukkal Isten fiának nevezik Mária szülöttét. Ez pedig embernek vallja Isten fiát. Valami változást akart és gonosz gondolattal el akarta pusztítani a legderekabb királyt, aki barátja és pártolója az igaz hitnek. Ez volt a szándéka a hitben ragyogó, szent királynék udvarában is. De nem ért célt. Elvetemült kapzsisággal szörnyű hajótörést szenvedett. Kikötőben volt, mégis tönkrement, mert nem volt kormánylapátja. Ezért elsüllyedt a gonoszságban és az egész világ előtt a szerencsétlenség szomorú látványa lett.

(Fel)

Mit mondanak erről mások?

Mária Isten Anyja

Tiszteletreméltó John Henry Newman: Discourses addressed to Mixed Congregations, 346-348. (Kr. u. 1849)

Ha felülemelkedve minden tévedésen és ellenvetésen, őszintén és tisztelettel akarjuk a katolikus Egyház egyszerű felfogását kifejezni, hogy az Isten ember, hogyan lehetne ezt határozottabban és egyértelműbben tenni, mint azzal a kijelentéssel: emberként született és Anyja volt. A világ elfogadja, hogy az Isten ember, ennek elismerése nem kerül neki sokba, hiszen Isten mindenütt jelen van, és – amint mondhatjuk – Ő minden is. attól a vallomástól azonban visszariad, hogy Isten Mária Fia. Visszariad tőle, mert egyszerre szembesül a kérlelhetetlen valósággal, mely sérti és megrendíti a dolgok hitetlen szemlélését, mely egyébként sajátja.
A kinyilatkoztatott tan azonnal fölölti valós alakját és történelmi ténnyé válik: a Mindenható adott ponton és módon bevonult saját világába. Az álmok megtörtek és az árnyak eloszlottak. Az isteni igazság többé már nem költészet, jámbor túlzás, misztikus rendszer vagy mitikus megjelenítés. „Áldozatot és áldozati ajándékot nem kívánsz, hanem testet készítettél nekem” (Zsolt 40)…

A hitvallás, hogy Mária a Deipara, az Isten Anyja, érv és kezesség, amelynek révén az apostolok tanítása minden eltévelyedés ellen biztosítékot kapott és győzött. Ez a hitvallás a próbakő, amelynél az Antikrisztus gonosz szellemének minden kihívását, „melyek a világon felléptek” (2Jn 7) fölfedhetjük. Azt vallja ez a tan, hogy Jézus Isten, noha azt is magábafoglalja, hogy ember. Megérteti velünk, hogy Isten, ha emberré is lett, mégis Isten. …

Mivel Mária az Isten Anyja, Krisztus szó szerint Emmanuel, velünk az Isten. Ezért, mikor a történelem folyamán a gonosz lelkek és hamis próféták erősebbek és merészebbek lettek s utat találtak magába a katolikus Testbe is, az Egyház Istentől vezetve nem találhatott hatékonyabb és biztosabb eszközt ezek kiűzésére, mint a DEIPARA, az ISTENSZÜLŐ kifejezés alkalmazását ellenük.
Amikor ezek a szellemek a sötétség homályából ismét előjöttek, és a 16. században a keresztény hit teljes megsemmisítésére támadást indítottak, nem találhattak biztosabb módszert gyűlöletes tervükhöz, mint Mária kiváltságainak becsmérlését és káromlását. Jól tudták ugyanis, ha sikerül a világot rávenni, hogy az Anyát gyalázzák, akkor majd a Fiú gyalázása is hamarosan bekövetkezik. Az Egyház és a Sátán ebben egyet vall: az Anya és a Fiú összetartozik.
Három század tapasztalata bizonyítja: a katolikusok, akik Máriát tisztelik, tisztelik az Ő Fiát is. Míg a protestánsok, akik kezdik most elhagyni a Fiú imádását, akkoriban az Anyán csúfolódtak.

