A megigazult ember valós belső átalakulása

(a kegyelem beáradása);

 és a megigazulás nem csak egy Isten általi kijelentés

(a kegyelem beszámítása)

Mi a probléma?

Mit mond erről az Egyház?

       A Katolikus Egyház katekizmusa
       Tanítóhivatali megnyilatkozások

Mit mond erről a Biblia?

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

Mi a probléma?

(Fel)

Mit mond erről az Egyház?

A Katolikus Egyház Katekizmusa

1987 A Szentlélek kegyelmének megvan a hatalma ahhoz, hogy megigazulttá tegyen bennünket, azaz megtisztítson bűneinktől és közölje velünk Isten igazságát a Jézus Krisztusba vetett hit [Vö. Róm 3,22.] és a keresztség által: [Vö. Róm 6,3--4.]

"Ha Krisztussal meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt élünk is. Tudjuk, hogy Krisztus föltámadt a halálból, többé nem hal meg, a halál nem lesz többé Úrrá rajta. Halálával egyszer halt meg a bűnnek, élve azonban Istennek él. Ezért tekintsétek magatokat is úgy, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek Jézus Krisztusban." (Róm 6,8--11)

1988 A Szentlélek hatalma által részesülünk Krisztus szenvedésében meghalván a bűnnek, és részesedünk az ő föltámadásában új életre születvén; tagjai vagyunk az ő testének, ami az Egyház; [Vö. 1Kor 12.] arra a szőlőtőre oltott szőlővesszők vagyunk, aki Ő maga: [Vö. Jn 15,1--4.]

"A Szentlélek által Isten részeseinek neveznek minket. (...) A Lélek közlése által válunk részesévé az isteni természetnek (...). Mert nem más okból istenülnek meg azok, akikben Ő jelen van." [Szent Atanáz: Epistulae ad Serapionem 1, 24]

1989 A Szentlélek kegyelmének első műve a megtérés, mely munkálja a megigazulást Jézus prédikációja szerint az evangélium kezdetén: "Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!" (Mt 4,17) A kegyelem indítására az ember Isten felé fordul és elfordul a bűntől, így fogadja a magasságból érkező bocsánatot és igazságot. "A megigazulás (...) nem egyszerűen a bűnök megbocsátása, hanem a belső ember megszentelése és megújítása." [DS 1528.]

1990 A megigazulás eloldja az embert a bűntől, mely ellentmond Isten szeretetének, és megtisztítja szívét a bűntől. A megigazulás a bocsánatot fölkínáló Isten irgalmasságának kezdeményezését követi. Megbékélteti az embert Istennel. Megszabadít a bűn rabszolgaságából, és meggyógyít.

1991 A megigazulás ugyanakkor Isten igazságosságának elfogadása a Jézus Krisztusba vetett hit által. Az igazságosság itt az isteni szeretet egyenességét (minden hamisság nélküliségét; ford. megj.) jelenti. A megigazulással együtt szívünkbe árad a hit, a remény és a szeretet, és képessé válunk arra, hogy engedelmeskedjünk az isteni akaratnak.

1992 A megigazulást Krisztus szenvedése érdemelte ki számunkra, aki élő, szent, Istennek tetsző áldozatul ajánlotta föl magát a kereszten, kinek vére az engesztelés eszköze lett minden ember bűneiért. A megigazulást a hit szentsége, a keresztség közvetíti számunkra. A megigazulás hasonlóvá tesz Isten igazságához, aki irgalmának hatalmával belsőleg igazzá tesz minket. A megigazulás célja Isten és Krisztus dicsősége és az örök élet ajándéka: [DS 1529.]

"Most pedig Isten a Törvény és a Próféták által tanúsított igazságossága a törvény nélkül vált nyilvánvalóvá, Isten igazságossága a Jézus Krisztusba vetett hit által mindazok iránt, akik hisznek. Ugyanis nincs különbség: mert mindnyájan vétkeztek és nélkülözik Isten dicsőségét, megigazulásukat ingyen kapják, az Ő kegyelme által, a Jézus Krisztusban lévő megváltás révén. Őt adta oda Isten véres engesztelő áldozatul a hitben, hogy kimutassa igazságosságát. Isten végtelen türelmében elnézte a korábban elkövetett vétkeket, hogy igazságosságát most kimutassa. Mert amint Ő igaz, úgy akart igazzá tenni mindenkit, aki Jézusban hisz." (Róm 3,21--26)

