Mit mond a Katolikus Egyház a búcsúkról?(Szöveggyűjtemény)
Hittételek (dogmák) és hittételhez közel álló nézetek
- Az Egyháznak megvan a hatalma búcsúkat engedélyezni. - A búcsúk forrása a kiengesztelődés egyházi kincsestára, amely Krisztus és a szentek túláradó érdemeit tartalmazza. - A búcsúk gyakorlata a hívőknek hasznos és üdvös.
A Katolikus Egyház KatekizmusaA búcsúk 1471 A búcsúk tanítása és gyakorlata az Egyházban szorosan összefügg a bűnbánat szentségének hatásaival. Mi a búcsú? „A búcsú Isten színe előtt a már megbocsátott bűnökért járó, ideigtartó büntetések elengedése, melyet a keresztény hívő, aki megfelelően fölkészült és teljesítette a kiszabott föltételeket, elnyer az Egyház segítségével, amely mint a megváltás szolgálója Krisztus és a szentek elégtételt nyújtó érdemeinek kincstárát hivatalosan kezeli és abban részesít.” [VI. Pál pápa: Indulgentiarum doctrina 1] „A búcsú részleges vagy teljes, attól függően, hogy a bűnökért járó ideigtartó büntetéstől részlegesen vagy teljesen szabadít-e meg.” [uo. 2.] „Minden hívő nyerhet búcsúkat (...) önmaga számára vagy az elhunytak javára.” [CIC 994.] A bűnök büntetése 1472 Hogy az Egyház e tanítását és gyakorlatát megérthessük, tudnunk kell, hogy a bűnnek kettős következménye van. A súlyos bűn megfoszt az Istennel fönnálló közösségtől és ezért alkalmatlanná tesz az örök életre, és az ettől való megfosztottság „az örök büntetés”. Másrészt minden bűn, még a legkisebb is, a teremtményekhez való rendetlen ragaszkodással jár, ami szükségessé teszi a tisztulást, akár itt a földön, akár a halál után, az úgynevezett purgatóriumban (tisztítótűz, tisztítóhely). E tisztulás szabadít meg attól, amit „ideigtartó büntetésnek” nevezünk. E kétféle büntetést nem szabad valamiféle bosszúnak tartani, mellyel Isten az embert kívülről sújtja, hanem nagyon is a bűn természetéből származó valóságként kell fölfogni. Egy lángoló szeretetből fakadó megtérés létrehozhatja a bűnös teljes megtisztulását, úgyhogy semmi büntetés nem marad fönn. [Vö. Trienti Zsinat, 14. sessio: Canones de sacramento paenitentiae, 12--13: DS 1712, 1713; uaz, 25. sessio: Decretum de Purgatorio: DS 1820.] >>1861, >>1031 1473 A bűn megbocsátása és az Istennel fennálló közösség helyreállítása magával hozza a bűn örök büntetéseinek elengedését. Az ideigtartó büntetések azonban megmaradnak. A keresztény embernek mindenfajta szenvedést és megpróbáltatást türelemmel viselve, és amikor eljön a nap, a halált derűs lélekkel fogadva, törekednie kell arra, hogy a bűn ezen ideigtartó büntetéseit kegyelemnek tekintse; az irgalmasság és szeretet cselekedetei, az imádság és a különböző vezeklési gyakorlatok által igyekeznie kell, hogy teljesen levesse magáról a „régi embert” és magára öltse az „új embert”. [Vö. Ef 4,24.] >>2447 A szentek közösségében 1474 A keresztény ember, aki törekszik arra, hogy megtisztuljon bűneitől és Isten kegyelme segítségével megszentelődjék, nincs egyedül. „Isten valamennyi gyermekének élete Krisztusban és Krisztus által minden más keresztény testvér életével Krisztus misztikus Testének természetfölötti egységében, mint egy misztikus személyben, csodálatosan egybekapcsolódik.” [VI. Pál pápa: Indulgentiarum doctrina 5] >>946--959, >>795 1475 A szentek közösségében „a hívők között -- akár már otthon vannak a mennyei hazában, akár a tisztulás helyén szenvednek, akár még a földi zarándokúton vannak -- valójában a szeretet és az összes lelki javak bőséges cseréjének maradandó köteléke áll fenn”. [Uo.] E csodálatos cserében az egyik életszentsége javára van a többieknek, mégpedig fokozottabban, mint ahogy egynek bűne ártani tudott a többieknek. Így a szentek közösségének segítségnyújtása lehetővé teszi a bűnbánó bűnös számára, hogy büntetéseitől gyorsabban és hatékonyabban tisztuljon. 