A szenvedés értéke

 

Mi a probléma?

Mit mond erről az Egyház?

       A Katolikus Egyház Katekizmusa
       Tanítóhivatali megnyilatkozások

Mit mond erről a Biblia?

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

Mi a probléma?

(Fel)

Mit mond erről az Egyház?

A Katolikus Egyház Katekizmusa

164 Most azonban "a hit által (...) járunk, és nem a szemléléssel" (2Kor 5,7), és Istent "tükör által, homályosan (...), tökéletlenül" (1Kor 13,12) ismerjük meg. Jóllehet a hit világos amiatt, akiben hisz, a hívő élet gyakran elhomályosul. A hit nagyon kemény próbának lehet kitéve. A világ, amiben élünk, úgy tűnik, gyakran nagyon távol van attól, ami felől a hit biztosít bennünket. A rossz, a szenvedés, az igazságtalanságok és a halál megtapasztalása ellentmondani látszik az örömhírnek. Mindezek meg tudják ingatni a hitet, és kísértéssé válhatnak számára.

165 Ilyenkor a hit tanúihoz kell fordulnunk: Ábrahámhoz",aki a remény ellenére reménykedve hitt" (Róm 4,18); Szűz Máriához",aki a hit zarándokútján" [II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 58.] Fia szenvedésében részesedve egészen "a hit éjszakájáig" [II. János Pál pápa: Redemptoris Mater enciklika, 17.] és az Ő sírjának éjszakájáig jutott; [uo. 18.] és a hit sok más tanújához: "Mi, akiket a tanúknak ilyen felhője vesz körül, váljunk szabaddá minden tehertől, különösen a bűntől, amely behálóz minket, és fussuk meg kitartással az előttünk lévő pályát. Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra." (Zsid 12,1--2)

307 Az embereknek Isten még arra is hatalmat adott, hogy szabadon vegyenek részt gondviselésében, amikor rájuk bízza annak felelősségét, hogy hajtsák uralmuk alá a földet és uralkodjanak rajta. [Vö. Ter 1,26--28.] Így Isten lehetővé teszi az embereknek, hogy értelmes, szabad okok legyenek a teremtés művének beteljesítésében, s önmaguk és felebarátaik javára a teremtés harmóniájának tökéletesítésében. Az emberek, akik gyakran nem tudják, hogy munkatársai az isteni akaratnak, az isteni tervnek megfontoltan lehetnek részesei cselekedeteikkel, imáikkal, sőt még szenvedéseikkel is. [Vö. Kol 1,24.] Így lesznek egészen Isten és az ő országának [Vö. Kol 4,11.] "munkatársai" (1Kor 3,9). [Vö. 1Tesz 3,2.]

549 Amikor Jézus embereket a földi éhségtől, [Vö. Jn 6,5--15.] igazságtalanságtól, [Vö. Lk 19,8.] betegségtől és haláltól [Vö. Mt 11,5.] megszabadít, messiási jeleket ad. De nem azért jött, hogy a földön minden bajt megszüntessen, [Vö. Lk 12,13--14; Jn 18,36.] hanem hogy az embereket a lehető legrosszabb rabszolgaságból, a bűn szolgaságából kiszabadítsa, [Vö. Jn 8,34--36.] mely hatálytalanítja istengyermeki hivatásukat és oka mindenfajta emberi rabszolgaságnak.

618 A kereszt Krisztusnak, az Isten és az ember közötti egyedüli közvetítőnek az egyetlen áldozata. [Vö. 1Tim 2,5.] Mivel azonban megtestesült isteni személyében "valamiképpen minden emberrel egyesült", [II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes, 22.] "mindenkinek fölkínálja a lehetőséget, hogy Istennél ismert módon (...) társuljon ehhez a húsvéti misztériumhoz". [uo.] Hívja Apostolait, hogy vegyék föl keresztjüket és kövessék Őt, [Vö. Mt 16,24.] mert Ő szenvedett értünk, példát hagyván nekünk, hogy kövessük nyomdokait. [Vö. 1Pt 2,21.] Ő ugyanis megváltó áldozatához azokat is társítani akarja, akik annak első kedvezményezettjei. [Vö. Mk 10,39; Jn 21,18--19; Kol 1,24.] Ez valósul meg legfelső fokon az Ő Anyjának személyében, aki mindenkinél bensőségesebben társult megváltó szenvedésének misztériumához. [Vö. Lk 2,35.]