1995 A Szentlélek belső tanítómester. A megigazulás, melynek hatására megszületik a "belső ember", [Vö. Róm 7,22; Ef 3,16.] magában foglalja az egész ember megszentelését:

"Ahogy tagjaitokat a tisztátalanság és gonoszság szolgálatában a bűnre adtátok, adjátok most tagjaitokat az igazság szolgálatában az életszentségre. (...) Most, hogy fölszabadultatok a bűn alól és Isten szolgái lettetek, gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet." (Róm 6,19.22)

1997 A kegyelem részesedés Isten életében; bevezet a szentháromságos élet bensőségébe: a keresztségben a keresztény ember részesedik Krisztus, teste Fejének kegyelmében. Mint "fogadott fiú" ettől fogva az egyszülött Fiúval egységben "Atyának" szólíthatja Istent. Megkapja a Szentlélek életét, aki beléleheli a szeretetet és formálja az Egyházat.

1999 Krisztus kegyelme Istentől adott, ingyenes ajándék, az Ő -- Szentlélek által lelkünkbe árasztott -- életének ajándéka azért, hogy a bűnből kigyógyítson és megszenteljen minket: ez a megszentelő, más szóval megistenítő kegyelem, melyet a keresztségben kapunk. Ez bennünk a megszentelés művének forrása: [Vö. Jn 4,14; 7,38--39.]

"Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg. De mindezt Isten viszi végbe, aki megengesztelődött irántunk Krisztus által." (2Kor 5,17--18)

2000 A megszentelő kegyelem állapotszerű (habituális) ajándék, állandó természetfölötti készség, mely tökéletesíti a lelket, hogy képessé tegye az Istennel való életre és az Ő szeretetéért való cselekvésre. Az állapotszerű (habituális) kegyelmet, mely maradandó készség az isteni hívás szerinti életre és cselekvésre, meg kell különböztetnünk az aktuális kegyelmektől, melyek isteni beavatkozások a megtérés kezdetén, vagy a megszentelés művének folyamatában.

2001 Az ember előkészülete a kegyelem fogadására már a kegyelem műve. Szükségünk van rá, hogy együttműködésünk a hit általi megigazulásban és a szeretet általi megszentelődésben elkezdődjön és fönnmaradjon. Isten véghezviszi bennünk azt, amit elkezdett",mert Ő, amikor valamit megkezd, megteszi, hogy akarjuk; és amikor befejez, együttműködik azokkal, akik akarják". [Szent Ágoston: De gratia et libero arbitrio 17, 33]

"Mi is cselekszünk, de Istennel együtt, mert irgalmassága megelőz minket. Megelőz, hogy meggyógyuljunk, mert követ is, hogy gyógyultan éljünk; megelőz, hogy meghívjon, követ, hogy megdicsőüljünk; megelőz, hogy jámboran éljünk, követ, hogy Ővele örökké éljünk, mert nélküle semmit sem tehetünk." [Szent Ágoston: De natura et gratia 31, 35]

(Fel)

Tanítóhivatali megnyilatkozások

Az egyiptomi egyház konstitúciói: Hitvallás a keresztség után (kopt és etióp szövegváltozat) (Kr. u. 215) (DH 62. 63.)

és hiszel a Szentlélekben, aki jó és életet adó, aki mindent megtisztít, a szent Egyházban.

Hiszel-e a jó Szentlélekben, aki meg is tisztít, és a szent Egyházban?

Costituniones Apostolorum: Hitvallás (Kr. u. 380) (DH 60)

Megkeresztelkedem a Szentlélekben is; ő az, aki vigasztaló, aki az idők kezdetétől az összes szentekben működik… hiszek a test feltámadásában, és a bűnöktől való megszabadulásban…

Szent Zosimus / XV. Karthágói zsinat (Kr. u. 418) (DH 225)

3. kánon. Továbbá úgy határoztak: bárki állítsa is, hogy Isten kegyelmének, amely által az ember megigazul, a mi Urunk Jézus Krisztus által, csak a már elkövetett bűnök eltörlésére van ereje, s nem egyszersmind segítségül szolgál, hogy ne kövessük el azokat, legyen kiközösítve.

