A fogamzásgátlás ellen

Ebben a kis írásban először amellett fogok érvelni, hogy miért rossz a fogamzásgátlás, majd, hogy a TCST (Természetes Család Tervezés) miért nem rossz.

A fogamzásgátlás biblikus megközelítése

Ha egy nem katolikus keresztényt kell meggyőzni a fogamzásgátlás erkölcsi helytelenségéről, akkor a fő fegyverként a Bibliát kell használni. Tehát meg kell vizsgálni, hogy mond-e a Biblia valamit a fogamzásgátlás kérdésében. A magam részéről ezt megtettem, és azt találtam, hogy bizony a Biblia valójában többször is érinti a kérdést. Ezekből most csak három szálon megyek végig.

Az ember mint Isten képmása

Ott kezdem, ahol mindig kezdeni kell: „Kezdetben…” azaz a Teremtés könyvével. A Ter 1,26-ban ez olvasható:

„Isten újra szólt: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá.”

Itt most a többes számra figyeljünk: „teremtsünk”, “képmásunk”, „magunkhoz”. A kereszténység kezdetektől fogva a Szentháromságot látták ezekben a szavakban. Tehát Isten ezt mondja: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá.” Majd mit mond a következő versben, a 27.-ben?

„Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket.”

Férfinek éS nőnek. Na már most, minden egyes férfi és minden egyes nő Isten képére van teremtve abban az értelemben, hogy saját értelmük és akaratuk van. Azonban a férfi éS a nő EGYüTT is Isten képe… az Atya, a Fiú és a Szentlélek Szentháromságának a képe... itt jön a képbe a többes szám… hiszen sem a férfi egyedül, sem a nő egyedül nem képes egy új élet világra hozására.

Most tegyük fel a kérdést: „Istennek milyen szeretete van? Teremtő szeretete vagy teremtés-ellenes szeretete?” Isten szeretete mindig életadó, tehát teremtő szeretet, és nem teremtés-ellenes szeretet. Isten megteremti az embert… miért? Mert szeret bennünket. Isten egyetlen egyszülött Fia, Jézus Krisztus, aki örökösen születik az Atyától, szeretetből születik. Az Atya és a Fiú közötti szeretet annyira reális, annyira teljes, hogy ténylegesen egy külön személlyé lesz az istenségben: a Szentlélekké. Tehát a Szentlélek örökösen az Atyától és a Fiútól származik, mivel Ő az Atya és a Fiú szeretete. Tehát megállapítható, hogy Isten szeretete teremtő szeretet. Életadó szeretet. Ugyanis az Isten, a szeretet és az élet szétválaszthatatlanul összekapcsolódik. Hiszen Isten a szeretet által életet hoz létre.

Aztán feltehetünk egy másik kérdést is: „Vajon mi, keresztények, nem arra vagyunk e felszólítva, hogy kövessük Jézus Krisztust, a Szentháromság második személyét?” Egyetérthetünk abban, hogy de, erre szól a meghívásunk. És mi következik ebből? Hogy szeretetünknek hasonlítania kell Jézus Krisztus szeretetéhez… az Isten szeretetéhez… tehát teremtő szeretetnek kell lennie, és nem teremtés-ellenes szeretetnek. A szeretetünknek életadónak kell lennie, és nem élet-gátlónak. A szeretetünknek önzetlen szeretetnek kell lennie, hiszen Isten szeretete is önzetlen szeretet.

Visszatérve a Teremtés könyvének első fejezetéhez, menjünk a 28. vershez:

„Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá.”

Isten megáldotta őket! Hogyan áldotta meg őket? Nos, egyértelműen a szaporodás képességével áldotta meg őket, azonban áldása ezen túlmegy. Isten megáldotta őket… a házassággal. Isten abból, ami egy volt – Ádám – kettőt alkotott – Ádám és Éva -, hogy ismét eggyé tegye őket. Megáldotta őket azzal, hogy férjjé és feleséggé tette őket. láthatjuk a 2. fejezet 24. versében:

„Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és FELESéGéHEZ ragaszkodik, s a kettő egy test lesz.”

