Jézus Krisztus valóságos Isten

Mi a probléma?

Mit mond erről az Egyház?

       A Katolikus Egyház Katekizmusa
       Tanítóhivatali megnyilatkozások

Mit mond erről a Biblia?

       Az Atyaisten és a Fiúisten ószövetségi párhuzamai
       Tanúságok Jézus Krisztus istenségéről
       Jézus saját tanúsága Isten-voltáról
       Jézus istenségét igazoló csodái
       Jézust Krisztust imádják

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

       Jézus Krisztus a Fiú Isten
       Az egy Isten három személyben

Mi a probléma?

(Fel)

Mit mond erről az Egyház?

A Katolikus Egyház Katekizmusa

211 Az "Én vagyok" vagy "Ő van" istennév kifejezi Isten hűségét. Az emberi bűnben rejlő hűtlenség és a megszolgált büntetés ellenére Isten megőrzi "irgalmasságát ezredíziglen" (Kiv 34,7). Isten kinyilatkoztatja, hogy "ő gazdag az irgalomban" (Ef 2,4), és oly messzire megy, hogy saját Fiát adja oda. Jézus föláldozza az életét, hogy megszabadítson minket a bűntől, s így kinyilatkoztatja, hogy Ő maga is viseli az isteni nevet: "Amikor majd a magasba emelik az Emberfiát, akkor majd megtudjátok, hogy »Én vagyok«" (Jn 8,28).

240 Jézus kinyilatkoztatta, hogy Isten korábban soha nem hallott értelemben "Atya": nemcsak mint Teremtő, hanem örök Atya az Ő egyszülött Fiával való kapcsolatban, aki csak Atyjával való kapcsolatában örök Fiú: "Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, ahogy senki sem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú Őt ki akarja nyilatkoztatni" (Mt 11,27).

241 Ezért vallották az Apostolok Jézust "Igének", aki "kezdetben volt (...) Istennél, és Isten volt az Ige" (Jn 1,1), annak, aki "a láthatatlan Isten képmása" (Kol 1,15)",dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása" (Zsid 1,3).

242 Utánuk az Egyház, követvén az apostoli Hagyományt, 325-ben a niceai, I. egyetemes zsinaton megvallotta, hogy a Fiú "egylényegű az Atyával", [Niceai hitvallás: DS 125.] azaz egy Isten Ővele. A 381-ben összegyűlt konstantinápolyi, II. egyetemes zsinat a niceai hitvallásból a maga megfogalmazásában megtartotta e kifejezést, és megvallotta "Isten egyszülött Fiát, aki az Atyától született az idők kezdete előtt: Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől, született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű". [Niceai--konstantinápolyi hitvallás: DS 150.]

A Szentháromság dogmája

253 A Szentháromság egy. Mi nem három istent vallunk, hanem egy Istent három személyben: "egylényegű Háromságot". [DS 421.] Az isteni személyek nem osztják meg egymás között az egyetlen istenséget, hanem mindegyik teljes egészében Isten: "Az Atya egészében az, ami a Fiú, a Fiú egészében az, ami az Atya, az Atya és a Fiú egészében az, ami a Szentlélek: azaz egyetlen Isten a természetet illetően". [DS 530.] "A három Személy bármelyike az a valóság, tudniillik isteni substantia, essentia, vagyis natura." [DS 804.]

254 Az isteni személyek valóságosan különböznek egymástól. "Tiszteljük és megvalljuk az egy Istent, nem úgy, mintha magányos lenne." [DS 71.] Az "Atya", a "Fiú" és a "Szentlélek" nem egyszerűen az isteni "Lét" módozatainak nevei, mert valóságosan különböznek egymástól: "Az Atya nem ugyanaz, mint a Fiú, sem a Fiú nem ugyanaz, mint az Atya, sem a Szentlélek nem ugyanaz, mint az Atya vagy a Fiú." [DS 530.] Eredési relációik által különböznek egymástól: "Az Atya az, aki nemz, a Fiú az, aki születik, a Szentlélek az, aki származik". [DS 804.] Az isteni Egység Háromság.

255 A három isteni személy vonatkozásban (relatio) van egymással. Az isteni személyek közötti valóságos különbség, mivelhogy ez nem osztja meg az isteni egységet, kizárólag azokban a vonatkozásokban van, amelyek az egyik személynek a másik kettőhöz való viszonyát adják. "A személyek vonatkozást kifejező neveiben az Atya vonatkozásban van a Fiúval, a Fiú az Atyával, a Szentlélek mindkettővel; amikor erről a három személyről beszélünk, a vonatkozásokra vagyunk tekintettel, ugyanakkor egy természetben vagy lényegben hiszünk." [DS 528.] Közöttük tehát "minden (...) egy, ahol a relatio szembenállása nincs jelen". [DS 1330.] "Ezen egység folytán az Atya egészen a Fiúban és egészen a Szentlélekben van; a Fiú egészen az Atyában és egészen a Szentlélekben van; a Szentlélek egészen az Atyában és egészen a Fiúban van." [DS 1331.]

256 Nazianzi Szent Gergely, akit "teológusnak" is neveznek, a konstantinápolyi katekumenoknak a Szentháromságos hit ezen összefoglalását adja:

"Mindenekelőtt kérlek, őrizd a jó letéteményt, amelynek élek és amelyért harcolok, mely bárcsak ez életből távozóban kísérne engem, mellyel az élet minden nehézségét elviselem, és minden gyönyörűséget megvetek és semminek tartok; a hitet, mondom, és a hitvallást az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben. Ezt bízom rád a mai napon, amikor elmerítelek a tisztító vízben, és a magasba emellek. Egész életed kísérőjéül és oltalmazójául adom neked az egy Istenséget és hatalmat, mely a Háromban együtt van, és a Három különbözőt magában foglalja, mely nem különbözik bennük sem állagban vagy természetben, sem alá- vagy fölérendeltség nem növeli vagy csökkenti (...); a Három végtelen végtelen egységét [adom neked], a Három egyformán Istent, ha külön-külön nézzük (...) ismét Háromságos Istent, ha együtt gondoljuk (...). Alig kezdek gondolkodni az Egyről, azonnal körülragyog a Háromság. Alig kezdem megkülönböztetni a Hármat, visszajutok az Egyhez." [Nazianzi Szent Gergely: Oratio 40, 4]

III. Isten egyszülött Fia

441 Az Isten fia címet az Ószövetségben angyaloknak, [Vö. MTörv 32,8 (a Septuagintában); Jób 1,6.] a választott népnek, [Vö. Kiv 4,22.; Oz 11,1; Jer 3,19; Sir 36,14; Bölcs 18,13.] Izrael fiainak [Vö. Mtörv 14,1; Oz 2,1.] és királyainak [Vö. 2Sám 7,14; Zsolt 82,6.] adták. Ezekben az esetekben fogadott fiúságot jelent, mely Isten és teremtménye között sajátosan bensőséges viszonyt létesít. Amikor a megígért Messiás-Királyt "Isten fiának" nevezik, [Vö. 1Krón 17,13; Zsolt 2,7.] a szóban forgó szövegek szó szerinti értelme nem jelenti szükségképpen, hogy több, mint egy ember. Azok, akik így Jézust Izrael Messiásának nevezték, [Vö. Mt 27,54.] vsz. nem akartak ennél többet mondani. [Vö. Lk 23,47.]

442 Ez nem érvényes Péterre, amikor Jézust mint "Krisztust, az élő Isten Fiát" vallja meg, [Vö. Mt 16,16.] mert Jézus ünnepélyesen válaszol neki: "Nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám" (Mt 16,17). Hasonlóképpen mondja Pál a damaszkuszi úton történt megtérésével kapcsolatban: "Amikor pedig úgy tetszett Istennek, aki engem már anyám méhétől kiválasztott és kegyelmével meghívott, hogy kinyilatkoztassa nekem a Fiát, hogy hirdessem a pogányoknak..." (Gal 1,15--16). "És azonnal hirdette a zsinagógákban, hogy Jézus az Isten Fia" (ApCsel 9,20). Ez a hitvallás volt kezdettől fogva [Vö. 1Tesz 1,10.] az apostoli hit középpontja, [Vö. Jn 20,31.] és elsőként Péter vallotta meg ezt a hitet mint az Egyház alapját. [Vö. Mt 16,18.]

443 Ha Péter föl tudta ismerni a Messiás Jézus istenfiúságának transzcendens jellegét, ez azért történt, mert ezt maga Jézus világosan tudtára adta. Jézus a főtanács előtt vádlói kérdésére: "Tehát te vagy az Isten fia?" válaszolta: "Ti mondjátok, hogy én vagyok" (Lk 22,70) [Vö. Mt 26,54; Mk 14,62]. Már sokkal korábban "Fiúnak" nevezte magát, aki ismeri az Atyát", [Vö. Mt 11,27; 21,37--38.] aki különbözik a "szolgáktól", akiket Isten korábban küldött az ő népéhez, [Vö. Mt 21,34--36.] aki fölötte áll még az angyaloknak is. [Vö. Mt 24,36.] A maga fiúságát megkülönböztette tanítványaiétól azáltal, hogy sohasem mondta: "mi Atyánk", [Vö. Mt 5,48; 6,8; 7,21; Lk 11,13.] csak amikor parancsolta nekik: "Ti tehát így imádkozzatok: Miatyánk" (Mt 6,9); és kiemeli a különbséget "az én Atyám és a ti Atyátok" között (Jn 20,17).

444 Az evangéliumok két ünnepélyes pillanatban, Krisztus megkeresztelkedésekor és színeváltozásakor idézik az Atya szavát, aki "szeretett Fiának" nevezte Őt. [Vö. Mt 3,17; 17,5.] Maga Jézus Isten "egyszülött Fiának" nevezi magát (Jn 3,16), és ezzel a címmel állítja örök praeexistentiáját. [Vö. Jn 10,36] Követeli a hitet "Isten egyszülött Fiának nevében" (Jn 3,18). Ez a keresztény hitvallás megjelenik már a kereszten függő Jézus előtt álló százados fölkiáltásában: "Ez az ember valóban az Isten Fia volt!" (Mk 15,39). De a hívő csak a húsvéti misztériumban értheti meg az "Isten Fia" cím végső jelentését.

445 Föltámadása után megdicsőült emberségének erejében jelenik meg istenfiúsága: "A szentség Lelke szerint azonban a halálból való föltámadásával az Isten hatalmas Fiának bizonyult" (Róm 1,4). [Vö. ApCsel 13,33.] Az apostolok megvallhatták: "Láttuk az ő dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be" (Jn 1,14).

IV. Úr

446 Az Ószövetség könyveinek görög fordításában a ki nem mondható JHVH nevet, amelyen Isten Mózesnak kinyilatkoztatta magát, [Vö. Kiv 3,14.] a Küriosszal ('Úr') adják vissza. Ezért az Úr az Izrael Istene istenségét kifejező, leggyakrabban használt névvé vált. Az Újszövetség az "Úr" cím e jelentését alkalmazza az Atyára, s ugyanakkor -- és ez az újdonság -- Jézusra is, akit ezzel Istennek ismer el. [Vö. 1Kor 2,8.]

447 Maga Jézus magának tulajdonítja ezt a címet, burkoltan, amikor a farizeusokkal a 110. zsoltár értelméről vitatkozik, [Vö. Mt 22,41--46; ApCsel 2, 34--36; Zsid 1,13.] de kifejezetten is, amikor apostolaihoz szól. [Vö. Jn 13,13.] Egész nyilvános élete folyamán a természet, a betegségek, az ördögök, a halál és a bűn fölött gyakorolt uralma bizonyította isteni fölségét.

448 Az emberek az evangéliumok elbeszéléseiben nagyon gyakran fordulnak Jézushoz úgy, hogy "Úr"-nak nevezik Őt. Ez a cím azok tiszteletét és bizalmát tanúsítja, akik közelednek Jézushoz, és Tőle segítséget és gyógyulást remélnek. [Vö. Mt 8,2; 14,30; 15,22 és másutt.] A Szentlélek indítására kifejezi Jézus isteni misztériumának elismerését. [Vö. Lk 1,43; 2,11.] A föltámadott Jézussal való találkozásban az imádást fejezi ki: "Én Uram, én Istenem!" (Jn 20,28). Majd a szeretettel és a ragaszkodással gazdagodik, mely a keresztény hagyománynak lesz sajátja: "Az Úr az!" (Jn 21,7).

449 Amikor az Egyház első hitvallásai Jézusnak az isteni "Úr" címet megadják, kezdettől fogva állítják,[615] hogy az Atyaistent megillető hatalom, tisztelet és dicsőség Jézust is megilleti, [Vö. Róm 9,5; Tit 2,13; Jel 5, 13.] mert Ő "egyenlő Istennel" (Fil 2,6), s mivel az Atya -- föltámasztva Őt a halálból és fölmagasztalva a maga dicsőségébe [Vö. Róm 10,9; 1Kor 12,3; Fil 2,9--11.] -- kinyilvánította Jézus ezen uralmát.

450 A keresztény történelem kezdetétől fogva annak állítása, hogy Jézus Úr a világ és a történelem fölött, [Vö. Jel 11,5.] annak elismerését is jelenti, hogy az ember személyes szabadságát semmiféle földi hatalomnak nem köteles alávetni, csak egyedül Istennek, az Atyának és az Úr Jézus Krisztusnak: a császár nem az "Úr". [Vö. Mk 12,17; ApCsel 5,29.] "Az Egyház hiszi, hogy az egész emberi történelem kulcsát, középpontját és célját Urában és Mesterében találja meg." [II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 10; Vö. 45.]

451 A keresztény imádságban meghatározó az "Úr" megszólítás, mind az imádságra szólító "az Úr legyen veletek"-ben, mind a könyörgést lezáró "A mi Urunk Jézus Krisztus által"-ban, vagy a bizalom- és reményteljes kiáltásban: "Maran atha!" ('Az Úr jön!'), vagy "Marána tha" ('Jöjj el, Úr!'; 1Kor 16,22). "Amen, jöjj el, Úr Jézus!" (Jel 22,20)

II. A megtestesülés

461 Az Egyház -- átvéve Szent János kifejezését ( "Verbum caro factum est", 'az Ige testté lőn', Jn 1,14) -- megtestesülésnek nevezi a tényt, hogy Isten Fia magára vette az emberi természetet, hogy abban vigye végbe megváltásunkat. Egy Szent Pál által idézett himnuszban az Egyház így énekli meg a megtestesülés misztériumát:

"Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Jézus Krisztusban volt. Ő mint Isten, az Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette magát, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig." (Fil 2,5--8) [Vö. a vasárnap első vesperásának kantikuma: Liturgia Horarum]

462 A Zsidókhoz írt levél ugyanerről a misztériumról mondja:

"Krisztus ezért beszél így, amikor a világba lép: »Áldozatot és ajándékot nem kívántál, de emberi testet alkottál nekem. Nem kedves előtted az engesztelő és égőáldozat. Ezért így szóltam: Íme, eljövök, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat, mint a könyvtekercsben rólam írva van.«" (Zsid 10,5--7, idézi a Zsolt 40,7--9-et a Septuaginta szerint)

463 Az Isten Fia igaz megtestesülésébe vetett hit a keresztény hit megkülönböztető jegye. "Az Istentől származó lelket erről ismeritek föl: Minden lélek, amely megvallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van" (1Jn 4,2). Ez az Egyház örömteli meggyőződése kezdettől fogva, amikor a "jámborság nagy misztériumát" énekli: Ő "megjelent testben" (1Tim 3,16).

III. Valóságos Isten és valóságos ember

464 Az Isten Fia megtestesülésének egyetlen és teljesen egyedülálló eseménye nem azt jelenti, hogy Jézus Krisztus részben Isten, részben ember, vagy hogy az isteni és az emberi elem zavaros keveréke volna. Ő valóban emberré lett, és valóban Isten maradt. Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember. Az első századok folyamán az Egyháznak e hitigazságot meg kellett védenie és tisztáznia kellett az eretnekségekkel szemben, amelyek meghamisították.

465 Az első eretnekségek nem annyira Krisztus istenségét, mint inkább igaz emberségét tagadták (a gnosztikus doketizmus). Az apostoli időktől kezdve a keresztény hit hangsúlyozta az Isten Fiának valóságos megtestesülését, aki testben jött el. [Vö. 1Jn 4,2--3; 2Jn 7.] De a 3. századtól kezdve az Egyháznak egy antiochiai zsinaton már azt kellett megerősítenie Szamoszatai Pállal szemben, hogy Jézus Krisztus természete szerint, nem pedig örökbefogadás által Isten Fia. Az I. egyetemes Niceai Zsinat 325-ben hitvallásában megvallotta, hogy Isten Fia "született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű (amit görögül így mondanak: homoúszion)", [Niceai Hitvallás: DS 125.] és elítélte Ariust, aki azt állította, hogy "Isten Fia a semmiből lett", [Niceai Zsinat: "Epeidé tész" zsinati levél az egyiptomiakhoz: DS 130.] és "más szubsztanciából vagy lényegből" való, mint az Atya. [Niceai Hitvallás: DS 126.]

466 A nesztoriánus eretnekség Krisztusban külön emberi személyt tételezett föl, aki Isten Fiának isteni személyéhez kapcsolódott. Ezzel szemben Alexandriai Szent Cirill és a III. egyetemes Efezusi Zsinat 431-ben megvallotta, hogy "az Ige, személye szerint (hüposztaszisz szerint) egyesítvén magával az értelmes lélektől átlelkesített testet (...), emberré lett". [Efezusi Zsinat: DS 250.] Krisztus emberségének nincs más alanya, mint Isten Fiának isteni személye, mely fölvette azt, és magáévá tette fogantatása pillanatában. Ezért az Efezusi Zsinat 431-ben kihirdette, hogy Isten Fiának Mária méhében történt emberi fogantatása által Mária "Istenszülő (...), nem azért, mintha az Ige természete vagy istensége eredetének elvét a szent Szűztől vette volna, hanem mert azt a szent és értelmes lélektől áthatott testet vette tőle magára, mellyel az Isten Igéje is személye szerint egyesült, és ezért mondjuk, hogy test szerint született". [DS 251.]

467 A monofiziták azt állították, hogy az emberi természet mint ilyen megszűnt létezni Krisztusban, amikor Isten Fiának isteni természete fölvette. A IV. egyetemes Kalkedoni Zsinat 451-ben ezzel az eretnekséggel szemben megvallotta:


"Tehát a Szentatyákat követve valamennyien egyhangúlag tanítjuk, hogy egy és ugyanannak valljuk a Fiút és a mi Urunk Jézus Krisztust; Őt, aki tökéletes az istenségben és tökéletes az emberségben; valóban Istent és valóban embert, Őt, akinek értelmes lelke és teste van, és aki istensége szerint egylényegű az Atyával, és embersége szerint egylényegű mivelünk, »aki hozzánk hasonló mindenben, a bűnt kivéve«; [Zsid 4,15.] az idők kezdete előtt az Atyától született az istenség szerint, és az utolsó napokban értünk és a mi üdvösségünkért az Istenszülő Szűz Máriatól emberség szerint."

