www.depositum.hu - Katolikus Hitvédelem

2 Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól!

3 Valahányszor rátok gondolok, hálát adok Istenemnek, 4 és mindig, minden imádságomban örömmel emlékezem meg rólatok mindnyájatokról, 5 mert az első naptól mindmáig részt vállaltatok (Krisztus) evangéliumának hirdetésében. 6 Bízom is benne, hogy aki megkezdte bennetek a jót, Krisztus Jézus napjára be is fejezi. 7 Méltányos is, hogy így gondolkodjam rólatok, mindnyájatokról, mert szívembe zártalak titeket, hiszen ti osztoztok kegyelmemben, akár bilincsekben vagyok, akár az evangéliumot védelmezem és bizonyítom. 8 Isten a tanúm, mennyire vágyakozom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetében. 9 Könyörgök is azért, hogy szeretetetek egyre jobban gyarapodjon a helyes ismeretekben és a teljes tapasztalatban, 10 hogy el tudjátok dönteni, mi a helyes. Akkor tiszták és feddhetetlenek lesztek Krisztus napjára, 11 s bővelkedni fogtok az igaz élet gyümölcsében, amelyet Jézus Krisztus szerzett, Isten dicsőségére és tiszteletére.

12 Beszámolok róla, testvérek, hogy helyzetem inkább javára vált az evangéliumnak. 13 Az egész praetoriumban és a többiek körében is köztudomású lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem. 14 Azok közül, akik az Úrban testvéreim, sokan fölbuzdulnak bilincseimen, és egyre bátrabban terjesztik az Isten szavát.

15 Némelyek ugyan féltékenységből és vetélkedésből, mások azonban jó szándékkal hirdetik Krisztust. 16 Ezek szeretetből, mert tudják, hogy küldetésem az evangélium védelmére szól, 17 amazok viszont vetélkedésből, és nem tiszta szándékkal hirdetik Krisztust, abban a hiszemben, hogy bilincseimben keserűséget okoznak nekem. 18 De mit számít ez? Csak Krisztust hirdessék bármi módon, akár érdekből, akár tiszta szándékkal, örülök és a jövőben is örülni fogok neki.

19 Tudom ugyanis, hogy ez - hála imádságtoknak és Jézus Krisztus Lelke segítségének - üdvösségemre válik. 20 Bizakodom és reménykedem, hogy semmiben sem vallok szégyent, sőt nyíltan megmondom, hogy Krisztus, mint mindig, most is megdicsőül testemben, akkor is, ha élek, akkor is, ha meghalok. 21 Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. 22 Ha meg tovább kell élnem, az gyümölcsöző munkát jelent. Nem tudom tehát, mit válasszak. 23 Mind a kettő vonz: Szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal egyesüljek, mert ez mindennél jobb volna. 24 De hogy értetek életben maradjak, arra nagyobb szükség van. 25 Ebben a meggyőződésben biztosra veszem, hogy megmaradok, sőt előhaladásotokra és hitből fakadó örömötökre maradok meg, mindnyájatok javára. 26 Így még több okotok lesz arra, hogy dicsőségtek Krisztusban növekedjék a javamra, ha újra elmegyek hozzátok.

27 Éljetek hát Krisztus evangéliumához méltóan. Így akár elmegyek és látlak titeket, akár távol maradok, azt hallhatom rólatok, hogy egy szívvel, egy lélekkel munkálkodtok az evangéliumi hitért, s az ellenfelektől egyáltalán nem ijedtek meg. 28 Ez lesz számukra a kárhozatnak, számotokra meg az üdvösségnek Istentől adott bizonyítéka. 29 Nektek az a kegyelem jutott, hogy ne csak higgyetek Krisztusban, hanem szenvedjetek is érte. 30 Hiszen ugyanazt a harcot kell megvívnotok, amit nálam láttatok, és amiről most hallotok.

elöljáró (püspök): gör. episzkoposz: ApCsel 20:28; 1Tim 3:2; Tit 1:7; 1Pét 2:25; 5,1-2; vö. ApCsel 1:20; 1Tim 3:1

diakónus: gör. diakonosz: Mt 23:11; Mk 9:35; 1Kor 3:5; 2Kor 3:6; 6:4; Ef 3:7; Kol 1:23; 1Tessz 3:2; 1Tim 3:8.12; ApCsel 6:1-7; Jn 2:5.9

Jézus Krisztus napja: Róm 2:5.16; 1Kor 1:8; 5:5; 2Kor 1:14; Fil 1:10; 2:16; 1Tessz 5:2.4; 2Tessz 2:2; 2Pét 3:10.12

Isten a tanúm: Mt 5:34-37; Jak 5,12; Mt 26:63-64; Róm 1:9; 9:1; 2Kor 1:23; 11:10-11.31; Gal 1:20; 1Tessz 2:5; 1Tim 2:7

az igaz élet (igazságosság) gyümölcse: Mt 7:16.20; 2Kor 9:10; Gal 5:22; Ef 5:9; Fil 1:22; Kol 1:10; Zsid 12:11; Jak 3:17-18

Jézus Krisztus Lelke: Jn 14:16; 15:26; 16:7.13-15; ApCsel 16:7; Róm 8:9; Gal 4:6; 1Pét 1:11

előrehaladás: Fil 1:12 (javára válik, gyarapodik); 1Tim 4:15 (vö. Lk 2:52)

hit: (azaz a keresztény tanítás, vagy az apostoli hagyomány; vö. a Magyar Bibliatanács fordításával: „a hitben való növekedésetekre és örömötökre”): ApCsel 6:7; 14:22; 16:5; Gal 1:23; Ef 4:5,13; Kol 1:23; 2:7; 1Tim 1:2; 4:1; 5:8; 6:10,21; Tit 1:13; Júd 3

