www.depositum.hu - Katolikus Hitvédelem

Állhatatosság az üdvösségben / Az üdvösség elveszthető

Mi a probléma?

Mit mond erről az Egyház?

A Katolikus Egyház Katekizmusa

1033 Csak akkor egyesülhetünk Istennel, ha szabadon választjuk azt, hogy szeretjük Őt. Istent pedig nem szerethetjük, ha ellene, a felebarátunk vagy önmagunk ellen súlyosan vétkezünk: "Aki nem szeret, az a halálban marad. Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos: azt pedig tudjátok, hogy a gyilkosnak nincs örök élete" (1Jn 3,15). A mi Urunk figyelmeztet bennünket arra, hogy el leszünk választva tőle, ha elmulasztunk segíteni a szegények és kicsinyek súlyos szükségében, akik az ő testvérei. [Vö. Mt 25,31--46.] Ha halálos bűnben halunk meg anélkül, hogy azt megbántuk vagy Isten irgalmas szeretetét befogadtuk volna, akkor -- saját szabad választásunk révén -- tőle örökre elválasztottak maradunk. Ezt az Isten és a szentek közösségéből való végleges önkizárás állapotát nevezzük "pokolnak".

1446 Krisztus a bűnbánat szentségét Egyházának valamennyi bűnös tagja, mindenekelőtt azok számára alapította, akik a keresztség után súlyos bűnbe estek és így elvesztették a keresztségi kegyelmet és az egyházi közösséget megsebezték. Nekik a bűnbánat szentsége új lehetőséget nyújt a megtérésre és a megigazulás kegyelmének visszanyerésére. Az egyházatyák ezt a szentséget úgy mutatják be, mint "második mentődeszkát a kegyelem elvesztésének hajótörése után". [DS 1542; vö. Tertullianus: De paenitentia 4, 2]

1472 Hogy az Egyház e tanítását és gyakorlatát megérthessük, tudnunk kell, hogy a bűnnek kettős következménye van. A súlyos bűn megfoszt az Istennel fönnálló közösségtől és ezért alkalmatlanná tesz az örök életre, és az ettől való megfosztottság "az örök büntetés". Másrészt minden bűn, még a legkisebb is, a teremtményekhez való rendetlen ragaszkodással jár, ami szükségessé teszi a tisztulást, akár itt a földön, akár a halál után, az úgynevezett purgatóriumban (tisztítótűz, tisztítóhely). E tisztulás szabadít meg attól, amit "ideigtartó büntetésnek" nevezünk. E kétféle büntetést nem szabad valamiféle bosszúnak tartani, mellyel Isten az embert kívülről sújtja, hanem nagyon is a bűn természetéből származó valóságként kell fölfogni. Egy lángoló szeretetből fakadó megtérés létrehozhatja a bűnös teljes megtisztulását, úgyhogy semmi büntetés nem marad fönn. [Vö. DS 1712, 1713; 1820.]

1861 A halálos bűn, miként maga a szeretet is, az emberi szabadság radikális lehetősége. Magával hozza a szeretet elvesztését és a megszentelő kegyelemtől, azaz a kegyelmi állapottól való megfosztottságot. Ha a bűnbánat és Isten bocsánata nem orvosolja, kizár Isten országából és a pokol örök halálát okozza, mivel szabadságunknak hatalmában áll végső, visszavonhatatlan döntéseket hozni. Mindazonáltal -- jóllehet meg tudjuk ítélni, hogy egy cselekedet önmagában nézve halálos bűn-e --, a személy fölötti ítélkezést rá kell bíznunk Isten igazságosságára és irgalmára.

1993 A megigazulás állandóvá teszi az együttműködést Isten kegyelme és az ember szabadsága között. Ez az ember részéről a megtérésre hívó Isten szavára adott hívő beleegyezésben és az e beleegyezést megelőző és megőrző Szentlélek indításával való szeretetteljes együttműködésben fejeződik ki:

"Úgy, hogy amikor Isten a Szentlélek világosságával megérinti az ember szívét, az ember nem teljesen tehetetlenül fogadja ezt az ösztönzést, amelyet akár vissza is utasíthat; de pusztán szabad akaratával, Isten kegyelme nélkül sem tud az Isten előtti igazságra fölkészülni." [DS 1525.]

2002 Isten szabad kezdeményezése az ember szabad válaszát igényli; mert Isten az embert a maga képmására teremtette, és a szabadsággal együtt hatalmat adott neki arra, hogy Őt megismerje és szeresse. A lélek csak szabadon lép a szeretet közösségébe. Isten közvetlenül érinti meg és indítja az ember szívét. Az emberbe oltotta az igazság és a jóság vágyát, melyet egyedül Ő tud beteljesíteni. Az "örök élet" ígéretei minden reményt fölülmúló módon megfelelnek ennek a vágyakozásnak

2005 A kegyelem, mivel természetfölötti, kivonja magát tapasztalati körünkből és csak a hit által ismerhető meg. Nem támaszkodhatunk tehát lelki érzéseinkre vagy tetteinkre, hogy azokból levezethetnénk megigazult vagy üdvözült voltunkat. [Vö. DS 1533--34.] Mindazonáltal az Úr szavai szerint -- "Cselekedeteikből ismeritek meg őket" (Mt 7,20) -- Isten jótéteményeinek számbavétele életünkben és a szentek életében záloga annak, hogy a kegyelem munkálkodik bennünk, és egyre nagyobb hitre és bizakodó lelki szegénységre késztet.

Ennek a lelkületnek egyik legszebb példája Szent Johanna válasza arra a kérdésre, mellyel az egyházi bírák tőrbe akarták csalni: "Amikor megkérdezték, tudja-e, hogy Isten kegyelmében van-e: »Ha nem vagyok, Isten helyezzen belé; ha abban vagyok, Isten tartson meg benne.«' [Szent Johanna: Dictum: Procčs de comdamnation]

2012 "Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik. (...) Akiket ugyanis eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így lesz Ő elsőszülött a sok testvér között. Akiket előre erre rendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazulttá tette, akiket pedig megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette." (Róm 8,28--30)

2013 "Minden rendű és állapotú Krisztus-hívő meghívást kap a keresztény élet teljességére és a szeretet tökéletességére." [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 40.] Mindannyian meghívást kapnak az életszentségre: "Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes" (Mt 5,48):

"E tökéletesség elnyeréséért a hívők vessék latba a Krisztus ajándékozásának mértéke szerint kapott erőket, hogy az Ő nyomában járva és hozzá hasonlóvá válva, mindenben teljesítve az Atya akaratát, szívvel-lélekkel Isten dicsőségére és a felebarátok szolgálatára szenteljék magukat. Isten népének szentsége így hozza meg bőséges gyümölcseit, amint ezt az Egyház története oly sok szent élete által ragyogóan bizonyítja." [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 40.]

2014 A lelki fejlődés a Krisztussal való egyre bensőségesebb egyesülésre irányul. Ezt az egyesülést "misztikusnak" nevezzük, mert a szentségek -- "a szent misztériumok" -- közvetítésével Krisztus misztériumában és Őbenne a Szentháromság misztériumában részesít. Isten mindannyiunkat erre a bensőséges egyesülésre hív, jóllehet e misztikus élet különleges kegyelmeit vagy rendkívüli jeleit csak kevesen kapják meg, hogy kinyilvánítsák e mindenkinek szóló ingyenes ajándékot.