"A paradicsomnak ez az egyetlen és igazi lépcsője, a kereszten kívül nincs semmi, amin föl lehetne menni az égbe." [Limai Szent Róza: P. Hansen: Vita mirabilis (...) venerabilis sororis Rosae de sancta Maria Limensis. Róma, 1664, 137.]

1421 Az Úr Jézus Krisztus lelkünk és testünk orvosa, aki a bénának megbocsátotta bűneit, és visszaadta teste egészségét, [Vö. Mk 2,1--12.] úgy akarta, hogy Egyháza a Szentlélek erejével folytassa gyógyító és üdvözítő művét, saját tagjaira vonatkozóan is. Ez a gyógyítás két szentségének célja: a bűnbánat és a betegek kenete szentségéé.

1460 A vezeklésnek, amit a gyóntató kiró, tekintettel kell lennie a bűnbánó személyes helyzetére és lelki javát kell szolgálnia. Amennyire lehetséges, arányban kell állnia az elkövetett bűnök természetével és súlyosságával. Az elégtétel lehet imádság, valaminek a fölajánlása, az irgalmasság cselekedetei, a felebarát szolgálata, önmegtagadás, áldozatvállalás, s főként a napi keresztünk türelmes viselése. Az ilyen vezeklések segítenek bennünket abban, hogy hasonlóvá váljunk Krisztushoz, aki egyedül és egyszer s mindenkorra kiengesztelte bűneinket. [Vö. Róm 3,25; 1Jn 2,1--2.] Lehetővé teszik, hogy társörökösei legyünk a föltámadott Krisztusnak, mert "együtt szenvedünk vele" (Róm 8,17): [Vö. DS 1690.]

"A bűneinkért lerótt elégtételünk nem Jézus Krisztus nélkül történik; mi ugyanis, akik önmagunktól semmit sem tehetünk, Vele együtt, »aki minket megerősít, mindenre képesek vagyunk«. [Vö. Fil 4,13.] Így az embernek nincs mivel dicsekednie, hanem minden dicsekvésünk Krisztusban van (...), akiben elégtételt adunk »a bűnbánat méltó gyümölcsét teremvén«"; [Vö. Lk 3,8.] melyek Belőle merítenek erőt, s melyeket Ő ajánl föl az Atyának és általa fogad el az Atya." [DS 1691. ]

1500 A betegség és a fájdalom az emberi életnek mindig a legsúlyosabb problémái közé tartozott. A betegségben az ember megtapasztalja tehetetlenségét, korlátait, végességét. Minden betegség megsejtetheti velünk a halált.

1501 A betegség szorongáshoz, önmagába zárkózáshoz, néha kétségbeeséshez és Isten elleni lázadáshoz vezethet. De érettebbé is teheti a személyt, segítheti, hogy fölismerje élete lényegtelen dolgait és afelé forduljon, ami lényeges. A betegség nagyon gyakran indítja el az istenkeresést, a visszatérést Őhozzá.

1502 Az ószövetségi ember a betegséget Istennel kapcsolatban éli meg. Panaszkodik Isten előtt a betegség miatt, [Vö. Zsolt 38.] és Tőle, az élet és halál Urától kér gyógyulást. [Vö. Zsolt 6,3; Iz 38.] A betegség a megtérés útja lesz, [Vö. Zsolt 38,5; 39,9.12.] és az Istentől nyert megbocsátás meghozza a gyógyulást. [Vö. Zsolt 32,5; 107,20; Mk 2,5--12.] Izrael népe átéli, hogy a betegség titokzatos módon összefügg a bűnnel és a rosszal, s az Istenhez való hűség az Ő törvénye szerint visszaadja az életet: "Hiszen Én, az Úr vagyok a te gyógyítód" (Kiv 15,26). Izaiás próféta előre látja, hogy a szenvedésnek a mások bűneiért való engesztelés értelme is lehet. [Vö. Iz 53,11.] Megjövendöli, hogy Isten el fogja hozni Sionnak az időt, amikor megbocsát minden vétket és meggyógyít minden betegséget. [Vö. Iz 33,24.]

