Római Katholikus Egyház |
Bizantin Orthodox Egyház |
Lutheránus - Evangélikus Közösségek |
Kálvinista - Református Közösségek |
| A kereszténység Istennek, Jézus Krisztus személye által az emberiséggel közölt isteni kinyilatkoztatása, amelynek megismerése |
| kizárólag a Szent Lélek által adott (inspirált) és megőrzött (áthagyományozott) Szent Hagyományból lehetséges, s mely egyrészt szóbeli, másrészt írott (Szent írás) formában őrződött meg. |
kizárólag a Bibliából (Szent Írás) lehetséges, amelyet a Szent Lélek adott (inspirált) és megőrzött (áthagyományozott). |
| A kinyilatkoztatás fentebb vázolt hitszabályát, zsinórmértékét (kánon) |
| kizárólag a Szent Lélek állandó irányítása alatt álló Egyház értelmezi hitelesen, rendkívüli módon (legnagyobb tekintéllyel) pedig |
a Szent Lélek közvetlenül értelmezi minden igazhívő számára, nincs egyetlen gyülekezetnek, ill. vezetőinek hitszabály érvényű tanítói tekintélye. |
| Péter tanítói hivatalának székéből ("ex cathedra") Róma mindenkori püspöke (római pápa), és a Péterrel (Róma püspökével) egységben lévő apostolutód püspökök Egyetemes Zsinata, mint a Péter vezette apostolkollégium utóda. |
az egymással közösségben lévő, igazhitű (orthodox) apostolutód püspökök Egyetemes Zsinata, mint az apostolkollégium utóda. |
| Az Isten egy (1) lényegben (ousía, substantia) lévő két (2) benső és szerető eredés (processio) által, három (3) személyben (hypostasis, persona) létezik (subsisto), mely személyek között négy (4) vonatkozás (relatio) áll fönn. |
| A Szent Lélek az Atyától és a Fiútól ered. |
A Szent Lélek (kizárólag) az Atyától ered. (Az ún. Filioque nem dogma, és nem része a Hitvallásnak.) |
A Szent Lélek az Atyától és a Fiútól ered. |
| A Szent Háromságban létező egy Isten valóságán kívül az imádásnak (latreia) nincs más tárgya. |
| Ezzel nem ellenkezik az Istentől áthatott teremtett valóságok tisztelete (dylia) |
A szentek, ereklyék és képeik tisztelete kivétel nélkül elvetendő, mert ellenkezik a Bibliával. |
| különösen az eredeti bűntől mentesen fogant (immaculata conceptio) Szűz Mária minden teremtett dolgok fölötti tisztelete (hyperdylia). |
különösen a tisztaságos (achrantos), minden tényleges, személyes bűntől mentes Szűz Mária különleges tisztelete. |
| E tisztelet körébe tartozik még a többi megdicsőült szentnek (angyalok és emberek) személye, azok ereklyéi, képmásai. A megdicsőült szentek közbenjárnak érettünk, a kegyelem közvetítésében részt vesznek, és így a megváltás művébe is bekapcsolódnak, mint annak viszonylagos (relatív) résztvevői. |
| Az ember bűntől sérült természettel fogan és születik. |
| Ez az áteredő bűn (peccatum originale) következménye. |
Ez az ősbűn (???) következménye. |
Ez az áteredő bűn (peccatum originale) következménye. |
| Ez azonban nem volt az eredeti sajátsága: az első emberpár (Ádám és Éva) mikor Isten kezéből kikerültek |
| természetük tökéletességén kívül, természetük feletti kegyelmi ajándékként halhatatlansággal és romolhatatlansággal rendelkeztek.
Istenben éltek és Isten élt őbennük (megszentelő kegyelem): ez az eredeti megigazultság (iustitia originalis), az ember saját természete fölé emelt (természetfeletti) állapota. Ez az áteredő megigazultság az ősszülők minden utódjára átöröklődött volna. |
természetük tökéletességén kívül ajándékba kapták a halhatatlanságot és a romolhatatlanságot.
Istennel összhangban éltek (synergeia) bár, de kegyelmi létükben fejlődésre voltak hivatva. |
természetük tökéletességén kívül, természetük feletti kegyelmi ajándékként halhatatlansággal és romolhatatlansággal rendelkeztek.
