Abortusz

A Katolikus Egyház Katekizmusa

2270 Az emberi életet fogantatása pillanatától feltételek nélkül tisztelni és védeni kell. Az emberi lény személyi jogait létének első pillanatától fogva el kell ismerni, ezek közé tartozik minden ártatlan lény sérthetetlen joga az élethez. [Hittani Kongregáció: Donum vitae instrukció 1,1]

"Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, megszenteltelek" (Jer 1,5).

"A csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor a rejtekben keletkeztem, és a föld mélyén elindult az életem" (Zsolt 139,15).

2271 Az Egyház az első századtól kezdve hangsúlyozta minden szándékos abortusz erkölcsi rosszaságát. Ez a tanítás nem változott és változatlan marad. A közvetlen, azaz akár célként, akár eszközként szándékolt abortusz súlyosan ellenkezik az erkölcsi törvénnyel:

"Ne öld meg a magzatot abortusszal, és ne pusztítsd el a születése után." [Didakhé 2, 2; vö. Epistula Pseudo Barnabae 19,5; Epistula ad Diognetum 5,6; Tertullianus: Apologeticum 9,8]

"Isten ugyanis, az élet Ura, az élet megőrzésének magasztos szolgálatát az emberekre bízta, és ezt emberhez méltó módon kell teljesíteni. Az életet tehát a fogantatástól kezdve a legnagyobb gonddal oltalmazni kell: az abortusz és a csecsemőgyilkosság szégyenletes gaztett." [II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes, 51.]

2272 A formális együttműködés az abortuszban súlyos bűn. Az Egyház ezt az emberi élet ellen elkövetett bűntényt egyházjogi büntetésként kiközösítéssel sújtja. "Aki abortuszt végez, ha valóban megtörténik, latae sententiae, önmagától beálló kiközösítésbe esik" [CIC 1398.] "magának a büntetendő cselekmény elkövetésének tényénél fogva", [CIC 1314.] a jogban meghatározott föltételek mellett. [CIC 1323--24.] Az Egyház ezzel nem beszűkíteni akarja az irgalmasság terét, hanem kifejezésre juttatja az elkövetett bűn súlyosságát, a megölt csecsemőnek, szüleinek és az egész társadalomnak okozott jóvátehetetlen kárt.

(1463 Néhány különösen súlyos bűnt kiközösítéssel sújtanak, a legkomolyabb egyházi büntetéssel, ami megakadályozza a szentségek vételét és bizonyos egyházi cselekedetek végzését. [Vö. CIC 1331; CCEO 1431, 1434.] A kiközösítés alól föloldozást az egyházjog szerint csak a Pápa, a helyi püspök vagy egy általa erre fölhatalmazott pap adhat. [Vö. CIC 1354--57; CCEO 1420.] Halálveszélyben azonban bármely pap, még ha nem is rendelkezik gyóntatási joghatósággal, minden bűn és minden kiközösítés alól föloldozhat. [Vö. CIC 976; CCEO 725.] )

2273 Minden ártatlan ember elidegeníthetetlen joga az élethez a polgári társadalomnak és törvényhozásának alkotóeleme:

"A személy elidegeníthetetlen jogait a polgári társadalomnak és a közhatalomnak el kell ismernie és tiszteletben kell tartania; ezek a jogok nem függenek sem az egyes emberektől, sem szüleiktől és nem is a társadalomtól vagy az államtól erednek: az emberi természethez tartoznak, a személyhez tapadnak a teremtő tevékenység erejével, melyből maga a személy származik. Ebben az összefüggésben föl kell hívnunk a figyelmet arra, hogy ezen alapvető emberi jogok közé tartozik az élethez és a testi épséghez való jog, mellyel minden emberi teremtmény rendelkezik fogantatása pillanatától egészen a halálig." [Hittani Kongregáció: Donum vitae instrukció, 3]

"Amikor a polgári törvény az emberek egy csoportjától elveszi azt az oltalmat, melyet a törvénynek nyújtania kell, az állam e tettével tagadja minden polgárának törvény előtti egyenlőséget. Amikor az állam nem alkalmazza erejét mindenki -- leginkább a gyöngébbek -- jogainak védelmére, meginognak a jogállam alapjai. (...) A magzatot a fogantatás pillanatától megillető tiszteletből és védelemből következik, hogy a törvénynek megfelelő büntetéssel kell válaszolnia a magzat jogainak bármely szándékos megsértésére." [uo.]

2274 Mivel a magzattal fogantatása pillanatától kezdve személyként kell bánni, épségét a lehetőségekhez képest a többi más élőlényhez hasonlóan védelmezni, gondozni és ápolni kell.