1503 Krisztus együttérzése a betegekkel, valamint számos gyógyítása mindenféle betegségből [Vö. Mt 4,24.] nyilvánvaló jele annak, hogy Isten meglátogatta az Ő népét [Vö. Lk 7,16.] és Isten országa közel van. Jézusnak nemcsak a gyógyításhoz volt hatalma, hanem a bűnök megbocsátásához is: [Vö. Mk 2,5--12.] Azért jött, hogy az egész embert -- a lelket és testet -- meggyógyítsa. Ő az orvos, akire a betegeknek szükségük van. [Vö. Mk 2,17.] Az összes szenvedő iránti együttérzése olyan messzire megy, hogy azonosul velük: "Beteg voltam és meglátogattatok" (Mt 25,36). A betegek iránti különös szeretete a századok során arra indította a keresztényeket, hogy karolják föl a testben vagy lélekben szenvedőket; ez késztetett fáradhatatlan erőfeszítésekre a szenvedések enyhítése végett.

1504 Jézus gyakran elvárta a betegektől, hogy higgyenek. [Vö. Mk 5,34.36; 9,23.] Jeleket alkalmazott a gyógyításnál: nyálat és kézrátételt, [Vö. Mk 7,32--36; 8,22--25.] sarat és lemosást. [Vö. Jn 9,6--15.] A betegek keresték, hogy érinthessék Őt, [Vö. Mk 3,10; 6,56.] "mert erő áradt belőle, mely mindenkit meggyógyított" (Lk 6,19). Így a szentségekben Krisztus továbbra is "megérint" bennünket, hogy meggyógyítson.

1505 A sok szenvedéstől megindultan Krisztus nemcsak megengedte, hogy a betegek megérintsék Őt, hanem nyomorúságainkat magáévá teszi: "Szenvedéseinket magára vette és betegségeinket ő hordozta" (Mt 8,17). [Vö. Iz 53,4.] De nem minden beteget gyógyított meg. Gyógyításai Isten országa eljövetelének jelei voltak, egy sokkal mélyebbre ható gyógyulást hirdettek: a bűn és a halál fölötti győzelmet az ő húsvétja által. A kereszten Krisztus a rossz egész terhét magára vette, [Vö. Iz 53,4--6.] elvette a "világ bűnét" (Jn 1,29), aminek a betegség csak egyik következménye. Szenvedésével és kereszthalálával Krisztus a szenvedésnek új értelmet adott: hasonlóvá tud tenni bennünket Őhozzá, és egyesíthet az Ő megváltó szenvedésével.

1521 Egyesülés Krisztus szenvedésével. E szentség [a betegek kenete] kegyelme által a beteg megkapja az erőt és az ajándékot, hogy még bensőségesebben egyesüljön az Úr szenvedésével. Bizonyos értelemben fölszentelődik arra, hogy az Üdvözítő megváltó szenvedéséhez hasonulva gyümölcsöt hozzon. A szenvedés, az eredeti bűn következménye új értelmet nyer: részesedés lesz Jézus üdvözítő művében.

(Fel)

Tanítóhivatali megnyilatkozások

III. Pál / Tridenti Zsinat: 6. ülés: Határozat a megigazulásról (Kr. u. 1547) (DH 1538)

Ennélfogva senki se hízelegjen magának a „csak a hit által” elvét hangoztatva, azt gondolva, hogy egyedül a hit által lett örökös és az örökség várományosa, miközben a Krisztussal együtt való szenvedés nélkül akar megdicsőülni [vö. Róm 8,17]. Mert maga Krisztus is, mint az Apostol mondja: „annak ellenére, hogy Ő volt az Isten Fia, a szenvedésből tanult engedelmességet, műve befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek Neki” [Zsid 5,8-9]. Ezért az Apostol maga így inti a megigazultakat: „Nem tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? úgy fussatok, hogy elnyerjétek! … Én is futok, de nem céltalanul, az ökölvívásban nem a levegőt csapkodom, hanem megzabolázom és rabságba vetem testemet, hogy míg másokat tanítok, magam méltatlanná ne váljak” [1Kor 9,24k]. ha az apostolok fejedelme pedig így szól: „Még inkább törekedjetek rá, hogy hivatásotokat és kiválasztottságotokat jótetteitekkel megpecsételjétek, mert ha ezt megteszitek, sohasem fogtok vétkezni” [2Pét 1,10].

