| Vissza | A szentségek - témakör | Előre |
|---|
Az eucharisztikus áldozat ószövetségi előképei
A Katolikus Egyház Katekizmusa
Tanítóhivatali megnyilatkozások
Az eucharisztikus áldozat ószövetségi előképei
Az áldozat elfogyasztásának ószövetségi előképei
Mit mondanak erről az ókeresztény írók?
Mi a probléma?
(Fel)
Mit mond erről az Egyház?
522 Isten Fiának földre jövetele oly mérhetetlenül nagy esemény, hogy Isten évszázadokon át akarta azt előkészíteni. Ő maga mindent -- a "korábbi szövetség" [Vö. Zsid 9,15.] szertartásait és áldozatait, előképeit és szimbólumait -- Krisztusra irányít: őt hirdeti az Izraelben egymást követő Próféták ajka által. Egyébként a pogányok szívében homályos várakozást ébreszt ezen eljövetel iránt.
614 Krisztusnak ez az áldozata egyetlen, és az összes áldozatot beteljesíti és felülmúlja. [Vö. Zsid 10,10.] Ez az áldozat elsősorban magának az Atyaistennek az ajándéka: az Atya odaadja a Fiát, hogy megbékéltessen minket önmagával. [Vö. 1Jn 4,10.] Ugyanakkor Isten emberré lett Fiának áldozata, aki szabadon és szeretetből [Vö. Jn 15,13.] fölajánlja életét [Vö. Jn 10,17--18.] Atyjának a Szentlélek által, [Vö. Zsid 9,14.] hogy a mi engedetlenségünket helyrehozza.
1085 Az Egyház liturgiájában Krisztus mindenekelőtt a maga húsvét-misztériumát jelzi és valósítja meg. Földi életében Jézus tanításával és cselekedeteivel elővételezte húsvéti misztériumát. Amikor eljött az ő órája, [Vö. Jn 13,1; 17,1.] átélte a történelemnek azt az egyedülálló eseményét, ami nem múlik el: Jézus meghal, eltemetik, föltámad a holtak közül és az Atya jobbjára ül "egyszer" (Róm 6,10; Zsid 7,27; 9,12). Az esemény, mely a mi történelmünkben történik, valóságos, de teljesen egyedülálló: minden más történelmi esemény egyszer megtörténik, azután elmúlik, és az elmúlt idő elemészti. Ezzel szemben Krisztus húsvéti misztériuma nem maradhat csupán a múltban amiatt, hogy ő halálával lerombolta a halált, és mindaz, amit ő minden emberért tett és elszenvedett, részesedik az isteni örökkévalóságban, s így fölülmúlja az időt és jelenvalóvá lesz. A kereszt és a föltámadás eseménye maradandó, és mindeneket az életre vonz.
1150 A szövetség jelei. A választott nép Istentől különleges jeleket és szimbólumokat kap, melyek meghatározzák liturgikus életét. Már nem pusztán a kozmoszban lejátszódó ciklusok ünnepi megjelenítéséről vagy társadalmi megnyilvánulásokról van szó, hanem a szövetség jeleiről és Isten népe javára végrehajtott hatalmas tetteinek szimbólumairól. Az ó Szövetség e liturgikus jelei közé tartozik a körülmetélés, a királyok és papok fölkenése és fölszentelése, a kézrátétel, az áldozatok és mindenekelőtt a Húsvét. Az Egyház ezekben a jelekben az új Szövetség szentségeinek előképeit látja.
1334 Az Ószövetségben a kenyeret és a bort a zsengeáldozatok között ajánlották föl a Teremtő iránti hála jeleként. Az Egyiptomból való kivonulás összefüggésében még egy új jelentéssel gyarapodtak. A kovásztalan kenyerek, melyeket Izrael népe minden évben a pászkaünnepen evett, az Egyiptomból való szabadító kivonulás sietségére emlékeztetnek; a pusztai manna állandóan Izrael emlékezetébe idézi, hogy Isten szavának kenyeréből él. [Vö. MTörv 8,3.] Végül a mindennapi kenyér az ígéret földjének gyümölcse, záloga annak, hogy Isten hűséges ígéreteihez. Az "áldás kelyhe" (1Kor 10,16) a zsidók húsvéti vacsorájának a végén a bor ünnepi öröméhez eszkatologikus jelentést kapcsol: Jeruzsálem messiási helyreállításának várását. Jézus úgy alapította meg Eucharisztiáját, hogy a kenyér és a kehely áldásának új és végleges értelmet adott.