Tehát Isten egymáshoz rendeli a férfit és a nőt, Ádámot és Évát a házasságban, és mi az a legelső dolog, amit Isten a házaspárnak mond? „Legyetek termékenyek, szaporodjatok”. Legyetek termékenyek! Szaporodjatok! A termékenység Isten parancsa a házaspárnak. Hogy szaporodjanak! Isten lényegében ezt mondja: „Férfinek és nőnek tettelek benneteket, hogy a szeretetetek olyan lehessen, mint a mi szeretetünk. Hogy a szeretetetek teremtő szeretet lehessen… egy önzetlen szeretet… egy életadó szeretet. Hogy a ti szeretetetek életet hozhasson a világra, ahogy a Mi szeretetünk is életet hoz a világra.”

Isten szeretete olyan szeretet, ami mindig és mindenhol életet hoz a világra. A mi szeretetünknek, amennyire csak lehetséges, Isten szeretetét kell tükröznie. Amikor egy férj és egy feleség azért szeretik egymást, hogy életet adjanak a világnak, akkor Isten működését tükrözik vissza olyan közelről, amilyenről csak két ember ezt teheti életében. Együttműködnek Istennel, hogy egy új életet adjanak a világnak, egy új lelket! Milyen megdöbbentő!

Miként a Szentírás azt mondja a Teremtés könyvének első fejezetében, hogy az ember Isten „hasonlatosságára” lett teremtve, azt is mondja az ötödik fejezetben, hogy a gyermekek az ember saját „hasonlatosságára” jönnek a világra. Pontosan ugyanazzal a szóval írja le Isten tettét, mint amellyel az ember tettét írja le, aki Istennel együtt cselekszik. Amikor szeretjük férjünket vagy feleségünket, és ez a szeretet egy új teremtményt hoz a világra, akkor közvetlenül Istennel működünk együtt egy új ember megteremtésében. Ez teljesen felkavarja az embert, ha leül és végiggondolja ezt a csodát… ez egy egyedülálló ajándék, amit férjként, feleségként adhatunk.

Tehát a Teremtés könyvének első két fejezete megmutatja számunkra azt, hogy Isten képére és hasonlatosságára lettünk teremtve. És ha Isten képére lettünk teremtve, akkor ugyanúgy kell szeretnünk, mint ahogy Isten szeret: életadó szeretettel, teremtő szeretettel. Továbbá ez a két fejezet azt is megmutatja, hogy magával Istennel állunk kapcsolatban, amikor egy új életet adunk a világnak a házasságban. Jogosan mondhatjuk, hogy a Szentírás itt azt is megmutatja, hogy Isten az új élet világra hozását tette meg a házasság elsőrendű céljának. Isten Ádámot és Évát férjjé és feleséggé tette, és a legelső dolog, amit megparancsolt az újdonsült párnak, hogy legyenek termékenyek és szaporodjanak.

Onan bűne

Nézzük tovább a Teremtés könyvét, van-e még valami, ami a fogamzásgátlás ellen beszél. A 38. fejezetben találjuk meg Onan történetét. Onan Júda egyik fia volt, és Onannak volt egy idősebb bátyja, akit Ernek hívtak. Er elvette feleségül Támárt, azonban Er meghalt azelőtt, mielőtt gyermeknek adhatott volna életet Támárral. Így, a kor szokásának megfelelően, ha egy házas ember meghalt, mielőtt fiúörököst nemzett volna, akkor testvérének kellett „lefeküdnie” az özveggyel, hogy így hátha lesz egy fiúgyermek. Ha a férfitól fiúgyermek született, akkor őt az elhunyt testvérének a fiaként kellett tekinteni, és nem a biológiai apjának a fiaként. Ezt nevezték a testvér levirátusi kötelességének – támasszon utódot meghalt testvérének.

Mivel Onan bátyja, Er utód nélkül halt meg, Onannak volt kötelessége, hogy utódot támasszon számára Támártól. Onan le is feküdt Támárral, azonban gyermeket nem akart Ernek adni. Így a magömlés pillanatában elhúzódott Támártól, és magját a földre ontotta. Ez az egyetlen alkalom az egész Szentírásban, amikor egy fogamzásgátló gyakorlatról van említés. És mi történik Onannal ennek a fogamzásgátló praktikának az eredményeképpen? A Szentírás azt mondja, hogy az Úrnak „nem tetszett”, amit Onan csinál, ezért Isten megölte őt.