2015 A tökéletesség útja a kereszten át vezet. Nincs életszentség lemondás és lelki harc nélkül. [Vö. 2Tim 4.] A lelki fejlődés magával hozza az aszkézist és az önmegtagadást, melyek fokozatosan elvezetnek oda, hogy a lélek a boldogságok békéjében és örömében él:

"Aki valahonnan elindult és fölfelé tart, soha meg nem áll, és a kezdet önmagában nem válik tökéletessé a nála nagyobb dolgoktól. A fölfelé menő vágya ugyanis soha nem áll meg azoknál, amiket már ismer." [Nisszai Szent Gergely: In Canticum homilia 8]

2016 Anyánk, a Szent Egyház fiai Istentől, Atyjuktól joggal remélik a végső állhatatosság kegyelmét és a jutalmat a Jézussal közösségben és az Ő kegyelmével tett jó cselekedeteikért. [Vö. DS 1576.] A hívők, akik az életnek ugyanazt a szabályát követik, részesednek azok "boldog reményében", akiket az isteni irgalmasság összegyűjt "a szent városba, az új Jeruzsálembe (...), amely Istentől száll alá a mennyből, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony" (Jel 21,2).

(Fel)

Tanítóhivatali megnyilatkozások

Szent I. Coelestinus: Az „Indiculus” (Kr. u. 435-442?) (DH 241)

3. fejezet Senki sem alkalmas, mégha a keresztség kegyelme által megújult is, hogy felülkerekedjék az ördög álnokságán és legyőzze a test rendetlen kívánságait, hacsak Isten naponkénti segítségével el nem nyeri a tisztességben való kitartás állhatatosságát... „Mert, bár az embert (Isten) megváltotta korábbi bűneitől, mégis tudván, hogy újra vétkezhet, megújítására, amennyire lehet az embert ezek után is kiigazítani, sok orvosságot tartogat, amelyeket mindennap nyújt. Ha nem támaszkodunk ezekre bizakodva, semmiképpen nem fogjuk tudni legyőzni az emberi tévedéseket. Mert szükségszerű, hogy legyőznek minket, ha Ő nem segít, akinek a támogatásával viszont győzünk.”

Szent Simplicius / Arles-i zsinat: Lucidus áldozópap engedelmességi jegyzőkönyve (Kr. u. 473) (DH 339)

… Isten kegyelméről pedig azt tartom, hogy hozzá kell tennem az emberi fáradozást és a kegyelemre való törekvést, és kijelentem, hogy az emberi akarat szabadsága nem semmisült meg, csak csökkent és meggyengült; és veszélyben forgott, aki üdvözült, és az, aki elveszett, üdvözülhetett volna.

III. Pál / Tridenti Zsinat: 6. Ülés: Határozat a megigazulásról (Kr. u. 1547) (DH 1540-1542; 1544; 1548-1549; 1565-1567; 1572-1573; 1577-1578)

12. fejezet. Az eleve elrendelés meggondolatlan értelmezésétől óvakodni kell

Amíg valaki ebben a halandó testben él, az isteni eleve elrendelés elrejtett titka felől nem gondolkodhat előre úgy, hogy bizonyosan állíthassa, ő maga mindenképpen az eleve kiválasztottak közé tartozik [vö. Szent Ágoston: De correptione et gratia, 43.] [15. kánon], mintha igaz volna, hogy a megigazult súlyosabb bűnt nem követhet el többé [23. kánon], vagy ha el is követ, biztosra vehetné, hogy meg is bánja azt. Mert senki sem tudhatja, hogy Isten kiket választott ki magának, legfeljebb külön kinyilatkoztatás útján [16. kánon].

Az állhatatosság ajándékáról [16. kánon] írva van: „Aki mindvégig kitart, üdvözül.” [Mt 10,22; 24,13]. Ebben az ajándékban senki sem részesülhet, senki sem adhatja meg az embernek, hacsak nem az, „Aki elég hatalmas ahhoz, hogy aki áll, azt meg is tartsa” [Róm 4,4], hogy ti. Állhatatosan állva maradjon, s aki elesik, azt felemelje. Az állhatatosság ajándékát ezért senki sem ígérheti magának teljes bizonyossággal, ámbár Isten segítségében mindenki köteles rendíthetetlenül reménykedni. Mert Isten, ha kegyelmét el nem utasítják, amiként elkezdte, úgy be is végzi a jó művet, munkálva az akarást és a végrehajtást is [Fil 2,13; 22. kánon].
Mindamellett, akik úgy vélik, hogy állnak, csak vigyázzanak, hogy el ne essenek [1Kor 10,12], és félelemmel és reszketéssel munkálkodjanak saját üdvösségükön [Fil 2,12] fáradozásban, virrasztásban, alamizsnálkodásban, imádságban és felajánlásokban, böjtölésben és tisztaságban [vö. 2Kor 6,3k]. Mert remegniük kell, hiszen tudják, hogy csak a dicsőség reményében születtek újjá [vö. 1Pét 1,3], s nem magára a dicsőségre, és a harc miatt, ami még hátra van a test, a világ és az ördög ellen; szót fogadnak az apostolnak, aki ezt mondja: „Nem vagyunk a testnek lekötelezve, hogy a test szerint éljünk. Mert ha test szerint éltek, biztosan meghaltok, de ha lélekkel megölitek a test szerinti tetteket, élni fogtok” [Róm 8,12].

14. fejezet: Az elbukottak és megtérésük

Akik pedig az elnyert megigazulás kegyelméből kiestek, mert bűnt követtek el, ismét megigazulhatnak [29. kánon], amikor ugyanis Istentől felindítva Krisztus érdeméből a bűnbánat szentsége által az elveszített kegyelem visszaszerzését nyerik el. Mert a megigazulásnak ez a módja az elbukottak megtérése, melyet a szent atyák helyesen neveztek a „hajótörés következtében odalett kegyelem második mentődeszkájának” [Tertullianus: De paenitentia 4,2; 12,9; Szent Jeromos: Levél (84.; 130.); Gratianus: Decretum, p. II, cs. 33, q. 3, cap.; stb.] Azok számára ugyanis, akik a keresztség után bűnbe estek, Jézus Krisztus megalapította a bűnbánt szentségét, amikor ezt mondta: „Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, és akinek megtartjátok, bűnben marad” [Jn 20,22-23].
Ezért kell tanítani, hogy az elbukott keresztény ember bűnbánata sokban különbözik a keresztelésre való felkészülés bűnbánatától; épedig abban, hogy nemcsak a „megtört és megalázkodó szívet” tartalmazza, és hogy (a bűnös) megszűnik vétkezni és a bűnöket megutálja [Zsolt 50,19], hanem ugyanazon bűnök szentségi megvallását is, legalább szándék szerint s azzal az elhatározással, hogy a maga idejében meg is teszi, és a pap feloldozását, és nemkülönben az elégtételt, amely böjtölés, alamizsnálkodás, könyörgések és a lelki élet más jámbor gyakorlatai által róható le, de nem az örök büntetés helyett, amelyet a szentség felvételének megfogadása a bűnnel együtt elenged, hanem az időleges büntetésért [30. kánon], amely (mint a Szentírás tanítja), nem mindig teljesen - amint a keresztségben történik - engedtetik l azoknak, akik - Isten elnyert kegyelme iránt hálátlanul - megszomorították a Szentlelket [vö. Ef 4,30], és nem átallották Isten templomát megszentségteleníteni [vö. 1Kor 3,17]…

