www.depositum.hu - Katolikus Hitvédelem

771 "Az egyetlen közvetítő, Krisztus szent Egyházát, a hit, a remény és a szeretet közösségét ezen a földön látható szervezetként alapította és tartja fönn szüntelen, s általa árasztja mindenkire az igazságot és a kegyelmet." Az Egyház egyszerre:

-- "hierarchikus szervezettel ellátott társaság és Krisztus misztikus teste";

Ezek a dimenziók együtt alkotnak "emberi és isteni elemekből álló, egyetlen összetett valóságot". [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 8.]

Az Egyház "sajátos természete, hogy egyszerre emberi és isteni, látható, ugyanakkor láthatatlan javakban gazdag, buzgón tevékenykedik és elmerül a szemlélődésben, jelen van a világban, és mégis zarándok; de úgy, hogy benne az emberi az istenire, a látható a láthatatlanra, a tevékenység a szemlélődésre, a jelenvaló a jövendő örök hazára irányul és annak van alárendelve." [II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium, 2.]

"Ó, alázatosság! Ó, nagyszerűség! Egyszerre Kedár sátra és Isten szentélye; földi lakás és mennyei palota; vályogház és királyi udvar; a halál teste és a fény temploma; a gőgösöktől megvetett és Krisztus menyasszonya! Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai: aki, bár a hosszú számkivetés fáradalma és szenvedése miatt sápadt, égi szépségtől ékes." [Szent Bernát: In Canticum sermo 27,7,14]

946 Az apostoli hitvallás, miután megvallotta "a szent, katolikus Egyházat", hozzáteszi "a szentek közösségét". Ez a hitcikkely bizonyos módon kifejti az előzőt: "Mi más az Egyház, mint az összes szentek gyülekezete?" [Reimsi Szent Niketász: Instructio ad competentes, 5, 3, 23] A szenteknek ez a közössége az Egyház.

947 "Mivel az összes hívő egyetlen testet alkot, az egyik javában részesülnek a többiek is. (...) Így többek között hinnünk kell (...) , hogy az Egyházban létezik a javak közlése (...). A legfőbb tag Krisztus, mert Ő a Fő. (...) Krisztus javaiban tehát minden tag részesedik; és ez a közlés történik az Egyház szentségei által." [Szent Tamás: In symbolum Apostolorum scilicet "Credo in Deum" expositio, 13.] "A Lélek egysége ugyanis, aki az Egyházat vezeti, teszi azt, hogy amiben az Egyház részesül, az mindenki közös kincse." [Római Katekizmus 1, 10, 24]

948 A "szentek közössége" kifejezésnek tehát két jelentése van: "közösség a szent dolgokban (sancta)" és "közösség a szent személyek között (sancti)".

Sancta sanctis! 'Szentség a szenteknek!' -- mondja a legtöbb keleti liturgiában a celebráns, mikor fölemeli a szent adományokat az áldoztatás előtt. A Krisztus-hívők (sancti) Krisztus Testével és Vérével (sancta) táplálkoznak, hogy növekedjenek a Szentlélek közösségében (koinónia) és azt közöljék a világgal.

954 Az Egyház három állapota. "Amíg tehát el nem jön az Úr a maga dicsőségében és vele mind az angyalok, és a halál szétrombolása után alá nem lesz vetve Neki minden, addig tanítványai közül egyesek a földön zarándokolnak, mások a földi életből eltávozva tisztulnak, ismét mások megdicsőült állapotban vannak, és »tisztán látják magát a háromszemélyű egy Istent, amint van«": [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 49.]

"Más fokon és más módon, de valamennyien egyek vagyunk Isten és a felebarát ugyanazon szeretetében, és ugyanazt a dicsőítő himnuszt énekeljük Istenünknek. Mert Krisztus valamennyi híve az ő Lelkének birtokában összeolvad az egy Egyházba, és egymáshoz kapcsolódik őbenne." [uo.]

955 "Az úton levők egysége tehát a Krisztus békéjében elhunyt testvérekkel a legkevésbé sem szakad meg, sőt az Egyház mindig vallott hite szerint a lelki javak kölcsönös közlésétől erősödik." [uo.]

956 A szentek közbenjárása. "Abból következően ugyanis, hogy az égiek bensőségesebben egyesülnek Krisztussal, az Egyház egészét megszilárdítják a szentségben (...). Szüntelenül közbenjárnak értünk az Atyánál, bemutatván érdemeiket, melyeket a földön szereztek Jézus Krisztus, Isten és az emberek egyetlen közvetítője által. (...) Nagy segítséget nyújt tehát gyöngeségünknek az ő testvéri gondoskodásuk": [uo.]