A magzati vizsgálat erkölcsileg megengedett",ha tiszteletben tartja az embrió és az emberi magzat életét és épségét, és minden egyes magzat megtartására vagy gyógyítására irányul (...). De súlyosan ellenkezik az erkölcsi törvénnyel, ha a vizsgálat eredményétől függ az abortusz. A diagnózisnak nem szabad azonosnak lennie a halálos ítélettel." [uo. 1,2]

2275 "Megengedettnek kell tekinteni az emberi magzaton végzett beavatkozásokat azzal a föltétellel, hogy tiszteletben tartják a magzat életét és épségét, nem jelentenek számára túlzott kockázatot, hanem gyógyítására, egészségi állapotának javítására vagy életbentartására irányulnak." [uo. 1,3]

"Erkölcstelen emberi magzatokat azzal a szándékkal létrehozni, hogy »biológiai alapanyagként« hasznosítsák." [uo. 1,5]

"Bizonyos beavatkozási kísérletek a kromoszóma- vagy génörökségbe nem gyógyító jellegűek, hanem arra irányulnak, hogy valamilyen szempont (pl. fiú--leány, erős--okos, alacsony--magas) szerint meghatározott tulajdonságú emberi lényeket hozzanak létre. Az ilyen beavatkozások ellentétesek az emberi lény személyi méltóságával, sérthetetlenségével és egyetlen, meg nem ismételhető identitásával." [uo. 1,6]

Tanítóhivatali megnyilatkozások

Tanácsot kértél azokkal a kisdedekkel kapcsolatban, akik egy ágyban alszanak a szülőkkel, s holtan találják őket: vajon a szülők tüzes vassal vagy forró vízzel vagy bármilyen más próbával kell, hogy magukat tisztázzák, hogy nem nyomták agyon a kisdedeket. Mert figyelmeztetni kell a szülőket, és tanúságot kell ellenük tenni, hogy annyira kis gyengéket ne helyezzenek el magukkal egy ágyban, nehogy valamilyen hanyagság közbejöttével azok megfulladjanak, vagy összenyomják őket, minek következtében a szülőket emberölésben találják bűnösnek. Mert a szent kánonok nem tartják helyesnek, hogy bárkitől tüzes vas vagy forró víz próbával csikarjanak ki vallomást; és amit a szent atyák tanítása nem erősített meg, azt nem szabad magunknak babonás kitalálás alapján megengedni.
Az önkéntes vallomás vagy a tanúk révén való bizonyítás alapján ismeretessé lett törvényszegések rá lettek bízva a világi hatóságra, hogy az ítélkezzék; a titkosakat pedig és a nem ismerteket annak az ítéletére kell hagyni, "aki egyedül ismeri az emberek fiainak a szívét" [1Kir 8,39]. Azokat pedig, akikre rábizonyul, vagy bevallják, hogy ők az ilyen vád miatt büntetést érdemelnek, a te kormányzásod fenyítse meg, mivel ha valaki a méhben megfogant magzatot vetéléssel elpusztítja, az gyilkos; mennyivel inkább nem fogja tudni kimenteni magát az alól, hogy gyilkos, aki legalább egy egynapos csecsemőt ölt meg?

Előterjesztés: Amikor Titius orvost egy súlyos bajjal ágynak esett terhes nőhöz hívták, mindjárt azt vette észre, a halálos betegség okaként más, mint maga a terhesség, azaz a magzatnak a méhben való jelenléte, nem jöhet szóba. Egy út volt tehát csak járható számára annak érdekében, hogy az anyát a biztos és fenyegető haláltól megmentse, ti., hogy vetélést, vagyis magzatelhajtást hajtson végre. Ennek az útnak a szokott módon indult neki, ám olyan eszközök és operációk alkalmazásával, amelyek önmagukban és közvetlenül nem arra irányultak, hogy a magzatot az anyai ölben megöljék, hanem csakis arra, hogy amennyiben lehetséges, az élve megszülessék, még ha - egészen fejletlen lévén - a halálhoz közeli állapotban is.
Miután azonban elolvasta azt, amit 1889. augusztus 19. napján a Szentszék a Cambrai-i érsekeknek válaszul írt, vagyis, hogy "nem lehet biztosan tanítani", hogy bármilyen operáció, amely a magzatot közvetlenül megöli, még ha az anya megmentéséhez elengedhetetlen is, megengedett lenne, Titiust kétségek gyötrik azon sebészeti beavatkozások megengedett voltát illetően, amelyekkel eddig, nem ritkán vetélést hajtott végre, hogy a súlyosan betegeskedő terhes nőket megmentse.
Kérdés: Titius azt kérdezi, vajon az ismertetett operációkat a mondott körülmények megismétlődése mellett biztosan felújíthatja-e?
Válasz (a pápától megerősítve július 25-én): Nem, más rendeletek szerint, nevezetesen: 1884 május 28-án kelt, és 1889. augusztus 19-én kelt rendelet.

Kérdés: 1. Megengedett lesz-e a szülés siettetése, ha az asszony (medencéjének) szűk mivolta miatt a magzat kijutása a maga természetes idejében lehetetlenné válnék?

2. Ha az asszony szűk mivolta olyan, hogy még az idő előtti szülés sem számítható lehetségesnek, szabad lesz-e vetélést előidézni vagy a maga idején császármetszést végrehajtani?

3. Megengedett-e a hasfelmetszés (laparotomia), amikor méhen kívüli terhességről van szó, vagy, ha olyan embriókról van szó, amelyek nem a szokott helyen fogantak meg?

