év |
Esemény |
Kr. u. 300–as évek |
Amikor véget értek a Római Birodalom keresztényüldözései (Kr. u. 313), három fő egyházi szék kormányozta az egyetemes Egyházat: Róma, Alexandria és Antióchia (a primátus ezen sorrendjében). Mindemellett a 300-as évek közepére már jelentős különbségek mutatkoztak meg Kelet és Nyugat között:
* A Római Birodalom két részre oszlott: a Nyugat Római Császárságra és a Kelet Római Császárságra.
* Nyugaton a római és a gallikán liturgiákat használták; Keleten az antóchiait és az alexandriai liturgiákat.
* Nyugaton az Eucharisztiához kovásztalan kenyeret használtak; Keleten kovászos kenyeret.
* Nyugaton elindult egy folyamat egy teljes cölebsz papság felé, amely azon az erősödő mind keleti, mind nyugati irányvonalon alapult, amely szerint csak cölebsz szerzeteseket lehet püspökké szentelni.
* Kelet úgy kezdett el tekinteni a római császárra, mintha ő lenne a legfőbb egyházi tekintély, még a római püspök primátusa felett is (ahogy ezt meg is határozták). Ez valamiképpen kapcsolatban állt az ariánus befolyással a császári udvarban, és nagy valószínűséggel a régi, pogány császárkultusz egy módosított kifejlődése. |
342 |
Az ariánusok elleni küzdelem tetőfokán a Szerdikai zsinat elismerte Róma legfelsőbb egyházi hatalmát, és a római püspöknek adta meg a jogot a bíráskodásra, beleértve a püspöki székek ügyeit is. A zsinat elnöklő püspöke maga Szent Athanasziosz volt, akit nemrégen állítottak vissza Alexandria székébe I. Julius pápa tekintélyének köszönhetően – amit még az akkor Konstantinápolyban székelő ariánusok is elismertek. Tehát Szerdika egész egyszerűen birodalmi törvényként kodifikálta Róma hagyományos primátusát. |
365 |
A jámbor és fiatal nyugati császár, Gratianus lemondott a Pontifex Maximus pogány birodalmi címéről (Róma állami vallásának a feje) – ezt a címet I. Constaninus, és négy közvetlen „keresztény” utódja még megtartotta. Gratianus császár a Pontifex Maximus címet Damaszusz pápának adományozta, tisztázva ezzel, hogy most a kereszténység a Birodalom hivatalos „államvallása”. |
381 |
Az ariánusok vereségével a Konstantinápolyi Zsinat kihirdette, hogy Konstantinápoly püspöke (a birodalmi püspök) második helyen áll Róma püspöke után – a határozatot Róma visszautasította, és hagyományellenesnek nevezte. Róma, Nicea 6. kánonját idézve, inkább Alexandria tekintélyét tartotta a hagyományos második széknek, majd Antióchiát a harmadiknak, azt mondva, hogy a primátus e rendjét maga Szent Péter alapította meg. Tehát megtagadta Konstantinápolytól a keresztény patriarchátus címet.
A zsinati határozat elutasítása miatt I. Theodosziosz keleti császár megpróbálta utánozni Gratianus nyugati császár eljárását, és megtette Nazianszoszi Szent Gergelyt, Konstantinápoly püspökét a Keleti Császárság Pontifex Maximuszának. Szent Gergely azonban vonakodott elfogadni ezt a címet, és nem sokkal később lemondott a püspökségről. |
400 körül |
A nyugati egyház elkezdi használni az Athanasziosz-féle („Quicumque”) hitvallást a niceai és az apostoli hitvallás mellett. Kelet viszont csak a niceai és az apostoli hitvallást használja.
