Válás és újraházasodás

Mit mond erről az Egyház?

Hittételek (dogmák) és hittételhez közel álló nézetek

[ A hitjelzésekhez.]

- A házasság nem emberi, hanem isteni mű.
(Sent. certa.)

- A házasság valódi, szoros értelemben vett és Krisztustól alapított szentség.
(De fide.)

- A házasság célja a gyermeknemzés és nevelés, illetve a kölcsönös segítés, a szeretet ápolása és az érzéki vágyak csillapítása.
(Sent. certa.)

- A házasság lényegi tulajdonságai az egység (monogámia) és a felbonthatatlanság.
(Sent. certa.)

- A keresztények (megkereszteltek) közötti minden érvényes házassági szerződés önmagában szentség.
(Sent. certa.)

- A házasság szentségi szerződéséből jön létre a házasság köteléke, amely a házastársakat élethosszig tartó szétválaszthatatlan életközösségbe köti.
(De fide.)

- A házasság szentsége megszentelő kegyelmet ad a házasodó feleknek.
(De fide.)

- A házasodó felek a házasságkötéskor egymásnak szolgáltatják ki a szentséget.
(Sent. certa.)

- Az Egyház bírja az egyedüli és kizárólagos jogot arra, hogy törvényeket hozzon és igazságot szolgáltasson a megkereszteltek házassági ügyeiben, amennyiben ezek az ügyek érintik a házasság szentségét.
(Sent. certa.)

- A házassági jognak olyan használata, amely azt a gyermeknemzés természetes hatásától szándékosan megfosztja, Isten és a természet törvényének megsértése.
(De fide)

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma

71. Milyen kapcsolatot létesített Isten a férfi és a nő között?

Vö. KEK 369-373; 383

Isten a férfit és a nőt, mert emberi személyek, egyenlő méltóságúnak teremtette, ugyanakkor, mert férfinak és nőnek teremtette őket, kölcsönösen kiegészítik egymást. Egymásért akarta őket Isten, hogy személyek közösségét alkossák. Ketten együtt kapták a meghívást, hogy adják tovább az emberi életet azáltal, hogy a házasságban „egy testté” válnak (Ter 2,24) és úgy uralkodjanak a földön, mint Isten „sáfárai”.

A HáZASSáG SZENTSéGE

337. Mi Isten terve a férfival és a nővel?

1601-1605

Isten, aki a szeretet és aki az embert szeretetből teremtette, meghívta őt a szeretetre. Amikor megteremtette a férfit és a nőt, a házasságban az életnek és a szeretetnek olyan bensőséges közösségére hívta meg őket, „hogy többé már nem ketten vannak, hanem csak egy test” (Mt 19,6). Megáldva őket Isten, mondta nekik: „Legyetek termékenyek és sokasodjatok” (Ter 1,28).

338. Miért alapította Isten a házasságot?

1659-1660

A férfi és a nő házastársi egysége, melyet a Teremtő alapozott és határozott meg sajátos törvényekkel, természete szerint a házastársak közösségére és javára, valamint gyermekek nemzésére és nevelésére van rendelve. A házastársi egység az eredeti isteni terv szerint fölbonthatatlan, miként Jézus Krisztus megerősíti: „amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza” (Mk 10,9).

339. Hogyan fenyegeti a bűn a házasságot?

1606-1608

Az első bűn miatt, mely a férfi és a nő Teremtőtől ajándékozott közösségének megbomlását is kiváltotta, a házastársi egységet nagyon gyakran fenyegeti a széthúzás és a hűtlenség. Mindazonáltal Isten a maga végtelen irgalmasságában megadja a férfinak és a nőnek kegyelmét ahhoz, hogy életük egységét az eredeti isteni terv szerint tudják megvalósítani.

340. Mit tanít az Ószövetség a házasságról?

1609-1611

Isten elsősorban a Törvény és a próféták pedagógiája által segítette a népét, hogy fokozatosan tudatosodjon benne a házasság kizárólagossága és fölbonthatatlansága. Istennek Izraellel kötött jegyesi szövetsége előkészíti és előképként jelzi azt az új szövetséget, amelyet Isten Fia, Jézus Krisztus kötött jegyesével, az Egyházzal.

341. Milyen újdonsággal ajándékozta meg Krisztus a házasságot?

1612-1617
1661

Jézus Krisztus nem csupán az Istentől szándékolt eredeti rendet állította helyre, hanem a kegyelmet is ajándékozza, hogy a házasságot a szentség új méltóságában lehessen megélni. E szentségi házasság Krisztusnak az Egyház iránti jegyesi szerelmének a jele: „Ti férjek, szeressétek a feleségeteket, ahogyan Krisztus szerette az Egyházat” (Ef 5,25).

342. Kötelező-e mindenki számára a házasság?

1618-1620

A házasság nem mindenki számára kötelező. Isten meghív férfiakat és nőket, hogy kövessék Jézus Krisztust, a mennyek országáért vállalt szüzesség vagy cölibátus útján, lemondva a házasság nagy értékéről, hogy az Úr dolgaival törődjenek, és azt keressék, hogyan járhatnak az Ő kedvében. Ezáltal Krisztus szeretete abszolút elsőbbségének és annak jelévé válnak, hogy várva várják az Ő dicsősége eljövetelét.

343. Hogyan történik a szentségi házasság megkötése?

1621-1624

Mivel a házasság a házastársakat az Egyház életében nyilvánosan elfogadott életállapotba helyezi, megkötése pap (vagy az Egyház által minősített tanú) és más tanúk jelenlétében liturgikusan és nyilvánosan történik.

