A bérmálás
(Frissítve: 2008. 08. 09.)
Mit
mond erről az Egyház?
Hittételek (dogmák) és hittételhez közel álló nézetek
[
A hitjelzésekhez.]
- A bérmálás a keresztségtől különböző, Jézus Krisztus által alapított, valódi szentség.
(De fide.)
- A bérmálás formája azok a szavak, amelyet a kiszolgáltató mond, miközben ráteszi kezét a felvevőre és megkeni homlokát.
(Sent. communis.)
- A bérmálás növeli a megszentelő kegyelmet.
(Sent. certa.)
- A bérmálás sajátságos működése a keresztségi kegyelem tökéletesítése.
(Sent. communis.)
- A bérmálás szentségében, Isten eltörölhetetlen szentségi jegyet vés a lélekbe, és emiatt a szentség nem ismételhető meg
(De fide.)
- A megkeresztelt ember a bérmálás nélkül is eljuthat az örök üdvösségre.
(Sent. fidei proxima.)
- A bérmálás rendes kiszolgáltatója egyedül a püspök.
(De fide.)
- A bérmálás rendkívüli kiszolgáltatója az a pap, akire átruházódik a kiszolgáltatás teljes hatalma az egyházjognak megfelelő módon, vagy különleges pápai felhatalmazás alapján.
(Sent. certa.)
- A bérmálás szentségét minden megkeresztelt személy megkaphatja, aki még nem volt megbérmálva.
(Sent. certa.)
- A bérmálás megismétlése érvénytelen és súlyosan elítélendő.
(Sent. certa.?)
A Katolikus
Egyház Katekizmusának Kompendiuma
139. Milyen szimbólumok jelenítik meg a Szentlelket?
Vö.: KEK 694-701
A Szentlélek megjelenítő szimbólumai: az élő víz, mely Krisztus átszúrt szívéből fakad és oltja a megkereszteltek szomját; az olajjal való megkenés, mely a Bérmálás szentségi jele; a tűz, mely átformálja azt, amivel kapcsolatba kerül; a homályos vagy világító felhő, melyben az isteni dicsőség mutatkozik meg; a kézrátétel, mely közvetíti a Lelket; a galamb, mely leereszkedett Krisztusra a keresztségkor és rajta maradt.
227. Mi a szentségi karakter?
1121
Lelki pecsét, amelyet a Keresztség, a Bérmálás és az Egyházi Rend szentsége ad. Ez a pecsét az isteni oltalom ígérete és biztosítéka. E pecsét erejéből válik hasonlóvá a keresztény ember Krisztushoz, részesedik különféle módokon az Ő papságában, és része az Egyháznak a különböző állapotok és feladatok szerint. Tehát az istentiszteletre és az Egyház szolgálatára van szentelve. Mivel a szentségi karakter eltörölhetetlen, azokat a szentségeket, amelyek ezt megadják, az életben csak egyszer lehet fölvenni.
250. Hogyan csoportosítjuk az Egyház szentségeit?
1210-1211
Így csoportosítjuk: a keresztény beavatás szentségei (Keresztség, Bérmálás, Eucharisztia); a gyógyulás szentségei (Bűnbánat, Betegek kenete); a közösség és a küldetés szolgálatának szentségei (Egyházi Rend, Házasság). A szentségek a keresztény élet jelentős pillanatait érintik. A szentségek mind az Eucharisztiára "mint sajátos céljukra" (Aquinói Szent Tamás) vannak rendelve
251. Hogyan történik a keresztény beavatás?
1212
1275
A keresztény élet alapjait jelentő szentségek által történik: a hívőket, akik újjászülettek a Keresztségben, megerősíti a Bérmálás és táplálja az Eucharisztia.
A BÉRMÁLÁS SZENTSÉGE
265. Mi a helye a Bérmálás szentségének az üdvösség isteni tervében?
1285-1288
1315
Az Ószövetségben a próféták megjövendölték, hogy az Úr közölni fogja a Lelket a várt Messiással és az egész messiási néppel. Jézus egész élete és küldetése teljes közösségben folyt a Szentlélekkel. Az apostolok Pünkösdkor megkapták a Szentlelket és hirdették "Isten nagy műveit" (ApCsel 2,11). Ők a megkereszteltekkel kézrátétel által közölték a Lélek ajándékát. Az Egyház a századokon át szüntelenül a Szentlélekből él és közli Őt gyermekeivel.
266. Miért nevezzük Bérmálásnak vagy Konfirmációnak?
1289
A második szentséget a keresztségi kegyelmet megerősítő és megszilárdító hatása miatt nevezzük Bérmálásnak vagy Konfirmációnak. A magyar Bérmálás szó a szláv bermovaty 'megerősít' szóból származik. A Konfirmáció a latin confirmatio 'megerősítés' magyarosítása. A keleti egyházakban krizmálásnak, 'megkenésnek' nevezik a szent müronnal való megkenés miatt.
267. Mi a Bérmálás szentsége szertartásának lényege?
1290-1301
1318
1320-1321
A Bérmálás szertartásának lényege a szent krizmával (a püspök által konszekrált balzsamos olajjal) való megkenés, melyet kézrátétel közben végez a bérmáló, s közben elmondja a szentségi szavakat. Nyugaton e megkenés a megkeresztelt homlokán történik e szavakkal: "N., vedd a Szentlélek ajándékának jelét!" A bizánci szertartású keleti egyházakban a megkenés a test más helyein is történik, ezzel a formulával: "A Szentlélek ajándékának pecsétje."
268. Mi a Bérmálás szentségének hatása?
1302-1305
1316-1317
A Bérmálás hatása a Pünkösdhöz hasonlóan a Szentlélek különleges kiáradása. Ez a kiáradás a lélekbe eltörölhetetlen karaktert pecsétel, és a keresztségi kegyelem növekedését eredményezi: mélyebbre gyökereztet az istengyermekségben; szorosabban egyesít Krisztussal és az Ő Egyházával; föléleszti a lélekben a Szentlélek ajándékait; különleges erőt ad a keresztény hit melletti tanúságtételre.
269. Ki veheti föl ezt a szentséget?
1306-1311
1319
Fölveheti az és föl is kell vennie annak, de csak egy alkalommal, aki már meg van keresztelve. Ahhoz, hogy a fölvett szentség hatékony legyen, a bérmálkozónak a kegyelem állapotában kell lennie.
270. Ki szolgáltathatja ki ezt a szentséget?
1312-1314
Rendes kiszolgáltatója a püspök. Így mutatkozik meg a megbérmált és az Egyház kapcsolatának apostoli természete. Amikor pap bérmál - ami a keleti egyházban általános, a nyugati egyházban rendkívüli -, a püspökkel és az Egyházzal való kapcsolatot a pap mint a püspök munkatársa és a püspök által konszekrált krizma fejezi ki.
A Katolikus
Egyház Katekizmusa
695 [A Szentlélek szimbólumai] A kenet. Az olaj kenetének szimbóluma a Szentlelket is jelenti, olyannyira, hogy szinonimája lett. [Vö. 1Jn 2,20.27; 2Kor 1,21.] A keresztény beavatásban a kenet szentségi jele a bérmálásnak, amit éppen ezért a Keleti Egyházak "krizmálásnak" neveznek. De hogy teljes jelentését megértsük, vissza kell mennünk a Szentlélek által végbevitt első fölkenéshez: Jézuséhoz. A Krisztus név (a héber "Messiás") Isten Lelkének "fölkentjét" jelenti. Az Ószövetségben egyesek az Úr "fölkentjei" voltak, [Vö. Kiv 30,22--32.] kiemelkedő módon Dávid király. [Vö. 1Sám 16,13.] Jézus azonban egyedülálló módon Isten Fölkentje: az emberség, melyet a Fiú magára vett, teljesen a "Szentlélek fölkentje". Jézust a Szentlélek tette "Krisztussá". [Vö. Lk 4,18--19; Iz 61,1.] Szűz Mária a Szentlélektől foganja Krisztust, és a Szentlélek hirdeti a gyermeket mint Krisztust születésekor, [Vö. Lk 2,11.] és arra indítja Simeont, hogy a templomba menjen látni az Úr Krisztusát; [Lk 2,26--27.] ő maga tölti be Krisztust [Vö. Lk 4,1.] és az ő ereje árad ki Krisztusból gyógyításai alkalmával. [Vö. Lk 6,19; 8,46.] Végül ő támasztja föl Krisztust a halálból. [Vö. Róm 1,4; 8,11.] Ezután Jézus a maga halált legyőzött emberségében teljesen "Krisztussá" válva [Vö. ApCsel 2,36.] bőségesen árasztja a Szentlelket, hogy a "szentek" Isten Fiának emberségével való egységükben elérjék "az érett férfikort Krisztus nagykorúságának mértéke szerint" (Ef 4,13): "a teljes Krisztust" Szent Ágoston szavai szerint. [Szent Ágoston: Sermo, 341, 1, 1]
698 A pecsét a kenethez hasonló jelentésű szimbólum. Krisztus az, akit "az Atya Isten pecsételt meg" (Jn 6,26); és Benne az Atya minket is megpecsétel. [Vö. 2Kor 1,22; Ef 1,13; 4,30.] A pecsét (szphragidosz) képét, mivel a Szentlélek kenetének letörölhetetlen hatását jelzi a keresztség, a bérmálás és a papság szentségében, egyes teológiai hagyományokban e három, megismételhetetlen szentség belénk nyomott, eltörölhetetlen "karakterének" jelzésére használják.
900 A világiaknak, mert -- mint minden hívő -- a keresztség és bérmálás erejében megbízást kaptak Istentől az apostolkodásra, joguk és kötelességük, hogy mind egyénileg, mind társult formákban fáradozzanak azért, hogy a Földön minden ember megismerje és befogadja az üdvösség isteni üzenetét. Ez a kötelezettség fokozottan sürget, amikor az emberek csak általuk hallhatják az Evangéliumot és ismerhetik meg Krisztust. Tevékenységük az egyházi közösségekben annyira szükséges, hogy nélküle a lelkipásztorok apostolkodása többnyire nem lehet teljesen hatékony. [Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 33.]
941 A világi hívők részesednek Krisztus papságában: egyre inkább egyesülve Ővele, a keresztség és a bérmálás kegyelmét az élet mindenfajta -- személyes, családi, társadalmi és egyházi -- helyzetében kibontakoztatják, és teljesítik a minden megkereszteltet életszentségre szólító meghívást.
