Az eucharisztikus
áldozat
ószövetségi előképei
Mi a probléma?
Mit mond erről az Egyház?
A Katolikus
Egyház Katekizmusa
Tanítóhivatali
megnyilatkozások
Mit mond erről a
Biblia?
Az
eucharisztikus áldozat ószövetségi
előképei
Az
áldozat elfogyasztásának
ószövetségi előképei
Mit mondanak erről az
ókeresztény írók?
Mi
a probléma?
(Fel)
Mit
mond erről az Egyház?
A
Katolikus Egyház Katekizmusa
522 Isten Fiának földre jövetele oly
mérhetetlenül nagy esemény, hogy Isten
évszázadokon át akarta azt
előkészíteni. Ő maga mindent -- a
"korábbi szövetség" [Vö. Zsid 9,15.]
szertartásait és áldozatait,
előképeit és szimbólumait -- Krisztusra
irányít: őt hirdeti az Izraelben egymást
követő Próféták ajka által.
Egyébként a pogányok szívében
homályos várakozást ébreszt ezen
eljövetel iránt.
614 Krisztusnak ez az áldozata egyetlen, és az
összes áldozatot beteljesíti és
felülmúlja. [Vö. Zsid 10,10.] Ez az áldozat
elsősorban magának az Atyaistennek az
ajándéka: az Atya odaadja a Fiát, hogy
megbékéltessen minket önmagával. [Vö.
1Jn 4,10.] Ugyanakkor Isten emberré lett Fiának
áldozata, aki szabadon és szeretetből [Vö. Jn
15,13.] fölajánlja életét [Vö. Jn
10,17--18.] Atyjának a Szentlélek által, [Vö.
Zsid 9,14.] hogy a mi engedetlenségünket helyrehozza.
1085 Az Egyház liturgiájában Krisztus
mindenekelőtt a maga
húsvét-misztériumát jelzi és
valósítja meg. Földi életében
Jézus tanításával és cselekedeteivel
elővételezte húsvéti
misztériumát. Amikor eljött az ő
órája, [Vö. Jn 13,1; 17,1.] átélte a
történelemnek azt az egyedülálló
eseményét, ami nem múlik el: Jézus meghal,
eltemetik, föltámad a holtak közül és az
Atya jobbjára ül "egyszer" (Róm 6,10; Zsid 7,27;
9,12). Az esemény, mely a mi történelmünkben
történik, valóságos, de teljesen
egyedülálló: minden más
történelmi esemény egyszer megtörténik,
azután elmúlik, és az elmúlt idő
elemészti. Ezzel szemben Krisztus húsvéti
misztériuma nem maradhat csupán a múltban amiatt,
hogy ő halálával lerombolta a halált,
és mindaz, amit ő minden emberért tett és
elszenvedett, részesedik az isteni
örökkévalóságban, s így
fölülmúlja az időt és
jelenvalóvá lesz. A kereszt és a
föltámadás eseménye maradandó,
és mindeneket az életre vonz.
1150 A szövetség jelei. A választott nép
Istentől különleges jeleket és
szimbólumokat kap, melyek meghatározzák liturgikus
életét. Már nem pusztán a kozmoszban
lejátszódó ciklusok ünnepi
megjelenítéséről vagy társadalmi
megnyilvánulásokról van szó, hanem a
szövetség jeleiről és Isten népe
javára végrehajtott hatalmas tetteinek
szimbólumairól. Az ó Szövetség e
liturgikus jelei közé tartozik a
körülmetélés, a királyok és papok
fölkenése és fölszentelése, a
kézrátétel, az áldozatok és
mindenekelőtt a Húsvét. Az Egyház ezekben a
jelekben az új Szövetség szentségeinek
előképeit látja.