1476 A szentek közösségének e lelki javait az Egyház kincstárának is nevezzük. E kincstár „nem az anyagi javak módján évszázadokon át összegyűlt javak halmaza. Sokkal inkább az a végtelen és kimeríthetetlen érték, mellyel a mi Urunk Krisztus érdemei és engesztelései bírnak Isten színe előtt, melyeket Ő fölajánlott, hogy az egész emberiséget megszabadítsa a bűntől és eljuttassa az Atyával való közösségbe. Az Egyház kincstára maga Krisztus, a Megváltó, amennyiben Őbenne megváltó művének elégtételei és érdemei megvannak és érvényesek.” [Uo.] >>617 1477 „Ezenkívül e kincshez tartozik az a valóban mérhetetlen, megszámlálhatatlan, kimeríthetetlen és mindig új érték is, amellyel Isten színe előtt a Boldogságos Szűz Mária és az összes szentek jócselekedetei és imádságai rendelkeznek. Ők követték Krisztust, az Urat az Ő kegyelmével, megszentelődtek, és véghezvitték az Atyától rájuk bízott művet. Megvalósították saját üdvösségüket, és ezáltal a Misztikus Test egységében hozzájárultak testvéreik üdvösségéhez is.” [Uo.] >>969 Isten bocsánatának elnyerése az Egyház által 1478 A búcsút az Egyház által lehet elnyerni, mely a Jézus Krisztustól kapott oldó és kötő hatalom birtokában közbenjár egy keresztény érdekében, és megnyitja neki Krisztus és a szentek érdemeinek kincstárát, hogy az irgalmasság Atyjától elnyerje a bűneiért járó ideigtartó büntetések elengedését. Ily módon az Egyház nem csupán segítségére akar sietni ennek a kereszténynek, hanem a jámborság, a vezeklés és a szeretet cselekedeteire is serkenteni akarja. [Uo.; Trienti Zsinat, 24. sessio: Decretum de indulgentiis: DS 1835.] >>981 1479 Mivel a tisztulás útján lévő elhunyt hívők tagjai a szentek ugyanazon közösségének, segíteni tudunk rajtuk többek között azzal is, hogy búcsúkat nyerünk számukra úgy, hogy a bűneikért járó ideigtartó büntetés elengedést nyerjen. >>1032 1032 Ez a tanítás a halottakért való imádság gyakorlatára is támaszkodik, melyről már a Szentírás beszél: "Azért mutatott be (Makkabeus Júdás) engesztelő áldozatot, hogy megszabaduljanak bűneiktől" (2Mak 12,46). Az Egyház az első időktől kezdve tisztelte a halottak emlékét, könyörgéseket ajánlott föl értük, különösen pedig az eucharisztikus áldozatot, [Vö. II. Lyoni Zsinat: Professio Fidei Michaelis Palaeologi imperatoris: DS 856.] hogy megtisztulva eljussanak Isten boldogító színelátására. Az Egyház ajánlja az alamizsnát, a búcsúkat és a vezeklést is az elhunytakért. >>958, >>1371, >>1479 "Segítsük őket és emlékezzünk meg róluk. Ha ugyanis Jób fiai megtisztultak atyjuk áldozata által: [Vö. Jób 1,5.] miért kételkedel abban, hogy a mi áldozati adományaink vigasztalást nyújtanak az elhunytaknak? (...) Ne késlekedjünk tehát segíteni azoknak, akik eltávoztak, és fölajánlani imádságainkat értük." [Aranyszájú Szent János: In epistulam I. ad Corinthios homilia, 41, 5]
A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma211. Hogyan tudunk segíteni a tisztítóhelyen tisztuló lelkeknek? Vö.: KEK 1032 A szentek közösségének erejében a földön élő hívők segíthetik a tisztítóhelyen lévő lelkeket, azáltal, hogy fölajánlják értük közbenjáró imáikat, különösen az eucharisztikus áldozatot, valamint alamizsnákat, búcsúkat és bűnbánati cselekményeket. 312. Mit jelentenek a búcsúk? Vö. KEK 1471-1479. 1498 A búcsú Isten színe előtt a már megbocsátott bűnökért járó, ideigtartó büntetések elengedése, melyet a keresztény hívő, aki megfelelően fölkészült és teljesítette a kiszabott föltételeket, elnyer önmaga vagy a megholtak számára az Egyház segítségével, amely mint a megváltás szolgálója Krisztus és a szentek elégtételt nyújtó érdemeinek kincstárát hivatalosan kezeli és abban részesít.