észre kell venni, hogy a Szentírás azt mondja, hogy az, amit „tett”, került az életébe, és nem az, amit nem tett. Nem teljesítette a levirátusi kötelességét. Inkább egy fogamzásgátló módszerhez nyúlt. Azonban azért kellett meghalnia, mert a magját a földre ontotta, és nem azért, mert nem teljesítette kötelességét. Biztosak lehetünk ebben, ugyanis a Második Törvénykönyvben (Mózes 5. könyve) megtaláljuk azt a büntetést, ami azoknak járt, akik nem teljesítették a levirátusi feladatukat. A büntetésük halál? Távolról sem. Nyilvános megszégyenítés és megalázás. A MTörv 25,5-10 azt látjuk, hogy a büntetés abból állt, hogy a meghalt testvér özvegye vegye le az együttműködni nem akaró testvér saruját és köpje szembe. Ez nem éppen egy halálbüntetés. Tehát a sógori kötelességet megtagadó büntetése egy nyilvános megszégyenítés volt. Ami azt jelenti, hogy Onan biztosan a fogamzásgátlásért kapta a halálbüntetést, és nem azért, mert megtagadta a levirátust, ahogy néhányan érvelnek.

Krisztus és az Egyház házassági kapcsolata

További szentírási bizonyítékhoz nézzük meg az Ef 5,31-32-t:

„’Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy test lesz.’ Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom.”.

Miről van itt szó? Szent Pál a Ter 2,24-et idézi, pontosan azt a szakaszt, amiről előbb én is írtam Ádám és Éva (a férfi és a nő) házassági kapcsolatára vonatkozóan. Azonban Szent Pál egy lépéssel tovább megy, és ezt a verset Jézus és az Ő menyasszonya, az Egyház közötti kapcsolat leírására használja fel. Azaz a férj és a feleség közötti kapcsolat hasonlít Jézus és az Egyház közötti kapcsolatra. Ami azt jelenti, hogy a férj és a feleség közötti kapcsolatnak vissza kell tükröznie a Jézus és az Egyház közötti kapcsolatot. A Szentírás megerősíti, hogy valóban erről van szó:

„Amint tehát az Egyház alá van vetve Krisztusnak, az asszony is mindenben férjének. Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte” (Ef 5,24-25).

Tehát a férj és a feleség közötti kapcsolatnak vissza kell tükröznie Jézus és menyasszonya, az Egyház közötti kapcsolatot. Mintát kell vennie róla. A házaspárnak mintát kell vennie a Szentháromság harmadik személyének szeretetéről, és úgy kell szeretniük egymást, ahogy Jézus szereti az Egyházat… a menyasszonyát. Kérdés: Jézus vajon visszatart-e valamit is önmagából? Megtagadja-e valamikor is szeretetének élet-adó aspektusát a velünk való kapcsolatában? Azaz használ-e Jézus a köztünk lévő kapcsolatában „fogamzásgátlást”? (Természetesen lelki értelemben). Visszatart-e Jézus valamit is az Ő életéből tőlünk? Nem!

Isten – az Atya, a Fiú vagy a Szentlélek – visszatart-e valamit is szeretetüknek élet-adó áradásából tőlünk vagy egymástól? Azaz használ-e a Szentháromság valamelyik tagja fogamzásgátlást? Nem!
Jézus sohasem gátolná meg Annak az életadását, akivel Benne vagyunk kapcsolatban egymással. A Szentháromság három személye sohasem gátolná meg Azoknak az életadását, akikkel kapcsolatban vannak. Isten szeret és ezért életet ad. Mi az Ő képére és hasonlatosságára teremtettünk, tehát a mi szeretetünknek is életet kell adnia.

Ha a mi hitvesünk iránt érzett szeretetünk és a hitvesünkkel való kapcsolatunk mintája a Szentháromságban lévő személyek egymás iránti kapcsolatán alapul; ha ez Jézus Krisztus az Egyház iránt érzett szeretetén alapul, akkor miért… miért akarjuk elhinni, hogy a fogamzásgátlás elfogadható és helyes dolog? Ha Jézus sohasem zárja el az életet tőlünk… Ha a Szentháromság sohasem zárja el az életet egymástól és tőlünk… akkor hogyan zárhatná el valaki az életet attól, aki éppen őérte van?