1334 Az Ószövetségben a kenyeret és a bort a
zsengeáldozatok között ajánlották
föl a Teremtő iránti hála jeleként. Az
Egyiptomból való kivonulás
összefüggésében még egy új
jelentéssel gyarapodtak. A kovásztalan kenyerek, melyeket
Izrael népe minden évben a pászkaünnepen
evett, az Egyiptomból való szabadító
kivonulás sietségére emlékeztetnek; a
pusztai manna állandóan Izrael emlékezetébe
idézi, hogy Isten szavának kenyeréből
él. [Vö. MTörv 8,3.] Végül a mindennapi
kenyér az ígéret földjének
gyümölcse, záloga annak, hogy Isten hűséges
ígéreteihez. Az "áldás kelyhe" (1Kor
10,16) a zsidók húsvéti vacsorájának
a végén a bor ünnepi öröméhez
eszkatologikus jelentést kapcsol: Jeruzsálem
messiási helyreállításának
várását. Jézus úgy alapította
meg Eucharisztiáját, hogy a kenyér és a
kehely áldásának új és
végleges értelmet adott.
1363 A Szentírás értelmében a
megemlékezés nem csupán
visszaemlékezés elmúlt eseményekre, hanem
azoknak a csodatetteknek a hirdetése, melyeket Isten az emberek
javára művelt. [Vö. Kiv 13,3.] Ezen események
liturgikus ünneplésében bizonyos módon maguk
az események jelenvalóvá és
aktuálissá válnak. Így érti Izrael
népe az Egyiptomból történt
szabadulását: valahányszor ünneplik a
húsvétot, a kivonulás eseményei megjelennek
a hívők emlékezetében, hogy
életüket ezen eseményeknek megfelelően
alakítsák.
1364 Az Újszövetségben a megemlékezés
új értelmet kap. Amikor az Egyház az
Eucharisztiát ünnepli, Krisztus
húsvétjára emlékezik, ami
jelenvalóvá válik: az áldozat, amelyet
egyszer s mindenkorra ajánlott föl a kereszten, mindig
aktuális marad: [Vö. Zsid 7,25--27.] "Valahányszor
az oltáron megünnepeljük a keresztáldozatot,
melyben »Krisztus, a mi húsvéti
bárányunk föláldoztatott« (1Kor 5,7),
megvalósul megváltásunk műve". [II.
Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium 3.]
2100 A látható áldozatnak, hogy igaz legyen, a
lelki áldozat kifejezésének kell lennie:
"áldozat Istennek a töredelmes lélek ..." (Zsolt
51,19). Az ószövetségi próféták
gyakran korholták a belső részvétel
nélküli, a felebarát szeretetétől
elszakadt [Vö. Iz 1,10--20.] áldozatokat. [Vö.
ám 5,21--25.] Jézus Ozeás próféta
szavát idézi: "Irgalmasságot akarok, és
nem áldozatot" (Mt 9,13; 12,7). [Vö. Oz 6,6.] Az egyetlen
tökéletes áldozat az, amelyet Jézus az Atya
szeretete iránti teljes odaadással
üdvösségünkért a keresztfán
mutatott be."
[Vö. Zsid 9,13--14.] Az ő áldozatához
kapcsolódva életünket tehetjük Istennek
szóló áldozattá.
(Fel)
Tanítóhivatali
megnyilatkozások
IV. Jenő / Firenzei
Zsinat: A koptokkal
és az etiópokkal való egyesülés
"Cantate Domino" bullája. Dekrétum a jakobiták
számára (Kr. u. 1442) (DH 1347)
[A mi Urunk és üdvözítőnk szavára
alapozott Szentséges római Egyház] erősen hiszi,
vallja és tanítja, hogy soha senki férfitól
és nőtől fogant lény nem szabadult meg az ördög
uralmártól, csakis az emberek és az Isten
közötti közvetítőnek, a mi Urunk Jézus
Krisztusnak érdeméből [vö. 1Tim 2,5]: aki bűn
nélkül fogantatott, született és meghalt,
és eltörölve a mi bűneinket egyedül Ő volt az,
aki az emberi nem ellenségét halálával
leterítette, és újra kinyitotta az égi
ország bejáratát, amelyet az első ember
bűnével összes utódai számára is
elveszített: és, hogy valamikor majd el fog jönni,
ezt előre jelezték az Ószövetség összes
szent áldozatai, szentségei és szertartásai.