1363 A Szentírás értelmében a megemlékezés nem csupán visszaemlékezés elmúlt eseményekre, hanem azoknak a csodatetteknek a hirdetése, melyeket Isten az emberek javára művelt. [Vö. Kiv 13,3.] Ezen események liturgikus ünneplésében bizonyos módon maguk az események jelenvalóvá és aktuálissá válnak. Így érti Izrael népe az Egyiptomból történt szabadulását: valahányszor ünneplik a húsvétot, a kivonulás eseményei megjelennek a hívők emlékezetében, hogy életüket ezen eseményeknek megfelelően alakítsák.
1364 Az Újszövetségben a megemlékezés új értelmet kap. Amikor az Egyház az Eucharisztiát ünnepli, Krisztus húsvétjára emlékezik, ami jelenvalóvá válik: az áldozat, amelyet egyszer s mindenkorra ajánlott föl a kereszten, mindig aktuális marad: [Vö. Zsid 7,25--27.] "Valahányszor az oltáron megünnepeljük a keresztáldozatot, melyben »Krisztus, a mi húsvéti bárányunk föláldoztatott« (1Kor 5,7), megvalósul megváltásunk műve". [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium 3.]
2100 A látható áldozatnak, hogy igaz legyen, a lelki áldozat kifejezésének kell lennie: "áldozat Istennek a töredelmes lélek ..." (Zsolt 51,19). Az ószövetségi próféták gyakran korholták a belső részvétel nélküli, a felebarát szeretetétől elszakadt [Vö. Iz 1,10--20.] áldozatokat. [Vö. ám 5,21--25.] Jézus Ozeás próféta szavát idézi: "Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot" (Mt 9,13; 12,7). [Vö. Oz 6,6.] Az egyetlen tökéletes áldozat az, amelyet Jézus az Atya szeretete iránti teljes odaadással üdvösségünkért a keresztfán mutatott be."
[Vö. Zsid 9,13--14.] Az ő áldozatához kapcsolódva életünket tehetjük Istennek szóló áldozattá.
(Fel)
Tanítóhivatali megnyilatkozások
IV. Jenő / Firenzei Zsinat: A koptokkal és az etiópokkal való egyesülés "Cantate Domino" bullája. Dekrétum a jakobiták számára (Kr. u. 1442) (DH 1347)
[A mi Urunk és üdvözítőnk szavára alapozott Szentséges római Egyház] erősen hiszi, vallja és tanítja, hogy soha senki férfitól és nőtől fogant lény nem szabadult meg az ördög uralmártól, csakis az emberek és az Isten közötti közvetítőnek, a mi Urunk Jézus Krisztusnak érdeméből [vö. 1Tim 2,5]: aki bűn nélkül fogantatott, született és meghalt, és eltörölve a mi bűneinket egyedül Ő volt az, aki az emberi nem ellenségét halálával leterítette, és újra kinyitotta az égi ország bejáratát, amelyet az első ember bűnével összes utódai számára is elveszített: és, hogy valamikor majd el fog jönni, ezt előre jelezték az Ószövetség összes szent áldozatai, szentségei és szertartásai.
IV. Piusz / Tridenti Zsinat: Tanítás és kánonok a legszentebb miseáldozatról. 1. fejezet. A Miseáldozat alapítása (Kr. u. 1562) (DH 1739-1742)
Mivel Pál apostol tanúsága szerint) az Ószövetség alatt a levita papság gyarlósága miatt nem volt tökéletes áldozat, kellett (az Atyaisten irgalmas rendeléséből) "Melkizedek rendje szerint" [vö. Ter 14,18; Zsolt 109,4; Zsid 7,11] egy másik papnak támadnia, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak, aki képes mindent, amit csak meg kell szentelni, tökéletessé tenni [vö. Zid 10,14] és beteljesíteni.
