A Katolikus Egyház és a tudomány(Frissítve, átszerkesztve: 2012. 03. 08.)
BevezetésSokan próbálják a vallást illetve az Egyházat úgy beállítani az embereknek, mint amelyek a tudomány és a haladás egyik legfőbb kerékkkötői, gátjai, ellenségei lettek volna. Ezt a primitív egyházellenességet legelőször August Comte (+1857) propagálta, és a felvilágosodás egyik nagy jelszavává vált, majd ugyanezzel jött elő a marxista filozófia is, amelynek köszönhetően a kommunizmus 40 éve alatt az iskolákban szinte mindegyik természettudományos, illetve történelmi tantárgy tanítása közben hallhattuk ennek nagy bizonyságát Giordano Bruno és Galileo Galilei hátborzongatóvá tett történetében. Az Egyház fennállásának 2000 éves korszakából azért csak ezt a két példát hozzák újra és újra elő, mivel nincs több olyan példa, amelyet ki lehetne úgy csavarni, hogy ezt az ócska, de sokaknak annyira kedves vádat alátámassza. Azóta mind a pozitivista, mind a marxista materializmus sokkal szerényebb lett, hiszen nagy hangú elméletük, ami szerint a vallás vagy az Egyház a modern korral kiszorul a műveltebb gondolkodásból, vagy Chesterton szavaival élve ebek harmincadjára kerül, visszafelé sült el: az ebek pusztultak el. Ezen elméletek más öröknek hitt fundamentumai is megdőltek már, de sajnos vádjaik szellemei máig kisértenek. A relativizmus csapdájában vergődő szabadgondolkodók - mindig csak ők, és soha nem a tudomány és a haladás nagy emberei - most is ellenséget látnak az Egyházban, ami igaz is, hiszen az Egyház minden erejével azon van és volt, hogy meggátolja, hogy a világ az anarchiába és a gondolkodás gyilkosságával felérő szkepticizmusba zuhanjon. Csakhogy ennek az ellenségnek semmi köze sincs sem a tudományhoz, sem a haladáshoz, hanem csakis a tudomány és a haladás nevében fellépő siserehadhoz, amelyek tudománytalanul és maradian próbálják mellőzni még mindig Istent és az általa lefektetett igazságokat. A tudomány és a haladás igazi óriásai mindeközben vagy megmosolyogták fejüket csóválva e népséget, és a világot előrevivő találmányaik, felfedezéseik, rendszerező műveik kidolgozása során többször is a Mindenható Úr oltalmát és világosságát kérték, vagy kifejezetten megvédték a két autonom terület, a hit és a tudomány kapcsolatának szoros kötelékét (mint pl. Kepler, Galilei, stb), illetve azok, akik bár ateisták, mégis a józan ész és belátás adományát birtokolva tisztelettel és csodálattal néznek arra a munkára, amelyet az emberek a hit számukra idegen és túl misztikus világában tártak fel a világnak. Ők tudták, illetve tudják személyes tapasztalataikon túl, hogy a világ mit is köszönhet a kinyilatkoztatás hitének, az isteni kegyelemnek, a Szentlélek fényének, és nem utolsósorban magának a Katolikus Egyháznak. Számukra világos, hogy két vacak és eltorzított példával nem lehet elhomályosítani azt, hogy a katolicizmus mindig is mind a tudománynak, mind a haladásnak, s mind a kultúrának az egyik legfőbb támogatója volt. Számukra világos, hogy pl. az összes iskolafajta, ami manapság fennáll, az egyetemektől kezdve az óvodákig és a népiskolákig, a Katolikus Egyház gondolataként látott napvilágot; hogy az összes tudományág és -szak első művelője az Egyház volt, és a katolikus hívők a mai napig fontos szerepet játszanak a tudományos világ életében; hogy Európa barbár népeinek civilizációját, letelepítését, mezőgazdaságra, iparra, békés és polgári életre való nevelését az Egyház végezte el; hogy a rabszolgaságot az Egyház törölte el; hogy a nők, a gyermekek és a munkások méltóságát az Egyház adta meg elsőként; hogy a természettudomány, a bölcselet, a történetírás, a nyelvészet, stb. máig is ható legfőbb képviselői papi személyek voltak; hogy a legmagasabb szintű művészeteket, a bizánci, a román, a gótikus, a reneszánsz, a barokk, de még a modern stílust is az Egyház emelte virágzásba; hogy a betegeket, a szegényeket, az árvákat, a fogyatékkal élőket eleinte kizárólag az Egyház vette pártfogásba, de ma is az Egyház a fő szószólójuk, és menedékük; s hogy nincs a világon egyetlen olyan intézmény, amelynek a mai modern világ többet köszönhetne mint a Katolikus Egyháznak. A magam részéről most nem elméleti úton, nem filozofálgatva szeretném bizonyítani a hit, a vallás vagy az Egyház, illetve a tudomány kapcsolatának tagadhatatlan meglétét, hanem egyszerűen bemutatom egy legkevésbé sem teljes listában azokat az embereket, akik a Katolikus Egyház hűséges hívei voltak. Jóval több mint 300 katolikus tudós papot, püspököt, szerzetest és hitvalló világi hívőt sorolok fel, akik soha nem választották ketté a tudományos világot az Isten által megteremtett világtól, hanem ez utóbbiból erőt merítve szolgálták a tudomány által az emberiség javát. Ők a tanúbizonyságai annak, hogy egy mai ember mit is köszönhet - néhol közvetlenül, néhol közvetve - a Katolikus Egyháznak, illetve, hogy ebben az Egyházban miféle "tudomány-ellenesség" is folyt. FÖLDRAJZMODERN CSILLAGÁSZATBoldog Béna Hermann (Hermannus Contractus, Reichenau-i Hermann) (1013-1054), bencés szerzetes. A középkor egyik legnagyobb tudósa annak ellenére, hogy végtagjai teljesen le voltak bénulva. Neki köszönhetjük az arab munkák első latin fordításait. Összeállította az időszámítás szabályait, kitalált egy holdidőszámítást, és feltalálta a holdfogyatkozás kiszámításának módját is. Ezenkívül meghonosította az asztrolábuszt, a hordozható napórát, és a csillagászati kvadránst.
Nagy Szent Albert (Albertus Magnus) (1200-1280), dominikánus szerzetes, pápai tanácsadó, majd püspök, egyházdoktor. Megállapította a Föld gömb alakját és a déli félteke lakhatóságát.
Roger Bacon (1214-1294), ferences szerzetes. Ő is azt tanította, hogy a Föld gömb alakú. Nagy Szent Albert és az ő művei adták Kolumbusznak azt a gondolatot, hogy a Földet körbe lehet utazni, mert gömbölyű.
Nicolas Oresme (1323-1382), francia püspök, hatalmas polihisztor. A modern tudományok egyik legfontosabb megalapítója, úttörője és népszerűsítője. Ő volt az első, aki megfogalmazta, és - még Kopernikusznál is világosabb, és érthetőbb - érvekkel alátámasztotta, hogy nem a Föld a világ középpontja.
Nicolaus Cusanus (1401-1464), német bíboros, pápai nuncius, filozófus, matematikus és csillagász. Szintén vallotta, hogy nem a Föld az univerzum közepe, hanem az ugyanolyan bolygó, mint a többi. Keplert megelőzve azt tanította, hogy a világegyetemben nem létezhetnek tökéletes körpályák.
Nikolaus Kopernikusz (1473-1543), a modern heliocentrikus világnézet megalkotója. A Katolikus Egyház kanonoka volt. Az Egyház a kopernikuszi modellt, mint elméleti lehetőséget, matematikai modellt támogatta, sőt tanította is.
XIII. Gergely pápa (1502-1585), a ma is világszínvonalon működő vatikáni csillagvizsgáló megalapítója. Ő építtette fel Rómában az ún. Szelek Tornyát - mai nevén Gergely Tornyot - melyet az akkoriban legkorszerűbb csillagászati műszerekkel szereltetett fel. Ő vezette be a ma is használatos Gergely-naptárt.
Egnatio Danti (1536-1586), domonkos szerzetes, számos csillagászati műszer (pl. az asztrolábium) feltalálója, illetve a Gergely-naptár jelentős előkészítője.
