A Tisztítóhely

 

Mi a probléma?

Mit mond erről az Egyház?

       A Katolikus Egyház Katekizmusa
       Tanítóhivatali mgnyilatkozások

Mit mond erről a Biblia?

       A szenvedés és a bűnbocsánat halál utáni állapota
       Tűz általi megtisztulás a halál után
       Protestánok, akik hisznek a purgatóriumban

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

Mit mondanak erről mások?

Mi a probléma?

(Fel)

Mit mond erről az Egyház?

A Katolikus Egyház Katekizmusa

954 Az Egyház három állapota. "Amíg tehát el nem jön az Úr a maga dicsőségében és vele mind az angyalok, és a halál szétrombolása után alá nem lesz vetve Neki minden, addig tanítványai közül egyesek a földön zarándokolnak, mások a földi életből eltávozva tisztulnak, ismét mások megdicsőült állapotban vannak, és »tisztán látják magát a háromszemélyű egy Istent, amint van«": [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 49.]

"Más fokon és más módon, de valamennyien egyek vagyunk Isten és a felebarát ugyanazon szeretetében, és ugyanazt a dicsőítő himnuszt énekeljük Istenünknek. Mert Krisztus valamennyi híve az ő Lelkének birtokában összeolvad az egy Egyházba, és egymáshoz kapcsolódik őbenne." [uo.]

958 Közösség a megholtakkal. "Jézus Krisztus egész misztikus testének e közösségét nagyon jól ismerve, a zarándok Egyház az első keresztény időktől kezdve nagy jámborsággal ápolta a holtak emlékét, és mivel »szent és üdvösséges gondolat a halottakért imádkozni, hogy megszabaduljanak bűneiktől« (2Mak 12,46), közbenjáró imákat is ajánlott föl értük." [uo. 50.] A megholtakért végzett imádságunk nemcsak őket segítheti, hanem értünk végzett közbenjárásukat is hatékonnyá teheti.

1030 Akik Isten kegyelmében és barátságában halnak meg, de még nem tökéletesen tiszták, örök üdvösségük felől ugyan biztonságban vannak, de a halál után tisztuláson mennek át, hogy elnyerjék azt a szentséget, melyre szükségük van, hogy a mennyország örömébe beléphessenek.

1031 Az Egyház a választottaknak ezt a végső tisztulását, ami teljesen különbözik a kárhozottak büntetésétől, purgatóriumnak, tisztítóhelynek nevezi. Az Egyház a tisztítóhelyre vonatkozó tanítását főleg a Firenzei [Vö. DS 1304.] és a Trienti Zsinaton [Vö. DS 1820; 1580.] fogalmazta meg. Az Egyház hagyománya bizonyos Szentírási helyekre hivatkozva, [Például 1Kor 3,15; 1Pt 1,7.] tisztító tűzről beszél:

"Hinnünk kell, hogy bizonyos kisebb bűnök számára az ítélet előtt van egy tisztító tűz, mert az örök Igazság mondja, hogy ha valaki a Szentlélek ellen káromkodik, az »sem ebben, sem az eljövendő világban« (Mt 12,31) nem nyer bocsánatot. E kijelentésből következik, hogy egyes bűnök ebben a világban, mások az eljövendőben bocsáttatnak meg." [Nagy Szent Gergely: Dialogi 4, 41, 3: SC 265, 148 (439: PL 77, 396).]

1032 Ez a tanítás a halottakért való imádság gyakorlatára is támaszkodik, melyről már a Szentírás beszél: "Azért mutatott be (Makkabeus Júdás) engesztelő áldozatot, hogy megszabaduljanak bűneiktől" (2Mak 12,46). Az Egyház az első időktől kezdve tisztelte a halottak emlékét, könyörgéseket ajánlott föl értük, különösen pedig az eucharisztikus áldozatot, [Vö. II. Lyoni Zsinat: DS 856.] hogy megtisztulva eljussanak Isten boldogító színelátására. Az Egyház ajánlja az alamizsnát, a búcsúkat és a vezeklést is az elhunytakért.

"Segítsük őket és emlékezzünk meg róluk. Ha ugyanis Jób fiai megtisztultak atyjuk áldozata által: [Vö. Jób 1,5.] miért kételkedel abban, hogy a mi áldozati adományaink vigasztalást nyújtanak az elhunytaknak? (...) Ne késlekedjünk tehát segíteni azoknak, akik eltávoztak, és fölajánlani imádságainkat értük." [Aranyszájú Szent János: In epistulam I. ad Corinthios homilia, 41, 5]

1371 Az eucharisztikus áldozatot az elhunyt hívőkért is fölajánlják",a Krisztusban elhunytakért, akik még nem tisztultak meg teljesen", [DS 1743.] hogy beléphessenek Krisztus világosságába és békéjébe.

"Bárhol helyezzétek el ezt a testet: semmi aggodalmatok ne legyen miatta; csak arra kérlek titeket, hogy az Úr oltáránál emlékezzetek meg rólam, bárhol lesztek." [Szent Ágoston: Confessiones 9, 11, 27; Szent Mónika szavai halála előtt Szent Ágostonhoz és testvéréhez.]

"Azután (az anaforában) az elhunyt szent atyákért és püspökökért, és általában a közülünk elhunytakért (imádkozunk); mert hisszük, hogy ez nagyon javára válik azoknak a lelkeknek, akikért imádkozunk e szent és félelmetes áldozat színe előtt. (...) Mi magunk is könyörgéseket ajánlunk föl Istennek az elhunytakért, még ha bűnösök voltak is, (...) a bűneinkért föláldozott Krisztust ajánljuk föl, engesztelvén Istent, az emberek barátját mind értük, mind önmagunkért." [Jeruzsálemi Szent Cirill: Catecheses mystagogicae 5, 9. 10]

1472 Hogy az Egyház e [búcsúkról szóló] tanítását és gyakorlatát megérthessük, tudnunk kell, hogy a bűnnek kettős következménye van. A súlyos bűn megfoszt az Istennel fönnálló közösségtől és ezért alkalmatlanná tesz az örök életre, és az ettől való megfosztottság "az örök büntetés". Másrészt minden bűn, még a legkisebb is, a teremtményekhez való rendetlen ragaszkodással jár, ami szükségessé teszi a tisztulást, akár itt a földön, akár a halál után, az úgynevezett purgatóriumban (tisztítótűz, tisztítóhely). E tisztulás szabadít meg attól, amit "ideigtartó büntetésnek" nevezünk. E kétféle büntetést nem szabad valamiféle bosszúnak tartani, mellyel Isten az embert kívülről sújtja, hanem nagyon is a bűn természetéből származó valóságként kell fölfogni. Egy lángoló szeretetből fakadó megtérés létrehozhatja a bűnös teljes megtisztulását, úgyhogy semmi büntetés nem marad fönn. [Vö. Trienti Zsinat, DS 1712, 1713; 1820.]

1473 A bűn megbocsátása és az Istennel fennálló közösség helyreállítása magával hozza a bűn örök büntetéseinek elengedését. Az ideigtartó büntetések azonban megmaradnak. A keresztény embernek mindenfajta szenvedést és megpróbáltatást türelemmel viselve, és amikor eljön a nap, a halált derűs lélekkel fogadva, törekednie kell arra, hogy a bűn ezen ideigtartó büntetéseit kegyelemnek tekintse; az irgalmasság és szeretet cselekedetei, az imádság és a különböző vezeklési gyakorlatok által igyekeznie kell, hogy teljesen levesse magáról a "régi embert" és magára öltse az "új embert". [Vö. Ef 4,24.]

1471 A búcsúk tanítása és gyakorlata az Egyházban szorosan összefügg a bűnbánat szentségének hatásaival.

"A búcsú Isten színe előtt a már megbocsátott bűnökért járó, ideigtartó büntetések elengedése, melyet a keresztény hívő, aki megfelelően fölkészült és teljesítette a kiszabott föltételeket, elnyer az Egyház segítségével, amely mint a megváltás szolgálója Krisztus és a szentek elégtételt nyújtó érdemeinek kincstárát hivatalosan kezeli és abban részesít." [VI. Pál pápa: Indulgentiarum doctrina 1.]

"A búcsú részleges vagy teljes, attól függően, hogy a bűnökért járó ideigtartó büntetéstől részlegesen vagy teljesen szabadít-e meg." [uo. 2.] "Minden hívő nyerhet búcsúkat (...) önmaga számára vagy az elhunytak javára." [CIC 994.]

1479 Mivel a tisztulás útján lévő elhunyt hívők tagjai a szentek ugyanazon közösségének, segíteni tudunk rajtuk többek között azzal is, hogy búcsúkat nyerünk számukra úgy, hogy a bűneikért járó ideigtartó büntetés elengedést nyerjen.

(Fel)

Tanítóhivatali megnyilatkozások

Szent III. Gergely: A „Magna nos habuit” levél Szent Bonifatius püspöknek (Kr. u. 732) (DH 583)

Nyilvánvaló, hogy te éppen az elhunytak ügyében kértél tanácsot, vajon szabad-e értük áldozatot felajánlani. Úgy tartja a szent Egyház, hogy mindenki az igazán keresztény halottaiért ajánljon fel áldozatokat, és az áldozópap emlékezzék meg róluk. És bár mindannyian bűnöknek vagyunk alávetve, illő, hogy a pap a katolikus halottakról megemlékezzék és közbenjárjon értük.

 

III. Ince: Az „Eius exemplo” levél a tarragonai érseknek (Kr. u. 1208) (DH 797)

Hisszük, hogy a meghalt hívek javára válhat az alamizsna, az áldozat és egyéb jócselekedetek.