Ez a mi Istenünk és Urunk tehát, noha halálával önmagát egyszer s mindenkorra kész volt feláldozni a kereszt oltárán az Atyaistennek önmagát egyszer ajánlotta fel, hogy nekik [ott] az örök megváltást megszerezze, de mivel a hlála nem szüntette meg papságát, [vö. Zsid 7,24-27],
az utolsó vacsorán, "azon az éjszakán, amelyen eláultatott" [1Kor 11,2], hogy szeretett jegyesének, az Egyháznak, látható áldozatot (ahogy az emberi természet is igényli) hagyjon hátra, hogy azzal jelenítse meg a kereszten ama egyszer véresen megtörténtet, és az Ő emléke a vilg végéig fennmaradjon, és annak az áldozatnak az üdvösségszerző ereje a tőlünk naponta elkövetett bűnök megbocsátásárea szolgáljon, "önmagát mindörökké Melkizedek rendje szerinti papnak" [Zsolt 110,4; Zsid 5,6; 7,17] nyilvánította,testét és vérét a kenyér és a bor színe alatt az Atyaistennek fölajánlotta, és ugyanazon dolgok színei alatt az apostoloknak nyújtotta, hogy magukhoz vegyék: őket akkor az Újszövetség papjaivá tette, és ezen szavaival megparancsolta nekik és a papságban utódaiknak, hogy ők is ajánlják föl: "Ezt tegyétek az én emlékezetemre" [Lk 22,19; 1Kor 11,24], amint ezt a katolikus Egyház mindig is így értette és tanította [2. kánon].
Miután ugyanis megünnepelte a régi Húsvétot, melyet az Egyiptomból való kivonulás emlékére Izrael fiainak sokasága áldozott fel [vö. Kiv 12,1], új Húsvétot alapított, hogy önmagát majd az Egyház által feláldozhassa, éspedig a papok által, látható jelek alatt, ebből a világból az Atyához történő átmenetének emlékére, amikor saját vérének kiontásával megváltott minket és "kiragadott minket a sötétség hatalmából és áthelyezett minket az Ő országába" [Kol 1,13].
éppen ez a tiszta áldozat az, amelyet az áldozatbemutatók semmilyen méltatlansága vagy rosszasága sem szennyezhet be; erről az Úr Malakiás által [Mal 1,11] előre megmondta, hogy minden helyen tisztán fogják feláldozni az Ő nevének, mely nagy lesz a nemzetek között. Az Apostol is világosan megerősíti ezt a korintusiaknak írva, hogy akik a démonok asztalának részeseiként bemocskolódtak, nem lehetnek részesei az Úr asztalának, [vö. 1Kor 10,21] az oltárt értve mindkét helyen asztalon. Ez végül azon áldozat, melyet a természet és a Törvény időszakának különféle áldozatai [vö. Ter 4,4; 8,20; 12,8; 22; Kiv: passim] hasonlatokban ábrázoltak. Így a szentmise azon javakat, melyeket azok jeleztek, mint mindazoknak összegzése és tökéletessége foglalja magába.
XIII. Leó: A "Caritatis studium" körlevél Skócia püspökeinek (Kr. u. 1898) (DH 3339)
Magában a vallás lényegében és természetében rejlik ... az áldozat szükségessége. ... Ha nincs áldozat, nem létezhet és nem is képzelhető el semmiféle vallás. Az evangélium törvénye nem alacsonyabbrendű az ősi Törvénynél; sőt, sokkal kiválóbb, mivel halmozottan teljesítette azt, amit a másik elkezdett. Már az Ószövetségben szokásos áldozatok előre jelezték azonban a Kereszten megtörtént áldozatot, sokkal korábban, mint Krisztus megszületett volna: mennybemenetele után ugyanezt az áldozatot az eucharisztikus áldozat folytatja. Ezért tévednek erősen azok, akik az utóbbit elvetik, mintha azon áldozat igazságát és erejét csökkentené, amit Krisztus a keresztre feszítve tett; "egyszer áldozta fel magát, hogy sokaknak űnét elvegye" [Zsid 9,28].
(Fel)
Mit mond erről a Biblia?
Egyelőre csak kommentár nélkül:
Az eucharisztikus áldozat ószövetségi előképei
Ter 14,18
Melkizedek, Sálem királya pedig kenyeret és bort hozott. Ő ugyanis a magasságbeli Isten papja volt.
Zsolt 76,3
Sálemben áll a sátora, Sionban van a lakóhelye.
Zsolt 110,4
Az Úr megesküdött és nem bánja meg: "Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint."
Mal 1,11
De napkeltétől napnyugtáig nagy az én nevem a népek között. Jóillatú áldozatot mutatnak be mindenütt, tiszta ételáldozatot a nevemnek. Mert nagy az én nevem a népek között - mondja a Seregek Ura.
Kiv 12,14.17.24
Ez a nap legyen számotokra emléknap, és üljétek meg úgy, mint az Úr ünnepét. Nemzedékről nemzedékre tegyétek meg ünnepnapnak mindörökre."
