Egy közösségben Krisztussal
mennyben és a földön
Mi a probléma?
Mit mond erről az Egyház?
A
Katolikus Egyház Katekizmusa
Tanítóhivatali
megnyilatkozások
Mit mond erről a Biblia?
Mit mondanak erről az
ókeresztény
írók?
A
szentek
közbenjárása és tisztelete
Mit mondanak erről mások?
A szentek
közbenjárása és tisztelete
Mi
a probléma?
(Fel)
Mit
mond erről az Egyház?
A Katolikus
Egyház Katekizmusa
771 "Az egyetlen közvetítő,
Krisztus szent
Egyházát, a hit, a remény és a szeretet
közösségét ezen a földön
látható
szervezetként alapította és tartja fönn
szüntelen, s általa árasztja mindenkire
az igazságot és a kegyelmet." Az Egyház egyszerre:
-- "hierarchikus szervezettel
ellátott társaság és
Krisztus misztikus teste";
-- "látható
gyülekezet és lelki közösség";
-- "földi Egyház és
mennyei javakban bővelkedő
egyház".
Ezek a
dimenziók együtt
alkotnak "emberi és isteni elemekből
álló, egyetlen összetett valóságot". [II. Vatikáni Zsinat:
Lumen Gentium,
8.]
Az Egyház
"sajátos
természete, hogy egyszerre emberi és
isteni, látható, ugyanakkor láthatatlan javakban
gazdag, buzgón tevékenykedik
és elmerül a szemlélődésben, jelen van a
világban, és mégis zarándok; de úgy,
hogy benne az emberi az istenire, a látható a
láthatatlanra, a tevékenység a
szemlélődésre, a jelenvaló a jövendő
örök hazára irányul és annak van
alárendelve." [II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum
concilium, 2.]
"Ó,
alázatosság!
Ó, nagyszerűség! Egyszerre Kedár sátra
és
Isten szentélye; földi lakás és mennyei
palota; vályogház és királyi udvar; a
halál teste és a fény temploma; a
gőgösöktől megvetett és Krisztus
menyasszonya! Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem
leányai: aki, bár a hosszú
számkivetés fáradalma és szenvedése
miatt sápadt, égi szépségtől ékes."
[Szent
Bernát: In Canticum sermo 27,7,14]
946 Az apostoli hitvallás,
miután megvallotta "a
szent, katolikus Egyházat", hozzáteszi "a szentek
közösségét". Ez a
hitcikkely bizonyos módon kifejti az előzőt: "Mi más az
Egyház, mint az összes
szentek gyülekezete?" [Reimsi Szent Niketász: Instructio
ad competentes, 5, 3,
23] A szenteknek ez a közössége az Egyház.
947 "Mivel
az összes hívő
egyetlen testet alkot, az egyik
javában részesülnek a többiek is. (...)
Így többek között hinnünk kell (...) ,
hogy az Egyházban létezik a javak közlése
(...). A legfőbb tag Krisztus, mert Ő
a Fő. (...) Krisztus javaiban tehát minden tag
részesedik; és ez a közlés
történik az Egyház szentségei által."
[Szent Tamás: In symbolum Apostolorum
scilicet "Credo in Deum" expositio, 13.] "A Lélek
egysége ugyanis, aki az
Egyházat vezeti, teszi azt, hogy amiben az Egyház
részesül, az mindenki közös
kincse." [Római Katekizmus 1, 10, 24]
948 A "szentek
közössége" kifejezésnek tehát
két
jelentése van: "közösség a szent dolgokban
(sancta)" és "közösség a szent
személyek között (sancti)".
Sancta sanctis! 'Szentség a
szenteknek!' -- mondja a
legtöbb keleti liturgiában a celebráns, mikor
fölemeli a szent adományokat az
áldoztatás előtt. A Krisztus-hívők (sancti)
Krisztus Testével és Vérével
(sancta) táplálkoznak, hogy növekedjenek a
Szentlélek közösségében
(koinónia)
és azt közöljék a világgal.
954 Az Egyház
három
állapota. "Amíg tehát el nem jön az
Úr
a maga dicsőségében és vele mind az angyalok,
és a halál szétrombolása után
alá
nem lesz vetve Neki minden, addig tanítványai
közül egyesek a földön
zarándokolnak, mások a földi életből
eltávozva tisztulnak, ismét mások
megdicsőült állapotban vannak, és
»tisztán látják magát a
háromszemélyű egy
Istent, amint van«": [II. Vatikáni Zsinat: Lumen
Gentium, 49.]
"Más fokon és más
módon, de valamennyien egyek
vagyunk Isten és a felebarát ugyanazon
szeretetében, és ugyanazt a dicsőítő
himnuszt énekeljük Istenünknek. Mert Krisztus
valamennyi híve az ő Lelkének
birtokában összeolvad az egy Egyházba, és
egymáshoz kapcsolódik őbenne." [uo.]
955 "Az úton levők egysége
tehát a Krisztus
békéjében elhunyt testvérekkel a
legkevésbé sem szakad meg, sőt az Egyház
mindig vallott hite szerint a lelki javak kölcsönös
közlésétől erősödik."
[uo.]
956 A szentek
közbenjárása. "Abból következően
ugyanis, hogy az égiek bensőségesebben egyesülnek
Krisztussal, az Egyház
egészét megszilárdítják a
szentségben (...). Szüntelenül
közbenjárnak értünk az
Atyánál, bemutatván érdemeiket, melyeket a
földön szereztek Jézus Krisztus,
Isten és az emberek egyetlen közvetítője
által. (...) Nagy segítséget nyújt
tehát gyöngeségünknek az ő testvéri
gondoskodásuk": [uo.]