Galileo Galilei (1564-1642). A kopernikuszi tanok nyílt hirdetője, illetve számos fizikai felfedezés fűződik a nevéhez. Temperamentumos személyisége miatt szinte mindenkivel összeütközésbe került, így az Egyházzal is, de ennek ellenére élete végéig hű maradt katolikus hitéhez, és azt buzgón gyakorolta is. Házi őrizete során apáca leánya gondoskodott róla, és számos paptudóssal maradt kapcsolatban, akik még életében számtalan csillagászati művel "rehabilitálták" az elítélt tudóst. Galilei egy külön könyvet szentelt annak, hogy bemutassa, a hit és a tudomány nem összeférhetetlen. Számos hamis és hazug legenda fűződik a peréhez, amelyekben katolikus- és egyházellenes körök megpróbálták őt szimbólumukká tenni. Ezeket a már nyilvánosságra is hozott jegyzőkönyvek, és más dokumentumok egyértelműen cáfolják. (Erről a későbbiekben egy külön írást fogok közzé tenni.)
Rheitai Schyrleus (Schyrl, Schyrle) (1597-1660) cseh kapucinus szerzetes, a binokuláris teleszkóp feltalálója.
Johann Baptist Cysat (1586-1657), jezsuita szerzetes, aki a maga készítette távcsövével fölfedezte az Orion csillagködöt, illetve rendtársával, Schneider Kristóffal a napfoltokat. Elsőként kutatta az üstökösök fizikáját, s e téren ma is Cysat elnevezéseit használják.
Gottfried Wendelen (1580-1667), flamand kanonok, többek között csaknem olyan pontosan számította ki a Nap látószög-elhajlását, mint a mai modern csillagászok.
Giambattista Riccioli (1598-1671) jezsuita szerzetes, aki bár Kopernikusz és Galilei elméleteinek nagy kritikusa volt, számos nagyon fontos megállapítást tett a csillagászatban, pl. nevéhez kötődik a Hold feltérképezése (számos krátert ő nevezett el), a szabadesés különböző vizsgálatai, stb.
Laurent Cassegrain (1629-1693), francia katolikus pap. A ma is közkedvelt, két tükrös Cassegrain reflektor, avagy távcső feltalálója.
Hell Miksa (1720-1792) magyar jezsuita pap. Felfedezte a földrajzi szélességmérés új módszerét, amelyet ma Horrebow-Talcott-eljárásként ismernek. Ő vezette az első magyar csillagvizsgálót Nagyszombaton. Ő tervezte a kolozsvári, az egri, és a budai Csillagdát is. Egy holdkrátert is neveztek el róla.
Jean Baptiste Biot (1774-1862) kimutatta, hogy a meteoritok kozmikus eredetűek. Fiatal korában elhagyta az Katolikus Egyházat, de később visszatért oda.
Joseph Fraunhofer (1787-1826) német hívő katolikus fizikus, optikus és csillagász. Kiszámította az optikai üvegek törésmutatójának pontos értékét. 1817-ben kifejlesztett akromatikus lencséje kis módosításokkal ma is használatos. Kialakította ezeknek a jellemző vonalaknak mai napig használatos betüjelölését.
Urbain LeVerrier (1811-1871), John Couch Adams-szal együtt, de egymástól függetlenül fedezték fel a Neptunuszt. LeVerrier mélyen hívő katolikus volt.
Angelo Secchi (1818-1878) jezsuita szerzetes, a csillagászati színképelemzés úttörője és a Dopler-effektus (a csillagok közeledése vagy távolodása okozza a különböző színeket a csillagoknál) első bebizonyítója, segítségével határozták meg a Szaturnusz gyűrűjének a természetét, illetve a Mars felületének a tanulmányozásában is fontos szerepe volt.
Jean Bernard Léon Foucault (1819-1868), katolikus vallását rendszeresen gyakorló fizikus és csillagász. Módszert dolgozott ki az abszolút fénysebesség rendkívül nagy pontosságú mérésére. Kísérleti bizonyítékot szolgáltatott a Föld tengely körüli forgására (Foucault-inga). Továbbfejlesztette a tükrös teleszkópot; 1859-ben egyszerű, de rendkívül pontos módszert dolgozott ki a teleszkóptükrök felszíni hibáinak ellenőrzésére.
Hippolyte Fizeau (1819-1896), mélyen hívő katolikus fizikus, aki a Nap színképének infravörös részét tanulmányozva megoldást talált a csillagok hullámhossz-eltolódására. Ő volt az első, aki meghatározta az infravörös sugarak hullámhosszát. 1849-ben nagy pontossággal meg tudta mérni a fény sebességét.
Johan W. J. A. Stein (1871-1951), jezsuita szerzetes, a Vatikáni Obszervatórium igazgatója. Számos fontos írást tett közzé a változó és a kettős csillagokról.
Guy Consolmagno (1952- ), amerikai jezsuita, csillagász és planetológus a Vatikáni Obszervatóriumban, de az Amerikai Csillagászati Társaság elnöki tisztségét is betöltötte. A meteoritok és az aszteroidák közötti kapcsolatok feltárásában ért el sikereket. Egy kutatás során számos meteoritot fedezett fel az Antarktisz jégmezőiben.
Stb.
GEOLÓGIANicolas Steno (Niels Stensen) (1648-1686) A lutheránus hitről 1667-ben katolizált dán anatómus és geológus, majd katolikus püspök és az észak-német protestáns területek misszionáriusa. Elsőként fogalmazta meg a geológiatudomány, a sztratigráfia alaptörvényeit (pl. a szuperpozíció törvényét, az eredet vízszintesség elvét és a laterális folytonosság elvét). Gyakran hívják a geológia atyjának.
ÁSVÁNYTANGeorgius Agricola (1494-1555). Az ásványtan, és a bányászat atyja. Mély katolikus hitét a reformáció területén is megtartotta. Mivel a lutheránus lelkészek megtagadták számára a sírhely adományozását, ezért holttestét a 60 kilométerre nyugatra lévő Zeitz város püspöke fogadta be és temette el a helyi templomban.
René Just Haüy (1743-1822), francia katolikus pap, a Notre Dame tiszteletbeli kanonokja, ásványtantudós. Felfedezései, művei és elméletei miatt a "modern kristálytan atyjának" nevezik. A hőelektromosságban is tett komoly megfigyeléseket.
METEOROLÓGIAAngelo Secchi (1818-1878) jezsuita szerzetes. A modern meteorológia megalapítója. Megszerkesztette az első időjárásjelző gépet, és Olaszországban kialakította az első meteorológiai hálózatot.
José María Algué (1856-1930), spanyol katolikus pap, meteorológus. Ő fedezte fel a tájfunt előrejelző barociklonométert, a felhőmérő nefoszkópot és egy mikroszeizmográfot.
FELFEDEZÉSEKJuan Perez (+1513) ferences szerzetes és Diego de Deza (1444-1523) dominikánus szerzetes, később püspök és főinkvizitor közbenjárására és segítségével kapott Kolumbusz Kristóf hajókat a spanyol királynőtől. Így tudta csak felfedezni Amerikát.
Michał Boym (1612-1659), lengyel jezsuita misszionárius, természettudós, felfedező. Kína, valamint szinte az egész Távol-Kelet történelmének, szokásainak, állat- és növényvilágának és földrajzának első pontos feltérképezője. Számos olyan kínai gyógymódot és orvosságot honosított meg, amelyek eddig Európában ismeretlenek voltak, pl. a pulzusmérést.