1121 Három szentség: a keresztség, a bérmálás és az egyházi rend a kegyelmen kívül szentségi karaktert vagy "pecsétet" hoz magával, mely által a keresztény ember részesedik Krisztus papságában, s állapotának és feladatainak megfelelően az Egyház részévé lesz. Ez a Szentlélek által megvalósított, Krisztussal és az Egyházzal való hasonlóság eltörölhetetlen; [Vö. DS 1609.] örökre megmarad a keresztény emberben mint pozitív fölkészültség a kegyelemre, mint az isteni segítség ígérete és biztosítéka, s mint meghívás az istentiszteletre és az Egyház szolgálatára. Következésképpen e szentségek soha meg nem ismételhetők.
A bérmálás szentsége
1285 A bérmálás szentsége a keresztséggel és az Eucharisztiával együtt alkotja a "keresztény beavatás szentségeinek" együttesét, melynek egységét őrizni kell. Meg kell tehát magyarázni a híveknek, hogy a bérmálás fölvétele szükséges a keresztségi kegyelem teljessé válásához. [Vö. Ordo confirmationis. Praenotanda 1] A keresztények ugyanis "a bérmálás szentségével még tökéletesebben kötődnek az Egyházhoz, a Szentlélek különleges ereje tölti el őket, ezért szigorúbb a kötelezettségük, hogy Krisztus igazi tanúiként szavukkal és életmódjukkal terjesszék és védelmezzék a hitet". [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 11; vö. Ordo confirmationis. Praenotanda 2 ]
I. A bérmálás az üdvösség rendjében
1286 Az Ószövetségben a próféták hirdették, hogy az Úr Lelke meg fog nyugodni a várt Messiáson [Vö. Iz 11,2.] üdvözítői küldetése miatt. [Vö. Lk 4,16--22; Iz 61,1.] A Szentlélek leszállása Jézusra, amikor Őt János megkeresztelte, jel volt arra, hogy Ő az, aki eljövendő volt, Ő a Messiás, az Isten Fia. [Vö. Mt 3,13--17; Jn 1,33--34.] Jézus a Szentlélektől fogantatott; egész élete és egész küldetése teljes közösségben volt a Szentlélekkel, akit az Atya Neki "nem mértékkel ad" (Jn 3,34).
1287 A Léleknek ez a teljessége azonban nem maradt egyedül a Messiásé, hanem közölni kellett az egész messiási néppel. [Vö. Ez 36,25--27; Jo 3,1--2.] Krisztus ismételten megígérte a Lélek e kiáradását, [Vö. Lk 12,12; Jn 3,5--8; 7,37--39; 16,7--15; ApCsel 1,8.] és az ígéretet először húsvét napján, [Vö. Jn 20,22.] majd még ragyogóbban pünkösdkor teljesítette. [Vö. ApCsel 2,1--4.] A Szentlélektől eltelve kezdik az Apostolok hirdetni "Isten nagy tetteit" (ApCsel 2,11); és Péter elmagyarázza, hogy a Léleknek ez a kiáradása a messiási idők jele. [Vö. ApCsel 2,17--18.] Akik akkor hittek az Apostolok prédikációjának és megkeresztelkedtek, elnyerték a Szentlélek ajándékát. [Vö. ApCsel 2,38.]
1288 "Ettől
az időtől kezdve az Apostolok
Krisztus akarata
szerint az újonnan megkeresztelteknek
kézrátétellel közvetítették a
Lélek
ajándékát, mely beteljesíti a
keresztség kegyelmét." [Vö. ApCsel 8,15--17;
19,5--6.] Ebből következett, hogy a Zsidókhoz írt
levélben az első keresztény
oktatás elemei között megemlítik a
keresztségről és a kézrátételről
szóló
tanítást. [Vö. Zsid 6,2.] Ezt a
kézrátételt a katolikus hagyományban joggal
tekintették a bérmálás szentsége
kezdetének, mely bizonyos módon folytonossá
teszi az Egyházban a pünkösd kegyelmét." [VI.
Pál pápa: Divinae consortium
naturae]
1289 Hogy a
Szentlélek
ajándékát még jobban kifejezzék, a
kézrátételhez nagyon korán
kapcsolták a krizmával, a jó illatú olajjal
való
megkenést. E megkenés megvilágítja a
"krisztusi" elnevezést, ami
"fölkentet" jelent, és eredetét
magától Krisztustól veszi: "Isten kente fel Őt
Szentlélekkel" (ApCsel 10,38). A megkenés e
rítusa mind a mai napig él Keleten
és Nyugaton egyaránt. Ezért nevezik ezt a
szentséget Keleten krizmációnak,
'krizmával történő fölkenésnek' vagy müronnak,
'krizmának'.
Nyugaton a confirmatio elnevezés
arra utal, hogy ez a szentség egyidejűleg
megszilárdítja
a keresztséget és megerősíti a keresztségi
kegyelmet.
Két
hagyomány: kelet és nyugat
1290 Az első
századokban a
bérmálás a keresztséggel együtt
általában egyetlen szertartás volt, Szent
Ciprián kifejezése szerint "kettős
szentség". [Karthagói Szent Ciprián: Epistula 73,
21] A gyermekkeresztség
gyakorivá válása, éspedig a
húsvéton kívül is egész éven
át, valamint a
plébániák sokasodása egyéb okok
mellett lehetetlenné tette, hogy a püspök
minden keresztségi szertartásnál jelen legyen.
Mivel azonban a keresztség
beteljesedését a püspöknek akarták
fönntartani, Nyugaton szokásba jött, hogy a
két szentség kiszolgáltatását időben
elválasztották egymástól. Keleten a
két
szentséget együtt tartották; a keresztelő pap
bérmál. De a bérmálást csak a
püspök által megszentelt müronnal lehet
végezni. [Vö. CCEO 695, 1. §; 969, 1.
§]
1291 Egy Róma
városában honos szokás -- a keresztséget
követő kétszeri megkenés a szent krizmával --
elősegítette a nyugati gyakorlat
kialakulását. Az első megkenést a pap
végezte, aki a keresztségi fürdőből
távozó újonnan megkereszteltet azonnal megkente,
majd másodszor a püspök kente
meg a homlokán. [Vö. Római Szent Hippolütosz:
Traditio apostolica 21.] A pap
által végzett, krizmával való első
megkenés a keresztelés szertartásának
része
maradt; azt jelenti, hogy a megkeresztelt részesedik Krisztus
főpapi, prófétai,
királyi hivatalában. Ha a keresztséget felnőttnek
szolgáltatják ki, akkor csak
egy keresztség utáni megkenés van: a
bérmálásé.
1292 A keleti
egyházak gyakorlata
inkább a keresztény
beavatás egységét emeli ki. A latin Egyház
gyakorlata viszont szemlélteti az új
keresztény közösségét a
püspökével mint olyannal, aki egyháza
egységét,
katolicitását és apostoliságát őrzi,
és ezáltal biztosítja az
összetartozást
Krisztus Egyházának apostoli eredetével.
II. A
bérmálás szertartása és jelei
1293 E szentség szertartásában
figyelmet érdemel a megkenés jele, és az, amit a
megkenés jelez és kifejez: a lelki pecsét.
A megkenésnek
az ókori
és a szentírási szimbolikában gazdag
jelentése van: az olaj a túláradó
bőség [Vö. MTörv 11,14.] és az öröm
[Vö.
Zsolt 23,5; 104,15] jele; megtisztít (fürdő előtti
és utáni megkenés) és
rugalmassá tesz (az atléták és
birkózók megkenése); a gyógyulás
jele, mert
enyhíti a zúzódások és sebek
fájdalmát; [Vö. Iz 1,6; Lk 10,34.]
széppé,
egészségessé és erőtől
duzzadóvá tesz.
1294 Az
olajjal való
megkenés mindezen jelentései
megismétlődnek a szentségi életben. A
keresztség előtti megkenés a katekumenok
olajával megtisztítást és
megerősítést jelent; a betegek megkenése
gyógyulás és
megerősítés. A szent krizmával való
megkenés a keresztség után, a
bérmáláskor
és a papszenteléskor az Istennek szenteltség jele.
A bérmálás által a
keresztények, vagyis a "fölkentek" fokozottan
részesednek Jézus Krisztus
küldetésében és a Szentlélek
teljességében -- ami Krisztust eltöltötte --,
hogy
egész életük Krisztus jó illatát
[Vö. 2Kor 2,15.] árassza.
1295 E
megkenés által a
bérmálkozó megkapja a "jegyet", a
Szentlélek pecsétjét. A pecsét (a
mindennapi gyakorlatban) a személy
szimbóluma, [Vö. Ter 38,18; én 8,6.]
tekintélyének, [Vö. Ter 41,42.]
tulajdonjogának [Vö. MTörv 32,34.] jele egy
tárgyon -- így jelölték meg az
ókorban a katonákat a vezéreik és a
rabszolgákat uraik pecsétjével --;
érvényessé tesz egy jogi aktust [Vö. 1Kir
21,8.] vagy egy dokumentumot, [Vö.
Jer 32,10.] és bizonyos körülmények
között titkosítja azt. [Vö. Iz 29,11.]
1296 Maga
Jézus kijelenti, hogy Ő
meg van jelölve Atyja
pecsétjével. [Vö. Jn 6,27.] A keresztény is
meg van jelölve egy pecséttel:
"Isten az, aki minket veletek együtt megerősít és
fölken Krisztusban.
Pecsétjével megjelölt minket és
foglalóul szívünkbe árasztotta a Lelket."
(2Kor 1,21--22) [Vö. Ef 1,13; 4,30.] A Szentlélek e
pecsétje azt jelenti, hogy
az ember egészen Krisztushoz tartozik, végleg az Ő
szolgálatába van állítva, de
azt is jelenti, hogy ígéretet kapott az isteni oltalomra
a végső idők nagy
megpróbáltatásában. [Vö. Jel 7,2--3;
9,4; Ez 9,4--6.]
A
bérmálás kiszolgáltatása
1297 Egy
fontos cselekmény, mely
megelőzi a bérmálás
szertartását, mégis hozzátartozik, a krizmaszentelés.
Nagycsütörtökön
konszekrálja a püspök a krizma-misében az
egész egyházmegye számára
szükséges
krizmát. Egyes keleti egyházakban a
krizmaszentelés a pátriárkának van
fönntartva:
Az antiochiai
liturgia így fejezi
ki a szent krizma (görögül müron)
konszekrálásának epiklézisét:
"[Atyánk, (...) küldd el a Szentlelket]
ránk és erre az előttünk lévő olajra,
és szenteld meg, hogy azok számára,
akiket vele megkennek és megjelölnek, szent müron,
papi müron, királyi kenet
legyen, ragyogó öltözet, az üdvösség
köntöse, az élet őrzője, lelki ajándék,
a
lelkek és testek életszentsége, a szív
vigassága, örök kedvesség, fogyhatatlan
öröm, sértetlen pecsét, a hit pajzsa és
félelmetes sisakja a gonosz ellenség
minden művével szemben." [Pontificale iuxta Ritum Eccclesiae
Syroroum
Occidentalium id est Antiochiae, Pars I, Versio latina (1941) 36--37.]