15. fejezet. Bármely halálos bűn miatt elveszítjük a kegyelmet, de nem a hitet

Némely csavaros eszű egyénekkel szemben, akik „szép szavakkal meg hízelgéssel megtévesztik a gyanútlanok szívét” [Róm 16,18], ki kell jelentenünk, hogy nem csak magát a hitet is megszüntető hitetlenség [27. kánon], hanem bármilyen, bár a hitet meg nem szüntető más halálos bűn miatt is [28. kánon] elveszítjük a megigazulás elnyert kegyelmét. És meg kell védenünk az isteni törvény tanítását, amely az Isten országából nem csak a hitetleneket rekeszti ki, hanem azon hívőket is, akik „tisztátalanok, házasságtörők, kéjencek, kicsapongók, tolvajok, kapzsik, részegesek, átkozódók, rablók” [vö. 1Kor 6,9k], és a többieket is, akik halálos bűnöket követnek el, amelyekről az isteni kegyelem segítségével tartózkodhatunk, de amelyek következtében kirekesztődnek Krisztus kegyelméből [27. kánon].

16. fejezet. A megigazulás gyümölcse, azaz a jócselekedetek érdeme, és az érdem mibenléte

… Nem szabad elfelejteni azt sem, hogyha bár a Szentírás mindenütt méltatja a jócselekedetek értékét, olyannyira, hogy - Krisztus ígérete szerint - aki az Ő legkisebbjei közül egynek akárcsak egy pohár friss vizet ad, nem lesz híján a jutalomnak [Mt 10,42], s hogy - az Apostol tanúságának megfelelően - ha a mostani pillanatnyi könnyű szenvedést elviseljük, a mennyei örök jutalom túláradó mértékét szerezzük meg magunknak [2Kor 4,17]: mindennek ellenére kizárt dolog, hogy a keresztény ember önmagában bizakodjék, vagy önmagával dicsekedjék, s nem az Úrban [vö. 1Kor 1,31; 2Kor 10,17], akinek az emberek iránti jósága oly nagy, hogy az ő érdemeiknek tudja be azt [32. kánon], ami az Ő ajándéka [DH 248].
És mert „sokban vétkezünk mindannyian” [Jak 3,2; 23. kánon], valamennyiünknek szem előtt kell tartania mind a könyörületet és a jóságot, mind a szigort és az ítéletet is. És ha valaki nem is lát magában bűnt, azért senki se ítélje meg magát, minthogy az ember egész élete nem lehet az emberi belátás vizsgálódásának és ítéletének tárgya, hanem Istenre tartozik, „aki megvilágítja a sötétség titkait és földeríti a szívek szándékait, s akkor mindenki megkapja az elismerést Istentől” [1Kor 4,4k], aki, mint írva van: „kinek-kinek tettei szerint fizet” [Róm 2,6]. …

Kánonok a megigazulásról

15. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az újjászületett és megigazult embert a hite kötelezi, hogy higgye, ő bizonyosan az eleve elrendeltek között van: legyen kiközösítve.

16. kánon. Ha valaki feltétlen és csalhatatlan bizonyossággal állítaná, hogy a mindvégig való állhatatosság ama nagy ajándékát bizonyosan birtokolni fogja, anélkül, hogy ezt külön kinyilatkoztatásból megtudta volna: legyen kiközösítve.

17. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a megigazulás kegyelme csupán az életre eleve elrendelteket illeti, de már mindenki más, aki meghívást kap, hívást ugyan kap, de nem kap kegyelmet, úgy mint akit az isteni hatalom eleve a rosszra rendelt: legyen kiközösítve.

22. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a megigazult ember Isten különleges segítsége nélkül is képes kitartani az elnyert megigazultságban, vagy, hogy még Isten segítségével sem képes erre: legyen kiközösítve.

23. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az egyszer már megigazult ember nem képes súlyos bűnt elkövetni többé, sem a kegyelmet elveszteni, s ezért, aki elesik és bűnt követ el, valójában soha nem is igazult meg; avagy ellenkezőleg azt állítja, hogy az ember képes egész életében elkerülni az összes bűnt, beleértve a bocsánatos bűnt is, nem csak Isten különleges kiváltsága révén, mint ezt a Boldogságos Szűz Máriáról tartja az Egyház: legyen kiközösítve.

27. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy nincsen más halálos bűn, csak a hitetlenség, vagy hogy az egyszer elnyert kegyelmet semmilyen más, akármennyire súlyos vagy szerfölött nagy bűn nem távoztatja el, csak a hitetlenség: legyen kiközösítve.

28. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a bűn által elveszített kegyelemmel együtt a hit is mindig elvész, vagy hogy a bűn után visszamaradt hit, ha mindjárt nem is élő, nem igazi hit, vagy hogy akinek szeretet nélküli a hite, nem keresztény: legyen kiközösítve.

Szent V. Piusz: Az „Ex omnibus afflictinibus” bulla. Michael Baius tévedései (Kr. u. 1567) (DH 1963-1964)

63. [60.] Hasonlóképpen gyűlölettel és a legkitartóbban elvetendő a kettős megigazulásról szóló megkülönböztetés, mely szerint van egyrészt megigazulás, amelyet a szeretet bennünk lakó Lelke munkál, másrészt amelyet a Szentlélek mintegy sugall nekünk, hogy a szív bűnbánatra buzduljon, de ő még nem vesz szállást a szívben, és még nem árasztja belé a szeretetet, mely által az isteni törvény szerinti megigazulás beteljesül.

64. [61.] Végül pedig hasonlóképpen hazug, és a Szentírással legkevésbé egyezik meg a kettős életre keltésnek az a megkülönböztetése, miszerint van egy életre keltés, mely életre kelti a bűnöst, midőn számára Isten kegyelme által a bűnbánat és az új életre való törekvés szándékát és megkezdését sugallja, és egy másik, mely által megelevenedik, aki valóban megigazul, és élő szőlővesszővé lesz Krisztusban, aki a szőlőtőke.

VIII. Sándor: A Szent Offícium rendelete: A janzenisták tévedései (Kr. u. 1690) (DH 2312)

12. Amikor a nagy bűnösökből minden szeretet elfogy, eltűnik a hit is: még ha látszat szerint hisznek is, hitük nem isteni, hanem emberi.

XII. Piusz: A „Mystici corporis” körlevél (Kr. u. 1943) (DH 3803)

Nem szabad azt gondolnunk, hogy az Egyház Teste ... e földi vándorlás idején is csupán oly tagokból áll, kik a szentségben kitűnnek, vagy csak azok közössége alkotja azt, akiket Isten eleve örök boldogságra rendelt. ...
Ugyanis nem minden bűn, nem is minden súlyos bűn olyan, hogy - amint azt a szakadárság, eretnekség és hittagadás teszi - természeténél fogva leválasztaná az embert az Egyház Testétől. És azokból sem távozik el minden élet, akik, bár vétkükkel a szeretetet és az isteni kegyelmet elvesztették és ezért természetfeletti érdemeket nem szerezhetnek, a hitet és a keresztény reményt azért megtartják, és akiket mennyei fénnyel megvilágosítva a Szentlélek tanácsai és ösztönzései üdvös félelemre indítanak, valamint imára és bűnbánatra serkentenek.