Szent I. Coelestinus: Az „Indiculus” (Kr. u. 435-442?) (DH 239; 245)

1. fejezet. Ádám törvényszegésében minden ember természettől adott [vö. Szent Ágoston: De natura et gratia, 40,47] lehetősége és ártatlansága elveszett, s a szabad akarat által senki sem emelkedhet ki annak a romlásnak mélységeiből, hacsak a könyörülő Isten kegyelme föl nem emeli, ahogyan ezt a boldogemlékű Ince pápa a Karthágói zsinat atyáihoz írott levelében kinyilvánította és tanította [„In requirendis” levél, 7. Kr. u. 417.]: „Bár az ember birtokolta hajdan a szabad akaratot, ám javával oktalanul visszaélt, s elbukva elmerült a törvényszegés mélységeiben, és most semmije sincs, amivel valamiképpen kiemelkedhetne onnan; szabadságától mindörökre megfosztva ott feküdt volna önnön romlásában elmerülve, mint legyőzött, ha azután Krisztus eljövetele kegyelemből ismét fel nem emelte volna, mert Krisztus az új teremtés tisztító ereje által saját keresztségi fürdőjével minden korábbi bűnt eltörölt.”

7. fejezet. [Idézi a karthágói zsinat 3. kánonját, vö. DH 225] …

III. Ince: A "Maiores Ecclesiae causas" levél Ymbertus arles-i érseknek (Kr. u. 1201) (DH 780)

... Azt állítják ugyanis, hogy a kisdedek esetében haszontalanság a keresztséget kiszolgáltatni. - Feleletünk: A keresztelés a körülmetélés helyébe lépett. Ezért miként a körülmetélt lelke a népéből nem veszhetett el [Ter 17,14] - ugyanígy, aki vízből és Szentlélekből újjászületett, a mennyek országába való belépést el fogja nyerni [Jn 3,5] ...
Mégha az áteredő bűnt meg is szüntethette a körülmetélés misztriuma, és így az örök kárhozat veszélyét az illető elkerülte, mégsem érhette el a mennyek országát, amely Krisztus haláláig mindenkinek el volt zárva. Ám a Krisztus vérével pirosra festett keresztség szentsége által megbocsáttatik a bűn, és a mennyek országához meg lehet érkezni. Ennek ajtaját Krisztus vére nyitotta meg irgalmasan híveinek. Távol legyen ugyanis, hogy minden kisded elvesszen, akiknek naponta akkora tömege hal meg, anélkül, hogy az irgalmas Isten, aki senkit sem akar elveszíteni, valami menedéket ne adott volna az üdvösségre.
... Amit az ellenvetők felhoznak, hogy a hitet és a szeretetet, meg a többi erényeket kisdedeknek, mint olyanoknak, akik beleegyezni nem tudnak, nem lehet beléjük sem önteni. ám ezt a legtöbben nem fogadják el perdöntő módon. - Megint mások azt állítják, hogy a keresztség ereje által ugyan megbocsáttatik a kisdedek bűne, de kegyelmet még nem kapnak. Nem kevesen még azt is mondják, hogy a bűnük meg van bocsátva, az erényekkel is fel vannak ékesítve, de még csak úgy birtokolják, mint habitust, és nem mint gyakorlatot, amíg csak el nem érik serdült korukat.
Azt feleljük, hogy különbséget kell tenni, mivel a bűn kétféle. Áteredő és tényleges bűn. Az áteredő beleegyezésünk nélkül is megvan, a tényleges, amit a beleegyezéssel követünk el. Mivel az áteredőt beleegyezés nélkül szerezzük meg, beleegyezés nélkül szűnik meg e szentség ereje által. A tényleges, amit a beleegyezés tesz bűnné, a mi hozzájárulásunk nélkül a legkevésbé sem oldozható fel ... Az áteredő bűn büntetése Isten látásának a hiánya, a tényleges bűn büntetése pedig az örök pokol kínja. ...