A nem katolikusok érvelése

Mindezek ellenére a nem katolikus keresztények óriási többsége abban hisz, hogy a fogamzásgátlás teljességgel elfogadott dolog az Úr előtt. Amikor megkérdezem azokat, akik a katolikus tanítások ellen ágálnak, és kérdezgetik, hogy hol van a Bibliában a pápa, hol van a Bibliában a papság, hol van a Bibliában a Szeplőtelen Fogantatás, hol van a Bibliában Mária mennybevétele, és így tovább.. szóval megkérdezem tőlük, de hol van a Bibliában a fogamzásgátlás, akkor így válaszolnak: „A Biblia hallgat erről, tehát szabadon azt hihetünk róla, amit akarunk.” Engem meg szokott döbbenteni ez a kettős mérce. Azt hiszik, hogy a Biblia hallgat a pápáról, a Szeplőtelen Fogantatásról, a Mennybevételről, és így tovább… és emiatt a katolikusok rosszak, mert hisznek ezekben. Azonban, ha a Biblia hallgat a fogamzásgátlásról (már mint szerintük) az attól még rendben van, és használják. Bumm.

Dr. Joe Mizzinek van egy cikke a weboldalán a fogamzásgátlásról. Ebben úgy érvel, hogy a Szentírás azt mondja, hogy a házasságon belüli szex nem csak a gyerekcsinálásért van, hanem ugyanúgy az örömszerzésért is. Úgy állítja ezt be, mintha a katolikusok mást tanítanának erről. (a katolikus tanítás nem ismerésének ékes példája). Mindenesetre idéz néhány szentírási szakaszt, ami azt az álláspontját igazolja, hogy a házasságon belüli szex célja ugyanúgy az örömszerzés is, mint egy új élet adása. Miután idézte ezeket a szakaszokat, egy hatalmas ugrással kikerüli azt az állítást, hogy tehát a házasság célja kettős, és helyette azt mondja, hogy helyeselhető a fogamzásgátlás. Azaz szerinte mivel a házassági egyesülés célja kettős, akkor ezeket a célokat szét is lehet választani egymástól.

Valójában azt mondja, hogy ő „úgy gondolja”, hogy van a fogamzásgátlásnak törvényes alkalmazása. Úgy gondolja?! Egyetlenegy bibliai vers sem támogatja azok közül, amit idézett azt, amit ő „úgy gondol”. Azaz az idézett bibliai versek közül egyetlenegy sem mondja, hogy a házassági egyesülés életadó aspektusát el lehet különíteni a házassági egyesülés szeretet-aspektusától – ami a fogamzásgátláskor történik. Ugyanis dr. Mizzi, mint oly sok más esetben is, egy vagy-vagy álláspontra helyezkedik, ellenben a katolikus ez-is-az-is véleménnyel. Azaz nem vagy szeretet vagy élet, hanem szeretet és élet az, amit Isten összeköt egy házassági ölelésben. És – miként a Szentírás mondja - amit az Isten egybeköt, azt ember szét ne válassza.

Azonban valószínűleg dr. Mizzi el se gondolkodott ezen a vonatkozáson. Ha elválaszthatjuk a házassági egyesülést különböző alkotóelemekre – mint az életadás aspektusára és a szeretetadáséra, akkor Pandóra szelencéjét nyitja ki az ember.  és pontosan ez történt, amikor az anglikánok törvényesítették 1930-ban, hogy a fogamzásgátlás helyes.

A következmények

Mi történik, ha erkölcsileg elfogadható lesz a szex örömszerző természetének elválasztása a szex életadó természetétől? Nos először is az történik, hogy hirtelen a steril szex erkölcsileg elfogadhatóvá válik. Ami azt jelenti, hogy pl. a maszturbáció is erkölcsileg elfogadhatóvá válik. Hiszen az is örömszerző, és ha nem kell életadónak is lennie, akkor el kell fogadni erkölcsileg elfogadhatónak. Majd aztán a homoszexuális szex is erkölcsileg elfogadhatóvá válik. Hiszen a partnerek szeretik egymást, és a szexuális aktusuk örömszerző, és építi a „szeretetüket” egymás között, és mivel nem kell, hogy életadó is legyen, el kell fogadni erkölcsösnek.

Aztán a házasság előtti szex is erkölcsileg elfogadhatóvá válik, addig ameddig fogamzásgátlást használnak, ameddig megpróbálják elkerülni az élet továbbadását. Aztán a prostitúció is erkölcsileg elfogadhatóvá válik. Elvégre is, ha helyes elválasztani egymástól az életet a szeretettől egy szexuális aktuson belül, akkor miért ne lenne elfogadható mindkettőt elválasztani a szexuális aktustól? és folytathatnám a sort, de elég az hozzá, hogy a házassági együttlétben a szeretet elválasztása az élettől mindenféle perverzitáshoz vezet. Ez vezet a váláshoz is. Ez vezet a pornográfiához is. Ez vezet az abortuszhoz is. Ez vezet a pedofíliához is. Ez vezet a fajtalankodáshoz is. Ez vezet a mesterséges megtermékenyítéshez is. A szeretet elválasztása az élettől. Ez vezet a lombikbébikhez, a klónozáshoz, és nagyon hosszú még a sor.