"Ne
sírjatok, hasznosabb leszek
számotokra ott, ahová
megyek, mint itt, ahol voltam."1
"Mennyországomat
azzal akarom
tölteni, hogy jót teszek a
földön." [Lisieux-i Szent Teréz: Verba]
957 Közösség
a
szentekkel. "Az égiek emlékét azonban
nemcsak a jó példájuk miatt tiszteljük, hanem
még inkább azért, hogy
megerősödjék az egész Egyház egysége a
Lélekben a testvéri szeretet gyakorlása
által. Mert miként az útonlevők keresztény
közössége közelebb visz bennünket
Krisztushoz, úgy a szentekkel való
közösség ahhoz a Krisztushoz kapcsol, akiből
mint forrásból és főből minden kegyelem és
Isten népének élete árad." [II.
Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 50.]
"Őt (Krisztust) ugyanis mint Isten
Fiát imádjuk; a
vértanúkat pedig, mint az Úr
tanítványait és követőit,
méltán szeretjük
Királyuk és Mesterük iránti páratlan
odaadásuk miatt; bárcsak sorstársaik és
tanítványtársaik lehetnénk!" [Martyrium
Sancti Policarpi 17, 3]
958 Közösség
a
megholtakkal. "Jézus Krisztus egész
misztikus testének e közösségét nagyon
jól ismerve, a zarándok Egyház az első
keresztény időktől kezdve nagy jámborsággal
ápolta a holtak emlékét, és mivel
»szent és üdvösséges gondolat a
halottakért imádkozni, hogy megszabaduljanak
bűneiktől« (2Mak 12,46), közbenjáró
imákat is ajánlott föl értük." [II.
Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 50.] A megholtakért
végzett imádságunk nemcsak
őket segítheti, hanem értünk végzett
közbenjárásukat is hatékonnyá teheti.
959 Isten egy családjában.
"Valamennyien, akik
Isten gyermekei vagyunk és Krisztusban egy családot
alkotunk, miközben a
kölcsönös szeretetben és a
Szentháromság egy dicséretében megosztjuk
javainkat
egymás között, válaszolunk az Egyház
lényegi hivatására." [uo. 51.]
960 Az Egyház a "szentek
közössége": e kifejezés
elsősorban "a szent dolgokat" (sancta) jelöli, főként az
Eucharisztiát, mely
által "megjelenik és megvalósul a hívők
egysége, akik Krisztusban egy testet
alkotnak". [uo. 3.]
961 A kifejezés a "szent
személyek" (sancti)
közösségét is jelenti Krisztusban, aki
"mindenkiért meghalt"; úgyhogy amit
bárki Krisztusban vagy Krisztusért tesz vagy szenved, az
mindenki számára
gyümölcsöt hoz.
962 "Hisszük
az összes
Krisztus-hívő közösségét, tudniillik
azokét, akik a földön zarándokolnak, akik az
életből kilépve tisztulnak és akik
élvezik a mennyei boldogságot, és valamennyien egy
Egyházat alkotnak;
hasonlóképpen hisszük, hogy e
közösségben velünk van Isten és az Ő
szentjeinek
irgalmas szeretete, akik könyörgéseinkhez mindig
odahajtják fülüket." [VI.
Pál pápa: Sollemnis Professio fidei, 30]
1029 A
mennyei dicsőségben a
szentek örvendezve teljesítik
Isten akaratát a többi ember és az egész
teremtés felé. Ők már Krisztussal
uralkodnak; Vele "fognak uralkodni
örökkön-örökké" (Jel 22,5). [Vö.
Mt
25,21.23.]
1370 Krisztus áldozatával
nemcsak a földön élő
tagok, hanem azok is egyesülnek, akik már a mennyei
dicsőségben vannak: az
Egyház a Boldogságos Szűz Máriával
közösségben és róla, valamint az
összes szentekről
megemlékezve ajánlja föl az eucharisztikus
áldozatot. Az Egyház az
Eucharisztiában bizonyos értelemben
Máriával együtt áll a kereszt
tövében,
egyesülve Krisztus áldozatával és
közbenjárásával.
2635 A
közbenjárás, a
másokért való kérés
Ábrahámtól kezdve
az Isten irgalmasságához hasonlóvá
vált szív sajátja. Az Egyház
idejében a
keresztény közbenjárás részesedik
Krisztus közbenjárásában: a szentek
közösségének kifejezése. A
közbenjárásban, aki imádkozik",nem a maga
javát
keresi, hanem a másokét" (Fil 2,4), olyannyira, hogy
még azokért is imádkozik,
akik neki rosszat tesznek. [Vö. ApCsel 7,60; Lk 23,28.34.]
[1] A
haldokló Szent Domonkos szavai testvéreihez: Relatio
iuridica, 4. (Faenzai
Radulfus testvér) 42: Acta Sanctorum, Augustus, I. 636; vö.
Szász Jordán: Vita
469: Acta Sanctorum, Augustus, I. 551.
(Fel)
Tanítóhivatali
megnyilatkozások
Remesianai
Szent
Nicetas: A
hitvallás kifejtése (Kr. u. IV. sz. vége) (DH 19)
Hiszek
Istenben, a mindenható
Atyában… és a Szentlélekben, a
szent katolikus Egyházat, a szentek
közösségét, a bűnök
bocsánatát, a
test feltámadását és az örök
életet.
I.
Pelagius: „Fides
Pelagii”
(Kr. u. 557) (DH 443)
Hiszem és
vallom, hogy… bizony az
igazakat az Isten
legbőkezűbb kegyelme által, mint „az irgalom dicsőségre
előkészített edényeit”
[vö. Róm 9,23], az örökélet
jutalmával fogja megajándékozni. Őket, akik már
az angyalok társaságában, bukásuknak
már minden félelme nélkül, vég
nélkül
győzedelmeskedi fognak.