344. Mi a házassági beleegyezés?

1625-1632
1662-1663

A házassági beleegyezés akarati aktus, melyet egy férfi és egy nő fejez ki arra vonatkozóan, hogy kölcsönösen és véglegesen egymásnak ajándékozzák magukat, hogy a hűséges és termékeny szerelem szövetségében éljenek. Mivel a beleegyezés hozza létre a házasságot, elengedhetetlen és mással nem helyettesíthető. Az érvényes házasságkötéshez a beleegyezésnek az igaz házasságra kell vonatkoznia, emberi cselekedetnek, azaz tudatosnak és szabadnak, erőszaktól és kényszertől mentesnek kell lennie.

345. Mire van szükség, ha az egyik jegyes nem katolikus?

1633-1637

Hogy a vegyes házasság (katolikus és nem katolikus megkeresztelt fél között) megengedett legyen, az egyházi tekintély engedélyére van szükség. Valláskülönbség esetén (katolikus és kereszteletlen fél között) az érvényes házassághoz fölmentésre van szükség. Mindkét esetben lényeges, hogy a felek ne zárják ki a házasság céljainak és lényeges sajátosságainak elfogadását, s hogy a katolikus fél vállalja a hit megőrzésének és a gyermekek megkeresztelésének és katolikus nevelésének kötelezettségét, amit a másik félnek is ismernie kell.

346. Melyek a Házasság szentségének hatásai?

1638-1642

A Házasság szentsége a házastársak között örök és kizárólagos köteléket hoz létre. Maga Isten pecsételi meg a házastársak beleegyezését. Ezért a megkereszteltek megkötött és elhált házasságát soha nem lehet fölbontani. Ezenfelül ez a szentség megadja a házastársaknak a szükséges kegyelmet ahhoz, hogy az életszentséget a házaséletben és a gyermekek felelős elfogadásával és nevelésével érjék el.

347. Milyen bűnök sértik súlyosan a Házasság szentségét?

1645-1648

A következők: a házasságtörés, a többnejűség, ugyanis ellentmond a férfi és a nő azonos méltóságának, valamint a házastársi szerelem egységének és kizárólagosságának; a termékenység elutasítása, mely megfosztja a házaséletet a gyermekek ajándékától; és a válás, mely szemben áll a fölbonthatatlansággal.

348. Mikor engedi meg az Egyház a házastársak fizikai szétválását?

1629
1649

Az Egyház megengedi a fizikai szétválást – még akkor is, ha kívánatos a kibékülésük –, ha a házastársak együttlakása súlyos okokból gyakorlatilag lehetetlenné vált. Azonban e házastársak egyike sem szabad egy új életközösség megkezdésére, amíg a másik él, kivéve, ha a házasságuk semmis volt, és ezt az egyházi tekintély kinyilvánítja.

349. Milyen az Egyház magatartása az elvált házastársakkal kapcsolatban?

1650-1651
1665

Az Úrhoz hűségesen az Egyház nem ismerheti el házasságnak a polgárilag újraházasodott elváltak egységét. „Aki elküldi feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör” (Mk 10,11–12). Az Egyház különleges figyelemmel van az elváltak iránt, és hívja őket a hívő imádságos életre, a szeretet tetteinek gyakorlására és a gyermekek keresztény nevelésére. Az újraházasodott elváltak azonban nem kaphatnak szentségi föloldozást, sem szentáldozáshoz nem járulhatnak, sem bizonyos egyházi megbízatást nem kaphatnak, amíg ez az állapot tart, mely objektíven ellenkezik Isten törvényével.

(Fel)

A Katolikus Egyház Katekizmusa

1610 A lelkiismeret a házasság egysége és fölbonthatatlansága tekintetében a régi törvény pedagógiája alatt nőtt fel. A pátriárkák és a királyok többnejűségét még nem kifejezetten utasították el. Mindazonáltal a Mózesnek adott törvény már arra felé irányult, hogy a nőt megvédje a férfi önkényuralmától, bár az Úr szava szerint a törvény még nyomokban hordozza a férfi "szívének keménységét", ami miatt Mózes megengedte az asszony eltaszítását. [Vö. Mt 19,8; MTörv 24,1.]

1611 A próféták, akik Istennek Izraellel kötött szövetségét a kizárólagos és hűséges házastársi szeretet képében szemlélték, [Vö. Oz 1--3; Iz 54; 62; Jer 2--3; 31; Ez 16; 23.] előkészítették a választott nép lelkiismeretét a házasság egysége és fölbonthatatlansága mélyebb megértésére. [Vö. Mal 2,13--17.] Ruth és Tóbiás könyve megindító tanúság a házasság nagyraértékelése és a házastársak hűsége és gyöngédsége mellett. "A hagyomány az énekek énekében mindig az emberi szerelem nagyszerű kifejezését látta, amennyiben ez tükröződése Isten szeretetének; annak a szeretetnek, ami "erős, mint a halál" és "vizek árja nem oltja ki" (8,6--7).

1614 Jézus igehirdetésében félreérthetetlenül tanította a férfi és a nő egyesülésének eredeti értelmét, úgy, amint azt a Teremtő kezdettől akarta: a Mózes által adott engedmény az asszony elbocsátására vonatkozólag a szív keménységének [Vö. Mt 19,8.] tett engedmény volt; a férfi és a nő házassági egysége fölbonthatatlan -- maga Isten kötötte össze: "Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza" (Mt 19,6).

1615 A házassági kötelék fölbonthatatlanságának egyértelmű hangsúlyozása zavart kelthetett és teljesíthetetlen követelménynek tűnhetett. [Vö. Mt 19,10.] Jézus azonban nem elviselhetetlen, nagyon nehéz, [Vö. Mt 11,29--30.] Mózes törvényénél is nehezebb terhet rakott a házastársak vállára. Ő, aki azért jött, hogy a teremtés bűn által megzavart eredeti rendjét helyreállítsa, kegyelmet is ad ahhoz, hogy a házasságot Isten országának új módján lehessen élni. Ha a házastársak Krisztust követik, megtagadják önmagukat és fölveszik keresztjüket, [Vö. Mk 8,34.] "föl tudják fogni" [Vö. Mt 19,11.] a házasság eredeti értelmét, és Krisztus segítségével meg is tudják élni. A keresztény házasság e kegyelme Krisztus keresztjének gyümölcse, mely az egész keresztény élet forrása.