ARCHEOLÓGIASchönwisner István (1738-1818), jezsuita szerzetes, történész. Az első magyar régész, aki elsőként végzett Magyarországon ásatásokat. Óbuda közelében ő fedezte fel Aquincum romjait. - - - - - - - Akiket még megemlíthetnék: José de Acosta (1539-1600), José Antonio de Alzate y Ramírez (1737-1799), Giuseppe Asclepi (1706-1776), Daniello Bartoli (1608-1685), George Coyne (1933-), Giuseppe Biancani (1566-1624), Anselmus de Boodt (1550-1632), Christopher Borrus (1583-1632), Joachim Bouvet (1656-1730), Henri Breuil (1877-1961), Giuseppe Campani (1635-1715), Paolo Casati (1617-1707), Christopher Clavius (1538-1612), Vincenzo Coronelli (1650-1718), George Coyne (1933- ), James Curley (1796-1889), Albert Curtz (1600-1671), Jean-Baptiste Chappe d'Auteroche (1722-1769), Francesco Denza (1834-1894), Fényi Gyula (1845-1927), Louis Feuillée (1660-1732), Placidus Fixlmillner (1721-1791), José Gabriel Funes (1963- ), Pierre Gassendi (1592-1655), Carlos de Sigüenza y Góngora (1645-1700), Christoph Grienberger (1561-1636), Johann Georg Hagen (1847-1930), Eduard Heis (1806-1877), Giovanni Battista Hodierna (1597-1660), Giovanni Inghirami (1779-1851), Otto Kippes (1905-1994), Wenceslas Pantaleon Kirwitzer (1588-1626), Karl Kreil (1798-1862), Nicolas Louis de Lacaille (1713-1762), James B. Macelwane (1883-1956), Paul McNally (1890-1955), Manuel Magri (1851-1907), Charles Malapert (1581-1630), Christian Mayer (1719-1783), Giuseppe Mercalli (1850-1914), Maciej Miechowita (1457-1523), Juan Ignacio Molina (1740-1829), Johannes Müller von Königsberg (Regiomontanus) (1436-1476), Barnaba Oriani (1752-1832), Luigi Palmieri (1807-1896), Nicolas Claude Fabri de Peiresc (1580-1637), Stephen Joseph Perry (1833-1889), Giuseppe Piazzi (1746-1826), Jean Picard (1620-1682), Alessandro Piccolomini (1508 -1579), Edward Pigot (1858-1929), Alexandre Guy Pingré (1711-1796), Jean Baptiste François Pitra (1812-1889), Marcin Odlanicki Poczobutt (1728-1810), Louis Rendu (1789-1859), Matteo Ricci (1552-1610), Johannes Ruysch (1460-1533), Johannes de Sacrobosco (1195-1256), Johann Adam Schall von Bell (1592-1666), George Mary Searle (1839-1918), Alessandro Serpieri (1823-1885), Gerolamo Sersale (1584-1654), Benedict Sestini (1816-1890), Valentin Stansel (1621-1705), Alexius Sylvius Polonus (1593-1653), Szentmártony Ignác (1718-1793), Joseph Tiefenthaler (1710-1785), Franz de Paula Triesnecker (1745-1817), Francesco de Vico (1805-1848), Martin Waldseemüller (1470-1520), Godefroy Wendelin (1580-1667), Julian Tenison Woods (1832-1889), John Zahm (1851-1921), Niccolo Zucchi (1586-1670), Giovanni Battista Zupi (c. 1590-1650)
FIZIKAAZ ŐSROBBANÁS-ELMÉLETRobert Grosseteste (1175-1253), lincolni püspök. A fényt tanulmányozva – filozófiai és teológiai alapokon – megfogalmazott egy egyszerű ősrobbanás-modellt.
TÁGULÓ UNIVERZUMGeorges Lemaitre (1894-1966), belga pap, fizikus és csillagász. Már 1927-ben kimutatta, hogy az általános relativitáselmélet egyenleteiből következően a világegyetem vagy tágul, vagy szűkül. Ő adta meg elsőként a táguló világegyetem használható matematikai számítását is. Előre megmondta, hogy az űr nem lehet stabil, és ezt Hubble és mások bebizonyították. Az ún. Hubble-törvényt és a Hubble-állandót Edwin Hubble cikke előtt két évvel ő már levezette, és az ősrobbanás-modellt is előterjesztette, amit ő "ősatom hipotézis"-nek nevezett.
ATOMELMÉLETRuđer Bošković (1711-1787), horvát jezsuita, fizikus, csillagász, matematikus, filozófus és költő. Azt vallotta, hogy tudományos felfedezéseit a Teremtő ismerete nélkül nem tudta volna véghez vinni. Elsőként foglalta világos, pontosan megfogalmazott rendszerbe az atomelméletet, és ez a műve szolgált alapjául Michael Faraday, William Rowan Hamilton, Lord Kelvin, Saint-Venant, sőt Albert Einstein felfedezéseinek.
SZÍNELMÉLETNicholas de Malebranche (1638-1715) Ágoston-rendi pap, a modern színelmélet megalapítója.
TÉRGÖRBÜLETNicholas Cusa (1400-1464), német bíboros, aki megjövendölte, hogy a térnek görbülnie kell, ha Isten egyformán van jelen mindenhol. A XX. században erősítették meg ezt az elképzelést.
FÉNYTANRoger Bacon (1214-1294), ferences szerzetes. Megsejtette a fény hullámelméletét, és írt a „láthatatlan fénysugarakról”. Felfedezte a távcső és a mikroszkóp elvét, illetve a lemezjátszó ősét is.
Németországi Boldog (Teutonicus) János (Freiburgi János) (1250-1310), dominikánus szerzetes, majd püspök (Magyarországon, Diakóváron is), pápai tanácsadó és gyóntató. Többek között a szivárványt tanulmányozva a fénytörés és a fényszóródás elméletéhez járult hozzá.
Francesco Maria Grimaldi (1618-1663) jezsuita szerzetes felfedezte a fény elhajlását, illetve a fényszóródást.
ELEKTROMOSSÁGAndrew Gordon (1712-1751), skót bencés szerzetes, fizikus. Az első elektrosztatikus motor feltalálója, ami az első példája a vezető közeg nélküli villamosenergia-átvitelnek.
André-Marie Ampere (1775-1836), francia fizikus, az elektromágnesesség felfedezője. Ampere jámbor katolikus volt, és bevallása szerint kutatásait keresztény hitének köszönheti.
Alessandro Volta (1745-1827) szintén erős szállal kötődött a Katolikus Egyházhoz, és egy hitvédelmi írást is megfogalmazott. Volta az elektromosságtan úttörője. Rá emlékeztet ma is a feszültség mértékegysége, a "volt". Ő készítette az első, ma elektromos elemnek nevezett berendezést, amely elektromosságot tudott előállítani. Felfedezései az elektrosztatikában, a meteorológiában és a pneumatikában is maradandóaknak bizonyultak.
Nicholas Callan (1799 - 1864), ír katolikus pap, tudós. William Sturgeon és Michael Faraday kutatásai nyomán felfedezte az indukciós tekercset, és továbbfejlesztette a galvánelemet.
Jedlik Ányos (1800-1895), magyar bencés szerzetes, a Magyar Tudományos Akadémia rendes és tiszteletbeli tagja, valamint a Királyi Magyar Természettudományi Társulat 1. számú tagja. Többek között ő fedezte fel a dinamót, megalkotta az első elektromotort, kidolgozta az öngerjesztés elvét és a dinamóelvet, valamint felismerte a feszültségsokszorosítást is. Ő készített elsőként szódavizet, és az első szikvízüzem is az ő tervei alapján készült el.
DINAMIKAThomas Bradwardine (1290-1349), Canterbury érseke. Elsőként foglalta szabályba az átlagsebesség elméletét, és ő volt a logaritmikus mozgástörvény első felfedezője, amellyel Galileit előzte meg.
Jean Buridan (1300-1358), katolikus pap, az impetuselmélet megalkotója, ami a Newton-törvények csírája. Munkáival a kopernikuszi forradalom magvait vetette el.
Giovanni di Casali (?- 1375), olasz ferences barát, pápai legátus, teológus, természettudós. Bemutatta a gyorsuló testek mozgásának grafikai analízisét. Matematikai és fizikai munkái hatással voltak Galilei hasonló gondolataira is.
Albertus de Saxonia (1320-1390), halberstadti püspök, filozófus, fizikus. Továbbfejlesztette Buridan impetuselméletét, és munkáival a 17. századi gravitációs elméletet készítette elő.
HANGTANMarin Mersenne (1588-1648) minorita szerzetes, matematikus, fizikus. Az akkori tudományos világ koordinátora volt. Folyamatos levelezésben állt Európa legnagyobb tudósaival(pl. Descartes, Blaise Pascal, Pierre de Fermat, Christiaan Huygens, Galileo Galilei és Evangelista Torricelli). Fizika területén elsőként fogalmazta meg tapasztalati úton a húr rezonanciájára vonatkozó törvényt. Tapasztalatait 100 ével később Taylor elméleti úton is igazolta. Megmérte a hang terjedési sebességét, és más hangtani és zeneelméleti felfedezést is tett, az akusztika atyjának is nevezik.
Jean de Hautefeuille (1647-1724), francia katolikus abbé. Az akusztikában ért el nagyobb sikereket. Megvizsgálta a megafon működési elvét, díjnyertes esszét írt a visszhang okairól. Tökéletesítette az optikai lencséket, vizsgálta az árapály jelenséget. Megtervezett egy kezdetleges belső égésű motort, amelyet puskaporral üzemeltetett volna. Ő javasolta elsőként a dugattyúk használatát a hőerőgépeknél, amit Huygens el is fogadott.
ATOMFIZIKAAntonino Zichichi (1929-) olasz atomfizikus. Több jelentős felfedezést tett az atomfizikában, illetve ő az alapítója, illetve munkatársa a világ legkorszerűbb földalatti nukleáris laboratóriumának, az LNGS-nek. A Bologna-i egyetemen fizikaelméletet tanított, és a tudományos eszmék híres népszerűsítője. Több művében is hitet tesz amellett, hogy a tudományt nem lehet a katolikus hittel szembeállítani.
