Péter primátusa az Újszövetségben

(Dave Armstrong írása alapján: 50 New Testament Proofs for Petrine Primacy and the Papacy)

Az alábbiakat figyelembe véve rá fogunk jönni, hogy a pápaságról szóló katolikus tanítás egyértelműen bibliai alapokon áll. A Katolikus Egyházban jelenlévő pápai primátus lényegében Szent Péter apostolok közötti primátusságából ered, amelyet a Szentírás számtalanszor visszatükröz, és ez mellett elmenni egy vállrántással, vagy ezt figyelmen kívül hagyni, véleményem szerint lelkiismeretes vizsgálódás után nem lehetséges. Igaz ugyan, hogy mint az összes keresztény tantétel, úgy ez a tanítás is a történelmi századok alatt egy bizonyos fejlődésen ment keresztül, ám maga a lényegi rész, amelyet maga Krisztus rendelt el, azaz a Szent Péter státusából eredő vezetés és előjog, semmit sem változott, hanem ma is ugyanaz, mint volt az őskeresztény korban. Ezt a primátust, amely az Egyház vezetésére irányul, a mi Urunk, Jézus Krisztus adta egynek az apostolok közül, és természetesen ezt az apostolok, valamint az egész Egyház tudomásul vette, és elfogadta. Az erről szóló bibliai részek nemcsak, hogy meglehetősen világosak és ellentmondást nem tűrőek (még ha csak egyenként is vesszük némelyiket figyelembe), ám ha ezen bibliai részek összességére tekintünk, akkor megingathatatlanok is. Persze csak azoknak, akik nem eleve úgy néznek a pápaságra, mint ami egy sátáni valami, ami miatt még világos nappal se merik szemüket kinyitni, és átgondolás és kellő vizsgálódás nélkül elutasítanak minden bizonyítékot, ami erről szól. A tisztánlátás érdekében némi rövid bibliai kommentárral (legyen kereken 50) megkísérelhetünk világosságot teremteni. A Szentírásban tehát a következő bizonyítékokat találhatjuk meg:

1.

Mt 16,18
Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.

Ha rendesen belenézünk ebbe a szentírási részbe, akkor könnyen rájöhetünk, hogy a szikla kifejezés (görögül: petra) itt magára Szent Péterre utal, és nem az ő hitére, hitvallására, vagy Jézus Krisztusra, ahogy ezt több (bár egyre kevesebb) protestáns gondolja. Krisztus itt nem mint alap, hanem mint alapító, mint építész jelenik meg, aki „épít”. Az Egyház az, ami épül, de nem hitvallásra, hanem a hitvallókra, azaz élő emberekre (vö. pl. 1 Pét 2,5 - „magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá”). Manapság a biblikus tudósok és kommentátorok túlnyomó többségének a véleménye ugyanaz, mint amit a Katolikus Egyház mindig is tanított erről a részről. Azaz, ez a rész Szent Péterről szól, akit az Egyház alapkövévé tett Jézus, és így Péter lett Isten új népének fője és elöljárója (ami végül is a pápaság tanának a magja). Ezenkívül a Szikla egy metaforát is magában foglal, amely Péterre vonatkozik, amivel a szenvedő és semmibe vett Messiásra hasonlít (1Pét 2,4-8; vö. Mt 21,42). Jézus tudta, hogy a biztos alap nélküli ház összedől (vö. Mt 7,24-27), ezért tett le Ő maga egy alapot Egyházának, amelynek erejét és szilárdságát ígérete szerint saját maga biztosítja. A Katolikus Egyházban Szent Péter tehát az alap, de nem az Egyház alapítója, ő a gazda, de nem az Egyház Ura. Jézus Krisztus a Jó Pásztor (Jn 10,11) más pásztorokat is adott számunkra (Ef 4,11 - „Ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett”; ApCsel 20,28 - „Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljáróul, hogy igazgassátok az Isten egyházát”), de az összes juhát egy pásztorra bízta rá (vö. Jn 21,15-17), és az akol kulcsait is őneki adta át (vö. Mt 16,19) [Vö. a „Péter az a szikla” írásommal].

2.