 

III. Gyula / Tridenti Zsinat: 14. Ülés, Tanítás a bűnbánat szentségéről (Kr. u. 1551) (DH 1690-1691)

Sohasem véltek még biztosabbnak ugyanis az Isten Egyházában más utat az Úrtól fenyegető büntetés távoltartására, mint hogy a bűnbánat ezen tetteit az emberek a lélek igaz fájdalmával gyakorolják [vö. Mt 3,2.8; 4,17; 11,21].
Ehhez járul még, hogy ha elégtétellel szenvedünk a bűnökért, Jézushoz válunk hasonlókká, aki bűneinkért eleget tett [vö. Róm 5,10; 1Jn 2,1k]. „Minden alkalmasságunk Krisztusból ered” [vö. 2Kor 3,5] ugyanis, és ezért igen biztos zálogunk az, hogy ha Vele szenvedünk, Vele is dicsőülünk meg [vö. Róm 8,17].

Nem is lehet tehát a mi elégtételünk olyan, amit a bűneinkért fizetünk, hogy az ne Jézus Krisztus által történjék. Mert mi, akik a magunk erejéből, mint ami a miénk, semmit sem tehetünk, az Ő közreműködésével, „aki minket megerősít, mindenre képesek vagyunk” [vö. Fil 4,13]. Ezért nincs mivel dicsekednie az embernek, hanem minden dicsekvésünk Krisztusban van [vö. 1Kor 1,31; 2Kor 10,17; Gal 6,14], „akiben élünk” [vö. ApCsel 17,28]. Őbenne tudunk érdemeket szerezni, Őbenne tudunk elégtételt nyújtani, Őbenne „teremjük a bűnbánat méltó gyümölcseit” [Lk 3,8]. És akik így Őbelőle erőt merítenek, azokat Ő ajánlja fel az Atyának, s Őáltala is fogadja el az Atya.

 

VI. Pál / II. Vatikáni Zsinat: "Sacrosanctum Concilium" határozat a szent liturgiáról (Kr. u. 1963) (DH 4012)

12. A lelki élet azonban nem csupán a szent Liturgiában való részvétel. A keresztény embernek ugyanis, bár a közösségi istentiszteletre hivatott, a szobájába is el kell vonulnia, hogy titokban imádkozzék az Atyához, [Vö. Mt 6,6.] sőt az Apostol tanítása szerint szüntelenül kell imádkoznia. [Vö. 1Tesz 5,17.] Ugyancsak az Apostol tanít arra is, hogy nekünk Jézus szenvedését kell mindenkor a testünkben hordoznunk, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon halandó testünkben. [Vö. 2Kor 4,10--11.] Ezért kérjük a szentmisében az Urat, hogy a "lelki áldozat fölajánlását elfogadva minket magunkat tegyen örök áldozattá". [Pünkösdhétfő: Secreta.]

 

VI. Pál / II. Vatikáni Zsinat: "Lumen gentium" dogmatikai konstitúció (Kr. u. 1964) (DH 4115; 4128)

7. … Minden tagnak hasonlóvá kell formálódnia Őhozzá, amíg Krisztus ki nem alakul bennük (vö. Gal 4,19). Ezért fölvétetünk az Ő életének misztériumaiba, hasonlóvá válunk Őhozzá vele együtt meghalván és föltámadván, míg csak együtt nem fogunk uralkodni vele (vö. Fil 3,21; 2Tim 2,11; Ef 2,6; Kol 2,12 stb.). Amíg a földi élet zarándokútját járjuk, és a szorongatások és üldözések közepette az Ő nyomában járunk, mint test a fővel részesülünk az Ő szenvedéseiben, együtt szenvedvén vele, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk (vö. Róm 8,17).

11. … Akik a bűnbánat szentségéhez járulnak, azok Istent sértő bűneikre Isten irgalmas bocsánatát kapják meg. Egyszersmind kibékülnek az Egyházzal, melyet megsebeztek bűnükkel, s mely szeretetével, példájával és imájával közreműködik megtérésükben. A betegek szent kenetével és a papok imádságával az egész Egyház ajánlja a szenvedő és megdicsőült Krisztusnak a betegeket, hogy nekik enyhületet és üdvösséget szerezzen (vö. Jak 5,14-16); sőt buzdítja őket, hogy szabadon csatlakozva Krisztus szenvedéséhez és halálához (vö. Róm 8,17; Kol 1,24; 2Tim 2,11--12; 1Pt 4,13) szolgáljanak Isten népének javára…