Válasz (a pápa által május 6-án megerősítve): Ad 1. A szülés siettetése önmagában nem tilos, ha jogos okokból hajtják végre és abban az időben és olyan módszerekkel, amelyek alkalmazásakor rendes körülmények között az anya és a magzat életére tekintettel vannak.
Ad 2. Az első részt illetően: nem, a vetélés tiltott voltáról kiadott, 1895. július 24-én, szerdán kelt rendelet értelmében. - Ami pedig a második részt illeti: semmi sem áll útjában annak, hogy az asszonyt, akiről szó van, a maga idejében császármetszésnek vessék alá.
Ad 3. Ha a szükség arra kényszerít, meg van engedve a hasmetszés, hogy az anya öléből a nem a szokott helyen fogant magzatokat kivegyék, amennyiben minden lehetséges módon komolyan és alkalmas módszerekkel vigyáznak úgy a magzat, mint az anya életére.

XI. Piusz: A "Casti connubii" körlevél (Kr. u. 1930) (DH 3719-3721)*

Egy másik súlyos bűnt is meg kell említenünk, Tisztelendő Testvérek, mellyel az anyja méhében lévő magzat ellen követnek el merényletet. Egyesek szerint ez megengedett, s az anya és az apa akaratától függ. Mások csak akkor tartják megengedethetőnek, ha igen súlyos okok vannak, melyeket orvosi, társadalmi és fajnemesítési javallatoknak mondanak.
Az állami törvényhozástól, amelynek büntető törvényei a megfogamzott de még világra nem jött gyermek megölését tiltják, azt követelik, hogy ezeket a különféle javallatokat törvényesnek ismerjék el és mentesítsék minden büntetéstől. Sőt olyanok is akadnak, akik a hatóságoktól azt kívánják, hogy az ilyen halálos beavatkozáshoz nyújtsanak segédkezet. ...

Ami pedig az orvosi és gyógyászati javallatot illeti, már mondtuk, Tisztelendő Testvérek, mennyire sajnáljuk az édesanyát, kinek természetes kötelessége teljesítése közben egészsége, sőt az élete forog veszedelemben, de vajon mi lehetne kielégítő ok az ártatlan élet elpusztításához? Itt pedig erről van szó. Akár az édesanya, akár a gyermek életére törnek, mindenképpen Isten és a természet törvénye ellen vétenek, mely azt mondja: "Ne ölj!" (Kiv 20,13). Egyformán szent, azaz sérthetetlen mindkettőjük élete, s elpusztításukhoz még a közhatalomnak sem lehet joga.
Hiába hivatkoznak az ártatlanokkal szemben az állam pallosjogára, mert az csak a bűnösökkel szemben érvényes. Nem forog fenn az igazságtalan támadóval szemben alkalmazható véres önvédelem esete sem, mert ugyan ki minősíthetné az ártatlan magzatot jogtalan támadónak? A "végső szükség joga" sem áll fenn, melyre úgy hivatkoznak, hogy az kiterjed az ártatlan megölésére is.
A derék és tapasztalt orvosok, akik mind az anya, mind a gyermek megmentésére törekszenek, dicséretet érdemelnek, de méltatlannak bizonyulnának az orvos névre azok, akik gyógyítás látszatával vagy hamis szánalomtól indítva valakinek a halálán mesterkednének. ...

Amit társadalmi vagy fajnevelési javallatként szoktak felhozni, azt megengedett és tisztességes módon, kellő határok között tekintetbe lehet és kell is venni. Ám azoknak a kívánalmaknak, amelyekre e javallatok támaszkodnak, ártatlanok megölésével megfelelni tökéletesen ellenkezik a józan ésszel és az isteni paranccsal, amelyet az Apostol is hirdet: Nem szabad rosszat tenni, hogy jó származzék belőle. (vö. Róm 3,8.)

[*: A szöveg a http://www.katolikus.hu/roma/casti.html oldalról származik]

VI. Pál / II. Vatikáni Zsinat: A "Gaudium et spes" lelkipásztori határozat az Egyházról (Kr. u. 1965) (DH 4327)

Napjainkban különösen sürgető kötelességünk, hogy felebarátnak tekintsünk megkülönböztetés nélkül minden embert, és ha ránk szorul, siessünk is a szolgálatára; legyen szó akár egy mindenkitől elhagyott öregről, egy igazságtalanul lenézett vendégmunkásról, egy menekültről, egy házasságon kívül született gyermekről, aki érdemtelenül szenved olyan bűnért, melyet nem ő követett el; vagy egy éhezőről, aki megszólítja a lelkiismeretünket, eszünkbe juttatva az Úr szavát: "Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek" (Mt 25,40).

Ezenfelül minden, ami az élet ellen irányul: az emberölés bármely formája, a népirtás, az abortusz, az eutanázia és a szándékos öngyilkosság; minden, ami az emberi személy épségét sérti: a csonkítások, a testi vagy lelki kínzás, a lelki kényszer alkalmazása; minden, ami az emberi méltóságot sérti: az embertelen életkörülmények, az önkényes bebörtönzések, deportálások, rabszolgaság, prostitúció, leány- és fiúkereskedelem, a lealacsonyító munkakörülmények, melyek a munkásokat a haszonszerzés puszta eszközévé teszik, s nem szabad és felelős személyeknek tekintik -- mindezek és hozzájuk hasonlók kétségtelenül szégyenletes gaztettek, s miközben tönkreteszik az emberi civilizációt, inkább az elkövetőiket szennyezik be, mint azokat, akik elszenvedik a jogtalanságot, és a legnagyobb mértékben ellenkeznek a Teremtő tiszteletével.