Azonban, ha valaki nem is fogadja el ezeket az említett érveket, az tagadhatatlan, hogy a fogamzásgátlás sehol sem tűnik fel kedvező fényben a Bibliában, és nem azért, mert a fogamzásgátlás nem volt ismert. Számos fogamzásgátló praktikát ismertek évezredekkel ezelőtt is. És senki sem érvelhet azzal, hogy az Atya vagy a Fiú vagy a Szentlélek meggátolta volna szeretetük életadó aspektusát. Ha nekik ez elfogadhatatlan, akkor nekünk miért lenne az?

A hithagyományok

A fogamzásgátlás elleni érvelésemet azzal fejezném be, hogy 1930-ig az összes keresztény hithagyomány – katolikus, protestáns és ortodox – azt vallotta, hogy a fogamzásgátlás erkölcsileg rossz, és idéznék is néhány protestáns teológust ennek alátámasztására:

Luther Márton: „Onannak egy rosszindulatú és megrögzött gazembernek kellett lennie. Ez a leggyalázatosabb bűn. Ez sokkal förtelmesebb, mint a vérfertőzés vagy a házasságtörés. Tisztátalanságnak nevezzük, igen, egy szodomita bűnnek. Ugyanis Onan kedvét leli benne; vagyis lefekszik Támárral és közösülnek, és amikor elérne a megtermékenyítéshez, akkor elfolyatja az ondóját… Kétségtelenül ekkor az Isten által a teremtéskor megalapított természeti rendet kell követni… Ő a legközönségesebb rosszindulattól és gyűlölettől lobbant lángra… Következésképpen megérdemelte a halált Istentől. Gonosz dolgot követett el.”

Kálvin János: „Az ondó szándékos elfolyatása a férfi és a nő közösülésén kívül egy szörnyűséges dolog. Tudatosan kilépni a közösülésből, azért, hogy az ondó a földre folyjék, duplán szörnyűséges dolog.”

Adam Clarke (methodista – 18. század): „önmagunk beszennyezésének a bűne, amelyet általánosan Onanénak tartanak, az egyik legrombolóbb gonoszság, amit csak elkövethet a bukott ember. Sok szempontból rosszabb, mint egy közös kurválkodás, és következményei is sokkal rettenetesebbek.”

Johann Lange (református – 19. század): "Onan bűne egy szörnyű erkölcstelenség, példája annak, amitől kárhoztatva elborzadunk, nem csak az önszennyezés (maszturbáció) titkos bűne miatt, hanem az összes olyan dolog miatt is, amit a szexuális kapcsolatok, és maga a házasság ellen követ el… Ez az istenképiség elleni bűn, és az állatok szintjére való lealacsonyodás. Onan bűne, mivel házasságban követte el, a legtermészetellenesebb erkölcstelenség és a legutálatosabb tévedés.”

Thomas Scott (anglikán – 18. század): „Onan megrögzött magatartása nem csak természetellenes, és önmagában megvetésre méltó, hanem irigységgel és rosszindulattal teljes is volt, sőt a gyilkosság természetét is magában hordta; hasonló alapon arra is gerjedhetett volna, hogy megölje a neki született, de a bátyjának számított gyermeket, ha büntetlenül megtehette volna."

Scott itt világosan felismerte, hogy a fogamzásgátló mentalitás az abortáló és gyermekgyilkos mentalitáshoz vezet.

Az 1930-ban tartott anglikán Lambethi Konferenciáig nem volt egyetlen egy olyan keresztény hithagyomány, amely jóváhagyta volna a fogamzásgátlást. Az 1930-as Lambethi Konferencia is csak „kivételes” körülmények között fogadta ezt el, azonban ez a kis rés elegendő volt ahhoz, hogy az áradat áttörje a gátat. Annak ellenére, hogy a legtöbb protestáns felekezet elítélte akkor a Lambethi Konferencia döntését, 20-30 éven belül szinte mindannyian megváltoztatták tanításukat a fogamzásgátlást illetően. Mára a Katolikus Egyház lett az egyetlen, amely tartja magát ehhez a tanításhoz.