öröm: gör. khara: Róm 14:17; 15:13; 2Kor 8:2; Gal 5:22; 1Tessz 1:6; Jak 1:2; 1Pét 1:8; 1Jn 1:4; 2Jn 12

munkálkodás (?) (kitartás, megmaradás; gör. sztékó): Róm 5:2; 11:20; 14:4; 1Kor 15:1; 16:13; 2Kor 1:24; Gal 5:1; Ef 6:11-14; Fil 4:1; Kol 4:12; 1Tessz 3:8; 2Tessz 2:15; 1Tim 5:20; Zsid 3:6; 14; 1Pét 5:12; Júd 24.

evangélium: gör. euangelion (vö. Mt 11:5; Lk 9:6; ApCsel 8:25; 16:10; Róm 15:20; 1Kor 9:16,18; 15:1-3; 2Kor 11:7; Gal 1:8-11; 1Tessz 2:9; 1Pét 1:12,25; KEK 80-84,95,113,120,126). Szemben az egységes nem-katolikus tanítással az evangélium (jó, avagy örömteli hír) a Szentírásban többé-kevésbé szinonimája mind a hagyománynak (vö. 1Kor 11:2; 2Tessz 2:15; 3:6), mind Isten szavának (vö. ApCsel 8:14; 1Tessz 2:13). Mindegyik túlnyomórészt szóbeli (vö. Róm 10:14-18; 2Tim 1:13-14, 2:2), amit átadnak (vö. Lk 1:1-2; Róm 16:17; 1Kor 11:23; 15:3; 2Pét 2:21; Júd 3) és amit befogadnak, kapnak (vö. Gal 1:9,12; 1Tessz 2:13). A Szentírásban a Hagyománynak (gör. paradószisz) nagyon fontos szerepe van (lásd fent), amikor az a keresztény, apostoli Hagyományra vonatkozik, ellentétben azzal, amikor a szó a romlott, emberi hagyományokat jelenti (vö. Mt 15:3.6; Mk 7:8-9.13; Kol 2:8). A Szentírás írói nemcsak, hogy igenlően tekintettek a Hagyományra, hanem saját igehirdetésüket is a Szent Hagyomány részeként értelmezték, miként az az előzőekben igazolást nyert. Vö. Fil 4:9 kommentárját.

osztoztok kegyelmemben: Teremtmény - sem Mária, sem senki más - kegyelmet nem hozhat létre, az mindig, minden esetben Istentől származik. A kegyelem Isten ingyenes, általunk meg nem érdemelt szeretete, amellyel felénk fordul, hogy segítsen bennünket a megszentelődés útján, ebből következően a kegyelem mindig Isten kegyelme. Azonban a kegyelemnek nem csak individuális hatása van, hanem közösségi is. A kegyelmi állapot tükröződése, a szeretet aktusa, a tanúságtétel, az igehirdetés, mind elősegíthetik azt, hogy a közösségben, vagy egy másik személyben növekedjen vagy aktualizálódjon Isten kegyelme (vö. Róm 12:6-8). Azaz Isten a hívő által - mintegy közvetítő csatornán - is közölhet, adhat kegyelmet, sáfárkodhat a neki juttatott kegyelemmel, hogy segítse mások üdvösségét (vö. 1Kor 3:9; 9:22; 2Kor 4:8-12.15; 6:1-4; Ef 3:2; 4:29; Kol 1:24; 1Tim 4:16; 1Pét 4:10-11). Ezt nevezzük kegyelemközvetítésnek. Ebben az esetben a pl. tanúságot tevő hívő a saját Istentől kapott kegyelmét, kegyelmi állapotát gyümölcsözteti, azaz az Istenhez való kapcsolatot, és az Istentől jövő jóindulatot közvetíti. Ez Mária különleges kegyelemközvetítésének (vö. Lk 1,28) az alapja. Vö. Kol 1:24 kommentárját.

Az evangélium védelmezése és bizonyítása: Itt az Apostol implicite a keresztény hitvédők feladatára és fogalmára utal (a gör. apológia = védelem, vagy igazolás; vö. ApCsel 22:1; 25:16; 1Kor 9:3; 2Kor 12:19; Fil 1:16; KEK 156-159). Szent Pál gyakran van a Szentírásban ábrázolva úgy, hogy érvel és vitatkozik (ált. a gör. dialegomai= dialógus, párbeszéd, ill. rokon értelmű jelentései) mind a zsidókkal, mind a pogányokkal (vö. ApCsel 9:29; 17:2,17; 18:4,19; 19:8-10; 24:25). Hasonlóképpen a mi Urunk, Jézus Krisztus is vitatkozott lelki és teológiai hibákról (vö. Mk 12:18-28; ill. a sok vitája a farizeusokkal és a szadduceusokkal), valamint tapasztalati bizonyítékokat adott feltámadásáról (Jn 20:24-29; ApCsel 1:3). Jézus nem állította szembe az értelmet a hittel (Lk 10:27). Ez felszólítás minden kereszténynek, hogy hitének racionális és hitelesíthető oldalát is fejlessze (vö. pl. 1Pét 3:15, Júd 3), valamint, hogy az evangelizáció hatékony módjait elsajátítsa (ApCsel 17:22-34; 1Kor 9:19-23).

Isten szava: Vesd össze a fenti kommentárral az evangéliumról. Az Isten szava, vagy az Úr szava kifejezés a Bibliában sokkal inkább utal az evangélium (vagy az Ószövetségben a próféciák) szóbeli meghirdetésére és az igehirdetésre (gör. kérügma), mint Isten szavának írott, sugalmazott formájára (vö. pl. Mt 13:19; Lk 3:2; 8:9-15; 11:28; ApCsel 4:31; 6:7; 12:24; 13:44-49; 19:20; Róm 10:8; 1Tessz 1:8; 2Tessz 3:1; 1Pét 1:25). Jézusra is úgy van utalva mint Szó, avagy Ige (gör. logosz): Jn 1:1,14 (vö. 2Pét 3:5-7; Jel 19:13), aminek szintén szóbeli közlés, illetve beszéd a jelentése.