Ez idő tájt Konstantinápoly császári udvara elkezdte Jeruzsálemet tiszteletbeli pátriárkátusnak tekinteni, amely státuszt a Nikaiai Zsinat 325-ben még megtagadott Jeruzsálemtől (ahogy akkor hívták, Aelia-tól). Habár Jeruzsálem nem azon három szék egyike, amelyet Szent Péter alapított (Róma, Alexandria, és Antióchia), de az egyetemes Egyház jóváhagyta a császári döntést, hogy megtisztelje a Szent Várost, ahol Krisztus meghalt és feltámadt. |
431 |
Az Efezusi Zsinat letette Konstantinápoly püspökét, Nesztorioszt, mivel eretnekséget tanított, azt állítva, hogy Mária csak Krisztus emberi természetének volt az anyja, de isteni természetének nem. Nesztoriosz követői leszakadtak az Egyházról, és közösségeket alapítottak a perzsa birodalomban, amelyeket káld egyházként ismerünk – egy nesztoriánus közösség, amely később eljutott Indiába, megalapította a malabár egyházat. |
449 |
A monofiziták, akik azt állították, hogy Krisztusnak csak egy természete van, az isteni (ellentétben a két természettel: Isten és ember) jelentős befolyást szereztek a keleti egyházban. Elnyerve a császár támogatását, a monofiziták győzedelmeskedtek az ún. „efezusi rablózsinat”-on, és a monofizitizmust jelentették ki ortodox tanításnak. Számos ortodox keleti püspököt eltávolítottak székükről, beleértve Konstantinápoly püspökét, Flavianoszt is, akik mind a római pápához folyamodtak, hogy állítsa őket vissza székükbe. |
451 |
Nagy Szent Leó pápa szorgalmazta az új császárnak, Marcianusnak, hogy hívja össze a Khalkédóni Zsinatot, hogy így el tudja ítélni a rablózsinat döntéseit. A pápa tanítását, amit Leó „Tomus”-ának hívnak, felolvasták a zsinaton, amely a következőt hirdette ki: „Ez a mi atyáink hite! Péter beszélt Leó személyében.” Mindazonáltal Alexandria pátriárkája Dioszkourusz nem fogadta el a Zsinat döntését, és egész Egyiptom és Etiópia küldöttségével együtt visszavonult. Emiatt számos monofizita közösség a Közel-Keleten független testekké álltak össze. Közöttük van a kopt (egyiptomi) egyház, az abesszín (etiópiai) egyház, a jakobita (szír) egyház, az örmény egyház és a szír-malankár (indiai) egyház.
Alexandria székének eretnekségbe esésével a bizantinok a Khalkédóni Zsinaton egy másik kísérletet tettek arra, hogy Konstantinápoly püspökét nyilvánítsák ki a római pápa utáni második helyre. Azonban ezt a 28. kánonként ismert újítást Leó pápa határozottan visszautasította, és törölte a Zsinat kánonjaiból (mind Keleten, mind Nyugaton) egy pápai rendelettel. Konstantinápoly püspöke, Anatolius bocsánatkérő levelet írt Leó pápának az újító kísérlet miatt. Tehát Konstantinápolytól ismét megtagadták a patriárkátusi státuszt, és Róma mutatkozott meg végső tekintélynek, még az egyetemes zsinatok döntései felett is. |
455 |
Leó pápa kiadott egy összeállítást, amely kijelenti Róma püspökének hatalmát az egyetemes Egyház felett. |
476 |
A nyugati császárságot elfoglalták a germán törzsek, míg a keleti császárság sértetlen maradt. A keleti császárt ismerték el az egyetlen római császárnak, és a keletiek kezdtek úgy tekinteni Nyugatra mint műveletlen és tanulatlan barbárok társaságára, és magukat tartották igazi „rómaiaknak”. |
484 |