"Ne sírjatok, hasznosabb leszek számotokra ott, ahová megyek, mint itt, ahol voltam."¹

"Mennyországomat azzal akarom tölteni, hogy jót teszek a földön." [Lisieux-i Szent Teréz: Verba]

957 Közösség a szentekkel. "Az égiek emlékét azonban nemcsak a jó példájuk miatt tiszteljük, hanem még inkább azért, hogy megerősödjék az egész Egyház egysége a Lélekben a testvéri szeretet gyakorlása által. Mert miként az útonlevők keresztény közössége közelebb visz bennünket Krisztushoz, úgy a szentekkel való közösség ahhoz a Krisztushoz kapcsol, akiből mint forrásból és főből minden kegyelem és Isten népének élete árad." [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 50.]

"Őt (Krisztust) ugyanis mint Isten Fiát imádjuk; a vértanúkat pedig, mint az Úr tanítványait és követőit, méltán szeretjük Királyuk és Mesterük iránti páratlan odaadásuk miatt; bárcsak sorstársaik és tanítványtársaik lehetnénk!" [Martyrium Sancti Policarpi 17, 3]

958 Közösség a megholtakkal. "Jézus Krisztus egész misztikus testének e közösségét nagyon jól ismerve, a zarándok Egyház az első keresztény időktől kezdve nagy jámborsággal ápolta a holtak emlékét, és mivel »szent és üdvösséges gondolat a halottakért imádkozni, hogy megszabaduljanak bűneiktől« (2Mak 12,46), közbenjáró imákat is ajánlott föl értük." [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 50.] A megholtakért végzett imádságunk nemcsak őket segítheti, hanem értünk végzett közbenjárásukat is hatékonnyá teheti.

959 Isten egy családjában. "Valamennyien, akik Isten gyermekei vagyunk és Krisztusban egy családot alkotunk, miközben a kölcsönös szeretetben és a Szentháromság egy dicséretében megosztjuk javainkat egymás között, válaszolunk az Egyház lényegi hivatására." [uo. 51.]

960 Az Egyház a "szentek közössége": e kifejezés elsősorban "a szent dolgokat" (sancta) jelöli, főként az Eucharisztiát, mely által "megjelenik és megvalósul a hívők egysége, akik Krisztusban egy testet alkotnak". [uo. 3.]

961 A kifejezés a "szent személyek" (sancti) közösségét is jelenti Krisztusban, aki "mindenkiért meghalt"; úgyhogy amit bárki Krisztusban vagy Krisztusért tesz vagy szenved, az mindenki számára gyümölcsöt hoz.

962 "Hisszük az összes Krisztus-hívő közösségét, tudniillik azokét, akik a földön zarándokolnak, akik az életből kilépve tisztulnak és akik élvezik a mennyei boldogságot, és valamennyien egy Egyházat alkotnak; hasonlóképpen hisszük, hogy e közösségben velünk van Isten és az Ő szentjeinek irgalmas szeretete, akik könyörgéseinkhez mindig odahajtják fülüket." [VI. Pál pápa: Sollemnis Professio fidei, 30]

1029 A mennyei dicsőségben a szentek örvendezve teljesítik Isten akaratát a többi ember és az egész teremtés felé. Ők már Krisztussal uralkodnak; Vele "fognak uralkodni örökkön-örökké" (Jel 22,5). [Vö. Mt 25,21.23.]

1370 Krisztus áldozatával nemcsak a földön élő tagok, hanem azok is egyesülnek, akik már a mennyei dicsőségben vannak: az Egyház a Boldogságos Szűz Máriával közösségben és róla, valamint az összes szentekről megemlékezve ajánlja föl az eucharisztikus áldozatot. Az Egyház az Eucharisztiában bizonyos értelemben Máriával együtt áll a kereszt tövében, egyesülve Krisztus áldozatával és közbenjárásával.

2635 A közbenjárás, a másokért való kérés Ábrahámtól kezdve az Isten irgalmasságához hasonlóvá vált szív sajátja. Az Egyház idejében a keresztény közbenjárás részesedik Krisztus közbenjárásában: a szentek közösségének kifejezése. A közbenjárásban, aki imádkozik",nem a maga javát keresi, hanem a másokét" (Fil 2,4), olyannyira, hogy még azokért is imádkozik, akik neki rosszat tesznek. [Vö. ApCsel 7,60; Lk 23,28.34.]

[1] A haldokló Szent Domonkos szavai testvéreihez: Relatio iuridica, 4. (Faenzai Radulfus testvér) 42: Acta Sanctorum, Augustus, I. 636; vö. Szász Jordán: Vita 469: Acta Sanctorum, Augustus, I. 551.

Tanítóhivatali megnyilatkozások

Remesianai Szent Nicetas: A hitvallás kifejtése (Kr. u. IV. sz. vége) (DH 19)

Hiszek Istenben, a mindenható Atyában… és a Szentlélekben, a szent katolikus Egyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet.