Kárhozat (pusztulás): gör. apoleia: nem jelent megsemmisülést (annihilációt) vagy teljes nem-létet, miként azt néhány szekta hamisan tanítja, hanem sokkal inkább a pokol tüzében lévő örökös büntetést fejezi ki, mint azt a görög lexikonok, illetve szótárak egyöntetűen tanúsítják. A szó tágabb értelméhez vö. Mk 14:4; Mt 26:8; ApCsel 8:20. Ez a szó van a Jel 17,8.11-ben is, a vadállatra vonatkoztatva. Az ehhez kapcsolódó részek, a Jel 19,20, ill. a Jel 20,10 közlik velünk azt, hogy a vadállat (a sátánnal és a hamis prófétával együtt) gyötrődni fog éjjel-nappal, örökkön-örökké. Ugyanez a tragikus sors vár azokra az emberekre is, akik elutasítják Istent (vö. Mt 25:41,46; 8:12; 10:28; 13:24-30,36-43,49-50; Mk 9:43-48; Zsid 10:28-29; Jel 14:10-11; 20:15; 21:8; KEK 1033-1041). Ennek a rokonszava az apollumi = pusztulás (Mt 10,28), amit hasonlóképpen illusztrálhatunk. Az apollumi szó eltúlzott, szó szerinti értelmezésének alkalmazása sok esetben nyilvánvaló képtelenséghez vezet (vö. Mt 10:6; Lk 15:6.9.24; Jn 18:9). A helyes írásmagyarázat megkívánja, hogy összehasonlítsuk a szentírási részeket, kiértékeljük a szövegkörnyezet, és a görög és héber kifejezéseket rendesen megértsük.

Szenvedni érte: A keresztények nem mentesülnek a szenvedés lehetősége alól csak azért, mert Krisztus szenvedett értünk, miként azt néhányan helytelenül és károsan tanítják. Éppen ellenkezőleg: Szent Péter azt mondja nekünk, hogy szenvedés vár ránk Krisztusért, sőt Krisztussal, ami a hit normája, sőt dicsősége (1Pét 4:12-19). Sok szentírási szakasz egyezik meg ezzel (Mt 10:22; Jn 15:18; ApCsel 5:41; 14:22; Róm 5:3-5; 8:15-18; 2Kor 1:4-9; 6:4-10; 12:7-10; Fil 3:7-11; 1Tessz 3:3; 2Tessz 1:4-5; 2Tim 1:8; 2:3; 3:12; Zsid 5:8; Jak 1:2-4; 1Pét 2:20-21). Vö. a Fil 3:11 kommentárját is („hozzá hasonulok a halálban”) és a Kol 1:24 kommentárját („testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik”).

1 Ha ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség, a bensőség és együttérzés, 2 akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértetek, ugyanúgy szerettek és egy lélekként ugyanarra törekesztek. 3 Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból! Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak. 4 Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is. 5 Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. 6 Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, 7 hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. 8 Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. 9 Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, 10 hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, 11 s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.

12 Kedveseim, ti mindig engedelmesek voltatok, félve-remegve munkáljátok hát üdvösségeteket, nemcsak amikor köztetek vagyok, hanem sokkal inkább most, hogy távol kell lennem. 13 Hiszen Isten maga ébreszti bennetek a szándékot, s hajtja végre a tettet tetszésének megfelelően.

14 Zúgolódás és huzavona nélkül tegyetek meg mindent, 15 hogy kifogástalanok és tiszták legyetek, Istennek ártatlan gyermekei a gonosz és romlott nemzedékben, amelyben úgy kell ragyognotok, mint a csillagoknak a mindenségben. 16 Ragaszkodjatok az életet tápláló tanításhoz, hogy Krisztus Jézus napján dicsőségemre váljatok. Akkor nem futottam hiába, és nem fáradtam fölöslegesen. 17 Sőt, ha hitetek szent szolgálatáért áldozatként véremet ontják is, örülök, együtt örülök mindnyájatokkal. 18 Örüljetek hát ti is, örüljetek velem!

19 Remélem Urunk Jézusban, hogy nemsokára elküldhetem Timóteust, és megnyugodhatom, hallva hogylétetekről. 20 Nincs senkim ugyanis, aki annyira hozzám hasonló lelkületű volna, s oly őszintén szívén viselné ügyeteket. 21 A többiek mind a maguk javát keresik, nem Krisztus Jézusét. 22 Róla azonban tudjátok, mennyire megbízható, hiszen, mint a gyermek apja mellett, úgy szolgált mellettem az evangélium ügyében. 23 Remélem tehát, hogy elküldhetem, mihelyt megtudom, hogyan áll az ügyem. 24 Sőt bízom az Úrban, hogy nemsokára magam is indulhatok hozzátok.

25 Addig is szükségesnek tartom, hogy visszaküldjem hozzátok Epafroditusz testvéremet, munka- és küzdőtársamat, akit ti küldtetek, hogy szükségemben szolgálatomra legyen. 26 Nagyon vágyott már utánatok, és nyugtalankodott, hogy betegségéről értesültetek. 27 Valóban halálos beteg volt, de Isten megkönyörült rajta. Nemcsak rajta, hanem rajtam is, hogy bánatra bánat ne érjen. 28 Igyekszem hamarosan útnak indítani, hogy viszontlátva újra örüljetek neki, s nekem se kelljen szomorkodnom. 29 Fogadjátok nagy örömmel az Úrban, és becsüljétek meg az ilyen embert. 30 Hiszen Krisztus ügyéért került közel a halálhoz, az életét kockáztatta, hogy a nekem tett szolgálattal pótolja, amit ti nem tehettek.