1616 Pál apostol ezt teszi érthetővé, amikor azt mondja: "Férfiak, szeressétek feleségteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és föláldozta magát érte, hogy megszentelje" (Ef 5,25--26). És rögtön hozzáteszi: "Ezért az ember elhagyja atyját és anyját, feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy testben lesznek. Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom." (Ef 5,31--32)

1627 A beleegyezés "szabad, személyes cselekedet, melyben a házastársak kölcsönösen ajándékozzák és elfogadják egymást": [II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes, 48; CIC 1057, 2. §] "Feleségül veszlek." (...) "Feleségül megyek hozzád." [Ordo celebrandi Matrimonium, 62] Ez a beleegyezés, mely egymáshoz köti a jegyeseket, azáltal teljesedik be, hogy a kettő "egy test lesz". [Vö. Ter 2,24.]

1628 A házassági beleegyezésnek mindkét fél akarati aktusának kell lennie, és mentesnek kell lennie a külső kényszertől vagy súlyos megfélemlítéstől. [Vö. CIC 1103.] A beleegyezést semmiféle emberi hatalom nem pótolhatja. [Vö. CIC 1057, 1. §] Ha e szabadság hiányzik, a házasság érvénytelen.

1629 Emiatt (vagy más, a házasságot semmissé tevő v. tiltó akadályok miatt [Vö. CIC 1083--1108.]) az Egyház, miután az ügyet az illetékes egyházi bíróság megvizsgálta, kinyilváníthatja a "házasság semmisségét", azaz hogy a házasság soha nem létezett. Ebben az esetben a felek szabadok házasságkötésre, de a korábbi együttélésből származó természetes kötelezettségeknek eleget kell tenniük. [Vö. CIC 1071, 1, 3. §]

1639 A beleegyezést, mely által a házastársak ajándékozzák és elfogadják egymást, maga Isten pecsételi meg. [Vö. Mk 10,9.] E szövetségből "Isten rendeléséből szilárd intézmény keletkezik a társadalom színe előtt is". [II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes, 48.] A házastársak közötti szövetség beépül az Isten és az emberek közötti szövetségbe: "Az igazi házastársi szerelem fölvétetik az isteni szeretetbe".[uo.]

1640 A házasság kötelékét tehát maga Isten köti össze, így a megkeresztelt felek között megkötött és bevégzett házasság soha nem bontható föl. E kötelék, mely a házastársak szabad emberi cselekedetéből és a házasság elhálásából származik, visszavonhatatlan valóság és olyan szövetség, amelyért Isten hűsége kezeskedik. Az Egyháznak nem áll hatalmában az isteni bölcsesség e rendelkezése ellen állást foglalni. [Vö. CIC 1141.]

1644 A házastársak szeretete természeténél fogva megköveteli egész életüket átfogó személyes közösségük egységét és fölbonthatatlanságát: "Már többé nem két test, hanem csak egy" (Mt 19,6). [Vö. Ter 2,24.] "Arra hivatottak, hogy állandóan növekedjenek közösségükben a házassági ígéret iránti mindennapos hűség, valamint a teljes és kölcsönös önátadás által." [II. János Pál pápa: Familiaris consortio, 19.] Ez az emberi közösség megerősödik, megtisztul és tökéletesedik a Jézus Krisztussal való közösségben, amit a házasság szentsége ajándékoz. A közös hitélet és az Eucharisztia közös vétele által elmélyül.

1645 "Mind a férfi, mind a nő kölcsönös és teljes szeretetben elismerendő egyenlő személyi méltósága is nyilvánvalóvá teszi a házasságnak az Úrtól megerősített egységét." [II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes, 49.] A poligámia ellentétes ezzel az egyenlő méltósággal és a házastársi szeretettel, mely egyetlen és kizárólagos. [Vö. II. János Pál pápa: Familiaris consortio, 19.]

1646 A házastársi szeretet természeténél fogva a házastársak sérthetetlen hűségét követeli. Ez következik abból a kölcsönös odaadásból, melyben kölcsönösen egymásnak adják magukat. A szeretet végleges akar lenni. Nem lehet "egy új döntésig tartó". "Ez a bensőséges egység mint két személy kölcsönös ajándékozása és a gyermekek java megkívánja a házastársak teljes hűségét, és sürgeti fölbonthatatlan egységüket." [II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes, 48.]

1647 E hűség legmélyebb alapja Istennek a szövetségéhez és Krisztusnak az ő Egyházához való hűségében rejlik. A házasság szentsége által válnak a házastársak képessé arra, hogy e hűséget megjelenítsék és bizonyítsák. A szentség által a házasság fölbonthatatlansága új és mélyebb értelmet nyer.

1648 Nehéznek, sőt lehetetlennek tűnhet egész életen át egy emberi személyhez kötődni. Ugyanakkor nagyon fontos hirdetni az örömhírt: Isten végleges és visszavonhatatlan szeretettel szeret bennünket, és a házastársak ebből a szeretetből részesülnek, ez a szeretet hordozza és támogatja őket, és lehetővé teszi, hogy hűségükkel Isten hűséges szeretetének tanúi legyenek. A házastársak, akik Isten kegyelmével teszik ezt a tanúságot gyakran igen nehéz körülmények között, megérdemlik az egyházi közösség hálás elismerését és támogatását. [Vö. II. János Pál pápa: Familiaris consortio, 20.]