 

IV. Ince / I. Lyoni Zsinat: A „Sub catholicae professione” levél a tusculumi püspökhöz (Kr. u. 1245) (DH 838)

23. (18.§) Végül mivel az Igazság az evangéliumban azt mondja, hogy „Ha valaki a Szentlélek ellen káromlást mond, annak ez meg nem bocsáttatik sem ezen a világon, sem a jövendőben” [Mt 12,32], ebből megérthető, hogy bizonyos bűnök a jelenben, másféle bűnök pedig az eljövendő világban kapnak feloldozást, - amint az Apostol pedig azt mondja, hogy „kinek-kinek a műve a tűz által fog megnyilvánulni” és, hogy „akinek a munkája elhamvad, az kárt vall, ő maga azonban üdvözül, de úgy, hogy mintegy tűz által” [1Kor 3,13-15], és mivel maguk a görögök is tartják azt a valódi és kétségen kívüli hitet és meggyőződést, hogy a haláluk után megtisztulnak, és az Egyház könyörgéseivel megsegíthető azoknak a lelke, akik a bűnbántban részesedtek, de a penitencia nincs végrehajtva, vagy akik halálos bűn nélkül, de mégiscsak bocsánatos, vagy kisebb bűnökkel távoznak a földről: mi, - mivel (a görögök) azt mondják, hogy az ilyesféle tisztulásnak a helyét számukra tudósaik biztos és sajátlagos elnevezéssel nem említik – a szent atyák hagyományai és tekintélye alapján azt a helyet purgatóriumnak nevezve azt akarjuk, hogy ezentúl náluk is így hívják. Mert ebben az átmenetileg tartó tűzben tisztulnak meg bizonyos vétkek, nem ugyan a gonoszságok vagy a főbűnök, amelyek korábban nem nyertek bocsánatot a bűnbánat által, hanem azok a kisebb bűnök, amelyek a halál után is terhelnek, ha még az életben föloldozást is nyertek.

24. (19. §) Ha pedig valaki bűnbánat nélkül hal meg halálos bűnben, az ilyen kétségkívül az örök kárhozat állandóan égő tüzeiben kínlódik.

25. (20. §) A kisdedek lelkei pedig a keresztség fürdője után, de a felnőtteké is, ha a szeretet állapotában halnak meg úgy, hogy sem a bűn miatt, sem az érte való elgtétel miatt nincs tartozásuk, azonnal átsietnek az örök hazába.

 

Boldog X. Gergely / II. Lyoni Zsinat: Paleologosz Mihály császár hitvallása (Kr. u. 1274) (DH 856-857)
 

Ha pedig bűneiket őszintén megbánva, szeretetben halnak meg, mielőtt elkövetett bűneikért és mulasztásaikért a bűnbánat méltó gyümölcseivel elégtételt adtak volna, lelkük a purgatóriumi vagy megtisztító szenvedésekben tisztul meg a halál után úgy, amint azt nekünk János testvér [Parastrom OFM] magyarázta. Ezeknek a szenvedéseknek az enyhítésére javukra szolgál az élő hívek közbenjárása is, vagyis a szentmise áldozatok, az imádságok, az alamizsna és az irgalmasság egyéb cselekedetei, amelyek a hívek fel szoktak ajánlani a többi hívőkért az Egyház szokása szerint.

Azoknak a lelkét, akikre a szent keresztség fölvétele után nem ragadt a bűnnek semmiféle foltja sem, és azokét, akik miután beszennyeződtek, akár testben élve tisztultak meg, akár – mint az előbb említettük – akkor, amikor testükből kiléptek, mindjárt befogadják a mennybe.

 

VI. Kelemen: A „Super quibusdam” levél Mekhitharnak, az örmények katholikoszának (Kr. u. 1351) (DH 1066-1067)

Ezt kérdezzük: Hittél és hiszel-e egy olyan tisztítóhelyben, ahová leszáll mindazoknak a lelke, akik a kegyelem állapotában halnak meg, de bevégzett vezekléssel még nem adtak elégtételt bűneikért?

Ugyanígy kérdezzük: Hitted és hiszed-e, hogy a tűzben csak ideig tartó kínokat szenvednek el, és hogy tisztulásuk után azonnal, még az ítélet napja előtt, eljutnak arra az igazi és örök boldogságra, amely Isten színről-színre látását és szeretetét jelenti?

 

IV. Jenő: A görögökkel való egyesülés „Laetentur caeli” bullája (Kr. u. 1439) (DH 1304-1306)

Ugyanígy [határozatba foglaljuk, hogy] ha az őszinte bűnbánók Isten szeretetében halnak meg, mielőtt még a bűnbánat méltó gyümölcseivel eleget tettek volna bűneikért és mulasztásaikért, az ő lelkük haláluk után a purgatórium büntetésével megtisztul; és hogy ettől a büntetéstől megszabaduljanak, használnak nekik az élő hívők könyörgései, ti. a szentmiseáldozat, az imádság és az alamizsna, és más jámbor cselekedetek, amelyeket a hívők más hívőkért szoktak tenni az Egyház rendelkezései szerint.

Azoknak a lelke pedig, akik a keresztség felvétele után semmilyen vétek szennyébe nem estek, és azok a lelkek is, akik a bűnszenny megszerzése után vagy saját testükben vagy a testükből való kiköltözés után, ahogy fentebb mondtuk, megtisztulnak, ezután a mennybe jutnak, és világosan szemlélik magát a Háromságos egy Istent, úgy, ahogy Ő van, ám mégis érdemeik szerint különbözőképpen, egyik a másiknál tökéletesebben (szemléli az Istent).

Azok lelkei pedig, akik tényleges halálos bűnben vagy csak az eredeti bűnben haltak meg, ezután a pokolra jutnak, de ott különböző büntetéseket kell elszenvedniük.

 

X. Leó: A „Cum postquam” rendelet Cajetan de Viónak, a pápa követének (Kr. u. 1518) (DH 1448-1449)

A római pápa, Péternek, a kulcsárnak az utóda, és Jézus Krisztus földi helytartója a kulcsok hatalmával, amelyeknek a feladata megnyitni a mennyek országát, eltávolítva annak a krisztushívőkben lévő akadályait… képes ésszerű okokból ugyanezen krisztushívőknek, akik a szeretet kötelékével Krisztus tagjai, akár ebben az életben vannak, akár a tisztítóhelyen, Krisztus és a szentek érdemeinek túláradásából búcsúkat engedélyezni; és mind az élőkért, mind az elhunytakért apostoli határozattal búcsút engedélyezve, Jézus Krisztus és a szentek érdemeinek kincseit szét szokta osztani, azaz vagy a búcsút teljes elengedés módján megadja, vagy azt közbenjáró ima módjára átruházza. És ezért mindnyájan, mind az élők, mind az elhunytak, akik (ezt) az összes búcsút valóban elnyerték, annyi időleges büntetéstől szabadulnak meg – amely egyébként az isteni igazságosság szerint az elkövetett bűneikért kijár nekik – amennyi az engedélyezett és elnyert búcsúval egyenértékű.

És apostoli tekintélyünkkel elrendeljük, hogy ezeknek a jelenleg leírtaknak az értelmében… így kell mindenkinek megtartania és hirdetnie önmagától beálló kiközösítés büntetésének terhe mellett.

 

X. Leó: Az „Exsurge Domine” bulla, Luther Márton tévedései (Kr. u. 1520) (DH 1487-1490. 1492)

37. A tisztítótüzet nem lehet igazolni abból a Szentírásból, amely a kánonban van. [a]

38. A lelkek a tisztítótűzben nem biztosak üdvösségükről, legalábbis nem mind: és nincs igazolva sem bármiféle érvvel, sem a Szentírásból az, hogy ők az érdemszerzés vagy a szeretet növekedésének állapotán kívül vannak. [b]

39.A tisztítótűzben lévő lelkek szüntelenül vétkeznek, ameddig csak nyugalmat keresnek és visszariadnak a büntetéstől. [c]

40. Az élők közbenjárására a tisztítótűzből kiszabadult lelkek kevésbé érzik magukat boldognak, mintha saját maguk tettek volna eleget. [a] …

[Minősítés:] A fenti cikkelyeket, amelyek téveseket, illetve, ahogy előrebocsátottuk, eretneket, botrányosak, hamisak, a jámbor füleket sértők, az egyszerű embereket félrevezetik és a katolikus igazságnak ellentmondanak; összességében és egyenként elítéljük, kárhoztatjuk, és teljességgel elvetjük.

[a] Disputatio I. Eccii et M. Lutheri Lipsiae habita (1519)
[b] Disputatio pro declaratione virtutis indulgentiarum (1517)
[c] Resolutiones disputationum de indulgentiarum virtutate (1518)

 

III. Pál / Tridenti Zsinat: Határozat a megigazulásról, 30. kánon (Kr. u. 1547) (DH 1580)

Ha valaki azt állítaná, hogy a megigazulás kegyelmének elnyerése után bármelyik bűnösnek a bűnbánat oly mértékben eltünteti a vétkét, és eltörli az örök büntetést érdemlő vádlott-állapotot, hogy megszűnik az időleges büntetést érdemlő bűnösség is, amelytől ti. vagy ebben a világban, vagy a tisztítóhelyen kell megszabadulni, mielőtt bárki is beléphetne a mennyek országába: legyen kiközösítve.

 

IV. Piusz / Tridenti Zsinat: Tanítás és kánonok a legszentebb miseáldozatról (Kr. u. 1562) (DH 1743; 1753)

… [A szentmiseáldozatot] nem csupán az élő hívek bűneiért, büntetéseiért, elégtételeiért, s más szükségleteiért, de a Krisztusban elhunytakért is, ha még teljesen meg nem tisztultak volna, az apostolok hagyományai szerint szabály szerint föl lehet ajánlani.

3. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a szentmise áldozata csakis dicséret és hálaadás, vagy csupán visszaemlékezés a kereszten történt áldozatra, és nem engesztelő áldozat; vagy hogy csak annak használ, aki veszi; és sem élőkért, sem halottakért, sem azok bűneiért, büntetéseikért, elégtételükért, és más szükségleteikért nem szabad felajánlani: legyen kiközösítve.

 

IV. Piusz / Tridenti Zsinat: Határozat a tisztítóhelyről (Kr. u. 1563) (DH 1820)

Miután a katolikus Egyház, a Szentlélektől kioktatva, a Szentírás és az ókori atyák hagyományai alapján szent zsinatain és legújabban ezen az egyetemes zsinaton azt tanította, hogy létezik tisztítóhely [vö. DH 1580], és hogy az ott fogva tartott lelkeket a hívek közbenjáró imái, de leginkább az oltár kedves áldozata megsegíti [vö. DH 1743; 1753], a szent zsinat előírja a püspököknek, hogy a tisztítóhelyről szóló józan, a szent atyáktól és a szent zsinatoktól átvett tanítást szorgosan igyekezzenek a krisztushívőkkel hittel elfogadtatni, megtartatni, arról őket kioktatni és mindenütt prédikálni.

Azokat a kéréseket pedig, amelyek a járatlan nép számára nehezebbek és elvontabbak, és amelyek nem szolgálnak épülésükre, és amelyek legtöbbször nem járulnak hozzá a jámborság növeléséhez, hagyják ki a népszerű oktatásokból. Éppen így mindazt, aminek bizonytalan, vagy éppen hamis látszata van, ne engedjék vitatni vagy terjeszteni. Azokat a vélekedéseket, amelyek bármiféle kíváncsiság vagy babonaság jeleit mutatják, vagy rút haszonleséssel gyanúsíthatók, tiltsák el, mint botrányos és a hívek megütközésére alkalmas dolgokat.

 

XIII. Leó: A „Mirae caritatis” körlevél (Kr. u. 1902) (DH 3363)

Krisztus az Eucharisztiát az Egyházra „mint az ő egységének és szeretetének a jelképét” hagyta, „és azt akarta, hogy ezáltal minden keresztény egységet alkosson és a többihez kapcsolódjék … mintegy jelképezve az ő egyetlen testét, amelynek feje ő maga …” [vö. DH 1635; 1638]. …

Ezenkívül az élők közötti kölcsönös szeretet kegyelme, amelyhez az eucharisztikus szentség oly nagy erővel és gyarapítással járul hozzá, főképpen eme áldozat erejével árad szét mindenkire, akik a Szentek közösségéhez számíttatnak. A Szentek közössége ugyanis nem egyéb, … mint kölcsönös segítségnyújtás, az engesztelés, az imádságok, a jótétemények kölcsönös közlése a hívők között, akár elnyerték már az égi hazát, akár az engesztelőtűzben raboskodnak még, akár ebben a világban vándorolnak, ők egy néppé egyesülnek, amelynek a feje Krisztus, formája pedig a szeretet.

A hitben ugyanis érvényes az, hogy noha ezt a felséges áldozatot csak Istennek szabad felajánlani, az égben az Istennel uralkodó Szentek tiszteletére is -, akiket Isten koronázott meg -, be lehet mutatni abból a célból, hogy pártfogásukat elnyerjük, sőt, ahogy az apostolok tanítják, azon testvérek szégyenfoltjának az eltörlése érdekében is megtehetjük ezt, akik már meghaltak az Úrban, de a bűn következményeitől való megtisztulásuk még nem teljes.

 

VI. Pál / II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium (Kr. u. 1964) (DH 4169)

49. Amíg tehát el nem jön az Úr a maga dicsőségében és vele mind az angyalok (vö. Mt 25,31), és a halál szétrombolása után alá nem lesz vetve Neki minden (vö. 1Kor 15,26--27), addig tanítványai közül egyesek a földön zarándokolnak, mások a földi életből eltávozva tisztulnak, ismét mások megdicsőült állapotban vannak, és "tisztán látják magát a háromszemélyű egy Istent, amint van"; [DS 1305] más fokon és más módon, de valamennyien egyek vagyunk Isten és a felebarát ugyanazon szeretetében, és ugyanazt a dicsőítő himnuszt énekeljük Istenünknek. Mert Krisztus valamennyi híve az ő Lelkének birtokában összeolvad az egy Egyházba, és egymáshoz kapcsolódik őbenne (vö. Ef 4,16).

51. Őseink tiszteletreméltó hitét, mely szerint eleven kapcsolatban vagyunk a mennyei dicsőséget élvező vagy a halál után még tisztuló testvérekkel, ez a Szentséges Zsinat nagy jámborsággal elfogadja, és a II. niceai, [DS 600] a firenzei [DS 1304] és a trentói [DS 1821--24; 1820; 1580.] szent zsinatok határozatait megismétli. Egyúttal lelkipásztori gondoskodásával buzdítja az illetékeseket, hogy ha itt vagy ott becsúszott valami visszaélés, túlzás vagy fogyatékosság, törekedjenek azt eltüntetni vagy kijavítani, és mindent újítsanak meg Krisztusnak és Istennek nagyobb dicsőségére.

 

II. János Pál: Hittani Kongregáció „Recentiones episcoporum synodi” levele valamennyi püspöknek (Kr. u. 1979) (DH 4657-4658)

7.) Az Egyház hűségesen ragaszkodik az Újszövetséghez, a hagyományhoz, és hiszi az igazak boldogságát, akik egykor Krisztussal együtt lesznek. Úgy azt is hiszi, hogy a bűnösnek örök büntetést kell kapnia, amely abban áll, hogy Isten látásától meg lesz fosztva, valamint ennek a büntetésnek visszahatását a bűnös egész létére. Ami pedig még a választottakat illeti, hiszi, lehetséges, hogy van Isten látására való előzetes megtisztulás, amely azonban mégis teljesen különbözik a kárhozottak büntetésétől. Erre gondol az Egyház, amikor a pokolról és a tisztítóhelyről beszél.

Mivel az ember halála utáni állapotról van itt szó, különösképp óvakodni kell azon elképzelésektől, amelyek csak az ész kitalálására és önkényére támaszkodnak; az ilyesféle dolgok nem kellőképp szabályozott mértéktelensége az oka ama nehézségeknek, amelyekbe a keresztény hit belekerül. Mégis, azoknak a képes beszédeknek tiszteletet kell adni, melyek használatát a Szentírásban megtaláljuk. Szükséges azonban ezek titkos értelmét fölfogni, elhárítva annak veszélyét, nehogy ezeket túlságosan lekicsinyeljük, mivel ezáltal értelmetlenné válna az a valóság, melyet éppen ezen képek által hirdetünk meg.

Sem a Szentírás, sem a teológusok nem nyújtanak elég világosságot ahhoz, hogy a halál után bekövetkező életet helyesen lehessen ábrázolni.

(Fel)

Mit mond erről a Biblia? 

 

A szenvedés és a bűnbocsánat halál utáni állapota

Az ideigtartó büntetés, mint a purgatórium előfeltétele

Péld 22,8
Aki gazságot vet, az nyomort arat, és őt magát veri haragjának botja.
Gal 6,7
Ne áltassátok magatokat, Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet, azt is aratja.


A tisztítótüzet, azaz a purgatóriumot bemutató bibliai alapvetést először is azzal kezdeném, hogy miért is van purgatórium, pontosabban miért is szükségszerű a léte, majd ezek után kifejtem azokat a szentírási helyeket, amelyek magát a tisztítótüzet, annak meglétét igazolják, és fejtik ki.

A purgatórium végső soron Isten szentségének és az ember gyarlóságának, valamint a bűnhöz ragadt voltának a kontrasztja miatt elengedhetetlen folyamat és átmeneti állapot.
Közelítsük meg először eme utóbbi, az ember bűnre hajló, a bűnhöz vonzódó természete (vö. Ter 6,5; 8,21) felől a kérdést!