I. Honorius / VI.
Toledói zsinat: A
Háromságról és az
Isten Fiáról (Kr. u. 638) (DH 493)
Ez a hit
megtisztítja a
szíveket [vö. ApCsel 15,9], ez
gyökerestül kipusztítja az eretnekségeket,
ezzel dicsekszik az egész Egyház,
az is, amelyik már a mennyországban helyezkedik el,
és az is, amelyik a jelen
világban él, és nincs
üdvösség más hitben: „Mert nem adatott
más név az ég
alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk”
[ApCsel 4,12].
XV.
János: A
"Cum conventus esset" körlevél (Kr. u. 993) (DH 675)
(2) ... Közös
tanácskozással elhatároztuk, hogy az ő, azaz Szent
Ulrich püspök
emlékezetét kegyeletes indulattal, szívből
jövő áhítattal kell tisztelni; mivel
úgy tiszteljük és illetjük hódolattal a
vértanúk és a hitvallók ereklyéit,
hogy
azt imádjuk, akinek a vértanúi és
hitvallói; tiszteljük a szolgákat, hogy a
tisztelet visszaháruljon az Úrra, aki azt mondta: "Aki
titeket befogad,
engem fogad be" [Mt 10,40]: és ennélfogva mi, akik
megigazulásunkat
tekintve nem bizakodunk saját erőnkben, az ő
imádságaik és érdemeik révén
a
legkegyelmesebb Istennél állandóan
támogatást kapjunk, mivel ők az összes
egyházakat tekintetbe véve, az azok iránti
kegyeletből, sőt az apostoli
kormányzás erős törekvéseivel
hathatósan azon fáradoztak, hogy az
üdvösséget
legjobban szolgáló isteni parancsok, a szent
kánonok és a tiszteletreméltó
atyák tanításai javunkra legyenek, és
kikezdetlen szilárdságot eredményezzenek;
így hát Ulrich, a már említett
tiszteletreméltó püspök emlékezete az
Isten
iránti hódolatnak legyen szentelve, és az
istendicséret legáhítatosabb
megnyilvánulásaiban mindig képes legyen hatni.
XXII.
János: A
„Ne super his”
bulla (Kr. u. 1334) (DH 991)
Mert
megvalljuk és hisszük,
hogy a testtől elvált lelkek
a mennyben, a mennyek országában és a
paradicsomban Krisztussal az angyalok
társaságában gyűltek össze, és
látják az Istent a közös törvény
alapján és
az isteni lényeget színről-színre tisztán,
amennyire az elvált lélek helyzete
és állapota ezt megengedi.
XII. Benedek: A „Benedictus Deus”
rendelkezés (Kr. u.
1336) (DH 1000)
Ebben az örök
időkre
érvényes rendelkezésben apostoli
tekintéllyel leszögezzük, hogy: Isten
általános rendelése szerint az összes
szentek lelkei … az égi országban és a
mennyei paradicsomban
Krisztussal, a szent angyalok társaságával
egyesülve, és az Úr Jézus
Krisztus kínszenvedése és halála
után látták és látják az
isteni lényeget…
XIII. Leó: A „Mirae caritatis”
körlevél (Kr. u. 1902) (DH
3363)
Krisztus az
Eucharisztiát az
Egyházra „mint az ő egységének
és szeretetének a jelképét” hagyta,
„és azt akarta, hogy ezáltal minden
keresztény egységet alkosson és a többihez
kapcsolódjék … mintegy
jelképezve az ő egyetlen testét, amelynek feje ő maga …”
[vö. DH 1635; 1638]. …
Ezenkívül az
élők
közötti kölcsönös szeretet kegyelme,
amelyhez az eucharisztikus szentség oly nagy erővel és
gyarapítással járul
hozzá, főképpen eme áldozat erejével
árad szét mindenkire, akik a Szentek
közösségéhez számíttatnak. A
Szentek közössége ugyanis nem egyéb, … mint
kölcsönös segítségnyújtás,
az engesztelés, az imádságok, a
jótétemények
kölcsönös közlése a hívők
között, akár elnyerték már az égi
hazát, akár az
engesztelőtűzben raboskodnak még, akár ebben a
világban vándorolnak, ők egy
néppé egyesülnek, amelynek a feje Krisztus,
formája pedig a szeretet.
A hitben
ugyanis érvényes
az, hogy noha ezt a felséges
áldozatot csak Istennek szabad felajánlani, az
égben az Istennel uralkodó
Szentek tiszteletére is -, akiket Isten koronázott meg -,
be lehet mutatni
abból a célból, hogy pártfogásukat
elnyerjük, sőt, ahogy az apostolok tanítják,
azon testvérek szégyenfoltjának az
eltörlése érdekében is megtehetjük ezt,
akik
már meghaltak az Úrban, de a bűn
következményeitől való megtisztulásuk
még nem
teljes.
VI. Pál / II. Vatikáni Zsinat: Lumen
Gentium (Kr. u. 1964)
(DH 4169-4170)
49. Amíg
tehát el nem
jön az Úr a maga dicsőségében és vele
mind az angyalok (vö. Mt 25,31), és a halál
szétrombolása után alá nem lesz
vetve Neki minden (vö. 1Kor 15,26--27), addig
tanítványai közül egyesek a
földön zarándokolnak, mások a földi
életből eltávozva tisztulnak, ismét mások
megdicsőült állapotban vannak, és "tisztán
látják magát a háromszemélyű egy
Istent, amint van";[ DS 1305] más fokon és más
módon, de valamennyien egyek
vagyunk Isten és a felebarát ugyanazon
szeretetében, és ugyanazt a dicsőítő
himnuszt énekeljük Istenünknek. Mert Krisztus
valamennyi híve az ő Lelkének
birtokában összeolvad az egy Egyházba, és
egymáshoz kapcsolódik őbenne (vö. Ef
4,16). Az úton levőknek és a Krisztus
békéjében elszenderült testvéreknek
egysége a legkevésbé sem szakad meg, sőt az
Egyház mindig vallott hite szerint
a lelki javak közösségében erősebb lesz.1
Abból következően ugyanis,
hogy az égiek bensőségesebben egyesülnek
Krisztussal, az Egyház egészét
megszilárdítják a szentségben,
nemesebbé teszik istentiszteletét, melyet itt a
földön bemutat, és sokféleképpen
hozzájárulnak az Egyház további
épüléséhez
(vö. 1Kor 12,12--27).2 Hiszen ők az örök haza
polgárai, ott vannak
az Úrnál (vö. 2Kor 5,8), és őáltala,
ővele és őbenne szüntelenül közbenjárnak
értünk az Atyánál,3
bemutatván érdemeiket, melyeket a földön
szereztek Jézus Krisztus, Isten és az emberek egyetlen
közvetítője által (vö.