Az Egyházi TörvénykönyvA BúCSúK 992. kán. -- A búcsú az ideigtartó büntetés elengedése Isten előtt azokért a bűnökért, melyek maga a bűn tekintetében már el vannak törölve; a búcsút a kellően felkészült krisztushívő bizonyos meghatározott feltételekkel az egyház közbejöttével nyeri el, amely mint a megváltás szolgája hivatalosan kezeli és alkalmazza a Krisztus és a szentek által adott elégtétel kincstárát. 993. kán. -- A búcsú aszerint részleges vagy teljes, hogy a bűnökért járó ideigtartó büntetéstől részben szabadít-e meg, vagy teljes egészében. 994. kán. -- A részleges vagy teljes búcsút bármely hívő elnyerheti a maga számára, vagy fordíthatja könyörgésként az elhunytak javára. 995. kán. -- 1. §. A legfőbb egyházi hatóságon kívül csak azok engedélyezhetnek búcsút, akiknek ezt a hatalmát a jog elismeri, vagy akiket erre a római pápa felhatalmaz. 996. kán. -- 1. §. Ahhoz, hogy valaki búcsú elnyerésére képes legyen, szükséges, hogy meg legyen keresztelve, ne legyen kiközösítve, és legalább az előírt cselekmények végén a kegyelem állapotában legyen. 997. kán. -- A búcsúk engedélyezését és alkalmazását illetően meg kell tartani ezenkívül azokat az egyéb előírásokat is, melyek az egyház külön törvényeiben találhatók.
Az Egyházi Tanítóhivatal
Mivel a minden különbségtételt nélkülöző és szükségtelen búcsúk miatt, amelyeket pedig az egyházközségek elöljárói nem átallnak kitalálni, az Egyház kulcsait is megvetik, és a bűnbánati elégtétel is erejét veszti, elrendeljük, hogy amikor felszentelnek egy bazilikát, egy éven túlra ne terjesszék ki a búcsút …, és azután a felszentelés évfordulójának az idején a kirótt penitenciából engedélyezett engedmény a negyven napot ne haladja meg. Elrendeljük, hogy a napok ezen számának is a búcsúlevelek szabjanak mértéket, amelyek a különböző ügyekben csak néhányszor vannak megengedve, minthogy a római pápa, aki a hatalom teljességét birtokolja, az ilyen ügyekben ehhez a mérséklő eszközhöz szokta magát tartani.
A régiek valósághű elbeszélésében az áll, hogy akik felkeresték az apostolok fejedelmének tiszteletreméltó bazilikáját, amely a Városban (ti. Rómában) van, azoknak a bűnökért járó büntetés bőséges elengedését és búcsút engedélyeztek.