alázatosság: Mt 11:29; 23:12; ApCsel 20:19; Ef 4:2; Kol 2:18,23; 3:12; Jak 4:6.10; 1Pét 5:5-6

felmagasztalta: Neh 9:5; Zsolt 18:47; 118:16; Iz 2:11,17; 5:16; ApCsel 2:33; 5:31

Jézus nevére: Iz 45:23; Mt 18:20; Jn 1:12; 3:18; ApCsel 4:12,18-19; 1Kor 1:2; 6:11; Ef 1:20-21; Kol 3:17; 1Jn 3:23. Több mint 90-szer fordul elő az Újszövetségben.

az Úr: gör. Küriosz (Jézus istenségének kétségtelen kijelentése): Zsolt 110:1 (vö. Zsid 1:8); Jn 20:28; Róm 10:9; 14:8-9; 1Kor 8:6; 12:3; Kol 2:6,10; 1Tessz 4:15-16; 1Tim 1:1 (vö. Tit 2:13; 2Pét 1:1)

engedelmesség: Lk 11:28; ApCsel 5:29; Róm 1:5; 2:13; 6:17; 10:16; 15:18-19; 16:25-26; 2Tessz 1:8; Zsid 5:8; 1Pét 1:2; 1Jn 2:3-4; 3:22.24; 5:2-3

tett (cselekedet): Jn 6:27.29; 9:4; ApCsel 13:2; Róm 16:3; 1Kor 3:13-15; 15:58; 16:10; 2Kor 6:1; 9:8; Gal 6:4; Ef 4:12; Kol 1:10; 2Tessz 2:17; 2Tim 3:17; Tit 3:1; Zsid 6:9-12; Jel 22:12

Isten gyermekei: Mt 5:9,45; Jn 1:12; 11:52; Róm 8:14.16.19.21; 9:8; Gal 3:26; 4:5-6.28; Ef 1:5; 5:1.8; 1Tessz 5:5; Zsid 2:10-14; 12:5-10; 1Pét 1:14; 1Jn 3:1-2.10; 5:2.19; Jel 21:7

fáradozni: Gör. kopiáó: Mt 11:28; Jn 4:38; Róm 16:6.12; 1Kor 15:10; 16:16; Gal 4:11; Kol 1:29; 1Tessz 5:12; 1Tim 4:10; 5:17; Jel 2:3

áldozatként ontani: Gör. szpéndó: 2Tim 4:6-ban szintén (vö. Róm 12:1; 15:16). Az LXX ezt a kifejezést használja az ószövetségi áldozatbemutatásokra vonatkoztatva: Kiv 29:12.38 kk.; Lev 4:7 kk.; 23:37; Szám 29:36 kk.; Iz 53:12

apa (atya): Mt 23,9; Bír 17:10; 18,19; 1Makk 2:65; 1Kor 4:15.17; 2Kor 12:14; 1Tessz 2:11-12; 1Tim 1:2.18; 2Tim 1:2; Tit 1:4; Filem 10; 1Pét 5:13; 1Jn 2:1.18.28; 3:18; 5:21; 3Jn 4.

megbecsülni (tisztelni): Mt 15:4; Jn 5:23; 12:26; Róm 13:7; 1Tim 5:3.17; 1Pét 2:17

Egyetértés: Jézus azért imádkozott az utolsó vacsorán (Jn 17:20-24), hogy a hívők tökéletesen egyek legyenek, miként Ő és az Ő Atyja egyek. Jézus, Szent Pál és a többi apostolok is több ízben, és nagyon komolyan óva intettek a megoszlásoktól, a skizmáktól, a viszálykodásoktól, és az egység megbontásától. (vö. Mt 12:25; Róm 13:13; 16:17; 1Kor 1:10-13; 3:3; 11:18-19; 12:25; 14:33; 2Kor 12:20; Gal 5:19-21; Ef 4:3; Fil 2:1-3; 1Tim 6:3-5; Tit 3:9; Jak 3:16; 2Pét 2:1; KEK 820-822).

Isten formájában: Gör. morfé = forma, alak: az istenség lényegi sajátosságai és természete tárult elénk a formában. Ez Jézus istenségének világos és egyértelmű kijelentése. Egy ehhez kapcsolódó szó, a metamorfoó = átalakulni, átformálódni fejezi ki Jézus színeváltozását (Mt 17:2; Mk 9:2; vö. Róm 12:2; 1Kor 15:44 kk.; 2Kor 3:18), bár az elsődleges jelentésével Jézus emberi formájára utal. A morfé-t hasonló jelentésében használják: Mk 16:12 (vö. Lk 24:16). Vö. KEK 554-556,568.

Istennel való egyenlőség: Gör. iszosz = egyenlő, azonos: Ez a szó szerepel a Jn 5,18-ban is, ahol Jézus „az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel” (vö. Jn 10:30-33). Az Újszövetség gyakran jelenti ki azt, hogy Jézus Isten – a Szentháromság második személye (vö. pl. Mk 9:37; Jn 1:1-4.14.18; 8:58; 13:19; 14:9; 17:11; 20:28; ApCsel 20:28; Róm 9:5; Kol 1:15-19; 2:9-10; 1Tim 3:16; Tit 2:13; 2Pét 1:1; Zsid 1:3,8).

Kiüresítette magát: kenoó = üressé tesz, kiürít. Az emberré válásban Istennek, a Fiúnak szükségképpen ki kellett üresítenie magát az istenség és az Isten-volt bizonyos állapotából vagy kiváltságaiból. Azonban teljes Isten és teljes Ember maradt (a hüposztatikus egység tanát végérvényesen a Khakédóni Zsinaton fejtették ki Kr. u. 451-ben). Az arianizmustól befolyásolt szekták tévesen magyarázzák ezt a tant, amikor Jézus istenségét a Jn 14:28-cal („…az Atya nagyobb nálam”) hozzák kapcsolatba, mintha Jézus kisebb lett volna lényegben, mint az Atyaisten; alacsonyabb rangú; vagy akár teremtett létező. Ám a Szentírás azt is tanítja, hogy bizonyos értelemben az Atya is „kap” valamit a Fiútól (pl. Jn 16:15.23). Jézus alárendelte magát (hüpotasszó) az Atyának (1Kor 15:28), „hogy Isten legyen minden mindenben”, de ez egyáltalán nem jelent alacsonyabbrendűséget, hiszen Ő alárendelte magát (hüpotasszó) Máriának és Józsefnek is (Lk 2:51), és a Kol 3:11 azt állítja, hogy „Krisztus minden mindenben”. Vö. KEK 456-476,480-482.