1. A magzatelhajtás kérdése és a törvény, amely esetleg megengedi a magzatelhajtás szabadságát, majdnem mindenütt éles viták kérdése lett. Ezek a viták bizonyára kisebb jelentőségűek lennének, ha nem az emberi élet ügyéről lenne szó, amely alapvetően jó, amelyet óvni kell és előmozdítani. Ez bárkinek világos; noha sokan megkísérlik érvek keresését amellett, hogy - a dologban rejlő nyilvánvaló igazság ellenére - a magzatelhajtás is szolgálhatja ezt az ügyet. És lehetetlen nem csodálkozni azon, hogy míg egyik oldalon növekedni látjuk a nyílt és hangos ellenkezést a halálbüntetéssel és a háború bármelyik fajtájával szemben, ugyanakkor a másik oldalon azt vesszük észre, hogy egyre inkább követelik a magzatelhajtás szabadságát, akár korlátozás nélkül, akár bizonyos határok közé szorítva, amelyek persze folyton tágabbá válnak. Azonban az Egyház nem mehet el szó nélkül e mellett a kérdés mellett, hiszen teljesen tudatában van annak, hogy hivatalos feladatai közé tartozik az ember megvédelmezése minden olyan dolog ellen, amely tönkreteheti vagy megcsúfolhatja; azt követően, hogy az Isten Fia emberré lett, már senki sincs, aki - a közös emberi természet miatt - ne lenne a testvére, és ne lenne meghívott, hogy kereszténnyé legyen, és elnyerje tőle az üdvösséget.
... 10. A személy és a társadalom kölcsönös jogai és kötelességei tekintetében az erkölcsi tanra tartozik, hogy felvilágosítsa mindenki lelkiismeretét, a joggyakorlatra pedig, hogy meghatározza és elrendelje, milyen kötelezettségeket kell teljesíteni. Márpedig, több olyan jog van, amelyeket az emberi társadalom önmaga nem tud nyújtani, amennyiben azok megelőzik, de amelyeket mégis biztosítania kell és hatékonnyá kell tennie: legnagyobbrészt ilyenek azok, amelyeket ma "emberi jogoknak" neveznek, és amelyekkel eldicsekszik a mi korunk, hogy ti. azokat teljesen világossá tette.
11. Az emberi személy első joga az élethez való jog. Ugyan még egyéb javai is vannak, amelyek közül néhány valóban értékesebb, ám az élethez való jog a többiek alapja és feltétele, és ezért inkább kell óvni, mint a többieket. A társadalmat vagy a közhatalmat, bármilyen formációja is van, semmi módon nem illeti meg, hogy egyeseknek fenntartsa, másoktól pedig elvegye ezt a jogot: az ilyenfajta bármiféle megkülönböztetés, akár a faj vagy a nem címén, akár a bőr színe vagy a vallás címén történik, mindig igazságtalan. Az a jog ugyanis nem a másik kegyéből forrásozik, hanem bármilyen kegyet megelőz, és ezért megköveteli, hogy ismerjék el; ha ezt megtagadják, a szigorú igazságosság sérelmet szenved.

30. ... Az Egyház arra hivatott, hogy mindenki felé ismételten kifejezze -- egyre világosabban és szilárdabb meggyőződéssel -- szándékát, mellyel teljes erővel és minden veszedelemmel szemben védi és oltalmazza az emberi életet: bármilyen fokon vagy körülmények között is legyen az az élet.
Ezért az Egyház az emberi személy és az igazságosság súlyos megsértéseként ítéli meg a kormányok vagy közhatalmak minden olyan cselekedetét, amely arra irányul, hogy bármi módon korlátozza a házastársak szabadságát a születendő gyermekek számát illetően. Ebből következően a közhatalom minden erőszakos beavatkozása -- amellyel megakadályozza a fogamzást, vagy miként mondják, sterilizációt hajt végre --, beleértve az abortuszt is, határozottan elutasítandó és teljesen elítélendő. Ehhez hasonlóan mint súlyos igazságtalanságot kell kárhoztatni, hogy a nemzetközi kapcsolatokban csökkentik az egyes népeknek adott gazdasági segítséget azért, hogy ezzel serkentsék őket a fogamzásellenes, illetve a sterilizációnak és az abortusznak kedvező programok megalkotására.

... Minden emberi teremtmény életét fogantatása pillanatától fogva korlátlan tisztelet illeti meg, mert a földön az ember az egyetlen olyan teremtmény, akit Isten "önmagáért akart" [vö. II. Vatikáni zsinat: Gaudium et spes 24.], és minden ember szellemi lelkét közvetlenül Isten teremti [XII. Piusz: Humani generis; VI. Pál: Professio fidei]. Az ember teljességében a teremtő képét viseli magán. Az ember életét valami szent dolognak kell tekinteni, mert hiszen az már a kezdettől fogva "a Teremtő cselekvését igényli" [XXIII. János: Mater et Magistra] és mindig meg is marad a Teremtővel, az ő egyetlen céljával való különleges kapcsolatban [II. Vatikáni zsinat: gaudium et spes, 24.]. Egyedül Isten az ura az életnek kezdetétől a végéig: senki, semmilyen körülmények között nem formálhat magának jogot arra, hogy egy ártatlan emberi teremtménynek közvetlenül a halálát okozza.