"Egy és ugyanazt az egyszülött Fiú Úr Krisztust kell elismerni két természetben össze nem elegyítve, változhatatlanul, megosztatlanul, szétválaszthatatlanul, soha el nem tüntetve a természetek különbségét az egység miatt, hanem inkább megőrizve mindkét természet sajátosságát, melyek egy személybe és hüposztasziszba kapcsolódnak össze." [Kalkedoni Zsinat: Hitvallás: DS 301--302.]

468 A Kalkedoni Zsinat után egyesek Krisztus emberi természetét önálló személynek tekintették. Ezekkel szemben az V. egyetemes zsinat 553-ban Konstantinápolyban vallja: "az Ő hüposztaszisza, (vagy 'személye') egy (...), aki a mi Urunk Jézus Krisztus, a Szentháromság egyik személye". [DS 424.] Krisztus emberségében tehát mindent isteni személyének kell tulajdonítani mint sajátját, [Vö. már DS 255.] nemcsak a csodákat, hanem a szenvedéseket is, [Vö. DS 423.]és magát a halált is: valljuk, hogy "a mi Urunk Jézus Krisztus, aki testben megfeszített, valóságos Isten, és a dicsőség Ura, és a Szentháromság egyik személye". [uo.]

469 Az Egyház tehát vallja, hogy Jézus Krisztus szétválaszthatatlanul valóságos Isten és valóságos ember. Valóban Isten Fia, aki emberré lett, a testvérünk lett, de úgy, hogy Isten és a mi Urunk marad:


"Az maradt, ami volt, s fölvette azt, ami nem volt" -- énekli a római liturgia. [Benedictus antifóna január 1-én: Liturgia Horarum; Vö. Nagy Szent Leó: Sermo 21,2] Aranyszájú Szent János liturgiája is megvallja és énekli: "Ó, egyszülött Fiú és örök Ige, halhatatlan lévén, méltóztattál a mi üdvösségünkért megtestesülni a Szent Istenanyától és mindig Szűz Máriától, Te, aki változás nélkül emberré lettél és megfeszíttettél. Ó, Krisztus Isten, aki halálod által legyőzted a halált, ki Egy vagy a Szentháromságból és dicsőíttetsz az Atyával és a Szentlélekkel, üdvözíts minket!" [Officium Horarum Byzantinum, Ho Monogenész Himnusz]

IV. Hogyan ember az Isten Fia?

470 Mivel a megtestesülésben, ebben a titokzatos egyesülésben "az emberi természet fölvétetett, de nem semmisíttetett meg", [II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes, 22.] az Egyház századok során jutott el oda, hogy vallja Krisztus emberi lelkének -- értelmi és akarati tevékenységével együtt -- és emberi testének teljes valóságát. Ugyanakkor arra is szüntelenül emlékeztetnie kellett, hogy Krisztus emberi természete Isten Fiának isteni személyéhez tartozik, aki magára vette. Aki az emberi természetben jelen van, és mindaz, amit benne művel, a "Szentháromság egyik személyétől" való. Isten Fia tehát közli a maga emberségével sajátos, szentháromságos, személyes létmódját. Krisztus tehát lelkében és testében emberi módon fejezi ki a Szentháromság életét. [Vö. Jn 14,9--10.]

"Isten Fia (...) emberi kézzel dolgozott, emberi értelemmel gondolkodott, emberi akarattal cselekedett, emberi szívvel szeretett. Szűz Máriától születvén valóban egy lett közülünk, a bűnt kivéve mindenben hasonló lett hozzánk." [II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes, 22.]

479 Az Istentől meghatározott időben Isten egyetlen Fia, az Atya örök Igéje és lényegi képmása megtestesült: anélkül, hogy elveszítette volna isteni természetét, az emberi természetet magára vette.

480 Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos Ember isteni személyének egységében; ezért egyetlen közvetítő Isten és az emberek között.

481 Jézus Krisztusnak két, isteni és emberi természete van, melyek össze nem keveredtek, de összekapcsolódtak Isten Fiának egyetlen személyében.

482 Krisztus, mivel igaz Isten és igaz Ember, emberi értelme és akarata az Atyával és a Szentlélekkel együtt közösen birtokolt isteni értelmével és akaratával tökéletesen összhangban van, és alá vannak ezeknek vetve.

483 A megtestesülés tehát az isteni természet és az emberi természet -- az Ige egyetlen személyében megvalósult -- csodálatos egységének misztériuma.

495 Az evangéliumokban Máriát "Jézus anyjának" nevezik (Jn 2,1; 19,25), [Vö. Mt 13,55.] a Szentlélek indítására már Fiának születése előtt "az én Uramnak édesanyjaként" ünneplik (Lk 1,43). Ő, akit Mária emberként a Szentlélek által fogant, s aki teste szerint valóban Mária Fia lett, nem más, mint az Atya örök Fia, a Szentháromság második személye. Az Egyház vallja, hogy Mária valóban Istenszülő (Theotokosz). [DS 251.]

(Fel)

Tanítóhivatali megnyilatkozások

Római Hippolütosz: "Traditio apostolica"; Hitvallás (Kr. u. 215) (DH 10)

Hiszel-e az Istenben, a mindenható Atyában?
Hiszel-e Krisztus Jézusban, az Isten Fiában,
    aki a Szentlélektől Szűz Máriából született,
    és keresztre feszítették Pontius Pilátus alatt, meghalt és eltemették, és a harmadik napon feltámadott élőként a halottak közül, és felment a mennyekbe, és az Atya jobbján ül, s el fog jönni ítélni élőket és holtakat?
Hiszel-e a Szentlélekben, és hiszed-e a szent Egyházat és a test feltámadását?

Dénes: Levél (töredék) Dionüsziosznak, Alexandria püspökének (Kr. u. 262) (DH 112-115)

1. Most pedig méltányos lesz, hogy teljes joggal szót emeljek azokkal szemben, akik az Isten Egyházának legünnepélyesebb tanítását, a monarchiát, három valamilyen erőre, három különböző hüposztasziszra és három istenségre osztják és egymástól elkülönítik és lerombolják. Hallottam ugyanis egyesekől, akik közöttetek hirdetik és tanítják az isteni igét, hogy tanítómesterei ennek a véleménynek.Ezek pedig, hogy úgy mondjam, szöges ellentétben állnak Szabelliosz véleményével. Ő ugyanis káromol, mikor azt állítja, hogy a Fiú maga az Atya, és fordítva. Amazok pedig valamiképen három istenről tanítanak, amikor a szent egysége három egymástól teljesen elkülönített hüposztasziszra bontják. Szükséges ugyanis, hogy az isteni Ige a mindenség Istenével egyesülve legyen, a Szentlélek pedig Istenben maradjon és benne lakjék úgy, hogy az isteni Háromságot egységbe, mintegy csúcspontként a mindenség mindenható Istenére vezessük vissza és foglaljuk egybe. Mert az oktalan Markión tanítása, amely a monarchiát három elvre szakítja széjjel és így megosztja, nyilván ördögi tanítás, nem pedig Krisztus igaz tanítványaié, de nem is azoké, akik az üdvözítő tanítását tartják helyesnek. Ezek ugyanis nagyon jól tudják, hogy a Szentháromságot az isteni Szentírás tanítja ugyan, de hogy három isten van, azt se az Ó-, se az Újszövetség nem tanítja.
2. De nem kevésbé kell hibáztatnunk azokat sem, akik a Fiút valamiféle alkotott létezőnek tartják, és úgy vélekednek, hogy az Úr teremtmény, mint egy azok közül, akik tényleg teremtmények. Márpedig Ő, amint illik és méltányos is, született és nem alkotott vagy teremtett valaki. Ezt az isteni kinyilatkozások bizonyítják. Nem valami csekély, hanem a legnagyobb istentelenség tehát azt mondani, hogy az Úr valami módon mintegy kézzel alkotott valaki. Ha ugyanis a Fiú keletkezett, akkor volt olyan idő, amikor nem létezett. Ám mindig volt, ha az Atyában van, miként Ő maga kijelenti [Jn 14,10k]. Ha pedig Krisztus ige, bölcsesség, erő, mert ti is tudjátok, hogy Krisztus ez, amint az Írások ezt tanítják [Jn 1,14; 1Kor 1,24], akkor ezek nyilván Istennek az erői. Ennélfogva, ha a Fiú keletkezett, akkor volt idő, amikor ezek az erők nem léteztek, vagyis volt idő, amikor Isten ezek nélkül létezett, ami pedig nyilván képtelenség.
De minek beszélek előttetek ezekről a dolgokról többet? Szentlélekkel teli emberek vagytok, és nagyon is belátjátok, hogy mennyi képtelenség következik abból a véleményből, amely a Fiút teremtménynek állítja. Úgy látom, hogy ezek a dolgok a legkevésbé sem jutottak eszükbe eme vélekedés vezéreinek, ezért aztán eljességgel eltértek az igazságtól, és másképpen fejtik ki, mint az isteni és prófétai Szentírás értelmezi azt a kijelentést, hogy "az Úr az Ő útjainak kezdetén teremtett engem" [Péld 8,22 LXX] ...
3. A csodálatos és isteni egységet tehát nem szabad három istenségre szétválasztani, és nem szabad az Úr méltóságát és fölséges nagyságát kisebbíteni az "alkotás" szóval, hanem hinni kell a mindenható Atyaistenben és Jézus Krisztusbn, az Ő Fiában és a Szentlélekben: és azt, hogy az Ige a mindenség Istenével egységben van. Ő mondta ugyanis: hogy "én és az Atya egy vagyunk" [Jn 10,30], és hogy "én az Atyában és az Atya énbennem van" [Jn 14,10]. Így sértetlenül megőrződik az isteni Háromság és a monrchia szent tantása.

Szent I. Szilveszter / I. Nikaiai Zsinat: A Nikaiai hitvallás (Kr. u. 325) (DH 125-126)

Hiszünk az egy Istenben, mindenható Atyában, minden láthatónak és láthatatlannak alkotójában.
És az egy Úrban, Jézus Krisztusban, az Istennek a Fiában,
az Atyától egyszülöttként születettben, azaz az Atyának a lényegéből, Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten az valóságos Istentől, született, nem teremtetett, egylényegű az Atyával, általa teremtetett minden, ami az égben és ami a földön van;
aki értünk emberekért és a mi üdvösségünkért leszállott, és megtestesült, emberré lett, és szenvedett, és feltámadt a harmadik napon, és felment a mennyekbe, el fog jönni ítélni élőket és holtakat.
És a Szentlélekben.
Azokat pedig, akik azt mondják: "volt, amikor nem volt", és: "mielőtt született, nem volt", és: "hogy a még nem létezők között teremtetett", vagy azt mondják, hogy egy másik hüposztásziszból vagy lényegből van, vagy teremtetett, vagy megváltozhat vagy elváltozhat az Isten Fia - ezeket kiközösíti a katolikus Egyház.

Szalamiszi Szent Epiphaniosz: Ancoratus; Hitvallás (Kr. u. 374) (DH 42-43; 44-45)

a) Rövidebb formula

Hiszünk egy Istenben, mindenható Atyában, menny és föld, minden láthatónak és láthatatlannak az alkotójában,
és az egy Úr Jézus Krisztusban,

az Isten egyszülött Fiában, aki minden idők előtt az Atyától született, azaz az Atya lényegéből, világosság a világosságtól, igaz Isten az igaz Istentől, született, nem alkotott, egylényegű az Atyával; általa lett minden, ami a mennyekben és a földön van;

aki értünk, az emberekért és a mi üdvösségünkért leszállott a mennyekből, és megtestesült a Szentlélekből és Szűz Máriából, és emberré lett; értünk megfeszítették Pontius Pilátus idején, és szenvedett és eltemették, és feltámadt a harmadik napon az írások szerint, és felment a mennyekbe, és ül az Atya jobbja felől, és ismét eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat; és az ő országának nem lesz vége...

Akik azt mondják, "volt valamikor, amikor nem volt" és "mielőtt született, nem volt", vagy hogy a nem létezőkből lett; vagy akik azt mondogatják, hogy vagy változékony, vagy változó az Isten fia; azokat a katolikus és apostoli Egyház kiközösítéssel sújtja.

b) Hosszabb formula

Hiszünk az egy Istenben, mindenható Atyában, minden láthatónak és láthatatlannak az alkotójában,
és az egy Úr Jézus Krisztusban,

az Isten Fiában, aki az Istentől, az Atyától született egyszülött, azaz az Atya lényegéből van. Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, igaz Isten az igaz Istentől, született, nem alkotott, egylényegű az Atyával, aki által minden teremtetett, ami az égben és a földön van, láthatók és láthatatlanok;
aki értünk emberekért és a mi üdvösségünkért leszállott és megtestesült, azaz teljesen épen született a Szentlélek által, a szent és mindenkor Szűz Máriából, emberré lett, azaz teljesen fölvette az emberi természetet, a lelket, a testet, az értelmet és mindazt, ami az emberhez tartozik, kivéve a bűnt, mégpedig nem a férfi magvából, és nem mintha egy emberben lakozna, hanem a testet magához átalakítva szent egységben egyesült, nem azon a módon, ahogyan ő a prófétáknak sugallta és bennük megszólalt és működött, hanem teljesen emberré lett. (Mert "az Ige test lett", anélkül, hogy változást szenvedett volna, vagy istenségét átváltoztatta volna az emberi természetté), hanem azt szent teljességének és istenségének egységébe vonta. (Mert egy Úr Jézus Krisztus van, és nem kettő, ugyanaz az Isten, ugyanaz az Úr, ugyanaz a Király), ugyanaz, aki testben szenvedett és föltámadott, és testével fölment a mennybe, és a dicsőségben ül az Atya jobbján, és eljön ugyanabban a testben, dicsőségben, hogy megítélje az élőket és a holtakat, és országának nem lesz vége; ...

Mindazokat pedig, akik azt állítják, hogy volt idő, amikor a Fiú vagy a Szentlélek nem volt, vagy a nem létezőkből lettek volna, vagy valami más hüposztásziszból vagy lényegből, valamint azok, akik azt mondják, hogy az Isten Fia vagy a Szentlélek változó vagy változékony, ezeket a katolikus és apostoli Egyház, a ti és a mi Anyánk kiközösítéssel sújtja...

Szent I. Damasus / I. Konsantinápolyi Zsinat: A Konstantinápolyi hitvallás (Kr. u. 381) (DH 150)

Hiszek egy Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak alkotójában.
Hiszek az egy Úrban; Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában,
aki az Atyától született az idők kezdete előtt. Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény, az Atyábal egylényegű, és minden általa lett.
Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyekből. Megtestesült a Szentlélek erejéből, Szűz Máriából, és emberré lett. Poncius Pilátus alatt értünk keresztre feszítették, kínhalált szenvedett és eltemették. Harmadnapra feltámadott az Írások szerint, fölment a mennyekbe, ott ül az Atyának jobbján, de újra eljön dicsőségben, ítéli élőket és holtakat, és országának nem lesz vége. ...

Theodórosz, Mopszvesztia püspöke: I-X. katekézis; Hitvallás (Kr. u. 381-392 között) (DH 51)

Hiszünk az egy Istenben, mindenható Atyában, minden látható és láthatatlan alkotójában.

És az egy Úr Jézus Krisztusban,

az Isten egyszülött Fiában, az egész teremtés elsőszülöttjében, aki az ő Atyjából született minden idők előtt, s nem alkottatott; igaz Isten az igaz Istentől, Atyjáéval egylényegű; általa illeszkedtek egymáshoz az idők, és lett minden;
aki értünk, az emberekért és a mi üdvösségünkért leszállott a mennyekből, és megtestesült és emberré lett, született Szűz Máriából, és Pontius Pilátus idején keresztre feszítették, eltemették, és feltámadt a harmadik napon az írások szerint, felment a mennyekbe, ül az Isten jobbja felől, és ismét eljön ítélni élőket és holtakat. ...

A Pseudo-Athanasziosz-féle "Quicumque" hitvallás (Kr. u. IV. sz. ?) (DH 75-76)

... A katolikus hit pedig abban áll, hogy az egy Istent a Háromságban, és az egy Istenben a Háromságot tiszteljük, sem a személyeket össze nem zavarván, sem a természetet meg nem osztván. Mert más az Atyának a személye, más a Fiúé, más a Szentléleké. De az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek egy az Istensége, egyenlő a dicsősége, egyképpen örök a fölsége.
Amilyen az Atya, olyan a Fiú, olyan a Szentlélek. Teremtetlen az Atya, teremtetlen a Fiú, teremtetlen a Szentlélek. Mérhetetlen az Atya, mérhetetlen a Fiú, mérhetetlen a Szentlélek. Örök az Atya, örök a Fiú, örök a Szentlélek, de azért nem három örökkévaló, hanem egy örökkévaló, amint nem három teremtetlen, sem három mérhetetlen, hanem egy teremtetlen, és egy mérhetetlen. Hasonlóképpen mindenható az Atya, mindenható a Fiú, mindenható a Szentlélek, de azért nem három mindenható, hanem egy mindenható. Úgyszintén Isten az Atya, Isten a Fiú, Isten a Szentlélek, de azért nem három isten, hanem csak egy az Isten. Úgyszintén Úr az Atya, Úr a Fiú, Úr a Szentlélek, de azért nem három Úr, hanem egy az Úr. Mert, amint külön-külön mindegyik személyt Istennek és Úrnak vallani késztet a keresztény igazság, úgy három istenről vagy három Úrról beszélni tilt a katolikus vallás.
Az Atya senkitől sem lett, se nem teremtődött, se nem született. A Fiú egyedül az Atyától való, nem lett, se nem teremtődött, hanem született. A Szentlélek az Atyától és a Fiútól való, nem lett, se nem teremtődött, se nem született, hanem származik. Tehát egy Atya és nem három Atya, egy Fiú és nem három Fiú, egy Szentlélek és nem három Szentlélek...
Az örök üdvösségre azonban szükséges, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus megtestesülését is hűségesen higgye. Az mármost a helyes hit, hogy higgyük és valljuk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus, Isten Fia, egyben Isten és mind Isten, mind azonos módon ember. Mint Isten, az Atya szubsztanciájából az idők előtt született, mint ember, anyja szubsztanciájából az időben született. Teljes Isten és teljes ember, aki eszes lélekből és emberi testből áll. Az Atyával egyenlő istensége szerint, az Atyánál kisebb embersége szerint. De jóllehet Isten és ember, nem két, hanem egy Krisztus. Egy, nem azáltal, hogy az istenség testté vált, hanem azáltal, hogy az Isten fölvette az emberséget. Teljesen egy, nem a szubsztanciák összekeverése által, hanem a személy egysége által. Mert, amint az eszes lélek és a test egy ember, úgy az Isten és az ember egy Krisztus, aki szenvedett a mi üdvösségünkért, alászállott a poklokra, harmadnap föltámadott a halottak közül, fölment a mennyekbe, ül az Atyának jobbja felől, onnan lesz eljövendő ítélni élőket és holtakat...