1649 Vannak olyan helyzetek, amikor a házassági együttélés nagyon különböző okok miatt gyakorlatilag lehetetlenné válik. Ilyen esetekben az Egyház megengedi a házastársak fizikai különválását (ágytól, asztaltól való elválás), azt, hogy többé ne éljenek együtt. A külön élő házastársak házassága azonban Isten előtt továbbra is érvényes marad; nem szabadok új házasság megkötésére. Az ilyen nehéz helyzetben a legjobb megoldás, ha lehetséges, a kibékülés. A keresztény közösségnek segítenie kell ezeket az embereket, hogy ebben a helyzetben is keresztények maradjanak, hűségesek a fölbonthatatlan házassági kötelékhez.[uo. 83.; vö. CIC 1151-55]

1650 Napjainkban számos országban sok katolikus él, akik miután a polgári törvények szerint váláshoz folyamodnak, új polgári házasságot kötnek. Az Egyház Jézus Krisztus szava ("Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör." [Mk 10,11--12]) iránti hűsége miatt vallja, hogy nem ismerheti el ezt az új együttélést érvényesnek, ha az első házasság érvényes volt. Amennyiben elvált házasok polgárilag újraházasodtak, olyan helyzetbe kerültek, mely objektív módon áthágja Isten törvényét. Éppen ezért amíg e helyzet fönnáll, nem áldozhatnak. Ugyanezen oknál fogva bizonyos egyházi feladatokat sem vállalhatnak. A szentgyónásban történő kiengesztelődés csak azokat illeti, akik bánják, hogy a Krisztushoz való hűség és szövetség jelét megtörték, és kötelezik magukat, hogy teljes önmegtartóztatásban élnek.

1651 Az ilyen helyzetben élő keresztények iránt -- akik gyakran őrzik a hitet és keresztény módon szeretnék nevelni gyermekeiket -- a papoknak és az egész közösségnek figyelmesnek kell lenniük, hogy ne érezzék magukat kizárva az Egyházból, melynek életében mint megkereszteltek részt vehetnek és részt is kell venniük.

"Buzdítsák őket arra, hogy hallgassák Isten igéjét, vegyenek részt a szentmisén, imádkozzanak állhatatosan, gyakorolják a szeretet cselekedeteit, működjenek együtt az igazságosság megvalósításáért, a gyermekeket keresztény hitben neveljék, éljen bennük a bűnbánat lelkülete, és rendszeresen tartsanak bűnbánatot, hogy így napról napra kiesdjék Isten kegyelmét." [II. János Pál pápa: Familiaris consortio, 84.]

2382 Urunk Jézus hangsúlyozta a Teremtő eredeti szándékát, aki a házasságot fölbonthatatlannak akarta. [Vö. Mt 5,31--32; 19,3--9; Mk 10,9; Lk 16,18; 1Kor 7,10--11.] Hatálytalanította azokat az engedményeket, amelyeket lassanként bevezettek a régi Törvénybe. [Vö. Mt 19,7--9.]

Megkereszteltek között "a megkötött és elhált házasság nem bontható föl semmilyen emberi hatalom által és semmilyen okból, a halált kivéve". [CIC 1141.]

2383 A házastársak különélése a házastársi kötelék fönnmaradása mellett, a kánonjog által meghatározott esetekben törvényes lehet. [Vö. CIC 1151--1155.]

Ha a polgári válás marad az egyetlen lehetséges eszköz bizonyos törvényes jogok érvényesítésére -- például a gyermekekről való gondoskodás vagy az örökség biztosítása --, erkölcsi vétség nélkül eltűrhető.

2384 A válás a természetes törvény súlyos megsértése. Föl akarja bontani a házastársak szabadon megkötött szerződését, mely arról szól, hogy mindhalálig egymással élnek. A válás megsérti az üdvösségnek azt a Szövetségét, amelynek a szentségi házasság jele. Egy új házas kötelék létrehozása, még ha a polgári törvény el is ismeri, tovább súlyosbítja a törést: az újra házasodott házastárs ilyen esetben a nyilvános és állandó házasságtörés állapotában van:

"A férjnek, miután feleségét elbocsátotta, nem szabad mást feleségül vennie; az elbocsátott asszonyt sem veheti más feleségül." [Nagy Szent Basziliosz: Moralia, regula 73]

2385 A válás rosszasága abból a rendetlenségből is fakad, amit a családi sejtben és a társadalomban okoz. Ezzel a rendetlenséggel súlyos sérülések járnak együtt a házastárs számára, aki egyedül marad; a gyermekek számára, akik sérülnek a szülők különválása miatt, és gyakran veszekedésük tárgyává válnak; további válásokat kiváltó rossz hatása valóságos társadalmi csapássá teszi.

2386 Előfordulhat, hogy az egyik házastárs a polgári bíróság által kimondott válás ártatlan áldozata; ő tehát nem sérti meg az erkölcsi törvényt. Lényeges különbség van a két házastárs között, akik közül az egyik őszintén törekedett arra, hogy hű maradjon a házasság szentségéhez és igazságtalanul elhagyták, a másik pedig saját súlyos hibájából egy egyházjogilag érvényes házasságot tönkretesz. [Vö. II. János Pál pápa: Familiaris consortio, 84.]

(Fel)

Tanítóhivatali megnyilatkozások

Szent Marcellinus / Elvirai (Spanyolország) zsinat: 9. kánon. (Kr. u. 303) (DH 117)

Hasonlóképpen a hívő asszonynak, aki elhagyta ugyan hívő, de házasságtörő férjét és másik férjjel házasodik, legyen megtiltva, hogy ezt megtegye; ha megtette, előbb ne részesedjék az áldozásban, csak ha az, akit elhagyott, előbb nem távozott el már a világból...