Az in-vitro megtermékenyítés technikai módszerei utat nyithatnak az emberi magzatok mesterséges biológiai, vagy genetikai kezelésének más formái számára is, ilyenek lehetnek: kísérletek, vagy tervek az ember és az állatok csírasejtjeinek egymással való megtermékenyítése és az emberi magzatok állatok méhében való kihordása; szándékok és tervek magzatokat befogadó, mesterséges méhek előállítására.
Effajta eljárásmódok ellenkeznek az emberi méltósággal, mely magzatát kitünteti és ugyanakkor sérti minden személynek ahhoz való jogát is, hogy házasságban és házasságból fogantassék és szülessék meg. Azok a kísérletek vagy szándékok is, melyek arra irányulnak, hogy az ember a nemiséggel való minden kapcsolat nélkül, ún. "iker-hasadás"-sal, klónozással és partenogenezissel (szűznemzés) szülessék meg, olybá veendők, mint amik erkölcsi tisztességgel ellenkeznek, hiszen semmiképpen sem egyeztethetők össze az emberi nemzés és a házassági egyesülés méltóságával.
A magzatok befagyasztása sérti az emberi lényeknek kijáró tiszteletet, még akkor is, ha azért hajtják végre, hogy a magzatokat életben tartsák (amit "krykonzerválásnak" neveznek), mert ezzel a halál vagy a sérülés súlyos veszélyeit idézik elő számukra, megfosztják továbbá őket, legalábbis egy időre, az anyai befogadástól és kihordástól, és olyan körülmények közé kerülnek, melyek szabad utat engednek az újabb kártevésnek és az újabb művi manipulációknak.
A kromoszomálisan vagy genetikailag öröklött tulajdonságokba való belenyúlás néhány kísérlete nem gyógyító célzatú, hanem olyan emberi lények létrehozására irányul, akiket már előre meghatározott nemük és egyéb tulajdonságaik szerint választottak ki. Az ilyen manipulációk ellenkeznek az emberi teremtmény méltóságával, épségével és önazonosságával. Ezért tehát semmiképpen sem hagyhatók jóvá, még akkor sem, ha az emberi társadalom javáról gondoskodásban előnyöket biztosítanának. Minden emberi személyt önmagáért kell tisztelni. Ebben áll minden emberi teremtmény méltósága és joga élete kezdetétől fogva.

[1] Mivel a "kutatás" és a "kísérlet" kifejezéseket gyakran szinonímaként és kétértelműen használják, szükségesnek látszik, hogy az alábbi dokumentumban nekik tulajdonított jelentést pontosítsunk. 1) Kutatás (investigatio) alatt azt az induktív-deduktív eljárást kell érteni, melynek célja, hogy valamely meglévő jelenségnek az emberi környezetben való rendszeres vizsgálatát elősegítse vagy egy, a korábbi kutatásokon alapuló hipotézist igazoljon. 2) Kísérlet (experimentum) alatt azt a kutatást kell érteni, amelyben az emberi lény (létezésének különféle szakaszaiban: embrióként, magzatként, gyermekként vagy felnőttként) azt a tárgyat jelenti, amelynek segítségével vagy amelyen egy adott, akár már ismert vagy még ismeretlen kezelési mód (pl. gyógyszerészeti, teratogén, sebészeti, stb.) hatását vizsgálják.

Mit mond erről a Biblia?

Ter 9,6
Aki embervért ont, annak ember ontsa ki a vérét, mivel Isten saját képmására teremtette az embert.

2Móz. 21,22-25
Ha férfiak verekednek, és úgy meglöknek egy terhes asszonyt, hogy az idő előtt megszül, de nagyobb szerencsétlenség nem történik, akkor bírságot kell fizetni aszerint, ahogyan az asszony férje megszabja, és bírák előtt kell azt megadni. Ha viszont nagyobb szerencsétlenség történt, akkor életet kell adni életért. Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, égetést égetésért, sebet sebért, kék foltot kék foltért.

Ter 16,11
Aztán még így szólt: „Nézd, fogantál és fiút fogsz szülni. Nevezd majd Izmaelnek, mert Isten meghallgatott szükségedben.

Ter 25,21-23
Izsák imádkozott az Úrhoz feleségéért, mert meddő volt. Az úr meghallgatta, és felesége fogant. Amikor azonban gyermekei rugdalóztak méhében, ezt mondta: „Ha így áll a dolog, miért élek még?!” Elment tehát, hogy megkérdezze az Urat; az Úr ezt válaszolta: „Két nép van a méhedben, méhedből két törzs válik el: az egyik törzs legyőzi a másikat és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak.” –

Róm 9,10-13
Ugyanígy volt ez Rebekka esetében is, aki egytől, Izsák atyánktól foganta fiait. Mielőtt még megszülettek, és jót vagy rosszat tettek volna - hogy Isten szabad választása, amely nem a tettektől, hanem a meghívó akaratától függ, érvényesüljön -, Rebekka ezt a kinyilatkoztatást kapta: „Az idősebb szolgál majd a fiatalabbnak.” Az írás is ezt mondja: „Jákobot szerettem, ézsaut gyűlöltem”.