Mt 16,19
Neked adom a mennyek országa kulcsait…

A katolikus tanítás szerint a „kulcsok hatalma” az Egyház fegyelmi és hivatali tekintélyére vonatkozik elsősorban a hit és az erkölcs kívánalmaira tekintettel (a Mennyek országának a kulcsai). Ám ez a hatalom jogot ad minden olyan ügy eldöntésére is, ami az Egyház életében jelentős lehet. Úgy, ahogy az Iz 22,22-ben is (vö. Iz 9,6; Jób 12,14; Jel 3,7) a kulcs birtoklása az ország ügyeinek a közvetlen irányítására ad lehetőséget és jogot. Ebből a hatalomból erednek az egyházi elítélések, a kiközösítések, a bűnbocsánati, és a keresztségi fegyelem, a vezeklések kiszabása, és a törvényhozói, ill. bírósági hatalom. Az Ószövetségben is megtaláljuk ezt a hivatalt mint az úgynevezett udvarnagyi, avagy kormányzói tisztség. Ezt a hivatalt Izraelben Salamon vezette be (régészeti bizonyítékok vannak erre) az Egyiptomban meglévő tisztség (a „palota kormányzója”) alapján. Egyiptomban és Izraelben is ez a tisztség közvetlenül a fáraó, ill. a király után következett (vö. pl. Ter 41,39-44; Ter 43,19 skk; 1Kir 18,3; 2Kir 15,5; 18,18), és minden olyan joggal fel volt ruházva a megbízott, mint a király. A kulcsok átadása Jézus korában teljesen közérthető szimbolikus tett volt, aminek megvolt a konkrét jelentése: a hatalom átruházása [vö. a "Péter kulcsai" írásommal]

3.

Mt 16,19
… Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.

A ”megkötni” ill. „feloldani” szavak zsidó rabbinikus terminusok, amelyeknek jelentése egyrészről az, hogy „megtiltani” ill. „megengedni”, utalva a Törvény magyarázatának kizárólagos értelmezésére; a másik értelme a „kiközösítés” ill. ennek az „kiközösítésnek a feloldása”, azaz egy bírói aktus. Tehát Péter, és a tisztségét öröklő pápák egy olyan hatalmat kaptak, amellyel az Egyház, a tanítás és az életvitel területén szabályokat hozhatnak és kormányozhatnak, dönthetnek kérdések felett, méghozzá a kinyilatkoztatás alapján és a Szentlélek vezetése alatt (vö. Jn 16,13). Ennek a kormányzásnak az Egyház engedelmességgel tartozik. A „kötés és oldás” a pápák és a püspökök törvényhozói és bírói hatalmát reprezentálja (vö. Mt 18,17-18; Jn 20,23), természetesen mindegyiknek a maga területén (katolikus szakkifejezéssel fórumán), azaz a püspökök a saját egyházaik felett, míg a pápa az egész Egyház felett, hiszen ő az az alap, amelyre az Egyház épül, és akinél a kulcsok vannak, hiszen Péter az egyedüli, akinek ezt Jézus egyértelműen kifejezi, többek között, mind a névadással (Péter = szikla), mind a kulcsok átadásával, mind pedig azzal, hogy neki külön is (sőt elsőként) átadja a "kötés és oldás" hatalmát.

4.

Mt 10,2-4
A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, aztán testvére András, Zebedeus fia, Jakab és testvére János, Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Jakab, Alfeus fia és Tádé, a kánai Simon és a karióti Júdás, aki később árulója lett.
Mk 3,16-19
Ezt a tizenkettőt rendelte: Simont, akinek a Péter nevet adta, Jakabot, Zebedeus fiát, Jánost, Jakab testvérét, ezeket elnevezte Boanergesznek, vagyis a mennydörgés fiainak, Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánai Simont és az iskarióti Júdást, aki később elárulta.
Lk 6,14-16
Simont, akit Péternek hívott, testvérét, Andrást, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást, Alfeus fiát, Jakabot és a Zélótának nevezett Simont, aztán Júdást, Jakab testvérét, és a karióti Júdást, aki később árulója lett.
ApCsel 1,13
Amint megérkeztek, fölmentek az emeleti terembe, ahol együtt szoktak lenni: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Alfeus fia, Jakab, a buzgó Simon és Jakab testvére, Júdás.

Péter neve mindig az első az apostolok névlistájában. Máté ráadásul még külön „az első”-nek is nevezi (10,2), amelyre, ha csak egyszerű felsorolás lenne, nem lett volna szükség, és így a "az első" (prótosz) szócskát elativusi, érték kiemelésre, rangsorolásra használatos jelentéssel kell értelmezni, amellyel Máté Péter kiemelkedő, elsőrangú szerepére utal. Ezt a véleményt képviseli Walter Bauer is, az újszövetségi  görög nyelv híres professzora. Az iskarióti Júdás, ugyanilyen értelemben, mindig az utolsó helyen van megemlítve.

5.

Mt 17,1
Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre.
Mt 17,4
Péter erre így szólt Jézushoz: „Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek.”
Mt 26,37
Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával. Egyszerre szomorúság fogta el, és gyötrődni kezdett. Mt 26,40
Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Szemére vetette Péternek: „Még egy órát sem tudtok velem virrasztani?
Mk 5,37
Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek nem engedte meg, hogy vele menjen.
Mk 9,2
Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s csak velük fölment egy magas hegyre. Ott átváltozott előttük.
Mk 9,5
Péter így szólt Jézushoz: „Mester! Olyan jó itt lenni! Hadd verjünk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.”
Mk 14,33
Magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost. Remegni kezdett és gyötrődni.
Mk 14,37
Visszament hozzájuk, de alva találta őket. Megszólította Pétert: „Simon, alszol? Egy órát sem tudtál virrasztani velem?