RELATIVITÁS ELMÉLETMichael Heller (1944-) Lengyel katolikus pap, matematikus, fizikus és filozófiaprofesszor a Krakkói Pápai Teológiai Akadémián, illetve a vatikáni Obszervatórium vezetésének segédtagja. A világ számos egyetemére hívják előadni a tudományfilozófia és a logika kérdéseiben, pl. rendszeres előadó a Krakkói Műszaki Egyetemen, a Louvani Katolikus Egyetemen, illetve a Liege-i, Oxfordi, Leicesteri, Arizónai és számos további egyetemeken. Nemzetközileg neves az általános relativitáselmélet szingularitás problémájáról szóló kutatásairól, illetve, hogy a nemkommutatív geometria használatával kutatja a relativitáselmélet és a kvantummechanika összeegyeztethetőségét. Több mint 200 tudományos cikke jelent meg. - - - - - - - - - - Akiket még megemlíthetnék: Lorenzo Albacete (1941-), Nicolo Arrighetti (1709-1767), Bartholomeus Amicus (1562-1649), Stephen M. Barr (1953-), Giacopo Belgrado (1704-1789), Édouard Branly (1844-1940), Niccolo Cabeo (1586-1650), Benedetto Castelli (1578-1643), César-Mansuete Despretz (1798-1863), Giovanni Battista Guglielmini (1763-1817), Georg Hartmann (1489-1564), Lorenz Hengler (1806-1858), Maximus von Imhof (1758-1817), Pierre Macq (1930- ), François-Napoléon-Marie Moigno (1804-1884), Ignace-Gaston Pardies (1636-1673), Joseph Maria Pernter (1848-1908), Giambattista Pianciani (1784-1862), Gaspar Schott (1608-1666), Giuseppe Toaldo (1719-1797), Giovanni Battista Venturi (1746-1822), Witelo (1230-1280/1314), Theodor Wulf (1868-1946), Giuseppe Zamboni (1776-1846), Francesco Zantedeschi (1797-1873)
MATEMATIKAARAB SZÁMOKII. Szilveszter pápa (945-1003) Korának egyik legnagyobb tudósa. Bevezette az arab számok használatát, valamint az abakuszt is, amelyek leegyszerűsítették a számtani műveleteket, és lehetővé tették, hogy magasabb szintű matematikát lehessen művelni. Megszerkesztette az első ingaórát a reimsi székesegyházban. Hidraulikus emelőszerkezetet is tervezett, amely messze meghaladta a középkor technikai színvonalát.
GRAFIKUS ÁBRÁZOLÁS (KOORDINÁTA-RENDSZER)Nicole Oresme (1320-1382), francia matematikus, és katolikus püspök. Elsőként használta a matematikában a grafikus koordináta ábrázolást, Descartes analitikus geometriájának megsejtője, sőt ötletadója lett. Az angol Bradwardine püspök munkásságát folytatva bevezette a törtkitevős hatványokat.
IRRACIONÁLIS SZÁMOK ELMÉLETEThomas Bradwardine (1290-1349), katolikus püspök. Az irracionális számok elméletének első megalkotója, illetve a geometria alapvető kérdéseiben, a kontinuum- és a halmazelmélet problémáiban lépett előbbre.
MATEMATIKAI ANALÍZIS, SZÁMELMÉLET, STB.Marin Mersenne (1588-1648) minorita szerzetes, matematikus, fizikus. Az akkori tudományos világ koordinátora volt. Folyamatos levelezésben állt Európa legnagyobb tudósaival (pl. Descartes, Blaise Pascal, Pierre de Fermat, Christiaan Huygens, Galileo Galilei és Evangelista Torricelli). Egyike volt azoknak, aki tudomány minden területét a matematikára vezették vissza, a többi területet is matematikai alapokon próbálta megmagyarázni. A számelmélettel foglalkozott, a nevét őrzik a 2n - 1 alakú, ún. Mersenne-prímszámok, de a permutáció és kombináció fogalmaihoz is sokat tett. Mersenne a kör, mint geometriai alakzat tanulmányozásával is beírta magát a matematika történetébe.
Bonaventura Cavalieri (1598-1647), olasz jezsuita, matematikus. Kidolgozta az oszthatatlanok módszerét, ami később a differenciál- és integrálszámítás egyik alapjává vált. Arkhimédész és Kepler módszereit ötvözve sikerült gyors és egyszerű módon különböző geometriai alakzatok térfogatát és felszínét kiszámítani. Felismerését ma Cavalieri-elvként is ismerjük. Általános szabályt dolgozott ki a lencsék fókusztávolságára
Jacques de Billy (1602-1679), francia jezsuita szerzetes, matematikus. A számelmélet számos eredménye köszönhető neki, amik máig a nevét őrzik.
Maria Gaetana Agnesi (1718-1799), olasz apáca, nyelvész, matematikus, és filozófus. A bolognai egyetem matematikai és filozófia tanszékére XIV. Benedek pápa nevezte ki (ő volt a második nő, aki egyetemi professzori kinevezést kapott). Ő írta az első olyan könyvet, amely tárgyalja a differenciálszámítást és integrálszámítást. Nevét őrzi az Agnesi-féle boszorkánygörbe.
Johann Carl Friedrich Gauss (1777-1875), a "matematika fejedelme", híres csillagász és fizikus. A tudományok számos területének fejlődéséhez járult hozzá, így a számelmélethez, az analízishez, a differenciálgeometriához, a geodéziához, a mágnesességhez, az asztronómiához és az optikához. Gauss mélyen hívő, konzervatív katolikus volt.
Bernhard Bolzano (1781-1848), katolikus pap, teológus, matematikus. Matematikai szakmunkáinak köszönhetően a modern matematikai analízis és a halmazelmélet egyik klasszikusa, a Bolzano-Weierstrass-tétel és a Bolzano – Darboux-tétel megfogalmazója. 1816-ban részletesebb bizonyítást adott a binomiális tételre. Korszerű nézeteket vallott a logika, a matematikai változók, a határérték és a folytonosság problémáiról.
Jacques Philippe Marie Binet (1786-1856), francia matematikus, fizikus és csillagász. Binet elkötelezett és jámbor katolikus volt. Kiemelkedően hozzájárult a számelmélethez és a mátrix algebra matematikai megalapozásához. Kidolgozta a konjugált tengelyhez kapcsolódó Binet-tételt, a sokszorozódó mátrixok szabályát, valamint a Fibonacci-számokat kimondó Binet-formulát, valamint a csillagászatban használatos Binet-egyenletet.
Augustin Louis Cauchy (1789-1857), francia matematikus. A Páli Szent Vince Társaság tagja, harcos, missziós lelkületű katolikus. A matematikai analízis modern tárgyalásmódjának megteremtője. Igazi polihisztora a matematikának, szinte minden területén alkotott. Az első éves matematikát hallgató főiskolások és egyetemisták biztosan az ő nevét hallják a legtöbbször (pl. Cauchy-sorozat, Cauchy–Bunyakovszkij–Schwarz - egyenlőtlenség, Cauchy–Davenport-lemma, Cauchy-féle integráltétel, Cauchy-csoportelmélet, stb.), ami annak a következménye, hogy a matematika alapvető fogalmait (mint pl. konvergencia, sorozat, határérték) ő fektette szilárd alapokra és definiálta a matematikában megkövetelt szabatossággal. Mély felismerései voltak a komplex függvénytanban, a differenciálegyenletek elméletében, de a fizikában is. Írt a hullámterjedésről, a rugalmasságtanban az ő nevéhez fűződik a feszültség fogalmának tárgyalása is.
Boldog Francesco Faa Di Bruno (1825-1888), olasz matematikus és katolikus pap. A matematika területén jelentős eredményeket ért el, pl. az eliptikus funkciók területén. Nevét viseli a Faa Di Bruno-féle formula. II. János Pál pápa avatta boldoggá.
James Cullen (1867-1933), ír jezsuita, matematikus. Ő publikálta először a róla elnevezett Cullen-számokat, ill. Cullen-prímeket.
E. T. Whittaker (1873-1956), anglikán matematikus, de 1930-ban katolizált. A vatikáni Pápai Tudományos Akadémia tagja, a Newman Társaság elnöke. Híres matematikus, főként a számanalízisben, a csillagászati mechanikában, illetve az alkalmazott matematika és fizika történettudományában tett jelentős lépéseket. Több munkájában is összevetette a tudományos eredményeket a hittel, és Isten létének bizonyíthatóságával.