1298 Amikor a
bérmálást a keresztségtől
elkülönítetten
szolgáltatják ki, mint a római
szertartásban általában, a szentség
liturgiája
azzal kezdődik, hogy a bérmálkozó
megújítja a keresztségi ígéreteket
és
hitvallást tesz. Így válik
nyilvánvalóvá, hogy a
bérmálás a keresztséghez
kapcsolódik. [Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum
concilium, 71.] Amikor
felnőttet keresztelnek, az közvetlenül a keresztség
után részesül a bérmálásban
és az Eucharisztiában. [Vö. CIC 866.]
1299 A római
szertartásban a
püspök kitárja karjait az
összes bérmálandó fölé -- e
gesztus az apostoli idők óta a Lélek
ajándékozásának
jele. Közben kéri a püspök a Szentlélek
kiáradását:
"Mindenható
Isten, a mi Urunk,
Jézus Krisztusnak Atyja, ki
e szolgáidat vízből és Szentlélekből
új élettel ajándékoztad meg,
megszabadítván őket a bűntől, Urunk, küldd le
reájuk a Vigasztaló Szent Lelket;
add nekik a bölcsesség és az értelem
lelkét, a jótanács és az erősség
lelkét, a
tudomány és a jámborság lelkét;
töltsd be őket félelmed lelkével. Krisztus, a
mi Urunk által." [Ordo confirmationis, 25]
1300 Ezután
következik a
szentség lényeges
mozzanata. A
latin szertartásban "a bérmálás
szentségének kiszolgáltatása a homlokon
való megkenéssel
kézrátétel
közben és e szavakkal történik: »Accipe
signaculum doni Spiritus Sancti«,
vagyis: »Vedd a Szentlélek
ajándékának jelét«". [VI. Pál
pápa: Divinae
consortium naturae] A bizánci szertartású Keleti
Egyházakban a Szentlélek-hívó
imádság után müronnal kenik meg a fontosabb
testrészeket: homlok, szemek, orr,
fülek, ajkak, mell, hát, kezek, lábak. És
minden megkenésnél elmondják a
formulát: "Szfragisz dóreász Pneumatosz Hagiou. A
Szentlélek ajándékának
pecsétje." [Rituale per le Chiese orientali di rito bizantino
in lingua
graeca, Pars 1.]
1301 A
békecsók, mely
zárja a szentség szertartását, a
püspökkel és a többi hívővel való
egyházi közösséget jelzi és
nyilvánítja ki.
[Vö. Szent Hippolütosz: Traditio apostolica 21.]
III. A
bérmálás hatásai
1302 A
szertartásból
nyilvánvaló, hogy a bérmálás
szentségének hatása a Szentlélek
sajátos kiáradása, amint az egykor,
pünkösd
napján az Apostolokkal történt.
1303 Ezért a
bérmálás növeli és
elmélyíti a keresztségi
kegyelmet:
-- mélyebben
meggyökereztet
bennünket az istengyermekségben,
melyben azt mondhatjuk: "Abba, Atya" (Róm 8,15);
-- erősebben egyesít bennünket Krisztussal;
-- gyarapítja bennünk a Szentlélek
ajándékait;
-- tökéletesebben kapcsol az Egyházhoz; [Vö.
II. Vatikáni
Zsinat: Lumen Gentium, 11.]
-- nekünk ajándékozza a Szentlélek
sajátos erejét, hogy
Krisztus igaz tanúiként szóval és
cselekedettel terjesszük és védelmezzük a
hitet, Krisztus nevét bátran valljuk meg és ne
szégyenkezzünk a Kereszt előtt.
[Vö. DS 1319; II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 11, 12.]
"Emlékezzél
arra, hogy
lelki pecsétet kaptál: a bölcsesség
és az értelem Lelkét, a tanács és az
erősség Lelkét, a tudás és a
jámborság
Lelkét, a szent félelem Lelkét, és őrizd
meg, amit kaptál! Megpecsételt téged
az Atyaisten, megerősített téged az Úr Krisztus,
és a zálogul adta a Lelket a
szívedbe." [Szent Ambrus: De mysteriis 7, 42]
1304 A
bérmálást, a
keresztséghez hasonlóan, melynek
beteljesedése, csak egyszer szolgáltatják ki. A
bérmálás ugyanis a lélekbe
eltörölhetetlen lelki jegyet (karaktert) nyom, [Vö. DS
1609.] ami annak a jele,
hogy Jézus Krisztus egy keresztényt Lelkének
pecsétjével megjelölt, és fölülről
származó erőbe öltöztette, hogy az Ő
tanúja legyen. [Vö. Lk 24,48--49.]
1305 Ez a
"karakter"
tökéletesíti a hívők keresztségben
kapott általános papságát. A
megbérmált "megkapja a hatalmat, hogy a Krisztusba
vetett hitet nyilvánosan mintegy hivatalból (quasi ex officio) szavakkal
megvallja". [Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae III,
72, 5 ad 2.]
IV. Ki veheti
föl ezt a szentséget?
1306 Minden
megkeresztelt ember, aki
még nincs megbérmálva,
bérmálkozhat és meg is kell
bérmálkoznia. [Vö. CIC 889, 1. §] Mivel a
keresztség, a bérmálás és az
Eucharisztia egységet alkot",a hívők (...)
kötelesek ezt a szentséget megfelelő időben
fölvenni", [CIC 890.] mert a
bérmálás és az Eucharisztia
nélkül a keresztség szentsége ugyan
érvényes és
hatékony, de a keresztény beavatás befejezetlen
marad.
1307 A latin
szokás
évszázadok óta az "aetas
discretionist", az 'értelem használatának'
korát jelöli meg alsó korhatárul a
bérmálás fölvételéhez.
Halálveszélyben azonban a gyermekeket is meg kell
bérmálni, akkor is, ha még nem jutottak el
értelmük használatára. [CIC 891;
883, 3.]
1308 Ha a
bérmálást
olykor a "keresztény nagykorúság
szentségének" nevezik is, a hitbeli felnőttséget
nem szabad azonosítani a
természetes felnőttkorral. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a
keresztségi
kegyelem ingyenes és érdemeket megelőző
kiválasztás kegyelme, mely nem igényli
a "jóváhagyást" ahhoz, hogy hatékony
legyen. Szent Tamás emlékeztet erre:
"A testi
életkor nem
mérvadó a lélek számára;
ezért az
ember már gyermekkorban elérheti a lelki
tökéletességet, melyről a Bölcsesség
könyve beszél: »A tisztes öregség nem a
hosszú élet, és nem az évek
számával
mérik« (4,8). Ebből következik, hogy sokan
gyermekkorukban küzdöttek bátran a
vértanúságig a Szentlélektől kapott erővel
Krisztusért." [Summa Theologiae
III, 72, 8 ad 2.]
1309 Ezért a
bérmálási előkészítésnek arra
kell irányulnia,
hogy a keresztényt Krisztussal szorosabb egységre, a
Szentlélekkel --
működésével, ajándékaival és
irányításával -- elevenebb kapcsolatra
vezesse,
hogy ezáltal a keresztény élet apostoli
kötelezettségeit jobban vállalhassa.
Ezért a bérmálási oktatásnak arra
kell törekednie, hogy fölébressze a Jézus
Krisztus Egyházához tartozás
érzékét, mind az egyetemes Egyház, mind a
plébániai közösség
vonatkozásában. Ez utóbbinak
különös felelőssége van a
bérmálkozók
fölkészítéséért. [Vö. Ordo
confirmationis. Praenotanda 1]
1310 A
bérmálás
fölvételéhez szükséges a kegyelem
állapota.
A gyónáshoz kell folyamodni, hogy a Szentlélek
ajándékának fogadására a
lélek
megtisztuljon. Ezenkívül buzgó
imádsággal kell készülni arra, hogy a
Szentlélek
erejét és kegyelmeit belső készséggel
fogadják. [Vö. ApCsel 1,14.]
1311 A
bérmáláshoz --
miként a keresztséghez is -- a
jelölteknek bérmaapától vagy bérmaanyától kell
lelki segítséget kérniük.
E két
szentség egységének
hangsúlyozására ajánlott, hogy a
keresztszülő legyen a
bérmaszülő is. [Ordo confirmationis. Praenotanda 5--6;
vö. CIC 893, 1--2. §]
V. A
bérmálás kiszolgáltatója
1312 A
bérmálás eredeti kiszolgáltatója a püspök. [Vö. II.
Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 26.]
Keleten rendszerint
a keresztelő pap az, aki rögtön,
ugyanabban a szertartásban elvégzi a
bérmálást. Ám ezt a pátriárka
vagy püspök
által megáldott szent krizmával teszi, és
ez kifejezi az Egyház apostoli
egységét, melynek kötelékeit a
bérmálás szentsége megerősíti.
Ugyanez történik
a latin Egyházban felnőttek keresztelésekor, vagy amikor
az Egyház teljes
közösségébe visszafogadnak egy más
keresztény közösségben megkereszteltet, aki
még nincs érvényesen megbérmálva.
[Vö. CIC 883, 2. §]
1313 A
latin szertartásban a bérmálás
rendes kiszolgáltatója
a püspök. [Vö. CIC 882.] Jóllehet, ha
szükséges, a püspök fölhatalmazást
adhat
papoknak bérmálásra, [Vö. CIC 884, 2. §]
neki magának kell bérmálnia, hogy
feledésbe ne menjen, hogy éppen ennek
érdekében vált ketté időben a
bérmálás és
a keresztelés. A püspökök az apostolok
utódai, ők kapták meg az egyházi rend
szentségének teljességét. Amikor ők
bérmálnak, az jól kifejezi, hogy e szentség
hatására a megbérmáltak szorosabban
kötődnek az Egyház apostoli eredetéhez és
azon küldetéséhez, hogy tanúskodjék
Krisztusról.
1314 Ha egy
keresztény
halálveszélyben van, bármely pap
megbérmálhatja. [Vö. CIC 883, 3. §] Az
Egyház ugyanis nem akarja, hogy egyetlen
gyermeke, még a legkisebb is úgy távozzon ebből a
világból, hogy a Szentlélek
által a krisztusi nagykorúság
ajándékával nem válik teljessé.