Alvilág: Vö. Jel 5:3.13. Itt úgy tűnik, mintha a pokolban lévő lelkek is képesek lennének szolgálni és dicsőíteni az Istent (ez érződik ki esetleg a Mt 8:29; Lk 4:34; 8:28 versekben is). Isten azonban visszautasítja a bűnbánatot nem tartó ember imáját, dicséretét vagy imádását (pl. Zsolt 66:18; Péld 1:28-30; Iz 1:15; 59:2; Jn 9:31; Zsid 10:38). Következésképp indokolt az a következtetés, hogy az alvilág ezekben a részekben a túlvilág egy harmadik állapotára utal – a purgatóriumra. Vö. Mt 12:32; Lk 16:19-31; 1Kor 3:11-15; KEK 1030-1032.

Munkáljátok hát üdvösségeteket: A katolikusok hiszik, hogy az embernek van szabad akarata, amellyel vagy együttműködik (1Kor 3:8-9), vagy ellenszegül (Mt 13:22) Isten szabad, kegyes ajándékával, amelyet mindenkinek oda akar adni (2Pét 3:9). A pelagianizmus ezzel szemben az ön-üdvözülés eretneksége, amely eltekint Isten nélkülözhetetlen megszentelő kegyelmétől, és azt vallja, hogy az ember kizárólag saját hozzáállásával vagy tetteivel is képes lehet üdvözülni. Ezt a tanítást a Katolikus Egyház eretnekségként több zsinaton is elutasította. (vö. Fil 3,9 kommentárját: „Isten tett igazzá”) Az azonnali üdvösség elképzelését is számos szakaszban cáfolják, amelyekben az embert óva intik, hogy elszakadjon a hitétől (vö. Mt 13:20-21; 1Kor 9:27; 10:12; Gal 5:1.4; Kol 1:23; Zsid 3:12-14; 6:4-6; 10:23-39; 2Pét 1:10; 2:15.20-21; Jel 2:4-5). Állhatatosaknak kell lennünk a jó tettekben és az engedelmességben, hogy üdvözüljünk (vö. Mt 5:20; 7:16-27; 16:27; 25:31-46; Lk 18:18-25; Jn 6:27-29; ApCsel 26:20; Róm 2:5-13; 1Kor 3:13; 4:5; 15:10.58; 2Kor 5:10; Gal 5:6; 6:7-9; Ef 2:8-10; Kol 3:23-25; 1Tessz 1:3; 2Tessz 1:11; Tit 1:15-16; 3:5-8; Zsid 5:9; 6:9-10; 10:24; Jak 1:22-27; 2:14-26; 1Pét 1:17; KEK 1266,1446,1987,1987-1995,2018-2020). Az ehhez kapcsolható érdem és a megkülönböztetett jutalom tanát szintén tanítják az Újszövetségben (Mt 5:11-12; 6:3,18; 10:42; 12:36-37; 25:14-30; 1Kor 3:8; 1Tim 6:18-19; KEK 2006-2011,2023-2025).

1 Egyébként, testvéreim, örüljetek az Úrban. Nekem nincs terhemre, hogy ugyanazt írjam nektek, titeket pedig megerősít.

2 Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a kontár munkásoktól, óvakodjatok a megcsonkítottaktól. 3 A körülmetéltek ugyanis mi vagyunk, akik lélekben szolgálunk Istennek, akik Krisztus Jézusban dicsekszünk, 4 s nem a testben bízunk, bár magam a testben is bizakodhatnék. Ha más úgy gondolja, hogy bizakodhatik a testben, én még inkább. 5 Nyolcadnapra körülmetéltek, Izrael népéből, Benjamin törzséből származom, zsidó vagyok a zsidók közül. A törvény megtartásában farizeus, 6 az Egyház üldözésében szenvedélyes, a törvény szerinti jámborságban feddhetetlen voltam. 7 Ám amit akkor előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem. 8 Sőt Uramnak, Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent szemétnek tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csakhogy Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam. 9 Hiszen nem a törvény útján váltam igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit révén. Isten ugyanis a hit által tett igazzá, 10 hogy megismerjem őt és feltámadásának erejét, de a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget. 11 Így hozzá hasonulok a halálban, hogy ezáltal eljuthassak a halálból a feltámadásra is.

12 Nem mintha már elértem volna vagy már célba értem volna, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magával ragadott engem. 13 Testvérek, nem gondolom, hogy máris magamhoz ragadtam, de azt igen, hogy elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van. 14 Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban. 15 Mi, a tökéletesek, gondolkodjunk így! Ha valamiben még másképpen gondolkodtok, Isten majd megvilágosít benneteket, 16 de amit már elértünk, abban tartsunk ki.

17 Testvérek, kövessétek a példámat mindnyájan! Nézzétek azokat, akik úgy élnek, ahogy példámon látjátok. 18 Hiszen - mint már többször mondtam, most meg könnyek közt mondom - sokan úgy élnek, mint Krisztus keresztjének ellenségei. 19 Végük a pusztulás, istenük a hasuk, azzal dicsekszenek, ami gyalázatukra válik, s eszüket földi dolgokon járatják. 20 A mi polgárságunk azonban a mennyben van. Onnan várjuk az Üdvözítőt is, Urunkat, Jézus Krisztust. 21 Ő azzal az erővel, amellyel mindent hatalma alá vethet, átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez.