Hiszem és vallom, hogy… bizony az igazakat az Isten legbőkezűbb kegyelme által, mint „az irgalom dicsőségre előkészített edényeit” [vö. Róm 9,23], az örökélet jutalmával fogja megajándékozni. Őket, akik már az angyalok társaságában, bukásuknak már minden félelme nélkül, vég nélkül győzedelmeskedi fognak.

I. Honorius / VI. Toledói zsinat: A Háromságról és az Isten Fiáról (Kr. u. 638) (DH 493)

Ez a hit megtisztítja a szíveket [vö. ApCsel 15,9], ez gyökerestül kipusztítja az eretnekségeket, ezzel dicsekszik az egész Egyház, az is, amelyik már a mennyországban helyezkedik el, és az is, amelyik a jelen világban él, és nincs üdvösség más hitben: „Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk” [ApCsel 4,12].

(2) ... Közös tanácskozással elhatároztuk, hogy az ő, azaz Szent Ulrich püspök emlékezetét kegyeletes indulattal, szívből jövő áhítattal kell tisztelni; mivel úgy tiszteljük és illetjük hódolattal a vértanúk és a hitvallók ereklyéit, hogy azt imádjuk, akinek a vértanúi és hitvallói; tiszteljük a szolgákat, hogy a tisztelet visszaháruljon az Úrra, aki azt mondta: "Aki titeket befogad, engem fogad be" [Mt 10,40]: és ennélfogva mi, akik megigazulásunkat tekintve nem bizakodunk saját erőnkben, az ő imádságaik és érdemeik révén a legkegyelmesebb Istennél állandóan támogatást kapjunk, mivel ők az összes egyházakat tekintetbe véve, az azok iránti kegyeletből, sőt az apostoli kormányzás erős törekvéseivel hathatósan azon fáradoztak, hogy az üdvösséget legjobban szolgáló isteni parancsok, a szent kánonok és a tiszteletreméltó atyák tanításai javunkra legyenek, és kikezdetlen szilárdságot eredményezzenek; így hát Ulrich, a már említett tiszteletreméltó püspök emlékezete az Isten iránti hódolatnak legyen szentelve, és az istendicséret legáhítatosabb megnyilvánulásaiban mindig képes legyen hatni.

Mert megvalljuk és hisszük, hogy a testtől elvált lelkek a mennyben, a mennyek országában és a paradicsomban Krisztussal az angyalok társaságában gyűltek össze, és látják az Istent a közös törvény alapján és az isteni lényeget színről-színre tisztán, amennyire az elvált lélek helyzete és állapota ezt megengedi.

Ebben az örök időkre érvényes rendelkezésben apostoli tekintéllyel leszögezzük, hogy: Isten általános rendelése szerint az összes szentek lelkei … az égi országban és a mennyei paradicsomban Krisztussal, a szent angyalok társaságával egyesülve, és az Úr Jézus Krisztus kínszenvedése és halála után látták és látják az isteni lényeget…

Krisztus az Eucharisztiát az Egyházra „mint az ő egységének és szeretetének a jelképét” hagyta, „és azt akarta, hogy ezáltal minden keresztény egységet alkosson és a többihez kapcsolódjék … mintegy jelképezve az ő egyetlen testét, amelynek feje ő maga …” [vö. DH 1635; 1638]. …

Ezenkívül az élők közötti kölcsönös szeretet kegyelme, amelyhez az eucharisztikus szentség oly nagy erővel és gyarapítással járul hozzá, főképpen eme áldozat erejével árad szét mindenkire, akik a Szentek közösségéhez számíttatnak. A Szentek közössége ugyanis nem egyéb, … mint kölcsönös segítségnyújtás, az engesztelés, az imádságok, a jótétemények kölcsönös közlése a hívők között, akár elnyerték már az égi hazát, akár az engesztelőtűzben raboskodnak még, akár ebben a világban vándorolnak, ők egy néppé egyesülnek, amelynek a feje Krisztus, formája pedig a szeretet.

A hitben ugyanis érvényes az, hogy noha ezt a felséges áldozatot csak Istennek szabad felajánlani, az égben az Istennel uralkodó Szentek tiszteletére is -, akiket Isten koronázott meg -, be lehet mutatni abból a célból, hogy pártfogásukat elnyerjük, sőt, ahogy az apostolok tanítják, azon testvérek szégyenfoltjának az eltörlése érdekében is megtehetjük ezt, akik már meghaltak az Úrban, de a bűn következményeitől való megtisztulásuk még nem teljes.