V. Kelemen / Vienne-i Zsinat: A „Fidei catholicae” rendelkezés (Kr. u. 1312) (DH 904)

De ami a gyermekek keresztségének hatását illeti, akadnak bizonyos teológus doktorok, akiknek ellentmondó véleményeik voltak; némelyek közülük azt mondják, hogy a keresztség ereje által ugyan a gyermekek bűne megbocsátást nyer, de kegyelmet nem kapnak, - mások ellenben azt állítják, hogy a gyermekeknél a keresztségben a bűn is megbocsátást nyer, az erények és a formát adó kegyelem is beléjük ömlik habitus gyanánt, mégha abban az időben nem is gyakorolják ezeket.
Mi pedig, Krisztus halálának általános hatékonyságára figyelve, amely egyenlőképpen jut el minden megkeresztelthez a keresztség révén, a szent zsinat jóváhagyásával úgy ítéltük, hogy a második véleményt kell választanunk…

III. Pál / Tridenti Zsinat: 5. Ülés: Határozat az áteredő bűnről (Kr. u. 1546) (DH 1515)

5. Ha valaki tagadja, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, amely a keresztségben adatik, eltörli az eredeti bűn állapotát, vagy állítja, hogy nem törli el teljesen azt, ami valódi és sajátos értelemben vett bűn, hanem csak letörli [vö. Szent Ágoston: Contra duas epistulas Pelagianorum, 1, 13,26], vagy csak nem tudja be: legyen kiközösítve.
Mert az újjászületett lelkekben Isten semmit nem utál, mivel: „nincs semmi elmarasztaló ítélet azok ellen, akik a keresztségben Krisztussal együtt a halálba temetkeznek” [Róm 6,4], „akik nem a test szerint élnek” [Róm 8,1], hanem a régi embert levetve felöltötték az újat, akik „Istenhez hasonlóvá tétettek” [Ef 4,22k; Kol 3,9k], ártatlan, szeplőtelen, tiszta, hibátlan és Istentől szeretett fiakká lettek, s akik „Istennek örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei” [Róm 8,17] úgy, hogy a mennybe való belépésük útjában semmi sem áll.

Ez a szentséges zsinat vallja és tartja, hogy a megkereszteltekben ugyan megmarad a rendetlen kívánság (concupiscentia) vagy a bűnrevivő kívánság (fomes), de amikor harcra kerül a sor, ez a rendetlen kívánság egyáltalán nem képes ártani azoknak, akik nem egyeznek bele a bűnbe és Jézus Krisztus kegyelmével férfiasan küzdenek ellene. Mert bizony „aki szabályszerűen küzd, koszorút nyer” [2Tim 2,5]. A szent zsinat hirdeti, hogy ezt a rendetlen kívánságot, amelyet az Apostol olykor „bűnnek” nevez [pl. Róm 6,12-15; 7,7.14-20] az Egyház sosem úgy értelmezte, hogy azért bűn az elnevezése, mintha az újjászületettekben valódi és sajátos értelemben bűn lenne, hanem mert a bűnből van, és a bűnre hajlik. Aki ellenkezőleg gondolkodik: legyen kiközösítve.

III. Pál / Tridenti Zsinat: 6. Ülés: Határozat a megigazulásról (Kr. u. 1547) (DH 1528-1531; 1547; 1560-1561; 1575)

7. fejezet. Mi a bűnös megigazulása, és melyek az okai

Ezt a felkészülést, vagy előkészületet maga a megigazulás követi, mely nem csupán a bűnök bocsánata [11. kánon], hanem a belső embernek a kegyelem és a kegyelmi adományok akaratlagos befogadása által megvalósuló megszentelődése és megújulása, hogy az ember így megigazulatlanból igazzá, az ellenségből baráttá, „az örök élet reménybeli örökösévé” [Tit 3,7] váljék.
Ennek a megigazulásnak az okai a következők: cél-oka Isten és Krisztus dicsősége és az örök élet. Létesítő oka pedig a könyörülő Isten, aki ingyen megtisztít és megszentel [1Kor 6,11], és megjelöl és felken a megígért Szentlélekkel, aki a mi örökségünknek a záloga [vö. Ef 1,13]. Kiérdemlő oka: Isten felülmúlhatatlanul szeretett Egyszülötte, a mi Urunk Jézus Krisztus, aki, „amikor még ellenségek voltunk” [Róm 5,11], „végtelen nagy szeretetével, amellyel irántunk viseltetett” [Ef 2,4], a keresztfán elszenvedett szentséges szenvedése által kiérdemelte számunkra a megigazulást [10. kánon], és elégtételt nyújtott helyettünk az Atyának. Eszköz-oka pedig a keresztség szentsége, amely „a hit szentsége” [Szent Ambrus: De Spiritu Sanctu I 3,42], amelynek híján soha senki nem részesülhet a megigazulásban.