Összefoglalás
1315 "Amikor
a Jeruzsálemben
maradt apostolok meghallották,
hogy Szamaria elfogadta Isten szavát, elküldték
hozzájuk Pétert és Jánost.
Amikor megérkeztek, imádkoztak értük, hogy
kapják meg a Szentlelket. Mert még
egyikükre sem szállt le, hanem csak meg voltak keresztelve
Urunk Jézus nevében.
Akkor rájuk tették kezüket, és
megkapták a Szentlelket." (ApCsel 8,14--17)
1316 A
bérmálás
tökéletesíti a keresztségi kegyelmet;
szentség, melyet a Szentlélek azért
ajándékoz, hogy mélyebben meggyökereztessen
az istengyermekségben, erősebben beletestesítsen
Krisztusba, erősebb kötelékkel
kössön az Egyházhoz, szorosabban fűzzön az
Egyház küldetéséhez, s támogasson
abban, hogy a keresztény hitről tanúságot
tegyünk szóval, melyet tettek
követnek.
1317 A
bérmálás --
mint a keresztség is -- a keresztény
ember lelkébe lelki pecsétet, eltörölhetetlen
jegyet nyom; emiatt az életben
csak egyszer vehető fel.
1318 Keleten
e szentséget
közvetlenül a keresztség után
szolgáltatják ki, és követi az
Eucharisztiában való részesedés; ez a
hagyomány
a keresztény beavatás három
szentségének egységét emeli ki. A latin
egyházban e
szentséget akkor szolgáltatják ki, amikor a
bérmálandó eléri az értelem
használatának korát, s
kiszolgáltatása általában a
püspöknek van fönntartva,
annak jelzésére, hogy ez a szentség
megerősíti az egyházi köteléket.
1319 A
bérmálandónak,
aki elérte az értelem használatának
korát, meg kell vallania a hitet, a kegyelem
állapotában kell lennie, akarnia
kell a szentség fölvételét, és
késznek kell lennie arra, hogy vállalja Krisztus
tanítványának és tanújának
feladatát az egyházi közösségben
és a földi dolgok
közepette.
1320 A
bérmálás
szertartásának lényege a szent krizmával
való megkenés a megkeresztelt ember homlokán
(Keleten más testrészein is),
kézrátétel és e szavak
kíséretében: "Vedd a Szentlélek
ajándékának jelét" (a
római szertartásban); "a Szentlélek
ajándékának pecsétje" (a bizánci
szertartásban).
1321 Amikor a
bérmálás a keresztségtől
függetlenül történik,
e két szentség összetartozását
többek között a keresztségi
ígéretek megújítása
is kifejezi. A szentmisében történő
bérmálás a keresztény beavatás
szentségeinek egységét emeli ki.
1546 Krisztus, a főpap és egyetlen közvetítő az Egyházat Istennek és Atyjának papi országgá tette. [Jel 1,6; 5,9--10; 1Pt 2,5.9.] A hívők egész közössége, mint ilyen, papi jellegű. A hívők -- ki-ki a hivatásának megfelelően -- keresztségi papságukat gyakorolják Krisztusnak, a papnak, prófétának és királynak küldetésében való részesedésük által. A keresztség és a bérmálás szentségei által a hívők "szent papsággá szenteltetnek".[II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 10.]
2472 A keresztények azon kötelessége, hogy részt kell venniük az Egyház életében, arra ösztönzi őket, hogy az evangélium és a belőle fakadó kötelezettségek tanúiként cselekedjenek. E tanúságtétel a hit továbbadása szóval és cselekedettel. A tanúságtétel az igazságosság cselekedete, mely megerősíti és megismerteti az igazságot: [Vö. Mt 18,16.]
Mert minden Krisztus-hívőnek, bárhol éljen is, élete példájával és tanúskodó szavával meg kell mutatnia az új embert, akit a keresztségben magára öltött, és a Szentlélek erejét, aki a bérmálásban megerősítette. [II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 11.]
(Fel)
Az Egyházi Törvénykönyv
II. CÍM
A bérmálás szentsége
879. kán. -- A bérmálás szentsége jegyet hagy hátra, és a keresztény beavatás útján előrehaladó megkeresztelteket a Szentlélek adományával gazdagítja, és tökéletesebben kapcsolja az egyházhoz, megerősíti és szorosabban kötelezi őket, hogy szóban és tettben Krisztus tanúi legyenek, s a hitet terjesszék és védelmezzék.
I. FEJEZET
A BÉRMÁLÁS KISZOLGÁLTATÁSA
880. kán. -- 1. §. A bérmálás szentségének kiszolgáltatása a homloknak a kéz rátételével, krizmával való megkenése által és a jóváhagyott liturgikus könyvekben előírt szavak által történik.
2. §. A bérmálás szentségéhez használandó krizmának a püspök által szenteltnek kell lennie, még akkor is, ha a szentséget pap szolgáltatja ki.
881. kán. -- A bérmálás szentségét hasznos templomban, mégpedig mise keretében kiszolgáltatni; megfelelő és ésszerű okból azonban ki lehet szolgáltatni misén kívül és bármely méltó helyen is.
II. FEJEZET
A BÉRMÁLÁS KISZOLGÁLTATÓJA
882. kán. -- A bérmálás rendes kiszolgáltatója a püspök; érvényesen szolgáltatja ki ezt a szentséget az egyetemes jog alapján vagy az illetékes hatóság külön engedélye folytán erre felhatalmazott pap is.
883. kán. -- Magának a jognak az alapján bérmálási felhatalmazással rendelkeznek:
1. területükön belül azok, akik a jogban a megyéspüspökkel egyenlő elbírálás alá esnek;
2. az illető személy vonatkozásában az a pap, aki hivatalánál fogva vagy a megyéspüspök megbízása alapján gyermekkorból kinőtt személyt keresztel, vagy ilyen megkereszteltet a katolikus egyház teljes közösségébe felvesz;
3. a halálveszélyben lévők vonatkozásában a plébános, sőt bármely pap.
884. kán. -- 1. §. A megyéspüspök személyesen bérmáljon vagy gondoskodjék arról, hogy ezt más püspök végezze; ha a szükség úgy kívánja, felhatalmazást adhat egy vagy több meghatározott papnak is ennek a szentségnek a kiszolgáltatására.
2. §. Súlyos okból a püspök és a jog vagy az illetékes hatóság külön engedélye alapján bérmálási felhatalmazással rendelkező pap egyes esetekben papokat vehet maga mellé, hogy ők is kiszolgáltassák a szentséget.
885. kán. -- 1. §. A megyéspüspök köteles gondoskodni arról, hogy a bérmálás szentségét kiszolgáltassák azoknak az alárendeltjeinek, akik ezt szabályosan és ésszerűen kérik.
2. §. Az ilyen felhatalmazással rendelkező pap azok vonatkozásában éljen felhatalmazásával, akiknek javára a felhatalmazást adták.
886. kán. -- 1. §. A püspök egyházmegyéjében a bérmálás szentségét törvényen szolgáltatja ki a neki alá nem rendelt hívőknek is, hacsak azok saját ordináriusának kifejezett tilalma ezt nem akadályozza.
2. §. Ahhoz, hogy a püspök idegen egyházmegyében megengedetten bérmáljon, szükséges -- kivéve, ha saját alárendeltjeit bérmálja -- a megyéspüspök legalább ésszerűen vélelmezett engedélye.
887. kán. -- A bérmálási felhatalmazással rendelkező pap a neki kijelölt területen megengedetten szolgáltatja ki ezt a szentséget a kívülről jötteknek is, hacsak azok saját ordináriusának tilalma ezt nem akadályozza; idegen területen viszont senkinek sem szolgáltatja ki érvényesen, fenntartva a 883. kán. 3. sz-ának előírását.
888. kán. -- Azon a területen belül, amelyen érvényesen bérmálnak, a kiszolgáltatók az exempt helyeken is ki tudják szolgáltatni ezt a szentséget.
III. FEJEZET
A BÉRMÁLANDÓK
889. kán. -- 1. §. A bérmálás felvételére képesek mindazok, de csak azok a megkereszteltek, akik még nincsenek megbérmálva.
2. §. Halálveszélyen kívül ahhoz, hogy valaki a bérmálást megengedetten vegye fel, szükséges -- ha esze használatával rendelkezik --, hogy kellő oktatást kapjon, megfelelően felkészüljön, és meg tudja újítani keresztségi fogadalmait.
890. kán. -- A hívők kötelesek ezt a szentséget idejében felvenni; a szülőknek és a lelkipásztoroknak, különösen a plébánosoknak legyen gondjuk arra, hogy a hívők ennek felvételéhez kellő oktatást kapjanak, és megfelelő időben járuljanak ehhez a szentséghez.
891. kán. -- A bérmálás szentségét a hívőknek körülbelül abban a korban kell feladni, amikor értelmük használatára eljutnak, hacsak a püspöki konferencia más életkort nem határozott meg, vagy halálveszély nem áll fenn, illetve a kiszolgáltató megítélése szerint súlyos ok mást nem indokol.
IV. FEJEZET
A BÉRMASZÜLŐK
892. kán. -- A bérmálandónak, amennyiben lehetséges, legyen bérmaszülője. Ennek feladata azon lenni, hogy a megbérmált Krisztus valódi tanújaként viselkedjék, és híven teljesítse ezzel a szentséggel járó kötelességeit.
893. kán. -- 1. §. Ahhoz, hogy valaki a bérmaszülő tisztségét betölthesse, meg kell felelnie a 874. kán.-ban említett feltételeknek.
2. §. Hasznos, ha a bérmaszülőséget arra bízzák, aki a keresztszülői tisztséget viseli.
V. FEJEZET
A BÉRMÁLÁS KISZOLGÁLTATÁSÁNAK BIZONYÍTÁSA ÉS BEJEGYZÉSE
894. kán. -- A bérmálás kiszolgáltatásának bizonyításához a 876. kán. előírásait kell megtartani.
895. kán. -- A megbérmáltak nevét a kiszolgáltató, a szülők, a bérmaszülők, a bérmálás helye és napja megjelölésével az egyházmegyei hivatal bérmálási anyakönyvébe kell bevezetni, vagy ahol a püspöki konferencia vagy a megyéspüspök előírta, a plébániai levéltárban őrzendő könyvbe; a plébánosnak a bérmálás megtörténtéről értesítenie kell a keresztelés helyének plébánosát, hogy ezt bejegyezzék a kereszteltek anyakönyvébe az 535. kán. 2. §-a szerint.