IV. Piusz / Tridenti
Zsinat:
Tanítás és kánonok a legszentebb
miseáldozatról. 1. fejezet. A Miseáldozat
alapítása (Kr. u. 1562) (DH 1739-1742)
Mivel Pál apostol tanúsága szerint) az
Ószövetség alatt a levita papság
gyarlósága miatt nem volt tökéletes
áldozat, kellett (az Atyaisten irgalmas
rendeléséből) "Melkizedek rendje szerint" [vö. Ter
14,18; Zsolt 109,4; Zsid 7,11] egy másik papnak támadnia,
Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak, aki képes mindent, amit
csak meg kell szentelni, tökéletessé tenni [vö.
Zid 10,14] és beteljesíteni.
Ez a mi Istenünk és Urunk tehát, noha
halálával önmagát egyszer s mindenkorra
kész volt feláldozni a kereszt oltárán az
Atyaistennek önmagát egyszer ajánlotta fel, hogy
nekik [ott] az örök megváltást megszerezze, de
mivel a hlála nem szüntette meg papságát,
[vö. Zsid 7,24-27],
az utolsó vacsorán, "azon az
éjszakán, amelyen eláultatott" [1Kor 11,2], hogy
szeretett jegyesének, az Egyháznak, látható
áldozatot (ahogy az emberi természet is igényli)
hagyjon hátra, hogy azzal jelenítse meg a kereszten ama
egyszer véresen megtörténtet, és az Ő
emléke a vilg végéig fennmaradjon, és annak
az áldozatnak az üdvösségszerző ereje a
tőlünk naponta elkövetett bűnök
megbocsátásárea szolgáljon,
"önmagát mindörökké Melkizedek rendje
szerinti papnak" [Zsolt 110,4; Zsid 5,6; 7,17]
nyilvánította,
testét és vérét a kenyér és a
bor színe alatt az Atyaistennek fölajánlotta,
és ugyanazon dolgok színei alatt az apostoloknak
nyújtotta, hogy magukhoz vegyék: őket akkor az
Újszövetség papjaivá tette, és ezen
szavaival megparancsolta nekik és a papságban
utódaiknak, hogy ők is ajánlják föl: "Ezt
tegyétek az én emlékezetemre" [Lk 22,19; 1Kor
11,24], amint ezt a katolikus Egyház mindig is így
értette és tanította [2. kánon].
Miután ugyanis megünnepelte a régi
Húsvétot, melyet az Egyiptomból való
kivonulás emlékére Izrael fiainak sokasága
áldozott fel [vö. Kiv 12,1], új
Húsvétot alapított, hogy önmagát majd
az Egyház által feláldozhassa, éspedig a
papok által, látható jelek alatt, ebből a
világból az Atyához történő
átmenetének emlékére, amikor saját
vérének kiontásával megváltott
minket és "kiragadott minket a sötétség
hatalmából és áthelyezett minket az Ő
országába" [Kol 1,13].
éppen ez a tiszta áldozat az, amelyet az
áldozatbemutatók semmilyen méltatlansága
vagy rosszasága sem szennyezhet be; erről az Úr
Malakiás által [Mal 1,11] előre megmondta, hogy minden
helyen tisztán fogják feláldozni az Ő
nevének, mely nagy lesz a nemzetek között. Az Apostol
is világosan megerősíti ezt a korintusiaknak írva,
hogy akik a démonok asztalának részeseiként
bemocskolódtak, nem lehetnek részesei az Úr
asztalának, [vö. 1Kor 10,21] az oltárt értve
mindkét helyen asztalon. Ez végül azon
áldozat, melyet a természet és a
Törvény időszakának különféle
áldozatai [vö. Ter 4,4; 8,20; 12,8; 22; Kiv: passim]
hasonlatokban ábrázoltak. Így a szentmise azon
javakat, melyeket azok jeleztek, mint mindazoknak
összegzése és tökéletessége
foglalja magába.