Végül egyetlen formai oka „Isten igazságossága, nem ahogyan Ő igaz, hanem amivel megigazulttá tesz bennünket” [Szent Ágoston: De Trinitate XIV 12,15] [10. És 11. kánon]. Mert ha Ő ezzel megajándékozott minket, szellemünkben újjászületünk [vö. Ef 4,23], és nemcsak számítunk annak, hanem valóban igazaknak neveztetünk [vö. 1Jn 3,1], és azok is vagyunk! Mindegyikünk a magára szabott igazságot fogadja be, olyan mérték szerint, amelyet „a Szentlélek tetszése szerint oszt kinek-kinek” [1Kor 12,11], és az egyes ember felkészültségének és együttműködésének arányában.
De senki sem igazulhat meg, csak ha részesedik a mi Urunk Jézus Krisztus szenvedésének érdemeiben. A bűnösnek ez a megigazulása pedig akkor megy végbe, amikor ugyanezen szent szenvedés érdeméből a Szentlélek által kiárad Isten szeretete [vö. Róm 5,5] mindazok szívébe, akik megigazulnak, s ezekben ez a szeretet szállást vesz [11. kánon]. Ezért az ember magában a megigazulásban, a bűnök bocsánatával együtt Jézus Krisztus által, akinek tagjává lett, elnyeri együtt belé öntve mindezt: a hitet, a reményt és a szeretetet.

Mert a hit, hacsak nem társul hozzá a remény és a szeretet, sem nem egyesít tökéletesen Krisztussal, sem nem tesz az Ő testének élő tagjává. Ezért igaz a mondás: „Tettek nélkül a hit halott” [Jak 2,7], és tétlenné válik [19. kánon], és „Jézus Krisztusban nem az számít, ha valaki körülmetélt, vagy körülmetéletlen, hanem csak a hit, amely a szeretet által hat” [Gal 5,6; 6,15].
A keresztség szentsége előtt, az apostoli hagyomány szerint, a hittanulók az Egyháztól kérik ezt a hitet, amikor ugyanis „örök életet megadó hitet” [Ritualé Romanum, 1. keresztelési rend] kérnek; amely örök életet a remény és a szeretet híján a hit nem képes megadni. Ezért rögtön hallják is Krisztus szavát: „Ha el akarsz jutni az örök életre, tartsd meg a parancsolatokat” [uo. 2; Mt 19, 17; 18-20. kánon]. S miután így elnyerték a valódi és keresztény megigazulást, a frissen újjászületett lelkeknek erősen meghagyják, hogy azt mintegy a „legdrágább ruhát” [Lk 15,22], amelyet Jézus Krisztus ajándékozott nekik, tisztán és szeplőtelenül őrizzék meg, hogy magukkal vihessék majd a mi Urunk Jézus krisztus ítélőszéke elé, s örök életük legyen [uo. 24].

16. fejezet. A megigazulás gyümölcse, azaz a jócselekedetek érdeme, és az érdem mibenléte

… így tulajdon igaz voltunkat sem mondjuk sajátunknak, és nem hagyjuk figyelmen kívül és nem is vetjük meg Isten igazságosságát [Róm 10,3]. Ezt az igazságosságot valóban a sajátunknak mondjuk, mert ahhoz ragaszkodva igazulunk meg, de ugyanúgy Istené is, mert Isten árasztja belénk Krisztus érdemeiért. …

Kánonok a megigazulásról

10. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az emberek megigazulnak Krisztus igazságossága nélkül, amellyel kiérdemelte nekünk azt; vagy, hogy az Ő igazságossága által csak forma szerint igazak: legyen kiközösítve.

11. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az emberek pusztán Krisztus igazságosságának a beszámítása révén, vagy egyedül a bűnök bocsánata által igazulhatnak meg, a kegyelem és a szeretet kizárásával, amelyet a Szentlélek áraszt ki szívünkbe s az abban is marad, vagy azt állítja, hogy a bennünket megigazulttá tevő kegyelem csak Isten jóindulata: legyen kiközösítve.

25. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az igazak legalább bocsánatos, vagy (ami még tűrhetetlenebbül hangzik) egyenesen halálos bűnt követnek el bármilyen jócselekedetükkel, s ezért örök büntetést érdemelnek, és csak azért nem kerülnek ítélet alá, mert Isten e tetteket nem tudja be ítéletre: legyen kiközösítve.

(Fel)

Mit mond erről a Biblia?

Zsolt 51,3-4
Könyörülj rajtam, Istenem, hiszen irgalmas és jóságos vagy, mérhetetlen irgalmadban töröld el gonoszságomat! Mosd le bűnömet teljesen, tisztíts meg vétkemtől!

Zsolt 51,9-12
Hints meg izsóppal és megtisztulok, moss meg és a hónál fehérebb leszek! Hadd halljam örömnek és boldogságnak hírét s ujjongani fognak megtört csontjaim. Fordítsd el arcod bűneimtől, s töröld el minden gonoszságomat! Teremts új szívet belém, s éleszd fel bennem újra az erős lelkületet!

Iz 1,18
Aztán gyertek, s szálljatok velem perbe!" - mondja az Úr. "Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú.

Iz 43,25
én magam vagyok az, aki ezeket mind eltörlöm, és bűneidre nem emlékezem többé.

Iz 44,22
Elsöpröm gonoszságaidat, mint a felhőt, és vétkeidet, mint a ködöt. Térj vissza hozzám: megváltottalak.

Iz 55,10-11
Amint az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, éppen úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem.

Iz 64,5
Olyanok lettünk mind, mint a tisztátalan, és igaz voltunk, akár a beszennyezett ruha. Elfonnyadtunk, mint a falevél, és gonoszságaink elsodortak, mint a szél.

Ez 13,10-16
Mert félrevezették népemet, amikor békét hirdettek, noha nincs béke. Amíg az falat épített, ezek bemeszelték. Mondd meg azoknak, akik bemeszelték: Hirtelen zápor támad, jégeső esik, viharos szél fog dühöngeni. S a fal leomlik. Ugye, akkor majd megkérdezik: Hol van a vakolat, amivel befödtétek? Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Heves szélvihart támasztok haragomban, pusztító záport küldök bosszúmban és jégesőt indulatomban, hogy teljesen megsemmisítse. Ledöntöm a falat, amit bevakoltatok, egyenlővé teszem a földdel, és alapjai napvilágra kerülnek. Összeomlik, és ti ott pusztultok el alatta - akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Nekiszabadítom haragomat a falnak, s azoknak, akik bevakolták, és azt mondom nektek: a fal nincs többé, sem azok, akik bevakolták, Izrael prófétái, akik Jeruzsálemről jövendölnek, és a béke látomását látják, noha nincs béke - mondja az Úr, az Isten.

Ez 36,26-27
új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekből a kőszívet és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet oltom belétek és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint éljetek és szemetek előtt tartsátok törvényeimet és hozzájuk igazodjatok.

Ez 37,23
Nem szennyezik be többé magukat bálványaikkal, iszonyatos tetteikkel és bűneikkel. Kiszabadítom őket a hűtlenségből, amelyet elkövettek, megtisztítom őket, és az én népem lesznek, én meg az ő Istenük leszek.

Mt 5,3
"Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Mt 5,5
Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.
Mt 5,8
Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.

Mt 5,6
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.
Lk 6,21
Boldogok vagytok, hogy most éheztek, mert jól fogtok lakni. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.

Mt 5,20
Ezért mondom nektek: ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába.
Lk 1,6
Mindketten igazak voltak az Isten előtt, szentül éltek, az Úr parancsai és rendelkezései szerint.
ApCsel 10,35
mindenki kedves előtte, aki féli és az igazságosságot cselekszi, bármely nép fia is.

Mt 5,28
én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele.

Mt 6,1
ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket. Így semmi jutalom nem vár rátok mennyei Atyátoknál.

Mt 8,2-3
Egyszer csak odament hozzá egy leprás, leborult előtte és kérte: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz!” Jézus kinyújtotta kezét, megérintette, s így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Erre az nyomban megtisztult leprájától.

Mt 11,5
Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot.