örülni, örvendezni: Zsolt 33:1; 64:10; 97:12; 104:34; Iz 41:16; 61:10; Jo 2:23; Zsid 3:18; Jn 20:20; Fil 4:4,10; 1Tessz 5:16; 1Pét 4:13; Jel 19:7

kontár (rossz) munkások: Zsolt 37:1; Mt 24:48; 25:41; Lk 6:45; Jn 3:20; 5:29; Róm 1:30; 2:9; 13:4; 2Kor 11:13; 2Tim 2:9; 3:13; 1Pét 3:9-17; 4:15

hit: Gör. pisztisz: Róm 1:17; 3:28; 4:11.13; 5:1; 9:30; Gal 3:11.24; 5:5-6; Zsid 11:7; Jak 2:20-26

megismerni őt: Kiv 33:13; Jer 4:22; Oz 2:20; 5:4; 6:3; Jn 8:55; 14:7,9,17; 16:3; 17:3,25; Róm 1:21; 1Kor 1:21; Gal 4:9; Fil 3:8; 1Jn 2:3,13-14; 3:1,6; 4:2,6-8; 5:20

tökéletesek: Gör. teliosz: Mt 5:48; 19:21; 1Kor 2:6; 14:20; Ef 4:13; Kol 1:28; 4:12; Jak 1:4; 3:2

példa: Jn 13:15; ApCsel 20:35; Róm 4:12; 1Kor 10:6,11; 1Tessz 1:7; 2Tessz 3:9; 1Tim 4:12; Tit 2:7; Zsid 8:5; Jak 5:10; 1Pét 2:21; 5:3

ellenségei: Mt 22:44; Lk 10:19; ApCsel 13:10; Róm 5:10; 11:28; Jak 4:4 (vö. Mt 12:30; 1Tim 4:1; 2Tim 2:17; Tit 1:16; Zsid 3:12; 10:39; Jak 4:4; 2Pét 2:1,20-22; Júd 4)

Üdvözítő: Lk 1:47; 2:11; Jn 4:42; ApCsel 5:31; 13:23; Ef 5:23; 1Tim 1:1; 2:3; 4:10; 2Tim 1:10; Tit 1:3-4; 2:10.13; 3:4.6; 2Pét 1:1.11; 2:20; 3:2.18; 1Jn 4:14; Júd 25. Ez a cím az Atyára és a Fiúra egyaránt alkalmazva van: azaz Jézus istenségének egy bizonyítéka. (vö. Zsolt 106:21; Iz 43:3.11; 45:15.21; 49:26; 60:16; Oz 13:4)

Mindent hatalma alá vethet: (Jézus mindenhatósága): Mt 28:18; Jn 2:19 a 10:17-18-cal; Jn 3:35; 5:21; ApCsel 17:18; Kol 1:17; Zsid 1:3; 1Pét 3:22; Jel 1:18; 3:7 (vö. Neh 9:6; 1Tim 6:13)

Testben (hús; gör. szarx) bízunk: vö. 2Kor 11:16-30. Szent Pálnak nem a szándéka, hogy leszólja a zsidó leszármazást, a jogosságot stb., mint amelyek valami rossz dolgok. Sokkal inkább a messzemenőkig jobb személyes megismerést és a Krisztusba vetett bizalmat állítja szembe velük (3:7-9). Hasonlóképpen a Róm 2:17-29-ben a szív körülmetélésének lelki felsőbbrendűségét hangsúlyozza (2:29; vö. Gal 6:12-15).

Isten tett igazzá: Itt az Apostol határozottan rácáfol a később megjelent pelagianizmus eretnekségére, ami szerint az ember a saját erejéből igazzá válhat, és elnyerheti az üdvösséget. Az igazságosság és az érdem teljes mértékben Istentől ered: ez természetfeletti kegyelem. A mi felelősségünk, hogy együttműködjünk ezzel a kegyelemmel (3:10,12-13), és így a megigazulás se nem külsődleges, se nem bírói, jogi kifejezéssel illetett megigazulás (elválasztva az együttműködéstől és a szabad akarattól), amiként néhányan tanítják, de nem is azonnali megvalósulás (3:12-14). A Tridenti Zsinat megigazulásról szóló 1. kánonjában teljesen megegyezik ezzel a páli értelmezéssel:

„Ha valaki azt állítaná, hogy az ember saját tettei alapján, melyek vagy az emberi természet erőiből, vagy a Törvény tanításából származnak, Jézus Krisztus isteni kegyelme nélkül is megigazulttá lehet Isten színe előtt: legyen kiközösítve.”

A szenvedésben is vállaljam vele a közösséget: A szenvedés, azaz a testi vezeklés fontosságát, illetve szükségességét sokszor megemlíti a Szentírás (Mt 10:38; 16:24; Róm 8:13.17; 1Kor 12:24-26; 2Kor 4:10; Zsid 12,6-8; 1Pét 4:1.13). Ez az ideiglenes büntetések eltörlésére szolgálhat, amelyek fennmaradnak maga a bűn megbocsátása után is (Kiv 32:30-35; Szám 14:19-23; 17:8-13; 20:12; 27:12-14; 2Sám 12:13-14; 24:10-15; Mt 5:29-30; illetve a már idézett részek). Vö. a következő kommentárral: „hozzá hasonulok a halálban”; ill. a Kol 1:24 és a Fil 1:29 kommentárját.