Istenben éltek és Isten élt őbennük (megszentelő kegyelem): ez az eredeti megigazultság (iustitia originalis), az ember saját természete fölé emelt (természetfeletti) állapota. Ez az áteredő megigazultság az ősszülők minden utódjára átöröklődött volna. |
| Az ősszülők bűne miatt ők és utódaik elveszítették |
| az eredeti megigazultságot, s az azokhoz külön adott ajándékokat (halhatatlanság, romolhatatlanság).
Ezen kívüli következmény volt még, hogy természetük is megsérült (vulneratio):
értelmük elhomályosult,akaratuk rosszra hajló lett, testileg is tökéletlenségeknek lettek kitéve. |
Isten
külön ajándékait (halhatatlanság, romolhatatlanság), és természetük
megsérült:
értelmük elhomályosult, akaratuk rosszra hajló lett, testileg is tökéletlenségeknek lettek kitéve. |
az eredeti megigazultságot, s az azokhoz külön adott ajándékokat (halhatatlanság, romolhatatlanság).
Ezen kívüli következményként természetük gyökeresen megromlott:
értelmük elhomályosult, szabad akaratuk elveszett, testileg is tökéletlenségeknek lettek kitéve. |
| Ebben az állapotban az ősszülők leszármazottja |
| Isten előtt bűnös, mivel az ősszülők utódai nemcsak büntetést (reatus poenae), hanem az eredeti bűnt (reatus culpae) is örökölték.
Az eredeti bűn a megigazultság (megszentelő kegyelem) nélküliségben áll. Ha nem így lenne, az ősszülők utódai (akiknek nem személyes bűnük az első bűn) nem örökölhették volna a bűnért járó büntetést Isten igazságosságának a fényében.
A bűnre való hajlam önmagában még nem bűn, hanem az abba való beleegyezés. |
nem bűnösök önmagukban, mivel csak a büntetést, a romlott állapotot örökölték. |
Isten előtt bűnös, mivel az ősszülők utódai nemcsak büntetést (reatus poenae), hanem az eredeti bűnt (reatus culpae) is örökölték.
Az eredeti bűnösség a "bűnös kívánságban", a bűnre való hajlamban:
az értelem és a testi vágyak elválasztottságában áll. |
| Ebben az állapotban az egyes ember - romlott, sérült szenvedélyeinek engedve - személyes bűnöket követhet el, |
| de még ebben az állapotában sem hiányzik belőle - az Istennek kedves - jóra való akarati törekvés és az igazság értelmi szomjúhozása. Ebben a sérült állapotában sem cselekszik kizárólag rosszat. |
minthogy Istennek tetsző jóságra teljesen képtelen, ezért semmi mást nem képes elkövetni, csak bűnt. |
| Jézus Krisztus, Isten véle egylényegű Fia, aki a Szent Lélektől való fogantatása pillanatától, Szűz Máriától emberi természetet fölvett második isteni Személy, az Ige. Egy - isteni - Személy, két természettel. Az isteni természet és az ember természet - szellemi lélek + anyagi test - egy személyű birtokosa. Ebben az egy személyben, a két természetének megfelelően, két akarat (isteni és emberi) van, melyek teljes összhangban vannak kölcsönösen egymással.
Szeretetében önátadó áldozatával kibékítette Istent és az emberiséget egymással, végtelen értékű halálával és föltámadásával elégtételt nyújtott az emberiség összes véges bűnéért, és lehetővé tette az üdvözülést (átistenülést).