VI. Pál / II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium 14. (Kr. u. 1964) (DH 4137)

Az Egyház közösségébe azok épülnek be teljesen, akik Krisztus Lelkének birtokában az Egyház egész berendezését és az üdvösség minden eszközét benne elfogadják, és látható közösségében -- a hitvallás, a szentségek, az egyházkormányzat és az egyházi közösség kötelékeivel -- kapcsolódnak Krisztushoz, aki Egyházát a pápa és a püspökök által kormányozza. Az viszont nem üdvözül, aki beépül ugyan az Egyházba, de nem tart ki a szeretetben, és így "teste szerint" az Egyház kebelében marad",szíve szerint" azonban nem. [Vö. Szt Ágoston: De Baptismo contra Donatistas V, 28,39: "Nyilvánvaló, hogy az 'Egyházon belül és kívül' kifejezést a szívben és nem a testben kell érteni". -- In Ioannem Tractatus 61,2.] Az Anyaszentegyház gyermekei azonban el ne felejtsék, hogy kiváltságos helyzetüket nem saját érdemeiknek, hanem Krisztus különös kegyelmének kell tulajdonítaniuk; s ha nem válaszolnak rá gondolattal, szóval és cselekedettel, nem csupán nem üdvözülnek, hanem szigorúbb ítélet alá is esnek. [Vö. Lk 12,8; Mt 5,19-20; 7,21-22; 25,41-46; Jak 2,14.]

VI. Pál / II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes 25. (Kr. u. 1965) (DH 4325)

Az ember társas természetéből nyilvánvaló, hogy az emberi személy tökéletesedése és a társadalom fejlődése kölcsönösen függ egymástól. Valamennyi társadalmi intézménynek ugyanis a személy az alapja, alanya és célja, s annak kell lennie, mert a személy természete szerint teljesen közösségre van utalva. [Vö. Aquinói Szt Tamás: Ethica, I. 1.] Mivel tehát a társas élet nem mellékes körülmény az ember számára, ezért minden képessége a másokkal való kapcsolatokban, kölcsönös szolgálatokban, párbeszédben bontakozik ki, és az ember csak így felelhet meg hivatásának.

Az ember kibontakozásához szükséges társas kötelékek közül némelyek közvetlenül megfelelnek belső természetének, például a család és a politikai közösség; mások inkább szabad elhatározásából jönnek létre. Korunkban a kölcsönös kapcsolatok és függések különféle okokból napról napra egyre sokasodnak, amiből sokféle közjogi vagy magánjogi társulás és intézmény keletkezik. Ez a szocializációnak nevezett jelenség kétségtelenül rejteget veszélyeket, mégis sok előnnyel jár a személy értékeinek megszilárdítása és növelése, valamint jogainak védelme szempontjából. [Vö. XXIII. János: Mater et Magistra enciklika 1961.; XI. Pius: Quadragesimo anno enciklika, 1931.]

A társas élet nagy segítséget nyújt ugyan az emberi személynek, hogy betölthesse hivatását, a vallásos hivatását is, még sem tagadható, hogy azok a társadalmi körülmények, melyek között az emberek élnek, s melyek közé már gyermekkorukban kerülnek, gyakran eltérítik őket a jótól és a rossz felé terelik. Bizonyos, hogy a társadalmi rendet sűrűn zavaró ok részben a gazdasági, politikai és társadalmi formákban lappangó feszültség. A mélyebb ok azonban nem ez, hanem a gőg és az önzés, mely megrontja a társadalom légkörét. Ahol pedig a dolgok rendjét a bűn következményei megzavarják, ott a születésétől fogva rosszra hajló ember új meg új kísértésekkel találkozik, és ezeket csak a kegyelemtől támogatott szüntelen erőfeszítésekkel küzdheti le.

(Fel)

Mit mond erről a Biblia?

Ter 3,6
Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belőle.

1Sám 11,6
Amikor Saul meghallotta a hírt, leszállt rá az Úr lelke, és nagy haragra gerjedt.
1Sám 18,11-12
Saul meglendítette a lándzsáját, és azt mondta magában: „Odaszegezem Dávidot a falhoz.” De Dávid kétszer is kitért előle. Saul félt Dávidtól, mert vele volt az Úr, Saultól azonban elfordult.

Ez 3,20
Ha az igaz eltér igazságától és gonoszságot művel, és én csapdát állítok elé, úgyhogy meghal, akkor mivel nem figyelmeztetted, meghal a bűne miatt - az igazság, amelyet tettekre váltott, nem számít be neki -, de a vérét tőled kérem számon.

Ez 18,24
Ám, ha az igaz elfordul igazságától és bűnt követ el, utánozza azokat az iszonyatos tetteket, amelyeket a bűnös végbevisz, vajon élni fog? Nem emlékezem többé az igazságra, amelyet tettekre váltott, hanem hűtlensége és vétkei miatt, amelyeket elkövetett, meg kell halnia.

Ez 33,12-13. 18
Te meg, emberfia, mondd meg néped fiainak: az igazat igaz volta nem menti meg, ha egy napon félrelép, és az istentelent, ha egy napon megtér, nem tartja béklyóban istentelensége, ahogy az igaz sem marad életben, ha egy napon mégis vétkezik. Ha azt mondom az igaznak: „Biztosan életben maradsz”, de ő igaz voltában bizakodva gonoszságot visz végbe, nos, akkor nem emlékezem többé igaz voltára, hanem meg kell halnia gonoszsága miatt, amit elkövetett... Mert ha az igaz eltávolodik az igazságtól és gonosz tetteket visz végbe, akkor belepusztul.

Mt 7,21
Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát.

Mt 22,14
Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.

Lk 8,13
A köves talajba hulló szemek azok, akik meghallgatják s örömmel fogadják a tanítást, de nem ver bennük gyökeret, így aztán a kísértés idején hűtlenné válnak.

Lk 12,42-46
Az Úr így válaszolt: „Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendelt, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből? Boldog az a szolga, ha megérkeztekor ura ilyen munkában találja. Mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. De ha a szolga azt mondja magában: Uram csak sokára tér vissza -, és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, akkor ennek a szolgának az ura olyan napon érkezik meg, amikor nem várja, és olyan órában, amikor nem gondolja. Kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja.

Lk 15,23-24
Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek.

Jn 6,70-71
Jézus így válaszolt: „Nem tizenkettőtöket választottam ki? De egyikőtök ördög.” Júdást értette rajta, az iskarióti Simon fiát. Mert ő lett az árulója, egy a tizenkettő közül.

Jn 15,1-10
Én vagyok az igazi szőlőtő, s Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, ha elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég. Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjetek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek. Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében.

Jn 17,12
Amíg velük voltam, megőriztem őket a nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, így beteljesedett az Írás.

Jn 6,37
Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön. S aki hozzám jön, nem taszítom el.

Jn 6,39
Annak, aki küldött, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon.

Jn 6,40
Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon.

Jn 6,44
Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza, s én feltámasztom az utolsó napon.

Jn 10,27-28
A juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, nem ragadja ki őket a kezemből senki.

Jn 17,12
Amíg velük voltam, megőriztem őket a nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, így beteljesedett az Írás.

Jel 3,4-5
De vannak néhányan Szárdeszben, akik nem szennyezték be ruhájukat: ezek fehér ruhában fognak járni velem, mert méltók rá. A győztest fehér ruhába öltöztetik. Nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem megvallom majd Atyám és angyalai előtt.

Jel 3,11
Hamarosan eljövök. Ragaszkodjál ahhoz, amid van, hogy senki el ne vegye koszorúdat.