Tartsátok meg a kovásztalan kenyerek ünnepét, mivel ezeken a napokon vezettem ki csoportjaitokat Egyiptom földjéről. Tartsátok meg ezt a napot nemzedékről nemzedékre: örök törvény ez.
Ezt az előírást tekintsétek törvénynek, amely minden időben vonatkozik rád és gyermekeidre.
Kiv 24,8
Erre Mózes vette a vért, meghintette vele a népet és így szólt: "Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr ezen feltételek mellett kötött veletek."
Kiv 29,38-39
Az oltáron ezt kell majd feláldoznod: két egyesztendős bárányt mindennap, megszakítás nélkül. Az egyik bárányt reggel áldozd fel, a másikat este felé:
Lev 19,22
A pap az áldozatra szánt kossal végezze el az engesztelés szertartását az ember fölött az Úr előtt az elkövetett bűnért, s akkor az elkövetett bűn bocsánatot nyer.
Jer 33,18
De a levita papok se lesznek olyan férfi híján, aki színem elé áll, és bemutatja az égőáldozatot, elégeti az ételáldozatot, és naponta elkészíti a véres áldozatot.
Zak 9,15-16
A [Seregek] Ura megvédelmezi őket: a parittyaköveket a földön tapodják, isszák a vért, mint a bort, és eltelnek vele, mint az oltár szarvai. Az Úr, az ő Istenük megszabadítja őket azon a napon, nyájként legelteti népét, [mint a ragyogó drágakövek a fejéken] a saját földjén.
2Krón 26,18
Uzija király elé álltak és figyelmeztették: "Nem a te dolgod, hogy illatáldozatot mutass be az Úrnak, hanem a papoké, Áron fiaié, akik föl vannak szentelve az áldozatbemutatásra. Távozz a szentélyből, mert vétkeztél! Ezért az úristentől nem jár neked megbecsülés."
Az áldozat elfogyasztásának ószövetségi előképei
Egyelőre csak kommentár nélkül:
Ter 22,9-13
Mikor megérkeztek arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, ábrahám megépítette az oltárt, rárakta a fát, megkötözte a fiát és az oltárra helyezte a fa tetejére. Akkor Ábrahám kinyújtotta kezét, vette a kést, hogy feláldozza a fiát. De az Úr angyala rászólt az égből és azt mondta: "ábrahám, ábrahám!" "Itt vagyok" - felelte. Az folytatta: "Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem." Amikor Ábrahám fölemelte szemét, látott egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Ábrahám odament, megfogta a kost, és feláldozta égőáldozatul a fia helyett.
Kiv 12,5
Az állat legyen hibátlan, hím és egyéves. Vehettek bárányt vagy kecskét.
Lk 23,4
Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a népnek: "Semmiben nem találom ezt az embert bűnösnek."
Lk 23,14
s így szólt hozzájuk: "Elém vezettétek ezt az embert mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam, de az ellene felhozott vádak közül nem találtam egyben sem vétkesnek.
Jn 18,38
Pilátus ezt mondta: "Mi az igazság?" E szavakkal újra kiment a zsidókhoz, és kijelentette: "én nem találom semmiben bűnösnek.
Kiv 12,7
Vegyenek a véréből és kenjenek (hintsetek) belőle annak a háznak a két ajtófélfájára és szemöldökfájára, amelyben elköltik.
Kiv 12,22-23
Fogjatok egy izsópköteget, mártsátok az edényben levő vérbe, s az edényben levő vérrel kenjétek (hintsétek) meg a szemöldökfát és a két ajtófélfát. Reggelig senki közületek nem léphet ki házának ajtaján. Ha az Úr átvonul, hogy lesújtson Egyiptomra, és látja a vért a szemöldökfán meg a két ajtófélfán, akkor az Úr elhalad ajtótok előtt, s a pusztítót nem engedi belépni házatokba, hogy a csapást rátok hozza.
Kiv 12,8
A húsát - tűzön megsütve - még akkor éjszaka egyék meg. Kovásztalan kenyérrel és keserű salátával fogyasszák el.
Kiv 12,11
így fogyasszátok: a derekatok felövezve, saru a lábatokon, bot a kezetekben. Sietve egyétek, mert ez az Úr átvonulása.
Kiv 12,43-45
Az Úr így szólt Mózeshez és áronhoz: "A húsvéti bárányra ez a szabály vonatkozik: idegen nem ehet belőle. De a pénzen vásárolt rabszolga ehet, ha előbb körülmetéled. Jövevény és napszámos nem ehet belőle.