1Tim 2,5), mindenben az Úrnak szolgálva és a
saját testükben kiegészítve azt,
ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből
testének, az Egyháznak javára (vö. Kol
1,24). [XII. Pius: Mystici Corporis enciklika] Nagy
segítséget nyújt tehát
gyöngeségünknek az ő testvéri
gondoskodásuk.
(Az egész
misztikus test
közössége)
50. Jézus
Krisztus egész
misztikus testének e közösségét
nagyon jól ismerve, a zarándok Egyház az első
keresztény időktől kezdve nagy
jámborsággal ápolta a holtak
emlékét, [Lásd a római katakombák
föliratait.] és
mivel "szent és üdvösséges gondolat a
halottakért imádkozni, hogy
megszabaduljanak bűneiktől" (2Mak 12,46),
közbenjáró imákat is ajánlott föl
értük. Krisztus apostolairól és
vértanúiról pedig, akik vérük
ontásával adták a
legnagyobb bizonyságát hitüknek és
szeretetüknek, mindig hitte az Egyház, hogy
Krisztusban még szorosabban egyek velünk. Őket tehát
különös bensőséggel
tisztelte a Boldogságos Szűz Máriával és a
szent angyalokkal együtt, [Vö. DS
353.] és bizalommal kérte
közbenjárásukat. Később hozzájuk
számítottak még
másokat is, akik áldozatosabban követték
Krisztus szüzességét és
szegénységét,
[Szt Methodius: Symposion, VII, 3.] s végül olyanokat is,
akiket a keresztény
erények hősies gyakorlása4 és isteni
karizmák ajánlottak a hívők
áhítatának és
követésének. [XII. Pius: Mediator Dei enciklika]
Amikor
ugyanis Krisztus hűséges
követőinek életére
tekintünk, új ösztönzést kapunk, hogy
eljövendő városunkat keressük (vö. Zsid
13,14; 11,10), s ugyanakkor megismerjük azt a biztonságos
utat, melyen járva
ebben az ezerarcú világban állapotunknak és
körülményeinknek megfelelően
eljuthatunk a Krisztussal való tökéletes
egyesülésre, vagyis az életszentségre.
[Vö. Zsid 11,3--40; 13,7; Sir 44--50 fej.] Azok
életében, akik hozzánk
hasonlóan emberek, de Krisztusnak tökéletesebb
képmásai (vö. 2Kor 3,18), Isten
feltűnően nyilvánítja ki jelenlétét
és arcát az embereknek. Bennük Ő szól
hozzánk és ad jelet nekünk
országáról, [Vö. DS 3013] mely felé
erősebben
vonzódunk, ha a tanúk ilyen nagy sokaságát
(vö. Zsid 12,1) és az evangélium
igazságának ilyen igazolását látjuk.
Az égiek
emlékét
azonban nemcsak a jó példájuk miatt
tiszteljük, hanem még inkább azért, hogy
megerősödjék az egész Egyház egysége a
Lélekben (vö. Ef 4,1--6) a testvéri szeretet
gyakorlása által. Mert miként az
útonlevők keresztény közössége
közelebb visz bennünket Krisztushoz, úgy a
szentekkel való közösség ahhoz a Krisztushoz
kapcsol, akiből mint forrásból és
főből minden kegyelem és Isten népének
élete árad. [XII. Pius: Mystici Corporis
enciklika] Teljesen helyénvaló tehát, hogy
Jézus Krisztusnak e barátait és
társörököseit,
akik testvéreink és nagy jótevőink is,
szeressük és méltó hálát adjunk
értük
Istennek. "Esedezve hívjuk hát őket
segítségül, és vegyük igénybe
imáikat és
hatalmas támogatásukat, hogy megkapjuk Isten
jótéteményeit az ő Fia, Jézus
Krisztus, a mi Urunk által, aki egyetlen
Megváltónk és Üdvözítőnk." [DS
1821].
Mert az égiek iránt való szeretetünknek
minden őszinte megnyilatkozása
természete szerint Krisztus felé tör és benne
éri el célját, hiszen Ő "minden
szentek koronája", [Mindenszentek ünnepének
Invitatoriuma] s rajta keresztül
elhatol Istenhez, aki csodálatos a szentjeiben és
megdicsőül bennük. [Vö. 2Tesz
1,10.]
De a
legnemesebb módon akkor
valósul meg egységünk a mennyei
Egyházzal, amikor különösen a szent
liturgiában, melyben szentségi jelek által
hat ránk a Szentlélek ereje, az isteni fölség
dicsőségét közös ujjongással
ünnepeljük; [SC 104.] és mindnyájan, akiket
Krisztus vére megváltott minden
törzsből és nyelvből, népből és nemzetből
(vö. Jel 5,9), és egyetlen Egyházba
gyűltünk össze, a dicséret ugyanazon
énekével magasztaljuk a Szentháromság egy
Istent. Az eucharisztikus áldozat bemutatása pedig minden
másnál jobban
összekapcsol bennünket a mennyei Egyház
liturgiájával, amikor a szentek
közösségében tisztelettel
emlékezünk meg elsősorban a dicsőséges, mindenkor
szűz Máriáról, valamint Szent Józsefről, a
szent apostolokról, a vértanúkról és
minden szentről. [A római szentmise kánonja]
VI. Pál / II. Vatikáni Zsinat:
Gaudium et spes (Kr. u.