49. Amíg tehát el nem jön az Úr a maga dicsőségében és vele mind az angyalok (vö. Mt 25,31), és a halál szétrombolása után alá nem lesz vetve Neki minden (vö. 1Kor 15,26--27), addig tanítványai közül egyesek a földön zarándokolnak, mások a földi életből eltávozva tisztulnak, ismét mások megdicsőült állapotban vannak, és "tisztán látják magát a háromszemélyű egy Istent, amint van";[ DS 1305] más fokon és más módon, de valamennyien egyek vagyunk Isten és a felebarát ugyanazon szeretetében, és ugyanazt a dicsőítő himnuszt énekeljük Istenünknek. Mert Krisztus valamennyi híve az ő Lelkének birtokában összeolvad az egy Egyházba, és egymáshoz kapcsolódik őbenne (vö. Ef 4,16). Az úton levőknek és a Krisztus békéjében elszenderült testvéreknek egysége a legkevésbé sem szakad meg, sőt az Egyház mindig vallott hite szerint a lelki javak közösségében erősebb lesz.¹ Abból következően ugyanis, hogy az égiek bensőségesebben egyesülnek Krisztussal, az Egyház egészét megszilárdítják a szentségben, nemesebbé teszik istentiszteletét, melyet itt a földön bemutat, és sokféleképpen hozzájárulnak az Egyház további épüléséhez (vö. 1Kor 12,12--27).² Hiszen ők az örök haza polgárai, ott vannak az Úrnál (vö. 2Kor 5,8), és őáltala, ővele és őbenne szüntelenül közbenjárnak értünk az Atyánál,³ bemutatván érdemeiket, melyeket a földön szereztek Jézus Krisztus, Isten és az emberek egyetlen közvetítője által (vö. 1Tim 2,5), mindenben az Úrnak szolgálva és a saját testükben kiegészítve azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből testének, az Egyháznak javára (vö. Kol 1,24). [XII. Pius: Mystici Corporis enciklika] Nagy segítséget nyújt tehát gyöngeségünknek az ő testvéri gondoskodásuk.

50. Jézus Krisztus egész misztikus testének e közösségét nagyon jól ismerve, a zarándok Egyház az első keresztény időktől kezdve nagy jámborsággal ápolta a holtak emlékét, [Lásd a római katakombák föliratait.] és mivel "szent és üdvösséges gondolat a halottakért imádkozni, hogy megszabaduljanak bűneiktől" (2Mak 12,46), közbenjáró imákat is ajánlott föl értük. Krisztus apostolairól és vértanúiról pedig, akik vérük ontásával adták a legnagyobb bizonyságát hitüknek és szeretetüknek, mindig hitte az Egyház, hogy Krisztusban még szorosabban egyek velünk. Őket tehát különös bensőséggel tisztelte a Boldogságos Szűz Máriával és a szent angyalokkal együtt, [Vö. DS 353.] és bizalommal kérte közbenjárásukat. Később hozzájuk számítottak még másokat is, akik áldozatosabban követték Krisztus szüzességét és szegénységét, [Szt Methodius: Symposion, VII, 3.] s végül olyanokat is, akiket a keresztény erények hősies gyakorlása⁴ és isteni karizmák ajánlottak a hívők áhítatának és követésének. [XII. Pius: Mediator Dei enciklika]

Amikor ugyanis Krisztus hűséges követőinek életére tekintünk, új ösztönzést kapunk, hogy eljövendő városunkat keressük (vö. Zsid 13,14; 11,10), s ugyanakkor megismerjük azt a biztonságos utat, melyen járva ebben az ezerarcú világban állapotunknak és körülményeinknek megfelelően eljuthatunk a Krisztussal való tökéletes egyesülésre, vagyis az életszentségre. [Vö. Zsid 11,3--40; 13,7; Sir 44--50 fej.] Azok életében, akik hozzánk hasonlóan emberek, de Krisztusnak tökéletesebb képmásai (vö. 2Kor 3,18), Isten feltűnően nyilvánítja ki jelenlétét és arcát az embereknek. Bennük Ő szól hozzánk és ad jelet nekünk országáról, [Vö. DS 3013] mely felé erősebben vonzódunk, ha a tanúk ilyen nagy sokaságát (vö. Zsid 12,1) és az evangélium igazságának ilyen igazolását látjuk.

Az égiek emlékét azonban nemcsak a jó példájuk miatt tiszteljük, hanem még inkább azért, hogy megerősödjék az egész Egyház egysége a Lélekben (vö. Ef 4,1--6) a testvéri szeretet gyakorlása által. Mert miként az útonlevők keresztény közössége közelebb visz bennünket Krisztushoz, úgy a szentekkel való közösség ahhoz a Krisztushoz kapcsol, akiből mint forrásból és főből minden kegyelem és Isten népének élete árad. [XII. Pius: Mystici Corporis enciklika] Teljesen helyénvaló tehát, hogy Jézus Krisztusnak e barátait és társörököseit, akik testvéreink és nagy jótevőink is, szeressük és méltó hálát adjunk értük Istennek. "Esedezve hívjuk hát őket segítségül, és vegyük igénybe imáikat és hatalmas támogatásukat, hogy megkapjuk Isten jótéteményeit az ő Fia, Jézus Krisztus, a mi Urunk által, aki egyetlen Megváltónk és Üdvözítőnk." [DS 1821]. Mert az égiek iránt való szeretetünknek minden őszinte megnyilatkozása természete szerint Krisztus felé tör és benne éri el célját, hiszen Ő "minden szentek koronája", [Mindenszentek ünnepének Invitatoriuma] s rajta keresztül elhatol Istenhez, aki csodálatos a szentjeiben és megdicsőül bennük. [Vö. 2Tesz 1,10.]