Oz 12,4
Már az anyaméhben félrelökte testvérét, ereje teljében az Istennel küzdött.

Zsolt 51,7
Lásd, én vétekben születtem, már akkor bűnös voltam, mikor anyám fogant.

Lk 1,15
Mert nagy lesz az úr előtt, bort és mámorító italt nem fog inni, hanem már anyja méhében a Szentlélek fogja eltölteni.

Lk 1,35
Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni.

Jer 1,5
„Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára.”

Iz 44,2
Ezt mondja az Úr, aki teremtett, aki anyád méhében alkotott, a gyámolod: Ne félj szolgám, Jákob, Jesurun, akit kiválasztottam.

Iz 44,24
így szól az Úr, a te Megváltód, aki anyád méhében alkotott: én vagyok az Úr, a mindenség teremtője; én terjesztettem ki az egeket egyedül, és amikor a földet megformáltam, nem volt szükségem segítségre.

Iz 46,3
„Hallgassatok ide, Jákob háza, és ti mindnyájan, akik Izrael házából megmaradtatok, akiket anyátok méhétől fogva hordozok, akiknek terhét az anyaöltől kezdve viselem.

Iz 49,1-2
Halljátok, szigetek, és figyeljetek, távoli népek! Az Úr hívott meg, mielőtt még születtem; anyám méhétől fogva a nevemen szólított. Számat éles kardhoz tette hasonlóvá, s kezének árnyékában rejtegetett. Mint a hegyes nyíl, olyanná tett, és a tegzébe rejtett.

Jób 10,8-12
A te kezed formált és teremtett, most meg mást gondoltál, s elpusztítasz? Agyagból formáltál - csak emlékezzél! -, s most újra porrá változtatnál vissza? Nemde kiöntöttél, mint a tejet szokták, aztán sajt módjára hagytál megalvadni. Bőrbe meg húsba nem te öltöztettél, s csontokkal, inakkal nem te szőttél át? életet, kegyelmet te adtál nekem, őrködj hát éberen a lelkem fölött!

Jób 31,15
Nem az én Teremtőm alkotta-e őket, nem ugyanaz formált az anyánk méhében?

Zsolt 139,13-16
Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem. Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved. Lelkem ismered a legmélyéig, létem soha nem volt rejtve előtted. Amikor a homályban keletkeztem, és a föld mélyén elindult életem, szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük.

Préd 11,5
Ahogy nem ismered a szél járását, sem a terhes asszony méhének titkait, ugyanúgy nem ismered Isten tevékenységét sem, aki mindent irányít.

Lk 1,41-44
Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. Nagy szóval felkiáltott: „áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek.

Ef 1,4
Mert őbenne választott ki bennünket a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte.

Mt 25,34
Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!

ApCsel 17,27-29
S mindezt azért, hogy keressék az Istent, hogy szinte kitapogassák és megtalálják, hiszen nincs messze egyikünktől sem. Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk, ahogy költőitek is mondják: „Mi is az ő nemzetségéből valók vagyunk.” Ha tehát az Isten fiai vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség aranyhoz, ezüsthöz, kőhöz vagy a művészet, az emberi elme valamilyen alkotásához hasonló.

Zsolt 94,9
Aki a fület alkotta, az ne hallana, s aki a szemet csinálta, az ne látna?

Lev 19,14
Ne átkozd a némát, és ne tégy akadályt a vak útjába, hanem féld Istenedet. Én vagyok az úr.

Iz 45,9-12
Perbe szállhat-e alkotójával a cserép a föld cserepei közül? Mondhatja-e az anyag megmunkálójának: „Mit csinálsz?” és a mű: „Milyen ügyetlen vagy!”? Jaj annak, aki azt mondja apjának: „Miért nemzel?” és az asszonynak: „Miért szülsz?” Ezt mondja az úr, Izrael Szentje és Teremtője: „Rátok tartozik-e, hogy gyermekeim jövője felől kérdezzetek, vagy hogy meghatározzátok: mit tegyen a kezem? Nézzétek: én alkottam a földet, és én teremtettem az embert is, aki lakja. Az én kezem terjesztette ki az egeket, és én sorakoztattam fel minden seregüket.

Ez 16,20-21
Vetted fiaidat és lányaidat, akiket nekem szültél, és feláldoztad őket nekik eledelül. Nem volt elég a paráznaságból? Még a fiaimat is megölted és tűzbe küldted a tiszteletükre.

Jer 32,35
Magaslatokat építettek Baalnak a Ben-Hinnom völgyében, hogy ott fiaikat és lányaikat tűzbe küldjék Moloch tiszteletére, amit egyáltalán nem parancsoltam nekik, mert eszembe sem jutott, hogy ilyen utálatos dolgot megtehetnek; és így bűnbe vitték Júdát.