1965) (DH 4318)
Miközben a
halál színe
előtt semmivé válik minden
elképzelés, az Egyház az isteni
kinyilatkoztatás alapján állítja, hogy
Isten az
embert a földi nyomorúság határain
túli, boldog célra teremtette. Sőt a
keresztény hit tanítja, hogy a testi halál -- amit
az ember nem ismert volna
meg, ha nem vétkezik [Vö. Bölcs 1,13; 2,23--24;
Róm 5,21; 6,23; Jak 1,15.] --
vereséget fog szenvedni, amikor a mindenható és
könyörületes Üdvözítő
föltámasztja az embert. Isten ugyanis arra hívta
és hívja az embert, hogy egész
természetével kapcsolódjék hozzá a
romolhatatlan isteni élet közösségében.
E
győzelmet a föltámadott Krisztus vívta ki, aki
halálával megszabadította az
embert a haláltól. [Vö. 1Kor 15,56--57.] A hit
tehát, ha megfelelő szilárd
érvekkel együtt kínálják föl,
minden gondolkodó embernek megadja a választ
jövendő sorsát illető aggodalmára; egyúttal
lehetőséget nyújt, hogy lelki
közösségben legyen Krisztusban azokkal a szeretett
hozzátartozóival, akiket a
halál már elragadott; a hit ugyanis megadja a
reményt, hogy ők Istennél
megtalálták már az igazi életet.
[1] A
szellemidézés bármilyen formája ellen
szóló, IV. Sándortól kezdődő (1258.
szept. 27.) régebbi okmányokon kívül vö.
ASS 1865:177. (Szt Officium: De
magnetismi abusu, 1856. augusztus. 4-i enciklikája) -- AAS
9:268. (a Szt
Officium válasza, 1917. Április 24.) -- DS 2823--2825,
3642.
[2]
Szent Pál e tanításának
összefoglalását lásd AAS 35:200. (XII. Pius:
Mystici
Corporis enciklika 1943. június 29.)
[3]
Vö. pl. PL 37:1099. (Szt Ágoston: Enarratio in Psalmos 85,
24); 23:344 (Szt
Jeromos: Liber contra Vigilantium 6) -- Szt Tamás: In quartum
Sententiarum, 45,
3, 2. -- Szt Bonaventura: In quartum Sententiarum 45, 3, 2.)
[4]
AAS 14:23. (XV. Benedek: Neumann János
szenttéavatási dekrétuma) -- XI: Pius:
Discorsi I-III, Róma 1941. (szentekről szóló
beszédek) -- XII. Pius: Discorsi e
Radiomessaggi, 10, 37.
(Fel)
Mit mond erről a Biblia?
Egyelőre csak kommentár nélkül:
Ef
3,14-15
Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt; tőle
származik minden közösség (patria
= család) az égben és a földön.
Ef
1,22-23
Mindent lába alá vetett, őt magát meg mindenek
fölött az egész Egyház
fejévé tette: ez az ő teste és a
teljessége annak, aki mindenben mindent teljessé tesz.
Ef 5,22-32
Az asszony engedelmeskedjék férjének,
akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az
asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: testének
ő a megváltója. Amint tehát az
Egyház alá van vetve Krisztusnak, az asszony is mindenben
férjének.
Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus
is szerette az Egyházat, és feláldozta
magát érte, hogy a keresztségben szavával
megtisztítva megszentelje. Ragyogóvá akarta tenni
az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem
egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen.
Így a férj is köteles szeretni
feleségét, mint saját testét. Aki
feleségét szereti, önmagát szereti. A
saját testét senki sem gyűlöli, hanem
táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az
Egyházat. Mert tagjai vagyunk testének.
"Ezért az ember elhagyja apját, anyját,
feleségével tart, és a kettő egy test lesz." Nagy
titok ez, én Krisztusra és az Egyházra
vonatkoztatom.
Kol 1.18
Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a
kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy
övé legyen az elsőség mindenben.
Kol 1,24
Örömmel szenvedek értetek, és testemben
kiegészítem, ami Krisztus
szenvedéséből hiányzik, testének,
az Egyháznak javára.
Róm
8,35-39
Ki szakíthat el bennünket Krisztus
szeretetétől? Nyomor vagy szükség?
Üldöztetés vagy éhínség,
ruhátlanság, életveszély vagy kard?
Amint meg van írva: Minket minden időben teérted irtanak,
s vágójuhok módjára
tartanak. De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki
szeret minket. Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem
halál, sem élet, sem angyalok, sem
fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem
hatalmasságok, sem magasság, sem mélység,
sem egyéb teremtmény el nem szakíthat
bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban,
a mi Urunkban van.
Mt 17,3
S íme, megjelent nekik Mózes és
Illés, és beszélgettek vele.
Mk 9,4
Egyszerre megjelent nekik Illés meg Mózes,
és beszélgettek Jézussal.
Lk 9,30
És íme, két férfi
beszélgetett vele: Mózes és Illés.
Mt 22,32
Én vagyok Ábrahám Istene,
Izsák Istene és Jákob Istene. Isten nem a
halottak Istene, hanem az élőké."
Mk 12,27
Tehát nem a halottak Istene, hanem az
élőké. Így nagy tévedésben
vagytok."
Lk 20,38
Az Isten nem a holtaké, hanem az
élőké, hiszen mindenki neki él."
Lk 15,7
Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm
lesz a mennyek országában egy
megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon,
akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen.
Lk 15,10
Mondom nektek, az Isten angyalai is éppígy
örülnek majd egy megtérő bűnösnek."
Jn 15,1-6
Én vagyok az igazi szőlőtő, s Atyám a szőlőműves. Minden
szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz
rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja,
hogy még többet teremjen. Ti már
tiszták vagytok a tanítás által, amelyet
hirdettem nektek. Maradjatok hát bennem, s akkor én is
bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a
szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem.