Tiszteletreméltó John Henry Newman: Certain Difficulties, felt by Anglicans in Catholic Teaching, II. 82-83. (Kr. u. 1865)

Ezért azt mondom: ha egyszer fölfogtuk azt, hogy Mária az örök Istent gyermekként szülte, táplálta, védte és ápolta, mi szabhat határt a gondolatok gazdag áradásának, melyeket az ilyen eszme kivált? Milyen áhítatnak és csodálatnak kell eltöltenie azt a tudatunkat, hogy egy teremtmény ily bensőséges kapcsolatba került az Istenséggel? …

Új eszmének, új szeretetnek, új hitnek és imádásnak teremtése volt az, amikor az Apostolok hirdették, hogy Isten emberré lett. Csak ettől kezdve vált lehetségessé a magasztos szeretet és áhítat Iránta, mely ennek a kinyilatkoztatása előtt reménytelennek látszott.

Karl Adam: A katolicizmus lényege, 110-111. o.

De bármily magasztosak is e szentek különleges egyniségükben, egyvalaki túlragyogja mindnyájukat: - ez Mária, az angyalok és szentek Királynéja, az Isten anyja. Mint minden égi és földi teremtményt, úgy Őt is a semmiből hívta életre az Úr. Végtelen távolság választja el a Végtelentől, az Atya, Fiú és Szentlélektől. Nincs Benne malaszt, erény, kiváltság, melyet ne a Közvetítőnek köszönne. Úgy természetes, mint természetfölötti lényében Ő is egészen malaszttal teljes isteni adomány. (Lk 1,28) Épp ezért, semmi sem oly fonák és szörnyű, mintha valaki az Istenanyát anyaistennek káromolja és a katolicizmusnak polytheisztikus színezetet tulajdonít. Mert csak egy Isten van: a Szentháromság és minden teremtmény az Ő titkát rettegi. Ez az egy Isten pedig az élet és szeretet Istene… Nem egyedül Isten, - nemcsak maga az isteni egy, hanem az egy és minden, vagy még inkább: a Krisztus mint fő által az isteni életáramba fölvett tagok telje, a szentjeiben termékeny Isten az a tulajdonképpeni ország, mely minden áldást ont…

Luther az isteni mindenhatóság bibliai gondolatát az egyedülható Isten tanává szűkítette, kiszakított lényegbeli istenkapcsolatából és teljes terméketlenségre kárhoztatott minden teremtményi önerőt. Luther felfogása szerint Isten irgalma csak egyféle áramban éri a kegyelteket, szeretete nem ragyog föl teremtő fényben a lelkekben, szerető csókja nyomán nem kelnek életre serkentő, tovaragadó lelki erők, az újonnan nyert gazdagság nem egyesül az isteni kegyelmi bőség teljével és Krisztus fuvalma nem járja át a tagokat. Szerinte: egyedül Isten működik, a felséges, végtelen Szellem, nem az, Aki magára veszi az emberek természetét, Aki általuk hat és szenved, megvált és megszentel, mint önnön tagjai által…

A katolicizmus istene a túlvilági, föltétlen Isten, Aki Fiában emberré lett, s Aki éppen ezért az angyaloknak és szenteknek is Istene – nem az egyedülvaló Isten, hanem a termékenység és teljesség Istene -, Az, Aki legszabadabb akaratának felfoghatatlan határozatából, valóban isteni leereszkedéssel zárja kebelébe az egész, az embertermészetben betetőzött, teremtett világot és Aki új, hallatlan módon bennünk él, bennünk mozog, bennünk van (vö. ApCsel 17,28). Ilyen alapon kell méltatnunk a katolikus Egyház szent- és Mária-kultuszát. A szentek a katolikus ember számára nemcsak életrend fennkölt példaképei, hanem a krisztusi test élő tagjai, sőt építő erői is…