GEOMETRIAFrançois d'Aguilon (1567-1617), belga jezsuita szerzetes, matematikus, fizikus és építész. Elsőként írta le a sztereografikus és az ortografikus projekció alapelveit, amely Gérard Desargues és Christiaan Huygens későbbi műveit inspirálta.
Paul Guldin (1577-1643), svájci jezsuita szerzetes, matematikus és csillagász. Felfedezte a róla elnevezett Guldinus-tételt, amelynek segítségével forgástestek térfogata és forgásfelületek felszíne számítható ki.
Jean-Charles de la Faille (1597-1652), flamand jezsuita, matematikus. Elsőként határozta meg egy körcikkely súlypontjának a helyét.
Giovanni Girolamo Saccheri (1667-1733), olasz jezsuita pap, skolasztikus filozófus, matematikus. Már az 1730-as években felvetette és logikusabbnak tartotta a nemeuklidészi geometria, vagyis az egyenesek párhuzamosságának euklidészi definíciójának az alternatíváját (pl. az ún. Saccheri-négyszöggel), amit majd csak a 19. században fedeznek fel újra.
John Casey (1820-1891), a Ferences Harmadrend tagja, ír matematikus, geometrikus. A kör és a háromszög modern geometriájának az egyik megalapítója. Nevéhez fűződik a Casey-féle tétel. - - - - - - - - - - Akiket még megemlíthetnék: Henry James Anderson (1799-1875), Bernardino Baldi (1533-1617), Mario Bettinus (1582-1657), Ignatius Carbonnelle (1829-1889), Honoré Fabri (1607-1688), Giulio Carlo de' Toschi di Fagnano (1682-1766), Paolo Frisi (1728-1784), Johannes von Gmunden (1380-1442), Nicholas Halma (1755-1828), François Jacquier (1711-1788), Antoine de Laloubere (1600-1664), Bernard Lamy (1640-1715), Pierre-Simon Laplace (1749-1827), Juan Caramuel y Lobkowitz (1606-1682), Emmanuel Maignan (1601-1676), Francesco Maurolico (1494-1575), Pietro Mengoli (1626-1686), Théodore Moret (1602-1667), Jean François Niceron (1613-1646), Victor Puiseux (1820-1883), Gaston Jean Baptiste de Renty (1611-1649), Vincenzo Riccati (1707-1775), Paolo Ruffini (1765-1822), Gregoire de Saint-Vincent (1584-1667), Alphonse Antonio de Sarasa (1618-1667), René François Walter de Sluse (1622-1685), André Tacquet (1612-1660), Luca Valerio (1552-1618), Pierre Varignon (1654-1722), Johannes Werner (1468-1522)
KÉMIAJean de Roquetaillade (? -1366), francia ferences, alkimista. Bár már Szent Patrik és szerzetestársai is ismerték az eljárásmódot valamiképp, ő találta fel az alkohollepárló készüléket.
Edme Mariotte (1620-1684) francia bencés szerzetes. Többek között Robert Boyle-tól függetlenül felfedezte azt a törvényt, amely kimondja, hogy a gázok térfogata a nyomásukkal fordított arányban változik (Boyle–Mariotte-törvény), azonban Mariotte továbblépett Boyle-nál, megállapítva, hogy a törvény csak állandó hőmérsékleten érvényes. Fontos megállapításai voltak a barométerrel, a folyadékok mozgásával, a szín természetével, stb. kapcsolatban. Ő fedezte fel a szem vakfoltját is.
Antoine-Laurent Lavoisier (1743-1794), katolikus kémikus. Felfedezte az anyagmegmaradás törvényét (1773), amit róla Lavoisier-törvénynek neveztek el. Részt vett a vegyületek új nómenklatúrájának kimunkálásában; pontosan meghatározta az elemek, a savak, a sók és a bázisok fogalmát. Új égéselméletet alkotott, és egyúttal (1789-ben) megcáfolta a flogiszton-elméletet. A modern kémia atyja.
Amedeo Avogadro (1776-1856), egyházjogot végzett, mélyen hívő olasz kémikus. Jelentősen hozzájárult a molaritás és a molekula súly elméleteinek feltárásához. Kiszámította az egy mólban lévő molekulák számát (Avogadró-szám), illetve neki köszönhető az Avogadró-törvénye.
Michel Eugene Chevreul (1786-1889), francia kémikus, harcos és hithű katolikus, aki tevékenyen részt vett a 17. század nagy filozófiai vitáiban is. A zsírsavak területén végzett nagy munkát. Felfedezte a margarinsavat, a sztearin és az olein szerkezetét, és így izolálni lehetett a sztearin- és olajsavakat. A gerontológia területén is úttörő volt.
Jean-Baptiste Dumas (1800-1884), francia kémikus. Ügyes katolikus hitvédő, több materialista tudóssal levelezett vallási kérdésekben. A szerves anyagok analízisében és szintetizálásában végzett munkája a legismertebb, valamint az atomsúly és a molekulasúly meghatározása a gőz sűrűségének a megmérése által. Egy módszert is kifejlesztett a nitrogén analizálására a vegyületekben.
Pierre Duhem (1861-1916), fizikus, tudományfilozófus és harcos katolikus volt. A termodinamikában tett jelentős megállapításokat (pl. Gibbs-Duhem egyenlet).
Julius Nieuwland (1878-1936), belga Szent Kereszt-rendi pap, kémikus és botanikus. Az acetilén kutatásaival ért el lényeges eredményeket. Az acetilén sikeres polimerizálásával egy szintetikus kaucsukot hozott létre, ami a DuPont által kifejlesztett polikloroprén (egy mai napig gyakran használt műgumi) alapja lett.
Jean-Antoine Nollet (1700-1770), francia katolikus pap, fizikus. A Párizsi Sorbonne Egyetem első kísérleti fizika professzora. Felfedezte az oldatokban zajló ozmózis jelenségét.
ATOMELMÉLETPierre Gassendi (1592-1655) francia pap, filozófus és csillagász. Atomokra épülő anyagelméletet dolgozott ki, és kísérletet tett az atomizmus és a keresztény kozmológia, a mechanikus természetmagyarázat és a skolasztikus metafizika összehangolására. John Dalton többek között az ő művére építette atomelméletét. - - - - - - - - Akiket még megemlíthetnék: Joseph Bayma (1816-1892), Jan Baptist van Helmont (1579-1644), Kajetan Georg von Kaiser (1803-1871), Antonio Neri (1576-1614),
BIOLÓGIASEJTTANJean Baptiste Carnoy (1836-1899), belga katolikus pap. A citológia megalapítója. Elsőként adott magyarázatot a fehérjeszerű hártyák valós természetére, és híres kísérleteket vezetett a sejtosztódásról.
GENETIKAGregor Mendel (1822-1884), római katolikus pap, Ágoston-rendi apát. Elsőként fedezte fel a genetika törvényeit híres zöldborsó kísérleteiben. Ő a genetika atyja.
„ŐSNEMZÉS”Lazzaro Spallanzani (1729-1799), katolikus pap. Ő volt az első, aki bebizonyította tudományos kísérleteivel, hogy az ún. ősnemzés, mely szerint élőlények keletkezhetnek külső körülmények hatására, természetes környezetben, képtelenség. Ő igazolta azt is, hogy a mikroszkopikus élőlények szaporodásra is képesek. Ő volt az első, akinek sikerült az első mesterséges megtermékenyítés emlős állaton.
NÖVÉNY- ÉS ÁLLATTANNagy Szent Albert (Albertus Magnus) (1200-1280), dominikánus szerzetes, pápai tanácsadó, majd püspök, egyházdoktor. A természettudománynak majd minden ágával foglalkozott: orvostudománnyal, fiziológiával, állattannal, növénytannal, fizikával, kémiával, földrajzzal, geológiával, ásványtannal, csillagászattal. Elsőként írta le a virágok porzóit és a nektárt, ismerte a rovarok hasi idegszálát, s leírta a magban a csíra helyzetét. Megállapította továbbá, hogy a fák magassága és lombjának nagysága összefügg a fénnyel és a meleggel. Megírta Európa első növény-, állat- és ásványtanát.
Pierre André Latreille (1762-1833), francia katolikus pap, zoológus, rovartudós. A francia forradalom alatt bebörtönözték, és csak tudományos elismertsége miatt engedték ki. Korát meghaladva rendszerezte és osztályozta az ízeltlábúakat. Az "entomológia fejedelmének" szokták nevezni.