 

VI. Pál / II. Vatikáni Zsinat: „Gaudium et spes” lelkipásztori határozat az Egyházról a mai világban (Kr. u. 1965) (DH 4321; 4322; 4338)

21. … Az Egyház vallja, hogy Isten elismerése egyáltalán nem ellenkezik az emberi méltósággal, mivel e méltóság Istenben alapszik és válik tökéletessé. Isten ugyanis értelmes és szabad társas lénynek teremtette az embert, s mindenekelőtt meghívta, hogy gyermekként közösségben legyen vele és részesedjék az ő boldogságában. Ezenkívül az Egyház tanítja, hogy az eszkatologikus remény nem csökkenti a földi dolgok jelentőségét, hanem inkább új motívumokkal segíti beteljesedésüket. Ezzel szemben, ha elvész az isteni alap és az örök élet reménye, amint ma látjuk, igen súlyosan sérül az emberi méltóság, és megoldatlan marad az élet és halál, a bűn és a fájdalom talánya, s az emberek nemritkán kétségbe esnek.
Ilyen körülmények között az ember megoldatlan, homályosan érzékelt kérdés marad önmagának, s bizonyos pillanatokban, főleg az élet jelentősebb fordulópontjain senki sem térhet ki e kérdés elől, melyre egyedül Isten ad kielégítő és biztos választ, aki mélyebb gondolkodásra és alázatosabb keresésre hívja az embert.

22. … Az ártatlan Bárány, önként ontva vérét, életet szerzett nekünk, Isten benne szerzett kiengesztelést önmagával és az embereknek egymás között, [Vö. 2Kor 5,18--19; Kol 1,20--22.] s kiragadott minket az ördög és a bűn szolgaságából, így mindegyikünk elmondhatja az apostollal: Isten Fia "szeretett engem, és önmagát adta értem" (Gal 2,20). Értünk szenvedvén nemcsak példát adott nekünk, hogy kövessük őt, [Vö. 1Pt 2,21; Mt 16,24; Lk 14,27.] hanem utat is nyitott, melyen ha járunk, az élet és a halál megszentelődik és új értelmet nyer.

A sok testvér között az elsőszülött Fiú képmásához hasonlóvá vált [Vö. Róm 8,29; Kol 1,18.] keresztény ember pedig megkapja a "Lélek zsengéit" (Róm 8,23), melyek képessé teszik arra, hogy megtartsa a szeretet új törvényét. [Vö. Róm 8,1--11.] E Lélek által, aki "örökségünk foglalója" (Ef 1,14) belülről a teljes ember megújul egészen "a test megváltásáig" (Róm 8,23): "Ha pedig bennetek lakik annak Lelke, aki föltámasztotta Jézust a halálból, ő, aki Jézus Krisztust föltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által" (Róm 8,11). [Vö. 2Kor 4,14.] Kétségtelen, a keresztény embernek sok szorongatásban kell fölvennie a harcot a rossz ellen, és meg kell halnia; de a húsvéti misztérium részeseként hasonlóvá válva Krisztus halálához, reménytől megerősödve tart a föltámadás felé. [Vö. Fil 3,10; Róm 8,17.]

Mindez nemcsak a Krisztus-hívőkre érvényes, hanem miden jóakaratú emberre is, kiknek szívében láthatatlanul munkálkodik a kegyelem. [Vö. LG 16.] Mivel ugyanis Krisztus mindenkiért meghalt,[39] s minden ember végső hivatása azonos, tudniillik isteni hivatás, vallanunk kell, hogy a Szentlélek mindenkinek fölkínálja a lehetőséget, hogy csak Isten előtt ismert módon csatlakozhassanak e húsvéti misztériumhoz.

Ilyen és ily nagy az ember misztériuma, mely a keresztény kinyilatkoztatás által fölragyog a hívőknek. Tehát Krisztus által és Krisztusban megvilágosodik számunkra a fájdalom és a halál talánya, mely az evangélium nélkül eltipor bennünket. Krisztus föltámadott, halálával megölte a halált, és életet ajándékozott nekünk, [Vö. a bizánci szertartás húsvéti liturgiája.] hogy -- mint fiúk a Fiúban -- kiálthassuk a Lélekben: "Abba! Atya!"