AZ ELSŐ SKIZMA. Akaciusz, Konstantinápoly püspöke meggyőzte Zeno keleti császárt, hogy bocsássa ki az ún. „Henetikont”, hogy így béküljenek ki a monofizitákkal. A Henetikon egy Khalkédónnal ellentétben álló doktrinális megegyezés volt, amelyet az összes keleti püspök aláírt. III. (II.) Félix pápa kiközösítette mind Akaciuszt, mind Alexandria és Antióchia pátriárkáit, azaz lényegében kiközösítette az egész Keletet! |
500 |
A görög nyelv kezd a latin helyébe állni, mint a Keleti Császárság hivatalos nyelve. |
519 |
I. Justinianus keleti császár, egy igazhitű keresztény, megpróbálta begyógyítani a szakadást, és elküldött egy csapat keleti püspököt Rómába, hogy tanácskozzanak Hormisdas pápával. A Rómába ment összes keleti püspök (beleértve Alexandria, Antióchia, Jeruzsálem pátriárkáit, és Konstantinápoly püspökét) aláírta a „Libellus Hormisdae”-t, amely világosan megfogalmazza, hogy a római szék primátusa a Szent Pétertől származó apostoli szukcesszión alapul. |
526 |
AZ ELSŐ SKIZMA BEGYóGYíTáSA. Amikor I. János pápa Konstantinápolyba utazott, megkapta I. Justinianustól az igaz hitvallást – ez lényeges momentum, tekintettel arra, hogy a monofiziták nagyon erősek voltak Keleten. A bizánciak János pápát mint „Péter utódját” dicsérték, és felkérték, hogy Justiniust koronázza újra császárrá – ez precedens értékűvé vált, és később Nagy Károly megkoronázásának alapjául fog szolgálni (azaz a pápa a „király csináló”). |
550 |
Ez idő tájt Konstantinápoly császári udvara elkezdett csak bizánci görög püspököket ültetni Alexandria, Antióchia és Jeruzsálem püspöki székeibe, hogy így védekezzen a monofizitizmus eretneksége ellen. Egyiptom, Szíria és Palesztina keresztényei (akiknek többsége monofizita volt) megsértődött erre a „császári betolakodásra”, és ezeket az idegen püspököket „melkitáknak” nevezték el (egy szír kifejezés, aminek jelentése „a királyé”). A monofiziták ekkor kinevezték saját püspökeiket Alexandriában, Antióchiában és Jeruzsálemben; és Keletet mindenféle vitákkal és szakadásokkal zaklatták. |
589 |
Spanyolországban a Toledói zsinat hozzátette a „Filioque-cikkelyt” a Niceai hitvalláshoz, de később (a pápa kérésére) visszavonták, hogy lecsillapítsák Kelet felháborodását. Nyugat, illetve Közép-ázsia kappadókiai atyái (Szent Vazul, Nüsszai Szent Gergely, és Nazianszoszi Szent Gergely) a 300-as évek közepétől elfogadták a cikkely teológiáját. |
590-es évek |
A nyugati Egyházban folytatódott a folyamat a teljesen cölebsz klérus felé. |
600-as évek |
A görög Egyház még nagyobb szerepet adott a császárnak, „földi Krisztus”-nak nevezve őt (nyilvánvalóan versengve az iszlám Kalifa címmel, a „Hit védelmezőjé”-vel). A keleti Egyház/kormányzat elkezdett berendezkedni Izrael dávidi királyságának a mintájára, ahol a császár alapvető egyházi feladatokat birtokol.
Ebben az időben a bizánci császár megpróbálta bebiztosítani Konstantinápoly püspökének az „egyetemes pátriárka” címet. Ez Konstantinápoly püspökének megadta volna a hatalmat és a tekintélyt az egyetemes zsinatok összehívására; azonban a császár kérését Nagy Szent Gergely pápa ünnepélyesen megtagadta, és a címet dölyfösnek, hiúnak és hagyománytalannak nevezte. Gergely ezenkívül megvédte Róma, Alexandria és Antióchia hármas pátriárka rendszerét, mint amit Szent Péter alapított.