896. kán. -- Ha a helyi plébános nem volt jelen, a kiszolgáltató személyesen vagy más útján mielőbb értesítse őt a bérmálás megtörténtéről.
842. kán. -- 1. §. Aki a keresztséget nem vette fel, nem bocsátható érvényesen a többi szentségekhez.
2. §. A keresztség, a bérmálás és a legszentebb eucharisztia olyan szorosan összetartoznak egymással, hogy szükségesek a kereszténységben való teljes beavatáshoz.
866. kán. -- Hacsak súlyos ok nem szól ellene, azt a felnőttet, akit megkeresztelnek, rögtön a keresztség után bérmálják is meg, és vegyen részt az eucharisztia ünneplésében úgy, hogy maga is szentáldozáshoz járul.
1065. kán. -- 1. §. Azok a katolikusok, akik még nem részesültek a bérmálás szentségében, mielőtt házasságra engednék őket, bérmálkozzanak meg, ha ez nagyobb kellemetlenség nélkül megtörténhet.
845. kán. -- 1. §. Mivel a keresztség, a bérmálás és az egyházi rend jegyet hagy hátra, ezek a szentségek nem ismételhetők.
2. §. Ha gondos vizsgálat után indokolt kétség marad fenn aziránt, hogy az 1. §-ban említett szentségeket csakugyan kiszolgáltatták-e vagy érvényesen szolgáltatták-e ki, az illető szentségeket feltételesen kell kiszolgáltatni.
777. kán. -- A plébános a megyéspüspöktől megállapított szabályok figyelembevételével különösen gondoskodjék a következőkről:
2. hogy a gyermekeket kellő időn át tartó hitoktatással megfelelően felkészítsék az első gyónásra, az első áldozásra és a bérmálásra;
530. kán. -- Sajátosan a plébánosnak van megbízatása a következő tevékenységekre:
2. a bérmálás szentségének kiszolgáltatása halálveszélyben lévőknek, a 883. kán. 3. sz-a szerint;
225. kán. -- 1. §. A világiaknak, akiket Isten -- mint minden krisztushívőt -- a keresztség és a bérmálás által az apostoli munkára küld, általános kötelességük és joguk, hogy mind egyénileg, mind társulásokban azon dolgozzanak, hogy az üdvösség isteni hírét az egész világon minden ember megismerje és elfogadja; ez a kötelesség különösen olyan körülmények közt sürgető, amikor az emberek az evangéliumot csakis általuk hallhatják, és Krisztust csakis általuk ismerhetik meg.
2. §. Az a sajátos kötelesség is terheli őket, hogy saját egyéni helyzetüknek megfelelően, az evilági dolgok rendjét az evangélium szellemével itassák át és tökéletesítsék, és így különösen ezeknek a dolgoknak az intézésében és az evilági feladatok gyakorlásában Krisztusról tanúságot tegyenek.
759. kán. -- A világi krisztushívők a keresztség és a bérmálás alapján szavukkal és keresztény életük példájával az evangéliumi örömhír tanúi. Meghívhatók arra is, hogy a püspökökkel és a papokkal együttműködjenek az ige szolgálatának gyakorlásában.
1033. kán. -- A rendeket megengedetten csak annak lehet feladni, aki már részesült a bérmálás szentségében.
Tanítóhivatali megnyilatkozások
Szent Marcellinus / Elvirai zsinat (Kr. u. 300-303?) (DH 120; 121)
38. kánon. Messzi helyre hajózóknak, vagy ha nincs a közelben egyházközség, egy olyan hívőnek, akinek érvényes a keresztsége és nem házasodott kétszer, meg szabad keresztelnie a betegség miatt szükséghelyzetbe került hittanulót úgy, hogy ha túléli, vezessék őt a püspökhöz, hogy azt a kézrátétellel kiegészíthesse.
77. kánon. Ha egy diakónus, aki püspök vagy áldozópap nélkül igazgatja a népet, egyeseket megkeresztelt, őket a püspöknek még áldással teljessé kell tennie; hogyha ezt megelőzően eltávoztak ebből a világból, a hit erejében, amellyel valaki hitt, képes lesz méltónak lenni.
Szent I. Szilveszter / I. Arlesi zsinat (Kr. u. 314) (DH 123)
(A zsinat) azt akarja az afrikaiakkal kapcsolatban, mivel saját törvényük szerint olyan gyakorlatot követnek, hogy ha újrakeresztelnek, vagy ha valaki az eretnekségből megtér az Egyházhoz, kérdezzék meg tőle hitvallását; és ha úgy találják, hogy őt az Atyában és a Fiúban és a Szentlélekben keresztelték meg, csak a kézrátételnek kell még következnie, hogy elnyerje a Szentlelket; ha pedig megkérdeztetvén nem ezt a Háromságot válaszolja, kereszteljék meg.
Szent Siricius: A "Directa ad decessorem" levél Himerius tarragonai püspöknek, 1,2. (Kr. u. 385) (DH 183)
[Tudomásunkra hoztad,] . hogy igen sokan, akiket az elvetemült ariánusok kereszteltek meg, sietnek a katolikus hithez csatlakozni, és testvéreink közül egyesek őket újból meg akarják keresztelni: ezt nem szabad, minthogy ennek a megtörténtét az Apostol [ti. Szt. Pál] is tiltja [vö. Ef 4,5; Zsid 6,4k], a kánonok is ellene szólnak, és azok az általános rendeletek is megtiltják, amelyeket tisztelendő emlékezetű elődöm, Liberius, a sikertelenné vált Rimini zsinat után a tartományoknak küldött. Azokat mi a novaciánusokkal és más eretnekekkel együtt, amint azt a zsinat rögzítette, csupán a hétajándékú Lélek segítségül hívásával és püspöki kézrátétellel soroljuk be a katolikusok gyülekezetébe; és ezt az egész Kelet és Nyugat is megtartja; nektek sem tanácsos ezután erről az ösvényről a legkisebb mértékben sem letérni, ha nem akarjátok, hogy a mi gyülekezetünkről zsinati határozat leválasszon titeket.
Szent I. Anastasius / I. Toledói zsinat (Kr. u. 400) (DH 187)
20. kánon. (1) Bár majdnem mindenütt megtartják azt, hogy a püspök távollétében senki nem készíti el a krizmát, mégis, mivel azt mondják, hogy egyes helyeken vagy tartományokban áldozópapok készítik el a krizmát, úgy akarjuk, hogy ettől a naptól kezdve senki más ne készítse el a krizmát, csak a püspök, és ő is rendelkezzék róla az egyházmegyére kiterjedően úgy, hogy az egyes egyházközségekből Húsvét napja előtt diakónusokat vagy szubdiakónusokat jelöljenek ki, akik a püspökhöz mennek, hogy az elkészült krizma, amelyet a püspök nekik szán, Húsvét napjára megérkezzék. (2) Egészen biztos, hogy a püspöknek minden időben szabad krizmát készítenie, azonban a püspök tudomása nélkül semmit sem szabad tenni; az van viszont elrendelve, hogy a diakónus ne kenjen meg krizmával, de a püspök távollétében az áldozópap igen, a püspök jelenlétében pedig akkor, ha ő parancsolta meg.
Szent I. Ince: A "Si instituta ecclesiastica" levél Decentius gubbiói püspöknek, 3,6. (Kr. u. 416) (DH 215)
Ami pedig a kisdedek megjelölését illeti, nyilvánvaló, hogy annak nem mástól, mint a püspök részéről szabad megtörténnie. Mert az áldozópapok, jóllehet másodrenden ugyan, de papok, a főpapi süveg mégsincs meg nekik. Hogy pedig egyedül a püspököknek jár az a főpapi hatalom, hogy egyrészt megjelöljenek, ill. másrészt átadják a Vigasztaló Lelket: ezt nemcsak az egyházi gyakorlat bizonyítja, hanem az Apostolok Cselekedeteinek az az olvasmánya is, amely azt bizonyítja, hogy elküldték Pétert és Jánost, hogy ők a már megkeresztelteknek adják át a Szentlelket [vö. ApCsel 8,14-17]. Mert az áldozópapoknak, amikor akár a püspök távollétében, akár a püspök jelenlétében keresztelnek, szabad krizmával megkenniük a megkeresztelteket, de csak azzal, amit a püspök megszentelt; de nem szabad ugyanezzel az olajjal a homlokot megjelölni, mert ez egyedül a püspököket illeti meg, midőn átadják a vigasztaló Lelket. A szavakat pedig nem mondhatom, nehogy úgy lássék, hogy inkább [titkokat] árulok el, mintsem tanácskérésre válaszolok.
Nagy Szent Leó: A "Frequenter quidem" levél Neo ravennai püspöknek, 2. (Kr. u. 458) (DH 320)
Hogyha valakiről biztosan kitudódott, hogy őt az eretnekek megkeresztelték, akkor semmiképpen ne ismételjék meg az újjászületés szentségét, hanem csak azt szolgáltassák ki, ami ott hiányzott: hogy a püspök kézrátétel révén elnyerjék a Szentlélek erejét.
III. Ince: A "Cum venisset" levél Basilius tarnovói érseknek (Kr. u. 1204) (DH 785)
A homlok krizmával való megkenése jelzi a kézrátételt, amelyet más néven megerősítésnek (konfirmálás, bérmálás) mondanak, mivel az a Szentlelket az erő növekedésére adja. Ezért, bár a többi megkenést egyszerű pap vagy presbiter érvényesen szolgáltatja ki, ezt csakis a főpap, vagyis a püspök kötelessége kiszolgáltatni, mivel egyedül az apostolokról olvassuk, akiknek a püspökök a helytartói, hogy kézrátétellel adták át a Szentlelket [vö. ApCsel 8,14k].
IV. Ince / I. Lyoni Zsinat: A "Sub catholicae professione" levél a tusculumi püspökhöz (Kr. u. 1245) (DH 831)
4. De csak egyedül a püspökök jelöljék meg homlokukon krizmával a megkeresztelteket, mivel ezt a megkenést csak a püspököknek szabad kiszolgáltatni. Mivel azt olvassuk, hogy egyedül az apostolok - akiknek a szerepét töltik be a püspökök - adták a Szentlelket, kézrátétellel, amelyet a bérmálás avagy a homlok krizmával való megkenése fejez ki. [vö. ApCsel 8,14-25]
5. A püspökök a saját egyházaikban, az Utolsó Vacsora napján egyedül is elkészíthetik a krizmát az egyházi formaságok szerint, éspedig balzsamból és olajfák olajából. Mert a Szentlélek mint ajándék, a krizmával való megkenésben adatik. És végül azt is olvassuk, hogy a galamb, amely magát a Lelket jelképezi, olajfa ágat vitt vissza a bárkába. De ha ebben a dologban a görögök inkább a saját ősi szertartásukat akarják megőrizni, ti. hogy a pátriárka az alája rendelet érsekekkel és püspökökkel együtt, és az érsekek az alájuk rendelt püspökökkel együtt készítik el a krizmát, az ilyen szokásukban támogatni kell őket.