Hozzá hasonulok a halálban: („hasonlóvá lévén az ő halálához” MBT) hogy eljuthassak a halálból a feltámadásra (a megigazulás által). Pál azt tanítja, hogy először hasonulnunk kell az ő halálához (vö. Róm 8:29; 12:1; 1Kor 15:31; 2Kor 1:5-9; 3:18; 4:10; Gal 2:20; 6:14,17; Kol 2:12-14; 1Pét 4:1,13; KEK 628,1220). Következésképpen a megigazulás szükségszerűen egy megszentelő folyamat (1Kor 6:11), amely magába foglal küzdelmet és szenvedést, és ez ellentétben áll azzal, hogy Isten csak jogilag jelenti ki a megigazulást. Sok keresztény hangoztatja Jézus és a hívők feltámadásának hasonlóságát (pl. Fil 3:21; 1Jn 3:2), viszont – ellentétben Szent Pál párhuzamával – a kereszt és a szenvedés hasonlóságát nem veszi figyelembe (vö. Róm 6:3-8; 8:13,17). Vesd össze a Kol 1:24 („testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik”), valamint a Fil 1:29 („szenvedjetek is érte”) kommentárjával is.

Halottak feltámadása: Mindenki, aki elnyerte az üdvösséget fel fog támadni, és meg fog dicsőülni testében (vö. Jób 19:26; Mt 22:30-32; 27:52-53; Lk 14:14; 20:35-38; Jn 5:21-29; 6:39-40.44.54; 11:25; ApCsel 17:18.32; Róm 8:11.23; 1Kor 6:14; 15:12-54; 2Kor 4:14; Jel 20:5-6; KEK 988-1004,1015,1017).

(Nekifeszülve) futok a kitűzött cél felé: Szent Pál gyakran tanítja azt, hogy a végső üdvösség és megigazulás magába foglalja az állhatatosság (a kegyelem állapotában való kitartás) folyamatát, és így azok nem egy pillanatnyi elköteleződés eredményei, és nem is garantáltak (vö. Mt 10:22; 24:13; Lk 21:19; Róm 2:5-13; 11:20-23; 1Kor 1:18; 4:4-5; 9:25-27; 10:11-12; 15:1-2; 2Kor 11:3; 13:5; Kol 1:21-23; 1Tim 4:1; 5:15; 6:20-21; Zsid 2:1; 3:6.12-14; 4:1.14; 6:4-6.11-12; 10:26-29.35-38; 12:1-3.25.29; 1Pét 5:8; 2Pét 1:9; 2:20-22; 3:14-17; 2Jn 8; Jel 2:5.10.26; 3:11; 22:19).

Kövessétek a példámat (legyetek a követőim): A szent életű keresztények (akik másfelől Krisztus követői: 1Kor 11:1; 1Tessz 1:6) példakövetésének, utánzásának bibliai parancsa a szentek tiszteletének egyik alapja (vö. 1Kor 4:16; Fil 4:9; 2Tessz 3:7-9; Zsid 6:12; 11:1-39; Jak 5:10-11).

1 Ezért szeretett testvéreim, akik után vágyódom, örömöm és koronám: így álljatok helyt az Úrban, szeretteim!

2 Evodiát és Szintihét nagyon kérem, értsenek egyet az Úrban. 3 Téged is kérlek, igaz munkatársam, légy segítségükre azoknak, akik velem együtt fáradtak az evangélium hirdetésében, Kelemennel és a többi munkatársammal együtt, akiknek neve föl van jegyezve az élet könyvében.

4 Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. 5 Méltányosságotokat ismerje meg mindenki! Az Úr közel van. 6 Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt. 7 Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.

8 Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos. 9 Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és példámon láttatok, azt váltsátok tettekre, s veletek lesz a béke Istene.

10 Nagyon megörültem az Úrban, hogy ismét lehetőségetek nyílt a rólam való gondoskodásra. Azelőtt is gondoltatok rá, de nem volt rá módotok. 11 Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, hiszen megtanultam, hogy megelégedjem azzal, amim van. 12 Tudok nélkülözni, de tudok bőségben is élni. Mindig mindenhez hozzászoktam: ahhoz, hogy jóllakjam és éhezzem, hogy bővelkedjem és nélkülözzem. 13 Mindent elviselek abban, aki erőt ad.

14 Mégis jól tettétek, hogy szükségemben segítségemre voltatok. 15 Tit is tudjátok, filippiek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, amikor Macedóniából elindultam, nem volt egyetlen egyházközség sem, amely velem az adás és viszonzás kapcsolatában állt volna, csak ti. 16 Már Tesszalonikába ismételten küldtetek, amire szükségem volt. 17 Nem az adomány a fontos nekem, hanem inkább a gyümölcse, amelyet majd bőségesen javatokra írnak. 18 Megvan mindenem, mégpedig bőségesen. Bőven el vagyok látva, amióta Epafroditusztól átvettem küldeményeteket, mint kellemes illatú, Istennek tetsző áldozatot. 19 Az én Istenem - gazdagsága szerint - dicsőségében ellát majd benneteket Jézus Krisztus által mindennel, amire szükségetek van. 20 Istennek, a mi Atyánknak legyen dicsőség örökkön-örökké! Amen.

21 Köszöntsetek minden szentet Jézus Krisztusban! Köszöntenek titeket az itteni testvérek. 22 Köszönt titeket valamennyi szent, főképp a császár házából valók.

méltányosság: (szelídség, türelem): Róm 2:4; 8:25; 9:22; 2Kor 6:6; Gal 5;22; Ef 4:2; Kol 1:11; 3:12; 1Tim 3:3; Tit 3:2; Zsid 6:12; Jak 3:17; 5:10; 1Pét 2:18; 2Pét 3:15

hálaadás: Gör. eucharisztia: 2Kor 4:15; 9:11-12; Ef 5:4; Kol 2:7; 4:2; 1Tessz 3:9; 1Tim 2:1; 4:3-4; Jel 4:9; 7:12. Eucharisztéó (Az utolsó vacsora és a communio): Mt 15:36; 26:27; Mk 8:6; 14:23; Lk 22:17; Jn 6:11.23; 1Kor 11:24