A bűn - elsősorban a halált okozó bűn - mindig egy Isten elleni lázadás, melynek során az ember visszaél a neki juttatott szabadsággal és a szellemi autonómiájával (vö. Ter 3,4k), így szembefordul Teremtőjével, vagy Annak akaratával, avagy szakít Istenével, s nem veszi figyelembe az Általa kijelölt utat: letér Isten ösvényeiről, és saját utat választ (vö. Jer 3,13).
Isten irgalmas Isten, ezért magát a lázadást, azt, hogy az ember az Ő akaratával ellentétesen döntött, megbocsáthatja Krisztus érdemeire tekintettel, amelyet a mi Urunk kieszközölt számunkra a kereszthalál által, és így helyreállhat az Isten és az ember közötti kapcsolat. Azonban a bűn nemcsak az Isten és az ember kegyelmi kapcsolatára van hatással, hanem más következményei is vannak, amelyek e kegyelmi közösség megromlásán túl más károkat is okoz.
Először is maga bűn megtapasztalása magával hozza az ahhoz való ragaszkodást (vö. Jn 3,19), magát a tudást a bűnről, mondhatnám, hogy a bűn ízét, ami a szánkban marad, és a Sátánnal való „barátság” emlékét. Mivel ez teljesen az ember saját tapasztalatából ered, az ember benső személyéhez tartozik, ezért ezt a ragaszkodást az embernek magának kell - természetesen isteni kegyelem segítségével - megszüntetni. Ezt az Istenhez való, „lángoló szeretetből fakadó megtérés” (KEK 1472) érheti el. Ez a tökéletes útja az ember megtisztulásának. Ennek hiányában azonban, hiszen mint megállapítottuk, hogy Isten irgalmas Isten, Ő más utat is biztosít arra, hogy a kegyelmi közösség létrejötte - a kiengesztelődés - után ez az ember személyében rejtőző kár helyreálljon.
Ugyancsak nem elhanyagolható az az egyértelmű dolog, hogy a bűnnel nem csak saját személyünkben okozunk kárt, hanem másban is. Vagy egy másik emberben, vagy magában az isteni rend állapotában, ahol a bűn elkövetésével a jóba, amit Isten alkotott (Ter 1,31) valami rossz került, aminek helyreállításához tennünk kell nekünk is. Ezt nevezzük jóvátételnek (vagy vezeklésnek) akkor, amikor az ember saját elhatározásából a tisztulásának vágyát, avagy a rendben okozott zavart a jócselekedetek, a lemondások, stb. felajánlása révén teszi Isten elé, mint önmaga akaratát, részét; illetve ezt nevezzük ideigtartó büntetésnek, ha mindezt Isten éri el bennünk a szenvedések által, avagy a rend helyrehozatalához szükséges önrészt Isten adja ki az ember számára, s ez ugyancsak lehet szenvedés is. Ez a büntetés különbözik az örök büntetéstől, a kárhozattól, hiszen ez csak ideigtartó büntetés, és a büntetés alatt az ember közösségben maradhat Istennel.
Valamelyik a fenti három út (megtérés, jóvátétel, ideigtartó büntetés) közül elengedhetetlen ahhoz, hogy a bűnnel okozott kárt kiegyenlítsük, helyrehozzuk. Tehát Isten bár magát a bűnt megbocsátja, és helyreáll a kegyelmi állapot, de a bűnökért járó ideiglenes büntetést, ettől függetlenül nem kerülhetjük el, kivéve, ha valami saját áldozattal jóvá nem tesszük azt.

Nézzünk meg néhány szentírási részt, ahonnan ez igazolást nyer:

Kiv 32,30-35
Másnap reggel Mózes így beszélt a néphez: „Nagy bűnt követtetek el. Azért most fölmegyek az Úrhoz, talán kieszközölhetem bűnötök bocsánatát.” Mózes tehát ismét az Úr elé járult és így szólt: „Nézd, a nép nagy bűnt követett el és aranyból csinált magának istent. Mégis bocsásd meg vétkét... ha nem, akkor törölj ki engem a könyvedből, amelyet írtál.” Az Úr így felelt Mózesnek: „Csak azt törlöm ki könyvemből, aki vétkezett ellenem. De most menj és vezesd oda a népet, ahová parancsoltam neked. Íme, angyalom előtted halad. De ha a látogatás napja elérkezik, megtorlom bűnüket.”
Az Úr azért verte meg a népet, mert megcsinálták a borjút, amelyet Áron készített.

Szám 14,19-23
Nagy irgalmadban bocsásd meg hát ennek a népnek a bűnét, ahogyan Egyiptomból idáig (mindig) megbocsátottál ennek a népnek.” Erre így válaszolt az Úr: „Megbocsátok, ahogy kérted. De valóban, amint igaz, hogy élek, s amint igaz, hogy az Úr dicsősége elárasztja az egész földkerekséget, azok az emberek, akik látták dicsőségemet s azokat a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában mutattam, s mégis már vagy tízszer próbára tettek, s nem hallgattak szavamra, nem látják meg azt a földet, amelyet atyáiknak esküvel ígértem; senki se látja meg azok közül, akik gyaláztak.

Szám 17,8-13
Mózes és Áron odajárultak a megnyilatkozás sátorához. Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek: „Váljatok külön ettől a közösségtől! Egy szempillantás alatt megsemmisítem őket!” Erre arcra borultak. S Mózes így szólt Áronhoz: „Fogd a füstölőt, s tegyél belé tüzet az oltárról, aztán szórj rá tömjént. Sietve vidd oda a közösséghez és oldozd fel őket. Mert már fölgerjedt az Úr haragja és a vész kezdetét vette.” Áron fogta tehát (a füstölőt), ahogy Mózes meghagyta neki, és sietve a közösségbe vegyült, s csakugyan, a vész már megkezdte pusztítását a nép körében. Megfüstölte és feloldozta a népet. S amint ott állt az élők és holtak között, a vész alábbhagyott.

Isten Mózes közbenjárására megbocsátja ugyan a nép bűnét, de a büntetés nem maradt el. Ám amikor Mózes áldozatot mutatott be az Úrnak a büntetés abbamaradt.

Szám 20,12
Az Úr azonban így szólt Mózeshez és Áronhoz: „Mivel nem hittetek nekem, s nem dicsőítettetek meg Izrael fiainak szeme láttára, nem vezethetitek el ezt a népet arra a földre, amelyet majd adok nekik.”

Szám 27,12-14
Azt mondta az Úr Mózesnek: „Menj fel Abarim hegyére, s nézd meg azt a földet, amelyet Izrael fiainak adtam. S ha megnézted, neked is meg kell térned atyáidhoz, ahogy testvéred, Áron megtért. Mert Cin pusztájában, amikor a közösség lázongott, ellene szegültetek parancsomnak, s nem dicsőítettetek meg a szemük láttára vizet szentelve nekem.”

Ugyanígy Mózes és Áron vétkeit is megbüntette az Úr, méghozzá halállal, de azt nem mondhatjuk, hogy Isten nem bocsátott meg Mózesnek vagy Áronnak.


Szám 25,6-13
Épp akkor közeledett valaki Izrael fiai közül Mózes, valamint Izrael fiainak egész közössége felé, amely a megnyilatkozás sátora bejáratánál siránkozott. A szemük láttára rokonaihoz vezetett egy midianita nőt. Áron pap fiának, Eleazárnak a fia, Pinchász meglátta, kivált a közösségből, lándzsát ragadott, behatolt Izrael fia nyomában a sátor elkülönített részébe, és mindkettőjüket átszúrta az ágyékukon, Izrael fiát is, meg az asszonyt is. Erre alábbhagyott a vész Izrael fiai körében. De azoknak a száma, akiket a csapás sújtott, huszonnégyezerre rúgott. Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek: „Áron pap fiának, Eleázárnak a fia, Pinchász elfordította haragomat Izrael fiaitól, mert az én féltésemmel féltette őket, így féltésemben nem irtottam ki mind Izrael fiait. Mondd meg hát neki: Átengedem neki a béke szövetségét, legyen örökre az övé és utódaié a papi tisztség. Mert síkra szállt Istenéért, ő mutathatja be az engesztelő áldozatot Izrael fiaiért.”

Isten megbüntette Izraelt, amiért elnézte az ellene elkövetett bűnt, ám Pinchász tette kiengesztelte Őt.

2Sám 12,13-14
Erre Dávid így szólt Nátánhoz: „Vétkeztem az Úr ellen!” Nátán ezt válaszolta Dávidnak: „Így az Úr is megbocsátja bűnödet, s nem halsz meg. De mert ezzel a tetteddel káromoltad az Urat, a fiú, aki született neked, meghal.”

Itt is azt láthatjuk, hogy bár Isten megbocsát Dávidnak a bűnvallomás után, de büntetése nem marad el.

2Sám 24,10-15
Miután számba vétette a népet, Dávidnak megdobbant a szíve. Így szólt hát az Úrhoz: „Nagy bűnt követtem el. De bocsásd meg, Uram, szolgádnak ezt a bűnt, mert ostobaságot csináltam.” Amikor Dávid reggel fölkelt, az Úr ezt a szózatot intézte Dávid látóemberéhez, Gád prófétához: „Menj és add tudtára Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Hármat mondok, aztán amit választasz, azt teszem veled!” Gád elment Dávidhoz és tudtára adta. Így szólt: „Jöjjön-e három évig tartó éhínség büntetésül az országra? Vagy azt akarod, hogy három hónapon át menekülj ellenséged elől, ő meg üldözzön? Vagy legyen három napig pestis országodban? Gondolkozz rajta, s mondd meg, milyen választ vigyek annak, aki küldött!” Erre Dávid azt felelte Gádnak: „Nagy szorultságban vagyok... Inkább kerüljünk az Úr kezébe, hiszen nagy az irgalma. De emberek kezétől nem szeretnék elveszni.” Így hát Dávid a pestist választotta. Épp a búza aratásának volt az ideje. Akkor az Úr pestist küldött Izraelre, reggeltől a megszabott időre. A csapás lesújtott a népre, és hetvenezren meghaltak a népből Dántól egészen Beersebáig.

A hadba állás előtti népszámlálás bűn volt, hiszen ez az Istenben való bizalom meggyengülésének a jele. Az érte járó büntetést nem kerülhette el Dávid. Figyeljük meg, hogy Dávid éppen olyan büntetést választ, ami a bűn okozta kár helyreállítását célozza: megfogyatkozik a pestis miatt Izrael népe.

2Sám 24,25
Aztán Dávid oltárt emelt az Úrnak, és égőáldozatot, valamint közösségi áldozatot mutatott be rajta. Erre az Úr irgalommal fordult az ország felé, és elmúlt Izraelről a csapás.

Dávid áldozatbemutatása után a büntetés abbamarad.

Jób 1,5
Valahányszor sorra lejártak a vendégség napjai, Jób elhívatta és megtisztította őket. Korán reggel fölkelt, és égőáldozatot mutatott be mindegyikükért. Így gondolkodott ugyanis: „Hátha vétkeztek gyermekeim és szívükben káromolták Istent.” Így járt el Jób minden alkalommal.