Szent I. Anastasius / I. Toledói zsinat: Hitvallás a priszcilliánusok tévedései ellen (Kr. u. 400; ill. 447) (DH 188-189)

(szögeletes zárójelben a 447-es Toledói zsinat által elfogadott változat)

Hiszünk az egy igaz Istenben, az Atyában és a Fiúban és a Szentlélekben, a láthatók és a láthatatlanok alkotójában, aki által teremtetett minden az égben és a földön. Ez az egy Isten, és ez az egy, isteni nevű [isteni szubsztanciájú] Háromság. Az Atya [pedig] nem maga a Fiú, hanem Fia van, aki nem az Atya. A Fiú nem az Atya, hanem az Isten Fia [az Atya] természetéből való. Hisszük, hogy van Vigasztaló Szentlélek is, aki maga se nem az Atya, se nem a Fiú, hanem az Atyától és [a Fiútól] származik  [származván]. Tehát az Atya nem született, a Fiú született, a Vigasztaló nem született, hanem az Atyától és a Fiútól származó. Az Atya az, akinek ez a szava hallatszott az égből: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telt; Őt hallgassátok [Mt 17,5; 2Pét 1,17; vö. Mt 3,17]. A Fiú az, aki azt mondja: Én az Atyától jöttem ki, és az Istentől jöttem erre a világra [vö. Jn 16,28]. Maga a Vigasztaló Szentlélek az, akiről a Fiú azt mondja: Hacsak előbb el nem megyek az Atyához , a Vigasztaló nem fog eljönni hozzátok [Jn 16,7]. [Hisszük] hogy ez a Háromság a személyek szerint meg van különböztetve, a szubsztanciát illetően egy, az erőt, a hatalmat, a felséget tekintve osztatlan és különbség nélküli; nem hiszünk abban, hogy a Háromságon kívül van valamilyen isteni természet, akár angyalé, akár szellemé, akár valamilyen erősségé, amelyekről azt hinnénk, hogy Isten.
Hisszük tehát, hogy Őt, az Isten Fiát, aki teljesen minden kezdet előtt született az Atyától, Isten megszentelte a Boldogságos Szűz Mária méhében [méhét] és a Fiú onnan férfi magja nélkül nemzettettt, valóságos embert vett fel magába; [akinek csupán csak két természete van, azaz az istenségé és a testé, amelyek végeredményben egy személyben egyesülnek]: Ő a [mi] Urunk Jézus Krisztus. [És] teste nem képzeletbeli volt, vagy pedig csak valamilyen képzelődés szülte formákból tevődött ösze, hanem szilárd és [igazi] valóság volt: És Ő éhezett is, szomjazott is, a fájdalmat is érezte és a sírt is, és a test minden romlását érzékelte, [és a testet ért minden méltatlansághot elviselte]. Végül pedig a zsidók keresztre feszítették, meghalt és eltemették, és harmadnapon feltámadt ... Ezt az ember fiát "Isten Fiának" is nevezik; azonban Isten Fiát mint Istent nem hívják "ember fiának".

Szent I. Coelestinus / Efezusi Zsinat: Alexandriai Szent Kürillosz anathematizmusai (Kr. u. 431) (DH 252-262)

1. kánon. Ha valaki nem vallja, hogy az Emmánuel valóságos Isten, minek következtében a Szent Szűz Istenszülő (mert test szerint szülte Isten testté lett Igéjét), az legyen kiközösítve.

2. kánon. Ha valaki nem vallja, hogy az Atya Isten Igéje hüposztaszisza szerint egyesült a testtel, és hogy a Krisztus egy a saját testével, vagyis, hogy ugyanő egyszerre Isten és ember, az legyen kiközösítve.

3. kánon. Ha valaki az egy Krisztusban a hüposztasziszokat szétválasztja az egyesülés után, csupán kapcsolással egybekötve őket, oly értelemben, hogy a méltóságra vagy a tekintélyre vonatkoznak, vagy a hatalom szerint valók, nem pedig inkább olyan kapcsolattal, amely a természetes egység által áll fenn, legyen kiközösítve.

4. kánon. Ha valaki két személy vagy hüposztaszisz között osztja el azokat a szavakat, amelyek az apostoli Írásokban vagy az evangéliumokban foglaltatnak, amelyeket vagy Krisztusról a szentek mondottak, vagy az önmagáról tett kijelentéseit és némelyeket egy embernek tulajdonítja, akit az Isten Igéjén sajátosan kívülállónak értelmez, némelyeket pedig mint Istenhez méltókat egyedül az Atyaisten Igéjéhez kapcsolja, legyen kiközösítve.

5. kánon. Ha valaki Krisztust theophorosznak merészelné állítani, azaz istenhordozó embernek, nem pedig Istennek valósága szerint, mintha nem egy Fiú lenne, és a természet szerint a testté lett Ige, aki hozzánk is haonlóan részese lett a testnek és a vérnek, legyen kiközösítve.

6. kánon. Ha valaki Krisztus Istenének vagy Urának mondja az Atya Isten Igéjét és nem inkább azt vallja róla, hogy egyszerre Isten és ember, annak következtében, hogy az Ige testté lett az Írások szerint, legyen kiközösítve.

7. kánon. Ha valaki azt mondja, hogy az ember Jézust Isten Igéjének a működése segítette, és az Egyszülöttnek kijáró dicsőséget mintegy rajta kívül létező másvalakinek tulajdonítja, legyen kiközösítve.

8. kánon. Ha valaki azt meri mondani, hogy a fölvett emberséget együtt kell imádni az Ige-Istennel és vele együtt kell dicsőíteni és együtt kell Istennek nevezni, úgy mint egyiket a másikkal együtt (a mindig kitett "együtt" ugyanis arra kényszerít, hogy így kell érteni), és nem sokkal inkább az Emmánuelt egyetlen imádással tiszteli, és nem adja meg neki az egyetlen dicsőítést azon az alapon, hogy az Ige testté lett, legyen kiközösítve.

9. kánon. ha valaki az egy Úr, Jézus Krisztust a Szentlélektől megdicsőítettnek mondja, úgy mint aki a más erejét használta, amely a Szentléleké, és hogy Tőle kapta a tisztátalan szellemekkel szemben a hatékonyságát, és hogy képes volt az emberek között isteni jeleket létrehozni, de nem azt mondja, hogy sokkal inkább a saját Lelke volt az, aki által az isteni jeleket végbevitte: legyen kiközösítve.

10. kánon. A Szentírás úgy emlegeti Krisztust: mint aki "hitvallásunk Főpapja és Apostola" [Zsid 3,1]. "Föláldozta pedig önmagát érettünk, jó illatú áldozatul" [Ef 5,2], Istennek és az Atyának. Ha tehát valaki nem azt mondja, hogy maga az Isten Igéje lett a mi Főpapunk és Apostolunk, amikor testté, azaz szerintünk való emberré lett, hanem különlegesen egy rajta kívül létező, asszonytól született másik ember, vagy ha valaki azt mondja, hogy önmagáért ajánlotta fel önmagá áldozatul, nem pedig egyedül miérettünk (mert Ő nem szorult rá az áldozatra, hiszen semmi bűnt nem mondhatott magáénak), az legyen kiközösítve.

11. kánon. Ha valaki nem vallja, hogy az Úr teste életteremtő és magának az Atyaisten Igéjének a sajátja, hanem mintegy valaki rajta kívül létező másé, aki Őhozzá kapcsolódott méltóságban, vagy csak mintegy isteni lakást adó, és nem, ahogy mondottuk, életteremtő, mivelhogy az Ige sajátjának lett teremtve, akink hatalma van mindeneket éltetni, az legyen kiközösítve.

A "Clemens Trinitas" hitvallás (Kr. u. V. sz.) (DH 73-74)

A Kegyes Szentháromság egy istenség. Tehát az Atya és a Fiú és a Szentlélek egy forrás, egy szubsztancia, egy erő, egy hatalom. Azt mondjuk istenfélően, hogy az Atya: Isten, és a Fiú: Isten, és a Szentlélek: Isten, s ők nem három, hanem egy Isten. ...

"Ez ugyanis a mi hitünknek az evangéliumi és apostoli tanítás szerint való fő elve, hogy a mi Urunkat, Jézus Krisztust, az Isten Fiát, az Atyától sem a tisztelet kinyilvánítása, sem az erő és a hatalom, sem a szubsztancia isteni mivolta, sem időbeli távolság nem választja el" [Poitiersi Szent Hilarius: De synodis 61]. És ezért ha valaki azt mondja, hogy az Isten Fia, aki amint igazán Isten, úgy - egyedül a bűnt kivéve - igaz ember: akár az emberség teljességéből, akár az istenség teljességéből valamit kevésbé birtokolt, azt a valakit istentelennek, és a katolikus és apostoli Egyháztól idegennek kell tekinteni.

Nagy Szent I. Leó / Khalkédóni Zsinat: Khalkédóni hitvallás (Kr. u. 451) (DH 301)

[Határozat] A Szentatyák nyomdokait követve mindnyájan egy szívvel-szájjal valljuk és tanítjuk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus egy és ugyanaz a Fiú, Ugyanő tökéletes az istenségben és tökéletes az emberségben, Ugyanő valóban Isten és valóban értelmes lélekből és testből álló ember, Ugyanő az Atyával egylényegű istensége szerint és velünk egylényegű embersége szerint, "minden szempontból hasonló hozzánk, a bűnt kivéve" [Zsid 4,15]. Aki az idő kezdete előtt az Atyától született istensége szerint, Ugyanő született a végső kor napjaiban az Istenszülő Szűz Máriából embersége szerint, érettünk és a mi üdvösségünkért:

Egy és ugyanazon egyszülött Fiú Úr Krisztust kell vallani két természetben össze nem elegyítve, változhatatlanul, meg nem oszta és szétválaszthatatlanul, anélkül, hogy az egysülés által a két természet különbözősége bármi módon eltűnnék, hanem inkább úgy, hogy mindkét természet sajátossága épségben maradjon, amelyek egy személlyé kapcsolódnak össze, nem tagozódik és nem osztódik két személyre, hanem egy és ugyanaz az egyszülött Fiú, Isten, Ige, Úr Jézus Krisztus, ahogy azelőtt a próféták róla szóltak és ahogy minket maga Jézus Krisztus kioktatott s az Atyák hitvallásban ránk hagyományoztak.

Szent Agathón / III. Konstantinápolyi Zsinat: Dogmatikus határozat Krisztus két akaratáról és két tevékenységéről (Kr. u. 681) (DH 554-555)

Azonkívül a zsinati levelekkel is, amelyeket boldog Kürillosz írt az istentelen Nesztóriusz ellen kelet püspökeihez, a zsinat követi az öt szent és egyetemes zsinatot és a szent és elismert atyákat, és egybehangzóan határozva megvallja a mi Urunkat, Jézus Krisztust, a mi valóságos Istenünket, a szent, egylényegű és az életet szerző Háromság egyikét, aki tökéletes istenségben, és Ugyanő tökéletes emberségben, valóban Isten és valóban ember, értelmes lélekből és testből, egyszubsztanciájú az Atyával az istenség szerint, és Ugyanő egylényegű velünk az emberség szerint, mindenben hasonló hozzánk, a bűnt kivéve [vö. Zsid 4,15].

Aki az idők előtt az Atyától született az istenség szerint, a végső napokban pedig Ugyanő értünk és a mi üdvösségünkért a Szentlélek erejéből és Szűz Máriából, a sajátos és valóban Istenszülőtől az emberség szerint; egy és ugyanazt a Krisztust, az Úr Egyszülött Fiát, akiről ismeretes, hogy két természetben létezik keveredés nélkül, változatlanul, elválaszthatatlanul, osztatlanul, miközben a természetek különbsége sohasem szűnik meg az egység miatt, hanem inkább megmarad mindkét természet sajátsága és egy személyben és egy hüposztasziszban egyesülve, nem két személyre van osztva vagy választva, hanem egy és ugyanaz az Egyszülött Fiú, Isten Igéje, az Úr Jézus Krisztus, ahogyan kezdettől a próféták tanították róla, és maga Jézus Krisztus tanított minket, és a szent atyák hitvallása ránkhagyta.

Boldog X. Gergely / II. Lyoni Zsinat: Mihály császár levele Gergely pápának; Hitvallás (Kr. u. 1274) (DH 852)

Hisszük, hogy az, aki maga az Isten Fia, az Isten Igéje, öröktől fogva született az Atyától, hogy vele egylényegű, hogy egyképpen mindenható, hogy istensége szerint mindenben egyenlő az Atyával, az időben pedig a Szentlélek erejéből és a mindenkor Szűz Máriából értelmes lélekkel született. Két születése van, az egyik örök születése az Atyától, a másik időbeli születése anyjától. Hisszük, hogy valóságos Isten és valóságos ember, hogy mindkét természete tökéletes, és a sajátja, hogy Istennek egy és egyetlen, nem örökbefogadott és nem elképzelt Fia, hogy két természetből van, ill. két természete van, isteni és emberi, amelyet egyetlen személyben birtokol, hogy istensége szerint szenvedhetetlen és halhatatlan, de embersége szerint értünk és a mi üdvösségünkért valóságos testi szenvedéssel szenvedett, meghalt és eltemették, és leszállt az alvilágba, de a harmadik napon valóságos testében támadt fel a halottak közül, föltámadása után a negyvenedik napon azzal a testével, melyben feltámadt, és lelkével fölment a mennybe, és az Atya jobbján ül. Onnan fog eljönni, hogy megítélje az élőket és holtakat, és mindenkinek megfizessen tettei szerint, akár jót cselekedett, akár rosszat.

XIV. Benedek: A "Nuper ad Nos" rendelkezés (Kr. u. 1743) (DH 2529)

[Tiszteletben tartom, és elfogadom] a Khalkédóni zsinatot, sorrendben a negyediket, és hitvallást teszek amellett, amit ott a rosszemlékű Eutüchész és Dioszkorosz ellen meghatároztak, vagyis, hogy az Istennek egy és ugyanazon Fia, a mi Urunk, Jézus Krisztus tökéletes Isten és tökéletes ember; valóságos Isten és valóságos ember értelmes lélekkel és testtel; istensége szerint az Atyával egylényegű, embersége szerint pedig velünk egylényegű; mindenben hasonló hozzánk, kivéve a bűnt -, az idők kezdete előtt ugyanis istensége szerint az Atyától született, a legújabb időben pedig ugyancsak Ő, embersége szerint Szűz Máriától, Isten Anyjától született értünk és a mi üdvösségünkért; az egy és ugyanazon Krisztus Urunkról, az egyszülött Fiúról vallanunk kell, hogy két természete össze nem keveredik, változtathatatlan, osztatlan és szétválaszthatatlan; a természetek különbözősége az egység miatt sohasem szűnik meg, hanem inkább mindkét természet sajátságát sértetlenül megőrizve találkozik egy személyben és egy valóságban -, nem válik és nem osztható két személyre, hanem egy és ugyanazon Egyszülött Fiú, Isten, Ige, Úr Jézus Krisztus.

(Fel)
      

Mit mond erről a Biblia?

Az Atyaisten és a Fiúisten ószövetségi párhuzamai

Kiv 3,14
Isten ezt válaszolta: "Én vagyok, aki vagyok."
Jn 8,58
Jézus így válaszolt: "Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok."

MTörv 4,1-2
És most halld, Izrael, azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeknek a megtartására tanítalak, hogy éljetek, és bevonulva elfoglaljátok azt a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene ad nektek. Ahhoz, amit mondok, ne tegyetek hozzá semmit és ne is vegyetek el belőle, hanem tartsátok meg az Úr, a ti Istenetek parancsait, amelyeket adok nektek.
MTörv 13,1
Amit parancsolok, azt tartsátok meg pontosan, ne tegyetek hozzá, de ne is vegyetek el belőle semmit.
Jel 22,18-20
Tanúsítom mindenki előtt, aki ennek a könyvnek prófétai szavait hallja: Aki ehhez hozzáad, azt Isten azokkal a csapásokkal sújtja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben. S ha valaki elvesz ennek a prófétai könyvnek szavaiból, Isten megvonja tőle a jogot az élet fájához és a szent városhoz, amelyek ebben a könyvben meg vannak írva. Aki mindezt tanúsítja, az mondja: „Igen, hamarosan eljövök. Amen.” Jöjj el, Uram Jézus!

MTörv 32,39
Lássátok végre, hogy én vagyok, csak én, S nincs más Isten rajtam kívül! Ölök és életre keltek, Lesújtok és gyógyítok. (Nincs, aki kimenthetne kezemből!)
1Sám 2,6
Az Úr adja a halált és az életet, letaszít az alvilágba és felhoz onnan.
Jn 5,21
Mert amint az Atya föltámasztja a halottakat és életre kelti őket, a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.

MTörv 32,39
Lássátok végre, hogy én vagyok, csak én, S nincs más Isten rajtam kívül! Ölök és életre keltek, Lesújtok és gyógyítok. (Nincs, aki kimenthetne kezemből!)
Jn 10,28
(Jézus:) Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, nem ragadja ki őket a kezemből senki.

MTörv 32,43
Ti egek, ujjongjatok, Istennek fiai, imádjátok! Ti népek, ujjongjatok népével, Istennek küldöttei, magasztaljátok hatalmát! Mert megtorolja szolgáinak vérét, Hasonlóval fizet ellenségeinek. Bosszút áll gyűlölőin, Népének földjét megtisztítja a bűntől.
Zsid 1,6
Ám amikor Elsőszülöttét bevezeti a világba, ezt mondja: "Imádja őt Isten minden angyala."

2Sám 22,2-3
így szólt: Sziklám és mentsváram az Úr, szabadítóm nekem az Isten, elrejtőzöm benne. Kősziklám, pajzsom, üdvösséget szerző szarvam, váram és menedékem, megmentettél az erőszaktól!
Lk 1,68-69
"Áldott az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta népét. Az üdvösség erejét támasztotta nekünk szolgája, Dávid házában.

Zsolt 19,8
Az Úr törvénye tökéletes, enyhíti a lelket. Az Úr tanúsága megbízható, a balgát bölccsé teszi.
Gal 6,2
Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét.

Zsolt 24,10
Ki ez a dicsőség királya? A Seregek Ura a dicsőség királya.
1Kor 2,8
Ezt senki sem ismerte fel a világ fejedelmei közül, mert ha felismerték volna, nem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát.