XIII. Leó: A
"Caritatis studium"
körlevél Skócia püspökeinek (Kr. u. 1898)
(DH 3339)
Magában a vallás lényegében és
természetében rejlik ... az áldozat
szükségessége. ... Ha nincs áldozat, nem
létezhet és nem is képzelhető el semmiféle
vallás. Az evangélium törvénye nem
alacsonyabbrendű az ősi Törvénynél; sőt, sokkal
kiválóbb, mivel halmozottan teljesítette azt, amit
a másik elkezdett. Már az
Ószövetségben szokásos áldozatok előre
jelezték azonban a Kereszten megtörtént
áldozatot, sokkal korábban, mint Krisztus
megszületett volna: mennybemenetele után ugyanezt az
áldozatot az eucharisztikus áldozat folytatja.
Ezért tévednek erősen azok, akik az utóbbit
elvetik, mintha azon áldozat igazságát és
erejét csökkentené, amit Krisztus a keresztre
feszítve tett; "egyszer áldozta fel magát, hogy
sokaknak űnét elvegye" [Zsid 9,28].
(Fel)
Mit mond erről a Biblia?
Egyelőre csak kommentár nélkül:
Az eucharisztikus
áldozat
ószövetségi előképei
Ter 14,18
Melkizedek, Sálem királya
pedig kenyeret és bort hozott. Ő ugyanis a
magasságbeli Isten papja volt.
Zsolt 76,3
Sálemben áll a sátora, Sionban
van a lakóhelye.
Zsolt 110,4
Az Úr megesküdött és nem bánja meg: "Te
pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint."
Mal 1,11
De napkeltétől napnyugtáig nagy az én nevem a
népek között. Jóillatú
áldozatot mutatnak be mindenütt, tiszta
ételáldozatot a nevemnek. Mert nagy az én
nevem a népek között - mondja a Seregek Ura.
Kiv 12,14.17.24
Ez a nap legyen számotokra emléknap, és
üljétek meg úgy, mint az Úr
ünnepét. Nemzedékről nemzedékre
tegyétek meg ünnepnapnak mindörökre."
Tartsátok meg a kovásztalan kenyerek ünnepét,
mivel ezeken a napokon vezettem ki csoportjaitokat Egyiptom
földjéről. Tartsátok meg ezt a napot
nemzedékről nemzedékre: örök
törvény ez.
Ezt az előírást tekintsétek
törvénynek, amely minden időben vonatkozik
rád és gyermekeidre.
Kiv 24,8
Erre Mózes vette a vért, meghintette vele a népet
és így szólt: "Ez annak a
szövetségnek a vére, amelyet az Úr ezen
feltételek mellett kötött veletek."
Kiv 29,38-39
Az oltáron ezt kell majd feláldoznod:
két egyesztendős bárányt mindennap,
megszakítás nélkül. Az egyik
bárányt reggel áldozd fel, a
másikat este felé:
Lev 19,22
A pap az áldozatra szánt kossal
végezze el az engesztelés szertartását
az ember fölött az Úr előtt az elkövetett
bűnért, s akkor az elkövetett bűn bocsánatot nyer.
Jer 33,18
De a levita papok se lesznek olyan férfi
híján, aki színem elé áll,
és bemutatja az égőáldozatot,
elégeti az ételáldozatot, és naponta
elkészíti a véres áldozatot.
Zak 9,15-16
A [Seregek] Ura megvédelmezi őket: a parittyaköveket a
földön tapodják, isszák a vért,
mint a bort, és eltelnek vele, mint az oltár
szarvai. Az Úr, az ő Istenük
megszabadítja őket azon a napon, nyájként
legelteti népét, [mint a ragyogó
drágakövek a fejéken] a saját
földjén.
2Krón 26,18
Uzija király elé álltak és
figyelmeztették: "Nem a te dolgod, hogy
illatáldozatot mutass be az Úrnak, hanem a
papoké, Áron fiaié, akik föl vannak szentelve
az áldozatbemutatásra. Távozz a
szentélyből, mert vétkeztél! Ezért az
úristentől nem jár neked megbecsülés."
