Testtartás az imádságban – hódolat és imádás

 

Egyelőre csak kommentár nélkül:

 

MTörv 5,9
Ne borulj le ezek előtt a képek előtt és ne imádd őket; mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Az atyák vétkét megtorlom gyűlölőim fiain, sőt fiainak fiain és azok fiain is.

 

Jel 3,9
Nézd, hozok néhányat a sátán zsinagógájából, olyanokat, akik zsidónak mondják magukat, noha nem azok, hanem hazugok. Kényszerítem őket, hogy jöjjenek, boruljanak lábad elé, és tudják meg, hogy téged szerettelek.

 

Ter 18,2
Fölemelte szemét és íme, három férfi állt előtte. Mihelyt meglátta őket, sátra bejáratától eléjük sietett, földig meghajolt

Ter 19,1
A két angyal este ért Szodomába, amikor Lót éppen a város kapujánál ült. Mikor Lót meglátta őket, felállt, eléjük ment, földig hajolt előttük,

Ter 23,7
ábrahám erre fölkelt, meghajtotta magát az ország lakói, a hetiták előtt,
Ter 23,12
Ábrahám meghajtotta magát az ország lakói előtt,

Ter 24,52
Ő legyen urad fiának felesége, ahogy az úr megmondta.” Mikor Ábrahám szolgája hallotta szavaikat, imádkozva földre vetette magát az Úr előtt.

 

Ter 42,6
József volt az úr az országban: ő adott el gabonát az egész népnek. Amikor József bátyjai megérkeztek, földig meghajoltak előtte.

Kiv 18,7
Mózes apósa elé ment, meghajolt előtte és megcsókolta. Egymás hogyléte felől érdeklődtek, majd beléptek a sátorba.

Szám 22,31
Az Úr most megnyitotta Bileám szemét, így meglátta az Úr angyalát, amint kivont kardot tartva kezében ott állt az úton. Erre meghajolt és arcra borult.

Józs 5,14
Azt felelte: „Nem, hanem az úr seregének vagyok a vezére, most érkeztem...” Józsue arcra borult előtte a földön, hódolt előtte és megkérdezte: „Mit parancsol az én Uram szolgájának?”

 

1Sám 28,14
Saul megkérdezte: „Milyennek látod?” Az asszony így felelt: „Egy öregember száll fölfelé, köntösébe burkolózva.” Ebből Saul megtudta, hogy Sámuel. A földig hajolt és leborult előtte.

2Sám 24,20
Amikor Arauna odanézett, azt látta, hogy a király közeleg szolgáival. Arauna éppen a búza cséplésével volt ugyanis elfoglalva. Erre Arauna előlépett, s egészen a földig hajolt a király előtt.

1Kir 8,22-23
Akkor Salamon Izrael egész közösségének a jelenlétében az Úr oltárához lépett, az ég felé tárta kezét, és így szólt: „Urunk, Izraelnek Istene, nincs hozzád hasonló isten se fönn az égben, se lenn a földön. Megtartod szövetségedet és irgalmas vagy szolgáidhoz, akik szívük mélyéből színed előtt járnak.
1Kir 8,54
Amikor Salamon ezt az Úrhoz intézett imát és könyörgést végigimádkozta, fölkelt arról a helyről az Úr oltára előtt, ahol kezét az ég felé tárva térdelt.

 
2Kir 1,13
Ezután még egy harmadik ötven (férfi) fölé rendelt embert is küldött. Hanem amikor a harmadik ötven (férfi) fölé rendelt ember fölment, leborult Illés előtt és így szólt: „Isten embere, kíméld meg életemet és ennek az ötvennek az életét, ha számít valamit a szemedben.

2Kir 4,37
Akkor azt mondta neki: „Vedd a fiadat!” Az eléje lépett, a lábához borult, s földig hajolt előtte. Aztán vette a fiát és kiment.

1Kir 1,23
Jelentették a királynak: „Nátán próféta van itt.” Erre az a király elé lépett, és arcra borult a földön a király előtt.

 

2Kir 2,15
Amikor a prófétatanítványok odaátról látták, felkiáltottak: „Illés lelke leszállt Elizeusra!” S eléje mentek, a földre borultak előtte,

 

1Krón 21,21
amikor Dávid elment hozzá. Ornan föltekintett, meglátta Dávidot, otthagyta a szérűt, és arccal a földre borult Dávid előtt.

 

1Krón 29,20
Azután Dávid így szólt az egész gyülekezethez: „Dicsőítsétek az Urat, a ti Isteneteket!” Erre az egész közösség magasztalta az Urat, atyáik Istenét. Arcra borultak és hódoltak az Úr előtt és a király előtt.

 

2Krón 29,28-30
Erre az egész gyülekezet leborult, az ének fölcsendült, a trombiták mind harsogtak, amíg az égőáldozat be nem fejeződött. Az áldozat befejeztével a király és az összes jelenlevők mélyen meghajoltak, és leborultak. Hiszkija király a főemberekkel együtt meghagyta a levitáknak, hogy Dávidnak és Aszaf látóembernek a szavaival dicsőítsék az Urat. Azok örömmel is énekelték a dicsőítő éneket, s utána meghajoltak és leborultak.

 

Tób 12,15-16
Ráfael vagyok, egy a hét angyal közül, aki mindig készen áll arra, hogy az úr fölséges színe elé lépjen.” Erre mindkettőjüket félelem fogta el, és arcra borultak, mert nagyon féltek.

 

Jud 14,7
Amikor fölemelték, Judit lábához vetette magát, leborult előtte és így szólt: „Légy áldott Júda minden sátorában és minden nép között! Remegjenek a félelemtől mind, akik meghallják nevedet!

 
Zsolt 99,5
Magasztaljátok az Urat, Istenünket, hajtsatok térdet lába zsámolya előtt, mert szent!

Zsolt 138,2
s leborulok szent templomod előtt. áldom szent nevedet, jóságodért és hűségedért, mert ígéreted túlszárnyalta dicsőségedet.

 

Dán 2,46
Ekkor Nebukadnezár király arcra borult, sőt Dániel előtt is leborult. Majd rendeletet adott ki, hogy hozzanak elé étel- és italáldozatot.

 

Dán 8,17
Erre ő odajött és megállt ott, ahol én álltam; amikor odajött, remegve arcra borultam, s ő azt mondta nekem: »értsd meg, emberfia, hogy az utolsó időkben megy teljesedésbe ez a látomás.« (KNV)

 

1Mak 4,40
Arcra borultak a földön, kürtjeleket adtak és hangosan esedeztek az éghez.

1Mak 4,55
Az egész nép leborult. Magasztaló és dicsőítő énekeket zengtek az égnek, amely sikerre vitte ügyüket.

 

2Mak 10,4
Amikor ezzel elkészültek, a földre borultak és könyörögtek az Úrhoz, ne engedje, hogy még egyszer ilyen nagy nyomorúság szakadjon rájuk, s ha újra vétkeznek, csak mértékkel büntesse őket, ne szolgáltassa ki őket többé az istenkáromló, barbár pogányoknak.

 

2Mak 10,26
Leborultak az oltár előtt és könyörögtek, legyen hozzájuk irgalmas, és legyen ellenségüknek ellensége és ellenfelüknek ellenfele, ahogyan a törvény hirdeti.

 

2Mak 13,12
Meg is tették mindannyian. Három napig térdre borulva, könnyek közt böjtölve, szüntelenül könyörögtek az irgalmas Istenhez. Ezután Júdás bátorította őket, és megparancsolta, hogy legyenek készenlétben.

(Fel)