Zsolt 40,6
Mennyi csodát tettél, Uram, és Istenem, a rólunk való gondban hozzád senki nem mérhető! ha elmondani vagy hirdetni próbálnám, felsorolni sem győzném.
Jn 21,25
Jézus még sok egyebet is tett. Ha azonban valaki mind le akarná írni - azt hiszem -, annyi könyvet kellene írnia, hogy nem tudná az egész világ sem befogadni.

Zsolt 45,8
Szereted az igazságosságot, gyűlölöd a jogtalanságot, ezért kent föl Isten, a te Istened, az öröm olajával, mint senki mást társaid közül.
Zsid 1,8-10
A Fiához ellenben e szavakkal fordul: Isten, trónod áll örökre, királyi pálcád igazságosság vesszője. Az igazságot szereted, a gonoszságot gyűlölöd, azért kent föl Isten, a te Istened, a vigasság olajával minden társad felett. Továbbá: Kezdetben, Uram, te teremtetted a földet, az ég is a te kezed munkája.

Zsolt 62,13
Istené a hatalom és tiéd, ó Uram, a kegyelem. Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint.
Mt 16,27
Eljön ugyanis az Emberfia Atyja dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek a tettei szerint.
Jel 22,12
Hamarosan eljövök, s velem lesz a jutalmam, hogy mindenkinek megfizessek tettei szerint.

Zsolt 71,5
Mert te vagy, Istenem, bizodalmam, Uram, te vagy reményem ifjúságom óta.
1Tim 1,1
Pál, üdvözítő Istenünknek és reménységünknek, Krisztus Jézusnak rendeletéből Krisztus Jézus apostola

Zsolt 89,27-28
Így szólít majd engem: Atyám vagy, Istenem és üdvöm sziklája! Én pedig elsőszülöttemmé teszem, nagyobbá a föld minden uránál.
Jn 18,36-37
Jézus így válaszolt: "Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való." Pilátus közbeszólt: "Tehát király vagy?" "Te mondod, hogy király vagyok - mondta Jézus. - Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra."

Zsolt 97,9
Mert te vagy, Uram, a legfőbb a földön, messze fönségesebb minden istennél.
Jn 3,31
"Aki felülről jön, az mindenkinek fölötte van. Aki a földről való, az földies és a földi dolgokról beszél. Aki a mennyből jött,

Zsolt 110,1
(Dávid zsoltára.) Azt mondta az Úr az én Uramnak: "Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul!"
ApCsel 2,34-36
Mert Dávid nem ment fel az égbe, mégis ő mondja: Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobbomra, s ellenségeidet lábad elé teszem zsámolyul. Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Krisztussá tette!"

Zsolt 148,1-2
(Alleluja!) Dicsérjétek az Urat a mennyből, dicsérjétek a magasságban! Dicsérjétek, angyalai mind, dicsérjétek, égi seregek!
Zsid 1,6
Ám amikor Elsőszülöttét bevezeti a világba, ezt mondja: "Imádja őt Isten minden angyala."

Péld 3,12
Az Úr megfeddi azt, akit szeret, mint apa a fiát, akinek jót akar.
Jel 3,19
Akiket szeretek, azokat korholom és fenyítem. Buzdulj fel, és térj meg!

Iz 7,14
Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el.
Mt 1,23
Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.

Iz 9,5
Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme.

Iz 25,8
Örökre megsemmisíti a halált. Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa népéről a gyalázatot, lemossa az egész földön. Ő, az Úr mondta ezt.
2Tim 1,10
s amely most nyilvánvaló is lett Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenésével. Ő legyőzte a halált, s felragyogtatta előttünk az életet és a halhatatlanságot, az evangéliummal,

Iz 40,8
Kiszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk szava örökké megmarad."
Mt 24,35
Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak.

Iz 42,8
Én vagyok az Úr, ez a nevem! Dicsőségemet nem engedem át másnak, sem tiszteletemet a bálványoknak.
Jn 17,5
Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett.
Zsid 1,3
Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. A bűntől való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján,

Iz 43,14
Ezt mondja az Úr, a ti Megváltótok, Izrael Szentje: Elküldök értetek Babilonba, leverem a börtönök zárait, és a káldeusok jajkiáltásban törnek ki.
Tit 2,14
aki önmagát adta értünk, hogy minden gonoszságtól megváltson, megtisztítson, és jótettekben buzgolkodó, választott népévé tegyen.

Iz 44,6
Ezt mondja Izrael Királya s Megváltója, a Seregek Ura: Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs más isten.
Jel 1,17
Amikor megpillantottam, mint egy halott a lába elé rogytam, de megérintett jobbjával, és megszólított: "Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó
Jel 2,8
"A szmirnai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az első és utolsó, aki halott volt, de életre kelt:
Jel 22,13
Én vagyok az alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.

Iz 45,19
Nem titokban beszéltem, nem valami sötét zugában a földnek. Nem azt mondtam Jákob nemzetségének: A zűrzavarban keressetek! Én, az Úr az igazságot mondom, és az igazat hirdetem nektek.
Jn 18,20
Jézus ezt felelte neki: "Nyíltan beszéltem, mindenki füle hallatára. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban nem mondtam semmit.

Iz 45,23
Megesküszöm önmagamra, igaz beszéd fakad ajkamon, egy visszavonhatatlan szó: Előttem hajlik meg minden térd, és rám esküszik minden nyelv.
Fil 2,10-11
hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.

Iz 48,17
Ezt mondja az Úr, a te Megváltód, Izrael Szentje: Én az Úr, a te Istened tanítalak arra, ami jámborrá tesz, ami arra az útra vezet, amelyen járnod kell.
ApCsel 3,14
Megtagadtátok a szentet és igazat; arra kértétek, hogy a gyilkosnak kegyelmezzen,

Iz 60,19
Nem a nap szolgál majd neked nappali fénnyel, és nem a holdfény ragyog neked, mert az Úr lesz örökké tartó világosságod, Istened lesz a fényességed.
Jel 21,23
A városnak nincs szüksége sem Napra, sem Holdra, hogy világítsanak, mert az Isten dicsősége ragyogja be, világossága pedig a Bárány.

Jer 17,10
Én, az Úr, aki a szíveket vizsgálom, és próbának vetem alá a veséket, hogy megfizessek kinek-kinek életmódja és tetteinek gyümölcse szerint.
Jel 2,23
Gyermekeit halálra adom, hadd tudja meg minden egyház, hogy én vagyok, aki a veséket és a szíveket vizsgálja, és megfizetek mindenkinek, kinek-kinek a tettei szerint.

Ez 1,26-28
Az égboltozat fölött pedig, amely a fejük fölött volt, mintha zafírkő lett volna, olyan, mint egy trón, ezen a trónfélén meg fenn, a magasban egy emberhez hasonló lény. Láttam: fénylett, mint az érc, s mintha tűz vette volna körül. Attól fölfelé, ami a derekának látszott, s attól lefelé, ami a derekának látszott, olyasmit láttam, mint a tűz, és körülötte fényességet. Olyan volt, mint a szivárvány, amely esős napokon feltűnik a felhőben - ilyen volt a ragyogás körülötte. Ilyennek látszott az Úr dicsőségének jelenése. Láttam, s arccal a földre borultam, és valakinek a hangját is hallottam, aki beszélt.
Dán 7,9
Amint néztem, egyszer csak trónokat állítottak fel, és az Ősöreg leült. Ruhája fehér volt, mint a hó, fején a haj tiszta, mint a gyapjú. Trónja lobogó lángból volt, kerekei meg izzó parázsból.
Jel 1,13-16
a gyertyatartók közt pedig az Emberfiához hasonlót. Bokáig érő ruhát viselt, aranyöv övezte mellét. Feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a lobogó tűz, lába, mint a kohóban izzó sárgaréz, hangja, mint a nagy vizek zúgása. Jobbjában hét csillagot tartott, szájából kétélű hegyes kard tört elő, arca pedig olyan volt, mint a teljes erejében ragyogó nap.

Ez 34,11
Ezt mondja azért az Úr, az Isten: Nézzétek, magam gondoskodom nyájamról, és magam ügyelek rájuk.
Ez 34,12
Amint a pásztor szemlét tart nyája fölött, amikor elszéledt juhai között van, én is szemlét tartok juhaim fölött, amelyek azon a napon szétszóródtak. Visszahozom őket mindenünnen, ahová a felhő és sötétség napján szétszóródtak.
Ez 34,13
Hazahozom őket a népek közül, összegyűjtöm őket az országokból és hazavezérelem őket. Izrael hegyein legeltetem őket, a völgyekben és az ország lakott tájain.
Ez 34,14
Jó legelőre terelem majd őket, és Izrael magaslatain lesz a legelőjük. Jó legelőn pihennek majd, kövér legelőn, Izrael hegyein.
Ez 34,15
Magam terelgetem majd juhaimat és magam telepítem le őket - mondja az Úr, az Isten.
Ez 34,16
Megkeresem az elveszettet, visszaterelem az elszéledtet, bekötözöm a sérültet, ápolom a beteget, a kövér és egészséges fölött meg őrködöm. Az igazság szerint legeltetem őket.
Ez 34,17
Ami meg titeket illet, juhaim - mondja az Úr, az Isten -, nézzétek, igazságot teszek a juhok között, a kosok és a bakok között.
Ez 34,18
Nem volt elég, hogy lelegeltétek a legjobb legelőt, és ami megmaradt legelőtökből, azt összetiportátok a lábatokkal; hogy megittátok a tiszta vizet, és ami megmaradt belőle, azt felkavartátok a lábatokkal,
Ez 34,19
úgyhogy a juhaimnak azt kellett legelniük, amit lábatok összetiport, és azt kellett inniuk, amit lábatok felkavart?
Ez 34,20
Ezért ezt üzeni nekik az Úr, az Isten: Nos, majd én igazságot teszek a kövér juh és a sovány juh között.
Ez 34,21
Mivel ti oldalatokkal és vállatokkal lökdöstétek és szarvatokkal ökleltétek a gyenge juhokat, amíg csak el nem űztétek őket,
Ez 34,22
azért segítek juhaimon, hogy ne legyenek többé prédává és igazságot teszek juh és juh között.
Ez 34,23
Egyetlen pásztort rendelek föléjük, aki majd legelteti őket: szolgámat, Dávidot. Ő legelteti őket, és ő lesz a pásztoruk.
Ez 34,24
Én, az Úr leszek az Istenük, és szolgám, Dávid lesz a fejedelmük. Én, az Úr mondtam ezt.
Ez 34,25
Szövetséget kötök velük, és kiirtom az országból a vadállatokat. Biztonságban élhetnek a pusztában, és az erdőkben alhatnak.
Ez 34,26
Halmom köré telepítem őket, esőt rendelek a kellő időben, áldásos esőt.
Ez 34,27
A mező fái meghozzák gyümölcsüket, és a föld megadja termését, úgyhogy biztonságban lesznek országukban. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha összetöröm igájuk fáját, és kiszabadítom őket azok kezéből, akik leigázták őket.
Ez 34,28
Nem lesznek többé a népek prédájává, és az ország fenevadjai nem falják fel őket. Biztonságban élhetnek majd, nem tartja őket senki rettegésben.
Ez 34,29
Bőséges termést adok nekik, hogy ne váljanak többé éhínség áldozatává az országban, és ne kelljen eltűrniük a népek gúnyolódását.
Ez 34,30
Akkor majd megtudják, hogy én, az Úr, az ő Istenük velük vagyok, és hogy ők, Izrael háza az én népem - mondja az Úr, az Isten.
Ez 34,31
És ti, juhaim, az én legelőm juhai vagytok, én meg a ti Istenetek vagyok - mondja az Úr, az Isten.
Jn 10,7-29
Jézus folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok a juhok számára a kapu... Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor... Mégsem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók. A juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, nem ragadja ki őket a kezemből senki. Atyám adta őket nekem, s ő mindenkinél nagyobb: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit.

Ez 34,16
Megkeresem az elveszettet, visszaterelem az elszéledtet, bekötözöm a sérültet, ápolom a beteget, a kövér és egészséges fölött meg őrködöm. Az igazság szerint legeltetem őket.
Lk 19,10
Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.

Ez 34,17
Ami meg titeket illet, juhaim - mondja az Úr, az Isten -, nézzétek, igazságot teszek a juhok között, a kosok és a bakok között.
Mt 25,32
Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól.

Ez 43,2
És lám, Izrael Istenének dicsősége bevonult kelet felől. Hangja olyan volt, mint a nagy vizek zúgása, és fönségétől tündöklött a föld.
Jel 1,15
lába, mint a kohóban izzó sárgaréz, hangja, mint a nagy vizek zúgása.

Dán 2,47
Azután így szólt a király Dánielhez: "Valóban a ti Istenetek a legfölségesebb Isten, a királyok Ura és a titkok kinyilatkoztatója, különben nem tudtad volna megfejteni ezt a titkot".
Jel 17,14
Harcot indítanak a Bárány ellen, de a Bárány legyőzi őket, mert ő az Urak Ura és a Királyok Királya. A vele meghívottak, a kiválasztottak és a hűségesek.”


(Fel)

Tanúságok Jézus Krisztus istenségéről

Mt 1,23
Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.

Jn 1,1
Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige

Jn 1,2-3
ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett.

Jn 1,14
S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.

Jn 1,18
Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.

Jn 1,51
„Bizony, bizony mondom nektek: Látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, s az Isten angyalai föl- s leszállnak az Emberfia fölött.”
Mt 13,41
Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjenek össze országában minden botrányt és minden törvényszegőt.
2Tessz 1,7
Nektek, üldözötteknek pedig velünk együtt megnyugvást adjon, amikor Urunk Jézus eljön hatalmas angyalseregével a mennyből,

Jn 3,5
Erre Jézus azt mondta: „Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába.
Kol 1,13
kiragadott minket a sötétség hatalmából, és áthelyezett szeretett Fia országába.

Jn 6,68-69
Simon Péter felelt neki: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás. Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”

Jn 12,37-38
Jóllehet ennyi csodát tett a szemük láttára, mégsem hittek benne. Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése: „Uram, ki hitt a szavunknak, és az Úr ereje ki előtt vált nyilvánvalóvá?”

Jn 12,39-41
Nem tudtak hinni, amint Izajás ezt is megjövendölte: „Szemüket elvakította, szívüket megkeményítette, hogy ne lássanak a szemükkel, és ne értsenek a szívükkel, nehogy megtérjenek és meggyógyítsam őket.” Ezt mondta Izajás, amikor látta dicsőségét és jövendölt róla.

Jn 20,28
Tamás fölkiáltott: „Én Uram, és Istenem!”

ApCsel 2,36
Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Krisztussá tette!”
ApCsel 4,24
Ennek hallatára egy szívvel-lélekkel Istenhez emelték szavukat: - „Uram, te alkottad az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van.

ApCsel 3,15
az élet szerzőjét pedig megöltétek. Isten azonban feltámasztotta a halálból, ennek mi tanúi vagyunk.
ApCsel 14,15
„Emberek, mit csináltok? - kiáltották. - Mi is emberek vagyunk, akárcsak ti, és éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a bálványoktól forduljatok az élő Istenhez, aki az eget, a földet és a tengert alkotta s mindent, ami csak van benne.

ApCsel 20,28
Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljáróul, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett meg magának.

Róm 1,1
Pál, Krisztus Jézus szolgája, meghívott apostol, akit az Isten kiválasztott evangéliumának hirdetésére,
Róm 15,19
Így jártam be az egész vidéket Jeruzsálemtől Illíriáig, és hirdettem Krisztus evangéliumát.

Róm 7,22
A belső ember szerint az Isten törvényében lelem örömöm,
Gal 6,2
Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét.

Róm 8,9
De ti nem test, hanem lélek szerint éltek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akikben nem lakik Krisztus Lelke, azok nem az övéi.

Róm 9,5
Övéik az atyák, és test szerint közülük származik Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Amen.

Róm 11,34-36
Vajon ki látta az Úr gondolatait, s tanácsot ki adott neki? Ki kölcsönzött neki, hogy visszakövetelhetné tőle? Minden belőle, általa és érte van. Dicsőség neki mindörökké! Amen.
Zsid 2,10
Illett ugyanis, hogy azt, akiért és aki által minden lett, mivel számtalan fiát elvezette az üdvösségre, az üdvösség szerzőjeként a szenvedésben tökéletesítse.

1Kor 15,9
Én ugyanis az utolsó vagyok az apostolok közt, s arra sem méltó, hogy apostolnak hívjanak, hiszen üldöztem az Isten egyházát.
Mt 16,18
Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.
Róm 16,16
Köszöntsétek egymást szent csókkal! Krisztus minden egyháza köszönt titeket.

1Kor 15,28
S ha majd minden alá lesz neki vetve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben.
Kol 3,11
Itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, szolga vagy szabad, hanem Krisztus minden mindenben.

Gal 1,4-5
aki odaadta magát bűneinkért, hogy kiragadjon minket ebből a jelen gonosz világból, Istenünk és Atyánk rendelése szerint. Övé legyen a dicsőség örökkön-örökké! Amen.
2Pét 3,18
Gyarapodjatok Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus kegyelmében és ismeretében. Neki legyen dicsőség most és az örökkévalóság napján! Amen.

Fil 2,6-7
Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember.

Kol 1,15
Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte.

Kol 1,25-26
Ennek lettem a szolgája, Isten rendeletéből, amelyet értetek kaptam, hogy az Isten szavát egészen érvényre juttassam: Azt a titkot, amely korszakok és nemzedékek óta rejtve volt, s amelyet most szentjeinek kinyilatkoztatott.
1Tessz 3,13
Tegye állhatatossá szíveteket, hogy feddhetetlen szentségben állhassatok Istenünk és Atyánk elé, amikor a mi Urunk, Jézus majd eljön, összes szentjének kíséretében!

Kol 2,9
Mert benne lakik testi formában az istenség egész teljessége, s benne lettetek ennek a teljességnek részesei.

1Tim 3,16
Megvallottan nagy dolog az istenfélő élet titka: Aki megjelent testben, igazolást nyert lélekben. Az angyaloknak megjelent, a pogányoknak hirdették. Világszerte hittek benne, s felvétetett a dicsőségbe.

Tit 1,1
Pál, Isten szolgája és Jézus Krisztus apostola - hogy az Isten választottait a hitre és az igazság megismerésére vezesse, az istenfélelem révén
Róm 1,1
Pál, Krisztus Jézus szolgája, meghívott apostol, akit az Isten kiválasztott evangéliumának hirdetésére,

Tit 1,3-4
s amikor elérkezett a meghatározott idő, kinyilatkoztatta tanítását az evangélium hirdetése útján, amelyre üdvözítő Istenünk rendelkezéséből megbízást kaptam - Titusznak, a közös hitben szeretett fiának. Kegyelem és békesség Istentől, az Atyától és Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől!

Tit 2,11
Megjelent ugyanis megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára,
ApCsel 15,11
Az a hitünk, hogy Urunk Jézus kegyelméből üdvözülünk mi is, s ugyanígy ők is.