Ez 44,9
Azért ezt mondja az Úr, az Isten: semmiféle idegen, körülmetéletlen szívű és testű nem léphet be szentélyembe, senki azok közül az idegenek közül, akik Izrael fiai között élnek.
Kiv 12,48
Ha idegen tartózkodik nálad, és meg akarja ünnepelni a húsvétot az Úr tiszteletére, akkor a férfiakat mind körül kell metélni. Így részt vehet az ünnepen és úgy kell tekinteni, mint a közületek valót. De aki nincs körülmetélve, az nem ehet belőle.
Kiv 12,46
Ugyanabban a házban kell elfogyasztani, húsából nem vihetsz ki semmit a házon kívülre. Csontot nem törhettek össze benne.
Szám 9,12
De ne hagyjanak belőle reggelre; s csontot ne törjenek. A húsvétra vonatkozó törvényt teljes egészében megtartva üljék meg.
Jn 19,33
Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát,
Kiv 16,4
De az Úr így szólt Mózeshez: "Nézd, én kenyeret hullatok nektek az égből. A nép menjen ki, és gyűjtsön magának egy napra valót belőle. Így akarom próbára tenni, hogy parancsom szerint jár-e el.
Kiv 16,8
Mózes azután így folytatta: "Ma este az úr húst ad nektek enni és holnap reggel kenyeret, hogy jóllakjatok. Az Úr ugyanis hallja, hogy ellene zúgolódtok. Mi vagyunk mi? Zúgolódástok nem ellenünk irányul, hanem az Úr ellen."
Kiv 16,15
Izrael fiai észrevették és kérdezték egymást: mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. Mózes így szólt hozzájuk: "Ez az a kenyér, amelyet az Úr ad nektek enni.
Kiv 16,31
Izrael háza mannának nevezte ezt. Fehér volt, mint a koriandermag, s olyan íze volt, mint a mézeskalácsnak.
Kiv 16,34
áron tehát vett egy edényt és megtöltötte egy omer mannával, ahogy az úr Mózesnek megparancsolta, s a bizonyság elé helyezte, hogy megmaradjon.
Kiv 16,35
Izrael fiai negyven évig ették a mannát, amíg csak lakott vidékre nem érkeztek. Addig ették a mannát, amíg Kánaán földjének határához értek.
Neh 9,15
Kenyeret adtál nekik az égből éhségük csillapítására, vizet fakasztottál a sziklából szomjuk oltására. Megparancsoltad, hogy menjenek, s vegyék birtokba a földet, amelyre megesküdtél, hogy nekik adod.
Kiv 24,9-11
Mózes és Áron, Nadab és Abihu, s Izrael vénei közül hetvenen újra felmentek. Látták Izrael Istenét. A lába alatt olyan valami volt, mint a zafír kövezet, és fénylett, mint a tiszta ég. De a kezét nem emelte fel Izrael fiainak képviselői ellen, ezért láthatták az Istent. Ettek és ittak.
Kiv 29,33
Csak azok ehetnek belőle, akikért az engesztelést elvégezték, amikor beiktatták és fölkenték őket. Kívülálló nem ehet belőle, mert szent dolog.
Lev 7,15
Az áldozat húsát még aznap meg kell enni, amelyen feláldozták, és semmit sem szabad belőle másnapra hagyni.
Lev 17,11
Hiszen a test élete a vérben rejlik. A vért azért adtam nektek, hogy az oltáron elvégezzétek vele az engesztelés szertartását életetekért, mert a vér szerzi meg az engesztelést az élet számára.
Lev 17,14
Mivel minden testnek a vér az élete, és én azt mondtam Izrael fiainak: Ne egyétek meg a vérét egyetlen testnek sem, mivel minden testnek a vér az élete, aki eszik belőle, azt ki kell irtani.
Ter 9,4-5
Csak élő állatot vérével együtt nem ehettek. A ti véreteket, éltető véreteket is számon fogom kérni. Számon kérem minden állattól és minden embertől. Mindenkitől, még a testvértől is számon kérem az ember életét.
MTörv 12,16
Csupán a vérét nem szabad elfogyasztanotok, azt öntsd a földre, mint a vizet.
MTörv 12,23-24
Csak arra ügyeljetek, hogy vért ne fogyasszatok; mert a vér a lélek, s nem szabad a hússal a lelket is elfogyasztanod. Ne fogyaszd el, öntsd a földre, mint a vizet.