Péter neve mindig az első az ún. belső tanítványi körben (Péter, Jakab és János), és e belső körön belül is Péteré mindig a főszerep.

6.

Gal 2,9
Amikor Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, fölismerték az osztályrészemül jutott kegyelmet…
Gal 1,18-19
Három év múltán azután fölmentem Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem Péterrel, s nála maradtam tizenöt napig. Más apostolt nem is láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét.
Gal 2,7-8
Ellenkezőleg: elismerték, hogy én éppúgy megbízatást kaptam az evangélium hirdetésére a körülmetéletlenek, mint ahogy Péter a körülmetéltek körében. Aki ugyanis Péternek erőt adott a körülmetéltek közötti apostolkodásra, velem is együtt munkálkodott a pogányok között.
1Kor 9,5
Nincs jogunk ahhoz, hogy asszony nővért magunkkal vigyünk, mint a többi apostol és az Úr testvérei vagy Kéfás is teszi?
1Kor 1,12
Arra gondolok, hogy akadnak köztetek, akik így nyilatkoznak: „Én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én meg Krisztussal.”

Péter neve a Szentírás többi helyein is következetesen mindig elsőként van megnevezve. Szent Pál leveleiben találunk csupán néhány helyet, ahol ez a sorrendiség megbomlik. Az egyik kivétel a Gal 2,9, ahol Jakab és János neve között szerepel. De itt Szent Pál a három apostolt oszlopokhoz hasonlítja, így itt Szent Pál azt szemlélteti, hogy Péter a középső oszlop, azaz a tartóoszlop, amelyik a legmagasabb, és amely az épületet tartja (a görög szellem, így a beszéd is mindig eidetikus, azaz láttani, szemléltetni is akar a megértetésen túl). Ha megnézzük a szövegkörnyezetet, akkor kiderül, hogy Pál ebben a levélben is Pétert tartja az első és a legfontosabb apostolnak, hiszen kifejezetten vele akart megismerkedni Jeruzsálemben, és ugyanebben a versben Jakabot, aki az idézetben az első, csak mellékesen említi meg (Gal 1,18-19). Ezenkívül, ahogy Pál a pogányok elsőszámú, és legtekintélyesebb apostola, ugyanígy Péter a zsidók elsőszámú, és legtekintélyesebb apostola, nem pedig Jakab (vö. Gal 2,7-8). A második kivétel az 1Kor 9,5. Azonban még ez a szöveg is Péter elsőségét, kiemelkedő szerepét szemlélteti, hiszen az apostoloktól külön is meg van nevezve, s nincs besorolva egyszerűen a "többi apostol" közé (vö. Mk 1,36; Lk 9,32; ApCsel 2,37; 5,29). Péter neve itt mint végső érvként szerepel, ahogy pl. ugyanebben a levélben Krisztus neve (1,12). Ez egy ismert retorikai fogás.

7.

Mk 1,36
Simon és társai utána mentek, hogy megkeressék.
Lk 9,32
Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és mellette a két férfit.
ApCsel 2,37
E szavak szíven találták őket. Megkérdezték Pétert és a többi apostolt: „Mit tegyünk hát, emberek, testvérek?”
ApCsel 5,29
Péter és az apostolok így válaszoltak: „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.
1Kor 9,5
Nincs jogunk ahhoz, hogy asszony nővért magunkkal vigyünk, mint a többi apostol és az Úr testvérei vagy Kéfás is teszi?

Pétert gyakran megkülönböztetik a többi apostoltól.

8.

Mk 8,29
Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Péter válaszolt: „A Messiás vagy.”
Mt 18,21
Akkor odalépett hozzá Péter és megkérdezte: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?”
Lk 9,20
Most hozzájuk fordult: „Hát ti?” Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentje vagy.”
Lk 12,41
Péter megkérdezte: „Uram, ezt a példabeszédet csak nekünk mondod, vagy mindenkinek?”
Jn 6,67-68
Jézus azért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter felelt neki: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás.

Péter gyakran beszél mint az apostolok szószólója, képviselője, különösen a jelentősebb pillanatokban.

9.

Mt 14,28-29 (vö. 14,28-32)
Erre Péter így szólt: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!” „Gyere!” - felelte. Péter kilépett a bárkából és elindult Jézus felé a vízen.
Lk 5,3-4 skk
Beszállt hát az egyik bárkába, Simonéba, s megkérte, hogy lökje egy kicsit beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra!”
Mk 10,28
Ekkor Péter megszólalt: „Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.”
Mt 17,24 skk
Amikor Kafarnaumba értek, odamentek Péterhez az adószedők és megkérdezték: „Mesteretek nem fizet templomadót?”

Péter az evangéliumok drámai jeleneteiben gyakran szerepel központi figuraként, mint pl. a vízenjáráskor.

10.