Tit 2,13
Várjuk reményünk boldog beteljesülését: a nagy Istennek és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét

Tit 3,4-6
Amikor azonban üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát és emberszeretetét, megmentett minket. Nem azért, mert igazak voltak tetteink, hanem irgalmasságból, s a Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdőjében, akit Üdvözítőnk, Jézus Krisztus által bőven árasztott ránk,

Zsid 1,3
Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. A bűntől való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján

Zsid 1,6
Ám amikor Elsőszülöttét bevezeti a világba, ezt mondja: „Imádja őt Isten minden angyala.”

Zsid 1,8
A Fiához ellenben e szavakkal fordul: Isten, trónod áll örökre, királyi pálcád igazságosság vesszője.
Zsid 1,9
Az igazságot szereted, a gonoszságot gyűlölöd, azért kent föl Isten, a te Istened, a vigasság olajával minden társad felett.
Zsid 1,10
Továbbá: Kezdetben, Uram, te teremtetted a földet, az ég is a te kezed munkája.

Zsid 13,12
Jézus is a kapun kívül szenvedett, hogy vérével megszentelje a népet.
1Tessz 5,23
A békesség Istene szenteljen meg benneteket, hogy tökéletesek legyetek. Őrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig.

2Pét 1,1
Simon Péter, Jézus Krisztusnak szolgája és apostola azoknak, akik velünk együtt ugyanolyan mértékben részesültek a mindennél értékesebb hitben Istenünk és Megváltónk, Jézus Krisztus igazságosságában.

1Jn 5,20
Tudjuk, hogy az Isten Fia eljött, és megadta nekünk a belátást ahhoz, hogy megismerjük az Igazat. Mi az Igazban vagyunk, az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet.

Júd 1,4
Mert bizonyos emberek befurakodtak közétek, akiknek az ítéletük már rég megíratott; ezek az istentelenek Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, az egyetlen Urat, Urunkat, Jézus Krisztust pedig megtagadják.

Jel 2,8
„A szmirnai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az első és utolsó, aki halott volt, de életre kelt:
Iz 44,6
Ezt mondja Izrael Királya s Megváltója, a Seregek Ura: Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs más isten.

Jel 22,6
Aztán így szólt hozzám: „Ezek a szavak hitelesek és igazak. Az Úr, a próféták lelkeinek Istene elküldte angyalát, hogy hírül adja szolgáinak, aminek csakhamar be kell következnie.
Jel 22,16
Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy az egyházakban tanúsítsa ezeket: Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag.”

(Fel)

Jézus saját tanúsága Isten-voltáról

Mt 4,7
Jézus így válaszolt: „Az is meg van írva: Ne kísértsd Uradat, Istenedet.”
Lk 4,12
De Jézus ezt válaszolta: „Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!”

Mt 5,21-22
Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére.
Mt 5,27-28
Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele.
Mt 5,31-32
Ezt is előírták: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét - hacsak nem paráznasága miatt -, okot ad neki a házasságtörésre. S aki elbocsátottat vesz feleségül, házasságot tör.
Mt 5,33-34
Hallottátok ezt a régieknek szóló parancsot is: Ne esküdjél hamisan, hanem tartsd meg az Úrnak tett esküdet. Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek, sem az égre, mert az Isten trónja,
Mt 5,38-39
Hallottátok a parancsot: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is!
Mt 5,43-44
Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért!

Mt 7,21
Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát?
Lk 6,46
Miért mondjátok nekem: Uram, Uram! - ha nem teszitek meg, amit mondok?

Mt 9,2
Ott egy hordágyon fekvő bénát hoztak hozzá. Hitüket látva Jézus e szavakkal fordult a bénához: „Bízzál, fiam, bocsánatot nyernek bűneid!”
Mk 2,5
Hitüket látva, Jézus így szólt a bénához: „Fiam, bűneid bocsánatot nyertek.”
Lk 5,20
Hitük láttán így szólt: „Ember, bűneid bocsánatot nyertek.”
Lk 7,48
Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bűneid bocsánatot nyernek.”

Mt 10,40
Aki titeket befogad, engem fogad be, aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki engem küldött.
Mk 9,37
„Aki befogad egy ilyen gyereket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.”

Mt 11,27
Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja.

Mt 12,8
Az Emberfia ura a szombatnak is!”
Mk 2,28
Az Emberfia ezért Ura a szombatnak is.”
Lk 6,5
Majd hozzátette: „Az Emberfia ura a szombatnak is.”

Mt 13,13-15
Azért beszélek nekik példabeszédekben, mert van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak. Beteljesedett rajtuk Izajás próféta jövendölése, mely így szól: Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de nem láttok. Megkérgesedett e népnek a szíve. Nehezen hallanak a fülükre, a szemüket meg behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, s szívükkel ne értsenek, nehogy bűnbánatot tartsanak, és meggyógyítsam őket.
Iz 6,9-10
Erre így szólt: „Menj, mondd meg ennek a népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne fogjátok föl. Tedd érzéketlenné e nép szívét, süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy ne lásson a szemével, ne halljon a fülével és ne értsen a szívével, s így ne térjen meg és ne gyógyuljon meg.”

Mt 18,20
Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.”

Mt 21,3
Ha valaki szólna érte, mondjátok, hogy szüksége van rá Urunknak, akkor rögtön elengedi.”
Lk 19,31
Ha valaki megkérdezné tőletek: Miért oldjátok el? -, így feleljetek: Szüksége van rá az Úrnak.
Lk 19,34
„Szüksége van rá az Úrnak” - válaszolták

Mt 23,34-39
Nos, prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök hozzátok. Közülük némelyeket megöltök és keresztre feszíttek, másokat megostoroztok a zsinagógában és városról városra üldöztök. Ezért rátok száll minden igaz vér, amelyet a földön kiontottak, az igaz Ábel vérétől egészen Zakariásnak, Barakiás fiának véréig, akit a templom és az oltár közt öltetek meg. Bizony mondom, ezek mind utolérik ezt a nemzedéket. Jeruzsálem, Jeruzsálem, megölöd a prófétákat és megkövezed, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de nem akartátok. Íme, elhagyatott lesz házatok. Mondom nektek, mostantól mindaddig nem láttok, amíg nem zengitek: Áldott, aki az Úr nevében jön!

Mt 26,63-64
Jézus hallgatott. A főpap folytatta: „Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?” „Magad mondtad - felelte Jézus. - De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhőin.”
Mk 14,61-62
De ő hallgatott és nem felelt semmit. A főpap újra kérdezte, és ezt mondta: „Te vagy a Messiás, az áldott (Isten) Fia?” Jézus így válaszolt: „Én vagyok. És látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a hatalom jobbján, és eljön az ég felhőin.”
Lk 22,70
Erre egyszerre közbevágtak: „Tehát te vagy az Isten Fia?” Ő pedig ezt mondta nekik: „Ti mondjátok, hogy én vagyok.”

Mt 28,20
és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”

Lk 8,39
„Térj vissza otthonodba és beszéld el, milyen nagy jót tett veled az Isten!” Erre az bejárta az egész várost, és elhíresztelte, milyen nagy jót tett vele Jézus.

Lk 17,18
Nem akadt más, csak ez az idegen, aki visszajött volna, hogy dicsőítse az Istent?”

Lk 19,38
„Áldott az Úr nevében érkező király! - kiáltozták. Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!”
Lk 19,40
„Mondom nektek - felelte -, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.”

Jn 5,18
Emiatt a zsidók még inkább az életére törtek, hisz nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel.

Jn 5,19
De Jézus tovább hirdette: „Bizony, bizony, mondom nektek: A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát. Amit ő tesz, azt teszi a Fiú is.

Jn 5,20
Az Atya ugyanis szereti a Fiút, s mindent megmutat neki, amit tesz. De még nagyobb dolgokat is mutat neki, hogy csodálkozzatok rajta.

Jn 5,21-22
Mert amint az Atya föltámasztja a halottakat és életre kelti őket, a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet,

Jn 5,23
hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli.

Jn 6,38
Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött.

Jn 8,12
Egy másik alkalommal így beszélt Jézus: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”
1Jn 1,5
Az üzenet, amelyet tőle hallottunk és nektek hirdetünk, ez: Az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.

Jn 8,19
Erre megkérdezték tőle: „Hol van az atyád?” „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat - felelte Jézus. - Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.”

Jn 8,23
De ő megmagyarázta nekik: „Ti innen alulról valók vagytok, én meg felülről való vagyok, ti e világból vagytok, én nem e világból vagyok.

Jn 8,24
Azért mondtam nektek, hogy bűnötökben haltok meg, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűnötökben.”
Jn 8,28
Jézus mégis folytatta: „Amikor majd fölmagasztaltatik az Emberfia, megtudjátok, hogy én vagyok, s hogy semmit nem teszek magamtól, hanem azt hirdetem, amire Atyám tanított.
Jn 8,58
Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.”
Jn 13,19
Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor majd bekövetkezik, higgyétek, hogy én vagyok.
Kiv 3,14
Isten ezt válaszolta: „Én vagyok, aki vagyok.” Azután folytatta: „Így beszélj Izrael fiaihoz: Aki van, az küldött engem hozzátok.”

Jn 10,18
Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam az Atyától.”
Gal 1,1
Pál, aki nem emberektől, nem is ember által, hanem Jézus Krisztus, és az őt a halálából föltámasztó Atyaisten által apostol,

Jn 10,30
S én és az Atya egy vagyunk.

Jn 10,36
akkor hogy vádolhatjátok káromlással azt, akit az Atya megszentelt és a világba küldött, azért mert azt mondtam: Isten Fia vagyok?

Jn 10,38
De ha azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és értsétek: az Atya bennem van s én az Atyában vagyok.”
Jn 14,10
Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van.

Jn 12,45
s aki lát, azt látja, aki küldött.

Jn 13,13
Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok.

Jn 14,6
„Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet - válaszolta Jézus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.

Jn 14,7-9
Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok.” Erre Fülöp kérte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk.” „Már oly régóta veletek vagyok - felelte Jézus -, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát?

Jn 15,23
Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli.

Jn 16,15
Minden, ami az Atyáé, az enyém is. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek.

Jn 16,28
Eljöttem az Atyától, a világba jöttem, de most itthagyom a világot, és visszatérek az Atyához.”

Jn 17,5
Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett.
Jn 17,24
Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél.

Jn 17,10
mert a tieid - hiszen ami az enyém, az a tied, s ami a tied, az az enyém -, és én megdicsőültem bennük.

Jn 20,17
Jézus ezt mondta neki: „Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.”

Jel 1,8
„Én vagyok az alfa és az ómega (a kezdet és a vég)” - mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt és aki eljő, a Mindenható.
Jel 22,13
Én vagyok az alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.

Jel 1,17-18
Amikor megpillantottam, mint egy halott a lába elé rogytam, de megérintett jobbjával, és megszólított: „Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó és az élő. Meghaltam, s íme, mégis élek, örökké. Nálam vannak a halálnak és az alvilágnak a kulcsai.

Jel 2,8
„A szmirnai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az első és utolsó, aki halott volt, de életre kelt:

(Fel)

Jézus istenségét igazoló csodái

Gyógyító csodák

Mindenféle betegségek

Mt 4,23-24
Jézus bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógákban, hirdette országa evangéliumát, s gyógyított minden betegséget és fogyatékosságot a nép közt. Híre elterjedt egész Szíriában. Elvittek hozzá minden szenvedőt, olyanokat, akiket különféle betegségek és bajok gyötörtek, ördögtől megszállottakat, holdkórosokat, bénákat, és meggyógyította őket.
Mt 8,16
Amikor beesteledett, sok ördögtől megszállt embert vittek hozzá. Szavával kiűzte a gonosz lelkeket, és mind meggyógyította a betegeket,
Mt 9,35
Jézus bejárt minden várost és falut, tanított a zsinagógákban, hirdette országa örömhírét, és gyógyított minden betegséget, minden gyengeséget.
Mt 15,30
Nagy tömeg járult hozzá, magukkal vitték a sántákat, bénákat, vakokat, némákat és a más betegeket, s letették őket a lába elé. Mind meggyógyította őket.
Mk 1,34
Sok beteget meggyógyított különféle betegségekből, és sok ördögöt kiűzött, de nem engedte őket szóhoz jutni, mert tudták, hogy kicsoda.
Mk 3,10
Sokakat meggyógyított, úgyhogy akiknek volt valami bajuk, mind ott tolongtak körülötte, hogy legalább megérinthessék.
Mk 6,5
S nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel.
Lk 4,40
Napnyugta után hozzátartozóik elvitték hozzá a különféle bajokban szenvedő betegeket. Egyenként rájuk tette kezét, s meggyógyította őket.
Lk 7,10
Amikor a küldöttek hazaértek, a szolgát egészségesen találták.
Lk 13,13
Közben rátette a kezét. Az rögtön fölegyenesedett, és dicsőítette az Istent.
Lk 14,4
Azok hallgattak. Erre megérintette kezével, meggyógyította, és útnak bocsátotta.

Testi fogyatékosság

Mt 8,13
A századosnak pedig ezt mondta Jézus: „Menj, legyen úgy, ahogy hitted!” A szolga még abban az órában meggyógyult.
Mt 9,6-7
Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel a bénához fordult: „Kelj föl, fogd ágyadat és menj haza!” Az fölkelt és hazament.
Mk 2,11-12
„Mondom neked, kelj fel, fogd az ágyadat és menj haza!” Az felkelt, fogta a hordágyat és mindenki szeme láttára elment. Mindnyájan ámultak, dicsőítették az Istent, s mondták: „Ilyet még nem láttunk soha.”
Lk 5,25
A szemük láttára rögtön fölkelt, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és az Istent dicsőítve hazament.
Lk 13,11-13
Volt ott egy asszony, akit már tizennyolc éve gyötört a betegség lelke, teljesen meg volt görbedve, úgyhogy nem is tudott fölegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, odahívta és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől.” Közben rátette a kezét. Az rögtön fölegyenesedett, és dicsőítette az Istent.
Jn 5,8-9
Erre Jézus azt mondta neki: „Kelj föl, fogd az ágyadat és menj!” Az ember azon nyomban meggyógyult, fölvette ágyát és elindult. Aznap épp szombat volt.

Mt 12,13
Ezzel az emberhez fordult: „Nyújtsd ki a kezed!” Kinyújtotta, és az éppen olyan egészséges lett, mint a másik.
Mk 3,5
Erre keményszívűségükön elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, majd az emberhez fordult: „Nyújtsd ki a kezed!” Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze.
Lk 6,10
Ezzel végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az szót fogadott és meggyógyult a keze.

Lk 14,4
Azok hallgattak. Erre megérintette kezével, meggyógyította, és útnak bocsátotta.

Lk 22,50-51
Egyikük mindjárt le is sújtott a főpap szolgájára, s levágta a jobb fülét. De Jézus így szólt: „Hagyjátok, elég!” Aztán megérintette a szolga fülét és meggyógyította.

Lepra

Mt 8,3
Jézus kinyújtotta kezét, megérintette, s így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Erre az nyomban megtisztult leprájától.
Mk 1,41-42
Jézusnak megesett rajta a szíve, kinyújtotta kezét, és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult.
Lk 5,13
Erre kinyújtotta kezét, megérintette, és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” És azonnal megtisztult a leprától.
Lk 17,14
Rájuk emelte tekintetét, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak.

Vakság

Mt 9,30
Nyomban megnyílt a szemük. Jézus pedig rájuk parancsolt: „Vigyázzatok, ne tudja meg senki!”
Mt 12,22
Ekkor egy ördögtől megszállt, vak és néma embert vittek hozzá. Meggyógyította, úgyhogy beszélt és látott.
Mt 20,34
Jézus megkönyörült rajtuk, és megérintette szemüket. Azon nyomban visszakapták látásukat és követték őt.
Mt 21,14
A templomban vakok és sánták mentek hozzá, s ő meggyógyította őket.
Mk 8,25
Ezután ismét a szemére tette a kezét, erre tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent.
Mk 10,52
Jézus így szólt hozzá: „Menj, a hited meggyógyított.” Nyomban visszakapta látását, és követte az úton.
Lk 7,21
Épp sokakat meggyógyított különféle bajokból, betegségekből, és megszabadított gonosz lelkektől, a vakoknak pedig visszaadta a látásukat.
Lk 18,43
Azon nyomban visszanyerte szeme világát és Istent dicsőítve követte. Ezt látta az egész nép s magasztalta az Istent.
Jn 9,11
Elmondta nekik: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, a szememre kente s meghagyta: Menj, mosakodj meg a Siloe tavában. Elmentem, megmosdottam és látok.”

Némaság, süketség

Mt 9,33
Mihelyt kiűzte belőle a gonosz lelket, a néma megszólalt. A nép csodálkozva mondta: „Ilyen még nem történt Izraelben!”
Mk 7,37
Szerfölött csodálkoztak, s hangoztatták: „Csupa jót tett, a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak beszélőképességüket.”

Láz

Mt 8,15
Megérintette kezét, erre megszűnt a láza. Fölkelt és szolgált neki.
Mk 1,31
Odament hát hozzá, s kézen fogva fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik.
Lk 4,39
Fölé hajolt, parancsolt a láznak, és az nyomban elhagyta. Mindjárt fel is kelt és kiszolgálta.
Jn 4,52
Megkérdezte tőlük, hogy melyik órában lett jobban. „Tegnap, a hetedik óra körül hagyta el a láz” - felelték.

Jézus ruhája is gyógyít

Mt 9,21-22
Így gondolkodott magában: „Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok.” Jézus megfordult, ránézett és így szólt: „Bízzál leányom, a hited meggyógyított.” Attól az órától fogva egészséges lett az asszony.
Mk 5,28-29
Így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult.
Lk 8,44
Hátulról hozzáférkőzött, megérintette a ruhája szegélyét, és abban a pillanatban elállt a vérfolyása.
Mt 14,36
és arra kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki érintette, meggyógyult.

Halottak feltámasztása

Mt 9,25
Amikor a tömeget eltávolították, bement, megfogta a kezét, és a kislány fölkelt.
Mk 5,41-42
Megfogta a kislány kezét, s így szólt hozzá: „Talita kum”, ami annyit jelent: „Kislány, parancsolom, kelj föl!” A kislány fölkelt, és elkezdett járkálni. Tizenkét éves lehetett. A nagy csodálkozástól azt se tudták, hová legyenek.
Lk 7,14-15
Aztán odalépett a koporsóhoz, és amint megálltak, akik vitték, megérintette, s így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” A halott felült, és elkezdett beszélni. Ekkor átadta anyjának.
Lk 8,53-55
Kinevették, mert tudták, hogy meghalt. De ő megfogta a kezét, és emelt hangon felszólította: „Leány, kelj föl!” Erre visszatért a lélegzete, és rögtön fölkelt. Ezután meghagyta, hogy adjanak neki enni.
Jn 11,43-44
E szavak után hangosan beszólt: „Lázár, jöjj ki!” S a halott kijött. Lába és keze be volt pólyázva, az arcát meg kendő födte. Jézus szólt nekik: „Oldjátok fel, hogy tudjon járni.”