III. Sándor: A "Verum post" levéltöredék a salernói érseknek (Kr. u. 1159-1181 között) (DH 755)

Közvetlenül a jelenre vonatkozóan adott törvényes beleegyezés után megengedett dolog, hogy az egyik, még ha a másik ellenszegül is, a monostort válassza, mint ahogy olyan szentek is voltak, akik a meghívást a menyegzőn kapták, hacsak a testi egyesülés meg nem történt közöttük: és a magára maradó másiknak, ha rábeszélés után sem akar önmegtartóztatásban élni, meg van engedve, hogy második házasságra lépjen; mindennek az az oka, hogy mivel ketten nem váltak egy testté, nagyon is lehet, hogy az egyik Istenhez térjen, és a másik a világban maradjon.

Ha [a férfi és az asszony között] törvényes beleegyezés ... Áll fenn a jelenre vonatkozóan, mégpedig úgy, hogy egyik a másikat kölcsönös beleegyezésével a szokott szavakkal kifejezetten elfogadja ... akár közbeiktattak esküt, akár nem, nem szabad az asszonynak máshoz férjhez menni. ...

III. Ince: Quanto te magis. (Kr. u. 1199) (DH 769)

... Ha pedig a hívő házastársak közül az egyik vagy eretnekségbe tévedt, vagy pogány tévedéshez pártolt, nem hisszük, hogy ebben az esetben az, akit elhagytak, még a másik fél életében második házasságot köthet, jóllehet ebben az esetben nagyobbnak látszik a Teremtő kicsúfolása. Mert ha mindjárt igazi házasság áll is fenn hitetlenek között, mégis az nem megkötött; hívők között azonban igazi és egyszersmind megkötött áll fenn: mivel a hit szentségét (= keresztség), amelyet egyszer lehet felvenni, soha nem vesztik el, hanem megpecsételi a házasság szentségét, hogy az (a házasság) megmaradjon a házas felek között míg csak az tart.

III. Ince: Az "Eius exemplo" levél a tarragonai érseknek (Kr. u. 1208) (DH 794)

... Az apostol tanítása alapján [vö. 1Kor 7] nem tagadjuk, hogy a házasságot testi életközösségre kell megkötni, a szabályosan megkötött házasságok felbontását pedig mindenképpen megtiltjuk. Hisszük és valljuk, hogy a férfi feleségével együtt eljut az üdvösségre. Nem ítéljük el a második és a további házasságot sem.

IV. Ince / I. Lyoni Zsinat: Sub catholicae professione (Kr. u. 1245) (DH 837)

20. (16. §) Mivel pedig az Apostol szerint az asszony a férj halálával felszabadul ennek törvénye alól, és lehetősége van szabadon férjhez menni, akihez akar, de csak az Úrban [vö. Róm 7,2; 1Kor 7,39], ezért a görögök egyáltalán ne rosszallják a második és a harmadik, és további házasságokat sem, és ne is ítéljék el, hanem inkább hagyják jóvá azokat olyan személyek között, akik egyébként megengedetten köthetnek egymással házasságot.
21. A [házastárs életében] másodszor házasulókat viszont a papok semmiképpen ne áldják meg.

Boldog X. Gergely / II. Lyoni Zsinat:_ Mihály császár levele Gergely pápának (Kr. u. 1274) (DH 860)

[A szent római Egyház] a házasságról pedig azt tartja, hogy nincs megengedve, hogy egy férfinak egyszerre több felesége legyen, sem hogy egy asszonynak több férje. De ha a törvényes házasság a házastársadnak egyikének halála folytán felbomlik, megengedettnek mondja a második, továbbá ezt követően a harmadik [és a további] házasságot is, ha valamilyen okból más kánoni akadály nem áll az útjában.

IV. Piusz / Tridenti Zsinat: Tanítás a házasság szentségéről (Kr. u. 1563) (DH 1797-1799; 1805-1808)

Azt, hogy a házasság örök és felbonthatatlan kapocs, először az emberi nem ősapja, mégpedig az isteni Lélek ihletésében, így fejezte ki szavakban: "Ez már csont a csontomból és hús a húsomból, ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz [Ter 2,23k; vö. Ef 5,31].
E kötelékkel csakis két embernek lehet összekapcsolódni és összefűződni, amit Krisztus Urunk még világosabban tanított, midőn a fenti, mintegy az Istentől kimondott szavakat is megismételte, de meg is magyarázta: "így már nem kettő, hanem egy test". [Mt 19,6] Ennek a köteléknek, amiről annyival előtte Ádám beszélt, rögtön új erőt is adott e paranccsal: "Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza" [Mt 19,6; Mk 10,9].
Azt a kegyelmet, amely ezt a természetes szerelmet tökéletesíti, felbonthatatlan egységgé erősíti, s a hitveseket megszenteli, maga Krisztus, a tiszteletreméltó szentségek alapítója és tökéletesítője, saját szenvedésével számunkra kiérdemelte. Ezt Szent Pál is tanúsítja: "Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette Egyházát, és föláldozta magát érte" [Ef 5,25], majd hozzáteszi: "Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom" [Ef 5,32].

5. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy eretnekségbe-eséskor vagy kínzóvá fajuló együttélés idején, vagy ha valaki vágyódik távol élni a hitvesétől, már fel is lehet a házassági köteléket bontani: legyen kiközösítve.
6. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a megkötött, de el nem hált házasságot a házasfelek egyikének szerzetesrendben tett ünnepélyes fogadalma nem érvényteleníti: legyen kiközösítve.
7. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy tévedett az Egyház, amikor azt tanította és tanítja evangéliumi és apostoli tanítás folyományaként [vö. Mt 5,32; Mk 10,11k], hogy az egyik hitves házasságtörése esetében sem szabad a házassági köteléket felbontani, s egyikük sem, még az ártatlan sem (aki nem is adott okot a házasságtörésre), köthet a másik hitves életében másik házasságot, sőt paráználkodik, aki elbocsátja a házasságtörőt, és más nőt vesz feleségül, meg az is, aki elbocsátva a házasságtörő férjet máshoz megy hozzá: legyen kiközösítve.
8. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az Egyház téved, amikor számos okból lehetségesnek mondja a házasfelek közt az ágytól való elválást, vagyis az együttlakás kötelezettségének megszűnését meghatározott vagy bizonytalan időre: legyen kiközösítve.