Armand David (1826-1900), francia lazarista szerzetes, misszionárius pap, zoológus és botanikus. Kínában számos állat- és növényfajt írt le, amelyek közül többet ő írt le elsőként. 200 vadállatot (63 addig ismeretlent, pl. az óriás pandát), 807 madárfajt (65 ismeretlent), illetve számtalan hüllőt, békát, halat, lepkét és más rovarokat. Ő mentette meg a róla elnevezett Dávid-szarvasokat a végső kipusztulástól. A botanikában is számos új fajt talált, pl. rhododendron és tárnics fajokat.
Johann Dzierzon (1811-1906), lengyel katolikus pap. Bár a pápai tévedhetetlenség megkérdőjelezése miatt átlépett 1873-ban az Ókatolikus Egyházba, 1905-ben visszatért a katolikusok közé. A "modern méhészet atyjának" nevezik. Felfedezte a méhek közötti szűznemzést, a méhpempő kiválasztódását, és megalkotta az első mozgatható méhkaptárt. Számos új eredményt ért el a méhek szociális viselkedésének leírásában, és a fajkereszteződésekben.
Francesco Castracane degli Antelminelli (1817-1899), olasz pap, természetkutató. A mikrofényképezés első bevezetője a biológiában. Három új nemzetség, 225 új faj és vagy 30 új válfaj felfedezője a vízi világban.
Gimesi Nándor István (1892-1953), ciszterci szerzetes, botanikus, hidrobiológus, mikrobiológus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A hazai növényélettani és növénysejttani kutatások úttörő alakja. Maradandót alkotott a vízi mikroorganizmusok (fitoplanktonok, algák) élettani vizsgálata terén, a mikrobiális taxonómiában máig a legtöbbet idézett magyar szerző. A mikrobiológiai célú fényképezés és filmezés technikájának megújítójaként is ismert.
BIOFIZIKACarlos Chagas Filho (1910-2000) Nemzetközi hírű orvos, biológus, biofizikus és neurológus, 16 éven keresztül a vatikáni Pápai Tudományos Akadémia elnöke, illetve szerte a világon számtalan más tudományos akadémia tiszteletbeli tagja, és számos tudományos kitüntetés birtokosa. Jelentős felfedezéseket tett az idegi mechanizmusok, illetve az elektrogenezis területén. Tanulmányozta a turini leplet, és több munkájában is kifejti a katolicizmus és a tudomány világméretekben is jelentős kapcsolatát. - - - - - - - - - Akiket még megemlíthetnék: Pierre-Joseph van Beneden (1809-1894), Paolo Boccone (1633-1704), Louis-Ovide Brunet (1826-1876), Antonio José Cavanilles (1745-1804), Francesco Cetti (1726-1778), Stephan Endlicher (1804-1849), Thomas Ignatius Maria Forster (1789-1860), Pierre Marie Heude (1836-1902), Franz von Paula Hladnik (1773-1844), Victor-Alphonse Huard (1853-1929), Georg Joseph Kamel (1661-1706), Jan Krzysztof Kluk (1739-1796), Jean-Baptiste Henri Lacordaire (1802-1861), Marcin z Urzędowa (1500-1573), Marie-Victorin (1885-1944), Johannes Peter Müller (1801-1858), José Celestino Mutis (1732-1808), Filippo Parlatore (1816-1877), Charles Plumier (1646-1704), Léon Abel Provancher (1820-1892), George Schoener (1864-1941), Franz Paula von Schrank (1747-1835), Charles Waterton (1782-1865), Franz Xaver von Wulfen (1728-1805)
EGÉSZSÉGÜGYBAKTÉRIUMOS FERTŐZÉSI ELVLouis Pasteur (1822-1895), a ferences harmadrend tagja volt. Tudományosan először ő bizonyította, hogy a baktériumok a fertőzések forrásai, és bemutatta, hogyan lehet elszaporodásukat megelőzni (fertőtlenítés, ill. pasztörizálás). A mikrobiológia megalapítója. Nevéhez fűződik a veszetség elleni védőoltás kidolgozása is.
KÓRHÁZAK, GYÓGYÍTÁSNagy Szent Baszileiosz (329-379) Az Egyház már a III. században elrendelte, hogy a püspököknek kötelessége gondoskodni a betegek ápolásáról, és ennek megfelelően számos kisebb kórház jött létre. Az első igazi, a szó mai értelmében vett kórházat Nagy Szent Baszileiosz hozta létre Cezáreában, ahol a ragályos betegeket ápolták, többek között saját maga is.
Szent Otmár (689-759) St. Gallen-i püspök. Az első leprosorium, leprásokat gondozó kórház létrehozója 720-ban. A XIII. században Európában kb. 20 ezer leprakórházat működtetett az Egyház, többnyire püspökök és szerzetesrendek által, pl. a Szent Lázár-lovagok 3000 leprakórházat láttak el.
A Szent István király által behívott szerzetesrendek hozták létre az első magyarországi kórházakat Pannonhalmán, Pécsváradon, Bakonybélen és Esztergomban. Egészen a legújabb korig Magyarországon, illetve Európában mindenhol a betegek egyetlen reménye a szerzetesek, és az Egyáz által fenntartott kórházak voltak. Az Egyháztól független orvosokat a szegények nem tudták megfizetni, viszont a betegápoló szerzetes- és lovagrendek teljesen ingyen gondoskodtak a betegekről. A kolostorokban európai hírű szerzetes-orvosok működtek, akik mellett gyógyszerész segédek is dolgoztak.
Friedrich Karl von Schönborn (1674-1746) Bamberg és Würzburg püspöke. A világ első bonctani intézetét ő állította fel.
A cinchona fa kérgének szárított örleményét, amely a kinint tartalmazza – mint lázcsillapítót és a malária ellenszerét – a jezsuiták alkalmazták először Európában a XVII. század elejétől (úgy is nevezik több helyen a kinint, hogy „jezsuita kéreg”).
René Laennec (1781-1826), francia orvos, buzgó katolikus, akinek a szegényekhez való karitatív hozzáállása közmondásos volt. A sztetoszkóp (vagy fonendoszkóp) feltalálója. Kiderítette a hashártyagyulladás és a májzsugor magyarázatát. Elsőként írt értekezést a melanómáról, és annak áttételéről.
Celestine Opitz (1810-1866), prágai Irgalmas Rend-i főorvos, aki az elsők között alkalmazta 1874-ben a mesterséges altatást (narkózist) kórházában. Ugyanitt az irgalmas rendi szerzetesek már 1847-ben a műtéteknél érzéstelenítést használtak.
ORVOSKÉPZÉSA világ első orvosi egyetemét a bencések hozták létre Salernoban a IX. században.
John Caius (1510-1573), angol orvos, úttörő a természettudományokban és a zoológiában. VI. Eduárd és I. Mária királyi főorvosa. Újraalapította, restauráltata és kibővítette a már romba dőlt Gonville College-t Cambridge-ben (ma Gonville & Caius College, és 12 Nobel-díjas került ki innen), ami máig az egyik leglátogatottabb college Angliában. I. Erzsébet királynő a mindig is nyíltan felvállalt és gyakorolt katolikus hite miatt zavarta el az udvartól.
Barkóczy Ferenc (1710-1765) és Eszterházy Károly (1725-1799) egri püspökök, Barkóczy később esztergomi hercegprímás. Az első hazai orvosképzést indították el az irgalmas szerzetesekkel Egerben.
TERMÉSZETGYÓGYÁSZATVincent Priessnitz (1799-1851) osztrák pap. A modern hidroterápia atyja.
Sebastian Kneipp (1821-1897), bajor pap. A természetgyógyászat egyik atyja. Ő alkalmazta elsőként a róla elnevezett Kneipp-kúrát, illetve a teljes értékű gabonaszemekből készített kenyeret Norvégiában máig az ő receptje szerint készítik.
ANATÓMIALeonardo da Vinci (1452-1519), olasz polihisztor. Matematikai és természettudományos tanulmányait, pl. anatómiai vizsgálatait X. Leó pápa megbízásából folytatta.
Andreas Vesalius (1514-1564), katolikus orvos és anatómus. A tudományos bonctan, a modern anatómia egyik megalapítója. Az az állítás, miszerint a kísérletei miatt az Inkvizíció üldözte, teljesen alaptalan. Egy szentföldi zarándoklat során vesztette életét.
Gabriele Falloppio (1523-1562), olasz kanonok, anatómus, orvos. Rendkívül jelentős felfedezéseket tett a fül anatómiájához (pl. a belső fülről, a középfülről, a hallócsontocskákról, a csecsnyúlványról, és mindezek kapcsolatáról, összefüggéseiről), de ugyanilyen fontos megállapításai voltak a szem és az orr anatómiájáról is. Tanulmányozta a szaporítószerveket is, és elsőként azonosította a petevezetéket (számos nyelvben ezt róla is nevezték el). A hallójárattól az arcidegig tartó csatornát (canalis nervi facialis) szintén róla nevezték el (aquaductus Fallopii). Ő használta először a fültükröt a fül betegségeinek a diagnozisához.