Jel 13,10
Aki mást fogságba hurcol, fogságba kerül. Aki karddal öl, annak kard által kell elhullnia. Ez a szentek állhatatosságának és hitének az alapja.
Jel 14,12
Ez az alapja a szentek állhatatosságának, akik megtartják Isten parancsait és Jézus hitét.

Jel 21,7
Ez lesz a győztes öröksége: az Istene leszek, és ő az én fiam lesz.

Jel 22,19
S ha valaki elvesz ennek a prófétai könyvnek szavaiból, Isten megvonja tőle a jogot az élet fájához és a szent városhoz, amelyek ebben a könyvben meg vannak írva.

ApCsel 7,51
Ti vastagnyakúak, ti körülmetéletlen szívűek és fülűek, mindig ellenálltatok a Szentléleknek, s mint atyáitok, olyanok vagytok ti is.

Róm 11,20-23
Ez igaz. A hitetlenség miatt törtek le, te meg a hit által állsz. Ne légy hát fennhéjázó, hanem félj! Ha Isten nem kegyelmezett a természetes ágaknak, neked sem kegyelmez. Értsd meg tehát Isten jóságát és szigorát: szigorát a vétkesekkel szemben, irántad meg Isten jóságát, feltéve, hogy megmaradsz a jóban, különben téged is lenyesnek. S ők is beoltatnak, ha nem maradnak meg hitetlenségükben, mert Istennek van hatalma, hogy újra beoltsa őket.

Gal 4,9
Most azonban, amikor ismeritek az Istent, sőt az Isten is ismer titeket, hogyan térhettek vissza az erőtlen és esendő elemekhez, ismét szolgálni akarván nekik, mint korábban?

Kol 1,23
Csak álljatok szilárdan és rendületlenül a hitben, és ne tántorodjatok el az evangéliumi reménytől, amelyről hallottatok, hiszen minden teremtménynek hirdették az ég alatt, és én, Pál is ennek a szolgája lettem.

Zsid 6,11-12
Nagyon szeretnénk azonban, ha mindegyiketek ugyanazt a buzgóságot tanúsítaná, hogy reményetek mindvégig tökéletesedjék. Ne legyetek tehát hanyagok, hanem kövessétek azokat, akik a hitben és a béketűrésben az ígéret örökösei lettek.

Zsid 10,23
Tartsunk ki rendíthetetlenül reménységünk megvallásában, mert hűséges az, aki az ígéretet tette.
Zsid 10,26
Ha ugyanis azután, hogy az igazságot felismertük, szándékosan vétkeztünk, nincs többé áldozat a bűnért,
Zsid 10,29
Gondolhatjátok, mennyivel súlyosabb büntetést érdemel az, aki lábbal tiporja az Isten Fiát, semmibe veszi a szövetség vérét, amely megszentelte, és kigúnyolja a kegyelem Lelkét.
Zsid 10,36
Állhatatosnak kell lennetek, hogy az Isten akaratát teljesítsétek, és az ígéretet elnyerjétek:
Zsid 10,39
Mi nem tartozunk azok közé, akik elpártolnak és elkárhoznak, hanem azok közé, akik hisznek és megmentik életüket.

Zsid 12,15
Vigyázzatok, az Isten kegyelmét közületek senki le ne késse, nehogy valami mérges gyökér szárba szökkenjen, kárt okozzon és sokakat megfertőzzön.

Jel 2,4-5
De van egy kifogásom ellened, az, hogy kezdeti szeretetedtől eltértél. Gondold meg, honnan süllyedtél ide! Térj meg, és térj vissza korábbi cselekedeteidhez! Mert elmegyek és elmozdítom helyéről gyertyatartódat, ha nem tartasz bűnbánatot.

1Kor 9,24-27
Nem tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! A versenyzők valamennyien megtartóztató életet élnek, minden tekintetben. Ők hervadó koszorúért, mi pedig hervadhatatlanért. Én is futok, de nem céltalanul, az ökölvívásban nem a levegőt csapkodom, hanem megzabolázom, és rabságba vetem testemet, hogy míg másokat tanítok, magam méltatlanná ne váljak.

Róm 1,28
Nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, az Isten is romlott eszükre hagyta hát őket, hogy alávaló tetteket vigyenek végbe.
Tit 1,16
Hangoztatják, hogy ismerik az Istent, de tetteikkel megtagadják, mert utálatra méltók, konokok, semmi jóra nem képesek.
2Tim 3,8
Mint ahogy Jannesz és Jambresz ellenszegültek Mózesnek, úgy ezek is szembeszállnak az igazsággal - romlott agyú, ingadozó hitű emberek.
Zsid 6,7-8
A föld ugyanis, amely beissza a gyakori esőt és jó termést hoz művelőjének, az Isten áldásában részesül. De ha bojtorjánt és gazt terem, nincs értéke, átokra méltó, és végül is fölégetik.
2Kor 13,5-7
Vizsgáljátok meg magatokat, hogy a hitben éltek-e. Tegyétek csak próbára magatokat. Felismeritek-e, hogy bennetek él Jézus Krisztus? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát. De remélem, elismeritek, hogy mi kiálltuk. Arra kérjük az Istent, hogy semmi rosszat ne tegyetek. Nem azért, hogy mi kipróbáltnak tűnjünk fel, hanem azért, hogy ti a jót tegyétek, akkor minket nézhettek ki nem próbáltnak.

1Kor 9,24
Nem tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!
Fil 3,14
Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban.

1Kor 9,25
A versenyzők valamennyien megtartóztató életet élnek, minden tekintetben. Ők hervadó koszorúért, mi pedig hervadhatatlanért.
1Kor 15,51
Nos, titkot közlök veletek: Nem halunk ugyan meg mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk, hirtelenül,
1Tim 1,17
Az örökkévalóság királyának, a halhatatlan és láthatatlan, egyedülvaló Istennek tisztelet és dicsőség mindörökkön örökké! Amen.

Róm 13,11
Ehhez tartsátok magatokat, felismerve az időt. Itt az óra, hogy fölébredjünk az álomból: üdvösségünk közelebb van, mint amikor hívők lettünk.

1Kor 4,4
Nem érzem ugyan magam semmiben sem bűnösnek, de ez még nem jelent megigazulást. Az Úr mond fölöttem ítéletet.

1Kor 6,9-11
Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem öröklik Isten országát? Ne ámítsátok magatokat! Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem örökli Isten országát. Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok, szentek lettetek, és megigazultatok Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által.

1Kor 10,6-13
Ez mind intő példa lett számunkra, hogy ne kívánjuk a rosszat, mint ahogy ők megkívánták. Ne legyetek bálványimádóvá, mint néhányan közülük, ahogy az Írás mondja: „Leült a nép enni, inni, aztán fölkelt táncolni”. Ne is vétsünk a tisztaság ellen, mint némelyek közülük, ezért egyetlen nap huszonháromezren meghaltak. Ne kísértsük az Urat, mint néhányan kísértették, ezért kígyók pusztították el őket. Ne is zúgolódjatok, mint néhányan zúgolódtak, ezért lesújtott rájuk a pusztító angyal. Mindez előkép a számunkra, a mi okulásunkra írták meg, akik a végső időkben élünk. Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, nehogy elessék. Eddig emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok.

1Kor 10,12
Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, nehogy elessék.