De a legnemesebb módon akkor valósul meg egységünk a mennyei Egyházzal, amikor különösen a szent liturgiában, melyben szentségi jelek által hat ránk a Szentlélek ereje, az isteni fölség dicsőségét közös ujjongással ünnepeljük; [SC 104.] és mindnyájan, akiket Krisztus vére megváltott minden törzsből és nyelvből, népből és nemzetből (vö. Jel 5,9), és egyetlen Egyházba gyűltünk össze, a dicséret ugyanazon énekével magasztaljuk a Szentháromság egy Istent. Az eucharisztikus áldozat bemutatása pedig minden másnál jobban összekapcsol bennünket a mennyei Egyház liturgiájával, amikor a szentek közösségében tisztelettel emlékezünk meg elsősorban a dicsőséges, mindenkor szűz Máriáról, valamint Szent Józsefről, a szent apostolokról, a vértanúkról és minden szentről. [A római szentmise kánonja]

Miközben a halál színe előtt semmivé válik minden elképzelés, az Egyház az isteni kinyilatkoztatás alapján állítja, hogy Isten az embert a földi nyomorúság határain túli, boldog célra teremtette. Sőt a keresztény hit tanítja, hogy a testi halál -- amit az ember nem ismert volna meg, ha nem vétkezik [Vö. Bölcs 1,13; 2,23--24; Róm 5,21; 6,23; Jak 1,15.] -- vereséget fog szenvedni, amikor a mindenható és könyörületes Üdvözítő föltámasztja az embert. Isten ugyanis arra hívta és hívja az embert, hogy egész természetével kapcsolódjék hozzá a romolhatatlan isteni élet közösségében. E győzelmet a föltámadott Krisztus vívta ki, aki halálával megszabadította az embert a haláltól. [Vö. 1Kor 15,56--57.] A hit tehát, ha megfelelő szilárd érvekkel együtt kínálják föl, minden gondolkodó embernek megadja a választ jövendő sorsát illető aggodalmára; egyúttal lehetőséget nyújt, hogy lelki közösségben legyen Krisztusban azokkal a szeretett hozzátartozóival, akiket a halál már elragadott; a hit ugyanis megadja a reményt, hogy ők Istennél megtalálták már az igazi életet.

[1] A szellemidézés bármilyen formája ellen szóló, IV. Sándortól kezdődő (1258. szept. 27.) régebbi okmányokon kívül vö. ASS 1865:177. (Szt Officium: De magnetismi abusu, 1856. augusztus. 4-i enciklikája) -- AAS 9:268. (a Szt Officium válasza, 1917. Április 24.) -- DS 2823--2825, 3642.

[2] Szent Pál e tanításának összefoglalását lásd AAS 35:200. (XII. Pius: Mystici Corporis enciklika 1943. június 29.)

[4] AAS 14:23. (XV. Benedek: Neumann János szenttéavatási dekrétuma) -- XI: Pius: Discorsi I-III, Róma 1941. (szentekről szóló beszédek) -- XII. Pius: Discorsi e Radiomessaggi, 10, 37.

Mit mond erről a Biblia?

Ef 3,14-15
Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt; tőle származik minden közösség (patria = család) az égben és a földön.

Ef 1,22-23
Mindent lába alá vetett, őt magát meg mindenek fölött az egész Egyház fejévé tette: ez az ő teste és a teljessége annak, aki mindenben mindent teljessé tesz.
Ef 5,22-32
Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: testének ő a megváltója. Amint tehát az Egyház alá van vetve Krisztusnak, az asszony is mindenben férjének.
Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte, hogy a keresztségben szavával megtisztítva megszentelje. Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen. Így a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti. A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat. Mert tagjai vagyunk testének. "Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy test lesz." Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom.
Kol 1.18
Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben.
Kol 1,24
Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára.

Róm 8,35-39
Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? Amint meg van írva: Minket minden időben teérted irtanak, s vágójuhok módjára tartanak. De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket. Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.

Mt 17,3
S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele.
Mk 9,4
Egyszerre megjelent nekik Illés meg Mózes, és beszélgettek Jézussal.
Lk 9,30
És íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés.

Mt 22,32
Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké."
Mk 12,27
Tehát nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így nagy tévedésben vagytok."
Lk 20,38
Az Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki neki él."

Lk 15,7
Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen.
Lk 15,10
Mondom nektek, az Isten angyalai is éppígy örülnek majd egy megtérő bűnösnek."

Jn 15,1-6
Én vagyok az igazi szőlőtő, s Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, ha elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég.