38. Isten Igéje ugyanis, aki által minden teremtetett, megtestesült, itt lakott az emberek földjén, [Vö. Jn 1,3.14.] vagyis ízig-vérig emberként lépett a történelembe, magához emelve és összefoglalva azt. [Vö. Ef 1,10.] Ő nyilatkoztatja ki nekünk, hogy "szeretet az Isten" (1Jn 4,8), s ugyanakkor megtanít minket arra, hogy az emberi tökéletesség és a világ átalakításának alaptörvénye a szeretet új parancsa. Azokat tehát, akik hisznek az isteni szeretetnek, biztosítja arról, hogy a szeretet útja minden ember előtt nyitva áll, s hogy az egyetemes testvériségre való törekvés nem hiábavaló. Ugyanakkor figyelmeztet, hogy ezt a szeretetet nemcsak nagy dolgokban, hanem és elsősorban az élet normális körülményei között kell gyakorolni. Értünk, bűnösökért vállalva a halált, [Vö. Jn 3,14--16; Róm 5,8--10.] példájával tanítja, hogy a keresztet is hordozni kell, melyet a test és a világ a békét és az igazságosságot keresők vállára tesz. Krisztus, aki a föltámadással Úrrá lett, s kinek átadatott minden hatalom a mennyben és földön, [Vö. ApCsel 2,36; Mt 28,18.] Lelkének erejével az emberek szívében már működik, nem csupán az eljövendő vágyát ébresztvén, hanem azokat a nemes vágyakat is serkentve, tisztítva és megerősítve, melyekkel az emberi család a maga életét emberibbé tenni, s az egész földet e célból hatalma alá hajtani akarja. A Lélek ajándékai azonban különfélék: egyeseket arra hív, hogy nyilvános tanúságot tegyenek az égi haza utáni vágyról és ezt ébren tartsák az emberi családban, másokat arra szólít, hogy az emberek evilági szolgálatára szenteljék magukat, és szolgálatukkal készítsék elő a mennyei ország alapanyagát. De mindenkit szabaddá tesz a Lélek, hogy megtagadván önszeretetét és minden természetes erőt az emberi élet szolgálatába állítva lendüljön neki annak a jövőnek, melyben maga az emberiség lesz Istennek tetsző áldozat. [Vö. Róm 15,16.]

E reménynek zálogot és erre az útra eledelt hagyott az Úr övéinek a hit azon szentségében, melyben a természet és az emberi munka gyümölcsei dicsőséges testté és vérré válnak a testvéri közösség vacsoráján, mely a mennyei lakoma előíze.

(Fel)

Mit mond erről a Biblia?

Egyelőre csak kommentár nélkül:

 

Mt 10,38
Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám.

Mt 16,24
Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: "Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye keresztjét és kövessen.
Mk 8,34
Összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: "Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.

Lk 9,23
Amikor az egész néphez szólt, ezt mondta: "Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen.

Lk 14,27
Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom.

Jn 7,39
Ezt a Lélekről mondta, amelyben a benne hívők részesülnek. A Lélek ugyanis még nem jött el, mert még nem dicsőült meg Jézus.
Jn 19,34
az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle.

Jn 12,24
Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.

Róm 5,2-3
Általa jutottunk hozzá a hitben a kegyelemhez, amelyben élünk, és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk. De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad,

Róm 8,17
Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is: Istennek örökösei, Krisztusnak társörökösei. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

Róm 8,18
De ennek az életnek a szenvedései véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk.

1Kor 1,23
mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság,

1Kor 2,2
Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.

2Kor 1,5-7
Amilyen bőven kijut nekünk Krisztus szenvedéseiből, olyan bőven lesz részünk Krisztus révén a vigasztalásban is. Mert ha szenvedünk, az a ti vigasztalásotokra és üdvösségetekre szolgál, ha vigasztalásban van részünk, abból is ti nyertek bátorítást azoknak a szenvedéseknek türelmes elviselésére, amelyeket mi is szenvedünk. Szilárd tehát veletek kapcsolatban a reményünk, hiszen tudjuk, hogy nemcsak a szenvedésben vesztek velünk együtt részt, hanem a vigasztalásból is hozzánk hasonlóan részesültök.

2Kor 4,10
Testünkben folyton-folyvást viseljük Jézus szenvedését, hogy egyszer Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön.