VII. Piusz: Az "Etsi fraternitatis" bréve a mainzi érseknek (Kr. u. 1803) (DH 2705)

A pápa válasza bizonyos kételyekre: Világi törvényszékek és katolikus hivatalok ítéletei, amelyek elsősorban házasságok semmisségét mondják ki és kötelékének felbontását kísérlik meg, az Egyháztól semmiféle jogerőt és érvényességet nem érhetnek el. ...
Igen súlyos bűnbe esne és szent szolgálatát árulná el az a plébános, aki ilyen házasságkötéseket jelenlétével igazolna és áldásával megerősítene. Ezek ugyanis nem házasságnak, hanem inkább házasságtörő együttélésnek tekinthetők.

XI. Piusz: A "Casti connubii" körlevél (Kr. u. 1930) (DH 3710-3712)*

[3. A szentségben rejlő javak.] Az összes említett áldásokat betetőzi és tökéletesíti a keresztény házasságnak az az előnye, amelyet Szent Ágoston szavával szentségnek neveztünk, ami egyrészt a kötelék fölbonthatatlanságát, másrészt a házassági szerződésnek Krisztus által hatékony kegyelemközvetítő jellé történt fölemelését és fölszentelését jelenti.

A házassági szövetség fölbonthatatlan szilárdságát maga Krisztus hangsúlyozza, mondván: "Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza"; (Mt 19,6.) és: "Mindaz, aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságot tör; és aki férjétől elbocsátott nőt vesz feleségül, házasságot tör" (Lk 16,18.)

Szent Ágoston világosan e fölbonthatatlanságban határozza meg azt, amit a szentség javának mond: "A szentségben pedig (az a fontos) hogy a házasságot föl ne bontsák, s az elvált férfi vagy nő még a gyermekek kedvéért se köthessen házasságot" (De Genesi ad litteram. i. h.).

A fölbonthatatlanság minden valódi házasságnak tulajdonsága, bár nem mindegyikben egyformán tökéletes módon van meg. Mert az Úr szava: "Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza" az ősszülők házasságáról, minden jövendő házasság előképéről szólt, s így minden valódi házasságra vonatkoznia kell. ...
Ha van is igen ritka kivétel a fölbonthatatlanság alól -- mint a tisztán pogányok között kötött csupán természetes házasságoknál, valamint a keresztények között érvényesen kötött, de el nem hált házasságoknál --, az a kivétel nem emberi akarattól vagy bármiféle pusztán emberi hatalomtól, hanem az isteni jogtól függ, amelynek őrzője és magyarázója Krisztus Egyháza. Soha és semmiféle okból nem lehet azonban ilyen joga senkinek az érvényes és elhált keresztény házasság fölött. Ebben ugyanis a házastársi szövetség teljesen létrejött, s így Isten akaratából benne a tökéletes, emberi hatalom által föl nem oldható szilárdság és fölbonthatatlanság nyilvánul meg.
Ha Isten eme akaratának belső okát kellő tisztelettel kutatjuk, Tisztelendő Testvérek, könnyen megtaláljuk a keresztény házasságnak abban a misztikus jelentésében, mely a hívők bevégzett házasságában teljesen és tökéletesen fölismerhető. Mint az Apostol az Efezusiakhoz írt levelében tanúsítja (Ef 5,32) , a keresztények házassága azt a legtökéletesebb egyesülést jelképezi, amely Krisztus és az Egyház között van: "Nagy titok ez, mondom én, Krisztusra és az Egyházra értem". E közösség pedig, amíg Krisztus és általa az Egyház él, soha semmiféle szétválasztással föl nem bontható. ...

Az újpogányság hívei, mitsem okulva a szomorú tapasztalatokon, egyre hevesebben támadják a házasság szent felbonthatatlanságát és az azt védő törvényeket, követelik a válás megengedését, és új, szerintük emberségesebb törvények alkotását a régi elavultak helyére.
Mindez esztelenséggel szemben szilárd bizonyossággal áll Isten egyetlen törvénye, amelyet Krisztus teljességgel megerősített és semmiféle emberi határozat, népi felfogás vagy törvényhozói akarat meg nem gyengíthet: "Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza" (Mt 19,6).
Ha pedig az ember jogtalanul el is választ, a válás érvénytelen, ezért joggal mondja Krisztus, mint már láttuk: "Mindaz, aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságot tör; s aki elbocsátott nőt vesz feleségül, házasságot tör" (Lk 16,18). Krisztus e szavai minden házasságra vonatkoznak, a tisztán természetes és törvényes házasságra is; minden igazi házasságot megillet az a fölbonthatatlanság, melynek folytán a kötelék föloldása teljesen kivétetik a felek tetszése és a világi hatóságok joghatósága alól.

[*: A szöveg a http://www.katolikus.hu/roma/casti.html oldalról származik]

XXIII. János: A "Pacem in terris" körlevél (Kr. u. 1963) (DH 3962)

Ami a családot illeti, amely a házasságban gyökerezik, amelyet szabadon kötnek meg, amely monogám, felbonthatatlan; ezt mintegy az emberi társadalom első és természetes csírájának kell tartanunk...

II. János Pál: A "Familiaris consortio" apostoli buzdítás (Kr. u. 1982) (DH 4705)

Házasságuk szentségi jellege miatt tartoznak egymáshoz a házastársak a felbonthatatlanság kötelékével. S mivel kölcsönösen egymáshoz tartoznak, a szentségi jel révén valóban megjelenítik Krisztus és az Egyház kapcsolatát.

(Fel)

Mit mond erről a Biblia?

Egyelőre csak kommentár nélkül:

Ter 2,20-24
Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítőtársat, aki hasonló lett volna hozzá. Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki. Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette. Az ember így szólt: „Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett.” Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz. Mind az ember, mind az asszony meztelen volt, de nem szégyenkeztek egymás előtt.