Aldous Huxley, egy voltaképpen ateista angol író, az anglikán döntésre válaszul írta meg a „Szép, új világ” című könyvét. Ebben a novellában az eljövendő „utópisztikus” világot úgy festi le, mint ahol a szabados szexualitás áll a középpontban, és az emberi embriók egy keltető telepen növekednek (a lombikbébikre gondolva), a szexet elválasztották a szaporodástól, és így tovább. Ügyes prófécia. Más szavakkal, egy ateista is, aki a természettörvény alapjait felhasználja, világosan felismerheti, hogy a széleskörűen elfogadott fogamzásgátlás hova fog vezetni.

TCST vs. fogamzásgátlás

A természetes családtervezésről (TCST). Gyakran azzal érvelnek, hogy nincs különbség a fogamzásgátlás és a természetes családtervezés között… legalábbis akkor, amikor ezt a terhesség megakadályozása végett használják. Az érv az, hogy mivel mindkét esetben ugyanaz a végeredmény – azaz nincs terhesség -, akkor a végeredményhez felhasznált eszközök – TCST vagy fogamzásgátlás – erkölcsileg egyenértékűek.

Nézzünk meg egy példát, hogy jobban lássuk, hogy mennyire lényegesek a végeredményhez felhasznált eszközök abban az esetben is, amikor a végeredmények azonosak. Mondjuk van két ember, akik mindketten a családjuk fő kenyérkeresői. Mindketten azért dolgoznak, hogy a munkájukkal biztosítsák a feleségük és gyermekeik megélhetését. Egyikük egy bankban dolgozik, a másik viszont egy bankrabló. Tehát a végeredmény ugyanaz – mindketten a családjuk megélhetéséért dolgoznak -, de az eszközeik különböznek. Mindez azt jelenti, hogy mivel a végeredmény ugyanaz, akkor a felhasznált eszközök is erkölcsileg egyenértékűek? Nyilvánvalóan nem. A családfenntartás egyik eszköze erkölcsös, a másik erkölcstelen.

Tehát, azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy a végeredményhez hozzájáruló eszközök lényeges dolgok. Sőt azt is, hogy az ugyanahhoz a végeredményhez vezető különböző eszközök határozottan különbözhetnek az erkölcsi megítélésükben.

Most vessünk egy pillantást kifejezetten a TCST-re és a fogamzásgátlásra. Különböznek-e, és ha igen, akkor miben.

Először is tegyük fel a kérdést, hogy mi a fogazásgátlás? A fogamzásgátlás – mint a nevében is benne van: gátolja a fogamzást – egy férfi és egy nő közötti testi kapcsolat természetes folyamatainak szándékos meghiúsítása. A fogamzásgátlás alapvetően úgy működik, hogy vagy elfolyatja a férfi magját (pl. megszakítás, óvszer, spirál), vagy megzavarja a nő természetes ciklusát, megakadályozva az ovulációt (fogamzásgátló tabletta). (Megjegyzés: a fogamzásgátló tablettáknak nem csak fogamzásgátló hatásai vannak, hanem magzatelhajtóak is – vagy megakadályozza az ovulációt, vagy, ha az ovuláció, majd a fogamzás mégis megtörténik, megváltoztatja az uterus belső falának tulajdonságait, hogy lehetetlenné tegye, hogy az új emberi lény megtapadjon anyja méhében, ami aztán a halálát okozza.) Más szóval a fogamzásgátlás egy szándékos kísérlet arra, hogy felhasználjon egy Isten-adta jót (a testi kapcsolatot férj és feleség között), viszont megakadályozza ennek az Isten-adta jónak az egyik célját – a gyermekek elfogadását. Tehát szándékosan szétválasztja egy férfi és egy nő közötti kapcsolatban az élet-adást a szeretet-adástól.

A fogamzásgátlás hasonló a bulimiához. A bulimiánál valaki nagyot akar enni, de aztán megakadályozza az evés Isten-adta célját – hogy gondoskodjon a test táplálásáról – azáltal, hogy szándékosan visszaöklendezi az ételt. Az evés örömét akarják, de a következményeit nem. A fogamzásgátlásnál a szex örömét akarják, de a következményeit nem.

A TCST esetében azonban semmi módon nincs beavatkozás egy férfi és egy nő közötti természetes, Isten-adta folyamatba. A férfi magja nem folyik el. A nő természetes ciklusa nincs felborítva. Minden úgy működik, ahogy azt Isten elrendelte.