Isten békéje: Lk 24:36; Jn 14:27; 16:33; Róm 1:7; 8:6; 15:13.33; 1Kor 1:3; 7:15; 2Kor 1:2; Gal 1:3; 5:22; Ef 1:2; Fil 1:2; Kol 1:2; 3:15; 1Tessz 1:1; 2Tessz 1:2; 3:16; 1Tim 1:2; 2Tim 1:2; 2Jn 3; Jel 1:4

szívek: Jer 31:33; Mt 15:8; Lk 16:15; 24:32; Jn 14:1,27; Róm 3:5; 2Kor 1:22; 3:2-3; 4:6; 6:13; Gal 4:6; Ef 3:17; Kol 3:15; 4:8; 1Tessz 3:13; 2Tessz 2:17; 3:5; Zsid 10:16,22; 1Pét 3:15; 1Jn 3:19; 5:10

igaz: 2Kor 7:14; Ef 5:9; 1Jn 2:8; 5:20; 3Jn 12; Jel 21:5; 22:6; Igazság: Jn 8:32.45-46; 14:6.17; 15:26; 16:7.13; 17:8.17.19; 18:37; Róm 1:18.25; 1Kor 13:6; 2Kor 13:8; Gal 4:16; Ef 4:15; 2Tessz 2:10-13; 1Tim 2:4; 3:15; 2Tim 2:15.18.25; 1Pét 1:22; 2Pét 1:12; 1Jn 4:6; 3Jn 8

Ne aggódjatok: Ez nem jelenti azt, hogy „soha az égadta világon semmi miatt ne nyugtalankodjatok”, hanem sokkal inkább egy alapvető reményt és szilárd hitet abban, hogy a mi szerető és irgalmas Istenünk az Ő Gondviselése által mindent irányítása alatt tart (Zsolt 119,151), valamint, hogy az ő támogatását és békességét Fil 4:7) mindig megkaphatjuk az imáink által (Zsolt 145:18). A sziklaszilárd bizalom Istenben egy általános bibliai téma (vö. Zsolt 23:4; 27:14; 34:4-10; 37:4-8; 46:1-2; 94:17-19; 118:6; Iz 26:3-4; 41:10; 66:13; Siral 3:57; Jer 17:7-8; Mt 6:25-34; 11:28; 13:22; Lk 21:34; Jn 14:16-18.27; 2Kor 7:4-6; Zsid 12:2-3; 13:5-6; 1Pét 3:14.17; 4:19; 5:7-10; Jel 2:10).

Amit tanultatok és elfogadtatok (átvettetek), amit hallottatok és példámon láttatok: Az apostoli átörökítés (átvettetek), a szóbeli igehirdetés (hallottatok) és a jámbor példaadás (láttatok) tekintélyi természetének egy jelentős hivatkozása. A keresztény apostoli Hagyomány (paradószisz = hagyomány) egyszerre jelent átadást és átvételt (vö. 1Kor 11:23; 15:1-3; Gal 1:9,12; 1Tessz 2:13; 2Tessz 3:6). A szövegkörnyezetekből nyilvánvalóan kiderül, hogy ez rendszerint szóbeli igehirdetés (vö. Iz 59:21; Lk 10:16; Róm 10:17; 1Kor 11:34; Gal 3;2.5; Ef 3:3; 2Jn 12; Jel 3:3), szemben a Szentírásba foglalt leírt szóval – bár sokat közülük (de nem az összest : Jn 20:30; 21:25) később felvettek a Szentírásba, ami szintén Isten sugalmazása és az irányadó egyházi zsinatok elismerése által lett rögzítve. Olyan szóbeli hagyományokat is hitelesítettek az Újszövetségben, amelyek sehol sem találhatóak meg az Ószövetségben (pl. Mt 2:23; 23:2-3; 1Kor 10:1-4; 2Tim 3:8; Jak 5:17). A hit szabályáról szóló 16. századi „csak a Szentírás” vagy az „egyedül a Szentírás” elképzelés valójában nem bibliai tanítás. A 2Kor 3:1-6-ban Szent Pál az evangéliumi üzenet szóbeli átadásának metaforájaként használja még az írott szót is (!) – amiből láthatjuk, hogy Korintusban mit adott át az Apostol: … meglátszik rajtatok, hogy Krisztus levele vagytok, amelyet mi írtunk, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével… (2Kor 3:3). Vö. a Fil 1:5 („evangélium”), ill. a 3:17 („kövessétek a példámat”) ehhez kapcsolódó kommentárjait.

Mindent elviselek (mindenre képes vagyok): (vö. Neh 8:10; Zsolt 37:24; 46:1-2; 55:22; 59:9; 62:5-8; 73:26; 145:14; Iz 40:29-31; Róm 16:20; 1Kor 15:10; 2Kor 12:9; Ef 1:19; 6:10-12,16; Kol 1:11; 1Tessz 1:5; 2Tessz 3:3; 2Tim 1:7; Zsid 13:19). Isten megerősítő támogatásának bőkezűségét talán a legfeltűnőbben a 2Kor 9:8-ban fejezi ki Szent Pál: „Isten elég hatalmas ahhoz, hogy bőven megadjon nektek minden adományt, hogy mindig és minden tekintetben bőven ellátva készen legyetek minden jótettre.” Vö. a következő kommentárral.

Isten majd ellát benneteket mindennel: (vö. Zsolt 145:16; 1Kor 10:13; 2Kor 1:4-5.9; Zsid 2:18; 2Pét 2:9). Isten azzal az erővel, amivel a szívünkbe költözött, képessé tesz bennünket arra, hogy minden szükségünkben helytálljunk (Kiv 31:2-3; Jn 14:23; 1Kor 3:16; 2Kor 6:16), és a különböző mértékben érkező kegyelme megelőzi szükségünket és a feladatunkhoz szükséges erőnket (ApCsel 4:23; Róm 12:6; Ef 4:7; Zsid 4:15-16; Jak 4:6; 1Pét 4:10; 2Pét 1:2). Vö. a fenti kommentárral.

Filippieknek írt levél