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem
marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz
nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt
kivetik, mint a szőlővesszőt, ha elszárad. Összeszedik,
tűzre vetik és elég.
1Kor 4,9
Úgy látom ugyanis, hogy Isten nekünk, apostoloknak
az utolsó helyet jelölte ki, mint olyanoknak, akiket
halálra szántak, hogy látványosságul
szolgáljunk a világnak, az angyaloknak és
az embereknek is.
1Kor
12,26
Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha
tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül
vele.
1Kor
13,12
Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről
színre. Most
még csak töredékes a tudásom, akkor
majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek.
1Jn 3,2
Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem
nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha
megjelenik, hozzá leszünk hasonlók,
mert látni fogjuk, amint van.
Zsid 12,1
Ezért mi, akiket a tanúknak ilyen felhője
övez, váljunk szabaddá minden tehertől,
különösen a bűntől, amely behálóz minket,
és fussuk meg kitartással az előttünk levő
pályát.
1Pét 2,9
Ti azonban választott nemzetség, királyi
papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott
nép vagytok, hogy annak dicsőségét
hirdessétek, aki a sötétségből
meghívott benneteket csodálatos
világosságára.
Jel 20,6
Boldog és szent, akinek része van az első
feltámadásban. A második halálnak ezeken
nincs hatalma, hanem Istennek és Krisztusnak lesznek
papjai, és ezer évig uralkodnak vele.
2Pét 1,4
Értékes és nagy ígéreteket kaptunk,
hogy általuk részeseivé legyetek az
isteni természetnek, és megmeneküljetek a
romlottságtól, amely a világban uralkodik a
bűnös kívánság következtében.
ApCsel
9,13
Ananiás tiltakozott: "Uram, sokaktól hallottam, hogy ez
az ember mennyit ártott szentjeidnek
Jeruzsálemben.
ApCsel 9,32
Ekkor történt, hogy Péter mindenhová elment,
így a Liddában élő hívőkhöz
is eljutott.
ApCsel 9,41
Az kinyitotta a szemét, s amikor meglátta Pétert,
felült. (Péter) kezét nyújtotta neki,
fölsegítette, aztán behívta a szenteket,
meg az özvegyeket, és megmutatta nekik, hogy él.
ApCsel 26,10
Ezt meg is tettem Jeruzsálemben. A hívők
közül sokakat börtönbe juttattam, erre
maguktól a főpapoktól kaptam felhatalmazást.
Szavazatommal hozzájárultam a halálos
ítéletükhöz.
Róm 1,7
Üdvözlöm Rómában mindazokat, akiket az
Isten szeret, és a szentségre meghívott.
Kegyelem és békesség nektek
Atyánktól, az Istentől és Urunktól,
Jézus Krisztustól!
Róm 8,27
S ő, aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek
gondolata, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért.
Róm 12,13
Segítsetek a szenteken, ha
szükségben vannak, gyakoroljátok a
vendégszeretetet.
Róm 15,25
Most azonban Jeruzsálembe indulok a szentek
szolgálatára.
Róm 15,26
Macedónia és Achája ugyanis jónak
látták, hogy gyűjtést rendezzenek a
jeruzsálemi szegény hívek
javára.
Róm 15,31
hogy megszabaduljak a júdeai hitetlenektől, és hogy a szentek
szívesen vegyék Jeruzsálemnek tett
szolgálatomat.
Róm 16,2
Fogadjátok szentekhez méltóan az
Úrban, és támogassátok, amiben csak
rátok szorul, mert ő is sokaknak volt támasza, nekem
magamnak is.
Róm 16,15
Köszöntsétek Filológuszt és
Júliát, Néreuszt és nővérét,
meg Olimpiát és az összes szentet
náluk.
1Kor 1,2
Isten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban
megszentelteknek, a meghívott szenteknek s
mindazoknak, akik náluk vagy nálunk
segítségül hívják Jézus
Krisztusnak, a mi Urunknak nevét.
1Kor 6,1
Ha valaki közületek pereskedik, hogyan merészeli a
hitetleneknél keresni igazát és nem a szenteknél?
1Kor 6,2
Nem tudjátok, hogy a szentek
ítélkeznek majd a világ fölött? Ha a
világ fölött ítélkezni fogtok, a
legszerényebb bírói székre
méltatlanok vagytok?
1Kor 14,33
Isten ugyanis nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek az
Istene. Mint a szentek minden
egyházában,
2Kor 1,1
Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus
apostola és Timóteus testvér Isten korintusi
egyházának és egész Achájában
minden szentnek.
2Kor 8,4
Kérve-kérték tőlünk a kegyet, hogy
részt vehessenek a szentek
megsegítésében.
2Kor 9,1
A szenteknek való gyűjtésről
fölösleges többet írnom.
2Kor 13,12
Köszöntsétek egymást szent csókkal! A szentek
mind köszöntenek titeket.
Ef 1,1
Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus
apostola az Efezusban élő szenteknek, a
Krisztus Jézusban hívőknek.
Ef 1,15
Azóta, hogy értesültem Urunk Jézusba vetett
hitetekről és minden szent iránt
tanúsított szeretetetekről,
stb. (Ef 1,18; 3,8; 5,3; 6,18; Fil 1,1; 4,22; Kol 1,2.4.26; 1Tim 5,10;
Filem 1,5.7; Zsid 6,10; 13,24; Júd 1,3; Jel 11,18; 13,7; 14,12;
16,6; 17,6; 18,20.24; 19,8; 20,9)
Mt 27,52
sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek
feltámadt a teste.
Ef 2,19
Ezért már nem vagytok idegenek és
jövevények, hanem a szentek
polgártársai és Isten családjának
tagjai.