Kiv 1,15-17
Egyiptom királya ezt a parancsot adta a héberek bábáinak, akik közül az egyiket Sifrának, a másikat Puának hívták: „Amikor a héber asszonyok mellett segédkeztek, figyeljetek jól a két nemre: ha fiú, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben.” A bábák azonban félték az Istent. Nem engedelmeskedtek az egyiptomi király parancsának és életben hagyták a fiúkat.

Zsolt 106,37-42
Saját fiaikat áldozatul adták, és leányaikat a démonoknak. ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét Kánaán isteneinek vitték áldozatul. Így vérrel szennyezték be földjüket, tetteikkel megfertőzték magukat, gonoszságuk miatt hűtlenek lettek. Az Úr haragja újra fellángolt népe ellen, öröksége iszonyat tárgya lett számára. A pogányok kezébe adta őket, s gyűlölőik uralkodtak rajtuk. Ellenségeik elnyomták őket, öklük lesújtott rájuk.

2Kir 16,3
hanem Izrael királyainak útján járt. Sőt, tűzbe küldte a fiát azoknak a pogányoknak az iszonyatos szokása szerint, akiket az úr elűzött Izrael fiai elől.

2Kir 17,17
Fiaikat és lányaikat tűzbe küldték, jövendőmondásra, varázslásra vetemedtek, s arra adták magukat, hogy azt tegyék, ami gonosznak számít az úr szemében - így ingerelték.

2Kir 21,6
A fiát tűzbe küldte, jóslásra és bűbájosságra adta magát, halottidézőket és jövendőmondókat tartott, általában sok olyant művelt, ami gonosznak számít az Úr szemében, s így ingerelte.

MTörv 12,31
Azt az Úr, a te Istened (tiszteletére) nem szabad tenned. Mert azt tették isteneik kedvéért, ami az Úr, a te Istened szemében utálat tárgya és gyűlöletes, hisz még fiaikat és lányaikat is elégették isteneiknek.

MTörv 18,10
Ne legyen köztetek olyan, aki a fiát vagy leányát áldozatul elégeti, ne legyen varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! (MBT)

Lev 18,21
Gyermekeidet ne szolgáltasd ki, hogy Molochnak szenteljék, ne szentségtelenítsd meg ezáltal Istened nevét. Én vagyok az úr.

Lev 18,30
Tartsátok meg tehát törvényeimet anélkül, hogy követnétek azokat az utálatos szokásokat, amelyeknek előttetek hódoltak. Így nem szennyeznek be benneteket. én vagyok az Úr, a ti Istenetek.”

Iz 57,4-5
Nem ti vagytok a gonoszság gyermekei, a hazugság fajzata? Vágyban égtek a terebintek alatt, és minden zöldellő fa alatt. Csecsemőket áldoztok a völgyekben, és a sziklák hasadékaiban.

Bölcs 12,2-6
Ezért enyhén bünteted, akik hibáznak, és a bűneikre emlékeztetve figyelmezteted őket, hogy hagyjanak fel a gonoszsággal és higgyenek benned, Uram. Szent földednek régi lakóit is gyűlölted ugyan, szégyenletes varázslataik és gyalázatos titkos szertartásaik miatt. A kegyetlen gyermekgyilkosokat és az emberhús-lakomákon a belső részek felfalóit, akiket véres összejöveteleken avattak fel, és a szülőket, akik saját kezükkel gyilkolták a gyámoltalan lelkeket, ki akartad irtani atyáink keze által,

Jak 1,27
Az Isten és az Atya szemében ez az igazi, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztán maradni a világ szennyétől.

Zak 7,9-10
Ezt mondja a Seregek Ura:] Szolgáltassatok igazságot mindannyian, gyakoroljátok az irgalmasságot és tanúsítsatok részvétet testvéreitek iránt. Ne sanyargassátok az özvegyet és az árvát, az idegent és a szegényt. Szívetekben ne forraljatok gonoszságot mások ellen.

Iz 1,23
Fejedelmeid lázadókká lettek, tolvajok társaivá. Mindnyájan csak a hasznot lesik, és megvesztegető ajándékra vadásznak. Nem szolgáltatnak igazságot az árvának, s az özvegyek ügyével mit sem törődnek.

Iz 10,1-2
Jaj azoknak, akik gonosz törvényeket hoznak, akik csak elnyomó rendeleteket írnak. Akik nem szolgáltatnak igazságot az elnyomottnak, s megfosztják jogaitól népem szegényeit. Akik kizsákmányolják az özvegyet, és megrabolják az árvát.

Péld 24,11-12
Mentsd meg, akiket meghalni visznek, hozd vissza, akik úton vannak a halálba! Hogyha azt mondod: „Hisz nem tudtunk róla!”, aki a szíveket vizsgálja, az látja. Aki a lelked fölött őrködik, az tudja, és a tette szerint fizet az embernek.

Zsolt 82,2-3
„Meddig ítéltek még igazságtalanul, meddig pártoljátok még a gonosz ügyet? Fogjátok pártját az elnyomott özvegynek, szerezzetek igazságot a gyengének, szegénynek.

Iz 1,15-17
Ha kiterjesztitek imára kezeteket, elfordítom szememet. Akármennyit imádkoztok is, nem hallgatok oda, mert a kezetek csupa vér. Mosdjatok meg, s tisztuljatok meg. El gonosz tetteitekkel színem elől, ne tegyetek többé rosszat! Tanuljatok meg jót tenni: keressétek az igazságot, segítsétek az elnyomottakat, szolgáltassatok igazságot az árvának, s védelmezzétek az özvegyet.