Valaki most azt mondhatja: „Viszont, ha te szándékosan csak akkor élsz szexuális életet, amikor a nő természetes ciklusa következtében terméketlen, akkor ez egyenértékű azzal, hogy elfolyatod a magodat”.

Nos, a válaszhoz tegyünk fel néhány kérdést: „Erkölcstelen-e valamelyik női ciklus során szexuális életet élni?” A válasz természetesen: nem. A következő kérdés: „Megkívánja-e Isten tőlünk azt, hogy annyi gyermekünk legyen, amennyi fizikailag csak lehetséges, vagy elismeri-e, hogy vannak olyan idők, amikor ideiglenesen szükséges lehet a gyermekáldástól tartózkodni? Nem ismerek olyan katolikus vagy protestáns teológust, aki azt mondaná, hogy Isten azt kívánja, hogy annyi gyermekünk legyen, amennyi csak lehet fizikailag. Következő kérdés: „Ha nem követeli meg tőlünk, hogy annyi gyermekünk legyen, amennyi abszolút lehetséges, akkor adott-e számunkra egy olyan erkölcsös eszközt, amely által ideiglenesen tartózkodhatunk a gyermekáldástól, amikor arra elégséges ok van? én hiszem, hogy erre az a válasz, hogy igen. Én hiszem, hogy a válasz igen, mivel Isten nyilvánvalóan adott egy olyan természetes eszközt, amellyel elkerülhető a terhesség – rendesen figyelembe véve a nő termékenységének természetes ciklusát. Az utolsó kérdés: A Biblia valóban ad valamilyen utalást arra, hogy a fogamzásgátló eljárások elfogadhatóak-e Isten szemében? A válasz: igen. A Teremtés könyvének 38. fejezetében Onan története, amit már tárgyaltam fent, és amelyre a protestáns teológusok is hivatkoztak. És láthatjuk, teljesen világosan, hogy a Bibliában Isten nem örül a fogamzásgátló eljárásoknak. A Biblia azt mondja, hogy ezeknek a következménye halál.

Tehát összegezve ezeket a kérdéseket és válaszokat azt mondhatjuk, hogy nem erkölcstelen egy férj és feleség számára, ha a terméketlen időszakban élnek házas életet; Isten nem követeli meg tőlünk, hogy annyi gyermekünk legyen, amennyi csak elméletileg lehetséges – Ő elfogadja, hogy vannak olyan időszakok, amikor megelőzhető a terhesség, amikor az szükséges; ugyanis kellett adnia valamilyen erkölcsileg elfogadható módszert arra, hogy legalább ideiglenesen tartózkodhassunk a gyermekáldástól; viszont megmutatja a Bibliában, hogy vannak erkölcstelen módjai is ennek. Tehát van különbség a TCST és a fogamzásgátlás között? Naná. Ráadásul a fogamzásgátló módszerek, miként azt a Ter 38-ban látjuk, halálhoz vezetnek.

és láthatjuk is korunkban, hogy valóban halál származik a fogamzásgátlásból. Testi halál az AIDS és más nemi úton terjedő betegségek formái által, amelyek egyre jobban és jobban terjednek, mivel a fogamzásgátlás lehetővé teszi a szabados szexet, amihez hozzá jön a homoszexualitás széles körű elfogadása és űzése, ami annak az egyenes következménye, hogy elválasztották az a szexuális kapcsolatban az egyesítő (szeretet-adó) aspektust a nemző (élet-adó) aspektustól. Lelki halál a következménye a gátlástalan kéjelgésnek és a szexuális vágyaknak, amelyeket szabadon engedtek, amikor a szex természetes következményét elválasztották magától a szexuális aktustól. A férfiak úgy bánnak a nőkkel, mint valami tárgyakkal – akár házasságban, akár azon kívül - , amelyek csak a szexuális kielégülésüket szolgálják. Általánosan elterjedt a pornográfia, a házasság előtti szex, a házasságon kívüli szex, a homoszexuális szex, a pedofília. Házasságok halnak meg, nemzetek és népek halnak meg, ahogy a népességük csökken, mivel hanyatlóban vannak a születési ráták. Megszületetlen kisbabák milliói halnak meg a fogamzásgátló mentalitás miatt – az életellenes mentalitás miatt –, mivel a fogamzásgátló mentalitás egyenesen az abortáló mentalitáshoz vezetett. Megszületett kisbabák milliói halnak meg, mivel az abortáló mentalitás egyenesen a csecsemőgyilkos mentalitáshoz vezetett. A fogamzásgátlás elfogadása vezetett a legaljasabb perverziókhoz: gyermekpornográfia, gyermekprostitúció, pedofília, bestialitás, stb. Mindezek a fogamzásgátlás széles körű elfogadásának az eredményei. Halál, halál, perverzitás, és még több halál.