Ördögűzés

Mt 8,31-32
Ezért az ördögök kérték: „Ha kiűzöl minket, küldj a sertéskondába!” „Menjetek!” - mondta nekik. Erre kimentek és megszállták a sertéseket, mire az egész konda lerohant a meredekről a tóba és vízbe fúlt.
Mt 9,33
Mihelyt kiűzte belőle a gonosz lelket, a néma megszólalt. A nép csodálkozva mondta: „Ilyen még nem történt Izraelben!”
Mt 12,22
Ekkor egy ördögtől megszállt, vak és néma embert vittek hozzá. Meggyógyította, úgyhogy beszélt és látott.
Mt 15,28
Erre így szólt Jézus: „Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint.” Még abban az órában meggyógyult a leánya.
Mt 17,18
Jézus ráparancsolt, s a gonosz lélek kiment belőle. A gyerek azonnal meggyógyult.
Mk 1,25-26
Jézus ráparancsolt, így szólva: „Hallgass és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta az embert, aztán nagy kiabálás közepette kiment belőle.
Mk 1,34
Sok beteget meggyógyított különféle betegségekből, és sok ördögöt kiűzött, de nem engedte őket szóhoz jutni, mert tudták, hogy kicsoda.
Mk 3,11
A tisztátalan lelkek pedig, mihelyt meglátták, elé vetették magukat, és elkezdték kiáltozni: „Te az Isten Fia vagy!”
Mk 5,13
Megengedte nekik. Erre a tisztátalan lelkek kimentek (az emberből), és megszállták a sertéseket. Erre a mintegy kétezer sertésből álló konda a meredekről a tóba rohant, s vízbe fulladt.
Mk 7,30
Amikor hazaért, lányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a gonosz lélek.
Mk 9,26
Az felordított, s heves rángatások közepette kiment belőle. A fiú olyan lett, mintha halott volna. Sokan úgy vélték, hogy meghalt.
Lk 4,35
Jézus ráparancsolt: „Elhallgass és menj ki belőle!” Erre a tisztátalan lélek a földre sújtotta, kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna neki.
Lk 4,41
Sokakból gonosz lélek ment ki, így kiáltozva: „Te az Isten Fia vagy!” De ő rájuk szólt, s nem engedte szóhoz jutni őket, mert hisz tudták, hogy ő a Krisztus.
Lk 8,33
A gonosz lelkek erre kijöttek az emberből, és megszállták a sertéseket. Erre a konda vadul nekirohant a lejtőnek, le a tóba, és odaveszett.
Lk 9,42
Ahogy feléje tartott, a gonosz lélek ide-oda rángatta, és a földhöz vagdosta a fiút, de Jézus ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a fiút és visszaadta apjának.
Lk 11,14
Egy alkalommal kiűzött egy néma gonosz lelket. Amikor a gonosz lélek kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott.

Beavatkozások a természetbe

Mt 1,23
Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.
Lk 1,27
egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták.
Lk 1,35
Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni.

Mt 8,26
Jézus ezt mondta nekik: „Mit féltek, kishitűek?” Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, s nagy nyugalom támadt.
Mk 4,39
Erre fölkelt, parancsolt a szélnek, és utasította a tavat: „Csendesedj! Némulj el!” A szél elült, s nagy nyugalom lett.
Lk 8,24
Odamentek hozzá, felkeltették, így szólva: „Mester! Mester! Itt veszünk!” Fölkelt és parancsolt a szélnek és a hullámoknak. Erre elült a háborgás, és minden elcsendesedett.

Mt 14,19-20
s meghagyta, hogy a nép telepedjék le a fűre, majd fogta az öt kenyeret meg a két halat, föltekintett az égre, és megáldotta őket. Ezután megtörte a kenyereket, odaadta tanítványainak, a tanítványai pedig a népnek. Mindnyájan ettek s jól is laktak. A maradékból tizenkét kosarat teleszedtek.
Mt 15,36-37
Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, tanítványai pedig a népnek. Mindnyájan ettek és jól is laktak, s a kenyérből még hét kosár maradékot összeszedtek.
Mk 6,41-42
Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Megtörte a kenyeret, s odaadta a tanítványoknak, hogy osszák szét. A két halat is szétosztotta. Mindenki evett és jól is lakott.
Mk 8,7-8
Egy kevés haluk is volt. Ezeket is megáldotta, s meghagyta, hogy osszák ki. Ettek és jól is laktak, aztán fölszedték a maradékot: hét kosárral lett.
Lk 9,16-17
Most kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Föltekintett az égre, megáldotta, és tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek. Mindnyájan ettek és jól is laktak, s végül még tizenkét kosárra való maradékot szedtek össze.
Jn 6,11
Jézus ekkor kezébe vette a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepedett embereknek, s ugyanígy a halból is adott, amennyit csak akartak.

Mt 14,26
Amikor a tanítványok észrevették, hogy a vízen jár, megrémültek. „Kísértet!” - mondták, s félelmükben kiabáltak:
Mk 6,48
Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel - mert ellenszelük volt -, a negyedik éjszakai őrváltás órájában elindult feléjük a vízen járva. El akarta őket kerülni.
Jn 6,19
Amikor már eveztek vagy huszonöt-harminc stádiumnyit, látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Megijedtek.

Mt 17,2
Ott elváltozott előttük, arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény.
Mk 9,2-3
Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s csak velük fölment egy magas hegyre. Ott átváltozott előttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle ványoló nem képes így ruhát kifehéríteni.
Lk 9,29
Míg imádkozott, külseje teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó.

Mt 17,27
De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot, és az első halat, amely ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját, találsz benne egy sztátért. Vedd ki és add nekik oda értem és érted!”

Mt 21,19
Az út mentén látott egy fügefát. Odament, de nem talált rajta egyebet, csak levelet. Erre így szólt: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” A fügefa azon nyomban kiszáradt.
Mk 11,14
Azt mondta neki: „Soha senki ne egyen rólad gyümölcsöt!” A tanítványok hallották.
Mk 11,20
Amikor másnap korán reggel elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tövestül kiszáradt.

Mt 26,26-28
Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem!” Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára.
Mk 14,22-24
Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Vegyétek, ez az én testem.” Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik. Mindnyájan ittak belőle. Ő pedig így szólt: „Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontattatik.
Lk 22,19-20
Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak.
1Kor 11,24-25
hálát adott, megtörte, és így szólt: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet, és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre.”

Lk 4,29-30
Felpattantak, kiűzték a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt köztük és eltávozott.
Lk 24,31
Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől.
Jn 20,19
Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!”
Jn 20,26
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!”

Lk 5,7
Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy menjenek segíteni. Mentek is, és úgy telerakták mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt
Jn 21,6
Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól.

Jn 2,9
Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta honnan való - a szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták -, hívatta a násznagy a vőlegényt,

Jövőbe látás, és természetfeletti tudás

Mt 9,4
Jézus belelátott gondolataikba, ezért megkérdezte: „Miért gondoltok magatokban rosszat?
Mt 12,25
Jézus belelátott gondolataikba és így szólt hozzájuk: „Minden önmagával meghasonlott ország elnéptelenedik, minden önmagával meghasonlott város vagy ház elpusztul.
Mt 17,25
„De igen” - felelte. Amikor hazaért, Jézus megelőzte a kérdéssel: „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot és adót, a fiaiktól vagy az idegenektől?”
Lk 6,8
De ő belelátott gondolataikba, ezért így szólt az elsorvadt kezű emberhez: „Állj fel és gyere ide a középre!” Az felállt és odament.
Lk 11,17
De ő átlátott rajtuk, azért ezt mondta nekik: „Minden önmagával meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik.

Mt 16,21
Ettől kezdve Jézus jelezni kezdte tanítványainak: Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnap feltámad.
Mt 17,9
A hegyről lefelé jövet Jézus rájuk parancsolt: „Ne szóljatok a látomásról senkinek, amíg az Emberfia föl nem támad a halálból!”
Mt 17,22-23
Amikor együtt jártak-keltek Galileában, Jézus ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják. Megölik, de harmadnap feltámad.” Erre igen elszomorodtak.
Mt 20,18-19
s ezt mondta nekik az úton: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott a főpapok és írástudók kezére adják az Emberfiát. Azok halálra ítélik, és kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák és keresztre feszítsék. De harmadnap feltámad.”
Mt 26,2
„Tudjátok, hogy két nap múlva itt a húsvét. Az Emberfiát kereszthalálra adják.”
Mk 10,33-34
„Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, és átadják a pogányoknak. Kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik, de harmadnapra feltámad.”
Lk 9,44
„Véssétek jól emlékezetetekbe ezeket a szavakat: Az Emberfiát az emberek kezébe adják.”
Lk 17,25
Előbb azonban sokat kell szenvednie, és el kell tűrnie, hogy ez a nemzedék megvesse.
Lk 18,32-33
Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpdösik. Aztán megostorozzák, megölik, de harmadnap feltámad.”

Mt 21,2-3
ezzel a megbízatással: „Menjetek a szemközti faluba! Találtok ott egy megkötött szamarat a csikajával. Oldjátok el és vezessétek ide! Ha valaki szólna érte, mondjátok, hogy szüksége van rá Urunknak, akkor rögtön elengedi.”
Mk 11,2
ezzel az utasítással: „Térjetek be a szemközti faluba! Mindjárt amikor beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide!
Lk 19,30
ezzel a megbízatással: „Menjetek el a szemközti faluba. Ahogy odaértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide.

Mt 24,34
Bizony mondom nektek: Nem múlik el ez a nemzedék, míg ezek be nem következnek.
Mk 13,2
Jézus így felelt: „Látod ezeket a hatalmas épületeket? Nem marad itt kő kövön, mindent lerombolnak.”
Lk 21,32
Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek.

Mt 26,21-23
Vacsora közben megszólalt: „Bizony mondom nektek, egyiketek elárul.” Erre igen elszomorodtak és sorra megkérdezték: „Csak nem én vagyok az, Uram?” „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el” - felelte.
Mk 14,18-20
Miután a vacsorához letelepedtek, Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, egyiktek elárul engem, egy, aki eszik velem.” Elszomorodtak és sorra kérdezték: „Csak nem én?” Így válaszolt: „Tizenkettőtök közül az egyik, aki velem egyszerre nyúl a tálba.
Lk 22,21
De nézzétek, az áruló keze is rajta az asztalon.
Jn 13,21
E szavak után Jézusnak mélyen megrendült a lelke, s megerősítette: „Bizony, bizony, mondom nektek: Egyikőtök elárul.”
Jn 13,26
Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot, fogta és az áruló Júdásnak nyújtotta, az iskarióti Simon fiának.

Mt 26,34
Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, még az éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz.”
Mk 14,30
Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, hogy még ma éjjel, mielőtt a kakas másodszor szólna, háromszor megtagadsz.”
Lk 22,34
Ő azonban így válaszolt: „Péter, mondom neked, mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor letagadod, hogy ismersz.”
Jn 13,38
Jézus leintette: „Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked: Mire megszólal a kakas, háromszor megtagadsz.

Mk 14,13
Erre elküldte két tanítványát: „Menjetek a városba! - mondta. - Ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Szegődjetek a nyomába
Lk 22,10
„Menjetek a városba - felelte -, ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Menjetek utána abba a házba, ahová megy

Jn 13,36
Simon Péter megkérdezte tőle: „Uram, hová mégy?” „Ahova megyek - válaszolta Jézus -, oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz.”
Jn 21,18
„Bizony, bizony, mondom neked: Amikor fiatal voltál, felövezted magad, s oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karod, s más fog felövezni, aztán oda visz, ahova nem akarod.”

Külső csodák, és természetfeletti történések

Mt 3,16-17
Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett. Az égből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.”
Mk 1,10-11
Amikor feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek galamb alakjában leszáll rá. Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.”
Jn 1,32
Ezután János tanúsította: „Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá a mennyből, s rajta is maradt.

Mt 27,51-53
Erre a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg, sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek.
Mk 15,38
A templom függönye ekkor kettéhasadt felülről egészen az aljáig.

Lk 2,13-14
Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!”

Jézus feltámadásának csodája

Mt 28,9
Egyszerre csak Jézus jött velük szemben, s így köszöntötte őket: „Üdv nektek!” Odafutottak, leborultak előtte, és átkarolták a lábát.
Mk 16,9
Miután a hét első napjának reggelén feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből a hét ördögöt kiűzte.
Mk 16,12
Ezután idegen alakban jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek.
Mk 16,14
Végül a tizenegynek jelent meg, amikor egyszer asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták.
Lk 24,5-6
Ijedtükben a földre szegeződött a tekintetük. De azok így szóltak hozzájuk: „Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt:
Lk 24,31
Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől.
Lk 24,36
Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük és köszöntötte őket: „Békesség nektek!”
Jn 20,14
E szavakkal hátrafordult, s látta Jézust, amint ott állt, de nem tudta róla, hogy Jézus.
Jn 20,19
Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!”
Jn 20,26
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!”
Jn 21,1
Jézus újra megjelent a tanítványoknak, ezúttal Tibériás tavánál. Így jelent meg nekik:
Jn 21,14
Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik.

Mk 16,19
Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölment a mennybe, elfoglalta helyét az Isten jobbján,
Lk 24,51
Áldás közben megvált tőlük, és fölemelkedett az égbe.

(Fel)

Jézus Krisztust imádják

Jel 4,9-11
Míg az élőlények dicsőséget, áldást és hálát zengtek a trónon ülőnek, az örökkön-örökké élőnek, a huszonnégy vén leborult a trónon ülő előtt, és imádta az örökkön-örökké élőt. Koszorújukat a trón elé tették és zengték: „Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtetted a mindenséget, akaratod hívott létre és teremtett mindent.”
Jel 5,8
Amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt. Hárfája volt mindegyiknek és tömjénnel tele aranycsészéje - ezek a szentek imádságai.
Jel 5,12-14
és nagy szóval mondták: „Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás.” Majd hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengerben levőkkel együtt ezt mondta: „A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké!” A négy élőlény így felelt: „Amen”, a vének pedig leborultak és imádták.
Jel 7,11-12
Az angyalok mind a trón, a vének és a négy élőlény körül álltak, arcra borultak a trón előtt, és imádták az Istent, mondván: „Amen, áldás, dicsőség, bölcsesség, hála, tisztelet, hatalom és erő a mi Istenünknek örökkön-örökké! Amen.”

Mt 2,2
és kérdezősködtek: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.”
Mt 2,11
Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.

Mt 8,2
Egyszer csak odament hozzá egy leprás, leborult előtte és kérte: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz!”

Mt 14,33
Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és megvallották: „Valóban Isten Fia vagy!”

Mt 28,9
Egyszerre csak Jézus jött velük szemben, s így köszöntötte őket: „Üdv nektek!” Odafutottak, leborultak előtte, és átkarolták a lábát.

Mt 28,17
Amint meglátták, leborultak előtte, bár néhányan kételkedtek.

Mk 5,6
Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott hozzá, a földre vetette magát előtte

Lk 1,43
Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám?

Lk 24,52
Leborulva imádták, aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.

Jn 9,38
Erre felkiáltott: „Hiszek, Uram!” - s leborult előtte.

Jn 20,28
Tamás fölkiáltott: „Én Uram, és Istenem!”

(Fel)

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

Jézus Krisztus a Fiú Isten

(További idézetek várhatók Szent Ireneusztól, Alexandriai Szent Kelementől, Római Szent Hippolütosztól, Novatiánustól, Szent Cyprianustól, Csodatévő Szent Gergelytől, Arnobiosztól, Lactantiustól, Jeruzsálemi Szent Cirilltől, Poitiers-i Szent Hilariustól, Szent Athanasziosztól, Nagy Szent Baszileiosztól, Szent Ambrustól, Nüssziai Szent Gergelytől, Nazianzoszi Szent Gergelytől, Aranyszájú Szent Jánostól, Szent Ágostontól...)

Antióchiai Szent Ignác: Levél az efezusiakhoz, Előszó; 7,2; 18,2. (Kr. u. 110)

A Theophorosznak is nevezett Ignatiosz mind nagyobb örömöt kíván… az Atya, és Istenünk Jézus Krisztus akaratában kiválasztott, a boldogságra méltó egyháznak, mely Efezusban van… 

Egy orvos van, testi és lelki, aki született és születetlen, a testben levő Isten, a halálban igazi élet, aki Máriától és Istentől való, először szenvedő, majd szenvedéstől mentes, a mi Urunk Jézus Krisztus.

Mária hordozta ugyanis méhében Istenünket, Jézust, a Khrisztoszt Isten rendelkezésének megfelelően, aki Dávid magjából való, de mégis a Szentlélektől.

Antióchiai Szent Ignác: Levél a trallésziakhoz, 7,1. (Kr. u. 110)

Őrizkedjetek az ilyenektől. Így is lesz nálatok, ha nem fuvalkodtok fel, ha elszakíthatatlanok lesztek az Isten Jézus Krisztustól és az apostolok rendelkezéseitől.

Antióchiai Szent Ignác: Levél a rómaiakhoz, Előszó; 3,3. (Kr. u. 110)

… a szeretett egyháznak, mely a magasságbeli Atya és egy Fia Jézus Krisztus fenségében irgalmat talált, melyet az, aki minden létezőt akart, Jézus Krisztus Istenünk hite és szeretete szerint megvilágosított…

Semmiféle látszat nem jó. Istenünk, Jézus Krisztus méginkább ragyog, miután az Atyában van…

Antióchiai Szent Ignác: Levél a szmirnaiakhoz, 1,1. (Kr. u. 110)

Az Isten Jézus Krisztust dicsőítem én, aki oly okossá tett titeket; egyesített ugyanis beneteket tökéletesítve a megingathatatlan hitben, mintegy az Úr Jézus Krisztus keresztjére szegezve testben és lélekben, és a Krisztus vérében levő szeretetben megerősített, teljesen bizonyossá téve titeket Urunkra vonatkozóan, aki test szerint valóban Dávid nemzettségéből való, Isten ereje és akarata szerint azonban Isten Fia, aki valóban Szűztől született…

Arisztidész: Apológia, 15.  (Kr. u. 140)

A keresztények pedig az Úr Jézus Krisztustól származtatják magukat. Őt a magasságbeli Isten Fiának vallják, aki a Szentlélekben az emberek üdvözítésére a mennyből alászállt, és a Szent Szűztől született mag nélkül, romolhatatlan testet vett fel, megjelent az embereknek, hogy a sokistenhit tévelyétől visszatérítse őket…Ezért azokat, akik igehirdetésük igazságának szolgálnak, mindmáig keresztényeknek nevezik. És ők azok, akik a föld minden más népét megelőzve megtalálták az igazságot, mert ismerik Istent, aki mindeneknek teremtője és alkotója, az egyszülött Fiúban és a Szentlélekben, s más Istent rajta kívül nem tisztelnek.