1Kor 15,1-2
Figyelmetekbe ajánlom, testvérek, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek. Elfogadtátok, és szilárdan kitartotok benne. Általa elnyeritek az üdvösséget, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek. Másként hiába lettetek volna hívővé.

2Kor 6,1
Az ő munkatársaként figyelmeztetünk titeket is: ne vegyétek hiába az Isten kegyelmét.

2Kor 11,2-3
De hiszen meg is teszitek. Én Isten féltékenységével féltelek titeket. Mert eljegyeztelek benneteket egy férfival, hogy tiszta szűzként vezesselek el Krisztushoz. Félek azonban, hogy a kígyó, amint álnokul rászedte Évát, a ti elméteket is megzavarja, és akkor vége Krisztushoz való őszinte ragaszkodásotoknak.

Gal 1,8-10
De ha akár mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdettünk: átkozott legyen! Amint már kijelentettük, most újra megismételjük: Ha valaki más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit tőlünk hallottatok, átkozott legyen! Az emberek kedvét keresem ezzel vagy az Istenét? Talán embereknek akarok tetszeni? Ha még emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája.

Gal 5,1
A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk. Álljatok tehát szilárdan, és ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak benneteket.
Gal 5,4
Ha a törvényben keresitek az igazzá válást, elszakadtatok Krisztustól és elvesztettétek kegyelmét.

Fil 2,12
Kedveseim, ti mindig engedelmesek voltatok, félve-remegve munkáljátok hát üdvösségeteket, nemcsak amikor köztetek vagyok, hanem sokkal inkább most, hogy távol kell lennem.

Fil 3,11-14
Így hozzá hasonulok a halálban, hogy ezáltal eljuthassak a halálból a feltámadásra is. Nem mintha már elértem volna vagy már célba értem volna, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magával ragadott engem. Testvérek, nem gondolom, hogy máris magamhoz ragadtam, de azt igen, hogy elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van. Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban.

Kol 1,21-23
Nektek is, akik azelőtt idegenek és ellenséges érzületűek voltatok gonosz tetteitek következtében, most nektek is megszerezte a kiengesztelődést halandó testében a halál árán, hogy szentté, szeplőtlenné és feddhetetlenné tegyen benneteket színe előtt. Csak álljatok szilárdan és rendületlenül a hitben, és ne tántorodjatok el az evangéliumi reménytől, amelyről hallottatok, hiszen minden teremtménynek hirdették az ég alatt, és én, Pál is ennek a szolgája lettem.

Kol 2,18-19
Senki ne mondjon benneteket méltatlannak a jutalomra, főleg az nem, aki alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében tetszeleg magának, aki látomásokkal dicsekszik, érzékies gondolkodásában ostobán felfuvalkodik, s elutasítja a Főt, jóllehet ő tartja és fogja össze az egész testet inakkal és izmokkal, s Isten szerint való növekedéséről is ő gondoskodik.

1Tim 1,5-6
A tanításnak a célja a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és őszinte hitből fakadó szeretet. Ettől némelyek eltértek, és üres fecsegésre adták magukat.

1Tim 1,19-20
Tarts ki a hitben, és őrizd meg tisztán a lelkiismeretedet. Ezt néhányan elvesztették, s ezért a hitben hajótörést szenvedtek. Közéjük tartoznak Himeneusz és Alexander, akiket átadtam a sátánnak, hadd tanulják meg, hogy ne káromkodjanak.

1Tim 4,1
A Lélek világosan állítja, hogy a végső időkben némelyek elpártolnak a hittől, megtévesztő szellemekre és sátáni tanításra hallgatnak.

1Tim 5,8
Aki övéinek, főleg háza népének nem viseli gondját, az megtagadta hitét, és rosszabb a hitetlennél.

1Tim 5,15
Némelyek ugyanis már visszaszegődtek a sátánhoz.

1Tim 6,10
Minden baj gyökere ugyanis a pénz utáni sóvárgás. Így néhányan, akik törik magukat utána, már elpártoltak a hittől, és sok bajba keveredtek.

Zsid 2,1
Ezért, amit hallottunk, azt teljes odaadással meg kell tartanunk, hogy a célt el ne tévesszük.

Zsid 3,12-14
Vigyázzatok, testvérek, hogy ne legyen hitetlenségre hajló, gonosz a szívetek. Senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől, ehelyett lelkesítsétek egymást minden nap, amíg a „ma” tart, hogy senkit meg ne keményítsen a csalárd bűn. Hiszen Krisztus részesei vagyunk, de csak úgy, ha kezdeti szilárd hitünkben mindvégig állhatatosan kitartunk.

Zsid 4,1
Óvakodjunk ezért attól, hogy közületek bárki úgy vélekedjen, még késlekedhet bemenni nyugalmába, mert még érvényben van az ígéret.

Zsid 4,6
Azaz még hátra van, hogy némelyek eljussanak, ugyanakkor mások, akik már korábban hallották az evangéliumot, hitetlenségük következtében nem jutottak el oda.
Zsid 4,11
Törekedjünk tehát rá, hogy bejussunk nyugalmának ebbe az (országába), nehogy valaki éppúgy elessék, mint előbb a hitetlenség példáján láttuk.

Zsid 6,4-6
Azt ugyanis, aki egyszer már részesült a világosságban, megízlelte az égi ajándékot, megkapta a Szentlelket, felfogta az Isten tanítását, és megtapasztalta az eljövendő élet erőit, aztán mégis elpártol, lehetetlen újra bűnbánatra indítani. Hiszen ha rajta áll, újra keresztre feszíti az Isten Fiát, és csúfot űz belőle.

Zsid 10,35-36
Ne veszítsétek hát el bizalmatokat, hiszen nagy jutalom jár érte. Állhatatosnak kell lennetek, hogy az Isten akaratát teljesítsétek, és az ígéretet elnyerjétek:

Zsid 10,38-39
Az igaz ember a hitből él, de ha elpártol, nem telik benne kedvem. Mi nem tartozunk azok közé, akik elpártolnak és elkárhoznak, hanem azok közé, akik hisznek és megmentik életüket.

Jak 5,19-20
Testvéreim, ha valaki közületek letér az igazság útjáról, és akad, aki visszatéríti, az tudja meg, hogy aki a bűnöst letéríti a tévelygés útjáról, megmenti a lelkét a haláltól és a bűnök sokaságára fátyolt borít.

1Pét 1,14
Mivel engedelmes gyermekek vagytok, életeteket ne szabjátok múltbeli vágyaitokhoz, amikor még tudatlanságban éltetek,

2Pét 2,1-2
De akadtak a nép körében hamis próféták is, ahogy a ti körötökben is föllépnek majd hamis tanítók, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek, s még megváltó Urunkat is tagadják, s ezzel gyors pusztulást vonnak magukra. Sokan követik majd őket erkölcstelenségükben, s miattuk szidni fogják az igaz vallást.

2Pét 1,10
Testvérek, ezért még inkább törekedjetek rá, hogy hivatásotokat és kiválasztottságotokat tetteitekkel megpecsételjétek, mert ha ezt megteszitek, nem botoltok el soha.

2Pét 2,15
Az egyenes utat elhagyták és eltévelyedtek, Beor fiának, Bileámnak útjain járnak, aki igazságtalan bérre vágyott,
2Pét 2,20-21
Mert akik a világ romlottságából kimenekültek az Úrnak és Megváltónak, Jézus Krisztusnak megismerése útján, aztán újra belemerültek és hatalmába estek, azoknak ez az utóbbi állapotuk rosszabb, mint az azelőtti volt. Mert jobb lett volna nekik, ha nem ismerték volna a nekik adott szent parancsokat, mint hogy aztán hűtlenek lettek hozzájuk.