2Kor 4,11
Életünkben állandóan ki vagyunk téve a halálnak Jézusért, hogy majd Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön.

2Kor 12,9-10
"Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében." Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém. Kedvem telik a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.

Ef 3,13
Ezért kérlek titeket, ne veszítsétek el értetek viselt szenvedéseim miatt bátorságotokat: ezek dicsőségetekre szolgálnak.

Fil 1,29
Nektek az a kegyelem jutott, hogy ne csak higgyetek Krisztusban, hanem szenvedjetek is érte.

Fil 3,10-11
hogy megismerjem őt és feltámadásának erejét, de a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget. Így hozzá hasonulok a halálban, hogy ezáltal eljuthassak a halálból a feltámadásra is.

Kol 1,24
Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára.

2Tessz 1,5
Ezeket elviselitek az Isten igazságos ítéletének előjeleként, hogy majd méltók legyetek az Isten országára, hiszen szenvedtek érte.

2Tim 1,8
Ne szégyellj hát tanúságot tenni Urunk mellett, sem mellettem, aki érte fogoly vagyok. Ehelyett vállald az evangéliumért a szenvedéseket velem együtt, bízva az Isten erejében,

2Tim 2,3
Vállald velem együtt a nehézségeket, mint Krisztus Jézus hű katonája.

2Tim 3,12
S az üldözésből mindenkinek kijut, aki buzgón akar élni Krisztus Jézusban.

2Tim 4,5
Te azonban maradj mindenben meggondolt, viseld el a bajokat, teljesítsd az evangélium hirdetőjének feladatát, töltsd be szolgálatodat.

Zsid 12,5-7
Megfeledkeztetek a vigasztalásról, amely nektek, a fiaknak szól: Fiam, ne vedd kevésbé az Úr fenyítését, s ne csüggedj el, ha korhol. Mert megfenyíti az Úr, akit szeret, s megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. Maradjatok állhatatosak a fenyítéskor: az Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Hol van olyan fiú, akit az apja nem fenyít?

Zsid 12,11
Igaz, most minden fenyítés inkább szomorúságot okoz, mintsem örömet szerez, később azonban a megigazulás békés gyümölcsét termi annak, aki elviseli.

 

Jak 4,8-10
Közeledjetek az Istenhez, s majd ő is közeledik hozzátok. Mossátok tisztára kezeteket, bűnösök, és tisztítsátok meg szíveteket, megosztott lelkűek. Ismerjétek el nyomorotokat, bánkódjatok és sírjatok. Nevetés helyett gyászoljatok, örömötök változzék szomorúsággá. Alázkodjatok meg az Úr előtt, és akkor megdicsőít benneteket.

1Pét 1,6
Abban örülni fogtok, noha most egy kicsit szomorkodnotok kell, mert különféle kísértések érnek benneteket,

1Pét 2,19-21
Mert érdemet szerez, aki Istenre való tekintettel türelmesen elviseli a fájdalmat, még ha igazságtalanul szenvedi is el. Mert milyen dicsőség az, ha mint bűnösök, eltűritek az arculütést? Ha ellenben jót tesztek, és mégis türelmesen szenvedtek, az kedves az Isten előtt. Mert erre vagytok hivatva, hiszen Krisztus is értünk szenvedett, példát adva nektek, hogy kövessétek nyomdokait.

1Pét 4,1-2
Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, ti is ugyanazzal a gondolattal fegyverkezzetek fel, mert aki testben szenvedett, szakított a bűnnel, hogy ne emberi vágyaitokat követve, hanem az Isten akarata szerint éljetek földi életetek hátralevő idejében.

1Pét 4,13
Ehelyett inkább örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy dicsősége megnyilvánulása napján majd ujjongva örülhessetek.

1Pét 4,16
Ha pedig mint kereszténynek kell szenvednie, ne szégyellje, hanem dicsőítse meg az Istent ezzel a névvel.

1Pét 5,10
A minden kegyelem Istene pedig, aki Krisztusban örök dicsőségre hívott meg benneteket, rövid szenvedés után maga fog majd titeket tökéletessé tenni, megerősíteni, megszilárdítani és biztos alapra helyezni.

Jel 11,3
"Két tanúmnak meghagyom, hogy szőrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessenek bűnbánatot."

(Fel)

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

(Fel)