A böjtölés

 

Mi a probléma?

Mit mond erről az Egyház?

       A Katolikus Egyház Katekizmusa
       Tanítóhivatali megnyilatkozások

Mit mond erről a Biblia?

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

Mi a probléma?

(Fel)

Mit mond erről az Egyház?

A Katolikus Egyház Katekizmusa

540 A kísértés megmutatja, hogy Isten Fia mely módon Messiás, ellentétben azzal a szereppel, amit a Sátán javasolt neki, s melyben az emberek [Vö. Mt 16,21--23.] szívesen látták volna. Ezért Krisztus helyettünk győzte le a Kísértőt: "Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt" (Zsid 4,15). A negyven napos böjti idő által az Egyház minden esztendőben egyesül Jézus misztériumával a pusztában.

1387 E szentség [az Eucharisztia] vételének méltó előkészületeként a hívőknek meg kell tartaniuk az Egyházuk által előírt szentségi böjtöt. [Vö. CIC 919.¹] Magatartásukkal (ruha, testtartás) fejezzék ki azt a tiszteletet, ünnepélyességét és örömöt, mely megfelel annak a pillanatnak, amikor Krisztus a vendégünk lesz.

(1) Ez a szentáldozás előtt legalább egy órát jelent. – PGA

1434 A keresztény ember belső bűnbánatának nagyon sokféle külső megnyilvánulása lehet. A Szentírás és az egyházatyák hármat fő formát hangsúlyoznak: a böjtöt, az imádságot és az alamizsnát, [Vö. Tób 12,8; Mt 6,1--18.] melyek kifejezik a megtérést önmagunkhoz, Istenhez és a felebaráthoz. A gyökeres megtisztulás mellett, melyet a keresztség vagy a vértanúság okoz, ezek mint a bűnbocsánat elnyerésének eszközei magukkal hozzák a felebaráttal való kiengesztelődésre törekvést, a bűnbánat könnyeit, a felebarát üdvösségével való törődést, [Vö. Jak 5,20.] a szentek közbenjárását és annak a szeretetnek gyakorlását",mely bűnök sokaságát takarja el" (1Pt 4,8)

1438 A bűnbánati idők és napok a liturgikus év folyamán (nagyböjti idő, a pénteki napok az Úr halálának emlékezetére) értékes alkalmak az Egyház bűnbánati gyakorlata számára. [Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium, 109, 110; CIC 1249--1253; CCEO 880--883.] Ezek az idők különösen alkalmasak lelkigyakorlatokra, bűnbánati liturgiákra, bűnbánati zarándoklatokra, önkéntes lemondásokra -- például böjt és alamizsnaadás -- és a testvéri segítségnyújtásra (karitatív és missziós tevékenység)

1968 Az evangéliumi Törvény beteljesíti a Törvény parancsolatait. Az Úr beszéde nem oldja föl és nem fokozza le a régi Törvény erkölcsi előírásait, hanem előhozza rejtett erőiket és új igényeket fakaszt belőlük: kinyilatkoztatja teljes isteni és emberi igazságukat. Nem ad hozzá új, külső parancsolatokat, hanem a cselekedetek gyökerét újítja meg, a szívet, ahol az ember választ tiszta és tisztátalan között, [Vö. Mt 15,18--19.] ahol a hit, a remény, a szeretet és velük a többi erény formálódik. Így az evangélium a mennyei Atya tökéletességének követésével tökéletesíti a Törvényt, [Vö. Mt 5,48.] isteni nagylelkűséggel megbocsátva az ellenségeknek és imádkozva az üldözőkért. [Vö. Mt 5,44.]

1969 De az új Törvény gyakorolja a vallásosság cselekedeteit: az alamizsnát, az imádságot, a böjtöt az Atya kedvért",aki a rejtekben is lát", másként, mint akik azt kívánják, hogy "lássák őket az emberek". [Vö. Mt 6,1--6; 16--18.] Imádsága a Miatyánk. [Vö. Mt 6,9--13.]

2043 A negyedik [egyházi] parancsolat ("az Egyház böjti és hústilalmi napjait tartsd meg") biztosítja az aszkézis és a bűnbánat időszakait, melyek fölkészítenek a liturgikus ünnepekre és segítenek az ösztöneink fölötti uralom és a szív szabadságának megszerzésében. [Vö. CIC 1249--51; CCEO 882.]

(Fel)

Tanítóhivatali megnyilatkozások

V. Kelemen / Vienne-i Zsinat: Az „Ad nostrum qui” rendelkezés, A begárdok és a beginák tévedései a tökéletesség állapotáról (Kr. u. 1312) (DH 892)

(2.) Hogy böjtölni nem kell az embernek, sem imádkozni, miután a tökéletesség ezen fokára eljutott; mivel akkorra az érzékiség olyan tökéletesen alá van vetve a léleknek és az értelemnek, hogy az ember szabadon megengedhet testének bármit, ami csak neki tetszik.