Hogy az egyes emberek a megváltás és az üdvözülés (átistenülés) részesei lehessenek, annak előfeltétele a lelki újjászületés. |
| Ez az egyes emberben a Szent Lélektől ösztönözve (segítő - külső - kegyelem) indul be, s az ember szabad akarati döntésére a viszontválasz a Szent Lélek általi megszentelés (megszentelő - belső - kegyelem: átistenülés) Isten részéről. |
Ez az egyes emberben a jósághoz szükséges saját erők teljes hiányában kizárólag a Szent Lélek hatására indul meg, és fejeződik be. |
| Ezt a kegyelmet Isten |
| minden embernek kivétel nélkül fölajánlja. |
csak azoknak az embereknek kínálja föl, akiket örök érvényű föltétlen határozatával az üdvösségre kiválasztott (predestinatio). |
| Ezt a kegyelmet |
| az egyes ember - ha nem kíván véle élni - szabadon visszautasíthatja. |
az egyes ember visszautasíthatja, mivel erre a pillanatra megadatik az egyes embernek az ún. "szolgai akarat", amikor is szabadon állást foglalhat a kegyelem mellett, ill. az ellen. |
az isteni akarat által öröktől fogva, előre kiválasztottak (predestináltak) képtelenek visszautasítani. |
| A kegyelembe fogadott ember |
| megszentelődik, Istennel átitatódik, és azok a jó cselekedetek, amelyeket ebben az állapotban visz véghez, kiérdemlik számára a kegyelemben való gyarapodást és az örök boldogságot. |
megszentelődik, Istennel átitatódik, de azon jó cselekedetei, amelyeket ebben az állapotban véghez visz, nem érdemlik ki számára a kegyelemben való gyarapodást és az örök boldogságot. |
Krisztus megváltói tettére való tekintettel megigazulttá nyilváníttatik, de természete továbbra is romlott marad teljesen. Csak külső megigazítás történik, mely kizárólag a hit - Isten irgalmában való bizakodás - által válik hatékonnyá. A jó cselekedetek - bár szükségesek - csupán a hit gyümölcsei, Isten kegyelme és cselekedete a megigazított emberben. |
| Az ily módon megigazult ember azonban sohasem tehet
többet annál, |
| hogy Isten parancsait követi, és az evangéliumi útmutatások megtartása segítségével az erkölcsi tökéletesség és a mennyei boldogság magasabb fokára juthat. |
hogy megpróbálja követni Isten parancsait. |
| A megigazult ember bűn elkövetésével |
| a megszentelő kegyelmet elveszíti, amennyiben bűne |
a megigazult állapotot a kiválasztott még tárgyában súlyos bűn elkövetésével sem veszíti el. |
| halálos volt, azaz súlyos tárgyban, tudva és akarva követte el az illető. Ezek örök büntetetést érdemelnek, de Isten kegyelme folytán megbocsátatnak, ha a bánat tökéletes, azaz Isten- és emberszeretetből fakad föl. |
súlyos volt, és ebben alanyi lelkiismerete vádolja. |
tárgyában súlyos volt. |
| A halálos (súlyos) bűnök nem közömbösítik szükségszerűen a hitet. |
A halálos bűn elkövetője szükségszerűen hitét is elveszíti a megigazultsággal
együtt. |
| Amennyiben a megszentelő kegyelem (megigazultság) állapotában lévő ember bűne bocsánatos (könnyebb) volt, |
| azaz ha tárgyi oldalról nézve bűne könnyű, avagy ha tárgyában súlyos is a bűn, de nem egészen tudva és/vagy nem egészen akarva követte el; nem veszíti el a megszentelt állapotot, csak roncsolja azt. Ezek külön - időleges - elégtétellel (poenitentia) levezekelhetőek. A bocsánatos bűnöket a tökéletlen - félelemből fakadó - bánat is eltörli. |
azaz a könnyebb bűnök - amelyek szintén kárhozatra visznek - Isten könyörületéből, Krisztusért megbocsátást nyernek, külön elégtétel nélkül. |
| Az ember újjászületése (megigazulása, megszentelése) Isten Igéje (Szent Írás), és azon - a Krisztus által alapított és rendelt - szentségek (sacramentum) hatására valósul meg, amelyek ereje és hatékonysága |
| azok felvevőjében ex opere operato Christi működik, ha |
kizárólag a hívőkben (ill. a kiválasztottakban) jut kifejezésre, |
| az azt kiszolgáltató cum intentione (Isten és Egyháza hitével és akaratával összhangban) végzi őket. |
anélkül, hogy ehhez a kiszolgáltató intetio-ja szükségeltetne. |
Ezekből a szentségekből hét (7) van:
- keresztség
- bérmálás
- Oltáriszentség
- bűnbánat
- utolsó kenet
- egyházi rend
- házasság
|
Ezekből a szentségekből nyolc (8) van:
- keresztség
- bérmálás
- Eucharisztia
- bűnbánat
- betegek kenete
- egyházi rend
- házasság
- szerzetesség
|
Ezekből csupán kettő (2) van:
- keresztség
- Eucharisztia/úrvacsora
|
| Az Eucharisztia szentsége az Isten és a hívők, valamint a hívők egymás közötti egységnek a jele, mely |
| a Szent Misében válik valóságossá, a pap személyén keresztül, aki lehívja a Szent Lelket az adományokra (consecratio, inlatio), és kimondja Krisztus Igéjét ("ez az én testem", "ez az én vérem"). Ez a keresztáldozat vértelen megjelenése, Krisztus örökkévaló önátadó tette történik ott.