Szintén ez időben a monofizita keresztények Egyiptomban, Palesztinában és Szíriában elkezdtek szövetségeket kötni a növekvő erejű iszlámmal a bizánci („melkita”) riválisaik ellen. Az arab muszlimok a monofizita keresztényeknek szabad vallásgyakorlatot ígértek, és a monofizita segítséggel a muszlimok el tudták foglalni Egyiptomot, Palesztinát és Szíria egy részét a Bizánci Császárságtól. |
640 körül |
A konstantinápolyi születésű H itvalló Szent Maximosz római tartózkodása alatt megvédte a Filioque-kitétel ortodoxiáját, és ezt megírta bizánci társainak, megmagyarázva, hogy mit is ért ezen valójában Róma. |
654 |
A MáSODIK SKIZMA. II. Constans - egy kétségbeesett kísérletében, amellyel szerette volna újraegyesíteni a keresztény császárságát, valamint Egyiptom, Palesztina és Szíria elszakadt keresztényeit visszavezetni az egyházba, megpróbálta a monotheletizmus tanítását („Krisztusban csak egy akarat volt”) a császárságra erőltetni, és kompromisszumként felhasználni a monofizitákkal. Az eretnekséget Nyugat elutasította, de a maronita egyház Szíriában és Libanonban ideiglenesen elfogadta. |
655 |
I. Márton pápát, miután egy Rómában tartott zsinaton elítélte a monotheletizmus eretnekségét, a bizánci katonák elfogták, és Konstantinápolyba hurcolták, ahol a tömeg nyilvánosan ócsárolta, majd a Krím-félszigetre száműzték, ahol hitéért mártírhalált halt. |
681 |
A MáSODIK SKIZMA BEGYóGYíTáSA. Amikor a III. Konstantinápolyi Zsinat elítélte a monotheletizmust, újraegyesült az Egyház.
(A zsinat Honorius pápát is elítélte eretnekség miatt – 42 évvel a pápa halála után -, egy levelére hivatkozva, amelyet a monothelitáknak írt, és amelyben úgy tűnik, hogy tolerálta nézeteiket. Mindazonáltal a pápa véleménye a levélben nem teljesen világos, és Honorius elítélése valószínűleg inkább csak egy bizánci kísérlet volt arra, hogy marginalizálják a pápaság tekintélyét. Róma sohasem nyilvánította hivatalosan eretneknek Honoriust, viszont hanyagságát felrótta neki, amellyel „táplálta az eretnek tanítás lángját”.
A III. Konstantinápolyi Zsinat Agathón pápát is „az Egyház fejének” nevezte. |
701 |
Nyugat nem fogadta el törvényesnek a konstantinápolyi „Quinisextumot” más néven Trullói (Trulloszi) zsinatot, amely több világias újítás között pl. felmentette a házas papokat a szexuális megtartóztatás apostoli fegyelme alól. II. Justinianus császár levélben fordult Rómához, hogy fogadja el a zsinatot, de VII. János pápa sem írta alá, pedig szüksége lett volna Bizánc támogatására a longobárd országdúlók ellen.
Ez idő tájt Róma végül elfogadta Konstantinápolyt patriarkátusnak. Ugyanis Alexandria és Antióchia a két nagy keleti szék kicsi keresztény közösséggé csökkent a muszlimok miatt, és így Konstantinápoly maradt az egyetlen nagyobb keresztény város Keleten. |
736 |
HARMADIK SKIZMA. III. Gergely pápa kiközösítette a képrombolókat, feldühítve ezzel III. Leó keleti császárt, aki – az iszlám hatás nyilvánvaló befolyására – támogatta az eretnekséget. |
787 |
A HARMADIK SKIZMA BEGYóGYíTáSA. A II. Niceai Zsinat elítélte a képrombolókat, és megerősítette a képek tiszteletét az Egyházban. |
800 |
III. Leó pápa megkoronázza Nagy Károlyt, Nyugat (azaz a Szent Római Birodalom) császárává. Ezzel a tettel azt is jelezte, hogy megszűnt a pápaság függősége a keleti császártól. A pápa ekkor még elutasította Nagy Károly azon kérését, hogy bevegye a niceai hitvallásba a „Filioque-cikkelyt”, hogy így ne távolodjon el Kelettől. Kelet már attól is eléggé megsértődött, hogy a pápa császárrá koronázott egy „barbárt”. |
859 |