Jn 1,42
… Jézus ráemelte tekintetét, s így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfa, azaz Péter lesz a neved.”
Mt 16,18
Én is mondom neked: Péter vagy…

Péter egyedül kapott ünnepélyesen Jézustól egy új nevet, Kéfásnak, azaz Sziklának hívva őt (Jn 1,42; Mt 16,18), és amely név az egész Egyházban használatos lett. Ezzel a névadással Jézus Péternek a hivatalára utalt, és nem természetére. Az új név a Szentírásban mindig egy üdvtörténeti jelentőséggel bíró szerephez kapcsolódik (vö. pl. Ter 17,5; 32,29; Lk 1,28; ApCsel 13,9).

11.

Jn 21,15-17
Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?” „Igen, Uram - felelte -, tudod, hogy szeretlek.” Erre így szólt hozzá: „Legeltesd bárányaimat!” Aztán másodszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” „Igen, Uram - válaszolta -, tudod, hogy szeretlek.” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!” Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?” S így válaszolt: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.” Jézus ismét azt mondta: „Legeltesd juhaimat!”
ApCsel 20,28
Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljáróul, hogy igazgassátok az Isten egyházát…
1Pét 5,2
Legeltessétek az Istennek rátok bízott nyáját, viseljétek gondját…

Jézus egyedül Pétert bízza meg név szerint saját nyájának, juhainak a vezetésével (Jn 21,15-17), amivel az egész Egyház fölé rendeli, míg a többi püspök (episzkoposz) a pásztorság egy hasonló, de alárendelt szerepét kapják csak meg (ApCsel 20,28; 1Pét 5,2). Ezt a megbizatást Jézus háromszor elismétli, amellyel egyrészt az ünnepélyességet fokozza, másrészt pedig jogi formát ad a hatalomátruházásnak, ugyanis a keleti viágban a jogi szerződéseket ismételték meg háromszor tanúk jelenlétében (vö. Ter 23,3-18). Azaz Péter hivatalosan is megbízatást kap az egész nyáj pasztorálására. Hogy ebben a szövegben nem csupán a szokásosan magyarázott rehabilitálásról van szó, amellyel Jézus megbocsátja Péter háromszori tagadását, hanem egy tekintélyen alapuló hatalommal való felruházásról is, azt protestáns kommentátorok is elismerik, pl. Harnack, W. Bauer, Loisy, Cullmann stb. (vö. Benedikt Schwank: János. Agapé. 2001. 616. o.)

12.

Lk 22,32
De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben…

Jézus egyedül Péterért imádkozik külön név szerint, méghozzá azért, hogy nehogy megfogyatkozzon a hitében. Így a Jézus által támogatott péteri hit (egyes szám) fog erőt adni az Egyháznak, az apostoli testvéreknek (többes szám), hogy a Sátán rostájában fel ne akadjanak (vö. 31.v.).

13.

Lk 22,32
… Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet.

Péter az egyedüli az apostolok között, akinek megígéri Jézus, hogy ő fogja megerősíteni testvéreit. A Sátán az összes apostolt „kikérte” magának („titeket” vö. 22,31), de Péter meg fogja őket erősíteni megfogyatkozhatatlan hitével.

14.

Mt 16,16
Simon Péter válaszolt: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.”

Péter vallja meg először Krisztus Isten-voltát (vö. Lk 5,8).

15.

Mt 16,17
Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.

Péternek az Atyaisten külön kinyilatkoztatást adott Jézus személyéről.

16.

Mt 17,24-27
Amikor Kafarnaumba értek, odamentek Péterhez az adószedők és megkérdezték: „Mesteretek nem fizet templomadót?” „De igen” - felelte. Amikor hazaért, Jézus megelőzte a kérdéssel: „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot és adót, a fiaiktól vagy az idegenektől?” „Az idegenektől” - válaszolta. Jézus így folytatta: „A fiak tehát mentesek alóla. De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot, és az első halat, amely ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját, találsz benne egy sztátért. Vedd ki és add nekik oda értem és érted!”

A templomadó történetéből kitűnik Jézus Krisztus és Péter egyedülálló kapcsolata: Jézus egyedül Péter adóját fizeti meg. Figyelemreméltó az is, hogy az adószedők nem közvetlenül a "mesterhez", Jézushoz mennek, hanem Péterhez, aki meg is felel nekik Jézus helyett.

17.

Lk 5,3-10 (vö. 5,1-11)
Beszállt hát az egyik bárkába, Simonéba, s megkérte, hogy lökje egy kicsit beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra!” „Mester, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót” - válaszolta Simon -, és így is tett, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!” Mert a szerencsés halfogás láttán társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus így szólt Simonhoz: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.”