Az Eucharisztia külső - érzékelhető - valósága, a "színek" (accidentia) kenyér és bor érzetét keltik, de lényegileg az már nem kenyér és bor, hanem Krisztus megdicsőült, Szent Lélekkel telt, valóságos Teste és Vére. Ez az állapot addig marad meg, amíg a külső színek is megmaradnak.
Ezt a katholikus hit átlényegülés (transsubstantiatio) névvel illeti. |
az Eucharisztikus Liturgia során válik valóságossá, a pap személyén keresztül, aki lehívja a Szent Lelket az adományokra (anaphora), és kimondja Krisztus Igéjét ("ez az én testem", "ez az én vérem"). Ez a keresztáldozat vértelen megjelenése, Krisztus örökkévaló önátadó tette történik ott.
A kenyér és a bor Krisztus megdicsőült, Szent Lélekkel telt, valóságos Testévé és Vérévé alakul át, anélkül, hogy elveszítenénk a kenyér és a bor érzetét. Ez megmarad mindaddig, míg megmaradnak az érzékelhető valóságok.
Ezt az orthodox theológia átlényegülésnek (metuosiosis) nevezi.
Hogy mikor és miként megy ez végbe a Szent Lélek lehívásától (epiklésis) kezdve, nincs kidolgozva. |
az Úr Vacsorája során válik valóságossá a kegyes hívő vétele során.
A vétel pillanatában, a hívő hite által ("Ámen"-t mond arra, hogy ez Krisztus Teste és Vére) megjelenítődik Krisztus valóságos Teste és Vére, véle így egyesül.
A kenyér és bor megtartja a saját lényegvalóságát, csak mellette megjelenik Krisztus valóságos Teste és Vére. Azaz közönséges kenyér és bor, valamint Krisztus valóságos teste és vére egyszerre jelen van.
Ezt a lutheri theológia consubstantiatio (kétlényegűség) névvel illeti. |
az Úr Vacsorája során válik valóságossá az üdvösségre rendelt hívő vétele során.
A vétel pillanatában kizárólag a Szent Lélekkel való betöltekezés történik, lelkileg egyesülünk a Misztikus Test tagjaként a fővel, a kenyér és bor megtartja valóságát, s csak jelképezi a közösségi emlékezést Krisztus áldozatára.
Ezt a kálvini theológia, valóságos "lelki", Szent Lélek szerinti (pneumatikus) jelenlétnek hirdeti. |
| A lélek sorsa a földi halál után |
| háromféleképpen (3) alakulhat. |
kétféleképpen (2) alakulhat.
1.
A megigazultak (az üdvösségre predestináltak) a mennybe jutnak.
2.
A megigazulás nélkül elhunytak (a kárhozatra predestináltak) a pokolba jutnak.
Bármiféle "közbülső állapot" és minden, ami ezzel kapcsolatos emberi kitaláció. |
1.
Aki teljes elégtételt nyújtott valamennyi bűnéért, annak lelke mennybe jut.
2.
Aki halálos bűn állapotában halt meg, annak lelke a pokolba jut.
3.
Aki nem nyújtott teljes elégtételt, de nem a halálos bűn állapotában hunyt el, az a tisztítóhelyre (purgatorium) kerül, ahol megtisztító szenvedésekkel vezekel. Az Egyház nyújtotta gyászmisék, búcsúk, az egyesek fölajánlott jó cselekedetei által kiszabadulnak a lelkek ebből az állapotból. |
1.
Akik a megszentelő kegyelem állapotában hunytak el, nagyfokú életszentségben, azok üdvözülnek, és így a mennybe jutnak.
2.
Akik Istentől elszakadva halnak meg, azok a pokolba kerülnek, és így elkárhoznak.
3.