Ami általában szól a szentekre, ugyanaz illeti a legnagyobb mértékben a minden szentek Királynéját, az Isten anyját: Máriát. Mária istenanyai titka nemcsak azt a magasztos tényt öleli föl, hogy az Ige az ő méhéből öltött testet és vért, és vett föl emberi természetet. A katolikus nemcsak örömmel ismétli az evangéliumi elragadott asszony szavait: „Boldog a méh, mely Téged hordozott és az emlők, melyeket szoptál”. Hasonlíthatatlanul mélyebb értelem csendül ki feléje Jézus válaszából: „Boldogok, kik Isten igéjét hallgatják és megtartják” (Lk 11,28) Máriát üdvünk eszközlőjeként tekintjük nem is annyira testi, mint inkább valláserkölcsi értelemben. Az Ő közreműködése abban állt, hogy amennyiben rajta múlt, lénye legjavát, sőt egész valóját Isten szolgálatába állította, hogy bármily kicsiny, végtelen csekélység legyen is minden emberi tett és szenvedés Isten tökéletességéhez viszonyítva, ezt a végtelen csekélységet is föltétel nélkül, határt nem ismerve engedte át az isteni malaszt próbájának és ezzel magát az isteni üdvözítés legfennköltebb eszközévé avatta… Ezt a ragyogó Mária-képet – ahogy azt Lukács és János festik -, érti az Úr, midőn az evangéliumi asszony előtt Mária testi anyasága helyett inkább lelki fenségére utal: „Boldogok, akik Isten igéjét hallgatják és megtartják” (Lk 11,28). Innen kap az angyali üdvözlet jelenete ragyogó tartalmat és üdvösségtörténeti jelentőséget. Mária erkölcsi személyiségének egész magasztos volta, szűzi odaadásának teljes bensősége, hitének minden erős bizalma az angyalhoz intézett válaszában érte el tetőfokát: „Íme az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint”. Nem olyan szavak ezek, mint napi életünk változó játékában, szerencsés véletlen folytán elhangzó beszéd. Ezek az igék egy minden földi mértéket meghaladó tiszta és fennkölt lélek legbensejéből, mélységeiből fakadtak, - ez a pár szó már az Ő lényének igéje, cselekedete volt. Általuk testét valóban odaadta Istennek tetsző áldozatul, ésszerű hódolat gyanánt (vö. Róm 12,1). Ezen alapul Mária áldott volta…

Sehol úgy, mint Máriában nem ragyog akkora fénnyel az a csodálatos valóság, hogy nemcsak egyedül Isten, hanem a teremtett erők is – teremtményi függésük szerint -, mint okok részt vesznek a megváltás művében. Igaz, hogy malaszt eszközölte, hogy Mária ezen az úton járhatott, hogy öröktől fogva istenanyaságra volt kiszemelve és kezdettől ágyazódott Krisztus megváltói művébe, hogy tehát eredeti bűn nélkül, makulátlanul jött e világra. Puszta malaszt oltotta bele forró, maradéktalan odaadását az isteni Üdvözítőnek és azt az elhatározást, hogy szíve szüzességét megőrzi, aminthogy „férfit nem ismert soha” (Lk 1,34) és mint szűzek szűze „azon árt kapu maradt, melyen keresztül senki sem megyen át, mert Izrael Ura Istene ment be rajta” (vö. Ez 44,2). Mindennek dacára Isten malasztja nem erőszakol, hanem szabadon hagyja, hogy éljünk vele. Eszerint bármily végtelen csekély is Mária közremunkálkodása az isteni szeretet művéhez képest, a Szűz: „legyen meg” válasza egy emberi vonást vitt az isteni szeretet üdvös szövedékébe. És ezért emeli a katolikus Máriát az összes angyalok és szentek fölé (Hyperdulia), mert Istennek úgy tetszett, hogy éppen az ő erkölcsi határozatának juttasson fontos szerepet a megváltás művében.

(Fel)