Az Isten Egyszülött Fia … aki „Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett [1Kor 1,30],: „nem a bakok vagy borjak vérével, hanem saját vérével lépett egyszer s mindenkorra a szentélybe és örök megváltást szerzett” [Zsid 9,12]: „nem veszendő ezüstön vagy aranyon váltott meg minket, hanem önmagának, a hibátlan és szeplőtelen báránynak a drága vére árán” [1Pét 1,18]. Ismeretes, hogy Ő a kereszt oltárán ártatlanul feláldozva nemcsak néhány csepp vért hullatott, ami ugyan az Igével való egység miatt az egész emberi nem megváltására elegendő lett volna, hanem bőséges kiáradással ontotta úgy, hogy: „tetőtől talpig semmi épség” [Iz 1,6] nem találtatott benne. Ezért tehát, hogy sem haszontalanná, sem hiábavalóvá, sem fölöslegessé ne válják ez az oly nagy vérveszteséggel járó szánalom, hatalmas kincstárat szerzett a küzdő Egyház számára, mint a jó Atya, aki kincset akar gyűjteni fiainak, hogy így: „kifogyhatatlan legyen a kincs az emberek számára. Akik szert tettek rá, megszerezték Isten barátságát” [Bölcs 7,14].
Nyolcadszor, vajon hitted és hiszed-e, hogy egyedül a római pápa fogalmazhat meg általános szent kánonokat, adhat teljes búcsút azoknak, akik Péter és Pál apostolok székhelyét meglátogatják, vagy a Szentföldet felkeresik, vagy akármelyik hívőnek, aki valóban és teljes szívvel bűnbánatot tart és meggyón.
42. Ostoba dolog hinni a pápa és a püspökök búcsúinak.
26. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy a pápa minden kereszténynek, aki igaz bánatot tartott és meggyónt, kegyes és igaz okból tud búcsúkat engedélyezni a bűnök bocsánatára, leginkább azoknak, akik szent kegyhelyeket látogatnak és kezüket alamizsnára nyújtva ezeken segítenek?
és hogy a lelkek üdvösségével ebben az időben annál hathatósabban törődjünk, minél inkább rászorulnak mások közbenjáró imájára, és minél kevésbé képesek saját maguknak a hasznára lenni, apostoli tekintélyünkkel az Egyház kincstárából segítségére akarunk sietni a tisztítótűzben tartózkodó lelkeknek. Ők ettől a fénytől Krisztussal egyesülve a szeretet révén eltávoztak, és míg éltek, kiérdemelték maguknak, hogy ilyen kedvezés segítse őket. Az atyai érzés vonzalmával – amennyire Isten segítségével tudjuk – az isteni irgalmasságban bízva teljhatalmunkkal megengedjük és egyszersmind azt a kegyet gyakoroljuk, hogy ha egyes szülők, barátok vagy egyéb jámbor indulatú krisztushívők ezekért a lelkekért, akik az isteni igazságosság szerint nekik kijáró büntetésük kiengesztelése végett a tisztítótűznek vannak alávetve, a mondott tízéves időtartam folyamán a saintes-i egyház felújítási munkáinak céljára egy bizonyos pénzösszeget vagy értéktárgyat adnak a mondott Egyház esperese vagy káptalanja vagy a mi gyűjtési biztosunk rendelkezése szerint, amikor a templomot meglátogatják, vagy a pénzt és értéktárgyat a káptalan által kijelölt megbízottak útján a mondott tízéves időtartam folyamán elküldik; akaratunk szerint a közbenjáró ima alkalmazásával a tisztítótűzben lévő lelkek számára ez teljes elengedéssel, büntetésük enyhítésére szolgál, és segítse őket, akikért a mondott díjszabás szerinti pénzt vagy értéktárgyat lerótták, ahogy előbb megszabtuk.
Az elmúlt hónapokban jelentették nekünk, hogy egy s más esetben, már a saintes-i egyháznak általunk engedélyezett búcsú kihirdetése folytán igen sok botrány és válság … keletkezett, és az igehirdetők … a mondott búcsú alkalmából, amelyet a tisztítóhelyen tartózkodó lelkek javára a közbenjáró ima módján engedtük meg, néhány írásunkat rosszul értelmezik, és nyilvánosan azt állították és állítják, hogy nincs többé szükség, hogy ezekért a lelkekért imádkozzanak vagy jámbor közbenjáró imákat ajánljanak fel. Ebből kifolyólag nagyon sokan a jócselekedettől visszahúzódtak.