Akik nincsenek Istentől elszakadva, de "ruhájuk még nem tiszta" a mennyei lakomára, azok a magányos lelkek közbenső állapotába (Seol) kerülnek, ahol lelkiismereti kínokat szenvednek el. Ebből az állapotból halotti eucharisztikus liturgiák, alamizsna, imádságok és egyéb Istennek tetsző cselekmények segíthetik a kiszabadulását, amennyiben ezek Istent arra bírják, hogy az elhunyt gyötrelmeinek könyörületből véget vessen. |
| Jézus Krisztus Egyháza |
| Krisztus, a láthatatlan Fő, és földi helytartója, "kulcsára", Szent Péter utóda, a római püspök (pápa) irányítása alatt egyesített gyülekezete valamennyi Krisztusban hívőnek, az igazhitűeknek éppúgy, mint az igaz hit nélkülieknek. A súlyos bűnösök elszakadnak automatikusan az Egyháztól. Az Egyház egyszerre látható és kegyelmi valóság is. |
Krisztus vezetése alatt egyesült szentségi (eucharisztikus) gyülekezete azoknak, akik a kinyilatkoztatást, s annak az egyházatyák és az egyetemes zsinatok által kifejtett - orthodox - formáját elfogadják, megvallják, és hirdetik. A bűnösök elszakadnak automatikusan az Egyháztól. Az Egyház egyszerre látható és kegyelmi valóság is. |
A szenteknek Krisztus, mint láthatatlan Fő alatt egyesült gyülekezete, amely gyülekezetben tisztán hirdetik az evangéliumot, és helyesen szolgálják ki a szentségeket. A kegyes hit nélküliek a megkereszteltek között csak külsődlegesen tagjai Krisztus Egyházának. Az Egyház kizárólag kegyelmi (láthatatlan) valóság. |
| Az üdvözülés csak Jézus Krisztus föntebb vázolt Egyházán keresztül történhet meg, |
| mely Egyház a Szent Lélek állandó vezetése alatt áll, és ezért a hit és az erkölcs kérdésben tévedhetetlen. |
s ezt az igaz Krisztusban összesereglett gyülekezetet a Szent Lélek vezérli a legteljesebb igazságra. |
| Az egyházi szolgálatokhoz külön, erre alkalmas személyekre van szükség, |
| akik a többi kereszténytől lényegileg különböző rendet alkotnak (klérus). Ez a rend püspöki, papi, diakónusi rendre oszlik, különböző szentségi hatalommal és jogkörrel. |
akik a többi kereszténytől csak hivataluk tekintetében különböznek, és akik közül mindnek azonos a tiszte és a hivatali jogköre.
Nincs közöttük első, amint hogy látható pápai feje sincs az Egyháznak. |
| A püspökök közül az első (primas) Róma püspöke, aki mint Péter utóda teljes pásztori joghatóságot birtokol az egész Egyház fölött. |
püspökök között csak tiszteletbeli fokozatokban van eltérés, teljes jogkörrel csak a saját egyházmegyéjükben bírnak, egymás között egyenlők. |
| Ha az egyházi szolgálatokat ellátók Zsinatra gyűlnek össze, |
| s ha ez a zsinat egyetemes, |
kizárólag Isten írott igéjének értelmében hozhatnak, nem visszavonhatatlan (nem tévedhetetlen) döntéseket. |
| azaz a püspökök a pápával egységben, mint a Péter vezette Apostolkollégium utóda összáll, |
azaz a püspökök egymással egységben, mint az Apostolkollégium utóda összeáll, |
| képviselik az Egyházat, és a Szent Lélek különleges irányítása alatt tévedhetetlenül nyilatkoznak, ha hit és erkölcs kérdésében, az egész Egyházra nézve (katholiké), visszavonhatatlanul (irreformabile) nyilatkoznak. |
| A pápának, mint Péter utódának nincs szüksége ilyen - "ex cathedra" - döntésekhez az Egyetemes Zsinat jóváhagyására. |
|
| Minden egyházi (klerikus) szolgálatot ellátót |
| szabályszerűen föl kell szentelni az egyházi rend adott fokozatával, amely |
szabályszerűen föl kell avatni a kézrátétel apostoli szokásával, amelyet a megkeresztelt nép (királyi papság) hatalmából meríti a jelölt. A Szent Lélek a gyülekezeten keresztül jelöli ki az alkalmas személyeket. A nép bármely lelkészen keresztül fölavathatja az általa megválasztott jelöltet, s az avató ehhez semmilyen különálló - és szükséges - szentségi karakterrel nem járul hozzá. |
| eltörölhetetlen jegyet vés lelkébe, és amely szertartást |
nem vés eltörölhetetlen jegyet lelkébe, és amely szertartást |
| csak a püspök végezhet el, midőn is |
|
a presbiterkollégiummal (és a nép) akaratával egységben |
| az apostoloktól öröklött szentségi hatalmán keresztül szentségi módon fölszenteli rajta keresztül Krisztus a jelöltet klerikussá. |
| Az egyházi szolgálatot ellátók közül megházasodhat
|
| fölszentelés előtt a diakónus, míg az áldozópapság és a püspökök egyházfegyelmileg nőtlenségre vannak kötelezve.