Mi egyebet csinál a fogamzásgátlás? Nos, a legáltalánosabban elfogadott fogamzásgátlás a fogamzásgátló tabletta (és megint megemlítem, hogy ezek a tabletták abortívak is, még ha ennek a legtöbb nő nincs is tudatában), tehát nők milliói szennyezik vegyileg a testüket. A fogamzásgátló tabletták az okai számtalan női betegségnek, hogy csak a meddőség gyakoriságának jelentős növekedését említsem. Gondoljunk bele, hogy egy fogamzásgátló szert használó nő – gyakran 10-15 évig, vagy még tovább -  azt üzeni vegyi úton a petefészkének, hogy szüntesse be a petetermelést. Aztán hirtelen egy gyermeket szeretne, és azt várja, hogy a petefészke álljon frissen a rendelkezésére, miután hosszú-hosszú évekig vegyileg rongálta és semlegesítette azt.

Most nézzük meg azt, hogy mi történik a TCST esetében. A TCST-vel a szexuális kapcsolat szeretet-adása és az életadása nincs szétválasztva. Nincsenek olyan természetes velejárói, mint amiket fent említettem a fogamzásgátlás következményeinél. A TCST-mentalitás, Isten tervével való együttműködés, hogy elkerüljük ideiglenesen a terhességet, nem vezet azokhoz a következményekhez, amiket fent a fogamzásgátlás használata okozott. Valamint, még akkor is, ha a TCST-vel sokan vissza is élnének, senki sem gondolhatja, hogy olyan nemi kicsapongásokhoz vezetne, mint amilyenekhez a fogamzásgátlás vezetett.

Amikor a TCST-vel való visszaélésnek a lehetőségét említettem, akkor a következőre gondolok: mint mindent, ezt is felhasználhatjuk rossz célok érdekében. Ha egy házaspár a TCST-t többé-kevésbé állandóan használja, anélkül, hogy erre „komoly” indokuk lenne – azaz, ha egy fogamzásgátló mentalitást tesznek magukévá, még ha nem is használnak fogamzásgátlást… ha egy életellenes mentalitással használják, akkor a TCST használata erkölcstelen is lehet. A TCST-t csak akkor szabad használni, amikor a terhesség kiküszöbölésére súlyos vagy komoly okok vannak… és nem használható a fogamzásgátlás egyik „természetes” alternatívájaként. Azonban, ismét mondom, még ha vissza is élnének vele, a TCST előfeltételei -  időszakos önmegtartóztatás, a szükséges kommunikáció a férfi és a nő között, stb. – ellenőrzés alatt tartja a szenvedélyeket, és így nincsenek olyan következményei, mint amilyenek akkor történnek, amikor fogamzásgátlás a szenvedélyeknek mindenféle korlátját ledönti.

Azzal fejezném be, hogy a fogamzásgátlás egy Isten-adta jó élvezetének igényével lép fel, miközben szándékosan meggátolja ennek az Isten-adta jónak a következményeit. A TCST viszont, hogy elkerülje annak az Isten-adta jónak a következményét, tartózkodik is attól az Isten-adta jótól. Itt is hasonlóságot tehetünk a bulimia versus koplalás közé. Amikor valaki koplal – mondjuk kihagyja a vacsorát - , hogy csökkentse a súlyát, akkor tartózkodik az evés örömétől, hogy ideiglenesen elkerülje az evés természetes következményeit (a plusz kalóriákat). Megtaníthatod az akaratodat arra, hogy ellenőrzés alatt tartsa a szenvedélyeidet, ahogy a TCST-nél és az időszakos önmegtartóztatásnál. A bulimia esetében élvezik az evés örömeit, majd egy természetellenes tettel szándékosan kihányják, amit éppen megettek, hogy elkerüljék az evés következményeit. Lényegében ugyanez történik a fogamzásgátlásnál.

Ugyanaz a fogamzásgátlás és a TCST? Nem hiszem.

(Fel)

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

(John Martignioni írását (#1; #2) fordította és átdolgozta Pozsonyi Gábor Attila)

Minden jog fenntartva.

--------------------------------------------------------------------------------