2Pét 3,16-17
minden olyan levélben, amelyben ezekről a dolgokról beszél. Vannak bennük nehezen érthető dolgok, ezeket a tanulatlan és állhatatlan emberek kicsavarják a saját vesztükre, akárcsak a többi Írást is. Szeretteim, mivel már eleve tudtok erről, vigyázzatok, nehogy a gonoszok tévedése elsodorjon benneteket, és elveszítsétek biztonságotokat.

1Jn 1,7
De ha világosságban járunk, ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Fiának, Jézusnak a vére minden bűnt lemos rólunk.

1Jn 1,9
Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden igazságtalanságtól megtisztít minket.

1Jn 2,19
Közülünk mentek ki, de nem voltak közülünk valók. Mert ha közénk tartoztak volna, megmaradtak volna velünk. Rajtuk kellett nyilvánvalóvá válnia annak, hogy nem mindenki közülünk való.

1Jn 2,28
Különösen most maradjatok benne, gyermekeim, hogy ha majd megjelenik, bizalommal lehessünk iránta, és eljövetelekor ne kelljen szégyent vallva távoznunk tőle.

2Jn 1,8
Vigyázzatok magatokra, nehogy elveszítsétek, amit már megszereztetek, hanem teljes bért kapjatok.

Júd 1,6
Az angyalokat is, akik nem becsülték meg méltóságukat, elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartja.

Zsolt 37,28
Mert az Úr az igazságosságot szereti és nem hagyja el soha szentjeit. Az álnokok örökre megsemmisülnek, a gonoszok nemzetsége elpusztul.

Zsolt 121,3
Ő nem engedi, hogy botladozzék lábad, nem alszik az, aki őriz téged.
Zsolt 121,7-8
Az Úr megóv minden bajtól, ő vigyáz életedre. Az Úr megőriz jártadban-keltedben, mostantól fogva mindörökké.

Jer 32,40
Örök szövetséget kötök velük és nem szűnök meg jót tenni velük. Szívükbe adom félelmemet, hogy többé ne forduljanak el tőlem.

2Tim 4,8
Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét.

Róm 11,29
Isten ugyanis nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását.

Róm 14,4
Ki vagy te, hogy más szolgája fölött bíráskodol? Saját ura előtt áll, vagy bukik. De állni fog, mert elég hatalmas az Isten, hogy fenntartsa.

Fil 1,6
Bízom is benne, hogy aki megkezdte bennetek a jót, Krisztus Jézus napjára be is fejezi.
Fil 2,13
Hiszen Isten maga ébreszti bennetek a szándékot, s hajtja végre a tettet tetszésének megfelelően.
Fil 3,11-14
Így hozzá hasonulok a halálban, hogy ezáltal eljuthassak a halálból a feltámadásra is. Nem mintha már elértem volna vagy már célba értem volna, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magával ragadott engem. Testvérek, nem gondolom, hogy máris magamhoz ragadtam, de azt igen, hogy elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van. Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban.

Fil 4,3
Téged is kérlek, igaz munkatársam, légy segítségükre azoknak, akik velem együtt fáradtak az evangélium hirdetésében, Kelemennel és a többi munkatársammal együtt, akiknek neve föl van jegyezve az élet könyvében.
Jel 3,5
A győztest fehér ruhába öltöztetik. Nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem megvallom majd Atyám és angyalai előtt.

Kol 3,23-24
Bármit tesztek, tegyétek szívből, mintha az Úrnak és nem embereknek tennétek. Hiszen tudjátok, hogy az Úrtól jutalmul kapjátok az örökséget. Urunknak, Krisztusnak szolgáljatok,

2Tim 1,12
Ezért szenvedem ezt is, de nem szégyellem, mert tudom, kinek hittem, és biztos vagyok benne: elég hatalmas ahhoz, hogy rábízott kincsemet megőrizze addig a napig.
2Tim 1,14
Őrizd meg a rád bízott kincset a Szentlélek erejével, aki bennünk lakik.

2Tim 4,18
Az Úr ezután is megszabadít minden gonosz cselvetéstől és átment mennyei országába. Dicsőség neki mindörökké, Amen.

1Pét 1,3-5
Legyen áldott az Isten és Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki minket nagy irgalmában Jézusnak a halálból való feltámadása által új életre hívott, az élő reményre, hogy a mennyekben elpusztíthatatlan, tiszta és soha el nem hervadó örökség várjon rátok. Az Isten hatalma megőrzött titeket a hitben az örök üdvösségre, amely készen áll, hogy az utolsó időben majd megnyilvánuljon.

1Jn 5,18
Tudjuk, hogy aki az Istentől való, nem vétkezik, mert az Istentől Született ereje megóvja (a bűntől), és a gonosz nem érinti.
1Jn 1,8
Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre, és nincs meg bennünk az igazság.

(Fel)

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

Antióchiai Szent Ignác: Levél az efezusiakhoz, 10. (Kr. u. 110)[* a hosszabb változatban]

A többi emberért is szüntelenül imádkozzatok. Hiszen van remény a megtérésre, hogy Istenre találhatnak. Nem tudjátok, hogy elbukhat, majd ismét felkelhet, és Istenre találhat?

Didakhé, 16. (Kr. u. 90)

Őrködjetek életetek fölött! Ki ne aludjanak mécseseitek és ki ne oldódjon övetek! Legyetek készen! Nem tudjátok ugyanis az órát, melyben Uratok érkezik. Gyakran gyűljetek egybe, azt keresve, mi válik lelketek javára! Semmilyen időnek nem lesz haszna kitartásotokat illetően, ha a végső időben tökéletesek nem lesztek. A végső napokban ugyanis sok hamis próféta lesz, sok rontó, a juhok farkasokká válnak, a szeretet gyűlöletbe fordul át; amikor felgyülemlik a törvénytelenség, gyűlölni fogják egymást az emberek, s akkor fog megjelenni a világcsaló Isten fiaként, a föld a kezébe adatik és jeleket és csodákat művel, melyek a világ kezdete óta nem voltak. Az emberek világa ekkor tűzpróbára kerül, és sokan megbotránkoznak és elvesznek, akik azonban kitartanak hitükben, megmenekednek ama átkozottól.

Római Szent Kelemennek tulajdonított 2. Korintusi levél, 6,7-9; 17,1-2. (Kr. u. 150 körül)

Ha megtesszük Krisztus akaratát, nyugalomra találunk, ha pedig nem, senki sem szabadít ki minket az örök bűnhődésből, ha nem tartjuk meg parancsolatait… ha nem őrizzük meg tisztán és szeplőtelenül keresztségünket, miféle bizakodással juthatnánk be az Isten országába? Vagy kiben találhatnánk ott pártfogóra, ha nem találnak nálunk istenfélő és igaz cselekedetet?

Teljes szívünkből tartsunk bűnbánatot, nehogy valaki is elvesszen közülünk. Ha pedig kezünkben vannak a törvények, cselekedjünk ilyenképpen, a bálványokat otthagytuk, sőt tanítunk másokat is, mennyivel inkább nem szabad elvesznie annak a léleknek, amely már ismeri az Istent? Karoljuk fel azokat, akik már elerőtlenedtek a jóra irányuló törekvésekben, hogy így mindannyian eljuthassunk az üdvösségre, legyen gondunk a másikra és figyelmeztessük egymást!