(Fel)
Az áldozat
elfogyasztásának ószövetségi
előképei
Egyelőre csak kommentár nélkül:
Ter 22,9-13
Mikor megérkeztek arra a helyre, amelyet Isten mondott neki,
ábrahám megépítette az oltárt,
rárakta a fát, megkötözte a
fiát és az oltárra helyezte a fa
tetejére. Akkor Ábrahám
kinyújtotta kezét, vette a kést, hogy feláldozza
a fiát. De az Úr angyala rászólt
az égből és azt mondta: "ábrahám,
ábrahám!" "Itt vagyok" - felelte. Az folytatta: "Ne
nyújtsd ki kezedet a fiú felé és ne
árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent
és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem."
Amikor Ábrahám fölemelte szemét,
látott egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a
bozótban. Ábrahám odament, megfogta a
kost, és feláldozta égőáldozatul a fia
helyett.
Kiv 12,5
Az állat legyen hibátlan,
hím és egyéves. Vehettek bárányt
vagy kecskét.
Lk 23,4
Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a
népnek: "Semmiben nem találom ezt az embert
bűnösnek."
Lk 23,14
s így szólt hozzájuk: "Elém
vezettétek ezt az embert mint a nép
lázítóját. Jelenlétetekben
kihallgattam, de az ellene felhozott vádak közül nem
találtam egyben sem vétkesnek.
Jn 18,38
Pilátus ezt mondta: "Mi az igazság?" E szavakkal
újra kiment a zsidókhoz, és kijelentette: "én
nem találom semmiben bűnösnek.
Kiv 12,7
Vegyenek a véréből és kenjenek (hintsetek)
belőle annak a háznak a két
ajtófélfájára és
szemöldökfájára, amelyben elköltik.
Kiv 12,22-23
Fogjatok egy izsópköteget, mártsátok az
edényben levő vérbe, s az edényben levő vérrel
kenjétek (hintsétek) meg a
szemöldökfát és a két
ajtófélfát. Reggelig senki közületek nem
léphet ki házának ajtaján. Ha az Úr
átvonul, hogy lesújtson Egyiptomra, és
látja a vért a szemöldökfán meg a
két ajtófélfán, akkor az Úr elhalad
ajtótok előtt, s a pusztítót nem engedi
belépni házatokba, hogy a csapást
rátok hozza.
Kiv 12,8
A húsát - tűzön megsütve -
még akkor éjszaka egyék meg. Kovásztalan
kenyérrel és keserű salátával fogyasszák
el.
Kiv 12,11
így fogyasszátok: a derekatok
felövezve, saru a lábatokon, bot a kezetekben. Sietve
egyétek, mert ez az Úr
átvonulása.
Kiv 12,43-45
Az Úr így szólt Mózeshez és
áronhoz: "A húsvéti bárányra
ez a szabály vonatkozik: idegen nem ehet belőle.
De a pénzen vásárolt rabszolga ehet, ha
előbb körülmetéled. Jövevény
és napszámos nem ehet belőle.
Ez 44,9
Azért ezt mondja az Úr, az Isten: semmiféle
idegen, körülmetéletlen szívű és testű nem
léphet be szentélyembe, senki azok közül az
idegenek közül, akik Izrael fiai között
élnek.
Kiv 12,48
Ha idegen tartózkodik nálad, és meg akarja
ünnepelni a húsvétot az Úr
tiszteletére, akkor a férfiakat mind
körül kell metélni. Így részt
vehet az ünnepen és úgy kell tekinteni, mint a
közületek valót. De aki nincs
körülmetélve, az nem ehet belőle.
Kiv 12,46
Ugyanabban a házban kell elfogyasztani,
húsából nem vihetsz ki semmit a házon
kívülre. Csontot nem törhettek össze
benne.
Szám 9,12
De ne hagyjanak belőle reggelre; s csontot ne törjenek.
A húsvétra vonatkozó törvényt teljes
egészében megtartva üljék meg.
Jn 19,33
Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy
már meghalt. Ezért nem törték meg a
lábszárát,
Kiv 16,4
De az Úr így szólt Mózeshez: "Nézd,
én kenyeret hullatok nektek az égből. A
nép menjen ki, és gyűjtsön magának egy napra
valót belőle. Így akarom próbára tenni,
hogy parancsom szerint jár-e el.