Szent Jusztinosz: I. Apológia, 63;  (Kr. u. 155)

Akik ugyanis a Fiút Atyának mondják, azok lelepleződnek, mert nem ismerik az Atyát, és arról sem tudnak, hogy a mindenség Atyjának van Fia, aki Isten Igéje és Elsőszülöttje, és Isten.

Szent Jusztinosz: Párbeszéd a zsidó Trifónnal, 48; 126. (Kr. u. 155)

Ezekután Trifón szólt: … Különösnek találom, és teljes egészében igazolhatatlannak is tűnik előttem, mikor mondottad, hogy az idők kezdete előtt létezett Isten ez a Krisztus, majd embernek született…

Mire én így válaszoltam: … Semmiképpen se gondold lehetetlennek, Trifón… hogy ő, az Isten Krisztusa, annakelőtte mint a mindenség teremtőjének Fia létezett, hogy Isten ő, aki emberként született a szűz által…

Ha megértettétek volna, amit a próféták róla mondtak, akkor nem tagadtátok volna, hogy ő Isten, az egyetlen és kimondhatatlan Istennek a Fia.

Tatianosz: Beszéd a görögök ellen, 21. (Kr. u. 175)

Nem vagyunk bolondok, görög férfiak, nem is locsogunk balgaságokat, azt hirdetjük, hogy Isten emberi alakban megjelent.

Athénagorasz: Kérvény a keresztények ügyében, 10. (Kr. u. 177)

Eléggé bizonyítottam nektek, hogy istentelenek nem vagyunk, valljuk az egy, keletkezés nélküli, örök, láthatatlan, szenvedélyktől mentes, felfoghatatlan, fénnyel és szépséggel, Lelkével és kimondhatatlan hatalmával körülvett Istent, aki a tőle származott Ige által rendezte el és tartja fenn a világmindenséget. Azt is gondoljuk, hogy Istennek Fia van. Senki ne tartsa nevetséges beszédnek, hogy Istennek Fia van. Mi ezt nem úgy gondoljuk, ahogyan a költők mítoszai elbeszélik, melyek szerint az istenek sem bizonyulnak jobbaknak az embereknél, nem így gondolkodunk az Atyáról és a Fiúról. Ezzel szemben: a Fiú Isten Fia, az Atya Igéjének formájában (idea) és tevékeny erejében, az ő hasonlatosságára és általa lett minden, mert egy az Atya és a Fiú. Mivel a Fiú az Atyában van és az Atya a Fiúban, a Lélek egységében és erejében, Isten Fia az Atya értelme és gondolata. Ha nagy bölcsességetekben tudni szeretnétek, hogy mit jelent a „Fiú”, kifejtem röviden: az Atya első szülöttét, nem a keletkezés értelmében, (hiszen Isten az örök értelem, akiben megvan a gondolat, az Ige kezdettől fogva, mivel öröktől fogva értelmes lény), hanem azért jött elő, hogy mint mintaszerű forma és tevékeny erő legyen… A prófétai Lélek is összhangban van ezzel a tanítással: „Az Úr alkotott engem útjai kezdetén műveire” (Péld 8,22). S valóban, a prófétai megnyilatkozásokban Isten kiáradásának mondják a Szentlelket (vö. Bölcs 7,25), aki kiárad és visszatér, mint a Nap sugara. Ki ne csodálkozna, hogy istenteleneknek mondanak minket, akik Atyaistenről, Fiúistenről és Szentlélekről beszélük, bizonyítva az egységben a hatalmat és a különbséget a rangban?

Szardeszi Melitón: Töredék Sinai Anasztasziosz Kalauzából, 13. (Kr. u. 177)

Akik ésszel bírnak, azok számára semmiféle szükségszerűség nem következik abból, amit Krisztus megkeresztelkedése után cselekedett, az ő testének és lelkének igazsága és valósága hasonlatos a mi emberi természetünkhöz. Amiket Krisztus a keresztség után cselekedett, főképpen a csodák, rávilágítanak az ő testbe rejtett istenségére, s meggyőzték erről a világot. Egyszerre volt Isten és tökéletes ember, meggyőzött bennünket két lényegéről, és megkeresztelkedése után a három éven át végbevitt csodáival istenségéről, a megkeresztelkedése előtti harminc évével pedig emberségéről, ez alatt az idő alatt a testhez tartozó gyengeségek elfedték istenségének jeleit, noha az idők előtt létező igaz Isten volt Ő.

Antióchiai Szent Theophilosz: Autolükoszhoz, II,10. (Kr. u. 181)

Először is teljes egytértésben arra tanítottak bennünket, hogy Isten semmiből alkotta a mindenséget. Mert semmi sem létezett Istennel egyidejűleg, hanem ő maga volt önmagának helye; szüksége semmire sem volt, s minden időt megelőzően létezett, és épp ekkor akarta ő megalkotni az embert, ki majd megismerheti őt: számára rendezte be tehát a világot. Tudniillik a teremtett lény rászorul a másikra, csak a teremtetlennek nincs szüksége semmire.
Mikor Istenben ott volt bennlakó Igéje, saját bensőjében nemzette őt, s tulajdon Bölcsességével együtt bocsátotta ki magából a mindenséget megelőzően. Ez a Szó volt segítségére összes művében, s mindent általa alkotott. Kezdetnek lehet hívni: mert elsősége van, és uralkodik mindazon, ami általa jött létre. Ő az tehát, aki mint Isten Lelke, Kezdet, Bölcsesség és a Magasságbeli Ereje leszállott a prófétákra, s általuk mondotta el a világ teremtésével s az összes többi eseménnyel kapcsolatos dolgokat. Hisz nem léteztek még a próféták, mikor a világ létrejött, hanem csakis a benne levő Bölcsesség, Isten Bölcsessége volt, és szent Igéje, ki folyton vele volt. Ezért is szól ő Salamon próféta által a következőképp: „Ott voltam, mikor az eget teremtette; s míg megszilárdította a föld alapjait, melléje helyezkedtem” [Péld 8,27-29]

Milyen egyéb hang lehetett volna itt, mint Isten Igéje, aki egyúttal Fia is neki? Persze nem olyan értelemben állítják a próféták, mint a meseírók, hogy az istenfiak egyesülésből, testi módra jöttek létre; hanem amint az igazság említi: a Logosz folyton bent lakozik (endiathetosz) Isten szívében.
Mert mielőtt bármi is létrejött volna, tanácsadója volt ő neki, lévén az ő értelme és gondolkodása. S amikor Isten létre akarta hozni mindazt, mit eltervezett, akkor nemzette kimondott (prophorikosz) Igéjét, minden teremtmény elsőszülöttjét: ám Igéje híján nem maradt üresen, hiszen úgy nemzette Igéjét, hogy mindenkor társalgott is vele.
Ezen alapul az, amire a Szentírás tanít és az összes Lélekkel telt férfiú, akik közül az egyik, nevezetesen János, következőképp beszél: „Kezdetben volt az Ige, s az Ige Istennél volt” (Jn 1,1). Így mutatja be, hogy legelőször csakis Isten létezett, meg benne az Ige. Majd ezt mondja: „Az Ige Isten volt: minden őáltala lett, s nélküle semmi sem keletkezett” Minthogy tehát az Ige Isten és Istentől sarjadt ki, a mindenség Atyja bármikor is akarja, elküldhei őt egy meghatározott helyre: ő pedig odamegy, s ott hallható és látható…

Tertullianus: Védőbeszéd, 21. (Kr. u. 197)

Szükségesnek mutatkozik tehát, hogy szóljunk keveset Krisztusról, mint Istenről nektek… Említettük immár, hogy Isten e világmindenséget igéjével, értelmével és hatalmával hívta létbe. Bölcseitek között is uralkodik a vélemény, hogy a Logoszban, vagyis az Igében és Értelemben kell a mindenség mester-alkotóját tekintenünk… Ámde az igének, az értelemnek, valamint a hatalomnak, amelyekről állítottuk, hogy velük alkotott mindent az Isten, mi magunk is lelket tulajdonítunk sajátos lényeg gyanánt, amelyben ott van az Ige, ha beszél, akinél ott van az Értelem, midőn rendet teremt s akinek jelenvaló a Hatalom, mikor végrehajt valamit. Úgy nyertünk róla tanítást, hogy az Isten kimondotta, e kimondásban nemzette őt s azért Isten Fiának és Istennek nevezzük a lényeg egyazon mivolta alapján. Az Isten ugyanis szintén lélek. Ha a Napból sugár tör elő, ez a sugár része az egésznek. A Nap azonban ott lesz a sugárban, mert a sugár a Napé s a lényeg meg nem oszlik, hanem kiterjed csupán. Így lélek a lélekből és Isten az Istenből, mint a fényből fölgyújtott fény. Sértetlen és fogyatkozatlan marad az anya-anyag, ha mindjárt több egyazon minőségű ágat kölcsönzől belőle. Éppen így, ami az Istenből jött elő, Isten és Isten Fia és mindkettő egyetlen. Így azután lélek is a lélekből és Isten az Istenből, nagyságát tekintve második, a szám rangját, nem lényegét alkotja, az ősoktól nem szakadt el, csupán csak kilépett belőle. Az Istennek ez a sugara tehát, amint hajdanában mindig jövendölték, leszállott egy szűzbe, testté alakult anyaméhében, s mint Istennel egyesült ember született.

Tertullianus: Krisztus testéről, 5,7. (Kr. u. 210)

Tehát mindkét lényeg birtoklása mutatja Istennek és embernek, egyrészt születettnek, másrészt nem születettnek, egyrészt testinek, másrészt szelleminek… A csodák, melyek az Isten Lelkétől valók, Istent, a szenvedések pedig ugyanazon hittel az ember testét bizonyítják.

Tertullianus: Praxeas ellen, 13,6. (Kr. u. 216)

Ám két Istenről és két Úrról soha nem beszélünk, nem azért, mintha az Atya és Fiú nem lenne Isten, mintha a Lélek nem lenne Isten, és egyenként Isten, hanem mert a megelőző korokban is két Istenről és két Úrról beszéltek, hogy amikor eljött Krisztus, ismerjék el Úrnak is és Istennek is, mert az Isten és Úr Fia.

Órigenész: A princípiumokról, Előszó, 4. (Kr. u. 230)

Továbbá, hogy Jézus Krisztus, aki eljött, az Atyától született minden teremtmény előtt. Ő, aki a mindenség létrehozásakor az Atyának segített, hiszen minden általa lett, a legújabb időkben kiüresítve önmagát emberré lett, megtestesült, s mikor Istenként emberré lett, megmaradt Istennek, ami volt.

Nikaiai Zsinat: Nikaiai Hitvallás (Kr. u. 325)

… És [hiszünk] az egy Úrban, Jézus Krisztusban, az Istennek a Fiában,
az Atyától egyszülöttként születettben, azaz az Atyának a lényegéből, Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől, született, nem teremtetett, egylényegű az Atyával…

Szent Athanasziosz: A Nikaiai Zsinat határozatáról, 20. (Kr. u. 350)

Mivel azonban a Fiú Atyától való születése az emberekétől teljesen eltérő természetű, ezért ő az Atya lényegéhez nem csupán hasonlatos, hanem attól teljességgel elválaszthatatlan, hiszen ő és az Atya egy, amint azt ő maga mondta (vö. Jn 10,30), és öröktől fogva van az Ige az Atyában és az Atya az Igében, mint amilyen a fény és kisugárzása viszonya, ezt jelenti tehát a kifejezés. Következésképp a zsinat, miután a kifejezés helyessége bizonyítást nyert, annak rendje s módja szerint írásba foglalta az „egylényegű”-t, azért, hog elhárítsa az eretnekek tévelygését s hogy lerögzítse: az Ige más, mint a teremtett dolgok.

Konstantinápolyi Zsinat: Konstantinápolyi Hitvallás (Kr. u. 381)

Hiszek az egy Úrban; Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában,
aki az Atyától született az idők kezdete előtt. Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény, az Atyábal egylényegű, és minden általa lett.

Római zsinat: „Tomus Damasi” (Kr. u. 382)

12. kánon. Ha valaki nem vallja Isten Fiát igaz Istennek, mint ahogyan igaz Isten az Ő Atyja, és hogy az Atyával egyenlőképpen minden a hatalmában van és mindent tud: az eretnek.

(Fel)

Az egy Isten három személyben

 

Antióchiai Szent Ignác: Levél az efezusiakhoz, 9,1; 19,3  (Kr. u. 110)

… az Atya templomának kövei vagytok, az Atyaisten épületéhez odakészítve, Jézus Krisztus emelőszerkezetén, mely a kereszt, magasba emeléstekhez kötélként szolgál a Szentlélek, felvonótok a hit legyen, felvonópályátok pedig Istenhez a szeretet.

Mária hordozta ugyanis méhében Istenünket, Jézust, a Khrisztoszt Isten rendelkezésének megfelelően, aki Dávid magjából való, de mégis a Szentlélektől.

... a régi királyság összeomlott, amikor megjelent Isten emberi módon az örök élet újdonságában

Antióchiai Szent Ignác: Levél a magnésziaiakhoz, 13. (Kr. u. 110)

Arra törekedjetek, hogy az Úr és az apostolok rendelkezéseiben szilárdak legyetek, hogy bármit tesztek testben és lélekben, azt sikeresen tegétek (vö. Zsolt 1,3) a hitben és szeretetben, a Fiúban és Atyában és a Lélekben, a kezdetben és a végben, a legtiszteletreméltóbb püspökötökkel és presbitériumotokkal, mely méltó a lelki koszorúra, valamint az Isten szerinti diakónusokkal.

Arisztidész: Apológia, 15.  (Kr. u. 140)

A keresztények pedig az Úr Jézus Krisztustól származtatják magukat. Őt a magasságbeli Isten Fiának vallják, aki a Szentlélekben az emberek üdvözítésére a mennyből alászállt, és a Szent Szűztől született mag nélkül, romolhatatlan testet vett fel, megjelent az embereknek, hogy a sokistenhit tévelyétől visszatérítse őket…Ezért azokat, akik igehirdetésük igazságának szolgálnak, mindmáig keresztényeknek nevezik. És ők azok, akik a föld minden más népét megelőzve megtalálták az igazságot, mert ismerik Istent, aki mindeneknek teremtője és alkotója, az egyszülött Fiúban és a Szentlélekben, s más Istent rajta kívül nem tisztelnek.

Szent Jusztinosz: I. Apológia, 6; 13; 61; 63; 67 (Kr. u. 155)

Innét van a vád, hogy minket ateistáknak tartanak, mert mi az ilyenféleképpen munkálkodó istenekkel zemben bevalljuk, hogy ateisák vagyunk; de nem így az Istennel kapcsolatban, ki valóban igaz, az igazságosságnak, a megtartóztatásnak és minden más erénynek az atyja, ki minden bűntől mentes. Őt imádjuk és tiszteljük mi, meg a tőle jött Fiút, ki megtanította velünk mindezeket… és a prófétai Lelket; lélekben és igazságban hódolunk előttük, s mindenkit erre akarunk megtanítani, ahogy ezt mi is tanultuk…

Most elétek fogjuk tárni azt, hogy mi ésszerűen tiszteljük Jézus Krisztust, mindezen dolgoknak tanítóját, ki ezért született közénk, kit Judeában, Tibérius csázár prokurátora, Poncius pilátus alatt feszítettek keresztre, őt valóban Isten Fiának ismerjük, és hogy a második helyet foglalja el, harmadsorban pedig a prófétai Lelket. Azért vádolnak minket őrültséggel, mert a második helyet a változatlan és örök Isten után, a mindenség szülője után, mint vélik, mi egy megfeszített embernek adjuk, merthogy ők nem ismerik ennek misztériumát…

Most kifejtjük nektek azt, hogy Krisztus által megújítva miként szenteljük magunkat az Istennek… elvezetjük oda őket, ahol a víz van, és ahogyan mi is újjászülettünk, ugyanúgy ők is újjászületnek, a mindenség Atyja, uralkodó Istene és a mi megváltónk, Jézus Krisztus, és a Szentlélek nevében elvégzik ezt a lemosdást a vízben.

A zsidók mindig is úgy tartották, hogy a mindenség Atyja beszélt Mózessel, márpdig az, aki beszélt vele, az az Isten Fia volt… és ezért méltán korholta őket a prófétai Lélek meg maga Krisztus is, mert sem az Atyát, sem a Fiút nem ismerték. Akik ugyanis a Fiút Atyának mondják, azok lelepleződnek, mert nem ismerik az Atyát, és arról sem tudnak, hogy a mindenség Atyjának van Fia, aki Isten Igéje és Elsőszülöttje, és Isten.

Mindenért, amit csak magunkhoz veszünk, áldjuk a mindenség Alkotóját, Fia, Jézus Krisztus és a Szentlélek által.

 

Szent Jusztinosz: II. Apológia, 6. (Kr. u. 155)

A mindenség Atyjának, mivelhogy születetlen, nincsen neve, de ha valamiféle nevet mégis adnak neki, ő mindig korábbi annál, mint aki nevet ad neki. Az atya, az isten, a teremtő, az Úr, az uralkodó nem nevek, hanem jótéteményeiből és tetteiből származó elnevezések. Az ő Fia, akit egyedül lehet valóban Fiúnak mondani, az Ige, aki minden teremtést megelőz, aki vele van és született, vele teremtett meg mindent a kezdetben, ő a Krisztus…

Szent Polikárp vértanúsága, 14. (Kr. u. 157)

„Mindenható Úristen, a te szeretett és áldott fiadnak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki által ismeretedre jutottunk, az angyalok és hatalmasságok Istene, minden teremtménynek és az igazak egész sokaságának Istene, akik színed előtt élnek: Köszönöm Neked, hogy eme napra és ezen órára méltónak találtál, hogy részem legyen vértanúid számában, Krisztusod kelyhében, a lélek és a test örök életre feltámadásában a Szentlélek általi romolhatatlanságban. Fogadtassak el köztük ma Előtted kövér és kedves áldozatul, ahogyan Te, örökké igaz Isten előre elrendelted, előzőleg nekem megjelentetted, most pedig betöltötted. Mindenért Téged magasztallak, Téged áldalak, Téged dicsőítlek a Te kedves Fiaddal, az örökkévaló és mennyei Jézus Krisztussal, kivel Neked és a Szentléleknek legyen dicsőség most és mindörökké. Ámen.”