I. Borisz bolgár kán, amikor II. Adrián pápa megtagadta tőle, hogy Bulgáriában is legyen egy patriárkátus, elutasította Róma primátusának elfogadását. Bulgária Konstantinápolyhoz kezdett húzódni – amin kapott a bizánci politika, mivel szüksége volt Konstantinápolynak, hogy „ellenőrzés alatt tartsa” a bolgárokat, hiszen így védve voltak az északi határvonalai. |
865 |
A bizánci udvar a Balkánra küldte Szent Cirillt és Metódot, hogy térítsék meg a pogány szlávokat. A terület, bár eredetileg a Keleti Császárság része volt, a római pápa nyugati patriárkátusává lett; a római rítusú német misszionáriusok összeütközésbe kerültek a bizánciakkal, akik átdolgozták a liturgiát szláv nyelvre, hogy így jobban meg tudják téríteni őket. A vita megfeneklett, és a pápa Rómába kérette Cirillt és Metódot, majd a pápa áldását adta missziójukhoz. Cirill és Metód szintén elismerte a római pápa egyetemes primátusát. Ennélfogva a szláv balkáni királyságok a bizánci rítust tették magukévá, és nem a római rítust – a konstantinápolyi udvar még egy sakkhúzása, ugyanis, ahogy Bulgária esetében, itt is szüksége volt arra, hogy vallási-kulturális kötöttségben legyen a szlávokkal, hogy így biztosítva legyenek a Császárság északi határai. |
867 |
A NEGYEDIK SKIZMA. Photius, a briliáns, de törvénytelenül megválasztott konstantinápolyi pátriárka, összetűzésbe került I. Miklós és II. Adorján pápákkal a megválasztása miatt. Photius kétségbevonta a pápaság tekintélyét, és keményen bírálta a „Filioque passzust”. |
869 |
A NEGYEDIK SKIZMA BEGYóGYíTáSA. I. Baszileiosz császár összehívta a VI. Konstantinápolyi Zsinatot, amely letette székéből Photiust. |
886 |
Photius, miután - immár Róma áldásával - visszahelyezték Konstantinápoly székébe, összeütközésbe került V. István pápával is a pápai előjogok miatt, ezért VI. Leó császár letette őt. |
891 |
Photius Rómával közösségben halt meg. |
928 |
X. János pápa megpróbálja a bolgárokat visszahozni Róma közösségébe. |
988 |
Bár az orosz Igor fejedelem özvegye 959-ben nyugatról kért misszionáriusokat, I. Vladimir Oroszország későbbi fejedelme a kereszténység bizánci formáját támogatta, és azt az oroszok hivatalos vallásává tette. Egy bizánci hercegnőt vett feleségül. |
1020 |
A Nyugat általánosan bevezette a „Filioque passzust” a Niceai hitvallásba. |
1025 |
XIX. János pápa (ismét) elutasította a keleti császár kérését, hogy fogadja el Konstantinápoly pátriárkáját „egyetemes pátriárkának”. |
1050 |
Kerullariosz Mihály, Konstantinápolyi pátriárka egy latinellenes hadjáratba kezdett. Bezáratta az összes latin templomot Konstantinápolyban, és támadta a „Filioque passzust”, valamint a pápai tekintélyt, azt állítva, hogy a pápának nincs hatalma hozzáadni a hitvalláshoz. |
1054 |
AZ öTöDIK (NAGY) SKIZMA. A nézeteltérések abból fakadtak, hogy IX. Leó pápai legátusa, Humbertus bíboros kiközösítette Kerullariosz Mihály pátriárkát és minden követőjét (ezt pápai hozzájárulás nélkül tette, mivel Leó pápa nem sokkal ezelőtt meghalt). A pátriárka válaszul pedig kiközösítette Humbertust és a pápai küldöttséget. |
1071 |
Megsemmisítő bizánci vereség az örmény Manzinkertnél. A bizánci hadsereg teljesen megsemmisült, és a muszlim törökök elfoglalták Kis-ázsiát, és az egész Közép-Keletet. |
1096 |
A törökök nyomása miatt a bizánci császár a pápához fordult nyugati segítségért. Ő valójában csak zsoldos csapatokat kért, de II. Orbán pápa elindította az első keresztes hadjáratot, hogy így megkísérelje begyógyítani az egyházszakadást. Orbán feloldotta I. Alexiosz császár kiközösítését is. |
1100-as évek |