Krisztus Péter bárkájából tanít, amelyet a halfogás csodája követ. A történet jóval több, mint a halász-tanítványok első meghívása. Az Egyház kezdetektől „Péter bárkájának” tartotta magát, ahol a hit kísértést szenvedhet, de Péter, a „kormányos”, képtelennek tűnő helyzetekben (nappali halászat egy sikertelen éjszakai után) is hallgat Jézus szavára, s ennek az eredménye az Egyház "sikere". A történet középpontjában Péter áll. Lukácsnál itt szólítja Jézus először Simont Péternek, azaz Sziklának, valamint Péter az első, aki Jézust „Úr”-nak szólítja, szintén itt. A többi apostol a háttérben marad, ők „Simon társai”, és bár ott van a szeretett tanítvány János, valamint Jakab is, Lukácsnál Jézus Pétert teszi meg egyedül emberhalásszá, így Jézus legközvetlenebb munkatársává válik az evangélium hirdetésének szolgálatában.

18.

Lk 24,12
Péter mégis menten felkelt, és a sírhoz futott. Benézett, de csak a lepleket látta. Hazament, és magában igen csodálkozott a történteken.
Jn 20,3-6.8
Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be... Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot... Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt.

Péter az első, aki elindul Jézus üres sírja felé, és belép oda. Bár János először ér a sírhoz, mégis bevárja Pétert, és őt engedi belépni először. Ezzel János a saját „lelki, karizmatikus primátussága” („a szeretett tanítvány”) elé helyezi Péter konkrét primátusságát. Ez tükröződik az Apostolok Cselekedeteiben is (3-4. fej.), ahol János bár ott van Péter mellett, de mindig Péter beszél, és Péter cselekszik.

19.

Mk 16,7
De siessetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába, ott majd látjátok, amint mondta nektek.”

Péter nevét külön megemlíti az angyal, mint az apostolok vezetőjét és képviselőjét.

20.

Jn 21,2-3.11
Együtt volt Simon Péter, Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai, s még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Megyek halászni.” „Veled tartunk” - felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De akkor éjszaka nem fogtak semmit... Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló.

Akárcsak a Lk 5,1-11-ben, úgy itt is Péter vezeti az apostolok halászatát, akik elismerik az ő irányítását. Péter „bárkája” itt az Egyházra vonatkozik, amit Péter vezet. Fontos, hogy a hét tanítvány (ami a teljes Egyházat szimbolizálja, vö a Jelenések könyvében a hét gyülekezetet) egy bárkába száll, és az sem mellékes, hogy Péter egyedül vonja a partra az egyetlen teli hálót, és viszi a halakat (a hívőket) Jézus eucharisztikus lakomájára. Megjegyzendő, hogy a Péter fogta hálóban nincs rossz hal, mint a Mt 13,48-ban.

21.

Jn 21,7
Erre az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét - mert neki volt vetkőzve -, és beugrott a vízbe.
Mt 14,29
„Gyere!” - felelte. Péter kilépett a bárkából és elindult Jézus felé a vízen.

Péter egyedül veti magát a tengerbe, amikor Jézus megjelenik. Ugyanúgy, ahogy a vízenjárás jelenetében Péter az, aki Jézus hívó szavára elindul Jézus felé a tengeren. A tenger a világot jelképezi (vö. Mt 13,47; Mk 1,17; Jel 17,15).

22.

Lk 24,33-34
Még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegyet s társaikat. Azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak.
1Kor 15,3-5. skk
Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, az Írások szerint, eltemették és harmadnap feltámadt, az Írások szerint. Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek.

Jézus Péternek külön is megjelent feltámadása után. Pál ezt a megjelenést tartja az elsőnek, azaz a legfontosabbnak.

23.

ApCsel 1,15 (vö. 1,15-22)
Ezekben a napokban a testvérek körében - mintegy százhúszan lehettek együtt - Péter szólásra emelkedett:

Péter szólal fel először az emeleti szobában, ahol az új Izrael összegyülekezett még Pünkösd előtt. Ő az új gyülekezet vezetője.

24.

ApCsel 1,21-22
Kell tehát, hogy azok közül, akik mindig velünk tartottak, amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk járt-kelt, kezdve János keresztségétől egészen mennybevétele napjáig, valaki velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról.”

Péter kezdeményezi Júdás apostol üres helyének a betöltését, amit vita nélkül elfogadnak a többiek.

25.

ApCsel 2,14 (vö. 2,14-36)
Péter a többi tizeneggyel előlépett, és zengő hangon beszédet intézett hozzájuk: „Zsidó férfiak és Jeruzsálem lakói mindnyájan! Vegyétek tudomásul és hallgassátok meg szavamat!

Péter az első, aki beszédet mond Pünkösd után (és az egyetlen, aki meg van említve), így ő volt az első, aki „hirdette az evangéliumot” az Egyház korszakában, az első, aki színre lép az evangéliummal.

26.

ApCsel 4,7-8
Előállították és vallatóra fogták őket: „Miféle hatalommal vagy kinek a nevében tettétek?” Péter a Szentlélektől eltelve így válaszolt: „Népünk elöljárói és ti vének!