… Nehogy ezentúl bárki is arra hivatkozhasson, hogy nem ismeri a római Egyház tanítását ezen búcsúkat és azok hatékonyságát illetően, avagy ennek a tudatlanságnak az ürügyén menthesse ki magát, avagy színlelt tanúságtétellel segíthessen magán, hanem hogy ezeket nézve az észrevehető hazugság miatt mint bűnösöket meg lehessen cáfolni, és méltán el lehessen őket ítélni, úgy véltük, hogy a jelen írásban megmutatjuk neked, hogy a római Egyház, amelyet a többi egyházak mint anyjukat tartoznak követni, a következőket tanította:
17. Az Egyház kincsei, ahonnan a pápa búcsúkat ad, nem Krisztus és a szentek érdemei.
Mivel Krisztus megadta a búcsúk engedélyezésének a hatalmát Egyházának és már a legrégebbi időktől az Egyház élt is ezzel az Istentől kapott hatalommal [vö. Mt 16,19; 18,18]: a szent zsinat tanítja és előírja, hogy a búcsúk gyakorlatát, amely a keresztény nép számára igen-igen üdvös, és amelyet szent zsinatok tekintélye szavatol, az Egyház életében meg kell tartani, azokat pedig kiközösítéssel sújtja, akik akár hasztalannak mondják ezeket, akár tagadják, hogy az Egyháznak megvan a hatalma búcsúkat engedélyezni.
állítom, hogy Krisztus a búcsúk engedélyezésének hatalmát is az Egyházra hagyta, és hogy ezeknek az igénybevétele a keresztény nép számára rendkívül üdvösséges dolog.
60. [57] A szenteknek a búcsúkban velünk közölt szenvedései sajátos értelemben nem váltják meg vétkeinket; hanem a szeretet közössége által részesülünk szenvedésükben, hogy méltók legyünk arra, hogy Krisztus vérének az árán megszabaduljunk a bűneinkért járó büntetésektől.
16. Nem helyénvaló bocsánatért esedezni azon bűneinkért, amelyek miatt megérdemeljük a büntetést; mivel jobb az isteni igazságosságnak eleget tenni, mint az isteni irgalmat keresni; lévén, hogy az előbbi az Isten iránti tiszta szeretetből származik, az utóbbi viszont a saját magunk iránti, érdekhez kötött szeretetből; nem kedves dolog ez és nem érdemszerző Isten szemében, mivel az a szándék áll mögötte, hogy a keresztet elkerüljük.
[Tiszteletben tartom és elfogadom] hogy a búcsúk feletti teljhatalmat Krisztus átengedte az Egyháznak, és azoknak használata a keresztény nép számára rendkívül üdvös.
40. A tétel, mely azt állítja, hogy „a búcsú valódi jelentése szerint nem más, mint a bűnbánat azon részének elengedése, amelyet a kánonok a bűnös számára meghatároztak”; mintha a búcsúnak a kánoni büntetés puszta elengedésén kívül nem lenne hatása az isteni igazságosság színe előtt az ideigtartó büntetés elengedésére is, amely az elkövetett bűnökért jár: - hamis, meggondolatlan, Krisztus érdemeire nézve igazságtalan, Luther 19. cikkelyében már régen elítélve.
(Hivatkozás a teljes szövegre.)