1Kor 4,9
Úgy látom ugyanis, hogy Isten nekünk, apostoloknak az utolsó helyet jelölte ki, mint olyanoknak, akiket halálra szántak, hogy látványosságul szolgáljunk a világnak, az angyaloknak és az embereknek is.

1Kor 12,26
Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele.

1Kor 13,12
Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek.
1Jn 3,2
Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van.

Zsid 12,1
Ezért mi, akiket a tanúknak ilyen felhője övez, váljunk szabaddá minden tehertől, különösen a bűntől, amely behálóz minket, és fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát.

1Pét 2,9
Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára.
Jel 20,6
Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban. A második halálnak ezeken nincs hatalma, hanem Istennek és Krisztusnak lesznek papjai, és ezer évig uralkodnak vele.

2Pét 1,4
Értékes és nagy ígéreteket kaptunk, hogy általuk részeseivé legyetek az isteni természetnek, és megmeneküljetek a romlottságtól, amely a világban uralkodik a bűnös kívánság következtében.

ApCsel 9,13
Ananiás tiltakozott: "Uram, sokaktól hallottam, hogy ez az ember mennyit ártott szentjeidnek Jeruzsálemben.
ApCsel 9,32
Ekkor történt, hogy Péter mindenhová elment, így a Liddában élő hívőkhöz is eljutott.
ApCsel 9,41
Az kinyitotta a szemét, s amikor meglátta Pétert, felült. (Péter) kezét nyújtotta neki, fölsegítette, aztán behívta a szenteket, meg az özvegyeket, és megmutatta nekik, hogy él.
ApCsel 26,10
Ezt meg is tettem Jeruzsálemben. A hívők közül sokakat börtönbe juttattam, erre maguktól a főpapoktól kaptam felhatalmazást. Szavazatommal hozzájárultam a halálos ítéletükhöz.
Róm 1,7
Üdvözlöm Rómában mindazokat, akiket az Isten szeret, és a szentségre meghívott. Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól!
Róm 8,27
S ő, aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért.
Róm 12,13
Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet.
Róm 15,25
Most azonban Jeruzsálembe indulok a szentek szolgálatára.
Róm 15,26
Macedónia és Achája ugyanis jónak látták, hogy gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szegény hívek javára.
Róm 15,31
hogy megszabaduljak a júdeai hitetlenektől, és hogy a szentek szívesen vegyék Jeruzsálemnek tett szolgálatomat.
Róm 16,2
Fogadjátok szentekhez méltóan az Úrban, és támogassátok, amiben csak rátok szorul, mert ő is sokaknak volt támasza, nekem magamnak is.
Róm 16,15
Köszöntsétek Filológuszt és Júliát, Néreuszt és nővérét, meg Olimpiát és az összes szentet náluk.
1Kor 1,2
Isten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívott szenteknek s mindazoknak, akik náluk vagy nálunk segítségül hívják Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak nevét.
1Kor 6,1
Ha valaki közületek pereskedik, hogyan merészeli a hitetleneknél keresni igazát és nem a szenteknél?
1Kor 6,2
Nem tudjátok, hogy a szentek ítélkeznek majd a világ fölött? Ha a világ fölött ítélkezni fogtok, a legszerényebb bírói székre méltatlanok vagytok?
1Kor 14,33
Isten ugyanis nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek az Istene. Mint a szentek minden egyházában,
2Kor 1,1
Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola és Timóteus testvér Isten korintusi egyházának és egész Achájában minden szentnek.
2Kor 8,4
Kérve-kérték tőlünk a kegyet, hogy részt vehessenek a szentek megsegítésében.
2Kor 9,1
A szenteknek való gyűjtésről fölösleges többet írnom.
2Kor 13,12
Köszöntsétek egymást szent csókkal! A szentek mind köszöntenek titeket.
Ef 1,1
Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola az Efezusban élő szenteknek, a Krisztus Jézusban hívőknek.
Ef 1,15
Azóta, hogy értesültem Urunk Jézusba vetett hitetekről és minden szent iránt tanúsított szeretetetekről,
stb. (Ef 1,18; 3,8; 5,3; 6,18; Fil 1,1; 4,22; Kol 1,2.4.26; 1Tim 5,10; Filem 1,5.7; Zsid 6,10; 13,24; Júd 1,3; Jel 11,18; 13,7; 14,12; 16,6; 17,6; 18,20.24; 19,8; 20,9)