 

III. Gyula / Tridenti Zsinat: Kánonok a bűnbánat szentségéről (Kr. u. 1551) (DH 1713)

13. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a bűnökért járó ideig tartó büntetésekért legkevésbé sem lehet Krisztus érdemei által Istennek eleget tenni az általa adott kellemetlenségek türelmes elviselésével, de a pap által kiszabott elégtétellel sem, sőt az önként elvállalt böjtökkel, imákkal, alamizsnákkal, és a jámborság egyéb tetteivel sem, s ezért a legjobb bűnbánat csak a megújított élet: legyen kiközösítve.

 

Boldog XI. Ince: Rendelkezés: Miguel de Molinos kvietista tévedése (Kr. u. 1687) (DH 2238-2240)

38. Az önmegtagadások önkéntes keresztje nehéz teher és semmilyen gyümölcsöt nem terem, ezért inkább mellőzni kell.

39. A szentebb cselekedetek és az olyan, bűnbánatból fakadó tettek, amelyeket a Szentek vittek véghez, nem elégségesek arra, hogy a lélekből akár csak egyetlen ragaszkodás is eltávolítsanak.

40. A Boldogságos Szűz soha semmilyen külső cselekedetet nem vitt végbe, mégis minden Szentnél szentebb volt. A szentséghez tehát külső cselekedetek nélkül is el lehet jutni.

 

XIII. Leó: A „Testem benevolentiae” levél Baltimore érsekének (Kr. u. 1899) (DH 3344)

Ezzel a természetes erényekről alkotott véleménnyel szorosan összefügg egy másik, amely a keresztény erényeket összességükben osztja mintegy két fajtába, meghatározásuk szerint a passzívakra, és az aktívakra; és hozzáteszik, hogy amazok az elmúlt korokhoz illettek jobban, ezek pedig inkább a jelennel állnak összhangban…

De csak olyan ember határozza meg a keresztény erényeket úgy, mintha bizonyosak egyfajta, mások egy másfajta korhoz illenének, aki nem emlékszik az Apostol szavaira: „Akiket eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra” [Róm 8,29].

Minden szentség mestere és mintája Krisztus; mindenki, aki a szentek lakhelyére szeretne kerülni, az ő zsinórmértéke szerint kell hogy éljen. Márpedig Krisztus nem változik a századok előrehaladtával, hanem ugyanaz tegnap és ma és mindörökké [vö. Zsid 13,8]. Minden kor emberére vonatkozik tehát ez a mondat: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű” [Mt 11,29]; Krisztus, „aki engedelmeskedett mindhalálig” [vö. Fil 2,8], soha nem vonja meg magát tőlünk; és mindenkor érvényes az Apostol gondolata: „Akik … Krisztushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket bűneikkel és kívánságaikkal” [Gal 5,24].

 

(Fel)

Mit mond erről a Biblia?

Egyelőre kommentár nélkül:

 

Mt 9,15
Jézus így felelt: "Hát búsulhat a násznép, míg vele a vőlegény? Eljön a nap, amikor elviszik a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.
Mk 2,20
De eljön az idő, amikor kiragadják körükből a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.
Lk 5,35
Eljönnek a napok, amikor elviszik a vőlegényt, akkor majd böjtölnek."

Mt 6,16-18
Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtölsz, hanem csak Atyád, aki a rejtekben is ott van! Akkor Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.

Mt 17,17-21
Jézus így válaszolt: "Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide!" Jézus ráparancsolt, s a gonosz lélek kiment belőle. A gyerek azonnal meggyógyult. Amikor egyedül volt, odamentek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték: "Mi miért nem tudtuk kiűzni?" Ezt felelte: "Mert gyenge a hitetek. Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! - odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen. Mindamellett ezt a fajtát nem lehet másképp kiűzni, csak imádsággal és böjttel."
Mk 9,29
"Ez a fajta nem megy ki másként, csak imádság és böjt hatására" - felelte.

Lk 2,37
aztán özvegyen maradt. Már nyolcvannégy esztendős volt. Nem hagyta el a templomot soha, éjjel-nappal böjtben és imádságban szolgált.

ApCsel 13,2-3
Egy nap, amikor az istentiszteletet tartották és böjtöltek, így szólt hozzájuk a Szentlélek: "Rendeljétek nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyet szántam nekik!" Erre böjtöt tartottak, majd rájuk tették kezüket, és útnak bocsátották őket.
ApCsel 14,23
Az egyházak élére (kézrátétellel) elöljárókat rendeltek, és imádkozva, böjtölve az Úr oltalmába ajánlották őket, akiben hittek.

1Tim 4,3
Tiltják a házasságkötést és bizonyos ételek fogyasztását, jóllehet ezeket azért teremtette az Isten, hogy a hívő és igazságot ismerő ember hálaadással fogyassza.

Ezd 8,21-23
Aztán ott, az Ahava-folyó mellett böjtöt hirdettem, hogy megalázkodjunk Istenünk előtt, és szerencsés utat esdjünk ki magunknak, gyermekeinknek és minden jószágunknak. Szégyelltem ugyanis a királytól fegyveres segítséget és lovasokat kérni, hogy oltalmazzanak minket az úton az ellenség ellen. Azt mondtam a királynak: "Istenünk keze vezérli azokat, akik őt keresik, és megáldja őket. Azokat azonban, akik elfordulnak tőle, hatalma és haragja sújtja." így hát böjtöltünk és könyörögtünk Istenünkhöz, és ő meghallgatott minket.