Kiv 16,8
Mózes azután így folytatta: "Ma este az
úr húst ad nektek enni és holnap reggel kenyeret,
hogy jóllakjatok. Az Úr ugyanis hallja, hogy
ellene zúgolódtok. Mi vagyunk mi?
Zúgolódástok nem ellenünk irányul,
hanem az Úr ellen."
Kiv 16,15
Izrael fiai észrevették és kérdezték
egymást: mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az.
Mózes így szólt hozzájuk: "Ez az a
kenyér, amelyet az Úr ad nektek enni.
Kiv 16,31
Izrael háza mannának nevezte ezt. Fehér
volt, mint a koriandermag, s olyan íze volt, mint a
mézeskalácsnak.
Kiv 16,34
áron tehát vett egy edényt és
megtöltötte egy omer mannával, ahogy az
úr Mózesnek megparancsolta, s a bizonyság
elé helyezte, hogy megmaradjon.
Kiv 16,35
Izrael fiai negyven évig ették a mannát,
amíg csak lakott vidékre nem érkeztek. Addig
ették a mannát, amíg Kánaán
földjének határához értek.
Neh 9,15
Kenyeret adtál nekik az égből
éhségük csillapítására,
vizet fakasztottál a sziklából szomjuk
oltására. Megparancsoltad, hogy menjenek, s vegyék
birtokba a földet, amelyre megesküdtél, hogy nekik
adod.
Kiv 24,9-11
Mózes és Áron, Nadab és Abihu, s Izrael
vénei közül hetvenen újra felmentek.
Látták Izrael Istenét. A lába alatt olyan
valami volt, mint a zafír kövezet, és
fénylett, mint a tiszta ég. De a kezét nem emelte
fel Izrael fiainak képviselői ellen, ezért láthatták
az Istent. Ettek és ittak.
Kiv 29,33
Csak azok ehetnek belőle, akikért az
engesztelést elvégezték, amikor
beiktatták és fölkenték őket. Kívülálló
nem ehet belőle, mert szent dolog.
Lev 7,15
Az áldozat húsát
még aznap meg kell enni, amelyen
feláldozták, és semmit sem szabad belőle
másnapra hagyni.
Lev 17,11
Hiszen a test élete a vérben rejlik. A
vért azért adtam nektek, hogy az
oltáron elvégezzétek vele az engesztelés
szertartását életetekért, mert a vér
szerzi meg az engesztelést az élet számára.
Lev 17,14
Mivel minden testnek a vér az élete,
és én azt mondtam Izrael fiainak: Ne
egyétek meg a vérét egyetlen testnek sem, mivel
minden testnek a vér az élete, aki eszik belőle, azt ki
kell irtani.
Ter 9,4-5
Csak élő állatot vérével
együtt nem ehettek. A ti véreteket, éltető
véreteket is számon fogom kérni. Számon
kérem minden állattól és minden embertől.
Mindenkitől, még a testvértől is számon
kérem az ember életét.
MTörv 12,16
Csupán a vérét nem szabad elfogyasztanotok,
azt öntsd a földre, mint a vizet.
MTörv 12,23-24
Csak arra ügyeljetek, hogy vért ne fogyasszatok;
mert a vér a lélek, s nem szabad a
hússal a lelket is elfogyasztanod. Ne fogyaszd el,
öntsd a földre, mint a vizet.
2Kir 4,42-44
Baal-Salisából jött egy ember és új
kenyeret hozott az Isten emberének, húsz
árpakenyeret meg darát a zsákjában. Erre
megparancsolta: "Adjatok enni az embereknek!"
Szolgája ellene vetette: "Hogy adjak ennyit száz ember
elé?" De ő azt felelte: "Adj csak az embereknek enni!"
Mert ezt mondja az Úr: "Esztek és még marad is."
Erre eléjük tette, ettek, s még maradt is, ahogy az
úr mondta.