Mt 27,52
sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste.
Ef 2,19
Ezért már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten családjának tagjai.
Ef 3,18
Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység,
Kol 1,12
adjatok hálát az Atyának, aki arra méltatott benneteket, hogy részetek legyen a szentek örökségében, a világosságban;
2Tessz 1,10
azon a napon, amikor majd eljön, hogy dicsőségét megmutassa szentjeiben, és csodálatos hatalmát bennetek, hívőkben. Ti ugyanis tanúságtételünket hittel fogadtátok.
Jel 5,8
Amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt. Hárfája volt mindegyiknek és tömjénnel tele aranycsészéje - ezek a szentek imádságai.
Jel 8,3
Jött egy másik angyal, megállt az oltár előtt, aranyfüstölő volt nála. Sok tömjént kapott, hogy az összes szent imádásával tegye az aranyoltárra, amely az Isten trónusa előtt állt.
Jel 8,4
Az angyal kezéből a tömjén füstje a szentek imádásával felszállt az Isten elé.
Jel 11,18
A népek ugyan felbőszültek, de eljött haragodnak és a halottak fölötti ítélkezésnek ideje. Jutalmazd meg szolgáidat, a prófétákat, a szenteket és akik félik nevedet, a kicsiket és a nagyokat egyaránt! A föld megrontói meg pusztuljanak!"
Jel 13,10
Aki mást fogságba hurcol, fogságba kerül. Aki karddal öl, annak kard által kell elhullnia. Ez a szentek állhatatosságának és hitének az alapja.

Dán 4,14
Ez az üzenet az őrök határozata, és ez a javaslat a szentek végzése, hogy elismerjék róla az élők: A Fölséges uralkodik az emberek királysága fölött. Annak adhatja, akinek akarja; akár a legutolsó embert is trónra emelheti.
Dán 4,20
Egy szent őrt is látott a király. Leszállt az égből és így szólt: Vágjátok ki a fát és pusztítsátok el! De gyökereinek törzsökét hagyjátok meg a földben, vas- és rézbilincsbe verve a mező földjén; az ég harmata öntözze, s a mező vadjaival éljen egy sorban, míg hét időszak el nem múlik fölötte.
Dán 8,24
Nagy hatalma lesz, bár nem a maga erejéből. Hallatlan módon pusztít, és sikerrel jár a vállalkozása. Irtja a hatalmasokat és a szentek népét.

Dán 3,85
Áldjátok az Urat, az Úr szolgái,
dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!
Dán 3,86
Áldjátok az Urat, igazak szellemei és lelkei,
dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!
Dán 3,87
Áldjátok az Urat, szentek és alázatos szívűek,
dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

A szentek közbenjárása és tisztelete

(További idézetek várhatók Hippolütosztól, Alexandriai Szent Kelementől, Szent Cipriántól, Alexandriai Dionüsziosztól, sírfeliratokról, Methodiustól, Szent Hilariosztól, Szír Szent Efrémtől, Nagy Szent Baszileiosztól, Aranyszájú Szent Jánostól, Szent Epiphaniustól, Nazianzoszi Szent Gergelytől, Nüssziai Szent Gergelytől, Szent Ambrustól, Szent Ágostontól, Szent Jeromostól, Alexandriai Szent Cirilltől, Küroszi Theodorétosztól, Nagy Szent Leó pápától, Damaszkuszi Szent Jánostól, a II. Nikeai Zsinattól)

Aki az Isten szolgája, annak szívében az Úr lakozik, értelmességet kér tőle, és ő megadja neki (vö. Jak 1,5.6; 1Kir 3,11)… de azok, akik hanyagok és lusták az imádságban, mindent kételkedve kérnek az Úrtól; pedig az Úr nagyirgalmú és mindenkinek ad, aki kételkedés nélkül kér tőle. Téged a dicsőséges angyal erősített meg, és oly nagy imádságot kaptál tőle, meg tétlen se vagy, akkor hát miért nem kérsz az Úrtól értelmességet, és megkapnád azt?!

Ezért azt sugalmazta Nicetesnek, Heródes apjának és Alce testvérének, hogy kérje meg a kormányzót, ne adja oda Polikárp testét eltemetni, hogy úgymond „nehogy elfelejtsék a Keresztrefeszítettet és ezt kezdjék imádni.” Nicetes ezt a zsidók javaslatára és sürgető rábeszélésére mondta, akik lestek minket, amint ki akartuk venni Polikárpot a tűzből, nem tudván azt, hogy nem lehetséges nekünk az egész világ megváltottjaiért szenvedő — a feddhetetlen a bűnösökért — Krisztust elfelejtenünk, sem mást imádnunk. Őt, Isten Fiát, valóban imádjuk, a vértanúkat azonban, mint az Úr tanítványait és követőit, a királyukhoz és mesterükhöz való rendkívüli ragaszkodásuk miatt méltán szeretjük és társaik szeretnénk lenni!
Látva a zsidók által szított viszályt, a százados a holttestet a tűz közepére tetette és elégette. Mi azután összeszedtük a legnemesebb gyöngyöknél becsesebb és az aranynál tisztább csontokat, és eltakarítottuk egy illő helyre. Ezen a helyen, mihelyst megtehetjük és az Úr is megengedi azt, összegyűlünk majd és megünnepeljük vértanúságának évfordulóját vigadva és örvendve, azoknak emlékére, akik befejezték már a pályafutásukat, és azoknak a felkészítésére, akik majd a lábnyomukba fognak lépni.