Mt 15,18
Az ellenben, ami elhagyja a szájat, a szívből származik, s ez az, ami beszennyezi az embert.
Mk 7,15
Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná.

Mt 23,25-28
Jaj nektek, farizeusok és írástudók, ti képmutatók! Tisztára mossátok a pohárnak és a tálnak a külsejét, belül azonban tele vannak rablással és mértéktelenséggel. Te vak farizeus! Előbb belül tisztítsd ki a poharat és a tálat, akkor majd kívül is tiszta lesz. Jaj nektek, farizeusok és írástudók, ti képmutatók! Fehérre meszelt sírokhoz hasonlíttok, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak a halottak csontjaival s mindenféle undoksággal. így ti is kívülről igazaknak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.

Lk 11,39-40
Az Úr azonban így szólt hozzá: „Ti farizeusok, a pohár és a tál külsejét tisztogatjátok, de belül tele vagytok kapzsisággal és gonoszsággal. Balgák! Nem az alkotta a külsőt is, aki a belsőt alkotta?

Jn 1,29
Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit.

ApCsel 3,19
Tartsatok hát bűnbánatot, és térjetek meg bűneitek bocsánatára

ApCsel 22,16
és most mit késlekedsz? Indulj, vedd fel a keresztséget, s nevét segítségül híva mosd le bűneidet.
1 Kor 6,11
Bizony, ilyenek voltatok néhányan; de megmosakodtatok, megszentelést nyertetek, és megigazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében, a mi Istenünk Lelke által. (KNV)

Róm 3,26
Mert amint ő igaz, úgy akar igazzá tenni mindenkit, aki Jézusban hisz.

Róm 4,3
Mert mit mond az írás? »ábrahám hitt Istennek, s ez megigazulásul tudatott be neki« (KNV)

Róm 5,17
Mert ha egynek bűnbeesése következtében egy miatt uralomra jutott a halál, mennyivel inkább uralkodnak az egy Jézus Krisztus által az életben azok, akik a kegyelem és megigazulás bőséges ajándékát kapják.

Róm 5,19
Ahogy egy embernek engedetlensége miatt sokan bűnössé váltak, egynek engedelmességéért sokan meg is igazultak.

Róm 6,3-4
Vagy nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az ő halálában keresztelkedtünk meg? A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsősége által feltámadt a halálból, úgy mi is az élet újdonságában járjunk.

Róm 6,7-8
Aki így meghalt, megszabadult a bűntől. Ha Krisztussal meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt fogunk élni is.

2Kor 3,18
Mi pedig mindnyájan, akik födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, a dicsőségben fokról fokra hozzá hasonlóvá változunk át, az Úr Lelke által.

2Kor 4,16
Ezért nem veszítjük el kedvünket, mert bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról napra megújul.

2Kor 5,17
Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg.

2Kor 7,1
Minthogy ilyen ígéreteink vannak, kedveseim, őrizkedjünk a test és lélek minden szennyétől, így teljessé tesszük megszentelődésünket Isten félelmében.

2Kor 13,5
Vizsgáljátok meg magatokat, hogy a hitben éltek-e. Tegyétek csak próbára magatokat. Felismeritek-e, hogy bennetek él Jézus Krisztus? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát.

Gal 6,15
Mert sem a körülmetéltség nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem csak az új teremtmény.

Ef 4,22-24
Korábbi életmódotokkal ellentétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt. Újuljatok meg gondolkodástok szellemében, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény.

Fil 2,13
Hiszen Isten maga ébreszti bennetek a szándékot, s hajtja végre a tettet tetszésének megfelelően.

Kol 3,9-10
Ne hazudjatok egymásnak. Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig.

Tit 3,5
Nem azért, mert igazak voltak tetteink, hanem irgalmasságból, s a Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdőjében,

1Jn 1,7.9
De ha világosságban járunk, ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Fiának, Jézusnak a vére minden bűnt lemos rólunk… Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden igazságtalanságtól megtisztít minket.

1Jn 3,7.10
Gyermekeim, senki se vezessen félre titeket. Aki az igazságosságot cselekszi, az igazságos, ahogy ő is igazságos… Erről ismerhetők fel az Isten gyermekei és a sátán fiai.