Jób fiaiért mutat be naponként áldozatot, miként a fenti példáknál Mózes és Dávid a népért, „hátha vétkeztek”.

Dán 4,24
Ezért, ó király, fogadd szívesen tanácsomat: váltsd meg bűneidet az igazságosságot gyakorolva, és gonoszságaidat az elnyomottak iránt irgalmat gyakorolva! Akkor talán tovább tarthat jó sorod.”

Azaz meg lehet váltani a bűnöket, nemcsak áldozatbemutatással, hanem az igazságosság és az irgalmasság cselekedeteivel is, méghozzá azért, hogy tovább tartson jó sorsunk, azaz a büntetéseket elkerüljük. Nem elég a bűnbocsánat.

No de mi van akkor Jézus megváltó halálával? Talán nem szerzett teljes bűnbocsánatot számunkra? Nem fizette-e ki minden adósságunkat? Talán nem képes üdvözíteni azokat, akik „általa járulnak az Isten elé, hiszen örökké él, hogy közbenjárjon értünk” (Zsid 7,25)? Kb. ezeket a kérdéseket szokták feltenni a protestáns szellemben nevelkedett hívők. A katolikus válasz erre: DE IGEN! Krisztus megváltása teljes és tökéletes, ezért bármely ember, aki megtér bűneiből és hozzá fordul, az elnyerheti bűneinek teljes bocsánatát, szíve a bűntől teljesen megtisztul, s oly fehérré lesz, mint a hó, mint a gyapjú (Iz 1,18; Zsolt 51,9). A bűnös, Istentől elszakadt ember újból Isten kegyelmébe helyezheti magát, megigazulhat, megszentelődhet, és üdvözülhet. Ezt csak a kegyelem által, Krisztus érdemeire, az Ő megváltó tettére tekintettel érheti el. Isten előtti bűnös voltunk tehát teljesen megszűnik, nem vagyunk bűnösök, hanem tiszták, de a kárt, amit a bűn okozott Jézus Krisztus nem állítja helyre.

Vegyük csak a lopás példáját! Egy tolvaj bűnbocsánatot nyerhet, megigazulhat és üdvözülhet megtérése után. Ám mi van az ellopott dolgokkal? Mi van azokkal az emberekkel, akiktől ő lopott? Visszaadja-e ezt Jézus? Az ellopott dolgok ott vannak a volt tolvaj tulajdonában, és ugyanezen dolgok hiányoznak a megkárosított embereknél. Ez belátható, hogy nem Isten szerint való. A volt tolvajnak, hogy helyreállítsa ezt a zavart, vissza kell adnia az ellopott dolgokat. Ekkor és csak ekkor lehet tökéletes, ekkor és csak ekkor szűnik meg minden kapcsolata a tolvajsággal. Ha a volt tolvaj nem adja vissza az ellopott dolgokat, vagy már nem tudja visszaadni, akkor is valami módon az árát ki kell fizetnie. Ezt az árat az igazságos Isten szabja meg. Erre irányulhat a vezeklés, azaz a jóvátétel, vagy az ideigtartó büntetés.

Vagy vegyük a halál példáját! A protestánsok javarésze is vallja, hogy a halál, a fájdalom, vagy az emberi szenvedés az eredendő bűn következménye. Ám amikor az ember megigazul Krisztus megváltása által, ez a következmény ugyanúgy fennmarad! Hiába törölte el Jézus megváltása összes bűnünket (értelemszerűen az eredendő bűnt is) fizikailag ugyanúgy meghal az igaz keresztény, ugyanúgy szenvedhet, ugyanúgy fájhat neki minden. A halál az eredendő bűn ideigtartó büntetése, és ezt mindnyájunknak el kell szenvednie.

Mt 5,29-30
Ezért ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a kárhozatra jusson. Ha jobb kezed visz bűnbe, vágd le és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested pokolba kerüljön.

Róm 8,13
Mert ha test szerint éltek, biztosan meghaltok, de ha lélekkel megölitek a test szerinti tetteket, élni fogtok.
Róm 8,17
Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is: Istennek örökösei, Krisztusnak társörökösei. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

1Kor 11,27-32
Ezért aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza. Ezért sokan gyöngék és betegek közületek, többen pedig meghaltak. Ha megítélnénk magunkat, nem vonnánk magunkra ítéletet. Ha azonban az Úr ítél meg bennünket, az fenyítésünkre szolgál, hogy ezzel a világgal együtt el ne kárhozzunk.

1Kor 12,24-26
a tisztességes tagoknak ugyanis nincs erre szükségük. De Isten alkotta így a testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben, hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele.

2Kor 4,10
Testünkben folyton-folyvást viseljük Jézus szenvedését, hogy egyszer Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön.

Gal 6,7-10
Ne áltassátok magatokat, Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet, azt is aratja. Aki tehát test szerint vet, testéből is arat majd romlást. Aki ellenben a lélek szerint vet, lelkéből arat örök életet. Ne fáradjunk bele tenni a jót, mert ha kitartunk, annak idején aratni is fogunk. Amíg tehát időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképpen hittestvéreinkkel.

Fil 3,10
hogy megismerjem őt és feltámadásának erejét, de a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget.

Kol 1,24
Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára.

2Tim 4,6
Az én véremet ugyanis nemsokára kiontják áldozatul, eltávozásom ideje közel van.

Zsid 12,6-8
Mert megfenyíti az Úr, akit szeret, s megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. Maradjatok állhatatosak a fenyítéskor: az Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Hol van olyan fiú, akit az apja nem fenyít? Ha nem részesültök a fenyítésben, ami mindenkinek kijár, akkor fattyak vagytok, nem fiak.

1Pét 4,1
Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, ti is ugyanazzal a gondolattal fegyverkezzetek fel, mert aki testben szenvedett, szakított a bűnnel,

1Pét 4,13
Ehelyett inkább örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy dicsősége megnyilvánulása napján majd ujjongva örülhessetek.


Zsid 9,27
Amint az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána ítéletben legyen része





Mt 5,48
Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!

1Kor 4,4-5
Nem érzem ugyan magam semmiben sem bűnösnek, de ez még nem jelent megigazulást. Az Úr mond fölöttem ítéletet. Ne ítélkezzetek hát időnap előtt, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és földeríti a szívek szándékait. Akkor majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől.

Zsid 12,14
Törekedjetek rá, hogy mindenkivel békességben éljetek, és a megszentelődésre eljussatok, mert enélkül senki nem látja meg az Urat.
Zsid 12,23
az égben számon tartott elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, mindnyájunk bírájához, az Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez,
Jel 21,27
Nem jut oda be tisztátalan, sem gonosztevő, sem hazug, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.

Tökéletessé, egészen tisztává csakis a tisztítóhelyen válhat sok ember, hiszen a bocsánatos bűnök nap mint nap beszennyezhetik még a leghűségesebb keresztényeket is. Ha a halál váratlan, és nem tud valaki felkészülni rá, akkor szükséges, hogy legyen számára valamiféle tisztulási lehetőség, hiszen Isten senki pusztulását nem akarja.



Lk 16,19-26 skk
Volt egy gazdag ember. Bíborban és patyolatban járt, és mindennap nagy lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült. De csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag ember is, és eltemették. Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam - felelte Ábrahám -, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki…

Ez 32,18-28
Emberfia, mondj siratóéneket Egyiptom tömérdek lakójáról, és hagyd, hadd szálljanak le a hatalmas népek leányaival egyetemben az alvilágba azok közé, akik a sírgödörbe szálltak. Azok közé hullanak majd, akiket karddal öltek meg, és akiket minden erejük cserbenhagyott. Akkor így szólítják meg a legerősebb hősök az alvilágból: Kit múlsz felül kiválóságban? Szállj le, és légy a körülmetéletlenek, a karddal megöltek között… Ott van Mesek, Tubal és egész serege a sírja körül. Mindannyian körülmetéletlenek, kard ölte meg őket, mert rettegésben tartották az élők földjét. Nem pihennek azokkal a hősökkel, akik az őskorban estek el, akik fegyvereikkel együtt szálltak le az alvilágba, és fejük alá tették kardjukat és csontjaik alá pajzsukat, mert rettegtek a hősöktől az élők földjén. Neked is a körülmetéletlenek közt kell pihenned, azok között, akiket a kard ölt meg.

1Pét 3,19
Így ment el a börtönben sínylődő lelkekhez is, és hírt vitt nekik.
1Pét 4,6
Mert azért hirdették az evangéliumot a halottaknak is hogy ha mint emberek testben ítélet alá estek is, lélekben éljenek az Isten által.


Zsid 9,27
… az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána ítéletben legyen része


Mt 5,25-26
Ellenfeleddel szemben légy békülékeny idejében, amikor még az úton vagy vele, nehogy átadjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a poroszlónak, és börtönbe kerülj. Bizony mondom neked, nem szabadulsz ki, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted.
Mt 18,34-35
Ezzel az Úr haragjában átadta a poroszlóknak, míg meg nem fizette mind, amivel tartozott Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyitek meg nem bocsát szívből felebarátjának.”
Lk 12,58-59
Amikor ellenfeleddel a bíróságra tartasz, útközben igyekezzél tőle megszabadulni, nehogy a bíró elé hurcoljon, és a bíró átadjon a poroszlónak, a poroszló meg börtönbe vessen. Mondom neked, nem szabadulsz ki, míg az utolsó fillért is meg nem fizeted.”