A zsidók előtt Péter volt a keresztények vezetője és szószólója. Péter, és a többi apostol a zsidó főtanács helyébe és fölébe lépett (vö. 4,1-14)

27.

ApCsel 2,37
E szavak szíven találták őket. Megkérdezték Pétert és a többi apostolt: „Mit tegyünk hát, emberek, testvérek?”
ApCsel 5,15
Még a betegeket is kivitték az utcára, hordágyra fektették őket, hogy ha Péter arra megy, legalább az árnyéka érje egyiket-másikat.

A nép hasonlóképpen Pétert tartotta a vezetőnek.

28.

ApCsel 3,6-7 (vö. 3,6-12)
Péter azonban ezt mondta neki: „Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom: A názáreti Jézus Krisztus nevében (állj fel és) járj!” Jobb kezénél fogva fölsegítette, mire annak nyomban erő szállt a lábába és a bokájába.

Péter teszi az első csodát az Egyház korában, meggyógyítva egy béna embert.

29.

ApCsel 5,15
Még a betegeket is kivitték az utcára, hordágyra fektették őket, hogy ha Péter arra megy, legalább az árnyéka érje egyiket-másikat.

Péter árnyéka csodákat tesz (vö. Mk 6,55-56).

30.

ApCsel 9,40-41
Péter kiparancsolt mindenkit, majd térdre borult és imádkozott. Aztán a halotthoz fordult és felszólította: „Tabita, kelj fel!” Az kinyitotta a szemét, s amikor meglátta Pétert, felült. (Péter) kezét nyújtotta neki, fölsegítette, aztán behívta a szenteket, meg az özvegyeket, és megmutatta nekik, hogy él.

Péter az első Krisztus után, aki halottat támaszt fel.

31.

ApCsel 5,3-5.11 (vö. 5,2-11)
Péter azonban így szólt hozzá: „Ananiás, hogy csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akard csapni a Szentlelket, és a föld árának egy részét félretedd?” Hát nem a tied maradhatott volna, ha meg akartad tartani? Vagy ha eladtad, nem rendelkezhettél szabadon az árával? Miért vetemedtél ilyesmire? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek!” E szavak hallatára Ananiás összeesett és meghalt. Nagy félelem fogott el mindenkit, aki csak hallotta… Nagy félelem vett erőt az egész egyházon és mindenkin, aki csak hallott a dologról.

Péter mondja ki az első anathémát (kiközösítést), amelyre Isten büntetése a válasz. Ananiás és Szafíra esete olyan tett, mint Korah, Dátán és Abirám lázadása volt Mózes ellen a pusztában (Szám 16). Itt is bebizonyosodik, hogy a felkent vezető tekintélye mögött maga Isten áll.

32.

ApCsel 8,14.19-20. (vö. 8,14-24)
Amikor a Jeruzsálemben maradt apostolok meghallották, hogy Szamaria elfogadta az Isten szavát, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost... Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétellel közvetítik a Szentlelket, pénzt ajánlott fel nekik: „Adjatok nekem is olyan hatalmat - mondta -, hogy akire csak ráteszem a kezem, megkapja a Szentlelket.” Péter elutasította: „Vesszen el a pénzed veled együtt, mert azt hitted, hogy az Isten ajándékát, pénzen meg lehet venni.

Péter az első, aki felismer és elutasít egy eretneket, Simon mágust.

33.

ApCsel 10,5 (vö. 10,1-6)
Ezért most küldj embereket Joppéba, és hívasd el Simont, más néven Pétert.

Az angyal Kornéliusznak azt mondja, hogy Pétert hívassa el, hogy ő adja a tanítást (10,22) és ő adhat instrukciókat (10,33) a keresztények között.

34.

ApCsel 10,9-10.48 (vö. 10,9-48)
Másnap, amikor ezek már úton voltak, sőt közeledtek a városhoz, Péter hat óra tájban fölment a tetőre imádkozni. Közben megéhezett, és enni kívánt. Míg az ételt készítették neki, elragadtatásba esett… Ezzel elrendelte, hogy Jézus Krisztus nevében kereszteljék meg őket. Őt viszont arra kérték, hogy maradjon még náluk néhány napig.

Péter az első, aki befogadja az Egyházba a pogányokat, egy isteni kinyilatkoztatás után.

35.

ApCsel 11,5.18 (vö. 11,5-18)
„Joppe városában voltam és imádkoztam, közben látomásom volt. Valami lepedőféle ereszkedett le egészen elém az égből, a négy csücskénél fogva… Miután ezeket hallották, elhallgattak, és dicsőítették az Isten: „Így hát a pogányoknak is megadta az Isten az életre vezető bűnbánatot.”

Péter kioktatja a többi apostolt az Egyház katolicitásáról (egyetemességéről).

36.