Jel 19,8
Megadatott neki, hogy ragyogó fehér patyolatba öltözzék.” A patyolat a szentek igaz tetteit jelenti.

1Pét 1,23
Nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, az Isten élő és örök szava által.

2Pét 1,4
értékes és nagy ígéreteket kaptunk, hogy általuk részeseivé legyetek az isteni természetnek, és megmeneküljetek a romlottságtól, amely a világban uralkodik a bűnös kívánság következtében.

1Kor 3,9
Istennek vagyunk ugyanis munkatársai, ti meg Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.

(Fel)

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

A megigazulás benső igazságossága

(További idézetek várhatók Szent Ireneusztól, Aranyszájú Szent Jánostól, Szent Ágostontól)

Órigenész: A princípiumokról, I. 1,3. (Kr. u. 230)

Amikor pedig arról van szó, hogy a Szentlélkből sok szent részesedik, ez nem jelenti azt, mintha a Szentlélek valamiféle test lenne, s minden egyes szent valamely testi részecske szerinti darabját nyerné el. Ellenkezőleg, a Szentlélek megszentelő erő, akiben mindazok részesülnek, akik kegyelme által kiérdemelték, hogy megszentelje őket.

Szent Cyrianus: A jótékonyságról és irgalmasságról, 14. (Kr. u. 254)

Tévedsz, ábrándozol, amikor gazdagnak véled magadat a világban. A Jelenések könyvéből halljad Urad szavát, aki jogos szemrehányásokkal illeti az ilyen embereket. Így szól: „Azt mondod, gazdag vagyok, bővelkedem, semmire sincs szükségem! Nem tudod, mennyire nyomorult, szánalmas, szegény, vak és mezítelen vagy! Azt tanácsolom neked, végy tőlem tűzben kipróbált aranyat, hogy gazdag légy, fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne látszódjon csúf mezítelenséged, és kenőccsel kend meg a szemedet, hogy láss!” (Jel 3,17-18) Te a gazdag és dúskáló, tehát Krisztustól végy kipróbált aranyat, hogy a tűz kiégesse belőled a szennyet, és tiszta arany lehess, ha a jócselekedetekkel és az irgalmasság gyakorlásával megtisztítod magadat! Végy magadnak fehér ruhát, hogy te, aki Ádámhoz hasonlón mezítelen, ijesztően csúf voltál, Krisztus fehér ruhájába öltözz! és te, aki (Krisztus Egyházában) gazdag és bővelkedő matróna vagy, ne a Sátán, hanem Krisztus kenőcsével kend szemedet, hogy eljuss Isten látására, amikor erkölcseiddel és cselekedeteiddel kiérdemled Istent!

Szent Athanasziosz: Az Ige emberré válásáról, 54. (Kr. u. 318)

Ő maga emberré lett, hogy istenivé tegyen bennünket.

Szent Athanasziosz: A Nikaiai Zsinat határozatáról, 31. (Kr. u. 351)

Amikor minket imádkozni tanított, akkor nem azt mondta: amikor imádkoztok, mondjátok: keletkezés nélküli Isten, hanem azt, hogy amikor imádkoztok, ezt mondjátok: „Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy” (Mt 6,9), és hitünk összefoglalása erre akar irányulni. S nem azt parancsolta, hogy a „keletkezés nélküli” és a „keletkezett”, vagy hogy a „teremtetlen” és a „teremtett” nevére keresztelkedjünk, hanem azt, hogy az Atya, a Fiú és a szent Lélek nevére (keresztelkedjünk). Ily módon tökéletessé válva, mi magunk is valóban fogadott fiak leszünk, és amikor kimondjuk az Atya nevét, e név által megvalljuk az Igét is, aki az Atyában van. Szabad tehát az ő saját Atyját a mi Atyánknak is mondani, anélkül persze, hogy ezáltal egyenlővé tennénk magunkat a Fiúval természet szerint. Hiszen ezt is miatta mondhatjuk: ugyanis az Ige felvette a mi testünket és közénk jött. Mivel az Ige közöttünk van, ezért mondhatjuk Istent a mi Atyánknak is. Az Ige Lelke, aki bennünk lakik, rajtunk keresztül az ő Atyját a miénknek is nevezi. Ez az értelme annak, amit az apostol így fogalmaz meg: „Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abba, Atya!”” (Gal 4,6)

(Fel)