Az ellenfél, ellenség szó (görögül: antidikó) a sátánra utal, aki mint alant is, az ember vádlója Isten színe előtt, ő az, aki átad minket a bírónak. A „börtön” szó egy büntető helyre, a „kiszabadulás” szó az üdvösségre utal. Tehát a fenti helyeken van lehetőség kiszabadulni a börtönből, amikor is valaki kifizeti tartozását. Ez magára a kárhozatra nem vonatkozhat, hiszen az örök állapot és megváltozhatatlan. „Így tesz veletek mennyei Atyátok is” - ha valaki meg nem bocsát szívből felebarátjának. A bocsánatos bűnöket jelentheti.

1Pét 5,8
Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el.
Zak 3,1
Megmutatta nekem Józsue főpapot, amint az Úr angyala előtt állt. Jobbján a sátán állt, és vádolta.
Jel 12,10
Ekkor harsány hangot hallottam az égben: „Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk színe előtt.



Mt 12,32
Ha valaki az Emberfia ellen beszél, bocsánatot nyer, de ha a Lélek ellen beszél, nem nyer bocsánatot sem ezen, sem a másvilágon.

A szöveg feltételezi, hogy ha valaki nem Lélek elleni bűnt követ el, akkor bocsánatot nyerhet a másvilágon. Ez a tisztítóhely, ahol ugyanúgy szükséges az ember részéről való megtisztulás.
Némely protestáns egzegéta bele szokott kötni a mondat végi szóba (en tó mellonti), ami végül is azt jelenti, hogy „a következőben”. Azt mondják, hogy ez nem a másvilágot jelenti. Alant vannak a versek, ahol ugyanez a szó egyértelműen a másvilágot jelenti.

Mk 10,30
százannyit kap, most ezen a világon otthont, testvért, anyát, gyermeket és földet - bár üldözések közepette -, az eljövendő világban pedig örök életet.
Lk 18,30
hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő másvilágban pedig az örök életet.”
Lk 20,34-35
Jézus ezt válaszolta nekik: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez.
Ef 1,21
minden fejedelemségnek, hatalomnak, erőnek és uralomnak, s minden néven nevezhető méltóságnak fölé emelte, nemcsak ezen a világon, hanem az eljövendőben is.

Lk 12,47-48
Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól annál többet kívánnak.

Ez a vers is a purgatóriumra utal. A sok verés a poklot jelentheti, ugyanis a „sok” jelenthet akár végtelent is, ezzel szemben a „kevés” csak ideig tartót. Aki halálos bűnben hal meg („ismeri Ura akaratát”, de ennek ellenére nem így tesz) az sok verést kap, míg aki bocsánatos bűnben hal meg („Nem ismeri” Ura akaratát, és ezért tesz csak ellene) az is kap verést, de csak keveset.
Véleményem szerint nem véletlenül folytatódik így ez a rész:

Lk 12,49
Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre; s mennyire szeretném, ha már fellobbanna!

Majd a már idézett rész:

Lk 12,58-59
Mikor pedig ellenfeleddel az elöljáróhoz mész, útközben igyekezz megegyezni vele, nehogy a bíróhoz hurcoljon, s a bíró átadjon a börtönőrnek, a börtönőr pedig börtönbe vessen. Mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó fillért meg nem fizeted.«


Jn 11,41-44
Erre elhengerítették a követ, Jézus pedig az égre emelte tekintetét és így imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Tudom, hogy mindig meghallgatsz. Csak a köröttem álló nép miatt mondtam, hogy higgyék: te küldtél engem.” E szavak után hangosan beszólt: „Lázár, jöjj ki!” S a halott kijött. Lába és keze be volt pólyázva, az arcát meg kendő födte. Jézus szólt nekik: „Oldjátok fel, hogy tudjon járni.”
ApCsel 9,36-37.40-41
Joppéban volt a tanítványok közt egy asszony, Tabitának hívták, ami annyit jelent, mint Dorkász, azaz gazella. Sok jót tett, és gyakorolta az irgalmasságot. Épp ezekben a napokban megbetegedett és meghalt. Megmosták, és az emeleti teremben kiterítették… Péter kiparancsolt mindenkit, majd térdre borult és imádkozott. Aztán a halotthoz fordult és felszólította: „Tabita, kelj fel!” Az kinyitotta a szemét, s amikor meglátta Pétert, felült. (Péter) kezét nyújtotta neki, fölsegítette, aztán behívta a szenteket, meg az özvegyeket, és megmutatta nekik, hogy él.

Mt 11,5
Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot.
Lk 7,22
Ezért így felelt nekik: „Menjetek és jelentsétek Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek meg hirdetik az evangéliumot.
Mt 10,8
A betegeket gyógyítsátok meg, a halottakat támasszátok fel, a leprásokat tisztítsátok meg, a gonosz lelkeket űzzétek ki! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok.

1Kir 17,17-22
Ezek után az események után történt, hogy az asszony fia, akié a ház volt, megbetegedett. Betegsége annyira elhatalmasodott rajta, hogy nem maradt benne élet. Akkor így szólt Illéshez (az asszony): „Mi dolgom veled, Isten embere? Csak azért jöttél, hogy emlékezetembe idézd vétkeimet és megöld a fiamat?” Ő azt felelte neki: „Add ide a fiadat!” Elvette öléből és fölvitte a fenti szobába, ahol lakott és lefektette ágyára. Aztán az Úrhoz fordult: „Uram, én Istenem, hát csakugyan szerencsétlenségbe sodrod ezt az özvegyet, akinél lakom, s megölöd a fiát?” Majd háromszor a fiúra borult és segítségül hívta az Urat: „Uram és Istenem, engedd, hogy visszatérjen a lélek ebbe a fiúba!” S az Úr meghallgatta Illés könyörgését, a lélek visszatért a fiúba, úgyhogy újra életre kelt.

Jézus, Péter, az apostolok, és Illés is halottakért imádkoztak. Péter nem tudhatta előre, hogy Isten fel fogja támasztani Tabitát, tehát mindenképpen egy halottért imádkozott. És ha lehet testi feltámadásért imádkozni, akkor miért ne lehetne a lelki feltámadásért; ha lehet csodáért imádkozni, akkor miért ne lehetne irgalomért imádkozni?

1Kor 15,29-30
Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük? Miért tesszük ki mi is magunkat szüntelenül veszélynek?
2Mak 12,42-44
Aztán imádkozni kezdtek, és könyörögtek, hogy az elkövetett bűnök teljes bocsánatot nyerjenek. A nemeslelkű Júdás azonban figyelmeztette a csapatokat, hogy óvakodjanak a bűntől, hisz saját szemükkel láthatták az elesettek példáján a bűn következményeit. Aztán gyűjtést rendezett a katonák között, és mintegy 2000 ezüst drachmát küldött Jeruzsálembe engesztelő áldozat bemutatására. Ilyen szépen és nemesen viselkedett, mivel gondolt a feltámadásra. Ha ugyanis nem hitt volna az elesettek föltámadásában, fölösleges és értelmetlen dolog lett volna a halottakért imádkozni.

A halottakért való megkeresztelkedés a halottakért, a halottak lelki üdvéért tartott imára, és más bűnbánati cselekményekre (böjt, aszkézis, stb.) utal. A megkeresztelkedés ugyanis sok helyen a szenvedés felvállalását jelenti. (pl. Mk 10,38-39; Lk 3,16; 12,50) Másrészről a páli szöveg a 2Makk 12,42-44-re utal egyértelműen, ahol is a halottakért való ima van legalizálva.

Halottakért már az Ószövetségben tartottak bűnbánatot:

Ter 50,10
Amikor Góren-ha-Atadhoz értek, a Jordánon túlra, nagy ünnepi gyászszertartást tartottak. Hét napig tartó gyászünnepséget rendezett atyjának.
Szám 20,29
s akkor az egész közösség megtudta, hogy Áron elköltözött. Izrael egész háza siratta Áront, harminc napon át.
MTörv 34,8
Izrael fiai 30 napig siratták Mózest Moáb pusztáján, akkor véget ért Mózes siratásának ideje.
1Sám 31,11-13
Amikor a gileádi Jábes lakói hírét vették, mit tettek a filiszteusok Saullal, fogta magát az összes fegyverforgatásra alkalmas férfi, egész éjszaka gyalogolt és elhozta Bet-San faláról Saulnak a holttestét, valamint a fiai holttestét, aztán Jábesbe vitték és ott elégették. Aztán fogták csontjaikat és eltemették a tamariszkusz alá Jábesben, és hét napon át böjtöltek.

Sir 7,33
Minden élőlénynek adj ajándékot, még a halottól se tagadd meg a szeretetet.


Pál is imádkozik elhunyt barátjáért:

2Tim 1,16-18
Oneziforusz családja iránt legyen az Úr irgalmas, mert sokszor vendégül látott, és nem szégyellte bilincseimet, sőt Rómába érve szorgalmasan keresett, és meg is talált. Adja meg neki az Úr, hogy azon a napon irgalomra találjon az Istennél Hogy Efezusban mennyi szolgálatot tett nekem, te tudod legjobban.

1Jn 5,14-15
Az a bizalom, amellyel iránta vagyunk, azt jelenti, hogy bármit kérünk is akarata szerint, meghallgatja. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat bennünket, tudjuk azt is, hogy amit kértünk, azt már meg is kaptuk.

Fil 2,10
hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban,
1Pét 3,19
Így ment el a börtönben sínylődő lelkekhez is, és hírt vitt nekik.
1Pét 4,6
Mert azért hirdették az evangéliumot a halottaknak is hogy ha mint emberek testben ítélet alá estek is, lélekben éljenek az Isten által.

Az alvilágban csakis az igazak hajthatnak térdet Jézusnak, és csakis ők élhetnek lélekben tovább az Isten által. Igazak nem lehetnek a pokolban.