Ef 3,18
Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel
együtt, mi a szélesség és a
hosszúság, a magasság és a
mélység,
Kol 1,12
adjatok hálát az Atyának, aki arra
méltatott benneteket, hogy részetek legyen a szentek
örökségében, a világosságban;
2Tessz 1,10
azon a napon, amikor majd eljön, hogy dicsőségét
megmutassa szentjeiben, és csodálatos
hatalmát bennetek, hívőkben. Ti ugyanis
tanúságtételünket hittel fogadtátok.
Jel 5,8
Amikor átvette a könyvet, a négy
élőlény és a huszonnégy vén leborult
a Bárány előtt. Hárfája volt mindegyiknek
és tömjénnel tele aranycsészéje - ezek
a szentek imádságai.
Jel 8,3
Jött egy másik angyal, megállt az oltár
előtt, aranyfüstölő volt nála. Sok tömjént
kapott, hogy az összes szent
imádásával tegye az aranyoltárra, amely az
Isten trónusa előtt állt.
Jel 8,4
Az angyal kezéből a tömjén füstje a szentek
imádásával felszállt az Isten elé.
Jel 11,18
A népek ugyan felbőszültek, de eljött haragodnak
és a halottak fölötti
ítélkezésnek ideje. Jutalmazd meg
szolgáidat, a prófétákat, a szenteket
és akik félik nevedet, a kicsiket és a nagyokat
egyaránt! A föld megrontói meg pusztuljanak!"
Jel 13,10
Aki mást fogságba hurcol, fogságba kerül. Aki
karddal öl, annak kard által kell elhullnia. Ez a szentek
állhatatosságának és hitének az
alapja.
Dán 4,14
Ez az üzenet az őrök határozata, és ez a
javaslat a szentek végzése, hogy
elismerjék róla az élők: A Fölséges
uralkodik az emberek királysága fölött. Annak
adhatja, akinek akarja; akár a legutolsó embert is
trónra emelheti.
Dán 4,20
Egy szent őrt is látott a király.
Leszállt az égből és így szólt:
Vágjátok ki a fát és
pusztítsátok el! De gyökereinek
törzsökét hagyjátok meg a földben, vas-
és rézbilincsbe verve a mező földjén; az
ég harmata öntözze, s a mező vadjaival éljen
egy sorban, míg hét időszak el nem múlik
fölötte.
Dán 8,24
Nagy hatalma lesz, bár nem a maga erejéből. Hallatlan
módon pusztít, és sikerrel jár a
vállalkozása. Irtja a hatalmasokat és a szentek
népét.
Dán 3,85
Áldjátok az Urat, az Úr szolgái,
dicsérjétek és
mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!
Dán 3,86
Áldjátok az Urat, igazak szellemei és
lelkei,
dicsérjétek és
mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!
Dán 3,87
Áldjátok az Urat, szentek és alázatos
szívűek,
dicsérjétek és
mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!
(Fel)
Mit
mondanak erről az
ókeresztény
írók?
A szentek közbenjárása és
tisztelete
(További idézetek várhatók
Hippolütosztól, Alexandriai Szent Kelementől, Szent
Cipriántól, Alexandriai Dionüsziosztól,
sírfeliratokról, Methodiustól, Szent
Hilariosztól, Szír Szent Efrémtől, Nagy Szent
Baszileiosztól, Aranyszájú Szent
Jánostól, Szent Epiphaniustól, Nazianzoszi Szent
Gergelytől, Nüssziai Szent Gergelytől, Szent Ambrustól,
Szent Ágostontól, Szent Jeromostól, Alexandriai
Szent Cirilltől, Küroszi Theodorétosztól, Nagy Szent
Leó pápától, Damaszkuszi Szent
Jánostól, a II. Nikeai Zsinattól)
Hermász:
Pásztor, 57,3-4
(Kr. u. 90)
Aki az
Isten szolgája, annak szívében az Úr
lakozik,
értelmességet kér tőle, és ő megadja neki
(vö. Jak 1,5.6; 1Kir 3,11)… de azok,
akik hanyagok és lusták az imádságban,
mindent kételkedve kérnek az Úrtól;
pedig az Úr nagyirgalmú és mindenkinek ad, aki
kételkedés nélkül kér tőle. Téged a
dicsőséges angyal erősített meg, és oly nagy
imádságot kaptál tőle, meg
tétlen se vagy, akkor hát miért nem kérsz
az Úrtól értelmességet, és
megkapnád
azt?!
Antióchiai
Szent
Ignác: Levél az efezusiakhoz, 4-5. (Kr. u. 110)
Rajta
kívül nincs semmi, ami méltó hozzátok, kiben bilincseket hordok, a
lelki gyöngysort,
bennük adassék
meg nekem a feltámadás
imáitokra, melyeknek bár mindig részese
lennék, hogy az efezusi
keresztények örökrészében lehetnék
Szent
Polikárp
vértanúsága,
17-18. (Kr. u. 157)
Ezért
azt sugalmazta Nicetesnek, Heródes
apjának és Alce testvérének, hogy
kérje meg a kormányzót, ne adja oda
Polikárp testét eltemetni, hogy úgymond
„nehogy elfelejtsék a Keresztrefeszítettet és ezt
kezdjék imádni.” Nicetes ezt
a zsidók javaslatára és sürgető
rábeszélésére mondta, akik lestek minket,
amint
ki akartuk venni Polikárpot a tűzből, nem tudván azt,
hogy nem lehetséges
nekünk az egész világ megváltottjaiért
szenvedő — a feddhetetlen a bűnösökért —
Krisztust elfelejtenünk, sem mást imádnunk. Őt,
Isten Fiát, valóban imádjuk, a
vértanúkat azonban, mint az Úr
tanítványait és követőit, a
királyukhoz és
mesterükhöz való rendkívüli
ragaszkodásuk miatt méltán szeretjük
és társaik
szeretnénk lenni!