Honoré Fabri (1607-1688), francia jezsuita teológus, hitvitázó, matematikus, természettudós. William Harvey-től függetlenül felfedezte a vér keringését.
Marcello Malpighi (1628-1694), katolikus orvos és anatómus, XII. Ince pápa személyes jóbarátja, a Pápai Orvostudományi Iskola tanára. A mikroszkopikus boncolástan megalapítója, leírta a kapillárisokat és alapvető felfedezéseket tett egyebek között a tüdő, a lép, a vese, a mirigyek elemi szerkezetének kutatásában.
Nicolas Steno (Niels Stensen) (1648-1686) A lutheránus hitről 1667-ben katolizált dán anatómus és geológus, majd katolikus püspök és az észak-német protestáns területek misszionáriusa. Felfedezte, hogy a szív egy izomzat, majd lefektette az izommechanika alapjait. Felfedezte a nyálkacsatornát, és a könnymirigyeket is. - - - - - - - - Akiket még megemlíthetnék: Theodoric Borgognoni (1205-1298), Pierre-Joseph Desault (1738-1795), Bresciai Fortunato (1701-1754), Agostino Gemelli (1878-1959), William Hales Hingston (1829-1907), Josef Hyrtl (1810-1894), Thomas Linacre (1460-1524), Giovanni Battista Morgagni (1682-1771), Daniel Noble (1810-1885), Joseph O'Dwyer (1841-1898), Théophraste Renaudot (1586-1653), Thomas Rolph (1800-1858), Thomas G. Streit (kb. 1960-), Johann Emanuel Veith (1787-1876),
TUDOMÁNYELMÉLET ÉS TUDOMÁNYTÖRTÉNETTUDOMÁNYOS ENCIKLOPÉDIAA legelső tudományos vagy orvosi enciklopédiákat a Katolikus Egyház több szentje és klerikusa készítette, pl.: Boldog Cassiodorus (485-583), szerzetes. Sevillai Szent Izidor (556-636) püspök. Szent Beda Venerabilis (673-735) angolszász bencés szerzetes, egyházi író, teológus, a kora-középkori keresztény tudományosság jelentős alakja. Írásaiban a grammatika, az ortográfia, a matematika, a fizika és a zene elmélete tárgyában az antik és a korai középkori tudományos ismereteket foglalta össze. Ezenkívül természettudományi tanulmányokat folytatott és írt földrajzi és csillagászati munkákat is. Rabanus Maurus (780-856), bencés szerzetes, majd Mainz-i érsek. Bingeni Szent Hildegárd (1098-1179), bencés apáca. Beauvois-i Vince (v. 1190 - v. 1267), dominikánus szerzetes. XXI. János pápa (1210? -1277). Korának legnagyobb orvostudományi enciklopédiáját írta meg. Bartholomew de Glanville (1250 körül élt), ferences szerzetes. Louis Moreri (1643-1680), francia pap.
TUDOMÁNYELMÉLETRobert Grosseteste (kb. 1168-1253) katolikus püspök. A matematizáló természetkutatás úttörője. Az ő hatására értelmezte Roger Bacon, aki a tanítványa volt, a tévedések ellenszereként a tudományban a matematikát.
Roger Bacon (1214-1294), ferences szerzetes. Bár eretnekgyanús nézetei és erkölcsi viselkedése miatt rendtársai kolostorfogságra ítélték, tudományos munkásságát IV. Kelemen pápa is támogatta. Ő volt az, aki felismerte a tudományos kutatásokban az empirizmus jelentőségét, és így a modern tudományos módszertan első szószólója volt. A halála után kiadott művei alapján az utókortól a „Doctor Mirabilis” kitüntető címet kapta.
Aquinói Szent Tamás (1224-1274), domonkos rendi szerzetes, skolasztikus filozófus, teológus. Teológiájában a hit és a tudás viszonya is foglalkoztatta, s mind a kettőt Istentől eredeztette. Mind a tudomány , mind a hit ugyanahhoz az igazsághoz vezethet el, de módszerük már eltérő kell, hogy legyen, mivel a filozófia (s egyúttal minden tudomány is) a teremtett dolgokból indul ki, s ennek vizsgálata során jut el Istenhez, míg a teológia Isten vizsgálatára összpontosít, s a készen kapott kinyilatkoztatást értelmezi. A kinyilatkoztatás igazságának felfedezésében támaszra lelhet a teológia a filozófiában, mert a hittételek nem mondhatnak ellent a rationak. Mindezekkel jelentősen befolyásolta a tudomány autonomáját, és ezzel együtt fejlődését.
William of Ockham (1285/1300- 1349/1350), angol ferences szerzetes, skolasztikus filozófus. Bár a nominalizmus előfutárának is tartják, valamint egyházpolitikai nézetei, néhány eretnekgyanús műve, de főként személyes okok miatt az Egyház 1325 körül kiközösítette, de halála után 1359-ben rehabilitálták. A tudományos kutatás autonomiájának a hangsúlyozásával nagyban hozzájárult a tisztán kísérleti alapokon nyugvó természettudomány kialakulásához. Megalapozta a későbbi tudományos ismeretelméletet, melynek ma is közismert saroktétele "Ockham borotvája", azaz a gazdaságossági elv. - - - - - - - - Akiket még megemlíthetnék: Jean-Baptiste du Hamel (1624-1706), Jáki Szaniszló (1924-2009),
OKTATÁS, PEDAGÓGIANÉPOKTATÁSSzerzetesek 1. A szerzetesek, elsősorban a bencések és a ciszterciek tanították meg Európa népeit a korszerű földművelésre: a nehézeke, a háromnyomásos-gazdálkodás alkalmazására; a mocsarak lecsapolására, a kert- és szőlőgazdálkodásra. "A nyugat csak a szerzetesektől tanulta meg a rendszeres munkát; a középkor iparát jórészt ők teremtették meg" (Hauser Arnold). Ez volt Európa gazdasági-kulturális fellendülésének alapja. 2. Az első népoktatás a szerzetesek által fenntartott kolostori iskolákban folyt. Csak a bencéseknek kb. 1500 kolostori iskolájuk volt a középkorban, ahová minden tehetséges gyermeket felvettek. A másik népoktató intézmény a VIII. századtól kezdve a plébániai iskolákban volt, ahol szintén minden nemű gyermek tanulhatott. 3. Az első magyar iskolát is a bencések alapították Pannonhalmán, 996-ban. 4. Kifejezetten a leányok oktatására is létrejöttek szerzetesrendek, ahol a szegényeket ingyen, de magas színvonalon képezték írás-olvasásra, latin nyelvre, számtanra, gazdasági ismeretekre, és különféle női tevékenységekre. Az oktatás során bentlakásos intézeteket biztosítottak a tanulóknak. Ilyen rend volt pl. az Angela Merici által alapított Szent Orsolya Társaság, vagy Ward Mária által alapított angolkisasszonyok intézete, vagy a Notre-Dame-kongregáció (Ágostonos kanonisszák).
Néri Szent Fülöp (1515-1595) Előtte is számos pap gyűjtötte össze a szegény, elhagyott vagy árva gyermekeket, de az övé az első szervezetileg is erre szakosodott ingyenes iskolahálózat, a Keresztény Tanítás Iskolái. Ő szervezte meg a világ első nyilvános népkönyvtárát is.
Kalazanci Szent József (1557-1648) A kifejezetten népoktatásra létrejött szerzetesrend, a piarista rend alapítója. Iskoláik biztosították az alsóbb néprétegek tehetséges gyermekei számára a továbbtanulás lehetőségeit. Jól tükrözi ezt az is, hogy iskoláikban 90-94%-ban a szegényebb családok gyermekei tanultak.
Pázmány Péter (1570-1637) bíboros, esztergomi érsek. Ő alapította a nagyszombati tudományos egyetemet (1635), a mai budapesti tudományegyetem (ELTE) ősét. Jelentős szerepe volt a mai irodalmi nyelv megteremtésében is.
De la Salle Szent János (1651-1719) Ő alapította az első ipari iskolát, a szakmunkásképző ősét, és az első modern értelemben vett tanítóképzőt is.
GYÓGYPEDAGÓGIAPedro Ponce de Leon (1520-1584) Spanyol bencés szerzetes, aki elsőként foglalkozott a siketnémák oktatásával. Kifejlesztett számukra egy kezdetleges jelbeszédet, ami a mai jelbeszédek alapja.