A hitelesen imádkozókkal nemcsak a Főpap imádkozik együtt, hanem az angyalok is, akik jobban örvendeznek a mennyben egy megtérő bűnös fölött, mint kilencvenkilenc igazon, akiknek nincs szükségük megtérésre (Lk 15,7; Mt 18,13), s velük könyörögnek az elhunyt szentek lelkei is.

Aztán megemlékezünk az elhunytakról is; először az ősatyákról, prófétákról, apostolokról, vértanúkról, hogy az Isten az ő kérésükre és közbenjárásukra fogadja kegyesen könyörgésünket. Majd az elhunyt szentatyákért és püspökökért imádkozunk és általában azokért, kik köztünk szenderedtek el; mert az a hitünk, hogy azáltal segítünk legjobban azokon a lelkeken, kikért imádkozunk, ha akkor tesszük, mikor a szent és csodálatos áldozat jelen van (az oltáron).

Üdvözöllek nagyon Szent János apostol és evangélista, szüzek dísze, szemérem tanítómestere, az ördög incselkedéseinek elhárítója. Te pusztítottad el a pogány templomot. Efezusiak menedéke és vezérharcosa. Szegények táplálója, szorongatottak oltalma. Te megmented és felüdíted a hozzád folyamodókat.

Mit mondanak erről mások?

A szentek közbenjárása és tisztelete

Tiszteletreméltó John Henry Newman: Parochial and plain Sermons, II. 395, 97,98. (Kr. u. 1831)

Néhány évszázaddal ezelőtt túl sok szent ünnepnapját ülte meg az Egyház. Ez az ünneplés a lustaság kimentésére is szolgált. De ami még rosszabb, sok keresztény ahelyett, hogy Istent dicsőítette volna szentjeiben, abba a nagy és szinte hihetetlen eltévelyedésbe esett, hogy egyes szenteket olyan tiszteletben részesített, mely közel volt az istenimádáshoz.

Ma az emberek a másik végletbe estek. A szentek ünnepeit, bármily kevés van, nem részesítik kellő figyelemben. Az ember már csak ilyen: mindig megtalálja a módját, hogyan vonja ki magát a kötelességteljesítés alól, s így aztán az egyik vagy másik végletbe esik. Ha rest vagy szorgalmas, mindkét eset hibás. Ha rest, elhagyagolja kötelességét az emberek iránt, ha szorgalmas, elhanyagolja kötelességét Isten iránt.

Az emberek időveszteségnek tartják, hogy az egyházi év szerint rendezkedjenek be. Így veszítenek, amikor csökkentik a vallásos élet emléknapjait. Elveszítik azt a szabályrendszert, mely meghatározott időben lelkük elé állította kapcsolatukat egy másik ember életével. Egy idő óta lelki éhhalál fenyeget bennünket, miközben az igazság ellenségei diadalmaskodnak, az igazság szavát elfojtják, vagy legalábbis tompítják. És miért mindez? Mert mi ezeket a vallásos megemlékezéseket egész éven át elhanyagoljuk.

A tisztelet, mellyel az angyaloknak és szenteknek adózunk, lényegileg (specifice) más, mint Isten imádása. Nem más ez a különbség, mint a Teremtő és teremtmény közötti távolság. Csak Istent illeti meg az egész ember tökéletes odaadása, az imádás kultusza, - az a kultusz és az az ima, melyben az Isten titkának félelme reszket (Cultus latriae) … - mert kizárólag Ő a tökély, a végtelenség, az Úr. És bár fensége oly átható és oly isteni, mégis nemcsak Egyszülöttének arcán ragyog kiolthatatlanul, hanem mindazokén is, akik Jézusban Isten gyermekeivé lettek, tehát minden üdvözült ábrázatán. Szeretjük őket, mint a nap sugarában ragyogó ezernyi harmatcseppet. Tiszteljük őket, mert bennük Istennel találkozunk. „Nevük él nemzedékről nemzedékre. Bölcsességüket beszélik a népek és dicséretüket hirdeti a gyülekezet.” (Sir 44,14) És mert bennük Istennel találkozunk, azért bízunk is bennük, hogy rajtunk segíthetnek és akarnak segíteni. Mert ahol Isten, ott a mi menedékünk. Nem saját erejükből segítenek, hanem Isten karjai révén, csak úgy, amennyire teremtmény képes. Egyedül ők tehát nem üdvözíthetnek bennünket…

Egy közösségben Krisztussal mennyben és a földön

Mi a probléma?

Mit mond erről az Egyház?

A Katolikus Egyház Katekizmusa

Tanítóhivatali megnyilatkozások

Mit mond erről a Biblia?

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

A szentek közbenjárása és tisztelete

Mit mondanak erről mások?

A szentek közbenjárása és tisztelete