Ennek a kegyelemnek a távlatában áll az a különleges búcsú is, amely csak a jubileumi esztendőben nyerhető el, s amelyet az Egyház, Krisztustól kapott hatalmával mindazok előtt feltár, akik a mondott feltételek birtokában teljesítik a jubileummal kapcsolatos teendőket. Miként elődünk, VI. Pál pápa az 1975-i szentévet meghirdető bullájában mondta: „A búcsúban az Egyház - élve azzal a hatalmával, amely megilleti őt mint Krisztus szolgálóját - részt ad a hívőknek Krisztus teljességéből a szentek közösségében, azáltal, hogy a lehető legszélesebb körben rendelkezésre bocsátja az üdvösség eszközeit.” Az Egyház tehát, mert alapítójának akaratából a kegyelem osztogatója, lehetővé teszi, hogy a búcsú által az összes hívők elnyerjék Isten irgalmasságának ajándékát. Azonban sürgetve kéri, hogy a lelkekben legyen meg a felkészültség és kellően tisztuljanak meg, mivel a búcsút a bűnbánat erényétől és a bűnbánat szentségétől nem lehet elválasztani. Ezért nagyon kívánjuk, hogy a jubileumi esztendő növelje a hívőkben az istenfélelem ajándékát, amelyet a Szentlélek ajándékoz, aki gyengéd szeretetével egyre inkább ráneveli őket arra, hogy meneküljenek a bűntől; s mind önmagukban, mind másokban tegyék jóvá a bűnöket azáltal, hogy elfogadják a mindennapok fájdalmait és teljesítik a búcsú megszabott feltételeit. Továbbá fel kell ébrednie a lelkekben a bűn iránti érzéknek, amelynek azonban előfeltétele, hogy az Isten iránti érzék eleven legyen! A bűn ugyanis az igazságos és irgalmas Isten megbántása, és e megbántásért vagy a földi életben, vagy a másik világban megfelelő módon engesztelést kell nyújtani. Van-e valaki, aki megfeledkezhet a figyelmeztetésről: „Isten ítéletet tart az ő népe felett. És rettenetes az élő Isten kezébe esni!” A bűntudatot és a bűn következményeinek új felfedezését követnie kell a kegyelmi élet megbecsülésének, amely életnek úgy örvend az Egyház, mint megfeszített és feltámadott üdvözítője és Megváltója új ajándékának. E jubileum célja tehát kifejezetten ilyen lelkipásztori jellegű, mint már fentebb említettük. Teológusok
A szentek szolgálatai azonban, melyeket a földi híveknek tesznek, nemcsak közbenjárásban, hanem áldozatos szolgáló szeretetben is nyilvánulnak, az arra való készségben, hogy gazdagságukból a krisztusi test minden szorongatott tagjának juttassanak, amennyiben azokból a Krisztus vére áztatta áldozati kincsekből felhalmozódott vagyon képezi, melyet a szentek földi vándorlásuk alatt gyűjtöttek a köteles mértéken túl. Mintha túláradó szeretetük és bűnbánatuk harmatozna le ránk. Krisztus érdemei alkotják az alaptőkéjét ennek az egyházi malasztkincsnek (thesaurus ecclesiae), családi szent vagyonnak, mely minden krisztusi tag köztulajdona s amelynek áldásában mindenekelőtt a gyönge, beteg tagok részesülhetnek. „Ha az egyik tagnak valami baja van, együtt szenvedjen vele minden tag.” Ott, ahol egy tag a vétkeiért nem tett kellőképp eleget, ahol a bűn bocsánata és az örök büntetés törlése után még azt az ideiglenes büntetést kellene elszenvednie, amelyet az igazságos és jóságos Isten nevelői bölcsessége kimért a már bocsánatot nyert bűnért, ott a test minden tagja együttesen viseli el ezt a büntetést és ott az Egyház kötő- és oldozóhatalmánál fogva pótolhatja az egyes hiányát a többiek gazdagságából. Búcsúkat engedélyez, azaz a gyönge tag elégtelen jóvátételét kiegészíti Krisztusnak és szentjeinek helyettesítő jóvátételi alapjából. Eszerint a búcsú nemcsak az adósság komoly volta mellett bizonyít, melyet az utolsó fillérig le kell törleszteni, hanem egyúttal