2Krón 30,15-17
Majd a második hónap tizennegyedik napján levágták
a pászka-bárányt. A papok és a
leviták is elszégyellték magukat, és
megszentelődtek. Azután bevitték az
égőáldozatokat a templomba. Isten emberének,
Mózesnek a törvénye szerint, szokásuknak
megfelelően felálltak a helyükre, majd a papok széthintették
a leviták kezéből átvett vért.
Mivel a sokaságban sokan voltak, akik nem szentelődtek meg, a
leviták voltak kénytelenek levágni a
pászkabárányt mindazok számára, akik
nem voltak tiszták, hogy maguk ajánlják fel az
úrnak.
2Krón 35,1
Majd Jozija pászka-ünnepet rendezett az Úrnak
Jeruzsálemben. Az első hónap tizennegyedik napján le
is vágták a húsvéti bárányt.
2Krón 35,6
Vágjátok le a húsvéti
bárányt, tartsatok megszentelődést,
álljatok rendelkezésére testvéreiteknek,
hogy az Úr szavai szerint járjatok el, amelyeket
Mózes által közölt."
2Krón 35,11
Aztán levágták a
pászka-áldozatokat, a papok a vérükből egy
részt széthintettek, a leviták pedig
lehúzták az állatok bőrét.
2Krón 35,13
Aztán az előírás szerint tűzön megsütötték
a pászkát. A szent adományokat pedig
megfőzték fazekakban, lábasokban és
tálakban, majd gyorsan odaadták az egész
népnek.
Ezd 6,20-21
Amikor a papok és leviták már mind megtisztultak,
s mindnyájan tiszták voltak, leölték
a húsvéti bárányt mindazoknak,
akik hazatértek a fogságból, testvéreiknek,
a papoknak és saját maguknak. Ették a
húsvéti bárányt Izraelnek
fogságból hazatért fiai, s mindnyájan, akik
szakítottak az ország népeinek
tisztátalanságával, s hozzájuk
csatlakoztak, hogy az Urat, Izrael Istenét keressék.
Zsolt 78,24-25
Mannát hullatott az égből eledelül, égi
kenyeret adott nekik.
Az erősek kenyerét ette az ember, ételt küldött
nekik bőségesen.
Zsolt 105,40
áhítozásukra fürjeket küldött,
és égi kenyérrel lakatta
jól őket.
Iz 53,7
Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta
ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni
visznek, vagy amint a bárány elnémul
nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját.
Bölcs 16,20
Ezzel szemben népedet angyalok eledelével
tápláltad, és fáradhatatlanul kész
kenyeret adtál nekik az égből, amely megadott
minden élvezetet, és minden ízlésnek
megfelelt.
Sir 24,21
Aki megízlel, még jobban
kíván, s aki iszik belőlem, még jobban szomjazik.
Ez 2,8-10
Te meg, emberfia, hallgass arra, amit majd mondok neked, ne légy
lázadozó, mint ez a lázongó
nemzedék. Nyisd ki a szád, és edd meg,
amit adok neked." Akkor láttam, hogy egy kéz
nyúlt felém, és lám, egy
könyvtekercs volt benne. Kigöngyölte előttem,
és kívül is, belül is tele volt írva. Ez
volt ráírva: "Siralom, panasz és jajszó."
Ez 3,1-3
így szólt hozzám: "Emberfia, amit itt
találsz, azt edd meg, edd meg ezt a tekercset
és menj, szólj Izrael házához." Kinyitottam
a számat, s megetette velem a tekercset, és azt mondta
nekem: "Emberfia, gyomrod eméssze meg, és egész
belső részed teljen el ezzel a tekerccsel, amit adok
neked." Megettem, és olyan édes volt a
számban, mint a méz.
Zak 12,10
Dávid házára és Jeruzsálem
lakóira kiárasztom a jóindulat és az
imádság lelkét. Arra emelik majd
tekintetüket, akit átszúrtak;
gyászolják, mint az egyszülött
fiút szokás, megsiratják, mint
az elsőszülöttet.
Zak 13,1
Azon a napon forrás fakad Dávid
háza és Jeruzsálem lakói
számára, hogy megtisztuljanak a bűntől és a
tisztátalanságtól.
(Fel)
Mit
mondanak erről az ókeresztény írók?
(Fel)