Athénagorasz: Kérvény a keresztények ügyében, 10. (Kr. u. 177)

Eléggé bizonyítottam nektek, hogy istentelenek nem vagyunk, valljuk az egy, keletkezés nélküli, örök, láthatatlan, szenvedélyktől mentes, felfoghatatlan, fénnyel és szépséggel, Lelkével és kimondhatatlan hatalmával körülvett Istent, aki a tőle származott Ige által rendezte el és tartja fenn a világmindenséget. Azt is gondoljuk, hogy Istennek Fia van. Senki ne tartsa nevetséges beszédnek, hogy Istennek Fia van. Mi ezt nem úgy gondoljuk, ahogyan a költők mítoszai elbeszélik, melyek szerint az istenek sem bizonyulnak jobbaknak az embereknél, nem így gondolkodunk az Atyáról és a Fiúról. Ezzel szemben: a Fiú Isten Fia, az Atya Igéjének formájában (idea) és tevékeny erejében, az ő hasonlatosságára és általa lett minden, mert egy az Atya és a Fiú. Mivel a Fiú az Atyában van és az Atya a Fiúban, a Lélek egységében és erejében, Isten Fia az Atya értelme és gondolata. Ha nagy bölcsességetekben tudni szeretnétek, hogy mit jelent a „Fiú”, kifejtem röviden: az Atya első szülöttét, nem a keletkezés értelmében, (hiszen Isten az örök értelem, akiben megvan a gondolat, az Ige kezdettől fogva, mivel öröktől fogva értelmes lény), hanem azért jött elő, hogy mint mintaszerű forma és tevékeny erő legyen… A prófétai Lélek is összhangban van ezzel a tanítással: „Az Úr alkotott engem útjai kezdetén műveire” (Péld 8,22). S valóban, a prófétai megnyilatkozásokban Isten kiáradásának mondják a Szentlelket (vö. Bölcs 7,25), aki kiárad és visszatér, mint a Nap sugara. Ki ne csodálkozna, hogy istenteleneknek mondanak minket, akik Atyaistenről, Fiúistenről és Szentlélekről beszélük, bizonyítva az egységben a hatalmat és a különbséget a rangban?

Antióchiai Szent Theophilosz: Autolükoszhoz, II,10.15. (Kr. u. 181)

Először is teljes egytértésben arra tanítottak bennünket, hogy Isten semmiből alkotta a mindenséget. Mert semmi sem létezett Istennel egyidejűleg, hanem ő maga volt önmagának helye; szüksége semmire sem volt, s minden időt megelőzően létezett, és épp ekkor akarta ő megalkotni az embert, ki majd megismerheti őt: számára rendezte be tehát a világot. Tudniillik a teremtett lény rászorul a másikra, csak a teremtetlennek nincs szüksége semmire.
Mikor Istenben ott volt bennlakó Igéje, saját bensőjében nemzette őt, s tulajdon Bölcsességével együtt bocsátotta ki magából a mindenséget megelőzően. Ez a Szó volt segítségére összes művében, s mindent általa alkotott. Kezdetnek lehet hívni: mert elsősége van, és uralkodik mindazon, ami általa jött létre. Ő az tehát, aki mint Isten Lelke, Kezdet, Bölcsesség és a Magasságbeli Ereje leszállott a prófétákra, s általuk mondotta el a világ teremtésével s az összes többi eseménnyel kapcsolatos dolgokat. Hisz nem léteztek még a próféták, mikor a világ létrejött, hanem csakis a benne levő Bölcsesség, Isten Bölcsessége volt, és szent Igéje, ki folyton vele volt. Ezért is szól ő Salamon próféta által a következőképp: „Ott voltam, mikor az eget teremtette; s míg megszilárdította a föld alapjait, melléje helyezkedtem” [Péld 8,27-29]

Ugyanilyen módon az égitestek létrejöttét megelőző három nap képmása a Háromságnak: az Istennek, az ő Igéjének és Bölcsességének.

 

Tertullianus: Praxeas ellen, 2. (Kr. u. 213)

Tehát az idő után az Atya születtt, az Atya szenvedett, magát az Úr Istent, a Mindenhatót hirdetik Jézus Krisztusnak. Mi valójában mindig is és főleg most, mint a Paracletus által – aki elvezet ugyan minden igazságra (Jn 16,13) – jobban kioktatottak, egyetlen Istent hiszünk, de azon rendelkezés alatt amit oikonomiának [ez a megtestesülést jelenti] mondunk, tartjuk, hogy az egyetlen Istennek Fia van, az ő beszéde, aki tőle magától jött ki, „aki által minden lett és nála nélkül semmi sem lett” (Jn 1,3). Őt küldte az Atya a Szűzbe, és ő született tőle, az ember és Isten, az Emberfia és Isten Fia, akit Jézus Krisztusnak is neveznek. Ő szenvedett, ő halt meg, és eltemették az írások szerint, és az Atya feltámasztotta és felvette, hogy üljön jobbján, eljöve majd ítélni élőket és holtakat (vö. 1Kor 15,3.4.). Aki azután ígéretének megfelelően elküldte az Atyától a Szent Lelket. Ez a szabály [regula fidei] visszanyúlik az evangélium kezdetére, még a régebbi eretnekeket is megelőzi, nem kevésbé a tenapi Praxeaszt, ezt bizonyítja eleve az összes eretnek késői mivolta, mint maga a tegnapi Praxeas újdonsága is. Ezért ez itt egy előzetes ítélet, melyet minden eretnekség ellen érvényesíteni kell, hogy az az igaz, ami a korábbi, és az fattyúhajtás, ami későbbi. De figyelembe véve ezt az óvást mégis mindenütt helyet kell adni az ismételten fontolgatóknak, az oktatás és felkészülés miatt, hogy mégcsak a látszat se merüljön fel, hogy bármilyen elferdülés vizsgálat nélkül marad, s előzetes ítélet alapján kapja kárhoztatását, főleg ez, mely úgy tekinti magát, mint a tiszta igazság birtokosa, amikor állítása szerint az egyetlen Istent úgy kell hinni, mintha az magát mondaná az Atyának a Fiúnak és a Léleknek. Mintha így is nem egy volna mindegyik, mikor mind egytől van, nevezetesen a lényeg [substantia = hüposztaszisz] egysége által, és semmivel sem kevésbé őrződik meg az oikonomia szentsége [misztériuma], mely az egységet a hármasságba rendezi, háromnak rendezve el az Atyát és Fiút és a Lelket, nem állagban három, hanem sorrendben, nem lényegben, hanem jellegben, nem hatalomban, hanem megjelenésben, de egy lényegében, egy méltóságában és egyetlen hatalmában, mert egy az Isten, akitől ezek a méltóságok és jellegek és megjelenési alakok az Atya, Fiú és Szentlélek nevének tulajdonítódnak. Hogy ez miként történik a szám megosztása nélkül, azt az értekezés előrehaladtával mutatjuk meg.

 

Tertullianus: Praxeas ellen, 9. (Kr. u. 213)

Ezt a szabályt vallom, amivel tanúsítom, hogy egymástól elválaszthatatlan az Atya és a Fiú és a Lélek, tartsd is így hát mindenütt, tudd meg, mit milyen értelemben kell mondani. Íme tehát másnak mondom az Atyát, másnak a Fiút, másnak a Lelket, - rosszul érti a kijelentést a műveletlen és az elferdült,  mintha ezt a különbözőséget hangoztatná és a különbség következtében az Atya és Fiú és Szentlélek elválasztására célozna. Szükségképpen ezt mondom, amikor erősködnek, hogy ugyanaz az Atya és Fiú és Lélek -, az oikonomiával szemben a monarchiának kedvezve -, de nem a különbség miatt mondom másnak a Fiút és Atyát, hanem a felosztás miatt, nem a megosztás, csak a megkülönböztetés miatt más, mivel nem ugyanaz az Atya és a Fiú, vagy valamilyen mértékben különböző az egyik a másiktól. Az Atya az egész lényeg, a Fiú pedig az egész származéka és része, mint maga vallja: „Mert az Atya nagyobb nálam” (Jn 14,28). A zsoltár ennek következtében énekel úgy róla, mint aki kiseb: „Alig kisebb az angyaloknál” (Zsolt 8,6). Így az Atya is más, mint a Fiú, amikor nagyobb a Fiúná, mivel más aki szül, más aki születik, mert más aki küld,más aki küldött, mert más az, aki tesz, más az, aki által az megtörténik. Jó, hogy az Úr is élt ezzel a szóval a Paracletus személyére vonatkozóan, és nem a megosztást jelezte, hanem a rendelkezést, ezt mondta ugyanis: „Kérni fogom az Atyát és más ügyvédet küld nekltek, az igazság Lelkét” (Jn 14,16). Így magától különbözőnek mutatta a Paracletust, ahogyan mi is őt állítjuk az Atyától különbözőnek, hogy a harmadik fokozatot mutassa meg a Paracletszban, amint mi a másodikat mutattuk meg a Fiúban az oikonomia megtartásáért. Maga az, hogy Atyának és Fiúnak mondják, nemde annyit jelent, hogy az egyik a másiktól van? Főleg pedig, mindegyik z volt, aminek neve mondja, és ami volt, annak is hívták, és a különböző szavakat egymással összezavarni egyáltalán nem lehet, mivel nem lehet azokat a dolgokat sem, melyeket jeleztek. „Igen, igen, nem, nem, mert ami ezen túl van, a gonosztól van” (Mt 5,37).

 

Tertullianus: Praxeas ellen, 13,5-6. (Kr. u. 213)

Mondod: „Tehát ma is kihívlak téged, hogy azoknak az írásoknak a tekintélye alapján állandóan két Istent és két Urat hirdess”. Távol legyen! Mi ugyanis, akik az Írások korát és körülményeit Isten kegyelme által átlátjuk, főként nem emberek, hanem a paracletus tanítványai vagyunk, kettőt határozunk meg, az Atyát és a Fiút, s immár hármat a Szent Lélekkel az oikonomia értelmében, mely a számot adja, nehogy – mint elfajultságotok felhozza – az Atyáról higgyék a születést és senvedést, amit nem szabad hinni, mert nem is az a hagyomány. Ám két Istenről és két Úrról soha nem beszélünk, nem azért, mintha az Atya és Fiú nem lenne Isten, mintha a Lélek nem lene Isten, és egyenként Isten, hanem mert a megelőző korokban is két Istenről és két Úrról beszéltek, hogy amikor eljött Krisztus, ismerjék el Úrnak is és Istennek is, mert az Isten és Úr Fia….

Ám, amikor eljött Krisztus és mi megismertük, hogy ő az, aki a számot visszafelé érvényesíti, aki második lett az Atya után és a Lélek a harmadik, még az Atya is teljesebben nyilatkozott meg általa, az Úr és Isten neve immár az egységre vonatkozik, hogy mivel a bálványok sokaságától a népek megtértek az egyetlen Istenhez, megalapozott legyen a különbség az egy és a sok istenség tisztelői között.

 

Órigenész: A princípiumokról, Előszó, 4. (Kr. u. 230)

Íme a következő eszmék azok, amelyeket egyértelmű világossággal hagyományozott az apostoli tanítás. Először is, hogy egy Isten létezik, aki mindent megteremtett és megalkotott, aki a semmiből teretette a mindenséget…Továbbá, hogy miképpe azt prófétái révén korábban megígérte ez az Isten, a legújabb időkben elküldte az Úr Jézus Krisztust…

Továbbá, hogy Jézus Krisztus, aki eljött, az Atyától született minden teremtmény előtt. Ő, aki a mindenség létrehozásakor az Atyának segített, hiszen minden általa lett, a legújabb időkben kiüresítve önmagát emberré lett, megtestesült, s mikor Istenként emberré lett, megmaradt Istennek, ami volt. A mi testünkhöz hasonló testet vett fel, attól csak annyiban különbözőt, hogy szűztől és a Szentlélektől született…

Továbbá, az apostoli tanítás szerint az Atyához és a Fiúhoz társul dicsőségben és méltóságban a Szentlélek… az egyház teljesen egyértelmű tanítása, hogy ez a Szentlélek inspirált minden egyes szentet, prófétát és apostolt, s nem lakozott más Lélek a régiekben s más azokban, akik Krisztus eljövetele idején nyerték el az ihletettséget.

 

Órigenész: A princípiumokról, 4,4.1. (Kr. u. 230)

Ideje, hogy visszatérve az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről szóló fejtegetéseinkhez, végignézzünk néhány, akkor figyelmen kívül hagyott dolgot… Azt mondjuk tehát, hogy nem Isten lényegének valamelyik része került a Fiúba" mint az eretnekek gondolják, és nem is a semmiből teremtette, vagyis saját lényegén kívülről, úgyhogy lett volna olyan, amikor nem létezett; hanem azt állítjuk, hogy minden testi érzékelés számára megfoghatatlan módo a láthatatlan és testetlen Istenből jött létre az Ige és Böcsesség minden testi szenvedély nélkül, ahogy az akarat származik az értelemből…

De még azt az állítást is, hogy „soha nem volt, amikor nem létezett”, elnézően kell kezelnünk, mivel maguk a szavak, mármint az „amikor” és a „soha” időhatározók jelentését hordozzák, holott mindazt, amit az Atyáól, a Fiúról és a Szentlélekről állítunk, minden idő, minden világkorszak és minden örökkévalóság felett állóként kell értelmeznünk. Hiszen egyedül a Szentháromság az, ami az értelmezésnek nemcsak az időbeli, hanem az örökkévalóságra irányuló módját is felülmúlja. Minden egyebet azonban, ami a Szentháromságon kívül van, világkorszakokkal és időszakokkal mérünk.

 

Szent Cyprianus: A katolikus Egyház egységéről, 6. (Kr. u. 251)

Az Úr ugyanis azt mondta: „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10,30). Egy másik helyen pedig az Atyáról, a Fiúról és a Szent Lélekről van megírva: „És ez a három egy” (1Jn 5,7).
Ki gondolhatja, hogy ezt az isteni szilárdságból származó, mennyei előképekre visszanyúló egységet az Egyházban szétszakíthatja, az egymással ütköző akaratok egyenetlenségével megbonthatja? Aki ezt az egységet nem tartja meg, az életet és az üdvösséget nem tartja meg.

 

Dénes pápa: Levél (töredék) Dionüsziosznak, Alexandria püspökének (Kr. u. 262)

1. Most pedig méltányos lesz, hogy teljes joggal szót emeljek azokkal szemben, akik az Isten Egyházának legünnepélyesebb tanítását, a monarchiát, három valamilyen erőre, három különböző hüposztasziszra és három istenségre osztják és egymástól elkülönítik és lerombolják. Hallottam ugyanis egyesekől, akik közöttetek hirdetik és tanítják az isteni igét, hogy tanítómesterei ennek a véleménynek.Ezek pedig, hogy úgy mondjam, szöges ellentétben állnak Szabelliosz véleményével. Ő ugyanis káromol, mikor azt állítja, hogy a Fiú maga az Atya, és fordítva. Amazok pedig valamiképen három istenről tanítanak, amikor a szent egysége három egymástól teljesen elkülönített hüposztasziszra bontják. Szükséges ugyanis, hogy az isteni Ige a mindenség Istenével egyesülve legyen, a Szentlélek pedig Istenben maradjon és benne lakjék úgy, hogy az isteni Háromságot egységbe, mintegy csúcspontként a mindenség mindenható Istenére vezessük vissza és foglaljuk egybe. Mert az oktalan Markión tanítása, amely a monarchiát három elvre szaja széjjel és így megosztja, nyilván ördögi tanítás, nem pedig Krisztus igaz tanítványaié, de nem is azoké, akik az üdvözítő tanítását tartják helyesnek. Ezek ugyanis nagyon jól tudják, hogy a Szentháromságot az isteni Szentírás tanítja ugyan, de hogy három isten van, azt se az Ó-, se az Újszövetség nem tanítja.
2. De nem kevésbé kell hibáztatnunk azokat sem, akik a Fiút valamiféle alkotott létezőnek tartják, és úgy vélekednek, hogy az Úr teremtmény, mint egy azok közül, akik tényleg teremtmények. Márpedig Ő, amint illik és méltányos is, született és nem alkotott vagy teremtett valaki. Ezt az isteni kinyilatkozások bizonyítják. Nem valami csekély, hanem a legnagyobb istentelenség tehát azt mondani, hogy az Úr valami módon mintegy kézzel alkotott valaki. ha ugyanis a Fiú keletkezett, akkor volt olyan idő, amikor nem létezett. Ám mindig volt, ha az Atyában van, miként Ő maga kijelenti [Jn 14,10k]. Ha pedig Krsztus ige, bölcsesség, erő, mert ti is tudjátok, hogy Krisztus ez, amint az Írások ezt tanítják [Jn 1,14; 1Kor 1,24], akkor ezek nyilván Istennek az erői. Ennélfogva, ha a Fiú keletkezett, akkor volt idő, amikor ezek az erők nem léteztek, vagyis volt idő, amikor Isten ezek nélkül létezett, ami pedig nyilván képtelenség.
De minek beszélek előttetek ezekről a dolgokról többet? Szentlélekkel teli emberek vagytok, és nagyon is belátjátok, hogy mennyi képtelenség következik abból a véleményből, amely a Fiút teremtménynek állítja. Úgy látom, hogy ezek a dolgok a legkevésbé sem jutottak eszükbe eme vélekedés vezéreinek, ezért aztán eljességgel eltértek az igazságtól, és másképpen fejtik ki, mint az isteni és prófétai Szentírás értelmzi azt a kijelentést, hogy "az Úr az Ő útjainak kezdetén teremtett engem" [Péld 8,22 LXX] ...
3. A csodálatos és isteni egységet tehát nem szabad három istenségre szétválasztani, és nem szabad az Úr méltóságát és fölséges nagyságát kisebbíteni az "alkotás" szóval, hanem hinni kell a mindenható Atyaistenben és Jézus Krisztusbn, az Ő Fiában és a Szentlélekben: és azt, hogy az Ige a mindenség Istenével egységben van. Ő mondta ugyanis: hogy "én és az Atya egy vagyunk" [Jn 10,30], és hogy "én az Atyában és az Atya énbennem van" [Jn 14,10]. Így sértetlenül megőrződik az isteni Háromság és a monarchia szent tantása.

Nikaiai Zsinat: A Nikaiai hitvallás (Kr. u. 325)

Hiszünk az egy Istenben, mindenható Atyában…
És az egy Úrban, Jézus Krisztusban, az Istennek a Fiában…
És a Szentlélekben.

Szalamiszi Szent Epiphaniosz: Ancoratus; Hitvallás (Kr. u. 374)

És [hiszünk] a Szentlélekben, az Úrban és éltetőben, aki az Atyától származik, akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk, és együtt dicsőítünk…

I. Konsantinápolyi Zsinat: A Konstantinápolyi hitvallás (Kr. u. 381)

Hiszek egy Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak alkotójában.
Hiszek az egy Úrban; Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában,
aki az Atyától született az idők kezdete előtt. Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény, az Atyábal egylényegű, és minden általa lett…
Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától [és a Fiútól] szrmazik, akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút.

(Fel)