a szentek közösségének üdveszközlő hatalmáról és az ehhez fűzött helyettesítő elégtétel erejéről is beszél. Valamennyi vezérgondolat, melyen a búcsú épült, - tehát a jóvátevő bűnbánat komolysága, a krisztusi test tagjainak együttvezeklése, valamint az Egyház teljhatalma, hogy a földön égi érvénnyel köthet, vagy oldozhat, - mindannyian ősi bibliai gondolatok. Azért tehát, ha változott is a búcsú kortörténeti formája – az ókeresztény vértanúk és hitvallók helyettes elégtételt adó szenvedésétől és a középkori elégtétel-megváltástól az imabúcsúk mai formájáig, - és ha a jövőben még további változáson megy is át, - és bár a búcsú teológiai indoklása csak az idők folyamán tisztult, - mégis annak lényege tisztára bibliai gondolatokban gyökerezik. A búcsú a krisztusi test tagjainak olyan közös engesztelő szeretet-találkozása, aminőt egyetlen más egyházi berendezés sem ismer. Minden komolyság, vígság, alázat, töredelem, szeretet és hűség, mely Krisztus testét áthatja, különleges módon kapcsolódik össze és nyilvánul meg benne. Azért „a búcsú használata a keresztény népre nagyon üdvös” (Trid. Sess. 25. de indulg.) A búcsú olyan igazságokra épült, amilyeneket házisütetű észjárás nem egykönnyen emészt meg, azért lényét leginkább ott torzítják el, visszaéléseket ott tapasztalhatunk, ahol a vallásos nevelés csődöt mondott és az egyházi vezetés nem megfelelő. Még ma is szenvedjük szomorú következményeit annak a sok búcsúvisszaélésnek, mely a tridenti zsinat előtti időszakban dívott. Ezek azonban mégsem ölhették azt meg, hanem ellenkezőleg, tisztító tűzként kiolvasztották belőle a salakot és új, bensőségesebb életre keltették, ami az Egyház búcsúainak örök üdvösségi értéke mellett bizonyít. Ma a búcsú értékesebb eszköze a lélekmegmunkálásnak, mint valaha. Minden tájékozott hívő tudja, hogy a búcsú nem a vétek, hanem az ideiglenes büntetés elengedését jelenti; ez tehát nem nyúl a keresztény kegyelmi élet magvához, hanem annak csak legkülsőbb határvonalát érinti, mint ahogy a búcsúosztás sem szentségi, papi, hanem egyházhivatali ténykedést jelent. Minden búcsúmű csak annyiban nyer értelmet és értéket, amennyiben az egyúttal a Szentlélekben elmondott egyszerű ima. Visszaélnénk az imával és súlyosan félreismernők annak értelmét és lényegét, ha csakis a búcsú elnyerése végett mondanók el, nem pedig azért, hogy Isten előtt szívünket kiöntsük. Új élet Istenben, szabadulás a tartozástól és az örök büntetéstől az új élet jegyében, - ez a legfőbb célja minden keresztény hitbuzgalomnak, mert egyedül ez a szükséges és ezt semmi búcsú nem pótolhatja. A búcsúnyerés lényegileg föltételezi ezt az egy szükséges kelléket. Mert ahol az adósság és örök büntetés nincs elengedve, ott nem lehet szó az ideiglenes büntetés elengedéséről sem. A búcsú intézménye tehát – legalábbis közvetve – arra irányul, hogy a tartozás lerovását és új, istenes élet helyreálltát eszközölje. A búcsú eszmeileg nem a hitélet külsőségét szolgáló, hanem azt elmélyítő és gyarapító intézmény: sürgető felszólítás vezeklésre, erős ösztönzés arra, hogy mindenekelőtt legyünk Krisztus testének élő tagjaivá, mielőtt áldását várnók. És mert a búcsú a hívőnek az ideiglenes büntetés terhét nem ajándékozza csak úgy egyszerűen oda, hanem csak annyiban szabadít meg tőle, amennyiben bennünket az egyházilag pontosan előírt búcsúténykedésünk Krisztusnak és szentjeinek érdemeivel összekapcsol, ezért durva lelkiismereteket is képes a bűn szörnyű komolyságára rádöbbenteni és a krisztusi test közösségének páratlan áldásaival szemben fogékonnyá tenni.
|