Hermász: Pásztor, 73. (Kr. u. 155)

Mindazok, akik közülük megtérnek, a toronyban fognak lakni, de azok, akik csak később fognak megtérni, a külső falakban kapnak lakhelyet, azok pedig, akik nem térnek meg, hanem megrekednek cselekedeteiknél, halállal halnak meg… Ha meghallják a parancsaimat, megjavulnak és megtisztítják magukat, majd hamarosan megtérnek, így lakhelyük a toronyban lesz; de ha közülük valaki ismételten visszafordul a meghasonlásba, kivetik ezt a toronyból, sőt még az életét is elveszíti.

Tatianosz: Beszéd a görögök ellen, 13. (Kr. u. 175)

A Szellem ugyanis kezdettől fogva azért lett, hogy a lélek lakótársa legyen. A Szellem elhagyta a lelket, mivel ez nem akarta követni őt. A lélek meg, mint a Szellem ereje visszfényének birtokosa, és mint aki az elválás miatt a tökéletességet átlátni nem tudta, kereste az Istent, tévedése következtében azonban sok istent formált magának, és az ellentétes sugallatokat adó démonokat követte. Isten Szelleme ugyanis nincs meg mindenkiben, egyesekben azonban – akik az igazságosság szerint élnek – megvan, összekapcsolódott a lélekkel, s bizonyos jövendölések által ezt a titkot a többi léleknek is meghirdette.

Tertullianusz: A bűnbánatról, 6,11; 10,1. (Kr. u. 204)

Egyesek azonban úgy vélekednek, mintha Istennek szükséges volna még a méltatlanoknak is megadnia azt, amit fogadott, és szolgasággá teszik nagylelkűségét. Ha nekünk szükségből engedte el a halál jelét, akkor nem akarata ellenére cselekedett? Ki ígéri a megmaradást és mit ad meg kényszerből? Nemde sokan meghaltak azután? Nem vonta meg azt az ajándékot sokaktól?

Hogy ezt a tettet (a bűnvallomást) annyian napról-napra halogatják, annak oka feltehetően az, hogy ezzel inkább a szégyenre emlékeznek, mint az üdvösségre, olyanok, mint azok, akik a test szemérmesebb részeit szorongatva kínlódnak, elutasítják az orvosok tudományát, s szégyenkezésükkel együtt pusztulnak el.

Szent Cyprianus: A katolikus Egyház egységéről, 21. (Kr. u. 251)

A hit megvallása csak a dicsőség kezdete, de még nem a koszorú kiérdemlése, nem azonos a végső dicsérettel, csak a nagyság kezdete, mert meg van írva: „Aki mindvégig kitart, az üdvözül.” (Mt 10,22). Aki nem ért célba, az csak úton van, az üdvösséghez egy lépcsőfokkal közelebb jutott, de még nem érte el a csúcsot és a célt. Hitvalló ugyan, de nagyobb veszélyeknek is van kitéve a hit megvallása után, mert jobban kihívja maga ellen az Ellenséget. A hitvallónak még szilárdabban kell állnia az Úr evangéliumában, hogy ezáltal nyerje el az Úrtól a dicsőséget.

Szent Cyprianus: A bukottakról, 28-29. (Kr. u. 250)

Mennyivel nagyobb a hitük, mennyivel több istenfélelmük van azoknak, akik… fájlalják Isten papja előtt, és őszintén megteszik lelkiismeretük beismerő vallomását… Testvéreim! Mindegyiktek addig vallja be vétkét, amíg ezen a világon van, amíg beismerése meghallgatható, amíg elégtételét és a pap általi megbocsátást az Úr elfogadja!

Szent Athanasziosz: Beszéd az ariánusok ellen, 3,25. (Kr. u. 362)

Így tehát a Lélek az, aki az Istenben van, és nem mi önmagunk szerint. És amint fiak és istenek leszünk a bennünk levő Ige miatt, úgy leszünk a Fiúban és az Atyában, és egynek kell lennünk a Fiúban és az Atyában azért, mert bennünk van a Lélek, aki benne van az Atyában levő Igében. Amikor tehát valaki valamilyen gonoszság miatt elpártol a Lélektől, a kegyelem ugyan visszavonhatatlanul megmarad azokban, akik akarják, legalábbis amikor bűnbánatot tart az elbukott, de többé nincs Istenben az az elpártoló, mert eltávozott tőle az Istenben levő, szent és vigasztaló Lélek, hanem abban lesz, akinek alávetette magát a vétkező, mint ahogy Saullal történt: eltávozott ugyanis tőle az Isten Lelke és gonosz lélek zaklatta (1Sám 16,14).

Nazianzoszi Szent Gergely: Vízkeresztre, 39. oratio, 19. (Kr. u. 381)

Ezt mondod: Ez nem lehetséges a keresztség után. Mi bizonyítja ezt? Vagy mutasd a bizonyítékot, vagy ne kárhoztasd! Ha kétség merül fel, akkor győzzön az emberségesség. Ezt állítod: Novatusnál az üldözések idején nem vették vissza a bukottakat. Mit beszélsz itt? Ha nem tartottak bűnbánatot, méltán. Én sem veszem vissza azt, aki nem hajlik meg (Iz 58,5), vagy aki méltó viselkedésével nem hozta helyre a bűnt! És ha visszafogadom, akkor az őket megillető helyet jelölöm ki számukra. Nem utánozom azonban azok esetében, akiket elemésztett már a sírás.

Nagy Szent Leó: Theodórosznak, 108. levél, 2. (Kr. u. 452)

Isten sokszoros igazságossága úgy siet segítségére az emberi bukásoknak, hogy nemcsak a keresztség kegyelme révén, hanem a bűnbocsánat orvossága által is meg lehet újítani az örök élet reményét, hogy akik az újjászületés ajándékait meggyalázták, a saját ítéletükkel önmagukat elítélve elnyerjék bűneik bocsánatát: de az isteni jóság segítségnyújtása úgy van megszervezve, hogy az Isten bűnbocsánatát nem lehet elnyerni, hacsak nem a papok Istenhez való könyörgései által. Ugyanis „a közvetítő Isten és ember között, az ember Krisztus Jézus” [1Tim 2,5] azt a hatalmat adta át az Egyház elöljáróinak, hogy egyrészt a gyónóknak biztosítsák a penitenciatartás [bűnbánat megtartásának] rendjét, másrészt az üdvös elégtétel által megtisztulva a szentségek vételéhez a kiengesztelődés kapuján át őket odabocsássák.

II. Orange-i zsinat: 24. kánon. (Kr. u. 529)

”A szőlővesszőkről. A vesszők úgy kapcsolódnak a szőlőtőhöz, hogy annak életéhez semmivel sem járulnak hozzá, ám onnét kapják azt, ami az élethez kell: hiszen a szőlőtő van a vesszőkben, hogy életfontosságú tápanyaggal szolgáljon nekik, s nem a vesszők szolgálnak ezzel neki. Ezért nem Krisztusnak, hanem tanítványainak van hasznára, ha egyrészt megmaradnak Krisztusban, másrészt bírják a bennük maradó Krisztust. Mert ha levágták a vesszőt, az eleven gyökérből egy másik hajthat ki; ám a levágott vessző nem élhet gyökértelenül.”

(Fel)