Látva a
zsidók által szított
viszályt, a százados a holttestet a tűz
közepére
tetette és elégette. Mi
azután
összeszedtük a legnemesebb gyöngyöknél
becsesebb
és az aranynál tisztább csontokat, és
eltakarítottuk egy illő helyre. Ezen a
helyen, mihelyst megtehetjük és az Úr is megengedi
azt, összegyűlünk majd és
megünnepeljük vértanúságának
évfordulóját vigadva és örvendve,
azoknak
emlékére, akik befejezték már a
pályafutásukat, és azoknak a
felkészítésére,
akik majd a lábnyomukba fognak lépni.
Tertullianus:
A
koszorúról, 3,3. (Kr. u.
211)
A
halottakért évfordulójukon
felajánlásokat végzünk, éppenúgy
megüljük a
(mennyei) születésnapokat is.
Órigenész:
Az
imádságról,
11,1. (Kr. u. 233)
A hitelesen
imádkozókkal nemcsak a Főpap
imádkozik együtt, hanem az
angyalok is, akik jobban örvendeznek a mennyben egy megtérő
bűnös fölött, mint
kilencvenkilenc igazon, akiknek nincs szükségük
megtérésre (Lk 15,7; Mt 18,13),
s velük könyörögnek az elhunyt szentek lelkei is.
Jeruzsálemi
Szent Cirill: Hitoktató beszédek, 23,9
(Kr. u. 350)
Aztán
megemlékezünk az elhunytakról is; először az
ősatyákról, prófétákról,
apostolokról, vértanúkról, hogy az Isten az
ő
kérésükre és
közbenjárásukra fogadja kegyesen
könyörgésünket. Majd az elhunyt
szentatyákért és püspökökért
imádkozunk és általában azokért, kik
köztünk
szenderedtek el; mert az a hitünk, hogy azáltal
segítünk legjobban azokon a
lelkeken, kikért imádkozunk, ha akkor tesszük, mikor
a szent és csodálatos
áldozat jelen van (az oltáron).
Alexandriai Szent
Cirill: Encomium in Mariam Deiparam; P.G. 77,1029--1040. Beszéd az
efezusi zsinaton (Kr. u. 431)
Üdvözöllek nagyon Szent János apostol és evangélista,
szüzek dísze, szemérem tanítómestere, az
ördög incselkedéseinek elhárítója. Te pusztítottad el a pogány
templomot. Efezusiak menedéke és
vezérharcosa. Szegények táplálója, szorongatottak oltalma. Te megmented
és felüdíted a hozzád folyamodókat.
(Fel)
Mit mondanak erről mások?
A szentek közbenjárása és
tisztelete
Tiszteletreméltó John Henry
Newman: Parochial and plain
Sermons, II. 395, 97,98. (Kr. u. 1831)
Néhány
évszázaddal ezelőtt túl sok szent
ünnepnapját ülte
meg az Egyház. Ez az ünneplés a lustaság
kimentésére is szolgált. De ami még
rosszabb, sok keresztény ahelyett, hogy Istent
dicsőítette volna szentjeiben,
abba a nagy és szinte hihetetlen eltévelyedésbe
esett, hogy egyes szenteket
olyan tiszteletben részesített, mely közel volt az
istenimádáshoz.
Ma az
emberek a másik végletbe estek. A szentek ünnepeit,
bármily kevés van, nem részesítik kellő
figyelemben. Az ember már csak ilyen:
mindig megtalálja a módját, hogyan vonja ki
magát a kötelességteljesítés
alól,
s így aztán az egyik vagy másik végletbe
esik. Ha rest vagy szorgalmas, mindkét
eset hibás. Ha rest, elhagyagolja
kötelességét az emberek iránt, ha szorgalmas,
elhanyagolja kötelességét Isten iránt.
Az emberek
időveszteségnek tartják, hogy az egyházi év
szerint rendezkedjenek be. Így veszítenek, amikor
csökkentik a vallásos élet
emléknapjait. Elveszítik azt a szabályrendszert,
mely meghatározott időben
lelkük elé állította kapcsolatukat egy
másik ember életével. Egy idő óta lelki
éhhalál fenyeget bennünket, miközben az
igazság ellenségei diadalmaskodnak, az
igazság szavát elfojtják, vagy legalábbis
tompítják. És miért mindez? Mert mi
ezeket a vallásos megemlékezéseket egész
éven át elhanyagoljuk.
Karl Adam: A katolicizmus lényege,
120. o.
A
tisztelet, mellyel az angyaloknak és szenteknek adózunk,
lényegileg (specifice) más, mint Isten
imádása. Nem más ez a különbség,
mint a
Teremtő és teremtmény közötti
távolság. Csak Istent illeti meg az egész ember
tökéletes odaadása, az imádás
kultusza, - az a kultusz és az az ima, melyben az
Isten titkának félelme reszket (Cultus latriae) … - mert
kizárólag Ő a tökély,
a végtelenség, az Úr. És bár
fensége oly átható és oly isteni,
mégis nemcsak
Egyszülöttének arcán ragyog kiolthatatlanul,
hanem mindazokén is, akik Jézusban
Isten gyermekeivé lettek, tehát minden
üdvözült ábrázatán. Szeretjük
őket, mint
a nap sugarában ragyogó ezernyi harmatcseppet.
Tiszteljük őket, mert bennük
Istennel találkozunk. „Nevük él nemzedékről
nemzedékre. Bölcsességüket beszélik
a népek és dicséretüket hirdeti a
gyülekezet.” (Sir 44,14) És mert bennük
Istennel találkozunk, azért bízunk is bennük,
hogy rajtunk segíthetnek és
akarnak segíteni. Mert ahol Isten, ott a mi
menedékünk. Nem saját erejükből
segítenek, hanem Isten karjai révén, csak
úgy, amennyire teremtmény képes.
Egyedül ők tehát nem üdvözíthetnek
bennünket…
(Fel)