Boldog X. Gergely / II. Lyoni Zsinat: Mihály császár levele Gergely pápának (Kr. u. 1274) (DH 860)
Ugyanez a szent római Egyház tartja és tanítja, hogy hét egyházi szentség van, éspedig egyik a keresztség, amelyről fentebb már szóltunk, aztán a bérmálás szentsége, amelyet a püspök kézrátétellel szolgáltat ki, krizmával megkenve az újjászületetteket, a bűnbánat, a következő azután az Oltáriszentség, aztán az egyházi rend, aztán a házasság, aztán az utolsó kenet, amelyet szent Jakab tanítása szerint a betegeknek adnak föl.
IV. Jenő: Az örményekkel való egyesülés "Exsultate Deo" bullája (Kr. u. 1439) (DH 1310-1313; 1317-1319)
Ötödik pontként ezen igen rövid formulában könnyen érthető tanításul szerkesztjük meg az Egyház szentségeiről szóló igazságokat, mind a most élő, mind a jövőbeli örményeknek. Az újszövetségnek hét szentsége van: ti. a keresztség, a bérmálás, az Oltáriszentség, a bűnbánat szentsége, az utolsó kenet, az egyházi rend, és a házasság. Ezek sokban elütnek az Ószövetség szentségeitől. Utóbbiak ugyanis nem szerezték meg a kegyelmet, hanem csak előre jelezték, hogy azt Krisztus szenvedése fogja megadni. Ezek a mi szentségeink azonban magukba is foglalják a kegyelmet, és azt meg is adják az illető szentséget méltón felvevőnek.
Ezek közül az első öt az egyes ember benső lelki tökéletességére rendeltetett, a két utolsó az Egyház vezetésére és gyarapítására. A keresztség által ugyanis lelkileg újjászületünk, a bérmálással növekszünk a kegyelemben, s megerősödünk a hitben.
Mindezen szentségekhez három dolog szükséges. Tudniillik egyes dolgok - ezek az anyaguk - egyes szavak - ezek a formájuk, és a kiszolgáltató személy - már amennyiben megvan a szándéka, hogy azt teszi, amit tesz az Egyház. Ha ezekből egy is hiányzik, nem jön létre a szentség.
Ezen szentségek közül három: a keresztség, a bérmálás, és az egyházi rend eltörölhetetlen jegyet nyomnak a lélekbe, azaz bizonyos lelki jelet, ami a többitől különböző; emiatt egyazon személynél nem lehet megismételni. A többi négy szentség jegyet nem vés be, azért megengedhető az ismétlésük. .
A második szentség a bérmálás, amelynek anyaga a krizma. Olajból - ez a lelkiismeret fényét jelzi - és balzsamból áll, amely a jó hír illatát jelzi. A püspöknek kell mindkettőt megáldania. Formája a következő: Megjelöllek téged a kereszt jelével, és megerősítelek téged az üdvösség krizmájával, az Atya, a fiú és a Szentlélek nevében.
Rendes kiszolgáltatója a püspök. Ámbár egyéb megkenésre az egyszerű pap is jogosult, ezt csakis a püspöknek kell kiszolgáltatnia, mert csak az apostolokról olvasható, akiknek hivatalát azóta a püspökök viselik, hogy kézrátétel által a Szentlelket közölték, mint ahogy az Apostolok Cselekedeteinek olvasásából ez nyilvánvaló [ApCsel 8,14k]. "Amikor a Jeruzsálemben maradt apostolok meghallották, hogy Szamária elfogadta az Isten szavát, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. Amikor megérkeztek, imádkoztak értük, hogy szálljon le rájuk a Szentlélek. Mert még egyikükre sem szállt le, csak meg voltak keresztelve Urunk Jézus nevére. Rájuk tették hát kezüket, s erre megkapták a Szentlelket." Ezen kézrátétel helyén van az Egyházban a bérmálás. Olvashatjuk viszont, hogy néha az Apostoli Szentszék fölmentése révén ésszerű és igen sürgős esetekben egyszerű pap is - a püspöktől megszentelt krizmával - a bérmálás szentségét kiszolgáltatta.
Hatása eme szentségnek abban áll, hogy a Szentlelket mint erőt közli, úgy amint az apostolokra Pünkösdkor leszállt, hogy a keresztény bátran vallja meg Krisztus nevét. Ezért a homlokon, ahol a szégyenérzet székhelye van, a bérmálandót megkenik, hogy Krisztus nevét sohase szégyellje megvallani, főleg keresztjét, mely a zsidóknak botrány, a pogányoknak pedig ostobaság [1Kor 1,23] az Apostol szerint. Éppen emiatt kell a kereszt jelével megjelölni.
III. Pál / Tridenti Zsinat: Határozat a szentségekről (Kr. u. 1547) (DH 1601; 1628-1630)
Kánonok
a szentségekről általában
1. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az Újszövetség szentségeit nem mind a mi Urunk Jézus Krisztus alapította, avagy több vagy kevesebb volna mint hét, ti.: a keresztség, a bérmálás, az Oltáriszentség, a bűnbánat szentsége, az utolsó kenet, az egyházi rend és a házasság -, vagy hogy a hét közül bármelyik is nem volna valódi és sajátos értelemben vett szentség: legyen kiközösítve.
Kánonok a bérmálás
szentségéről
1. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a megkereszteltek bérmálkozása fölösleges szertartás, és nem valódi és sajátos értelemben vett szentség; vagy, hogy valaha ez nem volt egyéb, mint valami hitoktatás, amellyel a felserdüléshez közeledők hitükről számot adtak az Egyház színe előtt: legyen kiközösítve.
2. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy igazságtalan a Szentlélekkel szemben az, aki a bérmálás szent krizmájának valami erőt tulajdonít: legyen kiközösítve.
3. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a bérmálás szentségének rendes kiszolgáltatója nem egyedül a püspök, hanem bármely egyszerű pap: legyen kiközösítve.
XIV. Benedek: Az "Etsi pastoralis" rendelkezés az itáliai görögök részére (Kr. u. 1742) (DH 2522-2523)
3. § A latin püspökök a kisdedeket vagy más, egyházmegyéikben megkeresztelteket, akiket a görög áldozópapok a homlokukon krizmával megjelöltek, feltétlenül bérmálják meg; ugyanis sem elődeink, sem mi nem engedtük meg a görög áldozópapoknak Itáliában és a hozzá tartozó szigeteken, hogy a megkeresztelt kisdedeknek kiszolgáltassák a bérmálás szentségét.
4. § Bár azokat, akiket egyszerű pap bérmált meg, nem kell kényszeríteni, hogy a bérmálásnak ezt a szentségét püspöktől vegyék fel, ha az ilyen kényszerítésből botrányok keletkezhetnének (minthogy a bérmálás szentsége nem olyan mértékben szükséges, hogy nélküle üdvözülni ne lehetne), a helyi lelkipásztoroknak mindazonáltal figyelmeztetniük kell őket arra, hogy súlyos bűnt követnek el, amennyiben bár bérmáláshoz járulhatnának, azt elutasítják vagy elszalasztják.
Szent X. Piusz: A Szent Offícium "Lamentabili" rendelete (Kr. u. 1907) (DH 3444)
A
modernisták tévedései
44. Semmi sem bizonyítja, hogy a bérmálás szentségének rítusát az apostolok alkalmazták volna. E két szentségnek, a keresztségnek és a bérmálásnak alaki megkülönböztetése nem az őskereszténység történetével kapcsolatos.
VI. Pál / II. Vatikáni Zsinat: Lumen
Gentium, 10. (Kr. u.
1964) (DH 4125; 4127; 4159)
10. Az Úr Krisztus, az emberek közül választott főpap (vö. Zsid 5,1--5) az új népet "Istennek és Atyjának országává és papjaivá tette" (Jel 1,6; vö. 5,9--10). A megkereszteltek ugyanis az újjászületés és a Szentlélek kenete által lelki házzá és szent papsággá szenteltetnek, hogy a keresztény ember minden cselekedete által lelki áldozatokat ajánljanak föl, és annak erőit hirdessék, aki a sötétségből meghívta őket csodálatos világosságára (vö. 1Pt 2,4--10). Ezért Krisztus tanítványai valamennyien az imádságban állhatatosan és együtt dicsőítve Istent (vö. ApCsel 2,42--47) adják oda önmagukat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul (vö. Róm 12,1), és a földön mindenütt Krisztusról tanúskodjanak, s az érdeklődőknek adjanak számot az örök élet bennük élő reményéről (vö. 1Pt 3,15). .
11. A papi közösség szent és szervesen megalkotott jellege részben a szentségek, részben az erények által valósul meg. A keresztség által az Egyház tagjaivá vált hívőket a szentségi karakter a keresztény vallás kultuszára rendeli, és arra, hogy miután Isten fiaivá újjászülettek, az emberek előtt vallják meg a hitet, melyet Istentől az Egyház által kaptak. [Vö. STh III,63,2] A bérmálás szentségével még tökéletesebben kötődnek az Egyházhoz, a Szentlélek különleges ereje tölti el őket, ezért szigorúbb a kötelezettségük, hogy Krisztus igazi tanúiként szavukkal és életmódjukkal terjesszék és védelmezzék a hitet.1 Amikor részt vesznek az eucharisztikus áldozatban, az egész keresztény élet forrásában és csúcspontjában, isteni áldozatot ajánlanak föl Istennek, s vele együtt önmagukat; [Vö. XII. Pius: Mediator Dei enciklika] mind a fölajánlással, mind a szentáldozással mindenki részt vesz a liturgikus cselekményben, de nem egyformán, hanem a különbözőségek megtartásával. Továbbá, akik Krisztus testével táplálkoznak a szentáldozásban, kézzelfogható módon mutatják meg Isten népének egységét, melyet ez a fölséges szentség jól jelez és csodálatosan meg is valósít.
33. Az Isten népében összegyűlt és Krisztus egy testében egy fő alá foglalt világi hívők, bárkik legyenek is, arra hivatottak, hogy élő tagként a Teremtő jótéteményéből és a Megváltó kegyelméből kapott minden erejüket az Egyház növekedésére és folytonos megszentelésére fordítsák.