Jer 7,5-6
Mert ha jobbak lesztek életmódotokban és tetteitekben; ha jog szerint bántok egymással; ha nem nyomjátok el az idegent, az árvát és az özvegyet; ha nem ontotok ártatlan vért ezen a helyen, és nem szegődtök idegen istenek nyomába a saját vesztetekre,

Gal 6,9-10
Ne fáradjunk bele tenni a jót, mert ha kitartunk, annak idején aratni is fogunk. Amíg tehát időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképpen hittestvéreinkkel.

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

Az ilyen lakmározások szülik a gonosz vágyakat, a bujaságot, ilyen alkalmakkor hanyagoljátok el feleségeteket és tisztelettel veszitek körül a kéjnőket… Miért vetsz ottan, ahol a szántóföld azon van, hogy elpusztítsa a gyümölcsöt, ahol sok a terméketlenség, ahol szülés helyett halál van? Mert te nem engeded, hogy a kéjnő csak kéjnő maradjon, hanem gyilkossá is teszed. Látod, hogyan lesz a részegségből bujaság, a bujaságból házasságtörés, a házasságtörésből gyilkosság? Sőt még a gyilkosságnál is rosszabb. Nem is tudom minek nevezzem ezt. Mert nem szülöttet öl meg, hanem a születését akadályozza meg. Mit szólsz hozzá? Az Isten ajándékát veted meg, az ő törvényeivel dacolsz és ami átkot hoz rád, azt áldásnak fogod fel? Az életrekelés kincses házát az öldöklés kamrájává teszed és a nőt, aki gyermeknevelésre adatott, gyilkossá teszed? Mert hogy szeretőinek mindig rendelkezésére állhasson és kívánatos legyen és hogy több pénzt csikarjon ki, ettől sem riad vissza, és ezzel sok égő parazsat rak rá fejedre, mert igaz ugyan, hogy ő követte el a tettet, de te vagy az oka. Ez mind bálványozásra is vezet. Mert sok nő, hogy kegyben maradjon, varázsigéket, pogányízű áldozatokat, varázsitalokat és sok mást vesz igénybe. És mégis ennyi gyalázatosság után, gyilkosság, bálványozás után, sok ember előtt ez a dolog közömbösnek látszik, még sok házas ember előtt is.

"Aki művi úton elpusztította magzatát, gyilkosságot követett el. Nálunk nem tesznek különbséget szőrszálhasogató módon a már kiformálódott és a még formátlan magzat között. Ez a tett ugyanis nemcsak a születendő gyermek ellen irányul, hanem az ellen is, aki így saját magát veszélyezteti, mivel az ilyen kísérletek az esetek nagy részében az asszonyok életébe kerülnek. Ehhez járul még a magzat halála; egy második gyilkosság, mely biztosan szándékos azok részéről, akik ilyesmire merészkednek. Mégsem kell ezek bűnbánati idejét halálukig kiterjeszteni, hanem tíz éves vezeklésre kell bocsátani őket. Gyógyulásukat azonban nem a bűnbánat ideje, hanem módja szerint kell megítélni."

"...Jogos és okosságodhoz méltó, hogy emlékeztetél arra, hogy erről részletesen beszéljek, hiszen a szándékos és önkéntelen cselekedetek közt sokféle különbséget kell tennünk... Aki viszont kardot vagy más hasonló fegyvert ragadott, annak nincs semmi mentsége, annak pedig főképp nincs, aki fejszét dobott valakire. Az ilyen ugyanis szándékosan nem kézzel ütött, hogy mérsékelni tudta volna a csapást, hanem hajította a fejszét úgy, hogy a vas súlya, a fejsze éle és a dobás lendülete halálos sebet kellett, hogy okozzon. Kétségkívül teljesen szándékos a rablók és a harcosok tette, hiszen ezek pénzért ölnek, és hogy meneküljenek a felelősségrevonás elől. Azok pedig, akik háborúba mennek gyilkolni, nyilván azt tűzik ki célul, hogy megöljék, nem pedig, hogy megfélemlítsék vagy megjavítsák az ellenséget. Ugyanígy szándékos gyilkosnak tekintjük azt is, aki mágikus célból szándékosan varázsitalt [értsd: mérget] kever és ezzel öl meg valakit. így tesznek gyakran az asszonyok, akik varázslással és bűbájjal akarnak szerelmet kelteni maguk iránt férfiakban, és olyan varázsitalt adnak nekik, ami elszédíti őket. Ha az ilyen asszonyok halált okoznak, akkor ez - bár mást tűztek célul maguk elé, mint amit ténylegesen tettek - tiltott cselekedetük miatt szándékos gyilkosságnak számít. Azok is gyilkosok, akik magzatelhajtó szert adnak, de azok is, akik az embriót megölő mérget beveszik. Ennyit ezekről az esetekről."

Mi a probléma?

Mit mond erről az Egyház?

A Katolikus Egyház Katekizmusa

Tanítóhivatali megnyilatkozások

Mit mond erről a Biblia?

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?