Charles-Michel de l'Épée (1712-1789) Francia abbé, az első ingyenes siketnéma iskola megalapítója, majd számos további iskolát alapított szerte a világon a süketek számára. A "süketnémák atyjának" nevezik.
Simon Antal (1772-1808) piarista szerzetes, majd pap. Az első magyar süketnéma-intézet igazgatója, amely 1802-ben nyílt meg Vácon. Az írás-olvasás tanítására új módszert dolgozott ki, amelyet utóbb az ország összes népiskolájában is alkalmaztak.
TANKÖNYVEK, ISMERETTERJESZTÉSMakó Pál (1723-1793), jezsuita szerzetes. Ő közvetíti tankönyveiben hazánkban elsőként a differenciál- és integrálszámítást. Latin nyelvű tankönyveit használták az akadémiák és egyetemek mindenhol a Monarchia országaiban, sőt máshol Európában is.
Molnár János (1728-1804), jezsuita szerzetes, az első magyar fizikakönyv szerzője, amellyel a magyar fizikai szaknyelv megteremtésére is törekedett. Ő indította meg az első ismeretterjesztő magyar folyóiratot, a "Magyar Könyvház"-at is, valamint az első magyar nyelvű pedagógiai mű is az ő nevéhez fűződik.
Szekér Joakim (1745-1810), ciszterci szerzetes, az első magyar nyelvű történelemkönyv szerzője.
Verseghy Ferenc (1757-1822), pálos szerzetes, a kor leghíresebb nyelvésze, az első magyar "idegen szavak szótára" szerkesztője.
Szilasy János (1795-1859), nagyváradi kanonok, az első magyar nyelvű neveléstan szerzője.
Rónay Jácint (1814-1889) bencés szerzetes, majd választott püspök. Európa-híres természettudós. A darwinizmus első és legismertebb magyarországi terjesztője. Pszichológiai művei szintén úttörők voltak hazánkban.
Laky Demeter (1818-1902) premontrei perjel. Az első magyar nyelvű iskolai poétika (költészet-történet és -rendszertan) szerzője.
Tóth Mike Mihály (1838-1932) jezsuita pap, híres természettudós, elsősorban az ásványtan területén. Ő írta az első magyar könyvet a fényképészetről.
Öveges József (1895-1979) piarista pap, fizikus, népszerű tanár és szakíró, a "fizika varázslója". A a médiában történő természettudományos ismeretterjesztés megalapozója. Kevesen tettek többet a fizika megszerettetéséért az iskolás korú fiatalok között, mint ő.
KÖZGAZDASÁGTANLuca Pacioli (1446/7 - 1517), olasz ferences szerzetes, matematikus, Leonardo da Vinci munkatársa. A kettős könyvelés első leírója. A "könyvelés atyjának" is nevezik. - - - - - - - Akiket még megemlíthetnék: Victor-Alphonse Huard (1853-1929), Eugene Lafont (1837-1908), Thomas Linacre (1460-1524), Francesco Lana de Terzi (1631-1687), Vitéz János (1405-1472)
EGYÉBTECHNIKAI TALÁLMÁNYOKBerthold Schwarz (XIII-XIV. század) német ferences szerzetes. Ő találta fel a puskaport és az első lőfegyvert.
Athanasius Kircher (1602-1680), német jezsuita tudós. Többek között ő találta fel a vetítőgépet, feltalált egy mágneses órát, többféle automata gépet, és az első megafont. Felfedezte ezen kívül a napfoltokat és a visszhang törvényeit, emellett kiváló nyelvész volt, az egyiptomi és a kopt nyelv kapcsolatára ő derített fényt, amely az egyiptológia megszületésének az alapja lett. Tanulmányozta a vulkánokat, a kövületeket, és az első között vizsgálta mikroszkóppal a mikrobákat, és elsőként vetette fel, hogy a pestist egy ragályos mikroorganizmus terjeszti.
Ferdinand Verbiest (1623-1688), jezsuita misszionárius, csillagász, matematikus. A kínai császári udvarban végzett nagy hatású csillagászati munkája mellett (kínai naptárreform, csillagda építés, stb.), megtervezte a világ első gőzhajtású, önjáró gépkocsiját (auto-mobilt).
Francesco Lana de Terzi (1631 - 1687), jezsuita szerzetes, fizika és matematikaprofesszor, az aeronautika atyja. Ő volt a léghajózás elméletének első megalapozója. Az általa tervezett vákuumgömbök ugyan gyakorlatilag megvalósíthatatlanok (a légnyomás összetörné őket), mindenesetre az elv, amit felfedezett, működik. Gusmao és a Montgolfier-testvérek is az ő kutatási eredményeit használták fel.
Bartolomeu de Gusmao (1685-1724), portugál jezsuita pap. A portugál királyi udvarban 1709-ben emelkedett a levegőbe a világ első, meleg levegővel hajtott papírballonja, a lisszaboni Casa da India csarnokában. Az eseményen részt vett Conti bíboros, a későbbi XII. Ince pápa is. A ballonnal Gusmao kísérletileg bizonyította - 74 évvel a Montgolfier-fivérek sikeres felszállása előtt -, hogy levegőnél könnyebb gáz, jelen esetben meleg levegő segítségével lehetséges a repülés. Így ő lett a léghajók atyja.
Václav Prokop Diviš (1698-1765), cseh katolikus pap, teológus, természettudós. 1754-ben Benjamin Franklintól függetlenül feltalálta a villámhárítót, és megalkotta a világ első elektromos hangszerét.
Eugenio Barsanti (1821-1864), olasz piarista atya, mérnök. Felice Matteuccival közösen feltalálták és megalkották az első négyütemű belső égésű motort (Barsanti-Matteucci motor).
Giovanni Caselli (1815-1891) olasz apát. A rajzokat továbbító távíró (pantelegráf) felfedezője. Ez volt a faxgép őse.
Landell de Moura (1861-1928), brazíl katolikus pap. Elsőként készített olyan rádiókészüléket, amely az emberi hangot továbbította.
Jozef Murgaš (1864-1929), a Magyar Királyság területén született és tanult szlovák katolikus pap, feltaláló, építész, botanikus és festő. Elsőként fedezte fel a vezeték nélküli adatátvitelt elektromágneses hullámok segítségével, valamint a frekvenciamoduláció hangolását az ún. "hang-szisztémával". Nagyban hozzájárult a szikratávíró és a mobilkomunikáció létrejöttéhez. "A rádiós pap"-ként szokták emlegetni.
NYOMDÁSZATJohannes Gutenberg (1400-1468), a mozgatható betűelemekkel való könyvnyomtatás feltalálója. Elsőként a Katolikus Egyháztól kapott megrendelést. Számos egyházi dokumentumot, többek között búcsúcédulákat, illetve egy pápai levelet nyomtatott ki.
Karai László (1435?-1485?) budai prépost. Ő alapította meg a legelső magyarországi nyomdát. Ő hozta hazánkba Hess András nyomdászt is.
TÖRTÉNET- ÉS FORRÁSKRITIKAJean Mabillon (1632-1707), francia bencés szerzetes, teológus, történettudós. A "paleográfia és az oklevéltan megalapítójának" tekintik.
Pray György (1723-1801), jezsuita szerzetes, a magyar forráskritikai módszer, ill. kritikai történetírás megteremtője.
NYELVTUDOMÁNYRévai Miklós (1750-1807), piarista szerzetes, nyelvész, egyetemi tanár. A magyar történeti nyelvtudomány megalapítója és legnagyobb alakja, az első magyar stilisztika szerzője.
Sajnovics János (1733-1785), jezsuita szerzetes, csillagász. Ő bizonyította be 1770-ben a finnugor rokonságot.
AGRÁRTUDOMÁNYMitterpacher Lajos (1734-1814), jezsuita szerzetes, ő volt az első, aki elméleti és gyakorlati síkon szakszerűen foglalkozott a mezőgazdaságtannal. - - - - - - - - - Akiket még megemlíthetnék: Giovanni Antonelli (1818-1872), Joseph Galien (1699-1762), Jean Gallois (1632-1707), Franz Xaver Kugler (1862-1929), Hugo Obermaier (1877-1946), Christoph Scheiner (1573-1650), Verancsics Faustus (1551-1617), * * * * * * * * * * * * * * * * * *
FORRÁSOK:Wikipedia - the free encyclopedia Tomka Ferenc: Az egyház bűnei? (Mi igaz, mi nem igaz?) Szent István Társulat, 2001. és egyéb internetes források a nevek kereséséhez kapcsolódva.
|