Szíria és Libanon maronita egyháza lemondott a monotheletizmus tanításáról, és teljes közösségre lépett Rómával. |
1150 |
I. Mánuel bizánci császár megpróbálta – sikertelenül – elfoglalni Itáliát, hogy bizánci módon egyesítse az Egyházat. |
1171 |
Mánuel császár utasítására a Bizánci Császárságban élő itáliai (és más nyugati) kereskedők ezreit gyilkolták, vagy csonkították meg, vagy vetették őket több évre börtönbe. |
1180-as évek |
A keresztesek rémtettei a bizánci keresztények ellen Cipruson. |
1187 |
II. Izsák bizánci császár levelet írt Szaladin muszlim szultánnak, amelyben gratulált neki, hogy sikeresen visszahódította Jeruzsálemet a nyugati keresztesektől. |
1188 |
Izsák császár elárulta a harmadik keresztes hadjárat német seregeit. Miután megígérte Rőtszakállú Frigyes szent római császárnak, hogy biztosítja a Szentföldre tartó seregeinek átvonulását a bizánci területeken, Izsák török zsoldosokkal rajtaütött és elpusztította a német hadsereget. Frigyes császár, miután értesült szövetségesének árulásáról, üzenetet küldött fiának, Henriknek Németországba, hogy szerezzen pápai jóváhagyást a bizánciak elleni műveletre. A pápa azonban megtagadta beleegyezését.
Ugyanebben az évben (1188) Doszitheosz konstantinápolyi pátriárka teljes bűnbocsánatot adott minden olyan görögnek, aki megöl egy nyugati embert. |
1204 |
A negyedik keresztes hadjárat seregeit a velenceiek rábeszélték, hogy fosszák ki erőszakosan Konstantinápolyt (kereskedelmi vetélytársukat). Ez a barbár tett állandósította az ellenségeskedést Kelet és Nyugat között. Először a pápa kiközösítette a kereszteseket; de később áldását adta Konstantinápoly latin császárságára. |
1250-es évek |
Római katolikus misszionáriusok kihasználták az újonnan megnyílt kereskedelmi utat a mongol császárságba, és elkezdték evangelizálni Közép-ázsiát és Kínát. Sok nesztoriánus keresztény ezeken a területeken újból közösségre lépett Rómával. |
1261 |
A görögök visszafoglalják Konstantinápolyt. |
1274 |
AZ öTöDIK SKIZMA IDEIGLENES BEGYóGYíTáSA. Nem sokkal a X. Gergely pápa által összehívott II. Lyoni Zsinat után 1276-ban VIII. (Peleologosz) Mihály császár és XXI. János pápa fáradozásainak eredményeként újból egyesült Kelet és Nyugat. Kelet elfogadta a Filioque ortodoxiáját, a kovásztalan kenyeret az Eucharisztiában, és a purgatórium nyugati értelmezését. |
1281 |
HATODIK SKIZMA. Az ideiglenes újraegyesülés romba dőlt, amikor IV. Márton pápa kiközösítette VIII. Peleologosz Mihály császárt. |
1371 |
V. Peleologosz János császár felajánlotta engedelmességét a pápai hatalomnak, de cserébe nyugati segítséget kért a betolakodó törökök ellen. |
1439 |
A HATODIK SKIZMA BEGYóGYíTáSA. VIII. Peleologosz János császár Itáliába utazott mind a négy keleti pátriárkával és meghódoltak IV. Jenő pápa előtt. Az Uniót a Ferrara-Firenzei Zsinat terjesztette elő. Kelet elfogadta a „Filioque passzust” abban a formában, hogy „az Atyától a Fiú által”, valamint más nyugati tanításokat, amiket a II. Lyoni Zsinat tárgyalt. További keleti egyházak, mint az örmények, a jakobiták, és néhány nesztoriánus közösség újra egységbe lépett Rómával. Ez a Görög Katolikus Egyház megszületése, amelybe beletartoznak a koptok, etiópok, maroniták, melchiták, szírek és szír-malankárok is. |
1443 |
A Ferrara-Firenzei döntéseket a bizánci lakosság és papság javarésze keserűen fogadta. Részben emiatt is a IV. Jenő pápa által Konstantinápoly felszabadítására indított keresztes hadjárat szerencsétlenül megbukott. |
1453 |