ApCsel 12,3-4.7 (vö. 12,1-7)
Amikor látta, hogy ezzel megnyerheti a zsidók tetszését, azon volt, hogy Pétert is elfogassa. A kovásztalan kenyér ünnepét ülték. Elfogatta, börtönbe záratta, és rábízta négy, egyenként négy katonából álló őrségre. Az volt a szándéka, hogy húsvét után a nép elé vezetteti... Egyszerre csak megjelent az Úr angyala, a helyiséget pedig fény árasztotta el. (Az angyal) oldalba lökte Pétert, s fölébresztette: „Kelj fel gyorsan!” - mondta. Erre a láncok lehulltak a kezéről.

Péterhez fűződik az első isteni közbelépés az Egyház korában (egy angyal kiszabadítja őt a börtönből).

37.

ApCsel 12,5
Míg Pétert fogva tartották a börtönben, az egyház állandóan imádkozott érte az Istenhez.

Az egész Egyház (ez erőteljesen nyomatékozva van) folyamatosan felajánlotta imádságát Péterért, amikor be volt börtönözve.

38.

ApCsel 15,6-7.12
Összegyűltek az apostolok és a presbiterek, hogy megvizsgálják ezt az ügyet. Heves vita támadt, végül felállt Péter, és ezt a beszédet intézte hozzájuk: „Testvérek! Tudjátok, hogy az Isten kezdettől fogva kiválasztott közületek, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium tanítását, és higgyenek... Erre az egész gyülekezet elhallgatott, és meghallgatták Pált meg Barnabást, hogy milyen csodákat tett általuk az Isten a pogányok között.

A keresztények első zsinatán Péter elnököl, és az ő szavát fogadják el szó nélkül. Péter szólt, és az ügy le lett zárva. „Roma locuta, causa finita est”.

39.

ApCsel 2,14 (vö. 2,14-41)
Péter a többi tizeneggyel előlépett, és zengő hangon beszédet intézett hozzájuk: „Zsidó férfiak és Jeruzsálem lakói mindnyájan! Vegyétek tudomásul és hallgassátok meg szavamat!
ApCsel 2,36
Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Krisztussá tette!”

Péter pünkösdi beszéde egy mérvadó szentírásmagyarázat, egy "tanítóhivatali" döntés, és egy fegyelmi felszólítás „Izrael egész házára” vonatkozva. Ez egy példa az „oldás - kötés” hatalmának a gyakorlására.

40.

ApCsel 2,14-16 (vö. 2,14-21)
Péter a többi tizeneggyel előlépett, és zengő hangon beszédet intézett hozzájuk: „Zsidó férfiak és Jeruzsálem lakói mindnyájan! Vegyétek tudomásul és hallgassátok meg szavamat! Nem részegek ezek, amint vélitek, hisz a napnak még csak a harmadik órájában vagyunk, hanem ez az, amiről Joel próféta szólt:

Péter az első „karizmatikus”, aki a nyelvek adományának első megjelenését tekintélyi alapon magyarázza.

41.

ApCsel 2,38
„Térjetek meg - felelte Péter -, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát.

Péter az első, aki meghirdeti a keresztény bűnbánatot és a keresztséget.

42.

ApCsel 2,41
Akik megfogadták szavát, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek megtért.

(Feltételezhetően) Péter vezeti az első feljegyzett Szentmisét a megtérők keresztelése során.

43.

ApCsel 10,44-48
Péter még be sem fejezte a beszédet, s a Szentlélek már leszállt mindenkire, aki hallgatta a tanítást. A zsidókból lett keresztények, akik Péterrel érkeztek, ámulatba estek, hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra is kiárad. Mert hallották, hogy megkapták a nyelvek adományát, és magasztalják az Istent. Péter megszólalt: „Meg lehetne tagadni a keresztvizet azoktól, akik a Szentlelket éppen úgy megkapták, mint mi?” Ezzel elrendelte, hogy Jézus Krisztus nevében kereszteljék meg őket. Őt viszont arra kérték, hogy maradjon még náluk néhány napig.

Péter megparancsolja az első pogányok megkeresztelését.

44.

ApCsel 9,32 (vö. 9,32-38.43)
Ekkor történt, hogy Péter mindenhová elment, így a Liddában élő hívőkhöz is eljutott.
ApCsel 13,2-3
Egy nap, amikor az istentiszteletet tartották és böjtöltek, így szólt hozzájuk a Szentlélek: „Rendeljétek nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyet szántam nekik!” Erre böjtöt tartottak, majd rájuk tették kezüket, és útnak bocsátották őket.

Péter volt az első misszionárius, aki pogány területeken szolgál, és az első, aki „vizitációt” tesz az egyházaknál. Pál is hirdette az igét rögtön megtérése után Damaszkuszban (ApCsel 9,20), de ő nem e célból ment oda. Az ő misszionárius útja csak az ApCsel 13,2-ben kezdődik.

45.

Gal 1,18
Három év múltán azután fölmentem Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem Péterrel, s nála maradtam tizenöt napig.

Pál kifejezetten azért ment Jeruzsálembe, hogy találkozzon Péterrel, mielőtt elkezdené szolgálatát, hogy meghatalmazást kapjon a pogányoknak szóló igehirdetésére.