A világi hívek apostolsága részesedés magának az Egyháznak üdvözítő küldetésében, melyre maga az Úr rendeli őket a keresztséggel és a bérmálással.
(1) PG 33:1009. (Jeruzsálemi Szt Cirill: Catech. 17. de Spiritu S., II. 35.); 150: 569. (Nic. Cabasilas: De vita in Christo, III. kv. De utilitate chrismatis) --STh III, q. 65, 3; 72,1,5.).
(Fel)
Mit mond erről a Biblia?
Egyelőre csak rövid kommentárral:
A Szentlélek leszáll az emberekre ("megkapják"; "kiárad rájuk")
Bölcs 9,17
Ki ismerte föl valaha
is akaratodat, ha te nem adtál (neki) bölcsességet
és nem küldted el a magasból szent lelkedet?
Mt 3,16
Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött
a vízből. Akkor megnyílt az ég, és
látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett.
Lk 2,25
íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és
istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát, és a Szentlélek volt rajta.
Lk 3,22
és a Szentlélek galamb alakjában leszállt rá. Szózat is hallatszott az égből: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem."
Lk 11,13
Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle."
Jn 1,33
Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hogy leszáll a Lélek s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni.
Jn 20,22
Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: "Vegyétek a Szentlelket!
ApCsel 1,8
De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét,
és tanúim lesztek Jeruzsálemben, s egész
Júdeában és Szamariában, sőt egészen
a föld végső határáig."
ApCsel 2,1-3
Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak.
Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek.
Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre.
ApCsel 2,15-18
Nem részegek ezek, amint vélitek, hisz a napnak
még csak a harmadik órájában vagyunk, hanem
ez az, amiről Joel próféta szólt: A végső
napokban - mondja Isten - kiárasztok lelkemből minden testre. Fiaitok és lányaitok
prófétálni fognak, az ifjak
látomásokat látnak, az öregek álmokat
álmodnak. Még szolgáimra és
szolgálóimra is kiárasztom lelkemet ezekben a napokban, és prófétálni fognak.
ApCsel 2,33
Azután, hogy az Isten jobbja fölmagasztalta, megkapta a Szentlélek ígéretét az Atyától, azt kiárasztotta, amint látjátok és halljátok.
ApCsel 2,38
"Térjetek meg - felelte Péter -, és
keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus
nevében bűnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát.
ApCsel 5,32
Mi ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk, és a Szentlélek is, akit az Isten megadott azoknak, akik engedelmeskednek neki."
ApCsel 8,14-16
Amikor a Jeruzsálemben maradt apostolok meghallották,
hogy Szamaria elfogadta az Isten szavát, elküldték
hozzájuk Pétert és Jánost. Amikor
megérkeztek, imádkoztak értük, hogy megkapják a Szentlelket.
Mert még egyikükre sem szállt le, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére.
ApCsel 10,44-45.47
Péter még be sem fejezte a beszédet, s a Szentlélek már leszállt mindenkire, aki hallgatta a tanítást. A
zsidókból lett keresztények, akik Péterrel
érkeztek, ámulatba estek, hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra is kiárad... "Meg lehetne tagadni a keresztvizet azoktól, akik a Szentlelket éppen úgy megkapták, mint mi?"
ApCsel 11,15
Alighogy beszélni kezdtem, leszállt rájuk a Szentlélek, éppenúgy, ahogy miránk a kezdet kezdetén.
ApCsel 15,8
S maga az Isten, aki ismeri a szívet, tanúsította, hogy nekik is megadta a Szentlelket, éppúgy, mint nekünk.
ApCsel 19,2
Megkérdezte tőlük: "Megkaptátok a Szentlelket, amikor hittetek?" "Nem is hallottuk, hogy van Szentlélek" - felelték.
Róm 5,5
A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.
1Tessz 4,8
Aki tehát az ilyen dolgokat megveti, nem az embert veti meg, hanem az Istent, aki kiárasztotta ránk a Szentlelket.
Keresztség a Szentlélekkel
Mt 3,11
én csak vízzel keresztellek, hogy bűnbánatra
indítsalak benneteket, de aki a nyomomba lép, az
hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy a
saruját hordozzam. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni.
Mk 1,8
én vízzel keresztellek, ő majd Szentlélekkel keresztel benneteket."
Lk 3,16
János így szólt mindnyájukhoz:
>én csak vízzel keresztellek titeket. De jön, aki
erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó a
saruszíját megoldani. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. (KNV)
Jn 1,33
Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött,
azt mondta: Akire látod, hogy leszáll a Lélek s
rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni.
ApCsel 1,5
Mert János csak vízzel keresztelt, de ti néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni."
ApCsel 11,16
Ekkor megemlékeztem az Úr szaváról, amely
megmondta: "János csak vízzel keresztelt, titeket azonban Szentlélekkel fognak megkeresztelni"
"Eltelni" a Szentlélekkel
Lk 1,15
Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és
mámorító italt nem fog inni, hanem már
anyja méhében a Szentlélek fogja eltölteni.
Lk 1,41
Amikor Erzsébet meghallotta Mária
köszöntését, örömében
megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel.
Lk 1,67
Apja, Zakariás, eltelt a Szentlélekkel, és így prófétált:
Lk 4,1
Jézus a Szentlélektől eltelve elment a Jordántól, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult
ApCsel 2,4
Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek,
és különböző nyelveken kezdtek beszélni,
úgy, ahogy a Lélek szólásra
indította őket.
ApCsel 4,8
Péter a Szentlélektől eltelve így válaszolt: "Népünk elöljárói és ti vének!
ApCsel 4,31
Amíg így imádkoztak, megremegett a hely, ahol összegyűltek. Mindnyájukat eltöltötte a Szentlélek, és bátran hirdették az Isten szavát.
ApCsel 6,5
Tetszett a javaslat az egész közösségnek,
és kiválasztották Istvánt, ezt a hittel
és Szentlélekkel eltelt férfit, aztán Fülöpöt és
Prohórust, Nikánort és Timont, Parmenászt
és Miklóst, az antióchiai jövevényt.
ApCsel 7,55
Ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre és látta az Isten
dicsőségét és Jézust az Isten
jobbján.
ApCsel 11,24
Mert derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. Nagyon sokan az Úrhoz tértek.
ApCsel 13,9
Erre Saul, vagy másik nevén Pál a Szentlélekkel eltelve rászegezte tekintetét
ApCsel 13,52
A tanítványokat eltöltötte az öröm és a Szentlélek.
Ef 5,18
Ne részegeskedjetek, mert a bor léhaságra vezet, inkább teljetek el lélekkel.
A kézrátétel a Szentlélek eljövetelével társul
ApCsel
8,14-20
Amikor a Jeruzsálemben maradt apostolok meghallották,
hogy Szamaria elfogadta az Isten szavát, elküldték
hozzájuk Pétert és Jánost. Amikor
megérkeztek, imádkoztak értük, hogy
megkapják a Szentlelket. Mert még egyikükre
sem szállt le, csak meg voltak keresztelve az Úr
Jézus nevére. Rájuk tették hát
kezüket, s erre megkapták a Szentlelket. Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétellel közvetítik a Szentlelket, pénzt ajánlott fel nekik:
"Adjatok nekem is olyan hatalmat - mondta -, hogy akire csak ráteszem a kezem, megkapja a Szentlelket."
Péter elutasította: "Vesszen el a pénzed veled
együtt, mert azt hitted, hogy az Isten
ajándékát, pénzen meg lehet venni.
ApCsel 9,17
Ananiás elment, betért a házba, és e szavakkal tette rá kezét:
"Saul testvér, Urunk Jézus küldött, aki
megjelent neked idejövet az úton, hogy visszakapd szemed
világát, és eltelj a Szentlélekkel."
ApCsel 13,2-4
Egy nap, amikor az istentiszteletet tartották és böjtöltek, így szólt hozzájuk a Szentlélek: "Rendeljétek nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyet szántam nekik!" Erre böjtöt tartottak, majd rájuk tették kezüket, és útnak bocsátották őket. A Szentlélektől küldetve Szeleukiába mentek, onnét Ciprusba hajóztak.
ApCsel
19,5-6
Ezt hallva megkeresztelkedtek Jézus nevére. Ezután Pál rájuk tette a kezét, és leszállt
rájuk a Szentlélek...
1Tim 4,14
Ne hanyagold el magadban a kegyelmet, amelyet a prófétai szó alapján a presbitérium kézföltételével nyertél.
2Tim 1,6
Ezért figyelmeztetlek, éleszd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézföltételem folytán van benned.
A Szentlélekkel való "megpecsételés"
2Kor
1,21-22
Isten az, aki minket veletek együtt megerősít
és fölken Krisztusban. Pecsétjével megjelölt minket, és foglalóul a
szívünkbe árasztotta a Lelket.
Ef 1,13-14
Benne kaptátok meg ti is a megígért Szentlélek pecsétjét, miután hallottátok az igazságról szóló
tanítást,
üdvösségetek evangéliumát, és
hittetek benne. Ő a foglaló örökségünkre,
arra, hogy teljesen megváltva az övéi legyünk
az Isten fölségének dicsőségére.
Ef 4,30
Ne okozzatok szomorúságot Isten Szentlelkének, akivel meg vagytok jelölve a megváltás napjára.
Az olajjal való megkenés a Szentlelket adja meg
Kiv 28,41
Ezeket add rá bátyádra, Áronra és a fiaira. Kend fel őket, iktasd be és szenteld fel, hogy mint papok szolgáljanak nekem.
Lev 16,32
Az a pap engeszteljen pedig, ki fölkenetett, és kinek kezei fölszenteltettek,
hogy papságban szolgáljon atyja helyett, és
öltözzék gyolcs ruhába és szent
öltözetekbe (KáLDI)
1Sám 10,1
Erre Sámuel fogta az olajosszarut, a fejére öntötte, megcsókolta, és azt mondta: "Ezzel fölkent az Úr örökrésze
fejedelmévé. Uralkodj az Úr népe
fölött, és szabadítsd ki környező
ellenségei kezéből. Ez lesz neked a jel arra, hogy az
Úr fölkent örökrésze fejedelmévé:
1Sám 16,13
Erre fogta az olajosszarut és fölkente testvérei körében. Attól a naptól eltöltötte Dávidot az Úr lelke, Sámuel meg útra kelt és elment Rámába.