Neh 1,4
Amikor ezeknek hírét vettem, leültem, sírtam és napokig gyászoltam, böjtöltem és könyörögtem az ég Istenének színe előtt.
Neh 9,1
Ennek a hónapnak huszonnegyedik napján Izrael fiai összegyűltek, vezeklőruhát öltöttek, hamut szórtak a fejükre és böjtöltek.

Tób 12,8
Többet ér a böjt imádsággal meg az alamizsna igazságossággal párosulva, mint a nagy vagyon, ha jogtalansággal jár együtt. Jobb alamizsnát adni, mint aranyat gyűjteni.

Jud 4,9-13
Izrael férfiai mindnyájan az Úrhoz kiáltottak nagy áhítattal, és megalázkodtak. Maguk, asszonyaik, gyermekeik, állataik s akik velük éltek, sőt, a napszámosok és a rabszolgák is szőrzsákkal övezték csípőjüket. Izrael fiai, akik Jeruzsálemben laktak, az asszonyokkal és a gyerekekkel egyetemben mind leborultak a szentély előtt, hamut szórtak a fejükre, és kitárták kezüket az Úr előtt. Az oltárt is szőrzsákkal borították le. Hangosan, egy szívvel és buzgón könyörögtek Izrael Istenéhez, ne engedje, hogy gyermekeiket lemészárolják, asszonyaikat elrabolják, örökrészük városait lerombolják, s a templomot megszentségtelenítsék és gyalázattal és gúnnyal illessék a pogányok. Az úr meghallotta szavukat és tekintetbe vette szorongattatásukat. A nép napokon át böjtölt egész Júdeában és Jeruzsálemben a mindenható Úr szentélye előtt.

Eszt 4,3
Minden egyes tartományban, ahol csak kihirdették a király rendeletét és parancsát, nagy gyász borult a zsidókra, böjtöltek, sírtak és jajgattak. Sokaknak hamu meg szőrzsák lett a fekvőhelye.
Eszt 4,16
"Menj, és gyűjtsd össze a Szuzában található összes zsidót, s böjtöljetek értem! Három nap és három éjjel semmit se egyetek és ne is igyatok! Magam is ugyanígy böjtölök szolgálólányaimmal. Akkor aztán nem törődve a törvénnyel, bemegyek a királyhoz, s ha el kell pusztulnom, hát elpusztulok."

Zsolt 35,13
Pedig én, amikor betegen feküdtek, vezeklőruhát öltöttem, lelkemet böjttel gyötörtem, s imádságban öntöttem ki a szívem.

Zsolt 69,11
Böjtöléssel aláztam meg lelkem, s az is gyalázatommá változott.

Jer 36,6
azért menj el te, és olvasd fel a könyvtekercsből az úr szavait, amelyeket diktálásomra leírtál. Olvasd fel őket az Úr templomában a böjt napján; olvasd fel őket a Júdából valók füle hallatára, akik feljönnek ide a városokból.

Bár 1,5
Sírtak, böjtöltek és imádkoztak az Úr előtt,

Dán 9,3
Istenhez, az Úrhoz fordultam, s böjtölve, szőrzsákban és hamuban buzgón imádkoztam és esdekeltem hozzá.
Dán 10,2-3
Azokban a napokban én, Dániel, három hétig gyászoltam. Jó ételt nem ettem, húst és bort még számba se vettem, olajjal sem kentem meg magamat, míg a háromszor hét nap el nem telt.

 

Jo 1,14
Rendeljetek el böjtöt, hirdessetek ünnepet; vének, gyűjtsétek egybe az ország minden lakóját az Úrnak, a ti Isteneteknek házába! Kiáltsátok az Úrhoz:
Jo 2,12
Ezt mondja az Úr: Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám teljes szívetekből, böjtölve, sírva és gyászolva.
Jo 2,15
Fújjátok meg a harsonát a Sionon, rendeljetek el böjtöt, hirdessetek ünnepet,

Jón 3,5
Ninive lakói hittek az Istennek. Böjtöt hirdettek, nagyok és kicsik egyaránt zsákruhát öltöttek.
Jón 3,10
Amikor Isten látta, hogy letérnek gonosz útjaikról, megbánta a rosszat, amivel fenyegette őket, és nem tette meg.

1Mak 3,47
Böjtöltek azon a napon, vezeklőruhát öltöttek, hamut szórtak a fejükre és megszaggatták ruhájukat.
2Mak 13,12
Meg is tették mindannyian. Három napig térdre borulva, könnyek közt böjtölve, szüntelenül könyörögtek az irgalmas Istenhez. Ezután Júdás bátorította őket, és megparancsolta, hogy legyenek készenlétben.

(Fel)

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

(Fel)