46.

1Pét 5,1
Akik közületek elöljárók, azokat mint magam is elöljáró és Krisztus szenvedéseinek tanúja, s egyszer majd kinyilvánuló dicsőségének is részese, kérem:

Péter úgy cselekszik, mint az Egyház fő püspöke, pásztora, miután irányelveket ad az összes többi püspöknek, avagy a „véneknek”.

47.

2Pét 1,16-21
Mert nem kieszelt meséket vettünk alapul, amikor tudtul adtuk nektek Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, mert hiszen szemlélői voltunk fenségének. Amikor ugyanis az Atyaisten tiszteletet nyilvánított iránta és megdicsőítette, ez a szózat hallatszott rá vonatkozóan a fölséges dicsőség hazájából: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” Ezt az égből jövő szózatot mi is hallottuk, amikor ott voltunk vele a szent hegyen. Így a prófétai jövendöléseket még jobban hisszük. Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító lámpásra, amíg a nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem ragyog a szívetekben. Először is azt értsétek meg, hogy az Írásnak egyetlenegy jövendölése sem származik önkényes értelmezésből. Hisz sohasem keletkezett jövendölés emberi akaratból, hanem mindig csak a Szentlélektől sugalmazva beszéltek - Isten megbízottaiként - a szent emberek.

Péter próféciát értelmez.

48.

2Pét 3,15-16
Urunk türelmét tartsátok üdvösségnek, ahogy szeretett testvérünk, Pál írta nektek ajándékul kapott bölcsességében minden olyan levélben, amelyben ezekről a dolgokról beszél. Vannak bennük nehezen érthető dolgok, ezeket a tanulatlan és állhatatlan emberek kicsavarják a saját vesztükre, akárcsak a többi Írást is.

Péter megfeddi azokat, akik visszaélnek Pál írásaival.

49.

1Pét 5,13
Köszöntelek titeket, akik Babilonban, mint ti, kiválasztottak, fiammal, Márkkal együtt.

Péter az első levelét Rómából írta. A legtöbb tudós szerint mint annak püspöke, és mint a korai Egyház egyetemes püspöke (avagy pápája). „Babilon” Róma jelképes elnevezése volt.

50.

Péter neve többször van megemlítve, mint az összes többi apostolé együttvéve: 191-szer (162-ször mint Péter vagy Simon Péter, 23-szor mint Simon, és 6-szor mint Kéfás). János a következő, aki csak 48-szor szerepel, és ennek a felénél Péterrel együtt említve. Az összes többi apostol együttesen 130-szor szerepel. Tehát Péter nevére csaknem 50%-kal többször van utalás, mint Jézus többi tanítványára összesen. Ez eléggé figyelemre méltó.

* * * * * * *

Összefoglalva, Péternek Isten kimagaslóan fontos szerepet adott a Biblia tanúsága szerint, amit az egész Egyház tudomásul vett, és elfogadott. Ez a szerep nem Péter személyéből, karizmatikusságából ered, hanem minden esetben Jézus az, aki felemeli őt. Így lesz az egyszerű halászemberből az Egyház vezetője. Péter primátusa tagadhatatlan, ezt a protestáns szentírás-magyarázók - legalábbis a nagyobbak - sem tagadják, azonban ezzel együtt tagadni azt, hogy ez az apostolok közötti elsőség csakis Simon Péterre vonatkozik, és ennek semmiféle jelentősége nincs a későbbiekben egyháztani szempontból; hogy ez a vezető hely az Egyházban csak Péter életében kell, hogy jelen legyen, de halála után egy - a Bibliától idegen - „demokratikus” szervezetet akart Jézus létrehozni, véleményem szerint vagy csak valamiféle naivitás, vagy a tényektől való megfutamodás, a szembenézés félelme lehet. Olyan banális érvekkel, miszerint voltak pl. erkölcstelen pápák is a történelemben (mintha pl. a protestantizmus alapítói annyira szentek és erkölcsösek lettek volna), nem szabadna élni. A protestantizmus a primátusság bibliai megalapozásánál jóval gyengébb, jóval hiányosabb érvekkel fogadnak el olyan hitelveket, amelyekre életüket, és üdvösségüket alapozzák (pl. a XV. században kitalált sola Scriptura (csak a Szentírás) elve, amely egyáltalán nem található meg a Szentírásban). A Katolikus Egyház az egyetlen, amely hiszi és gyakorolja a péteri primátusságot, tehát a Katolikus Egyház az, amely következetes immár lassan 2000 éve mind Jézus akaratához, mind a Bibliához, mind az ősegyház gyakorlatához. Nem is véletlenül áll fenn az ókortól napjainkig ugyanolyan rendíthetetlen hittel, tanúsággal és erővel, minden külső és belső istentelen támadás ellenére, amelyek a pokol kapuiból újra és újra összegyülekeznek ellene.

(Fel)