Zak 9,11
Ami téged illet: szövetséged véréért kiengedem foglyaidat a gödörből, (amelyben víz sem volt).

A szövetség vére Krisztus vére, aki áldozatával lehetővé tette a börtönből való szabadulásunkat.

 

  (Fel)

Tűz általi megtisztulás a halál után

 

Zsid 12,29
Mert a mi Istenünk emésztő tűz.

A tűz maga Isten. Aki megtisztítja lelkünk, hogy elé állhassunk, és színről színre láthassuk őt.

1Kor 3,10-15
Mint gondos építőmester, az Istentől nekem juttatott kegyelemmel megvetettem az alapot, de más épít rá. A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki nem rakhat. Kinek-kinek munkája mutatja majd meg, hogy erre az alapra aranyból, ezüstből, drágakőből, fából, szénából vagy szalmából épít-e. Az (Úr) napja ugyanis nyilvánvalóvá teszi, mivel tűzzel érkezik, és a tűz majd megmutatja, kinek mit ér a munkája. Akinek építménye megmarad, jutalomban részesül. De akinek műve elhamvad, az kárt vall. Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által.

Ez a szöveg egyértelműen a purgatóriumról szól. Nézzük meg részleteiben:

1Kor 3,13
Az (Úr) napja ugyanis nyilvánvalóvá teszi, mivel tűzzel érkezik, és a tűz majd megmutatja, kinek mit ér a munkája.

Az (Úr) napja = ama nap, a végítélet vagy az egyes ember halálának, azaz a különítéletnek a napja (vö. Zsid 9,27). Ebből a versből kiderül, hogy Szent Pál itt nem evilági szenvedésekről, megpróbáltatásokról beszél a tűz általi megtisztulás kapcsán, hanem túlvilági tűzről, szenvedésről.

1Kor 3,15
De akinek műve elhamvad, az kárt vall (=zemiothesetai). Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által.

Kiv 21,22
Ha férfiak civakodnak egymással, és közben úgy megütnek egy viselős asszonyt, hogy az idétlent szül ugyan, de maga életben marad, akkor a tettesnek olyan kártérítést kell fizetnie (=zemiothesetai), amilyet a férj a bírák véleménye alapján követel.
Péld. 19,19
A nagy haragú ember fizessen bírságot (=zemiothesetai), mert ha elengeded neki, még nő a haragja.

A „kárt vall” kifejezés egy adósság, vagy büntetés, károkozás kifizetésének a kötelezettségét is jelenti (vö. Bauer, Walter: Griechisch-Deutsches Wörterbuch zu den Schriften des Neuen Testaments). Azért vall kárt, mert fizetnie kell az előzőleg elkövetett kárért. Mindenről számot kell adnunk, minden okozott kárt ki kell fizetnünk.

1Kor. 3,15
de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át. (MBT)

Az újabb katolikus fordításokban lévő „elhamvad” (SZIT), „elég” (KNV) szavak ennél a versnél talán túl intenzív jelentéssel adják vissza a görög „katakaió” (éget, megéget, eléget) passzívum alakját (megég, elég) (bár a szó gyakoribb értelme valóban a - teljesen - elég). A megfelelőbb lehetőséget használja a Káldi-fordítás, illetve a Károli-féle, és az új protestáns fordítás: „megég” (az angol bibliafordításokban - hittől függetlenül - hol így, hol úgy fordítják). Ez a téma szempontjából végül is lényegtelen, s csak annyiban fontos, hogy ha így fordítjuk, akkor jobban kifejezésre jut, hogy az ember munkájának csak az a része ég el, amely Istenhez méltatlan (széna és szalma). Szent Pál itt nem maga a munka, a mű elpusztulásáról beszél, és nem is azt mondja, hogy aki valami szénát épít a krisztusi alapra, akkor az összes műve elhamvad. Ez nyilvánvalóan kiderül a mondat másik részéből.

1Kor 3,15
De akinek műve elhamvad, az kárt vall. Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által.

A „megmenekül” szó az üdvösség szava (szótheszetai), azaz azt jelenti „üdvözülni fog”. Ugyanezt az igét, ugyanebben az igemódban és igeidőben az új protestáns fordítás a többi 12 esetből 8-szor úgy fordítja, hogy „üdvözül” (Mt 10,22; 24,13; Mk 13,13; 16,16; ApCsel 2,21; Róm 9,27; 10,13; 11,26), 2-ször „meggyógyul” (Lk 8,50; Jn 11,12), és 2-ször „megtartatik” (Jn 10,9 - itt a megjegyzés hozzáteszi, hogy a szó másik jelentése az üdvözül; 1Tim 2,15). A Szent István Társulat fordításában az arány 12:10; a Káldi-Neovulgátában 12:11. Az 1Kor 3, 15 is a szövegkörnyezete (főként a 3,13) miatt az „üdvözül” igét kívánná meg, ahogy az a Káldi-fordításban is áll. Tehát bár valakinek elhamvadhat, vagyis inkább megéghet a műve, mégis üdvözülhet, „de csak mintegy tűz által.”, azaz egy tisztító folyamaton keresztül, amely által méltóvá válik az istenlátásra (hacsaknem rontja le „Isten templomát”; vö. 3,17).

[Összefoglalva az 1Kor 3,15-öt akár így is lehetne fordítani, hogy: „De akinek műve megég, annak büntetést kell fizetnie, mivel ő maga üdvözülni fog, de csak mintegy tűzön keresztül.”]

Tágítsuk csak jobban ki a perspektívát!

1Kor 3,14
Akinek építménye megmarad, jutalomban részesül.
1Kor 3,15
De akinek műve elhamvad, az kárt vall. Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által.
1Kor 3,17
Aki lerontja az Isten templomát, azt Isten elpusztítja. Isten temploma ugyanis szent, s ti vagytok az.

Pál felsorolja az ember lehetőségeit. Jutalom, azaz üdvösség; kárt vallás, vagy kártérítés, azaz purgatórium, amely az üdvösségre vezet (megmenekül, üdvözül); valamint a pusztulás, a kárhozat.



Az alanti versekben a tűzről van szó, amely az embert megtisztítja.

1Pét 1,6-7
Abban örülni fogtok, noha most egy kicsit szomorkodnotok kell, mert különféle kísértések érnek benneteket, hogy a próbát kiállva hitetek, amely értékesebb a tűz próbálta veszendő aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltó legyen a dicséretre, a dicsőségre és a tiszteletre.

Júd 1,23
másokat mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből; a többieket pedig rettegve szánjátok, s még a testük megfertőzte ruhát is gyűlöljétek.

Jel 3,18-19
Azt tanácsolom neked: Végy tőlem tűzben kipróbált aranyat, hogy meggazdagodj; fehér ruhát, hogy felöltözz, s ne lássék szégyenletes meztelenséged; kenetet, hogy megkend szemedet és láss. Akiket szeretek, azokat korholom és fenyítem. Buzdulj fel, és térj meg!

Dán 12,10
Sokat kiválasztanak, megtisztítanak és próbára tesznek, ám a gonoszok tovább folytatják gonoszságukat. A gonoszok közül senki se jut el a belátásra, de az értő szívűek meg fogják érteni.

Bölcs 3,1-8
Az igazak lelke azonban Isten kezében van, és gyötrelem nem érheti őket. Az esztelenek szemében úgy látszott, hogy meghaltak; a világból való távozásukat balsorsnak vélték, elmenetelüket megsemmisülésnek. De békességben vannak. Mert ha az emberek szemében szenvedtek is, a reményük tele volt halhatatlansággal. Kevés fenyítés után nagy jótéteményekben részesülnek, mert Isten próbára tette és magához méltónak találta őket. Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta és elfogadta őket égőáldozatul. Látogatásuk idején majd felragyognak, és olyanok lesznek, mint a szikra, amely a tarlón tovaharapódzik. Nemzetek fölött ítélkeznek majd és népeken uralkodnak; s az Úr lesz a királyuk mindörökre.

Sír 2,5
mert az aranyat és ezüstöt tűzben teszik próbára, a kedves embereket pedig a megaláztatás kemencéjében. (JB)

Zak 13,8-9
Ezen az egész földön - mondja az Úr - két rész elpusztul [és elvész], a harmadik rész megmarad. Ezt a harmadik részt tűzbe vetem, és kiégetem, amint az ezüstöt is kiégetik; megtisztítom őket, amint az aranyat is megtisztítják. S majd segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom, és azt mondom: „Ez az én népem!” Ő meg azt mondja: „Az Úr az én Istenem!”

Mal 3,2-3
De ki fogja tudni elviselni jövetele napját? És ki maradhat állva, amikor megjelenik? Mert olyan, mint az olvasztók tüze és a ványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és -tisztító mester. Megtisztítja Lévi fiait, megfinomítja őket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy méltóképpen mutassák be az áldozatot az Úrnak.

Protestánsok, akik hisznek a purgatóriumban

(idézetek később)

George MacDonald (1824-1905), kongregacionalista lelkipásztor, író, költő.

C. S. Lewis (1898 -1963), anglikán professzor, hitvédő, író.

J. B. Phillips (1906 - 1982), anglikán lelkész, bibliafordító, író.

John Vernon McGee (1904 - 1988), presbiteriánus, majd fundamentalista, a "Thru the Bible Radio Network" program atyja.

William Barclay (1907 - 1978), presbiteriánus evangelikál lelkész, a Glasgow-i egyetem hittudományi és bibliatudományi professzora.

Charles F. Stanley (1932 -), az Atlantai Baptista Egyház pásztora, a Déli Baptista Szövetség kétszeres elnöke.

Clark H. Pinnock (1937 -), evangelikál író, teológus és hitvédő, a McMaster Hittudományi Főiskola professzora.