2Kir 4,42-44
Baal-Salisából jött egy ember és új kenyeret hozott az Isten emberének, húsz árpakenyeret meg darát a zsákjában. Erre megparancsolta: "Adjatok enni az embereknek!" Szolgája ellene vetette: "Hogy adjak ennyit száz ember elé?" De ő azt felelte: "Adj csak az embereknek enni!" Mert ezt mondja az Úr: "Esztek és még marad is." Erre eléjük tette, ettek, s még maradt is, ahogy az úr mondta.
2Krón 30,15-17
Majd a második hónap tizennegyedik napján levágták a pászka-bárányt. A papok és a leviták is elszégyellték magukat, és megszentelődtek. Azután bevitték az égőáldozatokat a templomba. Isten emberének, Mózesnek a törvénye szerint, szokásuknak megfelelően felálltak a helyükre, majd a papok széthintették a leviták kezéből átvett vért. Mivel a sokaságban sokan voltak, akik nem szentelődtek meg, a leviták voltak kénytelenek levágni a pászkabárányt mindazok számára, akik nem voltak tiszták, hogy maguk ajánlják fel az úrnak.
2Krón 35,1
Majd Jozija pászka-ünnepet rendezett az Úrnak Jeruzsálemben. Az első hónap tizennegyedik napján le is vágták a húsvéti bárányt.
2Krón 35,6
Vágjátok le a húsvéti bárányt, tartsatok megszentelődést, álljatok rendelkezésére testvéreiteknek, hogy az Úr szavai szerint járjatok el, amelyeket Mózes által közölt."
2Krón 35,11
Aztán levágták a pászka-áldozatokat, a papok a vérükből egy részt széthintettek, a leviták pedig lehúzták az állatok bőrét.
2Krón 35,13
Aztán az előírás szerint tűzön megsütötték a pászkát. A szent adományokat pedig megfőzték fazekakban, lábasokban és tálakban, majd gyorsan odaadták az egész népnek.
Ezd 6,20-21
Amikor a papok és leviták már mind megtisztultak, s mindnyájan tiszták voltak, leölték a húsvéti bárányt mindazoknak, akik hazatértek a fogságból, testvéreiknek, a papoknak és saját maguknak. Ették a húsvéti bárányt Izraelnek fogságból hazatért fiai, s mindnyájan, akik szakítottak az ország népeinek tisztátalanságával, s hozzájuk csatlakoztak, hogy az Urat, Izrael Istenét keressék.
Zsolt 78,24-25
Mannát hullatott az égből eledelül, égi kenyeret adott nekik.
Az erősek kenyerét ette az ember, ételt küldött nekik bőségesen.
Zsolt 105,40
áhítozásukra fürjeket küldött, és égi kenyérrel lakatta jól őket.
Iz 53,7
Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját.
Bölcs 16,20
Ezzel szemben népedet angyalok eledelével tápláltad, és fáradhatatlanul kész kenyeret adtál nekik az égből, amely megadott minden élvezetet, és minden ízlésnek megfelelt.
Sir 24,21
Aki megízlel, még jobban kíván, s aki iszik belőlem, még jobban szomjazik.
Ez 2,8-10
Te meg, emberfia, hallgass arra, amit majd mondok neked, ne légy lázadozó, mint ez a lázongó nemzedék. Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked." Akkor láttam, hogy egy kéz nyúlt felém, és lám, egy könyvtekercs volt benne. Kigöngyölte előttem, és kívül is, belül is tele volt írva. Ez volt ráírva: "Siralom, panasz és jajszó."
Ez 3,1-3
így szólt hozzám: "Emberfia, amit itt találsz, azt edd meg, edd meg ezt a tekercset és menj, szólj Izrael házához." Kinyitottam a számat, s megetette velem a tekercset, és azt mondta nekem: "Emberfia, gyomrod eméssze meg, és egész belső részed teljen el ezzel a tekerccsel, amit adok neked." Megettem, és olyan édes volt a számban, mint a méz.
Zak 12,10
Dávid házára és Jeruzsálem lakóira kiárasztom a jóindulat és az imádság lelkét. Arra emelik majd tekintetüket, akit átszúrtak; gyászolják, mint az egyszülött fiút szokás, megsiratják, mint az elsőszülöttet.
Zak 13,1
Azon a napon forrás fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy megtisztuljanak a bűntől és a tisztátalanságtól.
Mit mondanak erről az ókeresztény írók?
(Fel)