Iz 61,1
Az Úr lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a
szegényeknek, és meggyógyítsam a
megtört szívűeket. Hogy szabadulást hirdessek a
foglyoknak, és szabadságot a börtönök
lakóinak.
Lk 4,18
"Az Úr lelke van rajtam, azért kent fel engem,
hogy örömhírt vigyek a szegényeknek.
Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást,
a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az
elnyomottakat,
ApCsel 10,38
Miképp kente fel az Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal. S ő ahol csak járt, jót tett,
meggyógyította az összes ördögtől
megszállottat, mert vele volt az Isten.
A Szentlelket az Egyház vezetői közvetítik
ApCsel 2 - Pünkösd napján Péter
elnökölt, aki az Egyház első vezetője volt (az első
pápa).
ApCsel 4,31 - Péter és János apostol
tanúságára és
imádkozására kapták meg sokan a
Szentlelket.
ApCsel 8,17 - Péter és János apostol tették
rá a kezüket az emberekre, akik megkapták a
Szentlelket.
ApCsel 10,44-47/11,15 - Péter apostol beszél, amikor megkapják a Szentlelket.
ApCsel 13,2-4 - Pál és Barnabás apostol a
"próféták és tanítók"
kézrátétele által lettek "a
Szentlélektől küldetve" (a bérmálás
egyik fogalma).
ApCsel 19,6 - Pál apostol ráteszi néhány
efezusira a kezét, akik megkapják a Szentlelket.
A püspökök az apostolok utódai.
Tehát láthatjuk, hogy a bérmálás
szentségének öszes lényeges eleme benne van a
Szentírásban:
-
A Szentlélek "leszállhat" az emberekre.
-
Az Atyaisten a Szentlelket "ajándék"-ként, "kegyelem"-ként adhatja az embereknek.
-
A Szentlelket "megkaphatja" az ember.
-
A Szentlélek "kiáradhat" az emberre.
-
A Szentlélek "rászállhat" az emberre.
-
Az ember "megkeresztelkedhet" a Szentlélekkel.
-
Az ember "eltelhet" a Szentlélekkel.
-
Az ember megkaphatja a Szentlelket, illetve eltelhet
Vele a kézrátétel emberi
közbenjárása által.
-
Az embert meg lehet jelölni a Szentlélek
pecsétjével a megváltás napjára,
és ami a "foglaló örökségünkre".
-
Az ember megkenhető olajjal azért, hogy megbízzuk, elválasszuk vagy felszenteljük őt.
-
Az ember megkenhető olajjal azért, hogy attól a naptól eltöltse az "úr lelke".
-
Vezető, tekintélyi emberek
(pápák, apostolok, próféták) vezetik
a Szentlélek adását, vevését.
-
és ezek a tekintélyi emberek ezt az
Egyházban kézfeltétellel teszik (Péter,
János, Pál).
-
Valamint olajjal való megkenéssel (Dávid, Sámuel).
-
Más bizonyítékokból tudjuk, hogy a püspökök az apostolok utódai.
Zsid
6,1-2
Ezért mellőzzük Krisztus tanításának
az elemi részleteit, és térjünk át a
tökéletesebb dolgokra. Ne ismételjük
újra az alapvető igazságokat: a holt cselekedetekből
való megtérést, az Istenbe vetett hitet, a
keresztségről, a kézföltételről,
a halottak feltámasztásáról és az
örök ítéletről szóló
tanítás megalapozását.
Jel 9,4
Parancsot kaptak, hogy ne ártsanak a föld
füvének, a zöldellő növénynek és
fának, hanem csak az embereknek, akik nem
hordják homlokukon az Isten pecsétjét.
Jel 14,1
S láttam a
Bárányt, ott állt Sion hegyén, és
vele száznegyvennégyezer,
aki viselte az ő és Atyjának homlokára
írt nevét.
Jel 22,4
Látni
fogják arcát, és a
homlokukon lesz a neve.
(Fel)
Mit mondanak erről az
ókeresztény írók?
(További idézetek várhatók Római Hippolütosztól, Tertullianustól, Szent Cipriántól, a VII. Karthágói zsinattól, a Laodiceai zsinattól, Szent Afraháttól, Szent Szerapiontól, Szír Szent Efrémtől, Szent Jeromostól, Szent Paciantól, Nüssziai Szent Gergelytől, Szent Ágostontól, az Afrikai Törvénykönyvből, Alexandriai Szent Cirilltől)
Antióchiai
Szent
Theophilosz: Autolükoszhoz,
I:12 (Kr. u. 181)
Amikor engem kereszténynek nevezve gúnyolódsz rajtam, bizony nem tudod, mit beszélsz. Először is mindaz, mit "megkentek" (= khrisztosz), az drága, hasznos és nem nevetséges. Melyik hajót lehetne használni és épségben tartani, ha előzőleg be nem kennék kátránnyal? Melyik torony vagy lakóház lehetne jókinézésű és használható, ha festékkel be nem kennék? Ki az az ember, akit az életbe érkezésekor vagy küzdelemre készületkor nem kennek be olajjal? Melyik műalkotás vagy ékszer lehetne szép, ha be nem kennék, s ki nem fényesítenék? Még a légkört is, sőt bizonyos tekintetben az egész földet is beszínezi a fény és a lehelet. - Te pedig nem akarod felvenni Isten kenetét? Minket épp emiatt hívnak kereszténynek: mert föl vagyunk kenve Isten olajával!
Tertullianus:
A
keresztségről, 7. (Kr. u. 206)
Miután kijövünk a fürdőből, megkennek áldott kenettel a régi fegyelem szerint, mely szerint szaruból olajat szoktak kenni a papságra, amivel Áront és Mózest is megkenték; ezért Krisztus neve is a krizmáról van, ami a kenet, mely az Úrnak nevet adott, csak szellemi lett, mert az Atya Isten Lélekben kente fel őt, mint az Apostolok cselekedetei mondják: "Ebben a városban gyülekezetet tartottak szent Fiam ellen, akit felkentem" (vö. 1Sám 16,13; Kiv 30,30; Lev 8,12; ApCsel 4,27). Így rajtunk is testileg megy végbe a megkenés, de lelkileg gyarapít, amint magának a keresztségnek a cselekménye is testi, amikor elmerülünk a vízbe, hatása azonban lelki, amikor megszabadulunk a bűnöktől.
Szent
Cornelius
pápa: Levél Phabiosznak –
Töredék Euszébiosz
Egyháztörténetében, 6, 43,14 (Kr. u. 251)
[Novatianus] hitének kiindulópontja a sátán, aki belé költözött és jelentős időn át benne lakott. Az ördögűzők segítettek rajta, amikor súlyos betegség tört rá, és mivel azt hitte, hogy küszöbön áll halála, magán az ágyon, ahol feküdt, kapta meg leöntéssel a keresztséget, ha azt lehet mondani, hogy egy ilyen ember megkapta. Amikor azonban a betegség elmúlt, nem részesült a többi szertartásban, amiben az egyház szabálya szerint részesednie kellett volna, és nem kapta meg a püspöktől a megpecsételést. Márpedig ha ezekben nem részesült, hogyan részesülhetett volna a Szentlélekben?
Jeruzsálemi
Szent
Cirill: Hitoktató
beszédek: A bérmálás szent
kenetéről,
21,3; 22,7 (Kr. u. 350)
Egyébként vigyázz, ne tekintsd ezt a kenetet közönséges dolognak. Mert miként az Eucharisztia kenyere, ha a Szentlelket lehívták rá, nem közönséges kenyér már, hanem Krisztus teste, éppúgy ez a szentkenet az áldó könyörgés után már nem tartalmatlan, nem is -- mint valaki mondhatná -- közönséges kenet, hanem Krisztus adománya és a Szentlélek ható eszköze, ezzé vált az ő istenségének jelenléte által. Jelképesen kenik fel homlokodat és más érzékszerveidet. Mikor látható kenettel kenik fel a testet, akkor a lelket az éltető Szentlélek szenteli meg. ,Gazdagon öntesz olajat a fejemre." Akkor öntött gazdagon olajat a fejedre, mikor homlokodon fölkent az Istennek azzal a pecsétjével, mellyel meg vagy jelölve, hogy a pecsét lenyomata légy, az Isten szentelményévé.
Szent
Ambrus: A
misztériumokról, 7,42 (Kr.
u. 391)
Emlékezz csak vissza, hogy megkaptad a lelki pecsétet, a bölcsesség és értelem, a tanács és erő, a tudás és jámborság lelkét, a szent félelem lelkét (Iz 11,2); őrizd meg, amit kaptál. Megjelölt téged az Atyaisten, megbérmált téged az Úr Jézus Krisztus és megadta szívedbe a Lélek zálogát, mint azt az Apostol leveléből hallottad. (2Kor 1,21--22)
Szent
I. Ince pápa:
Levél Decentiusnak, 3.
(Kr. u. 416)
[E]gyedül a püspököknek jár az a főpapi hatalom, hogy egyrészt megjelöljenek, ill. másrészt átadják a Vigasztaló Lelket. mert az álozópapoknak, amikor akár a püspök távollétében, akár a püspök jelenlétében keresztelnek, szabad krizmával megkenniük a megkeresztelteket, de csak azzal, amit a püspök megszentelt; de nem szabad ugyanezzel az olajjal a homlokot megjelölni, mert ez egyedül a püspököket illeti meg, midőn átadják a Vigasztaló Lelket.
(Fel)
Mit
mondanak erről mások?
Tiszteletreméltó John Henry
Newman: To Mrs. John Mozley,
233. (Kr. u. 1837)
Az imák nem prédikációk, még ha esetlegesen azok is volnának. A puritánok és társaik azzá akarták tenni. A szentségeket többnyire beszédként értelmezték, melyeknek kegyelmeit csak jámbor érzelmeket fölkeltő erejében látták. Ezért is kezdik imáikat rendszerint hosszú beszéddel. Az ősegyházban a hívő nem gondolt önmagára: Isten elé járult. Isten háza és oltára volt a prédikáció, mely őt megszólította. A szentségek voltak figyelmének "tárgyai". A szavak nem voltak szükségesek. Ezért a fölszentelésben a kézföltétel a lényeges: szavak nem szükségesek.
A bérmálásunk kiszolgáltatásakor a beszédet azokhoz intézik, akik jönnek és megkérdezik, mit adnak ők. Ők adják szavukat, a püspök kezét teszi föléjük, és ez a kölcsönös kapcsolat. A cselekvés önmagáért beszél: adománynak kell lennie. Úgy vélem, az egészséges fölfogás számára ez érthető is: még ha a püspök a szertartást végezve egyetlen szót sem szól.
(Fel)