John F. MacArthur (1939 -), baptista, evangelikál író és lelkipásztor, a Hittudományok Mestere cím birtokosa, a Los Angeles-i Baptista Egyetem elnöke.

J. P. Moreland (1948 -), evangelikál filozófus és teológus professzor, hitvédő.

Jerry L. Walls, metodista vallásfilozófus és hitvédő, az Asbury-i teológiai szeminárium jelenlegi professzora.

(Fel)

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

(További idézetek várhatók még apokrifekből, egy mártíraktából, Alexandriai Szent Kelementől, Tertullianustól, Órigenésztől, Szent Cipriántól, Lactantiustól, Nagy Szent Baszileiosztól, Szír Szent Efrémtől, Szent Epiphaniustól, Nüssziai Szent Gergelytől, Szent Ambrustól, Szent Jeromostól, Szent Ágostontól, Arles-i Caesariustól)

Tertullianus: A koszorúról, 3,3. (Kr. u. 211)

A halottakért évfordulójukon felajánlásokat végzünk, éppenúgy megüljük a (mennyei) születésnapokat is.

Tertullianusz: Az egyszeri házasságról, 10. (Kr. u. 216)

[Az] asszony annál inkább el van kötelezve elhunyt férje iránt… Mindenesetre imádkozzon lelkéért, kérjen számára enyhületet, a részességet az első feltámadásban, évente tegyen felajánlást halála napján.

Jeruzsálemi Szent Cirill: Hitoktató beszédek, 23,9-10. (Kr. u. 350)

Aztán megemlékezünk az elhunytakról is; először az ősatyákról, prófétákról, apostolokról, vértanúkról, hogy az Isten az ő kérésükre és közbenjárásukra fogadja kegyesen könyörgésünket. Majd az elhunyt szentatyákért és püspökökért imádkozunk és általában azokért, kik köztünk szenderedtek el; mert az a hitünk, hogy azáltal segítünk legjobban azokon a lelkeken, kikért imádkozunk, ha akkor tesszük, mikor a szent és csodálatos áldozat jelen van (az oltáron). Példát hozok fel, hogy erről meggyőzzelek titeket. Tudom, sokan mondják: Mit használ az a világból -- bűnben, vagy bűn nélkül -- elköltözött léleknek, ha róla az imádságban megemlékeznek? De tegyük fel: Ha a király azokat az embereket, kik őt megsértették, számkivetésbe küldi; hozzátartozóik pedig később koszorút fonnak és ezt felajánlják a királynak azokért, kiket ő büntetéssel sújtott: vajon nem enyhíti-e ezért büntetésüket? Hasonlóképpen teszünk mi is, mikor azokért, kik bűnben hunytak el, imádkozunk; bár nem koszorút fonunk, hanem Krisztust mutatjuk be, ki magát feláldozta bűneinkért; általa igyekszünk az irgalmas Istent kiengesztelni értük és önmagunkért.

Nazianzoszi Szent Gergely: Vízkeresztre, 39. oratio, 19. (Kr. u. 381)

Ha akarják, járják a mi és a Krisztus útját, ha nem, menjenek útjukra. Esetleg megkeresztelkednek majd a tűzben, a végső keresztségben, a legfáradtságosabban és leghosszasabban, amely mint szénát-szalmát emészti el az anyagot (vö. 1Kor 3,12-13), és megsemmisíti a gonoszság minden ürességét.

Aranyszájú Szent János: Homíliák az Első Korintusi levélhez, 41, 5. (Kr. u. 392)

Segítsük őket és emlékezzünk meg róluk. Ha ugyanis Jób fiai megtisztultak atyjuk áldozata által: [Vö. Jób 1,5.] miért kételkedel abban, hogy a mi áldozati adományaink vigasztalást nyújtanak az elhunytaknak? (...) Ne késlekedjünk tehát segíteni azoknak, akik eltávoztak, és fölajánlani imádságainkat értük.

Szent Ágoston: Vallomások, 9, 11, 27. (Kr. u. 397)

Bárhol helyezzétek el ezt a testet: semmi aggodalmatok ne legyen miatta; csak arra kérlek titeket, hogy az Úr oltáránál emlékezzetek meg rólam, bárhol lesztek. [Szent Mónika szavai halála előtt Szent Ágostonhoz és testvéréhez]

Szent Ágoston: Vallomások IX. 13,36 (Kr. u. 397)

Anyám, elmúlásának napja közeledtével, nem gondolt arra, hogy teste díszes temetésben részesüljön, vagy fűszerekkel bebalzsamozzák, választékos síremlékre sem vágyott, s azzal sem törődött, hogy hazai sírba kerüljön. Nem ilyenfélét hagyott meg nekünk, hanem csak az volt a kívánsága, emlékezzünk meg róla oltárodnál, amely előtt egy napot sem mulasztott el szolgálatodban. Tudta, hogy ott szolgáltatják a szent áldozatot, mely eltörölte az „ellenünk bizonyító kéziratot” (Kol 2,14).

Szent Ágoston: Enchiridion 29,110

Nem tagadható, hogy az elhunyt lelkeknek enyhülést hoz élő hozzátartozóik kegyelete, mikor értük a Közvetítő áldozatát bemutatják, vagy alamizsnát adnak az Egyházban.

Szent Ágoston: Enarrationes in Psalmum 58,1,13

Minden rosszaságért, akár kicsi, akár nagy, büntestést kell kapni akár magától a bűnbánó embertől, akár a büntető Istentől.

Szent Ágoston: PL 40, 263.

Sok dologról úgy látszik, hogy ismeretlen és büntetlen marad; de ezek büntetését a másik világra tartják fönn. Nem véletlenül nevezzük az ítélet napjának azt a napot, amelyen élők és holtak bírája eljön itélni. Amint ellenkezőleg vannak dolgok, amikért, jóllehet bocsánatot nyertünk, itt bűnhődünk, de a jövendő világban nem fognak ártani. Ezért mondja az Apostol az ideig tartó büntetésekről, melyek azért érik a már bocsánatot nyert bűnösöket, hogy a másik világban ne kelljen bünhődniük: "Ha megítélnénk magunkat, nem vonnánk magunkra ítéletet. Ha azonban az Úr itél meg minket, az fenytésünkre szolgál, hogy el ne itéltessünk e világgal együtt."(1Kor 31--32.)

Nagy Szent Gergely: Párbeszédek, 4, 39. (Kr. u. 594)

Hinnünk kell, hogy bizonyos kisebb bűnök számára az ítélet előtt van egy tisztító tűz, mert az örök Igazság mondja, hogy ha valaki a Szentlélek ellen káromkodik, az »sem ebben, sem az eljövendő világban« (Mt 12,32) nem nyer bocsánatot. E kijelentésből következik, hogy egyes bűnök ebben a világban, mások az eljövendőben bocsáttatnak meg.

(Fel)

Mit mondanak erről mások?

Karl Adam: A katolicizmus lényege, 107-109. o.

Az elköltözött lélek kénytelen elszenvedni minden keserű következményt és kemény bűnhődést, amelyet az isteni igazság törhetetlen parancsa szerint bármely csekély szándékos vétek bensőleg magára von, - mivel az önkéntes, könnyű szívbeli bánat szerencsés lehetőségét ezen a világon nem merítette ki eléggé és mindaddig szenved, míg meg nem ízlelte a vétek átkát, annak végső keserű magváig, míg el nem vesztette a legcsekélyebb vonzalmat a bűnhöz, míg minden féligkész töredék nem válik egésszé, Krisztus szeretetének teljévé. Hosszú kínos élmény ez az „úgy mint tűz által”. De vajon tényleg tűz-e? – tulajdonképeni lényege mindig ismeretlen lesz előttünk itt a földön bizonnyal. Csak annyit tudunk, hogy semmi sem terheli a szegény lelkeket nyomasztóbban, mint az a tudat, hogy önhibájukból kénytelenek sokáig nélkülözni Isten boldogító látását. Minél inkább levetkőzik akaratuk egész terjedelmében sűkös önösségüket, minél szabadabban, korlátlanabbul nyitják meg szívüket Isten mélységei és távlatai számára, annál jobban mélyül el, dicsőül meg vágyakozásuk Isten után. Honvágy ez az Atya után, mely tüzes vesszőként annál fájdalmasabban suhint, minél inkább előhalad a tisztulás. Ennek az állapotnak jellegzetessége, hogy nemcsak büntetés és kín jár vele, mint a pokolban, hanem inkább ösztönző szeretet, örömmel teljes reménység és biztos várakozás. Fájdalom és üdvremény közt hullámzik ide-oda szent ritmusban e lelkek életérzése. Ez a lényeges különbség köztük és azok között, akiknek már nincs reményük. Csak még egy kevéssé és szívük örülni fog. Eljön a pillanat, amikorra kiég számukra a tisztítótűz és az üdvözültek mennyországa megnyílik. Ez csak átvezető t az Atyához; fáradtságos ugyan, de mgis Hozzá vezet. Ez a megállást nem ismerő, örvendő remény ösvénye, mert minden lépés közelebb hozza az Atyát. Mint a tavasz kezdete, olyan a tisztító tz. Meleg sugarak tűznek a megfagyott rögre és imitt-amott szerény életet keltenek. Mind több és több malaszt, erő és vigasz áramlik Krisztus főből szenvedő tagjaira. A szenvedő Egyház mind szélesebb területe ragyog üdvözítő dicsfényben. Megszámlálhatatlan azok száma, akik a beteljesült életre ébrednek és az új éneket zengik: „Dicsőség a trónon ülő Istenünkne és a Báránynak.” (Jel 7,10).

(Fel)