Látjuk, hogy már az ember teremtésétől kezdve a férj és a feleség Isten által egyesül, és így lesznek egy testté. Egy testet nem lehet feldarabolni, úgy hogy mindkét rész életben maradjon.

Mal 2,16
Mert gyűlölöm a válást - mondja az Úr, Izrael Istene -, és azt, hogy igazságtalansággal borítsa el az ember a ruháját - mondja a Seregek Ura. Tartsátok hát tiszteletben az életeteket, és ne kövessétek el ezt a hűtlenséget!

Mt 19,6
Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.”

Mt 19,9
Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét - hacsak nem paráznasága miatt -, és mást vesz el, házasságot tör. Aki elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör.”

Mk 10,11-12
Ezt válaszolta: „Aki elküldi feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör.”

Lk 16,18
Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságot tör, és az is házasságot tör, aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el.

Róm 7,2-3
A férjes asszonyt például törvény köti életben levő férjéhez, a férj halálával azonban felszabadul a férj törvénye alól. Ha férje életében más férfié lett, házasságtörőnek mondják. A férj halála után azonban felszabadul a törvény alól, és nem válik házasságtörővé, ha más férfié lesz.

Itt Pál is megismétli Jézus tanítását, miszerint a szentségi házasságot követő válás és újraházasodás házasságtörés. Aki házasságtörést követ el, az önmagát rontja meg (vö. Péld 6,32). Sok (szinte mindegyik) protestáns felekezet elutasítja Jézus és Egyházának ezen világos tanítását.

1Kor 7,10-11
A házasoknak meg nem én parancsolom, hanem az Úr: A feleség ne hagyja el férjét. Ha mégis elhagyná, maradjon férj nélkül, vagy béküljön ki férjével. A férfi se bocsássa el feleségét.

Mt 5,31-32
Ezt is előírták: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét - hacsak nem paráznasága (= porneia) miatt -, okot ad neki a házasságtörésre. S aki elbocsátottat vesz feleségül, házasságot tör.

Ef 5,22-32
Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: testének ő a megváltója. Amint tehát az Egyház alá van vetve Krisztusnak, az asszony is mindenben férjének. Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte, hogy a keresztségben szavával megtisztítva megszentelje. Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen. Így a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti. A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat. Mert tagjai vagyunk testének. „Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy test lesz.” Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom.

Jel 19,9
Ekkor hozzám fordult: „írd! Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzői lakomájára!” Majd folytatta: „Istennek ezek a szavai igazak.”

1Kor 7,12-15
A többieknek azonban én mondom, nem az Úr: Ha valamelyik testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne küldje el. S ha valamelyik asszonynak hitetlen férje van, és az szívesen marad vele, ne hagyja el férjét. Mert a hitetlen férjet megszenteli felesége, és a hitetlen asszonyt megszenteli férje. Különben gyermekeitek tisztátalanok volnának, pedig szentek. De ha a nem hívő fél elválik, hadd váljék el. Ilyen esetben a testvér vagy nővér nincs lekötve, hiszen Isten békességre hívott minket.

Ezd 10,1-14
Míg Ezdrás - könnyek közt és az Isten háza előtt leborulva - imádkozott és bűnvallomást tett, Izraelből hatalmas tömeg gyűlt köréje, férfiak, asszonyok és gyermekek, s a nép hangosan zokogott. 2 Akkor Elam fiai közül Jehiel fia, Sekanja kezdett el beszélni. Így szólt Ezdráshoz: „Hűtlenek lettünk Istenünkhöz, hisz idegen asszonyokat vettünk feleségül a föld népei közül. De azért még van remény Izrael számára. 3 Tegyünk fogadalmat Istenünknek, hogy elbocsátjuk az idegen asszonyokat, és azokat a gyermekeket is, akiket szültek, az én uramnak és azoknak a tanácsára, akik ügyelnek a törvény megtartására. A törvény szerint kell eljárni. 4 Rajta hát! Mert neked kell vállalnod a feladatot, de támogatunk. Légy bátor és tedd meg!” 5 Ezdrás fölkelt, megeskette a papok és a leviták vezetőit és egész Izraelt, hogy úgy tesznek, amint (Sekanja) mondja nekik. Meg is esküdtek. 6 Ezután Ezdrás elhagyta az Isten házát és Eljasib fiának, Jochanannak szobájába ment, s ott töltötte az éjszakát, sem kenyeret nem evett, sem vizet nem ivott, mert gyászolt a fogságból hazatértek hűtlensége miatt. 7 Júdában és Jeruzsálemben mindenkinek üzentek, aki hazatért a fogságból, hogy menjen el Jeruzsálembe. 8 Aki - a vezetők és vének határozata szerint - három napon belül nem jelenik meg, annak minden vagyonát elkobozzák, őt magát meg kizárják a fogságból hazatértek közösségéből. 9 Júda és Benjamin (törzséből) mind összegyűltek három nap alatt a férfiak Jeruzsálemben, a kilencedik hónapban, a hónap huszadik napján. Az egész nép az Isten háza előtti téren ült, és remegett a kellemetlen dolog és az esőzés miatt. 10 Ekkor fölállt Ezdrás pap, és így szólt hozzájuk: „Hűtlenek lettetek, amikor idegen asszonyokat vettetek feleségül, s így csak szaporítottátok Izrael vétkeit. 11 Most hát dicsőítsétek meg az Urat, atyáitok Istenét, teljesítsétek akaratát és különüljetek el a föld népétől és az idegen asszonyoktól.” 12 Erre az egész gyülekezet hangosan azt felelte: „Kötelességünk azt tenni, amit mondtál! 13 Mivel azonban sok a nép, és itt az esőzés ideje, nem maradhatunk kint. Egyébként is nem egy vagy két napra való teendőről van szó, hiszen sokan vétkeztünk ebben a dologban. 14 Vezetőink képviseljék az egész közösséget, s azok, akik városainkban idegen asszonyokat vettek feleségül, mind jelenjenek meg a meghatározott napokon a városok véneivel és bíráival együtt, amíg el nem hárítjuk magunkról Istenünk haragját, amit ez a bűn vont ránk.