A fölszentelés rögzíti az életállapotot. Ha fölszentelés után házasodni vagy újraházasodni próbál, a házassága érvénytelen. |
fölszentelés előtt a diakónus és az áldozópap, míg a püspökök egyházfegyelmileg nőtlenségre vannak kötelezve. Szerpappá (diakonissza) nő is szentelhető. Az e fölötti fokozatok kizárólag férfiaknak vannak fönntartva szentségileg.
A fölszentelés nem rögzíti az életállapotot. Ha újraházasodik a klerikus, elveszti a klérusi szentségét. |
bármely szolgálatot ellátó, akár a fölavatás előtt, akár utána, el is válhat, és újra is nősülhet akárhányszor. (Manapság már nőt is fölavathatnak egyes közösségek egyházi - lelkészi, pásztori - szolgálatra, Luther és Kálvin ezt szigorúan tiltotta. Mind a ketten az ördög művének tekintették ezt.) |
| Az egyházi szolgálatot ellátók valamennyien hirdetői és magyarázói Isten kinyilatkoztatásának, és |
| a szentségek teljessége fölött a püspök bír hatalommal. Az alábbi szentségek kezelésére hatalmat kap a szentelésben az áldozópap: |
Kiszolgáltatói valamennyi szentségnek. |
| keresztelés, Oltáriszentség (szentmiseáldozat bemutatása), bűnbocsánat, utolsó kenet |
keresztelés, bérmálás, Eucharisztia (Szent Liturgia bemutatása), bűnbocsánat, betegek kenete, házasság, szerzetesség (egyes papi személyek) |
| A szentségek egy részét a királyi - egyetemes - papsághoz tartozó világiak is kiszolgáltathatják, mégpedig |
| a keresztség szentségét végszükség (pl. félő, hogy meghal a csecsemő) esetén, |
| és a házasság szentségét, melynél az Egyház csak mint tanú (pap és két világi Krisztus-hívő) van jelen.
A házasság szentségét csak az egyik fél elhalálozása bontja föl (kiv. páli kiváltság és péteri kiváltság). Különválás lehetséges, de újraházasodás nélkül.
Házastárs(ak) halála esetén (elméletileg) bármennyi újraházasodás lehetséges.
Az érvénytelenséget egy látszatházasság fölött az Egyház erre hatalommal fölruházott testülete mondja ki.
Egyes esetekben fölhatalmazást kap az áldozópap a bérmálás kiszolgáltatására. |
de a házasság szentségének érvényességéhez az egyházi (papi, diakónusi) áldás is szükséges.
A házasság fölbomlik, ha a szeretet köteléke megbomlik, s egyik fél otthagyja a másikat. A vétlen fél jogosult az újraházasodásra.
Háromszor lehetséges újraházasodás:
A másodikat megáldja az Egyház, a harmadikat elismeri érvényesnek, és bűnbánati szertartás keretében történik elismerése.
Az özvegyeknek ajánlott (de nem kötelező), hogy ne házasodjanak újra, s így az örök hűségről tesznek tanúbizonyságot. |
de egyes közösségekben már fölavatott egyházi személy sem szükségeltetik az úrvacsora kiszolgáltatásához. |
| Az Egyház szertartásai, |
| azaz a különböző liturgikus cselekmények közül nem egy apostoli eredetű. Az Egyház által alapított és rendelt szentelményekbe (sacramentalia) ágyazódnak a krisztusi szentségek. |
azaz a közösség ünnepélyes összejövetelei igehallgatásra, és a szentségek fölvételére a helyi gyülekezet igényeinek megfelelően alakíttatnak ki. |
| A szentelmények ex opere operantis Ecclesiae hatnak, és közvetítenek segítő kegyelmet. |
|
| Ezekkel illő és üdvös élni, s a Szent Liturgiához kapcsolódókat - vészhelyzetet leszámítva - elhagyni tilos. |
| Az oltárok és a képmások (ikonok) |
| a kultusz és az áhítat lényeges segédletei. |
csak kis mértékben (egy oltár mint az Úr asztala) alkalmazhatóak. |
a gyülekezeti teremben egyáltalán nem tűrhetők meg. |
G. B. Winer: Comparative Darstellung des Lehrbegriffs der christlichen Kirchenparteien. Leipzig, 1882. 262. oldaltól.