Konstantinápolyt elfoglalják a törökök. Azonban a város utolsó pillanataiban megindító gesztusként a bizánciak és a római katolikusok haláluk vagy rabszolgaságuk előtt együtt járultak a Szentáldozáshoz a Hagia Sophia templomban. |
1461 |
A Trapezunti Császárságot (a Bizánci Császárság utolsó szigete) elfoglalják a törökök. A törökök nem akarták kapcsolatot a bizánciak és a nyugat között. Kihasználva a doktrinális különbségeket üldözték a nyugati keresztényeket; és kinevezték Konstantinápoly pátriárkáját a keresztény közösség fejévé a török területeken belül (azaz a bizánci püspök a muszlimoktól végül megkapta az „egyetemes pátriárka” címet.). |
1463 |
Róma egyikbe sem egyezett bele. II. Piusz pápa a görög ortodox tudóst és római katolikus bíborost, Johannes Bessariont tette meg Konstantinápoly latin pátriárkájává. |
1464 |
II. Piusz egy keresztes hadjáratot szervezett, hogy felszabadítsa Konstantinápolyt, de a sereg felbomlott mielőtt elhagyták volna Itáliát, és Piusz is meghalt útközben. |
1472 |
A HETEDIK SKIZMA. A görög püspökök semmisnek mondták ki a Ferrara-Firenzei Uniót egy konstantinápolyi szinóduson. Ezzel egybevágóan ugyanebben az évben III. Iván, moszkvai nagyfejedelem feleségül vette Palailogosz Szophiát, az utolsó bizánci hercegnőt. Moszkva átvette az autokrator görög császári címet (cár = cézár). Moszkvát immár a „harmadik Rómának”, az új Konstantinápolynak, és a Keleti Ortodox Kereszténység központjának tekintették. |
1500-as évek |
A reformáció protestáns közösségei elszakadtak Rómától. Megalapították Anglia Egyházát.
Szintén az 1500-as években spanyol és portugál misszionáriusok által számos malabár keresztény és indiai szír-malankár keresztény egyesült a római egyházzal. |
1582 |
XIII. Gergely pápa bevezette az új gregorián naptárt, míg Kelet továbbra is a régebbi Julianus-naptárt használta. Következésképpen különböző időpontokban kezdte ünnepelni a húsvétot Kelet és Nyugat. |
1596 |
A brest-litovszki unió aláírása. Több ukrán püspök Rómához folyamodott, hogy engedjék be őket a nyugati Egyházba, de engedélyezze Róma saját keleti rítusuk, teológiájuk és egyházfegyelmi szabályzatuk megtartását. |
1667 |
Az Orosz Ortodox Egyház átvette az Athanasziosz-féle hitvallást (kivéve a „Filioque-passzust”)
Az Athanasziosz-féle hitvallás átvétele Nikon, moszkvai pátriárka (1605-81) alatt végbement liturgikus reformokhoz kapcsolódott, miután Oroszország visszafoglalta Ukrajnát Lengyelországtól 1667-ben. A korábban Konstantinápoly alá tartozó metropolita kerületben már azelőtt is voltak összetűzések, mielőtt Ukrajna elfogadta volna a moszkvai patriárkátus vezetését. Emiatt Nikon reformokat vezetett be az orosz szertartásokba, hogy közelebb hozza azt az eredeti bizánci liturgiához, amelyet úgy vélt, hogy a szláv fordítások torzítottak el. Reformjai azonban skizmát okoztak, mert az orosz klérus javarésze vonakodott elhagyni azokat a szertartásokat, amelyeket évszázadokon át követtek. Azonban 1667-ben egy orosz szinóduson szakadároknak nyilvánították ki az engedetleneket. |
1646 |
Az ungvári unió megalakulása, amelyben további keleti ortodox csoportok (magyar, szlovák és ukrán papok és világiak) szintén visszafogadásukat kérték Rómától. |
1724 |
Az Antióchiai Ortodox Egyház, a szíriai melkita keresztények egy része – egy pátriárkai utódlásról szóló vita után – egységbe lépett Rómával. Róma elismerte a Melkita Katolikus Patriarkátust Damaszkuszban. |
1780 |
A Görög Ortodox Egyház átvette az Athanasziosz-féle hitvallást, de nem sokkal ezután elvetette. |
1800-as évek |
A Római Katolikus Egyház a pápai tévedhetetlenséget és Mária Szeplőtelen Fogantatását az egyetemes Egyház dogmájaként határozta meg.