(Fel)

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

(További idézetek várhatók Alexandriai Szent Kelementől, Órigenésztől, az Elvirai zsinattól, Szent Epiphaniosztól, Aranyszájú Szent Jánostól, Nagy Szent baszileiosztól, Ambrosiastertől, Szent Ambrustól, Szent Paciántól, Szent Jeromostól, Szent Ágostontól, Alexandriai Szent Cirilltől, Nagy Szent Leótól)

Hermász: Pásztor, 4. Parancsolat, 29,4 (Kr. u. 80)

Uram, ha egy Úrban hívőnek van felesége, és ha azt házasságtörésen érte, vétkezik-e a férje, ha továbbra is együtt él vele? Amíg nem tud erről, nem vétkezik – mondotta -, de ha a férj megtudja bűnét, és az asszony nem bánja meg, hanem megmarad a paráznaságban, ha így a férj együtt élne vele, bűnének részesévé válik, és a házasságtörésben a bűntársa lesz. Mit tegyen hát a férj, Uram – kérdeztem tőle -, ha az asszony megmarad ebben a szenvedélyében? Bocsássa el őt – válaszolta -, és a férfi maradjon magában; mert ha a feleségét elbocsátva más asszonyt venne el, akkor ő is házasságot tör (vö. Mt 10,11; 5,32; 19,9; 1Kor 7,11). Uram, ha az asszony az elbocsájtás után megbánná tettét, és szeretne visszatérni a férjéhez, már nem kell őt visszafogadni? – mondottam. De igen – felelte ő -, ha nem fogadja vissza a férje, vétkezik, és nagy bűnt szerez magának, mert a megtérő bűnöst vissza kell fogadni, de nem sokszor… Ezért áll parancsként előttetek, akár a férjnek, akár a feleségnek, hogy megmaradjon magában, mert az ilyen állapotból még lehetséges a megtérés.

Antióchiai Szent Ignác: Levél Szent Polikárphoz, 5. (Kr. u. 110)

A gonosz mesterkedéseket kerüld el, tarts inkább beszédet róluk! Nővéreimnek mondd meg, hogy miközben az Urat szeretik, elégedjenek meg élettársaikkal testben, lélekben egyaránt. Hasonlóképpen hirdesd testvéreimnek Jézus Krisztus nevében: házastársaikat úgy szeressék, mint az Úr szerette az egyházat (vö.: Ef 5,25. 29). Ha valaki az Úr teste iránti tiszteletből meg tud maradni szüzességben, maradjon meg, de ne dicsekedjék! Ha dicsekedni fog, el fog veszni, s ha a püspöknél többre tartja magát, már a romlás áldozata. Úgy illik, hogy a vőlegények és a menyasszonyok a püspök helybenhagyásával keljenek egybe, hogy a házasság az Úr szándékának megfeleljen, és ne az ösztönös kívánkozás szerint történjék. Minden Isten tiszteletére legyen.

Szent Jusztinosz: I. Apológia, 15. (Kr. u. 151)

Az önmegtartóztatással kapcsolatban ő azt mondotta: Aki egy asszonyra kívánkozva néz, az már házasságtörést is követett el szívében az Isten előtt (vö. Mt 5,28)… Továbbá: Aki elbocsátott nőt vesz feleségül, házasságot tör (Mt 5,32)… így azok, akik az emberi törvényeknek megfelelően második házasságot kötnek, a mi Mesterünk szemében már bűnösök.

Athénagorasz: Kérvény a keresztények ügyében, 33. (Kr. u. 186-190 között)

Mivel reményünk az örök élet, lenézzük ennek az életnek dolgait, beleértve a lelki élvezeteket is. Mindegyikünknek van felesége, akire mindegyikünknek gondja van… Ahogyan a földműves az elvetett magból várja az aratást, nem vet rá még fölöslegesen, úgy nekünk is, a gyermeknemzés a vágy mértéke… Mi nem ékesszólással törődünk, hanem azzal, hogy olyan cselekedeteink legyenek, melyek tanítanak, s bárki vagy maradjon meg olyannak, amilyennek született, vagy egyszer kössön házasságot, s a második házasság már nyilvánvalóan házasságtörésnek számít. „Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el – mondja -, házasságot tör” (Mt 19,9; Mk 10,11). A szüzességét már korábban elvesztett asszonytól sem szabad elválni, sem az újabb házasságkötés nem megengedett.

Elvirai zsinat: 9. kánon. (Kr. u. 300)

Hasonlóképpen a hívő asszonynak, aki elhagyta ugyan hívő, de házasságtörő férjét és másik férjjel házasodik, legyen megtiltva, hogy ezt megye; ha megtette, előbb ne részesedjék az áldozásban, csak ha az, akit elhagyott, előbb nem távozott el már a világból.

Szent Ágoston: De Gen. Ad litt. IX. 7,12

Ami jó a házasságban s ami által jó a házasság, sohasem lehet bűn. Ez pedig hármas: a hűség, az utód, a szentség. A hűségen azt értjük, hogy a házassági köteléken kívül más nővel vagy férfivel ne történjék nemi érintkezés. Az utódon, hogy szeretettel vállalják, jóságosan táplálják, vallásosan neveljék. A szentségen pedig, hogy a frigy ne választassék szét, s az elbocsátott férfi vagy nő még utód okából se kössön mással házasságot. Ez tartandó a házasság szabályaként; általa megnemesül a természet termékenysége, valamint uralom alá kerül a mértéktelenség helytelensége.

(Fel)