Számos bizánci rítusú közösség Kelet-Európában és Ukrajnában közösségre lépett Rómával, megalakítva ezzel a Görög Katolikus Egyház nagyobbik felét. |
1950 |
XII. Piusz pápa dogmaként definiálta Mária mennybevételét. |
1965 |
VI. Pál pápa és Athénagorász, Konstantinápolyi pátriárka találkozott, és kölcsönösen visszavonták a kiközösítéseket. Bár egyre jobb kapcsolatok alapozódtak meg, a Kelet-Nyugati skizma folytatódott. |
1991 |
II. János Pál pápa a keleti újraegyesítésen munkálkodott. Azt mondta - Szolovjov után -, hogy „A Katolikus Egyház és az Ortodox Egyház ugyanannak a testnek a két tüdeje.” és hogy „meg kell tanulnunk mindkét tüdővel lélegezni.” Azt is kijelentette, hogy „a keleti rítus nem ismerése az Egyház nem ismerése”. |
1993 |
II. János Pál eredményeként helyreállt az egység a Nesztoriánus Pátriárkátussal, befogadva Róma közösségébe Szíria és Irak nesztoriánus keresztényeit, miután elfogadták a „Theotokosz” dogmát (Mária Istenszülő). A 431-es nesztoriánus skizma nagyjából helyreállt, és Irak apostoli keresztényeit most káld katolikusoknak nevezzük. |
1994 |
Jelentős számú anglikán közösség lép egységre Rómával. |
2000 |
A Vatikánban II. János Pál pápa formálisan bocsánatot kért számos olyan bűnért, amelyet a Katolikus Egyház nevében követtek el az elmúlt 2000 évben. |
2001 |
II. János Pál görögországi útja során üzenetet küldött Khrisztodulosz, Athén és egész Görögország érsekének:
„Nyilvánvaló, hogy szükségünk van az emlékezet megszabadító tisztulására. Mindazokért a múltbeli és jelen alkalmakért, melyekben a katolikus Egyház fiai és leányai cselekedettel vagy mulasztással vétettek ortodox testvéreik ellen, kérjük az Urat, hogy bocsássa meg nekünk!
Néhány emlék különösen fájdalmas, s néhány régmúlt esemény mély sebeket hagyott a ma élők szívében és lelkében is. Gondolok a birodalmi főváros, Konstantinápoly kifosztására, mely oly sokáig a kereszténység bástyája volt Keleten. Tragikus, hogy a fosztogatók azok voltak, akik azért indultak el, hogy biztosítsák a keresztények szabad útját a Szentföldre, és szembefordultak hittestvéreikkel. Latin keresztények voltak, s ez a katolikusokat mély sajnálkozással tölti el. Elkerülheti-e figyelmünket, hogy a gonoszság misztériuma van jelen az emberi cselekedetekben? Az ítélet azonban egyedül Istené, ezért a múlt súlyos terhét az ő végtelen irgalmasságára bízzuk, kérve, gyógyítsa azokat a sebeket, amelyek még fájdalmat okoznak a görög nép lelkében.” |
| |
Folyt. köv. |
